Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=735518#post735518][b]Frank Arie Martin - 2018.09.30. 15:53[/b][/url]

A terem közepén ülök, a földön, ölemben az egyik szék pihen, aminek csavarjait húzom meg. Nem varázslattal, az ilyet szeretem magam csinálni. Az ajtó csukva, de nem zárva, ám rajta a felirat jól olvasható: "A mai napon csak kiszállítást vállalunk! Megértésüket köszönjük!" Muszáj egy kicsit rendet raknom itt, egy kicsit - nem nagyon - átrendezem a terepet, hogy logikusabb legyen. Szeretem, ha valami logikus, és persze, ha nem veszélyes.
A hely egyik nagy hiánya, hogy csak a hat év felettieknek nyújt lehetőséget, számtalan szülő a kisebb gyermekét ölbe fogva próbál egyensúlyozni a gyerek és az étel között. Rendeltem jópár olyan ülőalkalmatosságot, mely segíti a családias légkör kialakulását. Szeretném, ha futna ez a hely, mert amikor én voltam itt diák, akkor nem nagyon nyílt erre lehetőség. Imádom, hogy Bogolyfalva fejlődik.
A széket felkelve az új helyére pakolom, éppen akkor, amikor két bagoly is elkezdi kopogtatni az ablakot. Van rajta egy kis ajtó, külön nekik fenntartva, hogy a hidegben is be tudjam majd engedni őket. Két újabb megrendelés, az egyik egy lángnyelv, a másik vajsör pizza, szegény Mei jól megvan dolgoztatva a mai napon, de az biztos, hogy extra pénzt is fizetek neki ezért. Karcsinak, aki az első két hónapra beugrott, adom is a rendeléseket, miközben nekiállok kicsomagolni az etetőszékeket. Mindenképpen be kell szereznünk olyan dolgokat, amiket kisbabáknak is adhatunk, mert egyszerűen a faluba tömegesen érkeznek a kisbabák. Viszont ezt egyelőre még nem cselekszem meg, csak agyam egyik szegletébe vázolom fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=735541#post735541][b]Frank Arie Martin - 2018.09.30. 18:12[/b][/url]

Elvagyok, mint a befőtt, sőt, azt hozzá kell tennem, hogy nagyon imádom a csomagoló fóliák között a pukkanósat, mert valamiért akaratlanul elmosolyodok, ha egy kipukkan. Azt hiszem, még nem sikerült felnőnöm. A másik gondomat viszont, történetesen azt, hogy valahol itt van egy lány, aki még nem tudja, de az apja nekem adta a kezét, és a sajátom meg rákötelezett, hogy viseljem a gondját is elfeledteti. Persze, csak egy pillanatra. Semmit sem tudok a lányról, azt sem, hogy hány éves, hogy milyen a jelleme, mennyire gondolja komolyan, hogy egy helyettünk megírt és kőbe vésett házassági szerződést valós házassággá kéne tenni. Mi van, ha van valami kigyúrt pasija? Vagy gyereke? Ötletem sincs, hogy mennyi lehet, hogy miért éppen most jutott apámnak ez eszébe. Mondjuk mert éppen most bukkant fel újra az életemben, de ez most mellékes. Az viszont nem, hogy ez miért éppen etetőszékek kicsomagolása közben jut eszembe. Talán családot akarnék? Egy normálisat, mert amelyiket én kaptam, az nem érdemelte ki ezt a címet soha egyetlen pillanatra sem.
- Helló.
Pillantok a belépőre, aki nekem is nagyon ismerős, de meg nem mondanám, hogy honnan. Egyelőre viszont köszönök. A nap nem telhet el anélkül, hogy valaki a zárva tábla ellenére rá ne nyomna a kilincsre, és tessék, bejutott. Amúgy nem nehéz, valahol a futárlánynak is közlekednie kell.
- Szerencséd van, itt van.
Mutatok végig magamon úgy, mintha ez olyan természetes lenne. Nem az. Nagyon nem. Főleg, mert inkább melósnak nézek ki, mint rendes főnöknek. Innentől azt hiszem hanyagolnom kell a borotvát.
- Frank Arie Martin, örvendek.
Nyújtom a kezem köszönésre, remélve, hogy az érkező elfogadja azt.
- Gyere, üljünk le. Valamit inni? Melyik munka érdekel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=735597#post735597][b]Frank Arie Martin - 2018.09.30. 22:01[/b][/url]

- Biztos? Ha mégis megkívánsz valamit, van ott mindenféle.
Mutatok a falnál álló szekrényre, melyet hőhűtővel kezeltek, és nem tudom, hogy ki, még előttem, volt olyan zseniális, hogy színes lámpákkal díszítette fel. Imádom. Nincs az a pénz, amiért ettől megválnék. A helyre mutatok, ami már készen van, és ha leült, én is helyet foglalok.
- Bagolyköves voltál?
Nekem a legtöbb ismerős arc onnan van, vagy éjszakai bárok hátsó szobáiból, esetleg kaszinókból, de remélem, hogy a kérdésemre igennel felel, mert akkor nem kell attól tartanom, hogy némi extra képességemmel, ami a kártyaszámolás, kiforgattam a vagyonából.
- Turisztika és vendéglátás? Azt hiszem, már most kezet foghatunk a felvételre.
Persze nem kéne ilyen gyorsan, meg eléggé ijesztő is lehet ez így, hogy beszéltünk két mondatot, és gyere hozzám dolgozni. Ez eléggé negatív reklám a helynek.
- Ami azt illeti, tőlem ez az egész távol áll, mágistörténet tanár vagyok, ha a végzettségemet nézzük, de valami mást akartam csinálni, mint eddig.
Azt persze már nem teszem hozzá, hogy nem tanítottam, hanem műtőket takarítottam, és kártyáztam, mert valahogy nem hiszem, hogy nagyon növelném a szimpátiát. Inkább igyekszem elhitetni az emberekkel, hogy a kötelező gyakorlaton kívül is tanítottam, aztán még fiatal vagyok, és keresem önmagam. Pedig nem. Ez nem igaz. Lehet, hogy menne amúgy a tanítás is, de az eléggé egyszerű lenne.
- Szükségem lenne egy olyan emberre, akivel megbeszélhetem az ötleteimet, és aki azon túl, hogy "persze, jó", mondana valami szakszerűt is, hogy miért igen vagy miért nem. Amolyan helyettes félére gondoltam.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=736430#post736430][b]Frank Arie Martin - 2018.10.08. 16:45[/b][/url]

Egy kicsit elgondolkozok a következő lépéseken, legyek-e olyan, amilyen vágyok lenni, vagyis, mondjam-e meg neki, hogy én eléggé nem tudom azt sem, hogy mit akarok, csak akkor éppen, amikor kitaláltam, jó ötletnek tűnt. Végül, amíg visszaér, elvetem ezt az opciót, mert akkor mindennek nézhetne, csak normálisnak és megbízhatónak nem. Hát kell ez nekem? Nem. Főleg mivel én szeretek úgy tekinteni magamra, mint a megbízhatóság mintapéldányára. Szeretem a rendet, a fegyelmet, a pontosságot és az egyenességet. Nem tartom magam karót nyeltnek, és remélem, hogy más se néz rám úgy, mert próbálok laza lenni, vagy legalábbis mutatni, hogy nem vagyok befeszülve. Egyik sem könnyű, hozzáteszem, de azért igyekszem mindent megcselekedni, amit az a bizonyos haza megkövetel.
- Elég király, én is gondolkoztam egy ideig ebben az irányban.
Csak aztán anyám alkotott, és valahogy megdőltek a tervek. De ez lehet egy új kezdet is, ki tudja, lehet, hogy jövőre ennyi idős fejjel valami esti képzésre vagy hétvégire beiratkozom a tanodába vagy az egyetemre. Mondjuk azért ennyire még nem szaladnék előre, csak elméleti síkon mozgok. Valahogy ez a beleélés művészete nekem nagyon nem pálya.
- Ööö egyelőre eljutottam odáig, hogy reményeim szerint minden papírt aláírtam, és a sajátomnak mondhatom a helyet. Eléggé felfejlődött Bogolyfalva azóta, hogy itt tanultam.
Azt el se mondom inkább, hogy teljesen látatlanban vettem meg a helyet, mert valóban, a nagyszámú konkurenciát figyelembe véve, lehet, hogy én is inkább azt mondom, hogy az csinálja, akinek két anyja van. De más részről meg, kedvelem a kihívásokat, így aztán bármi lehet.  
- Új arculat, kedvezmények. Ez az, amiben biztos vagyok. Jó lenne, ha lenne valami kedvezményprogramunk, és az árainkat úgy tudnánk alakítani, hogy az messzemenően minket hozzon ki vonzónak, de még úgy, hogy nyereségesek legyünk.
Ezek az első gondolataim, kicsit az államat is megvakarom közben.
- Illetve gondoltam még pár speciális dologra, például rakhatnánk össze menüket, amik a házakra orientálódnak. Mindenki közel áll valamelyikhez, és így ezt a vonzalmat is beépíthetnénk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=736434#post736434][b]Frank Arie Martin - 2018.10.08. 16:56[/b][/url]

Csak a számlák. Oké, tanultam én ilyet, nem olyan nagyon, mert egy fél év után eléggé meguntam, meg a munkám se tette lehetővé, hogy ott legyek, de abban a fél évben rájöttem, hogy minden ez, csak nem egyszerű, és mégis belevágtam. Éppen egy mappába rendezve nézegettem át mindent, és kerestem a kívül maradó hármat, amikor áldásos tevékenységemben megzavart az egyik újoncom. Röviden vázolta a szituációt, majd azt még hozzátette:
- Olyat csináltam, amilyet kért.
Bólogattam párat, hittem neki, mert miért is ne volna igaz, ebben a pár napban egyetlen panasz sem érkezett még rá, sőt, mindenki dicsérte. Miért is ne lenne igaza? Én nem ítélek el senkit, a megrendelőt sem.
- Hívd be, kérlek. Nem kéne kint jelenetet rendezni.
Jobbat nem tudok, és nem is akarok mondani egyelőre, de ez azt is jelenti, hogy maximum egy percem van, és három számlát még be kell helyeznem, az egyik helye meg is van, és amennyire nyomódik az adrenalinom a második is a helyére kerül. A cipők kopogása ismerős, tudom, hogy ismerem ezt a járást, de annyira koncentrálok, hogy a hangot az agyam egyik hátsó féltekébe zárom.
- Köszönöm. Egy pillanat.
Kérek türelmet háttal állva, ugyanis megvan az utolsó tétel helye is, és még szépen be akarom helyezni. Van egy olyan érzésem, hogy utána nem lesz időm már. Viszont jó lenne, ha az érzéseim becsapnának, utálom a konfliktusokat, túl sok rossz emléket tudok felidézni.
- Nos.
Felegyenesedve fordulok szembe a párossal, amikor legutóbb találkoztunk, emlékszem, egy elnyűtt póló és farmer volt rajtam, most szürke szövetnadrág, hozzá illő mellénnyel és egy fehér ing.
- Bálint, nyilván félreértetted a kisasszonyt, aki azt szerette volna mondani, hogy isteni illata van a tökéletes pizzának. Nemdebár?
Érdeklődöm a szőkeség felé pillantva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=737392#post737392][b]Frank Arie Martin - 2018.10.22. 15:18[/b][/url]

Zsebre csúsztatom a kezeimet, és nézem a jelenetet, ahogy a szőkeség elköszön a fiútól. Szerencsétlen srác, ő csak ártatlanul bejött ma dolgozni, nem is gondolta, hogy ekkora interakciók érik, mint amit most éppen Luna művel. Én ráérek, kivárom a soromat, és amikor a srác kétségbeesetten pillant rám, biccentek, hogy menjen csak nyugodtan. Szerencsétlen csóró. Amikor felém közelít elmosolyodom, és a saját karjaimat is széttárom, hogy átölelhessem. Az elmúlt években számos súrlódás is volt a kapcsolatunkban, amik miatt nem oldódtam még fel teljesen az irányába, de ezeket hátrébb tudom szorítani, hiszen a testvérem, és szeretem őt. A világon ő volt az egyetlen, akinek bármikor képes voltam megbocsátani, és akinek képes voltam elnézni a stiklijeit.
- Tudod, hogy örülök neked Lunus.
Nagyon is, de számos problémám van az érzelmeim normális kimutatásával. Nem könnyű, ha az ember gyerekének több mostohaapja volt, mint ahány csillag az égen. Nem is tudom, hogy mikor történt meg, hogy teljesen begubóztam, és olyanná váltam, mint amilyen most is vagyok. Szorongok, főleg az emberekkel kapcsolatos dolgoktól, a kapcsolatoktól. Valahogy mindig azt hiszem, hogy beszélnek rólam. ÉS akkor ezek után mit teszek? Persze, hogy veszek egy vendéglátóhelyet, aminek növelni akarom a forgalmát, és azt, hogy beszéljenek róla. Teljesen normális és felnőttes lépés. A dicséretre csak lehorgasztom a fejem, apró mosoly jelenik meg az ajkaimon, a kezem megint a zsebemben van, és egy halvány vállvonás is végbemegy.
- Hát látod, eléggé tetszik. Mi a helyzet veled?
Kérdezem, miközben a székemre mutatok, hogy üljön csak le, az a legnormálisabb szék az egész helyiségben, magamnak egy szerényebbet húzok oda, és a pizzát is átteleportálom az asztalra.
- Majd csináltatok neked másikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=738001#post738001][b]Frank Arie Martin - 2018.10.26. 19:24[/b][/url]

- Hú, várj... tíz éve. Tényleg, most van kereken tíz, hogy utolsó éves voltam.
Hihetetlen, hogy repül az idő, egyszer valamikor eszembe jutott, hogy tíz éve milyen szorongással töltött el a végső vizsgák közeledése, hogy míg mindenki terveket szövögetett, addig én kétségbeesetten gondoltam a jövőre, és nem akartam senki és semmi lenni. Aztán a napok teltek, a válaszutak megnyíltak, és csak lett belőlem valami. Azért az nem olyan nagyon rossz dolog. Szóval tíz, nincs mit ragozni ezen.
- Csak nyugodtan, majd az irodába viszek egy asztalt neked is, meg szerzek valahonnan egy nagy táblát vagy ilyen parafa cuccot, és akkor arra kirakhatunk mindenfélét.
Először azt akarom mondani, hogy mindent, mit élvezünk, de hát az én humorom gyakran zsákutca, és mivel nem ismerem, nem tudom, hogy illendőnek gondol-e egy ártatlan megjegyzést egy erotikus naptárral kapcsolatban, így inkább csak megmaradok a sablonnál, ami még csak nem is olyan sokat sejtető.
- A nagy újranyitást a karácsonyi időszak kezdetén gondoltam, ilyen nagyobb ünnepet csapni. Persze addig is nyitva lennénk, csak az lenne a végső határidő, ameddig az újításnak el kell készülnie, és akkor ott már csak az utolsó simítások, aztán a nagy parti, amiben remélem, megszedjük magunkat.
Oké, ez most így nagyon könnyen hangzik, és tudom, hogy addigra vért fogunk izzadni, de megéri majd, nagyon remélem, hogy így lesz. Igazából elég hosszan eléldegélhettem volna abból a pénzből, de helyette én inkább visszatértem arra a helyre, ahol igazán boldog és nyugodt voltam - vagy legalábbis annak a közelébe -, készen arra, hogy új fejezetet nyissak. Ha ez nem jön be, akkor nem tudom, hogy mi lesz.
- Mi lenne, ha szerdán kezdenél hivatalosan? Addigra hátha jön még pár önéletrajz és akkor elkezdhetnénk felvenni az embereket.
Igazából ez az egy fontos kérdés van még, már ha neki nincs más kérdése, mert igazából minden mást csak akkor tudunk meg mi is, amikor már elkezdünk együtt dolgozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=739556#post739556][b]Frank Arie Martin - 2018.11.03. 16:13[/b][/url]

Akkor ki tudja, lehet, hogy volt közös pontunk is, de elég sok időt töltünk majd együtt, ez ki fog derülni.
Mondjuk én nem voltam egy olyan nagyon feltűnő személyiség, az a tipikus tömeggyerek, aki átlagosan tanult, nem tudta, hogy mit kezdjen magával, volt néhány barátnője, szerelmes volt a legszebb tanárnőbe, általában az asztal első kéthatodán ült, és ennyi. Sem a hajam, se a szemem nem látványos, két ember a szülőm, szóval akkor sincs semmi, ha nem emlékszik rám.
- Szerintem akkor ezt az első alkalommal meg is tesszük, én ha nem ott leszek, akkor a konyhában. Mondtam már, hogy éppen egy továbbképzésre járok, pizzamester lesz belőlem.
Nem rossz amúgy, mert oké, a pizza alapból nem nagy kunszt, de ott elég sok okossággal megismertetnek minket, a különböző sajtok ízhatásaival, meg sonkákkal, a szélek csavarási technikáival, és már értem, hogy mi a különbség pizza és pizza között. Korábban negyed ennyit se foglalkoztam vele. Mindig mondják, hogy az a jó, ha az ember sokat ad a hobbijához, nos én egy pizzériát is vettem a pizzaszeretetemhez. Megesik.
- Törzsvásárlói, meg kuponos rendszer is akár.
Elég sok mindent kell átbeszélnünk, ezeket most jól megjegyzem, és amint bemegyek az irodába fel is írom majd őket. Most viszont egy önéletrajzzal leszek még gazdagabb, ami bevallom, nagyon jól jön, eddig nem volt éppen üzleti érzékkel teli a stratégiám, mert valljuk be, a srác belépett az ajtón, és üzletvezetővé tettem, jó, hogy nem adtam át egyből a kulcsokat, de nem, azt majd legközelebb. Még előtte le kell őket másoltatni.
- Kösz, ez jól fog jönni. Akkor gondolom, most fel kéne mondanod az eddigi helyeden. Ma már nem maradok sokáig, de dobok egy baglyot, még a héten, rendben? Amikor már összeülhetünk a többiekkel is, meg körbevezetlek, ilyesmi. Megfelel így?
Érdeklődöm, mert ha igen, akkor szerintem egyelőre ennyi, és ha megvan az időpont, akkor lövök el neki olyan érdekességeket, hogy egy lány a seprűs pizzafutárunk, és társai. A végén megejtünk egy gyors kézfogást, és el is köszönünk, folytatás pedig majd innen, élesben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=741259#post741259][b]Frank Arie Martin - 2018.11.20. 20:38[/b][/url]

- Ne hibáztasd, tőlem kapja a fizetését.
Látom, hogy furcsán néz rá, és a testvérem, egészen kicsi korunk óta csak mi vagyunk egymásnak, szóval tudom, hogy egyetlen szemvillantása mit is jelent. Viszont kettesben vagyunk, így megengedek egy mosolyt.
- Ez a beállás férfias, nem szexi.
Mindig ezt mondom neki, de ő tanult olyan szakmát, amit inkább férfiak végeznek, és néha azt is érzem, hogy kettőnk közül benne van a több macsó. Nem, ez nem azt jelenti, hogy én nőiesebb lennék, mondjuk úgy, hogy én vagyok az átlag srác, ő meg az, aki hazaviszi a buli végén a nőmet.
- Ne vond meg a vállad, ha erről van szó, ez fontos neked.
Nem akarom kioktatni, de ha visszagondolok az elmúlt két percre, azt teszem. NE hibáztass, NE állj úgy, mint egy férfi, NE vonogasd meg a vállad. Nem tudom, hogy valami, ami működött, miért romlott el. Márpedig közöttünk elromlott. Tudom, hogy mikor és hogyan, és tudom, hogy mind a ketten hibásak vagyunk benne, de a történet eléggé bonyolult. Senki sem úgy képzeli el a labdázások közben a lánytestvérét, hogy később egy rúdon pörög majd, és nyilván, megviseli az embert, ha még látja is. Sosem beszéltük meg azt, hogy engem a tény, hogy láttam őt táncolni, milyen mélységekben traumatizált, pedig akkoriban még egy ígéretesnek tűnő kapcsolatom is volt. Aztán valahogy, nem maradt semmi, csak a kártya meg én. Ki akartam szabadulni, és újra kellett kezdenem.
- A polgármester egészen normális.
Egyszer találkoztam vele, futólag, köszöntött, és örült, hogy biztos kezekben tudhatja a helyet. Érdeklődött, hogy miért nem tanítok inkább, és még azt is felajánlotta, hogy szól az érdekemben pár jó szót. Talán egyetemi tanárnak is elmehetnék. Talán, de egyelőre vissza kellett utasítanom az ajánlatát.
- Egy férfi?
Kérdezem csendesen, a falnak támaszkodva, zsebre tett kezekkel. Nem akarom felidézni azt, hogy miért is megy oda, tudom, hogy amikor táncolt, csak tánc volt, semmi több, sosem mondta, hogy több lett volna, bár nyilván, nem is akarta volna mondani. Csak nekem meg nem kellene elképzelnem sem.
- Majdnem mindet. Fel kellett újítani, alkalmazottak kellettek, és fent kialakítottam az életteremet is.
Nem valami nagy, de arra jó, hogy aludjak és zuhanyozzak valahol. Ahogy a többiek a folyosón haladnak, időnként beszűrődik a kinti zene, én pedig úgy érzem, hogy lépnem kell. Most kell nyitnom. Odalépve Lunához felhúzom, szorosan átölelve a derekánál magamhoz vonom, egyik kezemmel a hátát tartom, a másikkal a haját simogatom.
- Szeretlek, történjék velünk bármi, legyünk bárhol, legyünk bárkik is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=741287#post741287][b]Frank Arie Martin - 2018.11.20. 22:33[/b][/url]

- Dehogynem akarsz.
Mert azért testvérek vagyunk. Nem úgy akarunk tetszeni egymásnak, mint más embereknek, épp csak annyira, hogy ne mondjuk azt egymásra, milyen borzalmasan néz ki a másik, meg aztán egy kis lelki piszkálódás sem árt néha.
- Más dolog elélni és más dolog élvezni. Olyan savanyú leszel még a végén, mint Harold, mondjuk neki még a foga is hiányzott, de mindig ilyen volt.
Összehúzom a számat, ahogy neki volt, az ajkaim egészen penge vékonyságúak, és gonoszan tekintek a világra. Harold egy pár hetes, de pénzes történet volt anyánk és a mi életünkben. Egyőszi kaland, ahogyan mi hívtuk őt akkor. Valóban, a karácsony már mással volt.
- Ő lesz a pasid? Nem gáz, hogy egy helyen dolgoztok?
Én például biztos, hogy nem kezdenék egyik alkalmazottammal sem. Pedig például pont azon morfondíroztam valamelyik nap, hogy nem csoda, hogy házhoz szállítást kérnek, Mei eléggé szemrevaló, ahogy felpattan a seprűjére, és nekiindul a falu utcáinak. Egy pillanat alatt azon kaptam magam, hogy ott vagyok mindig, és segítek neki. Most éppen leszoktatom magam erről.
- Megvagyok.
Minden, ami kell megvan. Elvégre van munkahelyem, fél évre előre ki tudom fizetni az alkalmazottaimat, és van, ahol álomra hajthatom a fejem, ráadásul szó szerint egy köpésre van a munkahelyemtől, még csak attól sem kell félnem, hogy elkések.
- Köszönöm.
Egyelőre nem akarok, meg kell állnom a saját lábaimon. Elég volt abból, hogy van egy olyan rész az életemben, amiről nem beszélhetek. A kártya is ilyen volt mindig. Nem azért nem beszéltem róla, mert függő volnék, azért nem tettem, mert nem tisztességesen nyertem. A lapok számolása az egyik legsúlyosabb kizáró ok, ezért is nem mentem egy szintnél feljebb.
- Szeretném, ha helyrehoznánk.
Tudom, hogy ehhez nekem többet kell engednem, mint neki, és hogy talán sosem lesz már olyan, mint volt, de szeretném legalább megpróbálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=741538#post741538][b]Frank Arie Martin - 2018.11.24. 19:29[/b][/url]

- Nincs semmi baj, komolyan.
Nyugtatom a sírás közeli lányt a füstölgő pizza felett. Igazából én magam sem tudom, hogy mi történt, mert egyszer csak kigyulladt a közepe. Nem lett volna ok rá, mégis megtörtént. Szegény meg komolyan lefogja bőgni itt emiatt a tökéletes gonddal kihúzott szemeit.
- Figyelj, csinálok én egy másikat, te meg addig dobj össze egy piros limonádét. Extra gyümölccsel oké?
Szipog párat, de végül arrébb lép, én meg felöltöm a kötényemet. Ma leginkább papírmunkát csináltam, így szinte felszabadulok, ahogy a nyers tésztát érzem az ujjaim között. Szabadság. Gyors mozdulatokkal intézem, hogy a tészta engedelmesen formálódjon az ujjaim között. Sietnem kell, erre figyelmeztet Luna is, aki szerint a vendég már kétszer megrezegtette. Igen, ez jogos, ezért is készül az extra üdítő. Fel sem nézve rá bólogatok, és az utolsó simításokat végzem a pizzán, így egy gyors sütés után már tálcára is rakom. Vannak ilyen kényes helyzetek, amikor az embernek nagyon a vendég kedvében kell járnia, ha azt akarja, hogy visszatérjen.
- Melyik asztal?
Kérdezem, ahogy a torta és az üdítő is rákerül a tálcára, meg az evőeszközök is. A nő, aki rendelt, háttal ül nekem, így csak azt tudom, hogy a sötét hajú. A kötényt is elfelejtem levenni, úgy sietek ki vele, hogy több percet már ne csússzunk, és pakolom le elé.
- Elnézését kérjük a késlekedésért, kérem fogadja el a ház ajándékát.
Teszem le elé az extrán gyümölcsös limonádét is a tortaszelet és a pizza mellé.
- Ha tehetek valamit a kényelméért, kérem csak jelezze... Ms. Payne.
Igen, most, hogy ránéztem, tudom, hogy ki ő, de még mennyire, hogy tudom. De azt mondták, hogy ő az egyetemre ment tovább. Érzem, ahogy a vér szépen fokozatosan távozik az arcomból.    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=742142#post742142][b]Frank Arie Martin - 2018.12.05. 14:26[/b][/url]

Köszönöm élet, nincs még elég dolog a hétköznapjaimban, amikkel foglalkoznom kell, most még az egyetlen terület, amit mélyen elástam magamban is egy pillanat alatt váratlanul a középpontba kerül: Ez pedig az érzelmi világom. Ariana fontos volt számomra, életem talán legfontosabb embere, aztán történt valami, fogalmam sincs, hogy mi, és vége lett. Nem az érzelmeknek, kicsit sem, a kapcsolatnak. Elvágta magát tőlem, ha kerestem nem felelt, és nekem meg adva volt a feladat, hogy oldjam meg, dolgozzam fel, anélkül, hogy tudnám, mit is kell feldolgozni, hogy mi történt. Mindig tudtam, hogy a nőkkel nem könnyű, hiszen Luna a nővérem, de mégis van egy szint amit nem tudok hova tenni, ez pedig Ariana.
Amikor idejöttem, megfogadtam, hogy ez az, amiről sosem beszélek, amit sosem említek, amit nem veszek figyelembe, hiszen csak a munka és a munka érdekel. Fel akarom virágoztatni ezt a helyet. Erre beül ide, és néz rám a hatalmas csokoládébarna szemeivel, méghozzá úgy néz, ahogy mindig is, aminek nem tudtam soha nemet mondani. Úgy néz rám, hogy attól valami fájdalmasan nyekken bennem.
- Nem, Ariana.
Felelem végül csendesen, és rá se nézve folytatom a dolgok asztalra pakolását. Nem akarom megadni a kapcsolatfelvétel lehetőségét, mert tudom, hogy akkor saját magamnak ártanék vele. Nem szabad, hiszen, ha most hagyom neki a dolgot, akkor magával ránt a kétségek mezeje, és még a végén azon kapom magam, hogy kérdezek. "Miért hagytál el?", "Mivel ártottam neked?", "Hiszen szerettél, tudom, hogy szerettél.", "Szerettelek". Helyette azonban  csak elhelyezek mindent, gondosan és precízen az asztalon.
- Az enyém a hely, csak beugrottam, mert sokan vannak, de többnyire láthatatlan vagyok.
Muszájnak érzem, hogy ezt elmondjam, hiszen, ha nem azt nézem, hogy mennyire szerettem őt, azon túl ott van az, hogy ő egy potenciális vevő, aki nyilván rendelkezik baráti körrel, ha most őket miattam máshova viszi, akkor nekem az bevételkiesés, ami nem igazán szerencsés.
- Hozhatok még valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=743327#post743327][b]Frank Arie Martin - 2018.12.21. 20:32[/b][/url]

- Köszönöm.
Felelem őszinte hálával. Tényleg örülök, hogy tudunk egymásnak ilyen mondatokat mondani, főleg mivel ott van a nagy kérdőjel a köztünk lévő illendő három lépés távolságon. Miért? Félek, hogy erre mér sosem kapok választ. Miért kellett mindennek így történnie? Mit tettem én, ami miatt te, elhagytál engem? Miért nem feleltél akkor? Miért hazudtál? Egy nappal korábban a világot jelentettük egymásnak, majd a következő napon már semmik voltunk. Nem tudom, hogy mi történt. Ekkora távlatból pedig már olyan mindegy lenne? Nem? Miért nem? Miért nem lehet azt mondani, hogy mondtam valamit, vagy történt valami, és elmondani, hogy mi?
Egyszerűen érzem, ahogy az ujjaim megfeszülnek a konyharuha alatt, ahogy arra gondolok, hogy megragadom Ariana vállát, és addig rázom, amíg el nem mondja az igazságot. Lehet, hogy neki könnyű volt, hogy ő már nem is emlékszik az arcomra, ahogy ott hagyott, és biztos vagyok benne, hogy a bennem lévő érzelmeket még annyira sem ismeri, a mai napig kínoz az, hogy nem mondta el, hogy nem tudom, ez miért történt. Megriaszt, hogy képes lennék megtenni, képes lennék tényleg bántani őt. Nem szabad a közelében maradnom.
- Sajnálom, ez remek lenne, de sajnos elég sok munka felgyülemlett.
Féligazság, mégis kegyesebb, mint amit ő akkor mondott nekem. Nem fogok kiabálni vele, nem fogom sem őt, sem magamat szégyenbe vonni a vendégek előtt. Nem fogok utalni arra, hogy valaha is volt köztünk valami. Volt, valami tökéletes volt, aztán véget ért. Olyan gyorsan, mint ahogy a hajnal el szokott jönni. Lassan lefejtem az ujjaimat a konyharuháról és a vállamra dobom.
- Legközelebb?
Kérdezem illedelmesen, és tudom, hogy erre igen lesz a válasza. Akkor majd mindenképpen. Egy olyan legközelebben, ami sosem jön el. Mindkettőnk érdekében. Visszamenekülve az irodámba ki sem dugom a fejem zárásig, akkor is csak óvatosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745234#post745234][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 10:14[/b][/url]

Szeretek zárás után még dolgozni kicsit. Előkészíteni holnapra mindent, plusz a saját vacsorámat is elkészíteni. Ilyenkor, amíg sül, pakolok egy kicsit még, hogy annak, aki nyit, ne legyen annyi dolga. Aztán, ahogy kiviszem a szemetet, látom meg a fiatal hölgyet, aki sétálgat. Fogalmam sincs, hogy láttam-e korábban, de az biztos, hogy két csomag szeméttel állva egy pillanatra teljesen megbűvöl. Azonban, dolgom van, például, megszabadulni a napközben felhalmozódott hulladéktól, így nyelve egy nagyot, száműzve egy sétálgató női alakot az elmémből inkább nyelek egyet, és folytatom az utamat a nagy kukáig. Ott megszabadulok a szeméttől, és oké, a világ visszaállt a rendes kerékvágásába. Éppen visszafelé igyekszem, amikor meghallom, amit magának mond, és elmosolyodom.
- Üdv újra itt, Ophelia!
Köszöntöm én is, bár azt hiszem, hogy nem nagyon volt korábban közöm hozzá, de sok minden történt az iskolás időszakok óta. Viszont azt hiszem, ő is örül neki, ha valaki - ha már egyszer itt nézegeti, ahogy sétál - kedvesen köszönti őt. Szegény, a másik opció, hogy frászt kap, de azért remélem, hogy nem. Kellemetlen lenne, hogy még csak most érkezett, én meg máris elteszem láb alól. Inkább kinyújtom felé a kezem.
- Ari vagyok, nem sorozatgyilkos.
Remek indítás, szerintem mindenképpen elhiheti, hogy nem vagyok se őrült, se gyilkos. Pont éppen ezeket mutattam be, hiszen egyrészt néztem őt, aztán megismételtem, majd még közlöm is vele, hogy nem vagyok sorozatgyilkos. Végül is, most még elfuthat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745236#post745236][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 10:19[/b][/url]

- Csak az éjjeli baglyok.
Mutatok magamra, majd a pizzériára, amiben a többi üzlettel ellentétben még vidáman égnek a fények.
- Egy negyed órája ment el a személyzet, de Ophelia, amilyen hidegek az ujjaid, úgy vélem, egy forró ital segítene. Van teám, kávém, kakaóm.
Az utóbbinál még a szemöldököm is megemelkedik kissé. Az új mánia a felnőtt nőknél, hogy kakaóznak. Esküszöm. Kiszabadulnak otthonról, a kisgyerekek mellől, és mit csinálnak? Kakaót isznak. Végre csapnának egy csajos estét, erre nem tudnak elszakadni a családtól. Ez valahol aranyos, és azért nem kicsit félelmetes is.
- Illetve, éppen sül még egy pizza, ha szereted, osztozkodok veled rajta.
Mondjuk én is bátor vagyok, mert csak a nevét tudom, illetve azt, hogy állítása szerint ő sem sorozatgyilkos, de ennyit. Sem azt, hogy ki, vagy, hogy honnan jött, sőt, a vezetéknevét sem, de egyszerűen annyira lenyűgözött a lassú sétája, hogy nem tudtam csak úgy elmenni mellette, észrevétlen, mint, ahogy mindig is teszem. Sőt, mi több, beinvitálom, felajánlok neki ételt és italt is. Jó, hogy nem köntöst és papucsot mondjuk, bár nem tudom azt se, hogy mi van velem ilyenkor. Túl sok volt a gyerekköptető, vagy közelednek az ünnepek, de valami egészen biztos, hogy az agyamra ment. Talán Ariana felbukkanása óta nem vagyok önmagam. A frász se gondolta volna, hogy komolyan megjelenik még itt. Aztán a nővérem is itt van. Tisztára olyan, mintha valami őrült, kicsavart világban lennék. Lehet, hogy ezért is jelent meg Ophelia itt, hogy egy kicsit legyen más, ami elvonja a figyelmem.
- Van kedved?
Kérdezem persze, mert nem akarok csak úgy berángatni egy nőt a pizzériába. Lehet, hogy én gálánsnak gondolom, de más meg emberrablásnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745238#post745238][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 10:23[/b][/url]

A kérdésére, hogy valami erősebb nincs-e elnevetem magam. Oké, ő nem az a szökjünk meg a gyerek elől kakaózni típus, szerencsére. A környék valahogy gyűjti az ilyen nőket.
- Egy pár fajta.
Vallom be végül. A legtöbb bontatlan, mivel vagy megittam már a bontottakat, vagy csak nem jutottam még el odáig, hogy kibontsak egyet. Kapok párszor, néha meg veszek, mert mondjuk tudom, hogy ő a kritika, amit megfogalmaztak róla, vagy tetszik az üvege. Persze hivatalosan nem szolgálunk fel alkoholt, de hát most már nincs is nyitva a hely, és még csak pénzt se kérek a hölgytől. Ha csak a nővérem nem dézsmálta meg a készleteket, akkor szinte bármit tudok neki adni.
- Ennek örülök, akkor nem nagyon lőttem mellé, amikor megvettem a helyet.
Tudtam én, hogy ebben lesz még üzlet. Ki ne szeretné a pizzát? Az jó akkor is, ha csak úgy éppen kell valami, vagy, ha összeülnél a haverokkal, túlélnél egy szakítást, vagy összevesztél az asszonnyal vagy az uraddal, mert az anyósod megmondta a tutit, vagyis, hogy örülhetsz, hogy az ő tökéletes kicsikéje rád nézett.
- Ugyan, remete életet élek, örülök, ha van társaságom.
Intek az ajtó felé, de azért menet közben megelőzöm, és kinyitom neki. Bent már kezd érződni a pizza illata. Lassan jó is lesz. A kabátjáért nyúlok, lesegítem róla, felakasztom és közben azért bezárom az ajtót, mert hiába ég bent a fény, nem akarom, hogy benyitogassanak.
- Foglalj helyet, a hármas box a legkényelmesebb. Mit hozhatok inni?
Érdeklődöm, miközben a tányérokat veszem elő, és ha igényli, akkor kést és villát, meg persze poharakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745240#post745240][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 10:26[/b][/url]

- Jó választás, van egy kiváló darabom, még az egyik kártyástól nyertem el.
Azóta meg azért nem volt szívem kinyitni, mert bűntudatom van, amiért véletlenül számoltam a játék közben a lapokat. De muszáj volt. Azt akartam, hogy Luna kiszálljon a táncosnői borzalomból, és legyen esélyünk újra normálisan élni. Ki ne tenne meg ennyit? Szóval elnyertem mindent, amit aznap éjjel feltett, és búcsúajándékként még ezt az üveget is nekem adta. Ha a mindent értjük, akkor a pénzt, amit nyertem, elfeleztük, megvettem és felújítottam ezt a helyet, és még van annyi pénzem, hogy az alkalmazottaimat meg tudjam fizetni. Mi ez, ha nem csoda?
- Mint ahogy a nevem is mutatja, ari vagyok. Mindjárt jövök.
Hátra kell mennem az irodámba érte, így gyorsan végigsétálok a szűk folyosón, majd kikapva az üveget indulok el vissza, közben kinyitva a sütőt, tökéletes és gazdag csodám ott vár, aranybarnán. Az üveget az asztalra teszem, majd visszalépve a konyhába kiemelem a pizzát is egy nagyobb tálalóra, és egy késsel együtt azokat is lepakolom.
- Szóval, ide jártál vagy itt éltél?
Teszem fel a legevidensebb kérdést, miközben felvágom a pizzát, és egy nagyobb szeletet átemelek az ő tányérjára, majd egy hasonlóan nagyot a sajátomra. Utána töltöm ki a csodálatos aranyszín italt. Eredetileg terveztem magamnak teát is csinálni, de annyira jó leülni, hogy már nincs nagyon szívem felkelni. Majd ha kell ma még, akkor úgyis kerítek rá módot, hogy megcsináljam, addig meg, kényelmesen vagyunk így is.
- Ide amúgy mindenki visszatér, én is visszajöttem.
Világítok rá egy érdekes tényre, amit nem hittem volna, hogy megteszek, és most tessék, mégis itt vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745265#post745265][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:12[/b][/url]

Muszáj nevetnem nekem is, hiszen annyira aranyosan nevet, és ez ragadós. Szeretem a vidám embereket, azt, amikor valaki jól érzi magát. Ha tudom, hogy ez lesz egy szemétkivitelből, sokkal lelkesebben cselekszem meg. Igazából a cipőinek köszönhetem a tényt, hogy itt van, mert olyan lassan sétált, hogy feltételezem, a lába nem bírta már a nyomást. Szóval köszönjük a divatmániának a csodát, amivel ma este megáldott engem.
- Valahogy úgy. Anyáméknak már ott volt a nővérem, Luna. Eléggé holdarcú a lány, szóval rám néztek, és úgy gondolták, ez a gyerek olyan ari lesz, és így lettem én.
Amúgy biztos van a névnek valami jelentése is, de fogalmam sincs, hogy mi az, ez az "ari vagyok" dolog elég jól bevált az elmúlt évtizedekben, szóval inkább nem bolygattam meg a nyugalmamat. Ki tudja, lehet, hogy azt jelenti "vérmes" vagy "sátáni", hát az biztos, hogy olyan nem vagyok.
- Sárkányok? Az szép. Nem ezt tippeltem volna. Inkább kalandornak mondanálak, aki bejárta a világ több országát, összevetette a különbségeket a mágustársadalmak között, és most, mint sikeres ember, visszatért a gyökerekhez.
Nem, tényleg nem mondtam volna meg, hogy sárkányok, de azt hiszem azért, mert bennem is megvan az a stich, hogy férfias és nőies szerint tipizálom a munkákat. A sárkányok meg ugye eléggé férfiasnak mondanák a munkakört.
- Én nem maradtam mesternek, valahogy nem is tudtam mit akarok csinálni. Aztán ráböktem egy egyetemi szakra. Mit nézel ki belőlem, mi lettem?
Sokan nem tudnák megmondani, rám állítólag simán nem illik a végzettségem. Aztán szerintem, ahogy idővel megismernek, rájönnek, hogy tényleg nem vagyok olyan extrémen izgalmas valaki.
- Rád.
Felelem én is, elvégre neki én, nekem meg ő dobja fel az estémet. Kortyolok egyet, majd még egyet, és végül elégedetten teszem le én is. Megérte elnyerni.
- Mik a terveid most, a sárkányok után?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745269#post745269][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:16[/b][/url]

- Mindig elfelejtem, milyen veszélyes dolog veled beszélgetni.
Mindig? Miket beszélek, hiszen csak most találkoztunk. Mégis olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Örülök, hogy végél megszólítottam kint. Bár nem tudom, honnan vettem a bátorságot, én általában a láthatatlan srác vagyok. Tudod, a sofőr a buliban.
- Szóval igen, lebuktam, van egy testvérem. Legalábbis egyet ismerek el. Kurafik korcs kölykei vagyunk.
Nevetem el magam, mert ez viccesen hangzott, másrészt semmi meglepő nem lenne abban, ha tényleg lenne még egy vagy tíz testvérünk. Ha most beállítana valaki, hogy ő is egy Frank, azt hiszem, megveregetném a vállát, és részvétet nyilvánítanék.
- Ha ennyire szeretted, miért jöttél el?
Kérdezem azt ami a témakörben a leglényegesebb szerintem, és mivel ő hozta fel, nem hiszem, hogy a lelkébe taposnék ezzel. Ha meg mégis, maximum terel.
- Majdnem. Mágiatörténész, imádtam Indiana Jonest, de aztán beütött a krach, én meg tanár lettem, de a gyakorlaton kívül nem tanítottam, kártyáztam. Aztán megvettem belőle ezt a helyet.
A szüleim biztos nagyon büszkék lennének rám, meg a sztripper nővéremre, tiszta karrieristák vagyunk mind a ketten.
- Könyvet írsz? Én is. Ki tudja, egy nap majd a Bagolyköves leveleken ott szerepel majd a nevünk a kötelező vagy ajánlott irodalom között. Menő lenne.
Nem is tudom, hogy ezt valaki használja-e még. Mármint a menő szót.
- ó! Nézd már! Te olyan lány vagy! Hála Merlinnek!
Emelem fel a kezeimet, majd teszem le a villát, és fogok neki a kézzel evésnek. Felszabadulás ez egy, férfiembernek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745273#post745273][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:20[/b][/url]

Ha vannak a világban lelki társaink, akik olyan emberek, mint mi, csak szétszóródtunk - és nem, most nem arra gondolok, hogy van egy, a szerelmed, aki a másik feled is -, akkor biztos vagyok benne, hogy ő az egyik. Nagyon remélem, hogy valóban létezik, hogy ez az egész megtörténik. Nem akarok pár perc múlva arra kelni, hogy megszólal az ébresztőm kellemetlen, álomölő hangja. Azt szeretném, ha délután vagy holnap vagy egy hét múlva is van rá lehetőségem, akkor újra beszélgetni tudjak vele. Hihetetlen, máris a jövőn gondolkozom, pedig még a jelen is itt ül velem szemben.
- Vissza kell menned? Azt hittem, hogy ez egy ilyen végleges áttelepülés.
Mondjuk jogos, aki egyszer éveket tölt egy sárkányrezervátumban, és imádja, élvezi, akkor miért jönne vissza? Azt hiszem, én is most úgy vagyok vele, hogy nekem ez így most jó, kezdek boldog lenni. Nem hiányzik a kártya, eleve nem azért csináltam, mert valamilyen érzést kiváltott belőlem, sőt! Az váltott ki, hogy láttam, ahogy Luna egy rúdon pörög. Nem akartam, hogy a nővérem ennyi legyen. Egy lány, aki mindent ledob. Azt akartam, hogy legyen lehetőségünk újra önmagunknak lenni. Azt nem mondom, hogy a tanítás sem hiányzik, vagyis a gyerekekkel való foglalkozás, mert az igen. Amikor a vonaton bejött az a kislány kérdezni, akkor ott feljött minden, és olyan jó volt a mosolyát látni, hogy megértette, miért nem volt helyes, amit csinált.
- Szóval értesz? Rendben, akkor legközelebb leteszteljük. Felteszek mondjuk egy évnyi ingyen pizzát ellened.
Magabiztos vagyok, elvégre tudom, hogy kiválóan tudok csalni a kártyában. Bármelyik kártyajátékban. Bizony, még az unoban is. Még senkinek se tűnt fel, hogy milyen sok plusz négyes van, amikor rosszul állok.
- Mágiatörténet. Meglepő tudom.
Vigyorogva pillantok rá, én felemelem a poharamat, és iszok egy nagyobb kortyot.
- Amúgy, próbálom magát a száraz tankönyvi anyagot szórakoztatóvá tenni a gyerekek számára. Érdekességeket is belevinni, és egy kicsit színesebben leírni, mint, hogy a 1689-ben a Nemzetközi Titokvédelmi Alaptörvény aláírták, lapozzunk. Egyszerűen az a kor, amikor először találkoznak a fiatalok a mágiatörténettel, pont az, amikor a gyermeki én helye szűkülni kezd, de lehetőséget kell még adni neki, hogy a tudásfelvételben jelen legyen.
Azt hiszem, elkezdte a szervezetem megérezni az alkoholt. Inkább csak megrázom a fejem.
- Tankönyveket. És te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745280#post745280][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:28[/b][/url]

- Óóó, akkor ez csak egy kitérő?
Furcsa, de szomorúság fog el. Engem. Egy lány miatt, akit húsz perce behívtam az utcáról. Nem is tudtam a nevét, sem azt, hogy ki ő. Sőt, ami azt illeni, még most is csak annyit tudok, hogy Ophelia a neve, ő pedig annyit, hogy az enyém Arie. Semmi mást. Mégis, húsz perc után elszomorít a tény, hogy fél év múlva el fog menni innen. Pedig könnyen lehet az is, hogy csupán ez a pár kellemes óra lesz minden, ami kettőnk között lezajlik. Furcsa az élet, furcsa, hogy miként változnak a fontos dolgok.
- Attól még, hogy nem játszom egy ideje, tudok. Simán visszaülök a nyeregbe.
Olyan ez, mint a biciklizés. Különben is, én nem úgy játszottam, mint a partnereim. Nem volt bennem forrófejűség, sem őrültség, sem semmi ilyesmi. Én csak arra törekedtem, hogy ne bukjak nagyot, és főleg, hogy a kis trükkömmel ne bukjak le. Jó okból cselekedtem, azért, hogy kikaparjam magunkat onnan, ahova a szüleinknek hála jutottunk. Felelőtlenség így gyereket szülni a világra. Nem mintha én támogatnék bármi olyan dolgot, ha én ejtenék teherbe valakit, akkor megoldanánk, és nem úgy, hogy az anyja is meg én is partnerről partnerre járunk, aztán szólítsanak mindenki újapunak meg újanyunak.
- Nem is tudom. Valahogy sosem volt opció. Azt tudtam, hogy ide akarok visszajönni, mert elég boldog gyerekkorom volt a Bagolykőben, de amikor kérdeztem, azt mondták, be van töltve az állás, így igazából nem is mentem tovább.
Pedig lehet, hogy azt mondták, volna, hogy a jövő tanévben már szabad lesz, vagy, hogy lehetnénk felesben, vagy bármi, de nem tettem. Úgy éreztem, hogy akkor nem ez az utam. Akkor láttam meg azt is, hogy ez a hely eladó, délutánra pedig már az enyém volt. Akkor így jött ki jól a lépés, és valóban, tényleg élvezem is csinálni.
- Öhm...
Köhintek egyet, mert a mondat végénél még nem ért le teljesen az aranyló ital a torkomon, és amit mond, nos az elég kevés férfinak nem indítja be a fantáziáját. Amúgy meg, innen látszik, hogy tényleg figyelek rá, mert egyből kapcsolok.
- Hát ha neked ez jön be.
Nevetem el magam bepárásodott szemmel. Az ital maga is eléggé mar, nem kell még hozzá ilyen extra. De az a baj, hogy el is képzeltem, és most azt hiszem, inkább valami hideget kellene innom, és nem azon morfondírozni, hogy végre hasznosítani lehetne az ágyrácsot is valamire.
- Mondj fel nekik.
Próbálok visszatérni a témához tényleg, de fel kellett kelnem, és el kellett sétálnom a pultig, hogy a hűtőből kivegyek egy üveg 7up-ot. Az volt a legközelebb, és mint mondtam, kell valami, ami eltereli a gondolataimat. Ez majd jó lesz, mert hideg és fanyar.
- Komolyan. Az én kiadóm imádja a sajátos gondolkodásmódot. A tulajdonosa két őrült vörös nő, zseniálisak, és nagyon nyitottak. Adhatok hozzájuk kontaktot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745286#post745286][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:32[/b][/url]

LiaLina

- Mi tartana itt?
Hú oké, álljunk le, ez egy nagyon erős, nagyon nagyon erős bekérdezés volt. Jó, hogy nem találom ki, hogy holnap kettőkor feleségül veszem, ha ezen múlik. Azt hiszem, egy kicsit régen voltam már igazán jó társaságban, és valóban elkezdek aggódni, hogy mi lesz, ha ez véget ér. Viszont szépen, érdeklődőn kérdeztem, nem úgy, mint egy őrült. Amúgy is, sok minden itt tarthatja az embert, vagy sok minden miatt visszajöhet. Én is visszatérő vagyok, gondolom Ariananak is jó oka van itt lenni, és Ophelia sem véletlenül választotta ezt a helyet.
- Gondolod? Nem akarok nyomulós lenni. Tudod, az a fajta, aki mást sem csinál, csak érdeklődik mindenről. Szabad állás, van pasid, mikor kávézunk együtt, mi a helyzet. Vannak ilyen emberek, akik nem tudnak kérdések nélkül élni, és újra meg újra felteszik ugyanazokat. Idegesítőek.
És mivel engem is idegesítenek, feltételezem, hogy másokat is idegesít a dolog. Szeretek inkább kivárni, halogatni, ami nem feltétlen egy jó taktika, sőt, ami azt illeti, nagyon rossz megoldás bír lenni. Szóval egyelőre lebegek, és amikor már ez a hely biztos lábakon áll, mondjuk a két tanév közötti időszakban, és úgy áll, hogy van hely, akkor szerintem mindenképpen meg fogom pályázni a dolgot.
- Persze, csak, amikor azt mondtad, hogy, öhm.
Valóban jó ötlet ezt elmesélni? Még a végén perverznek fog tartani. Egy pillanatra meg is állok a gondolatmenetben, de aztán eszembe jut, hogy ő kezdte, szóval én igazából csak az ő áldozata vagyok. Szegény Arie. Már szinte sajnálom magam.
- Szóval. Felvetetted, hogy le tudnám kötni a figyelmedet. Csak az, hogy "biztos le tudnál kötni", kissé máshogyan jött át fejben, és eléggé elképzeltem, ahogy éppen, hát, ezt teszem.
A végébe egy kicsit bele is zavarodom, megvakarom az orrnyergemet, miközben rá pillantok. Nem akarom, hogy nagyon furcsának nézzen, még ha az is vagyok, így csak legyintek egy aprót, és megköszörülöm a torkom.
- Szóval, jó kiadók. Ha mégis megunod őket, csak szólj. Amúgy, van már szállásod?
Igen, ez a lekötözés után egy szuper téma, gratulálok fiam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745290#post745290][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:37[/b][/url]

Zavarba hozott ezzel a mondattal, érzem, ahogy a füleim égni kezdenek, de mivel ő a plafont nézi, így én egész nyugodtan rátehetem hűvös ujjaimat a bal fülemre, hogy egy kicsit enyhüljön az érzés. Na most akkor, mit is mondhatunk említésre méltónak? Nyilván, nem kérdezhetek rá, de próbálom kitalálni, hogy egy olyan kaliberű hölgynél, mint ő, mit is jelenthet ez, és valahogy mindig sikerül oda kilyukadnom, hogy én ebből mit tudok teljesíteni. Nyilván, illendő volna tán, ha ez a bizonyos férfi megkapó. Valljuk be, hozzá egy magas, jóképű, mondjuk piszokszőke hajú és kék szemű férfi illene, aki simán csendre int egy hisztériás mennydörgőt. Oké, ez nem igazán az én asztalom, viszont talán némiképp tudok javítani azzal, hogy jó a humorom - szerintem -, és jó beszélgető partner vagyok - ugyancsak szerintem -. Előzékeny és illemtudó vagyok, de nem domináns. Mondjuk ez nem tudom, esetében mennyire jó, de az eddigi kapcsolataim mind olyan nőkkel köttettek, akik állandóan legyőztek engem. Amúgy is, miért is gondolkozok én ilyenekről? Nem mondta egy szóval sem, hogy nincs valakije, hogy nem egy pasihoz jött haza.
- Kedden, tizenegykor.
Mondom nyugodtan, azért figyelek rá a belső pánikom ellenére is, és igyekszem olyan nyugodtan folytatni a beszélgetést, mintha az előbb nem egy százalékos skálán próbáltam volna megtippelni, hogy mekkora esélyem lenne nála.
- Holnap segítek a költözködésben, elbűvölöm a főbérlőt, amíg te a megbotránkoztató csomagokat felcsempészed. Aztán segítek felvinni a nehezebb dolgokat. Vasárnap főleg kipakolsz, esetleg egy-két sms-t dobunk egymásnak. Hétfőn nyilván megbeszélésre mész, ahogy én is, szerdán pedig már túl sok nap telt el, így a kedd tökéletes. Tizenegykor találkoznánk, de akkor már egy könnyű ebédet is megejtünk, utána kávézunk, majd elbeszélgetjük az időt, így három fele jöhet a desszert is.
Olyan simán mondom el neki, mintha ez már megtörtént volna. Azt hiszem, ha valóban így lenne, az azt jelenten, hogy tényleg lesz második, harmadik és ki tudja, talán tizedik alkalom is. Jó lenne, ha így volna, de tudom, hogy ez azért egy merész lépéssor, főleg, hogy se nem kigyúrt, se nem szőke nem vagyok. Arra, hogy akár többször is kikötözhetem, felnevetek, és jól is esik, hogy a tea felől érdeklődik.
- Persze, ott balra fent van rengeteg féle. Nekem is csinálsz egyet? Rád bízom magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745295#post745295][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:47[/b][/url]

Nem tudom nem nézni őt, ahogy közelebb hajol hozzám, ahogy megérinti ujjaival a bőröm, egyszerűen mindenhol lángolni kezdek, és azt akarom, hogy ne csak ennyi legyen. Normális vagyok egyáltalán? Nem! Ez a nő normális, nincsenek bajai, nem elmebeteg, tökéletes társnak tűnik egy olyan ember mellett, mint én. És mit akarok én? Nyilván azt, hogy ez működjön, azt, hogy mindent meg tudjak adni neki, amire vágyik, hogy lássa, tényleg olyan vagyok, akiért érdemes lenne maradnia. Az életem most egy romhalmaz, egyik akadály a másik után, és hivatalosan nem is tehetném ezt. Nem nézhetnék ilyen közelről a szemébe, nem érezhetném az illata édességét, nem lehetne az enyém az a kis békés burok, ami most körül vesz minket. Mégis, én ezt akarom. Őt akarom. Mint egy villámcsapás, jelenik meg bennem a felismerés. Valahogy a múltkor is így indult, de nem érhet minden rosszul véget, ez a nő, egy csoda, más, mint Ariana, más, mint mindenki más az életemben. Érte megérné akár felégetni minden hidat. Egyetlen együtt töltött vacsora, és olyan szerelmes lettem, mint akit Cupidó tizenkét nyíllal lőtt fenékbe. Az se baj, ha így történt, nem haragszom érte. Eddig azon gondolkoztam, hogy csak úgy sodródom, most viszont azt, hogy képes lennék árral szemben úszni, ha a végén Ophelia karjaiban találom magam. Normális ez? Nem, azt hiszem, egyáltalán nem. Racionális ember vagyok, mindig is annak tartottam magam, de egyre több elmebeteg döntést hozok, és mindegyiket élvezem.
Ahogy elenged, távolabb megy tőlem, hirtelen önt el a hiányérzet. A bensőmben olyan vágy ég, amit nem tudok helyre rakni, nem tudok csillapítani. Nem is nagyon akarok. Leszámítva a vadállatias ösztönt, hogy utána iramodjak, és ha kell a pulton essek szerelembe kétszer. Azt akartam, hogy megcsókoljon, azt akarom, hogy csókoljam, ahol csak érem, és helyette nem tehetek mást, csak nézhetem őt, ahogy teát készít, ahogy a csípője lassan ringani kezd. Könyörgöm, csak ne legyen legilimentor, mert ha most a fejembe néz, akkor valószínűleg futva menekül, nem csak innen, hanem a környékről is. A fejem tele van olyan, már-már szerintem is illetlen képekkel, amiktől rendre zavarba jövök. A tálcára pillantok, elmosolyodom, egy ilyenen vinnénk egymásnak a reggelit, gondoljunk a reggelire, az jó lesz. Tojás, bacon, narancslé, mint a filmekben, még egy szál virágot is kerítenék, esküszöm. Engedelmesen kelek fel, és hagyom, hogy maga után húzzon, de aztán hirtelen ötlettől vezérelve ragadom meg a csípőjét, és magam felé fordítva, húzom egész közel, hogy a testünk összeérjen.
- Szerencséd van, anyám rákötelezett a táncórákra.
Hülye gazdag bálok, ahol új mostohaapáinkat találta meg. Gyönyörű emlékek, főleg a sütemények miatt, és amiatt, hogy Lunával egy csomó olyan dolgot kipróbálhattunk, amit amúgy nem tettünk volna. A kedvencem a kaviárcsata volt, amikor idős nők hajába lőttük a trutyit. Felnevetek az emlékre, akaratlanul is.
- Ne haragudj, csak eszembe jutott, amikor egy idős néni megkergetett, és végigcsúszott a fényes padlón. Olyan gonosz vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745297#post745297][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:49[/b][/url]

- Ne tedd.
Rázom meg aprót a fejemet, ahogy a szemem elé ötlik anyám arca. Lepillantok Ophieliára, aki nem hasonlít rá egy cseppet sem, és lágy mosolyt küldök felé.
- Hosszan kéne érte sorba állnod. Egy egész sor férfi előzne meg. Havonta, de volt, hogy hetente új mostohaapánk volt.
Anyám nem szent. Az életet élvezte igazán mindig is, ezért is nem szerettem, amikor Luna táncolt a pénzért. Féltem, hogy olyan lesz mint a nő, akinek az életünket köszönhetjük, hogy elszáll, hogy rájön, milyen könnyed az élet így, agy nélkül. De nem. Luna egy okos, érett és felelősségteljes nő, akinek a lábai előtt azért hevernek a férfiak, mert éles eszével és tudásával oda kényszeríti őket, és nem azért, mert pénzt remél tőlük, és pillanatnyi szerelmet. A nővérem férfiasabb tud lenni, mint a legkeményebb férfi, akit ismerek.
- Mint akik a pokolból emelkedtek ki.
Nevetem el magam. Rendben, ez egy picit túlzás volt, egy picit nagyon, mert erről szó sincs. Nem voltunk rosszak, de nem is könnyítette meg az élet a dolgunkat. Sem anyám, ha már így eszembe jut. A dallamot követve ringok vele, majd a megfelelő pillanatban megemelem a kezét és forgásra invitálom. Nem voltak rosszak a bálok, az ételek ízletesek voltak, és igazán imádtam nézni az elszántan beszélgető, és egymást mégis olyan nagyon utáló embereket. A lényeg nekem akkor is az volt, hogy Luna legyen mellettem legyen, és nagyon jól érezzük magunkat. Szerettem a klasszikus zenét, az a fajta ember vagyok, aki élvezettel ül végig egy komolyzenei koncertet.
- Ha csak egy dolgot tehetnél az életedben, mit tennél?
Kérdezem váratlanul, hogy ne csak lebegjünk a zene mámorában, és egymás karjaiban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745302#post745302][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:58[/b][/url]

- Csak egyet.
Erősítem meg, és elmosolyodom, majd a mosoly hirtelen leolvad, ahogy két keze az arcomhoz ér. Már majdnem nem voltam zavarban. Az illata, a bőre puhasága, a tekintete. Minden annyira közel van hozzám, minden itt van. Bólintok egy aprót, vagy csak akarok? Fogalmam sincs, mert a következő pillanatban már érzem, ahogy a puha ajkak a kissé kiszáradt ajkaimhoz érnek, aztán varázsütésre már vége is szakad, én meg ott állok a tér közepén, és egyszerűen nem értem, hogy mi van. Nem volt időm semmire. Az ajkaim szárazok voltak, és egyre jobban kiszáradtak, ahogy azt néztem, hogy a lány sietősen távozik. A hátam kissé görnyedt, és a meglepettségtől csak még jobban összeesik, ahogy a vállaim is.
- Mi a franc van?
Egyrészt ez, már a második alkalommal esik meg velem a héten, másrészt fogalmam sincs, hogy miért történt meg az, hogy most adott egy félcsókot, még csak viszonozni se maradt időm, és már az ajtón kívül van. Érzem a hideget, amit beengedett, megborzongat, és egy kicsit fel is ébreszt a kábulatomból. Megnyalom az ajkaimat, sietősen indulok utána, talán egy kicsit túl nagy lendülettel is, ahogy igyekszem elég vágni, és megállásra kényszeríteni. Egy jegesebb részen kicsit megcsúszok, de a méltóságomból annyi megmarad, hogy talpon maradok, így magam előtt összefont karokkal, fázósan állok meg, és nézek szembe vele.
- Basszus, nagyon hideg van.
A hó is elkezdett jobban esni, egy pillanat alatt megismerheti, milyen leszek hatvan évesen, göndör, ősz hajjal. Nézem őt, homlokráncolva egy pillanatig.
- A kabátod.
A tekintetem lejjebb csúszik, jelezve, hogy azt nem hozta magával. Közelebb lépek hozzá, olyan közel, amennyire csak tudok, és magamhoz húzva végre, rendesen is megcsókolom. Nők, komolyan mondom, rengeteg dráma veszi őket körül. Viszont azt akarom, hogy tudja, nem csinált semmit rosszul.
- Nem hiszem, hogy a főbérlőd örülne, ha ilyen későn mennél hozzá, és a teád is ki fog hűlni.
Még mindig a karjaim között tartom, és tudom, hogy jelenleg van olyanom, hogy menyasszony, de a pokolba az egész Payne családdal, nem fogok ezért lemondani az esélyemről hogy élvezzem az életet. Lassan, úgy, hogy még mindig a karjaim között van, indulok el vele vissza a pizzériába, vigyázva, nehogy elessünk.
- Utálom a telet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745305#post745305][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:02[/b][/url]

Visszaérve fázósan rázkódom össze, nem értem, hogy a nőknek miért mániája ez. Egyszer már ezt az elvonulást végigcsináltam, és mi van most? Hozzá akarnak adni, na hát ezt még egyszer nem játsszuk el. Veszélyesen múlik ugyan az az időszak, amikor azt mondhatjuk Arianaval, hogy kitaláltunk valamit, de ki fogunk találni valamit, mert - fogalmam sincs, hogy miért -, de nekem Ophelia kell. Alig pár óra alatt felforgatta az egész világomat, és ahelyett, hogy két lábbal állnék a földön, szárnyalok, és bele akarok vágni mindenbe vakon. Szólnom kéne róla, hogy van, de hogy tehetném, amikor csak az ajkait akarom érezni. Nem akarok beszélni, csak átadni magam az állatias ösztönöknek.
- Ne fuss. Nem tudok futni.
Vallom be magamhoz ölelve őt. Nem tudok róla semmit, nem ismertem korábban, pedig fun fact, hogy egyszerre jártunk a Bagolykőbe, sőt, az sem kizárt, hogy egy évfolyamon, vagy maximum egymás utáni években kezdtünk, és mind a ketten Levitások voltunk. Ezek olyan dolgok, amiken egy nap nagyon fogunk nevetni, legalábbis nagyon remélem, hogy lesz egy olyan nap a jövőben, amikor ez tényleg vicces lesz számunkra. A mellkasomon pihentetve a fejét simogatom, szeretgetem, mintha valami nagyon csúnya dolog történt volna velünk, pedig nem esett meg ilyen.
- Menyasszonyom van.
Mondom végül olyan nyugodtan, mintha a teára szeretném visszaterelni a témát. Ösztönösen szorosabbra fogom a tartását, hogy ne fusson el megint, mert komolyan nem tudok futni, totálisan béna vagyok, és borzalmasan szerencsétlen a futás terén.
- Nem komoly, éppen megoldást keresünk rá, hogy ne legyen komoly. Átkozott varázslócsaládok.
Azt már nem teszem hozzá, hogy egyszer nagyon szerettem őt. Hogy Ariana a világom volt, és hogy nem tudom miért nem az már. Viszont tényleg, azt akarom, hogy tudja, hogy úgy maradjon itt velem, hogy nincs titkunk egymás előtt.
- Nem élünk együtt, nincsenek közös hobbijaink, csak pár napja van ez az egész, és legkésőbb tavasszal véget ér.
Nem vagyok hajlandó oltárhoz vezetni, és ő sem hajlandó hozzám jönni. Hogy melyikünk a rossz? Talán mind a ketten, nem érdekel, csak az, hogy Ophelia velem maradjon. Az se számít, ha sorozatgyilkos, komolyan, maximum jövre igen szép paradicsomaink lesznek a hátsó kertben.
- Kérlek, mondj valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745307#post745307][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:08[/b][/url]

- Lia...
Ki vagyok én, hogy máris becézem? Nincs jogom hozzá, hiszen éppen most gördült le egy könnycsepp az arcán, miattam. Nem akartam, hogy ez legyen, és tudom, hiszem, hogy ha ez később derül ki kettőnk között, akkor nem csupán egyetlen kósza könnycsepp lenne, akkor valami több, és arra végképp nem lennék kész. Jelentheti ő nekem az egész világot? Az túl filmes lenne. De hát a filmek, igaz történeteken alapulnak, és olykor létezhet ez fordítva is, néha újra lehetünk úgy, mint a filmeken. Az arcához hajolok a csók után oda csókolok, és remélve, hogy enyhítem a fájdalmat, hogy nem fog ez a pillanat egy rossz emlék lenni. Most én vagyok az, aki engedelmesen követem őt, és viszonozom az összes csókot, sőt, újabbakat kezdeményezek. Egyetlen pillanatot sem akarok elszalasztani. Őt akarom, legyen ez nyálas, életszerűtlen. Az egész világom romokban volt, az életem nem érdekelt, nem akartam semmit elérni, semmit megtenni. Már csak halványan emlékeztem mindarra, amit az idejövetelemkor Scarlett mondott a vonaton. Az ő lelkesítő, vidám léte töltött meg eddig energiával és motivációval, aztán elmentem a Payne házba, és vége lett. Ariana jegyben jár velem. Ariana nem őszinte velem. Ariana tudja, hogy mi történt közöttünk, de én nem. Lehet, hogy mindenki tudja, az összes testvére, csak én nem. Elegem volt. Véget akartam vetni a hangoknak és a képeknek, amik rendre a fejembe furakodtak. Álmatlan éjszakák, rémképes nappalok. Az iroda sötétjébe zárva, úgy, hogy senki se árthasson nekem, úgy, hogy ne kelljen senkivel se huzamosabb ideig beszélnem, vagy egy levegőt szívnom. Aztán kivittem a szemetet. Mekkora esély van rá, hogy a szemét kidobásával arányosan a boldogság is megjelenik? Évek óta nem éreztem magam igazán férfinak, és most bármit megtennék, hogy Ophelia férfija legyek.
- Akármit.
A szemébe néztem, amikor kérte, és határozottan bólintottam. Megszöknék vele, de nem az én műfajom az elfutás. Apró csókot lehelek az ajkaira, az állára, a nyakára. Az illatát olyan mélyen szívom be, mint aki attól fél, hogy ez az utolsó alkalom, hogy érzi. Nem, nem lehet ez az utolsó. Akarom, őt akarom. Jobban, mint ahogy bármit az életemben. Csüngök rajta, vágyom rá, és egyszerre dúl bennem több férfi. A hős, a vágyódó, az ösztönlény. Meg akarom tenni, azt akarom, hogy remegő testtel suttogja a nevem, bódult gyönyörben. Látom magam előtt, ahogy ez történik, és rettegek, hogy mi van, ha mégsem tudom megtenni, ha nem tudom megoldani. Eddig úgy gondoltam, hogy egy szikla és a mélység megoldja a problémát, hogy idő előtt özvegycsináló leszek, de most, ahogy Ophelia a karjaim között van, nem vágyom már erre.
- Aludj ma velem.
Kérem csendesen. Nem, nem engedhetem meg az ösztönlénynek, azt, amire a legjobban vágyik. Érezni és óvni akarom őt, anélkül, hogy más arcot látna, mint ami vagyok. Meg kell tennem. Meg kell állítanom magamban a vágyat, hogy magamévá tegyem.
- Azt akarom, hogy Ariana tudja. Hogy lásd őt, hogy lásd, hogy nincs semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745312#post745312][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745314#post745314][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:14[/b][/url]