Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853314#post853314][b]Martin Romberg - 2022.09.26. 00:17[/b][/url]

Utolsó szava megüti a fülem. Nem tudtam, hogyan kellene kezelnem. Egy pillanatra átfutott az agyamon a sajnálat, de aztán rögtön emlékeztettem magam arra, hogy az nem old meg semmit. Bármily nevetségesen hangzik, a legtöbb, amit talán tehetek érte, az az, hogy megtisztelem a társaságommal. Elég bizonyítéka annak, hogy elviselem, sőt, kedvelem, és pont erre lehet szüksége, nem többre, legalábbis részemről. Valaki, aki nem úgy néz rá, ahogy az imént vázolta. És lám, én is minisztériumi alkalmazott vagyok.
- Addig örülj, amíg teszik a dolgukat - fogalmaztam meg a magam módján azt, hogy nézze a dolgok jó oldalát. - Ott a pont - voltam kénytelen elismerni igazát, amit az ízlésről mondott. Jobb, ha én meg se szólalok...

Ha a tudtára akartam volna adni megkönnyebbülésem, most egy nagyot sóhajtottam volna. Helyette azonban csak álltam ott, és összefont karokkal hagytam, hogy befejezze a gondolatmenetét. Egyébként is csak akkor szeretek közbevágni, ha nagyon muszáj. Nem mintha feltételeztem volna róla, hogy ne tudná beosztani az idejét helyesen, de azért csak jó volt hallani, hogy átgondolt döntést készült meghozni.
- Majd úgyis alszunk a sírban eleget. Kivéve, ha egy nekromanta megtalál minket - vontam vállat egykedvűen, hiszen az éjszakai éberségben nagyon tudok vele azonosulni. - Én őszintén remélem, hogy engedélyezik. Az illúziómágia engem is érdekel, kicsit sajnálom, hogy nem tanulhattam anno. Ha arra törekszel, hogy átadd a tudásodat, és másokat segíts, akkor a többi nem számít. Olyan úgyse leszel, mint amilyen ő volt. A tanítványaid ítélnek majd meg. Ha pedig nincs jobb jelentkező, aki oktatná, az valahol téged igazol - fejtettem ki a saját álláspontomat. Mindig hálás vagyok, hogy őszintén megosztja azt, ami vele zajlik, és ezt minimum azzal tudom viszonozni, ha én is megmondom a magamét. Csak nem mindig csomagolom be olyan szépen, mint az átlag.
Nem tértem rá addig a saját részemre, amíg nem adták ki a rendelésünket. Tulajdonképpen csak kellett valami, hogy előttem legyen, s tudjak fogyasztani, kiskanalat, vagy éppen villát szorongatva az ujjaim között, lábamat idegesen rázva az asztallap alatt. Kávézónk félreeső sarka meggátolta, hogy kéretlen fülekre találjanak elkövetkező szavaim, ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy a munkahelyi dilemmákról nem éppen annak kellős közepén célszerű előhozakodni. Ez már csak ilyen.
- Ha nem bánod, én is mesélnék... Nagyon úgy néz ki, hogy csoportvezető lesz belőlem. Félek attól, hogy kevesebb lesz a terepmunka. Én nem irodai székkel a seggemen születtem - néztem rá fel, s ezt ő is pontosan tudta, de attól még ez az ironikus megjegyzés kikívánkozott belőlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853327#post853327][b]Létai Roland - 2022.09.26. 13:18[/b][/url]

- Jó a ruhád - jegyzem meg, mikor megérkezünk Budára, az elmondása szerint. Még szép, hogy végignézek rajta, csak már nem akartam Bogolyfalván ezzel szórakozni, mert még miattam késnénk. Nem sokat szórakozik a csaj, már megyünk is befelé. Mellesleg érzem, hogy izgulni kezdek és szorul a gyomrom emiatt. Mégiscsak egy fontos helyre megyünk be, ahol valamennyire viselkedni kell az elején. Ha már menő auror leszek, majd biztos változik ez is. Figyelem, ahogy befelé vezet, hogy miket mond, bár biztosan nem fogok mindent megjegyezni.
- Üdv - köszöntöm Izát, megtoldom egy kedves mosollyal, hátha elég lesz arra, hogy Regivel beengedjenek. Egész gyorsan ez meg is történik, és hamarosan a mentorom nyomja a kezembe a papírt. Kinyitom, és látom, hogy az, amit kért. Ez már egy félsiker, nem. - Köszönöm, kedves Izabella - újabb mosolyt küldök a recepciósnak, és elteszem a papírt. Gondolom, már nem kell majd mutogatni, biztos van rajta valami nyomkövető bűbáj.
- Oké, akkor kezdjük a másodikkal - tiszta fegyelmezett vagyok, még magam is meglepem ezzel. Hamarosan liftezünk egy rövidet, visszaköszöngetek azoknak, akik odaköszönnek, vagy bólintanak, de csak hasonlóan, ahogy kapom. Nem fogok azért itt hajbókolni itt mindenféle embernek. Reptér.
Kíváncsi vagyok, hogy kapok rendes bejárást ide, mikor még alig tudok valamit az egészről. Persze lehet az is időkorlátos lesz, meg nyilván nem lesz bejárásom mindenhová.
- Amúgy egész csecse. Mit használ a minisztérium üzenetküldésre? Gondolom nem mobilt, mert az nagyon egyszerű lenne. Közben mehetünk ám Regi, úgy vezess körbe, mintha téged kellene, és te már tudod, hogy mit érdemes megnézni jósegg kapitány - kuncogok egy kicsit, de nem szánom semminek a bókot, csak egy megjegyzésnek, szimpla dicséretnek. Na jó, kicsit érdekel a reakció is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853422#post853422][b]Návay Regina - 2022.09.27. 21:27[/b][/url]

Roland

- Köszönöm - válaszolom. - Nem tudom, ki álmodta meg, de a Kommandónál mindenki ilyet hord - teszem még hozzá. Végtére is miért venném bóknak, hogy jól néz ki az egyentalárom? Sokat nem mutat, ez az egyik nagy előnye. Ugyan ha sötétzöld lenne vagy vörös, sokkal jobban állna, de mi részlegünknek ez jutott. A megfigyelőké már szürke például. Lehet, hogy azzal jobban beolvadnak a környezetbe, de ennek igazság szerint sose jártam utána. Nekem tökéletes ez a kék, amit valamikor valaki megálmodott. Gyorsan elintézem a belépőt, amire kezdetnek szükségünk van, majd amíg a liftre várunk, azt is felsorolom, mi minden található az épületben. Ebből meg sok helyre már ilyen vagy olyan okból bejárásom is van. Legfőképpen azért, mert mindenhová engem küld mindenki, de hát mint mindennek, ennek is megvan a maga előnye ugyebár. A lifttel hamar fel is érünk, és közvetlen a bejárat mellett tábla függ a falon, amin szépen fel van sorolva, mi minden található ezen a szinten. Már sorolnám is, de rákérdez a belső kommunikációra. Már válaszolnék is, de még beszél. Hmm. Majdnem elnevetem magam, mint aki nem hisz a fülének, de aztán a szám szélét beharapva igyekszem megtartani magamnak a reakcióm, szusszanva egyet. Most tényleg kóstolgatni próbál?  
- Figyelj, Roland... ez esetleg egy kocsmában elmegy, ha már évek óta haverok vagyunk, de itt és most a mentorod vagyok, és ha szeretnéd, hogy ez így maradjon, akkor betartod a szabályokat. Az egyes számú az, hogy az ilyen megjegyzéseket megtartod magadnak - közlöm vele határozottan. A többit, ha lesz, majd menet közben kitalálom.
- - Amúgy papírt használunk üzenetküldésre. Terepen patrónust is, de az épületben jól kiépített kommunikációs hálózat van, és papírmadarakat küldünk leggyakrabban - válaszolom. A magam részéről nagyon szeretem azt a praktikus kis varázslatot, amitől az előre gyártott kis négyszögletű papírok az asztalomon papírdaruvá hajtogatják össze magukat, majd elröppennek vagy éppen valaki másé az asztalomon landol és szétbomlik, hogy megmutassa a benne rejlő üzenetet.
- Majd úgyis biztos látni fogod, ha lesz kinek mit üzenni, és nem csak a semmiért zargatnék valakit - mondom. Ígéretnek is veheti akár, annyi üzenet megy itt körbe napi szinten, hogy biztos fog látni néhány ilyet már ma.
- És erre van az Aurorparancsnokság. A bogolyfalvi kirendeltség is ehhez tartozik végső soron - mutatom az első folyosót, ami jobbra tőlünk kezdődik, majd egy kanyar után már nem is látni, merre tart tovább. - Irodák, kihallgatótermek, miegymás. A Kommandót meg erre találni. Ezen a szinten van még az animágus meg a tárgybűvölési nyilvántartó, a mugli tárgyakkal való visszaélésiek, a hamis védővarázsok és önvédelmi eszközök felkutatása és elkobzása ügyosztály, a varázshasználati meg a vizsgahivatal. Nem csak auroroknak van fenntartva, és a vizsgahivatalba például nincs is bejárásom. Kihallgatót tudok mutatni később, meg kell néznem, melyik üres, meg bemutathatlak néhány aurornak különféle beosztásban, de most mindenekelőtt erre, intézzük el a papírokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853458#post853458][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.09.28. 16:36[/b][/url]

Valójában csak élcelődik az emlegetett létezés velejáróin - bár időnként markába keríti az önsajnálat, ha megtalálja egy depressziós epizód, a hétköznapokban megszokta már ezeket a dolgokat. Vállalta, elvégre megtarthatta volna a Nightingale nevet, Agatha tisztán értésére adta, hogy nincs ellene kifogása. Talán bölcsebb döntést hozott volna, mégis, akkori büszke önmaga be akarta bizonyítani, Selwynként is élhet tisztességes, jó életet.

Halk horkantás jelzi, milyen szórakoztatónak találja a gondolatot, hogy sírig helyett síron túl tartó barátságban maradjanak. A közös programok mondjuk kissé limitáltak lennének, kávézni sem mehetnének, de többé egyikük sem panaszkodna kialvatlanságra vagy rémálmokra. Elmosolyodik, amint az auror támogatását fejezi ki, ám hallgatagon sétál mellette. A racionális része tudja, pontosan tudja, hogy Martinnak igaza van. A gond az, hogy éreznie is kellene, de alattomosan rág benne a kétség. Ezzel együtt - vagy ennek ellenére - szánta rá magát, hogy az idő és a tanítványai eldöntsék.
Rendelése - mint általában - egy fekete kávé, valamint egy töltetlen vajas croissant. Tartása olyan egyenes, hogy ki kellene zárjon bármiféle kényelmet, mégis tökéletes nyugalommal helyezkedik el. Nyilvános helyen mindig ilyen, ahol elérhetik kíváncsi tekintetek, nevelése és neve mögé rejtőzik előlük. Egyedül tekintete marad nyitott, amint felpillant Martinra, biccentve.
- Természetesen. Hallgatlak,-* erre a megerősítésre nincs szükség, inkább azt jelzi, most vonta magukat körbe valamivel - kézmozdulat híján alighanem illúzióréteggel, vagy annak takarásában bűbájjal. Az arca egy pillanatra elkomorul, a kávéját fürkészi.
- Bármilyen szervesen hozzánőtt bútorral együtt születő gyermek mélységes aggodalommal és iszonnyal tölt el,-* köszörüli meg torkát, csak mert vizuális típus lévén ez a kép…megrázó. Mielőtt azonban azzal vádolhatnák, nem érti a viccet, felnéz az italából.
- Ugyanakkor a csoportvezetői kötelességek nem feltétlenül zárják ki a terepmunkát, ha megfelelően képzett emberek között te oszthatod el a felelősségeket. Aggaszt a csapat összeállítása? Vagy valami más?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853535#post853535][b]Martin Romberg - 2022.09.30. 02:41[/b][/url]

Azonnal konstatáltam, hogy nem sikerült eloszlatnom benne a kételyeit. Még jó, hogy nem támasztok magammal szemben nagy elvárásokat, hogy kellően hatni tudjak a hozzám közel állókra. Ezért se lenne belőlem jó pszichológus. Maradtam a tárgyaknál az emberek helyett, azokat könnyebb megérteni. Az évek alatt megtanultam a leckét. Tobival kezdődött, MinJonggal folytatódott. Gyakorlatilag az összes ismerősömnél fel kellett ismerjem, hogy csodát tenni nem tudok, megmenteni csakis önmagukat tudják, noha hangsúlyozom, hogy túl nagy ambícióim sosem voltak ilyen szerepekre, a kivételi kör mégis be tudott vonzani maga mellé. Belső démonaim engem is bezártak a saját börtönömbe, azóta is keresem a kiutat, amit egyedül én találhatok meg. Ez megfelelő elfoglaltságot ad, nincs kapacitásom másokra.
Semmit nem érzékeltem abból, hogy biztonságos védőréteget vont magunk köré. Nem készültem olyat mondani, ami már túlságosan bizalmas információ lett volna. A vezetőség tudta az álláspontomat, nem lepte meg őket, hogy időt kértem a döntésem előtt, azért is küldtek el korábban szabadságra, hogy fokozatosan adagolhassák be a fejleményeket. Minden egy előre megírt forgatókönyv szerint történt, nekem pedig nem sok mozgásteret adtak, kivételesen. Lehet, hogy ez nyomaszt a leginkább. Beállni a sorba, engedelmeskedni. Ilyenkor feltör belőlem a szembenállás, a lázadó Romberg, aki a régészkedést választotta annak idején. Kár, hogy még mindig nem lehet belőle megélni. Nem mintha itt a fizetésért ülnék...
- Na ugye - törtem egy falatnyit a kakaós csigámból, majd miután a számba helyeztem, ujjaim máris sietősen dörzsölték a szalvétát. - Talán az a gond, hogy nem jöttem még rá, hogy mitől félek a legjobban. Lehet, hogy csak a változástól. Vagy a felelősségtől... Eddig jobban azt éreztem, hogy a magam ura vagyok, és szabad kezet kapok. Volt felettem kontroll, de megbíztak bennem. Most a figyelmem részét jobban arra kell majd fordítanom, hogy mások hogyan dolgoznak. Nem tudom... - sóhajtottam fel hangosan, ahogy hátradőltem a székben. Ritka, hogy valami ennyire összezavart volna. Emiatt lep meg, hogy ennek ekkora feneket kerekítek.
- Irigylem azokat, akiknek kiegyensúlyozott életük van. Nekem is lehetne, de mégis a kihívás felé hajlok idővel. Mint ahogy papíron neked is elégedettnek kellene lenned gondnokként, és mégis kérvényt adtál be hozzánk. Persze csak feltételezem, hogy hasonló erők dolgoznak benned. Ez a másik gondolatom - nem akartam ennyire filozofikusba váltani. Aztán mégis így alakult.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853564#post853564][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.09.30. 18:52[/b][/url]

Amíg a másik beszél, egyet-egyet kortyol kávéjából, egyelőre érintetlneül hagyva a süteményét. Beszélgetés közben kellemetlen, ha morzsák bosszantják, osztatlan figyelmét szeretné Martin problémájára fordítani. A konfliktus talán jobban megközelíti a szemében a férfi állapotát - egyáltalán nem zavartnak tűnik, inkább több, egymással részben vagy egészen ellentétes késztetést vél felfedezni. Az eddigi status quo lehetővé tette, hogy kollégái javától elhatárolódjon, hogy a saját erejére támaszkodva, érdemeit gazdagítva érjen el dolgokat. Ugyanakkor mindez hátrány is - egyetlen ember korlátaihoz kötött, buborékba zárt lét. Az öccsére emlékezteti.
- A változás sosem kényelmes,-bólint, elvégre nem is várható tőle.- Mi lenne szerinted a legrosszabb kimenetel?-*billenti aztán oldalra fejét, őszinte érdeklődéssel kulcsolva össze kezeit, mintha rájuk akarná támasztani az állát; ehelyett azonban előredől és megtámaszkodik. Amire szémítanak, arra fel lehet készülni, vagy akár teljesen el is kerülni.*
- Mit értesz kiegyensúlyozott alatt?-egyszerű kíváncsiság csendül hangjában, mert mintha összemosódna a stabil és a stagnáns a gondolatmenetben; némi pontosítást kér, hogy jobban tudja követni. S kénytelen még egy ponton ellenvetni Martinnak - bár egyáltalán nem célja betegségére terelni a szót vagy a figyelmet, nagyon is része életének. Valahol pozitív, hogy immáron megfeledkeznek róla mások.
- Ha te valóban kihívást keresel, nem nevezném hasonlónak a motivációnkat. Ha valóban képességeim, tehetségem tenném próbára, a bűbájfejlesztés lenne a területem. Az illúziómágia... ennél személyesebb.-Az unalom távol áll tőle, elvégre elméje szüntelen elemez, szétszed és összerak, megkérdőjelez mindent, amit csak lát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853774#post853774][b]Létai Roland - 2022.10.02. 16:48[/b][/url]

Legalább nem fap*na, és megköszöni a bókot, még ha csak azért is áll jó rajta, mert nagyrészt minden ruha jól állhat rajta, egy-két kivétellel. Szóval kap tőlem egy bókválaszra járó mosolyt, meg még egyszer végignézek rajta nem túl tolakodóan - legalábbis szerintem nem túl tolakodó nézésemmel, aztán, hogy kinek mi, már megint mást jelent -, aztán követem és figyelek mindenre, amit mond. Ritka, hogy valami leköt engem, de most tényleg érdekel, hogy milyen a Minisztérium. Ha más nem azért, hogy a büdös életbe ne jöjjek ide és legyek inkább muglikutató, vagy bármi.
- Hát jó, talán tényleg egy kicsit erős kezdés volt, de legalább igaz - vonok vállat, igaza van amúgy, csak általában ezek a dolgok engem nem érdekelnek. Sokkal jobb tudatni már az elején a másikkal, hogy nem csak úgy mond valamit az ember, hanem tényleg úgy gondolja.
- A papírmadarak tetszenek - követem is az egyiket, miközben Regi tovább magyaráz és tökre tetszenek ezek a praktikus varázslatok, amiket a felnőttek használnak. Például nem kell mosogatógép, mert rávarázsolsz a mosatlanra és elmosogatja magát, milyen menő már. - Miért nem vesz át a mugliktól dolgokat a varázsvilág. Egy email gyorsabb lenne üzenetküldésre, bár nem ennyire menő, ez tény - érdeklődöm, miközben megyünk tovább és amúgy tényleg kezd tetszeni az épület és a sürgölődők. Persze nyilván jobb lenne egy akcióban részt venni, abból biztosan többet tanulnék.
- Oké, intézzük el a fránya papírokat - egyezek bele, miközben próbálom megjegyezni amit mondott, de hamar feladom. Sok ez egyszerre, elég ha megjegyzem a felét, meg, hogy lent kell kérni ilyen engedélyt, hogy beengedjenek.
- Te miért akartál auror lenni? És miben csalódtál? - engem ez érdekel, mert biztos nem a legszuperebb szakma, még egy ilyen jó nőnek sem. Azért örülök neki, hogy elhozott, az életben nem tudtam volna meg csak úgy ezeket magamtól. Még ha tanítják is, nem ugyanaz, mint a személyes tapasztalat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853898#post853898][b]Návay Regina - 2022.10.05. 20:19[/b][/url]

- Te is mindig kimondasz mindent, ami eszedbe jut? - kérdezem, kicsit ingatva a fejem, és kissé teatrálisra sikerül a mellékelt sóhaj. A bátyám is ilyen volt. Ami a szívén, az a száján. - Legalább abban egyezzünk meg, hogy ezeket megtartod az épületen kívülre. És én még jelentkeztem a Bagolykőbe oktatónak, édes Merlin - dünnyögöm a végét már csak magamnak. Ha ilyenek lesznek a diákjaim, még a végén kihull a hajam is vagy beleőszülök éppenséggel. Nagy levegőt veszek. Még amúgy se jeleztek vissza egyelőre, hogy elég meggyőző lettem volna, majd meglátom, merre alakul az az egész. Megdörzsölöm kicsit a homlokom, hátrasimítom a kósza hajtincseimet, és válaszolok inkább a felmerülő kérdéseire.
- Praktikusak is, meg szépek is - állapítom meg bólogatva. Az újabb kérdés kicsit elgondolkodtat, bár töprengtem már én is ezen, lévén van egy apukám, aki mérnök ráadásul alapképzettségét tekintve, sok érdekességet mutatott már.
- Nem tudom a pontos választ, de azt hiszem, azért, mert az elektromágia még viszonylag új terület, de megbűvölt írógépeink már vannak, meg ugye öníró pennák, ilyesmi, szóval azért nem rabszolgamunka az adminisztráció sem, így meg valóban látványosabb, mint egy egyszerű email lenne - válaszolom végül némi gondolkodás után. Aztán felsorolom, mi minden van itt az emeleten. Nem mindent fogok tudni megmutatni, mert bejárásom nincs mindenhová, de majd azért tervezem, hogy ahová be tudok menni és nem hadi titok, azt mégiscsak megmutogatom futólag legalább, lásson világot. Bólintok a papírokat illetően, és el is indulok azzal a lendülettel el is indulok balra az első folyosón, határozottan előre. Már mesélném is, hogy amúgy a támogatószázadhoz tartozom egyelőre, de újabb kérdést tesz fel, amin kicsit megakadok. Kell pár pillanat, hogy összerakjam magamban a választ. Hogy lehet ezt szépen elmondani?
- A családomban generációkra visszamenőleg szokás a rendvédelmi erőknél szolgálni, apa katona, anya auror, de nevetni fogsz, művészeti pályára készültem sokáig. Esküszöm, látványosan megkönnyebbültek a szüleim, amikor közöltem, hogy mégis auror leszek és nem fogok éhen halni a hárfám mellett. Na de amúgy a bátyám miatt választottam végül ezt. Tudod, a mugli és varázsfegyver-szakértő - válaszolom végül széttárva a karomat, mint aki nem tehet róla, hogy ilyen hatással van rá a példaképe. Tudom azt is, hogy tényleg viccesen hangzik a hárfa, keresve se találhattam volna jobb hangszert, de remekül tudok olyan sitcomos aláfestő zenéket játszani a húrokon, hogy mindenki instant agybajt kap. - Ja, meg hát ugye jól áll nekem az egyenruha. Csalódni... hát, nem is tudom a tápláléklánc legalján lenni nem élvezet, de amúgy nem mondanám, hogy csalódtam - mondom vállat vonva. Ha kiderül, hogy tényleg csak a titkárnőnek néznek, az csalódás lenne, de egyelőre úgy tűnik, hogy csak az újoncok beavatásán verekszem éppen át magam, és elkezdtek befogadni. - Te miért szeretnél auror lenni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=854547#post854547][b]Létai Roland - 2022.10.18. 19:18[/b][/url]

- Nem, mert nem mindenki tudja elviselni az igazságot... vagy a gondolataim - nevetgélek egy sort, semmi személyes. De ha áradoznák mindenkiről, meg arról, hogy ágyba vinném, vagy csak profán megjegyzéseket tennék a testére, nem biztos, hogy díjazná. Meg néha jobb nem mondani semmit, abból is elég sok minden kiolvasható.
- Tanár lesz a BK-n? Sok sikert néhányunkhoz - kuncogok, de érdekel amúgy, hogy miért szívatja magát idiótákkal. - Mit fogsz tanítani? - lássa már, hogy érdeklődöm, hátha fel kell vennem a tantárgyát. Még talán néhány jó pontot is szerzek ezzel. Túllendülünk a varázsmessenger témán, viszont jobban érdekel a mugli tárgyak integrációjának hiánya. Közben nekitámaszkodom a falnak, és láthatja, ha eléggé figyel, hogy érdekel a téma. Na ebben lehet én lennék itt az egyedülálló.
- Hát azért vannak kétségeim a hatékonyságot illetően. De mivel már gondolom ezer éve működőképes a rendszer, nem hinném, hogy bele kéne nagymértékben piszkálni - valójában csak magamnak gondolkodom hangosan, nem várok véleményt vagy igazolást. Persze nem baj, ha kapok, de alapvetően nem tudnám eldönteni, hogy mi van most. Egy kicsit személyesebbre veszem az egészet, hátha több mindent megtudok a vörösről. Mindig is vonzódtam a szeplőkhöz, nyilván most nem ezért vagyok itt és még valahol hálás is vagyok neki, hogy elhozott ide. Egyelőre még tetszik is. Mondjuk nem csodálom, egy percet nem dolgoztam még.
- Háhá, művészetire, te? – trollkodom bele a mondandójába. Viszont kíváncsi vagyok még ezzel kapcsolatban valamire, de mire megkérdezném tulajdonképpen válaszol is, mintha olvasná a gondolataimat, hogy mire vagyok kíváncsi. – Igen, emlékszem a fegyverszakértőségre – vonok vállat, majd megnyugtatom. Egyszer hárfázhatnál, érdekel a dolog. Mármint hallgatni – azért meg nem próbálnám, de valahol szexi egy nő, amikor odaül a fura hangszer elé és penget.
- Mondjuk ez igaz, tényleg jól áll, de egy magadfajtának szinte mindegy miben van - vonok vállat újra és még legyintek is. A szexi lányok mindig is bármibe öltözhettek, a hajukkal bármit is csinálhattak, szexik maradtak. Oké, van az a smink, ami már túlmegy egy határon, de Regina láthatóan nem ilyen.
- Érdekelnek a különleges varázslatok, meg persze elég jó vagyok mugliismeretből, így a hozzájuk kötődő akciókban hasznos is lehetek. Talán ez az egyetlen munka, ami valamelyest érdekel, talán valahol a dicsőséget hajszolom, és elég jó csajok is vannak – tárom szét a kezeim felé, persze a végszó az már csak azért kellett, mert én mondtam. – Talán taníthatnak több fegyelmet, vagy valamit ott, amit az iskolában nem tudtak, nem tudnám megfogalmazni pontosan. Még az is lehet, hogy nem leszek az – sóhajtok, miközben tovább haladunk. Őszintén nem tudom, hogy mennyire akarok én auror lenni, de valaki akarok lenni. Márpedig szerintem a bűnüldözők valakik, van tisztelet feléjük. A fizikai felkészültségem pedig remek hozzá, mondjuk ennyi erővel kviddicsezni is megpróbálhattam volna. Csak nincs kedvem egy vasgolyóval agyoncsapatni magam, nem is értem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=854606#post854606][b]Návay Regina - 2022.10.18. 22:29[/b][/url]

- Áhá - állapítom meg. Azt hiszem, értem, mire gondol, és inkább nem feszegetem. Szeretem az őszinteséget, de van az a szintje - amire a bátyám is hajlamos volt -, ami már túl sok tud lenni sokaknak. Néha egyébként belőlem is előtörnek a dolgok, mielőtt még végiggondolnám, de azért szerencsére kicsit jobban sikerül magamban tartani sok mindent, mint Viktornak ment ez.
- Az a terv - válaszolom, és azért szusszanok egyet nevetősen a folytatásra. Kemény fából faragtak azért, úgy vélem, csak elbánok néhány hozzá hasonlóan nagy szájú és nagy egóval megáldott kölyökkel.
- Túlélési alapismereteket az aurorképzésre készülőknek - osztom meg vele a tárgy nevét is, a részletekbe meg inkább nem megyek bele, különben sosem mozdulunk el innen. Legyen elég annyi, hogy én teljesen rá vagyok pörögve, ezer és egy ötletem van és tervem, de majd elválik gyakorlatban, mit is lehet megvalósítani a diákokkal.
- Nagy úr a megszokás, na, ezt nem vitathatjuk - mondom teljesen őszintén. - Azért nekem van telefonom meg miegymás, de hát félvér vagyok, válogathatok innen is, onnan is - teszem még hozzá megvonva a vállam, széttárva kicsit a kezem is, mert mégse én tehetek arról, hogy itt ragaszkodnak valamihez, ami ősidők óta megy így. Ám nem én fogok ide változást hozni. Kivéve, ha egyszer belőlem lesz aurorparancsnok, az viszont, ha meg is történik, biztos, hogy nem most lesz.
- Naná, és még jól is ment - vágom rá a választ a kérdésére, amikor félbeszakítja a mondandómat. Szélesen mosolygok is mellé, büszkén kihúzva magam. - Akár még egy zenekarba is bekerülhettem volna, olyan jól ment, de most már csak magamnak gyakorlok. Azért még szeretnék egyszer valahol előadni, szóval még akár. Egy baja van ennek a hangszernek... nem a legegyszerűbb szállítani. Nem is tudom, mit kezdenék vele, ha nem boszorkány lennék - dünnyögöm. Így szerencsére csak egy zsugorító bűbáj, és zsebre is tehetem. Micsoda mázli azért.
- A hízelgés nagyon jól megy, tanítják már az iskolában vagy veleszületett? - kérdezem meg elnevetve magam. Azért én tudom magamról, hogy az egyenruha roppant előnyös, de messze nem tökéletes az alakom. Nem vagyok túl elégedett a tükörképemmel, és nem tudom, hogy a genetika-e, vagy a sport teszi, de széles a vállam, ésatöbbi. Tudnám még sorolni. Ezért is szeretem a laza ruhákat, az ingeimet, na és persze az egyenruhámat.
- Hát... az egyenruha megőrjíti a nők egy részét amúgy is, tuti összeszedhetnél egy egész háremet - válaszolom kuncogva, de aztán azért kicsit komolyabban bólogatok a válaszát végighallgatva. Nem biztos, hogy teljes mértékben értem, de azért hellyel-közzel mondhatni, hogy igen. - Mi mást választanál akkor? - kérdezek vissza, aztán az egyik ajtó előtt megállva be is nyitok. Kicsit népes irodahelyiségbe lépünk, messze még az ebédidő ahhoz, hogy pangjon.
- Na hát... itt dolgozom. Ők meg Botond, Laci, Mariann, Ulrik, Emil, Bálint és a főnököm, Marossy Péter - mutatom be sorban a bent lévő embereket, akik javarészt a dolgukra figyelnek egyébként. - Roland meg a mentorprogram keretében van itt. - közlöm ezt is velük még, mielőtt az asztalomnál - merthogy tessék elképzelni, van már saját asztalom - összeszedném a már amúgy tegnap előkészített papírt. - Na ezt kellene kitölteni, meg itt aláírni és ha a főnök is aláírja, meglesz az egész. Nyugodtan foglalj helyet, addig hozok kávét. Kérsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=854772#post854772][b]Létai Roland - 2022.10.20. 18:06[/b][/url]

Látom, hogy nem nagyon tud mit kezdeni a válaszommal. Nos, ezzel én is pontosan így vagyok, de majd lesz valahogy, nem igaz? Nem látom még pontosan a jövőm, és egyelőre ez tűnik a legoptimálisabb választásnak amiatt, mert auror és auror között is rengeteg a különbség. Lehet, hogy a széplányüldözési kommandóban leszek majd, ehehe.
- Szóval finoman azt mondod, hogy jó lenne, ha felvenném a tantárgyadat, igaz? - vigyorodom el röviden, még a fejemet is megrázom kissé. Biztosan nem erre célzott, de ki ne csapna le a kínálkozó alkalomra? Végül megegyezünk, hogy lehetne jobb is az, hogy a mugli cuccokkhoz nyúlnak, ő még félvér is, szóval minden bizonnyal tudna pár tippet adni az ittenieknek.
- Akkor megkapom a telefonszámod? Hátha sürgős tanácsra lesz szükségem - kapom elő a rúnázott mobilom, és szinte varázslatos gyorsasággal máris felvillan egy új, üres névjegy, ahová bepötyögheti a számát, ha megadja. Felé nyújtom, ha maga szeretné, de én is be tudom írni, ha úgy alakul. Már, ha egyáltalán megadja. De hogy hárfázik, ez igazán meglep! Sőt, valahol menő is, kevés hárfást ismertem eddig, és most is csak egyet ismerek. Návay Reginát.
- Na, de akkor miért hagytad abba, ha ennyire jól ment? Kár elpazarolni a tehetséget. Én sem hagyom abba az edzősködést, mert auror leszek, meg nem árt karbantartani ezeket - megkocogtatom az izmaim. - Mert nem a legyek hordták össze - vonok vállat, de amúgy a fene sem tudja, hogy miért kérkedek most ezzel. Talán egy kicsit le akarom nyűgözni, mondjuk az eddigiek alapján kétlem, hogy pont ez fogja megmozgatni velem kapcsolatban.
- Nem tudom, hogy tanítják-e, ha igen, nem emlékszem. Talán a tapasztalat hozta meg nekem, vagy a fene se tudja - komolyre veszem a kérdést, egyáltalán nem viccelem el. Szeretek változatos lenni, hogy ne tartson unalmasnak. Mégiscsak valamennyire a mentorom lesz, és valamiért jóba akarok vele lenni. Talán azért, mert még nem néz úgy rám, ahogy szoktak, vagy inkább én szeretném elérni azt, hogy partnernek tekintsen, ne egy nehezéknek, amit rásóztak.
- Plusz pont az aurorságért - kuncogok halkan. - De épp tanulok randizni, egyébként. Ja, és ha van néhány praktikus tanácsod, szívesen veszem - láthatóan nem kenyerem a kéregetés, meg a tippek, de most nagy szarban vagyok és jó lenne valamivel lenyűgözni Morgánát. Vagy legalább ne egy katasztrofális randit összehozni. Simán lehet, hogy t9bbet nem találkozunk, akármit csinálok, de legalább egyszer meg kéne próbálni. Ahhoz pedig minden tipp jól jön, nem igaz? Végül bevisz az irodájába, ahol nem is egyedül van. Igyekszem nem útban lenni és viselkedni, tehát nem elnyomni őt. Tiszta kurva rendes vagyok ma, mi volt abban a reggeli kávéban?
- Helló - köszönök, mert azért a jónapot kívánokból már kinőtem, vagy nem nőtem bele, el lehet dönteni. Még intek is hozzá, és a férfiakhoz odamegyek, kezet nyújtok nekik. A főnökhöz megyek először természetesen, a nőkkel nem tudok mit csinálni, azért ha kezet nyújtok és elfogadják az már olyan felnőttes, nem? Kipróbálom, azt lesz, ami lesz. Szóval először főnök, aztán nők, végül a férfiak. Igyekszem határozott kézfogással jönni, a markom erős, szóval azzal nem lesz gond. A nők kezére meg vigyázok. Hú basszus, de rohadt nehéz ez, ráadásul érzem, hogy némileg zavarban vagyok.
- Rendben. Igen, kérek - mondom és automatikusan leülök a székére. Körbenézek milyen rend van, meg próbálok néhány papírba belenézni, persze, csak ami látszik, nem lapozok bele semmibe. Kezembe veszem a pennát és elkezdem kitölteni a papírt.
- Oké, kész. Így jó lesz? - odafordítom Regina felé, remélem hamarosan mehetünk innen, kezd fojtogató lenni a légkör, de a kávét azért elfogadom. Kíváncsi vagyok, hogy mit mutat még, vagy mára ennyi? Végül is sok mindent láttunk, és az ő ideje is véges. De persze végig kísérném a napját is, abból is lehet tanulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=854907#post854907][b]Martin Romberg - 2022.10.21. 21:49[/b][/url]

Pedig pont azok közé tartoztam, akik szeretik a változást. Sokáig így volt ez, legalábbis akkor, amikor fiatal voltam, mert most már fogalmazhatok így, a harmincas éveim elejére. Tehát kifejezetten vonzott, fokozta az adrenalint bennem, ha kiszakadhattam az otthoni sivár négy fal közül, és kalandra indulhattam valahova. Akkor határoztam el, hogy régész leszek. És mentem is, sokfelé. Aztán a valahányadik ország és terepmunka után hiányozni kezdett Bogolyfalva. Mindig azt mondtam magamnak, hogy ez olyan kis félreeső falucska, amiből sajnos később várost csináltak, de még így is csak annyira színes és változatos, hogy a tolerálható kategórián belül marad. És aztán jólesett az állandóság, hogy lett egy házam, ami csak az enyém, nem zargat senki, ha nem akarom, mert a kutya se nézne rám. Úgyhogy most már azt gondolom, hogy nem kell mindig úton lennem. Jó, ha vannak állandó pontok és emberek körülöttem. Csak egyet szoktam kérni az élettől, mégpedig azt, hogy ne ragadjak bele negatív értelemben. Ajándéknak lássam, a szabad választás gyümölcsének, s ne börtönnek.
- A legrosszabb kimenetel mégiscsak az, ha megrekedek a ranglétrán, holott többre lehetnék hivatott - ösztönösen őt lemásolva kulcsoltam össze magam előtt a kezeim az asztallapon, és közelebb hajoltam a velem szemben ülő férfihez, de tekintetem ide-oda járattam körülötte, mintha idegesen kerestem volna valamit a háttérben. - De honnan fogom tudni, hogy jó létrán mászok-e fel? - annyi papírom lett már. Régész, ereklyekutató, varázstárgyvizsgáló, újabban átoktörő. Azt hiszem, mind fel tudom használni a megszerzett tudást akkor, ha a tárgybűvölésügyin vagyok, de megszoktam már, hogy egyedül hozok meg döntéseket, és elszoktam attól, hogy mások véleményét kikérjem. Néha mégis jó hallani őket.
- Hogy elégedettek magukkal, és azzal, amijük van. Olyankor van szerintem egy egyensúly, harmónia bennük. Jut idő mindenre, amit szeretnének - mintha tényként közöltem volna, hogy ez az állapot lehetséges és létező, holott nem voltam benne biztos, de magamra nézve irreálisnak tartottam, hogy elérem. - A bennem lévő nyugtalanságot szeretném ezzel csillapítani. Bizonyítani magamnak, azt hiszem. Minek neveznéd ezt? Nem kihívás? - kérdeztem vissza azzal a tudattal, hogy igazam van, csak nem jó szögből nézte a dolgokat. - Egy terápiát is nevezhetünk kihívásnak. Szembenézni magunkkal. Törleszteni valami, valaki felé. Nem sokan képesek rá, és kell hozzá erő - biccentettem, de kíváncsi tekintetem szinte kérte, hogy öntsön Seth tiszta vizet a pohárba. Hiszen az én életem sem arról szól, hogy pusztán munkamániás vagyok, és kész, és hogy ez csak így kialakult bennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=854922#post854922][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.10.21. 23:49[/b][/url]

Amint a másik tekintete cikázik körötte, arcát az asztallap felé fordítja, letörve egy kis darabot a croissant-ból, hogy a másiknak ne kelljen a szemkontaktussal vesződnie. Szeret szemtől-szembe beszélgetni, pont azért, mert az ilyen jelekből is érthet - ezt pedig sosem venné udvariatlanságnak.
- Elindulsz és néhány fokonként körülnézel. Ha nem tetszik a látvány, mindig lesznek másik létrák, lépcsők, hegyek... Az idő telik attól függetlenül, cselekszel-e; akkor miért ne? Csak mert kitartasz valami mellett, nem lesz értékesebb - de te sem leszel kevesebb, pusztán mert félbehagysz valamit.-*Az emberben sok félelem van, és az egyik azé, hogy nagyobb veszteségnek érzi azt, amibe időt fektetett. Akkor is, ha kényelmetlen, fáradt, zsákutcává vált. Bekapja a falatnyi süteményt, egy-két bólintással nyugtázva a definíciót, nem boncolva tovább - az idős megállapítás talán a legtalálóbb, még ha a fejében inkább tudatos beosztás, semmint mennyiség kérdése. Felpillant a kérdésre, aztán elgondolkodik, elpillatva Martin válla felett a kávézóban nyüzsgő emberek felé, mintha valahol köztük bújkálna a válasz.*
- Attól függ, mi a nyugtalanság forrása. Van, aki a helyét keresi, van, aki jól érzi magát, de kíváncsiság hajtja, és végül van, akiben kényszer dolgozik. Kihívásnak akkor nevezném, ha van mögötte megfontolt szándék, irány. Akkor vállalkozás,-*megeshet, hogy másnak ez felesleges kényeskedés. Számára azonban a szavak árnyalatai fontosak, megválogatja őket. Persze, a nevezhetünk feltételes módja rengeteg szabadságot kínál, látja, hogy számos esetben igaz a felvetés... Hajába simít, szórakozottan igazítva ujjaival, ami pont oly' megszokott mozdulat, mint amivel ruháját egyengeti sokszor; mégis, amint kezei megpihennek a csésze és a szalvéta mellett, tartása enged egy keveset. Közelről megnézve öregebbnek tűnik most, valahogy fáradtnak.*
- A terápia számomra egy eszköz, akár a gyógyszerek. Nagy valószínűséggel mindkettőre állandó jelleggel van szükségem, ez az én Vörös Királynőm - állandóan futni, hogy egyhelyben maradhassak.-*Állja a másik tekintetét, azzal a nyugodt, nyílt nézéssel, ami azt sugallja, elfogadta mindezt. Függetlenül attól, mire volt vagy lehetett volna hivatott, mit engednének képességei, intellektusa, származása vagy bármi más.
- Az illúziómágia az egyetlen képesség, amit magamnak választottam. Évek óta nem nyúltam hozzá, mert nem leltem benne élvezetet. Most vagyok elég jól hozzá, hogy újrakezdhessem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=855018#post855018][b]Návay Regina - 2022.10.23. 14:04[/b][/url]

- Finoman? - kérdezem egy pillanatra szinte már értetlenkedve pillantok rá kérdőn megemelt szemöldökkel, majd elnevetem magam. - Aurortanoncoknak kötelező tárgy, csak úgy mondom - jegyzem meg már komolyabban, bal kezem az arcomig emelve, annak árnyékában osztva meg a tényt kicsit halkabban, kicsit közelebb is hajolva hozzá, mintha valami titok lenne. Már csak egy kacsint, kacsint jelenet kellene a végére és szerintem mindketten itt pukkadnánk meg a nevetéstől, de ezt most mégis lehagyom inkább. Legyek már komoly ugye, ez mégiscsak a munkahelyem.
- Mondták már, hogy igazán szörnyű vagy? - kérdezem a szememet forgatva, de rendben, vészhelyzet esetére legyen, mond valamit. Amíg én vagyok a mentora, nehogy nekem eltévedjen Budapesten vagy ilyesmi. A telefon után nyúlok, ha már nyújtja felém éppen úgyis, és bepötyögöm neki a számot. A telefont azonban még nem kapja vissza, egy pillanatig összeszűkült szemekkel méregetem ugyanis. - De ha azért hívsz fel vészhelyzetnek aposztrofálva, hogy valamit meginnál vagy tudomisén, letiltalak, aurorbecsszó. Szóval csak vészhelyzetre, mert elvesztél az épületben vagy Budapesten vagy... nem tudom, késel innen, amíg tart a program - mondom neki nagyon is komolyan. Ezután persze a telefont is visszakapja, és tényleg remélem, hogy rendeltetésszerűen használja majd a vészhelyzet szót.
- Azt nem mondtam, hogy nem játszom még mindig, a gyakorlást nem hagytam abba. Csak... hát na, a hárfa nem az a hangszer, amivel kiülhetek a sarokra zenélni, szóval remek hobbi maradt - válaszolom nevetősen szusszanva a képen, ami megjelenik előttem. A gitár meg hegedű meg még sok hangszer olyan, ami sokkal keresettebb, én meg egy számomra tetszőt választottam. Anya tényleg látványosan könnyebbült meg, amikor közöltem, hogy inkább az aurorképzőbe mennék végül, mint a nekeresdi művészetibe.
- Edzősködsz? És milyen sport? - kérdezek rá. Nyilván örülnék a kviddicsnek, de mivel nem ezt mondta, nem feltételezem azonnal, hogy mint a varázslók egy jelentős része, ő is a seprűsportok eme népszerű formáját űzné. Sok egyéb opció is akad, amiből válogathatott.
- Áh, értem, szóval te ilyen kis autodidakta vagy és sokoldalú. Menő. Az őszinteség egyébként még tényleg szimpatikus is - válaszolom neki és még a vállát is megveregetem kedélyesen egy mosoly kíséretében. A végén még megkedvelem.
- Hmm... hát az a lánytól is függ, hogy mi válik be. A legalapvetőbb dolog, amit mondani tudok, hogy add önmagad. Az régen rossz, ha utólag derül ki, hogy valamelyik fél teljesen más, mint amit a rózsaszín ködös időszakban látni sikerült belőle. Bár egy kicsit talán visszavehetsz a szexista színezetű kommentekből, de azt úgy randizástól függetlenül is javasolnám. De ebédszünetben még visszatérhetünk erre, ha érdekel a véleményem - zárom le inkább a témát mostanra, különben tényleg sose érünk semminek a végére, az idő pedig csak úgy rohan. A mi kis irodánkban gyorsan bemutatok mindenkit mindenkinek, és bele is vethetjük magunkat a munkába. Azazhogy inkább ő, mert neki kell kitölteni a papírt a saját adataival, én addig kávét főzök. Töltök is mindenkinek, aki kér, körbeszaladva az irodában asztaltól asztalig, majd még Rolandnak is hozok egy csészét a magamé mellé. Töltök, az üres kávés mérőedényt meg már csak varázslattal küldöm vissza a kávéfőzőig, inkább a papírokba nézek bele.
- Szuper lesz. Aláíratom és már itt se vagyunk - válaszolom, és ez tényleg csak két perc, nem több. A legidőigényesebb része, hogy a főnök kezébe vegye a pennát, utána már újra ott is vagyok az asztalnál. - Ezt leadom - közlöm a papírra pöccintve a pálcával, ami magát hajtogatja szép kis madárrá, majd elreppen. - Na gyere. Ha nem sietsz, tarthatok tényleges idegenvezetést is, de ha már unod, mára be is fejezhetjük, és elküldöm bagollyal a kész belépőt. Azt látom, hogy ez a támogatószázad nem a neked való melónak ígérkezik egyelőre, de ha adsz nekem pár napot, akkor összeszedem az ismerőseimet mindenféle területekről. Meg valami akciót, nehogy unatkozz nekem. Ja, egy örökzöld jó tanács... mindig légy jóban a gondnokkal meg a titkárnővel... és a recivel. Ők tudnak mindent elsőként - osztom meg vele a legfontosabb dolgot, amit itt eddig megtanultam. Ezeknek az embereknek a segítségével bármit el lehet intézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=855150#post855150][b]Létai Roland - 2022.10.26. 11:01[/b][/url]

- Ohh - csak ennyi jön  ki belőlem, szóval még egy tantárgy, amit fel kell vennem. Remek. Azért vigyorgok is, mert láthatóan Regina bár komolynak akar mutatkozni, valahogy érzem benne a humort. Oké, eddig meggyőző a csaj.
- Nem is egyszer - vallom be, mikor átnyújtom neki a telefonom vigyorogva, hiszen belemegy abba - nem tudom milyen megfontolásból végül -, hogy megadja a számát. Na, így kell gyerekek lányoktól telefonszámot szerezni. Ami viszont jó hír, hogy egyáltalán van neki, nem feltétlenül kötelező darab a varázsvilágban.
- Á, csak vicces videókat gondoltam küldözgetni - ironizálok, de valahol sajnálom is, hogy egészen konkrétan adja tudomásomra, hogy nem érdeklem őt egyelőre. Valahol imponál, valahol meg nehogy már! Nézd már, rímelt! Közben visszakerül hozzám a telefon, amit zsebrevágok, és kiderül, hogy ő a hárfák királynője. A nimfáké meg Leila.
- Egyszer meghallgatnám szívesen. Ha tetszik, többször is - a mosolyom nem fakul ki, hiába na, vannak még olyan reflexek, amikkel küzdenem kell, hogy ne maradjanak azok. Igyekszem felnőtt férfivé válni, csak ez nem olyan könnyű, mint mondani.
- Inkább személyi edző vagyok, mintsem vezetőedző - nem tudom mire számított pontosan, de nem fogom beállítani magam a Magyar Válogatott mesteredzőjének. Oké, hogy valószínűleg nem is ezt képzelte, de na.
- Jól van ám, értem én az iróniát - mosolygok, miközben a vállam veregeti. Nem veszem fel, mert igaza is van, meg hát na, mégiscsak az egyik erősségemről van szó, bármennyire nem éppen a legpozitívabb sokak szemében.
- Valahogy ezt az utóbbit mindenki megemlíti - kuncogok, nem mintha nem tudnám már, hogy van, akiknek ez nem jön be. Némelyeknek meg pont ez tetszik, az más kérdés, hogy ők vajon mennyire gondolnának velem hosszútávon. Valószínűleg semennyire.
- Persze, hogy érdekel a véleményed - mondom őszintén, hát nem véletlenül kérdezgetek én meg nőket erről. Sajnos egzakt válasz nem létezik, erre már rájöttem. De minél több a minta, annál több lesz a közös pont, amikkel már lehet majd mit kezdeni. Valóban kíváncsi vagyok a véleményére, viszont sokáig nem tudok ezen gondolkodni, mert már az irodában vagyunk, ahol mindenki bemutatkozik nekem és viszont. Aztán még kitöltendő feladattal is ellátnak, szóval van mit csinálni, de nagyon szeretném, ha legalább az első nap jó benyomást keltenék, vagy legalább ne rosszat. Megvan bennem a szorgalom, csak elő kell keríteni, ahaha. Repül a kávéskiöntő, majd a kitöltött pergamen is, én pedig megkóstolom a kávét, sőt valójában nem is szórakozok vele tovább, kiiszom fenékig.
- Viszlát - intek búcsút, ahogy kimegyünk és hallgatom Regina felelősségteljes vezetését. Na, ha véletlenül mégis auror leszek, ezt a részét én nem fogom elvállalni az száz. - Nem mondanám, hogy unom, csak így is a felére emlékszem, amiket megmutogattál. Szóval maradjon a következő etap, de még velem kell ebédelned - felteszem a kezem védekezésként és még magyarázatot is fűzök hozzá a folyosón. - A tippekre vagyok kíváncsi csak, esküszöm - azért egy csibészes mosolyt még elnyomok a miheztartás végett. - Tényleg nem untam - szögezem le, de jobban érdekel az ebédlős sztori.
- A reci... mint recepció? - tippelem be, talán ráhibázok. Amúgy semmi más nem jut eszembe, ami stimmelne rá, viszont még van pár óra ebédig. - Mi lenne, ha ebédig meg mennék utánad, és figyelnék, hogy miket csinálsz? - azaz, küldj el, ha zavarok, ha meg nem, akkor legalább lesz értelme még az ittlétemnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=855248#post855248][b]Martin Romberg - 2022.10.27. 00:53[/b][/url]

Amit mondott, abban nem volt semmi újdonság. Hallottam már, és mégsem akartam tudomásul venni. A szájából persze egy fokkal hihetőbbnek hangzott, mert személyesen még sosem mondták nekem ezt, mindig csak valami nagy könyvben olvastam, vagy mások példáján keresztül jutott a fülembe, de a lényegen nem változtat; nem éreztem magaménak ezt a felfogást, ezt az álláspontot. Ahhoz túl merev vagyok. Mindig a saját szabályaimhoz tartom magam, szigorúan követem a korlátoltságomból emelt falak szabdalta útvonalat életem labirintusában.
- Jól hangzik, de ez számomra nem ilyen egyszerű. Ott van bennem a szégyenérzet, saját magammal szemben. S nem tudom, miért, de mások véleményétől is félni kezdtem. Másrészt túl értékes az idő, amivel gazdálkodnom kell... Nem a harmincas éveimben akarok útkeresésbe kezdeni, ha mégse válna be a pozíció. Itt most egyébként is jól érzem magam. Viszont onnét már nem olyan egyszerű felállni és váltani, te is tudod. Most még nem felelek egy csoportért, de aztán... - nem kellett, hogy befejezzem a mondatot, értette ő úgy is valószínűleg, ahogy igazából a mondataimmal sem hiszem, hogy megleptem őt. - Mellesleg, neked mennyire megy könnyen félbehagyni valamit, gyorsan felismered, ha váltani kell? - nem teljes naivitással a hangomban fordítottam meg a kérdést, de övön aluli ütésnek se szántam. Szimplán feléledt bennem a kíváncsiság, hogy mennyire tudja megfeleltetni állításait a saját értékrendjének.
- Megfontolt szándék, vállalkozás... hogy szabaduljak attól, amitől szenvedek, ami hátráltat. Ha magadtól jössz rá és fogalmazod meg célként, és nem egy szakember által vezetett terápia során, akkor szerintem nyugodtan mondhatjuk kihívásnak, de oké, ez már szőrszálhasogatás, azt hiszem értem, mire gondolsz. Hiba is párhuzamot vonnom az élethelyzeteink között, annyira azért nem járunk egy cipőben... - lényegében ezzel akartam lezárni azt, aminek az ismertetésébe kezdett. Görnyedt testtartást vettem fel a székemben ülve. Mialatt mesélt, újabb réteget fejtettem le a kakaós csigáról, lassan haladva a közepe felé, amit mindig a végére szoktam hagyni. Hagytam egy kis időt magunknak, mintha rákészülnék az elkövetkezőkre, addig is fészkelődni kezdtem. Mielőtt ismét megszólaltam volna, hangosan hümmögtem párat, vigyázva, nehogy olyan területre tapintsak rá, ami túl érzékeny pont az alkalomhoz képest.
- Gondolom, nem csak a tanításában fogod örömödet lelni - fontam össze magam előtt a karjaimat. - Nekem az illúziómágiáról mindig a hazugság művészete jut eszembe. Elhitetni valamit, ami nem igaz. Nem feltétlenül élvezetből, hanem mert rákényszerülünk, és ehhez ott a mágia, ami segítségül jön ilyenkor. Amikor ezt a képességet választottad, kötve hiszem, hogy a szórakoztatás motivált - mintegy vádlóan emeltem rá a tekintetemet, de kérdés formájában semmiképpen sem akartam ezt neki szegezni, mert az már vélhetően túl indiszkrét lett volna. Helyette bíztam abban, hogy érti, mire célzok, és megadja a választ anélkül, hogy másképp kellene fogalmaznom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=855672#post855672][b]Návay Regina - 2022.11.02. 19:06[/b][/url]

- Helyes - válaszolom. Legalább nem csak tőlem hallja. Na persze, lehet még azt mondani, hogy ezer légy véleménye ugyebár nem számít, de hát gondolom, hogy rajtam kívül ezt nem csak a legyek zümmögték neki. Elveszem közben a telefont, és miközben bepötyögöm neki a számomat, azt is megosztom, hogy le fogom tiltani a számát, ha csak úgy használja kedvére, ha kell, ha nem.
- Arra van messengerem, de csakis vicces állatokat vagyok hajlandó elfogadni... rossz helyesírású kiscicák, meg ilyesmi - válaszolom, ha már vicces videókat emleget. Azért félvérnek lenni nem egy rossz dolog, apu révén nagyon sok mindenhez van hozzáférésem, amihez máguscsaládban valószínűleg nem lenne. Így viszont láttam már ezt is, azt is, és őszintén szólva hajlamos vagyok mindkettőből válogatni. Azt hiszem, ez jobb nem is lehetne, a magam főnyereményét biztosan megütöttem.
- Egyszer szeretnék valahol fellépni, majd ha összejön, kapsz egy meghívót - válaszolom elmosolyodva, felé tartva a felemelt hüvelykujjam. Azért a hárfával nem szoktam csak úgy mászkálni, hogy mások is halljanak zenélni, de tényleg bakancslistás tétel, hogy egyszer egy rendezvényen zenéljek. Már csak egy rendezvény kell, ahol éppen engem akarnak hallgatni a résztvevők, amint egy hárfa húrjait pengetem.
- Ááá - adok hangot a pillanatnyi megvilágosodásomnak, bólogatással megtoldva aztán. - Mindig kviddicsre gondolok kapásból - jegyzem meg magyarázatként, csak mellékesen igazából, de hát rémes, nem rémes, nekem sajnos a sport gyakorlatilag a kviddics körül forog. Néha még hiányolom is, hogy nem játszom már, most meg csak hébe-hóba akad edzőtársam, egyedül pedig nem az igazi. Meg kell keresnem az itteni hobbi csapatot, nincs-e éppen felvétel.
- Hát... hogy őszinte legyek, ez nem irónia. Tényleg értékelem az őszinteséget - válaszolom, ha már iróniát emleget. Viktor mellett edződtem, inkább azt nem bírom, ha valaki nem egyenes.  
- Biztos van, akinek bejön, szóval ha ilyet keresel, tuti teszt. De nem igazán ismerek olyan lányt, aki arra vágyna, hogy utána füttyögjenek és azt közöljék vele, hogy jó a segge, akkor sem, ha ez így igaz. Lehet ezt szebben is mondani - osztom meg vele. Azért na, vannak ezek a képzeletbeli határok, hogy mi van rendben és mi túlzás, kell néha kicsit alkalmazkodni hozzájuk, ha sikerre vágyik az ember.
- Rendben - válaszolom, és már pörög is az agyam, mi az, amit tényleg meg kellene osztanom vele. Kicsit ott hagyom magában közben, hogy töltögessen papírokat, amíg én elintézem a kávét, majd seperc alatt elküldöm a papírt a megfelelő ügyosztályra, amint az aláírást is megszereztem, és mehetünk is innen. Látszik azért, hogy nem egy ilyen helyen fogja otthon érezni magát. Mondjuk, bevallom, én sem, de valahol el kell kezdeni, aztán nyerni is innen lesz szép.
- Ugyan, én sem itt képzelem el az életemet, de nem lehet parancsnokként kezdeni. Anyukámnak is sok évébe telt addig eljutni - válaszolom büszkén mosolyodva el, hiszen anya már a szegedi kirendeltség parancsnoka. - Tippeket, mi? Milyen a lány? - kérdezem, mert van az a megérzésem, hogy van kiszemeltje, az meg sokat tud segíteni a jó tippek megtalálásában, ha valamit esetleg még el is árul róla.
- Jó, ebédelhetünk, aztán majd szétszedek mindent, és küldök egy ütemtervet, hogy ne legyen túl sok minden egy napba sűrítve. Jogos észrevétel. A reci meg igen, a recepcióra gondoltam. Most még...ööö... le kell mennem a rejtélyügyi főosztályra, meg aláíratni pár papírt... és ami még akad, aztán meg beszerzem mindenki ebédjét... és az meg is lesz délig. A rejtélyügyi az alagsorban van amúgy, erre gyere... - közlöm, intve, hogy kövessen, és mindjárt meg is nézheti a világ legjobb helyét. Egész varázslatos hely szerintem. Aztán, ha már mindent elintéztem fel-le rohangálva, jöhet az a megbeszélt ebéd is, majd pedig legközelebb folytatom az idegenvezetést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=857319#post857319][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.12.11. 11:09[/b][/url]

Szeretne rákérdezni, miért a szégyen, miért fél ennyire a hibáktól a vele szemben ülő, ám valahol enélkül is érti. Álmatlan éjszakák súlyát, körbe-körbe nyargaló, magukat ismétlő vagy egymást hergelő rémképek minden mozdulatát.  Szavakkal meggyőzni képtelenség lenne, ahogy őt sem lehetett. Aprót bólint hát, elfogadva a hallottakat, mint kiindulópontot. Martin arcát fürkészi, hasonlóságaikon merengve.
- S ez a beszélgetés nem elvesztegetett idő?-*szelíd, ám megszámlálhatatlan újabbat ébresztő kérdés ez, mert előbb-utóbb minden apró töredék, üres pillanat szitáló homokja sivatagot szül. Vajon hol húzódik a határ érték és érdemtelen közt? Kiknek a véleménye mennyit nyom a latban? A szenvedés - legyen az fájdalom, kudarc, boldogtalanság - erőlködő elkerülése nem hosszabbítja-e az őrlődést? Talán inkább whiskey és csendes esték kérdése ez, nem az ablakon betűző, napfény-tarka kávézóé.
- A munkám szerves része.- Mosolyának halovány, de kellemes derűje olyan, akár a kávéscsésze peremén megülő pára.* - Elfogadni, hogy nem értek mindenhez; mindig lesz hova fejlődnöm és van, amit most vagy egyáltalán nem tudok megoldani. Általában két dolgot kell megvizsgálnom: a problémát és hogy megfelelő problémán dolgozom-e?-*Néha elragadja az embert a lelkesedés vagy valami más, s meg sem kérdőjelezi, amíg valami útját nem állja.
- Az emberi kapcsolatok…már más lapra tartoznak.-*A mosoly marad, de árnyékot vet. Tartóztatni sosem fog senkit, aki menni akar, akinek nincs szüksége rá többé; azonban elengedni, valóban engedni, hogy helyük megüresedjen és feltölthesse valami-valaki… Bonyolult.
Az épp ételével babráló Martin néha valamilyen héjas állatra emlékezteti, amikor így visszahúzódik; mint egy olyan pici bogár, összegömbölyödik és hallgatásának védelmében gondolkodik, várva a megfelelő pillanatot.
- Valahol minden hazugság minket tükröz,-*mert nem adhatunk mást, csak mi lényegünk, s azt, amit magunkkal vittünk a világból. A hazugságok miértje, hogyanja és időzítése sokat elárul, ha figyelmesen vizsgálják őket.
- Mégis, választhattam. Nem a nekem szánt forma része volt, talán mert a bűbájokat gyengének tartotta,-*most sem ejti ki Sacheverell nevét vagy hivatkozik rá apjaként, de könnyen kiérezhető utalás. Megtervezték, milyennek kell lennie.*- Akarom vagy sem, a véremben van a színészet; de magadatott, hogy a szerepem magam írjam. Tudni akarom, mit jelent most, mit jelenthet az illúziómágia.-Kortyol a kávé mellé kapott vízből, majd asztalon pihentetett karján elsimít egy ráncot ruhájának ujján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=858491#post858491][b]Martin Romberg - 2023.01.17. 10:45[/b][/url]

Talán az volt a célja, hogy kizökkentsen. Amilyen ártatlan hangnemben tette fel, olyannyira keltett bennem kételyeket a motivációját illetően. Hangosan gondolkodott volna, vagy csak rá akart mutatni valamire, amit nem vettem észre, mert nem az ő szemszögéből vizsgáltam. Beugratós kérdés lett volna? Össze akart zavarni? A meglepettségtől egy pillanatra megrándultak arcizmaim, de aztán zsigerből vágtam rá a válaszomat.
- Nagyon remélem, hogy nem az - csak remélni tudtam. Az utókor dönti el. Áttörést vártam, s várok még mindig, a lelkem legmélyén. Kevés embernek mesélek erről ennyire. Ennek egyik fő oka, hogy nem érdekli őket, nincs idejük leülni velem büfézgetni, aztán inkább a saját bajukra terelik a témát, hogy meghallgassam őket. Mivel szoros beosztásom van, és általában a kütyük közé menekülök, az ilyen alkalmak azért nem fordulnak elő olyan gyakran.
- Ez egy sor olyan gondolatot ébreszt bennem, amit még meg kell emésztenem... A legnagyobb ellenségem talán az idő. Mert az rohan. És talán van egy határ, egy egészséges határ, amit ha megtalálok, nem leszek olyan merev többé. Mert sokáig tudtam úgy alakítani az életemet, ahogy én akartam, de egy adott ponton túl el kell fogadjam, hogy a környezetem formál leginkább. Talán fáradok, öregszem, pedig papíron fiatal vagyok még - hátradőltem. Határozottnak akartam tűnni, de nem tudom, mennyire voltam az. Igazából csak jó volt megosztani vele azt, ami az utóbbi hetekben-hónapokban megfogalmazódott bennem. Engedni... Az elveimből. Nem egyszerű, a neveltetés, a múlt, a beidegződések. De egy ekkora rendszerben muszáj alkalmazkodnom. Nagyon sok energiába került, hogy én legyek a különc mindig, s féltem, hogy nem tartható ez fenn örökké.
- Kit akarsz játszani? S a tanítványaidon keresztül akarsz rájönni a válaszra, vagy magadban kísérletezed ki? - töröltem meg a számat. Ha akart, az asztalnál válaszolt, közben azonban arra invitáltam, hogy járjunk még egy kicsit a folyosókon, ezért ha ideje engedte, elindulhattunk a közeli panorámaerkély felé, ahonnét egész jó kilátás van a városra. Friss levegő, mozgás, ha épp irodista vagy, felüdülés az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=860227#post860227][b]Nagy Sándor - 2023.03.03. 19:12[/b][/url]

Megkopott bőrtáskájában cipelte a papírokat, kalapjához egy-egy ismerős arc láttán odakapott. Nem emelte meg, mint szokta, sietős volt most a dolguk, Budanekeresd pedig nyüzsgő városrész, bárkivel is összefuthat, és mire észhez tér az ember, már órák óta az utcákat járja és nem jut egyről a kettőre.
Ezért is döntött úgy, hogy a kalapemelés helyett - mely leginkább alkalmas a hosszas csevegések invitálására köztudottan - csak megérinti a kalap karimájának szélét. Ha más nem is, de a gesztus azért továbbra is fontos volt.
- Szedjük a lábunkat, jó lenne nyitásra ott lenni. Remélem lecserélték már a jó öreg Bánvölgyit. Szerintem még a nagy mágusháborút is megjárta az öreg, viszont mindig elaludt ügyintézés közben. Nem lehetett vele egyről a kettőre jutni. Szegényt már régen nyugdíjazni kellett volna! - Ha sietős léptei nem is, de kissé kapkodó levegővétele azért mutatta már korát. Sétapálcáját is alig érintette a földre, miközben kedvenc diákjának magyarázott.
Eddig nem túl hosszú tanári pályafutása egyik legjobb döntése volt, hogy a fiatal, ám annál eltökéltebb Danvers kisasszonyt tegye meg tanársegédévé. Azóta az egy év alatt kapcsolatuk kissé szorosabbra is fűződött, mondhatni cinkostársakká nőtte ki magát a diáklány.
- Elhoztál mindent, ahogy megbeszéltük, igaz? - Egyetlen hiba a gépezetben, egyetlen homokszem az óraszerkezetben és máris hónapokat csúsznak mindennel. A ködfoltos ordasoknak azonban nem biztos, hogy van még egy hónapuk.
Benyúlt keményre vasalt mellénye zsebébe, és ránézett az ezüstórájára. Minden rendben, még nyolc óra előtt vannak.
- A liftek arra vannak - mutatott a hatalmas aula másik oldalára. Megkerülte a középen nyíló és virágzó kis kertet és a pálcájával megérintette a hívógombot. - Jó reggelt Egervári Úr, hogy vagyunk, hogy vagyunk? Parancsnok lett már a fiúból? Én mondom, egyszer még sokra viszi az a gyerek! - csevegett kedélyesen, mintha mindennapos vendég lenne a minisztériumban. Ha nem is minden nap, de azért elég gyakran megfordult. - A négyes szintre, legyen szíves. Ma is a Varászlény-Felügyeleti Főosztályra mennénk Danvers kisassonnyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=860522#post860522][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.10. 23:02[/b][/url]

A reggeli készülődéskor talán idegesebb voltam, mint általában szoktam. Tudtam, hogy ez majd pluszba erősíteni fog a minisztérium döntésében, hogy ne vegyenek fel gyakornoknak, de nem tehettem mást. Azok a lények megérdemlik, hogy éljenek, és ne vadásszák le őket. Egyik állat se érdemelné meg a puskát, de ezért talán tudtam tenni. Épp ezért döntöttem úgy, hogy a legkomolyabban veszem.
Az alig pár napos nadrág anyaga minden lépésnél megfeszült a lábamon, ahogy követtem Nagy prof kapkodós lépteit. Egy pottal járó emberhez képest mindig meglepődtem milyen fürgék a lábai, de jelenleg minimum annyira eltökélt volt, mint én.
- Igen, az összes dokumentáció a táskámban van - jelentettem ki egy gyors bólintás mellett, próbálva nem letérni az útról, amit Sanyi kirajzolt nekem. Meglepően nehéz volt, feltéve, hogy még soha nem jártam a magyar minisztérium belsejében. Előtte már igen, de az egy másik történet.
- Jó reggelt Nagy Sándor úr! - köszönt a férfi grafitszürke hangon, amire ahelyett, hogy figyelmen kívül hagytam volna, még jól végig is mértem. Nem nézett ki a legjobban, de inkább az örök zsémbesség hagyott nyomot rajta, mint más hirtelen bekövetkező lelki törés. - Nem tudom, gondolom - nyomta meg a gombot egykedvűen, látszott rajta, hogy még ez a kis beszélgetés is megerőltető. Alig vártam, hogy kiszállhassunk a liftből.
Elindultunk a folyosón, de amint becsukódott a lift ajtaja visszanézve rámutattam. - Neki... áhh mindegy - legyintettem, inkább rá sem kérdezve. Sokkal fontosabb volt, ami ránk várt. Megálltunk egy pillanatra az ajtó előtt.
- Ne feledje, érzelemmentesen. Őket nem érdeklik az emóciók, csak a tények - emlékeztettem jól ismerve a férfit, és beléptünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=860745#post860745][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.03.14. 23:01[/b][/url]

Elmosolyodik, mert a csuklóból kapott "de" hiánya elég; olvas annyira a sorok közt, hogy érzékelje, sikeresen kimozdította a másikat. A beálló csendben iszik a kávéból, egy pillanatra lehunyva szemét, hogy nyugtázza a jóleső érzést; az utolsó pár kortyot tartogatva.
- Örülök, hogy elmondtad,-*függetlenül attól, tud-e tanácsot adni vagy a javaslatai segítenek-e, a lehetőséget és a bizalmat nagyra tartja. Szürkéskék szemei Martin arcát fürkészik, majd mintha mögé néznének, enyhe fókusztalansággal. Talán, ha tudományosabb, hivatalosabb formájú kísérletként gondol a kinevezésre, kevésbé tűnik zsákutcának. Megválogatja szavait.
- Amennyiben bízol valamelyik felettesed vagy idősebb kollégád ítéletében, kérdezd meg, hány hónap lenne reálisan a vezetői készségek megtanulásához szükséges idő. Apró lépés, de ha van egy célvonal, fel tudod osztani ezt az időt, tudsz tervezni,-*veti fel, mert a kellemetlen vagy annak vélt feladatoknál segít, ha látszik a vége. Lehet, hogy Martin ódzkodik ettől a lehetőségtől és inkább a HR feljegyzéseihez fordulna, az embertől kért visszajelzés előnye lehet azonban, hogy személyre szabott. Akik ismerik és akiket becsül, megkönnyíthetik az útját azzal, hogy a meglévő tudásához mérik a hiányzó vagy hiányos részeket.
- Magamat; egy olyan oldalról, amit elhanyagoltam. Megtudni, mit jelenthetek nekik és ők nekem.-A legegyszerűbb megfogalmazás talán, hogy kapcsokat keres - valamit, ami a jelenhez és a jövőhöz kötheti, a sajátjához és másokéhoz. Néha ő maga sem tudná megmondani, miért szereti még mindig az embereket; máskor, mint most is, megfelelő társaságban a helyükre kattannak dolgok és ideig-óráig súlytalan létezni. Az erkély mintha külön kis világgá nőné ki magát arra a fertály órára, amíg még beszélgetnek, de napfényes derűjének egy része elkíséri utána is, amikor hazafelé még utoljára felnéz a minisztérium rideg épületére, hoppanálás előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=860881#post860881][b]Mesélő - 2023.03.17. 18:10[/b][/url]

Az ember néha rosszul választ pályát, aztán kezében a diplomáját szorongatva jön rá, hogy sosem fog megélni idealista álmaiból. Sárkányszakértővel és bestiakutatóval Dunát lehet rekeszteni, az állatorvosihoz nyúlszivű volt, a folyamatos publikáláshoz vagy labormunkához nincs idegzete. Így aztán kiköt valahol, ahova úgy érintőlegesen be tudják suvasztani és mégse hal éhen a fizetéséből.
Hát valahogy így került a Minisztériumhoz Gáspár, aki kora reggeli kávéját szorongással issza tejszín helyett. Az emberek megrémítik, elvégre ezért akart lényekkel foglalkozni, de annyira azért nem elhivatott, hogy egész életében nyomorogni akarjon. Az itt töltött hónapok megedzették valamelyest, bár a legboldogabb akkor lenne, ha sosem kellene többé szót váltania senkivel, főleg nem olyanokkal, akik meg vannak győződve róla, hogy nincs elég bestia ezen a Földön és okvetlen ki akarnak tenyészteni valami új rémséget. Vagy akik rajta kívánják levezetni a frusztrációjukat, olyan szabályok és törvények miatt, melyeket nem ő hozott (és melyekre az sem lesz hatással, ha valaki a feletteséért üvölt).
Amikor azt hallja, hogy kint megáll a lift, egészen halkan maga elé sziszeg néhány szitkot. Az ajtó - természetesen- kopogás nélkül van rányitva, csak úgy besétál egy nő és egy férfi. Szerencsére van annyi rutinja, hogy mire megláthatják, már udvarias érdeklődés üljön az arcán.
- Jó napot. Mit óhajtanak?-*Ez a hanghordozás jellemző a vevőszolgálaton dolgozókra, amiben a kedvesség árnyékában mindig meglapul a halovány remény, hogy a belépők csak eltévedtek és útbaigazítást szeretnének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=861340#post861340][b]dr. VI. Linzenbold Alexander - 2023.03.26. 16:36[/b][/url]

A befolyásos külföldi politikusok érkezését mindig nagy érdeklődés övezi az osztályunkon. Mindenki pontosan tudja, hogy mi a dolga, ezt hogyan és mikorra kell elvégeznie, és persze legfőképpen azt, hogy tökéletes minőségben. Az általam  vezetett csoport munkája mindig kifogástalan, már megtanulták, hogy nem adhatnak ki félmunkát a kezeik közül.
Szeretem, ha minden el van rendezve a vendégeink érkezése előtt, hisz rengeteg hiba csúszhat a számításba: ellátási lánc gondok, humán erőforrás problémák, jogi akadályok. Jelenleg egy dolog hibádzik még, és az pedig a megnövelt aurorkapacitás a kérdése. Még a két napja üzentem Kállaynak, hogy mely napokon tartunk igényt fokozott aurori jelenlétre a Nemzetközi Varázsjogi Hivatal területén. Annak ellenére, hogy általában kielégítő munkát végeznek az aurorok az osztályon, én kivétel nélkül szeretek eligazítást tartani, egy meeting sorozat során megbeszélni a feladatokat, pozíciókat és általánosságban felkészíteni a kollégákat a munkára. Ma reggel távolról láttuk egymást a csoportvezetővel, aki annak ellenére nem felelt az üzenetemre, hogy nyilvánvalóan dolgozik.
Mához két hét múlva érkeznek vendégeink, így az idő szorítása miatt úgy döntök, hogy személyesen keresem fel az aurorság szintjét. Az itteniek mindig hangosabbak, mint nálunk, kevésbé összeszedett társaság, mint az én csoportom.
Utam egyenesen az osztályos asszisztens asztalához vezet, az odavezető úton üdvözöljük egymást néhányakkal.
- Jó reggelt kívánok, kisasszony! Kállay merre van? - Kérdem érzelemmentesen, fél szemöldököm érdeklődve felvonva. Általában Kállay Nándor úrnak szoktam hívni, de most nincs kedvem a felesleges formaságokhoz. Majd ha úgy végzi a munkáját, mint egy úr, akkor esetleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=861354#post861354][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.26. 19:43[/b][/url]

- Apuka, vegyél egy nagy levegőt, talán igyál egy nagy pohár viz.. - ekkor csapódott hatalmasat az ajtó, úgy, hogy még a mellette lévő kép is beleremegett a falon. -..et, vagy sétálj ki és szívj egy kis friss levegőt - fűztem hozzá, mindezt már csak az üres szobának, hisz apám dühösen hagyott magamra, miután megmutattam neki a gyűrűt, s beszámoltam neki a csodálatos török utamról. Azt kell mondanom, hogy valami ilyesmire számítottam, még egy mosoly is az arcomra szökött, legbelül diadalmat trombitáltak harsonáim, győztem. Pontosabban sikerült elérnem azt, hogy drága édesapám ne érezze magát annyira nyeregben. Jó, egy kicsit mondjuk aggódtam azért, hogy felmegy a vérnyomása, netán leesik a vércukra, de talán csak nem. Majd jól kidühöngi magát, aztán visszaáll minden a normális kerékvágásba.
Kényelmesen ücsörögtem még mindig, ujjamon megszemléltem a gyűrűt, közben megfordult a fejemben a gondolat, hogy talán még sem a házasságom híre verte ki nála a biztosítékot, sokkal inkább az, hogy mától itt töltöm a gyakorlatomat. Nem ő vett fel, rendes pályázati úton kerültem be, s eszem ágában sem volt neki szólni erről, lehet, hogy ez volt a baj? Hopszika.
Közben magam mögött hagyva az irodáját, visszasétáltam a közös térbe, hogy szemügyre vegyem a leendő asztalom, majd annak támaszkodva egy kicsit fürkésztem az ide-oda cikázó, szorgosan dolgozó kollégákat. Nahát, itt tényleg dolgoznak. Hm. Előpattintottam egy tik-takot a táskám mélyéről, s épp bekaptam a mentolos cukorkát, amikor végigsétált egy jól öltözött pasas, egyenesen az asszisztens asztalához. Nocsak, friss hús. Vajon a papához jött? S ahogy erre gondoltam , már hallottam is a nevem, s bár részletkérdés, hogy melyikünkre is gondolhatott, ez esetben most hallgattam a nevemre.
- Kállay itt van, miben lehetek a szolgálatára? - s ha megfordult, mosolyogva nyújtottam felé a kezemet.
- Kállay Dóra - ráztam meg a kezét határozottan, s már irányítottam is apám irodája felé, leintve az asszisztenst, aki próbált valamit hebegni, de már túl késő volt, lecsaptam kezéről az idegent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=861375#post861375][b]Nagy Sándor - 2023.03.26. 21:23[/b][/url]

Oda sem figyelt most igazán a liftben lezajlott, nevezhetjük jóindulatúan társalgásnak. Egervári sosem volt bőbeszédű, folyton az az érzése támadt Sanyinak, mintha a liftesember egy szempillantás alatt köddé válna. Olykor pedig csak egyfajta velejéig hatoló gyűlöletet érzett. Ettől függetlenül a pár pillanatos csevegés egy kicsit mindig oldotta a hangulatát, de most Sanyi valamiért idegesebb volt a szokásosnál. Az a tipikus "kifutnak az időből" érzése támadt.
- Nem kell aggódni, tudom kezelni az öreget... - Egy aprócska mosoly is megjelent az arcán, szemében egyfajta fiatalokra jellemző csíny csillant a szemében, ahogyan benyitott az ismerős irodahelyiségbe.
Bánvölgyi azonban meglepő módon tényleg nyugdíjba kerülhetett, vagy nagyon jól használt fiatalítófőzetet ivott reggeli kávé helyett. Sokszor eltöprengett, milyen lehetett az arca a sok-sok redő alatt, amiket az évek egyre inkább rápakoltak.
- Szép jó reggelt, kedves... Ignácz úr! - olvasta le a névtábláról a megfelelő megszólítást. Szerette a nevükön nevezni az embereket, tudta, milyen személytelen tud lenni a huszonegyedik század és mindenkinek jól esett, ha látták az embert a gépezet mögött. Nem volt ebben semmi számítás, csupán a jóindulat.
- A ködfoltos ordasok áttelepítési ügyében érkeztünk. Nem tudom, átadta-e Bánvölgyi úr a leveleimet, amiket váltottunk. Egy bizonyítottan Ordas populáció bukkant fel nemrég a Balaton feletti környéken. A muglik már elkóborolt farkasokról cikkeznek és hajtóvadászatot intéznek ellenük. Szóval meghoztuk a beadványt, hogy... - nyúlt Autumn felé az előre elkészített papírokért, közben pedig abba sem hagyta a helyzet ismertetését - áttelepítsék a farkascsordát egy mágikus védelem alatt álló területre. Véleményem szerint a a visszatelepítés Svájcba lenne a legmegfelelőbb. Tudjuk, hogy a ködfoltos ordasok védettséget élveznek, úgyhogy íme kitöltve a 23.12-es beadvány, illetve a bizonyítékok az ordasok mágikusságáról. Egyesek képesek összekeverni őket átlagos farkasokkal...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=861941#post861941][b]dr. VI. Linzenbold Alexander - 2023.04.02. 00:58[/b][/url]

A munkánk során nagyon sok probléma merülhet fel, aminek kapcsán asszertív módon kell megközelítenünk az adott kérdéseket. A neves látogatók érkezte nagyon sokat befolyásol a hivatalunk megítélésén, és egy-egy jól megszervezett esemény által mi is jobb pozícióba kerülünk, ha a budge-t osztják el a következő évben, ráadásul az előléptesekhez szükséges krediteket is könnyebb megszerezni. Ez természetesen nem kizárólag rám vonatkozik, noha én is nyilvánvalóan a pénzért és az elismerésért dolgozom, hanem az embereimre. Minél jobban tudom őket támogatni, lehetőséget biztosítani fejlődni a számukra, annál inkább hűséges munkaerők lesznek. Vannak emberek, akiknek ez is kevés, az alaptermészetük része a lógás... nos velük amúgy sem kívánok közösen dolgozni, már nincsenek köztünk.
Az aurorok között néhány asztalnál hangos csevegés üti meg a fülem, ahogy haladok mellettük. Merlin fia azt gondolná, hogy ilyen munkakörben komolyabbak, de többen szemmel láthatóan túl jól érzik magukat.
Mégsincs itt Kállay, hogy ennyire jól szórakoznak?!
A titkárnő segítségét kérem ennek a kérdésnek az eldöntésére. Azt mondja, hogy néhány perce viharzott ki, valamilyen sürgős ügye támadt.
Zseniális, gondolom két napja ezzel fekszik-ezzel kel.
Éppen fordulnék meg, hogy visszatérjek a saját emeletünkre, amikor egy fiatal szőke hölgy lép oda hozzám. Tekintetem felemelem, kérdőn pillantok felé, meglepett, hogy csak így megszólít. Főleg, hogy Kállaynak nevezi magát, amire jelenleg nem lennék túl büszke, de ő tudja.
- Kállay Nándort keresem. - Felelem tömören, majd szintén kezet rázok a fiatal nővel. Meglepően bátor, karakteres kézfogása van.
- dr. Linzenbold Alexander. Örvendek. - Mutatkozom be a kézfogást követően. A számomat nem szoktam bemutatkozáskor mondani, nem sokat ad hozzá a társalgáshoz. Jobb szeretem, ha önmagamért ismernek, nem pedig a felmenőimnek hála.
- Ön Nándor... gyermeke? - Kérdem tanácstalanul széttárva a két karom. Fogalmam sincs, hogy ki ez a nő és mit akar. Egyértelműen a csoportvezetőre tartozik az ügy.
- Még nem láttam erre. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=861952#post861952][b]Bánffy Albert Tamás - 2023.04.02. 02:38[/b][/url]

Alexander

Már ismerik errefelé, hiszen az apja az osztályvezető. Sőt, még a bátyjai is itt kezdték a karrierjüket, habár mára már más részlegeken építik azt. Ha már itt jár, benéz az öreghez is, ahogy gondolatban hívja, mert szemtől szemben ezzel csak feldühítené az apját. Nem ezért van itt azonban végső soron. Alexanderhez jött, akivel nem csupán az apja révén találkozott, hanem rokonok is szegről-végről. Bár a Linzenboldok nem képezik olyan szerves részét a családnak, mint akik a Bánffy nevet viselik, mégiscsak rokonok, Alexander anyja ugyanis Bánffy lány volt. Habár az év során ismétlődő családi ebédekre nem hivatalosak Szalamantonba, azért a nagyobb eseményekre ők is meghívót kapnak, mint például az összes esküvőre, keresztelőre, temetésre. Mindenesetre a kapcsolatuk nem olyan közvetlen, hogy problémát lásson ebben, és ha már gyakornoki programról az apjától hallott, kapva kapott is az alkalmon. Idén már az egyetemen is megkezdte a tanulmányait egyébként is, ott pedig erősen javasolt a gyakorlat. Igaz, kötelezőnek csak másodévtől mondható, azonban ez nem fogja őt visszatartani. Kifejezetten ambiciózus, mint a család minden egyes tagja. Egy ilyen lehetőséget  nem fog ő kihagyni. Szépen frissítette az önéletrajzát, még néhány ajánlólevelet is kért volt tanáraitól, hogy mellékelje az előre elküldött jelentkezéséhez. Mára pedig remekbe szabott beszéddel is készült az alkalomra. Igazán komolyan szeretné ezt, ráadásul anélkül, hogy a szülei bármelyike vagy éppen a gróf úr mozgatna meg esetleg bármilyen szálat. Az alkalomra kifejezetten visszafogott, egyszerű, de elegáns fekete talárt visel. Vállát kihúzva magabiztosan, szinte már majdhogynem otthonosan vág át a folyosón, hogy aztán a megfelelő irodába kopogjon be, majd nyomja le a kilincset, ha szólnak, hogy szabad.
- Üdv, jó napot kívánok. A két órás interjúra jöttem, Bánffy Albert - mutatkozik be a titkárnőnek, majd az órájára pillant a biztonság kedvéért. Van még három perce. Tökéletes. Se túl korán nem jött, se el nem késett. A jó benyomás nagyon fontos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=862379#post862379][b]dr. VI. Linzenbold Alexander - 2023.04.07. 17:07[/b][/url]

Mindannyian tudtuk, hogy a nagy magyar aranyvérű családok sarjai jobb pozícióból pályázzák meg ezeket a helyeket, amiket meghirdettünk. Őszintén szólva azon lepődtem volna meg, hogy ha Bánffy valamelyik gyerekének vagy rokonának az önéletrajza nem kerül a kezeim közé.
Az egyik osztályvezető fiaként kérdésen kívüli volt, hogy meghallgatjuk-e, bármilyen készségekkel is próbálkozik meggyőzni minket. Hallottam mendemondákat arról,hogy ő a család problémás gyermeke, ennek ellenére az önéletrajza kimagaslónak bizonyult, így akkor is behivattam volna, ha nem az lenne, aki.
Pontban két órakkor megjelenek a hivatal folyosója előtt, ahol az osztályos asszisztensünk foglal helyet. A hölgyhöz lépve azonnal egy rendkívül magas, elegáns szőke fiatalemberre mutat.
- Jó napot kívánok, dr. Linzenbold Alexander. - Mutatkozom be egy határozott kézfogás kíséretében. A bemutatkozást követően az egyik közeli, kisebb tárgyalóba invitálom a jelöltünket.
- Erre. - Mutatok a magától kinyíló ajtó irányába. A tárgyalónk egyszerű, de mégis elegáns. Régi fa bútorok, egyszerű bézs falak és néhány régebbi festmény díszíti. A központi elem a falon a Magyar Mágiaügyi Minisztérium címere.
Azt követően, hogy mind a ketten elfoglaltuk a helyünket tájékoztatom az alapvető dolgokról. Nem kívántuk az interjúknál igénybevenni a humán erőforrással foglalkozó kollégákat, mert pontosan tudjuk, hogy mit szeretnénk, nincs szükség zavaró tényezőre.
- Tehát Albert, ön a Magyar Mágiaügyi Minisztérium által meghirdetett gyakornoki programba jelentkezett a Nemzetközi Varázsjogi Hivatalba. Én az Európai Máguskapcsolatokért felelős csoport vezetője vagyok, mi felelünk azért, hogy Magyarország diplomáciai kapcsolatai rendben legyenek egyes országokkal. Vendégeket fogadunk, mi is rendszeresen utazunk külföldre, melynek során a Magyar Mágiaügyi Minisztérium küldöttségeként az egész országot képviseljük. Ezen kívül jogi kérdésekben nyújtunk támogatást, illetve problémás ügyeknél, amik konfliktushoz vezethetnek egyes országokkal, mint a szürke piac kérdése. -
Egészen röviden mutatom be a tevékenységünket, a hivatal munkája szerteágazó, nagyon sok minden a mi kezeink között fut át.
- Most pedig kérem mutatkozzon be! - Bátorítom a jobbommal finoman intve felé, hogy kezdheti. Kíváncsi vagyok, hogy mit emel ki az önéletrajzában felsoroltakból. A mappám előttem van, látom a leírtakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=862432#post862432][b]Bánffy Albert Tamás - 2023.04.08. 11:32[/b][/url]

Alexander

- Bánffy Albert Tamás, de már találkoztunk tavalyelőtt Klementina esküvőjén - válaszolja visszafogott, udvarias mosoly kíséretében. Természetesen más most a helyzet, sokkal formálisabb, mint egy családi eseményen volt hozzávetőlegesen idestova két éve, de azért ő emlékszik. Főként, mert Klementina már a bátyja lánya. Fura a legkisebbnek lenni egy olyan családban, ahol a testvérei idősebb gyerekei már régen családot alapítottak. Alig néhány olyan korú gyerek akad, akinek nem úgy nagybátyja, hogy valójában fiatalabb az illetőnél. Követi a férfit, ha már a kinyíló ajtó irányába mutat, majd helyet foglalva figyelmesen hallgatja az összefoglalót. Túlságosan sok újat nem hall igazság szerint, ám ez annak tudható be, hogy viszonyuk többnyire rideg volta ellenére ezt mégiscsak megbeszélték már az apjával. Antal is támogatja a törekvéseit e tekintetben, és ha büszkének talán csak némi túlzással mondható többnyire, ha Berciről van szó, most mégis úgy tűnik, mintha legalább elégedett lenne azzal, hogy valóban érdekli a jog. Igaz, ha valami Berciről elmondható biztosan, az a megfelelési kényszer olyan mértékű hiánya, hogy gyakran még az alapvető elvárásokat is felülbírálja saját kényelme vagy boldogsága érdekében. Bólint párat kimérten, miközben egyenes háttal ül a széken, szinte már mereven, ahogy az a családja bármely tagjától várható lenne amúgy is.
- Nos... mint azt már az elküldött önéletrajzomban is összefoglaltam, a Herzberg mágusképzőben szereztem meg az alapvető varázslástani ismereteimet, a Bagolykő Mágustanodában tavaly kezdtem politikai szakirányon a mestertanoncképzést, idén pedig a pécsi mágusegyetem jogtudományi karán a jogi tanulmányaimat. Leginkább az értelmes lények és a képességbirtokosok jogainak kérdésköre érdekel, mint különösebb szakterület. Szeretnék megtanulni többek között sellőül is éppen ezért, de ha már az európai részlegről van szó, folyékonyan beszélek magyarul, németül és angolul, de spanyolul és hollandul is el tudok csevegni több témáról is gond nélkül - foglalja össze tömören, amit érdekesnek tart. Ha ez nem lenne elég, majd úgyis kérdez a másik, nem? Ezt most egyébként is annyira komolyan szeretné saját maga elérni valami oknál fogva, hogy meg sem említi, hogy a gróf úr is üdvözletét küldi.