Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=866745#post866745][b]Herlai Hélia - 2023.09.07. 15:45[/b][/url]

Nem, akárhányszor végiggondolom, mi vehette rá az embert arra, hogy a pizzára valaha is ananászt, nem jut eszembe semmi logikus érv. Sokszor mondják, hogy az emberiséget 2 részre, kategóriára lehet osztani. Ilyen ez a pizzás dolog is, hogy péládul aki szereti az ananászos pizzát, és aki halálbüntetést szórna arra, aki ilyet eszik. Vagy mondjuk, aki a banánt a tetején bonja meg, és aki alul,, de ezzen vitatkozok, mert én szabályosan, az oldakánál bontom ki, a majmok is így eszik, és kétségkívül a banánbontásban a majmok az ászok. Nők, akik tudnak menni a magassarkúban és akik nem, soha de soha. Nos, ezekben a rendkívül fontos dolgokban és az ananászellenesek, a majmos banánosok és a magassarkút képtelenek hordani csoportot erősítem, és bár elismerem azokat, akik hatalmasakat szökkenek, suhannak a 8-10 centis kénylmetlen sarkakban, de aki szereti az ananászos pizzát, azzal nem állok szóba. A félszemű kukoricába nem járok gyakran, és egy nagy pizzafaló sem vagyok, de tegnap eldöntöttem, hogy ma kirúgok a hámból, és az ágyamban fogok befalni egy egész négysajtosat, miközben a Végtelen Történetet olvasom, és egyébiránt ki sem mozdulok. Ma nem érdekel egy vizsga sem, nem agyalok anyám levelein, és nem keveredek fura szituációkba, nem szaladok bele béna átkokba, amiket a társaim a sikertelen gyakorlás közepette lődöznek.
- Jó napot, egy félszemű...nem, inkább egy lángnyelv pizzát szeretnék elvitelre, és egy...mentás limonádét szintén elvitelre.-
Tekintetem a várakozás közben végigfuttatom a helyen, de a sok sárgától olyan érzésem lesz, mntha valami csibekeltetőben lennék, vagy óvodában. Még jó, hogy nem itt eszem meg. És nem azért mert szociofób lennék, csak hát...szeretek a magam társaságában eltölteni egy kis...vagy kicsit több időt. És a kéket határozottan jobban kedvelem. Lenyugtat. A sárga meg egyszerűen felzaklat. A pizzám a kis sárga dobozában meg is érkezik, amit gyorsan kifizetek, magamhoz ölelem, rárakom a dobozra a kis limonádém. Épp elköszönnék, és óvatosan kanyarognék a kijárathoz, mikor egy ismerős, és undorító hangot hallok valahonnan mögülem talán? A hangfekvés, a hanglejtés, és bennem megfagy a vér. Uramisten, mit keres itt az a srác egy ilyen undi sárga helyen, ahol emberek csevegnek, meg...jól ézik magukat? Nem valami sötét és fura helyen kéne...valami fura dolgot csinálnia? Épp hogy nem sikkantok fel, csak hatalmas svunggal fordulnék meg, de érzem, hogy a kis lábaim is sikeresen összegabalyaodtak, és zuhanok a padló felé. Nem tudom, miért is jutnak az eszembe olyanok, hogy a padló valyon fel van e mosva, vagy pár másodperc múlva a tiszta és új ruhám fogja ezt a funkciót betölteni, és hogy remélem, nem pofára esek, hogy az összes fogam kihullik. És a pizza is...a doboz..a doboz ha szétesik, a kamu láng fellobbban, és ezt mindenki végig fogja nézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=867651#post867651][b]Herlai Hélia - 2023.09.29. 20:19[/b][/url]

Hát presze, hogy mindenem másfelé landol, lángoló pizza huss, a földre, az üdítő is placcs, a szívem meg kihagy egy ütemet ugyebár. De nem, nem abban a pofátlanul romantikus pillanatban, amikor meglátsz egy dögös srácot, pasit, hanem a meghalok, annyira megijedek, hacsak be nem pisilek féle kihagyás. Ez az ő hangja, ezer közül is felismerem, és noha nem vagyok egy ijedős, aki egy skizofrén kis idióta kamasztól begyullad, de az a srác tényleg kész horror. Elias Napoleon Diabol. Bleeeeeeh. Egyszer hallottam, ahog negédesen beszél valakihez. Tudod, amikor olyan negédes, hogy az édessége meg is mérgez, ha belélegzed a levegőjét, a füled pedg még meg is süketül a hangjától. Ha KEDVESen szól hozzád, a hátadon áll fel a szőr.
- Mi...minden..vagyis asszem..-
A suvickus sokat segít a kinézetemen, így immár nem úgy nézek ki, mint akit lehányt egy gyorskajáldás kuka, vagy egy kövér ember, aki minden nap pizzát meg hambit eszik.
- Köszi. Így mégjobb.
Összeszedem a padlón lévő cuccaim, a még menthető pizzát, és az üres üdítős poharat egyenesen a kukába hajítom. Nem mondom, elég szép ívet írok le vele, és bele is találok a közepébe, amitől gyorsan automatkusan ki is húzom magam, mintha azt mondám, ezaz bébi, tudsz te, ha akasrz. Jaa, de persze nem mondom, nem szoktam. Még igyekszem leporolni magam, bár már teljesen tiszta vagyok, nyilvn ez is valami kényszeres viselkedés, pedig tudom, hogy nem vagyok OCD-s, és feszült helyzetben amúgy is mindenki csinál valami pótcselekvést. Pödöri a haját, bajuszát, vakarózik.
- Nem vagyok ám ilyen világ bénája, csak olyasvalaki hangját hallottam, akitől a hideg kiráz.-
Biztonság kedvéért pedig kötbe is nézek, nincs e itt, nem e bukkan fel, mert tutiszáz, hogy az ő hangját hallottam.
- Ami fura, mert nincs itt. Hát jó, lehet kezd elmenni az eszem. Igazából nem tudom, mik a pontos jelei annak, ha kezd elmenni az ember esze, de ilyesmi lehet.-
Nem végeztem kutatást az elmebetegségről, de ezek után lehet nem lenne baj, esetleg még hasznosnak is vélhetném.
- Nos, mondanám, hogy hálából adok egy szelet pizzát, de amint látod, szétkenődött, és inkább hasnonlít egy olyan pizzára, amit már egyszer megettek.-
Az agyam hátsó, oldalsó, vagy igazából mindegy is melyik zugából újból előtör a kis pánik, hogy itt van...valahol, így mégegyszer megfordulok a tengelyem körül jó lassan.
- Akkor is hallottam. Eskü...hallottam a hangját....Diabolét. Te nem?-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=868126#post868126][b]Herlai Hélia - 2023.10.07. 17:54[/b][/url]

Persze, nyilván ez lesz minden napom célja. Követni fogom, a sarkában leszek, és minden lépésemről beszámolok, hogy lássa, milyen fantasztikum áll előtte. Hiába villant mosoly, az én szám nem kezd felfelé görbülni. Fa arccal bámulok rá, és várom, mit is akart ezzel a mondattal.
- Te ilyen vicces fiú vagy? Nem ismerem, nem tudom, ő ilyen népszerűbb csávók közé tartozik e, mert nem járok gyakran társaságba. És nem is mindig tudom értelmezni egy két ember közlendőjét. De tény, hogy kedves volt velem, szóval talán nem kéne nagyon elhéleskednem a dolgot.
- Öhm, úgy értem, a lételemem a bizonyítás, de az idén már asszem kicsit elfáradtam. Mosolyodom el aztán mégis, mert persze beúszik a kép, hogy amúgy basszus valóban egész évben mindenkinek bizonyítani akartam, és ez a szó egyszerűen csak...triggerel már, ennyi az egész. A szétkenődött pizzámra pillantok, aztán a srácra. Nanana..mi ez a hamiskés mosoly ott? Igen, ott, az a fura kunkorodás a szája szélén? Tud a srác valamit, amit én nem? Vaaagy, ez a nyomós bizonyít arra, hogy valóban begolyóztam, és el kéne látogatnom a pszichológushoz. Már éppen újra hinni kezdenék neki, mikor újra megszólal, de nem a saját hangján ám, neeeeem, hanem a kicseszett Diaboli hangján! A pizzásdobozt döbbenetemben újra leejtem, és a kezem továbbra is tartja a...hát a semmit. A nagy semmit.
- Mi a....szar...- Kerek szemekkel mozdulatlanul bámulom a srácot, miközben ő újra visszavált a saját hangjára, és újból elnézést kér. Mondanám, hogy hát van mit kisapám, de a döbbenettől semmi hang nem jön ki hirtelen a számon, csak kisvártatva sikerül magahoz térnem.
- Woow. Elég menőő...és elég para vagy. -  Bukik ki belőlem őszintén, pedig nem szoktam bókokat osztigatni, de ilyet sem láttam még nagyon gyakran. Egyszer. Azt hiszem a 15 évem alatt. Vagyis a lassan 15 évem alatt.
- Kárpótolni? Az a baj, hogy túlságosan lenyűgözött, hogy kárpótlást kérjek, pedig kifezettethetném vele a pizzám, vagy ilyesmi, de ezek után...bassszus...mi volt ez...a hangja...
- Inkább meséld el, ki vagy. Nem szoktam barátkozni, de te nem egyszerűen csak utánoztad a hangját, hanem olyan lett a hangod. Ki a franc vagy?
Arcom zavaros vigyor és döbbenet keverékévé változott, mint aki valami egészen más rendezvényen kötött ki, mint amire készült, de aztn végül rájön, hogy nem is  olyan rossz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=868272#post868272][b]Herlai Hélia - 2023.10.09. 19:02[/b][/url]

Majd eldöntöm én. Ezt nem vitatom, megalkotom a saját kis véleményem, de a talán kissé karcos kérdésemnek amúgy is az volt a bujtatott jelentése, hogy te ilyen vicces fiúnak képzeled magad? Csak az túl nyers lett volna. Mondhattam bolna hogy viccesnek gondolod magad, de az sem segített volna, így ez tűnt a legszelídebbnnek. Mr már mekzd unszimpivé válni, vagy csak túl morcos vagyok az éhségtől, mikor kiderül csessze meg, hogy ő volt a hang! Persze ettől elszáll az éhes harag, egye fene a pizzát, meg a vcceskedést, ezek után meg is engedem neki. Az első reakcióm nyilván a döbbenet. Aztán a második is. Ésa harmadik... hogy le lettem nyúgözve. És végül a negyedik egy cseppnyi kis féltékenység. Basszus, ez túl jó móka lehet, nyilván rögtön érdekelni is kezd, kicsoda micsoda ő. És hát igen, jó, belátom nem a legkedvesebben kértem meg, hogy meséljen magáról, de olyan hirtelen jött, hogy elfelejtettem udvariaskodni. Egyébként meg őszintén érdekel, hogy ki ő, csak hát....éhes lánnyal ne kezdj ki, mert nem lesz kedves. Főleg, ha előtte a pizzája miattad ment kárba. Ez üzenet lehet minden férfinak. Etesd meg a lányt. Köszi. Egy kissé zavart félrehúzott mosoly jelenik meg az arcomon, és hozzá egy még zavartabb hümmögés.
- Pedig maga vagyok a kedvesség és a báj.-
Oké, néha Wednesday módon. Amint meghallom a szavakat, hogy "Gyere üljünk le, meghívlak egy pizzára", megenyhülök. Hát jó, egye kukac, megetethetsz, persze közben azt gondolom, igen te tökfej, ez a minimum azért, hogy miattad kisebb fajta szívrohamot kaptam, és oda lett a finom pizzám. Kedvesen, némán bólintok egyet, ahogy a jó kislányok szokták. Kaja. Jóóóó. Szépen helyet foglalok, aztán hallgatom Laca sztoriját.
- Persze, hogy ismerem. ...Mármint nem úgy, de sokat hallottam már róluk.- Nem úgy, nem ügyfélként, nyilván. És egyébként is fixa ideám, hogy engem nem lehet csak úgy utánozni, akármilyen jól is figyel meg az ember. Szóval hogy ő...húú..ööö..klassz. Mármint tényleg, nem iróniából.
- Hú, ez..ez tök jó. És így már persze értem az előbbi kis...játékot. Tök ciki meg minden, de irtózom attól a sráctól, de gondolom ez már leesett neked is. NYilván rájött, hogy bejön nekem a hangutánzós vonal, és azt akkor meg kell lovagolni. Most már engedékenyebbé válik a mosolyom, kevésbé érzem magam egy szúrós sünnek.
- Igen. Másodév, Levita.
Bár prefektusokkal eddig még nem gyűlt meg a bajom, de ha jól rémlik valami eridonos felsőbbéves prefi hanja lehetett. És igen, ez azért továbbra is baromi ijesztő.
- Hélia vagyok, de a Hélt jobban szeretem. Gondolom, akkor te pedig Gergelyfi...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=868730#post868730][b]Herlai Hélia - 2023.10.22. 09:35[/b][/url]

Nehezen is tudtam volna visszautasítani a kajás ajánlatot. Valahol belül azt is érzem, talán úgy reagáltam, mint egy dühös kutya, mikor egy szendvicset dobnak elé. Mindegy is Hél, megérdemled a pizzát, és taln kevésbé leszel utána mufurc. Kényelmesen helyet foglalok a széken, aztán hallgatom új ismerősöm. De aztán el is vörösödöm, mert hát hogy ehetek ilyen béndzsa? Nem úúgy ismerem..persze, most pont úgy válaszoltam, mintha hatalmasat lódítanék, és hetente venném igénybe a családja szolgáltatásait. Pedig valóban még sosem kerültem velük kapcsolatba, de elképesztően izgalmasnak és űberfaszamenőnek találom. Igyekszem nem rajongó tinilányként viselkedni, de lehetséges, hogy a fapofám sem tudja telljesen leplezni a csillogó szemeim. Hülye szemek. Hülye, hülye árulkodó szemek.
Terelek is, de nyomban.
- Na, az para lenne, ha lenne. Mármint Diabolnak rajongótábora. Egy csapat pszichopata. Bááár, ha belegondoloknúgy igazán, egy csomó sorozatgyilkosnak is van rajongótábora. Az emberek teljesen meg tudnak zizzenni. Kowainak is volt, és mikor öngyilkos lett, teljesen odavoltak.
- Laca. Értem, jegyezve Mosolygok, és próbálom elfojtani a hangot, hogy húúú, most már ismerek egy Gergelyfit, beszarás! BESZARÁÁÁÁÁS!
- Egyáltalán nem rossz a László, csak olyan, mintha egy 50 valahány éves pasas lennél. Az idő haladtával majd megérik az ember a nevéhez. Komolyabb, méltóságteljesebb. Ezen felbuzdulva eltörengek az én jövőbeli megszólításomon. Hélinéni..pfff....bár így, hogy Hélia, úgy jó. De most még csak úgy, mint Hél. Régen Héli voltam. DéliHéli. Közben a pinzérnő is megérkezik, és kérek maganak egy
- Egy lángnyelv pizzát szeretnék, és 3 deci szódát.
Vigyorgok éhesen a pincérnő felé, mint aki mindjárt őt is felfalja. Merlinre, a hasam is megkordult, de még mekkorát!...A pincérnő bólint, majd elmegy, én pedig újból Lacához fordulok.
- Mit is? Igazából nem tudom pontosan, másik mit csinálnak az első évükben, de nem is izgat. Azt tudom, hogy én nem sokat járok társaságba. Nagyon jól elvagyok egyedül, de persze vannak, akikkel jóban vagyok. Lenkével például, meg pár háztárssal, de általában egymagam vagyok. Szeretek egyedül olvasgatni, rajzolgatni, zenét hallgatni, vagy csak úgy lenni. Vásárolgatni. Na, azt nagyon szeretek, de azt is egyedül.
-Nem nagyon törtem magam, hogy beilleszkedjek, de úgy éreztem, a házamba végülis sikerült. Jól érzem magam.
És valóban, sokszor egy nagyobb társaság egyenesen idegesít. Hangoskodnak, meg vihirásznak, és akkor rájövök, hogy lehetséges, hogy egy vén zsémbes néni lakozik bennem. De amikor én vihogok 1 órán keresztül, az nem zavar. Akkor az zavar, mikor rám szólnak, hogy most már jó lenne, ha befognám kis pofám. Hát édes Merlinem, C'est la vie!
- Velem ellentétben, te olyasvalakinek tűnsz, aki keveset van egyedül.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=868991#post868991][b]Herlai Hélia - 2023.11.02. 10:10[/b][/url]

Irigylem őt ezért, hogy a szülei ilyen befutott emberek. Anya és apa csak egy porszem a gépezetben. Apa bagolytenyésztő, és kereskedő, anya Asztronómus. A nevem azt jelenti, a nap lánya. Apa családja kereskedő família, más nem is igazán éedekli őket. Én végtelenül unalmasnak tartom, és az Asztrnómia sem érdekel. A családom uncsi, ez van. Hunyorítok kicsit, és megpróbálom elképzelni Lacát 5 évesen.
- Háát..nézzük..egy kis borosta, morcosabb szem, kimértebb viselkedés. Egyelőre túl közvetlen vagy hozzá.
Az ötvenesek már jobban megfontolják inden mondatukat, és mögöttük van a sok sok negatív tapasztalat. Szerintem ha Laca apja nyomdokaiba lép, 50 évesen már sokat hallott és látott ember lesz.
- De persze még jó, hogy nem vagy olyan. Gáz lenne átugrani a fiatal éveket. Gyomrom persze korog, de a kaja is megérkezik.
-Jól vanna..hát igen. Azért is jöttem ide. Már tegnap óta a mai pizzára készülök. És tádááááá, látom is, hogy közeledik. Végre végre végre....
Magányos farkas..hmm, ebbe még úgy igazán nem is gondoltam bele, de végülis igen. Nem mondom, benne vagyok egy jó buliban, de valahogy jobban elvagyok magammal, egy könyvvel, meg a természettel. Az emberek sokszor idegesítenek, főleg, ha hülyeségeket adnak elő úgy, hogy meg vannak róla győződve, hogy zsenik. Hát nem, nem azok. Néha az emberek túl sokat beszélnek, és keveset gondolkoznak. De az is igaz, ha én mondok valamit, nem mindig...nem mindig kedves. Nem bánok jól a szavakkal.
-Rendben, megjegyzem. Kedves ez a Laca, nem idegesítő. Vicces. Mármint jó értelemben vicces, nem nevetséges.
- Szimpi? Tényleg? Hááát..örülök. Kicsit elpirulok, mert ritkán mondják, hogy az a Hél csaj szimpi. Azt érzem, az emberek általában félre ismernek. Velem az első találkozás nem mindig...kellemes. De azt gondolom, hogy ma jól reagáltam le a szitut, mert rá is förmedhettem volna a pizza miatt. Lehet a nagy ijedtség mentett meg? Lehet. Pedig tényéeg, én tényleg azt gondolom, tudok jó fej lenni. Anya mindig azt mondja, indulatkezelésre kéne járnom, és akkor több barátom lenne. Pf...baromság...a pizza közben ide is ér, és abban a minutumban el is feledkezem a dilemmáomról, az indulataimról. Hiszen PIZZA. Koccintok Lacával hatalmas tejbetök vigyorral, majd egy nagyot harapok a kajából anélkül, hogy bármit mondanék.
-Ja, ifen..jóétvézsat... És hirtelen minden szép és jó. Az idő jó, az élet jó, mert a pizza jó. Bólintok a csere ajánlatra, közben lekísérem a falatot a vízzel.
- Ezért a pizzáért még büntibe is mennék. Úgyse tűnne már fel, miért is kerültem oda. Csúnya beszédért, szemtelenségért, véletlen rongálásért az esetlenségemért.
- És fiú barátaid is vannak? Gondoltam, csak megkérdezem, mert bár nincs baj azzal se, ha nincs neki, csak olyan fura. Igen Hél, többet kéne társaságba járnod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=869558#post869558][b]Herlai Hélia - 2023.11.19. 19:18[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=870276#post870276][b]Herlai Hélia - 2023.12.25. 14:21[/b][/url]

Ó, milyen kis aranyos. Bár mondjuk lehetnék magasabb, csak egy irinyi pirinyóval, de tényleg, és semmi más kívánságom lenne soha többet. Na jó, mondjuk, hogy apa gyúgyuljon meg a rejrélyes és titkolt nyavalyájából.
- Ó, kis bókkirály, hát köszi. Főleg, mert egyet is értek veled, kicsinosodtam. Csak ne találd meg soha a kiskori képeim.- Vigyorgok, majd újabb hatalmas falatot harapok a pizzából. Ami pedig a büntis részt illeti...olyan sok mindent lehetne itt csinálni! De most komolyan, egy klasz aranybánya ez a pizzázó. Mármint ötletaranybánya. Lenyelem a falatot, körbesandítok, majd közelebb hajolok hozzá, és halkabbra veszem a hangom.
- Hát tudod...csak az jutott az eszembe, ha mondjuk egyik álmoskás kis napon, mikor a vendégek bejönnek, a kávék keserűek lennének, hiába főzik frissen. A pizzalisztel valami nem stimmelne, de látható baja persze nem lenne, csak a kész pizzán lehetne észrevenni, mikor beleharapsz. Az ütítők folyton változnának. Mondjuk diétásbó egyszerre csak....agyon cukrozott lesz!-
Nem tartom persze magam nagy mókamájszernek, csak valahogy...hát szóval valahogy jól esik bontani a rendet. A bájitalos mondatom Laci óriási köhögőrohama szakítja félbe, és mit szépítsem, kis híján meg is fullad. Rögtön felpattanok, és közben nyugtatgatom a nem túl szerencsés mondattal. Filmekben láttam? Mert az aztán nagyon hasznos lehet, biztos le is doktorálhatnék. Nem tudom pontosan, mennyire van képbe a mugli dolgokkal, félvérságem okán én azért meglehetősen otthonosan mozgok bennük. Jó, nem mindenben, de mondjuk a mugli könyv és film terén szerintem egész muglis vagyok. Szóval akkor egyik kéz, oké, másik, és egy kettő most!...most! Jesszusom, ha itt halálozik meg, én is kinyírom magam! Ne pánikolj Héli, ne pánikolj, minden menni fog...sima...liba...
a harmadik, vagy a negyedik tüdőpréselés után elengedem, nehogy most meg a szuszt nyomjam ki belőle. Halálsápadtan figyelem, hogy nem e öltem meg. AMint megszólal, hatalmasat sóhajtok, még a szemem is behunyom.
- Hú, basszus, jól rám hoztad a frászt. Szét szedi a kezeim, gondolom jelzésként, nem kér többet ebből a bombasztikus segítségből. Megértem. És bocsi. Őszintén bocsi.
- Ö...Nos..valami Heimlich féle izét. Filmekben láttam. De nem voltam ám biztos benne, hogy sikerül, szóval örülök! Mosolygok most már nyugodtabban, elmúlt veszély, Laca él, és én sem lettem gyilkos. Végülis..nem rossz nap. Mondhatni úgy is, sikeres.
- Á, testőrnek nem tudom jó lennék e. És meg ne haragudj, de nem hiszem, hogy álmaim állása lenne a testőrödnek lenni. A pizzámból pár csak pár falat van, igyekszem én is végezni, és nem megfulladni.
- Persze, mindárt végzek...4 falat és mehetünk. Azt hiszem, visszamegyek a klubhelyiségbe erre a nagy ijedtségre. Talulok azt hiszem, attól megnyugszom.