Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853068#post853068][b]Létai Roland - 2022.09.22. 11:43[/b][/url]

Korán keltem, mert nagyjából normálisan akartam megjelenni a minisztériumban. Ha ott lesz a leendő munkahelyem, legalább lássák, hogy valamennyire komolyan gondolom. A reggeli rutin után elővettem egy egész jó ruhát, mondjuk rajtam majdnem minden jól áll, de ezzel úgy komolyabban nézek ki, mint egy fiagtal gyerek. Nyilvánvaló, hogy ettől még nem fognak valójában komolyan venni, de legalább nem néznek le... vagy ki tudja? Reggel 7:50-re volt megbeszélve Regivel a találka a kútnál, egészen pontosan 45-re ott voltam már. Ő is pontos volt szerencsére, így nem kellett várakoznom. Azt mondtam neki, hogy még nem jártam Pesten, de ez nem volt teljesen igaz, mert voltam már ott vagy kétszer, de helyismeretem az nulla, mert mindig hopp-porral utaztunk, és csak be kellett mondani az úticélt, amit nekem megmondtak. Szóval nem igazán tudom, hogy mi hol van, és nem is nagyon érdekelt eddig sem. Na, majd mostantól.
- Jó reggelt! Akkor mehetünk - nyújtom ki a kezem, hogy elvihessen a minisztériumba. Várom, hogy induljunk, innen már rajta múlik, hogy hova visz pontosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853327#post853327][b]Létai Roland - 2022.09.26. 13:18[/b][/url]

- Jó a ruhád - jegyzem meg, mikor megérkezünk Budára, az elmondása szerint. Még szép, hogy végignézek rajta, csak már nem akartam Bogolyfalván ezzel szórakozni, mert még miattam késnénk. Nem sokat szórakozik a csaj, már megyünk is befelé. Mellesleg érzem, hogy izgulni kezdek és szorul a gyomrom emiatt. Mégiscsak egy fontos helyre megyünk be, ahol valamennyire viselkedni kell az elején. Ha már menő auror leszek, majd biztos változik ez is. Figyelem, ahogy befelé vezet, hogy miket mond, bár biztosan nem fogok mindent megjegyezni.
- Üdv - köszöntöm Izát, megtoldom egy kedves mosollyal, hátha elég lesz arra, hogy Regivel beengedjenek. Egész gyorsan ez meg is történik, és hamarosan a mentorom nyomja a kezembe a papírt. Kinyitom, és látom, hogy az, amit kért. Ez már egy félsiker, nem. - Köszönöm, kedves Izabella - újabb mosolyt küldök a recepciósnak, és elteszem a papírt. Gondolom, már nem kell majd mutogatni, biztos van rajta valami nyomkövető bűbáj.
- Oké, akkor kezdjük a másodikkal - tiszta fegyelmezett vagyok, még magam is meglepem ezzel. Hamarosan liftezünk egy rövidet, visszaköszöngetek azoknak, akik odaköszönnek, vagy bólintanak, de csak hasonlóan, ahogy kapom. Nem fogok azért itt hajbókolni itt mindenféle embernek. Reptér.
Kíváncsi vagyok, hogy kapok rendes bejárást ide, mikor még alig tudok valamit az egészről. Persze lehet az is időkorlátos lesz, meg nyilván nem lesz bejárásom mindenhová.
- Amúgy egész csecse. Mit használ a minisztérium üzenetküldésre? Gondolom nem mobilt, mert az nagyon egyszerű lenne. Közben mehetünk ám Regi, úgy vezess körbe, mintha téged kellene, és te már tudod, hogy mit érdemes megnézni jósegg kapitány - kuncogok egy kicsit, de nem szánom semminek a bókot, csak egy megjegyzésnek, szimpla dicséretnek. Na jó, kicsit érdekel a reakció is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853774#post853774][b]Létai Roland - 2022.10.02. 16:48[/b][/url]

Legalább nem fap*na, és megköszöni a bókot, még ha csak azért is áll jó rajta, mert nagyrészt minden ruha jól állhat rajta, egy-két kivétellel. Szóval kap tőlem egy bókválaszra járó mosolyt, meg még egyszer végignézek rajta nem túl tolakodóan - legalábbis szerintem nem túl tolakodó nézésemmel, aztán, hogy kinek mi, már megint mást jelent -, aztán követem és figyelek mindenre, amit mond. Ritka, hogy valami leköt engem, de most tényleg érdekel, hogy milyen a Minisztérium. Ha más nem azért, hogy a büdös életbe ne jöjjek ide és legyek inkább muglikutató, vagy bármi.
- Hát jó, talán tényleg egy kicsit erős kezdés volt, de legalább igaz - vonok vállat, igaza van amúgy, csak általában ezek a dolgok engem nem érdekelnek. Sokkal jobb tudatni már az elején a másikkal, hogy nem csak úgy mond valamit az ember, hanem tényleg úgy gondolja.
- A papírmadarak tetszenek - követem is az egyiket, miközben Regi tovább magyaráz és tökre tetszenek ezek a praktikus varázslatok, amiket a felnőttek használnak. Például nem kell mosogatógép, mert rávarázsolsz a mosatlanra és elmosogatja magát, milyen menő már. - Miért nem vesz át a mugliktól dolgokat a varázsvilág. Egy email gyorsabb lenne üzenetküldésre, bár nem ennyire menő, ez tény - érdeklődöm, miközben megyünk tovább és amúgy tényleg kezd tetszeni az épület és a sürgölődők. Persze nyilván jobb lenne egy akcióban részt venni, abból biztosan többet tanulnék.
- Oké, intézzük el a fránya papírokat - egyezek bele, miközben próbálom megjegyezni amit mondott, de hamar feladom. Sok ez egyszerre, elég ha megjegyzem a felét, meg, hogy lent kell kérni ilyen engedélyt, hogy beengedjenek.
- Te miért akartál auror lenni? És miben csalódtál? - engem ez érdekel, mert biztos nem a legszuperebb szakma, még egy ilyen jó nőnek sem. Azért örülök neki, hogy elhozott, az életben nem tudtam volna meg csak úgy ezeket magamtól. Még ha tanítják is, nem ugyanaz, mint a személyes tapasztalat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=854547#post854547][b]Létai Roland - 2022.10.18. 19:18[/b][/url]

- Nem, mert nem mindenki tudja elviselni az igazságot... vagy a gondolataim - nevetgélek egy sort, semmi személyes. De ha áradoznák mindenkiről, meg arról, hogy ágyba vinném, vagy csak profán megjegyzéseket tennék a testére, nem biztos, hogy díjazná. Meg néha jobb nem mondani semmit, abból is elég sok minden kiolvasható.
- Tanár lesz a BK-n? Sok sikert néhányunkhoz - kuncogok, de érdekel amúgy, hogy miért szívatja magát idiótákkal. - Mit fogsz tanítani? - lássa már, hogy érdeklődöm, hátha fel kell vennem a tantárgyát. Még talán néhány jó pontot is szerzek ezzel. Túllendülünk a varázsmessenger témán, viszont jobban érdekel a mugli tárgyak integrációjának hiánya. Közben nekitámaszkodom a falnak, és láthatja, ha eléggé figyel, hogy érdekel a téma. Na ebben lehet én lennék itt az egyedülálló.
- Hát azért vannak kétségeim a hatékonyságot illetően. De mivel már gondolom ezer éve működőképes a rendszer, nem hinném, hogy bele kéne nagymértékben piszkálni - valójában csak magamnak gondolkodom hangosan, nem várok véleményt vagy igazolást. Persze nem baj, ha kapok, de alapvetően nem tudnám eldönteni, hogy mi van most. Egy kicsit személyesebbre veszem az egészet, hátha több mindent megtudok a vörösről. Mindig is vonzódtam a szeplőkhöz, nyilván most nem ezért vagyok itt és még valahol hálás is vagyok neki, hogy elhozott ide. Egyelőre még tetszik is. Mondjuk nem csodálom, egy percet nem dolgoztam még.
- Háhá, művészetire, te? – trollkodom bele a mondandójába. Viszont kíváncsi vagyok még ezzel kapcsolatban valamire, de mire megkérdezném tulajdonképpen válaszol is, mintha olvasná a gondolataimat, hogy mire vagyok kíváncsi. – Igen, emlékszem a fegyverszakértőségre – vonok vállat, majd megnyugtatom. Egyszer hárfázhatnál, érdekel a dolog. Mármint hallgatni – azért meg nem próbálnám, de valahol szexi egy nő, amikor odaül a fura hangszer elé és penget.
- Mondjuk ez igaz, tényleg jól áll, de egy magadfajtának szinte mindegy miben van - vonok vállat újra és még legyintek is. A szexi lányok mindig is bármibe öltözhettek, a hajukkal bármit is csinálhattak, szexik maradtak. Oké, van az a smink, ami már túlmegy egy határon, de Regina láthatóan nem ilyen.
- Érdekelnek a különleges varázslatok, meg persze elég jó vagyok mugliismeretből, így a hozzájuk kötődő akciókban hasznos is lehetek. Talán ez az egyetlen munka, ami valamelyest érdekel, talán valahol a dicsőséget hajszolom, és elég jó csajok is vannak – tárom szét a kezeim felé, persze a végszó az már csak azért kellett, mert én mondtam. – Talán taníthatnak több fegyelmet, vagy valamit ott, amit az iskolában nem tudtak, nem tudnám megfogalmazni pontosan. Még az is lehet, hogy nem leszek az – sóhajtok, miközben tovább haladunk. Őszintén nem tudom, hogy mennyire akarok én auror lenni, de valaki akarok lenni. Márpedig szerintem a bűnüldözők valakik, van tisztelet feléjük. A fizikai felkészültségem pedig remek hozzá, mondjuk ennyi erővel kviddicsezni is megpróbálhattam volna. Csak nincs kedvem egy vasgolyóval agyoncsapatni magam, nem is értem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=854772#post854772][b]Létai Roland - 2022.10.20. 18:06[/b][/url]

Látom, hogy nem nagyon tud mit kezdeni a válaszommal. Nos, ezzel én is pontosan így vagyok, de majd lesz valahogy, nem igaz? Nem látom még pontosan a jövőm, és egyelőre ez tűnik a legoptimálisabb választásnak amiatt, mert auror és auror között is rengeteg a különbség. Lehet, hogy a széplányüldözési kommandóban leszek majd, ehehe.
- Szóval finoman azt mondod, hogy jó lenne, ha felvenném a tantárgyadat, igaz? - vigyorodom el röviden, még a fejemet is megrázom kissé. Biztosan nem erre célzott, de ki ne csapna le a kínálkozó alkalomra? Végül megegyezünk, hogy lehetne jobb is az, hogy a mugli cuccokkhoz nyúlnak, ő még félvér is, szóval minden bizonnyal tudna pár tippet adni az ittenieknek.
- Akkor megkapom a telefonszámod? Hátha sürgős tanácsra lesz szükségem - kapom elő a rúnázott mobilom, és szinte varázslatos gyorsasággal máris felvillan egy új, üres névjegy, ahová bepötyögheti a számát, ha megadja. Felé nyújtom, ha maga szeretné, de én is be tudom írni, ha úgy alakul. Már, ha egyáltalán megadja. De hogy hárfázik, ez igazán meglep! Sőt, valahol menő is, kevés hárfást ismertem eddig, és most is csak egyet ismerek. Návay Reginát.
- Na, de akkor miért hagytad abba, ha ennyire jól ment? Kár elpazarolni a tehetséget. Én sem hagyom abba az edzősködést, mert auror leszek, meg nem árt karbantartani ezeket - megkocogtatom az izmaim. - Mert nem a legyek hordták össze - vonok vállat, de amúgy a fene sem tudja, hogy miért kérkedek most ezzel. Talán egy kicsit le akarom nyűgözni, mondjuk az eddigiek alapján kétlem, hogy pont ez fogja megmozgatni velem kapcsolatban.
- Nem tudom, hogy tanítják-e, ha igen, nem emlékszem. Talán a tapasztalat hozta meg nekem, vagy a fene se tudja - komolyre veszem a kérdést, egyáltalán nem viccelem el. Szeretek változatos lenni, hogy ne tartson unalmasnak. Mégiscsak valamennyire a mentorom lesz, és valamiért jóba akarok vele lenni. Talán azért, mert még nem néz úgy rám, ahogy szoktak, vagy inkább én szeretném elérni azt, hogy partnernek tekintsen, ne egy nehezéknek, amit rásóztak.
- Plusz pont az aurorságért - kuncogok halkan. - De épp tanulok randizni, egyébként. Ja, és ha van néhány praktikus tanácsod, szívesen veszem - láthatóan nem kenyerem a kéregetés, meg a tippek, de most nagy szarban vagyok és jó lenne valamivel lenyűgözni Morgánát. Vagy legalább ne egy katasztrofális randit összehozni. Simán lehet, hogy t9bbet nem találkozunk, akármit csinálok, de legalább egyszer meg kéne próbálni. Ahhoz pedig minden tipp jól jön, nem igaz? Végül bevisz az irodájába, ahol nem is egyedül van. Igyekszem nem útban lenni és viselkedni, tehát nem elnyomni őt. Tiszta kurva rendes vagyok ma, mi volt abban a reggeli kávéban?
- Helló - köszönök, mert azért a jónapot kívánokból már kinőtem, vagy nem nőtem bele, el lehet dönteni. Még intek is hozzá, és a férfiakhoz odamegyek, kezet nyújtok nekik. A főnökhöz megyek először természetesen, a nőkkel nem tudok mit csinálni, azért ha kezet nyújtok és elfogadják az már olyan felnőttes, nem? Kipróbálom, azt lesz, ami lesz. Szóval először főnök, aztán nők, végül a férfiak. Igyekszem határozott kézfogással jönni, a markom erős, szóval azzal nem lesz gond. A nők kezére meg vigyázok. Hú basszus, de rohadt nehéz ez, ráadásul érzem, hogy némileg zavarban vagyok.
- Rendben. Igen, kérek - mondom és automatikusan leülök a székére. Körbenézek milyen rend van, meg próbálok néhány papírba belenézni, persze, csak ami látszik, nem lapozok bele semmibe. Kezembe veszem a pennát és elkezdem kitölteni a papírt.
- Oké, kész. Így jó lesz? - odafordítom Regina felé, remélem hamarosan mehetünk innen, kezd fojtogató lenni a légkör, de a kávét azért elfogadom. Kíváncsi vagyok, hogy mit mutat még, vagy mára ennyi? Végül is sok mindent láttunk, és az ő ideje is véges. De persze végig kísérném a napját is, abból is lehet tanulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=855150#post855150][b]Létai Roland - 2022.10.26. 11:01[/b][/url]

- Ohh - csak ennyi jön  ki belőlem, szóval még egy tantárgy, amit fel kell vennem. Remek. Azért vigyorgok is, mert láthatóan Regina bár komolynak akar mutatkozni, valahogy érzem benne a humort. Oké, eddig meggyőző a csaj.
- Nem is egyszer - vallom be, mikor átnyújtom neki a telefonom vigyorogva, hiszen belemegy abba - nem tudom milyen megfontolásból végül -, hogy megadja a számát. Na, így kell gyerekek lányoktól telefonszámot szerezni. Ami viszont jó hír, hogy egyáltalán van neki, nem feltétlenül kötelező darab a varázsvilágban.
- Á, csak vicces videókat gondoltam küldözgetni - ironizálok, de valahol sajnálom is, hogy egészen konkrétan adja tudomásomra, hogy nem érdeklem őt egyelőre. Valahol imponál, valahol meg nehogy már! Nézd már, rímelt! Közben visszakerül hozzám a telefon, amit zsebrevágok, és kiderül, hogy ő a hárfák királynője. A nimfáké meg Leila.
- Egyszer meghallgatnám szívesen. Ha tetszik, többször is - a mosolyom nem fakul ki, hiába na, vannak még olyan reflexek, amikkel küzdenem kell, hogy ne maradjanak azok. Igyekszem felnőtt férfivé válni, csak ez nem olyan könnyű, mint mondani.
- Inkább személyi edző vagyok, mintsem vezetőedző - nem tudom mire számított pontosan, de nem fogom beállítani magam a Magyar Válogatott mesteredzőjének. Oké, hogy valószínűleg nem is ezt képzelte, de na.
- Jól van ám, értem én az iróniát - mosolygok, miközben a vállam veregeti. Nem veszem fel, mert igaza is van, meg hát na, mégiscsak az egyik erősségemről van szó, bármennyire nem éppen a legpozitívabb sokak szemében.
- Valahogy ezt az utóbbit mindenki megemlíti - kuncogok, nem mintha nem tudnám már, hogy van, akiknek ez nem jön be. Némelyeknek meg pont ez tetszik, az más kérdés, hogy ők vajon mennyire gondolnának velem hosszútávon. Valószínűleg semennyire.
- Persze, hogy érdekel a véleményed - mondom őszintén, hát nem véletlenül kérdezgetek én meg nőket erről. Sajnos egzakt válasz nem létezik, erre már rájöttem. De minél több a minta, annál több lesz a közös pont, amikkel már lehet majd mit kezdeni. Valóban kíváncsi vagyok a véleményére, viszont sokáig nem tudok ezen gondolkodni, mert már az irodában vagyunk, ahol mindenki bemutatkozik nekem és viszont. Aztán még kitöltendő feladattal is ellátnak, szóval van mit csinálni, de nagyon szeretném, ha legalább az első nap jó benyomást keltenék, vagy legalább ne rosszat. Megvan bennem a szorgalom, csak elő kell keríteni, ahaha. Repül a kávéskiöntő, majd a kitöltött pergamen is, én pedig megkóstolom a kávét, sőt valójában nem is szórakozok vele tovább, kiiszom fenékig.
- Viszlát - intek búcsút, ahogy kimegyünk és hallgatom Regina felelősségteljes vezetését. Na, ha véletlenül mégis auror leszek, ezt a részét én nem fogom elvállalni az száz. - Nem mondanám, hogy unom, csak így is a felére emlékszem, amiket megmutogattál. Szóval maradjon a következő etap, de még velem kell ebédelned - felteszem a kezem védekezésként és még magyarázatot is fűzök hozzá a folyosón. - A tippekre vagyok kíváncsi csak, esküszöm - azért egy csibészes mosolyt még elnyomok a miheztartás végett. - Tényleg nem untam - szögezem le, de jobban érdekel az ebédlős sztori.
- A reci... mint recepció? - tippelem be, talán ráhibázok. Amúgy semmi más nem jut eszembe, ami stimmelne rá, viszont még van pár óra ebédig. - Mi lenne, ha ebédig meg mennék utánad, és figyelnék, hogy miket csinálsz? - azaz, küldj el, ha zavarok, ha meg nem, akkor legalább lesz értelme még az ittlétemnek.