37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 39 40 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bánki Botond
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


VicciBánki | Sárásodott :3
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 520
Írta: 2023. július 7. 21:38 | Link

Gyönyörűség Love

- Persze, de nem lehet. Nem szabad.
Van egy kis figyelmeztető él is a hangomban. Sára sosem bocsátaná meg nekem, ha ezt tenném vele. És kiderülne, tudom, hogy kiderülne.  
- Az ő teste, az ő döntése.
És ehhez tartom is magam, elég erősen, még akkor is, ha néha úgy érzem, hogy ott lent is elviselhetetlen görcseim vannak. Ez egészségtelen, főleg úgy, hogy Sári mindig a határaimat feszegeti. És a testem ezt tudja nagyon jól. Arra, hogy büszke, elhúzom kicsit a számat, nekem Barni mindig is a példaképem volt, a nagytestvér, akire hasonlítani szerettem volna.
- Nem, nem tetszik, de ez olyan, mint egy próbatétel. Én pedig nem bukhatok el.
Tudta, hogy megígértem Sacinak az utazást, és azt is, hogy nincs rá pénzem. De nem azt mondta, hogy megkereshetem nála, hanem, hogy ad nekem egy üzletet, amiben van annyi bevétel, hogy ki tudom fizetni, és vissza tudom termelni a pénzt. Nem dolgozik kevesebbet, vagy tölt több időt a feleségével, ugyanúgy itt van, nézi, hogy mit csinálok, segít, de úgy érzem, hogy ez egy kihívás, amit teljesítenem kell. Hogy miért?
- A legszívesebben egy velem egyidős sráccal van. Nem Annával, nem velem. És szeretném, ha rám is büszke lenne, ha velem is több időt töltene. Ezért szeretném ezt jól csinálni.
Utoljára módosította:Bánki Botond, 2023. július 7. 21:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmati Lora Manka
Egyetemi hallgató, Gyógyító, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 135
Írta: 2023. július 7. 21:38 | Link

Szépségem  Love

- Hát jó - vonom meg a vállaimat, amolyan te veszteséged stílusban. Ne értsük félre, nem pártolom a nemi erőszakot, meg azt, hogy adjunk nőknek vagy férfiaknak drogokat. Én csupán kevertem volna olajat, melytől talán egy kicsit jobban oldódnak a Sárában lévő gátak. Én csak Botond jóléte miatt aggódom, mert nem szeretném, ha csóró gyerek felrobbanna egyszer csak a sok elfojtott dolgától.
- Nem fogsz elbukni, sose buktál még el - nem értem, hogy miért van benne ekkora megfelelési kényszer, egészen addig, míg újra beszélni nem kezd. Belőlem először csak egy Ó szakad ki, aztán értetlenül rázom meg a fejemet.
- Várjá’. A bátyád, akinek van felesége, inkább egy korodbeli fiúval tölti az idejét? MIVAN? - tudtam én, hogy buzi. Mindig is sejtettem, hogy Barnabásban benne van ez a hajlam és tessék, igazam volt. Csóró Anna, mi az Istennel tudta rávenni az a vén fasz, hogy hozzámenjen és mellette is maradjon. MIÉRT NEM SZABADÍTOTTA MÉG KI SENKI?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánki Botond
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


VicciBánki | Sárásodott :3
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 520
Írta: 2023. július 7. 21:40 | Link

Gyönyörűség Love


- Mert sosem lazsáltam.
Szerintem csak azért nem buktam el. Nem vagyok én egy Bontovich Miksa, hogy minden helyzetből kidumáljam magam. Az első naptól az utolsóig odatettem magam. Ahol nem kultiválták, hogy angolul beszélek, ott próbáltam legalább alapjaiban elsajátítani a nyelvet, hogy lássák, próbálkozom, és tudom, hogy nem, de ő a bátyám.
- A Radetzky fiúval. A legkisebbel.
Nem tudom, hogy hány év van közöttünk, de tudom, hogy valahol a környékemen van, viszont én eléggé hamar kiestem ebből az egészből, és nem tudnám visszaidézni azt se, ha a padtársam lenne.
- Sokszor látom őket együtt, aztán hazamegyek, ott meg Anna játszik a gyerekeivel. Csomó gyerekre szokott vigyázni persze, csak tudod, Bercel ikreire is, és olyan furcsa, hogy nincs saját gyerekük, de nem is nagyon látom, hogy tennének érte.
Összehúzott szemöldökkel pillantok fel Mankára, és látom, hogy neki is ugyanaz a gondolat suhant át az agyán, mint nekem.
- Ki ne merészeld mondani!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmati Lora Manka
Egyetemi hallgató, Gyógyító, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 135
Írta: 2023. július 7. 21:41 | Link

Szépségem  Love

- Jó, hát mondjuk vele én is lógnék - nincs mit ezen szégyellni. Az a csávó sokszor teperhetne maga alá. Kár, hogy már férjezett, akarom mondani nős. De ha az is nős, meg Barni is nős, aztán mégis együtt lógnak. Ejj, nekem itt valami nagyon nem kerek.
- Áhá. Oké, tuti, hogy a két nővel csináltak valami, vagy adnak nekik valamit, mert ezt egy épeszű spiné se viselné el - de most komolyan, ki az aki önszántából szül gyereket, vagy vigyáz más gyerekeire, míg az áldott jó férjecskéje elmegy egy másik férfi társaságában. ELMEGY, értitek. Ez így totál őrültség, még annak ellenére is, hogy a Payne - Bánki - Radetzky vonalon aztán már elég sok mindent látott a világ.
- Én aztán nem mondtam semmit - teszem fel védekezőn a kezeimet. Nem mondom ki, mert itt tuti hogy a falnak is füle van és amiről beszélünk az valahogy mágikus módon Barnabás közelében lévő falak kikotyogják. Az kéne már csak, hogy az öreg berágjon rám, hát én maga vagyok a tüneményes lelkek vezetője.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánki Botond
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


VicciBánki | Sárásodott :3
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 520
Írta: 2023. július 7. 21:43 | Link

Gyönyörűség Love

Megforgatom a szemeimet, mert én viszont határozottan nem lógnék együtt vele. Igen, alig vagyok féltékeny, de tényleg.
- Mondjuk, senki se mondta, hogy épeszűek. Néha az jut az eszembe, hogy Anna biztos, hogy bántalmazott gyerek volt, vagy lehet, hogy amíg nem voltam itt, Barni a pincében tartotta fogva, és valójában stockholm-szindrómás.
Mert nem csak azt nem viselné senki, hogy egy másik sráccal lóg a férje, de azt sem, hogy ennyit dolgozik. Én mindig alig várom, hogy Sacival lehessek, nem is kell sok mindent csinálnunk, egy-egy hosszú nap végén, csak maratoni sorozatnézést, de mégis vele lenni, ez motivál. Nem hiszem, hogy ez a házasságban máshogy lenne.
- Hát, ha igaz is, akkor tök nem fair, hogy magánál tartja, rendes lány.
Nem faggatózott a Sacival való drámáim közben, csak megfőzte a kedvenceimet, vigyázott Crup-ra, amikor nekem nem ment, és olykor javasolt egy zuhanyt, ami alatt titokban lecserélte az ágyneműmet.
- Szerinted tényleg meleg? Mármint, nincs vele bajom, csak... tényleg az?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmati Lora Manka
Egyetemi hallgató, Gyógyító, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 135
Írta: 2023. július 7. 21:47 | Link

Szépségem  Love

Nevetek, bár a téma elég komoly. Ha bármi igaz abból, amiket itt most említünk, azért az elég durva, simán elmenne pszichopatáról szóló filmbe. - Én nem tudom. Ahogy Anna rajong érte és ránéz.. Nem hiszem, hogy bármi kényszer lenne benne - nem is értem, hogy lehet ennyire odalenni valakiért, akit gyakorlatilag napi 24 órából jó, ha lát kettőt. Nos, Barni abban a két órában vagy tényleg annyira jó férj, hogy simán pótolja a kimaradt időt vagy pedig nekik erre van igényük. De én nem értettem soha, hogy miért a munkát hajszolja valaki ahelyett, hogy élne.
- Szerintem nem az. Csupán kompenzál valamit. Lehet van valami gyermekkori traumája még azelőttről, hogy Bánki lett és mivel elnyomja, nem nézett vele soha szembe, így jön ki rajta - szoktam ám figyelni órákon, néha. Oké Emmáén mindig, mert érdekel, amit és ahogyan mondja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánki Botond
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


VicciBánki | Sárásodott :3
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 520
Írta: 2023. július 7. 21:58 | Link

Gyönyörűség Love

- Eddig irigyeltem azt a nézést, most már aggódom miatta.
Vajon Saci hogy néz rám? Milyennek látnak minket külső szemmel? Egy pillanatig felmerül bennem, hogy megkérdezem Mankát, de rá kell jönnöm, hogy ez nem a legbölcsebb dolog, mert ő kegyetlenül őszinte, és nem biztos, hogy ezt szeretném megélni.
- Rákérdezzek nála? Erre az elfojtásra. Lehet, hogy csak beszélne valakivel róla. Vagy lehet, hogy beszél, a sráccal, de beszélhetne velünk is.
Azt mégsem kérdezhetem, hogy egészséges-e a szexuális élete, főleg, hogy én vagyok az öccse, és nekem minden, csak nem az, de az ikremnek sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmati Lora Manka
Egyetemi hallgató, Gyógyító, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 135
Írta: 2023. július 7. 21:58 | Link

Szépségem Love

- Hát, én is aggódnék, ha egy Bontovich nézne rám úgy - nevetem el magamat. Nincs mit szépíteni, ez a Bánki - Bontovich kooperáció az univerzum egyik legnagyobb káosza és fogalmam sincs, hogy miért és hogyan alakulhatott így. Én bennem is van ugyan Bontovich vér, de azért Botonddal a mi kapcsolatunk merőben más, mint az övék Sárival.
- Nem kérdeznék rá - ha tényleg van ilyesmi, akkor úgysem mondja el, vagy pedig azt gondolja, hogy bolondak nézi, s erre a kapcsolatuk is rámehet.
- Miért nem találsz ki valami közös, pasis programot magatoknak? - nem tudom, hogy ez élhető ötlet-e, de biztosan jobb, mint az, hogy rákérdez nála.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánki Botond
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


VicciBánki | Sárásodott :3
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 520
Írta: 2023. július 7. 22:01 | Link

Gyönyörűség Love

- Sajnálom, hogy nem voltam itt. Furcsa hazajönni és azt látni, hogy a bátyám házas, egy lánnyal, aki tök szimpatikus, de fogalmam sincs, hogy mi van a háttérben. Milyenek voltak előtte? Hogyan ismerkedtek meg. Mármint, azt tudom, hogy hogyan, de, érted, mégsem voltam itt, és hiába vagyok itthon már másfél éve, olyan, mintha mindenről lemaradtam volna, és nem tudnám bepótolni a lemaradásomat.
Ezt egy részem bánja, a másik részem meg már arra koncentrál nagyon, hogy Sacival milyen közös dolgaink lesznek. Ez az utazás most nagyon jó lesz, érzem, szerintem még jobban megismerjük majd egymást.
- Próbáltam párszor, de nem igazán van otthon. Folyamatosan megy, dolgozik. Szerintem a bátyám nem ismeri a lazítás fogalmát. Még sosem láttam csak elheverni és semmit sem csinálni. De majd, megpróbálom.
Tudom, hogy nem illendő dolog rákérdezni, de egyszerűen nincs semmilyen kapcsolódásom a bátyámhoz, ellentétben Bercelnek, és ezt nagyon utálom, frusztrál és érzem, hogy haragszom, pedig én mentem el.
- Talán jobb lenne, ha bezárnék, és nem merengenék tovább a pizzák felett.
Látom rajta, hogy ez valóban egy remek ötlet, így aztán nem is húzom az időt, gyorsan összerámolok, hogy előbb az iskola kapujához kísérjem, aztán hazasétáljak. Kell is, hogy kicsit kitisztuljon a fejem.

Love Love Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 252
Összes hsz: 317
Írta: 2023. július 17. 23:19 | Link

Somlay Kornél

- Először találkoztunk, nem gondoltam volna, hogy a szimpla gitározgatós délután milyen fordulatot vesz. Amellett nem  tudtam, hogy érdekel.
Nem gondolatolvasónak születtem, ha ment volna, inkább eleve más pályán indulok el. Örültem volna, ha a fiút esetleg érdekli valami velem kapcsolatban, megkérdezi legalább.
- Máskor  hogyha érdekel valami, kérlek kérdezz rá! Elég egyszerű ember vagyok, elsiklok dolgok felett, meg ez kifejezetten olyan dolog, amiről szívesen is mesélek.
Somi szavai elgondolkodtattak, komolyságot színlelve államra helyeztem kezem és megdörgöltem azt.
- Ejj, én betűnkénti árat számolok fel a hozzád intézett szavakért! Akkor mi van? – kérdeztem egy lightos félvigyor kíséretében. Átjött a vicc, nehezen bírtam, hogy ne adjam vissza egyből valahogy – Veheted úgy, hogy a hölgy az én nevemre számláz mindent.
Ez volt a nem-poén része a dolognak. Meg akartam valahogy hálálni, hogy tényleg eljött, addig se üresen telt a nap, hanem itt ültem Vele és kezdett közénk visszatérni az egyensúly, meg a korábban hiányolt frissítő energia. Kirázott a hideg, lehet lassan olyan leszek, mint azok a hóbortos, mindenféle energiával és az energia látásával/érzékelésével foglalkozó emberkék, akik hitték, hogy az energiának marha sok hatása van az emberre, és feltöltheti meg lemerítheti bárki. Az elmélet jó, na de tovább bonyolódik amikor már színeket is társítanak hozzá és komplett kördiagramokat készítenek belőle. Bweeeheh! Higgyen mindenki abban, amiben akar, én is így tettem. Amíg senki se erőlteti a másikra a saját nézeteit, addig minden szuper.
- Tessék? – kérdeztem értetlenül, nem értettem mire gondolt - Negyed-véla még lehetnél, viszont érezni, hogy nem vagy az! Max. valaki, aki erősen megválogatja, hogy kivel áll szóba. Jól gondolom? Ja, meg most már tudom rólad, hogy utálod a későket. Vagy rosszul szűrtem le?
Segítségkérőn néztem a fiúra, nem akartam tévinformációkat megjegyezni róla.  Az mindegy volt, milyen kapcsolatot néztünk, végtére is amennyiben valaki lehúzza az embert, az sose jó társaság. Olyan illetőre van szüksége a léleknek, aki táplálja őt. Akivel fejlődni tud értelmes eszmecsere útján. Elvárok bizonyos mértékű intellektualitást. Somival úgy tűnt, hasonlít a felfogásunk ebben.
- Miért féltél? – hökkentem meg, majd folytattam - Valamennyi átjött, ja. Viszont nem egészen értem, mi játszódhatott le benned, ennek ellenére sem. Én nem hezitáltam túl sokat, emlékeim szerint.
Féltem mit gondol az egészről, s még jobban a lebukástól. Nem hiányzott, hogy célponttá tegyem mindkettőnket. A saját karrierem hagyján, Somi életét ketté törném ha kiderülne az egész, incidensé válna, ott ülnénk az aurorokkal. Te jó isten! Bele se mertem gondolni, gyorsan elhessegettem minden idevágó, zavaró gondolatomat.
- Igen, ezt meg tudom ígérni – Tartható dolog volt részemről, ugyanakkor vissza is ugyanúgy igaz kell legyen – Én is szeretném, ha őszinte lennél velem mindig és egyértelműen megfogalmaznád, ha valami nem jó. Az elmejátékok nem tartoznak a kinkjeim közé.
Motyogásomra visszakérdezett, ezért felsóhajtottam. Mellesleg kezdtem megéhezni. Hol van a kajám? Na meg a kávém?
- Hát öhm… Nem csak animéket nézhet az ember – forgattam szemeimet, az utána lévő dologra nem is reagálva. Nem éppen akartam én se vitát a Szilajról, így is örülök, hogy az előbbit sikerült valahogy átvészelni. Homályosan de láttam, nagyjából hol lenne érdemes határokat húzni még. Rám fért az őszinteség, ugyanakkor a helyén kellett kezelnem Somit. Ő fiatal, könnyed, én pedig hulla merev. Engednem kellett volna a dolgokat és csak sodródni az árral. Csak féltem. Őszintén rettegtem, mert párszor már csaptak fölém olyan magas hullámok, hogy én komolyan azt hittem, ott hagyom fogamat. Vajon ő is hasonlóan viharos volt legbelül? Kíváncsivá tett, de kérdezni lusta voltam.
- Oóóóóh!! Én a helyedben utána vágnék bármibe is! Próbáltam még Svédországban iskola mellett utcán zenélni, nem mondom, hogy nem sikerült, csak szar volt, mert sietni kellett állandóan. Gyakran megoszlott a figyelmem több dolog között és nehéz lehet, ha az egyikkel megcsúszol, késel. Élvezd ki a szabadidődet és próbáld kimaxolni, ezt javaslom.
Oh, az édes gyerekkor milyen fenséges! Még nem tudod mennyi felelősség terheli le vállaidat, éretten is max. sejtheted, na de az éles tapasztalat átformál. Ámbár sok nekem se jutott, nem hívhatom magam az utcán zenebonálástól teljes állású, negyven életévét leélt veteránnak, ugyanakkor a munkán már én is gondolkodtam. Ezért szeretnék olyan köztes megoldást, ami nem csak hobbi lehet, hanem remekül át lehet konvertálni üzletté és beleillik ennek a világnak a kereteibe. Pálcakészítő akarok lenni, helyet akarok. Ki akarom nyújtani az ágaimat és élni! Teremteni! Ha esetleg a saját sose jönne be, a helyi pálcapiacon még bepróbálkozhatnék… Ismeretes volt egy pálcabolt a közelben, ekkortájt született meg a gondolat bennem, hogy meglátogassam. Egy nap talán el is jutok addig.
Csalódottságomnak, mi szerint Somi nem ismer senkit az iskolában aki rézfúvos hangszeren tolta, halk „owh”-val adtam hangot.
Nehéz lesz így a jazz irányzatba eljutni…
- Rendben, a hétvége felelne meg nekem is inkább. Van művészeti ház a faluban, meg ott ha minden igaz, valami terem, egész nagy színpaddal. Marha jó ott az akusztika, azt hallottam – bólogattam elismerően – Többet azért nem tudok csak mondani, mert még nem jártam a helyszínen, az a tervem, hogy lecheckkolom holnapután.
Kihozták és lerakták elénk rendelésünket. Éhesen előredőltem, szemeimmel felfalva az étket, aztán egyből az ital felé kacsintgattam. No ennyit Somi „Egészséges életmód” c. előadásáról! Lelkesen dörzsöltem tenyereimet a csodálatos írkávét meglátva, és az étek helyett rögtön azt húztam közelebb. Túl jó az illata!
- Leginkább figyelmes evéssel, nem diétázok de próbálok mértéket tartani, hogy miből mennyit és hogyan eszek. Dohányzom, így épp ezt nem vallanám egészségesnek, viszont ügyelek az ivásra, meg edzek – félretoltam a pohár kávét, egyelőre nem kortyoltam bele. Jó étvágyat kívántam a fiúnak és enni kezdtem a magam pizzáját. Ez a vajsörös pizza kissé habos volt, a vajas ízhez enyhén karamellás utóíz társult. Remekműnek gondoltam és nagyon jól esett. Amennyiben Somi esetleg ledöbbent a dohányzás részletétől, legalább rágással kitölthettem a kínos csendet. Ha hozzá tudott szólni bármit, csak örültem.
- Öööö... – eltakartam egy épp kikandikáló falatot, majd számat törölgettem. Hirtelen jött lehetőségnek tűnt a kérdezgetés. Nem táraztam be megfelelően, illetve csínyjével sokadszorra megakasztott, amiről elsőre nem tudtam, hogy csíny.
- Mi van? – Hirtelen felegyenesedtem, ezzel kicsit kilökve a széket magam alól. Élesen csikorogtak fémlábai a hűvös padlón, miközben lelkem messzire utazva az emlékek spirálján csúszdázott. Kitágult orrlyukakkal kerestem a tekintetemmel régmúltam bántalmazóját, aki annak idején a véremmel akarta vörösre festeni a svéd suli falait. Reménytelen volt a keresés, de kicsit pozitív is abban, hogy nem találtam meg az illetőt. Elragadott a hév, még mindig befolyással volt rám és nem kis feneket keríthettem valaminek, ami… A fiú mosolyából leszűrve tényleg csak egy csíny volt.
- Ja – fújtam ki a levegőt. Fáradt voltam most ehhez. Visszahúztam a széket és lassan leültem. Az asztal alatt picit remegtek combjaim – Vér az éppenséggel nekem is jöhetne. Majd pizza szószként használom!
Tettem hozzá aztán.
- Elég éles váltás lesz az eddigihez képest, próbálom diszkréten feltenni. Bántottak -e valaha azért, aki vagy? Két dologra értem ezt: az egyik a jellemed, a másik… ez – Ujjammal a nemrég Somi által felkötött szivárványos karkötőre böktem. Gondolom a melegségéért vegyes értékelést kapott, ami alatt tisztán azt értem, hogy talán bántalmazói is lehettek. Nem akartam a saját élményemet újra felidézni. Most még nem. Se drámázni. Arra viszont kíváncsi voltam, már ha meg akart nyílni abban, hogy neki mi a tapasztalata. Talán akkor én is hozzá tudtam adni valamit a magam történetéből.
Utoljára módosította:Stephen Zimmermann, 2023. július 22. 13:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 204
Írta: 2023. július 26. 15:44 | Link

Stephen Zimmermann


-Sei il pezzo di puzzle che non trovo, ez tudod mit jelent? -nézek Steph-re a betanult olasz mondat elhangzása után. -Te vagy a puzzle hiányzó darabja, amit nem találok -a találkozásunk után francia mondatokat kezdtem el keresni, ami leírja pontosan, hogy mit is érzek vele kapcsolatban, de az olaszok jobbnak bizonyultak őszinte, szép szavakban, ezért inkább e nyelv mondatait kezdtem el megtanulni. Az, hogy Steph számára mit jelent a mondat csak ő tudhatja.
-Akkor mesélj, ne várj a kérdésre! Lehet, hogy a kérdés nem is lenne olyan jó, mint a történet, amit magadtól kezdenél el -nem is értem, hogy miért várja el tőlem, hogy mindenre rákérdezzek! Persze, szeretek kérdéseket feltenni, de nem vagyok gondolatolvasó és nem biztos, hogy olyan kérdést teszek fel, amire szívesen válaszol. -Viszont eszembe is jutott egy kérdés, ha már így felajánlottad a lehetőséget. Ki az a Steph Zimmermann? Mit árulnál el magadról egy ismeretlennek? -játékos kíváncsiság tükröződik keskeny hangomban és várom a választ. A választ arra a kérdésre, ami most a legjobban foglalkoztat engem, hiszen annyi mindent kérdezhettem volna tőle, de első körben arra vagyok kíváncsi, hogy önmagáról mit árul el nekem. Majdnem egy egész délutánt együtt töltöttünk mégis oly’ rejtélyes maradt számomra a srác.
-Rendben, de csak a szép mondatok után fizetek -mosolygok Steph-re. Tudom jól, hogy viccnek szánta és én vettem is a poént. Annak kifejezetten örülök, hogy a mai fogyasztásunk után ő fog fizetni, de természetesen nem élek vissza a helyzettel és nem most fogom végig enni az étlapot. Talán, ha korábban ajánlja fel ezt a lehetőséget, amikor még nagyon mérges voltam rá, akkor elgondolkoztam volna azon, hogy kieszem a vagyonából, bár a lelkiismeretem úgy se engedte volna meg nekem ezt az aljasságot.
-Igen, ezt eltaláltad! Megválogatom, hogy kivel állok szóba és arra még jobban ügyelek, hogy kit engedek közel magamhoz -a mondat végét jobban megnyomom, egyfajta célzásként. -Kifejezetten utálom, ha valaki késik, ez azt jelenti számomra, hogy annyira nem tisztel, hogy időben érkezzen a megbeszélt találkozóra -mellesleg a késés azt is jelenti, hogy az illető egyáltalán nincs felkészülve a velem való találkozásra. Ha valaki pedig készületlenül érkezik valahova, az olyan, mintha ott se lenne!
-Neked erről mi a véleményed? Meddig nézhető el a késés? -most már érdekel az ő álláspontja is a témáról. Ebben a témában több ember nem értett már velem egyet.
-Miért féltem? Nagyon egyszerű, azért, mert nem tudtam, hogy hogyan fogsz reagálni! Neked a meló könnyebb része jutott, csak viszonoznod vagy elutasítanod kellet a kezdeményezésemet, ez a két lehetőséged volt! Nekem kellett megtennem az első lépést és emiatt úgy érzem magam, mintha te lennél Higgins professzor, én pedig Elza. A történetben csak akkor derülnek ki a professzor érzései, amikor elveszti a lányt. Te is elég jól titkoltad érzéseidet irányomban, mintha arra vártál volna, hogy én lépjek először! Mi történt volna, ha nem léptem volna? -egy újabb kérdés, ami foglalkoztat. Az maradjon titok, hogy a találkozásunk óta gondolkoztam azon, hogy kik is vagyunk és a legtökéletesebbnek Higgins professzor és Elza helyzetét láttam hasonlónak a miénkhez. Az már csak mellékes, hogy az eredeti mű szerint ők sose jöttek össze, csak a színdarabban a közönség nyomására változott meg a történet vége. Remélhetőleg velünk máshogy lesz és Steph is szerez annyi bátorságot, hogy ne külön utakon járjunk.
-Rendben, ezt én is megígérhetem neked! -mosolygok Steph-re. Eddig se állt szándékomban hazudni neki, felesleges is lenne az igazság úgyis utat tör magának és gyorsan kiderül.
-Nem úgy volt, hogy csak animéket nézel? -jobb szemem feletti szemöldökömet felhúzva teszem fel a kérdést és halvány mosoly jelenik meg arcomon.
Majd ezután a munkára terelődik a beszélgetés és Steph elmeséli, hogy ő mit csinált iskola után. Nos, utca zenésznek nem állnék az biztos, nem azért, mert számomra túl alantas lenne ez a foglalkozás, szimplán csak valami komolyabb munkát szeretnék, ami után biztos, hogy viszek haza pénzt és nem másokon múlik a megélhetésem. Persze tudom jól, hogy a mai világban ez nem ilyen egyszerű.
-Lehet, hogy igazad van és várnom kéne! Viszont, ha vége a vizsgaidőszaknak, akkor túl sok lesz a szabadidőm, bár akkor úgy is otthon leszek majd, csak fura lesz innen újra hazatérni. Mintha otthon már nem az a hely lenne, ahonnan eljöttem. Neked nincs ilyen érzésed? Nem érzed úgy, hogy a kastély lett az otthonod és a családod a második helyre került? -lehet csak én gondolom túl a dolgokat, ami mostanában rám túlságosan is jellemző, de örülnék annak, ha ezzel az érzéssel nem lennék egyedül, így talán még van esély arra, hogy nem bolondultam meg teljesen.
-Mindenképp meg kell nézni akkor azt a helyet, viszont lehet, hogy fizetni kell ahhoz, hogy kibérelhessük! Ha esetleg fizetni kell érte és nincs más lehetőség a próbák megtartásához, akkor szólj és hozzájárulok a bérleti díjhoz! -jó lenne, ha a Steph által javasolt terem elérhető lenne számunkra, de a mai világban semmi sincs ingyen, ezért biztosra veszem, hogy valamennyi bérleti díjat felszámolnak nekünk. Viszont ez egy olyan dolog, amire szívesen költök és természetesen nem várhatom el, hogy a srác egyedül állja a költségeket.
Közben megérkezik a rendeléseink és észreveszem, hogy Steph milyen izgatottá válik, gondolom ő is már éhes lehet. Ám mielőtt elkezdek enni, előtte megosztom gondolataimat Steph-el az egészséges életmódról és kikérem véleményét a témáról. Pontosabban az érdekel, hogy ő hogyan óvja testének épségét. Ám, hamar kiderül a szörnyű igazság és két mondat között elejti az egyik legnagyobb félelmemet, a dohányzást. Kissé megilletődöm, egy hang se jön ki hirtelen belőlem. Kell egy pár perc, hogy összeszedjem magam.
-Te dohányzol? -teljes ledöbbenés részemről. -A legtöbb haláleset annak a kis bűzrúdnak köszönhető! Tudod, hogy rákot okoz és minden egyes szippantással mérgezed a tüdődet? Olyan, mintha valaki víz helyett lassan oldódó mérget inna! Miért kell neked az a halálrúd? -órákon keresztül tudnám ecsetelni a dohányzás káros hatásait Steph-nek, bár gondolom már mindent hallott róla, szóval feleslegesen jártatnám a számat. A megdöbbenéstől nem is tudnék most nagy mélységekbe merülni a témában, ezt a pár mondatot is nehéz volt megszülnöm. Annyira lesokkolt ez az új tény Steph-ről, hogy a saját limonádém helyett a félretolt kávéjába kortyolok bele.
-Ez meg mi? Mintha egy hordóból öntötték volna a bögrébe! Szerintem megromlott és valami erjedni kezdett benne, gyorsan küldjük vissza! -leteszem a kávéval megtöltött poharat az asztalra és tekintetemmel a felszolgálót keresem, hogy jelezhessem neki a problémát. -Ilyenkor persze az összes pincér eltűnik, tudják, hogy elrontottak valamit! Még szerencse, hogy nem ittál bele, így csak én éreztem ezt a borzalmas ízt! Majd, ha újra előkerül a lány, akkor jól lecseszem, megakart mérgezni téged! Bár a cigihez képest, ez vitamin -nem tudom úgy elengedni az előző témát, hogy ne szúrjak oda Steph-nek. Majd én is nekikezdek a pizzámnak, hogy elnyomjam azt a borzalmas ízt, amit a kávé okozott.
Az ezután következő poénom, eléggé meglepte és megijesztette Steph-et. Hirtelen felpattan miután azt kamuzom neki, hogy a családom gyilkosokból áll és én is vérre szomjazom. Kell egy kis idő, amíg a srác rájön, hogy csak szivatom. Tudom, nem szép dolog tőlem, főleg azok után, hogy magamról kellene mesélnem, de olyan jó érzés megtréfálni a kis naiv Levitást. Amíg ő próbálja lenyugtatni hevesen dobogó szívét, addig én jót nevetek az egész jeleneten, ami nem rég lejátszódott itt mellettem.
-Megijedtél Steph? -miközben felteszem neki a gúnyos kérdést, közben próbálom visszafojtani a nevetésemet.
Most Steph lep meg engem komoly kérdésével, amire hirtelen nem is tudok mit válaszolni. Pontosabban a válasz megvan, csak meg kell fogalmaznom a mondatot.
-Igen, azért már bántottak, mert szorgalmas vagyok, nehezen nyílok meg és jobban érdekelnek a könyvek, mint a társas kapcsolatok. Az okára még nem jöttem rá, anyám mindig azt mondta, hogy csak féltékenyek rám, mert én sokkal komolyabb vagyok náluk és jobban érdekel a világ, mint őket. Szóval, elhittem ezt a mondatot és reméltem, hogy egyszer majd belátják, hogy nem az ellenségük vagyok, csak én máshogy élem meg a jelent, mint ők. Azért viszont még nem ért bántás, mert meleg vagyok. Mondjuk sokan nem is tudják rólam, azt pedig nem látom, hogy a jellemem vagy mozdulatom árulkodik-e erről! Nem szoktam külső szemmel figyelni önmagamat, így ami számomra természetes az lehet másnak már feltűnő! Te, aki saját szemszögéből lát engem, áruld el nekem, hogy van-e arra utaló jel, hogy más vagyok, mint az átlagos srácok! -Steph felé fordulok várva a megváltó választ kérésemre. Majd folytatom a mély gondolataimat. -Amikor nehézség támad az életemben vagy verbálisan bánt valaki, mindig Madách nagyszerű mondata jut eszembe, „küzdj és bízva bízzál!” -egy kis hatásszünetet tartok az idézet elmondása előtt, hogy még jelentőségteljesebb legyen ez a nagyszerű mondat. Majd a karkötőre nézek, ami Steph karját ékesíti.
-Téged bántottak valaha azért, aki vagy? -illik visszakérdezni, ha már ennyire komoly témába kezdtünk bele. Másrészről természetesen engem is érdekel, hogy Steph milyen élményeket szerzett eddigi élete során.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 252
Összes hsz: 317
Írta: 2023. augusztus 8. 17:04 | Link

Somlay Kornél

Először hallottam Somit olaszul beszélni. Fogalmam sincs miről hadovált, de nagyon klassz volt! Gyakorlottnak tűnt a nyelvben.
- Nem – csóváltam fejemet. Somi percekkel később elmondta a jelentését is. Megszoktam, hogy a fiú olyan elvontnak, ugyanakkor nagyon művészinek tűnt mivel sok hasonló furcsa mondatot tudott – Tehát valaki olyannak gondolsz engem, aki beleillik a mindennapi életed darabjai közé?
Reméltem inkább ez, és nem arra gondolt, hogy teljessé teszem őt. Szép gondolat, csak szerintem mindenki eleve már egy egészként kezdi és két egész egység alkot egy rajta kívülálló… harmadik dolgot, ha már mindenféle érzésről hadováltam idáig, akkor kimondom, a szerelemre gondolok. Viszont nem mondanám, hogy bennem olyan gyerekes hű de nagy erővel tombolna. Még keresnem kellett erre a megfelelő kifejezést, amit biztosan nem ezen a napon találtam meg, a pizzériában. Hozzá kellett tennem hangosan a szituációhoz a következő kérdést:
- Mióta tudsz olaszul? – hitetlenkedtem.
Gyönyörű váltás következett, én kérdeztem, a fiú meg meghagyta, meséljek. Azt hiszem valahol igaza van, nem várhatom el, hogy mindig ő kérdezgessen.
Rozsdásodom, értettem flörtölési stílusomra.
- Eddig négy barátnőm volt, mind ebben az iskolában. Nagyjából a vékony és tőlem kisebbek az ideáljaim. Egyikkel sem éreztem azt, hogy mentálisan megközelítőleg egy szinten lennénk, ezért elég fárasztónak véltem őket. Neked voltak már más kiszemeltjeid? Mármint itt a suliban – érdeklődtem.
Sejtelmes mosoly terült szét arcomon, mikor ahhoz érkeztünk, mit mondanék magamról egy ismeretlennek.
- Ő az apám – nevettem el magam hamar – Viccen kívül! Férfi ágon nálunk mindenki Stephen Zimmermann. Szeretem a pálcakészítést és a gitározást. Mindenről is megvan a véleményem és szeretek konstruktív vitákat folytatni, meg ha kicsit nyeregben érezhetem magam. Azt hiszem ebben teljesedek ki Levitásként. Nem szeretem az unfair szituációkat, vérlázítónak tartom. Veled mi a helyzet, Somlay Kornél?
Szép szavak, szép szavak. Ejj.
Zavaromban kissé szaggatottan fújtam ki a levegőt, mint amikor a nyár forró és párás levegője égeti torkodat.
- Hmm, figyeljen akkor, hátha lesz készleten később – mondtam viccelődve, ötlet hiányában. Érdekesség, valamilyen a magyar nyelvtanulást segítő könyvben találtam a 44. oldalon ezt a mondatot, de őszintén se nem könnyű, se nem jó példamondat. Diáknak készültem, nem logisztikusnak. Aztán belegondoltam, ha valaha boltom lesz, igenis tudnom kell hasonlóval felelni, mert nem mindig lesz egy adott pálcatípus készleten.
Somi szavai közt a „Közel” erőteljesen ki lett hangsúlyozva. Értsem úgy, hogy egyfajta megtiszteltetésben részesít azzal, hogy velem egyáltalán szóba áll? Ez jó lenéző! Egy hosszabb ideig tartó zavart idézett elő bennem, ami később letisztult, ahogy tovább beszélgettünk.
- Nos, nem vagyok túlzottan az etikett híve, de azt mondják, hogy a beszélt időponthoz képest 15 perc türelmi idő még belefér. Én azt mondanám, ha valaki negyedórával később se tolja elő a képét, akkor fordulhat vissza. Elítélem őt, mert még ha nem is mindenkiből lesz jövendőmondó, az egyén saját felelőssége úgy intézni mindent, hogy időben a helyszínre érjen. Utálok várni, 15 perc nálam még belefér, nem szólok rá semmit, de ha több, akkor el szoktam tűnni és csinálom a saját dolgomat. Az, hogy te a csattra pontos érkezést követeled meg, az én morálomhoz képest túlzottan szigorú és nem értek vele egyet, de elfogadni elfogadom.
Lágy nevetésben törtem ki, amit a fiú úgy értelmezhetett, ahogy akart. Akár meg is sértődhetett rajta, de ha elég értelem szorult belé, talán átment, hogy korántse gúnyból reagáltam így.
- Ki tudja! Lehet akkor sose tudom meg magamról, hogy bi vagyok és nem hetero! Mert én ugyan nem titkoltam semmit – ingattam szőke fejemet – Fingom se volt arról, hogy mit éreztem a vízesésnél, vagy azt, hogy most mi kering bennem. Hazugság lenne mindent elsöprő szerelemnek hívni és piedesztálra emelni téged. De kifejezetten boldog vagyok.
Mostanra csurgott le, mi van, ha a fiú szimplán érdemesnek tart arra, hogy komolyabban szóba álljon velem? Az én hiányosságomnak tudható -e be ez a fajta lassúság, vagy vajon az új tapasztalat öröme az, ami kicsit elködösített? Közös fogadalmunkra, hogy csak is az igazat mondjuk egymásnak, bólintottam egyet. Kár lett volna túlragozni. A mese nézés, és egyben a háttérben összeomló, férfias becsületem volt a téma. Meg kellett védenem minden erőmmel!
- Hát ööööö… Azt is nézek – hangsúlyoztam, nehogy egyből téves következtetésekre jusson. Talán az, hogy csakis miatta kezdtem el meséket nézni 19 éves nagy szamár létemre, erős túlzás. Nevezhettük általános érdeklődésnek. Jobban hangzott.
- Ó tényleg, a hazamenetel. Már el is felejtettem – morogtam dacosan. Nem rúgták ki aki itt akart maradni. Általában ekkor tűntem el rejtélyes körülmények között egy stresszlevezető cigire, mindig ezt az ingert váltotta ki belőlem a roskadásig pakolt bőröndök, lebegő könyvcsomagok és rikácsoló baglyok látványa. Kicsit irigyeltem azt, akinek volt lehetősége hazalátogatni. Volt pár jófej gyerek Uppsalában, de csak miattuk nem mentem volna vissza. Max. akkor, ha erős indok vezérel, például Zsanna nyaggat egy svéd hegyi túrával. Hisztis picsa, de neki is megvannak a maga bajai, ahogy elnéztem. Szívesen kirángattam volna a burokból, még ha csak egy napra is…
Lehet egy nap én keresem fel őt!
- Pont azt érzem, hogy nekem az egyetlen családom ezek a kőfalak, a diák társadalom tudálékos de becsületesebb rétege, meg a tanárok. Na, közülök se mindegyik, de az most más téma. Nem igazán maradt más nekem, Kornél – meredten néztem az asztalt -, de boldog vagyok…!
Szívből jövő mosollyal ajándékoztam meg a fiút. Érezhette, hogy nem mártírkodok, habár így is ott csengett szavaim mögött valami megfoghatatlan, távolról érkező szomorúság, amit érezhetett kicsit, ha odafigyelt.
- Ki tudok kapcsolni egy kicsit. Még egy tavat is tudok, aminek télen forróak a padjai, nem fagysz meg. Te hogy vélekedsz erről és… hova mész majd haza? Öhm, a díjat meg hagyd csak. Elsősorban magadra gyűjtsd, azt mondtad fontosak neked a tanulmányaid, nem?
Már csak az hiányzott, hogy lehúzzam.
Szó sem lehet róla.
A szemeimet forgattam, ami az ablakon át beszűrődő fény miatt épp zöldes árnyalatot kapott. A szükséges rossz elérkezett: túl sokat mondtam! Konfliktusba kerültem magammal fél pillanatra.
Kellett neki mondanom a dohányzást!
Eleget hallgattam már én ezt a svéd iskola prefektusaitól akik már pusztán lépteimből meg tudták mondani, ki vagyok. Éreztem hátamon tekintetüket, figyelték mikor szegem meg újra a dohányzásra vonatkozó előírásokat, amiket komisz fejemmel újra és újra szívesen megcsináltam. Unottan hümmögtem. Aha, káros hatások. Rákkeltő. A dobozon tüdők, meg emberek, amit akarsz, hogy elriasszon a cigitől Na most a színtiszta igazság, hogy mindez messze nem elég; aki szívni akarja, fogja is. Van akinek az alkohol, vagy kávé, nekem elsősorban a nikotin „a cselekvés ami kikapcsol és önmagamhoz vezet”.
Az előbb említett konfliktus hamar elillant, nagyokat pislogtam, kővé dermedt arccal. Kornél nem csak meggondolatlan volt most, de hülye is.
- Somi, ez ír kávé! – hördültem fel. Nyúltam is a pohárért, de ő gyorsabb volt és körülbeül elmarta tőlem - Alkohol van benne!
Tettem hozzá rövid hatásszünetet követően. Amint letette az italt, orrom elé emeltem és meglötyköltem a megszentségtelenített remekművet. Ugyan csak egy méretes korty volt, de szag alapján nem spórolták ki belőle a whiskeyt.
- Jól vagy? – kérdeztem aggodalmasan. Két dolgot néztem ki belőle: most vagy megint átkúr, vagy tényleg… Hogy aggódtam -e érte? Hááát… Őszintén nem volt fogalmam arról, hogyan viselte a piát. Régen rossz, hogyha visszaköszön az ebéd. Arra, hogy a pincért emlegeti, inkább figyelmen kívül hagytam. A távolból kiszűrődő apró hüppögésből viszont hamar kikövetkeztettem, hogy a szőke csajnak sincs ma jó napja… Amennyiben nyugtázhattam a fiú állapotát és esetleg hátradőlhettem, ráért rendezni ezt a félreértést – egyelőre.
„Megijedtél, Steph?”
Először nem feleltem a kérdésre, hogy megijedtem -e, mert rá tudtam volna vágni olyat amit megbánok. Támadásnak vettem és rosszul esett, hiszen régi emlékeket triggerelt, amiről ő mit sem sejtett. Szemforgatva leültem és halkabbra vettem magam:
- Igen, eléggé – Reméltem átmegy neki a dühöm. Meg kicsit azt is, hogy hirtelen felállásomból, a szék nyikorgó hátratántorodásából nem fogott semmit a fiú és csak betudta egy szimpla ijedelemnek a reakciómat meg a belőle fakadó hirtelen kilengésnek. Csak a kis shit showja miatt nem árultam volna el neki a bántalmazómról semmit. Magamban duzzogtam még egy darabig, aztán lehiggadtam, elengedtem. Aligha lett volna értelme kvázi őt hibáztatni olyan miatt, mely bennem szunnyad még jó darabig, s reményeim szerint ott is maradt, egy ajtó mögé bezárva. De ez a bántalmazás téma egyenes sínnek tűnt a zárt ajtók felé, amelyeket örökre zárva tartottam volna... Szavait hallva elöntött a méreg, kezeim az asztal lapján nyugodva azonnal ökölbe szorultak. A gyerekek különösen brutálisak azzal szemben, ami „nem hétköznapi” és szembemegy a neveltetésükkor megismert nézetekkel. Ha kvibli vagy, azért szólnak be, ha jobban eltrécselsz a futóférgekkel, mint a boszorkányokkal és varázslókkal, akkor meg azért. A melegek szerintem olyanok, mint a méhszerű lények a rózsakertben, amit pár ember károsnak ítél mert nem hajlandó megismerni őket, ezért egy pálcapöccintéssel vagy mérges bájitallal elintézi őket. Gyakorlatilag egy létező, és az ökoszisztéma szerves részét képező dolgot próbálnak ignorálni, vagy egyenesen eltűntetni és nem fair, hogy ennek a Somihoz hasonló értelmiségiek isszák meg a levét! Reméltem, sose jön el az a pillanat, amikor beszólnak neki, esetleg nem történik rosszabb...
Át kellett gondolnom, mennyit oszthatok meg a kíváncsi ifjonccal a múltamból. Egyből nyitni és elmondani mindent túl kockázatos volt, na meg külső szemszögből rohadt ijesztő a másik félnek. Somiban a… randipartneren kívül a leendőbeli gitáros buddymat láttam, nem a pszichológust akit azért fizetsz, hogy meghallgasson.
- „Küzdj és bízva bízzál!”? Bántottak bezony és valami hasonló szemléletet próbáltam kikovácsolni abból a rakás szarfészekből, de csak mostanra sikerült – vigyorogtam büszkén – A beszólogatás semmi volt, az ettől leheletnyivel magasabb szint meg az, amikor megtéptek. Azért bántottak, mert látták, hogy hagyom és lehet, aztán én okoztam nem kis meglepetést, amikor megtanultam a sarkamra állni.
Kitettem az asztalra bal kezemet és felfordítottam. Egy hegre mutattam az alkaromon, közel a vénámhoz.
- Ez itt egy önvédelemről hátramaradt „emlék”. Tudod mi az a bicska? Na, ezt azzal okozták – meséltem nosztalgikus állapotba lépve. Kisfilmként lepörgött előttem újra ez az emlék. Szar volt és tanulságos.
Utoljára módosította:Stephen Zimmermann, 2023. augusztus 9. 01:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 204
Írta: 2023. augusztus 15. 12:07 | Link

Stephen Zimmermann


-Számodra ezt jelenti a mondat? -teszem fel a kérdést Steph-nek. -Egyébként igen, úgy gondolom -de annyira összetettnek hangzik az idézet, hogy nehéz erre ilyen egyszerű választ adni és az eredeti tervem az volt, hogy majd Steph eldönti, hogy mit is akartam ezzel mondani.
-Nem tudok olaszul, ezt csak a te kedvedért tanultam meg. Szerintem, ha egy olasz hallotta volna biztos belekötött volna, hogy nem jó a kiejtésem, de a célom nem is az volt, hogy anyanyelvi szinten beszéljem a nyelvet. Szimplán csak megtetszett és ez a mondat fejezte ki igazán, ami bennem van. Nehéz megfogalmazni egy érzést -túlságosan is nehéz. Már érezni is nehéz nem, hogy szavakba foglalni. -A világ valamiért nem ismer köztes állapotot, a szépirodalom főleg nem. Nincs olyan vers, ami arról szólna, hogy valakit megkedvelünk, de még távolinak érezzük ahhoz, hogy megszeressük. Ahány könyvet olvastam a témáról, abban mind az volt, hogy valakit meglátunk és vágyakozunk utána a másik véglet, hogy teljes szívvel szeretjük a kiszemeltünket, mintha semmi más érzésünk nem lehetne egy számunkra szimpatikus ember iránt -bosszantó. Éveket töltöttem könyvek tanulmányozásával és mégse találok olyan művet, ami tökéletesen leírná érzéseimet. Azokat az érzéseket, amiket még én se tudok rendesen megfogalmazni.
A kérésemre, hogy meséljen és ne várjon a kérdésre, elkezd beszélni én pedig figyelmesen hallgatom. A végén feltesz két kérdést és mielőtt megszólalnék tartok egy kis szünetet.
-Valóban úgy gondolod, hogy ha egy kérdést feltennék veled kapcsolatban, akkor ez erre irányulna? -őszintén szólva nem tudom, hogy miért az eddigi párkapcsolatairól kezdett el beszélni, de remélem, hogy kiderül. -Kiszemeltem? Érdekes kérdés! Ha szó szerint veszem, akkor azt kell mondanom, hogy igen, vannak itt olyan srácok, tanárok, akik tetszenek, de te szerintem úgy értetted, hogy volt-e olyan személy előtted, akihez megpróbáltam közeledni. Ebben az esetben a válaszom az, hogy igen. Zsannának hívják, első éves, Eridonos, de nem alakult jól a dolog és barátok maradtunk -még mindig fáj az a jelző, amivel akkor ott illetett engem a lány. Nehéz túllépni rajta, mert kisebb sebet hagyott a szívemben.
-Van két öcsém, ikrek. Szeretek olvasni, tanulni, úgy vélem, hogy manapság már csak ez az egyetlen érték, amit senki nem vehet el tőlem. Persze vannak időskori betegségek, amiknek célja, hogy teljesen kiszolgáltatott állapotba kerüljek és a nevemet is elfelejtsem, de amíg ezek a problémák nem jönnek, addig szeretném megismerni a világot és tudni róla mindent. Szeretem a kérdéseket és megkeresni rájuk a választ. Én is gitározom, otthon zongoráztam is. A családom majdnem ezeréves, régi időkre nyúlik vissza, a felmenőim imádják a vezetéknevünket, nekem csak betűk, amik a Somlay-t alkotják, nem ez tesz azzá, aki vagyok, hanem a tetteim. Apám szigorúan nevelt minket, anyám pedig ennek teljes ellentétje, de mégis közösen értékeket adtak át és megtanítottak, hogy ugyanezeket keressem egy másik emberben is. Érzékeny és kíváncsi személy vagyok, ez tesz Levitássá. Néha túlgondolok dolgokat és rá görcsölők olyan szituációkra, amikre nem kéne. Viszont szeretem az életet -hirtelen ennyi jut eszembe saját magamról. Nem is olyan könnyű bemutatnom külső szemmel azt, aki vagyok, de talán most még többet is elárultam magamról.
-Ebben a témában sokan nem értenek velem egyet, de engem így tanítottak, hogy tiszteletlenség késni. Persze az megint más, ha valaki egyszer valamilyen külső tényező miatt késik, de ha notórius késő, akkor azt nem tudom elnézni! A tizenöt perc már nagyon soknak tűnik, ezalatt az idő alatt nagyon sok minden más értelmesebb dolgot is lehetne csinálni -számítottam rá, hogy Steph nem osztozik nézeteimen, de valahogy már hozzászoktam, hogy az emberek nem értenek velem egyet ebben a kérdésben. Valamiért a mai kor divatjává vált a késés, pedig nagyon nem jó érzés várni valakire. Steph lágy nevetésben tör ki, ami először megdöbbent, hiszen nem tudom, hogy mi válthatta ki belőle ezt a reakciót, viszont irtó cukinak tartom és éppen ezért nem sértődöm meg. Nincs is okom rá.
-Most mondtad, hogy akkor lehet, hogy nem derül ki, hogy nem vagy hetero. Az nem titok, ha saját magunk előtt rejtjük el önmagunkat? Elsöprő szerelemnek valóban hazugság lenne hívni, ha már ilyen erős szavakon gondolkozol, akkor illőbb lenne fellángolásnak nevezni, de a lényeg, hogy boldog vagy -nem is számít más csak a boldogság! Ha már sikerül elérnünk ezt az állapotot, akkor nem is kell más. Az élet egyik legnehezebb dolga megtalálnunk a boldogságot, vannak, akik halálukig azt keresik és sose találnak rá. A boldogság nem üres szavakban vagy gazdagságban rejlik, egy érzés nem rejthető el tárgyban, a szívünkben kell lennie és ha egy-egy pillanatban felfedezzük, akkor az azt jelenti, hogy valami olyan történik velünk, amire mindig is vágytunk.
-Elfelejtetted a hazamenetelt? Sokan arra várnak, amikor belépnek ide, de te mégis megfeledkeztél róla -hallom a hangján, hogy oka van annak, hogy nem várja a tanév végét és a szünetet. Minden bizonnyal érdemes lenne rákérdeznem erre az okra, de lehetséges, hogy kérdésemmel olyan mély sebet tépek fel, amiről Steph még nem szeretne beszélgetni velem. Tiszteletben kell tartanom ezt és jobb, ha csak várok arra, hogy magától meséljen a benne keringő gondolatokról. Nem is kell rákérdeznem, mert rövid időn belül mesél azokról, akiket ő családnak nevez.
-Biztos, hogy boldog vagy? Mindaz, amiről itt beszéltél leginkább második családnak nevezhető, de nincs senki, aki hazavárna? A szüleid nem örülnének neked, nem ölelnének át és nem mondanák, hogy büszkék rád? -kikerülhetetlen, hogy ilyen kérdéseket feltegyek még akkor is, ha ez egy olyan téma, amiről Steph nem szeretne beszélni. Viszont engem nagyon is érdekel. Érdekel, hogy miért tartja az iskolát és a benne élőket az első családjának és hogy miért nem akar hazamenni a szüleihez. Megszeretném érteni őt és örülnék, ha többet tudhatnék meg róla.
-Én a családi házunkba megyek haza, az otthoniak már várnak és nekem is hiányzik a szobám, ahol egyedül lehetek, ott vannak a könyveim, a rajzaim és Ybl terráriuma. Már biztos neki is hiányzik a saját helye. A tanulmányaim fontosak, de van annyi pénzem, hogy mellette beletudjak adni egy olyan dologba, ami az én érdekemet is szolgálja, ezért szó sem lehet arról, hogy egyedül fizess mindent -kellemetlenül is érezném magam, ha a bérleti díjat Steph egyedül fizetné ki. Úgy érezném, hogy csak kihasználom őt és én semmit nem teszek a zenekar sikerességéért.
A család és otthon után elérkezünk egy sarkalatos pontra, ami Steph dohányzásáról szól és hosszú előadást tartok ennek a káros mellékhatásairól.  Annyira belemerülök az előadásomba, hogy észre se veszem, hogy Steph poharából iszok, ami ír kávét tartalmaz. Még szerencse, hogy az íze teljesen más, mint egy normális kávéé és ez ébreszt rá tévedésemre. Persze, most is inkább Steph érdekeit tartom szem előtt s próbálom neki jelezni, hogy ezzel az itallal valami baj van. -Mitől lesz egy kávé ír? Ott találták fel ezt a borzalmas ízt? -honnan is tudhatnám, hogy mi a különbség egy ír kávé és egy olasz eszpresszó között? Még soha életemben nem ittam kávét, ez az első alkalom. Természetes, hogy nem tudom megkülönböztetni a kávéfajtákat és egyedi ízvilágukat. Viszont hamar kiderül, hogy mi okozza ezt a kesernyés ízt az italban és hogy mitől különleges annyira az ír kávé. -Micsoda? Alkohol van benne? -megdöbbenve ismétlem Steph szavait. -Te alkoholt iszol fényes nappal? Tudtad, hogy alkoholt tettek bele? -bár feltételezem Steph tudott arról, hogy az italában alkohol van csak nekem okoz újdonságot ez az információ. -Hogy lehet egy kávéba alkoholt tenni? Egy kávé legyen kávé, az alkohol pedig alkohol, de ne keveredjenek! Hol vagyunk mi, Woodstockban?  -talán ott ittak egésznap alkoholt rekesz számra és használtak más tudatmódosító szereket azok a fiatalok, akik tüntettek a háború ellen. Viszont mi itt vagyunk, egy mágusvilágban, ahol semmi nem ad okot arra, hogy alkoholt fogyasszunk. Nem is értem, hogy miért isznak az emberek ilyen italokat! Tudom, még fiatal vagyok, kevés élettapasztalattal, de remélem, hogy később se fog változni a véleményem a témával kapcsolatban.
-Igen, semmi bajom -de érzem ahogy az alkohol felszívódik testemben és bekerül a véráramba. Az eddig tiszta és ártatlan szervezetembe, egy számomra idegen anyag kezdi el befészkelni magát, a véráram segítségével eljut a májamig és ott az alkohol-dehidrogenáz enzim segítségével metabolizálódik. Majd feljebb jutva hatást gyakorol a központi idegrendszeremre is.
A kis poénom nagyon nem nyeri el Steph tetszését és az se segít sokat, hogy húzom az agyát vele. Hangjában jól hallhatóan érzem a dühöt, így az eddigi poénkodós kedvem komolyra változik és eljön az ideje, hogy bocsánatot kérjek tőle.
-Sajnálom, nem akartalak megbántani -nem gondoltam volna, hogy majd így fog rá reagálni, ha csak sejtettem volna, akkor biztos nem sütöttem volna el ezt poént. Mondjuk nem értem, hogy mit tehettem, amivel ilyen reakciót váltottam ki a srácból.
-Igen, „küzdj és bízva bízzál!” Madách Imre, „Az ember tragédiája” című drámájában hangzik el, amikor Ádám odamegy Istenhez, miután az Úr és Lucifer megmutatott neki mindent, hogy hogyan fog alakulni a világ és ezek után Ádám elmondja, hogy ez így nem jó az ember csak rombol és így mi értelme az életnek, minek kezdjenek bele mindenbe és erre az Úr csak ennyit válaszol, hogy küzdj és bízva bízzál -annyira fantasztikus ez a mű, Madách megelőzte a korát és még most is tökéletes tanács Stephnek is, aki kitárja  szívét és megosztja velem mindazt, ami eddig történt vele. Mást nem is tudok mondani, csak megérintem a sebet, amit egy szúróeszköz okozott. Kétlem, hogy most a sajnálatomra vár vagy bármi hasonlóra. Pedig csak ez jut eszembe, az őszinte együttérzés és mondanám neki, hogy nem kell félnie már itt vagyok, de félek, hogy kevés vagyok és nem hinne nekem. Először neki kell megbíznia bennem teljesen, hogy maga érezhesse jelenlétemet ahhoz, hogy tudja minden rendben, már nincs mitől tartania. Vállára hajtom fejem, kezem a seben és ülök mellette szótlanul, majd egyszer csak beüt az alkohol, felemelem karomat és engedve a gravitációnak leejtem az asztalra. -Nézd, nem érzem! Mintha ez nem is az enyém lenne -ismét magasba emelem a karom és újra elengedem -Putty -e hang csúszik ki a számon, amikor asztalt ér a kezem. -Neked is meleged lett? -felhajtom pólóm ujját és láthatóvá válik hófehér bőröm, amit egy kis ideig csendben nézek, majd Steph felé fordulok széles vigyorral arcomon. -Nézd, milyen izmos vagyok -azzal befeszítem karom és bőrömön apró puklivá változik az izomnak nem nevezhető hús, ami a csontos, petyhüdt karomhoz kötődik. -Te milyen szexi vagy -mélyen belenézek Steph szemébe, majd elnevetem magam. -Ugye tudod, hogy én itt vagyok melletted és nem engedem, hogy bárki bántson téged? -mégis csak kibukik belőlem az, amit józanul nem mertem elmondani neki, de úgy látszik az alkohol immáron teljesen úrrá lett rajtam. -Rendeljünk még ilyen skót teát -és megpróbálom felemelni karomat, de ismét lenyűgöz az a tény, hogy teljesen ellazult. Elkezdem csipkedni, hogy megbizonyosodjak arról, hogy valóban hozzám tartozik. Közben egy dal jut eszembe.
-A Juliska, a Juliska otthona Budapest a vére, mint a paprika, s ha elkap nem ereszt. Az éjjel gyorsan lázba hozza dalra, táncra kész. A szeme csillog, mint a gyémánt nincsen benne félsz! Jaj, jaj babám, nem az én hibám, hogy minden férfi mosolyogva kedvesen néz rám! Jaj, jaj babám nem az én hibám, hogy átveszik a férfiak az én energiámFred Raymond, Maske in Bleu művéből származik a dal és nem tudom, hogy hogyan juthatott éppen most az eszembe. Viszont sikerül pont olyan hangerővel elénekelnem, hogy mindenki ránk figyeljen. -Zsengem nem Gulikának hívnak, te vagy János -az alkohol miatt kissé összeakad a nyelvem és ezért válik értelmetlenné, nehézzé kimondani ezt a mondatot, amit már így is csak lassan, tagolva tudok elmondani Stephnek. Közben kezemmel végig simítok az arcán. -Mit inni mi? -ezt a három szót is csak szótagolva tudom kimondani, s közben csuklok is egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 252
Összes hsz: 317
Írta: 2023. augusztus 16. 21:23 | Link

Somlay Kornél

- Számomra nem – adtam határozott választ – Először totál az jött át, hogy az illető megtalálja a másik felét valaki másban és ketten alkotnak egy egészet; de én szerintem két lélek eleve egy egészként találkozik és emiatt ha együtt vannak, akkor amit, ahogy csinálnak, az alkot egy rajtuk keresztül áramló, harmadik dolgot, amit némiképp szerelemnek lehet hívni. Nézd hozzá azt, hogy magát a szerelmet lehet csak szavakkal leírni.
Felvállaltam amit előzőleg gondoltam az olasz nyelvű tételmondat kapcsán, viszont az elmondottak csak egy részét fedték le. Folytatni akartam a szót, de ösztönösen visszafojtottam lélegzetemet, amikor kimondta, csak miattam tanulta meg az olasz mondatot. Pár másodpercig ültem csak így és hamarjában vettem is tovább a levegőt, még mielőtt itt beleköhögök udvariatlanul mindkettőnk szavába és megszakad a jó kis gondolatáramlás.
- Épp ezért sose olvasok irodalmi műveket – ingattam fejemet – Megleptél egy pillanatra, hogy csak miattam képes voltál külföldi anyagot memorizálni.
Aprón elmosolyodtam, megmutatva gödröcskéimet. Hozzá picit hunyorogtam is, mintha a szemembe sütött volna a nap; kivéve, hogy mi még az épület árnyékos oldalán ültünk és velünk ellentétesen helyezkedett el a világos oldal. Túlzás lenne azt mondani vajon, hogy prizmaként tekintettem Rá? Amin átfut a fény és szétbontja hét alapszínre. Számomra a fiú valóban egy színes egyéniség!
- Mindig csak végletekbe ütközöm – folytattam gondolatszálamat a szépirodalmi műveket illetően – Pedig biztos erre is van valami kifejezés vagy vers, ha konkrét novella vagy regény nincs. Mert hát, hogy őszinte legyek én se csípem ezt a szerelmes sallangot és az utána vágyódást vagy a totál vak rózsaszín ködöt és kész! Látszik miként gondolkodtak a régi kor írói. Szerintem mi ebben az esetben erősen köztes állapotban járunk, mondjuk. Laza a kommunikáció, szívesen töltünk időt egymással, úgy vettem észre, viszont nem lógunk egyfolytában a másikon. Egyébként más téma, de gondolkodtál azon, hogy megpróbálkozz az írással? Lehet jobbat alkotnál, mint a régiek vagy nagyon sok mai.
Kérdésére értetlenül felvontam szemöldökömet.
- Nem – feleltem őszintén és megvártam válaszát. Mikor átgondolta, megpróbálta visszafejteni, hogy én valójában miként értelmeztem a neki szánt kérdést, helyeslően bólintottam. Jobban érdekelt kivel próbálkozott előttem, az előző kapcsolatai, ha voltak. Alig hittem a fülemnek! Előkerült „Zsanna” neve. Döbbenetemben azt hittem, lefordulok a székről, ezért gyorsan előrehajoltam és kezeimmel az asztalra könyököltem, így ha el is borulok, legalább két kézzel meg tutam ragadni valahogy a bútort.
Nem lepleztem arckifejezésemet.
- Kárási-Tóth Zsannáról beszélsz? – pislogtam rá. Utána szünetet tartottam, hallgatva a fiút. Vannak ikertesói, szeret tanulni és kíváncsi. Az olvasással sok újat nem mondott el magáról, viszont a időskori betegség fogalma megijesztett. Ezt igyekeztem nem kimutatni fél pillanatra sem. Csak reménykedtem, hogy nem Alzheimerről van szó, az a kór talán még a mágusvilágban is rossz hírnévben állt.
Próbáltam arra figyelni, amiket elmond magáról, ez félig sikerült is, viszont egy részem nem tudta teljesen hova tenni Zsanna nevét. Faltam a szeleteket a pizzából, miközben eszembe jutott, a lány is mesélt a saját szemszögéből, így a dolog valid lehet. Önzőnek fogok tűnni, de örülök, mert nem jött nekik össze. Részben ennek köszönhető, hogy ami egy véletlenszerű találkának indult a vízesésnél, abból most nem csak egy szimpla tagfelvétel lett a bandámba, hanem simán több is kikerekedhet belőle. Optimista voltam.
- Figyelj… köszönöm, hogy meséltél magadról. Mielőtt reagálnék, engedd meg, hogy Zsannára rátérjek. Összefutottam vele, ezért tudom ennyire, kiről van szó. Elég érdekes személyisége van. Sajnálom, hogy nem jött össze, fogalmam sincs mi járhat a fejedben vele kapcsolatosan. Viszont itt szeretném a hálámat kifejezni, mert így legalább tudunk kicsit ismerkedni és csak… meglátni, hogy mi kerekedik ki ebből az egészből.
A késős témáról egy izgalmas ismerkedős kérdés jutott eszembe.
- No jól van, Mr. Pontos, még ha nézetünk a késést illetően el is tér, egy elég érdekes dolgon gondolkodom. Tegyük fel, hogy eljön a világvége és már csak negyedórád maradt kiélvezni az életet. Te mit tennél, hogyan használnád ki ezt az időt, ha más értelmesebb dolgot is lehet benne csinálni?
Kíváncsi voltam, mit tenne, hogyan priorizálná a dolgait. Lehet amit elmondott a kérdésre válaszként, akár nekem is tanulságént szolgálhatott. Úgy láttam, meglepte őt lágy nevetésem, ennek pedig szívből jövően örültem. Egyszerűen csak jókedvem volt Mellette. Amikor meghallottam a szót, ami némiképp le tudta írni a bennem játszódó dolgokat, felcsillantak szemeim és csak arra tudtam fixálódni épp.
- Fellángolás? – elgondolkodva dörzsölgettem államat – Mióta létezik nálatok ez a szó, és mióta van a lángnak iránya?
Szavaim őszinték, töprengők voltak, ebből érezhette a fiú, hogy nem az agyát akartam húzni. Csak ezután foglalkoztam mondandója többi részével.
- Attól függ! Ha saját magunk elől rejtjük el önmagunkat, akkor magunknak hazudunk. Én viszont nem elrejtettem, ha így értetted, hanem ténylegesen nem voltam vele tisztában. Én heteronak vétem magam nagyon sokáig, hetero kapcsolataim is voltak és te vagy az első fiú, akivel úgy érzem, hogy van ez a… „fellángolás”.
Csak nekem lett hirtelen kurva melegem? Zavaromban elkaptam tekintetemet, ami hamarjában maró kínná változott. Kínosan éreztem magamat, ezért lesütöttem szemeimet. Kit akarok álltatni? Csak elhúztuk a kikerülhetetlent: muszáj volt valamilyen mértékig beszélnem a híres-neves családomról. Az „elfeledkezésre” nincs mentségem, őszintén nem érdekelt, mit csinálnak mások! Ők hazamehettek, én ugyanúgy itt maradtam! Max. néha mentem le a faluba lófrálni. Azt hiszem, a legfájóbb kérdés az volt ma, hogy nincs senkim, aki hazavárna, aki átölelne… vagy büszke lenne rám? Hevesen csóváltam fejemet. Szőke hajkoronám velem együtt táncolt. Ha ló lettem volna, lecsapom az összes legyet két mozdulattal.  
- Nekem nincs hova hazamennem – válaszoltam mindenféle kertelés nélkül, szárazon. Az asztalt bámultam. Ezután erőt véve magamon keményen a fiú szemeibe bámultam.
- … Vagy aki hazavárna. Az anyám, aki fél-véla volt, kiment Olaszországba szőlőtermeszőnek. Feltehetően még él, de nem hallottam róla semmit. Talán a negyed-vélaságom kapcsán már meséltem a fél-vélaságáról, említőlegesen. Az apám mugli születésű. Miután anyám elment külföldre építgetni a saját kis világát, mi lassan eladósodtunk és jöttek is a behajtóemberek. Ekkor döntött úgy az utolsó szó jogán, hogy inkább árvaházba ad, ezzel engem megmentve. Egyke vagyok, így az, hogy tesóhoz menjek, ki volt csukva, a család többi része elég széthúzó, nem akarlak a szükségesnél tovább traktálni vele. Nekem lett tető a fejem fölött, apu viszont a híd alá került. Az árvaházban éltem nagyon sokáig, és még akkor is, amikor megjött a Bagolykőbe szóló behívólevél. Én akkor döntöttem úgy, hogy szorgos leszek, gyűjtök némi pénzt és iderepültem a gitárommal együtt. Aztán jött a vonat, a többi meg sejthető. Én még ha nehéz is, boldog vagyok, mert önerőből mindezt végig tudtam csinálni, megmaradt az érdeklődési köröm, és úgy gondolom, hogy jó humorom lett, némi makacssággal és tudásvággyal megspékelve. Az itt lévők valahogy mindig lazák és a hálókörlet is luxus. Szerintem majdnem olyan jó, mint a svéd sulimban volt – hadartam el egy szuszra. A végén vigyorogtam, aztán meghallgattam Somit. Magam elé képzeltem a pompás családi házikót, kandalló fényt és a szeretettől roskadó szülőket, akik már vártak a gyerekükre. Idillinek tűnt.
- Hogyha hazamész – megköszörültem torkomat -, vigyázz magadra meg a kaméleonodra is. Nem feledkeztem el a lehetőségről és egyszer szívesen megtekinteném. Használd ki a rendelkezésedre álló időt és pihenjed ki magad. Én általában a saját hálókörletemben alszom ott, ahol csak egy ablak van, ott elérhető vagyok általában. A bérlési díjat meg még átbeszéljük akkor, egyelőre forrjon ki és maradjon meg lehetőségnek az a hely.
A kapcsolatot, ha a miénket jobb szó hiányában nevezhettük annak, nem akartam véresen komolyan venni, hanem pont a helyén kezelni. Én nem akartam volna elköteleződni, egyből feltételeket szabni és megkötésekkel élni, viszont igenis élni akartam, és ha úgy adta, részt venni Somival részt venni mindenben, amiben csak lehetett. Őszintén? Vele akartam menni! Vele akartam menni… a szüleihez, kimozdulni a mindennapi rutinból, de egyedül akart lenni, nekem pedig tiszteletben kellett ezt tartanom. Magányos tervszövögetéseimnek Somi szabott gátat, kérdéseivel.
- Nem hiszem, hogy ott találták fel, viszont ír whiskey van benne, az erős – most már belekortyoltam én is, így, Somi munkájának hála így ketten a pohár feléhez értünk – Fuuhhuh, ráadásul nem spórolták ki, az is igaz!
Összeszorítottam szemeimet az italtól, mielőtt ismételten a fiúra siklottak volna.
- Tudtam, azért választottam. De ízesítőnek szokták beletenni, nem azért, hogy berúgj tőle. Honnan tudtam volna, hogy ennyire megtöltik?! … Szerintem amúgy egész jó… lehetneee, de most hogy mondod, lehet tényleg Woodstockban vagyunk.
Kínomban tarkómra tapasztottam jobbomat és fejemet dörzsölgettem. Azt gondoltam, ennél már nem lehet rosszabb, komolyan aggódni kezdtem a fiúért amellett, hogy az ijesztegetése miatti dühöm is odabent kavargott. A kettő együtt majd’ szétfeszített, viszont Somi értelmes választ adott és bocsánatot is kért a korábbi húzásáért.
- Jól van, örülök, hogy nincs bajod! – mondtam megkönnyebbülve – Már megijedtem…
Utána fejemet ingattam, kezemmel intettem.
- Ugyan. Nem bántottál meg, viszont amiért így cselekedtem, amögött egy nagyon mély dolog áll, amiről még nem szeretnék beszélni. Később viszont ha úgy alakul, akkor nagyon szívesen.
Nem olvastam az Ember tragédiáját. Minden amit most mondott, csupa új információ számomra. Inkább ki sem mondtam mindezt hangosan, a végén még kínjában lehet, hogy kiesett volna székéből az ifjonc. Bólintottam és megköszöntem, hogy mindezt elmondta nekem, végül csendbe burkolóztunk. Lelkünk néhány percre összefonódott, az emberi fül számára kivehetetlen frekvencián édes hullámokat dúdolva. Keze az én kezemen forrósággal árasztott el, fejemet az övére lehunytam szemeimet és kis híján el is aludtam. Kábán pislogtam párat és kitöröltem a homályt tekintetemből, amikor a „Putty!”-ra figyelmes lettem. Ha előzőleg mondott, vagy csinált valamit, azt sajnos nem hallottam meg, mert félig valóban bealudtam már. Felhúzta felsőjének ujját ez a majom, mutogatta nemlétező izmát, aztán itt bókolgatott nekem. Egek! Először vörösödtem fülig mellette.
- Somi! – szóltam rá erélyesen, viszont letarolt egyetlen mondattal. Fél percig megszólalni se tudtam, csak gyengéden mosolyogni rá.
Azt hiszem nem engedem soha alkohol közelébe.
- Köszönöm.
Részeg játékában - mert más különben miért dalolászott volna? -, egyedül a megvédésemről szóló mondatára tudtam reagálni és ez jó volt így. Halkan súgtam neki, hogy nem rendelünk semmit, próbálkoztam leállítani őt, sikertelenül. Mintha aranyhangja egyszeriben elszublimált volna, jelenleg egy fuldokló kacsáéra emlékeztetett, szavai pedig felém dobott rajszögekre, amit a portrék is csak „mulatósként” emlegettek. Hangoskodására vagy harmadjára jött ránk szólni a szőke pincérnő, immáron csípőre tett kézzel. A másikkal hevesen a kijárat felé mutogatott.
- Szerintem mi menni – álltam fel. Az asztalra raktam valamennyi pénzt, vélhetően többet, mint amennyibe a kiszolgálás került, és felállva sietősen a fiúhoz fordultam, hogy segítsek neki támaszkodni, illetve kisétálni a pizzériából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 204
Írta: 2023. augusztus 21. 18:33 | Link

Stephen Zimmermann


-Ez egy nagyon szép gondolat volt, amit megosztottál! Viszont szerintem, ha két ember szerelmes, akkor kiegészítik egymást és úgy lesznek teljesek, addig amíg egyedül vagy csak önmagadat ismered, de amint belép valaki az életed egy másik nézőpontot hoz magával. Ha jól választottál, akkor egy másik világot ismerhetsz meg, új gondolatokat, élményeket, ismereteket szerzel. Valaki nélkül teljesnek érzed magad és amikor belép az igazi, akkor rájössz, hogy van, amiről nem is tudtál, hogy vannak ismeretek, amiknek eddig nem voltál birtokosa és rá kell jönnöd, hogy bizony ő hiányzott ahhoz, hogy valóban tökéletes légy -persze ehhez tényleg az igazira van szükség. Sokan csak átvernek minket és elvesznek belőlünk darabkákat, ezért járnak sokan szaggatott lélekkel, de az igazi, az egyetlen, ő értéket közvetít és megosztja lelkét velünk.
-Nagyon sok mindenre képesek vagyunk valakiért -aki fontos számunkra. Még akkor is, ha csak ilyen rövid ideje ismerjük. Rómeó képes volt megölni önmagát Júliáért, mások harcba indultak szerelmükért és volt, aki a saját fülét ajánlotta fel kiszemeltjének. Köztünk legyen szólva, de az utóbbi nem egy követendő példa. Olaszul még megtanulok azért, hogy szép versekkel kápráztathassam el Steph-et, de a fülemet már nem adnám kezébe!
-Nem, meghagyom az írást másoknak. Nagy közönséget úgy se érnék el, önmagamat pedig olvasással szórakoztatom. Saját gondolataimat már nem hiszem, hogy szívesen olvasnám fel magamnak, úgyis hallom őket állandóan. Te miért nem írsz? -annyi szép gondolata van és ahogy használja a szavakat az valami ámulatba ejtő. Anyanyelvi emberek nem beszélik ilyen szépen a nyelvüket, mint Steph a magyart. Pedig, ha jól emlékszem neki tanulnia kellett ezt a roppant bonyolult nyelvtani szabályokra alapozott nyelvet.
A beszélgetés tovább halad, szó esik kapcsolatokról, lépésekről a kiszemeltek irányában és én is mesélek röviden Zsanáról, ami Steph-nél láthatólag elég nagy megdöbbenést vált ki.
-Igen, róla. Nem hiszem, hogy más Zsanna nevű Eridonos is van a kastélyban -most hagyom a srácot gondolataiban és nem teszek fel kérdéseket, inkább saját magamról kezdek el sztorizni, de láthatólag a srácban még mindig ott van az a gondolat, ami Zsanna nevének hallatára befészkelte magát a fejébe. A gondolat, ami eddig csak a kobakban létezett most szavakat ölt magára, hogy Steph elárulja nekem megdöbbenésének okát.
-Hogy mi jár a fejemben vele kapcsolatban? -most kicsit össze kell szednem magam. -Az, hogy a barátom. Egy lány, akit ismerek, akivel jóban vagyok és akivel megéltünk egy izgalmas kalandot, a barátom, a cimbim, a tesóm. Egy lány, aki kedves, jó illatú, szép a mosolya és modellkedik. Egy lány, aki kíváncsi, érdeklődő, nyitott és közvetlen. Egy lány, aki elutasította közeledésemet. Egy lány, aki a randinkra azt mondta, hogy túlzás. Egy lány, aki miatt egy egésznap készültem és rajongónak hívott. Valaki, aki engem egy bolond, megszállott rajongónak nevezett! Valaki, aki elárult és hatba döfött! Valaki, aki szót se érdemel! Valaki, aki nem keres! Valaki, aki egykor a barátom volt -egyre idegesebb állapotba kerülök. -Ő, aki rajongónak hívott és arra se méltat, hogy keressen vagy szóbaálljon velem! Az, akiről nem akarok többé beszélni -ez az utolsó mondat szinte ordítva hagyja el a számat. Nem tudom tetetni, hogy mennyire fáj az a mondat, amit nyugodtan kellett tűrnöm Zsannától. Nem tudom leplezni, hogy mennyire fáj az, hogy a randink óta kerül, hogy szívem szerint ordibálnék, toporzékolnék és sírnék. Nem bírom, ez nagyon fáj! Muszáj mélylevegőt vennem, tízig magamban elszámolni és össze kell szednem magam!
-Azt mondanám Zsanának, hogy ő az én rajongóm és nem én vagyok az övé -most már tényleg összeszedem magam. Ennyi volt, nagy levegő be, majd lassan kifújom.
-Ez cuki -mosolygok Steph-re. -Nem kell mindent szószerint venned! Hallottad már Smetana, „Moldva” című művét? Hallgasd meg, ott bőven van fellángolás, hazaszeretet, keserűség, remény és öröm -még mindig Steph-re mosolygok. Most nem tudnám szavakba önteni, hogy mi is az a fellángolás. Azt nem mondhatom neki, hogy ezt éreztem a vízesésénél, mert lehet, hogy ő teljesen mást érzett akkor ott. Viszont ez a mű, tökéletesen leírja, hogy mi a fellángolás és a szeretet.
-Megtisztelő érzés -kezemet az ő kezére teszem és mélyen szemébe nézek. Kiváltságos érzés valaki számára elsőnek lenni. A meghitt, érzelmes kis beszélgetésünk elindult a szomorúság ösvényén és a téma Steph családjára terelődött. Ő mesélt, én hallgattam, majd a végén a vállára hajtottam fejemet, közben kezem még a kezén pihent. Most nem tudok mit mondani, talán ez a legjobb reakció, hogy empatikus vagyok és támogató.
-Rendben vigyázok rá és magamra is! Te is vigyázz magadra és pihend ki magad -mosolygok a srácra. Még nem érzem azt, hogy eljött az ideje annak, hogy otthon bemutassam a srácot, hisz nemrég ismertem meg, de ha minden jól alakul köztünk, akkor később szívesen meghívom majd hozzánk.
-Az egy tömény ital -teljes sokk. Belekortyoltam egy alkoholos italba, az én ajkaim még sose kóstoltak alkoholt. Egyből ilyen kemény itallal kellett beavatnom szervezetemet. -De Steph, fényes nappal van! Az egyetlen ízesítő, amit kérned kellett volna az csokoládé vagy valami hasonló édesség, nem pedig tömény alkohol -most kissé mérges vagyok a srácra, de a pincérre még jobban. Miért árulnak alkoholos italt napközben? Ezt szabályozni kéne! Viszont nem tudok sokáig ezen rágódni, rövid ismertetőt tartok „Az ember tragédiájáról” Steph-nek, majd érzem, hogy az alkohol elkezdi kifejteni hatását és átveszi testem felett az uralmat. Amíg szórakoztatom magam, addig Steph saját gondolataival van elfoglalva. Csak az izmaim mutogatása és a bók rántja vissza a Földre, ahol a mellette ülő én, éppen belső harcot vív a whiskey-vel. Láthatólag az ital áll nyerésre és előhozza pacsirta énemet, aminek a vendéglő és vendégei láthatólag nem örülnek, ezért a pincérnő távozásra bíztat minket. Nehezen felállok ülőhelyemről, majd lassan támolyogva megcélzom a kijáratot és az ajtóból visszafordulok, hogy megmondjam őszinte véleményemet.
-Nem tezsdedet a ki-a ki-a ki -láthatólag beakadt a lemez és a szó kiejtése annyira megterheli részeg testem, hogy visszahuppanok a padra, ahonnan eddig ültünk. -szolgálás -végül csak sikerül kimondanom a szót. Majd belekapaszkodva az asztal sarkába, felhúzom magam és elhagyom a helyet, de természetesen az ajtófélfába vállal beleütközöm.
Kint megragadom Steph karját, hogy támaszt nyújtson nekem ezekben a nehéz percekben.
-Steph, ma megtanítalak úszni -a lehető leglassabban beszélek és minden egyes szót tagoltan ejtek ki. Majd Steph-et magammal rángatom a tegnapi eső után itt maradt kis pocsolyához, amibe lassan belelépek.
-Így kell úzsni -nézek Steph-re. Majd tekintetem lassan vándorol a cipőmre. -Valami megfogta a lábam, nehéz kiemelni -jobb kezemmel megfogom térdem és elkezdem emelni. Majd elengedem Steph karját és megindulok a füves rész felé, hogy visszatérjek a kastélyba.
-Steph, szerinted ki ivott többet, te vagy én? -beszéd közben lábaim előre mennek, de a fejemet a srác felé fordítom, így nem veszem észre az előttem álló padot, aminek neki ütközöm és végigfekszem rajta. -Én -felemelem a karom, jelezve, hogy sikerült megválaszolnom a saját kérdésemet. Majd ismét Steph felé fordulok.
-Segítesz menni a kastélyba? Álmos vagyok -nyújtom Steph felé bal karom, hogy ha segít felállni innen, akkor részemről mehetünk a hálókörletbe. Csak senki meg ne lásson!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 252
Összes hsz: 317
Írta: 2023. augusztus 24. 20:56 | Link

Somlay Kornél

- Köszönöm! Haha, azzal, hogy amikor megismersz valakit és ő egy új nézőpontot hoz magával, egyet tudok érteni. Hozzá tud tenni az értékeidhez meg el is venni, partnerfüggő - Nem akartam hozzátenni azon apró részletet, hogy mellette észrevétlenül változni kezdtem. Nem drasztikusan, de például megnyitott nálam egy csapot a mesenézéssel és általános művelődéssel. Totál másként gondolkodott tőlem és ez… tetszett.
Elhúztam számat. Megértettem az indokait, pontosan ezért nem szerettem volna én sem írásba kezdeni. Mondjuk Somiért kár, amilyen elméje van tele referenciákkal, véleménnyel, ötletekkel, szerintem hacsak egy tépett fecnire írna és bemesélnénk a fiúról, hogy egy híresség, rövid időn belül kapkodnának érte a nők, meg talán más pasik is. Ki tudja!
- Nekem is sok minden jár a fejemben. Elég fura dolgok. Nem akarnám ma kifejteni, mert hosszú lenne, de köztük van, hogy általában azért elrontok szavakat, illetve… - ajkamba haraptam - Jobban beszélem, mint írom a nyelvet. A levelet amit végül neked adtam behívónak, a tizenötödik és egyetlen sikeres próbálkozásom a levélírásban. Tök égő.
Arcomat kezeimbe temettem. A helyesírást nagyon gyakorolnom kellett, még szerencse, hogy nem látott rá példát, mert ő, aki sokat olvasott biztosan szörnyet hal és visszafejlődik egy ebihal szintjére. Örültem, amikor hagytuk süllyedni a témát. Nem akartam sajnáltatni magam, majd gyakorlom még, az írás egy tanulható dolog. Jobb is lehetek belőle, talán csak idő kellett.
Ahogy Somit hallgattam, átjött egy számomra ismeretlen fájdalom, már én kaptam szívemhez kettőnk helyett is. Az egyoldalú szerelem kihunyó fénye, amely plátóivá lett - Somi képletesen elvesztett valakit, aki most kerülte, habár nekem nem egyértelmű, hogy vajon szégyenérzet, bűntudat, vagy más egyéb okok miatt. Zsannával csak ismerkedtünk azon a napon a barlangban, mégis megnyílt magáról és az anyjáról. Olyan dolgokat mondott el, amit nem biztos, hogy mással megosztana, hacsak nem bennfentes, akit érdemesnek tart a bizalomra. Kicsit kérdéses ő minek tartott engem, habár ellenállt a karizmámnak és nem ajánlotta fel „szolgáltatásait” amit a suli mosdójában végez, nem úgy, mint egyesek, khm. Amondó vagyok, az a némber kurvára leterheli és egy nap tönkre is teszi őt, ha mindennek hagyja magát alárendelni csakúgy. Zsanna látszólagos erős jelleme semmi; egy remek kifogás arra, hogy magával is elhitesse, hogy így minden a legnagyobb rendben van.  Nagyon bennem volt mindez, ki akart törni és Somi haragjával jobb kezem ösztönösen ökölbe szorult. Feszültségemet meglepettség váltotta fel, amikor a tenyeremből áradó forróságot figyeltem. Körmeim mélyre vájtak és kiserkent a vér. Lenyaltam az összes vörös pontot és hallgattam. Nem éreztem helyénvalónak magyarázkodni a lány jelleméről. Helyette közelhúzódtam a fiúhoz, ha igényelte, lágyan átöleltem. Hallgatásom többet mondott mindennél.
- Nem – S mint mindig, hallgattam őt egy műről beszélni. Kicsit visszarepültünk a Vízeséshez, ott is körülbelül csak oktatni tudott, kulturálni, amit a legkevésbé sem bántam, mert őszintén rám fért.
- Fellángolás – ismételtem szemeibe nézve – Megjegyeztem.
A Moldovát is, meg még inkább: a szót, mely irányt adott nekem. Abban a szomorkás csendben is fél pillanatnyi otthont teremtett számomra Somi jelenléte, átjárt a hála, mert meghallgattak, próbáltak megérteni és most az egyszer senki sem ítélkezetett felettem. Szabad voltam, mint a madár, büszke jellememre, külsőmre, hol itt a gond?, kérdezem. A magánnyal, a vegyes érzésekkel, ezzel a… ezzel a fellángolással,. Nem kötöttem őket az orrára, csak mosolyogtam, némán, rejtélybe burkolózott kékjeimmel felé csapva, mintha a napsütötte tenger hullámjaival próbáltam volna magamhoz édesgetni őt.
- Heh, megpróbálom! – Megpróbálom, de nem ígérek semmit.
Nem akartam magyarázkodni az alkohol miatt sem. Nehéz érzések jártak mellkasomban a nap elejétől kezdve, erősen feszített és az ír kávé egy ízletes megoldásnak tűnt ami oldhatja ezt a különös érzést. Különben én, aki régebben sokat partyzott, még jól bírtam, Somi viszont kezdett lecsúszni. Mérges kommentárját elengedve fülem mellett tudatlanul búcsút intettem mára az értelmes Somitól, majd hirtelen beállt nála egy új tudatállapot. Szavajárása kevésbé volt kimért, sokkal akadozóbb meg nyíltabb.
- Hé, figyelj oda jobban! – kaptam oda amikor lehuppant mellém. Még szerencse, hogy elég nagy volt az a szék, különben simán összetörhette magát, amilyen törékeny. Kínomban ott hagytam még a kávémból is negyedkortyot, meg három szelet pizzát. Remélem odaadták a környék faunáinak, vagy a hobóknak, érdekelt aztán! Priorosan maradék méltóságomat próbáltam öszeragasztgatni, míg Somi az ajtófélfáig bírta és kint már valahogy tovaszállt a magabiztossága.
- Hey Son, mi van, sokk volt? – humorizáltam. Vicces látványt nyújtott a maga módján. Kicsit talán aranyosnak is véltem ügyetlenségét – Na gyere.
Segítő balomat nyújtottam neki, ha már igényt mutatott rá. Legalább az ő méltósága maradjon fent. Lába cuppogva a pocsolyába ért és legalább ilyen hangot hallatott amikor a térdét próbálta emelgetni. Annyi idő eltelt eme kis mozzanattal, hogy elgondolkodtam azon, hogy a nyakamba veszem a fiút egy darabon, mert olyan hót részeg egy nagyobb kortytól, hogy az már nekem égő.
- Az csak sár – feleltem türelmetlenül – Menjünk.
Szerencsére Mr. Könyvmoly csodával határos módon kiszabadult a tócsaszörny fogságából! Útnak eredtünk végre, aztán jött a következő bakiparádéba illő jelenet. Direkt nem mentem most már utána, hanem hagytam, hadd terüljön el a padon, ezzel remekül megválaszolva kérdését.
- Szerintem tudtad te, hogy költői a kérdés – sóhajtva utánanyúltam és ellenkezést nem tűrően felsegítettem. Csekkoltam sérüléseket kutatva, majd rendben találtam annyira személy szerint, amennyire a helyzet engedte – Ejha! Te aztán a helyzethez képest jól bírod!
Elismerő szavaimmal jutalmaztam, amiért a feje még a nyakán volt, meg rajta a ruhái. Nem álltam én készen semmi félreérthetőre.
- Aha, persze - Ahogy Felix Salten Bambijában is áll: „A kicsi mit sem értett a sokféle énekszóból, kiáltásból és beszédből. Nem is figyelt rájuk. És egyet sem érzett meg az erdő lehelte ezernyi illatból”. Én nem tudhattam Somiban mi kavaroghatott, az alkohol reméltem nem rúgja fel nagyon. A kastély közelében igyekeztem úgy vezetni, mint tanuló a tanulót, hogy senki ne értse félre egyikünket se.
- Talán most már értem, mit jelent a fellángolás – mondtam neki azért csendesen, amit aztán vagy megértett, vagy nem, rábíztam. A hálókörletbe vezettem, ahogy kérte, onnantól magára volt utalva. Reméltem senki se látott vagy értett minket félre. Belehaltam volna, ha miattam a fiú célponttá válik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Herlai Hélia
Diák Levita, Másodikos diák


Hél
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 39
Írta: 2023. szeptember 7. 15:45 | Link

Laca


Nem, akárhányszor végiggondolom, mi vehette rá az embert arra, hogy a pizzára valaha is ananászt, nem jut eszembe semmi logikus érv. Sokszor mondják, hogy az emberiséget 2 részre, kategóriára lehet osztani. Ilyen ez a pizzás dolog is, hogy péládul aki szereti az ananászos pizzát, és aki halálbüntetést szórna arra, aki ilyet eszik. Vagy mondjuk, aki a banánt a tetején bonja meg, és aki alul,, de ezzen vitatkozok, mert én szabályosan, az oldakánál bontom ki, a majmok is így eszik, és kétségkívül a banánbontásban a majmok az ászok. Nők, akik tudnak menni a magassarkúban és akik nem, soha de soha. Nos, ezekben a rendkívül fontos dolgokban és az ananászellenesek, a majmos banánosok és a magassarkút képtelenek hordani csoportot erősítem, és bár elismerem azokat, akik hatalmasakat szökkenek, suhannak a 8-10 centis kénylmetlen sarkakban, de aki szereti az ananászos pizzát, azzal nem állok szóba. A félszemű kukoricába nem járok gyakran, és egy nagy pizzafaló sem vagyok, de tegnap eldöntöttem, hogy ma kirúgok a hámból, és az ágyamban fogok befalni egy egész négysajtosat, miközben a Végtelen Történetet olvasom, és egyébiránt ki sem mozdulok. Ma nem érdekel egy vizsga sem, nem agyalok anyám levelein, és nem keveredek fura szituációkba, nem szaladok bele béna átkokba, amiket a társaim a sikertelen gyakorlás közepette lődöznek.
- Jó napot, egy félszemű...nem, inkább egy lángnyelv pizzát szeretnék elvitelre, és egy...mentás limonádét szintén elvitelre.-
Tekintetem a várakozás közben végigfuttatom a helyen, de a sok sárgától olyan érzésem lesz, mntha valami csibekeltetőben lennék, vagy óvodában. Még jó, hogy nem itt eszem meg. És nem azért mert szociofób lennék, csak hát...szeretek a magam társaságában eltölteni egy kis...vagy kicsit több időt. És a kéket határozottan jobban kedvelem. Lenyugtat. A sárga meg egyszerűen felzaklat. A pizzám a kis sárga dobozában meg is érkezik, amit gyorsan kifizetek, magamhoz ölelem, rárakom a dobozra a kis limonádém. Épp elköszönnék, és óvatosan kanyarognék a kijárathoz, mikor egy ismerős, és undorító hangot hallok valahonnan mögülem talán? A hangfekvés, a hanglejtés, és bennem megfagy a vér. Uramisten, mit keres itt az a srác egy ilyen undi sárga helyen, ahol emberek csevegnek, meg...jól ézik magukat? Nem valami sötét és fura helyen kéne...valami fura dolgot csinálnia? Épp hogy nem sikkantok fel, csak hatalmas svunggal fordulnék meg, de érzem, hogy a kis lábaim is sikeresen összegabalyaodtak, és zuhanok a padló felé. Nem tudom, miért is jutnak az eszembe olyanok, hogy a padló valyon fel van e mosva, vagy pár másodperc múlva a tiszta és új ruhám fogja ezt a funkciót betölteni, és hogy remélem, nem pofára esek, hogy az összes fogam kihullik. És a pizza is...a doboz..a doboz ha szétesik, a kamu láng fellobbban, és ezt mindenki végig fogja nézni.
Utoljára módosította:Herlai Hélia, 2023. szeptember 7. 15:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

H.H.
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


A metamor fia
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
Írta: 2023. szeptember 13. 11:33 | Link

Hél

Egy kis pizzázás sokszor bele kell, hogy férjen az életembe. Főleg, hogy egyébként szigorú diétán kéne lenni, de úgy vagyok vele, hogy most a vizsgaidőszakban úgyis annyit idegeskedek, hogy simán tartani tudom a formám. Eddig ez bejött, úgyhogy az Eridonos srácokkal lelátogatunk a pizzériába. És ha már ott vagyunk, eszünk is valamit és szórakoztatom a jónépet. Valószínűleg Zsanna terjesztette el, hogy jó vagyok a hangutánzásban, így rendszeresen szórakoztatom a háztársaimat tanárokkal, vagy más diákok hangjának utánzásával és természetesen kifigurázásával. Néha még néhány menő srácot is megpróbálok szűk körben behozni, mert azért nem mindenki viseli jól, hogy rajta röhögnek általam. Úgy tűnik ma elég sokan vannak, tényleg a gólyáktól a mestertanoncig mindenki itt van. Lehet, hogy ma valami akciós nap van? Azt nem is figyeltem.
- Diabolit nyomd már el! - szól Karesz, aki az egyik legnagyobb rajongóm ilyenkor. Nem tudom miért röhög minden szaron, talán el van állítva a röhöghetnék-gépe. De mivel még ketten győzködnek, így felemelve a kezemet megadom magam és rázendítek.
- Mi van Weisz? Nem látod, hogy a koszos leértékelt rongyoddal útban vagy? Vagy bele akarsz fejelni az öklömbe? - még a fejem is kicsit félrefordítom, hogy hitelesebb legyen a színészi játék. Mindenki egy kicsit beszarik, mert meglepett képeket látom magam körül, sőt mások is odakapják a fejüket, de aztán hirtelen nagy röhögés tör ki. Egyik miattam és kapok pár jó szót és vállveregetést, a másik egy csajszi miatt, aki felbukik és a pizzája meg az üdítője mindenfelé landol. Jó, én is nevetek rajta, de odasétálok mellé.
- Minden oké? - kérdezem, majd előhúzom a pálcámat és rámutatok a ruhájára. - Suvickus - ezzel meg van oldva, hogy ne röhögjenek rajta annyian, bár az tuti, hogy egy életre - vagy legalább egy két hónapra - meg lesz jegyezve az arca sokak által. - Gyere, állj fel - nyújtom a kezem, közben pedig elteszem a pálcámat, a varázslat szépen kitisztította a ruháját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller vándordíj 2023 tavasz/nyár
Herlai Hélia
Diák Levita, Másodikos diák


Hél
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 39
Írta: 2023. szeptember 29. 20:19 | Link

Laca

Hát presze, hogy mindenem másfelé landol, lángoló pizza huss, a földre, az üdítő is placcs, a szívem meg kihagy egy ütemet ugyebár. De nem, nem abban a pofátlanul romantikus pillanatban, amikor meglátsz egy dögös srácot, pasit, hanem a meghalok, annyira megijedek, hacsak be nem pisilek féle kihagyás. Ez az ő hangja, ezer közül is felismerem, és noha nem vagyok egy ijedős, aki egy skizofrén kis idióta kamasztól begyullad, de az a srác tényleg kész horror. Elias Napoleon Diabol. Bleeeeeeh. Egyszer hallottam, ahog negédesen beszél valakihez. Tudod, amikor olyan negédes, hogy az édessége meg is mérgez, ha belélegzed a levegőjét, a füled pedg még meg is süketül a hangjától. Ha KEDVESen szól hozzád, a hátadon áll fel a szőr.
- Mi...minden..vagyis asszem..-
A suvickus sokat segít a kinézetemen, így immár nem úgy nézek ki, mint akit lehányt egy gyorskajáldás kuka, vagy egy kövér ember, aki minden nap pizzát meg hambit eszik.
- Köszi. Így mégjobb.
Összeszedem a padlón lévő cuccaim, a még menthető pizzát, és az üres üdítős poharat egyenesen a kukába hajítom. Nem mondom, elég szép ívet írok le vele, és bele is találok a közepébe, amitől gyorsan automatkusan ki is húzom magam, mintha azt mondám, ezaz bébi, tudsz te, ha akasrz. Jaa, de persze nem mondom, nem szoktam. Még igyekszem leporolni magam, bár már teljesen tiszta vagyok, nyilvn ez is valami kényszeres viselkedés, pedig tudom, hogy nem vagyok OCD-s, és feszült helyzetben amúgy is mindenki csinál valami pótcselekvést. Pödöri a haját, bajuszát, vakarózik.
- Nem vagyok ám ilyen világ bénája, csak olyasvalaki hangját hallottam, akitől a hideg kiráz.-
Biztonság kedvéért pedig kötbe is nézek, nincs e itt, nem e bukkan fel, mert tutiszáz, hogy az ő hangját hallottam.
- Ami fura, mert nincs itt. Hát jó, lehet kezd elmenni az eszem. Igazából nem tudom, mik a pontos jelei annak, ha kezd elmenni az ember esze, de ilyesmi lehet.-
Nem végeztem kutatást az elmebetegségről, de ezek után lehet nem lenne baj, esetleg még hasznosnak is vélhetném.
- Nos, mondanám, hogy hálából adok egy szelet pizzát, de amint látod, szétkenődött, és inkább hasnonlít egy olyan pizzára, amit már egyszer megettek.-
Az agyam hátsó, oldalsó, vagy igazából mindegy is melyik zugából újból előtör a kis pánik, hogy itt van...valahol, így mégegyszer megfordulok a tengelyem körül jó lassan.
- Akkor is hallottam. Eskü...hallottam a hangját....Diabolét. Te nem?-
Utoljára módosította:Herlai Hélia, 2023. október 3. 17:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

H.H.
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


A metamor fia
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
Írta: 2023. október 5. 10:42 | Link

Hél

Tudom én, hogy általában tetszik a hangutánzásom a legtöbbeknek, de most különösen jól sikerült. Nem egy megrémült arcot fedeztem fel a hallgatóság között - mondjuk tegyük hozzá, hogy ez inkább Diaboli érdeme, mint az enyém -, és egy csajszi pofára is esett a játékomtól. Azt hiszem fater most büszke lenne rám, ahogy itt páran meg is mondják, hogy mennyire király voltam. Bárcsak másban is ennyire az lennék, de ők még nem tudják azt sem, hogy ez mennyi kínnal és szenvedéssel járt z évek során, hogy egyáltalán így össze tudjam hozni, és közel sem volt tökéletes. Nekik nem is kell hoznom, meg egyébként sem szoktam Diaboli után koslatni, hogy kifigyeljem a szokásait, meg a hanghordozását és a többi apróságot, amivel pontosan tudnám hozni a karaktert. De azért megsajnáltam a csajszit, ha már mások is csak kiröhögték szegényt. Segítek rajta valamelyest.
- Nincs mit - bólintok, amikor megköszöni a támogatásom a suvickus után. Azért ez egy mugli étteremben sokkal szenvedősebb lenne, mert nem nagyon lehetne eltüntetni könnyedén ezeket a foltokat, és még lehet, hogy otthon is magyarázkodni kellene. Szerencsére itt vagyunk és nem ott.
- Jól van, ezt még majd be kell bizonyítanod - mosolygok rá, csak kicsit cinkelgetem a csajszit, mert szimpi amúgy, hogy nem esett túlságosan kétségbe és egészen talpraesettnek tűnik.
- Hát... elfogadhatnám, de van egy nyomós érvem a tiéd mellett, hogy miért ne tegyem ezt - hamiskás a mosoly, ami nem múlik el, amióta találkoztunk. Látszik, hogy fogalma sincs szegénynek, hogy nincs itt a para srác, csak egy másiknak vannak para képességei, amik megidézhetik a bajt.
- De én is hallottam. Bocs, az egészért - mondom immár újra Diaboli hangján, ami egyébként tök furcsán is hangzik. Mármint nem hinném, hogy sokszor szokott bocsánatot kérni ilyesmiért, vagy úgy bármiért. Nyilván nem tudom pontosan, hogy milyen ő, de amit hallottam eddig róla, hogy túlságosan kellemes személyiség lenne.
- Szóval ne haragudj, én okoztam a baleseted - mondom immár újra vidámabban a saját hangomon. - Kárpótolhatlak? - próbálkozom, mert amúgy nem akarok rosszban lenni vele. Semmi okom nincs rá, meg azt hiszem eléggé kiélveztem a helyzetet ahhoz, hogy némi ellenszolgáltatást is adjak neki. Nem vagyok én szívtelen, csak egy kicsit szemét, de szerintem ez még belefér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller vándordíj 2023 tavasz/nyár
Herlai Hélia
Diák Levita, Másodikos diák


Hél
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 39
Írta: 2023. október 7. 17:54 | Link

Laca

Persze, nyilván ez lesz minden napom célja. Követni fogom, a sarkában leszek, és minden lépésemről beszámolok, hogy lássa, milyen fantasztikum áll előtte. Hiába villant mosoly, az én szám nem kezd felfelé görbülni. Fa arccal bámulok rá, és várom, mit is akart ezzel a mondattal.
- Te ilyen vicces fiú vagy? Nem ismerem, nem tudom, ő ilyen népszerűbb csávók közé tartozik e, mert nem járok gyakran társaságba. És nem is mindig tudom értelmezni egy két ember közlendőjét. De tény, hogy kedves volt velem, szóval talán nem kéne nagyon elhéleskednem a dolgot.
- Öhm, úgy értem, a lételemem a bizonyítás, de az idén már asszem kicsit elfáradtam. Mosolyodom el aztán mégis, mert persze beúszik a kép, hogy amúgy basszus valóban egész évben mindenkinek bizonyítani akartam, és ez a szó egyszerűen csak...triggerel már, ennyi az egész. A szétkenődött pizzámra pillantok, aztán a srácra. Nanana..mi ez a hamiskés mosoly ott? Igen, ott, az a fura kunkorodás a szája szélén? Tud a srác valamit, amit én nem? Vaaagy, ez a nyomós bizonyít arra, hogy valóban begolyóztam, és el kéne látogatnom a pszichológushoz. Már éppen újra hinni kezdenék neki, mikor újra megszólal, de nem a saját hangján ám, neeeeem, hanem a kicseszett Diaboli hangján! A pizzásdobozt döbbenetemben újra leejtem, és a kezem továbbra is tartja a...hát a semmit. A nagy semmit.
- Mi a....szar...- Kerek szemekkel mozdulatlanul bámulom a srácot, miközben ő újra visszavált a saját hangjára, és újból elnézést kér. Mondanám, hogy hát van mit kisapám, de a döbbenettől semmi hang nem jön ki hirtelen a számon, csak kisvártatva sikerül magahoz térnem.
- Woow. Elég menőő...és elég para vagy. -  Bukik ki belőlem őszintén, pedig nem szoktam bókokat osztigatni, de ilyet sem láttam még nagyon gyakran. Egyszer. Azt hiszem a 15 évem alatt. Vagyis a lassan 15 évem alatt.
- Kárpótolni? Az a baj, hogy túlságosan lenyűgözött, hogy kárpótlást kérjek, pedig kifezettethetném vele a pizzám, vagy ilyesmi, de ezek után...bassszus...mi volt ez...a hangja...
- Inkább meséld el, ki vagy. Nem szoktam barátkozni, de te nem egyszerűen csak utánoztad a hangját, hanem olyan lett a hangod. Ki a franc vagy?
Arcom zavaros vigyor és döbbenet keverékévé változott, mint aki valami egészen más rendezvényen kötött ki, mint amire készült, de aztn végül rájön, hogy nem is  olyan rossz.
Utoljára módosította:Herlai Hélia, 2023. október 7. 17:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

H.H.
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


A metamor fia
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
Írta: 2023. október 7. 20:44 | Link

Hél

Nem is tudom, hogy mit kéne erre mondani, nem szeretem magam sem dicsérni, sem pedig lehúzni. Főleg úgy, hogy eddig mindig a közelemben volt két csaj, amolyan pajzsnak is. Sokan irigyeltek ezért, mint megtudtam, de nyilván utáltak is érte, vagy Zozóék csicskásának hittek. Nem is tévedhettek volna nagyobbat, de ez a háló
a két csajszi távozásával lehullott. Szóval most már nekem kell simán magamnak lennem.
- Majd eldöntöd te - vonok vállat, és gyorsan átmegyek inkább rá, hogy neki is van mit bizonyítani, nem csak nekem. A lényeg, hogy amúgy nem akartam, hogy szétessen a pizzája, még akkor sem, ha nagyon vicces volt az egész. Végül nem akarom, hogy ennyit parázzon egész nap Diaboli miatt, inkább meglepem még egyszer, sokkal nem lesz rosszabb a pizza sem, ha még egyszer leesik. Leesik. A hamiskás mosolyom is nagyobb lesz, immár normálisan nagy, mert imádom a döbbenetet az arcokon. Főleg, hogy más is odanéz, aki eddig esetleg nem tudta, vagy nem hallotta és hallom, hogy keresik a srácot, mert hiába néznek nincs ott.
- Kösz - na igen, elhiszem, hogy para, ezért is akarom valahogy kárpótolni, meg egyébként is egy kedves csajszi és jobb ha több ilyet ismerek, mint kevesebbet. Most látom magam előtt, ahogy Zsanna forgatja a szemeit, hogy "megint" csajozok, pedig egyáltalán nem.
- Ilyen kedvesen még sosem kértek meg, hogy meséljek erről - horkanok fel vigyorogva, az utolsó kérdése milyen kis támadó lett már! De azért jót röhögök az egészen. - Gyere üljünk le, meghívlak egy pizzára - mutatok egy asztal felé, ahonnan éppen távozik egy páros. Én mindenképpen odaugrok lefoglalni, mert a nagy jövésmenésben nem lehet tudni, hogy ki vadászik még asztalra.
- Nem tudom, hogy hallottál-e már a Mágikus Ikrekről - kezdek bele. - Apám cége és mivel metamorfok vagyunk, e köré épül a szolgáltatásunk. Dublőrök vagyunk gazdagoknak, röviden. Ebbe beletartozik a hangutánzás is, hogy minél tökéletesebb legyen a szolgáltatás. Persze én még csak gyakorolom, mert nekem szánják majd a céget később, ha akarom, ha nem. Néha irigylem is a húgaimat - sóhajtok egyet és forgolódok, hogy hátha odajön valaki, akinek le lehetne adni a rendelést. - Te gondolom BK-s vagy, nem? Nevet, házat, évfolyamot - most Kori - Agárdi Kornélia - szigorúbbik hangján szólalok meg röhögve utána, hát ha ennyire szereti ez a csajszi ezt a vonalat, maradjunk rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller vándordíj 2023 tavasz/nyár
Herlai Hélia
Diák Levita, Másodikos diák


Hél
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 39
Írta: 2023. október 9. 19:02 | Link

Laca

Majd eldöntöm én. Ezt nem vitatom, megalkotom a saját kis véleményem, de a talán kissé karcos kérdésemnek amúgy is az volt a bujtatott jelentése, hogy te ilyen vicces fiúnak képzeled magad? Csak az túl nyers lett volna. Mondhattam bolna hogy viccesnek gondolod magad, de az sem segített volna, így ez tűnt a legszelídebbnnek. Mr már mekzd unszimpivé válni, vagy csak túl morcos vagyok az éhségtől, mikor kiderül csessze meg, hogy ő volt a hang! Persze ettől elszáll az éhes harag, egye fene a pizzát, meg a vcceskedést, ezek után meg is engedem neki. Az első reakcióm nyilván a döbbenet. Aztán a második is. Ésa harmadik... hogy le lettem nyúgözve. És végül a negyedik egy cseppnyi kis féltékenység. Basszus, ez túl jó móka lehet, nyilván rögtön érdekelni is kezd, kicsoda micsoda ő. És hát igen, jó, belátom nem a legkedvesebben kértem meg, hogy meséljen magáról, de olyan hirtelen jött, hogy elfelejtettem udvariaskodni. Egyébként meg őszintén érdekel, hogy ki ő, csak hát....éhes lánnyal ne kezdj ki, mert nem lesz kedves. Főleg, ha előtte a pizzája miattad ment kárba. Ez üzenet lehet minden férfinak. Etesd meg a lányt. Köszi. Egy kissé zavart félrehúzott mosoly jelenik meg az arcomon, és hozzá egy még zavartabb hümmögés.
- Pedig maga vagyok a kedvesség és a báj.-
Oké, néha Wednesday módon. Amint meghallom a szavakat, hogy "Gyere üljünk le, meghívlak egy pizzára", megenyhülök. Hát jó, egye kukac, megetethetsz, persze közben azt gondolom, igen te tökfej, ez a minimum azért, hogy miattad kisebb fajta szívrohamot kaptam, és oda lett a finom pizzám. Kedvesen, némán bólintok egyet, ahogy a jó kislányok szokták. Kaja. Jóóóó. Szépen helyet foglalok, aztán hallgatom Laca sztoriját.
- Persze, hogy ismerem. ...Mármint nem úgy, de sokat hallottam már róluk.- Nem úgy, nem ügyfélként, nyilván. És egyébként is fixa ideám, hogy engem nem lehet csak úgy utánozni, akármilyen jól is figyel meg az ember. Szóval hogy ő...húú..ööö..klassz. Mármint tényleg, nem iróniából.
- Hú, ez..ez tök jó. És így már persze értem az előbbi kis...játékot. Tök ciki meg minden, de irtózom attól a sráctól, de gondolom ez már leesett neked is. NYilván rájött, hogy bejön nekem a hangutánzós vonal, és azt akkor meg kell lovagolni. Most már engedékenyebbé válik a mosolyom, kevésbé érzem magam egy szúrós sünnek.
- Igen. Másodév, Levita.
Bár prefektusokkal eddig még nem gyűlt meg a bajom, de ha jól rémlik valami eridonos felsőbbéves prefi hanja lehetett. És igen, ez azért továbbra is baromi ijesztő.
- Hélia vagyok, de a Hélt jobban szeretem. Gondolom, akkor te pedig Gergelyfi...
Utoljára módosította:Herlai Hélia, 2023. október 11. 18:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

H.H.
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


A metamor fia
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
Írta: 2023. október 10. 15:42 | Link

Hél

- Kedvesség és báj, feljegyzem - mondom talán kissé ironikusan. Nem szánom annak, de valahogy mégsem sikerül teljesen elvenni az élét a csajszinak szánt szavaimból. Na mindegy, ezt még gyakorolni kell, még én sem lehetek mindenben tökéletes, de szerencsére még távol is áll tőlem a mintaszerűség. Nagyon. Mivel tényleg megsajnálom felajánlok neki egy ingyen pizzát, a bólintásából arra következtetek, hogy nem utasítja vissza a felkínált lehetőséget. Amúgy is bírom a szőkéket, megjegyzés. Adok még némi magyarázatot arról, hogy miért tudom Diaboli hangját utánozni, és meglepetésemre ismeri a Mágikus Ikreket! De jó, még senki sem mondta, hogy ismerné, igaz, olyan sok embertől nem is szoktam megkérdezni, sőt, egyáltalán nem. Pankáék nyilván már rég tudták, de ilyen szempontból ők nem számítanak be a statisztikába.
- Örülök, hogy nem ismeretlen számodra apám cége - még egy kedves vigyor is elszáll a lány felé, ha már ilyen remek meglepetést okozott. Nem vagyok nagy igényű, mi?
- Szerintem nincs nagy rajongótábora, megnyugodhatsz. Megértem, hogy megijedtél, ha ennyire irritál - hozzátenném, hogy engem is, de mivel itt nemcsak a falnak, hanem a festményeknek, a bokroknak, meg ki tudja minek is füle van, inkább csak gondolom. Az sincs mondjuk teljes biztonságban, aki gondolkodik, mert simán lehet a közelben egy legilimentor és épp rajtad gyakorol. Nem egy öröm, ha túlságosan végiggondolod a varázsvilágot.
- Háhá, micsoda készséges vagy Hél. Igen jól tippeltél, Gergelyfi László vagyok, de szólíts csak Lacának, úgyis mindenki így hív. Meg hülyén hangzik a László, és általában akkor hangzik el, ha valami rosszat teszek. De hát az meg ugye elég ritka - vigyorgok, miközben odajön Eszti a pincérnő, és kedvesen mosolyogva érdeklődik, hogy mit szeretnénk. - Én egy félszeműt, meg valami narancslét, Hél pedig... mindjárt mondja - adom át a szót, és megvárom, amíg végeznek. Amúgy sem mentem volna el, úgy gondoltam itt esszük meg kivételesen. Talán az asztalról nem esik majd le a szöszi pizzája. - Na és hogy tetszik a suli? Találtál már valamilyen barátot, vagy ilyesmit? Amúgy is... mit csinálnak a csajok elsőben? - kérdezek rá, mintha nem tudnám. Azért nekem volt egy Zórám és egy Pankám is, akik, ha nem akartam is elmondták, hogy mit csinálnak. Ez most is így lenne, ha el nem ette volna őket innen a fene. Kicsit felhős is lesz az ábrázatom, ha rájuk gondolok, de azért érdeklődve hallgatom Hél mondanivalóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller vándordíj 2023 tavasz/nyár
Herlai Hélia
Diák Levita, Másodikos diák


Hél
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 39
Írta: 2023. október 22. 09:35 | Link

Laca

Nehezen is tudtam volna visszautasítani a kajás ajánlatot. Valahol belül azt is érzem, talán úgy reagáltam, mint egy dühös kutya, mikor egy szendvicset dobnak elé. Mindegy is Hél, megérdemled a pizzát, és taln kevésbé leszel utána mufurc. Kényelmesen helyet foglalok a széken, aztán hallgatom új ismerősöm. De aztán el is vörösödöm, mert hát hogy ehetek ilyen béndzsa? Nem úúgy ismerem..persze, most pont úgy válaszoltam, mintha hatalmasat lódítanék, és hetente venném igénybe a családja szolgáltatásait. Pedig valóban még sosem kerültem velük kapcsolatba, de elképesztően izgalmasnak és űberfaszamenőnek találom. Igyekszem nem rajongó tinilányként viselkedni, de lehetséges, hogy a fapofám sem tudja telljesen leplezni a csillogó szemeim. Hülye szemek. Hülye, hülye árulkodó szemek.
Terelek is, de nyomban.
- Na, az para lenne, ha lenne. Mármint Diabolnak rajongótábora. Egy csapat pszichopata. Bááár, ha belegondoloknúgy igazán, egy csomó sorozatgyilkosnak is van rajongótábora. Az emberek teljesen meg tudnak zizzenni. Kowainak is volt, és mikor öngyilkos lett, teljesen odavoltak.
- Laca. Értem, jegyezve Mosolygok, és próbálom elfojtani a hangot, hogy húúú, most már ismerek egy Gergelyfit, beszarás! BESZARÁÁÁÁÁS!
- Egyáltalán nem rossz a László, csak olyan, mintha egy 50 valahány éves pasas lennél. Az idő haladtával majd megérik az ember a nevéhez. Komolyabb, méltóságteljesebb. Ezen felbuzdulva eltörengek az én jövőbeli megszólításomon. Hélinéni..pfff....bár így, hogy Hélia, úgy jó. De most még csak úgy, mint Hél. Régen Héli voltam. DéliHéli. Közben a pinzérnő is megérkezik, és kérek maganak egy
- Egy lángnyelv pizzát szeretnék, és 3 deci szódát.
Vigyorgok éhesen a pincérnő felé, mint aki mindjárt őt is felfalja. Merlinre, a hasam is megkordult, de még mekkorát!...A pincérnő bólint, majd elmegy, én pedig újból Lacához fordulok.
- Mit is? Igazából nem tudom pontosan, másik mit csinálnak az első évükben, de nem is izgat. Azt tudom, hogy én nem sokat járok társaságba. Nagyon jól elvagyok egyedül, de persze vannak, akikkel jóban vagyok. Lenkével például, meg pár háztárssal, de általában egymagam vagyok. Szeretek egyedül olvasgatni, rajzolgatni, zenét hallgatni, vagy csak úgy lenni. Vásárolgatni. Na, azt nagyon szeretek, de azt is egyedül.
-Nem nagyon törtem magam, hogy beilleszkedjek, de úgy éreztem, a házamba végülis sikerült. Jól érzem magam.
És valóban, sokszor egy nagyobb társaság egyenesen idegesít. Hangoskodnak, meg vihirásznak, és akkor rájövök, hogy lehetséges, hogy egy vén zsémbes néni lakozik bennem. De amikor én vihogok 1 órán keresztül, az nem zavar. Akkor az zavar, mikor rám szólnak, hogy most már jó lenne, ha befognám kis pofám. Hát édes Merlinem, C'est la vie!
- Velem ellentétben, te olyasvalakinek tűnsz, aki keveset van egyedül.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

H.H.
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


A metamor fia
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
Írta: 2023. október 25. 14:28 | Link

Hél

Á, szóval ennyire tetszik neki a cég. Valahol megértem, mert még nekem is tetszik, főleg az ötlet, hogy metamorfokat ilyesmire használni, apám egy zseni, megtalálta az igazi piaci rést. Persze nagyon sokáig csak tervezte és képezte a dolgozókat, hogy ne lehessen csak úgy lemásolni az egészet. Nagyon sok részletet így is titkol mindenki elől, de állítólag valahova le van minden neki írva, amiről senki sem tud rajta kívül. Szóval úgy robbant be a piacra, hogy már kész volt minden és hirtelen jött a siker. Én meg csak belecsöppentem és élveztem egy ideig, hogy milyen vicces az egész, de amikor már komolyra fordult a dolog - apám könnyen meglátja bárkiben a potenciált -, már a kemény tréningek és gyakorlások nem annyira nyerték el a tetszésem. Mindegy, már megszoktam, és mióta ide járok, tök jó, mert csak a szünetekben kell szenvedni többet. Persze ígérgetem én, hogy gyakorlok, de például az ilyen eseteken túl, mint a mostani, nem nagyon erőltetem meg magam.
- Az mondjuk igaz. Reméljük, hogy nincs neki - ütöm el nevetgélve, mert még valahogy mindig látom rajta az iszonyatot. Nem mindenki tudja jól rejteni az érzelmeit, de nem is kell ezért hibáztatni senkit. Főleg nem Diaboli miatt.
- Hát ja, igaz. 50 éves pasas még nem vagyok egy jó ideig - és nem is nagyon akarok jelenleg lenni, nagyszerűen érzem magam ilyen kis hülyének egyelőre, aki majd mindenféle baromságot csinál, ahogy eddig. Közben megjön Eszti is és rendelünk tőle, a szóda meglep, nem gondoltam, hogy valaki kér olyat. De végül is mindegy, ha ő ezt szereti, akkor miért ne? Közben próbálom őt fürkészni, tök jó fejnek tűnik és még aranyos is. Amolyan jó fej, jó csaj tini. A gyomorkorgáson felnyekergek, de szerencséje van, nem kell sokat várni majd a pizzára. - Mintha valaki már nagyon enne - nevetgélek tovább pimasz képpel.
- Lenkét én is ismerem, Zsanna nagy barátja. Szóval inkább magányos farkas vagy - térek el a tárgyról, mert végül is nem érdekel, hogy miket csinálnak a lányok, hiszen úgyis tudom úgy nagyjából. Oké, kicsi a minta, de szerintem már így is túlképzettnek számítok. - Na, látod, akkor felírhatsz a jó ismerősök sorába most már, szóval bármikor megtalálsz, ha kellenék - jó fej vagyok, mit tehetek én róla? Meg egyébként is, Hél rászolgált, hiszen már az első találkozáskor megnevettetett.
- Hát ezt nagyon jól látod. Én szeretek haverkodni, például veled is, szimpi vagy - mosolygok rá, és mire befejezem a mondatot, már meg is érkeznek a pizzák.
- Hű ez gyors volt Eszti! Köszönjük! - vigyorgok rá is, lehet, hogy ki fog akadni a szám mára, annyit nevetgélek. Egy szívesennel elintézi az egészet, én meg a poharamat Hél felé nyújtom. - Egészségedre! - remélem koccintunk, még ha hülyén is néz ki. -  Jó étvágyat! - kapok az alkalmon és már dézsmálom is a rohadt finom pizzát. Imádom ezt a fajtát, majdnem behunyom a szemem az élvezettől. De inkább figyelek Hélre is, megosztom vele a pizzámat is. - Kérsz egy szeletet? Csere? - érdeklődöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller vándordíj 2023 tavasz/nyár
Herlai Hélia
Diák Levita, Másodikos diák


Hél
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 39
Írta: 2023. november 2. 10:10 | Link

Laca

Irigylem őt ezért, hogy a szülei ilyen befutott emberek. Anya és apa csak egy porszem a gépezetben. Apa bagolytenyésztő, és kereskedő, anya Asztronómus. A nevem azt jelenti, a nap lánya. Apa családja kereskedő família, más nem is igazán éedekli őket. Én végtelenül unalmasnak tartom, és az Asztrnómia sem érdekel. A családom uncsi, ez van. Hunyorítok kicsit, és megpróbálom elképzelni Lacát 5 évesen.
- Háát..nézzük..egy kis borosta, morcosabb szem, kimértebb viselkedés. Egyelőre túl közvetlen vagy hozzá.
Az ötvenesek már jobban megfontolják inden mondatukat, és mögöttük van a sok sok negatív tapasztalat. Szerintem ha Laca apja nyomdokaiba lép, 50 évesen már sokat hallott és látott ember lesz.
- De persze még jó, hogy nem vagy olyan. Gáz lenne átugrani a fiatal éveket. Gyomrom persze korog, de a kaja is megérkezik.
-Jól vanna..hát igen. Azért is jöttem ide. Már tegnap óta a mai pizzára készülök. És tádááááá, látom is, hogy közeledik. Végre végre végre....
Magányos farkas..hmm, ebbe még úgy igazán nem is gondoltam bele, de végülis igen. Nem mondom, benne vagyok egy jó buliban, de valahogy jobban elvagyok magammal, egy könyvvel, meg a természettel. Az emberek sokszor idegesítenek, főleg, ha hülyeségeket adnak elő úgy, hogy meg vannak róla győződve, hogy zsenik. Hát nem, nem azok. Néha az emberek túl sokat beszélnek, és keveset gondolkoznak. De az is igaz, ha én mondok valamit, nem mindig...nem mindig kedves. Nem bánok jól a szavakkal.
-Rendben, megjegyzem. Kedves ez a Laca, nem idegesítő. Vicces. Mármint jó értelemben vicces, nem nevetséges.
- Szimpi? Tényleg? Hááát..örülök. Kicsit elpirulok, mert ritkán mondják, hogy az a Hél csaj szimpi. Azt érzem, az emberek általában félre ismernek. Velem az első találkozás nem mindig...kellemes. De azt gondolom, hogy ma jól reagáltam le a szitut, mert rá is förmedhettem volna a pizza miatt. Lehet a nagy ijedtség mentett meg? Lehet. Pedig tényéeg, én tényleg azt gondolom, tudok jó fej lenni. Anya mindig azt mondja, indulatkezelésre kéne járnom, és akkor több barátom lenne. Pf...baromság...a pizza közben ide is ér, és abban a minutumban el is feledkezem a dilemmáomról, az indulataimról. Hiszen PIZZA. Koccintok Lacával hatalmas tejbetök vigyorral, majd egy nagyot harapok a kajából anélkül, hogy bármit mondanék.
-Ja, ifen..jóétvézsat... És hirtelen minden szép és jó. Az idő jó, az élet jó, mert a pizza jó. Bólintok a csere ajánlatra, közben lekísérem a falatot a vízzel.
- Ezért a pizzáért még büntibe is mennék. Úgyse tűnne már fel, miért is kerültem oda. Csúnya beszédért, szemtelenségért, véletlen rongálásért az esetlenségemért.
- És fiú barátaid is vannak? Gondoltam, csak megkérdezem, mert bár nincs baj azzal se, ha nincs neki, csak olyan fura. Igen Hél, többet kéne társaságba járnod.
Utoljára módosította:Herlai Hélia, 2023. november 2. 10:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

H.H.
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


A metamor fia
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
Írta: 2023. november 13. 20:21 | Link

Hél

Igyekszem a kedvébe járni, ha már én rémítettem halálra a pizzájával együtt. Nem, a pizzája nem rémült meg - persze azon sem lepődnék meg, Diaboli azért rémisztő -, de leesett és még a varázsvilágban sem szívesen eszi meg az ember a földön landolt pizzát. Ahogy mondja a borostát és a többit, igyekszem megfelelni a követelményeknek: azaz borosta nő, morcosabb szemet próbálok elővarázsolni és így a többi.
- Igen kisasszony? Mégis, hogy is gondolta ezt valójában? - a kimértség megy, az orrom kissé fentebb emelem, láthatóan  lenézem őt egy pillanatra. Majd Laca visszatér és  felkacagok. - Na, így már jobb volt? - szeretem magam tesztelni, nem beszélve arról, hogy a beszélőkém sem nagyon szokott megállni. Állítólag álmomban is beszélek, de ezt még csak Domi mondta, azt meg tudjuk, hogy a három emberből egy. Bízom a másik kettőben, hogy nincs igaza. Viszont ők még nem nyilatkoztak, így csak reményeim lehetnek.
- Azt eléggé - bólintok rá, nem akarom kihagyni a fiatal éveimet. Állítólag a legszebbek, nekem is elég jók, az már biztos. Végül megjön a pizzánk és máris lehet falni és közben össze-vissza beszélni. Tényleg érdekel a csajszi, mert mindenki érdekel alapvetően. Aztán az, hogy mennyire, az a beszélgetések után kiderül. Ő egyelőre érdekesnek tűnik, meg olyannak, aki nem egy társalkodós típus. Ezért is illetem a magányos farkas jelzővel, amit nem is tagad. Igaz, hogy nem is okézza le, de én annak veszem. Talán az arcáról olvastam le? Hmm, nem tudom, de azért gyorsan felajánlom, hogy velem barátkozhat. Minél több ismerős, annál jobb, nem?
- Én is örülök Hél - látom, hogy picit elpirul, de a lányok már csak ilyenek. Sok között mozgok és már az előkészítőben is két csajjal voltam jóban, szóval ez kábé bármit jelenthet. Koccintunk, cserélünk és az ő pizzája is marha jó! Imádom ezt a kajáldát!
- Neked is - némi fáziskéséssel ugyan, de jó étvágyat kívánok. Ilyenkor hajlamos vagyok én is belassulni a kérdésekkel, és egyelőre csak pusztítom a pizzát.
- Ezt megértem. Szeretek ide járni, nem mintha olyan sok másik pizzéria lenne, de mivel ez jó, nem is kell - vonok vállat, végül is minek több, ha egy is tökéletes?
- Persze, főleg a szobatársaim, meg az évfolyamtársak. Meg Rómeó, őt nagyon bírom - habár nem nagyon beszélgetünk, de mindig jó fej velem, ha néha összefutunk. Mármint mindenkivel jó fej. hara- Dalán Szécsi Domival vadok a legjobban, ha van ilyen zó egyáldalán - harapok bele egy újabb falatba és lögybölöm le egy kis üdítővel. - Csak a bájitaltannal nem vagyok igazán jóban - nevetgélek, majd megakad a torkomon egy falat. Hirtelen dermedek és válok falfehérré, majd próbálok köhögni, meg a víz után kapni, a mi történetesen Hélé. Remélem nem itt fulladok meg!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller vándordíj 2023 tavasz/nyár
Herlai Hélia
Diák Levita, Másodikos diák


Hél
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 39
Írta: 2023. november 19. 19:18 | Link

Laca

Vidáman figyelem az átváltozást, a hangjátékot, és igyekszem nem hangosan, ordináré módon röhögni, csak úgy nevetni, ahogy az még illendő egy nyilvános helyen.
- Jobb, jobb, megérte a sok gyakorlást.
A fiatal éveket átugrani igen igen rossz lenne. Viszont szívesen ugrlnék az időben. AZ is jó lenne, ha csak visszatekerhetném az éveket, aztén vissza a jelenbe. De nem úgy, ahogy egy időnyerő működik, hogy kívülállóként nézem saját magam. Én valahogy úgy képzelem el, hogy a mai emlékezetemmel, tudásommal aaz akkori testembe kerülök. Jó lenne, ha találnék egy ilyen időkristályt. Azt se bánnám, ha csak egy órára lökne az adott időbe. Vagy ha lenne egy olyan bájital. Fura dolog az idő, meg az időérzék. Most is, mintha órák óta várnánk a pizzáóóóó, a pizza. Egyél Hél. Két falat között azért próbálok kommunikálni, bármennyire is behúz az éhségem.
- Ugye? Szerintem is. Ha jó a pizza, akkor jó. Én imádom a hasam, kiskoromban duci is voltam, aztán valahogy ahogy nőttem, kiegyenlítődtem. Mondjuk lassan visszafoghatnám magam, de a tini hormonjaim valahogy megállítják a kilóim, de nem marad örökre velem...bár maradhatna.
- Bár pizza miatt még nem voltam büntiben, de nincs rajta a listámon. Báááár..á nem. Basszus basszus, hát mi lenne, ha egyszer valahogy bejuték, és vaahogy megspékelném valamivel a készülő pizzatésztákat? AZ összes túl édes lenne, vagy keserű, éd sz italos autómatákat is miután feltöltik, átalakítanám vízzé. Mondjuk nem tudok olyan bűbájt, de utána lehet nézni. Persze, persze, ez mind csak ilyen spekuláció, az agyam szüleménye. Hallgatom, ahogy mond fiú neveket, és csak bólogatok. Azt hiszem, így arcról be tudom őket azonosítani, de nem több.
- A bájitaltan pedig jó mó...
Ajaj, azt hiszem Laca most Hófehérke szituba keveredett, ha incs is megmérgezve a pizzatészta. Próbál szerencsétlen köhögni, de semmi, a falat jobban meg van akadva, még a víz sem viszi le.
- Nyugi van, minden oké, filmbeken láttam, hogy csinálják!
A háta mögé helyezkedem, és megpróbálkozom a Heimlich fogással. Kezek összekulcsolva a has felső részénél, hátra felfelé, tüdőréselés. Jaj bakker, csak ne ölöm meg...akkor jó nagy böntit kapnék...
-Jól vagy? Sikerült? Kijött a falat?
Annyira figyeltem arra, hogy mit csinélok, hogy csinálom, hogy fogalmam sincs sikerrel jártam e.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

H.H.
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


A metamor fia
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
Írta: 2023. december 12. 14:36 | Link

Hél

Nem gondoltam, hogy egy pizzériába miattam fogok ismerkedni. Mármint a képességem miatt, pedig valóban jó téma lehet ilyen esetben is. Mondjuk szerintem ez például bárkinek elsajátítható, igaz, kell némi érzék és rengeteg gyakorlás hozzá. Viszont, ha már itt vagyok és ismerkedünk, tuti megint megbélyegeznek, hogy csajokkal ismerkedek. De hát ha egy srác sem borult fel még miattam, nem tudok mit tenni, nem igaz? Felnevetek a jellemzésére, ezt a változatot még nem hallottam.
- Kiegyenlítődtél? - nevetgélek tovább. - Most már inkább csinos vagy, mint duci, szerintem - bókolok egy kicsit, ráadásul a saját hangomon. Nem tudom mit érzett volna, ha Diaboliként ejtem ki a szavakat. Szerintem elrohan. Közben jóízűen falatozom tovább, és nem is sejtem, hogy hamarosan mi fog következni. A jóslástan sem az erősségem, mint tudjuk.
- Büntiben pizza miatt? Azt megnézném - szeretek cinkostárs lenni, meg ahogy elnézem a szemeit, valami izgalmasra gondolt. Egyébként tök gáz, hogy máris azt lesem, hogy hogyan viselkedik, milyen mimikákat, mozdulatokat használ. Szakmai ártalom? Talán csak szakmaiság nélküli. A bájitaltan annyira azért nem jó, mondanám, ha éppen nem akarnék megfordulni. Ekkor olyan következik, amit nem is látok, csak érzek, Hél felpattan és eltűnik, miközben én az életemért küzdök, persze csak nagy jóindulattal. Valaki átkarol és megnyomja a mellkasomnál valahol a testem. A falat kiszáguld - hát nem valami szép látvány - én meg hirtelen kapok jó nagy levegőt. Nyúlok az italomért három pár levegővétel után és közelről nézek Hél arcába.
- Aha, egy-egy - nevetgélek és lélegzek még hangosabbakat. A poén az, hogy másnak szinte fel sem tűnt, nem látok aggódó tekinteteket, persze lehet, hogy voltak, csak már mivel elmúlt a baj, nem érdekli őket tovább. - Megmentettél, köszi. De mit csináltál pontosan? - nézek rá, meg a kezére, amit finoman megfogok és szétszedek, hogy most már nem kérek még egyet. ugyanis bár sikeres volt a manőver, azért nem várt fájdalommal is járt. - Felveszelek testőrnek, vagy valami. Asszem nekem mára ennyi volt a pizza, de megvárom, amíg megeszed a tiédet. Én eliszogatok itt, ha még van kedved maradni - mosolygok rá kedvesen.
Utoljára módosította:Gergelyfi László, 2023. december 27. 16:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller vándordíj 2023 tavasz/nyár

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 39 40 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed