37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Magyar Mágiaügyi Minisztérium - Mesélő hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. július 11. 19:47 | Link

Dwayne

Az elmúlt hetekben, még saját bevallásom szerint se voltam normális. Összevesztem mindenkivel, még Minával is, meg Krisztával, és tudom, hogy minden feszültségem, egyetlen, picinyke, apró problémára vezethető vissza. Hogy normális vagyok-e? Nem, egyáltalán nem, és ez szörnyen kellemetlen, tekintve, hogy elméletileg felelősségteljes anyának kéne lennem, olyan nőnek, aki egyedül nevel egy serdülőkor szélén álló lányt, és minden józanságára szüksége lesz ahhoz, hogy ezt az időszakot átvészelje vele, mert pontosan tudom, hogy kamasznak lenni nem könnyű. Jönnek majd a fiúkat, akiket remélhetőleg Dwayne segítségével és egy jól célzó puskával elkergetek majd, és jönnek az érzelmi hullámzások is. Tudom, hogy az embernek szüksége van egy anyára ahhoz, hogy rendes felnőtté váljon. Életem legnehezebb idejében én nem kaptam olyan törődést, ami kellett volna, így aztán a dolgok nem alakultak a legjobban.
Tennem kell ellene, hogy Mina is hasonlóan járjon, és ez csak úgy fog menni ,ha kiadom magamból a feszültség forrását, vagyis elmegyek és beszélek Dwayne-nel. Nem lesz könnyű, de ha a pácienseim jó részének sikerült ez a módszer, akkor talán nekem is fog. Csak szeretném kiadni magamból. Elmondani, látni a reakciót, és megnyugodni, hogy kint van, már nem csak magamban emésztem a dolgot. Először otthon kerestem, remélve, hogy ketten leszünk csak a négy fal között, amikor ez megtörténik, ám minden reményem ellenére ez nem jött be, így aztán el kellett mennem a munkahelyére. Hagyhattam volna neki üzenetet, hogy beszélnünk kell, de nem várhatott a dolog, addig kellett megtennem, amíg volt bennem annyi bátorság, hogy megtegyem.
Nem akartam éppen most, miután végre elköteleződtem a kiadás mellett visszatáncolni, így aztán fogtam magam, és mielőtt még bármi másra gondolhattam volna, beléptem az épületbe, ahol készségesen elvezettek a keresett férfihez. Első probléma kipipálva, már csak a második, a sokkal nagyobb jön. Fogaimat csikorgatva állok meg egy pillanatra, majd ösztönösen védekezve összehúzom magam és a férfi asztala mellé lépve megsimítom a vállát, jelezve, hogy nézzen fel egy kicsit a munkából. Túl sokan vannak itt egy légtérben, az embernek nincs kedve hangoskodni, ő pedig sejtheti, hogy ha ide jöttem, akkor nem csak hülyéskedni szeretnék.
- Beszélnünk kellene, fontos lenne.
  

Zója
Ruha
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. július 13. 14:37 | Link

Dwayne

- Az igazán lázba hozna, ha bejelenteném, hogy meg fogok halni?
Kicsit ironikusra sikerült, de roppant őszinte kérdés. Komolyan érdekel, hogy mit válaszolna erre a másik, ami pár perc múlva igazán mazochista lépésnek fog majd tűnni. Van azonban egy olyan érzésem, hogy Dwayne könnyedén figyelmen kívül hagyja majd a válaszadást, ahogy mindig is teszi, ha éppen nincs ínyére a téma.
- Kérlek.
Nem várom meg, hogy a férfi beadja a derekát, csak elindulok, remélve, hogy követ majd. Ez nem pont olyan dolog, amit ennyi figyelő szem között kéne megvitatnunk. Ennél a helyiségnél még a folyosó is nyugisabbnak tűnik. Pár ember, aki még a teremben van, biccentenek vagy csak tekintetükkel jelzik, hogy felismertek, hiszen vannak pácienseim az itt dolgozó emberek között is. Nem tudom mennyire ismeretes a kettőnket összekötő lányka létezése, így biztos van olyan, aki azt veszi le, hogy Dwayne is egyike azoknak az embereknek, akikkel a hét egy adott napján, egy adott időre találkozok, hogy beszélgessünk az őt ért hatásokról. Kisétálva megvárom, hogy a férfi is kiérjen, majd közelebb lépve hozzá, halkan kezdek el beszélni.
- Kérlek, előbb hallgass meg, és csak utána reagálj, már ha egyáltalán szeretnél reagálni. Megértem azt is, ha nem.
Na, most jött el a pillanat, amikor kezd inába szállni a bátorságom, és legszívesebben nevetnék egyet, majd kínosan sarkon fordulnék, és elszaladnék. Hát az biztos, hogy jó ideig nem én lennék az, aki nem a kanapén foglal helyet.
- Mina sokat mesélt Lénáról, és tudom, hogy az utóbbi időben a viselkedésem nem volt éppen a legkorrektebb, mintha valami beborult volna nálam. Sokat gondolkoztam a helyzeten, és rájöttem, mi is a probléma. Mármint azokon a más megszokott dolgokon túl, hogy nem mindig...
Itt egy pillanatra megállok, behunyom a szemem, és a levegőt lassan eresztem ki. Ha már eljöttem ide, nem most kellene elkezdenem szépíteni a dolgokat, nem?
- …pontosabban, hogy szinte sohasem tudunk normálisan kommunikálni egymással. A helyzet az, hogy féltékeny vagyok. Ne nevess kérlek, de ez a helyzet. Akármennyire is őrültségnek tűnik, és akármennyi idő is telt el, én még mindig érzek irántad valamit, valamit amit magam sem hittem, hogy ennyi idő után még érezhetek.
Áh, mintha egy nagyon hosszúra nyújtott meseelőadáson lennénk, olyanon, amit Mina hat éves kora körül kellett rengetegszer megnéznem, és amitől a hajam tudnám kitépni még most is, ha előkerül. Erre most ugyanazt csinálom, egy nálam kevésbé türelmes emberrel.
- Szeretlek. Szerelmes vagyok beléd.  Tudom, ez ijesztő, a felismerés nekem se volt éppen kellemes, de nem tudok mit tenni ellene. Viszont, nem fogok semmit tenni ezért, mert tudom, hogy te nem akarsz engem. Elszúrtam, és ennek a következményeit viselem is. Viszont azt akartam, hogy tudd, miért viselkedek néha furcsán, mert biztos, hogy furcsán fogok viselkedni, hiszen mostanában se voltam éppen normális.
A falnak támaszkodva kicsit behunyom a szemem, csak most érzékelem, hogy a kezem – talán biztosítékként, hogy nem hagy itt – a férfi kezén pihen. Zavartan húzom el onnan, védekezőn magam előtt összefonva a másikkal.
- Sajnálom, ha ezzel zavart okoztam az erőben, nem volt szándékos. Szeretném elásni a csatabárdot. Mina például nagyon kedveli Lénát, és te is, szívesen megismerkednék vele én is. Nem szeretnék olyan ember lenni, aki mumusként funkcionál az életedben. Szeretném, ha boldog lennél, ha nem tekintenél rám úgy, mint egy zavaró tényre, mert nem akarok egyikőtöknek sem ártani. Tudom, nem örülsz neki, hogy része vagyok az életednek, és sokat bosszankodtál miattam, de szeretném valamennyire helyrehozni a hibámat.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. július 13. 21:59 | Link

Dwayne

Az Isten  említésénél kicsit összehúzom magam, láthatóan a vállaim kicsit közelebb kerülnek egymáshoz, mint aki fél tőle, hogy hamarosan leordítják a fejét, vagy megrázzák, amiért idejött fárasztani, miközben dolgozik. Lehet nem ez volt az évszázad ötlete tőlem, na nem mintha az jó olyan szuper ötlet volt, amikor faképnél hagytam. Akkor kellett volna jó alaposan felpofoznia, vagy nekem kétszer átgondolnom mindent. Nem véletlenül nem mentünk el hozzájuk egész nyáron, és jobb lett volna, ha én sem teszem, hiszen eljött volna, és akkor meg tudtuk volna beszélni. Ezt annyiszor átgondoltam. Újra és újra. Napokig az akkor mondottakon rágódtam, minden szavát egyesével megvizsgáltam, mindent újra lejátszottam a fejemben, alvás helyett is ezen agyaltam.
Miután megszületett Mina, és engem is elért a szülés utáni depresszió, annyira kikészültem, hogy el kellett volna mennem megkeresni, ahogy Kriszta mondta, én viszont nem hallgattam rá, nem mertem, féltem elé állni, miután elutasított, legalábbis a nagyapám által előadott verzió szerint, és a veszekedésünk után is hittem, hogy akkor igazat mondott nekem, pedig minden, amit Dwayneről és a látogatásáról mondott hazugság volt.  
- Sajnálom, de ha magamban tartom, akkor biztos, hogy csinálok valami hülyeséget. Nem akarom elszúrni ennél is jobban a dolgot, ne érts félre, de nem tudok hallgatni. Eddig is hülyeség volt tudom, és tudom, hogy régen meg kellett volna keresnem téged, vagy legalább csak elmondani, amikor újra találkoztunk, de féltem, hogy ha megteszem, akkor Minának nem lesz lehetősége megismerni téged. Ő annyira vágyott rád, és én nem állhattam az útjába, hiszen ő volt az egyetlen jó dolog az akkori életemben. Nem akartam kockáztatni a boldogságát, ezt értsd meg kérlek.
Érzem, ahogy a torkomban kialakult gombóc növekedni kezd, és az a bizonyos szó után nincs megállás, a könnyeim a szemembe szöknek, és ha nem is sírok, egyetlen csepp kiszökik, és érzem, hogy elindul az arcomon, mégsem nyúlok hozzá, igyekszem úgy tenni, mintha nem is érezném. Soha életemben nem sírtam mások előtt, és megfogadtam, hogy nem fogok, most azonban mintha az agyam is hátat fordított volna nekem, és inkább ő is ellenem lenne, ahogy a testem is. Én pedig minden idegszálammal igyekszem küzdeni az ellen, hogy elveszítsem a kontrollt. Nem, mintha sok értelme lenne, hiszen már az is, hogy itt vagyok olyan dolog, amit nem hittem volna, hogy valaha megteszek, viszont azt se, hogy tényleg tud ennyire fájni az ember szíve.
- Sajnálom, hogy baromságnak tartod a velem töltött időt, azt hittem, legalább az eleje, az első időszak megmaradhat szépnek, de igazad van, nagyon hülye vagyok, amiért bármi ilyesmiben reménykedtem. Te nem hibáztál, hiszen én nem hibáztatlak, én voltam az egyetlen, aki hülyeséget csinált, hiszen te is engem hibáztatsz, és én is magamat hibáztatom. Ketten nem tévedhetünk ekkorát.  
A hűvös kérdésre igyekszem lenyelni a gombócot, amibe szerintem már a szívem is bele került, mert az biztos, hogy nem a helyén dobog. Aprón megrázom a fejem, kicsit lehajtva. A szemem behunyva igyekszem erőt gyűjteni ahhoz, hogy újra meg tudjak szólalni.
- Nem akarok rosszat neked, de el kellett mondanom. Nekem tényleg csak el kellett mondanom, és próbáltam másnak, de nem lett tőle könnyebb. Tudom, hogy most az eddigieknél is jobban fogsz utálni, felkészültem erre is, és nem lepődök meg, ha így lesz. Ez lenne a normális. Csak szerettem volna elásni a csatabárdot. Nem akarom, hogy a lány, akit szeretsz fantomnak gondoljon, vagy Mina össze legyen zavarodva, mert nem mer örülni nektek, meg mesélni rólatok nekem. Azt reméltem, ha tisztázzuk a dolgokat, akkor talán ő is bátrabban ki meri mutatni az érzéseit, csak ennyit szerettem volna, semmi mást.
Kicsit megtörlöm az arcom, mielőtt elindulok, mint egy gyáva nyúl, elmenekülök, és annak ellenére, hogy az elején bátor voltam, mostanra már minden elszállt belőlem, és félek, hogy a térdeim összecsuklanak, és erőtlenségemben összeesek.
- Két hétre el kell utaznom, Mina szívesen lenne veled, de amikor nem jó neked Kriszta tud rá vigyázni. Majd Minával beszéljétek meg, hogy mikor jó és mikor nem, rendben?
Elindulok, mert hát elég béna lenne most minden más, és azt nem szeretném, hogy ő hagyjon itt, így is, akik elhaladnak mellettünk már furán néznek ránk, nem akarom, hogy elkezdjenek pletykálni rólam.
- Alexának vannak bájitalai. Van olyan, bár nem tudom, hogy működik pontosan, de az emlékek okozta érzéseket semlegesíti, vagy használhatsz merengőt is. Ha el szeretnéd felejteni azt a nyarat, de nem szeretnél kockáztatni bájitalokkal, vagy kérd meg, hogy zavarjon bele az emlékeidbe, hátha tud kezdeni velük valamit. Ő ehhez jobban ért, mint én.
Bénaságom csúcsán intek egyet, mintha épp valami kínos randi végén lennénk, majd zavartan hátat fordítva elindulok a folyosó másik vége felé.

Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. július 15. 12:38 | Link

Dwayne

Megállni? Nem pont azt nem szeretnék, inkább elszaladni, mint egy kisgyerek, aki labdázás közben véletlenül betörte az ijesztő szomszéd ablakát. De hát nem lehet, ilyen könnyen nem úszom meg a dolgot, és legyek bármilyen gyors, a másik gyorsabb és erősebb nálam. Engedelmeskedem annak, hogy megfordítson, de a tekintetét kerülöm. Már nem érdekel, hogy hülyéz, hiszen tényleg az vagyok, és azok, akik ismerik a helyzetet, alapból is hülyének gondolnak, nem ha megtudják, hogy mi történt itt, és miért is maradna titok ugyebár? A zsarolásra azonban nem tudom megállni, hogy ne nézzek a szemébe.
- Nem akarlak zsarolni.
Csendesen szólok hozzá, már-már kétségbeesetten, hiszen kapar a torkom az elfojtott sírás miatt. Viszont ezzel egy időben azt is érzékelheti, hogy amit mondok, azt komolyan is gondolom. Egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy azt válaszoljam „nem is akarom, hogy menjen”, de folyton eszembe jut mindaz a lelkesedés, ahogy Mina beszélt Lénáról, és egyszerűen csak behunyom a szemem. Nem érzem jól magam. De valószínűleg senki se érezné jól magát a helyemben.
- Légy boldog, megérdemled.
Bólintok is hozzá pár aprót a fejemmel, de arra, hogy legyek boldog, meg hogy ő milyen alak volt velem, csak megforgatom a szemeimet. Nekem pont erre van szükségem, ezt nem érti meg senki. De már nem is akarom, hogy megértsék. Az előbbi jelenet rádöbbentett, hogy idióta vagyok ahhoz, hogy normális életem legyen.
- Mennem kell.
Nem teszek semmit, nem lépek hozzá közelebb, csak rá pillantok, szememben ugyanazzal a szomorúsággal, amivel ő is néz, aztán a pillanat tört része alatt fordulok meg, és sietek el, igyekezve úgy, hogy ne fussak össze senkivel, aki megállíthat.






VB karácsonyi ajándékkereső
2018. december 23.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. december 23. 22:16 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. augusztus 21. 21:10 | Link

Dwayne Warren
Timike | Varázsbűn- üldözési főosztály | recepció

Timike világ életében egyszerű lélek volt. Nem mondhatni, hogy buta lett volna, egészen jó osztályzatokkal végezte el a Bagolykőt is néhány éve. Mindössze a bonyolult női lélek kanyargós útjai nála leginkább egy rágógumival övezett sárga köves, egyenes, egyirányú útban manifesztálódtak.
A mai nap is teljesen ugyanolyan volt, mint a többi: aurorok és elítéltek jönnek-mennek, panaszok, kérdések, bejelentések futnak át a kezei között, ő pedig irigylésre méltóan gyakorlott mozdulatokkal és tájékozottsággal teszi sorba, rendezi el, küldi tovább az iratokat, illetve a rá várakozó boszorkányokat és varázslókat a megfelelő osztály irányába.
- Sziaszépségem, miben segíthetek?
A leheletének enyhe szamócaillata van, édes és cukros, ám nem durván tolakodó, és az isten tudja, hogy tud valaki helyesen artikulálni rágózás közben. Talán a tapasztalat és évek hosszú, gyakorlással töltött eredmény. Hosszú barna haját kontyba tűzte és a saját varázspálcájával rögzítette, csupán egykét kikandikáló tincs libben előre, amikor odahajol az átcsúsztatott papír fölé, hogy átolvassa. A tekintete vadul követi a sorokat, úgy lehet megállapítani, hogy halad egyre előrébb és előrébb benne, hogy fokozatosan lassul a rágás tempója is.
Hogy aztán kissé tanácstalanul pislogjon fel Dwayne-re.
- Izé. - Nem az a mondat, amit az ember a recepciós boszorkánytól szeret hallani, tény. Ahogyan az is, hogy mióta az idős Cecília nénit felváltotta ezen a poszton, még nem fordultak hozzá ilyen kéréssel.
- Üljön csak le, foglaljon helyet, én őő, utánanézek. - Gondosan fuksziaszínűre festett körmével a váró felé bök, miközben magam elé húz egy rézből formázott beszélőcsőt, ám azt már nem hallani, hogy mit magyaráz benne. Aztán egy másikat. És egy harmadikat is.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. augusztus 21. 21:57 | Link

Dwayne Warren
Timike | Varázsbűn- üldözési főosztály | recepció

Beletelik jó tíz-tizenöt percbe az, hogy Timike körbekérdezzen az illetékeseknél, hogy ezzel hová és merre küldje. Alapvetően a bejegyeztetés nem bonyolult folyamat, van rá külön alosztály, na de itt arról van szó, hogy egy auror szalasztotta el ezt a törvényileg kötelező pontot teljesíteni.
- Dwayne Warren fáradjon a pulthoz! - Még integet is a kacsójával, hogy erre-erre, nem mintha nem lenne teljesen egyértelmű az ideális irány. Miután a férfi feltápászkodik és hajlandó odafáradni, visszatolja elé a papírt.
- Második emelet, balra, a 249-es ajtó, Jeszenszky András úr irodája.
Szóval egyenesen a főnökéhez küldik, bár még mindig jobb, mintha a másik Jeszenszky neve és irodája hangzott volna el. Abban az esetben borítékolható lenne egy komolyabb bírósági eljárás. Timike még rág egyet-kettőt a rágón, kivárja, hogy van-e kérdés. Ha nem, akkor fordul is vissza a sorhoz.
- Kööövvetkezzőt kérem - közli enyhén nyújtottan artikulálva. Most, hogy elrendezte a dolgot, folytatja is a továbbiakat, mintha mi sem történt volna. Legfeljebb gondolatban jegyzi fel, hogy pipa került egy "ez még nem történt meg velem" rubrika mellé.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. augusztus 21. 23:41 | Link

Dwayne Warren
Jeszenszky András | Varázsbűn- üldözési főosztály | 249

Általában az ügyintézés ennél sokkal bürokratikusabb, annyira, hogy órákba is beletelne, míg valaki végigjárja azt a kacskaringós utat a papírkáival, mire az illetékes elé kerül a problémájával. Nem úgy Dwayne Warren esetében, aki foglalkozásából kifolyólag mindig szigorúbban van elbírálva, mint egy átlagos közvarázsló.
Kellene, hogy így legyen, de ezek a rohadt amerikaik, hogy más jogi hatóság alá eső alkalmazott felett nem bírnak teljes hatáskörrel! Hallatlan! Pedig itt vannak, itt dolgoznak, itt okoznak problémát és felesleges extra papírmunkákat az olyan becsületes dolgozóknak, mint ő!
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarognak András fejében, miközben az érkezőre vár és próbálja eldönteni, mi legyen vele. Frusztráltan és idegesen megdörzsöli az orrnyergét, miközben az asztalán található, keretbe állított lencsén keresztül ellenőrzi, ki áll az ajtaja előtt.
- Befelé Warren!
Nos, az, hogy felfüggeszteni nem függesztheti fel, nem jelenti azt, hogy körbe kell udvarolnia. Amikor Dwayne behúzza maga mögött az ajtót, az íróasztalával átellenben elhelyezkedő székre mutat.
- Üljön le és mesélje el, mióta is érzi úgy, hogy a bejegyeztetés törvénybe iktatott procedúrája túl büdös magának. - A testvérével ellentétben, aki rendkívül diplomatikusan és körültekintően képes mindent úgy körbefogalmazni, hogy a napok alatt megírt komoly jogi szövegek is megirigyelhetnék, az ő nyelve inkább az egyenesség.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. augusztus 21. 23:59 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. augusztus 22. 21:13 | Link

Dwayne Warren
Jeszenszky András | Varázsbűn- üldözési főosztály | 249

Látni, ahogy András szemöldöke a magasba szökik ennek az egyértelmű flegmaság és nemtörődömség láttán. A szája pengevékony lesz, ahogy összepréseli idegességében, ám... nem kezd el ordibálni. Sajnos nem teheti meg.
Rohadt amcsik.
Fut át fején a gondolat és egy fokkal erősebben szorít rá a kezébe akadó iratokra.
- Pontosan tudom, hogy köp a szabályokra, Warren. Főleg a magyar törvényekre, gondolom, mert attól érzi magát nagymenőnek, hogy ha megteheti, akkor meg is teszi. De közölném...
Itt pedig előre hajol, és mélyen a másik férfi szemébe néz. Lehet, hogy nem diplomata, de nem a jóisten vitte fel a dolgát annyira, hogy ide kerüljön, ahol most van: az aurorparancsnoki székben.
- Csak, mert nem az atlanti óceán túlsó felén van, nem engedhet meg mindent magának.
Maga elé húz egy üzenőpergament, melynek lényege, hogy a rá felírt szavak a pergamen másik felén is megjelennek, majd egy pennát vesz magához, és míg folytatja a mondandóját, körmölni kezd rá.
- Ne aggódjon, meg fog történni. Egyrészt egyértelmű, hogy a nyilvántartásba kerül, másrészt menjen át a 103-asba, ott megkapja a figyelő-varázstárgyát.
Általában háziőrizetben lévő varázslókon és boszorkányokon szokták alkalmazni, de úgy döntött, a jelenlegiek után nem árt, ha egy jó ideig az amerikai minden lépését követni tudják. Ez megfelelő büntetés, ugyanakkor nem ütközik a nemzetközi szabályokba és korlátozásokba.
- A következő 50 napban magán lesz.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. augusztus 24. 11:43 | Link

Dwayne Warren
Jeszenszky András | Varázsbűn- üldözési főosztály | 249

Ha elégedett is a kelletlen, irritált reakcióval a büntetést illetően, az nem olvasható le az arcáról. Rezzenéstelen kifejezéssel a vonásain dől hátra a székében erre. Azoknak a póza ez, akik már lezárták gondolatban a vitát, végleg elhatározva valamit.
- Teljesen komoly. Higgye el, nem vagyok jó a viccekkel.
Igen, ezt nem túl nehéz elképzelni Andrásról. Eldöntötte, Warrennek meg kell tanulnia, hogy tisztelnie kell az ország törvénykezési szokásait és szabályait, amely jelenleg az otthonául szolgál - nem mellesleg pedig a rendészet adja a fizetést is neki, amiből az ételt és ruhát veszi. Amiből eltartja magát. Nyilvánvalóan enyhébb büntetést is hozhatott volna, ám az a flegmaság, amellyel Dwayne helyet foglalt vele szemben, kiölte belőle a hajlandóságot.
- A munkáját nem fogja akadályozni az, hogy tudjuk, éppen hol tartózkodik. Ez az utolsó szavam. A viszont látásra ötven nap múlva.
Azzal az ajtó felé biccent, jelezve Dwayne-nek, hogy most már távozhat. Kimenőben még az auror után szól.
- Ne próbálja meg levenni. Nem éri meg.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2023. március 17. 18:10 | Link

MMM, Varázslény-felügyeleti Főosztály
as Ignácz Gáspár

Az ember néha rosszul választ pályát, aztán kezében a diplomáját szorongatva jön rá, hogy sosem fog megélni idealista álmaiból. Sárkányszakértővel és bestiakutatóval Dunát lehet rekeszteni, az állatorvosihoz nyúlszivű volt, a folyamatos publikáláshoz vagy labormunkához nincs idegzete. Így aztán kiköt valahol, ahova úgy érintőlegesen be tudják suvasztani és mégse hal éhen a fizetéséből.
Hát valahogy így került a Minisztériumhoz Gáspár, aki kora reggeli kávéját szorongással issza tejszín helyett. Az emberek megrémítik, elvégre ezért akart lényekkel foglalkozni, de annyira azért nem elhivatott, hogy egész életében nyomorogni akarjon. Az itt töltött hónapok megedzették valamelyest, bár a legboldogabb akkor lenne, ha sosem kellene többé szót váltania senkivel, főleg nem olyanokkal, akik meg vannak győződve róla, hogy nincs elég bestia ezen a Földön és okvetlen ki akarnak tenyészteni valami új rémséget. Vagy akik rajta kívánják levezetni a frusztrációjukat, olyan szabályok és törvények miatt, melyeket nem ő hozott (és melyekre az sem lesz hatással, ha valaki a feletteséért üvölt).
Amikor azt hallja, hogy kint megáll a lift, egészen halkan maga elé sziszeg néhány szitkot. Az ajtó - természetesen- kopogás nélkül van rányitva, csak úgy besétál egy nő és egy férfi. Szerencsére van annyi rutinja, hogy mire megláthatják, már udvarias érdeklődés üljön az arcán.
- Jó napot. Mit óhajtanak?-*Ez a hanghordozás jellemző a vevőszolgálaton dolgozókra, amiben a kedvesség árnyékában mindig meglapul a halovány remény, hogy a belépők csak eltévedtek és útbaigazítást szeretnének.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Magyar Mágiaügyi Minisztérium - Mesélő hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek