Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=861354#post861354][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.26. 19:43[/b][/url]

- Apuka, vegyél egy nagy levegőt, talán igyál egy nagy pohár viz.. - ekkor csapódott hatalmasat az ajtó, úgy, hogy még a mellette lévő kép is beleremegett a falon. -..et, vagy sétálj ki és szívj egy kis friss levegőt - fűztem hozzá, mindezt már csak az üres szobának, hisz apám dühösen hagyott magamra, miután megmutattam neki a gyűrűt, s beszámoltam neki a csodálatos török utamról. Azt kell mondanom, hogy valami ilyesmire számítottam, még egy mosoly is az arcomra szökött, legbelül diadalmat trombitáltak harsonáim, győztem. Pontosabban sikerült elérnem azt, hogy drága édesapám ne érezze magát annyira nyeregben. Jó, egy kicsit mondjuk aggódtam azért, hogy felmegy a vérnyomása, netán leesik a vércukra, de talán csak nem. Majd jól kidühöngi magát, aztán visszaáll minden a normális kerékvágásba.
Kényelmesen ücsörögtem még mindig, ujjamon megszemléltem a gyűrűt, közben megfordult a fejemben a gondolat, hogy talán még sem a házasságom híre verte ki nála a biztosítékot, sokkal inkább az, hogy mától itt töltöm a gyakorlatomat. Nem ő vett fel, rendes pályázati úton kerültem be, s eszem ágában sem volt neki szólni erről, lehet, hogy ez volt a baj? Hopszika.
Közben magam mögött hagyva az irodáját, visszasétáltam a közös térbe, hogy szemügyre vegyem a leendő asztalom, majd annak támaszkodva egy kicsit fürkésztem az ide-oda cikázó, szorgosan dolgozó kollégákat. Nahát, itt tényleg dolgoznak. Hm. Előpattintottam egy tik-takot a táskám mélyéről, s épp bekaptam a mentolos cukorkát, amikor végigsétált egy jól öltözött pasas, egyenesen az asszisztens asztalához. Nocsak, friss hús. Vajon a papához jött? S ahogy erre gondoltam , már hallottam is a nevem, s bár részletkérdés, hogy melyikünkre is gondolhatott, ez esetben most hallgattam a nevemre.
- Kállay itt van, miben lehetek a szolgálatára? - s ha megfordult, mosolyogva nyújtottam felé a kezemet.
- Kállay Dóra - ráztam meg a kezét határozottan, s már irányítottam is apám irodája felé, leintve az asszisztenst, aki próbált valamit hebegni, de már túl késő volt, lecsaptam kezéről az idegent.