Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=849978#post849978][b]Návay Regina - 2022.07.26. 09:35[/b][/url]

- Kristóóóf, te most valamiért neheztelsz rám, de nem értem, hogy miért - állapítom meg, miközben gyakorlatilag farkasszemet nézünk egymással. Én a magam részéről nagyon makacs tudok ám lenni, a gond csak az, hogy a velem szemben álló kedves unokabátyám szintén Návay és pontosan ugyanolyan szinten képes egy öszvérhez hasonlóan megmakacsolni magát, mint én. Nem fogunk így dűlőre jutni, van egy olyan sejtésem. Karba tett kézzel ücsörgök egyelőre vele szemben. Eszem ágában sincs megfutamodni, és különben is, már megrendeltem az étlap szerint extra csípős pizzámat, amitől aztán lehet, hogy átváltozom házisárkánnyá és tüzet fogok okádni itt, ha nem embereli meg magát az úriember velem szemben. Úgy kellett elrángatnom idáig, miután épp a munkaideje lejártával sikerült elcsípnem a pubnál.
- Miért nem válaszoltál egy levelemre se? Legalább elmondhatnád, mit tettem, amitől ennyire fújsz rám - nyitom ismét szóra a szám. Arról van sejtésem, hogy az a tény, hogy auror lettem, miközben ő is próbálkozott oda, de nem járt sikerrel, talán kellemetlen érzéseket válthat ki, esetleg fájó pont lehet, de hát éppen ezért nem is dörgölöm az orra alá. Még csak nem is egyenruhában vagyok itt, hanem hazaszaladtam átöltözni. Egy bő szürke póló van rajtam az alkalomra, elején a Walpurgis lányairól egy képpel, meg farmer. Semmi olyasmi, ami szerintem akár csak emlékeztethetné is erre, hiszen nem az a célom, hogy feltépjek itt mindenféle sebeket. Kellemetlen beszédtémának úgyis ott van Viktor. Bőven elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=850293#post850293][b]Návay Regina - 2022.07.31. 13:16[/b][/url]

Ez egy igazán értelmetlen beszélgetésnek ígérkezik, de azért meg kell próbálnom. Hátha mégiscsak történik egy kisebb csoda és sikerül jobb belátásra bírni. Vagy mondjuk valaki fejbe veri egy söröskorsóval - leghamarabb én, ha ennyire dacosan viselkedi - és megszállja a szentlélek. Kissé frusztráltan dörzsölöm meg a homlokom, mielőtt még véletlen is ráncok telepednének oda, és sóhajtok egyet.
- Aha, persze - mondom elég érezhetően gúnyosan, miközben az asztalra könyökölök, kicsit előre hajolva is. Milyen kár, hogy nem tanultam legilimenciát, pedig ajánlották már. A végén még utánajárok, van-e képzés ilyen magamfajta végzett diákoknak is esetleg, de igazából most ez mit sem számít ugye, hiszen évekbe telik megtanulni, Kristóf pedig most makacskodik, mint egy sértődött ötéves.
- Maradtam volna Szegeden anyáék nyakán és rohadjon itt a ház üresen? Boldogabb lennél tőle?- kérdezem az arcát bámulva. Milyen gondosan kerüli a tekintetemet. Szusszanok egy nagyot. Kezd idegesíteni az, amit művel. Ráadásul a pizzám sincs még sehol, de az végülis senki hibája sem, egyszerűen csak a türelmem van fogytán. Elszámolok gondolatban háromig, aztán ötig, majd tíznél állok meg, mielőtt még valami olyat mondanék, amit megbánnék aztán. Még a limonádémba is belekortyolok, mert legszívesebben a fejéhez vágnám, hogy mekkora óvodás éppen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=850334#post850334][b]Návay Regina - 2022.07.31. 16:27[/b][/url]

Kristóf

- Mi változott volna? Minek kellett volna változni? A ház fele Viktoré volt. Viktor pedig törődött veletek is, nem csak én voltam fontos neki, akkor sem, ha az én bátyám volt. Azt akarta, hogy mindig legyen ott hely nektek is... azért fontos a ház, mert van és mert ez része a hagyatékának. Szerinted csak egy hülye dögcédulát hagyott volna rád? - kérdezem hevesen, kicsit meg is emelve a hangom, de rögtön vissza is fogom, végszóra ugyanis megérkezik a pizzám. Meg is köszönöm a pincérnek, aztán felkapom a kést meg a villát és nagy műgonddal és odafigyeléssel látok neki apró falatokra darabolni a hozzám legközelebb eső szeletet. Igenis így fogom megenni, akkor is, ha ezzel a késsel az egész kínszenvedés, mert fogazott élével a pizza szélét szinte már lehetetlenség elvágni. Muszáj valami másra figyelnem, mert mindjárt elsírom magam különben.
- S*ggfej - mondom azért a fogaim között szűrve ki a szót. Ritkán beszélek csúnyán, nem lételemem a dolog, de most Kristóf akkor is az. Tényleg nem értem, mi baja van velem. Ha nem tettem semmit, most mégis miért ilyen ellenséges? Még csak ki se sajátítottam soha Viktor idejét vagy figyelmét, neki is jutott belőle bőven, szóval legalább igazán megoszthatná velem, mi nem tetszik ennyire. A gondolatmenet végére marokra fogom mindkért evőeszközt, mintha csak azokba kapaszkodnék, és felpillantok, ismét farkasszemet nézve vele.
- Viktor azt akarta, hogy számíthassunk egymásra, mint egy többé-kevésbé normális családban szokás. Sőt, még a szüleim is ezt szeretnék, nem csak sajnálatból hívnak meg ünnepi ebédekre, amire sose jössz el aztán. Gondolom, azokat a leveleket is csak kidobod. Miért esik olyan nehezedre kicsit is normálisan viselkedni csak egyszer is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=850403#post850403][b]Návay Regina - 2022.08.01. 17:55[/b][/url]

Kristóf

Nem válaszolok a kérdésre, csak idegesen megrántom a vállam. Gondolkon, amit akar. Ő kezdte az egészet. Én szépen meg akartam beszélni a dolgokat. Még arra is szántam időt és energiát, hogy ne is egyenruhában jöjjek, mert úgy gondolom, nincs miért a képébe nyomnom, hogy nekem sikerült bejutni az aurorképzőbe. Nem tartom kevesebbnek egyébként attól sem, hogy a pubban dolgozik, csak baromnak attól, ahogy viselkedik. Inkább lefoglal, hogy késsel-villával küzdjek meg egy szelet pizzával. Arra inkább nem is szólok semmit, hogy elvesz egy szeletet. Úgyis éget, már az első falattól kezdve, nem fogom tudni megenni egyedül az egészet.
- És akkor most álljon meg az élet és haragudjunk az egész világra, mert meghalt? Ő döntött úgy, hogy tesz valamit, miközben tudatában volt a lehetséges következményeknek. Mégis megtette. Haragudtam rá egy ideig, de legalább valami jót tett éppen, nem egy falnak repült neki részegen vagy akármi - válaszolom, még mindig idegesen hadarva, hallani a hangomon, hogy mennyire feszült vagyok ettől az egésztől. Belekortyolok a limonádémba végül. Nem emlékeztem, hogy ez a pizza ennyire csípős, de a szám mintha most lángra akarnak kapni. Lehet, hogy tényleg mindjárt tüzet fogok okádni szó szerint is.
- Senki nem mondta, hogy mosolyogj vagy legyünk álomcsalád. Ne adj szavakat a számba. Azt mondtam, hogy van ott egy üres szoba, aztán ha akarsz, felőlem az ablakon is közlekedhetsz, ha el akarsz kerülni - vágom hozzá. A munkámmal kapcsolatos megjegyzésre úgy döntök, inkább nem reagálok. Azért nem arról álmodtam, hogy én leszek a titkárnő, aki főzheti a kávét és rohangálhat mások ebédjéért, de ezt nem fogom vele megosztani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=850613#post850613][b]Návay Regina - 2022.08.04. 20:42[/b][/url]

Kristóf

Nyelek egy nagyot az utolsó mondatára. Soha nem léptem igazán túl Viktor halálán. Nem csak a bátyám volt, de a legjobb barátom is, pedig azért könnyen barátkozom én bárkivel, és mégis. A bátyám sokkal fontosabb volt mindenki másnál, valaki, akire gondolkodás nélkül rábíztam volna az életemet is. Auror is azért lettem, mert úgy éreztem, ettől kicsit mindig is velem marad. Inkább nem mondok semmit, már úgyis kimondtam nemrég, mit gondolok róla, és ismételni magamat fölösleges. Inkább egy nagyobb falatot tömök a számba a pizzából, hogy véletlen se szólaljak meg. Különben sem úrilányhoz méltó dolog csúnyán beszélni, márpedig én egy Návay vagyok. Mit gondolnának a szüleim? Mit gondolna a bátyám? Sőt, mit tenne most a bátyám? Azt hiszem, amilyen heves természetű volt, már galléron ragadta volna Kristófot, hogy értelmet rázzon a makacs fejébe vagy csak fogja és ha kell, a vállán cipeli haza. Ezt a fajta viselkedést biztos nem tűrte volna el. Limonádéval öblítem le a csípős ételt, amitől továbbra is lángol a szám, aztán mély levegőt veszek és igyekszem kevésbé ingerülten megszólalni, de legalábbis nem üvölteni vele.
- Tudod, ha most ő ülne itt, már megpróbált volna értelmet rázni abba a hülye fejedbe... de igazad van, én nem ő vagyok. Ő tartott össze minket, én meg fogtam magam és elmentem az aurorképzőbe és volt pofám bejutni is, sőt elvégezni is, mert ettől kicsit közelebb érzem hozzá magam. Egyszerűen rémes vagyok, hihetetlen. Ugye? Egyébként ha egy kicsit is kevésbé lennél ekkora barom, még mindig lehet, hogy lehetnél fejvadász vagy tudomisén, de te eldöntötted, hogy gyűlölni fogod az egész világot, mert összeesküdött ellened - közlöm a végére már egész kimérten, a mondandóm első felében több az indulat, de lassan elapad. Mindegy. Ha ezt akarja, hát ezt akarja. Én megpróbáltam. Nem csak most, de már akkor is, amikor jog szerint megkaptam az egész rám eső részt, mert nagykorú lettem.
- Oké. Tudod mit? Te nyertél. Feladom. Akármit is akart Viktor, már mindegy. Csinálj, amit akarsz - mondom, és még a tányért is odébb tolom az asztal közepe felé a maradék pizzával rajta. Megiszom a maradék limonádém, felállok és vállamra veszem a táskám.
- Ha netán mégis meggondolnád magad, tudod, hol találsz. Ha nem, akkor boldog életet! Szia - köszönök el, még mielőtt netán tényleg sírva fakadnék, fizetek és távozok. Otthon majd kisírom magam, legalább nyugodtan megtehetem egyedül a házban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=873768#post873768][b]Návay Regina - 2024.02.14. 23:44[/b][/url]

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Azt hiszem, kimondhatjuk, hogy nincs szerencsém a pasikkal. Valahogy csak eltünedeznek egy idő után, csak éppen nem értem, miért. Valamit rosszul csinálnék? Kicsit el is bizonytalanodtam az utóbbi időben, és úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem a munka meg a munka, és hát... a munka. Időnként megbolondítom néhány egyetemi látogatással és vizsgával, amíg meg nem szerzem a tanári diplomát, hogy végre békében oktathassak leendő aurortanoncoknak túlélési alapismereteket. Szóval lefoglalom magam. Ebből Kristóf rángatott ki. Közölte velem, hogy be fogok penészedni a szobámba, ha nem mozdulok ki, aztán meg miután összeszedtem magam és eljöttem vele idáig, itt hagyott az egyik asztalnál. Azt hittem, együtt fogunk pizzát enni, de mégsem úgy tűnik. El se hiszem, hogy vakrandira cipelt el, mintha szükségem lenne ilyesmire. Vagy lehet, hogy mégis? Ő se hinné el, hogy ez nekem ez egyedül is menne? Bálint ugyan megpróbált randira hívni még tavaly, de hamar megegyeztünk abban, hogy mivel a közvetlen kollégám, inkább ne kísértsük a sorsot. Szóval most itt ülök, és őszintén szólva hülyén érzem magam. Nem is öltöztem igazán randihoz, csak felkaptam ez első ruhát, ami a szemem elé került, és még a sminket is mellőztem. Most aztán közelről láthatja mindenki az összes szeplőmet, meg a vörös szempilláimat, de gyorsan eszembe jut, hogy legalább egy rúzsnak lennie kell a táskámban, úgyhogy fél szemmel az étlapot vizsgálva már el is merülök könyékig a magammal hozott táskában, hogy a papírzsebkendő, a félig kiolvasott krimi és a pénztárcám alatt csak találjak legalább egy csillogó ajakfényt, amit aztán a következő pillanatban már felvinni igyekszem, mielőtt még bárki helyet foglal velem szemben az üres széken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=873918#post873918][b]Návay Regina - 2024.02.19. 21:35[/b][/url]

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Éppen sikerül elpakolni az ajakfényt, de még könyékig el vagyok merülve a táskámban, amikor valaki rám köszön. Ismerős a hang valahonnan, és amint felpillantok, kihúzva közben a kezem is a táskámból, azonnal rájövök, hogy honnan. Hiszen ez Stephen, az egyik hetedikes levitás, aki ugyan nem aurortanonc, de mégis felvette a tárgyam puszta érdeklődésből. Hát, Kristóf, ezért még kapni fogsz. Kösz szépen. Sikerül lenyelnem egy sóhajt, és inkább mosolyt erőltetek az arcomra.
- Szia - köszönök vissza, és végre félreteszem a táskát is az ölemből, fülénél fogva a szék támlájára akasztva, majd az asztal szélére támasztom az alkarom.
- Nos... hát, ez az egész... az unokabátyám rángatott el. Pedig neki talán nagyobb szüksége lenne erre az egész vakrandi dologra, de hagyjuk is, bocsánat. Szóval... újság, igen... hát az nem sok van a keddi óra óta, szervezem a gyakorlati tevékenységet, majd hamarosan várhatóak a részletek, csak még meg kell győznöm egy medimágus ismerősömet, hogy ő mindenképp szeretne két hét múlva másfél napot túrázni a Mátrában - mesélek valami olyat hirtelen, ugrálva kicsit a témák között is hirtelen felindulásból, mielőtt megállapodnék a meglehetősen kényelmes és biztonságos opciónál, avagy a közös tanóránknál.
- Na és veled? - kérdezek vissza aztán, amint sikerül pontot tenni a a hirtelen támadt mondandóm végére. Szeretném megkérdezni, hogyhogy itt van, őt is valami igazán kedves rokon vagy barát rángatta-e el, de egyelőre nem teszem. Inkább lecsapok egy falat csokoládéra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=874112#post874112][b]Návay Regina - 2024.02.27. 19:11[/b][/url]

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Máris a munkáról jár a szám. Ügyes vagy, Regina, ezaz. Tudom én, hogy egyébként bárhol, bármikor képes vagyok beszélni a túlélésről, a Kommandóról, az Eridonról vagy éppen a kviddicsről, jelentős részben azért, mert a felsorolt tételek mindegyike valamilyen szinten és módon a bátyámhoz köt. Róla pedig igyekszem minél kevesebbet beszélni, hiszen már nem sok ember maradt, aki tényleg ismerte. Viszont Kristóf például már ezerszer rám szólt, hogy el kellene végre engednem, hogy alkalomadtán már egészen jól sikerül odafigyelni arra és fülön csípni a késztetést, hogy megint ez legyen a fő témám. Ma ugyan nem, hiszen Stephen a diákom, ezért kézenfekvő és igazán remek kifogásnak tűnik, hogy könnyű téma jeget törni. Így csak derékban sikerül ezt most elkapni, amikor már az ő szájából hangzik el a Mátra. Ajaj, na ebbe szépen belecsúsztam.
- Áh, lehet. Én inkább lehetnék Merida, a bátor, mint ő. Furán nézne ki szoknyában mondjuk, és a zöld sem az ő színe - válaszolom a mondat végére elnevetve magam, mielőtt még lecsapnék egy bonbonra, hogy a bontogatásával lefoglaljam kicsit magam.
- Áh, majd megoldom, köszi az ötletet. Bocsánat, hajlamos vagyok sokat beszélni munkámról, de le lehet csapni érte, komolyan, nem veszem zokon. Aurori becsületszavamra - közlöm vele, még a jobb kezemet is felemelve, mint aki eskütételre készül. - És pont én jutottam neked, micsoda szerencse - válaszolom még mindig széles mosollyal, végtére is én is nevetek a helyzeten, erre mégsem számítottam. - Óh, szintén zenész? - kérdezem aztán meglepetten. Tényleg nem tudtam róla, hogy bandája van, bár belegondolva még nem is tudom, hogy hangszeren játszik-e vagy netán énekel. Fel is teszem a jobb könyököm az asztalra, államat a tenyerembe támasztva, és tessék, övé a porond, meséljen csak, mert mindjárt rázúdul a kismillió kérdésem. - Általában nem akarják elhinni, de hárfázom, de az egyáltalán nem egy olyan bandázós, színpadon fellépős hangszer, a szüleim meg látványosan megkönnyebbültek, amikor kitaláltam, hogy auror leszek, nem éhhalálra ítélt hárfaművésznő, szóval térjünk is vissza inkább arra, amit mondtál... milyen zenét játszotok? Meg milyen hangszeren játszol? Vagy netán énekelsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=874810#post874810][b]Návay Regina - 2024.03.11. 21:52[/b][/url]

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Bólogatok lelkesen egy sort, de már inkább tényleg nem folytatom a mesélést a munkáról, különben elfelejtem befejezni és a végén kénytelen lesz lecsapni. Most adtam rá amúgy is aurori becsületszavam, hogy nem veszem zokon, de azért még lehet, hogy fájna a dolog, ha érzelmileg nem is, de fizikailag. Főleg, ha egy székkel talál fejbe kólintani például, mert gyorsan körbe pillantva nem sok más opciót látok azért. Furamód egyébként, vagy talán inkább csak meglepő a dolog, olyan különös, amit nem tudok igazán megmagyarázni racionálisan, találok benne valami vonzót, ahogy az asztal túloldalán felkönyököl.
- Felléptem már vele itt-ott, legutóbb egy barátnőm fotókiállításán szolgáltattam én a háttérzenét, de azért mégse az a nagyon menő hangszer, mint egy gitár vagy dob. Ne érts félre, imádom, csak úgy nem az, amitől megvadul mindenki a környéken - válaszolom jót mosolyogva magamon. Annak idején háromszor is megkérdezték a szüleim, hogy biztos ezt akarom-e, mert egyébként is hihetetlenül drága volt. Én viszont akartam. Ma is szeretem, csak mágiamentesen nem feltétlen könnyű szállítani, és mivel nem valami zenekar tagja vagyok, jobbára a szobámban ácsorog, amíg időm nem jut játszani rajta.
- Na látod, ez az, ami menőn hangzik - felelem széles mosollyal, elismerően bólogatva arra, hogy mit is szeretne majd még, azon túl, hogy mit csinál éppen. - Huh... hát eléggé ilyen rock meg metál vonalon mozgok, esetleg még némi popzene is belefér, de az már csak ilyen extra, ha minden más végigment kétszer és átkapcsolok a rádióra kb - osztom meg vele a részleteket, ha már így zenéről beszélgetünk. - És amúgy felléptek mostanság valahol esetleg? Lehet meghallgatnám, ha úgy alkalmam adódna rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=875252#post875252][b]Návay Regina - 2024.03.18. 20:09[/b][/url]

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

- Azokkal túl sok a macera. Egy vagyonba fájt a klasszikus hárfa is, már nem, nekem, hanem a szüleimnek anno, aztán meg rúnáztatni még egy fél vesébe kerülne minimum, szóval ezt inkább elengedtem - válaszolom neki széttárva a kezem. Amúgy is másképpen alakult az életem, mint azt tíz évesen képzeltem még, és erről nem a hárfám tehet. Örülök, hogy így is akad néha egy-egy olyan alkalom, mint Alíz fotókiállítása, ahol mégis játszhatok rajta kicsit közönség előtt is, életvitelszerűen azonban erre már koránt sincs se időm, se energiám minden egyéb mellett. Ne tessék félreérteni, értékelem a megoldási javaslatot, és igaza is van, csak nem látom úgy, hogy nekem megérné azt a pénzt és fáradtságot, amibe ez kerül, mert leginkább magamnak játszom, a hallgatóságom pedig a macskák és a lakótársak.
- Na, az teljesen jó, hogy akadt azért megoldás. Mondjuk csalódtam is volna Beniben, ha elutasít valami ilyet, az úgy nem vallana igazán rá - válaszolom annak kapcsán, hogy a színjátszósok probatermén osztoznak. A koncertre pedig még a szemem is felcsillan szerintem, olyan lehetek, mint azok az anime karakterek, akiknek hirtelen kistányér méretűre nő a szeme, amolyan fizikai képtelenség kategóriájába eső módon, és úgy csillog, hogy a Napra lehet nézni, de arra aztán tényleg nem. Túllelkesedném? Lehet. Az igazat megvallva ez az évem azonban sajnos még annál is inkább csak a munka és iskola közötti ingázásról szólt, mint az azt megelőző.
- Szerintem tiszteletemet fogom tenni. Jó kis kikapcsolódásnak hangzik - állapítom meg végül már valamivel visszafogottabb mosollyal, bólogatva is párat, mielőtt még a munkám kerülne szóba.
- Aha, persze. Nem titok, a Varázsbűn-üldözési Kommandónál vagyok. Návay tizedes - közlöm büszkén húzva ki magam, szélesen mosolyogva. Azért tíz éve ezt még éppen csak eldöntöttem hirtelen elhatározásból, nem gondoltam, hogy ide eljutok. - Amúgy nyomozónak tanultam, és egyelőre főleg irodán vagyok, de már nem mások kávéját és ebédjét szerzem be egész délelőtt, szóval alakul ez. Na és te tudod már, hogy mi leszel, ha nagy leszel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=875641#post875641][b]Návay Regina - 2024.03.29. 18:43[/b][/url]

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Jobban jártam volna valami más hangszerrel anyagilag, mondjuk választhattam volna gitárt vagy hegedűt, de már késő bánat. Elvagyok egy gitárral is, ha arról van szó, de már amúgy is annyi energiát fektettem a hárfázásba, hogy még ha meggondolnám is magam ennyi év után, már nem érné meg váltani. Marad, ami van, úgyis csak magamnak játszom rajta néhány ritka alkalomtól eltekintve. Múltkor például egy fogadás miatt cipelte le Kristóf az emeletről, hogy amíg ő vacsorázik, én szolgáltassam a háttérzenét. Na az kifejezetten vicces volt, el is mosolyodom ez emlékre is, de nem megyek bele, inkább arra válaszolok egy bonbon eltüntetését követően, hogy pontosan hol is dolgozom.
- Áh, még nagyon a ranglista alján vagyok azért... éppen csak túljutottam a lótifuti szerepén, de majd egyszer. Anya se húsz évesen lett parancsnok - jegyzem meg egy legyintéssel, aztán rá is térek arra, hogy vajon ő mit csinál pontosan. Az órákon azért ilyesmire sosincs idő, és van a mappámban otthon egy listám arról is, hogy ki milyen szakról jelentkezett, ha éppen szórakozásból vette fel a tantárgyam, de hát ki tud ilyeneket fejből? Különbséget úgysem teszek se órán, se a vizsgán, egyforma mértékben várom el mindenkitől, hogy odafigyeljen, és a vizsgán is ugyanazokat a feladatokat kapják, ha már túlélni szeretnének tanulni, mindegy, hogy hobbiból, vagy az aurori karrierre áhítozva, szóval nekem aztán tényleg mindegy, hogy valaki művészeti szakos, tanárnak tanul vagy éppen általános mesterszakon igyekszik eldönteni, mit szeretne az élettől.
- Ez is menőn hangzik azért. A kezedben a legfőbb túlélési eszközünk, nem semmi - válaszolom neki széles mosoly kíséretében, majd elismerően bólintok arra, hogy dolgozik is a suli mellett. - Az komoly. Akkor már a bizniszben is benne vagy nyakig. Tervezel itt is maradni? Vagy majd saját vállalkozásba kezdenél? Őszintén nem tudom, milyen a pálcakészítők helyzete, mennyire könnyű vagy nehéz elhelyezkedni éppenséggel, de... most kíváncsi lettem. Mi eddig a legfurább, amit pálcakészítőként láttál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=876119#post876119][b]Návay Regina - 2024.04.03. 20:30[/b][/url]

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

- Meg lehet, hogy a kirendeltség se élné túl, vagy nem is tudom. Biztos van az a rátermett ember, aki huszonpár évesen már tudja, mivel mit kezdjen, nyilatkozni amúgy is csak magamról tudok, és abban határozottan biztos vagyok, hogy nekem még kell pár évnyi tapasztalat, mire tényleg tudni fogom úgy igazán biztosan, hogy merre van az arra - válaszolom megvonva a vállam. Nem sietek. Jelen pillanatban egyébként is belegebednék, ha még egy olyan pluszt is tudnom kéne koordinálni. Látom azért anyán, hogy nem sétagalopp, éppen csak van mindjárt negyven év tapasztalata a szakmában, és még két gyereket is felnevelt, nem fél a sarkára állni, ha kell.
- Aha, úgy gondoltam. Pálca úgyis mindenkinek kell, biztos mindig szükség van a jó szakemberekre - állapítom meg, közben egy újabb bonbonért nyúlva. Lehet nem kellene, mert aztán rémesen fel fogok pörögni a cukortól, mint egy hiperaktív kétéves, de nem is tudom, miért eszek. Nem unalmamban, mert nem untat, inkább csak valami olyasmi, ami lefoglal, mert mégiscsak van valami különös vonzereje Stephennek, hogy nehéz nem őt bámulni, de a tanára vagyok. Jóságos Merlin. Kristófot most legszívesebben belökném abba a szép kis kupac csalánba az udvar sarkában, de szerencséjére amúgy sem nő februárban.
- Óh, ezt nem is gondoltam volna - vallom be, közben a csokit bontogatva ráérősen. Tényleg elképzelésem se volt róla, hogy így áll a helyzet a pálcakészítőkkel, de az a helyzet, hogy bizonyára ugyanígy meglepne, ha a bestiakutatókról, ereklyeszakértőkről vagy rúnázókról beszélgetnénk. Csak az aurori és a tanári bérezésről van fogalmam. Na meg arról, hogy hárfásként lehet, hogy tényleg éhen halnék. A többit jótékony homály fedi.
- Az azért nem rossz - állapítom meg, majd felkönyökölve államat a tenyerembe támasztom, és majszolni kezdem a bonbont, amíg ő az eridonos lány szerencsétlen esetét részletezi. - Oh, Eridon... nem kell bemutatni, olyanokat tudunk produkálni néha, hogy csak na. Valaha én is Eridonos voltam, szóval láttam egyet s mást. A következményekre nem gondolásban szerintem verhetetlenek vagyunk. Az egész torony tele volt ötezer extra bűbájjal amúgy, amikor még idejártam, de ez aligha változott. Ha valaki megpróbál kiugrani az ablakon, egy mágikus védőpajzsról pattan vissza, meg ilyenekre gondolj, és természetesen a legtöbb ilyen azért van, mert már történt valami, ami indokolta. A kettévágott pálca csak a jéghegy csúcsa, hidd el nekem - osztom meg vele kuncogva. Ami azt illeti, még nekem is sikerült egyszer-kétszer bajba kerülni. Az ott már hagyomány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=877525#post877525][b]Návay Regina - 2024.04.25. 17:47[/b][/url]

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

- Figyelj, ha megéri... - kezdek bele a mondatba, amit szerintem nem is kell folytatnom. Csak széttárom a karom. A többi már rá van bízva, hogy mit szeretne és mibe mer majd belevágni, ha éppen eléggé akarja azt a valamit. Még egy bonbont megkaparintok, és ráérősen kezdem boncolgatni a csomagolópapírt rajta, miközben arról mesélek, milyen emlékezetes élmény is tud lenni pontosan Eridonosnak lenni.
- Persze - válaszolom, miután gondolatban gyorsan végig is futom az ott töltött tanéveim. Hajaj, mintagyereknek azért én se voltam nevezhető, az kétségtelen, még ha némileg igyekeztem is nem szégyent hozni Viktor nevére.
- De erre térjünk vissza inkább, ha már nem adok ötleteket vele, hogyan lehet az őrületbe kergetni a tanári kart. Nem igazán származtak tőlem az ötletek, inkább csak hajlamos voltam rá, hogy csak azért is bizonyítsam, nem vagyok gyáva nyúl - válaszolom neki megvonva a vállam, kuncogva. Egyelőre maradjon az én titkom, hogy milyen hülyeségeket csináltam. Volt benne éjszakai könyvtárlátogatás, titkos folyosók felfedezése, seprűn egyensúlyozás bekötött szemmel, mert az mekkora nagy dolog már, és még sorolhatnám sajnos. Az akadémián aztán már inkább a tanulásra igyekeztem fókuszálni, de azóta se nőtt be teljesen a fejem lágya, különben aligha lenne egy színváltó, éjszaka világító pentagramma kőből kirakva az otthonomhoz tartozó előkertben példának okáért. - A pálcámat azért sose szeltem kettőbe, ha ez megnyugtat - teszem aztán hozzá rákacsintva, és végszóra bekapom a bonbont. Igazán szépen festhetek így vigyorogva.