Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=744095#post744095][b]Edler Bonnie - 2018.12.28. 17:15[/b][/url]

Azt hiszem, örülök, hogy túl vagyunk az egész karácsonyosdin. Nem mintha nem szeretném ezt az ünnepet, csak ha egészen őszinte akarok lenni... nem vagyok nagy rajongója. Mégsem. A családom és az iskola mindig nagy ügyet rendezett belőle, míg én csak szerettem, ha nyugalom van és béke. Sütöttem a lovaknak az istállóban sütit, meg még  menhelyi kutyáknak is - és nem mellesleg Olivérnek -, ami végül elég nagy sikernek örvendett.
Mára viszont találkozóm volt megbeszélve és mivel sem romantikus helyszínt nem akartam, sem olyat, ahol a kaja esz meg engem, ezért javasoltam Eriknek ezt a helyet. Elég pozitívak voltak róla a visszajelzések, én pedig bíztam mások véleményében.
Szóval felöltöztem, még kabátot, meg pulóvert is vettem és kivételesen nem felejtettem el pólót sem húzni. Felkentem egy egyenletes részeget a bivalyerős alapozóból, hogy eltakarja az arcomon lévő ezernyi kis pöttyöt, majd a kabátom megigazítva kiléptem az ajtón. Most épp nem voltam késésben, a hétre megbeszélt találkához még éppen időben léptem be az ajtón és bújtam is ki rögtön a túl meleg ruhadarabból.
A tekintetemmel Eriket kerestem az asztaloknál, azt hiszem, hogy legalább foglalhattam volna, vagy valami, mert akkor legalább tudnám, merre kéne most keressem. Teljes tanácstalansággal indultam el, hogy körbejárjam a pizzériát és előkerítsem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=744198#post744198][b]Edler Bonnie - 2018.12.28. 22:50[/b][/url]

Nem mondhatnám, hogy a kapcsolatunk zökkenőmentes volt. Anno nagyon szerettem őt. Csak a lovaglást valahogy még inkább, így ahogy a dolgok Kevével is elterelődtek egy idő után, úgy Erikkel is inkább a barátvonalat sikerült erősítenem. Akkoriban sajnáltam a dolgot, de aztán annyira eltűnt és nem keresett többé, hogy úgy éreztem, talán nem is akkora probléma ez. Nem ezt érdemeltem, vagy nem akartam belátni, hogy igen.
Erre képes volt és megkeresett, nem sokkal ezelőtt, én pedig belementem, hogy legalább egy találkozót összehozzunk. Kíváncsi voltam, hogy mire is vitte az életben, sokat változott-e.
Szóval túlléptem a kételyeken, hogy most kell-e ez az életembe, majd felöltöztem és elindultam. Nem kellett volna sietnem, mert ahogy beléptem az étterembe, kicsit rá is stresszeltem. Lehet, hogy meggondolta magát és nem jött el? Mély levegőt vettem az ujjaim tördelve és körbesétáltam a helyet, alaposan körbenézve. Már éppen indulni készültem volna haza, mikor meghallottam a hangot a hátam mögött.
- Tessék? Én... oh - ahogy megfordultam, realizálnom kellett, hogy bár változott, a vonásain nagy része nagyon is ismerős a számomra, így csak egy aprót szusszantam, mielőtt vontam volna egyet a vállamon. - De, azt hiszem, igen. Nem voltam biztos benne, hogy eljössz. Leüljünk?
Az állammal az egyik asztal felé böktem, a kezeim esetlenül zsebre vágva, hogy ne csak így lóbáljam magam mellett, látványosan érzékeltetve, hogy nem tudom, mit csináljak velük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=744408#post744408][b]Edler Bonnie - 2018.12.30. 15:34[/b][/url]

Nem izgultam túl a dolgot, én nem sokat változtam, mióta legutóbb találkoztunk, sőt. Talán annyi, hogy akkoriban még nem szoktam a világ elől elrejteni az arcomat lepő megannyi foltot, csak vontam egyet a vállamon. Illetve, még nem kezdtem el gyűjteni a karikákat a testem különböző részeibe.
- Hát, úgy valahogy. Te sokat változtál - jegyeztem meg, mert nem igazán akartam kamuzni ezt illetően. Aztán elmosolyodva biccentettem a kihúzott székre és leültem. Szerettem az ilyen apró gesztusokat, szerintem nem voltak nagy igényeim. - Megvagyok, újra elkezdtem komolyabban lovagolni és ezzel is dolgozom. Azt, amit mindenki más is. Tanulok.
Szerintem ez eléggé adja magát, mert nem mindenki tud akkora nagy franc lenni, hogy csak elhéderel a nagyvilágban és nem csinál semmi komolyat, mint az ismerőseim egy része.
A pincér ahogy megjött, Erik le is adta a rendelését, én pedig kissé felszusszanva néztem az előttem lévő lapra, mielőtt még az ajkamba haraptam volna.
- Én egy multivitamint kérek - néztem nagy szemekkel a pincérre, mielőtt becsuktam volna az itallapot. - És, mi újság veled? Minden rendben van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745008#post745008][b]Edler Bonnie - 2019.01.04. 20:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745618#post745618][b]Edler Bonnie - 2019.01.07. 04:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=746057#post746057][b]Edler Bonnie - 2019.01.10. 17:11[/b][/url]

Azt hiszem, hogy ezért nehéz velem jóban lenni. Mert attól a pillanattól, hogy elkattanok, egyik sértő és szándékosan bántó megnyilvánulás követi a másikat, különösebb mérlegelés nélkül. Eriket is megpróbáltam minél hamarabb megsérteni, még ha nem is feltétlenül ez volt a célom. De teljesen kiborított, minden különösebb plusz nélkül.
Végül csak éreztem, hogy remeg az ajkam és a mellkasomban is ott volt az a forró nyomás, de nem akartam beismerni, hogy nagyon is közel állok hozzá, hogy elsírjam magamat. Nem szerettem a múltamról beszélni. A vérző kezembe nyomta  a szalvétát, én pedig ráfogtam, annak ellenére is, hogy nem volt különösebben higiénikus. A karjait körém fonva húzott közel, én pedig elsőre csak megpróbáltam eltolni, mikor nem volt hajlandó, a vállát kezdtem csapkodni.
- Erik eressz el, ne ölelgess, hallod? Nincs szükségem a sajnálatodra, eressz! - dühöngtem, de már mindegy volt, mert éreztem, hogy az első könnycsepp kibuggyant és a hátam elkezdett rázkódni. Nem értettem az emberekhez se most, se soha, a lovakkal valahogy egyszerűbb volt. Csak érzésből tudtam, mi a helyes.
A fejem a vállának döntöttem egy pillanatra, nagyot szipogva, hogy visszafojtsam a sírást. Nem állt jól, a sminkem is lefolyt, a kedvemnek is fuccs volt tőle, kinek jó ez?
- Miért fontos ez egyáltalán? Minek mentél oda? Miért akartál találkozni? - törölgettem meg az arcom, elhajolva tőle, mielőtt felpillantottam volna rá a kissé kipirosodott zöldjeimmel. - Nem értek semmit, Erik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=746088#post746088][b]Edler Bonnie - 2019.01.10. 22:15[/b][/url]

Ahogy elkezdtek potyogni a könnyeim, semmit nem segített az ügyön. Rázkódtam, undorítóan éreztem magam és valamilyen szinten bántam is, hogy anno egy karrierista murva voltam, de már nem volt mit tenni. És igazából, ha nem olyan lettem volna, amilyen, most nem lennék ott, ahol. Tehát nem változtatnék, semmin, mert köszönöm, jól vagyok. Azt hiszem.
- Mi? Hova megyünk? Ugye most nem az a  rész jön, ahol a filmben kibelezik a gyanútlan nőt? - kérdeztem egy pillanatra teljesen lesokkolódva, mert fogalmam sem volt, hogy hova akar menni és miért. Bosszúból elás? Olvastam már ilyen könyveket is!
Kicsit ugyan habozva, de hagytam, hogy kihúzzon az épületből, mert nem tetszett, hogy bámultak az emberek, ez nem az a pillanat volt, mikor tetszett a gondolat, hogy meredjenek rám. Inkább belebújtam a felém nyújtott kabátba és összehúztam magamon.
- Nem haragszom. A harag nem vezet semmire, csak magamnak ártok vele. Csak váratlanul ért és felhúzott - vontam meg a vállam kicsit tanácstalanul, mert ismert már, tudta, hogy forrófejű vagyok, mikor nem a sportról volt szó. Mindig így volt ez. - Egy idő után nem kerestelek, mert gondoltam... úgyis dühös vagy rám. De... mi lenne, ha inkább valami kellemesebbről beszélnénk, ami nem... kötődik függőséghez és elmegyógyintézethez?
Próbáltam meg normális lenni, nagyon kevés sikerrel, de legalább nem vádolhat meg, hogy lelketlen dög vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=746435#post746435][b]Edler Bonnie - 2019.01.13. 16:49[/b][/url]

- Lehet, sok volt az időm, míg nem csinálhattam semmit - vontam meg a vállamat, mert varázslóság ide vagy oda, mikor a lábadat úgy legózzák össze, egyszerűen nem fognak engedni másnap már vígan szaladgálni. Több napba telt, mire voltam annyira jól, hogy felkelhessek, de a fájdalom maradt. Akkor jöttek a gyógyszerek is, akár tetszett, akár nem.
- Igen, ezt már más is említette - bólintottam rá, mert hát, az ismerőseim nagy része tudta, hogy defektes vagyok. Ha nem is olyan értelemben, mint amiben a legtöbben várnák, de vannak stiklijeim és ezt nem is szégyenlem. Mint a kutyás termoszok. Országomat egy Frenchies termoszért.
- Attól még, hogy neked baromság, nekem nem az - sóhajtottam, de aztán megráztam a fejemet, mert az, hogy most ezt megbeszéltük, nem változtatott a tényen, hogy évekig igenis kerültük egymást és nem kerestük a másikat. Nem is biztos, hogy ez így rossz volt, de attól még tény marad.
Eltűrt az arcomból egy tincset, ami engem, a Doodle lét után már nem tudott zavarni, de aztán csak egy mosoly árnyékával az arcomon vontam meg ismét a vállam. Jól esett az érintés is, csak... csak. Nem tőle vártam.
- Öh... sétálhatunk, de felesleges visszakísérned a kastélyig, én utána visszajövök. Nem tudok ott aludni - tiltakoztam, a zsebembe csúsztatva a kezeim, még ha kicsit meg is volt gyötörve. Vagy egyedül aludtam volna, a lovardában, vagy... kevésbé egyedül a Menhelyen, de egyik sem tartalmazta a tervet, hogy majd Pandával és Blueval partizok most egyet. Nope. - És mit csinálsz mostanság?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=746445#post746445][b]Edler Bonnie - 2019.01.13. 17:34[/b][/url]

Lassan bólintottam párat, mert így volt. A falu jobban az életem részét képezte, mint maga a kastély, ahova csak néha felruccantam, meg az órákra jártam. Az amolyan mellékes volt, ha úgy tetszik, az életem 30%-át tette ki mondjuk a 100-ból. Arra nem mondhatjuk, hogy túl sok lenne, igaz?
- A faluban. Egy ideig a lovammal dekkoltam, aztán az új tulaj felújítatta nekem az egyik lakrészt. Rendes pasi. Egy ideig szponzorált, míg versenyeztem. - Nem mintha ez egy általánosan elfogadott vélemény lenne Eugénról, az emberek nagy része csak a gondolattól, hogy ő kicsoda is, rögtön leszögezte azt is, hogy ő egy sznob segg és csak magával, meg a lovaival törődik. Ez volt anno a közös pontunk. A tekintetem a cigarettára tévedt, de nem szóltam miatta egy rossz szót sem, hisz nem vagyok az anyja, hogy ilyen dolgaiba csak úgy beleturkáljak.
- Dolgozom, edzek és próbálom magam visszahozni a versenyformába, sulizok, miközben próbálok nem totál idiótát csinálni magamból. - Főleg Olivér előtt, amit nem teszek hozzá, mert úgysem ismeri őt és mert magamnak sem akartam bevallani, hogy jóval nagyobb súlyt nyom a latba a véleménye, mint szerettem volna. - Nők? Van valaki fix, vagy csak jól érzed magad?
Nem éreztem erőltetettnek, ténylegesen érdekelt, hogy mi van vele, ha már egyszer itt áll előttem és beszélgetünk. Nagyon nem tudtam, mi zajlik az életében és ez normális is volt.
- Hogy? - nevettem el magam egy kicsit, de aztán csak felhúztam a vállaim, összefonva a karjaimat a mellkasomon. - Nos, köszönöm. Igyekszik az ember. Te sem nézel ki rosszul, bár őszintén, nem nagyon látszanak rajtad az évek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=748178#post748178][b]Edler Bonnie - 2019.01.31. 21:37[/b][/url]

Nem tudom, ez a találka hol csúszott el. Talán már maga az ötlet is halva született volt, hogy mi újra jóban lehetünk, a mi múltunkkal és ennyi külön töltött évvel a hátunk mögött. Fogalmam sincs. De az biztos, hogy furcsán nézett rám, miután közöltem, hogy a faluban lakom. Kicsit olyan volt, mint aki elítél azért, mert nem szóltam, hogy itt vagyok. Nem csak neki.
Bólogatott tovább, még a kérdésemre is, így rajtam volt a sor, hogy furcsán meregessem rá a szemeim, de egy rossz szót sem szóltam, mert nem volt kedvem újból összekapni, még mindig reszketett a vérző kezem, egy plusz impulzus nem kellett már.
- Semmi meglepő - bólintottam most már én is, a vörös tincsek bele is rezzentek az arcom körül. Régebben is megvolt rá a lehetősége, hogy összeszedjen egy rakás nőt, gondolom ezzel most élt is.
A kérdésre kissé felvontam a szemöldökömet. Nem értettem, miért fontos ez, vagy mi is lenne rá a megfelelő válasz, így lazán rántottam egyet a vállamon.
- Mi lenne? Semmi - vontam meg a vállamat kissé esetlenül. Persze, volt ez meg az, de csak olyasmi, amit nem tudtam sehová tenni. Még magamban sem, arról nem is beszélve, hogy nem akartam rákérdezni, akkor most ez... mi. - Van egy pasi, akit kedvelek, de... szerintem, ez nem rád tartozik.
Azzal zsebre vágtam a kezeim, majd vissza sem pillantva léptem az útra. Valahogy mindig ez volt a sorsom, így azt hiszem, mindenféle szívnehézség nélkül léptem le. Még csak vissza sem néztem, hogy elköszönjek. Rendben van ez így.

//bye//