Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=871531#post871531][b]Jankovits Dávid - 2024.01.07. 19:36[/b][/url]

Kedd este, amiben végül maradtunk. Szabadnapos, én is ráérek. A srácok már tudják, hogyan kell zárni az éttermet, nem lehetek ott mindig, amikor leszámolják a pénzt, de megbízom bennük annyira. Aprópöttyös ing, fekete farmernadrág, nem viszem túlzásba, de tény, hogy meg van fésülve a hajam, és a karácsonyra kapott parfüm is rajtam illatozik. Eltelt egy év, ideje kiértékelni a csapatot. Sokáig gondolkodtam, hogy Sadie esetében hogyan döntsek, s amit még nem tud, hogy továbbra is a türelmét kell kérjem, hogy a pénzügyi mérleget átlássam, de a benyomás már most nagyon fontos ahhoz, hogy február-március környékén néhány sarlóval magasabb órabérrel dolgozhasson. Szóval, azért van tétje ennek a találkozásnak. A másik meg, hogy kicsit jobban megismerjem őt. Azt hiszem legalábbis, hogy ennek indul. Kíváncsi vagyok rá, és másokkal is előfordul, hogy beülök valahova egy italra, semmi rendkívüli nincs ebben. Maximum az öltözék, és a pizzázó. Nem ülök még le, hanem a bejárat közelében toporgok, mert bunkóságnak tartanám, ha már az étlapot türelmetlenül böngészve köszönteném. De már napok óta agyalok azon, hogy milyen pizzát egyek. Fokhagymásat, hagymásat, duplán csípőset? Mi illene erre az alkalomra? Esetleg szardínia? Ha van egyáltalán olyan...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=872707#post872707][b]Jankovits Dávid - 2024.01.24. 22:40[/b][/url]

Megérkezik. Na, így még nem láttam seprűn ülni! Jó is, hogy új oldaláról ismerem meg. A jelvény se fityeg rajta, legalább elvonatkoztathatok attól, hogy egy prefektussal van találkozóm. Köszönök neki, légpuszi. Amint megválik a kabátjától, előzékenyen segítek felakasztani a közeli fogasra. Szerintem itt is tesznek rá lopásgátlót, vagy a faluvárosban azért a tolvaj fazonok még nem özönlöttek be annyira, mint Pestseholsén, hát még az aurorokat is kemény fából faragták. Meg egyébként se akarok én olyan messze ülni, a fal mellett preferálok egy csendes, kétszemélyes asztalt, amilyet foglaltam a nevemre, s itt helyet is foglalunk, a pizzéria jellegzetesen sárga színtengerében.
- Köszi, hogy eljöttél - szögezem le gyorsan hálámat felé, és kezembe veszem az étlapot. - Mit együnk, mit igyunk? Alkoholról lehessen szó? - szakmai ártalom, hogy a rendelésen kattog az agyam, és igencsak nagy koncentráció kell ahhoz, hogy most a pult túloldalán gondolkodjak, ne a pincér narrációjába kezdjek bele. Hát, azért a vendéglátó szakirányom befigyel, mert kritikus vagyok minden részletre. Csak úgy lesem a tippeket, amiket eltanulhatok, vagy a rossz példát, ha éppen kiszúrom. Azért a Félszemű Kukorica jó hely, szerettem. Volt, hogy a szülinapomat is ünnepeltük itt.
- Amúgy rendkívül csinos vagy ma. Nem is tudtam, hogy ilyen ruhákat is rejt a szekrényed - vagy ládád, fene tudja, miben tárolja őket. Muszáj megjegyeznem, de nem akarok tolakodó se lenni. Másrészt emlékeztetnem kell magam, hogy a beosztottam. - Mizu? - tudom, hogy magától nem nagyon fogja megkérdezni, ezért megteszem én az első lépést, de közben nem rá, hanem a választékra nézek. Végre válogathatok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=873246#post873246][b]Jankovits Dávid - 2024.02.04. 21:05[/b][/url]

Ritka, hogy így csillogjon egy lány szeme az alkohol szó hallatán. Kíváncsi vagyok, rá hogy hat az ilyen ital, mert elnézve szegényt, néha jót tenne neki a lazítás. Olyan kis merev, karót nyelt tud lenni néha, a Rellon pincéjének dohos, hűvös levegője, na meg a kevés napsütés lehet az oka. Sajnálom őt amiatt, hogy nem valamelyik toronyba került, ott sokkal jobb a levegő, meg a kilátásban is sokat lehet gyönyörködni.
- Hát, még nem nagyon ittam itt. Sör biztosan van, esetleg valami töményebbet is fogyasztanál? - lapozgatom ujjaim között az oldalakat hevesen, lelkesen. A söröket látom, vajsör, meg körülbelül minden olyan, amit a csárdában is kapni, de a pizza mellé nem tudom, mi dukál. Koktél? Elegáns.
- Vannak még desszertek, rágcsák, de pizzáról tudok én is. Csak hogy milyet. Voltál már itt amúgy? Én elég sokszor, szóval tudok ajánlani, ha szeretnél. Mi az, amit nem eszel hozzávaló? - érdeklődöm a lehető legsegítőkészebb hangon. Tényleg olyan lehetek, mint a helyi idegenvezető, vagy mindenki óvó bátyja, aki mindenről is gondoskodik.
Belesüppedek a székbe, nyelek egyet, miközben pislogok egy nagyot. Sadie csinos, de még szerencse, hogy nem valami kivágott ruhát vett fel, így amint előrehajol, nem villan ki semmi olyan, ami a tekintetem mágnesként odavonzaná. Marad hát a szalvéta dekoráció fürkészése szemérmesen, amíg hallgatom, hogy mi újság vele mostanában.
- Áh, szegény. De mitől vagy ilyen elfoglalt mostanában? - ez pont annyira egyenes kérdés, amit már soknak gondolhat, de nem gondolom végig, amikor rákérdezek. Az biztos, hogy van ideje a munkán kívül is, a beosztása nagyjából rémlik előttem. - Remélem, hogy a mai nap kellemes lesz így számodra - jegyzem meg a végén kedvesen. Pincérünk is megérkezik, akitől kérek magunknak tequila sunriset, ha van, ha nincs akkor a vajsör is jó, s pásztorpite pizzát társítok hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=873751#post873751][b]Jankovits Dávid - 2024.02.14. 20:08[/b][/url]

- Pálinka? - kérdezek vissza anélkül, hogy látványosan megmosolyognám a kiejtését. Aranyos, ahogy próbálkozik, és meglepő, hogy még nem tanulta meg helyesen kimondani, mert hát tuti, hogy minden buliban agyba-főbe kínálgatják a magyar berkekben. - Még nem kóstoltad? Hogyhogy? - döbbenek meg, legalábbis a bizonytalanságából erre következtetek. Megvakarom a tarkómat, és gondolkodni kezdek, mennyire is lenne jó ötlet rögtön azzal indítani. De hát végül is, hiába menne éhgyomorra, olyan sokáig nem maradna egymagában, pontosabban a forró pizza érkezéséig.
- Hát, az ugye elég erős, ugye tudod? Bírod az ilyet, biztos vagy benne? - nem akarom megijeszteni, sokkal inkább megóvni a csalódástól, még ha tudom is, hogy őt kemény fából faragták, talpraesett csajszi. Ha pedig úgy dönt, hogy igen, akkor ez egy tökéletes alkalom arra, hogy túlessen a tűzkeresztségen. A sörre csak bólogatok, mert az nekem is fekszik.
- Ja, igen... - sütöm le a szemem kissé bűnbánóan, amiért ezek szerint én is tehetek egy kicsit arról, hogy sűrűek a napjai. Vagyis várjunk, hát mindenki pénzből él, rá volt szorulva gondolom, ha elvállalta, szóval lehet, nem is kéne rosszul éreznem magam emiatt? - Régi szép idők. Egyébként hogy mennek eddig a tárgyak? Melyiket szereted, nem szereted? Vagy a tanárokról mi a véleményed? Most már talán eltelt annyi idő, hogy össze tudd hasonlítani a Roxforttal - alig várom, hogy ezt jobban kifejtse, ha szeretné, mert ilyenekre mindig kíváncsi vagyok. Emlékszem amúgy a VAV előtti időszakra. Mintha csak tegnap lett volna. Sokkal többfelé kellett koncentrálnom, nem is volt egyszerű. Közben megmozdul valami odalent, akarom mondani a lába mintha az enyémhez érne, de először azt hiszem, hogy csak a szék az. Egy ujjnyival hátrébb húzom a lábaim, hogy ne legyen ciki. Biztosan véletlen.
- A hölgynek pedig szintén pásztorpite pizza, egy korsó vajsör, ééés kérnénk még két pohár szilvapálinkát is - kacsintok, mert hát ha más nem, pult alól ide tudnak teremteni. Innentől fogva várjuk, hogy elkészüljön, ki is kezdik pakolászni az evőeszközöket. Szerintem nem tart sokáig, pláne ha mágiát is használnak, de a konyhájukba sajnos tilos a belépés. Addig is Sadie-n pihentetem a szemem, és azon gondolkodom, mit kérdezzek még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=874063#post874063][b]Jankovits Dávid - 2024.02.25. 17:53[/b][/url]

Arra gondolok, hogy ha Sadie nem is mérte fel jól az alkoholhoz fűzött viszonyát, a jelenlétem még garancia arra, hogy ne kerüljön botrányos helyzetbe. Ha egy kicsit a kelleténél többet iszik, bármikor ki tudom őt menteni, az oldalamba támaszkodva valami biztonságos helyre viszem. Nem biztos, hogy a kastély ilyenkor jó ötlet lenne, mert mégiscsak prefektus, és az iskolavezetőség biztosan nagyot nézne, ahogy a karjaimban felviszek egy diákot, aki csak frissen számíthat nagykorúnak. Na már most, végül is nálunk is van hely, a szüleim kellően rugalmasak, nem hiszem, hogy rögtön rosszra gondolnának. Szóval, ha beüt a baj, van hova menni. Vigyázok rá. A főnöke vagyok.
- Elvárások... Azok az én családomban is mindig voltak. Főleg velem szemben. De ahhoz képest egész normálisak a szüleim - válaszolok együttérzően. - Mondjuk szerencsére hagyják, hogy kövessem az álmaimat. Sőt, támogatnak. Ezért is tudtam belekezdeni a vállalkozásomba - magyarázom el a helyzetemet röviden. Sajnálom, hogy neki szigorú a családja. Így nem csoda, ha sokszor karót nyelt.
- Ó, ez érdekesen hangzik. És a palackban is marad a lötty, vagy adott esetben szabadon engeded? - könyökölök fel az asztalra érdeklődően. Mégiscsak, a bájitalt elkészíteni nem annyira izgalmas, mint használni, látni a hatását. A munka gyümölcse. Veszélyesnek hangzik.
Kérdésére elmosolyodom, sőt elpirulok. Tetszik, hogy ilyen érdeklődő. Megvárom, amíg a kezünkbe vesszük az időközben felszolgált pálinkáspoharakat, majd amint mélyen a szemébe nézve koccintásra emelem a poharam, felhajtom annak tartalmát. Rutinos bulizó vagyok, a nedű kellemesen karcolja torkomat. Éhgyomorra merész. Köhintek, fintorgok, de ízlik. Nem is a legerősebb. Kíváncsian nézem, hogy társam hogy küzd meg vele, s csak azután válaszolok a kérdésére. Közben remélem, hamarosan a rendelésünkkel is elkészülnek.
- Jaj, ne mondd úgy, mintha belőled élnék - nevetek fel. - Lássuk csak, a tesóimal lógok, vagy a barátaimmal. Edzek, gitározom, a menhelyre járok önkénteskedni, ilyenek - sorolom az ujjaimon számolva, és még gondolkodom, mivel folytassam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=874637#post874637][b]Jankovits Dávid - 2024.03.09. 15:55[/b][/url]

- Én nem pont erre gondoltam először... - vallom meg őszintén, hosszasan elgondolkodva. A hangomban még egy kis döbbenet is hallatszik. Ide-oda pillantgatok Sadie körül, mert kell egy kis idő, hogy eljussak az ő következtetéséig. - ... de végül is, igazad van - kúszik mosolyra a szám, amint elismerem okfejtését. A családom nagyon fontos nekem. Majdnem ők jelentik a mindent számomra. A külvilágnak is egyértelmű a szoros kötelék, de így is néha nehezen nyílok meg a szeretetünkről, Sadie viszont egy nagyon picit olyan, mintha önző lenne, és rövidre zárná azt a kis hálálkodást, amit pedzegetni kezdek. Nem baj, biztosan félreértem őt, és ezzel is csak azt akarja mondani, hogy nagyon jól döntöttek a szüleim.
- Na meg, akkor valószínűleg nem beszélgetnénk annyit. Ami azt illeti, a kastélyban még mindig egy kicsit zárkózottnak látlak. Mármint másokkal, mert velem mindig olyan jót tudunk beszélgetni, és ez tök szuper - nézek mélyen és boldogan a szemeibe.
Sejtelmes válaszától érzem, hogy libabőrös leszek. Na meg kíváncsi. Tudja, hogy engem minden érdekel, és nem lenne szép titokban tartania ezeket. Így olyan, mintha a mézesmadzagot húzogatná előttem. Hogy jobban halljam a suttogását, közelebb hajolok hozzá, amennyire az asztal engedi.
- Nahát, akkor valami veszélyes dologról van szó? - vigyorodom el. Egy igazi rellonoshoz méltó viselkedés, ha valami rosszban sántikál. De hát ő prefektus, ezt nem lenne szabad.
- Rendben, kérhetünk majd - a számlát én állom amúgy is, és ettől még nem megyek csődbe. Olyan sokszor amúgy se viszek senkit étterembe, sőt... Pedig igazán lehetnének randijaim, legalábbis mindenki ezt mondja. Örülök, hogy ízlik neki, szerintem is jó, nem olyan, mint egy nagypapa házija, de na.
- Igyekszem. Amennyi időm van, munka mellett. Azért nincs valami kockás hasam, bár kövérnek se mondanám magam. Ha látnád Doriánt, ő szerintem izmosabb nálam - mérek végig magamon, az ingemhez érve, a gombok közötti részt diszkréten félrehúzva a mellkasomnál, de csak úgy, hogy én résnyire be tudjak pillantani alá. Igencsak elpirulok ezektől a kedves szavaktól. Aztán megérkezik a pizzánk.
- Nahát, de jó! Együnk, jó étvágyat! - ragadok evőeszközt a kezembe, de még mindig a szavai hatása alatt vagyok. - Amúgy... valóban elég... szűk az az iroda. Bár a múltkor egész jól elfértünk ketten is - idézem fel az interjúját a gőzölgő tésztalap fölött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=874686#post874686][b]Jankovits Dávid - 2024.03.10. 18:53[/b][/url]

- Áh, értem - esik le a vélt tantusz. - Szóval téged a különleges emberek érdekelnek, igaz? - kérdezem tőle úgy, mintha egy beugratós kérdés lenne, és ha már így elgondolkodom, rögtön folytatódik is magamban a gondolatmenet. Ha magamra nézek, tök átlagos srác vagyok. Egy lelkes, energikus eridonos, akinek sok barátja van, de egyébként nincs semmi különleges hobbim, nem vagyok a legnépszerűbb - bár népszerűtlen se -, és hát igazából ilyen kis jó fiúnak ismernek, talán túlságosan ártatlanul tudok nézni, hogy a végén még senki se gyanakodna rám. Igen, ez eddig sikerült is, elég sokszor, a falazásokkor. De akkor meg már fel kell tegyem a következő kérdést, hisz a zsebembe se lehet túlságosan mélyre nyúlni, és a családnevem sem őrzik ősi lexikonok.
- Valld be, hogy mi viszont csak azért beszélünk, mert egy helyen dolgozunk - A Mikulás nem létezik. Lekonyul az arcomról a mosoly, és az előbb még csillogó szemem is szomorúan néz a velem szemben ülő lányra. Teljesen komolyan kérem tőle, hogy így tegyen.
- Vagy akkor miért? Miért vagyok szerencsés? - olyan hülye vagyok, hogy ezt így nyíltan megkérdezem tőle, amikor eredetileg csak gondolkodni szerettem volna, és azt is hangosan. Alig bírok megmaradni a székben, olyannyira kíváncsivá tesz. Egyszerűen érteni akarom őt. Misztikus egy csaj, vagány és karakán. Túl jó vagyok hozzá, mit enne úgy rajtam.
- Igyekszem - bólogatok a tanácsára, amit olyan lelkesen, már-már tátott szájjal hallgatok, hogy csak a jegyzetfüzet hiányzik a kezemből. - Nos, hát... azt hittem, hogy már láttál az öltöző környékén - nevetek fel kínosan, és elég hangosan. Szokásom ugyanis, hogy a fel-leöltözés közben jut eszembe, hogy valamit az irodában hagytam, így előszeretettel masírozok az étterem hátsó részlege környékén ide-oda félmeztelenül, egy szál alsóban, és ezt sokan hihetik magamutogatásnak, pedig csak egyszerűen szétszórt vagyok.
- Szóval... Megvizsgálnád? - nézek körbe, s legalább ezt már halkabban mondom, így más remélhetőleg nem hallja meg rajtunk kívül. A pizza már az asztalon, a csücskéből vágok egy falatot, de még nem emelem a számhoz. - Hmmmmm, hát azért nem a legkényelmesebb - kezdenek furcsa gondolatok járni a fejemben, pláne azok után, hogy Sadie hozzám ér odalent. Mármint a lábamhoz. A lábával.
- Nem történt semmi - hagyom összeérve, és mosolyogva enni kezdek, lopva rápillantva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=874880#post874880][b]Jankovits Dávid - 2024.03.12. 22:45[/b][/url]

Valamiért jólesik az egómnak a beismerése. Pedig meg is sértődhetnék, hiszen ha viccnek is szánta, hogy a főnöke vagyok, és ez adja az ismertségünk alapját, kétségtelenül igaza van. Mégis, olyan jólesik ezt hallani, ilyen fiatalon. Mert még fiatalnak gondolom magam. Nem vagyok már gyerek, hanem beléptem a legjobb korszakba. Buli, szórakozás, de már felelősséggel, anyagi eszközökkel, sokkal nagyobb szabadsággal, mert nincs szobafogság következményként a kihágásokért. Na, de ha csak a munka kötne minket össze, akkor csakis munkaidőben találkoznánk. Meg még esetleg a suliban, mert ugyanoda járunk. És most mégis a faluban tanyázunk, velem szemben ül, kiöltözött, vacsorázunk, és hát... Ez csak jelent valamit! Elmosolyodom.
- Kíváncsi? - ismétlem meg a szót, mintha először nem értettem volna. - Mármint, most ezt tegyük tisztába, a felsőtestemre, vagy... hogy esetleg titkolok valamit? Vagy hogy hogyan festek elegáns ruhában, mert eddig csak a konyhai szettben, illetve talárban láttál? - próbálok vicceskedni, de egyre inkább csillog a szemem az izgatottságtól. Félbehagyom az evést, az újabb kör pálinka az asztalunkon landol, azonban pillanatok alatt felemelkedik onnan, hogy egy újabb koccintással lehörpintsük. Jólesik, jobban, mint az első kör. Sokkal jobban kijön a gyümölcsös utóíz. Jó ez a cucc, lehet, még egy harmadik is elfér, mert hát három a magyar igazság, csak ezt Sadie még nem biztos, hogy tudja. Pláne a ráadást.
- Azért egyél is - tanácsolom jóindulatúan, teret engedve magamban az aggódó báty szerepének. Kis hatásszünetet hagyok, ami alatt látszólag nagyon gondolkodom valamin, és közben a velem szemben ülő társam méregetem. Csak utána szólalok meg, félénken, kerülgetve a forró kását. - Egyébként... A te ruhád is magára vonzza a szemeimet... Hirtelen elképzeltelek, ahogy ráülsz a seprűre. A rendelőink biztosan örülnének, ha a munkaruha helyett erre nyitnának ajtót - mondom ki hangosan, amit gondolok, majd bekapok egy falatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=875161#post875161][b]Jankovits Dávid - 2024.03.17. 15:27[/b][/url]

Most viccel, vagy komolyan gondolja? Mert akkor én is poénkodom. Tudom, hogy a lányok nyelvén még néha nehezen értek. Bajban vagyok a jelek megfejtésével, ez sosem volt az erősségem. Valahogy túl sok csaj volt körülöttünk családilag, és ebben nagyon különbözöm Doriántól, akinek meg valahogy sokkal könnyebben alakult a szerelmi élete, és ez még enyhe kifejezés. Az enyém sem teljesen makulátlan, de sokkal több benne a csalódás, félreértés. Azóta jobb, ha óvatosabb vagyok. Most viszont elég egyértelmű jeleket látok. Akkor meg lehet, hogy mindezidáig vak voltam, és a tudatalattim szándékosan nem láttatta velem a fától az erdőt? Nincs időm, hogy az asztalnál, a pizza fölött ülve visszafejtegessem a Sadievel lezajlott összes párbeszédet, de jobban el kellene rajtuk gondolkodnom.
- Derítsd ki! Biztosan elég ügyes vagy ahhoz... Ki tudja, mire jönnél még rá - próbálok titokzatos hangon beszélni, hátha még jobban felcsigázom. Úgy látom, érdeklem. Megilletődve ücsörgök a székben, eszek is fél szeletet, hátha el tudok e mellett vonatkoztatni attól, hogy reflektorfénybe kerültem nála. S amíg a kaját rágom kétpofára, odalent kellemesen hozzám ér a lába, amit hagyok, kifejezetten élvezek. A sarkamra lépek, lehúzom az egyik cipőm a másikkal. Remélem, nem szabadul fel büdi szag belőle, mert néha meg tud izzadni, főleg ha lámpalázas vagyok. Mindenesetre, így zokniban vagyok az egyikkel, és diszkréten, kissé ügyetlenkedve viszonozni tudom a lábtaperolást, élvezve, hogy ezt a jelek szerint következmények nélkül megtehetem.
- Nahát, neked aztán tényleg nagy a fantáziád. Akárcsak nekem. Csak úgy cikáznak a gondolataim - bókolok, s vele együtt belekortyolok az italomba, hogy leöblítsem a falatokat. - Fogadjunk, hogy van is ilyen ruhád, csak még nem merted felvenni mások előtt - húzom össze a szemeim, miközben viszonylag közel hajolva hozzá gyanakodva végigmérem őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=875726#post875726][b]Jankovits Dávid - 2024.03.30. 15:04[/b][/url]

- Ha akarnál? - pislogok rá vissza tanácstalanul. Miért a feltételes mód? Elég talpraesettnek gondolom ahhoz, hogy a tettek mezejére lépjen. Rá tudna jönni, csak éppen nincs meg hozzá az elszántsága, vagy mi a gond? Egy kicsit ez össze tud zavarni, és már a múltkor se sült el jól a próbálkozásom, ezért óvatos vagyok. Vagyis próbálok az lenni. Néha az az érzésem, még akkor is kell egy extra megerősítés, amikor már egyértelmű jelét adja szándékainak. Mert a lányok ilyenek. Nem mindenkivel, de velem különösen. Mintha rajtam lenne valami bélyeg, hogy semmi sem egyszerű, nem következetes. Tetszik viszont ez a rejtelmesség Sadieben. Olyan, mintha nem engedné magát kiismerni. És ez motivál arra, hogy azért megpróbáljam meglátni az álarc mögötti valóságot.
Befalok egy újabb szelet pizzát. Lehet, hogy az alkohol hatását próbálom ellensúlyozni. Lehet, hogy csak türelmetlenné válok a köztünk zajló párbeszédtől. Vagy ami még logikus, hogy éhes vagyok, jólesik, mert finom, mint szokott lenni. A fantáziám valahol egészen máshol jár. A Rellon női hálókörletében, egészen pontosan a velem szemben ülő prefektus bőröndjei, szekrényfiókok mélye közt. Ha valóban van is ilyen ruhája, jól titkolta eddig, de kinézem belőle, hogy a négy fal között nagyon is tehetséges, sok mindenre képes lány.
- Szigorúan munkaruha felmérés miatt. Már csak időpontot kell hozzá találnunk - hagyom nyitva a kérdést, hogy lássam, mennyire vevő valamire. Vagy ez csak egy vicc? Még nem késő visszamondania. És ne értsen félre, hogy túlságosan direkt vagyok, mert hát mégiscsak Sadie a burgerezőből. Nagyon kíváncsian olvasok a szemeiből, és közben hagyom, hogy az asztal alatt hozzám érjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=875947#post875947][b]Jankovits Dávid - 2024.04.01. 19:04[/b][/url]

- Oh, igazad van - kapok a fejemhez, mint aki most világosodik meg. Elfogadom, hogy fenntartsuk a kíváncsiságot, szabadjára engedem a gondolataimat, és hagyom, hogy vezessenek. Az arcomról is könnyen le lehet olvasni, hogy nem éppen a pizzériában járok, hanem sokkal inkább valami máson töröm a fejem. Sadie villamozdulatairól is csak azt veszem észre, hogy már-már elbambulva figyelem ügyeskedését, míg végül szemérmesen félrepillantok, az utolsó másodpercben. És egyébként egész jó tempóban fogy a tányéromról a pizza. Lehet, hogy éhes voltam, másrészt a helyzettől is jobban megéhezek, kiéhezek, szóval izé. Ilyenkor mindig jól jön, ha tudok valamit falatozni. Ez a pizza... ellenállhatatlan.
- Éééés, mikor érnél rá egyébként? - kötöm tovább az ebet a karóhoz. Nem akarom, hogy én mondjam meg konkrétan, mert akkor túlságosan követelőzőnek tűnök. Így is elég, hogy a munkabeosztásával utasítgatom, nem hiányzik még, hogy kerek-perec találkozókra idézzem. Hátha a nyelve hegyén van a dátum, és csak arra vár, hogy kérdésem hatására kimondja szóban is végre. Zene lenne füleimnek. Lehet, hogy jóllakottan távozik, és hát a kastély ugye nem jó helyszín arra, hogy csak úgy próbálgassunk, az alagsorba egyébként sincs bejárásom. Aztán meg, nagyon remélem, hogy ez ezúttal tényleg az, aminek látszik. Meg hát tényleg meg kell essen rajta a szívem, hogy emeljek az órabérén. Végül is tök elfogadható, ha elfáradt a vacsorázásban, és inkább aludna. Az alkohol azért kezd a fejünkbe szállni. Iszok is pár újabb kortyot, hogy fogyjon a pohár tartalma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=876775#post876775][b]Jankovits Dávid - 2024.04.11. 23:21[/b][/url]

Először nagy gondosan ügyködöm a késsel és a villával, hogy fenntartsam az úrifiú látszatát. Pedig nem vagyok arisztokrata származású, nagyon nem. Aztán lehet, hogy a pia miatt, de végül vállat vonva kézzel tolok be egy szeletet, mert annyira csábítóan néz ki a tányéromon, hogy vétek lenne húzni az időt, mielőtt a számban élvezhetném a mennyei ízeket. Azért vigyázok, hogy ne ajnározzam túl a pizzériát, pláne nyilvánosan, hiszen akárhogy nézem, még mindig az egyik konkurenciánál vendégeskedem.
Feltűnik, hogy hozzám képest neki vagy kevésbé jön be, vagy nem annyira éhes, de mindenképpen több marad a tányérján. Ez egy darabig nem zavar annyira, aztán eljutok odáig pillanatok alatt, hogy csak szóvá tegyem valamennyire.
- Annyira mégse vagy éhes? Vagy kitöltötte a gyomrod a pálesz? - tanakodom szórakozottan, kissé idétlen hangon felnevetve hangos kérdéseim után, azt hiszem az alkohol miatt.
- Hát persze - vágom rá határozottan. - Hiszen én hagyom jóvá - rugalmas vagyok. Mindenben. Bár fejben nem tartom számon, inkább csak ráérzek, kinek milyen az órarendje, ki melyik napon szokott dolgozni. Sadie sajnos állandóan repked valahol, csak a csomagokért szalad be, pedig jobban mutatna a pultban. Főleg ebben a ruhában. Biztosan több vendégünk lenne.
- Én tudok várni - sajnos. Mert hozzászoktam. Emiatt viszont ne aggódjon. Kissé keserű mosoly jelenik meg rajtam, majd folytatom. - Na ja, a kastély amúgy is felejtős. Na de így nem sok lehetőségünk marad - nézek ki a fejemből tanácstalanul, hogy most mi legyen. Lehet, túlságosan eleresztettem a fantáziám, amikor elképzeltem, ahogyan beszöktet az alagsorba, azon belül is a lányok körletébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=877098#post877098][b]Jankovits Dávid - 2024.04.17. 14:22[/b][/url]

Asszem jobb, ha én is befejezem az evést. Még van pár szelet a tányéromon, de nem az a célom, hogy megpukkadjak. Ami bekerült a gyomromba, az keveredik majd az alkohollal, amiből hát... nem is számoltam pontosan, mennyit ittam, de az éhgyomorra pálinkázás azért erős kezdés volt. Utána jött csak a többi, és mondják is ugye, hogy nem jó dolog keverni a piákat. Hát, itt az eredménye. De még megállhatok, ha nem is az ivásban, hát a falatozásban. Teljesen jól vagyok, de tényleg. Eskü. A hangulatom is pazar. Egy nagyon picikét szédülök, de lehet, beképzelem.
Nem erőltetem tehát tovább nála sem, hogy folytassa, legfeljebb elcsomagoltatjuk, ha akarjuk. Bólintok egy aprót a válaszára, és levezetésképp rajta legeltetem a szemem. Fáradt vagyok már, elbambulok, hát tehetek én arról, hogy pont rajta akad meg a szemem? De olyan érdekes és különleges ez a szett, amit ma felvett. Élesen különbözik minden korábbihoz képest, amit eddig láttam rajta.
- Nos, igen-igen. Sztem induljunk, úgyis arra megyünk. Be kellene ugranom egy-két papírért az irodába. Elkísérsz? - mindig van nálam kulcs, mert sosem lehet tudni. Mármint, amilyen munkamániás tudok lenni, vagy csak megszokásból benne marad a zsebemben. Tényleg van ott papír, amit el kell hoznom, és hát amúgy is illene elkísérnem Sadie-t a kastélyig, a hely meg útba esik. Bejöhetne, hát végül is ott dolgozik, aztán hát meglátjuk. Még mindig nem akarom elhinni, hogy jól értem-e. Azt meg nem lenne jó felhoznom, hogy még otthon lakom. Dorián hetekig ezzel ugratna, Panka meg sokkot kapna, ha látna valamit.
Megigazgatom magam odalent. Mosolyogva végigsimítok a karján, majd magam elé tartva lovagiasan nyomok egy csókot a kézfejére. Aztán intek a pincérnek, hogy fizetnénk. A vacsorát természetesen én állom, ha hagyja. Támaszkodnom kell az asztalnak, amikor felegyenesedem, de nagy nehezen összeszedem a cuccaimat, és karon fogva társam, távozom a pizzériából.