31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 722
Összes hsz: 1174
Írta: 2014. július 11. 19:47 | Link

Dwayne

Az elmúlt hetekben, még saját bevallásom szerint se voltam normális. Összevesztem mindenkivel, még Minával is, meg Krisztával, és tudom, hogy minden feszültségem, egyetlen, picinyke, apró problémára vezethető vissza. Hogy normális vagyok-e? Nem, egyáltalán nem, és ez szörnyen kellemetlen, tekintve, hogy elméletileg felelősségteljes anyának kéne lennem, olyan nőnek, aki egyedül nevel egy serdülőkor szélén álló lányt, és minden józanságára szüksége lesz ahhoz, hogy ezt az időszakot átvészelje vele, mert pontosan tudom, hogy kamasznak lenni nem könnyű. Jönnek majd a fiúkat, akiket remélhetőleg Dwayne segítségével és egy jól célzó puskával elkergetek majd, és jönnek az érzelmi hullámzások is. Tudom, hogy az embernek szüksége van egy anyára ahhoz, hogy rendes felnőtté váljon. Életem legnehezebb idejében én nem kaptam olyan törődést, ami kellett volna, így aztán a dolgok nem alakultak a legjobban.
Tennem kell ellene, hogy Mina is hasonlóan járjon, és ez csak úgy fog menni ,ha kiadom magamból a feszültség forrását, vagyis elmegyek és beszélek Dwayne-nel. Nem lesz könnyű, de ha a pácienseim jó részének sikerült ez a módszer, akkor talán nekem is fog. Csak szeretném kiadni magamból. Elmondani, látni a reakciót, és megnyugodni, hogy kint van, már nem csak magamban emésztem a dolgot. Először otthon kerestem, remélve, hogy ketten leszünk csak a négy fal között, amikor ez megtörténik, ám minden reményem ellenére ez nem jött be, így aztán el kellett mennem a munkahelyére. Hagyhattam volna neki üzenetet, hogy beszélnünk kell, de nem várhatott a dolog, addig kellett megtennem, amíg volt bennem annyi bátorság, hogy megtegyem.
Nem akartam éppen most, miután végre elköteleződtem a kiadás mellett visszatáncolni, így aztán fogtam magam, és mielőtt még bármi másra gondolhattam volna, beléptem az épületbe, ahol készségesen elvezettek a keresett férfihez. Első probléma kipipálva, már csak a második, a sokkal nagyobb jön. Fogaimat csikorgatva állok meg egy pillanatra, majd ösztönösen védekezve összehúzom magam és a férfi asztala mellé lépve megsimítom a vállát, jelezve, hogy nézzen fel egy kicsit a munkából. Túl sokan vannak itt egy légtérben, az embernek nincs kedve hangoskodni, ő pedig sejtheti, hogy ha ide jöttem, akkor nem csak hülyéskedni szeretnék.
- Beszélnünk kellene, fontos lenne.
  

Zója
Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. július 14. 20:38 | Link

Adam Kensington
előzmények ITT



   -  Bízhatsz a szavamban. Köcsög.
Ezek voltak az utolsó szavai hozzá, mielőtt karon ragadta volna, hogy betessékelje a kandallóba a lakása előterében. A zöld kavarás közben kénytelen szorosan behunyni a szemét, szerencsére a gyér távolság miatt azonban most nem kavarodik fel a gyomra tőle. A szédülés hamarosan alábbhagy, a budanekeresdi bérház dohos lépcsőházának szagát pedig lakkozott tölgyfa illata cseréli föl.
   -  Gyere. És egy szót se.
Ismét megfogja az alkarját, hogy maga előtt továbbkísérje a tágas előtérben. A minisztérium kihalt ilyen későn, a lépteik csattogva visszhangzanak a fényes parkettán és visszaverődnek a falak mentén felfüggesztett, jókora pajzsok mindegyikéről. A köztisztviselők az otthonaikban alszanak ilyenkor, egyedül a második emeleten, az ő területén akad némi élet, ám ott is ügyeletben szunnyadó kollégái üldögélnek csak.
Lépteik zajára egy biztonsági mágus pillant ki apró fülkéjéből, felismerve az egyenruhát azonban csak biccent egyet, majd visszafordul az újságja felé. Dwayne semerre sem néz, összeszorított szájjal kíséri alkalmi társaságát keresztül a téren, az annak túlvégén álldogáló liftek felé. Gondolkodás nélkül nyomja meg a mínusz negyedik emelet gombját, a lift pedig döccenve megindul velük.
   -  Aztán m'ért nem mentél vadászni inkább? - kérdi, ahogy a padló sávja eltűnik a fejük fölött - Vagy így te soha...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 265
Összes hsz: 532
Warren
Írta: 2014. október 18. 20:02
| Link

Varázsbűn-üldözési Főosztály
Auror Parancsnokság

Ha épp nem a mágus suliban okítom és riogatom a tanoncokat, akkor vagy otthon süttetem a hasam egy kis szakirodalom olvasás, tanulmányírás, ügyintézés, ex-feleség szadizás és a gyerekemmel való törődés közben, vagy a Parancsnokságom múlatom az időt, mint most teszem. Persze, minden áldott alkalommal jönnek jópofáskodni a kollégák, hogy mennyire hasznos, hogy a csekély termetemmel simán beférek még az iskolapadba; vagy hogy lefogadják, csak a csinosabb diáklányokkal végeztetek büntetőmunkát; meg hogy ugyebár, aki nem tudja, az tanítja. Szóval a mai napon is ez a derűs, kedves társaság fogad, ahogy haladok végig a folyosókon, meg az asztalok mellett, és vissza-vissza szólok a frappáns megjegyzéseikre, vagy éppen vigyorogva vicsorgok oda rájuk.
Nem máshoz, mint Warrenhez esz végül a fene, ahogy mostanában elég gyakran. Ő az, aki hasonló cipőben jár, csak Őt már megunták a tanodával heccelni. Úgyhogy amikor hozzá csapódom, akad egy kevés nyugalmam a vicceskedések elől. Megvallom, az alatt a pár perc alatt még hiányozni is kezdenek.
- Hallom, elcsíptétek azt az ürgét, aki betört az édességboltokba és mindenütt felzabálta a Bogoly Berti drazsékészleteket. - állok meg Dwayne asztala mellett, zsebre vágott kézzel. A legfontosabb részletet persze kihagytam a bűncselekmény leírásából, mégpedig hogy az ipse ilyen-olyan kedves főbenjáró átkokat alkalmazott azokon, akik esetlegesen még az üzlethelyiségben tartózkodtak zárás után takarítani, leltárazni, ezzel megzavarva Őt a cukorkák elfogyasztásában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. november 4. 11:42 | Link

Almásy Léna
Varázsbűn-üldözési Főosztály
Auror Parancsnokság



Egy fájó szakítás átvészelésének már biztosan megvan a maga évszázadokon keresztül fejlesztett és kitapasztalt, fájdalommentes módja. Elvégre annyi embertársa keresztülment már ezen, ki barátságosan, ki kevésbé, akár könyvet is írhattak róla a dolog tapasztalt tudói. Kár, hogy ha létezik is ilyen iromány, ő azt biztos nem olvasta.
Az állapot furcsa mód mégsem olyan durva, mint azt eredetileg sejtette. Szürreális módon az, hogy Léna Indonéziába költözött, egységekkel jobban megrázta, mint az, hogy történetesen itt van, de már nem vele. Fene sem érti az ilyesmit...
A munkaidő kezdetét követő tizenötödik vagy tizenhatodik percben sétál be a parancsnokság üvegezett ajtaján. A szolgálati egyenruháját viseli, bár annak sötétszürke kabát. részét összegyűrve lóbálja a kezében egy barna papírzacskó szomorú társaságában. Lehajtott fejjel ballag végig a kopott futószőnyeggel borított folyosón, ami az alacsony falakkal elválasztott munkaterületek közt fut végig, elvétve biccent a szembejövőknek, viszonozva a köszöntést.
Ugyanolyan nap lesz ez is, mint a többi. És mégsem. Mégsem, mert az osztaga, ezzel együtt az asztala, amit eddig módszeresen kisajátított, új taggal bővült.
Az Ég irgalmazzon nekünk.
   -  Üdv a Kommandóban - mormogja a nő felé, anélkül, hogy ránézne. A kabátját a széke háttámlájára dobja, a zacskót pedig az asztalra, a halmokban heverő papírok tetejére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. november 10. 20:22 | Link

Dwayne
Auror Parancsnokság
Pihenő


Összecsaptam a tenyereim és egymáshoz dörzsöltem őket. A kandalló és a legalább három rétegnyi ruha ellenére is fáztam a nagy semmittevésben. A Minisztérium sötét és nyomasztóan üres késő éjjel, ez teljesen új volt nekem. A faliórán a másodpercmutató kínzó lassúsággal járt körbe-körbe, monoton kattogott és hatalmas kedvem lett volna elhallgattatni. Csak úgy simán leátkozni a falról.
Felpillantottam a kandallóban táncoló lángnyalábokról a kanapén elterülő férfire. Dwayne Warren, az én mindennapi nagy harcom...
Pár perccel korábban még a hatalmas épület folyosóit róttam csak úgy, teljesen céltalanul. Átfagytam, ahogy azt illik és némi melegség illetve társaság reményében tértem vissza a pihenőbe. Mondjuk arra pont nem számítottam, hogy egyedül ő lesz odabent, hiszen elvileg öten vagyunk ügyeletben, a többiek pedig csak úgy eltszublimáltak valahová.
 - Különben ez az ügyelet tökre idegtépő. Én nem tudom, hogy lehet ezt szeretni.
Biztos, ami biztos, én ehhez egyáltalán nem voltam hozzászokva. A Nyomozóirodán nem volt ügyelet, soha nem kellett éjszakáznom és a tudat maga, hogy ilyenkor az ágyamban kellene békésen szunyálni otthon, igazán lelombozó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2015. február 6. 11:42 | Link

Almásy Léna
Auror- parancsnokság
késő délután



Az ajkába harap, lenéz az összekulcsolt ujjaira... majd vissza a nőre.
A parancsnokságon mindössze lézengetek már, ahogy a nyomozók hivatalos munkaideje letelt, az állomány nagy része már az otthona felé tart a jeges, latyakos úton. Néhány asztallal arrébb a kommandó további tagjai ügyködnek, többnyire magánügyeiket intézve a minisztérium pénzén és idején, a takarító személyzet egy tagja sorban végigjár az asztalok között, hogy egy pálcaintéssel kiürítse a szemeteseket, magában dúdolgatva egy hamis , nyolcvanas évekbeli dalt. Más már nincs itt. Csak ők. És ők ketten.
Az asztalán ül, ismét az ujjaira néz, amik hűvösen kapcsolódnak egymáshoz egy kifogyófélben lévő tollat szorítva. Az egyenruhájára már ráférne egy kiadós mosás, állapítja meg, ahogy a szeme a térdénél sötétlő, valószínűleg hamufoltra téved, ám ezt az információt azonnal el is felejti, amint megfogalmazta.
Léna személyes holmijai egymás után puffannak a dobozban. Kénytelen fölnézni rá. A háta és a haja - ennyi jut neki belőle.
   -  Te kérted vagy parancs?
Hosszú percek óta ez az első mondata hozzá, halkan és rekedten. Nem hülye. Ha pakol, akkor megy - ám azt nem tudja, hová, miért és mennyi időre.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2015. február 6. 15:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2015. február 18. 13:20 | Link

Dwayne
Auror Parancsnokság


Hosszú napok és éjszakák teltek el az áthelyezése óta, mégsem tudott igazán visszarázódni a nyomorúságos irodai életbe. Minden egyes percben azért imádkozott, hogy végre beessen egy bagoly vagy egy tanonc, esetleg munkatárs valami izgalmasabb eset hírével, de mivel világ életében ilyen szörnyen szerencsés volt, ez az esemény egyáltalán nem akart bekövetkezni.
A toll vége újra és újra koppant az asztalon, egy régi, lasú zene ritmusára. Motyogva, alig érthetően darálta a szöveget mellé, térde folyamatosan fe-le járt, közben pedig az ablakon keresztül bámulta az éledező térmészetet. A Nap napok óta sütött, valahol ez életerővel töltötte el ezekben a szörnyű napokban. Apropó szörnyű napok... Nina látogatása után teljességgel ki volt borulva. Pont ő, pont ezt nem tehette volna meg vele. A legjobb barátnője volt, az ég szerelmére, és mégis ő adta meg a kegyelemdöfést a történet végén. Első körben nem tudta hova tenni a farsangos dolgot, csak bámult meglepetten a kézenfogva lelépő páros után, de nem tett semmit. Állt volna le cirkuszolni? Hisztizni? Elmondhatta volna, mennyire rossz neki látni ezt, hogy ezt nem tehetik meg, elmondhatta volna, hogy rohadjanak meg ott, ahol vannak, de semmi joga nem lett volna a fejükre olvasni ilyesmit. Legalábbis Dwayne-t többé már nem vonhatta felelősségre semmiért sem, kilépett ebből az egészből, szépen szólva elhagyta a süllyedő hajót és talán jól is tette, hogy egyszer az életben tényleg önző volt. Az oldalán pedig ott volt Kolos, az egyetlen ember, akiben megbízhatott és akire támaszkodhatott nehéz pillanataiban.
Már alig várta, hogy lejárjon a munkaideje és maga mögött hagyhassa a sötét és nyomaszta, emlékekkel teli Minisztérimot és az ölelésébe vethesse magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2015. augusztus 21. 20:45 | Link

Mesélő
Timike | Varázsbűn- üldözési főosztály | recepció



A türkizkék töltőtollat a fogai közé fogva olvassa át még egyszer a gyűrött szélű nyomtatványt, fél lépést előrébb araszol a recepció előtt kígyózó, türelmetlen sorban. Az előtte álló nagydarab, csípően izzadtságszagú, atlétatrikós férfi a lakkozott pultra könyököl, úgy adja elő a mondandóját az ügyintéző boszorkánynak, mögötte halk beszélgetés, köhécselés vegyül az előtér zsivajába. A magas plafonról fényes csillárok lógnak, azok világítják meg az emeletet, a fal mellett fotelek, székek és asztalok sorakoznak, a recepciós pult mellett fa válaszfal egyetlen kétszárnyú, üveges ajtóval. Ennél közelebb az ember többnyire bilincsben kerül a Parancsnoksághoz, ami azon túl terpeszkedik.
Az előtte álló férfi odébb sétál, ő ismét egy lépést tesz előre. A pult mögött függő, jókora jelvény visszaköszön az aurori egyenruhájának mellrészén, illetve a nyomtatvány tetején is, amit a recepción átnyúlva az ott ülő lányka elé csúsztatja.
   -  Nem t'om, hova kell menni ezzel.
Halkan beszél, ám afféle nemtörődöm, bicskanyitogatóan flegma hangsúllyal. Mintha csak a mosdót keresné, vagy az egyik mágikus írógép meghibásodását jelentené le a kávészünetében.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2015. augusztus 22. 14:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. augusztus 29. 22:40 | Link

Szikszai Attila
MMM, kantin

Már jóval korábban, valamikor a kastélyba való visszaérkezés után írt még levelet Attilának. A dolog nem volt sürgős, és nem is siettette igazán a férfit a válasszal - egyrészt, mert az év végi hajrával és vizsgáztatással, a költözéssel járó hercehurcával valószínűleg a tanerőnek jobban meggyűlt a baja, mint neki, aki csak épphogy megérkezett az országba. Csakugyan, jóval később hozták össze a találkozót. Még csak nem is az iskola területén. Szerencsés helyzetben vannak azzal, hogy van olyan közös tér, ahol mindketten megfordulnak, ki munka miatt, ki pedig leendő munka miatt.
A kantin egy nagy, egybenyitott tér, ízlésesen és szépen berendezett, inkább a letisztultság jegyében készült helyiség, mintsem, hogy zsúfoltnak hatna a bent ülők számára. Levegős, szép és nem mellesleg az étel sem rossz, amit kiadnak a kezükből a manók és szakácsok. A C napi menüt választotta csontlevessel és narancsos karajjal és somlói galuskával - ez az A B C D menüs megoldás kicsit a francia állami iskolákat juttatja az eszébe, de még jó, hogy csupán ennyi emlékeztetővel szolgál a minisztérium. Nincs hozzászokva, hogy tálcával sorban álljon, helyette kellemes belenyugvással konstatálja, van rendes kiszolgálás.
- Nos, tagadhatatlan, hogy jobb itt megejteni egy beszélgetést, mint a kastélyban.
Jegyzi meg halvány mosollyal, miközben eligazítja az evőeszközöket maga előtt. Itt minden asztal és falak menti box körül csendbűbáj van felhúzva,  illetve annak egy kicsit megvariált változata. Nem nyom el minden hangot és háttérzajt, hallani az alkalmazottak járkálását, az evőeszközök találkozásának jellegzetes zaját a tányérral, az emberi beszédhang kellemes, megnyugtató egyvelegét. Ám ha valaki megkísérelne belehallgatni a szomszéd asztal körül folyó társalgásba, azon kapná magát, hogy a hallott szavak nem bírnak értelemmel számára. Mindössze az általános komfortot biztosító hangok vannak jelen, miközben a diszkréció sem veszik el. Ez végtére is, a minisztérium.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 4. 16:12 | Link

Dwayne Warren

Ügyek, ügyek, bajos ügyek. Néha még nekem is hivatalosnak kell lennem, máskülönben elunnám magam. Mellesleg semmi hangulatom nem volt reggel felkelni és elindulni ide. Utálom. Ki nem állhatom ezt a nagy rakás téglát, de ha egyszer nem tudom tovább halogatni a dolgaimat, muszáj ellátogatni.
Dolgom végeztével úgy döntök, hogy - ha már helyben vagyok - bekukkantok egy bizonyos aurorhoz is. Tudom, történtek dolgok, de ami a múltban esett meg, az ott is marad. Nincs nálam extra ajándék szerény személyemen kívül, de feltételezem, ez is megteszi majd Dwayne számára. Ha nem, eggyel több ok, hogy végre hazamenjek és ne csináljak semmit. Némi barangolás után - nem vagyok itt jártas, na - sikerült elkeverednem az én szekciómhoz és pár kérdés után azt is megtudom, hol a férfi. Remek, ha így haladok, jövő ilyenkorra esélyem is lesz összefutni vele. Kopogok kettőt, de nem várom meg, hogy kiszóljanak, egyszerűen benyitok. Ez egyébként egyik elég rossz szokásom, de eddig még senki sem rótta a szememre. Csináljon bármit is Dwayne, nem különösebben mozgatja meg a lelki világomat. Olyannyira nem, hogy az asztalához érve fel is ülök rá, ami talán egy külső szemlélő számára meglepetést okozhat. Tudom én is, kivel kell jóba lenni.
- 'Napot Dwayne, min ügyködsz? - semmi körítés, hogy süt a nap, vagy ugye nem zavarom, mert ha a válasz még igen is lenne, akkor is nem. Csak érteni kell a férfiak nyelvén. Nem olyan bonyolult.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2015. november 9. 11:26 | Link

Révay Nándor
Nándor irodája - november 6., 10 óra


Pedáns munkaerőkét ilyesfajta mulasztásokat eddig soha sem engedett meg magának. Az élete mondhatni a karrierjéről szólt úgy fél évvel ezelőttig, aztán minden összeomlott a feje fölött; nem csak a szerelem veszett ki az életéből, a munkakedv is és tekintve, hogy mindent egy lapra tett fel korábban, ez elég nagy bajnak számított. Majdnem egy teljes hónapig kerülte a Minisztériumot, s azzal együtt a munkát is.
Általában akadt valami kifogás, valami egetrengető ok, amire hivatkozva egész nap a cuki kis rózsaszín pizsamájában és sünis mamuszában, az ágyban elterülve sajnálhatta magát szerencsétlen magánélete miatt. Talán nem egyszer és nem kétszer megfordult a fejében, hogy elvonul apácának, neki úgyis teljesen mindegy már. Közelít a harminchoz, egy értelmes, valamire való szabad férfi sem fellelhető a környezetében, ez pedig a kelleténél nagyobb mennyiségű elkeseredettséggel töltötte meg sivár kis életét.
Aztán szépen lassan elkezdte összevakarni magát a padlóról. Kezdetben lecserélte a hálóruháját rendes utcaira és mint a normális emberek, tiszteletét tette a faluban élelembeszerzés céljából. Ezt az apró lépést pedig egyre nagyobbak követték, anyagokat rakott össze a tanévre, beült a tanári értekezletekre, a legvégén pedig visszatért az Aurorparancsnokság nyomasztó légköréhez is. Ott viszont egyetlen célja volt csak: Osztrovszky úr nevét mindenáron elkerülni.
Egy cseppet sem kellemes októberi nap kellős közepén kopogtatott az ajtaján egy lóti-futi gyakornok, hogy a kezébe nyomjon egy hivatalos borítékot, aztán eltűnjön az éterben. Már várta a behívót, számított rá, hogy igazolatlan mulasztásait nem fogják szó nélkül hagyni a rend éber őreinek fejesei.
November hatodik napján pontosan tíz órakor kopogtatott a Parancsnok irodájának ajtaján. Kellemetlenül érezte magát és nem csak a szokatlan ceruzaszonya miatt, amit magára aggatott a jeles eseményre, hanem mert ilyen megrovásban sohasem részesült azelőtt. Gyomra görcsbe rándult, ahogy benyitott a sivár berendezésű helyiségbe.




A BEIDÉZÉS
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2015. november 9. 12:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2015. november 10. 08:55 | Link

Nándor
Aurorparancsnoki iroda


Még egy utolsó aláírás...
Az asztalán álló feldolgozott irathalmazra dobta pennáját. Ujjai fájdalmas görcsbe rándultak már órákkal korábban és úgy érezte, szemei azon nyomban kifolynak a helyükről. Alig pár napja csak, hogy nyakába szakadt az egész Parancsnokság által termelt iratmennyiség, de már a kibukás szélére keveredett. Picinyke irodájában a megszokotthoz képest hatalmas rendetlenség uralkodott: minden irányban üres vagy félig teli kávéspoharak hevertek parlagon, a szegényes bútorzatot pedig belepték a már rendszerezett dokumentumok, amik vagy iktatásra, vagy arra vártak, hogy Léna Nándor kezébe adja őket. Félreértés ne essék, a maga karikás szemű valójában igenis hálás felettesének, hogy megtarthatta munkáját, a kiszabott büntetéssel azonban valahogy nem tudott megbékélni. Éjjelei és nappaljai teljesen összecsúsztak, már harmadszorra ocsúdott fel úgy két és fél órás pihenéséből, hogy fogalma sem volt, milyen napra is ébredt és a papírtornyon túl milyen elintéznivalói vannak aznapra.
Nyafogni lett volna kedve, hisztizni és visszakövetelni azt a munkakört, amiben már olyan otthonosan érezte magát. Fejben százszor is lejátszotta már, hogyan emel szót újdonsült feladatköre ellen, elvégre ez nem az ásó-kapa-nagyharang, kifogását nem kell örökre elhallgatnia, de ahányszor a férfi jeges tekintete elé jutott, inába szállt a bátorsága. Olyankor már nem fontos, hány mappát is visz haza feldolgozásra esténként...
Nem sokkal később ismét a rettegett irodaajtó előtt állt. Az óra nem sokkal korábban ütött négy egészet, ő pedig megjelent a beütemezett napi mennyiséggel... és egy kis plusszal. Fogalma sem volt róla, miért vagy hogyan, de amikor a szokásos indulás előtti adagot fogyasztotta, felötlött benne ez a parányi jószívű gesztus. Talán időközben rájött, hogy vezetőnek lenni nem éppen a leghálásabb munka dokumentálás terén és szívében együttérzés gyúlt, vagy egyszerűen csak simítani akart a kettejük közti surlódáson, fene se tudja, de rövidke, ám annál bravúrosabb kopogás után egy pohár frissen lefőtt kávéval és a gyűlölt dossziékkal sasszézott be a Parancsnok ajtaján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2015. december 27. 21:00 | Link

Jared
[Zárt]

Elérkezett az idő, mikor végre egyik tanonca befejezheti a képzést. A Vizsgahivatalban hitetlenül néztek rá, mikor közölte Jared adatait, hiszen a fiú kora ellenére nagyon is tehetségesnek bizonyult. Sok papírmunkába telt, mire sikerült neki elintézni, hogy megmutathassa tudását, és azzal az érvvel sikerült meggyőznie a bizottságot, hogy többet nem fognak a fiúval találkozni, hiszen könnyedén átmegy a vizsgán. Az elnök erre gúnyosan vigyorgott, de végül kitűzésre került az időpont.
Most, jó pár kör futása után, a Mágiaügyi Minisztériumban várakozik, alkalomhoz illően felöltözve. Hoppanálva érkezett meg, tanoncával az oldalán, arckifejezése nem árul el semmit sem. Alaposan végigmér mindenkit, aki elmegy előttük, őket is eléggé megnézik azért, de senki nem szól hozzájuk.
– Azt hiszem itt az ideje a szent beszédnek. Büszke vagyok rád Jared, és akárhogyan is alakul a mai vizsgád, mindig is az leszek rád. Sokat fejlődtél az évek alatt, most már csak rajtad áll, hogy meddig vagy képes fejleszteni a képességeidet. Résen kell lenned, amint belépsz a terembe, hiszen bármelyik pillanatban támadás érheti az elmédet. A vizsgabiztos egy mogorva fráter, de nagyon szigorúan veszi az ilyesmit. Az első körben a reakciódat, reakcióidődet és a védekezés sikerességét fogják mérni, utána jön a nehezebb feladat. Nem mehetek be veled, és nem is lehetek ott veled fejben, mert azonnal kizárnak. Kint foglak megvárni, de ha úgy érzed, hogy a megpróbáltatások eléggé nehezek számodra, kérhetsz egyszer időt konzultálásra. Kint foglak várni. –magyarázta az ifjúnak, ameddig még nem jött senki sem, hogy mehetek a megfelelő emeletre, és megfelelő teremben. Megvárakoztatják őket, nem is lepődik meg ezen a tanerő. Régi ismerőse a vizsgabiztos, és meg van győződve arról, hogy biztosan délutáni teáját fogyasztja. Egyelőre nem bánkódik miatta, legalább fel tudjak készíteni Jaredet, és ha nem is lehet bent vele, legalább lélekben megpróbál ott lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. július 10. 11:02 | Link

Balázs

A tegnap este után illendő lenne megköszönnöm Balázsnak, hogy hazavitt, meg hogy egyáltalán a helyszínen maradt, ami Daniról nem mondható el. Minden részletre emlékszem, még a beszélgetésünkre is, ez pedig a történtek fényében elég szép teljesítmény. A gyomrom még mindig nem az igazi, de legalább már ki tudom húzni magam, ez is valami. Mivel a férfit nem találom otthon - amit gondolhattam volna, elvégre tíz órakor az emberek többsége már dolgozik -, így nem teketóriázom sokáig, elhatározom, hogy elbattyogok a Minisztériumba. Emlékszem, hogy néhány hónapja még Dwayne-hez is sokszor bementem, no meg Lénához, elég kevés ember van, akit még nem ismerek, maximum az újak. Mármint az Auror Parancsnokságról, a többi osztályról együttvéve nem találkoztam annyi emberrel, mint amennyivel a rend őrei közül.
Egy hosszú, sötét csőfarmerben és fehér ingben, valamint egy telitalpú, öt centis saruban érkezem meg. Egyáltalán nem látszik rajtam, hogy múlt éjjel mi történt, ami őszintén szólva hatalmas szerencse. Kezem továbbra is bekötve, mert még mindig fáj egy kissé és így könnyebb a dolog, azonban egyéb változás nem vehető észre rajtam.
A recepcióhoz érve köszönök és megkérdezem, hogy melyik osztályon találom Balázst, a jól ismert férfi pedig kedvesen igazít útba. Őszintén szólva a Minisztérium - a látszat ellenére - nem átjáróház, ha nem ismernének már jól, valószínűleg idelent megvárhatnám a férfit, már amennyiben hajlandó beszélni velem. Ilyenkor örülök, hogy ezen már rég túl vagyunk. A második szintre érve már nincs nehéz dolgom, gyorsan igazodom el és találom meg Balázs szobáját - wáoh, menő -, majd kopogok be az ajtaján. Mivel nem tudja, hogy én vagyok, így esélyesen megkapom az engedélyt a belépésre, ez esetben pedig becsukom az ajtót magam mögött. Meglepetééééés!
- Szia. Nagyon zavarok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Ments meg a rajongómtól!
Írta: 2016. november 5. 14:27
| Link

Michelle


Bosszankodva vette ki tegnap reggel az újabb kéretlen, illatos rózsaszín borítékba csomagolt levelet. Nem ő ezt tényleg nem akarta. Semmit nem akart. Azt szerette volna, ha a férfi békén hagyja, azt sem tudja pontosan kicsoda az illető. De ezzel a tegnap reggelivel betelt a pohár, mérgesen tépte szét a levelet, ki se nyitotta, nem is érdekelte milyen újabb imádat-áradat omlott volna belőle. A múltkori betörés után is akart már feljelentést tenni, de akkor tulajdonképpen nem tűnt el semmi fontos, így halogatta. De most már elege van. A tegnapi napjába nem fért bele, de mára összeszedett minden levelet, fellelhető bizonyítékot, és most ezekkel felszerelkezve igyekszik a Minisztériumba.
Nem gyakran járt az épületben, de elég volt egyszer végigböngésznie a táblát, hogy megjegyezze egy életre, a második emeletre kell most mennie. Mérgesen összeráncolt homlokkal kutat a folyosókon, ezzel még nem volt dolga, így ezen az emeleten most jár először. Éppen átsiklik egy kiírás fölött, mikor egy ismerős arcot pillant meg. A felhők eloszlani látszanak arcáról, ahogy a szőkéhez lép.
- Szia Michelle! - üdvözli a rég látott iskolatársat, majd tekintete az exrellonos kezében tornyosuló aktákra vándorol. - Remélem nem rosszkor. Hogy vagy? - kérdezi, majd igazából ha a másik biztosítja róla, hogy egy perce sincsen most rá, akkor csak útbaigazítást kér és megy is.
- Gondolom pörögnek itt a dolgok, de téged legalább nem követ valami őrült a rajongásával – sóhajt fel meglebegtetve a kezében tartott leveleket, amik így erős olcsó parfüm szagát hagyják maguk után a levegőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2016. november 13. 17:42 | Link

Mr. Warren

Az óta, hogy a felügyelők az iskolában jártak, az élete fenekestül felfordult. Mint ezekért az eseményekért részben felelős személyt, őt is elővették, függetlenül attól, hogy valóban az ő hibája -e az, hogy ez a sok minden megtörtént. Elvégre nem bujtott ő fel senkit azért, hogy megtegye, amit megtett, nem javasolta a diákoknak az éjszakai kijárást, vagy a furcsa alakokkal való üzletelést, mindenesetre megtette, amit utasításba kapott, és ennek köszönhetően áll most itt ezen a sötét, komor folyosón.
A kabátját nem vette le, annyira hideg és barátságtalan ez a hely, hogy csak egy kicsit kioldotta. A múltkor már megfogadta, hogy legközelebb nadrágban jön ide, mert ha nincs is hideg, a hangulat mégis úgy hozza, hogy azt érezze, fázik. Már egy jó negyed órája várakozik kint, hiszen nem elég az, hogy csak elküldi vagy leadja a papírt. Először be kell jelentkeznie, noha minden hónapban ugyanazon a napon, ugyanabban a napszakban jön, sőt előre meg is beszéli, aztán kiküldik, hogy kint várakozzon, majd visszahívják, hogy adja le a papírt, majd megint ki, majd ha már átnyálazták, amit írt, akkor vissza, hogy elmondják, mit állapítottak meg. Végül - ha szerencséje van - útjára bocsájtják, és ő megállapíthatja, hogy már megint elveszett egy fél napja baromságokra, mert ennek az egésznek semmi, de semmi értelme nincsen. Nagy valószínűség szerint ezzel a ki - be küldözgetéssel is csak szívatják, mert ettől tűnnek majd nagyon fontosnak.
Most épp ott tart, hogy bár már bejelentkezett, és azt mondták, csak pár perc, húsz perc után kijött közölni vele a titkárnő, egy zavaró szemű banya, hogy még legalább ennyi lesz, de nem biztos, ne mozduljon el, mert bármi történhet. Ahogy becsukódik az ajtó a nő mögött, úgy mutat be az ajtónak, majd a hátát a falnak vetve csukja be a szemét. Ez a hely, borzalmas.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. november 18. 16:54 | Link



- Itt is volnánk - áll meg az íróasztala mellett, közelebb húzva egy széket a lány számára, ő pedig kabátját a széke támlájára terítve foglal helyet máris, hogy nekigyürkőzzön a munkának könyékig feltűrve ingujját. Nem igazán szeret belekönyökölni az iratokba, amilyen nehezen szárad egyik-másikon a tinta a papír minőségétől függően, bármennyire is egyszerű tisztítani egyébként néhány pálcaintéssel. Egyelőre azonban nem ír semmit, csak megigazítja azt a vagy tucatnyi formanyomtatványt, amit már tegnap előkészített. Túl sok győzködést nem igényelt, hogy a főnöke is rábólintson arra, hogy Ilda gyakornokként betekintést nyerjen az iroda mindennapjaiba, így most nem szaladgál papírok után, pusztán ki kell tölteni az iratokat, amiknek némelyike két példányban is ott hever előtte, vagy éppen háromban, attól függően, hogy csak itt kerül-e archívumba, vagy a lány, esetleg még az iskola számára is kell belőle egy-egy másolat.
- Teát? Esetleg kávét? - kérdezi meg, mielőtt még bármibe is belevágnának. - Esetleg forrócsokit? - veti fel, kihúzva az íróasztal egyik fiókját, hogy felmérje, mivel is kínálhatja meg a lányt. Az említett fiók felér egy édességbolttal is, annyi minden található benne, pillecukortól a karamelláig, és a legkevésbé sem sajnál osztozkodni gondosan válogatott készletén. Megvárja a lány válaszát, majd magának kávét készít, tekintettel a korai időpontra, meg kissé azért meg is fagyott az épület előtt ácsorogva, amíg Ildára várt. Határozottan jól fog esni az a meleg innivaló. Nemsokára már a bögre tartalmát kavargatva dől hátra a székén.
- Na és hogy tetszik eddig a parancsnokság? - érdeklődik, miután mutatott útban idefelé néhány részleget, kihallgatót, mindenfélét, amit elég érdekesnek ítélt és éppen útjukba esett.
- Egyelőre nem lesz túlzottan érdekes, aktákat töltögethetsz, másolhatsz, és, ha rajtam múlik, megnézhetsz néhány kihallgatást - vázolja, miben is lesz része kezdetben a lánynak. Bár van némi ellenérzése a tegeződéssel szemben, de úgy vélte, egyszerűbb lesz, ha feladja, Ilda nagy lelkesedésében úgyis mindig letegezi, és abban meg igaza is van, hogy a korkülönbség mégsem irdatlanul nagy közöttük. Ha már a gyakornoka lesz és ott fog sertepertélni körülötte meglehetősen sűrűn, egyszerűbbnek látja így. - Bármi kérdés, óhaj, sóhaj? A papírokat már előkészítettem, mindjárt át is nézhetjük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. november 26. 17:34 | Link


Az ajtónak hátat fordítva, a székében teljesen hátradőlve, mutató- és középső ujjával orrnyergét masszírozva várja, hogy a Black fiú megérkezzen hozzá. Még van tíz perce, mielőtt késésben lenne, Balázs viszont szeretné végre elkezdeni a munkát aztán hazamenni a jó meleg házba a lányához. Még vacsorát is akart neki csinálni, ezért minél előbb elmehet innen, annál előbb nekiállhat a főzésnek. Igazi mintaapa lesz belőle, csak figyeljétek meg. Befejezi szeme dörzsölgetését és megfordul a székével, tekintete a vele szemben álló asztalra és annak üres székére siklik. A papírkupac összekeveredve, szanaszét hever a mahagónilap tetején, mire az auror csak rosszallóan megcsóválja a fejét és felkel székéből, hogy hozzon magának egy kávét. A szobából kilépve rögtön belefut egyik nem egészen kedvelt kolléganőjébe, aki hosszasan magyarázkodni kezd neki valami furcsa esetről, mire muszáj megállnia és végighallgatnia a történetet. A nő viszont annyira hadar és értetlenül beszél, hogy mire továbbáll, Balázs már azt sem tudja, miről zagyvált az előbb. A kávéját gyorsan beszerzi és még az is megfordul a fejében, hogy a Black fiúnak is hoz egyet, de aztán elveti az ötletet és egy darab pohárral a kezében indul vissza. A szobájába visszatérve ismét helyet foglal, kávéjába kortyolva fordul szembe az rendetlen asztallal. Másfél hónapja kapott társat maga mellé Szarvas Mihály személyében, aki jelenleg nem tartózkodik a Minisztériumban, így szobájuk most csendes, csak széke halk nyikorgását hallani, ahogy fordul vele. Kávéja ízlelgetése közben pálcájával int a falnál álló szekrény felé és egy invito segítségével magához hívja az összes aktát, amire szükségük lesz ezen a délutánon. Vet egy pillantást az órára, aztán pálcájával rendezgetni kezdi az iratokat, van, amelyiket magánál tartja, van, amelyiket a külön alkalomra behozatott asztalra lebegteti Adriannak, aki ugyanis aurornak készül, Balázs pedig segít neki ebben-abban. Múlt alkalommal megbeszéltek mindent, legalábbis a férfi így gondolja, aztán ha a fiúnak van még kérdése, ma úgyis felteheti. Csak érkezzen meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
Auror, Rellonos szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 268
Összes hsz: 3439
a Parancsnokságon
Írta: 2016. december 8. 16:29
| Link

Roth | a BNH akcióban |

[a Hopp-állomásos nyomozás folytatása]

Igazán nem hosszú az út két varázslónak a Hopp-állomás és a Parancsnokság között, de valahogy egy örökkévalóságnak tűnik. Lehet, hogy köze van ahhoz a tényhez, hogy az auror ellenállhatatlan taperolási-vágyat érez magában, és ennek természetesen eleget is tesz. Tobias könnyes búcsút vesz a személyes zónájától és, mint aki beletörődött már a sorsába, nem szól semmit, gyászos némasággal tűri a vállcsapkodásokat, a karcsipkedéseket és mindent, amit még tartogat számára az élet.
Az akták megszerzése meglepően gyorsan megy, ő csak ül egy üres kihallgatóteremben és hordják elé az anyagokat. Mikor mindenkiről ott van, kiveszi a fényképeiket és szép gondosan elhelyezi őket az asztalon, soronként négyet, két oszlopban. Tűrhető mennyiségű gyanúsított. Mindegyiket egyszer megnézi, alaposan, beégetve memóriájába az utolsó részletig. Ezután újra jön a már ismerős ingalebbenés és
munkától nyüzsög az emelet, az irodák között levelek röpködnek, néhol egy önjáró toll vés valamit, máshol iratok rendezgetik magukat a megfelelő sorrendbe. A tökéletesen harmonikus káosz közepette ülök az asztalomnál, az előírt sötétbarna, egyszer egyes lapfelület, rajta az előírt tintatartó, toll és egy papír, amit javítanom kell, mielőtt továbbmegy aláírásra. Aljamunka. Házimanónak sem adnám. A fogamat szívva morgok kivehetetlenül, csak úgy, mert jól esik és mert úgysem hallja senki. Ha hallaná, sem érdekelné őket. Lapos, gyűlöletteli pillantást vetek az iroda másik felében átvonuló alakra. Az a tökéletes ing, az a mindig élére vasalt nadrág. Még a talárját is vasaltatja. De ismerem én, tudom ám, hogy kicsoda ő valójában. Ó de mennyire…
A duruzsoló morgás halk morajjá válik, majd végleg elcsendesedik. Tobias kinyitja a szemeit és lenéz az előtte álló képekre. Félresöpri őket, csak egyet hagy meg, amit előrehúz, mellé pedig a hozzá járó aktát helyezi.
- Hozzák be - adja ki az egyszerű, lényegretörő kérést. Vagy parancsot. Részletkérdés. Nem tartja kizártnak, sőt, jó esélyt lát arra, hogy az illető ma beteget jelentett, s az azt megelőző napokon is. Amíg vár, felüti az irattartó tetejét, végiglapozza, majd újra becsukja és hátradől. Egyeseknek úgy tűnhet, csak a képeket nézte meg, de ha rákérdeznének bármilyen információra, meglepődnének a válaszon. Szépen elraktározott mindent, mostmár csak fogást kell találni az ürgén. Mert sajnos bizonyíték az még mindig nincs. Egy alapos házkutatás lehet meghozná a gyümölcsét, de ahhoz sem osztogatják csak úgy az engedélyeket. Fárasztó lehet ezeket a köröket mindig lefutni.



***

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

serenade of a mad man | #teamserdavos
Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2017. február 15. 22:16 | Link



Hosszas kényszerszabadságáról visszatérve nem igazán találja a helyét az irodában. Úgy érzi, gondolatai annyira élénken csaponganak a fejében, hogy talán még mások is hallják körülötte, ha épp nem látnak egyenesen a veséjébe. Jobbnak is látja, hogy felhúzza okklumenciája falait, és íróasztala mögé húzódva merüljön bele a megannyi papír átböngészésébe, amit számára ott hagytak. Vagy csupán ideiglenesen mások aktáinak tárolására használták volna az asztalát, hogy nem volt itt? Az első mappából szinte semmit nem ért, csupán összefüggéstelen nevek halmazával találja szembe magát értetlenül bámulva a géppel írt sorok rengetegét a papíron, amíg csak össze nem folyik szeme előtt az egész. Fáradt sóhajjal csukja be az említett aktát, egyelőre elnapolva a további próbálkozást, hogy megértse, mi is az az egész, és székén hátradőlve kihúzza a legfelső fiókot, hogy aztán gyors, határozott mozdulattal be is csukja szinte azonnal. Még az ott tárolt édesség látványa is sajátosan keserű szájízt hagy hátra. Egy hosszú pillanatra tenyerébe temeti az arcát, szemét lehunyva, hogy gondolatait rendezze, és csupán a léptek zajára emeli fel a fejét, hogy azzal szembesüljön, az egyik számára ismeretlen, gyakornoknak tűnő fiatal újonc valamit motyogva elemeli asztaláról a kupacot.
- Whatever - dünnyögi egy bólintás kíséretében a számára érthetetlen szavakra, vállát megvonva. Legalább úgy tűnik, mégsem ő felejtett el dolgokat, amiket nem kellett volna. Majd csak akad valami új, friss ügy, amibe beletemetkezhet nemsokára, kihallgatásokra járkálhat, aktákat töltögethet, jelentéseket írhat. Ó, hogy hiányzik az a rutin, ami mellett nincs ideje töprengeni az élet nagy és fontos kérdésein. Talán már most is van valami, csak körül kellene hozzá néznie. Kissé nehezére esik az asztalától elmozdulni, az valahogy biztonságos pontnak minősül ebben a percben, de mégis megteszi, kezeit zsebredugva, hátát kihúzva, mintha minden a régi lenne, és igyekszik nem tudomást venni semmiről sem, ami kicsit is zavarhatná, legyen szó arról, ahogy a titkárnő összesúgnak éppen, vagy ahogy a gyakornokok elslisszolnak mellette éppen. Nem is ismerik, biztos semmi köze ennek az egésznek hozzá. A folyosóra kiérve megkönnyebbülten fellélegzik azért, és lába elé bámulva indul útnak szórakozottan az egyik kihallgatóterem irányába, hátha talál valami érdekeset legalább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2017. február 25. 10:00 | Link

Nándor
Léna "irodája"



Leszegett fejjel, a papírhalmazát indokolatlanul szorítva magához, hatalmas léptekkel szlalomozott el a folyosón lézengő aurorok és hivatalnokok között. Igyekezett a lehető legkisebb feltűnést kelteni az incidens óta. Ha tehette, minden idejét terepen, vagy ha nagyon muszáj volt házon belül időznie, a sötét kis irodájában bezárkózva töltötte. Hetek teltek el a Parancsnok kínos látogatása óta, de a szégyen és a rettegés egyvelege, ami már az ébredését követő első másodpercben elárasztotta, egy hajszálnyit sem engedett. Mitől is lett volna jobb? A bujdosástól? Nándor tökéletes kizárásától? Bizony... Azóta semmifelé hajlandóságot nem mutatott arra, hogy esetlegesen saját maga lássa el napi, a férfihez fűződő teendőit. Bár a próbaideje és büntetése rég lejárt, minden délután megtartották a rendszeressé vált kis meetingjeiket a Parancsnok irodájában, ahol átnyálaztak az aznapi jelentéseket és nyomozati iratokat - mintha az olyan rettentően fontos volna. Most azonban igyekezett kibújni a munka ezen része alól, helyes kis gyakornokokkal küldözvén az aktákat, s ha véletlen kiszagolta Nándor jelenlétét az irodája környékén, eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Ilyenkor rendszerint tett egy sétát a Minisztérium környékén vagy elbújt a partvisok és felmosók közt a megtértágítózott szekrényben. Úristen. Mintha ötéves lenne és az apja elől rejtőzködne...
Az Isten szerelmére, Almásy Léna, harminc éves felnőtt nő vagy!
Szinte fellélegzett, amikor becsapta maga mögött a sötét kis lyuk ajtaját. Ledobta az asztalra a papírköteget, majd pálcát rántott és egy intéssel magára zárta az ajtót. Mintha ott sem volna.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2017. február 25. 12:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 802
Írta: 2017. május 30. 22:42 | Link



A hatodikon voltam fent, bár nem néznék ki belőlem az emberek, mégis eléggé aggódó típus vagyok, főleg, ha az aggodalmam tárgya annyi idős, mint a gyerekeim. Most is ez a helyzet, a kis Márnyai Péter miatt voltam fent. A vizsgaközpontban előzetes tanulmányai és felmérései alapján alkalmasnak bizonyult a hoppanálási vizsga letételére, azonban azon a derűs péntek estén, amikor mi kint vacsoráztunk a kertben, berobbant a riadt, amputoportált srác a mustáros csirkébe, ráadásul még azelőtt, hogy vettem volna belőle. Ez, és a tény, hogy egy lábavesztett gyerek fekszik az asztalomon, na meg persze, hogy Lexa visít - gyanítom, hogy inkább a ruhája, mint Péter miatt - egészen elvették a kedvem az ételtől. Addig jutottam, hogy ráordítottam a lányomra, hogy most mutassa meg mit tud a bájitalaival, Anna nekiállt nyugtatni, én meg elküldtem egy patrónust, jelezve, hogy ez nem sikerült srácok.
Végül persze szerencsésen megoldódott az eset, bár Péter azt mondta, hogy mostanában nem kíván újrapróbálkozni, megnyugtattam, hogy lesz ennél rosszabb is az életében. A csúnya nézés gondolom azt jelezte családom nőtagjaitól, hogy ezt nem kellett volna. Pedig igaz, hát most hazudtam volna neki? Jaj Petya, innentől minden szép és jó lesz, megtalálod az igazit, bevonzod a pénzt, és karrieredben is sikereket fogsz elérni. Nem vagyok én Ezo TV percenként nyolcszáz kemény magyar forintért. De azért eleget tettem kötelességeimnek, megkérdeztem, hogy megvan-e a gyerek, és mikor igenlő választ kaptam, távoztam. Napi jó cselekedet kipipálva. Elégedetten sétáltam le a lépcsőkön, mert a második előterében van a legjobb kávéautomata, amit valaha birtokba vehettem, így most szépen be is állok elé, hogy egy dupla forró fehércsokoládét magamhoz vegyek. Nem szoktam kávézni, csak amikor éppen a halálba megyek, viszont ez a lötty remek. Persze nem dicsekszek vele, mindig igyekszem úgy tartani, mintha kávé lenne. Még a végén céltáblát csinálok magamból.
- Dwayne!
Tudtam, hogy akarok még valamit ma, és meg is van, hogy mit. A férfit. Mármint nem úgy, Anna a feleségem és szeretem őt, de eszembe jutott, hogy meg kell keresnem a férfit.
- Összeosztottak minket, ezen a nemzetközi összefogáson ami jövő szombaton lesz. Mi ez egyáltalán?
Mivel még csak most tértem vissza igazán a munkába, leszámítva azt a két esetet, amik igazából kérdés nélkül jöttek, még csak visszaszoktatáson vagyok, és erre is a férfit jelölték ki, de ezt inkább meg sem említem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 327
Összes hsz: 467
Írta: 2017. július 18. 18:16 | Link

Helyszín: Hottentottisztán Minisztériuma, 4. emelet
Partner: Dwayne Warren auror

Vannak emberek, akik azzal hencegnek, hogy nem félnek semmitől.
Én persze tudom, hogy ez messze nem igaz, ami ad egy olyasfajta mentális fogódzót, amivel könnyebben leküzdöm a krízishelyzeteket - a félelem normális reakció, ráadásul annyira ösztönös, hogy még a legkeményebb fából faragott auroroknak is van mumusa. Ez mind szép duma, de sokat ront az imázsomon, hogy perpill azt találgatom, ki mitől félhet és elég sok statisztikai adat van a birtokomban ahhoz, hogy random számolgatva az előttem ülő varázslókat és boszorkákat, mókásabbnál mókásabb kombinációk jöjjenek ki. Az egyik, meglehetősen vámpírküllemű úriembernél pont a vériszonynál járok, ami nagyjából a porallergiás méhecske és tériszonyos zerge szintjét üti.
Nem mintha a szituáció nevetnivaló lenne, épp ellenkezőleg - az egyik egyébként is rossz bőrben lévő páciensem támadás áldozata lett és ahelyett, hogy minket keresett volna fel, megpattant az országból. Ez a megbeszélés egy sok álmatlan éjszakát követő halovány reménysugár, mert legalább nem csípőből lekapcsolni akarják, adnak nekem is egy esélyt. Vetek egy oldalpillantást a mellettem ülő két férfira és a látvány a legkevésbé sem nyugtat meg, bár tudom-tudom, első benyomás és előítéletek. Viszont afelől nincs kétségem, hogy festhetek én, a tacskóképemmel, ezek között a kemény, teljesen más világban élő emberek közt.
Nooo pressure at all.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. július 20. 15:50 | Link


hétköznap délelőtt, az irodád

Elgondolkodva nézem a kávém gőzén keresztül az asztalra felpakolt lábaim, a tollam bambán ütögetem a halántékomnak. Amikor kicsi voltam is rengeteget jártam ide, ahogy most is, meg könyörgöm, mindkét szülőm itt dolgozik, igazán nem vagyok idegen ebben a környezetben, még a takarítónőnek sem. Mondjuk még soha nem láttam itt takarítónőt, csak ilyen nagyon hivatalos embereket, aurorokat, minisztériumi alkalmazottakat, de egyik sem tűnt takarítónak. Szerintem manók mosnak fel, vagy van ilyen öntisztító bűbáj. Továbbra is a semmibe meredve kortyolok a papír pohár tartalmába. Farkas is itt van valahol, de most nincs kedvem Friendzoned szerepéhez, szóval inkább úgy teszek, mintha nem lennék most itt, vagy legalább nem tudnám, hogy dolgozik. Elhúzom szám, majd, végre, pislogva párat nyitom ki a mappám. Házi feladatot kaptam az apámtól, jó, igaz, hogy épp tanár volt, de akkor is. Milyen hülyeség ez már. Nem ismerem ezt az ügyet, egy magyar, már lezárt akta, kint laktunk, amikor épp aktuális volt.
Kérdőn megemelve szemöldököm nézek az asztal másik oldalán ülő hegyomlásra, majd vissza az első két oldalra.
- Ezt most vagy azért adtad, mert túl egyszerű és túl fogom komplikálni, vagy csak túl egyszerűnek tűnik - dünnyögve nézek megint rá, lerakom a poharam az asztalra, majd hátradőlök a fekete, bőrhuzatos széken. - Mindenkinek ilyen luxos irodája van, vagy csak az öregek kapnak ilyet? - körbe is fordulok a székkel, majd visszapakolom a lábaim. Legalább a cipőm levettem, szóval a koszos gumi helyett a felemás, sötét alapon sárga kicsi mangók - fehér fekete csíkok párosítást csodálhatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Illúziómágia vizsga
Írta: 2017. szeptember 3. 19:32
| Link

Seth

... az egészben egyedül az nyugtatja meg, már amennyire a maga módján izgatott, hogy nemcsak ő lesz itt elsőbálozó. Jó, lehet, hogy némileg nevetségesen hangzik az izgatottságának ténye. Elvégre nem ő lesz az, aki vizsgázik, de ugyanúgy az első alkalma lesz, mint vizsgaügyi biztos. Illetve az egyik. Annak idején neki is a brit minisztériumban kellett bizonyítania hozzáértését, hogy megkapja a hivatalos elismerést - és bejegyezzék végre, mint hivatalos illúziómágia használót, mégis teljesen más a képzeletbeli asztal másik felén.
Oktatóként neki is részt kell vennie az elbeszélgetésen, mindezt már megelőzte egy  írásbeli számonkérés, amely azt vizsgálta, tisztában van-e a használat jogi hátterével és jogi kereteivel. Nem volt amúgy kérdés, hogy a másik átmegy-e rajta. És amúgy is ezt csak formalitás, nagyon ritka, hogy valaki ezen a feladatrészen ne  tudja átverekedni magát, mert józan paraszti ésszel is megoldható. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy az alapvető morális és erkölcsi értékek legalább elméleti szintű megértésével.
Rajta kívül még hárman vannak itt, mindannyian idősebbek. Itt a különleges mágiahasználati nyilvántartást vezető bizottság elnöke, az Illúziómágiához tartozó eseteket kivizsgáló csoport vezető-parancsnoka, illetve egy abszolút külsős munkatárs (azaz, akinek nem tartozik a munkaköri leírásába semmi illúziómágiával kapcsolatos  feladat). A beszélgetést, a feladat bemutatását rá bízták persze a fiú tanáraként. A falon függő órára pillant, még 10 perc van kezdésig, van még ideje befutni Sethnek.

A helyiség meglepően nem nagy, nem készítettek elő gyakorlótermet, első látásra a vizsga helyszíne nem több egy egyszerű irodánál. Tudtával egyedül annyi többletintézkedést hoztak pusztán, hogy néhány bűbájjal mérni fogják a szobában tapasztalható mágikus aktivitást, ezzel is látják majd, hogy a Seth által létrehozott varázslatok mennyire erőteljesek. Elvégre pont az illúziómágiánál nem lehet arra támaszkodni, hogy mennyire látványos a produktum.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2017. szeptember 15. 18:28 | Link

Dwayne Warren
- folyosó -

A tarkóját vakargatva áll a folyosón az egyik itteni vezető beosztású papír-auror  irodája előtt, ahonnan alig tíz perce jött ki. Pont úgy néz ki, mint egy nagyra nőtt gyerek, akinek az imént megmosták a fejét. Az a fajta, aki nem illetődik meg a feddés tényétől különösebben, csak éppen mit kezdeni nem tud vele.
Mert hát igazából tényleg. Mit kezdjen ezzel? Jól lehordták, amiért annyi bűnüldözői véna nem szorult belé, hogy felismerjen egy halálfalót, aki ugyanabban az iskolaként funkcionáló kastélyban teng-leng. Legszívesebben feltette volna a kezét azzal, hogy "I don't speak hungarian, sir", de mindketten tudták, hogy fordító bűbáj van az irodán is. Már ha amúgy nem lenne közismert, hogy az anyja miatt nagyon is beszéli a nyelvet (még ha nem is irodalmi választékossággal). Szóval töredelmesen bevallotta, hogy idézem:
"Ki a franc gondolta volna, hogy a kétezres évek derekán, nem elején, DEREKÁN, az már az első negyedénél jár! Szóval, hogy a kétezres évek derekán még be tudnak jutni mágikus iskolákba halálfalók."
Hogy egyáltalán így át tudott ezen jutni. Tehát köszöni szépen, ő már csak legfeljebb a harmadik vagy negyedik védvonal volt, aki - hogy tisztelettel emlékeztesse a parancsnok urat -  nincs is szolgálatban hivatalosan. Ugye. És ezt a beosztást, illetőleg a harctértől való eltiltását pont az a személy írta alá magyar oldalról, aki vele szemben ül. Mindegy, jelenetet nem rendezett, annyira nem érdekelte, végighallgatta, aztán most azon gondolkodik, hogyan kezelje azokat az "intézkedéseket, amelyeket kénytelenek meghozni a tudomásukra került információk fényében".
Utoljára módosította:Alastair Magnus, 2017. szeptember 16. 18:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 802
Írta: 2017. november 30. 18:34 | Link

Demyan

Régebben olyan nagy hévvel jártam mindig dolgozni. Utáltam az unalmas napokat, és imádtam azokat, amikor olyan hihetetlen meg kellett váltanunk a világot. Amikor a gyerekeim kicsik voltak, elhittem, hogy szuperhős vagyok, hogy ma megint tettem valamit, amivel garantálom a biztonságukat. Kicsit szuperhős voltam nekik. Aztán jött persze a motorbaleset, és jött az, hogy innentől vége a dalnak. Már Péter halálakor vége volt igazából, minden más, ami utána jött, csak hab volt a tortán. Azt hiszem, az egésznek akkor lett vége, amikor azt a csöpp gyereket a karjaimban hazavittem. Azóta apának hív, és már most fáj a pillanat, amikor majd szembesítenem kell az igazsággal.
Ezen elmélkedve, a botomat akkurátusan hozzáverve a padlóhoz haladok előre, át a nyomozókhoz. Igazából semmi szükségem már a botra, ám ez mégis valami, egy látványos alibi, ami miatt nem kell magyarázkodnom. Még nem mehetek vissza terepre, mert még hátráltatom a csapatot. Nem öreg vagyok, nem égtem ki, egyszerűen sérült vagyok. Pedig tudom, hogy nincs így. Talán ez fájdalmasabb is, mintha beképzelném a fájdalmat. A múltkor tettem egy próbát, csak, hogy lássam, mennyit bírok. A tizenegyes simán megvolt, nem éreztem semmit, a többit csak azért nem teljesítettem, mert akkor elkések a munkából, nem ebből, a másikból.
Nem nagyon szeretek idejönni, kuncsorogni némi morzsáért, hátha megmondják nekem, hogy mi a helyzet. Mondjuk legalább a két méterem a legtöbb kezdőt elrettenti, és dalol, mint egy kismadár, most azonban egy eddig ismeretlen névvel kellett szembesülnöm, az asztalomon hagyott cetlin: Golitsyn. Beállok az ajtóba, és végignézek a gárdán, akik ott ülnek egy kupacban és valamit nagyon tárgyalnak.
- Elnézést, Golitsynhez jöttem, a pestseholsei csoportos mérgezési üggyel kapcsolatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2018. április 15. 16:28 | Link



Visszatért. Újra a Varázsló és Boszorkány Megfigyelési Szakosztályon dolgozik, mint kihallgató tiszt. Igaz, a régi csapat már sehol sincs. Nincs már se Fédra, se Vögel, ahogy Feigler sem, és legfőképpen nincs már Felicián. Ha hinni lehet a pletykáknak, őt hamarosan amúgy is nyugdíjazzák. Helyettük viszont vannak mások, akiket még meg kell ismernie és meg kell szoknia, viszont ez a legkevesebb. Tulajdonképpen azért a beosztása sem teljesen a régi pillanatnyilag, tekintve, hogy él a kikötés, miszerint nem mehet kiküldetésre, amíg nem ért véget a képzése illúzió-, illetve terromágusként. Addig csak a minisztérium épületében dolgozhat és végezhet egyfajta belső ellenőrzést. Épp nemrég kapta meg a munkája pontos leírását, miután az elmúlt héten éppen olyan alapos onboardingon esett át, mintha először tette volna be a lábát ide. A közvetlen munkatársa egy legilimentor lesz, akivel a fedett ügynökök jelentéseit hallgathatja végig. Az egyik leendő kliense már állítólag itt is van, és csak arra vár, hogy találkozhasson vele, meg a legilimentor kollégával, akit neki még nincs is szerencséje ismerni. Az előző kihallgatót, aki ezt a munkát végezte, épp átigazolt a Varázskommandóhoz. Nehéz eldönteni, hogy az előrelépésnek minősül-e vagy sem, hiszen végeredményben az is elit alakulat, akárcsak ez, csak mások az elvárások és a kozkázati tényezők. A nemrégiben kapott mappával jobb kezében úgy sétál végig a folyosón, mintha csak haza érkezett volna. Szinte már azt is várná az ember, hogy menten fütyörészni kezd vagy elindul szökellve tenni meg ezt az utat, mint a tornaórán indiánugrást gyakorló kisiskolások, csakhogy ehhez ő túlságosan is visszafogott. A megtestesült kimért, nehezen kiismerhető kihallgató tud lenni, aki viszont könnyedén olvas mások gesztusaiból. Nem véletlen szerette itt a főnöke, alig fordult elő, hogy veritaszérumot kellett volna használnia. Mielőtt belépne az irodahelyiségbe, még beletúr a hajába megszokásból, hogy hátraigazítsa kusza és rakoncátlan göndör tincseit, majd vesz egy mélyebb levegőt és be is lép.
- Jó napot! Kelemen Farkas, kihallgató tiszt - mutatkozik be máris, híven a rutinhoz, amit már nagyon régen megszokott ebben a beosztásban.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2018. április 15. 16:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. augusztus 14. 18:01 | Link

Cassie
mindenmássooon

Nem hittem volna, hogy ezt az ocsmány épületet valaha is felüdülésként élem meg. És mégis így van, ahogy a ragyogó napsütésben átlépem a küszöböt és kicsit a hajamba túrok, ahogy egy kacsintást is megeresztek a recepcióslány, Tina felé. A papírjaimmal fel kell tottyognom a kilencedik emeletre, végigsétálok a folyosón, köszöngetve a szembejövő embereknek. Van, akiket még most is utálok és hiába mosolyognak mézes-mázasan, csak hánynom kell tőlük. Megállok a lift előtt és várok, mellettem egy titkárnő bukkan fel, idegesen egy papírt simít a lift ajtajára, majd tovább is sétál. ~Most ez komoly?~ Üzemen kívül. Kezdem azt érezni, hogy direkt szopatnak.
- Hogy a jó k.rva életbe - állapítom meg, mielőtt  vennék egy nagyobb levegőt, majd betérdelem a lépcsőház ajtaját és már kocogok is felfelé. Körülbelül másfél percet vesz igénybe, de az izzadtság végigcsordul a tarkómon és vennem is kell egy mélyebb levegőt, hogy lenyugtassam magam.
Nagyot rántok a bőrkabátomon, majd belépek az irodába, ahol kevés bájcsevegés után ledobom az aktát az asztalra és beszámolok róla, mi mindent nehezményezek a dolgozók részéről. Márti.
Nagyon jó érzés kilépni az ajtón, az izmaim is kissé ellazítom, ahogy kihúzom magam és elvigyorodok. Ismét belefutok pár ismerősebb arcba, itt már jól megy a járás, a fél életem itt zajlott le körülbelül. Mielőtt eszmélnék, csattan is a kezem a barna hajú nő hátsóján, meg teszem is a fél lépést hátra, mielőtt jöhetne a pofon visszakézből.
- Szia Cass - vigyorgok, mint egy idióta, de csak mert tudom, hogy úgyis megúszom. Ahogy azt is, hogy nincs kedvem megmérgeződni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 9. 12:56 | Link

Mitzinger Bence

 
Elegáns, sötétzöld kosztümben, alatta krém színű blúzban, kényelmes magassarkúban, decens kontyba fogott hajjal és könnyed sminkkel arcomon lépek be a hivatalba. Kezemben a kitöltött nyilatkozattal indulok el a rajta megjelölt minisztériumi összekötő keresésére. Meglepett a felkérés, hogy oktassak, de egyben megtisztelőnek is éreztem. A gondolkodási időre azonban szűkségem volt, hiszen mérlegelnem kellett, képes leszek-e ennyi téren helyt állni. A döntésem meghozatala   után immár szívem mélyén és arcomon teljes nyugalommal sétálok a folyosón, hogy megtaláljam a portás által megadott szobát. Kopogásom az egyszerű ajtó fáján rövid, de határozott, ahogyan a mozdulat is, mellyel benyitok. - Jó napot kívánok! - köszönök a bent tartózkodó férfinak ahogyan elé lépek - Ezt az iratot szeretném önnek leadni - közlöm itt létem célját a magam hűvös tónusú, de feltétlenül udvarias hangján. Gyors pillantást vetek a lapra, hogy minden pontját kitöltöttem és aláírtam-e, majd a férfi felé nyújtom. Valójában mindig is hitem abban, hogy van elég erőm koordinálni az életem és bele tudom venni mindazt, amit fontosnak tartok. Néha természetesen meginogtam, mint bárki más, ahogyan most is, de azt hiszem jól és helyesen választottam és töltöttem ki a megfelelő nyilatkozatot. Másoknak átadni a tudásunkat nagy felelősség és csak kevesek igazán alkalmasak erre a feladatra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek