Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=872331#post872331][b]Sadie Sallow - 2024.01.19. 20:02[/b][/url]

Cseppet kényelmetlenül érzem magam. Csakúgy, mint máskor is, mikor hivalkodóbb, feltűnőbb öltözéket választok, olyat, ami kiemeli, hogy bizony nőből vagyok.
Nem szeretem, ha megbámulnak, ha mindenféle ismeretlen alakok képzelegnek rólam, márpedig tudom jól, mi jár a legtöbb ember fejében, mert az én fantáziám sem patyolat tiszta, milyen lehet akkor azoké, akik a legyet is röptében?
Azt mondjuk nem tudom, főnököm, akit csupán a vak szerencse helyezett fölém ebben a szánalmas kis országban, milyen gondolatokat szokott kergetni kócos üstöke alatt, de úgy voltam vele, talán nem volna teljesen hülyeség bepróbálkozni némi plusz hozam reményében.
Úgyhogy vastag kabátom alatt, melytől hamar meg is válok, amint belépek a felfűtött, kellemes illatokkal elárasztott helyiségbe, egy hosszú ujjú, ugyanakkor testhezálló, fényes flitterekkel vagy franc tudja mikkel pettyezett ruha van csupán, ami egy roppant rövidszárú nadrágban végződik. Derekamat öv öleli körül, de csak dísznek van, mert úgyis csak egyben lehetne az egész ruhából kibújni, szóval már most igyekszem magam sűrűn emlékeztetni, hogy ne nagyon igyak, amíg itt vagyok. Lábaimon harisnya, és magassarkú, amitől végre nem érzem magam töpszlinek, na de milyen áron! Alig hiszem el, hogy eljutottam idáig bennük.
Jankovits ott vár a bejáratban, és amint felém fordul tekintete, megpróbálkozom egy mosollyal.
Full úgy néz ki, mintha randizni jöttünk volna. Ami egyébként nem áll távol a szándékomtól, elvégre a férfiakat a legkönnyebben a botkormánnyal lehet irányítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=872913#post872913][b]Sadie Sallow - 2024.01.28. 08:42[/b][/url]

Bólintok egyet válaszként, mert nagyon hülyén hangzana egy köszönöm, még akkor is, ha valóban hálás lehet, amiért rá szánom az időmet. De valljuk be, hiába a felsőbbségi érzésem, hiába tudom, hogy jobb meg több vagyok nála, ha közben tőle kapom a fizetésem. Meg kell kicsit alázkodni, aztán majd... majd egyszer, ha már nagyon sokra vittem, és túlnőttem az összes kis senkin, akkor majd visszajövök, és mindenki hálás lehet majd érte.
Már az asztalnál ülünk, és Jankovits kezében az étlappal kérdezget, mikor én még azzal foglalkozom, hogy felmérjem, van-e itt bárki, aki felismerhet, és később pletykákat indíthat az eridonosról meg rólam. De egyelőre senki ismerősön nem akad meg a tekintetem, így figyelmem a srácnak szentelhetem.
- Alkohol? Még szép, kérlek! - helyeslek a kelleténél talán lelkesebben is, így gyorsan folytatom: - Enni meg pizzát, nem..? Vagy lehet itt mást is kapni?
Kezembe veszek én is egy étlapot, és gyorsan meg is bánom előbbi ostoba kérdésem, még ha legalább mondtam is valamit, amivel foglalkozhat ahelyett, hogy azt fejtegetné, miért lelkesít ennyire az alkohol ötlete. Nyilván van itt más is, csupán a pizza a specialitásuk. Én pedig, ha már adott a lehetőség, inkább ennék olyasmit, amit evőeszközzel kell.
- Ó ez? - erőltetek magamra egy röpke kis nevetést. - Csak felkaptam valamit, de köszönöm. - Persze kamu, órákat válogattam, mintha tényleg randira jöttem volna.
Azért úgy tűnik, ő sincs másik rendezvényen, legalábbis próbál baráti hangot megütni a mizuval. Persze érthető, mint fiatal munkaadó, még nem jutott eszébe, hogy ki kéne a hatalmát használni, de segítek én szívesen a "jó" útra terelni. A bökkenő mindössze annyi, hogy még sosem próbálkoztam ilyesmivel.
Előrehajolok, lekönyöklök az asztalra, és egymásra helyezve ujjaim megtámasztom államat, ahogy tekintetem ráfüggesztem Jankovitsra. Nem akarom túltolni, totális zavarba hozni, ezért néha elnézek azért másfelé is.
- Igazán nem sok minden. Több hete ez volt az első napom, amikor nem kellett hajnalban kelnem, volt időm rendesen reggelizni, és aztán délig azon gondolkodni, hogy mivel töltsem az időt, mielőtt idejönnék - mesélem. A szavak meglepő könnyedséggel jönnek, és még igazak is.
Eszembe jut a pincér felbukkanására, hogy még nem döntöttem el, mit egyek, így aztán újból a kezembe kapom az étlapot. Csakhamar találok is egy ízletesnek hangzó húskülönlegességet rizses körettel, az italt ellenben a másikra bízom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=873435#post873435][b]Sadie Sallow - 2024.02.09. 17:57[/b][/url]

Szégyenlős ugyan nem vagyok, de gátlásaim nagyon is vannak, főleg ha arról van szó, hogy mit gondolnak rólam mások. Az nem érdekel, ha szidnak a hátam mögött, vagy szemét ribancnak tartanak, vagy ilyesmi, sokkal inkább azon rugózom, hogy nehogy azt gondolják, hogy lealacsonyodom holmi sárvérűhöz, vagy mugli imádóhoz. Jankovicsnak mondjuk jó neve van, de a hajlamai még ködösek előttem.
Szóval gátlás, azt bizony oldani kell, és erre a leggyorsabb és -biztosabb mód az alkoholfogyasztás. Természetesen, mint minden nemest imitáló család, nálunk is a bor és a pezsgő volt elsősorban favorizált, de én egyiket se különösebben kedvelem. A sör jobban csúszik, és persze az említett töményeknek sem állok ellen.
- Van az a.. parrinka? Még nem próbáltam - próbálkozom be, nem is sejtve, mennyire nem szűkítettem le a választékot ennyivel. - De a sör mindenképp jöhet.
Az itallapig el sem jutok, én a kajáknál leragadok, és a srác nem hazudik, van itt minden. Nem kötöm az orrára, hogy a mogyorótól kell távol tartanom csak magam, hanem nagy nehezen választok valamit, utána pedig már nincs más dolgom, mint ellazulni, és Jankovitsnál is elérni ugyanezt. Emelésre hajtok, nem érek rá szarozni.
- Tudod, a munka - rebegtetem meg a szempilláim, de bosszúsan látom, hogy nem rám néz, így kicsit megköszörülöm a torkom, és az asztal alatt keresztbe teszem lábaim, véletlenül kicsit hozzáérve térdéhez lábfejemmel. - Meg az iskola, persze. Neked sem volt már olyan rég, biztos emlékszel rá, milyen volt a mesterképzés előtt. - Azt se árt, ha tudatosítom benne, hogy nincs ám olyan sok év köztünk.
Érkezik a pincér, a rendelés leadását pedig rábízom, hiszen ez ilyen tipikusan férfidolog, és szeretném minél inkább éreztetni vele, hogy férfiként tekintek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=873834#post873834][b]Sadie Sallow - 2024.02.17. 22:00[/b][/url]

Nem vagyok híján ugyan az önbizalomnak, de ezt nem a külsőmnek köszönhetem. Tisztában vagyok vele, hogy nincs bomba alakom, elsősorban elölről nézve, és arcomat tekintve se vagyok esélyes a Tini Boszi magazin címlap lányának szerepére, de ezen már réges-rég túltettem magam. Ikernővéreim ebben is messzi felülmúltak. Viszont tudom, hogy hangsúlyozzam ki az előnyösebb részeim, és tudok vonzó, sőt akár szexi is lenni, ha a helyzet úgy kívánja, ez pedig egy olyan szituáció. Csak más meg ne lássa!
Azonban mintha hiábavalóan tenném neki a szépet, direkt nem néz rám, és igyekszeik nagyon profi maradni. Kelleni fognak azok az italok és nem csak az én gátlásaimnak.
- Persze, jöhet - vágom rá, és még legyintek is egyet. Mit árthat nekem holmi gyümölcspárlat?
Ez persze önámítás, nagyon jól tudom magamról, hogy nem bírom jól az alkoholt, de minden alkalommal megpróbálok erről megfeledkezni.
Bár semmi kedvem hozzá, a small talkba is belemegyek, ismerem a szabályokat, és tudom, hogy nem volna szabad türelmetlennek lennem. Szóval beszélgetésre adom a fejem, magválaszolom a kérdésem, amint a pincér távozik, hogy teljesíthesse az italrendelésünk, és továbbítsa a konyhának, mit kívánunk enni mellé.
- Mennek, igyekszem mindenből kitűnőre teljesíteni, mert nálunk ez elvárás
- felelem, és ez még őszinte is. Nem engedhetek meg magamnak olyan szégyent, hogy elmaradjak nővéreimtől. - Azt hiszem, a bájitaltan a kedvencem. Szeretem az érzést, mikor palacba zárok valami igazán veszélyes vagy izgalmas dolgot.
De a Roxfortra vonatkozólag már nem tudom, mit mondhatnék, szóval csak a vállam rántom meg, és amint megérzem magamon tekintetét, én is ráfüggesztem, amíg csak meg nem szakítja a szemkontaktust.
- Na és te..? Mit lehet tudni rólad, mit csinálsz, mikor épp nem hamburgert árusítasz rajtam keresztül? - kérdezem tőle.
Megérkezik közben a kétszer négy cent pálinka is, egyiket pedig, nem is sejtve, milyen erős kezdés lesz, már emelem is fel koccintásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=874298#post874298][b]Sadie Sallow - 2024.03.03. 16:26[/b][/url]

Hogy elfogna az irigység a támogató családi háttér hallatán? Nem, azért azt nem. Nem akarok én senkinek a cipőjében lenni, köszönöm szépen, a sajátom pont eléggé kényelmetlen. Főleg ma.
De komolyan, soha semmi hasznom nem származott abból, ha azt néztem, kinek milye van - még ha az több és jobb is, mint ami nekem megadatott, igyekszem abból gazdálkodni. És ha a szüleimnek csak teher vagyok, egy nem várt felesleg, akivel csak azért próbálkoztak be, hátha fiú lesz, hogy továbbvigye a nevet, akkor ebből hozom ki a maximumot. Rájuk cáfolok, csak azért is megmutatom, mit érek. Ha nem figyelnek, ha nem is tudnak róla. Talán csak magamnak bizonyítok valójában.
- És milyen jól tették, nélkülük nekem se lenne munkám! - esek giccses túlzásba, még mosolyt is mellékelve a behízelgő duma mellé. De fontos, hogy lássa, milyen nagyon hálás vagyok, és lojális és satöbbi, és kurvára megérdemlek egy szép kis emelést.
És ha már a kedves főnök meg akar ismerni, egy kicsit meg is nyílok. Nem nagyon, ahhoz még túlontúl nulla egész nulla körüli a véralkoholszintem, de valahol el kell kezdeni. Valami nem túl személyessel.
- Amiket én szeretek csinálni, azoknak jobb a palackban maradniuk - hajolok közelebb a másikhoz elsuttogni a titkot. Ami persze nem feltétlenül igaz, mert nem sok tömegpusztító bájitalt kutyultam még.
Megérkezik a híres-neves magyar rövid, és Jankovits példáját követve én is felnyalábolom a sajátom, hogy aztán néhány pillanatig szemezzek vele, mielőtt felhajtom a pohár tartalmát. Köhögök, levegő után kapkodok, és olyan meglepett fejet vágok, amit tanítani kéne. Kicsit rá is játszok, de azért tényleg ütős.
- Ebből kelleni fog még egy. - Csak lehet a következőt már inkább a nyakamba öntöm.
- Edzel, mi? - kérdezem, és tekintetem kicsit el is tévelyedik délnek, mintha átláthatnék a ruháin, vagy levetkőztethetném pillantásommal. - Nem mondták még, hogy bűn elbújnod abban a kis irodában?
Merlinre, ha valaki ismerős meglát itt, pláne meghallja, miket magyarázok...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=874669#post874669][b]Sadie Sallow - 2024.03.10. 17:12[/b][/url]

Nincs egyszerű dolgom megtalálni a közös hangot a sráccal, pedig ilyen szórakoztató aztán tényleg nem szoktam lenni. De mi lehet a gond? Nem hiszem, hogy a korkülönbség, azért olyan sok nincs köztünk, szóval talán az, hogy más kultúrából érkeztünk, vagy - és kicsit ez el is gondolkodtat - szarul működik a fordítóbűbáj, és nem úgy érti amit mondok, ahogy szeretném.
Mindenesetre azzal kell dolgoznom, ami kéznél van, és ha a szavakkal nem jutok előbbre, valami sokkal univerzálisabb nyelven kell próbálkoznom. De ahhoz előbb öntsünk le a garaton még pár felest.
- Nem nagyon vagyok kíváncsi a többségre - vallom meg őszintén, és nem teszem hozzá, hogy valószínűleg rám sem kíváncsiak. Ami nyilván csak egy válaszreakció, de hamis jópofiskodásra nem vagyok kíváncsi. Minek kedveltessem meg magam másokkal, ha valójában úgyse számít semmit, hogy kedvelnek vagy sem, amikor próba elé állítják a velem kapcsolatos érzéseiket?
- Szóval, érezd magad nagyon szerencsésnek - mosolygok olyan bájosan, hogy majdnem felfordul magamtól a gyomrom.
Kérdésére csak sejtelmesen megrántom a vállam, és látványosan félrenézek, miközben beledugom a nyelvem még a poharamba, hogy a maradék ital se vesszen kárba. Nyilván veszélyes dolgokról van szó, nem is lenne érdekes, ha nem így lenne. És persze nincs is egészen így, de azt nem kell tudnia. Tőlem legalábbis nem tudja meg.
- Sose másokhoz mérd magad, a saját elvárásaidnak felelj meg - nézek rá komolyan, kicsit kiesve a szerepből, de aztán gyorsan úgy teszek, mint aki zavarban van, és mint valami csitri, folytatom: - Amennyire ki tudom venni, semmi okod nincs a panaszra. Bár tüzetesebben is meg kéne néznem.
Remélem nem estem máris túlzásba, azért az éhgyomorra betolt pálinka csak fejbevert kissé, ha nem is ennyire.
Megérkeznek a rendeléseink, így végre falatozni is elkezdhetünk, meg ha már itt van a pincér, rögtön kérek is egy újabb kört a felesekből.
- Kettő embernek pont elegendő hely az sok mindenre - nézek Jankovitsra, és lábam már megint súrolja az övét, ahogy helyezkedek kicsit. - Pardon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=874773#post874773][b]Sadie Sallow - 2024.03.10. 23:58[/b][/url]

Látszólag nem azt próbálja kipuhatolni, tetszik-e nekem, de mivel azon vagyok, hogy jó benyomást keltsek, abból kell kiinduljak, hogy talán mégis erről van szó. Szóval nem árthat, ha különlegesnek érzi magát a szememben.
Aztán saját kérdését megválaszolva folytatja egy kéréssel, amitől egyből mintha tíz pontot esne a jókedv-indexe.
- Nem várhatod tőlem, hogy hazudjak. A főnököm vagy! - próbálkozom meg viccel elütni a kérdést, amit értelmezhet akár úgy is, hogy hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy csak azért beszélünk, mert egy helyen dolgozunk. Remélem erre jut, és nem arra, hogy ha azt mondanám, hogy teszem azt, azért beszélünk, mert tetszik, az volna hazugság.
Akárhogy is, kezd megtörni, most már érzékeli, hogy flörtölni próbálok vele, de úgy, mint aki kicsit sincs ehhez hozzászokva. Pedig amúgy tényleg helyes srác, ha nem csüngenek rajta nők, az bizonyára nem a külseje miatt van.
- Hát nem egyértelmű? - kérdezem megjátszott értetlenséggel. - Azért, mert rád kíváncsi vagyok. - Vagy inkább arra, hogy mennyit tudsz még fizetni. És hogy szarul megy-e a legilimencia. Remélem igen.
Nem rémlik, hogy láttam volna, vagy ha mégis, valószínűleg nem érdekelt nagyon még, hogy valami olyat csípjek el, amiért munkahelyi zaklatást kiálthatok.
Alig hallható kérdésére én is csak suttogva felelek:
- Meg hát. - Csak ki ne ragadja valaki a kontextusból.
Látom Jankovitson, hogy hosszabban elgondolkodik az iroda méretét illetően, és közben újabb két pohár pálinka köt ki az asztalunkon. A lábát pedig már nem húzza vissza félősen. Kezd alakulni ez a bértárgyalás.
- Igyunk a sikeres vállalkozásodra, és arra, hogy az emberek szeretik az ilyen .. kaját, amit árulunk. - Majdnem kimondtam, hogy szart, és a moslék is a nyelvemen volt, de ügyesen megálltam!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=874937#post874937][b]Sadie Sallow - 2024.03.14. 14:51[/b][/url]

Még az is lehetséges, hogy félreismertem a srácot, talán több is van benne, mint amennyit először engedni láttatott, és nem hiszem, hogy csak azért, mert a munkahelyen nem a barátkozás az elsődleges, hanem mert zárkózott volt eddig.
De kezd megnyílni, legalábbis felbátorodni. Talán az ital, talán a hely, vagy amit jómagam gondolok, hogy én váltom ki belőle. Még szép, hogy utóbbi.
- Arra mindenképp - nevetgélek, mint valami idióta, aztán kicsit előrébb hajolok. - De a titkaidra is, de még mennyire! A kajálda csak álca, igaz? Valami minisztériumi ügynök vagy, vagy hasonló.
Persze nyilván nem hiszem, hogy ilyesmiről lenne szó, de ha már felvetette, tényleg érdekel, milyen más oldala van, amit még nem láttam.
Bólintok, és már emelem is a villám, hogy ne csak az alkohol legyen a gyomromban, mert döbbenetesen gyorsan szívódik fel, és kezd a fejembe szállni máris. A lábam felett már így is elvesztettem kicsit az uralmat, mert percek óta a másikét simogatom vele. Persze kibújtam a cipőből, a szép ruhákra vigyázni kell.
Felnevetek, ezúttal már őszintébben, ahogy előadja képzelgését rólam. Ajkamba harapva, derűsen bólogatok, miközben ecseteli a munkaruha reform előnyeit.
- Ennél már csak úgy lenne kihívóbb, ha valami rövid szoknyában pattannék seprűre - mondom, és hagyok neki pár pillanatot, hogy azt is elképzelje. - Nem lenne persze túl praktikus, oldalasan kéne ülnöm rajta, és még úgy is belekapna a menetszél.
A rövid után a másik italomért nyúlok, és abba is belekortyolok, közben végig szemkontaktust tartva. A fene a májam, miért bírom én ilyen rosszul ezt? Vegyél vissza, Sadie!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=875357#post875357][b]Sadie Sallow - 2024.03.23. 09:32[/b][/url]

Tudom, hogy a többség mit gondolna arról, amit csinálok, és fordított esetben nekem sem esne jól, de ne nevettessük ki magunkat: nekem feltűnne, ha valaki csak megjátssza magát, és a kihasználásomra hajt.
Aztán persze - gondolok bele kicsit - lehet elérem a célom, behízelgem magam nála annyira, hogy megkapjam, amit akarok, csak aztán nehogy többet akarjon ő is, mint amennyit hajlandó vagyok felajánlani.
De egyelőre nem szaladok előre gondolatban, hiszen még a jelenben vagyunk, és nem ott.
- Mindenre rá tudnék jönni - biztosítom róla magabiztos mosollyal. Nyilván tudom, hogy "csak" egy étteremtulaj, de a tudásban semmi izgalmas nincs, a fantáziában annál több. Afelől pedig, hogy hogy is néz ki ruha nélkül, egyelőre csak a fantáziámra alapozhatok.
Közben kibújik a cipőjéből, és most már félreérthetetlen módon flörtölünk a lábainkkal az asztal alatt. Időszerűnek tűnik kicsit feljebb, egészen combja belső feléig, lábai közé felkúszni. Rövidek az enyéim, szóval sikerül anélkül kivitelezni, hogy beletérdelnék az asztallapba. Kevésbé lennék izgató egy fájdalmas fintorral az arcomon.
- Akad egy-kettő - füllentek, mert kihívó ruhákban épp nem bővelkedek, a legrövidebb szoknyám is térd fölé ér nem sokkal, és nagyjából egyszer volt rajtam. - Megnéznél bennük? Referencia gyanánt a következő munkaruha beszerzéshez.
Határozottan kezd beütni az alkohol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=875815#post875815][b]Sadie Sallow - 2024.03.31. 14:09[/b][/url]

Bólogatok és egy "ühüm" is hallatszik sejtelmes mosolyom mögül, miközben tekintetem rajta tartom - most már kimondhatjuk - áldozatomon.
- De miért rontanám el vele? Úgy oda az izgalom - forgatom meg villám ujjaim közt, mielőtt bevenném számba róla - szép lassan - az aktuális falatot.
Szórakozottan figyelem, hogy egyre szaporábban pusztítja tányérja tartalmát, mintha már alig várná, hogy a desszerthez érjen. Én nem sietek, úgyse fogom tudni mindet megenni, de nem is lenne célszerű, ha úgy kéne hazagurítani. Az ugyebár nem túl csábító.
Márpedig lábammal nagyon azon vagyok, hogy elcsábítva érezze magát, és tekintetembe is vágyódást költöztetek. Remélem csak az alkohol hatása, de egyébként tényleg kezdem azt érezni, és nem csak vele éreztetni, minta le akarnám teperni.
- Szigorúan amiatt, igen - bólogatok. - És minden bizonnyal találunk időpontot rá. Ezt a mait is le tudtuk egyeztetni, biztosan több másban is meg tudunk még ma egyezni. - Csak óvatosan, Sadie.
Leteszem az evőeszközöket egymás mellé a tányérra, és poharamért nyúlok, hogy tovább könnyítsek tudatomon. Jól érzem magam, és úgy látom Jankovits sem fogja a panaszkönyvet kérni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=876014#post876014][b]Sadie Sallow - 2024.04.02. 19:09[/b][/url]

Azt hiszem, kezdem elérni a célom, nincs már ő sem úgy befeszülve, sőt, egészen nyitottnak tűnik a játékra, és ha így van, talán arra is, hogy kicsit még vonzóbbá tegye nekem a munkába járást. Ha ő sem hálátlan, én sem leszek, ilyen ez az üzlet.
Sejtelmesen mosolygok, és tovább simogatom lábammal az övét, miközben a maradék pizzát falja. Most vagy nem szereti otthagyni az ételt, vagy tényleg ennyire ízlik neki, mindenesetre elpusztít mindent, amit a tányérjára kapott, nem úgy, mint én.
Úgy teszek, mintha elgondolkodnék, még a tekintetem is a plafonra emelem, miközben enyhén elnyíló ajkakkal előrehajolok. Egy halk, elnyújtott hümmögést hallatok, miközben pillantásom újból az övébe fúrom.
- Ismered a beosztásom, nem? - kérdezek vissza, majd az ajkamba harapok. - De tudod, még ma is akad egy-két órám, ha itt végeztünk.
Zsong egy kicsit a fejem, és ahogy mozgatom, mintha ki is lengene kissé, és billeg vele a világ is. Becsíptem, az már egész biztos, de az is, hogy még simán lecsúszik, ami a poharamban van.
- Persze a ruhapróbával várnunk kell, túl messzi van innen a szerkényem. - De biztos kitalálunk valami mást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=876851#post876851][b]Sadie Sallow - 2024.04.13. 19:32[/b][/url]

Megrázom a fejem, ami annyira nem jó ötlet, mert a lendület viszi magával kissé, az alkoholtól könnyű lett, vagy inkább nehéz..? Nem is igazán tudom, de inkább újra a pohárért nyúlok, mielőtt válaszolnék.
- Jól laktam.
Tényleg elég volt, ha többet ennék, csak eltelnék, és akkor nem lenne kedvem vagy erőm máshoz, mint fetrengeni, márpedig azt gyűlölöm. Inkább előbb abbahagyom az evést, mielőtt idáig eljutnék, ráadásul most még komoly esélye van, hogy be is csíptem, az este pedig még hosszú, jobb lenne nem megajándékozni az utcát egy nagy adag rókával. A kevésbé szőrös típusra gondolok.
Hiába utalok rá, hogy ráérek, és nem muszáj itt befejeznünk az estét, mintha nem venné a lapot, pedig már kezdtem azt gondolni, hogy elengedte magát kellőképp, és sikerült magamra hangolnom. De ha még egy kicsit nyüstöli kell, hát legyen.
- Ha gondolod, visszamehetünk a Bogolyba - vetem fel alternatívaként. - Gondolom.. szóval biztos nálad van a kulcsa, nem? Meg van tuti máshová is kulcsod. Mehetünk oda is.
Legalábbis gondolom, hogy étteremtulajként, a családi hátterével megengedhet magának egy saját lakást vagy házat is, csak nem a kajáldában lakik. Lábammal továbbra is simogatom az asztal takarásában, most már egy érzékenyebb részre is tévedve, miközben huncut pillantással fixírozom arcát.