Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

Még most sem hiszem el, hogy erre rá tudott venni, pedig a Félszemű felé sétálok. Kínosan érzem magam, kellemetlenül, mintha... mintha nekem ez amúgy egyedül nem menne. De mit tehet az ember, ha a legjobb barátja nem kéri, hanem rendesen elküldi ide? Még csak csalni se tudtam, mert mindent nyomon követett, sőt... ahogy hátranézek, még látom is, hogy vigyorogva áll. Biztos akar lenni abban, hogy bemegyek.
Megrázom a fejem. Én erre nem vagyok rászorulva, Merlin rá a tanúm, és nem is indulok pozitív reményekkel. Azért belépve kedvesen mosolygok, és hallgatom meg az instrukciókat, meg választok egy édes pezsgőt. Arra felcsillan a szemem, pedig nem vagyok nagy ivó, csak... ma lehet, jól fog az jönni. Szóval 2-es asztal. Értem. Nyelek egyet azért, mert bár nem hat újdonságként rám - hallottam már az ilyen rapid randikról - mégis teljesen más részt venni benne. Nem akartam nagyon ki se öltözni, de azt se akartam láttatni, hogy mennyire nem érdekel, és legalább a ruhámban komfortosan érzem magam. A hajamat is csak szépen beszárítottam, jobban szeretem így, mikor a természetes hullámaival éri el a hátam közepét. Smink is csak egy nagyon alap van rajtam, épp csak annyi, hogy látszódjon foglalkozom magam, de ne legyen túl hivalkodó, mert.... hát mert én sem vagyok. Sőt, szinte biztos vagyok benne, hogy jól tettem, hogy pirosítót fel se kentem, mert megvan a magam természetes árnyalata, amit a zavar kölcsönöz nekem. Leülök és várok. Közben elveszem az étlapot, mert őszintén szólva még itt sem jártam. Kíváncsi vagyok, mit tartogat ez a hely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=873756#post873756][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.02.14. 20:33[/b][/url]

Még most sem hiszem el, hogy erre rá tudott venni, pedig a Félszemű felé sétálok. Kínosan érzem magam, kellemetlenül, mintha... mintha nekem ez amúgy egyedül nem menne. De mit tehet az ember, ha a legjobb barátja nem kéri, hanem rendesen elküldi ide? Még csak csalni se tudtam, mert mindent nyomon követett, sőt... ahogy hátranézek, még látom is, hogy vigyorogva áll. Biztos akar lenni abban, hogy bemegyek.
Megrázom a fejem. Én erre nem vagyok rászorulva, Merlin rá a tanúm, és nem is indulok pozitív reményekkel. Azért belépve kedvesen mosolygok, és hallgatom meg az instrukciókat, meg választok egy édes pezsgőt. Arra felcsillan a szemem, pedig nem vagyok nagy ivó, csak... ma lehet, jól fog az jönni. Szóval 2-es asztal. Értem. Nyelek egyet azért, mert bár nem hat újdonságként rám - hallottam már az ilyen rapid randikról - mégis teljesen más részt venni benne. Nem akartam nagyon ki se öltözni, de azt se akartam láttatni, hogy mennyire nem érdekel, és legalább a ruhámban komfortosan érzem magam. A hajamat is csak szépen beszárítottam, jobban szeretem így, mikor a természetes hullámaival éri el a hátam közepét. Smink is csak egy nagyon alap van rajtam, épp csak annyi, hogy látszódjon foglalkozom magam, de ne legyen túl hivalkodó, mert.... hát mert én sem vagyok. Sőt, szinte biztos vagyok benne, hogy jól tettem, hogy pirosítót fel se kentem, mert megvan a magam természetes árnyalata, amit a zavar kölcsönöz nekem. Leülök és várok. Közben elveszem az étlapot, mert őszintén szólva még itt sem jártam. Kíváncsi vagyok, mit tartogat ez a hely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=874055#post874055][b]Gergelyfi László - 2024.02.25. 16:10[/b][/url]

Hát, meg kell valljam sokkal rosszabbra számítottam. Egyébként körülnézve eddig azzal nem volt baj, hogy milyenek a randipartnerek, mind csinos volt. Nonó volt az első, meglepően jót beszélgettünk. De valamiért most főleg idősebb lányoknak volt ehhez kedve. A kérdés az, hogy ez jelent-e valamit. Például azt, hogy ennyire béna vagyok, hogy a korosztályomban mindenkinek van már pasija/csaja, csak nekem nincs. De inkább azt hiszem, hogy nem merik ezt bevállalni. Én sem voltam biztos abban, hogy ide el kellene jönnöm, sőt inkább nem volt, mint igen. csak aztán a "nincs vesztenivaló" győzött. De már három beszélgetésen túl vagyok, szóval jöhet a következő. A könyvtárosunkat már korábban is kinéztem itt magamnak, most sem nagyon értem, hogy hogyan van egyedül, de ez nem is az én dolgom. mi van, ha én leszek élete nagy szerelme? Jól van Gergelyfi, legalább az önbizalmad nem ment el, hahaha! Nyilván nem így lesz, de egy randit mindenképpen megér a legszebb könyvtárossal beszélgetni.
- Szia! Laca vagyok, bár valószínűleg ismersz, hiszen sokat járok könyvtárba - mosolyogok idegesen, mert amúgy ez nem igaz. Olyan átlagosan, ami számomra már sok, de ha nem akarok megbukni, akkor meg járni kell. Főleg a vizsgaidőszak közeledtével kell abba a poros, dohos... ja, bűbájok védik ettől. - Nagyon tetszik a ruhád, az egyik kedvenc színem a zöld - a hajamból jó pár tincs türkiszzöld lesz, csak a megerősítés kedvéért. Közben próbálok mosolyogni, de lerí rólam az idegesség. Nem tudom miért vagyok az, de a torkom a szívemben dobog. Nem lesz egyszerű ez a randi!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=874999#post874999][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.15. 12:48[/b][/url]

A kellemetlen érzés csak az első pohár elfogyasztott pezsgőig tart. Onnantól elkönyvelem, hogy az finom, és máris sokkal kellemesebben telik az idő. Persze lassan kortyolgatok, körbe is nézek, kik vannak itt, de aztán erről hamar leteszek, mert elfog a kényszer, hogy felálljak és elsétáljak. Aurélnak végülis egy szava sem lehetne, elvégre én eleget tettem. Bejöttem ide, leültem, de... tényleg nincs erre semmi szükségem. Bátorságra, arra lenne. Elmondhatnám akkor neki, hogy nem azért nincs senkim, mert nem léptem túl Márkon, hanem azért, mert aki érdekel, nagyon nem a mi világunk.... nagyon, nagyon nem. És túlságosan tartok attól, hogy a legjobb barátom csalódna bennem.
- A sok egy viszonylag szubjektív fogalom - zavarban kellene lennem, mert ideült a nem is annyira ismeretlen fiú, mégis csak mosolyogva billentem oldalra a fejem. Az iskolában töltött időm java részét ott töltöm, névről ismerem azokat, akik tényleg sokat járnak oda be, és noha tényleg sűrűbben láttam az eridonost, nem állítanám, hogy túlszárnyalta volna magát, de nem én fogom a követ vetni rá. Én például képtelen vagyok a könyvtárban tanulni, akárhányszor felnézek az egyik polcra, egyből elfog a késztetés, hogy rendet tegyek rajta, úgy meg igazán nehéz vizsgára készülni. Otthon meg a kutyáim miatt nem, így marad a szabad levegő, vagy egy viszonylag fedett hely, ha épp esne az eső. Szerencsére mindkettőben bővelkedik Bogolyfalva.
- Köszönöm, én is szeretem a zöldet, és megajánlom a K-t átváltoztatástanból - csillan fel a szemem a haját nézve. Mindig jó érzés látni, hogy valaki tud olyat, amit más nem. Szomorúnak kellene lennem, vagy talán irigynek, de csak elismerő a tekintetem.
- Miért vagy itt Laca? Hát nincs elég csinos lány az eridonban? - egyáltalán nem értem, mit keres itt a fiú.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=876561#post876561][b]Gergelyfi László - 2024.04.08. 11:39[/b][/url]

Nonó után új kihívás az, hogy tudom, hogy az új randipartner idősebb nálam. Nekem ugyan nagyrészt mindegy egy életkor után, hogy ki mennyire idősebb, vagy fiatalabb, de tudom, hogy ez nem mindenkinél van így. Viszont nem tudom, hogy a könyvtárosunk - amióta itt van, szerintem többen járnak oda, mint addig, nem is értem, hogy miért... - hogy van ezzel, vagy egyáltalán mennyi esélyem lenne valójában nála. De végül is azért vagyunk itt, hogy megismerkedjünk valamennyire, aztán majd később kiderül... vagy beborul.
- Jó, ez igaz - helyeselek neki, ha már olyan helyes. Nem tudom még, hogy mit kellene csinálni, ezért is próbálkozom be a zölddel, és szerencsére jól sül el, még megajánlott jegyet is kapok.
- Jó, hát azért nekem könnyebb a dolgom - ez tényleg igaz, az átváltoztatástan órán sokkal egyszerűbb dolgom van, mert szinte mióta az eszemet tudom... átváltozom, vagy legalábbis sokat gyakorlom. Azaz sokkal jobb vagyok ÁVT-ből, mint az átlag, mert a beleérzést és egyéb mentális dolgokkal már nem kell foglalkoznom, mert a véremben vannak, szó szerint.
- De van, természetesen. Mi van, ha mást keresek, nem csak egy csinos lányt, vagy nem az a lényeg. Nem mintha bajom lenne bárkivel is, de talán eddig nem jó helyen keresgettem. Mi van, ha pont itt és pont most találok meg valakit, aki... nos, hülyén hangzik kimondani, de mondjuk, akire vágyom. Az sem biztos, hogy tudom, hogy kire, vagy mire vágyom és egy beszélgetésből kiderülhet még ez is, nem? - vonok végül vállat és töltök egy kis italt magamnak, mivel látom, hogy előtte már van egy félig töltött - vagy kiivott - pohár. Kicsit nézem őt, hát nem tudom, hogy egy ilyen vakrandiból egyébként mit lehet kihozni, lehet, hogy előbb érdeklődni kellett volna.
- De amúgy a könyvtárba is járnak helyes fiúk, vagy lányok, tehát akár visszafelé is feltehetném a kérdést, nem igaz? - talán egy kissé szemtelen a kérdés, de mindenképpen jogosnak érzem. Azért próbálok nem infatilisnak tűnni, szóval bár kedvesen mosolygok, igyekszem nem bárgyún vigyorogni.
- Nem vagyok biztos benne, hogy van értelme egy ilyennek mindenki számára, lehet, hogy az enyémre sincs. De ez valami új, és érdekel, hogy ki gondolja még úgy, hogy megpróbálkozik valami másik módszerrel. Ha körbenézel, meglepően sokan vannak így ezzel, ami számomra meglepő. Ennyire nehéz lenne találni bárkit is? - teszem fel a kérdést, majd kortyolok egyet. Tiszta filozófusnak gondolhat, pedig sokkal egyszerűbb lélek vagyok szerintem.