Menü (a teljesség igénye nélkül)

Pizzák (lehet szeletre is kérni)



Sütemények, édességek, rágnivalók

- málna-fenyőszirup sajttorta
- epres csokoládétorta
- sós karamellás sütemény
- mogyoróvajas-csokis sütemény
- kimérősen Bogoly Berti drazsék, apró teasütik, gyömbéres kekszek
- csokibéka (van külön angol és magyar kiadás)
- popcorn (sós, vajas, sajtos, nagyon sajtos, csípős, karamellás, csokoládés ízekben)


Üdítők, limonádék, teák széles választékban, illetve kávé és sörök is kaphatók

Tulajdonos
Bánki Barnabás

Üzletvezető:
Bánki Barnabás

Üzletvezető-helyettes:
NJK

Pincérek és pincérnők
Dragomán M. Aurél

Seprűs futárok
Molnár Zselyke
Molnár-Vars Tímea Magda

Biciklis futárok
NJK

Higiéniai menedzser
NJK

Vakrandi
1-es asztal
Outlook

Valentin-nap, a szingliség hivatalos ünnepnapja, amit az amerikaiaktól vettünk át. Én nekem személy szerint nincs vele problémám, csak értelmet nem látok a szeretet és szerelem lelimitálásának egy napra. Mellesleg a hülyeség mellett ekkortájt kap szárnyra rengeteg brilliáns ötlet is. Páros kiállítások, akciók bizonyos ajándéktárgyakra. Donovan ma viszi a boltot helyettem, így úgy döntök, bevetem magam a pizzériában meghirdetett eseményen. Nem feltétlen szeretem azt, ami vagyok, de talán egy út az elfogadáshoz az, ha befordulás helyett kifelé próbálok nyitni, illetve azért bevallom őszintén, hogy szeretnék az önsajnáltatáson túllépni végre! Hajamat lazán lófarokba kefélem és fogom egy fekete hajgumival, aztán göncön tünedezem. Hamar eldől mit vegyek fel, hiszen a ruhatáram főleg a már említett színű darabokból áll, de ha lehet, nem néznék úgy ki, mint aki gyászmenetre készül. Végül felkapom két kedvenc darabom is, a jó kis sötét alapon fehér ág- és levélmintás ingemet, valami farmert, meg fekete alkalmi lábbelit. Ha már bevetjük magukat, tegyük stílussal! Végül pálca a zsebbe, indulhat a nap. Lágy, pézsma illatú parfüm felhője kíséri lépteimet. Nem fullasztó. Kellően frissítő épp csak annyi, ami dob össz megjelenésemen. Kellemes sétával elmegyek valahová még, aztán elérek a Félszemű kukoricáig, amihez kellemes emlék társul Somi képében.
Bárcsak tudnám mostanság, hogy mi van veled.
Megsajdul a mellkasomban valami és "összegyűrődik". Mielőtt túlságosan átengedném magam ennek az érzésnek és a  vele járó nosztalgiavonatnak, belépe meghallgatom az instrukciókat és oda is megyek az 1-es asztalhoz, ahol nem más ül, mint a…
Túlélési Alapismeretek tanárom?!
Hirtelen rám tör némi elveszettség a ledarált útmutatást szinte teljesen elnyomva, mert hát ilyenkor hogy és mint illik köszönni, meg hát mégis csak a tanárom, vagy mi. Még bőven, hogy odalépnék, megpróbálom egy kifújással levetkőzni zavaromat, hogy aztán a sokak által "Legcukibbnak" bélyegzett mosolyommal odalépjek a hölgyhöz:
- Szia! - köszönök neki. Végignézve arcán legalább olyan elveszettnek tűnik, mint én, az talán jó kiindulópont. A közvetlenség se feltétlenül rossz, az iskolán kívül vagyunk elviekben. Kihúzom a széket, leülök, aztán mindenki meredhet erre a látszólag üde és fresh égimeszelőre - Mi a helyzet?

Vakrandi
1-es asztal
Outlook

Néha megszáll a vállalkozó szellem és akkor ugrok fejjel az ismeretlenbe. Kipróbálom ami éppen érdekel, nagyon max. nem váltja be a hozzá fűzött reményeimet, aztán ott hagyom. Návay kicsit arra a földet simogató, gödröket és rongyokat vízszűrőnek használó csávóra emlékeztet, csak ezerszer intellektuálisabb kisugárzással, több ésszel, na meg... Van rajta mit nézni. Eléggé szép arca van ahhoz,  hogy a sztereotípiáknak ellent mondva fent tartsa figyelmemet. A tárgya már nem kifejezetten nyerte el tetszésemet. Nem az ő hibája, valószínű csak nem vagyok az-az ultra mászkálós-túrázós típus. Merlinre mondom, legalább randin ne hozná szóba a tárgyát...! Mindezt palástolni igyekszek.
- Mi van akkor, ha csak rajtad keresztül tudja keresztül ezt kitapasztalni? Lehet ő tőled nyuszibb - vigyorodom el. Arcomon kirajzolódnak finom vonású gördöcskéim és kölcsönöznek számomra kellemes, kiegyensúlyozott küllemet. Sokáig nem szólok közbe utána, mondja csak amit gondol, annál több mindenből tudunk építkezni. Elképedve hallgatom a túráról született ötletét, kellemesen meglep vele és ennek humor formájában adok hangot:
- Te aztán szeretsz a magasba törni, mi? - nevetek halkan, érdeklődőn előrébb hajolva az asztal fölött - Szóval Mátra. Használhatnád ennek az ismerősnek kifogásnak, hogy egy kísérleti gyógyítóbűbáj felfedezéséhez kell.
Tekintetemmel követem kezét ami áldozatul ragad egy csokikockát. Nem szeretnék kínos jeleneteket, ezért várom, hogy teljesen elhúzza onnan, mielőtt lelkes mozdulattal én is a kupacba nyúlnék, utána elgondolkodott ábrázattal heves bontogatásokba kezdve.
- Nem volt különösebb programom, szóval úgy döntöttem, eljövök és kipróbálom magam - bedobom számba a csokoládét és olyan hamar benyelem, hogy így még a mugli papírdaráló se dolgozik - Ezen kívül első nagy koncertünkre készülünk a bandámmal.
Kissé megborzongok. Úgy érzem valaki folytonos figyelemmel kísér és egyelőre erősen úgy hiszem, hogy újfent gyermeki lelkesedésem próbál utat törni magának legbelül ami ezzel a furcsa mellékhatással jár.

Vakrandi
1-es asztal
Outlook

Vele együtt nevetek szoknyás felvetésen és megpróbálom elképzelni az unokabátyját. Furának fura, de a mai világban bármi elképzelhető, én meg laza vagyok és mindenkit úgy meg annak nézek, akinek prezentálja magát. A gond ott kezdődik, amikor az egyénről mutatott kép élesen eltér a valóságtól, az viszont már más téma. A bon-bonos papírt zsebre vágom, majd ha végzek, szépen kidobom a közeli kukában, addig jó helye van nálam. A tanárnő szavára meg könnyedén legyintek.
- Ne szabadkozzál! Ez csak arról árulkodik számomra, hogy szereted azt, amit csinálsz - mosolygok biztatóan rá - Én is szerencsésnek vélem magunkat.
Ha tévednék, sincsen probéma, magabiztosságot sugároz felém azzal, hogy beszél. Nem csak két kuka néz egymásra, akik próbálnak egy beszélgetésnek kinéző dolgot csinálni. Felszökken szemöldököm amikor megnyílik. Szóval hárfaművésznő! Lemásolom a mozdulatait, de nem tudatosan. Csakúgy jön a féloldalas asztalra könyöklés.
- Szerintem a hárfával simán fel lehet lépni ott amúgy. Láttam egy lány ismerősömet a Művelődési-házban nagyközönség előtt rajta játszani. Senki sem szólt közbe, nehogy megzavarják - mesélem lelkesen, vigyorogva. Ezért furcsállom amit mond, hiszen az én szótáram nem ismer olyan hangszert ami nem színpadra való - Deeee nem vagyunk egyformák. Én azt hittem a szájharmónikára, hogy valaki fuldoklik, mégis befutott vele.
Széttárom karjaimat, aztán elébe megyek a rám zúduló kérdések hadának.
- Rock banda vagyunk, akik szeretnének egyszer a jazz vonulatba is belekóstolni - nevetem, hiszesen két műfajról van szó amik élesen eltérnek. Aztán ki tudja, lehet sikerül - Én akusztikus gitáron tolom, de ha úgy adja az isten, akkor nagyon szeretnék elektro-akusztikusra váltani. Mellette énekelek is. Ha már itt tartunk, te milyen műfajú zenéket szeretsz?

Vakrandi
1-es asztal
Outlook

Érzem, hogy mostanra nem csak felkeltem a nő érdeklődését, hanem természetesen alakul a beszélgetés és egyre több közös téma vetül fel. Időnk ugyan már nem sok van, de én biztosan kihasználom még a rendelkezésre álló perceket.
- Igen, megértem. Viszont volt aki gondolt erre és készített elektromos hárfát is. Hallottál már róla, hogy ilyen is van? - törik ki belőlem jó kedélyű nevetés. A maga nevében visszafogott, nem szeretnék illetlen lenni és másokat zavarni. Gyorsan körbepillantok utána, ezután irányítom vissza kék íriszeimet az előttem csíkosban ülő nőhöz.
- Nocsak! - csodálkozok rá. fél pillanatra még fejemet is elengedem. Pozitív hírek! - Én is szeretem a rockkot meg a metált! A rappet szintén, szerintem tök egyedi műfaj. Sokakat megoszt viszont. Te hogy vagy vele? Hmmmm. Eddig a Művelődési-ház és az iskola között ingáztunk, mert nem bírtuk tartani a bérleti díjat a Művelődési-háznak, a suli viszont nem nagyon szereti, hogy ott koncertezünk "mindig". Viiszont sikerült meggyőzni a vezetőséget a zene konstruktív hatásairól és megkaptuk a Színjátszósok próbatermét. Felesbe használjuk velük. Két hetente próbálunk és legközelebb húsvét körül lesz koncert. Ha gondolod gyere el!
Kacsintok és villantok felé játékos mosolyt. Egész új megvilágítást nyert így a tanárnő és úgy érzem, hogy hamarosan a végéhez közeledünk vele, de tök sok új dolgot megtudok róla.
- Említetted, hogy auror vagy. Melyik részlegen dolgozol, szabad tudni?

Vakrandi
1-es asztal
Outlook

Kibontok még egy bon-bont és úgy két harapással el is tüntetem a föld színéről. A papírt a korábbihoz hasonlóan zsebembe süllyesztem, őt hallgatva. Immáron egyre biztosabb vagyok benne, hogy Návay nem az én ízlésvilágom, de attól még hihetetlen boldogság jár át a helyzet nyújtotta újdonságtól. Itt beszélgetek egy  professzorral olyan lazaságban, mintha mindig is ismertük volna egymást. Van benne egyébként valami megfoghatatlan, gyermeki bűbáj. Lehet az arca teszi, vagy az összképe, ezt nem tudom eldönteni, viszont olyan ártatlannak tűnik.
- Igazad is van és meg tudom érteni - húzom el a szám. Jártam mágikus hangszerboltban, a rúnázott elektro-hárfák árából igencsak szép villára tenne szert a varázsló Bogolyfalván. Nem győzködni szeretném amúgy szerencsétlent, csak felhívni a figyelmet, hogy amúgy vannak lehetőségei, ha nem szeretne vele élni, az Návay döntése.
"Beni".
Ezen csak mosolygok, a színjátszókör vezető neve kissé gyerekesen hat becézve. Előbbi arcmimikám széles vigyorra vált. Igent mondott! Topzódik a lelkesedése és nem tudok segíteni magamon, én is izgatottá válok, hogy a tanári gárdából Noán kívül mást is sikerült elérnem. Jó, kérdés még valóban eljön-e, de az legyen a Holnap problémája.
- Azt a ku-, kutya! - korrigálom ki magam még éppen hajszálnyival azelőtt, hogy istenesen káromkodnék.
Tizedes! Egy tizedes a randipartner!
Akaratlanul is elvörösödöm a lelki szemeim előtt megjelenő tanárnő képétől, ahogy valami díszes, kitüntetésekkel teli egyenruhával vonul el előttem. Ösztönösen ajkamba harapok, mert hát tetszik a látvány. Elszomorít mondjuk, hogy éppen nem valódi. Ilyenkor roppanok össze a realista gondolkodásmód súlya alatt, mivel nem adhatok az elképzelésre. Nem hagyhatom magam elragadtatni, különben...
- Nagyon menőn hangzik! - felelem őszinte lelkesedéssel hangomban. Remélem, imádkozom, hogy őszinte lelkesedésnek higgye! Nagyon nő bennem a para, hogy félre fogja érteni. Hogyan magyaráznám ki magam innen? Sos-ben keresnem kéne valamit ami leföldel. Szerencsére visszapasszolja a labdát.
- Pálcakészítő - válaszolom egyszerűen - Most töltöm a másodévemet. Mindjárt vége.
Csüggedt vagyok egy kissé. Nem akarom ilyen hamar abbahagyni és kissé szomorú, hogy el kell búcsúznom a sulitól úgy, hogy valódi haverom is alig van. Nehéz az introvertáltak élete.
- Dolgozom is a suli mellett. Részmunkaidőben eladóként a pálcaboltban - teszem hozzá később lelkesen. Féltem felvetni Donovannek. Teljes munkaidősként kezdtem, de elértem azt, ami, mikor még Venanttel beszélgettünk az üvegházban, csak elképzelés szintjén létezett. Kiégtem egyhamar és megbeszéltem a főnökömmel, hogy kezdek kiégni és sürgősen ki kéne találni rá valamit. Én nem akarok felmondani. Úgy jött szóba a munkarend váltás. A 4 óra jobb a 8-nál, a magánéletemre és a bandára is több idő jut így.

Vakrandi
1-es asztal
Outlook

- Ha olyan fiatalon válna parancsnok az emberből, egész biztos nem lenne gondja az anyagiakkal - mosolygom játékosan. Számomra is képtelenség, persze, arra viszont tökéletes témazárás mellett, hogy kis humort csempésszek vele a társalgásunkba.
- Köszönöm szépen! - elismerésétől melegség fut végig mellkasomban. Megtölti szívemet a büszkeség - Mármint az országban? Természetesen, de saját bizniszen még nem gondolkodtam el.
Homlokráncolva félre tekintek, majd vissza rá. Remek ötletet ad vele, nem ártana  ezt magányos óráimban továbbgondolnom, mert idővel nekem kell majd tudnom, hogy merre tovább. Most még csak ellubickolok az iskolában és a színfalak mögött szétvet az ideg. Furcsamód a lehetőségek tárháza, mintsem azok hiánya az ijesztő számomra.
- Mostanában megfogyatkoztak, aki tehette, kivonult külföldre. Emiatt az állam magasabb kezdőbért ajánl, ha frissen állsz be dolgozni a szakmába.
A pálca a legfőbb túlélési eszközünk, a megélhetésé pedig a pénz. Voltam olyan elvetemült, hogy elsősorban a munka öröméért dolgoztam, de egy héten belül elszublimált a kezdőlendület és elkezdtem az anyagiakat nézni. Félretenni.
- Én erről pont lecsúsztam, de a munkát szeretem. Azt mondanám, hogy könnyen el tud vele helyezkedni az ember, ha okosan csinálja - válaszolom, majd apró szünetet tartok. Kis gondolkodást követően újból megszólalok - Emlékszem, első napom volt. Bejött egy eridonos lány, hogy nem tudta a pálcája magját, ezért megkért valakit, hogy vágja ketté neki az egészet, és attól majd okosabb lesz. Nem lett, illetve elintézte saját magát és ismételhette újra a másodikat.
Egy mágiával átitatott fókusztárgyat veszélyes ilyen radikális módszerrel megközelíteni. Annak a lánynak is főnixtoll mag volt a pálcája belsejében, mint nekem. Nem mertem rákérdezni, hogy milyen bűbájjal sikerült szimmetrikusan ketté hasítani a fát, de a vágás nem volt teljes, hanem csak a markolatig tartott ki olyan szépen. A markolat ép volt, illetve senkinek se esett baja, viszont eshetett volna, ha a főnixtollat eltalálja. Egyébként is kiszámíthatatlan mágiára képes, hát még ha megbütykölik!
- Szerencséjére senki se sérült meg, de komoly büntetőmunkát kapott és vásárolhatott új pálcát. A mag maradt a régi. Jó, mi? - kérdezem, hitetlenkedve megrázva fejemet.
Gyerekek!

Vakrandi
1-es asztal
Outlook

Halk kuncogást hallatok, jelezve, hogy bejön a lazasága. Az a vállvonás kicsit én vagyok. Felismerem benne magamat, s a tüzes jellemet.
- Még keresem az utamat. Elgondolkodtattál, szóval lehet öt év múlva már saját vállalkozásom lesz. Ki tudja! - aprót nevetek és rámosolygok. Még gyötrődök rajta egy sort amikor egyedül leszek. Egyelőre azonban csak ő számít… Aranyos, ahogy a csokit eszi. Észreveszem, hogy többet néz. Ujjaival gyakran téved az édességet tartó tál felé. Azt hiszem már csak ezt teszem az emberrel, ha elememben vagyok: lázba hozom! Magamat is elengedem. Ahogy néz… Ezen a ponton nagyon nagy erőt igényel, hogy visszafogott tudjak maradni.
- Te kerültél már bajba ott valami miatt? - kérdezem érdeklődéssel hangomban. Azon kellemesen meglepődöm, hogy a főnixek közül való és nem kicsit szidom magamban az eget, amiért nem oda kerültem. De nem akarok hálátlannak tűnni, mert különösebben a Levitával sincs bajom. Kifejezetten imádom minden furcsaságával együtt. Nálunk ha ki is ugrott valaki a toronyból, előtte biztos kiosztotta a másikat, jó tudálékosan ahogyan nálunk szokás, aztán remélhetőleg odafigyelnek a mi környékünkön is azokra a védő bűbájokra, amikről Návay beszélt. Nem akarom soha megtudni, hogyan végezte az, aki megpróbált nálunk véget vetni az életének és esetleg sikerült neki. Azokra a sztorikra senki sincs felkészülve. Na de amikor oda terelődik a téma, hogy a kettévágott pálca esete csak a jéghegy csúcsa…! Kíváncsi vagyok, az előttem ülőnek milyen élmények ragadtak meg a fejében diák korából. Jobban belegondolva hozzám képest max. picivel tűnik idősebbnek. Nem tudom eldönteni.