Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=730309#post730309][b]Catherine Hope Payne - 2018.07.27. 18:10[/b][/url]

Magának ez a harmadik hajszíne a héten.
Jegyezte meg az egyáltalán nem kedvelt tanárom a hozzá illő fintorral a tényt, hogy vörösből kedden csibeszőkévé, most pedig hamvas fehéresszőkévé avanzsáltam. Nem lehet minden varázsütésre, szegény hajam pihent egy két napot, mielőtt kifehéredett volna, de akkor még nem voltam biztos a színben sem, amikor változtattam. Most pedig ez van. Mások azt mondják, hogy amikor megváltoztatják a külsejüket, az azt üzeni, hogy más emberként szeretnék folytatni, tiszta lap meg érzelmi túlcsordulás. Én eléggé jóban vagyok magammal, sőt, ami azt illeti, kicsit túlságosan is szeretem magam, néha már olyan szörnyen nagyon, hogy észre se veszem, mennyire elfáradtam a tükör előtt való tetszelgésben. Tudom, tudom, az egoizmusát minden ember pironkodva tagadja, hát én azt hiszem, eléggé félresikerültem ebből a szempontból, és ami azt illeti, apám és a bátyám is tettek erre még pár lapáttal.
Farmershortomban és egy kék V nyakú pólóban várom a lángnyelv pizzámat békésen. Amióta ez a hely megnyitott, kábé vagy hatszor voltam már itt, és egyszerűen nem tudok betelni a hely impulzusaival. Fiatalok, többnyire, mindenki laza és beszélget, néha csak ülni is jó itt. Én most ilyen csak itt ülősben tolom, és az egyik kedvenc hobbimnak élek, amikor a jobbra meg balra húzogatós alkalmazásból felpillantva ismerős arcot pillantok meg. Szinte hihetetlen, hogy tényleg mennyit képes változni az ember egy pillanat alatt. Lopva megigazítom a loboncom, azért jól akarok kinézni, nyilván. Mellettem elhaladva megérintem a karját, remélve, hogy felhívom magamra a figyelmet. Pilláimat rebegtetve nézek fel rá.
- Rockerarc lettél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=734591#post734591][b]Hercegh Kriszpin - 2018.09.20. 22:14[/b][/url]

Egész nap az motoszkált bennem, hogy hamarosan itt leszek és ez folyton jóleső mosolyt csalt az arcomra. Nem pont a hely miatt. Nem mondom, nagyon érdekel a kínálat, hiszen a pizzéria neve is csak jóval kecsegtet, azonban sokkal inkább a társaság okozza a derűmet. Egész kellemes az idő, szóval az étterem előtt várok rá. Emeraldra, természetesen. Kezem zakóm zsébe dugva. Be-belesek az ablakon, jókedvűen figyelve, ki hogyan reagál a kedves vendégek közül a nekik kihozott ételre. Nagyon vegyes és kifejezetten mulatságos a látvány. Úgy hallottam, az egyik legkeresettebb itt az a bizonyos Meglepetés pizza, azonban úgy tűnik, elég sokan bánják meg igen hamar a rendelésüket. Így van azzal a fiatal boszorkánnyal is, aki sikítozva rohan ki az ajtón, nem messze tőlem.
- Várj már, az csak megbűvült kagyló! Nem él már! Gyere vissza! - rohan utána egy nála kicsit idősebb srác, próbálva lenyugtatni. Bajszom alatt, visszafogottan nevetek a jeleneten. Nyilvánvalóan a nem létező bajszom alatt. Sajnálom azért szegény lányt, persze. Dehát nem igazán tudom, mire számított.
Míg várom Emeraldot, aki egyébként nem késik (még), csak én jöttem korán... szóval, ahogy várom őt, szugerálom a kifüggesztett étlapot, próbálva előre kitalálni, én majd mit fogok kérni. Szokásom ezeken a választásokon nagyon hosszan elmerengeni. Túl hosszan. Már-már kínosan hosszan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=735518#post735518][b]Frank Arie Martin - 2018.09.30. 15:53[/b][/url]

A terem közepén ülök, a földön, ölemben az egyik szék pihen, aminek csavarjait húzom meg. Nem varázslattal, az ilyet szeretem magam csinálni. Az ajtó csukva, de nem zárva, ám rajta a felirat jól olvasható: "A mai napon csak kiszállítást vállalunk! Megértésüket köszönjük!" Muszáj egy kicsit rendet raknom itt, egy kicsit - nem nagyon - átrendezem a terepet, hogy logikusabb legyen. Szeretem, ha valami logikus, és persze, ha nem veszélyes.
A hely egyik nagy hiánya, hogy csak a hat év felettieknek nyújt lehetőséget, számtalan szülő a kisebb gyermekét ölbe fogva próbál egyensúlyozni a gyerek és az étel között. Rendeltem jópár olyan ülőalkalmatosságot, mely segíti a családias légkör kialakulását. Szeretném, ha futna ez a hely, mert amikor én voltam itt diák, akkor nem nagyon nyílt erre lehetőség. Imádom, hogy Bogolyfalva fejlődik.
A széket felkelve az új helyére pakolom, éppen akkor, amikor két bagoly is elkezdi kopogtatni az ablakot. Van rajta egy kis ajtó, külön nekik fenntartva, hogy a hidegben is be tudjam majd engedni őket. Két újabb megrendelés, az egyik egy lángnyelv, a másik vajsör pizza, szegény Mei jól megvan dolgoztatva a mai napon, de az biztos, hogy extra pénzt is fizetek neki ezért. Karcsinak, aki az első két hónapra beugrott, adom is a rendeléseket, miközben nekiállok kicsomagolni az etetőszékeket. Mindenképpen be kell szereznünk olyan dolgokat, amiket kisbabáknak is adhatunk, mert egyszerűen a faluba tömegesen érkeznek a kisbabák. Viszont ezt egyelőre még nem cselekszem meg, csak agyam egyik szegletébe vázolom fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=736433#post736433][b]Frank Martina Luna - 2018.10.08. 16:52[/b][/url]

Többször is az órámra néztem, mert engem korábban engedtek el és hét után jelenésem volt, de előtte nem ártott volna valami kaja. Ki hitte volna, hogy már az első estémen meló után a pizzázóban fogok várakozni, egy dobozra várva? Szóval bejöttem rendelni, miután rá kellett jönnöm, hogy kié is a hely, aztán utána hazasiettem, hogy lezuhanyozzak és átöltöztem, hogy azért valahogy ki is nézzek, a szoknyám meglehetősen megviselt állapotában volt. Még a hajam is megmostam, szóval úgy éreztem most magam, mint aki egy álomból lépett ki, bizony. Bár tény, hogy a ruháim kicsit túl sokat takartak a megszokotthoz képest, de épp jó volt így is.
Végre kiadták nekem a dobozt, én pedig elbűvölő mosollyal megköszöntem, miközben felnyitottam. Ekkor hervadt le a mosoly az arcomról és a kis tinifiú felé fordítottam a dobozt a szív alakú pizzával.
- Ez úgy néz ki, mint ami diétás? Mondtam, hogy szénhidrátmentes tésztából kérem. De igen, mondtam - komorodtak el a vonásaim egyre jobban, ahogy pislogás nélkül meredtem a srácra. Nem, nem történt ilyen, a kaja tökéletes volt, pont olyan, amit kértem. Extra feltéttel, szív alakban. De beszélnem kellett az öcsipókkal és a kissrác nem volt túl készséges. - Nem érdekel. Beszélni akarok a főnököddel, méghozzá most, ha nem akarod, hogy rátok hívjam az ANTSZ-t!
A srác tök megszeppenve remegett meg egy pillanatra, miközben hátrasietett a konyhába, én pedig visszacsuktam a dobozt, elégedetten elmosolyodva, amint becsukódott az ajtó mögötte.
- Mit nézel így? Te sosem hajtottál még ingyen cuccra? - kérdeztem flegmán, de a kiscsaj valami olyasmit mondott hogy "ciki", mire teljesen felé fordultam és nem kicsit fölé magasodtam. Szerintem összeszarta magát. - Tüncike, a saját dolgoddal foglalkozz. Az olyan lányokat nyelem le keresztben, reggelire, mint te.
Aztán a kissrác visszatért hátulról és intett, hogy kövessem, én pedig a magassarkúim ütemes koppanásától kísérve sétáltam hátra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=737121#post737121][b]Rácz Dalma - 2018.10.19. 12:08[/b][/url]

A szocializálódás második folyamata az volt, hogy munkát keresett. Miért itt? Miért is ne? Még a pub is eszébe jutott, de végül rájött, hogy oda inkább szórakozni járna. A pizzát meg annyira nem szereti, mint az italt, meg még a tulaj is kedvesnek tűnt. Így hát maradt ez.
Annak érdekében, hogy ne essen el sok bevételtől Arieval megegyeztek, hogy jobb neki a pincér szerep. Mert takarítani… na azt nem. Ha már a szocializálódás a cél, akkor inkább legyen ez.
Pár napja vagyok itt. Eddig minden egészen gördülékenyen ment, még csak asztalt se sikerült összekeverni, ami felettébb nagy büszkeséggel tölti el. Holott tudja, hogy ehhez a poszthoz nem kell túl sok agyi aktivitás.. Mégis, ha belegondol abba, hogy micsoda szerencsecsomag tud lenni..
A pultnak hátát támasztva várja a rendelést, s tekintetét lassan jártatja végig a jelenlévőkön. Névről egyiket se ismeri, ami nem is csoda, ám látásból van, akit már be tud azonosítani. Tekintete megállapodik egy srácon, akit a Rellon körül látott már többször is. Éppen az ő rendelését várja, ami a Meglepetés Pizza nevet kapta. Hát látott ő itt már tőle sok mindent, így kíváncsian várja, hogy a háztársa vajon miféle meglepetésben fog részesülni.
Nem is kell sokat várni, a pizzatészta jellegzetes illata elég hamar megcsapja az orrát. Egy erőltetett mosollyal fordul a szakács felé, aki éppen elé tolja a tányért, majd magához veszi és elindul. Kimérten lavirozik az asztalok között, míg arra is van ideje, hogy felfogja valaki más is éppen neki csápol. Mutatóujját felemeli, jelezvén, hogy egy kevéske türelmet kér, s ekkor jön el az a csodálatos pillanat, hogy egy gyermek neki rohan, lepattan róla, de ezzel nincs is ideje törődni, hiszen a tányér repül. Szépen, ívesen, filmekbe illő jelenettel száll, mintha csak erre tervezték volna. A landolás pedig..
A pizza ahhoz érkezik, aki megrendelte csak nem abban a formában ahogy kellene. Igaz a meglepetés névben sok mindent sejthet az ember, de aligha hiszem, hogy Ő arra vágyott volna, hogy a fehéringjén landoljon a pizza, méghozzá úgy, hogy az összes feltét szépen tarkítsa a ruhadarabot. Hogy az a.. Ijedten néz először a kölyök hűlt helyére, aztán a háztársára.
- Bocs!? - Rendezi össze magát, majd az oldalán lógó ronggyal gondolkodás nélkül áll neki letakarítani a kaja maradványokat a másikról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=740575#post740575][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.11.12. 19:47[/b][/url]

Ez a péntek tök jó alkalomnak ígérkezett arra, hogy feltérképezzem a nem olyan hú, de régen nyílt, új pizzázót. Nyam. Kíváncsi voltam, vajon miben tér el a varázstalan változattól, úgyhogy egyből le is ültem egy helyre, miután szeletre kértem a házi sajátosságból. Vajon milyen érzés lehet, ha a kukorica popcornná pattog a számban? És vajon milyen lehet popcorn pizzával kombinálva? Biztos jó. A popcornt is szerettem, meg a pizzát is, igaz, nálam a kukoricás rizs vitt mindent, rántott karfiollal meg tartármártással. Nyami.
- Bocsi, leülhetek ide? – csak itt volt szabad hely, a diákok kitódultak a suliból falunézőbe, szórakozni, randizgatni. Remélni mertem, hogy Csanádba nem épp egy pórias pizzázóban fogok összefutni. Kellemetlen lenne, de elhatároztam, hogy nem épp egy pasi miatt fogok kiakadni, csak tizenöt vagyok, élvezzem, amíg kölyök lehetek.
A csaj jóindulatára volt bízva, hogy a padlón eszem-e meg a kajámat, vagy esetleg kint versenybe szállok egy párocskával szabad ülőfelületért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=741535#post741535][b]Ariana Roxanne Payne - 2018.11.24. 18:42[/b][/url]

Otthonosan huppanok le egy üres asztalhoz, miután leadtam a rendelésem egy egyszemélyes Félszemű Kukorica Pizzára, és egy sajttorta szeletre, pedig még életemben nem jöttem be ebbe a pizzázóba. Előtte gyakran elmegyek a pubba tartva, vagy onnan eljőve, de bent most járok először. Végignézek a berendezésen, a falakon, az asztaloknál ülőkön, és magamban megjegyzem, hogy egész csinos kis hely, bár nekem túl sok a rikító sárga mindenhol, ami zavarja a szemem, úgyhogy inkább magam elé meredek az asztallapra, majd onnan a telefonomra. Bejátszottam, hogy beteg vagyok, úgyhogy nem mentem be ma az órákra, így műszakot is cseréltem a pubban, nehogy Eleonorenak szemet szúrjon, hogy az órájáról hiányzom, de a vendégeknek meg halál nyugodtan töltögetem a whiskyt, és keverem a koktélokat. A szabadnapomon így azt csináltam, amit csak akartam. Délelőtt boltokban lógtam, megvettem Cathnek azt a ruhát, amit a múltkori körutunkon kinézett, de végül sokallta rá a pénzt, és még Willék babája is gazdagabb lett egy cipővel a mai nap után. Norina szerint még felesleges rendes cipőt venni a gyereknek, mert úgyis kinövi, de Will elmondása alapján már lassan megtanul járni, és szerencsétlennek meg nem lesz egy normális cipője sem, amit ráadhatnak, úgyhogy megvettem. Ezek még nem a karácsonyi bevásárlásom eredményei, majd odaadom nekik, ha legközelebb találkozunk.
A szatyraim társaságában, halál nyugodtan görgetek le a közösségi oldalak hírfolyamában, néha fel-felnézve, amikor valaki rám köszön a pub gyakori vendégei, vagy a bagolyköves diákok közül, aki felismer, és még arra a középkorú pasira is, aki két asztallal arrébb bámul már két perce folyamatosan a pizzája mögül. Időközben megérkezett a feleségének kinéző asszonyság is, így magamban röhögve nézek vissza felváltva a telefonomra, és arra a fura kis bigyóra, amit a rendelésem leadása után adtak, hogy majd szól, ha kész a kajám. Ez valami mugliktól átvett módszer, egy kis varázslattal átitatva, vagy ez az ötlet komolyan egy varázsló fejéből pattant ki? Összehúzott szemöldökkel bököm meg a lényt, mert mintha elaludt volna, nem motyog, mióta odaadták. Az érintésemre újra recsegő-morgó hangot ad ki, majd halkabban folytatja, mintha csak egy macska dorombolna az asztalon. Fúj. Macskák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=744095#post744095][b]Edler Bonnie - 2018.12.28. 17:15[/b][/url]

Azt hiszem, örülök, hogy túl vagyunk az egész karácsonyosdin. Nem mintha nem szeretném ezt az ünnepet, csak ha egészen őszinte akarok lenni... nem vagyok nagy rajongója. Mégsem. A családom és az iskola mindig nagy ügyet rendezett belőle, míg én csak szerettem, ha nyugalom van és béke. Sütöttem a lovaknak az istállóban sütit, meg még  menhelyi kutyáknak is - és nem mellesleg Olivérnek -, ami végül elég nagy sikernek örvendett.
Mára viszont találkozóm volt megbeszélve és mivel sem romantikus helyszínt nem akartam, sem olyat, ahol a kaja esz meg engem, ezért javasoltam Eriknek ezt a helyet. Elég pozitívak voltak róla a visszajelzések, én pedig bíztam mások véleményében.
Szóval felöltöztem, még kabátot, meg pulóvert is vettem és kivételesen nem felejtettem el pólót sem húzni. Felkentem egy egyenletes részeget a bivalyerős alapozóból, hogy eltakarja az arcomon lévő ezernyi kis pöttyöt, majd a kabátom megigazítva kiléptem az ajtón. Most épp nem voltam késésben, a hétre megbeszélt találkához még éppen időben léptem be az ajtón és bújtam is ki rögtön a túl meleg ruhadarabból.
A tekintetemmel Eriket kerestem az asztaloknál, azt hiszem, hogy legalább foglalhattam volna, vagy valami, mert akkor legalább tudnám, merre kéne most keressem. Teljes tanácstalansággal indultam el, hogy körbejárjam a pizzériát és előkerítsem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745232#post745232][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.01.06. 10:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745295#post745295][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:47[/b][/url]

Nem tudom nem nézni őt, ahogy közelebb hajol hozzám, ahogy megérinti ujjaival a bőröm, egyszerűen mindenhol lángolni kezdek, és azt akarom, hogy ne csak ennyi legyen. Normális vagyok egyáltalán? Nem! Ez a nő normális, nincsenek bajai, nem elmebeteg, tökéletes társnak tűnik egy olyan ember mellett, mint én. És mit akarok én? Nyilván azt, hogy ez működjön, azt, hogy mindent meg tudjak adni neki, amire vágyik, hogy lássa, tényleg olyan vagyok, akiért érdemes lenne maradnia. Az életem most egy romhalmaz, egyik akadály a másik után, és hivatalosan nem is tehetném ezt. Nem nézhetnék ilyen közelről a szemébe, nem érezhetném az illata édességét, nem lehetne az enyém az a kis békés burok, ami most körül vesz minket. Mégis, én ezt akarom. Őt akarom. Mint egy villámcsapás, jelenik meg bennem a felismerés. Valahogy a múltkor is így indult, de nem érhet minden rosszul véget, ez a nő, egy csoda, más, mint Ariana, más, mint mindenki más az életemben. Érte megérné akár felégetni minden hidat. Egyetlen együtt töltött vacsora, és olyan szerelmes lettem, mint akit Cupidó tizenkét nyíllal lőtt fenékbe. Az se baj, ha így történt, nem haragszom érte. Eddig azon gondolkoztam, hogy csak úgy sodródom, most viszont azt, hogy képes lennék árral szemben úszni, ha a végén Ophelia karjaiban találom magam. Normális ez? Nem, azt hiszem, egyáltalán nem. Racionális ember vagyok, mindig is annak tartottam magam, de egyre több elmebeteg döntést hozok, és mindegyiket élvezem.
Ahogy elenged, távolabb megy tőlem, hirtelen önt el a hiányérzet. A bensőmben olyan vágy ég, amit nem tudok helyre rakni, nem tudok csillapítani. Nem is nagyon akarok. Leszámítva a vadállatias ösztönt, hogy utána iramodjak, és ha kell a pulton essek szerelembe kétszer. Azt akartam, hogy megcsókoljon, azt akarom, hogy csókoljam, ahol csak érem, és helyette nem tehetek mást, csak nézhetem őt, ahogy teát készít, ahogy a csípője lassan ringani kezd. Könyörgöm, csak ne legyen legilimentor, mert ha most a fejembe néz, akkor valószínűleg futva menekül, nem csak innen, hanem a környékről is. A fejem tele van olyan, már-már szerintem is illetlen képekkel, amiktől rendre zavarba jövök. A tálcára pillantok, elmosolyodom, egy ilyenen vinnénk egymásnak a reggelit, gondoljunk a reggelire, az jó lesz. Tojás, bacon, narancslé, mint a filmekben, még egy szál virágot is kerítenék, esküszöm. Engedelmesen kelek fel, és hagyom, hogy maga után húzzon, de aztán hirtelen ötlettől vezérelve ragadom meg a csípőjét, és magam felé fordítva, húzom egész közel, hogy a testünk összeérjen.
- Szerencséd van, anyám rákötelezett a táncórákra.
Hülye gazdag bálok, ahol új mostohaapáinkat találta meg. Gyönyörű emlékek, főleg a sütemények miatt, és amiatt, hogy Lunával egy csomó olyan dolgot kipróbálhattunk, amit amúgy nem tettünk volna. A kedvencem a kaviárcsata volt, amikor idős nők hajába lőttük a trutyit. Felnevetek az emlékre, akaratlanul is.
- Ne haragudj, csak eszembe jutott, amikor egy idős néni megkergetett, és végigcsúszott a fényes padlón. Olyan gonosz vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745944#post745944][b]Lóránt Bence - 2019.01.09. 08:22[/b][/url]

Tényleg rohanok! Hát normális vagyok én? Kimelegedek, aztán kimegyek a hidegbe. De mégsem illik megvárakoztatni valakit, vagy legyek lazább? Már tök mindegy, futok és felöltözök, lökdösődök és újra ledöbbenek. Már csak a sapkáját igazítgatja a Levitások gyöngye, komolyan mondom a durrfarkú szurcsók lőné fenéken az ilyet. Minek ennyit előre tanulni, aztán meg majd unatkozik az órán. Viszont nehogy már könnyű legyen neki az élet meg kell csikizzem. Ahogy elrohanok nevetve mellette a mai napi második piszkálása után, már hallom a nevető kiáltozását. Hah, majd utolér, ha akar! Utol is ért, csak nem ő, hanem a végzet, ami a kis átkába teljesedett ki hirtelen, váratlanul és... viccesen. Röhögnöm kell, úgy eltalált.
- Hééé, neeem érrr iiiilyeet - nevetek, közben meg mérges arcot is vágok. Orvul lecsikizni?! Nem mintha három, négy másodperccel ezelőtt nem én csináltam volna hasonlót, de én vagyok a fiú, nekem lehet, nem? A lányoktól nem ezt várom! Megállok - vagy mi - és remegve nevetek, a hasam fogom, mert már fáj. - Ezzzttt méééég tuuuuti visszakap, kap, kapoood - nevetem, felé és remegő ujjammal figyelmeztető jeleket küldök Masa irányába úgy nagyjából. Végül megkegyelmez a kékek nevető átkozója, és leveszi a varázslatot rólam. Nagyokat lihegve szedem össze magam, a térdemre támaszkodva, de azért mosolygok.
- Te orvlövész! - heherészek, majd egy még nagyobb sóhajt engedek el és felegyenesedek, ahogy annak idején elődeink tehették. Tettetett bosszús tekintettel nézem, de látszik, hogy majd el röhögöm magam, majd vállat vonok.
- Mostantól minden sarkot figyelned kell, mert LB bárhol lecsaphat majd! - elkerekedett szemekkel, "jóslástan hangon" mondom neki, hogy innentől vége van. Aztán a hangom normál Bencés lesz, amikor hozzáteszem.
- De most már menjünk, mert kilyukad a gyomrom. Eddig is lyukadgatott, de tettél róla, hogy még jobban fájjon - mosolygok, majd belebokszolok a vállába gyengéden és elindulok a pizzázó felé. Most, hogy egy kicsit kettesben vagyunk, meg is szorul a torkomban a kijönni akaró szöveg, hacsak ő meg nem töri a csendet. Tényleg barátkozunk, meg ilyesmi? Fura egy lánnyal ezt csinálni, de azért örülök neki.
- Na, itt is vagyunk. Hölgyem - ezzel a mozdulattal kinyitom neki a Félszemű Kukor Ica ajtaját és beengedem őt. Még nem tudom mit rendelek, de, ahogy belépek utána azonnal olyan éhes leszek, mint voltam, csak kétszer. remélem gyorsan megvan a pizza, mert itt fogok éhen halni.
- Te rendelsz én fizetek. Nekem kell valami innivaló is, meg süti, szóval magadnak is rendelhetsz, de tényleg. Ha sokallod, majd egyszer visszahívsz - vigyorgok, de szinte tolom a pulthoz, ha ő nem akarna odalépni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=746820#post746820][b]Frank Arie Martin - 2019.01.19. 17:00[/b][/url]

Pörög az üzlet, ezt már szeretem! Lelkesen állok be én is segíteni, most azonban nem azért, mert valaki kiesett, hanem mert a megnövekedett forgalom miatt minden kézre szükség van. Emellett pedig az iroda magányában, munka helyett, az elmúlt heteken elmélkedtem, pedig nagyon nem kéne már ezeket forszírozni. Van egy pár új ötletem, új könyvbe tervezek kezdeni, egy regénybe. Sosem írtam még regényt, szóval éppen itt lesz az ideje.
- Még valamit? Rendben, egy piros és egy sárga limonádé. Máris hozzuk.
Hátul most ketten pörögnek, így én leginkább a rendeléseket veszem fel, vagy ha éppen olyan van, akkor viszem az elkészült ételt, italt. Most is, visszalépve a pulthoz, az éppen utamba kerülő lánynak leadom a két italra a megrendelést, meg azt, hogy a négyeshez kell vinni, és már robogok is tovább.
Az új szenzációnk, a Scarlett által összeállított két pizza egyszerűen a három legnépszerűbb termékünk listájának első két helyét birtokolja. Az a lány egyszerűen szenzációs, most is ezeket kérik a hatosnál, két lángnyelv whiskey társaságában. Gyorsan ellenőrzöm a fiatalok életkorát, de mivel mind a ketten betöltötték már a húszat is - fene a szerencsés genetikát -, nyugodtan megkaphatnak mindent. Megint visszalépek, átadom a rendelést, majd a kezembe nyomnak egy megpakolt tálcát, hogy a hármasnál rendelték. Lépek is, megkerülve egy távozó párt, és a férfi elé pakolom a rendelésér.
- Hozhatok még valamit? Ma kifejezetten kiváló a boszorkánykrémesünk.
Olyan szinten, hogy a személyzet konkrétan azt ebédelte, de ez nem tudom, hogy mennyire lenne kampányszöveg a megkóstolása mellett. Tényleg nagyon jól sikerült, kell küldenem egy üzenetet még a beszállítónak, hiszen ez a mai összeállítás minden várakozást felülmúlt. Még a végén igazán édesszájú leszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=748549#post748549][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.02.03. 11:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=749119#post749119][b]Ophelia Donovan - 2019.02.07. 20:45[/b][/url]

Függőség. Obszesszió, megszállottság, mánia. Ezekről a szavakról az embernek sok minden - főleg rossz - eszébe szokott jutni. Benyitva a pizzériába nekem csak egy valami. A pizza. Ez az én titkos drogom, a kábítószerem, ami nélkül nem létezhet számomra egy jó hét, rosszabb esetben hónap sem. A leszokásra esélyem sincs, elvonó szóba sem jöhet. Futok eleget, meg edzem még más egyéb módon is a testemet, hogy ennyi bűnözést rendszeresen megengedhessek magamnak. Oh, ezek az illatok! A sajt, a paradicsom szósz, a piruló tészta illata. Megrészegít teljesen. Majdnem teljesen mindegy mi van rajta, csak legyen előttem és ehessem! Na jó a tengeri herkentyűstől mondjuk mentsen meg az isten, de a többi az jöhet. - Helló! Szeretnék kérni egy 32 cm-es pizzát - kezdek bele rendelésem leadásába - Igen, itt eszem meg - bólintok - Legyen rajta..nos kék sajt, feta sajt, mozzarella, trappista sajt és camembert és kérnék hozzá egy fél literes szénsavas narancslevet - összefut a nyál a számban - Igen, igen az remek lesz. Köszönöm! - mosolygok a pultosra és elveszem a beszélő kis kukoricaszememet, ami majd jelzi, hogy mikor mehetek a vacsorámért. Míg erre a szent jelre várok a kis dumagéppel leülök az utolsó szabad asztal mellé és nézelődöm. Körülöttem mindenki vagy még nem vagy már eszik. Egy étteremben persze ez általános. Ismerős arcok nincsenek. Jó a memóriám, de koránt sem töltöttem el még Bogolyfalván annyi időt, hogy belebotoljak általam már látottakba. Lassan telnek a percek és én egyre jobban kívánom az adagom. A függőség már csak ilyen, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=750242#post750242][b]Frank Arie Martin - 2019.02.17. 21:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=755399#post755399][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.04.14. 20:52[/b][/url]

Jasonnel igazából kidobattuk magunkat "otthonról", vagyis abból a házból, ami jelenleg mind a kettőnk otthona. Még. Mivel hivatalosan házas vagyok, a drága apánk jön még nekem egy házzal, ami ugye az alap nászajándék nála, csak még azt nem találtam ki, hogy hol. Nem vagyok benne biztos, hogy itt találom meg a számításaimat, de mégis van egy helyes kis ház, ami tetszik, és amit nemrég hirdettek meg eladásra. Csak még nem vettem rá magam, hogy beszéljek apával. Bonyolult a helyzet. Hálásnak kéne lennem neki? Nem hiszem. Igen, ezzel a mostani felállással sem hiszem.
Viszont Willéknél otthon áll a bál, szóval azt mondtam Jasonnek, hogy lépjünk le valahova, csak azt nem tudtam, hogy hova. Annie otthon van, Chris úgyszintén, mi azonban nem mentünk sehova. Arie azt mondta, nem lesz itt a hétvégén, jöhetünk nyugodtan, szóval a pizzéria emeletét elfoglalták a játékok, meg az a pár cucc, amit hétvégére elhoztunk. Cody épp a fürdőkádban pancsol, az ajtóban állva figyelem őt, de közben Jason felé is elsandítottam, ami Joy-t foglalta le.
- Szerinted el fognak válni?
Teszem fel végül a kérdést, ami egész nap a fejemben járt. Mi van, ha igen? Nem tudom, hogy miért veszekednek ennyit, vagy csak tényleg sokat hagytam ki, amíg nem voltam képes kijönni a szobámból. De aggódom, hogy mi van, ha igen. Még senki sem vált el, mármint a testvéreink közül, olyan furcsa helyzet ez most, átélni ezt. Úgy terveztem eddig, hogy én leszek az egyetlen, akinek a házassága válással végződik majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=764941#post764941][b]Ambrózy Henrik - 2019.07.25. 11:17[/b][/url]

Az utóbbi időben nehezére esik jobb lábbal kelnie. Amióta lehozták az első cikket az állítólagos fekete mágia használatáról, egyszerűen nincs nyugta. Vagy a sajtósok ostromolják - egyébként teljesen indokolatlanul, mert ha el is követett volna bármit, majd pont nekik vallja be? -, vagy az aurorok cuppognak utána. Egy fűszálat nem tud keresztbe tenni anélkül, hogy valaki ne figyelné valahonnan. Ő, aki egyébként a türelem szobra - nem mellesleg a szótárban a nyugalom fogalommeghatározásánál az ő neve szerepel -, kezd egyre inkább kijönni a sodrából. Bárcsak gyakorlatban is űzné a fekete mágiát, úgy eltüntetné ezeket a minisztériumi mocskokat, hogy se hírük, se hamvuk nem maradna. A következő faj a firkász lenne, ami véletlenül kihalna.
Egyelőre egy ismerősénél húzta meg magát, míg menyasszonya Budanekeresden él és dolgozik tovább. Ki akar venni egy kényelmes kis ingatlant a környéken, de igazából egy másfél szobás lakás is megtenné, csak végre valahára nyugta legyen. Szíve szerint egyébként külföldre utazott volna, elvégre éppen elég felfedezetlen okkult dolgokat rejtegető hely van a világon, de amíg a nyomozás tart, nem indulhat útnak. Már csak azért sem, mert elég érdekes benyomást keltene, hogyha a jelen helyzetben egyik pillanatról a másikra meglépne.
Kissé megfáradtan ül be a környékbeli pizzériába és rendel magának egy lángnyelv pizzát, mellé pedig egy vajsört. Szíve szerint whisky-t kérne, de az sajnos nem szerepel a kínálatban, így el is határozza, hogy következő útja vagy a csárdába, vagy a pubba vezet majd.
Előveszi a legutóbbi újságot, aminek már legalább nem a címlapján szerepel és szkeptikusan, némi grimasszal az arcán olvasni kezdi. Mint az kiderül a cikkből, van egy testvére, aki szintén meghalt az állítólagos balesetben. Ez már csak azért is vicces, mert világ életében egyke volt, ez a tény pedig így, hogy a szülei meghaltak, nem igen fog változni. Bár ki tudja, a varázstudomány is egyre fejlettebb, ahogy az idő halad előre, még a végén születik egy öccse vagy húga. Na attól kímélje meg a jó isten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767809#post767809][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.08.19. 19:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=769214#post769214][b]Denis A. Brightmore - 2019.08.27. 17:57[/b][/url]

Igen, én kimondhatom, hogy unatkozom a vizsgaidőszakban. Megjelentem a vizsgákon, megírtam őket jól, majd távoztam, így amíg tart a vizsgaidőszak jöhet az olyan jól megérdemelt faszverés. Nem szó szerint értendő, de jöhet. És ki a legjobb unaloműző? A maga szellemességével és szerencsétlenségével a nőkkel bizony Frank Arie Martin, aki kiérdemelte ezt a tisztséget az én szememben. Valamiért úgy érzem, hogy ez a szerencsétlenség még most sem múlt el, de mintha elkezdett volna felfelé ívelni inkább a dolog. Talán már nem hagyja magát, talán már talált maga mellé egy normális nőt. Milyen szép idők is voltak azok, amikor én mondhattam el ezt. Azóta igen sok mindent változott, de szarjuk le, haladjunk!
Szóval blázzal a számban sétálok be a pizzériába. Talán még eszek is valamit, ami tekintettel arra, hogy ma van harmadik napja, hogy egy falat nem megy le a torkomon, lehet nem jönne rosszul, ráadásul Frank pizzájánál nincs jobb. Az első ablak melletti asztalhoz huppanok le, és várom a csodát, hogy 1. valaki feltűnjön, és 2. meglássam vagy halljam Franket. Egyelőre mindkettő elég lehetetlennek tűnik, mert a sok gondolat közül egy sem Franké, és az asztalomhoz sem jött senki. Hosszú délután lesz ez, de nem sietek sehova, és a napi nyugi-adagom is bennem van, így türelmesen csúszok lejjebb székemen, hogy fejemet annak háttámlájára támasszam, lábamat áttegyem egymáson, és kezemet keresztbe fonjam. Hát ki várta valaha ennyire higgadtan a pizzáját? Ugye, hogy nincs válasz, szóval nincs mit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=769285#post769285][b]Faith Abigail Payne - 2019.08.27. 22:11[/b][/url]

Nem akartam olyan korán hazajönni, még most is úgy érzem, nem állok készen rá. A tekintetekre, a kérdésekre, aztán a megrovásra, vagy épp, hogy a fejemhez vágják, nem is vártak tőlem mást, hisz én magam is csak egy becsúszott gyerek vagyok, és főleg nem akarom ennek kitenni Zarát.
Jó, még csak pár hónapos, jószerével semmit nem fog fel a dolgokból körülötte, csak hát ez úgy belém kódolódott, hogy óvom mindentől.
Nem, most sem pályázom meg az év anyja díjat, valószínűleg sose leszek jó anya, de azt tudom, hogy az életben nem bocsátottam volna meg magamnak, ha átlépem a klinika küszöbét, mikor az volt a feltett szándékom.
Visszatáncoltam, nem tudom, hogy a többiek sejtik-e, hisz utána egyből le is léptem. Nem akartam senkivel megosztani, nem akartam tanácsokat, figyelő tekinteteket, saját magam mentem keresztül rajta, mint ahogy mindenen. És most visszajöttünk, én és Zara. Ketten. Furcsa volt, hogy Max is segített, hogy ő aztán végképp nem mondott még csak annyit se, mekkora ostobaság volt, hisz tudtam. És nem lábatlankodott, és főleg nem kürtölte világgá. Hogy képes leszek-e egyedül életben tartani a csöppséget? Most már merem azt mondani, hogy igen.
Azt se tudom, hogy miért veszem egyből a már zárt pizzéria felé az irányt, ez már amolyan beidegződés, hogy én Arieval osztom meg először a nagy momentumokat, így evidens, hogy Zara is rámosolyoghat először, már ha nem rúg ki minket páros lábbal.
Óvatosan nyitok be, holott általában rárontani szoktam, mert tudom, hogy ez nem lesz kellemes neki, Norina mesélt róla. Mégis nem megbántani szeretném, csak mutatni neki egy apró csodát.
- Zavarhatlak? Valaki meg szeretne ismerni - nem volt még akkora a hasam, mikor találkoztunk, hogy ilyesmire gondoljon, de ahogy kitárom az ajtót, és betolom rajta a lányom, hamar nyilvánvalóvá válik.
- Ezért tűntem el, és.... én hajlamos vagyok csak úgy felszívódni, mindenféle búcsú nélkül - vonom meg a vállam, bocsánatot mégse kérek, hisz nem vagyok én az a tagja a családnak, akinek az eltűnése akkora feltűnést keltene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=776998#post776998][b]Juhász Laura - 2019.10.05. 20:03[/b][/url]

délután a műszak vége felé a tanév második vasárnapján |o
  | oo

Gyorsan és hatékonyan törlöm le az asztalt, amitől épp az imént távozott pár minisztériumi boszorkány. Közben persze folyamatosan szemmel tartom a helyiséget, figyelek, hátha a bent falatozóknak szükségük lenne valamire. Most már eléggé nagy a pangás, csupán két asztalnál ülnek. Szinte hallom, ahogy a konyhában fellélegeznek a kollegák, eléggé húzós volt eddig a nap, főleg amikor egy rakás gyerek szabadult be, születésnapot ünnepelni. Persze tudtunk róla előre, de úgy tűnik, hogy teljesen még sem lehet erre felkészülni. Picit el is fáradtam, jól esne már leülni, de hamarosan végzek a műszakommal, addig meg már kibírom.
Még mindig furcsa, amikor munkába indulok, amikor átöltözöm a felszolgálós uniformisomba és hajamat kontyba csavarom. A pörgést, az illatokat, a hangulatot, a mindenhol domináló szemkápráztatóan sárga színt már megszoktam, a kollegákkal nagyon jól kijövök szerencsére, és bármilyen tömeg is legyen mégsem volt még egyetlen egy érintkezéses baleset sem.
Időnként lopva az ajtó felé pillantok, na nem a szabadulási lehetőséget keresve, és nem is azt nézve, hogy vajon esik-e kinn vagy sem – mellesleg vagy sem, gyönyörű őszi napsütéses napunk van - , sőt még azt sem, hogy esetleg az utcán járkálók közül vajon kik térnek be hozzánk. Néha játszunk ilyet, találgatunk, amikor végképp üres a hely. Azért nézegetek ki, hátha meglátom Thomast. Randit beszéltünk meg mára, és most már bármelyik percben itt lehet. Jaj, már nagyon várom! És picit izgulok is, hogy vajon tetszeni fog-e neki minden. Annyi minden van a fejemben, rengeteg elképzelés, mesélnivaló. Mondtam már, hogy nagyon várom?
Befejezem az asztal letakarítását, visszaviszem a kis takarítószeres kocsira a fertőtlenítőt és a rongyot, majd észreveszem az egyik vendég fejének apró mozdulatát. Rögtön megjelenik az arcomon egy mosoly, és már megyek is oda, hogy felvegyem a rendelést. Szerencsém van, mert pont rálátok így is a szemem sarkából az ajtóra. Már jó ideje gondolkoznak azon, hogy mit is egyenek, így picit megkönnyebbülök, hogy végre sikerült választaniuk. Kis köténykém zsebéből elő is veszem rögtön a kis papírt, meg a tollat, - egyelőre még inkább használom ezeket, kínos lenne elfelejteni, hogy mit is kér a kedves vendég – és elkezdem lekörmölni az elhangzottakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=778337#post778337][b]Ambrózy Henrik - 2019.10.17. 20:09[/b][/url]

A mindennapok szürkék. Ez egy olyan örök érvényű kijelentés, amit senki sem képes megcáfolni - elvégre ki az, aki mindig ezer százalékon pörög? Amióta Lilla elment, az élete kiszámítható lett: hétköznap bemegy tanítani délelőtt, délután pedig tananyagot ír, kutat vagy éppenséggel főz. Ha egy férfi egyedül él, rászorul az ilyesmire is, bár sohasem mondhatták volna Henrikre, hogy nem házias. Ex-menyasszonya mellett is rendszeresen takarított és vezette a háztartást, néha pedig megajándékozta egy-egy meglepi vacsorával. De tudjátok, azért az más. Most, hogy agglegényként tengeti az estéit, nők után kéne koslatnia, minden könnyebb vérű cafkát felszednie és birtokba venni a testüket egy éjszakára, csakhogy... Ő nem ilyen. Tudom, minden pasi ezt mondja, hogy ő #nemojansrác, de hősünk tényleg arra fordítja jelenleg minden kapacitását, hogy ismét jól érezhesse magát a bőrében, kapcsolat nélkül. Hogyan is mehetne bármi ilyesmibe, ha nem teljes egész személyiségként létezik, hanem folyton csak epedezik valaki más után, aki majd kitölt egy űrt, amit Lilla hagyott? Sehogy. Na de visszatérve, a munkanapok így telnek, a hétvégék pedig kifejezetten csendesek. Néha ellátogat a Romániai Rezervátumba, hiszen nagyon megkedvelte az ott dolgozókat és Ophelia-t is, de ezen kívül ki-kiruccan külföldre pár napra, találkozik néhány hozzá hasonló fekete mágia kutatóval, egy kávé mellett elcseverésznek és kész. Ignorálja az ellenkező nemet és ez jelenleg így van jól.
Csakhogy egy idő után ebbe a fajta szürke tökéletességbe bele lehet ám fáradni... Ezért is van az, hogy könnyed léptekkel, szinte már fütyörészve, jó kedélyűen lép be a Félszeműbe. Mivel kétnaponta eljár edzeni pár órácskát, így bűntudat nélkül megengedheti magának az alkalmankénti bűnözést, megkockáztatom, így is diót lehetne törni a hasán. Lehuppan az egyik asztalhoz és az étlapot kezdi tanulmányozni - nem mintha nem tudná kívülről -, miközben azon morfondírozik, mit kéne innia. Hiába, ezek a gondtalan legényes napok...!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=781494#post781494][b]Juhász Laura - 2019.11.22. 21:05[/b][/url]

műszak végén, hétköznap kora este | o
 

Elképesztő, hogy repül az idő. És most nem csupán arra gondolok, hogy lassan magunk mögött hagyjuk a novembert is, hanem inkább arra, hogy már több mint egy hónapja dolgozom a pizzériában. Vagyis lassan meglesz az kettő is. Már olyan szinten beleszoktam ebbe, hogy sokszor észre se veszem hogy milyen gyorsan telik az idő a műszakomban. Mint például most azt sikerült elfelejtenem, hogy kimenjek szünetre. Korgó gyomorral intek a másik lánynak, hogy pár percre hátra ugrom, amíg bekapok pár falatot.
Mielőtt azonban ezt megtehettem volna, összetalálkoztam a tulajjal egy kellemes ám elgondolkodtató csevejre, majd mindenki ment tovább a dolgára. Végül pár kekszet majszolok csak el, aztán már sietek is vissza a vendégtérbe. Hamarosan lejár a műszakom, és azt beszéltük meg Thomasszal, hogy beugrik amikorra végzek. Amúgy is szokott ilyet csinálni, de ilyenkor, amikor éjszaka a kastély folyosóit rójja, akkor meg pláne. Igyekszem a vendégekre koncentrálni, és nem az ajtó felé pislogni, arra várva, hogy mikor látom meg a torzonborz buksiját.
Az utolsó asztalomhoz lépek, figyelmesen hallgatom az óhajokat, sóhajokat, és határozottan biccentek mielőtt otthagyom őket. Már nincs szükségem noteszra, meg tudok jegyezni ennyit. A pultnál aztán elmondom a megfelelő asztalszámot viselő kukoricajancsinak a rendelést, ami továbbítódik a konyha felé. Már egy csomószor végighallgattam hogy működik ez, de még most se sikerült megjegyezni. A lényeg, hogy hátamat a pultnak támasztva figyelem az embereket, várva, hogy elkészüljön a rendelés, vagy hogy valaki jelezzen. Vagy hogy valaki betoppanjon.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=781587#post781587][b]Julianne M. Ainsley - 2019.11.23. 19:37[/b][/url]

Nem ülhet egész álló nap az iskolában, így úgy dönt, hogy az ebédidőt nem a kastélyban tölti, inkább kimozdul. Elég rég járt már Bogolyfalván, amikor az alapképzést taposta még kevés üzlet és alig pár ház álldogált magányosan. Ahhoz képest mostanra inkább Bogolyvárosnak tűnik a hely. Ez nyilvánvalóan betudható annak, hogy a tanoda környékén helyezkedik el, ezáltal sokan döntenek úgy, hogy a jövőre való tekintettel ide költöznek.
Egy elegáns mozdulattal tárja ki maga előtt az ajtót, hogy a Félszemű Kukoricába lépve elismerően bólintson egyet. Annak idején, mikor még fiatal volt - ezt nagyon sokat fogjátok még hallani -, a pub ácsorgott csak errefelé - ahová persze nehézkesen lehetett eljutni és a legtöbbször le is buktak a diákok, no meg a Csárda és a Falatozó. A régi emlékek megrohamozzák, miközben lassú léptekkel halad a pult felé, elvégre szeretne elvitelre rendelni egyet. Megehetné itt is, de rá kell jönnie, hogy tényleg nem ér rá órákat eltölteni egy nyavalyás ebéddel, mikor a papírmunka java még bőven hátravan. Így is ezernyi dolgot kell helyrehoznia, apró hibákat korrigálnia és persze a Minisztérium felé ismételten benyújtania.
Épp hátralép egyet, nem gyanítván, hogy egy katasztrófát készül előidézni, mikor valaki nekiütközik. Ezzel alapvetően nem is lenne gond, csakhogy akárki is a baleset okozója, forró kávé volt nála, ami egyenesen a nő nadrágján landol. Ösztönösen szisszen fel és lép egyet ismételten, így pedig lehetősége nyílik szemben találni magát orv támadójával.
- Hát ez igazán remek - hangjában egy cseppnyi együttérzés sem fedezhető fel, jeges kék szemei nem sok jót ígérnek az idegennek, az érezhető flegma stílus pedig azonnal bicskát nyitna bárki zsebében. De legalább nem kiabál. Még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=784419#post784419][b]Bánki Barnabás - 2019.12.19. 19:26[/b][/url]

Elmegy kettő hétre, hogy ne legyen őskáosz a fejében, s közben mi történik? A pizzázó úgy dönt, hogy levedli bőrét, mint egy kígyó és ijesztegeti a népeket, meg rossz hírét kelti, mint új tulajnak. Fenomenális, egyszerűen ennél jobbat, még egy komédiás sem tudott volna írni, de tényleg.
Szerencséjére Sonja nem annyira szerencsétlen, mint amilyennek elsőre tűnt, így a megbeszéltek szerint, mindent összeszedett és beszerzett erre a bizonyos napra. Bánki talán majd még hálás is lesz neki, bár ahhoz az is kellene, hogy a száját néha befogja és úgy tegyen, mintha nem főnök lenne.
Az ötlet nem bonyolult, hirdetni, ajánlani, festéket beszerezni, kaját csinálni, italt szerezni, aztán valami jó hangulatban elintézni a falakat, mert a háborút nem nyerhetik meg ők. Aha. De ki akarná ezzel traktálni csak az alkalmazottait? Hát milyen főnök lenne a mi Bánkik, ha kiadná nekik, hogy na már most KÖTELEZŐ, hogy itt legyetek és fessetek.. Ennek sose volt híve, így simán rájuk hagyta, anélkül, hogy a következő havi beosztásban kicseszne velük.
Hajnalban érkezett meg az Amazonas vidékéről, semmit nem aludt, mégis első útja a pizzázóba vezetett, hogy felmérje a károkat. Így Ő már röpke 5 órája az étteremben van és rendezkedik jobbra meg balra, hogy mire a jelentkezők megérkeznek minden el legyen pakolva, le legye terítve és még reggeli is várja őket.
Reggel 9. A megbeszéltek szerint Ő már ott toporog és szépen megvárja, amíg mindenki megérkezik. Akit nem ismer, ahhoz odasétál, hogy bemutatkozzon, hogy megköszönje, hogy itt van és megkínálja valamivel, amit kér. Barnabás hálás, mert nem gondolta volna, hogy rajta kívül lesz még itt valaki, s láss csodát mégis van. Csak vonzó a kedvezményes evés.. Tudta Ő. Mikor úgy látja, hogy mindenki megérkezik, közelebb hívja a jelenlévőket.
– Jó reggelt mindenkinek – kezdi kissé megszeppenten a mondanivalóját. Annak ellenére, hogy tanárként is funkcionál, nem egy nagy dumás emberke, így kissé zavartan néz körbe a jelenlévőkön. – Még egyszer köszönöm szépen mindenkinek, hogy eljött, nagyjából még százszor fogom ezt elmondani a mai nap folyamán, nézzétek el nekem – mosolyodik el, miközben megvakarja a tarkóját. – Szóval, van itt festék, meg ruha, amivel a sajátotokat megvéditek, bár tudom, hogy egy pálcaintéssel ezt is ki tudjátok védeni – megvonja a vállait, ő nem sokszor szokta igénybe venni ilyen esetekben, mert még mindig jobban preferálja a kétkezi munkát. – Azt a falat nyugodtan hagyjátok szabadon – mutat a bal oldalán lévőre. – Mert azzal más terveink vannak. De a többi az rátok van bízva. Felőlem egyedül is neki állhattok egynek, de lehet párban, vagy csoportosan, tényleg mindegy – csak legyen készen minél előbb, mert már rágják a fülét, hogy lesz-e egyáltalán pizzázó, avagy romjaiban dőlve hagyják a helységet.. – Csináljunk egy olyan helyet, ahova mindenki szeret jönni, illetve ahova, ha beléptek, büszkék lehettek arra, hogy a ti kezetek is benne van – vagy valami ilyesmi. Nem jó a lelkesítésben, szóval zavarodottan néz újfent köre a jelenlévőkön. Tekintete egy pillanatra Emilyn akad meg, akinek egy mosolyt is küld, mert azért neki főleg hálás, hogy itt van, azok után, hogy milyen jó kis zűrzavart csináltak együtt.
– Jó munkát mindenkinek, ha bármi kérdés van, Sonját vagy engem nyugodtan zaklassatok – mutat az említett nőre, aztán hogy megmutassa Ő nem akarja kivenni magát a dologból, magához vesz egy ecsetet, ruhát és vödröt, hogy az egyik falhoz elinduljon velük.

// Még egyszer iszonyatosan köszönjük, hogy jelentkeztetek.
Szálazzatok hozzám, de mivel sokan vagyunk, felőlem tényleg lehet külön csoportokra is válni, de akkor azt nyilván jelezzük egymásnak.
Bármi kérdés van, zaklassatok, mindenkinek mindenre válaszolok.
Köszi, hogy türelmesen vártátok, hogy ez a hsz megszülessen, következővel igyekszem gyorsabb lenni :3 //
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=789654#post789654][b]Radetzky Bercel - 2020.01.18. 11:15[/b][/url]

Az nem úgy volt. Mondhatnám, de nem nagyon lenne igaz, így mikor a zúzott arccal sétálok végig a fő utczán, ahol természetesen ott van mindenki, de tényleg mindenki, értsd úgy, hogy Bözsi néni és Klári néni éppen a virágosnál álldogálnak, és a petúniákat nézegetik, Béla bácsi a cukorkaboltból jön ki, Manci néni az unokájával Annácskával robog a könyvesbolt felé, mindenki egyszerre fordul felém, mintha valami bazári majom lennék. Verekedtem, na. Abban a családban, ahol négy fiútestvér van, legyenek bármennyire is idősek, néha elszakad a józanság cérnája, és ez lesz a vége. Mondjuk a fene se gondolta volna, hogy az én jámbor lelkű Balázs bátyám képes ütni is, hát navinés volt, Merlin szerelmére! Mi lesz a következő, hogy Edithről is kiderül, hogy nem is egy kis szende lányka, hanem a házasságunk első napján egy sodrófát ver szét a hátamon?! Mi van veled világ?!
Persze, akkor, amikor úgy három órával ezelőtt az eset történt, nagyon röhögtem. Baromira fájt, de akkor csak a röhögés volt. Aztán persze jött apánk, mert miért ne éppen akkor ért volna haza, és mint olyan, egyből a nevelés oltárára lépő egyénné vált, én pedig, kezemben a papírral, mellyel megkéri a tulajt, legyen az bárhol és bárki, hogy fogadjon és ingyen dolgoztasson, mostantól egészen hat hónapon át, hogy megtanuljam, mindennek ára van. A pofám leszakad az öregtől, de nem merek vele ellenkedni, még az arcomat se mertem meggyógyítani, mert az mondta, hogy a következményeket vállalni kell, elvégre ezt most kiprovokáltam. Azt, hogy legyen menyasszonyom bezzeg jó üzletnek mondja, mert ha valamit, azt biztos, hogy nem kiprovokáltam.
Felnőttesen, az ecc-pecc-kimehetsz alkalmazásával kiválasztom végül, hogy a pizzériába megyek be, és mivel mindig csak rendelni szoktunk, kertelés nélkül lépek oda a pasashoz, aki éppen a pultban áll.
- Helló, a főnökkel szeretnék beszélni, elég sürgős lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=789899#post789899][b]Angelica Black Wing - 2020.01.19. 14:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=790537#post790537][b]Isaac Matthew Philips - 2020.01.25. 18:13[/b][/url]

  Az idő tél derekához képest elég jó volt. A nap már lebukóban volt, de a fénye még csempészett egy kis meleget a földre. Még a sálamat se kellett megkötnöm, illetve a kabátomat becipzároznom. Csak ott vártam, helyezgettem testsúlyom egyik lábamról a másikra. Megint korán jöttem. De nem is baj, legalább nem keltek rossz benyomást. Elvégre együtt kell dolgozzunk a DÖK-ben. Márk cool srácnak tűnt, jó ötletekkel. És ennyi. Többet nem tudok róla. Most, hogy megint benne vagyok a közösségben, meg minden, rájöttem, hogy meg kell ismernem az embereket körülöttem. Vagy legalább is megpróbálhatom. Éppen ezért hívtam el kajálni a srácot, hátha összehaverkodhatok vele.
  Ha már Márknál tartunk, lassan ide kell érnie. Hacsak nem ő is olyan, hogy a megbeszélt időpont előtt öt perccel lép ki a házból. Mondjuk bemehettem és rendelhettem volna valamit, ahogy az amcsi filmekben szokták, de ez pizza. Jómagam szeretem az ananásszal a tetején fogyasztani, szóval ha bárki, én tudom, hogy igazi háborúk alakulnak ki egy feltétként szereplő hozzávalók miatt. Szóval inkább kint várok. Elvégre ráérek. Amúgy még sosem ettem itt, vajon milyen pizzát adnak? Mondjuk ez az az étel, amit nem lehet elrontani.  Kíváncsi vagyok, miről fogunk beszélni. Remélem, lesz közös téma. Esetleg lehet van valami érdekes pletykája, vagy mi? Mármint nem szoktam ezeket tovább adni, de azért jó csámcsogni rajta. Ja Márk, hol vagy?
  A távolban, mintha egy rá hasonlító alak közeledne a Pizzéria felé. Remélem, ő az. Azért akármennyire is jó idő van, mégis elkezd az ember fázni egy idő után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=790825#post790825][b]Bossányi Karola - 2020.01.27. 20:04[/b][/url]

Már elhagytuk a boltot, amikor válaszolhattam a kérdésére Benivel kapcsolatban, s igen, valóban ő volt a legjobb barátom, akárhogy is számolgattam ujjaimon a többieket, tényleg ő állt hozzám a legközelebb, legalábbis a fiúk közül.
- Ő az, vele nagyon sok közös témánk van, meg sokszor tanulunk együtt is, szóval igen. Egyébként jófej srác tényleg, csak egy kicsit most legutóbb összekaptunk - vallottam be Bencének, de a részletekbe már nem akartam beavatni, meg amúgy is, annyira örültem az új mobilomnak, hogy pillanatok alatt sikerült visszakanyarodnom a készülékhez. Bence tényleg nagyon jófej volt, nem is kívánhattam volna jobb unokatesót magamnak, s tényleg örültem annak, hogy rátaláltam itt Bagolykőn.
- Rácsatlakozom ám, de mindenre meg kell tanítanod, tényleg mindenre - a telefon kapcsán még mindig izgatott voltam, s bíztam abban, hogy ha Bencének több ideje lesz, akkor majd kiokosít mobilhasználatból. Az alapokra mondjuk máris szükségem volt, de úgy gondoltam, hogy a pizzériában lesz elég időnk arra, hogy a legfontosabb dolgokat majd megtanítsa nekem.
Meg is indultunk a pizzéria felé, útközben a pillantásommal néha a kirakatok ablakát pásztáztam, de közben egy elég komoly témát is felvetettem Bencének.
- Igen..végülis, ti is ott voltatok - egészítettem ki a szavaimat, s egy picit féltem is attól, hogy a srác mit felel majd. Az őrült szó hallatán máris lesütöttem a tekintetem, féltem a folytatástól, de későbbi szavai megnyugtattak, s egy kő esett le a szívemről, mikor kimondta, hogy nem ítéltek el a történtekért.
- Otthon semmiképp - hálásan mosolyogtam Bencére, talán mondanom sem kellett, elég volt rám néznie, s tudhatta, hogy a szavaival megnyugtatott. S ha ez nem lett volna elég, még meg is ölelt, tényleg nagyon aranyos volt, ha lett volna bátyám, valahogy így tudtam volna elképzelni, támogatónak, s megértőnek. Az öleléséből kibontakozva, Márk említésének hallatára egy kicsit zavarba jöttem, már ha csak róla volt szó, hülyén viselkedtem, s el is kaptam a pillantásomat az unokatesóm tekintetéről.
- Jó - motyogtam egy kicsit rosszkedvűen, mert azóta lényegében nem is beszéltem Márkkal, a srác egész biztosan került, s azt sem tudtam, hogy haragszik-e a történtekért, vagy sem. Nehéz volt rajta kiigazodni, s megfordult a fejemben az is, hogy Bence tanácsát kérjem, de aztán mégis elbizonytalanodtam, mert ha szóba hoznám, a végén még kitalálná, hogy nekem tetszik Márk, és aztán meg elmondaná Masának, és akkor áh.
- Hú nagyon éhes vagyok - megtörve a kínos pillanatot, gyorsan el is tereltem a témát, s kicsit megszaporáztam a lépteimet Bence mellett, hogy minél előbb érjük el a pizzériát. Odaérve, ha előre engedett, akkor besétáltam az étterembe, s pillantásom máris a menütáblán akadt meg.
-  Imádom a pizzát, te milyet kérsz? - kíváncsian fordultam a fiú felé, miközben készítettem a tárcámat, s a benne lévő galleonokat egy kiadós evésre.
- Amúgy...ezt már meg akartam kérdezni, de mi a helyzet veled és Márkkal? Nekem ott úgy tűnt, hogy...mintha nem nagyon csípnétek egymást - ebben persze nem voltam biztos, hisz aznap reggel megvolt a magam baja, de azt még én is kiszúrtam, hogy Márk majd fellökte őt, olyan hévvel rongyolt ki a szobája ajtaján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=791276#post791276][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.02.01. 18:04[/b][/url]

Ha valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy ennem kell, különben vége, meghalok. Jó, ennyire nem drasztikus a helyzet, ha egy normális emberről beszélünk, de mivel rólam van szó, egyértelműen tragikus a helyzet. Bizony. Nekem muszáj ennem, viszont Cole azt ígérte, hogy lesz kaja is, így a bevásárlást csak holnapra terveztem, vagyis lassan mára, mivel az utolsó vonattal sikerül visszatalálnom a faluba. És mit eredményez az utolsó falu? Bezárt helyeket. Szóval vagy éhen halok, ami szinte biztos, vagy megpróbálkozom, hátha Barnabás megérezte, hogy meg kell etetnie egy szerencsétlent, és még nyitva tart, legalább addig, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy rossz a megérzése, és nincs semmilyen szerencsétlen. Remélem, hogy még kivár, és ahogy látom a fényeket a pizzériában, úgy kezdem el sarkaimat gyorsabban szedni. Legalább egy kis sajtot adjon legalább, mert tényleg otthon semmi sincs. Amióta újra vannak lakótársaim, a főzött étel sem tart ki napokig, ami egyrészt jó, mert legalább gyakorolok és változatosan étkezem, másrészt meg rossz, mert én mindig éhes vagyok.
- Éhes vagyok!
Ezzel a kijelentéssel lépek be az üres pizzázóba, és szinte odatáncolok Barnabáshoz, hogy egy hatalmas cuppanós puszival köszöntsem. Majd ellépve tőle, lekapjam magamról a kabátot. Hát most már csak nem fog kidobni.
- Adsz nekem enni? Tök mindegy, hogy mit, csak sok legyen, komolyan, most mások maradék pizzája is jó. Tudod mi volt a nagy kaja, amire úgy rákészültem? MINISZENDVICSEK! Hát komolyan mondom, amikor megláttam, esküszöm azt hittem, hogy a bátyám csak viccel, és igazából ez csak valami szivatás, még nevettem is, de nem volt az, komolyan miniszendvicsek voltak. Meg még a sütemények is, ilyen körömnyi darabok. A kedvenc hamburgeresem meg átépítés alatt van, szóval ez a nap nagyon el van szúrva. Szóval, adsz enni?
Igyekszem a lehető legszebben nézni rá, közben kicsit még a számat is lebiggyesztem, hátha úgy jobban megszán. Nagyon szeretném, ha megtenné, olyannyira, hogy még a pult mellé is feldobom magam, miközben a nyelvem meg pörög ezerrel.
- Cserébe egyszer nálam vacsorázhatsz. Na?