36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2022. szeptember 4. 00:20 | Link

Seth

Nyakamon éreztem az elkerülhetetlent. Egy ideje már sejtem, hogy mire készülnek, visszajutott a fülembe, hogy többször felmerült a nevem az értekezleteken, de én nem akartam hinni pletykáknak. Egyszer már világossá tettem, hogy terepen érzem igazán jól magam. Ők is tudják, hogy nem zárhatnak be a négy fal közé, hogy egész nap az irodaszékemben nyomorogva görnyedjek a papírok felett, és azoknak a munkáját felügyeljem, akik az én pozíciómat vennék át. Én nem azért képeztem magam, hogy hivatalnok legyen belőlem, és a többi csoportvezetővel járjak ki kávézgatni tízpercenként. Közvetlenül szeretek találkozni a varázstárgyakkal, a kezemben tartani őket, végigsimítani rajtuk, vagy a pálcámat rájuk szegezve tárni fel titkaikat, ha vannak egyáltalán. Ha nem így lenne, túlságosan apám lennék. Szóval megfelelt ez a pozíció, és biztosan mutatkoztak már rajtam a kiégés jelei is, de pont a mesterképzésem befejeztével nyíltak meg új kapuk előttem, így előbb gondolkodtam el azon, hogy az átoktöréssel kezdek valami speciálisabbat, minthogy feljebb másszak a ranglétrán. De hiába nyertem időt azzal, hogy elküldtek nyaralni, az ajánlat végül közlésre került, nekem pedig lavíroznom kell úgy, hogy ne haragítsam magamra a potenciális kolléga-jelölteket. Persze mindig is voltak riválisaim, akiknek könnyebb volt az áskálódás, mintsem az érdemek felmutatása, így inkább a gerinctelen megoldásokhoz folyamodtak. Szánja őket a fene.
Egy újabb szürke nap volt a minisztérium falain belül, amire nem jutott semmilyen helyszíni ellenőrzés, de még csak riasztást sem kaptunk. Unottan, egyik tenyeremmel a fejemet támasztva ültem az asztalomnál, míg szabad kezem ujjai az akták lapjain futottak végig. Rutinosan, de mégis kellő alapossággal böngésztem át a legfrissebb jegyzőkönyveket. Ennyi adminisztrációt még képes vagyok lenyelni. Leginkább Seth látogatása tartotta bennem a lelket, aki jelezte, hogy ma benézne hozzánk munkaügyben, s ha úgy van, szívesen összefutna velem. Természetesen igent mondtam, csak érkezhetne már lassan, mert egyre türelmetlenebbül pillantottam a karórámra.
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2022. szeptember 8. 09:27 | Link

Martin


A minisztérium dolgozóinak ellenállását az évek úgy koptatták el, mint víz a mederben görgetett köveket. Seth végtelen türelemmel és kifogástalan udvariassággal felvértezve érkezik minden egyes alkalommal, precízen kitöltött papírmunkát, minden részletre kitérő kérelmekkel, az ide vágó szabályok csaknem tökéletes ismeretében. Tíz év hajthatatlansága ha nem is csiszolta simává az itteni kapcsolatait, sokszor inkább csak pro forma tiltakozásba és akadályokba ütközik.
Ma mégis a vártnál is tovább tartott, amíg elfogadták beadni kívánt folyamodását, így egy egészen kevés késéssel kaptat a lépcsőkön felfelé. Meglepett pillantások kísérik, bár a rutinosabbak kifigyelhették, hogy mindig ugyanoda tart, elvégre maroknyi ismerőséből pontosan egy darab dolgozik itt. Az emeleten kimérten biccent az aurorok felé, erre már megszokhatták rendszertelen látogatásait, bár eleve más hangulat kísérte - például a magyar minisztériumban sosem rántott rá reflexből pálcát senki.
Amint láthatáron belülre kerül Martin asztala, elfojt egy mosolyt a kétségbeesett unalom láttán, ami árad belőle. Üdvözlésképp üres jobb kezét emeli meg, ha véletlenül pont felpillantana elmélyült várakozásából a másik; ellenkező esetben az asztal mellett megállva leteszi orra elé az elegáns papírba csomagolt kis figyelmességet. Régimódi, de nem bánja - szeret másokat meglepni ezzel-azzal.
- Sajnálom, feltartottak. Lassú nap?-*mellőzi az udvariassági körök egy részét, ami sokéves ismeretségük jele. Martinra vár, hogy hellyel kínálja vagy indítványozzon egy utat a kantinba, ha jobbnak látja.
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2022. szeptember 12. 02:11 | Link

Seth

Fel-felpillantottam a bejárat irányába, hátha pont kiszúrom, ahogy Seth belép az ajtón, de az ominózus pillanatról ezúttal lecsúsztam. Figyelmemet elvonták az aktában szereplő adatok. Valaki átjavított egy iktatószámot. Máshol az ügyintéző nevét húzták ki, hogy egy másikét firkantsák a pontozott sáv fölé. Ami ennél jobban szemet szúrt, az az aktaköpenyben lapuló tízoldalas melléklet, ami az ilyen kérelmeknél ritkaságszámba megy. Nem is emlékeztem hirtelen, hogy melyik ügy volt ilyen terjedelmes. Általában a harmadik országbeliekkel üzletelő importőrök szoktak bennünket ilyen finomságokkal szórakoztatni, amikor forgalomba hoznának valami olyan ketyerét, amiről még mi sem hallottunk. Komolyan, élénk fantáziám ellenére olykor el se tudnám képzelni, hogy mikre nem képes a kreatív elme, ha nem forgatnám a kezembe utána azt, ami feketén-fehéren szerepel a leírásban is.
Csak annyit érzékeltem, hogy a látóterembe lassan beúszott egy csomag meglepetés. Sosem fogom tudni megszokni tőle, akárhányszor is jön látogatóba. Nekem nem szoktak ilyet adni, és kész. Néhány lassú másodperc erejéig csak néztem ki a fejemből, de nem tudtam megállni, hogy ne húzódjon halvány mosolyra a szám. Aztán kiegyenesedtem a székemben, és üdvözlésképpen biccentettem egyet.
- Az itt nem meglepő - búgott fel a hangom gúnyosan arra, hogy feltartották. - Ha így folytatod, egyszer meg fognak gyanúsítani hivatali vesztegetéssel, engem meg az elfogadásával - közöltem szórakozott hangon, miközben magamhoz húzva elkezdtem kibontani a hozott apróságot, majd az akták mellé tettem. Az arcomon persze az látszott, mintha csak egy veszélyes varázstárgyhoz nyúltam volna, ez valószínűleg szakmai ártalom. Miként is engedhettem volna el magam a munkahelyemen...
- Nincs értelme panaszkodnom. Járjunk egyet, mielőtt belerohadok a székbe - emelkedtem fel végre ültemből türelmetlenül. - És köszönöm a teát, mint mindig, bár tudod, hogy nem kellett volna. Tényleg... A múltkor is olyan nehezen tudtam viszonozni - intettem magam után, hogy kövessen, s amint kiléptünk a folyosóra, egy fokkal több életerő kezdett megmutatkozni az arcomon. - Megvagy a kötelezőkkel? Rendben ment minden? - kissé érződhetett ugyan, hogy a formalitás kedvéért indítottam ezzel, de mi másba vágnék bele rögtön.
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2022. szeptember 17. 21:05 | Link

Martin

Ezekért a halovány, néha kifejezetten vérszegény mosolyokért szeret ajándékozni - megkeresni vagy rábukkanva érezni, hogy ez tökéletes valakinek, s aztán odaadni és csendesen örülni az örömüknek. Az utána felharsanó gúny lepereg róla, s bár vonhatna vállat, csak fejét dönti meg enyhén.
- Pedig nekem meglepettnek tűntek,-*emeli meg derűsen szemöldökét, míg a jól megszokott morgást hallgatja, amiről mindketten pontosan tudják, hogy nem igaz. Még ha meg is próbálkozna bárki az ilyen gyanúsítgatással, Seth sosem folyamodott ehhez az osztályhoz, s ajándékai sem érik el a "figyelemre méltó" összeghatárát. Martin arckifejezése ellenére az egész pusztán egy adagnyi, menthetetlenül régimódi brit által hozott varázstalan, szálas tea.
- Ugyan, igazán csekélység. A társaságért járok ide,-*bár somolyog, komolyan gondolja, a burkolt csipkelődésben nincs semmi rosszindulat. Megvan a ritmusa találkozásaiknak, s az elején szinte mindig van némi morcogás, egy-két hivatali szürke felhő. Türelmes elnézéssel várja, hogy Martin kizáporozza magából a feszítő szavakat; azok elszivárognak, az auror pedig megkönnyebbül.
- Csak tessék,-*engedi el oldalvást fordulva maga előtt, az iroda területén két lépéssel lemaradva mögötte, hogy hallja, de megtartsa az illő távolságot. A folyosón lép csak Martin mellé, övéhez igazítva saját lépteit. A kérdésre bólint, lesimítva egy nemlétező ráncot öltözékén.*
- Kivételesen nem kötelező ügyintézés hozott ide,-*ami magában még nem adna okot meglepetésre, elvégre hozzászokhattak már kisebb-nagyobb találmányaihoz. Egy repülő hajót követően az ember nehezen rukkol elő bármivel, ami hasonló megrökönyödést váltana ki.*- Kérvényeztem, hogy illúziómágiát taníthassak,-*s hangjából egy csipetnyi kétely csendül ki, de hogy ez a sikerességnek vagy ötletnek magának szól-e, nem tudni.
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2022. szeptember 21. 01:37 | Link

Seth

Nem tudtam eldönteni, hogy vajon csak félreértett, vagy szórakozni próbált, noha azt már biztosan megtanulta nálam, hogy nem nagyon érdemes kísérleteznie. Pláne, ha dolgozom, nyomás van rajtam, és nem tudok mások fejtegetésével foglalkozni. Mellesleg ahhoz munkán kívül sincs sok kedvem-energiám.
- Még mindig nem szokták meg, hogy a nyakukra jársz? - mosolyodtam el halványan, mellyel talán sikerült a tudtára adnom, hogy szándékosan használtam a túlzó kifejezést. Ügyintézői oldalról biztosan vannak, akik minden egyes ügyfél látogatást teherként éltek meg, de én azok közé tartozom, akik szeretik a munkájukat. Még akkor is, ha a kommunikáció nem a szívem csücske, és a varázstárgyak megvizsgálása előtt sokszor el kell viselnem egy kis párbeszédet. Mindenesetre azok, akik beteszik ide a lábukat, általában az értelmesebbik réteghez tartoznak.
- Furcsa ízlésed van - vágtam vissza a magam módján. Először a tea, aztán a megjegyzése. Ha imponálni akarnak nekem, azt az esetek döntő többségében valami hátsó szándékkal teszik, tőle azonban nyilván nem feltételeztem ilyet, csak még mindig nem voltam hozzászokva a bánásmódhoz. Ez minden egyes alkalommal szemmel látható rajtam, hiába is próbálom leplezni, csak még feszültebbnek tűnnek a mozdulataim. Nem találtam okot arra, hogy kellően szeressem magam. Akkor talán közelebb kerülnék ahhoz, hogy megértsem, mások miért tudnak kedvesek lenni hozzám.
A kantin felé tartottam célszerűnek elindulni. Minden folyosóhoz tartozik teakonyha, de a legtöbbjük kicsi és forgalmas egy bizalmas beszélgetéshez, ezért legrosszabb esetben úgy voltam vele, hogy valamelyik erkélyen kötünk ki, ahonnan legalább gyönyörű a kilátás a magyar fővárosra.
- A Bagolykőben? - kérdeztem vissza zsigerből, amint lassú lépteim hirtelen megtorpantak a kijelentéstől. Bevallom őszintén, erre most nem számítottam. - Elfoglalt embernek ismerlek - ez részemről azt jelentette, hogy nem voltam benne biztos, mennyire egyeztethetné össze vele a gondnoki, feltalálói és egyéb teendőit, de még vártam, hogy megmagyarázza a döntését ahelyett, hogy magamtól faggattam volna ki. Végül is, az ő élete. Nem tudhatom, hogy mi a jó a számára, tanácsot így mindig félve adok, ha mégis arra kényszerülök.
- Hm, szóval hiányzik a katedra... Nyilvánvalóan más egy képességet oktatni, de pont ezért nem tartanék a helyedben attól, hogy milyen tanár lennék. Már ha erről van szó... - szavaim inkább tűntek úgy, mintha hangosan gondolkodtam volna, semmint érdemi hozzászólásnak, de próbáltam rávenni, hogy javítson ki, ha rosszul értelmeztem valamit.
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2022. szeptember 24. 23:31 | Link

Martin


- Minden alkalommal olyan arcot vágnak, mintha hirtelen emlékeztetném őket valami roppant kellemetlenre a megjelenésemmel. Mondjuk a létezésemre,-*és igen, erről valószínűleg minél gyorsabban és hosszabban szeretnének megfeledkezni. Senkinek sem hiányzik egy Selwyn, aki folyamatosan újabb és újabb szabadalmakkal, engedélyekkel és kérvényekkel érkezik olyan rendszerességgel, mintha bérletet váltott volna.
- The customer is always right in matters of taste,-*rezzenéstelen arccal hárítja a vádakat - ízlésről nem illik vitát nyitni, ugyebár. A tekintete mégis nevetős, szeme sarkában árulkodó kis ráncok ülnek, egyszerre derülve saját deformációján és Martin evidens ficergésén.

Nem az első - és nem is utolsó eset - hogy a bejelentése megtorpant valakit. Az első kérdésre pusztán bólint (hol máshol alkalmaznák őt?), a másodikra kézfejével röviden megdörzsöli állát, mert igen, tisztában van az általa vállaltak mennyiségével. Mentségére szól, hogy nem egyszerre, hanem apránként bővíti a listát.*
- Amennyiben,-*s ez egy nem csekély méretű ha,*- engedélyezik, az időigényesség fényében újragondolom a felelősségeimet. Még mindig nem sokat alszom,-*bár az élete sok szempontból helyreállt, vagy legalábbis normálisnak tekinthető határok közt mozgott, van, amin a gyógyszerek sem segítettek. Nem véletlenül állt a hálófülkéje közvetlenül a műhelye mellett, s végezte a karbantartási munkákat takarodó után.
- A tanítás maga, mint emberekkel való munka hiányzik. A nekromanciához kicsit túlkorosnak érzem magam,-*üti el némi humorral annak élét, hogy eddigi részidős munkái inkább elszigetelték másoktól. Lassan, lépésenként próbálja visszaszerezni korábbi énjének darabjait. S ehhez hozzátartozik a kudarc is, ami legutóbbi tanári állása árnyéka.*- Rozsdásnak érzem magam és valahogy... méltatlannak? Lehet, nem kellene Magnushoz mérnem magam, de önkéntelenül előttem van minden, amit tőle tanultam. Az idő majd eldönti,-*zárja le, mert Martintól nem tanácsot vár - jól tudja, milyen kényelmetlenül érinti az ilyesmi. Inkább egyfajta gesztus és sokéves barátságuk jele, hogy megengedheti ezt a fajta őszinteséget. Automatikusan törzshelyük, a nem messze lévő kis kávézó felé veszi az irányt, ahol már megvan a megszokott asztal és a barista fejből tudja, mit isznak.
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2022. szeptember 26. 00:17 | Link

Seth

Utolsó szava megüti a fülem. Nem tudtam, hogyan kellene kezelnem. Egy pillanatra átfutott az agyamon a sajnálat, de aztán rögtön emlékeztettem magam arra, hogy az nem old meg semmit. Bármily nevetségesen hangzik, a legtöbb, amit talán tehetek érte, az az, hogy megtisztelem a társaságommal. Elég bizonyítéka annak, hogy elviselem, sőt, kedvelem, és pont erre lehet szüksége, nem többre, legalábbis részemről. Valaki, aki nem úgy néz rá, ahogy az imént vázolta. És lám, én is minisztériumi alkalmazott vagyok.
- Addig örülj, amíg teszik a dolgukat - fogalmaztam meg a magam módján azt, hogy nézze a dolgok jó oldalát. - Ott a pont - voltam kénytelen elismerni igazát, amit az ízlésről mondott. Jobb, ha én meg se szólalok...

Ha a tudtára akartam volna adni megkönnyebbülésem, most egy nagyot sóhajtottam volna. Helyette azonban csak álltam ott, és összefont karokkal hagytam, hogy befejezze a gondolatmenetét. Egyébként is csak akkor szeretek közbevágni, ha nagyon muszáj. Nem mintha feltételeztem volna róla, hogy ne tudná beosztani az idejét helyesen, de azért csak jó volt hallani, hogy átgondolt döntést készült meghozni.
- Majd úgyis alszunk a sírban eleget. Kivéve, ha egy nekromanta megtalál minket - vontam vállat egykedvűen, hiszen az éjszakai éberségben nagyon tudok vele azonosulni. - Én őszintén remélem, hogy engedélyezik. Az illúziómágia engem is érdekel, kicsit sajnálom, hogy nem tanulhattam anno. Ha arra törekszel, hogy átadd a tudásodat, és másokat segíts, akkor a többi nem számít. Olyan úgyse leszel, mint amilyen ő volt. A tanítványaid ítélnek majd meg. Ha pedig nincs jobb jelentkező, aki oktatná, az valahol téged igazol - fejtettem ki a saját álláspontomat. Mindig hálás vagyok, hogy őszintén megosztja azt, ami vele zajlik, és ezt minimum azzal tudom viszonozni, ha én is megmondom a magamét. Csak nem mindig csomagolom be olyan szépen, mint az átlag.
Nem tértem rá addig a saját részemre, amíg nem adták ki a rendelésünket. Tulajdonképpen csak kellett valami, hogy előttem legyen, s tudjak fogyasztani, kiskanalat, vagy éppen villát szorongatva az ujjaim között, lábamat idegesen rázva az asztallap alatt. Kávézónk félreeső sarka meggátolta, hogy kéretlen fülekre találjanak elkövetkező szavaim, ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy a munkahelyi dilemmákról nem éppen annak kellős közepén célszerű előhozakodni. Ez már csak ilyen.
- Ha nem bánod, én is mesélnék... Nagyon úgy néz ki, hogy csoportvezető lesz belőlem. Félek attól, hogy kevesebb lesz a terepmunka. Én nem irodai székkel a seggemen születtem - néztem rá fel, s ezt ő is pontosan tudta, de attól még ez az ironikus megjegyzés kikívánkozott belőlem.
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2022. szeptember 28. 16:36 | Link

Martin


Valójában csak élcelődik az emlegetett létezés velejáróin - bár időnként markába keríti az önsajnálat, ha megtalálja egy depressziós epizód, a hétköznapokban megszokta már ezeket a dolgokat. Vállalta, elvégre megtarthatta volna a Nightingale nevet, Agatha tisztán értésére adta, hogy nincs ellene kifogása. Talán bölcsebb döntést hozott volna, mégis, akkori büszke önmaga be akarta bizonyítani, Selwynként is élhet tisztességes, jó életet.

Halk horkantás jelzi, milyen szórakoztatónak találja a gondolatot, hogy sírig helyett síron túl tartó barátságban maradjanak. A közös programok mondjuk kissé limitáltak lennének, kávézni sem mehetnének, de többé egyikük sem panaszkodna kialvatlanságra vagy rémálmokra. Elmosolyodik, amint az auror támogatását fejezi ki, ám hallgatagon sétál mellette. A racionális része tudja, pontosan tudja, hogy Martinnak igaza van. A gond az, hogy éreznie is kellene, de alattomosan rág benne a kétség. Ezzel együtt - vagy ennek ellenére - szánta rá magát, hogy az idő és a tanítványai eldöntsék.
Rendelése - mint általában - egy fekete kávé, valamint egy töltetlen vajas croissant. Tartása olyan egyenes, hogy ki kellene zárjon bármiféle kényelmet, mégis tökéletes nyugalommal helyezkedik el. Nyilvános helyen mindig ilyen, ahol elérhetik kíváncsi tekintetek, nevelése és neve mögé rejtőzik előlük. Egyedül tekintete marad nyitott, amint felpillant Martinra, biccentve.
- Természetesen. Hallgatlak,-* erre a megerősítésre nincs szükség, inkább azt jelzi, most vonta magukat körbe valamivel - kézmozdulat híján alighanem illúzióréteggel, vagy annak takarásában bűbájjal. Az arca egy pillanatra elkomorul, a kávéját fürkészi.
- Bármilyen szervesen hozzánőtt bútorral együtt születő gyermek mélységes aggodalommal és iszonnyal tölt el,-* köszörüli meg torkát, csak mert vizuális típus lévén ez a kép…megrázó. Mielőtt azonban azzal vádolhatnák, nem érti a viccet, felnéz az italából.
- Ugyanakkor a csoportvezetői kötelességek nem feltétlenül zárják ki a terepmunkát, ha megfelelően képzett emberek között te oszthatod el a felelősségeket. Aggaszt a csapat összeállítása? Vagy valami más?

Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2022. szeptember 29. 00:29
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2022. szeptember 30. 02:41 | Link

Seth

Azonnal konstatáltam, hogy nem sikerült eloszlatnom benne a kételyeit. Még jó, hogy nem támasztok magammal szemben nagy elvárásokat, hogy kellően hatni tudjak a hozzám közel állókra. Ezért se lenne belőlem jó pszichológus. Maradtam a tárgyaknál az emberek helyett, azokat könnyebb megérteni. Az évek alatt megtanultam a leckét. Tobival kezdődött, MinJonggal folytatódott. Gyakorlatilag az összes ismerősömnél fel kellett ismerjem, hogy csodát tenni nem tudok, megmenteni csakis önmagukat tudják, noha hangsúlyozom, hogy túl nagy ambícióim sosem voltak ilyen szerepekre, a kivételi kör mégis be tudott vonzani maga mellé. Belső démonaim engem is bezártak a saját börtönömbe, azóta is keresem a kiutat, amit egyedül én találhatok meg. Ez megfelelő elfoglaltságot ad, nincs kapacitásom másokra.
Semmit nem érzékeltem abból, hogy biztonságos védőréteget vont magunk köré. Nem készültem olyat mondani, ami már túlságosan bizalmas információ lett volna. A vezetőség tudta az álláspontomat, nem lepte meg őket, hogy időt kértem a döntésem előtt, azért is küldtek el korábban szabadságra, hogy fokozatosan adagolhassák be a fejleményeket. Minden egy előre megírt forgatókönyv szerint történt, nekem pedig nem sok mozgásteret adtak, kivételesen. Lehet, hogy ez nyomaszt a leginkább. Beállni a sorba, engedelmeskedni. Ilyenkor feltör belőlem a szembenállás, a lázadó Romberg, aki a régészkedést választotta annak idején. Kár, hogy még mindig nem lehet belőle megélni. Nem mintha itt a fizetésért ülnék...
- Na ugye - törtem egy falatnyit a kakaós csigámból, majd miután a számba helyeztem, ujjaim máris sietősen dörzsölték a szalvétát. - Talán az a gond, hogy nem jöttem még rá, hogy mitől félek a legjobban. Lehet, hogy csak a változástól. Vagy a felelősségtől... Eddig jobban azt éreztem, hogy a magam ura vagyok, és szabad kezet kapok. Volt felettem kontroll, de megbíztak bennem. Most a figyelmem részét jobban arra kell majd fordítanom, hogy mások hogyan dolgoznak. Nem tudom... - sóhajtottam fel hangosan, ahogy hátradőltem a székben. Ritka, hogy valami ennyire összezavart volna. Emiatt lep meg, hogy ennek ekkora feneket kerekítek.
- Irigylem azokat, akiknek kiegyensúlyozott életük van. Nekem is lehetne, de mégis a kihívás felé hajlok idővel. Mint ahogy papíron neked is elégedettnek kellene lenned gondnokként, és mégis kérvényt adtál be hozzánk. Persze csak feltételezem, hogy hasonló erők dolgoznak benned. Ez a másik gondolatom - nem akartam ennyire filozofikusba váltani. Aztán mégis így alakult.
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2022. szeptember 30. 18:52 | Link

Martin


Amíg a másik beszél, egyet-egyet kortyol kávéjából, egyelőre érintetlneül hagyva a süteményét. Beszélgetés közben kellemetlen, ha morzsák bosszantják, osztatlan figyelmét szeretné Martin problémájára fordítani. A konfliktus talán jobban megközelíti a szemében a férfi állapotát - egyáltalán nem zavartnak tűnik, inkább több, egymással részben vagy egészen ellentétes késztetést vél felfedezni. Az eddigi status quo lehetővé tette, hogy kollégái javától elhatárolódjon, hogy a saját erejére támaszkodva, érdemeit gazdagítva érjen el dolgokat. Ugyanakkor mindez hátrány is - egyetlen ember korlátaihoz kötött, buborékba zárt lét. Az öccsére emlékezteti.
- A változás sosem kényelmes,-bólint, elvégre nem is várható tőle.- Mi lenne szerinted a legrosszabb kimenetel?-*billenti aztán oldalra fejét, őszinte érdeklődéssel kulcsolva össze kezeit, mintha rájuk akarná támasztani az állát; ehelyett azonban előredől és megtámaszkodik. Amire szémítanak, arra fel lehet készülni, vagy akár teljesen el is kerülni.*
- Mit értesz kiegyensúlyozott alatt?-egyszerű kíváncsiság csendül hangjában, mert mintha összemosódna a stabil és a stagnáns a gondolatmenetben; némi pontosítást kér, hogy jobban tudja követni. S kénytelen még egy ponton ellenvetni Martinnak - bár egyáltalán nem célja betegségére terelni a szót vagy a figyelmet, nagyon is része életének. Valahol pozitív, hogy immáron megfeledkeznek róla mások.
- Ha te valóban kihívást keresel, nem nevezném hasonlónak a motivációnkat. Ha valóban képességeim, tehetségem tenném próbára, a bűbájfejlesztés lenne a területem. Az illúziómágia... ennél személyesebb.-Az unalom távol áll tőle, elvégre elméje szüntelen elemez, szétszed és összerak, megkérdőjelez mindent, amit csak lát.
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2022. október 21. 21:49 | Link

Seth

Pedig pont azok közé tartoztam, akik szeretik a változást. Sokáig így volt ez, legalábbis akkor, amikor fiatal voltam, mert most már fogalmazhatok így, a harmincas éveim elejére. Tehát kifejezetten vonzott, fokozta az adrenalint bennem, ha kiszakadhattam az otthoni sivár négy fal közül, és kalandra indulhattam valahova. Akkor határoztam el, hogy régész leszek. És mentem is, sokfelé. Aztán a valahányadik ország és terepmunka után hiányozni kezdett Bogolyfalva. Mindig azt mondtam magamnak, hogy ez olyan kis félreeső falucska, amiből sajnos később várost csináltak, de még így is csak annyira színes és változatos, hogy a tolerálható kategórián belül marad. És aztán jólesett az állandóság, hogy lett egy házam, ami csak az enyém, nem zargat senki, ha nem akarom, mert a kutya se nézne rám. Úgyhogy most már azt gondolom, hogy nem kell mindig úton lennem. Jó, ha vannak állandó pontok és emberek körülöttem. Csak egyet szoktam kérni az élettől, mégpedig azt, hogy ne ragadjak bele negatív értelemben. Ajándéknak lássam, a szabad választás gyümölcsének, s ne börtönnek.
- A legrosszabb kimenetel mégiscsak az, ha megrekedek a ranglétrán, holott többre lehetnék hivatott - ösztönösen őt lemásolva kulcsoltam össze magam előtt a kezeim az asztallapon, és közelebb hajoltam a velem szemben ülő férfihez, de tekintetem ide-oda járattam körülötte, mintha idegesen kerestem volna valamit a háttérben. - De honnan fogom tudni, hogy jó létrán mászok-e fel? - annyi papírom lett már. Régész, ereklyekutató, varázstárgyvizsgáló, újabban átoktörő. Azt hiszem, mind fel tudom használni a megszerzett tudást akkor, ha a tárgybűvölésügyin vagyok, de megszoktam már, hogy egyedül hozok meg döntéseket, és elszoktam attól, hogy mások véleményét kikérjem. Néha mégis jó hallani őket.
- Hogy elégedettek magukkal, és azzal, amijük van. Olyankor van szerintem egy egyensúly, harmónia bennük. Jut idő mindenre, amit szeretnének - mintha tényként közöltem volna, hogy ez az állapot lehetséges és létező, holott nem voltam benne biztos, de magamra nézve irreálisnak tartottam, hogy elérem. - A bennem lévő nyugtalanságot szeretném ezzel csillapítani. Bizonyítani magamnak, azt hiszem. Minek neveznéd ezt? Nem kihívás? - kérdeztem vissza azzal a tudattal, hogy igazam van, csak nem jó szögből nézte a dolgokat. - Egy terápiát is nevezhetünk kihívásnak. Szembenézni magunkkal. Törleszteni valami, valaki felé. Nem sokan képesek rá, és kell hozzá erő - biccentettem, de kíváncsi tekintetem szinte kérte, hogy öntsön Seth tiszta vizet a pohárba. Hiszen az én életem sem arról szól, hogy pusztán munkamániás vagyok, és kész, és hogy ez csak így kialakult bennem.
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2022. október 21. 23:49 | Link

Martin


Amint a másik tekintete cikázik körötte, arcát az asztallap felé fordítja, letörve egy kis darabot a croissant-ból, hogy a másiknak ne kelljen a szemkontaktussal vesződnie. Szeret szemtől-szembe beszélgetni, pont azért, mert az ilyen jelekből is érthet - ezt pedig sosem venné udvariatlanságnak.
- Elindulsz és néhány fokonként körülnézel. Ha nem tetszik a látvány, mindig lesznek másik létrák, lépcsők, hegyek... Az idő telik attól függetlenül, cselekszel-e; akkor miért ne? Csak mert kitartasz valami mellett, nem lesz értékesebb - de te sem leszel kevesebb, pusztán mert félbehagysz valamit.-*Az emberben sok félelem van, és az egyik azé, hogy nagyobb veszteségnek érzi azt, amibe időt fektetett. Akkor is, ha kényelmetlen, fáradt, zsákutcává vált. Bekapja a falatnyi süteményt, egy-két bólintással nyugtázva a definíciót, nem boncolva tovább - az idős megállapítás talán a legtalálóbb, még ha a fejében inkább tudatos beosztás, semmint mennyiség kérdése. Felpillant a kérdésre, aztán elgondolkodik, elpillatva Martin válla felett a kávézóban nyüzsgő emberek felé, mintha valahol köztük bújkálna a válasz.*
- Attól függ, mi a nyugtalanság forrása. Van, aki a helyét keresi, van, aki jól érzi magát, de kíváncsiság hajtja, és végül van, akiben kényszer dolgozik. Kihívásnak akkor nevezném, ha van mögötte megfontolt szándék, irány. Akkor vállalkozás,-*megeshet, hogy másnak ez felesleges kényeskedés. Számára azonban a szavak árnyalatai fontosak, megválogatja őket. Persze, a nevezhetünk feltételes módja rengeteg szabadságot kínál, látja, hogy számos esetben igaz a felvetés... Hajába simít, szórakozottan igazítva ujjaival, ami pont oly' megszokott mozdulat, mint amivel ruháját egyengeti sokszor; mégis, amint kezei megpihennek a csésze és a szalvéta mellett, tartása enged egy keveset. Közelről megnézve öregebbnek tűnik most, valahogy fáradtnak.*
- A terápia számomra egy eszköz, akár a gyógyszerek. Nagy valószínűséggel mindkettőre állandó jelleggel van szükségem, ez az én Vörös Királynőm - állandóan futni, hogy egyhelyben maradhassak.-*Állja a másik tekintetét, azzal a nyugodt, nyílt nézéssel, ami azt sugallja, elfogadta mindezt. Függetlenül attól, mire volt vagy lehetett volna hivatott, mit engednének képességei, intellektusa, származása vagy bármi más.
- Az illúziómágia az egyetlen képesség, amit magamnak választottam. Évek óta nem nyúltam hozzá, mert nem leltem benne élvezetet. Most vagyok elég jól hozzá, hogy újrakezdhessem.
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2022. október 27. 00:53 | Link

Seth

Amit mondott, abban nem volt semmi újdonság. Hallottam már, és mégsem akartam tudomásul venni. A szájából persze egy fokkal hihetőbbnek hangzott, mert személyesen még sosem mondták nekem ezt, mindig csak valami nagy könyvben olvastam, vagy mások példáján keresztül jutott a fülembe, de a lényegen nem változtat; nem éreztem magaménak ezt a felfogást, ezt az álláspontot. Ahhoz túl merev vagyok. Mindig a saját szabályaimhoz tartom magam, szigorúan követem a korlátoltságomból emelt falak szabdalta útvonalat életem labirintusában.
- Jól hangzik, de ez számomra nem ilyen egyszerű. Ott van bennem a szégyenérzet, saját magammal szemben. S nem tudom, miért, de mások véleményétől is félni kezdtem. Másrészt túl értékes az idő, amivel gazdálkodnom kell... Nem a harmincas éveimben akarok útkeresésbe kezdeni, ha mégse válna be a pozíció. Itt most egyébként is jól érzem magam. Viszont onnét már nem olyan egyszerű felállni és váltani, te is tudod. Most még nem felelek egy csoportért, de aztán... - nem kellett, hogy befejezzem a mondatot, értette ő úgy is valószínűleg, ahogy igazából a mondataimmal sem hiszem, hogy megleptem őt. - Mellesleg, neked mennyire megy könnyen félbehagyni valamit, gyorsan felismered, ha váltani kell? - nem teljes naivitással a hangomban fordítottam meg a kérdést, de övön aluli ütésnek se szántam. Szimplán feléledt bennem a kíváncsiság, hogy mennyire tudja megfeleltetni állításait a saját értékrendjének.
- Megfontolt szándék, vállalkozás... hogy szabaduljak attól, amitől szenvedek, ami hátráltat. Ha magadtól jössz rá és fogalmazod meg célként, és nem egy szakember által vezetett terápia során, akkor szerintem nyugodtan mondhatjuk kihívásnak, de oké, ez már szőrszálhasogatás, azt hiszem értem, mire gondolsz. Hiba is párhuzamot vonnom az élethelyzeteink között, annyira azért nem járunk egy cipőben... - lényegében ezzel akartam lezárni azt, aminek az ismertetésébe kezdett. Görnyedt testtartást vettem fel a székemben ülve. Mialatt mesélt, újabb réteget fejtettem le a kakaós csigáról, lassan haladva a közepe felé, amit mindig a végére szoktam hagyni. Hagytam egy kis időt magunknak, mintha rákészülnék az elkövetkezőkre, addig is fészkelődni kezdtem. Mielőtt ismét megszólaltam volna, hangosan hümmögtem párat, vigyázva, nehogy olyan területre tapintsak rá, ami túl érzékeny pont az alkalomhoz képest.
- Gondolom, nem csak a tanításában fogod örömödet lelni - fontam össze magam előtt a karjaimat. - Nekem az illúziómágiáról mindig a hazugság művészete jut eszembe. Elhitetni valamit, ami nem igaz. Nem feltétlenül élvezetből, hanem mert rákényszerülünk, és ehhez ott a mágia, ami segítségül jön ilyenkor. Amikor ezt a képességet választottad, kötve hiszem, hogy a szórakoztatás motivált - mintegy vádlóan emeltem rá a tekintetemet, de kérdés formájában semmiképpen sem akartam ezt neki szegezni, mert az már vélhetően túl indiszkrét lett volna. Helyette bíztam abban, hogy érti, mire célzok, és megadja a választ anélkül, hogy másképp kellene fogalmaznom.

Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2022. december 11. 11:09 | Link

Martin


Szeretne rákérdezni, miért a szégyen, miért fél ennyire a hibáktól a vele szemben ülő, ám valahol enélkül is érti. Álmatlan éjszakák súlyát, körbe-körbe nyargaló, magukat ismétlő vagy egymást hergelő rémképek minden mozdulatát.  Szavakkal meggyőzni képtelenség lenne, ahogy őt sem lehetett. Aprót bólint hát, elfogadva a hallottakat, mint kiindulópontot. Martin arcát fürkészi, hasonlóságaikon merengve.
- S ez a beszélgetés nem elvesztegetett idő?-*szelíd, ám megszámlálhatatlan újabbat ébresztő kérdés ez, mert előbb-utóbb minden apró töredék, üres pillanat szitáló homokja sivatagot szül. Vajon hol húzódik a határ érték és érdemtelen közt? Kiknek a véleménye mennyit nyom a latban? A szenvedés - legyen az fájdalom, kudarc, boldogtalanság - erőlködő elkerülése nem hosszabbítja-e az őrlődést? Talán inkább whiskey és csendes esték kérdése ez, nem az ablakon betűző, napfény-tarka kávézóé.
- A munkám szerves része.- Mosolyának halovány, de kellemes derűje olyan, akár a kávéscsésze peremén megülő pára.* - Elfogadni, hogy nem értek mindenhez; mindig lesz hova fejlődnöm és van, amit most vagy egyáltalán nem tudok megoldani. Általában két dolgot kell megvizsgálnom: a problémát és hogy megfelelő problémán dolgozom-e?-*Néha elragadja az embert a lelkesedés vagy valami más, s meg sem kérdőjelezi, amíg valami útját nem állja.
- Az emberi kapcsolatok…már más lapra tartoznak.-*A mosoly marad, de árnyékot vet. Tartóztatni sosem fog senkit, aki menni akar, akinek nincs szüksége rá többé; azonban elengedni, valóban engedni, hogy helyük megüresedjen és feltölthesse valami-valaki… Bonyolult.
Az épp ételével babráló Martin néha valamilyen héjas állatra emlékezteti, amikor így visszahúzódik; mint egy olyan pici bogár, összegömbölyödik és hallgatásának védelmében gondolkodik, várva a megfelelő pillanatot.
- Valahol minden hazugság minket tükröz,-*mert nem adhatunk mást, csak mi lényegünk, s azt, amit magunkkal vittünk a világból. A hazugságok miértje, hogyanja és időzítése sokat elárul, ha figyelmesen vizsgálják őket.
- Mégis, választhattam. Nem a nekem szánt forma része volt, talán mert a bűbájokat gyengének tartotta,-*most sem ejti ki Sacheverell nevét vagy hivatkozik rá apjaként, de könnyen kiérezhető utalás. Megtervezték, milyennek kell lennie.*- Akarom vagy sem, a véremben van a színészet; de magadatott, hogy a szerepem magam írjam. Tudni akarom, mit jelent most, mit jelenthet az illúziómágia.-Kortyol a kávé mellé kapott vízből, majd asztalon pihentetett karján elsimít egy ráncot ruhájának ujján.
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2023. január 17. 10:45 | Link

Seth

Talán az volt a célja, hogy kizökkentsen. Amilyen ártatlan hangnemben tette fel, olyannyira keltett bennem kételyeket a motivációját illetően. Hangosan gondolkodott volna, vagy csak rá akart mutatni valamire, amit nem vettem észre, mert nem az ő szemszögéből vizsgáltam. Beugratós kérdés lett volna? Össze akart zavarni? A meglepettségtől egy pillanatra megrándultak arcizmaim, de aztán zsigerből vágtam rá a válaszomat.
- Nagyon remélem, hogy nem az - csak remélni tudtam. Az utókor dönti el. Áttörést vártam, s várok még mindig, a lelkem legmélyén. Kevés embernek mesélek erről ennyire. Ennek egyik fő oka, hogy nem érdekli őket, nincs idejük leülni velem büfézgetni, aztán inkább a saját bajukra terelik a témát, hogy meghallgassam őket. Mivel szoros beosztásom van, és általában a kütyük közé menekülök, az ilyen alkalmak azért nem fordulnak elő olyan gyakran.
- Ez egy sor olyan gondolatot ébreszt bennem, amit még meg kell emésztenem... A legnagyobb ellenségem talán az idő. Mert az rohan. És talán van egy határ, egy egészséges határ, amit ha megtalálok, nem leszek olyan merev többé. Mert sokáig tudtam úgy alakítani az életemet, ahogy én akartam, de egy adott ponton túl el kell fogadjam, hogy a környezetem formál leginkább. Talán fáradok, öregszem, pedig papíron fiatal vagyok még - hátradőltem. Határozottnak akartam tűnni, de nem tudom, mennyire voltam az. Igazából csak jó volt megosztani vele azt, ami az utóbbi hetekben-hónapokban megfogalmazódott bennem. Engedni... Az elveimből. Nem egyszerű, a neveltetés, a múlt, a beidegződések. De egy ekkora rendszerben muszáj alkalmazkodnom. Nagyon sok energiába került, hogy én legyek a különc mindig, s féltem, hogy nem tartható ez fenn örökké.
- Kit akarsz játszani? S a tanítványaidon keresztül akarsz rájönni a válaszra, vagy magadban kísérletezed ki? - töröltem meg a számat. Ha akart, az asztalnál válaszolt, közben azonban arra invitáltam, hogy járjunk még egy kicsit a folyosókon, ezért ha ideje engedte, elindulhattunk a közeli panorámaerkély felé, ahonnét egész jó kilátás van a városra. Friss levegő, mozgás, ha épp irodista vagy, felüdülés az.
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2023. március 14. 23:01 | Link

Martin


Elmosolyodik, mert a csuklóból kapott "de" hiánya elég; olvas annyira a sorok közt, hogy érzékelje, sikeresen kimozdította a másikat. A beálló csendben iszik a kávéból, egy pillanatra lehunyva szemét, hogy nyugtázza a jóleső érzést; az utolsó pár kortyot tartogatva.
- Örülök, hogy elmondtad,-*függetlenül attól, tud-e tanácsot adni vagy a javaslatai segítenek-e, a lehetőséget és a bizalmat nagyra tartja. Szürkéskék szemei Martin arcát fürkészik, majd mintha mögé néznének, enyhe fókusztalansággal. Talán, ha tudományosabb, hivatalosabb formájú kísérletként gondol a kinevezésre, kevésbé tűnik zsákutcának. Megválogatja szavait.
- Amennyiben bízol valamelyik felettesed vagy idősebb kollégád ítéletében, kérdezd meg, hány hónap lenne reálisan a vezetői készségek megtanulásához szükséges idő. Apró lépés, de ha van egy célvonal, fel tudod osztani ezt az időt, tudsz tervezni,-*veti fel, mert a kellemetlen vagy annak vélt feladatoknál segít, ha látszik a vége. Lehet, hogy Martin ódzkodik ettől a lehetőségtől és inkább a HR feljegyzéseihez fordulna, az embertől kért visszajelzés előnye lehet azonban, hogy személyre szabott. Akik ismerik és akiket becsül, megkönnyíthetik az útját azzal, hogy a meglévő tudásához mérik a hiányzó vagy hiányos részeket.
- Magamat; egy olyan oldalról, amit elhanyagoltam. Megtudni, mit jelenthetek nekik és ők nekem.-A legegyszerűbb megfogalmazás talán, hogy kapcsokat keres - valamit, ami a jelenhez és a jövőhöz kötheti, a sajátjához és másokéhoz. Néha ő maga sem tudná megmondani, miért szereti még mindig az embereket; máskor, mint most is, megfelelő társaságban a helyükre kattannak dolgok és ideig-óráig súlytalan létezni. Az erkély mintha külön kis világgá nőné ki magát arra a fertály órára, amíg még beszélgetnek, de napfényes derűjének egy része elkíséri utána is, amikor hazafelé még utoljára felnéz a minisztérium rideg épületére, hoppanálás előtt.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek