Menü (a teljesség igénye nélkül)

Pizzák (lehet szeletre is kérni)



Sütemények, édességek, rágnivalók

- málna-fenyőszirup sajttorta
- epres csokoládétorta
- sós karamellás sütemény
- mogyoróvajas-csokis sütemény
- kimérősen Bogoly Berti drazsék, apró teasütik, gyömbéres kekszek
- csokibéka (van külön angol és magyar kiadás)
- popcorn (sós, vajas, sajtos, nagyon sajtos, csípős, karamellás, csokoládés ízekben)


Üdítők, limonádék, teák széles választékban, illetve kávé és sörök is kaphatók

Tulajdonos
Bánki Barnabás

Üzletvezető:
Bánki Barnabás

Üzletvezető-helyettes:
NJK

Pincérek és pincérnők
Mórocz A. Móric
Perényi Eszter

Seprűs futárok
Molnár Zselyke

Biciklis futárok
Bácskai Lénárt

Higiéniai menedzser
NJK

Ian

Egy gyümölcstea és egy mogyoróvajas sütemény társaságában ücsörgök, és boldogan gondolok arra, hogy már a felén túlvagyok a levélrágásnak. Igyekszem nem lenyelni hát az eddig olyan hűen őrizgetett kincset, miközben kiélvezem a mogyoró erőteljes ízét. Végre megvan, amit kerestem! Ez az íz le tudja küzdeni a mandragórát. Ezentúl mindig lesz nálam egy kis mogyoróvajas valami.
 Úgy belemerülök az új ízbe, hogy észre sem veszem amikor a kis bábu elkószál. Rövid ideig nézelődök, hátha megtalálom, de eredménytelenül. Mivel azonban nem szándékozom újabb dolgot rendelni, nem foglalkoztat tovább a dolog.
 Figyelmemet a tea köti le, és az első korty után elhatározom, hogy többször is jövök majd ide. Például amint vége a mandragórázásnak. Úgy döntöttem még az elején, hogy a bájitalt abban a díszes fiolában tárolom, amit karácsonyra kaptam, és a Bájital labor egy rejtett zugába helyezem el.
 Elmélkedésemből az zökkent ki, hogy meglátok az asztalhoz közeledni egy elsősforma fiút. Egészen jó kedvvel fogadom, ami engem is meglep. Bizonyára a mogyoróvaj az oka.
 Mikor a fiú leül, köszönök neki.
 - Szervusz! Angelica vagyok, levitás. Te? - Még mindig kicsit furcsán érzem magamat amikor egy idegent szólítok meg, de már közel sem annyira, mint elsőévemben. Nosztalgikusan gondolok vissza arra, amikor az első hetemben egy LLG tankönyv gazdáját kutattam. Azóta sem tudom, kié volt, és most ott van a ládám aljában. Talán egyszer odaadom valakinek, akinek szüksége van rá.
 Kezemet köszönés közben a gólya felé nyújtom, és várok a bemutatkozásra. Persze amennyiben nem ijesztettem meg. Ne kérdezd, mivel.

Ian

Egy kisebb kő esett le a szívemről amikor barátságos bemutatkozást hallok a fiú szájából, és el is mosolyodok, amikor a tőlem oly' megszokott mondatot hallom. Legalább tudom, hogy nem vagyok egyedül a nehézkes köszönéssel. Természetesen lehet, hogy őt nem is zavarja az, hogy idegen vagyok, és csak udvarias, ez már nem derülhet ki soha.
- Nem, nem zavarsz. Ülj csak le. - mondom, bár lehet, hogy már elkések vele. Iszok egy korty teát, és kíváncsian fürkészem új ismerősöm arcát. Meg van szeppenve, ahogy bizonyára én is meg voltam annak idején. Érdekes. Az első elsős, akivel ebben az évben találkoztam, Theon volt. Nem a legkellemesebb emlék, bevallom.
 Elmosolyodok, és megiszom a tea utolsó cseppjét. Mandragóralé íz is megy le, kicsit köhögök, és újra rávetem magamat a sütire.
 - Te mit eszel? - más kérdés nem jut eszembe, így hagyom, hogy a mogyoróvaj erőteljes íze megnyugtassa a gyomromat.

Ian

Egy kicsit bólintok, hogy jelezzem: figyeltem, és értettem a választ. Lenyelem a falatot, ügyelve rá, hogy a levél a helyén maradjon.
- Mogyoróvajas csokis sütit, és teát. Nagyon finom, ez lett a kedvencem. - Még egy falat után hátradőlök a székben, és úgy hallgatom a fiút. Nagyon szépen, választékosan beszél. Nem lepődnék meg rajta, hogyha írói szakmára lépne majd felnőttként.
 Fejemet kicsit oldalra döntöm miközben válaszolni készülök. Tétovázok egy picit, majd kicsit talán vontatottan válaszolok. Hiába, hosszú volt ez a nap, kicsit már fáradt vagyok.
 - Négy éve járok ide, lassan öt. Nagyon szeretem a kastélyt, és az erdőt is. Mármint azt a részét, ahova be lehet menni. - Javítok gyorsan, mielőtt még azt hinné, mászkáltam egyedül az erdőben. Pedig nem voltam egyedül! Ott volt az a mumus, és Bence is. Az első alkalomnál pedig a házvezetőm. Az teljesen szabályos volt, kikérem magamnak!
- Bizony, hatalmas épület. Én is kószáltam benne néhány barátommal. - Kis mosollyal gondolok vissza a tekergőlétre. Igaz, nem alapíthattuk volta meg a tekergők 2.0-át, hogyha nem omlik le a torony, de minden rosszban van valami jó. Vajon mi lenne, ha megint történne valami?
 Visszarángatom magamat a jelenbe, és a sütemény maradékát is eltüntetem. Utána az újonnan nekem szegezett kérdésre válaszolok. Vagyis kijelentésre. Jaj nekem, hogyan lehet egy kijelentő mondatból kérdőt csinálni? Vajon erre más nyelvek is képesek?
 - Valóban, én azért jöttem ide, mert valamilyen domináns ízű ételt kerestem, ami nem csípős. Itt kezdtem a kutatást, és meg is találtam a mogyoróvajas sütemény képében. - Egy szemlehunyással emlékezem meg erről a csodáról, ami megmentett a mandragóra ízétől, mégha csak ideiglenesen is.
 - A faluban nincsen igazán kedvenc helyem. - gondolkozok el - Talán a stégnél és a cukrászdánál vagyok szívesen. És mostantól itt is. - Bólintok, nyomatékosítva a kijelentést. - A kastélyban nehezebb választani. Az erdő mindenképpen, és talán... Igen, az egész Levita torony. - Mind a két említett hely szorosan kapcsolódik hozzám, és nagyon szeretem őket. Talán egy újabb, nem annyira veszélyes erdei kirándulást megint meg kellene ejteni, ezúttal egy tanár kíséretében.
- Tudtad, hogy mikor elsőéves voltam, összedőlt a tornyunk? Azóta új van, de nagyon át lett rendezve. - Csak érdekességnek mondom, nem tudom mennyire érdekli a navinést a levitások lakhelye.

Ian

 - Nem, valóban nem unatkoztam. Tartalmas négy évem volt, és nagyon élveztem. - Megértően hümmögök, és babrálok a bögrémmel. Emlékszem, én sem siettem el a barátkozást. Az első diákkal a cukrászdában ismerkedtem meg, ő viszont már elment az iskolából. Navinés volt, akárcsak Ian. Szeretnék mondani néhány biztató szót, de nem igen jut eszem be semmi használható, úgyhogy csak mondok valami olyasmit, hogy "biztos találsz valakit", és azon töprengek, hogy kellene még egy teát rendelnem.
- Télen is nagyon szép. Néha be is fagy, és olyankor nagyon hangulatos, ahogy olyan, mintha egy nagy fehér rét lenne. - A párokra tett megjegyzésére kicsit felvonom a szemöldökömet. Nem gyanítok hátsószándékot, csak msglep, hogy egy stégről rögtön a szerelmesek jutnak eszébe. Lehet, hogy azért, mert van valaki, aki tetszik neki. Persze ez puszta feltételezés.
 Közben döntést hozok, és egy "mindjárt jövök" után elmegyek leadni a rendelésemet egy újabb teára. Mikor visszatérek, felteszem az első kérdést, ami eszembe jut.
 - Mondd, érdekel téged az írás? - Leülök, és figyelek, hogy mikor jön a teám. Mikor kihozzák, a figurám megint elszökik. Megcsóválom a fejemet, és egy korty tea után érdeklődve várom Ian válaszát.

Ian

 - Az attól függ, mennyire van befagyva. Nem láttam tiltótáblát, úgyhogy amennyiben biztonságos, szerintem szabad. Persze erről egy tanár jobb információkkal szolgálhat. - mondom koncentrálva arra, hogy egy értelmes mondat legyen belőle. Kettőt kortyolok a teából, ami nem kellemes, hiszen a mogyoró ízét kezdi átvenni a mandragóra, de most már túlélem.
 - Nem, még nem voltam a korcsolyapályán. Majd jövőre kipróbálom talán. - Annyi mindent kihagytam ebben az évben, hogy azt már megszámolni sem tudom. Igaz, ezeket a hiányosságokat nagyobbnál nagyobb kalandokkal ellensúlyoztam, úgyhogy nem panaszkodhatom.
 Elismerően bólintok, és hümmögök a bloggerkedés hallatán. Én is részt veszek a házam blogjának írásában, bár közel sem annyira mint kéne. Egy kis bűntudat fog el, így gyorsan visszaterelem figyelmemet a fiúra, nehogy túlságosan magamba szálljak, és elveszítsem a fonalat.
 Elkapom, ahogy a tervbeli cikkjéről beszél, és mikor azt mondja, titok a tartalma, őszinte izgalommal a hangomban szólalok meg egy rövid megjegyzés erejéig.
 - Kíváncsian várom. - Elmosolyodok, és várom, hogy folytassa.
 Mikor ecseteli a kedvenc olvasnivalóit, csak néhányat bólintok. Túl sokra nem telik most tőlem, a fáradtság kezdi átjárni a tagjaimat. Iszok egy kicsit a teából, és válaszolok a kérdésére egy kis gondolkodás után.
 - Amennyire visszatudok emlékezni, tizenkét éves korom óta. Másodéves voltam ha jól emlékszem, amikor csatlakoztam az edictumhoz. Vagyis... - elakadok, és összeráncolom a homlokomat. Összekuszálódott az első két év, talán a kóma miatt. Végül csak kisilabizálom, hogy hogyan volt, és folytatom. - Vagyis írtam nekik egy cikket első végén a trollvándorlásról, másodévben pedig beálltam cikkírónak. Így történt, ha jól emlékszem. - Megerősítésként biccentek egyet, és végzek a teával. Sajnos egy nagyobb mennyiségű levéllé hatására egy elég riasztó fintort vágok pont akkor, amikor a körkérdésre adott válaszáról van szó. Szuper, most azt hiszi majd, hogy rosszat írt. Merlin szerelmére, tehetek én a mandragóra levél ízéről? Na mindegy, mentegetőzhetek megint.
 - Bocsáss meg, nem volt  cukor a teámban. - Geli. Tisztázzunk valamit. Amikor arra gondolsz: mentegetőzés, ne, ismétlem NE keverd össze a füllentéssel! Szuper, most önmagamat szidtam le a fejemben.
- Egyébként köszönöm a válaszaidat. Valóban, jók lettek, elképzelhető, hogy még felkereslek ilyennel, hogyha benne vagy. - Egy biztató mosolyt eresztek felé, és arra gondolok, hogy lassan menni kéne.

Ian

A korcsolyás meghívásra bólintok egyet majd egy apróásítást elnyomva meg is szólalok.
- Nagyon szívesen, majd írj egy baglyot, ha úgy gondolod. - Jól hangzik, alig várom már. Persze, egy kiadós alvás után, és lehet, hogy akkor is csak jövőre lesz rá lehetőség, de akkor is. Az új dolgok új dolgok, ez tagadhatatlan.
 A cikkírásra tett megjegyzés jólesik, bár kicsit kételkedve hallgatom. Nem vagyok benne biztos, hogy olyan tapasztalt lennék, de ezt betudom a minimális önbizalomhiánynak, amit első óta próbálok kinőni, egészen sok sikerrel.
 - Örömmel segítek neked. - Halkítom le önkéntelenül a hangomat, elvégre titkos dologról van szó. Szemem felcsillan ahogy az izgalmasnak és szórakoztatónak ígérkező lehetőség feltűnik a láthatáron.
 Egy nagyobb ásítás elnyomása után viszont fontolóra veszem, hogy elköszönök az új ismerőstől.
 - A részleteket megbeszéljük a kastélyban vagy bagolyban, rendben? Bocsánat, de nagyon elfáradtam. - küldök felé egy bágyadt mosolyt, és felállok, majd megindulok a kijárat felé.

Vattai Júlia