Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=699518#post699518][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.09.03. 21:22[/b][/url]

Tulajdonképpen már hónapokkal ezelőtt be kellett volna jelentkeznie, mert  réges rég megérett a bejegyzésre, csak halogatta, hol a tanítás, hol a HVH dolgok miatt, jórészt azonban sima lustaságból. Gyakorolgatott, szórakoztatta Averyt és környezetét az illúziókkal, szóval el nem hanyagolta, de ezen a ponton pusztán csiszolgatta a képességét, élvezetből. Végül úgy döntött, szégyen lenne, ha Sebastian végezte a mestertanonci képzéssel és gondolatolvasó legilimentorként állna mellette, míg ő ennyi év alatt se szerezte meg a papírját.
Szóval ide neki az oroszlánt.
Pontosan öt perccel a megadott időpont előtt érkezik, könnyed derűvel kopogva az ajtón és lendületesen lépve be, széles mosollyal és jókedvűen. Ez felerészt flegma természetéből fakad, felerészt pedig abból, hogy olyan gyakran jár a minisztériumba, mintha zongoraleckéket venne errefelé. Már megszokta az egész miliőt, ismeri a gépezetet és képtelen felhúzni magát a bürokrácián, viszont remekül ért ahhoz, hogy az összes csinovnyik idegeire menjen a puszta nyájasságával. Természetesen mindezt kifogástalan brit udvariassággal.*
- Szép napot az uraknak!-*biccent, sőt azokkal, akik esetleg jobbjukat nyújtanák, apró főhajtás kíséretében kezet is ráz. Körbepillant, futólag felmérve a terepet - egyszerű kis helyiség, nyilván valami kis plusszal, ami majd segíti a vizsga kiértékelését. Nem veszteget azonban ennél több időt rá, mert van ennél jobb dolga is - pl. a vizsga utáni beígért iszogatás és/vagy vacsora. A kisebbik Magnushoz fordul hát, egyik szemöldökét alig észrevehetően felvonva, kihívásként.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=701519#post701519][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.09.15. 22:40[/b][/url]

Minden valószínűség szerint tenyérbemászó az a magabiztosság, amit a lehető legnagyobb természetességgel prezentál épp' - kifogástalan, a maga módján mégis hivalkodó öltözéke; a tartása, a hanghordozása, minden mozdulata olyasfajta, már-már veleszületett hanyag eleganciát sugároz, ami szinte kizárólag a hozzá hasonló aranyvérűeket jellemzi. Semmi kirívó vagy feltűnő, mégis, a legszürkébb öltöny is kiemeli a tömegből.
Nem tud beolvadni. És nem is akar.
- Kérek egy perc gondolkodási időt, ha nem haragszanak az urak.-*A mosolya nem hagy kétséget afelől, hogy ha haragszanak, ő akkor sem hagyja siettetni magát. Ez itt nem harctér (még ha ki is kiáltották közellenségnek, oh well), márpedig amíg nem emberéletek forognak kockán, nincs oka elkapkodni semmit.
Vannak ritkán használt, de annál effektívebb trükkjei - ugyan nem igazán érti, hogyan is működik az egész, elég pontosan érzi, mi vonzza az emberek figyelmét, mit várnak tőle és mi nyeri el a tetszésüket (vagy a rosszallásukat). Alighanem a brit varázstársadalom krémje közt eltöltött évek csiszolták ilyenné, ahol az illem elleni legkisebb vétség is elvághatja valaki karrierjét; végeredményben lényegtelen. Tekintete a bírákra siklik. Adott három úriember, akik égnek a vágytól, hogy darabokra cincálják és minden létező hibájára rámutassanak.
Adjunk hát nekik koncot, marakodjanak csak.
Az alakja úgy jelenik meg, mintha ebben a pillanatban hoppanált volna a terembe - halk pukkanással, hirtelen nyerve teret és súlyt, felkavarva a levegőben itt-ott megcsillanó porszemeket. Az arcán meglepettség suhan át, mielőtt visszanyerné egyensúlyát és megköszörülné a torkát, kellemes, bár a terem miatt enyhén visszhangzó hangon megszólalna.*
- Üdvözletem! Egy pillanat...-*Esőszag kíséri, talárjáról leráz néhány vízcseppet, mielőtt pálcáját előhúzva szárítóbűbájt hajtana végre. A mozdulatainak súlya van, ahogy a ruha minden redőjének is, neszez és érintésre leginkább évszaknak megfelelő, vékony anyagú darab. Nemcsak a fizikára ügyelt azonban, de az árnyalásra, a leginkább igénybevett részeknél látható kopásokra, kis szennyeződésekre, gyűrődésekre is. Az alak csak akkor szusszan elégedetten, amikor a nedvességtől begöndörödött haja is visszaáll eredeti formájára - a mosolya sarkában gödröcskék, a szemzugában halvány szarkalábak jelennek meg, ahogy a vizsgabiztosok felé fordul, jelezve, hogy immáron rendelkezésükre áll. A közelebb állók érezhetik eddig észrevétlen illatszerét is.
A dolog trükkje, hogy valójában nem egy illúzió lett létrehozva, hanem három. A Magnus mellett ácsorgó és a hozzá intézett kérdésekre válaszoló Seth sem valódi, mert amint nem rá összpontosul az emberek figyelme, az eredeti egy láthatatlan köpennyel felérő illúzió leple alatt elsétál, hogy kényelmesen nekitámaszkodjon a falnak és onnan figyelje a történéseket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=852366#post852366][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.09.08. 09:27[/b][/url]

A minisztérium dolgozóinak ellenállását az évek úgy koptatták el, mint víz a mederben görgetett köveket. Seth végtelen türelemmel és kifogástalan udvariassággal felvértezve érkezik minden egyes alkalommal, precízen kitöltött papírmunkát, minden részletre kitérő kérelmekkel, az ide vágó szabályok csaknem tökéletes ismeretében. Tíz év hajthatatlansága ha nem is csiszolta simává az itteni kapcsolatait, sokszor inkább csak pro forma tiltakozásba és akadályokba ütközik.
Ma mégis a vártnál is tovább tartott, amíg elfogadták beadni kívánt folyamodását, így egy egészen kevés késéssel kaptat a lépcsőkön felfelé. Meglepett pillantások kísérik, bár a rutinosabbak kifigyelhették, hogy mindig ugyanoda tart, elvégre maroknyi ismerőséből pontosan egy darab dolgozik itt. Az emeleten kimérten biccent az aurorok felé, erre már megszokhatták rendszertelen látogatásait, bár eleve más hangulat kísérte - például a magyar minisztériumban sosem rántott rá reflexből pálcát senki.
Amint láthatáron belülre kerül Martin asztala, elfojt egy mosolyt a kétségbeesett unalom láttán, ami árad belőle. Üdvözlésképp üres jobb kezét emeli meg, ha véletlenül pont felpillantana elmélyült várakozásából a másik; ellenkező esetben az asztal mellett megállva leteszi orra elé az elegáns papírba csomagolt kis figyelmességet. Régimódi, de nem bánja - szeret másokat meglepni ezzel-azzal.
- Sajnálom, feltartottak. Lassú nap?-*mellőzi az udvariassági körök egy részét, ami sokéves ismeretségük jele. Martinra vár, hogy hellyel kínálja vagy indítványozzon egy utat a kantinba, ha jobbnak látja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=852809#post852809][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.09.17. 21:05[/b][/url]

Ezekért a halovány, néha kifejezetten vérszegény mosolyokért szeret ajándékozni - megkeresni vagy rábukkanva érezni, hogy ez tökéletes valakinek, s aztán odaadni és csendesen örülni az örömüknek. Az utána felharsanó gúny lepereg róla, s bár vonhatna vállat, csak fejét dönti meg enyhén.
- Pedig nekem meglepettnek tűntek,-*emeli meg derűsen szemöldökét, míg a jól megszokott morgást hallgatja, amiről mindketten pontosan tudják, hogy nem igaz. Még ha meg is próbálkozna bárki az ilyen gyanúsítgatással, Seth sosem folyamodott ehhez az osztályhoz, s ajándékai sem érik el a "figyelemre méltó" összeghatárát. Martin arckifejezése ellenére az egész pusztán egy adagnyi, menthetetlenül régimódi brit által hozott varázstalan, szálas tea.
- Ugyan, igazán csekélység. A társaságért járok ide,-*bár somolyog, komolyan gondolja, a burkolt csipkelődésben nincs semmi rosszindulat. Megvan a ritmusa találkozásaiknak, s az elején szinte mindig van némi morcogás, egy-két hivatali szürke felhő. Türelmes elnézéssel várja, hogy Martin kizáporozza magából a feszítő szavakat; azok elszivárognak, az auror pedig megkönnyebbül.
- Csak tessék,-*engedi el oldalvást fordulva maga előtt, az iroda területén két lépéssel lemaradva mögötte, hogy hallja, de megtartsa az illő távolságot. A folyosón lép csak Martin mellé, övéhez igazítva saját lépteit. A kérdésre bólint, lesimítva egy nemlétező ráncot öltözékén.*
- Kivételesen nem kötelező ügyintézés hozott ide,-*ami magában még nem adna okot meglepetésre, elvégre hozzászokhattak már kisebb-nagyobb találmányaihoz. Egy repülő hajót követően az ember nehezen rukkol elő bármivel, ami hasonló megrökönyödést váltana ki.*- Kérvényeztem, hogy illúziómágiát taníthassak,-*s hangjából egy csipetnyi kétely csendül ki, de hogy ez a sikerességnek vagy ötletnek magának szól-e, nem tudni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853222#post853222][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.09.24. 23:31[/b][/url]

- Minden alkalommal olyan arcot vágnak, mintha hirtelen emlékeztetném őket valami roppant kellemetlenre a megjelenésemmel. Mondjuk a létezésemre,-*és igen, erről valószínűleg minél gyorsabban és hosszabban szeretnének megfeledkezni. Senkinek sem hiányzik egy Selwyn, aki folyamatosan újabb és újabb szabadalmakkal, engedélyekkel és kérvényekkel érkezik olyan rendszerességgel, mintha bérletet váltott volna.
- The customer is always right in matters of taste,-*rezzenéstelen arccal hárítja a vádakat - ízlésről nem illik vitát nyitni, ugyebár. A tekintete mégis nevetős, szeme sarkában árulkodó kis ráncok ülnek, egyszerre derülve saját deformációján és Martin evidens ficergésén.

Nem az első - és nem is utolsó eset - hogy a bejelentése megtorpant valakit. Az első kérdésre pusztán bólint (hol máshol alkalmaznák őt?), a másodikra kézfejével röviden megdörzsöli állát, mert igen, tisztában van az általa vállaltak mennyiségével. Mentségére szól, hogy nem egyszerre, hanem apránként bővíti a listát.*
- Amennyiben,-*s ez egy nem csekély méretű ha,*- engedélyezik, az időigényesség fényében újragondolom a felelősségeimet. Még mindig nem sokat alszom,-*bár az élete sok szempontból helyreállt, vagy legalábbis normálisnak tekinthető határok közt mozgott, van, amin a gyógyszerek sem segítettek. Nem véletlenül állt a hálófülkéje közvetlenül a műhelye mellett, s végezte a karbantartási munkákat takarodó után.
- A tanítás maga, mint emberekkel való munka hiányzik. A nekromanciához kicsit túlkorosnak érzem magam,-*üti el némi humorral annak élét, hogy eddigi részidős munkái inkább elszigetelték másoktól. Lassan, lépésenként próbálja visszaszerezni korábbi énjének darabjait. S ehhez hozzátartozik a kudarc is, ami legutóbbi tanári állása árnyéka.*- Rozsdásnak érzem magam és valahogy... méltatlannak? Lehet, nem kellene Magnushoz mérnem magam, de önkéntelenül előttem van minden, amit tőle tanultam. Az idő majd eldönti,-*zárja le, mert Martintól nem tanácsot vár - jól tudja, milyen kényelmetlenül érinti az ilyesmi. Inkább egyfajta gesztus és sokéves barátságuk jele, hogy megengedheti ezt a fajta őszinteséget. Automatikusan törzshelyük, a nem messze lévő kis kávézó felé veszi az irányt, ahol már megvan a megszokott asztal és a barista fejből tudja, mit isznak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853458#post853458][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.09.28. 16:36[/b][/url]

Valójában csak élcelődik az emlegetett létezés velejáróin - bár időnként markába keríti az önsajnálat, ha megtalálja egy depressziós epizód, a hétköznapokban megszokta már ezeket a dolgokat. Vállalta, elvégre megtarthatta volna a Nightingale nevet, Agatha tisztán értésére adta, hogy nincs ellene kifogása. Talán bölcsebb döntést hozott volna, mégis, akkori büszke önmaga be akarta bizonyítani, Selwynként is élhet tisztességes, jó életet.

Halk horkantás jelzi, milyen szórakoztatónak találja a gondolatot, hogy sírig helyett síron túl tartó barátságban maradjanak. A közös programok mondjuk kissé limitáltak lennének, kávézni sem mehetnének, de többé egyikük sem panaszkodna kialvatlanságra vagy rémálmokra. Elmosolyodik, amint az auror támogatását fejezi ki, ám hallgatagon sétál mellette. A racionális része tudja, pontosan tudja, hogy Martinnak igaza van. A gond az, hogy éreznie is kellene, de alattomosan rág benne a kétség. Ezzel együtt - vagy ennek ellenére - szánta rá magát, hogy az idő és a tanítványai eldöntsék.
Rendelése - mint általában - egy fekete kávé, valamint egy töltetlen vajas croissant. Tartása olyan egyenes, hogy ki kellene zárjon bármiféle kényelmet, mégis tökéletes nyugalommal helyezkedik el. Nyilvános helyen mindig ilyen, ahol elérhetik kíváncsi tekintetek, nevelése és neve mögé rejtőzik előlük. Egyedül tekintete marad nyitott, amint felpillant Martinra, biccentve.
- Természetesen. Hallgatlak,-* erre a megerősítésre nincs szükség, inkább azt jelzi, most vonta magukat körbe valamivel - kézmozdulat híján alighanem illúzióréteggel, vagy annak takarásában bűbájjal. Az arca egy pillanatra elkomorul, a kávéját fürkészi.
- Bármilyen szervesen hozzánőtt bútorral együtt születő gyermek mélységes aggodalommal és iszonnyal tölt el,-* köszörüli meg torkát, csak mert vizuális típus lévén ez a kép…megrázó. Mielőtt azonban azzal vádolhatnák, nem érti a viccet, felnéz az italából.
- Ugyanakkor a csoportvezetői kötelességek nem feltétlenül zárják ki a terepmunkát, ha megfelelően képzett emberek között te oszthatod el a felelősségeket. Aggaszt a csapat összeállítása? Vagy valami más?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853564#post853564][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.09.30. 18:52[/b][/url]

Amíg a másik beszél, egyet-egyet kortyol kávéjából, egyelőre érintetlneül hagyva a süteményét. Beszélgetés közben kellemetlen, ha morzsák bosszantják, osztatlan figyelmét szeretné Martin problémájára fordítani. A konfliktus talán jobban megközelíti a szemében a férfi állapotát - egyáltalán nem zavartnak tűnik, inkább több, egymással részben vagy egészen ellentétes késztetést vél felfedezni. Az eddigi status quo lehetővé tette, hogy kollégái javától elhatárolódjon, hogy a saját erejére támaszkodva, érdemeit gazdagítva érjen el dolgokat. Ugyanakkor mindez hátrány is - egyetlen ember korlátaihoz kötött, buborékba zárt lét. Az öccsére emlékezteti.
- A változás sosem kényelmes,-bólint, elvégre nem is várható tőle.- Mi lenne szerinted a legrosszabb kimenetel?-*billenti aztán oldalra fejét, őszinte érdeklődéssel kulcsolva össze kezeit, mintha rájuk akarná támasztani az állát; ehelyett azonban előredől és megtámaszkodik. Amire szémítanak, arra fel lehet készülni, vagy akár teljesen el is kerülni.*
- Mit értesz kiegyensúlyozott alatt?-egyszerű kíváncsiság csendül hangjában, mert mintha összemosódna a stabil és a stagnáns a gondolatmenetben; némi pontosítást kér, hogy jobban tudja követni. S kénytelen még egy ponton ellenvetni Martinnak - bár egyáltalán nem célja betegségére terelni a szót vagy a figyelmet, nagyon is része életének. Valahol pozitív, hogy immáron megfeledkeznek róla mások.
- Ha te valóban kihívást keresel, nem nevezném hasonlónak a motivációnkat. Ha valóban képességeim, tehetségem tenném próbára, a bűbájfejlesztés lenne a területem. Az illúziómágia... ennél személyesebb.-Az unalom távol áll tőle, elvégre elméje szüntelen elemez, szétszed és összerak, megkérdőjelez mindent, amit csak lát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=854922#post854922][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.10.21. 23:49[/b][/url]

Amint a másik tekintete cikázik körötte, arcát az asztallap felé fordítja, letörve egy kis darabot a croissant-ból, hogy a másiknak ne kelljen a szemkontaktussal vesződnie. Szeret szemtől-szembe beszélgetni, pont azért, mert az ilyen jelekből is érthet - ezt pedig sosem venné udvariatlanságnak.
- Elindulsz és néhány fokonként körülnézel. Ha nem tetszik a látvány, mindig lesznek másik létrák, lépcsők, hegyek... Az idő telik attól függetlenül, cselekszel-e; akkor miért ne? Csak mert kitartasz valami mellett, nem lesz értékesebb - de te sem leszel kevesebb, pusztán mert félbehagysz valamit.-*Az emberben sok félelem van, és az egyik azé, hogy nagyobb veszteségnek érzi azt, amibe időt fektetett. Akkor is, ha kényelmetlen, fáradt, zsákutcává vált. Bekapja a falatnyi süteményt, egy-két bólintással nyugtázva a definíciót, nem boncolva tovább - az idős megállapítás talán a legtalálóbb, még ha a fejében inkább tudatos beosztás, semmint mennyiség kérdése. Felpillant a kérdésre, aztán elgondolkodik, elpillatva Martin válla felett a kávézóban nyüzsgő emberek felé, mintha valahol köztük bújkálna a válasz.*
- Attól függ, mi a nyugtalanság forrása. Van, aki a helyét keresi, van, aki jól érzi magát, de kíváncsiság hajtja, és végül van, akiben kényszer dolgozik. Kihívásnak akkor nevezném, ha van mögötte megfontolt szándék, irány. Akkor vállalkozás,-*megeshet, hogy másnak ez felesleges kényeskedés. Számára azonban a szavak árnyalatai fontosak, megválogatja őket. Persze, a nevezhetünk feltételes módja rengeteg szabadságot kínál, látja, hogy számos esetben igaz a felvetés... Hajába simít, szórakozottan igazítva ujjaival, ami pont oly' megszokott mozdulat, mint amivel ruháját egyengeti sokszor; mégis, amint kezei megpihennek a csésze és a szalvéta mellett, tartása enged egy keveset. Közelről megnézve öregebbnek tűnik most, valahogy fáradtnak.*
- A terápia számomra egy eszköz, akár a gyógyszerek. Nagy valószínűséggel mindkettőre állandó jelleggel van szükségem, ez az én Vörös Királynőm - állandóan futni, hogy egyhelyben maradhassak.-*Állja a másik tekintetét, azzal a nyugodt, nyílt nézéssel, ami azt sugallja, elfogadta mindezt. Függetlenül attól, mire volt vagy lehetett volna hivatott, mit engednének képességei, intellektusa, származása vagy bármi más.
- Az illúziómágia az egyetlen képesség, amit magamnak választottam. Évek óta nem nyúltam hozzá, mert nem leltem benne élvezetet. Most vagyok elég jól hozzá, hogy újrakezdhessem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=857319#post857319][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.12.11. 11:09[/b][/url]

Szeretne rákérdezni, miért a szégyen, miért fél ennyire a hibáktól a vele szemben ülő, ám valahol enélkül is érti. Álmatlan éjszakák súlyát, körbe-körbe nyargaló, magukat ismétlő vagy egymást hergelő rémképek minden mozdulatát.  Szavakkal meggyőzni képtelenség lenne, ahogy őt sem lehetett. Aprót bólint hát, elfogadva a hallottakat, mint kiindulópontot. Martin arcát fürkészi, hasonlóságaikon merengve.
- S ez a beszélgetés nem elvesztegetett idő?-*szelíd, ám megszámlálhatatlan újabbat ébresztő kérdés ez, mert előbb-utóbb minden apró töredék, üres pillanat szitáló homokja sivatagot szül. Vajon hol húzódik a határ érték és érdemtelen közt? Kiknek a véleménye mennyit nyom a latban? A szenvedés - legyen az fájdalom, kudarc, boldogtalanság - erőlködő elkerülése nem hosszabbítja-e az őrlődést? Talán inkább whiskey és csendes esték kérdése ez, nem az ablakon betűző, napfény-tarka kávézóé.
- A munkám szerves része.- Mosolyának halovány, de kellemes derűje olyan, akár a kávéscsésze peremén megülő pára.* - Elfogadni, hogy nem értek mindenhez; mindig lesz hova fejlődnöm és van, amit most vagy egyáltalán nem tudok megoldani. Általában két dolgot kell megvizsgálnom: a problémát és hogy megfelelő problémán dolgozom-e?-*Néha elragadja az embert a lelkesedés vagy valami más, s meg sem kérdőjelezi, amíg valami útját nem állja.
- Az emberi kapcsolatok…már más lapra tartoznak.-*A mosoly marad, de árnyékot vet. Tartóztatni sosem fog senkit, aki menni akar, akinek nincs szüksége rá többé; azonban elengedni, valóban engedni, hogy helyük megüresedjen és feltölthesse valami-valaki… Bonyolult.
Az épp ételével babráló Martin néha valamilyen héjas állatra emlékezteti, amikor így visszahúzódik; mint egy olyan pici bogár, összegömbölyödik és hallgatásának védelmében gondolkodik, várva a megfelelő pillanatot.
- Valahol minden hazugság minket tükröz,-*mert nem adhatunk mást, csak mi lényegünk, s azt, amit magunkkal vittünk a világból. A hazugságok miértje, hogyanja és időzítése sokat elárul, ha figyelmesen vizsgálják őket.
- Mégis, választhattam. Nem a nekem szánt forma része volt, talán mert a bűbájokat gyengének tartotta,-*most sem ejti ki Sacheverell nevét vagy hivatkozik rá apjaként, de könnyen kiérezhető utalás. Megtervezték, milyennek kell lennie.*- Akarom vagy sem, a véremben van a színészet; de magadatott, hogy a szerepem magam írjam. Tudni akarom, mit jelent most, mit jelenthet az illúziómágia.-Kortyol a kávé mellé kapott vízből, majd asztalon pihentetett karján elsimít egy ráncot ruhájának ujján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=860745#post860745][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.03.14. 23:01[/b][/url]

Elmosolyodik, mert a csuklóból kapott "de" hiánya elég; olvas annyira a sorok közt, hogy érzékelje, sikeresen kimozdította a másikat. A beálló csendben iszik a kávéból, egy pillanatra lehunyva szemét, hogy nyugtázza a jóleső érzést; az utolsó pár kortyot tartogatva.
- Örülök, hogy elmondtad,-*függetlenül attól, tud-e tanácsot adni vagy a javaslatai segítenek-e, a lehetőséget és a bizalmat nagyra tartja. Szürkéskék szemei Martin arcát fürkészik, majd mintha mögé néznének, enyhe fókusztalansággal. Talán, ha tudományosabb, hivatalosabb formájú kísérletként gondol a kinevezésre, kevésbé tűnik zsákutcának. Megválogatja szavait.
- Amennyiben bízol valamelyik felettesed vagy idősebb kollégád ítéletében, kérdezd meg, hány hónap lenne reálisan a vezetői készségek megtanulásához szükséges idő. Apró lépés, de ha van egy célvonal, fel tudod osztani ezt az időt, tudsz tervezni,-*veti fel, mert a kellemetlen vagy annak vélt feladatoknál segít, ha látszik a vége. Lehet, hogy Martin ódzkodik ettől a lehetőségtől és inkább a HR feljegyzéseihez fordulna, az embertől kért visszajelzés előnye lehet azonban, hogy személyre szabott. Akik ismerik és akiket becsül, megkönnyíthetik az útját azzal, hogy a meglévő tudásához mérik a hiányzó vagy hiányos részeket.
- Magamat; egy olyan oldalról, amit elhanyagoltam. Megtudni, mit jelenthetek nekik és ők nekem.-A legegyszerűbb megfogalmazás talán, hogy kapcsokat keres - valamit, ami a jelenhez és a jövőhöz kötheti, a sajátjához és másokéhoz. Néha ő maga sem tudná megmondani, miért szereti még mindig az embereket; máskor, mint most is, megfelelő társaságban a helyükre kattannak dolgok és ideig-óráig súlytalan létezni. Az erkély mintha külön kis világgá nőné ki magát arra a fertály órára, amíg még beszélgetnek, de napfényes derűjének egy része elkíséri utána is, amikor hazafelé még utoljára felnéz a minisztérium rideg épületére, hoppanálás előtt.