36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Angyali
Írta: 2020. február 5. 16:10
| Link

Egy Angyal, egy férfi
Ruházat

Egész lényem tiltakozik az ellen, hogy ismét itt legyek, azok után, ami tegnap történt, mégis azt hiszem, most ez a legtöbb, amit tehetek. Hogy itt vagyok. Ettől függetlenül idén próbálkozom kicsit kevesebb gondot okozni Kazanovnak, ezt már eldöntöttem. Nem akarok neki szart, rendes fickó, a szeméből is sugárzik a megértés, és talán a sajnálat is, bár remélem, hogy ezt az utóbbit csúnyán félreértelmezem minden alkalommal, mert ha ez tényleg sajnálat az, akkor mégsem leszünk annyira jóban.
A lényeg a lényeg, hogy nem korlátozhatnak le, olyan Isten nincs, így hát a kipakolás után léptem is, olyan természetességgel sétáltam ki a kapun, mintha ez egy normális dolog lenne egy rabnál, mert, hogy gyakorlatilag úgy kezel mindenki, mintha kezelhetetlen ön-és közveszélyes lennék. Mondjuk valljuk be, van benne valami, de ez nem hiszem hogy abban akadályozhatna meg, hogy egyek valami normális ételt is, annyit, amennyit akarok. Hét óra van, éhes vagyok és fiatal vagyok, hát nem gondolhatták, hogy én komolyan, mint egy jó kislány ülök majd az ágyacskámban, és olvasgatom a vadiúj tankönyveimet. Ennyire nem lehetnek naivak.
Többen is utánam fordulnak, miközben haladok a vendéglátó negyed felé, és ez több okból is megeshet, mert tételezzük fel, hogy a nagyon idős nénik, akik megvetően néznek, nem ismernek fel, vagyis maradt a ruházatom, a hófehér, begöndörített hajam, az erős sminkem, vagy az, hogy úgy vágom oda a sarkaimat a macskakőhöz, hogy az visszhangot ver a házak falán, sőt, talán mind együtt, de nem érdekel, és ha mondanak is valamit, nem hallom, mert éppen egy Nirvana szám zúgatja az agyam. Az élet tökéletesebb nem is lehetne. De, ha huszonhárom évesen nem hiszik azt, hogy nekem erre a kastélyfogságra van szükségem.
Megállva mélyeket szippantok a levegőből, majd végül a pizzériára esik a választásom, így hát szó szerint berobbanva oda, nézek körbe, és sötétbordó, szinte fekete ajkaim széles mosolyra húzódnak, ahogy meglátom a húgomat. Azt hiszem az égiek szerették volna, ha megtudja, hogy itt vagyok, mert bár azt kértem, hogy ne leselkedjen Barni után, mégis megteszi. Édes Istenem, hát miért? Csodás esténk lesz. De először a kaja.
- Helló szépségem!
Fordulok oda a pultban álló sráchoz olyan szépen pillogva a kamupilláimmal, mintha fizetnének érte, és hát tényleg fizetnek is, szóval ez egy jó kör volt. Gyorsan átfutom az étlapot, és már nézés közben mondom, hogy mit szeretnék.
- Lesz egy pásztorpite, extra cheddarral, egy lángnyelv pizza, de ne legyen nagyon furcsa ez az extra íz, mondjuk a mentolos csoki belefér. Aztán a sütikből a karamellásból, a mogyoróvajasból és a sajttortából is jöhet két-két szelet. A gyömbéres kekszből elvinnék egy kilót, meg úúú, négy csokibékát. Meg elvitelre kérhetek karamellás popcornt? Na meg kéne inni is, lehetne egy málnás meg egy mentás limonádé? Kávét lehet majd később. Most fizessek vagy majd a végén?
Pillogok megint fel a szépfiúra, hogy vajon tudta-e követni, hogy mit akarok, vagy annyira ledöbbent, hogy egyelőre még csak bámul. Kár lenne érte, egészen cuki. Közben hosszan nézem Brigit, aki olyan ügyesen leselkedik, hogy azt hiszem, egy olcsó komédiában vagyunk. Nem akarok beleszólni, csak figyelek.
Utoljára módosította:Angyal Odett Abigél, 2020. március 29. 22:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. február 14. 13:58 | Link

Gerda
A nagy Valentin-randink

Bevallom férfiasan, remegett a kezem, amikor átnyújtottam megszámolásra a súlyos erszényt, amiben a galleonok lapultak. Szám szerint negyvenkettő, mert az élet értelme, meg ilyen kijelentések. Hát bolond vagyok én? Igen, határozottan. Negyvenkét galleon. Eladtam négy képemet, darabját öt galleonért, tízért anyám egyik képét is, amit azóta is keres, és feltételezi, hogy apám kidobta, mert azt mondta rá, hogy "hát... jó", és amire apám azt mondja, hogy "hát", az nem igazán. Mondjuk ott én voltam a hülye, mert megkérdeztem, hogy mennyit ér ma a piacon egy eredeti Grosserlieb kép, ő meg azt felelte, hogy egy nem túl nagy számért is el lehet kérni akár harminc galleont is, de amit apám kidobott, azért hatvant is megadnak. HATVAN GALLEONT! Én meg eladtam putri tízért. Szóval nem csak megloptam anyámat, de még pénzt is vettem ki a zsebéből. Szóval a negyvenkettőből így jött össze harminc. De még mindig kellett tizenkettő, szóval a nagy pofámmal elmentem egy haverhoz, aki betett egy sztriptíz bárba felügyelőnek, lányokra kellett vigyáznom fa arccal, hogy a fószerek ne fogdossák őket, éjszakánként harmincért, vagyis négy galleonért. Három napból kettőt meg is tudtam csinálni, a pénteket meg a szombatot, azzal nem számoltam, hogy apám előbb ébren lesz, és felpofoz azért, mert szégyent hozok rá. Belekényszerített egy házasságba egy gyerekkel, én meg női parfümöktől bűzlök. Szóval így a tizenkettőből csak nyolc lett meg, a maradnék négyet pedig az unokahúgaim unikornis perselyéből loptam ki, miközben esti mesét olvastam nekik.
Az fel sem merült, hogy az évek során összegyűjtött zsebpénzeimet, ballagási pénzemet, meg megtakarított pénzeimet, ösztöndíjaimat belefektessem a Gerda-hadműveletbe, mert az egy túl könnyű és ésszerű út lett volna. Nem. Én érte gengszter életet vállaltam. Persze kell pénz kajára is, ki tudja, hogy mennyit állnak a befizetett összegből, de ahol lehet, ott azért spórolok, és csak remélni merem, hogy nem írják ki nagy betűkkel, hogy köszi Berci, nagy voltál, mert akkor engem megint megölnek.
- És tíz sarló.
Néz fel rám a galleon hegy számláló kisiparos, én meg elhűlve nézek vissza rá, mert hirtelen nem értem, hogy mit mond, és amikor elismétli se, de itt már legalább a szavakat értem. Ó, tényleg, még tíz sarló is volt. Hát persze. Gyorsan kikotrok hatot az egyik, négyet a másik zsebemből, miközben visszaveszek egy velük együtt odaadott zsetont is. Hupika. Az a szerencsezsetonom, nem adhatom csak úgy oda. Az asztalhoz kísérnek, én pedig ki is rakom az egy üveg whiskey-t, valamint a világ legillatozóbb és leggyönyörűbb csokrát, amit Bözsi néni üvegházából lopkodtam össze. Megvettem volna a virágosnál, de Edith tájékoztatott róla, hogy Erzsébet volt az, aki miatt a kedvenc tanár párosunk most fasírtban van, szóval eldöntöttem, hogy nem hagyom annyiba az öregasszony ténykedését, és elhozom Gerdának a legjobbat. Mert én ilyen vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. február 21. 21:43 | Link

Maris
meg egy picit Karola

Ez a Valentin-nap dolog, sokkal stresszesebb, mint gondoltam. Eredetileg Karolával akartam lógni, de hát... hát nem úgy lett. A DÖK-ben azt beszéltük meg, hogy MAXIMUM 10 sarlót fogadnak el, aztán mindenki galleonokkal kezdett dobálózni, így hiába volt nálam több mint 10 sarló, nem kaptam meg a három órát, ami járt volna. Pedig reméltem, hogyha adott egy ilyen alkalom, és vannak is körülöttünk, akkor három órát (vagy többet) elbeszélgetünk és helyre rakhatok egy-két darabot abból a bonyolult puzzle-ből, amit Karolának hívnak és még mindig nem értek. Erre jön Mihail, és ő is neki áll galleonokkal dobálózni. Ha tudom, hogy ez lesz, hoztam volna több pénzt is. Ehelyett most annak kell örülnöm, hogy Maris hajlandó volt fizetni értem 9 sarlót. Így legalább nem valami idegen lánnyal kell elszenvednem a következő órákat. Csak abban reménykedek, hogy a randik után még elkaphatom Karolát és beszélhetek vele. Egész biztos, hogy megvárom majd a pizzériában, és ha lejár a randija, akkor majd gyorsan elhívom. Már ha el merem.
No de... Lezárták a dolgot, és én a szemeimmel Marist keresem, s amint megvan, egy mosolyt varázsolok az arcomra. Ezt szeretem benne, mellette könnyű mosolyogni, mert ő olyan kis mosoly bomba.
- Visszaadom ám a 9 sarlót. Szuper húgi vagy! - mondom neki ahogy mellé érek és belé karolok. - Azt hittem Bencével leszel, nem sértődök meg ha lelépsz és inkább vele vagy - súgom a fülébe és még egy puszit is kap az arcára, mert bár igenis szükségem van rá, most is, nem vagyok önző - még ha Bence ezt is gondolja - szóval ha ő inkább a szerelmével van ma, akkor azt is megértem. Szomorúan fogok pizzázni, meg valószínűleg egy falatot sem fogok enni, mert Karolát és Mihailt fogom bámulni...
Ajj... Hol vagy Karola? lehet el kéne kapnom előbb és...
- Maris! - fordulok újra a húgomhoz a lány utáni kutatásból - Szerinted olyat ér, hogy megcsókolom Karolát, mielőtt randizik valaki mással? - csúszik ki a számon a kérdés, s csak amikor befejezem a mondatot jövök rá, hogy én ezt tényleg kimondtam hangosan is - Mármint... izé... Felejtsd el - motyogom miközben az arcom pirosra vált. - Menjünk pizzázni - már ha még akar, mert nem döntött úgy, hogy Bencézik. De azért még egyszer körbe pislogok, hogy Karola nincs-e a közelben. Csak mert... csak mert... azt hiszem, hogy Danának van igaza és én féltékeny vagyok. Valaki segítsen!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2020. február 22. 10:08 | Link

Theon, My Valentine Love
this is strictly a joke


Visszafestettem a hajam barnásra. Úgy döntöttem ideje lezárni a szőke korszakot és komolyodni kicsit. Elvégre lassan két diplomám is lesz vagy mi. Egészen felnőtt vagyok. Ki is csíptem magam. Fehér, simulós ing, fekete nadrág, ami épp csak nem túl feszes, és így pont kényelmes. A zakóm lazán a vállamra vetve. Zöld karszalaggal virítok, és igazából fogalmam sincs, mit keresek itt. Elég régóta tudom, hogy a Valentin-nap a legnagyobb baromság a világon, de ha mást nem arra jó, hogy szórakozzak kicsit, nem? Elvégre, ha valaki más rózsaszín karszalaggal - vagy zölddel - úgy dönt, akkor még jól is érezhetjük magunkat együtt. Ez az, ami itt tart, aztán pedig egész érdekes lesz a dolog. Feldobnak egy licitet - ami egyébként kifejezetten morbid nekem, mert emberekre licitálunk, és hát khm... - én pedig azon kapom magam, hogy rögtön az elején bedobok Theonra 5 sarlót. Nem gondolom végig, meg sem fordul a fejemben, hogy ennyi elég. Olyan árakat dobnak be másokra, hogy csak nézek. Vajon mit tud egy-egy ember, hogy így megvesznek értük? Mert kötve hiszem, hogy jótékonykodni akar mindenki ennyire. Ahhoz nem kell ilyen Valentin-nap meg semmi hasonló. Tőlem ezeket a dolgokat amúgy is havi szinten vonják, vagy hogy mondjam? Ilyen automatikus a dolog, csak úgy leemelhetik a galleonokat a számlámról. Támogatok én mindent, még saját kis jótékonyság alapítványom is van, csak éppen nem híresztelem. De a boltban van kint róla infó, egy-egy művész palántának, aki betéved magam adom a kis kártyát. Na de... visszatérve. Beszélgetek pár emberrel, a rózsaszín szalagosokat viszont láthatóan ijeszti a zöld, ami szerintem vicces, de az is esélyes, hogy így végül egyedül maradok. Maradnék, mert a licit végére senki más nem ad le pénzt Theonra én pedig arra kapom fel a fejem, hogy kihirdetik, hogy én vihetem el pizzázni. Hmm... Érdekes.
- Szia szépfiú! Mit gondolsz ki bírsz két órát, úgy hogy csak pizzát eszünk? - hajolok közel hozzá, lábujjhegyen állva, a fene, hogy ilyen magas. Jó tudom én vagyok alacsony. Hülye gének. Na de, mennyi lehet ez? tíz centi? Azért legalább nem kell attól félnem, hogy elesek. Határozottan lehetne rosszabb is.
- Jössz? - nézek rá kihívóan, és még a karom is nyújtom, mert no mégis csak randizunk vagy mi. Lol. Így akarok én tanár lenni... megrontom a jövőbeli diákjaimat. Jó kezdés. Remélem a vezetőség hamar elfelejti ezt. Egyébként is csak jótékonykodom, meg bohóckodom. Ezt pedig senki sem veszi be.
- Milyen pizzákat szeretsz? - kérdezem, ha mellém szegődik, meg ha nem akkor is. Bár akkor kénytelen leszek a vállamra kapni és elcipelni a pizzériáig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2020. március 1. 18:44 | Link

Mihail | pofi

Azt mondták, ez egy igazi randi lesz, amire készülnöm kell. Egy igaz randi, aminek a végén majd a fiú megcsókol. A lányok, akikkel beszélőviszonyban vagyok, mind odáig voltak a hírtől, hogy az én licitem nyert és egy nálam jó pár évvel idősebb fiút fogok elvinni pizzázni.
Na már most, szerintem ez totál gáz. Be voltam bájitalozva, amikor ez történt, a spórolt pénzem fele ráment egy buta licitre, mellesleg azt sem tudtam, kire és mire jelentkezek. Csak magával ragadott a szerelem és meggondolatlanul cselekedtem. Arról pedig inkább nem is nyilatkozok, mit gondolok a csókról. Maradjunk annyiban, hogy szerintem ez nem randi és nem szeretném viszontlátni az elfogyasztott pizzát.
Szóval én nem csináltam ebből nagy ügyet, picit megfésülködtem és Lola befonta a hajam a tanulószobában, aztán Mihail a körletben találkoztunk. Most mondjam, hogy annak ellenére, hogy még sosem beszéltünk két szót sem egymással, mindenféle gátak nélkül fecsegtem végig a faluba vezető utat egészen ideáig a pizzériáig? Meglepő, ugye?
- Neked melyik a kedvenced? Ugye kóla nélkül nincs pizza? - teszem fel a fiúnak a kérdéseket miközben helyet foglalunk az egyik asztalnál. A kajálás mindig fellelkesít, meg hát az is, hogy egy teljesen idegen személlyel oszthatom meg ezt a tevékenységet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. március 6. 22:51 | Link




Nagy meglepi volt számomra, mikor kiderült, hogy Soma licitálta rám a legtöbbet, így vele nyertem egy vacsorát. Mivel pizzériába mentünk, ezért kényelmesen, ámde dögösen öltöztem fel, nem is jártam itt azóta, mióta felújításon esett keresztül. Nagyon szép lett a helyiség, sokkal jobban nézett ki, mint előtte, helyet is foglaltam az első szabad szimpatikus asztalnál a fiúra várva. Reméltem, hogy egy romantikus vacsorát töltünk majd el együtt, már meg is volt a tervem a folytatásra. Amikor megérkeztem a helyszínre, már csomó párocska volt ott, persze a legtöbben nagy lelkesedéssel, úgy tűnt, hogy minden a legtökéletesebben alakult köztük. Én is leültem az első székre, amelyet még senki sem foglalt el, majd rögtön meg is rohamozott a pincér, hogy kérek-e valamit. Kértem egy pohár vörösbort, hogy amíg várakoztam, legyen mit innom. Ahogy telt-múlt az idő, egyre bizonytalanabbnak éreztem az adott helyzetet, hiszen körülöttem csodaszép párocskák foglaltak helyet nagy lelkesedéssel, Somának pedig nyoma sem volt idáig. Nem értettem, hogy mégis hol lehetett, hiszen már csomó időt vártam rá, már a borom fele is elfogyott, és még se híre, se hamva sem volt. Úgy éreztem, hogy valószínűleg megfeledkezhetett a Valentin-napi találkánkról vagy közbejött neki valami, ez pedig rém ciki volt számomra. Arra gondoltam, hogy legalább jelezhetett volna valahogy, hogy mégsem jön el, akkor nem várnék rá hiába. Épp azon gondolkodtam, hogy elindulok a szobám felé, mikor meghallottam valamiféle fura zúgást odakintről. Felhörpintettem a maradék bort, majd felvettem a táskámat, aztán elindultam a hang irányába. Nagy meglepi volt, hogy megláttam Somát a motoron, majd hirtelen eszembe is ötlött, hogy egyszer beszéltük, elmegyünk közösen motorozni.
- Szia édes! Szóval motorozunk? Már kezdtem megijedni, hogy el sem jössz! - köszöntöttem a srácot, majd rákacsintva megindultam feléje, hogy puha csókot leheljek az ajkaira köszönésképpen.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. március 6. 23:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2020. március 18. 19:46 | Link

Odett
-megjelenés-

Nos, mondhatni ennyire "olcsó" mondhatni randija sem volt még soha, de már az induló kanyarból nem stimmel ez az egész mondat. Egyrészt, valószínűleg, ha mar előhozakodik Odettnek a szándékával, máris kevésbé lesz pénztárcát kímélő ez a kis ülés. Csak pozitívan a jövőbe, ugye. Másrészt pont ezért, mert konkrét célja van, nem igazán tekint erre úgy, mint egy.. randi. Hogy ez megváltozik-e és képes lesz-e tárgyilagos maradni majd akkor is, mikor a 'híresség' vele szemben ül majd, jó kérdés, de az a helyzet, már jó ideje nagyobb problémái vannak annál, minthogy a gyönyörű megjelenés elvegye az eszét. Na persze, ha nincsenek a képben véla gének, azokkal inkább nem szívesen keresztezné az útját mostanában.
Egészen más génekre "hajt" pillanatnyilag, hangozzon ez bármilyen szörnyen vagy kellemetlenül. Pontosan és időben érkezik, nem előbb és nem később, mint ahogy megbeszélték. Korábban küldött egy baglyot Odettnek, hogy hol és milyen névre foglalt asztalt maguknak. Remélhetőleg az lány nem veszi magára, hogy nem gördül be a háza elé egy mugli járművel, amivel aztán megtesznek három utcát a pizzériáig. Sok értelme nem lenne. Míg Odett fel nem bukkan, maga elé húzza az itteni étlapot és azt kezdi egykedvűen böngészni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma Renae Weißling
KARANTÉN


Kismadár 2.1
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 870
Írta: 2020. március 22. 18:21 | Link



Emlékszem, a sarokban ültem, egy félreeső asztalnál. Tudom, hisz akárhányszor betévedtem, mindig ott foglaltam helyet. Már-már fel tudtam idézni magamban az asztal erezetének kusza, egymásba fonódó, majd szétváló vonalait, a sebhelyként éktelenkedő karcolásokat a tetején. A rikító sárga szék halk nyögéseit, mikor mocorogni kezdtem ültömben. Egyszer olyan erővel hasított panasza a levegőbe, hogy zavaromban inkább a kissé csálén sorakozó szalvétákat kezdtem számolni magam előtt, nehogy véletlenül tudomást vegyek a felém forduló tekintetekről. Tizenkettő volt ott.
Mégis szerettem azt a helyet. Ott nem figyeltek engem, de én figyelhettem a betévedő embereket, a szájuk szegletében feltűnő kis mosolygödröcskéket, az apró, de jelentős gesztusokat. Szerettem színeket rendelni hozzájuk, kitalálni az érzések és érzelmek gordiuszi csomóként tekeredő fonalát, hogy később ecsetet ragadva örökítsem meg a kigobozott megfejtést.
Akkor is ezt tettem, s közben próbáltam szemmel tartani a csicsergő kukoricaszememet is. Figyeltem, a pennám végét az ajkaim között tartva, jobbommal a vázlatfüzetem oldalát morzsolgatva. Figyeltem, majd gyors mozdulatokkal elevenítettem meg a lapon az elkapott apróságokat és óvatosan hessegettem odébb a szemecskét, mikor a pennám útjába került. Ha rám tévedt egy szempár pillantása, pirulva bámultam az asztal túlsó csücskén árválkodó poharat. A teám addigra már félig kihűlt, oldalán kiütköztek a pára cseppjei és úgy gördültek alá, mintha csak könnyezett volna. Kényszeredetten kortyoltam bele, ujjaimmal eldörzsölve az oldalára tapadt nedvességet.
Egy meghitt kis szertartás volt ez számomra, egy kellemes körforgás, amibe könnyű belesüppedni. Talán ezért sem vettem észre, hogy a motyorgó, tébláboló szemecske továbbállt és azt sem, hogy a pohár nyirkos alja újabb foltot ejtett az asztal lakkján. Sóhajtva hajoltam le, tekintetem végigpásztázta a padlót. A laza kontyom szétcsúszott, ahogy én leszálltam a székről és guggolva a másik asztalhoz araszoltam, ahol épp láttam még elbújni a kis szemtelent. Nem mertem felnézni, biztos voltam benne, hogy a szeplőim mögött lángvörössé vált az orcám. Végül mégis erőt vettem magamon.
- Ne-ne haragudj... - hangom alig volt hallható. Épp csak az arcom egy része bukkant elő az asztal mögül. Nem láthatott mást, mint a kissé zabolátlan tincseim, a nagyra tárt kékjeimet és az arcom bal oldalán maradt pirosas-lilás festékfoltot, amiről akkor még nem tudtam, hogy ott tündököl. - A... kukoricám leugrott és... ott van a lábad között. Visz-visszakaphatom? - Zavaromban az ajkamba haraptam és mutattam a kis rakoncátlanra, amit a férfi amúgy sem láthatott. Tekintetem elszakítottam az arcáról, inkább a szalvétatartót bámultam meredten. Tizenkettő volt benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. március 22. 21:42 | Link

Karola
február 14.
előző rész


Az evés fontos, és mivel már másodjára kapom azon, hogy kihagyna egy étkezést, inkább elrángatom magammal. Vagyis rángatnám, ha kéne, de a korábbi nincs kedve helyet most már egész készségesen belemegy. Most először pedig tényleg úgy mosolyog, ahogy másokra is szokott. Rám ritkán nézett még így a nevetését meg szinte sosem hallottam. Max a teázáskor, meg ha a klubhelyiségben valaki más nevetette, de az nem ugyanaz.
A zavaromat meg nem akarom túl magyarázni, majd egyszer megérti, most még nem hiszem, hogy jó ötlet. Persze érzem, hogy zavarja, de akkor sem fogok belemenni ilyesmibe. Majd egy év múlva... vagy kettő. Már ha... Merlinre! Mi most akkor járunk? Vagy ez hogy működik? Még meg kell majd őt kérdeznem, mert még ebben sem vagyok biztos. Mindenesetre ráadom a kabátját és kézen fogva indulunk meg a pizzériába.
- Nem tudom miért csinálta. Kicsit húzta az agyam, de nem volt vészes - gondolok vissza arra, ahogy odajött az asztalunkhoz és Marissal kezdett szórakozni, meg végül is velem is. Nem nagyon tudtam hova tenni, de a végén odaadta ezt a kupont vagy mit, én pedig megköszöntem, a többi pedig nem érdekel. - Számít ez? - nézek Karolára, mert nem hiszem, hogy fontos. Én most csak kiszeretném használni ezt az alkalmat, és nem gondolni másokra. Mert bár én vagyok az aki ódzkodik, hogy kettesben legyünk, azért nem másokról akarok beszélgetni.
- Miért mi lett volna ha más visz el? - amúgy kizárt. Egész biztos hogy a többség túl strébernek tart. Nem mintha érdekelne. Én is örültem a húgomnak - Amúgy rendes volt tőle. Nem hiszem, hogy jól éreztem volna magam mással - vallom be Karolának, mert nyilván el tudok beszélgetni bárkivel, de egész biztos, hogy kellemetlen lett volna a dolog - Bár szerintem Bencével kellett volna lennie. Remélem... Oh a francba! - jövök rá, hogy nem szóltam Marisnak, hogy megtaláltam Karolát. Így kénytelen vagyok elengedni a lány kezét, amíg előkapom a telefonom és küldök Marisnak egy üzit, hogy ne keresse, megtaláltam.
- Mosolyogj! - húzom közelebb a lányt, hogy egy selfie-t is küldjek a húgomnak, hogy tudja minden oké. - Maris segített keresni... csak elfelejtettem szólni neki, hogy már megvagy - túrok zavartan a hajamba, aztán elrakom a telefont és egy rövid habozás után megfogom újra a kezét. Fura vagyok, mert gondolkodás nélkül húztam közelebb a fénykép kedvéért, még a vállát is átkaroltam, most meg megint úgy érzem, hogy túl gyors ez az egész. Na mindegy.
- Amúgy milyen pizzát szeretnél? - kérdezem, mikor már kiérünk a kastélyból és Bogolyfalva felé közelítünk. Mert hát, még azt sem tudom mit szeret. De remélhetőleg valami olyat, amit én is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2020. március 29. 19:19 | Link

Krumplifej


Már egy ideje annak a mugli 'chewy candy' cukorkának a csomagolásával szarakodok, amit még Nádja rejtett a kabátom zsebébe valamelyik este, és amiről állítólag az a hír járja, hogy komoly függőséget okoz a varázstalanok bizonyos százalékánál. Ennek megfelelően kaptam narancsosat, epreset de meg citromosat is, gondolom, biztos ami biztos alapon, ha valamilyen oknál fogva nem hagynám ott a fogam a sárkányok között, azért legalább a cukorbetegség elvigyen. Hát most mit mondjak? Nadine okos lány. Akarom mondani vénkisasszony.
A gondolatra, hogy most mennyire kiakadna, ha itt lenne és belelátna a fejembe, nem bírom ki, hangosan kuncogni kezdek, majd az asztal fölött átpillantok a szintén vigyorgó tökszószra. Furcsán beteg-érzetű látványára a vonásaim azonnal megfagynak. Mia...
- Áruld már el, mit vigyorogsz itt állandóan? Ha így folytatod, egy-két éven belül lekörözöd a dédit ránctémában - jegyzem meg komolyan, míg a cukorkapapír végét fogaim közé veszem, és homlokráncolva tépni kezdem, akár egy ötévesforma, eszköztelen gyerek. - Amúgy is, rohadt ijesztő vagy így. Mintha mentális problémákkal küszködnél vagy nemt'om.
A narancssárga csomagolás végül csak megadja magát a befektetett energiának, és míg elégedetten hátradőlök, minden teketóriázás nélkül szaggatom szét a fóliát, hogy aztán egészen felvillanyozva pillantsam meg erőfeszítéseim gyümölcsét.
- Hű, ez furcsán műanyagnak tűnik - pillantok fel csodálkozva a húgomra, majd anélkül, hogy udvariasan megkínálnám a zsákmányból, egy kicsit ugyan kételkedve a muglik józan eszében, de azért különösebb hiszti nélkül tolom be az egész sor olvadós cukrot. Persze hajtogatva, ahogy azt - Nádja szerint - kell.  Borira meredve kezdek rágni, ráérősen kóstolgatom az édességet, majd váratlanul a hörcsögszerűen felpuffadt pofazacskóimra mutatok, és totál érthetetlenül megszólalok. Talán még néminemű sopánkodás is kiül az arcomra. - Baffusz! Ké'té' vó'na?
Mer' bármikor kiköpöm a cuccot, hogy testvériesen megosztozzam rajta, fele-fele meg minden, csak egy szavába kerül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Stankovics Vendel
INAKTÍV


Tüske.
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 318
Írta: 2020. március 30. 19:28 | Link

Myra

Ez egy mérőben új helyzet a számára, mondhatjuk, hogy jókor volt jó helyen, de nem mindig teljesen biztos benne. A tulaj gyökér volt, szarul mozdult, zuhant, azt nyekkent, dolgozni meg degradáló számára így kellett valaki, aki vezeti a helyet helyette. Na ez lenne Vendel. Csak a férfi úgy képzelte, hogy ő majd dirigál mindenkinek, hátul meg veri a.. az asztalt és jókat eszik, meg iszik. Tévedett.
Most éppen vitatkozik egy vendéggel, aki azért verte ki a hisztit, mert rossz pizzát vittek ki neki. Persze erről senki nem tud semmit és a rendelési fecni is ki tudja hol van. Vendel kezdi érezni, hogy halántékán lassan kidudorodik az a bizonyos ér, mikor az ajtó nyilásával a friss, kinti levegő szele megcsapja, s az érkezőben és rég nem látott ismerőst vél felfedezni.
Ez az a pillanat, mikor a férfi arra jut, hogy hagyja a vendéget, hozat neki ingyen, amit kér, csak kopjon már le, hogy ő minden figyelmét Myrának tudja szentelni.
Lassan érkezik meg mögé, s bár eszébe jut, hogy itt és most, főleg mikor a nő jellegzetes parfüm illata megcsapja, de moderálja magát.
- Myra - búgja halkan, mélyről jövő sóhaj kíséretében a nevet, mely elég sok veszélyt és kedélyt rejteget magában. Kár, hogy soha nem tudja éppen melyikre számíthat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. július 8. 11:28 | Link

Karola
benézett randi  - kinézet

Emma mondta, hogy ha ennyire nem megy a csajozás, töltsek le egy randiappot. Természetesen szemétkedett, én pedig felháborodtam, de aztán néhány napja mégis letöltöttem egyet. Nem tudom miért, hiszen azért nem vagyok én rosszképű srác, de mégis reménykedtem, hogy esetleg Babunál szóba jöhetek, de legutóbb a medencében azt mondta, hogy randira ment, meg ugye Nate-tel is flörtölgetett, tehát - ahogy Dana szokta mondani - baráti státuszt kaptam tőle. Azóta sem tudom kiverni a fejemből az egész furcsa beszélgetést, meg a fürdőruhás alakját sem, valahogy én azt randiszagúnak éreztem, mégsem lett belőle semmi, sőt. Hát ilyen az én szerencsém! Amúgy meg jó poénnak tűnt elsőre ez az app, képet még nem mertem feltenni rá. Ami amúgy égő szerintem, mert egy csomó srácnak és csajnak van fenn, de valahogy nem érzem még, hogy nekem is kéne. Tuti megtudná Emma és feljelentkezne egy kamu profillal, és randira hívna. Mekkora pofára esés lenne, szent Merlin kabátgombja! Szóval egyelőre rendes leszek és nem is keresek olyan lányt, akinek van képe. Nem lenne fair. De amúgy vicces, mert pont ma találkozom eggyel a Kukoricába Flash néven. Mármint én vagyok Flash, ő pedig Boszi. Egy párszor váltottunk néhány szót már levélben, meg chatben, jó fejnek tűnt. Ki tudja, lehet még szerencsém lesz, és ő lesz az új barátnőm, vagy egy új barát. Inkább az előbbinek örülnék, meg az sem lenne baj, ha legalább külalakban is tetszene, vagy nem mondanám rá, hogy nem. Ha pedig még szép is, hát akkor nyert ügy, mindenkinek. De első tapasztalatnak mindenképpen jó lesz ez az egész. A neve remélem beszédes, és tényleg egy boszi lesz, csak keleti legyen és ne nyugati. Persze bizonyos helyzetekben legyen csak nyugati! Ó, Bence, már megint perverz vagy!? Annyira béna vagyok, hogy néha már én szégyellem magam magam helyett! Amúgy most jöttem rá, hogy bénán beszéltem meg a randit is, mert nem igazán egyeztettünk, csak, hogy itt lesz a Kukoricába, meg én is. De végül is így talán viccesebb? Belépvén a helyre gyorsan körbenéztem. Igazán nem voltak túl sokan, meg még egy kicsit idő előtt is van, szóval nincsenek túl sokan éppen. Azok mind párok, egyetlen egy csaj van nekem háttal, aki egyedül ül egy üdítő felett, szóval nagy levegő és odamegyek hozzá. Egyre hevesebben ver a szívem, ahogy közeledek, mert gy hátulról, tök jól néz ki, de még elölről lehet quasimodo-né. A torkomban gombóc, majd ellépek mellette, kedves mosoly és megnézem.
- Ó, szia Karola! - könnyebbülök meg, mert... hát mert, na! Csak! - Leülhetek, vagy zavarok? - kérdezem, mert tök jó lenne, ha megengedné és én figyelhetném az ajtót. Amúgy tökre ki van öltözve, sőt még smink is van rajta, és rohadt jól néz ki. Basszus. - Rendeltél már? - érdeklődöm, miközben kiteszem a telefonom, hátha a csaj lemondja a randit, vagy valami. Tudnom kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2020. július 21. 13:28 | Link

Apukám
Ruha

Úgy döntöttem, hogy ma csak apával leszek, mármint így délután meg este, viszont nem akartam csak Budanekeresden lébecolni vele, mert akkor biztos, hogy megkapom ajándékba anyát is, és ha nekem nekiáll megint pszichológuskodni az életem felett, akkor falnak megyek, attól még, hogy ő fiatalon szült, nekem nem kell, különben is, van hét gyerekem, ha azt vesszük, és jelenleg nagyon foglalkoztat a gondolat, hogy még a fwooper-t és még egy Augurey-t is magamhoz veszek, de frissen menetettek mind a ketten még megfigyelések és kezelések egész sora vár rájuk, viszont jelentkeztem, hogy hozzám jöhetnének.
- Anya nem rágott a szádba egy rakat kérdést, ugye?
Méregetem drága apámat magammal szemben, mert egyrészt tény, hogy az apám nem olyan, akivel ezt el lehet játszani, másrészt viszont az anyám meg olyan, akinek nem lehet nemet mondani. Általában azért felfedezem, hogy melyik apám és melyik anyám kérdése, de futottam én már bele a dologba.
Félreértés ne essék, szeretem a szüleimet, csak nem könnyű velük, ha együtt vannak, és anyával akkor sem, ha külön csak vele vagyok, de apa és a testvéreim rendben vannak, olyan nagyon, hogy a kicsik nálam töltik a következő hetet, és már most annyi programot kitaláltam, hogy harmadik nap megutálnak, mert nem döglődhetnek egész nap. Ha már szabira megyek miattuk, akkor élvezzék. Belekortyolva a sörömbe, kicsit elhúzom a számat, és előre nyúlva előbb az ő poharának tartalmára koncentrálok. Ahogy kezeim közé veszem a poharat, látszani is kezd, ahogy elhomályosul kicsit az üveg a benne lévő folyadék lehülése miatt.
- Hihetetlen, hogy itt sosem adják hidegen az italokat.
Pamacska felpillantva az extrasajtos pizzaszelete rágcsálásából, mintha csak értené, hogy mit magyarázok, oldalra döntött fejjel figyeli az eseményeket.
- Mit csinálsz holnap?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. október 16. 18:36 | Link

Egy galleonért? Egy vámpírnak is szerenádoznék félmeztelenül a Bagolykő egyik tornyának tetején a hűvös éjszakában.
Így, hogy egy képbe ötvöztem három félelmemet is, talán értitek, hogy mennyire könnyű döntés volt eleget tenni a kérésnek, és itt állni elegáns nadrágban, türkizkék ingben, fekete nadrágtartóval és gitárral egy kellemes, földszinti pizzázó előtt, felkeresni egy szép (halandó) lányt - halvány gőzöm sincs, kit, de kaptam róla egy fotót, úgyhogy fel fogom ismerni.
Egy önbátorító sóhajjal belépek az étterembe. Amint hozzászokik a szemem a vakító sárgasághoz, körülpásztázok és elégedetten nyugtázom, hogy valóban kevés vendég van. Direkt egy hétfő délelőtti időpontot választottam. Megbízóm nem kötötte ki, mikor adjam át üzenetét, én pedig nem ismerem a címzettet, de magamból kiindulva jobban örülnék, ha nem tömegben hoznának ilyen sebezhető helyzetbe.
A második megnyugtató dolog, hogy senki más sincs itt, akit személyesen ismernék, és akinek magyarázkodnom kéne. Csak egy pár felnőtt - vagy gondolom mestertanonc. Előttem áll az egész lyukasóra és az ebédidő, hogy végrehajtsam a küldetést.
Egy fal melletti asztalt választok, mert az étkezők inkább az ablakonál rendezkedtek be. Gitáromat kényelmesen a térdemre helyezem, halkan végigpengetek a húrokon. Minden rendben lesz.
Leplezetlen érdeklődéssel, és egy kis izgalommal pislogok a pult felé, de egyébiránt próbálok úgy tenni, mintha teljesen normális lenne, hogy egy ember beül egy pizzériába, és még az asztalnál ülve sem bír megszabadulni a gitárjától.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. december 13. 16:45 | Link

Zsófi
Ruha


Két választásom volt a mai napra, miután valahogy elszaladt az idő, és megint sikerült belecsúsznom a túlórába. Van egy csúnya földrendezési ügy, amire az előző években mindenki csak legyintett, most viszont kibukott a dolog, és a jelenlegi tulajok egymásnak mentek. Igen, az egyikőjük Jolika, és akárhogy is nézem a múltbéli ügyeket, amiknek az aktáit megtaláltam, nagyon úgy néz ki, hogy a nőnek van igaza, szemben a szomszédjával, csakhogy a most ide költözött fiatal férfi szülei éppen arra bővítették a házat, amerre a néni területe van. Nyilván, arról hallani sem akar, hogy mai telekáron kiszámoljuk a veszteséget, amit kifizetnek neki. Pedig a fejlődéssel együtt, most már sokkal drágább az a bizonyos négyzetméterenkénti ár.
Szóval mivel egyedül vagyok otthon, és senki nem várja, hogy ételt tegyek az asztalra, úgy döntök, hogy kirúgok a hámból, és fáradt agyam, valamint korgó gyomrom olyan étellel kényeztetem, amihez nincs közöm. Pizzára fáj a fogam, így egyértelműen a félszeműbe megyek, ahol kérek egy lángnyelv pizzát, amit gyerekkel már nem nagyon kéne majd fogyasztanom, mogyoróvajas sütit és mentás limonádét. Nem, amúgy tökre nem vagyok terhes, mert hát a Szentléleknek mostanában nem erre volt dolga, hogy csak úgy megáldjon. Egészen másról van itt szó.
De ha már szó van róla, akkor miért is ne nézném át megint az egész ügymenetet ahhoz, hogy lássam, nincs már semmi, amit el kellene intézni, és ha minden jól megy, akkor még ebben az évben, apám legnagyobb örömére, unokával lepem meg. Biztos oda meg vissza lesz tőle, amikor a drága bőr és famunka találkozik a zsírkréta csodálatosságával, vagy, amikor a finoman megmunkált fapadló nyomokban gyurmát és más technika órán használt eszközöket tartalmaz majd. Izgalmas időszak lesz... talán nem ártana az eladó házakat is megnéznem a környéken, hogy szegény Richárd ne omoljon össze idő előtt. Előveszem a prospektusokat, és amíg várakozom, elkezdek végigmenni a lépéseken, amiket az elmúlt hónapokban csináltam, remélve, hogy tényleg nem maradt ki semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. január 25. 20:47 | Link


csak úgy; kellemes ételek társaságában;illusztráció


A művészbolt közelében láttam a sötét tincsek tulaját, aki előttem áll nem sokkal a sorban, hogy kikérje a szíve vágyát jelenleg. Háztársam, fiatal és előtte van minden, amit csak elképzelni tud, hiszen ennek az iskolának határai szinte nincsenek, utak sokasága áll előtte és bármerre léphet szinte. Persze, van, ahol vannak határok, keretek, amelyeket nem lehet áttörni, csak megmászni nehezen, vagy ott hagyni és könnyebb utat keresni. Erről persze csak az dönthet, aki rajta jár, az enyém már régen tiszta és szinte kitaposott, csak végig kell rajta sétálni. Az, hogy mások hogyan és mikor, az már nem az én dolgom.
Előre lépek, a lány végez és közelebb kerülök én is az ebédemhez, ma reggel sonkás pizzát kívántam, így most megadom magamnak, mint valami apró jutalmat egy jó nap után, bár többnyire, én minden napot annak tartok, ha a fejem üres és nem jön az ihlet, akkor van rossz és borús.
Hamar ki is kérem, hiszen az előttem közvetlen nem éppen tudta, mit is akar igazán, így beletelt időbe, mire végül kimondta és elégedetten távozott. Majd végül én is. Megállva a rendelésemmel, körbetekintek, vannak bőven, elegen, végül miért ne alapon indulok el az előbb látott, megjegyzett lány felé. Különleges ő, szemnek bőven és minden olyan nélkül, amitől valaki rosszra gondolna, az én szemeim máshogy látnak és fognak is. Közeledve felé, öltöm fel a barátkozásnak szánt mosolyomat, hogy végül megállva a szék mellett, türelmes várakozást felöltve pillantsak le rá.
- Szia! Nem lenne gond, ha csatlakoznék? – megvárom míg mond bármit, lehet vár valakit, lehet nem, nekem pedig van időm, ha nem szeretné, akkor keresek mást, nem fogok beleszakadni. Egy jó asztaltársaság mindig kellemes érzés és időtöltés, bár sokan evés közben nemigen szólalnak fel, nem teli szájjal nyilatkozni érdemes, de elsietni sem a falatokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. március 22. 19:49 | Link

Erika
Szász-Molnár Anna


PizzaPéntek, a Martai-Hollóvölógyi páros hagyománnyá vált szokása. Az emberek szörnyen kiszámíthatóak, de nincs is ennél nagyobb öröm, hiszen minden olyan könnyen megy, elképesztően könnyen. Az embernek csak annyi a dolga, hogy vár, és ölébe hullik a csoda, ha máshogy nem, hát túl sok jegestea fogyasztása által. Ekkor, az ember lánya integetni kezd, és hát ismerik már egymást, hiszen Anna, a postáslány mindig olyan kedvesen mosolyog rá, miközben élénk türkiz és citromsárga biciklijén suhan. Sőt, most már csillog is, Erika javaslatára ugyanis beszerezte azokat a színes rojtokat, és imádja őket!
- Szia! Ezek szerint péntek van.
Odalép hozzá, és amíg Zsófi távol van, helyet foglal a kislánnyal szemben, és mint mindig, amikor bizalmaskodnak, rákacsint, és az asztalon, tenyerével kicsit takarva, egy zacskót csúsztat át.
- A két nyalókát és a darabosan csomagolt csokikat Erzsi néni küldi, a savanyú gumicukrot én vettem neked. Rejtsd el, mert anyukádnak megígértem, hogy nem adok többet. Ne fald fel egyszerre!
Még egy intő figyelmeztetés, összekacsintás, és mielőtt a kislányhoz visszatérne az anyukája, Anna is úgy oson vissza a saját asztalához, hogy megegye a vajsörös pizzáját. Csak semmi csípős, attól felfordul a gyomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. április 10. 10:15 | Link

Ákos
Így ni.| Ismeretlen ismerős.


Végre szabad estéje van. Karola nincs nála, festenie sem kell, mert mindennel jól áll. Így egy rövidebb séta után úgy határoz, hogy ma sem kíván főzni, ezért visz magával haza a méltán híres pizzériából, mely egykor a testvére keze alatt működött. Akkoriban többet járt itt, s nem csak azért, mert ingyen volt az étel, hanem itt is otthon érezhette magát.
Ahogy betér a pizzázóba nem csak az illatok ismerősek, hanem az alkalmazottak is, akik már kérdezés nélkül tudják, hogy számára mit is kell készíteni. Amíg vár, cseverészik a pult mögött állóval, kikérdezi a mostani vezetőről, arról, hogy miképpen változtak itt a dolgok és ígéretet tesz arra, hogy többet fog betérni hozzájuk – amit valószínűleg nem fog megtartani. -
Egyszerre két doboz érkezik ki, s a pénztárban lévő új arc a felsőt nyújtja neki, nem figyelve arra, hogy sem a név, sem a doboz színe nem stimmel. Zorka fizet, mert arra gondol, hogy azért mégis változott valami és mivel nem akarja feltartani a mellette várakozót, így el is lép a kasszától.
Ám a biztonság kedvéért csak rápillant arra a dobozra, melyen a Kállay Ákos név díszeleg, melytől a nő menten rosszul lesz. Újra és újra elolvassa, majd felemeli a fejét és kikerekedett szemekkel néz az éppen fizetőre.
Ahogy realizálja, hogy ki is áll mellette, érzi, hogy fülétől egészen a kis lábujjáig vörös pír kerül testére. Hirtelen még levegőt is elfelejt venni, mert agya annyira nehezen tudja összetenni és elhinni a képet. Még egy pillantást vet a névre, majd a férfira, s miután már a lélegzete is visszanormalizálódik egy szerény, megilletődött mosoly ül ki szája szélére.
– Ákos, micsoda meglepetés – örömét visszafogja, mert nem biztos abban, hogy a férfinak eme találkozás ugyanolyan érzéseket okoz-e, mint számára. Még az iskola falai között volt szerencséjük megismerkedni, barátokká válni, csak aztán jött az a hülyeség, hogy Zorkában lassacskán több ébredezett az akkor még pelyhes állú fiúcska irányába, így pedig a női nemhez hűen, furcsa már-már eléggé kínos lány lett. Szerencsére az élet elsodorta őket, bár ha a szőkeség őszinte akar lenni, akkor hosszú hónapokon át írt ám a Kállay fiúnak. Csak szerencséjére bátyja és nővére nem engedte, hogy elküldje neki. Na az lett volna még szép ebben a történetben.
– Azt hiszem ez a tiéd és az a majdnem mindentől mentes pedig az enyém lesz – bök fejével a férfi kezében lévő dobozra, melynek színe is jelzi, hogy nem egy egyszerű pizzáról van szó. –Szívesen rohannék hazáig a te nevedet viselő dobozzal, de egyfelől az tök fura lenne, másfelől meg napokig nem örülne neki az egészségem, szóval ha nem bánod –és a kezében lévőt nyújtja a másiknak, mert ez esetben számára tényleg nem mindegy, hogy mivel távozik, már csak az ételallergiái végett sem.
Utoljára módosította:Bánki Zorka, 2021. április 10. 10:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. április 18. 11:34 | Link

Picim Love
Zárás után


Az a jó abban, ha van ismeretséged, hogy tudsz igen nagy meglepetéseket is okozni, mint például egy teljesen üres pizzéria, ahol, ahogy a neve is mutatja, éppen azt készíthetsz az asszonynak, amit a legjobban szeret: pizzát. Márpedig a tavalyi év után nyilvánvalóan azt szeretnéd, hogy az idei mind a kettőtöket kárpótoljon, és, hogy eljöjjön a pillanat, amikor úgy érzi, hogy képes lenne elkötelezni a szívét és a bizalmát is melletted. Utóbbi is igencsak fontos, és valljuk be, mi számos alkalommal igencsak híján voltunk ennek.
Így hát, most, hogy kulccsal és nem feszítővassal, a riasztó bűbáj szakszerű kiiktatása mellett besétáltunk, remélem, hogy a mai éjjel igazán jól fog sikerülni. Nem kényszer, mert azt én is tudom, hogy akkor nem jutunk egyről a kettőre, hanem inkább egy vidám, kötetlen éjszaka. Tudom, hogy sokat kell dolgoznunk a kapcsolatunkon, de szép, hogy egyáltalán mondhatjuk azt, hogy kapcsolatunk van. Szóval ennek szellemében, és persze, hogy lenyűgözzem, alkudtam ki azt, hogy most itt lehetünk, kettesben, én pedig, mindenféle kétségbeesett szakácskönyvnézegetéstől mentesen gyártom a pillatésztát. Mint, aki valójában itt dolgozik. Pedig nem, így is csoda, hogy Will volt annyira jó fej, és megtartott, habár a fizetésem érezhetően csökkent, és valljuk be, mivel nem vagyok puccos aranyvérű, ez azért megérződik. Elég kemény menet lenne most az életünk, és valószínűleg anyagilag rengeteget veszekednénk is, ha most együtt élnénk a faluban, mert mégsem telne úgy mindenre, mint hittem akkor, amikor kijelentettem, hogy fog. Elég vad elképzelés volt, ami azt illeti, de a világért se vallanám be, hogy túlzásba estem akkor, amikor ezt kijelentettem.
- Szóval, a jó hír az, hogy minden van, bármit kérhetsz rá, két féle tésztát csináltam, így lehet két felé is szedni a feltéteket, a rossz hír az, hogy kilenc féle sajt van, és mindegyiket szeretem, így valószínűleg holnap reggelre sajttá fogok válni.
Pillantok fel rá mosolyogva. Ideérkezésünk után kineveztem áfonyalé felelősnek, vagyis, az a munkája, hogy ha üres a poharam, megtöltse, és megitasson, de nagyon kedves voltam, mert már az elején leszögeztem, hogy dinamikusan fejlődő cégünk támogatja az alkalmazottak fejlődését, így ha jól halad, a munkaidő felénél akár már vezető beosztást is betölthet. És tessék, máris alapanyag menedzserré vált. Igen dinamikusan.
Utoljára módosította:Somogyi Viktor Domonkos, 2021. április 18. 11:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. május 29. 18:21 | Link

Barnabás
Kinézetem


Két opcióm volt a mai napra, az egyik, hogy holnap reggel korán kelek, és még munka előtt elviszem a papírokat, a másik, hogy úgy alakítom az estét, hogy a pizzériában vacsorázzunk, és valljuk be, mostanában nem sok lendületem van reggelente, pontosabban, hosszan bámulom a plafont, próbálom magam életre hívni, percekig sorolom az okokat, hogy miért nem maradhatok az ágyban, és szenvedhetek egy csomó puha dolog között. Puha párna, puha takaró, puha minden. Ráadásul tegnap cseréltem le az ágyneműmet is, vagyis, holnap reggel még mindig intenzív illatba burkolózva szenvedhetek. Mindenképpen célszerű ma elhozni a papírokat, és szerencsére sorozatban második napja Erika is gond és tanári kíséret nélkül jutott ki az iskolából, illetve nekem se volt jelenésem se tanárnál, se igazgatónál. Nem, ez nem fejlődés, ez vihar előtti csend. Ismerem a lányom, tudom, hogy nagy játékos, aki ezt sosem adná fel. Ráadásul Benővel is összefutottunk, szóval, amíg én elintézem ezeket a papírokat, a gyerek sem marad felügyelet nélkül. Mi ez, ha nem a tökéletes alkalom?
Persze, nyilván, amikor az ember megjegyzi, hogy van még egy kis munkája, akkor tökéletesen tudják meg egyszerre forgatni a szemüket, és sóhajtani is, és ha nem itt nőttünk volna fel, illetve azoknak, akik az elmúlt tíz évben nem éltek itt, simán lejöhet úgy, hogy mi ketten nagyon korán, még az iskolaéveink alatt gyereket vállaltunk, és nem egyszer kaptunk már érdekes nézéseket is emiatt, ami csak megmosolyogtat minket. Azt mondják, az ember menjen hozzá a legjobb barátjához, hogy boldog legyen. Nos, ha az én két legjobb barátomat kérdeznék erről... az egyik frászt kapna, a másik pedig éppen halottnak van nyilvánítva, és be kell vallanom őszintén, rettegek attól, hogy mi lesz, ha egyszer ott állunk majd egymással szembe, és mondanom kell valamit, vagy neki. De erre most gondolni sem akarok, inkább a pulthoz lépek, és az ismerős arcra mosolygok.
- A szokásosat szeretném kérni, és elméletileg van itt egy Bánki Barnabás nevű férfi, akivel némi papírmunkám. Szólnál neki, kérlek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. június 6. 22:42 | Link

hello, ismét. bekukkantok. nosztalgia


Noha kicsit már nem mozog a körforgás közelében, a hírek őt is elérik, inkább utóbb, de ki nem kerülök. A faluban járva, főleg, ha emberek között mozog, elkapja az éppen aktuális szavakat, amelyeket az ajkukra vesznek és továbbadnak egymás között. Így hallotta azt is, hogy egykori főnöke, a pizzéria volt tulaja visszatért. Emlékszik arra, amikor elment, hogy mit hagyott hátra, vagy éppen, kit. Nem volt egy kellemes mese, még ha semmi köze se volt hozzá, csak akaratlan sikerült beszélnie róla azzal, aki végül szintén elhagyta a kis városkát. Furcsa véletlenek, vagy talán csak idő kellett neki, míg a nő végül nem várta meg? Túl szövevényes dráma lenne, neki ahhoz meg nincs kedve. Ameddig nincs baj, ő nem folyik bele semmibe. Mégsem tudta megállni, hogy ne a pizzázó felé menjen haza és ne álljon meg egy kicsit az épület előtt. Akaratlanul kerül elő a kérdés ártatlanul, laposan közelítve; mi lett volna ha? Ha itt marad, ha megmarad a kedves, szorgalmas felszolgálósrácnak, aki zárkózott, de szívesen elegyedik szóba két rendelés között. Aki innen hazament, tette a kis dolgát és talán észre sem vette volna senki. Könnyebb lenne, de ugyanolyan magányos út, mint a mostani. Nem tudja eldönteni, hogy megbánás van benne, vagy csak a szomorúság maradványa, amely lassan süpped el a semmiben. Majd lesz valahogy.
Elindul, csakhogy megálljon ismét és visszaforduljon. Nincs nála sok holmi, azok táskájában lapulnak, így nem kell sietnie, ráér. Enni mindig tud, szerencsére étvágya megjavult, így legalább azon nem kell aggódnia senkinek – aki esetleg ráérne ilyet tenni –, hogy elfogy. A kellemes emlékekkel telve nyomja le a kilincset majd nyit be és néz körbe. Van forgalom és lesz is, ebben mindig is bízott. Talán még nem késő eldobni azt, ami van és visszaállni ide, elhinni, hogy semmi sem történt meg azokból, amik miatt kétes és furcsa most a jelenje. Elhinni, hogy még mindig az a kis szürke kisegér, akit senki sem vett észre. Csak szeretné, hogy olyan lássa, aki képes enyhíteni azon, ami benne növekszik.
Nyugodtan ül le egy asztalhoz, majd ad le egy rendelést és vár, hátha megpillantja azt, aki miatt beült ide. Nem ront rá az irodában, nincs már neki joga ilyen helyekre menni, így kivárja a pillanatot. Az bőven van neki jelenleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. június 9. 17:19 | Link


 
Egy kezén megtudja számolni mikor evett ő pizzát. A Reiner birtokon ilyen mocskot nem lehet kérni, de azért Kende néha a mai napig leszökik – sőt mostanában, ha otthon van csak azt teszi- a vízpartra egy lángosért, vagy éppen, a pizzáért. Boskával is így volt, még tavaly. Talán akkor evett először ilyen olasz tésztát. Mondjuk onnan is tudja, hogy a csaj nem semmi kajás, odavan a hamburgerért meg más strandkajákért. Utóbbi legalább előny Almádinak a sok szutyi mellé. Na, a másik kezén meg talán pont megtudja számolni azokat az alkalmakat, amikor Rókával kajálni mennek mozgás és kimerítő sportolás helyett. Ráálltak mostanában, hogy ketten menjenek le az edzőterembe, persze akkor amikor a vörös nem akarja Reinert lecsapni ketchupnak,mert inkább egyedül nyomná aznap. Olyankor a homokbarna nem forgolódik emiatt éjszakákat, csak vállat vonva kitalál magának valami mást, ami rohadt meglepő de legtöbbször az úszás. Most viszont úszógumira gyúrás lesz. Tegnap elég random kapta el a lányt, ha már hétvége akkor nem lépnek e le pizzázni egyet? Kende amúgy is sűríti a programokat, amik kirángathatják és igen random jutott eszébe a dolog. Róka még gödröcskés mosolyt is kapott jóhaveri alapra, amikor ebbe beleegyezett, szegény lány most bezzeg hallgathatja ahogy Kende Marina születésnapjának azon részeit meséli, amiről a fürtöske lemaradt. – Egyszer amúgy tök jó lenne, ha valami közös sütögetést is csinálnánk – gondolkodik el hangosan, mert meglepi, de ebből is csak a sznob verziójára futotta a családdal. Plusz, igen, most nagyjából olyan, mint egy kiéhezett golden retriever. Tudna már enni, de még éppen csak belöki a lány előtt a pizzázó ajtaját. – Most képzeld el az évfolyamot – vigyorog - milyen fárasztó viccek lennének ott miután mindenki bekajált? – forgolódik picit, majd Rókán állapodik meg szürkéskékje. - Hova ülnél Róka? – túr a hajába körbepillantva, majd amerre indul, arra követi, mert neki aztán olyan mindegy. Kendének csak az étlap kell. Meg mondjuk jó volna, ha a kaját is kihoznák majd amikor annak is eljön az ideje.
Utoljára módosította:Reiner Kende, 2021. június 9. 17:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. június 27. 12:53 | Link

Lucas      

Haját copfba fogta, aztán kiengedte. Megfésülte, aztán összeborzolta kicsit. Három ruhát is felpróbált, mielőtt egy vékony, spagettipántos, sárga ruha mellett döntött, ami a térde alá ért kicsivel. Lábbeli gyanánt egy kék szandált választott, bár azt se első próbálkozásra. Hajgumiját azért csuklójára húzta, hátha mégis meggondolja magát a haját illetően, és így indult el a faluba, ami igazából város volt. Ez még mindig kicsit zavaros volt számára, de sokkal inkább foglalkoztatta most az a gondolat, hogy miért is tart oda.
Levelet kapott Lucastól, amit először összegyűrt, aztán kisimított, majd újra a kukába vágta, végül megint kihalászta, és miközben szobatársai hülyének nézték, elhatározta, hogy elmegy a randira. Mert, hogy a srác arra hívta. Igaz, már korábban is beszéltek róla, csak aztán újfent elbaltázott mindent a navinés, így úgy tűnt, az egészből nem lesz semmi. Erre jött ez a bagoly, és Lili képtelen volt nemet mondani rá. Főleg, mert nem is hagyott neki más lehetőséget a másik. Ugyanis nem várt választ rá, inkább tényként közölte, hogy ő vasárnap délben ott lesz a pizzázóban, és várni fogja őt. A lány meg túl cuki volt felültetni. Még ha meg is érdemelte volna.
Így aztán elindult, jó fél órával dél előtt, és időben oda is ért a helyszínre. Ami pont olyan sárgán volt berendezve, mint amilyen ruhát ő felhúzott. Szinte elveszett a környezetben, de ezt persze ő nem látta, csak bárki más, aki rávetette pillantását. Páran felé is fordultak, de Lilkó egyikük tekintetében sem ismerte fel Lucast. Még nem volt itt, úgy tűnik, vagy talán nem is lesz? Csak nem felejtette el! Vagy lehet mégis várt választ tőle? Meg kellett volna írja, hogy oké, rendben, eljön?
Ajkába harapva forgatta fejét és állt lábujjhegyre, hátha úgy jobban lát. Miért nem írt vissza neki? Persze, ettől még feltételezhette volna, hogy eljön! Nem? De! Vagy mégse?
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. június 27. 12:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2021. július 9. 10:40 | Link

Barnabás


Először csak suttogtak róla, hogy itt van, csak egy-egy kósza szóbeszéd volt, hogy látták felbukkanni, de sosem volt egy darab megerősített forrás sem, ami arról számolt volna be, hogy a hír igaz. De aztán... aztán az asszony hazajött, és azt mondta, tényleg itt van. Én pedig, mint egy hős szerelmes, csapot, papot, pizzát, feleséget hátrahagyva rohantam és szaladtam, hogy lássam őt, hogy tényleg lássam. Hiszen olyan váratlan volt a búcsú, olyan üresség maradt utána. Ha már hozzászoktál ahhoz, hogy büntetésben vagy, nagyon furcsa az a pillanat, amikor egyszer csak azt mondják, hogy már nem vagy ott. És ők azt mondták. Nem kell jönnöd, mert elment. Hogy mi? Nem értettem, és napiokig nem is fogadtam el. Elment? Miért? Sosem derült ki.
De most itt van, és én futva érkezem, még arra se vesztegettem az időt, hogy a seprűmet magamhoz vegyem, és csak hasítottam át az utcákon, hogy végül itt legyek. Itt vagyok. Vigyorogva emelkedik, majd süllyed le a mellkasom, ahogy kicsit rendezem a vonásaimat. Mostanában elszoktam a kemény megerőltetéstől, ráadásul a bokám miatt nem igazán szerencsés, hogy csak úgy futkorászom, amikor megkértek, többször is, nyomatékosan is, hogy ha lehet, akkor ne erőltessem. Ennyit a fényes karrierről. Szertefoszlott. De a remény nem, így hát sietve szedem rendbe magam, ami nem igazán segít a festékfoltos, szürke mackóval és mélykék felsővel, amin kivételesen nincs semmi. Lehet nem is az én pólóm? De, csak valahogy mellényúltam, nyugi, semmi nőieskedés. Belépve az ajtón, ahogy megpillantom, széles vigyor jelenik meg az arcomon.
- Hát itt vagy... visszajöttél.
Bravó Sherlock, ezt a megállapítást ennél jobban már nem is lehetett volna kifejteni. Mégis, mintha lassított jelenetben tenném meg az ajtó és a pult közötti utat, hogy aztán oldalról átkaroljam Barnit. Bájos jelenet.
- Soha többet ne menj el.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2021. szeptember 16. 21:03 | Link

Vattai Júlia

A hetedik tanévem sikeres lezárása után a faluba terveztem menni, a hazautazás előtt még utoljára. Mivel pedig nemrég megkért egy navinés animágus tanuló, hogy adjak néhány tanácsot, már tudtam is, pontosan hova megyek. Megbeszéltem Júliával, hogy a pizzériánál találkozzunk, és összeírtam néhány dolgot, amit még meg tudok osztani vele.
 Mikor megérkezem, leadom a rendelést, és a mogyoróvajas-csokis sütemények átvétele után leülök a kiválasztott asztalhoz, és ezúttal figyelek, hogy a bábu ne kóricáljon el. Pár perc múlva meg is érkezik a lány, én pedig integetéssel jelzem, hogy hol vagyok. Szerencsére ez nem vonja fel minden egyes vendég figyelmét, éppen csak néhányan fordulnak felém egy pillanat erejéig, aminek igazán örülök.
 - Szia! - köszönök Júliának mosolyogva. - Rendeltem néhány sütit, ha gondolod kóstold meg. - Leülök, és közben azon gondolkodom, hogyan kezdjem el a beszélgetést. Veszek egyet, majd úgy döntök, jobb, ha megmagyarázom, miért ajánlom neki az édességet. - Mikor én rágtam levelet, ez segített elnyomni az ízét. Persze lehet, hogy nem működik mindenkinél, de egy próbát megérhet. - Remélem beválik nála is, de ha nem, akkor is tudok neki segíteni valamiben talán.
- Egyébként milyen kérdéseid vannak? - Lehet, hogy kicsit túl hamar vágok a közepébe, de nem vagyok benne biztos. Harapok egyet a sütiből, és várok.



Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2021. szeptember 25. 18:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. szeptember 30. 13:21 | Link

Ruben
napi viselet

Annyira unom már a sulis kaját, muszáj lesz már valami mást ennem. Olyan mint amikor a gyereknek van egy kedvenc csokija, és addig eszi ameddig csak bírja. Egy idő után megunja, és változatosságra vágy. Ebben az állapotban vagyok én is, és mivel semmi dolgom nincsen és jelenleg a faluban sétálok a spanokkal, megkívánom a pizzát. Kis idő után elbúcsúzkodunk, mert néhányuknak kell valami házi dogát írnia a következő órára, így hát egyedül megyek be a kajáldába. Majdnem fellökök egy embert miután belépek, a sor szinte kígyózik. Az biztos hogy lesz egy tíz perc várakozás. Én cseppet sem bánom, mert ráérek és látok néhány ismerős arcot. Leállok beszélgetni egy töpörödött varázslóval, aki megdicsérte a Nike csukámat. Elég jó fej az öreg, de egy kicsit be van csiccsentve. Mikor rájön hogy nem jó helyen jár, int egyet és távozik. Szuper, már csak páran állnak előttem és pont én vagyok az utolsó. Kettő percen belül sorra kerülök, kérek egy csípős szalámis pizzát, meg egy kis dobozos kólát, és körbenézek. Sajnos nincs több hely, pedig én mindenképpen itt akarok kajálni. A túlsó sarokban egy srác ül egyedül, mellette három üres szék. Majd valahogy lebeszélem vele hogy engedjen oda, nem zavarom én csak tömöm a fejemet és nézelődök. Egyébként meg, most miért ne mennék oda? Meg miért zavarnám? Megfogom a tálcát, és nagy léptekkel hamar odaérek. Megállok előtte, és köhintek egy jó nagyot. Mikor úgy gondolom hogy már figyel rám, előadom a mondókámat. Remélem hogy nem ősbunkó, mert én könnyen tudok az lenni, és két bika nem fér meg egymás mellett.
- Hello, ne haragudj! Szabad lenne leülni? Nincs több hely ott – mondom és az ujjammal a megtelt helyek felé mutatok. A választ várva elkezdem vizsgálni a srácot. Mármint a szememmel, mert most az eszközöket a kastélyban hagytam. Bazi nagy szemek, jó nagy kezek. Biztos tudna kezeskedni értem, ha arra lenne szükségem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 11. 15:39 | Link


Szokatlanul morózus hangulatban mászik be az egyik ablak melletti box műbőr ülésére, egyik kezében a magas pohárba töltött áfonyalevet egyensúlyozva. Az ital az asztalra fröccsen, ahogy leteszi maga elé. Közvetlenül a párás üveg mellé, ül, az ablakra ragasztott karácsonyi matricák árnyékot vetnek rajta a bántóan éles decemberi napfényben.
   -  Ha megint lelépsz, kitépkedem a kis lábaidat.
A kukoricalényt figyelmezteti színtelen-rekedt hangon, akit időközben a kabátja zsebéből szintén az asztalra rakott; a mutatóujját is felmutatja felé figyelmeztetőn. Az motyorog valamit, csöpp puffanással ül le a szalvétatartó szélére, majd kezd karácsonyi dúdolgatásba.
   -  Ha még egyszer azt mondom, hogy a long island péntek jó ötlet, kérlek, üss meg. Sose éreztem magam ennyire betegnek.
Ezt már a lánynak intézi, arckifejezése pedig aláfestéséül szolgál halk szavainak. Sápadtabb, mint általában, a szeme alatt kialvatlan sötétség. A háttámla helyett az ablaknak dől, hogy kiszorítsa a rajta gúnyolódó szombat délelőtti fényt. A feje minden bizonytalan szívdobbanásával sajdul egyet, a szeme pár percenként könnyekkel gyűlik meg, gyakran vesz mély levegőt, hogy leküzdje hullámzó hányingerét.
Szénhidrát kell. Amikor ébredés után javaslatot tett a lánynak, minden annyival könnyebbnek tűnt. Hiszen soha semmi sem volt még jobb, mint a társadalom tevékeny tagjai közé merészkedni úgy, hogy látványosan fos másnapos. A legtöbb erejét össze kell szednie hozzá, hogy emberként viselkedjen. Behunyja a szemét, a halántékát dörzsölgeti.
Soha többé nem iszom semmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. január 23. 22:25 | Link

Mi lesz?
[Tökfej / bárcsak érteném / két ünnep között]

A libresszó karácsony előtti forgalma után a két ünnep között sem lett sokkal nyugalmasabb. Az éppen ráérők, szüneten lévő fiatalok betértek a kávézóba és szinte mindenkit csalogatni kezdett a vele keveredő könyvillat a helyiség másik végébe. Maradtam, segítettem anyának, most is ahogy mindig, rendben hagytam a dolgokat magam mögött mielőtt visszatértem volna Bagolyfalvára. Kicsit több időm akadt, mert dr. Laines a húgával elutazott, és a legminimálisabb feladataim maradtak - amiket jóformán én adtam magamnak, karácsonyra, szeretettel. És ha már ajándék…
 A vonatállomásról a kastély felé haladva vettem észre a magas alakot, szőke göndör tincsekkel, akit már bárhol felismernék. A pizzériába tartott. Mivel Móriccal mostanában elkerültük egymást az ünnepi forgatag miatt, a hiányt megelégelve pakoltam le a hálókörletben. Lekötöttem magam, hogy ne a csúcsidőbe zavarjam meg, addig a karácsonyra Hunortól kapott könyvemet olvastam. Mégis csak az járt a fejemben, hogy ismét eltelt volna egy szünet anélkül, hogy találkozunk. Ezt nem megengedve veszek fel egy pulcsit, ajkaimra vörös rúzst kenek, aztán törlöm is le, hogy csak egy leheletnyi sminkkel húzzam fel a szövetkabátomat.
Az étterem ablakán nézek be először, szemeimmel keresem a barátomat. Hajamat kiküszködöm a sál alól, próbálok nem kócosan festeni mielőtt belépek és lassan behúzni magam mögött az ajtót, kizárva a téli hideget, ami kicsípte arcomat. Megpróbálom elkapni a pillantását, majd intek, ami közben a táska bénázva esik le a vállamról és kapok a pánt után sikeresen. Remek indulás.

Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2022. január 23. 22:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2022. április 4. 18:52 | Link

Bánki

Nagyon sokáig türelmes voltam, aztán ez elfogyott, amikor kiderült az előkészítő új igazgatóhelyettesének a személye. A szemeim úgy kikerekedtek, ahogy a kezem szorul ökölbe. Még szerencse, hogy Payne visszarántott, mert nagy valószínűséggel ott és akkor verem be a képét. De moderáltam ma... akarom mondani, moderált más. Egészen eddig.
Payne és Lorin is valami hiperszupermega fontos női fiszfaszon vannak - vásárolnak gondolom, fogalmam sincs, nem figyeltem -, szóval teljes nyugalommal nyitok be a pizzériába, hogy azonnal Bánkit kezdjem el keresni. Arcomon semmilyen érzelem nincs, és addig járunk a legjobban, amíg ez így is marad. Öles léptekkel termek a pultnál, ujjaim dobolnak azon: megvárom, amíg valahonnan felbukkan. Előbb vagy utóbb megteszi, én pedig jelenleg nem vagyok rest megvárni, hogy meg is tegye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Rónaky Erik
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 419
Összes hsz: 420
Írta: 2022. május 24. 12:08 | Link

Barnabás

Nem éppen szokványos a helyzet, de nem sikerült odaérnem a szülőértekezletre. Mármint a szülőértekezlet. Eddig egy alkalommal sem sikerült odaérnem időben, vagy a jó napon, vagy úgy általában a jó hónapban. De most már illendő volna megismerkednem az osztályfőnökkel, akiről Tala áradozik. Nem szép dolog, de a másik munkahelyén keresem fel, amíg a gyereket üdítővel az egyik asztal mellé ültetem.
- Elnézést, ha jól vettem ki, ön a hely tulajdonosa. Én Atala gyámja vagyok, a kislányé, aki nem tud beszélni.
Rendben, ehhez a bemutatkozáshoz még mindig nem szoktam hozzá, és a nagy magabiztosságom sincs hirtelen sehol.
- Elkéstem az elmúlt három szülőértekezletről, de esetleg tudnánk néhány szót váltani?
Tudom, hogy nem a legjobbkor zavarom, de muszáj, egyszerűen muszáj most zavarnom.
- Nem vagyok jó még ebben a szülő szerepben, és kéne egy kis segítség, hogy hogyan csináljam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed