Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877240#post877240][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.19. 23:51[/b][/url]

Szemmel látható a változás, ahogy Damian érdeklődő szurikátaként kezdi nyújtogatni a nyakát. Képletesen. Elismerő tekintettel néz végig a beltéren, különösen a szobot ragadja meg a figyelmét. Tetszenek neki ezek a grandiózus elemek, az anyagválasztás, a látványos prezentáció.
- Igen, emlékszem, hogy említették Franciaországban. - Akkor ugyan csak lovagoltak, de sajnálja, hogy nem ültek fel a griffekre is - igaz, azt elismeri, hogy azért az extrémebb program lett volna.
- Ami azt illeti, tényleg érdekelnek. - Igyekszik minél kifejezetéstelenebbnek hatni, mert szerinte a túlzott lelkesedés gyerekesnek hat. Ő pedig nem akar gyerekes lenni. Ha a szülei szerint ahhoz elég idős, hogy eljegyezzék, akkor illik ehhez mérten viselkednie.
- Mennyire komolyan versenyezteted őket? Vagy csak a részvétel kedvéért tartod? - Sokan nem veszik igazán komolyan, persze azért eléggé ahhoz, hogy a versenyekre kvalifikált példányokat tartsanak, de egy többszörös győztes griff mögött rengeteg munka és idő áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877243#post877243][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.20. 00:17[/b][/url]

   -  Na, ha érdekelnek, akkor ott a helyed. A kirkwall-i futam messze a legnagyobb, de az egyik kedvencem. Erre különben - teszi hozzá és a kezével mutatja az irányt a rácsos ablakok mentén. A fülkék előtt öt-hat embernyi sorok várakoznak, ők azonban a plebs: a boxok, amik őt érdeklik leghátul, vörös kötélkorláttal elválasztva várakoznak azokra, akik előzetesen regisztráltak és nagyobb tétben fogadnak. Eredetileg nem tervezett igazán nagyot nyerni (és veszíteni) ma, sőt, abban sem volt biztos, hogy fogadni fog. Azonban Charon társasága még mindig érezhetően feszültté teszi, ő pedig csak egyetlen módját ismeri a stresszlevezetésnek.
Ponrosabban, két módját. De a franciaországi hétvége óta jobbnak érzi a másodikhoz nem nyúlni addig, amíg nem feltétlen muszáj.
   -  Inkább papíron az enyémek, de nem én edzem őket, ha erre gondolsz. Úgy öt éve ki akart belezni az egyik, azóta szeretek egy egészséges... három vagy négy országnyi távolságot köztünk. Pont mint minden sikeres házasságban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877251#post877251][b]Hollósi Zalán - 2024.04.20. 06:02[/b][/url]

Az istállóba érve Zalán most már mosolyogva közelítette meg a régen látott abraxánt.
 - Szia Mountain... - motyogta neki, s bár már bátrabban mert volna hozzáérni az állathoz, hagyta inkább, hogy Kornél inkább előkészítse őt. Kevesebbet szenvedett, amikor fel kellett szállnia rá, mégis látszott rajta, hogy tapasztalatlanul üli meg. Persze ez most az önbizalmán mit sem csorbított.
 - Csináljuk - vágott bele Kornél utolsó szavaiba, és úgy dőlt előre, mintha a Kométát késztetné gyorsulásra. Mountain széttáruló szárnyai láttán úgy vette a levegőt, mintha életében először tölthetné meg a tüdejét éltető oxigénnel. Sajátjainak érezte az ébenfekete tollakat, amik maguk alá parancsolták a szelet.
 Tudta jól, hogy észben kéne tartania, barátja valószínűleg azért volt ennyire engedékeny a repüléssel, hogy ezzel is elnyomhassa kicsit Zalán kíváncsiságát a hülye titkolózását illetően. De nem érdekelte. Akkor és ott, a levegőben mindez nem érdekelte.
 Húzott egyet a kantárszáron, mint aki meg akar bizonyosodni róla, hogy most nem álmodik, s mountain engedelmesen vett egy éles kanyart, ezzel a kifutó felett maradva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877268#post877268][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.04.20. 22:58[/b][/url]

Szerencsésnek érzem magam, mert mindegyik lovamban tökéletesen bízok. Ezért merem rájuk bízni 100%-osan Zalánt, és nem arcon pörögni aggodalmamban. Mikor a ló is készen áll, szárnyai már nem mereven rebbennek néha, ellépek tőlük és sétálok a kör közepére. Mountain követ a tekintetével, de nem csinál semmit, amíg:
- Up - hallatszik hangom színtisztán és határozottan. Mountain üget még párat, majd löki el magát a talajtól. Az a legjobb ezeknek az állatoknak a mozgásában, hogyha a szemed csukva van, szinte nem is érzed meg, hogy a levegőben vagy. Szélesen mosolyogva követem végig, ahogy a levegőbe kerülnek és Zalán határozottan markolja meg a szárat. Nem is rossz.
- Engedd lejjebb a lábad! - kiabálok fel. - Illeszkedjen a sípcsontodhoz a kitüremkedés, sokkal kényelmesebb lesz! - hunyorgok felfelé. - Ha balra húzod a szárat, balra megy, ha jobbra, akkor jobbra, ha magad felé, lassít! - osztom az észt, mintha muszáj lenne. Elismerően nézem barátomat a robosztus állaton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877270#post877270][b]Hollósi Zalán - 2024.04.20. 23:17[/b][/url]

- Lassítani! - üvöltötte nevetve, mert röhejesnek találta már a feltételezést is, hogy ezek után vissza akarjon venni a tempóból. Nem volt olyan sebes mint a seprű, de őszintén nem izgatta. Csak ne álljanak meg. Az már annál inkább lekötötte, hogy a nap fénye olyan vonzó erővel bírt most neki, mint gyanútlan molylepkének a pálca fénye.
 - Feljebb, Mountain - kiabálta önkívületében az állatnak. Nem számított rá, hogy érteni fogja, de próbált úgy dőlni a nyeregben, hogy egyértelmű legyen, mit szeretne. Feljebb. És még annál is feljebb.
 Teste már olyan régóta könyörgött az adrenalinért, amit most ez felszabadított belőle. Szemébe könnyek szöktek a menetszéltől és egy percig úgy tűnhetett Kornélnak, ha a fiú kitör a felhők fölé, eszében sem lesz leszállni onnan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877271#post877271][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.04.20. 23:21[/b][/url]

Egyértelműen forgatom meg szemeimet. Pálcámat torkomhoz téve morgok el egy Sonorust, mielőtt megszólalnék.
- A bűbájok 150 méterig engednek fel - jelentem ki. - Mountain annál feljebb nem repülhet - szerencsére az állatok már tudják a határt, de nem árt, ha a lovas is megtudja, hogy sajnálatos módon még itt is vannak határok. Sokszor repültem már a karámon kívül, és nyilván sokkal nagyobb élmény is, ám Zalánt aligha fogom még kiengedni. Mountain túl nagy. Egyelőre elégedjen meg a fedett pályával megbűvölt tetővel.
Szélesen vigyorogva figyelem őket egy ideig, majd sétálok a karám szélén lévő padhoz, veszek elő egy almát és kezdem el enni teljesen nyugodtan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877272#post877272][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.20. 23:39[/b][/url]

- Emlékszem a helyre, voltunk már ott, bár kevesebbet. Én leginkább csak tanszünetben értem rá. - És ezután is tanszünetben volt, most, hogy belekényszerítették ebbe az új iskolába. Meh. Nem ez az a program, amit családilag a leggyakrabban látogatnak, ugyanakkor nem is teljesen idegen. Azt már észrevette, hogy Damian különösen lelkes, szóval ezek a versenyek úgy tűnik közel állnak hozzá.
Az utolsó mondatra séta közben felvonja a szemöldökét. Az ő olvasatában egy házasság nem sikeres, ha a feleknek országnyi távolságra van szükségre. Kényelmetlen elképzelnie is egy ilyen kirakati kapcsolatot. Íztelen, szagtalan, unalmas és kiüresedett, és már csak az elképzeléstől elmegy az élettől is a kedve.
- .. és nyertél már velük? - Nem, nem hozza fel és nem megy bele a témába, ami valóban foglalkoztatja, mert nem érzi szükségét. Semmi köze igazán, hogy képzeli Damian a házasságot, mivel ennek a vizionált életnek meggyőződése szerint nem ő lesz a része.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877273#post877273][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.20. 23:56[/b][/url]

Lelkes? Egyáltalán nem. Képes tettetni annak érdekében, hogy ne hallja a tücsökciripelést? Abszolút. Rendben - a verseny említése tényleg jobban felvillanyozza, mint Charon üres és használhatatlan válaszai, pár mondatig pedig tényleg úgy érzi, hogy ezzel akár kezdhet is valamit, de... de nem.
A tanszünet említése ismét kényelmetlenül emlékezteti Charon életkorára és arra, hogy a lány iskolába jár. Ez még mindig olyasmi, amit úgy érzi, nem emésztett meg igazán. Ahogy pedig továbbsétál az előcsarnokban a fogadófülkék felé, ez a gondolat és annak a zavara ki is ül az arcára.
   -  Nem. Nem igazán.
Megáll a fülke előtt. A zsebébe csúsztatja a kezeit. Majd lepillant a karórájára a bal csuklóján. Elbambulhat egy pillanatra, így a bukméker halk köhintésére figyel fel, rendezi a vonásait és lép közelebb, hogy megtegye a tétjeit.
A délután további részében a lelátókon semmi érdemleges nem hangzik el köztük. Ő sokat nyer és sokat veszít - ahogy tervezte, ez azonban nem igazán segít a hangulatán.
Legközelebb akkor enged fel, amikor egy kényelmetlen csenddel felvezetett köszönéssel elszakad a lánytól és megáll ugyanabban a mellékutcában, ahová érkezett. Mély levegővétellel hunyja be a szemét és még sosem volt ennyire hálás a mugli szemeteskukák felszabadító szarszagának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877280#post877280][b]Hollósi Zalán - 2024.04.21. 00:58[/b][/url]

Égkék szeme eszelősen villant, barátja figyelmeztetése csak arra volt jó, hogy a határt akarja feszegetni. Így a végén a hátas állt meg magától, Zalán lélegzete meg elakadt. Úgy fordította arcát a nap irányába ismételten, mintha egy kedves szerelmétől akarnák távoltartani. Persze, a sebesség éltette, de a magasság átformálta a repülés egész élményét valami csodálatos ideává, amit csak az ostoba volt képes megtagadni. Azt kívánta, bárcsak tényleg hozzá tartoznának az éjsötét szárnyak.
 Talán a légnyomásváltozás miatt lettek ilyen furcsán elvont gondolatai. Percekig repültek így a magasban, mígnem a fiú érezte, hogy fájni kezd a feje. Nem akarta megvárni, hogy kiderüljön, miért is pontosan: mert elszokott a magasságtól, vagy mert az ingergazdag környezet ki akarta provokálni nála a látomást.
 Hagyta inkább, hogy Mountain ereszkedni kezdjen. Persze ez nem jelentette azt, hogy ne használta volna ki még a levegőben töltött idejét maximálisan, de a vakmerő száguldás részéről már letett.
 Ki tudja meddig volt odafent, de nem is számított. Akármennyi is volt, kevésnek bizonyult.
 - Hazajöhet velem? - Mint egy nyafogós gyerek, úgy nézett le Kornélra földetéréskor. Megpaskolta az abraxán oldalát, hogy ezúton is kifejezze neki a háláját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877360#post877360][b]Ivanich R. Benett - 2024.04.21. 22:36[/b][/url]

- A kapcsolatok valóban rengeteget számítanak manapság - vetem oda neki némi irigységgel a hangomban, bár továbbra sem célom, hogy valami olyanért hibáztassam, amiről nem tehet. Ha Bánffy lennék, ugyanígy gondolkodnék. Helyette Ivanich vagyok, egy kárpátaljai varázslócsalád sarja, kvibli apától. A rokonsága viszont segítőkész, és azon a környéken befolyásosnak számít. Ottani mércével. - És mondd, nincsenek összetűzések ezekből a kapcsolatokból? Kívülről olyan, mintha egy csomó rokon versengene a hatalomért, bármi áron - nem sokat tudok az aranyvérű családok működéséről, de amit igen, abból ezt szűrtem le. Itt az alkalom, hogy beszélgetni tudjak egy bennfentessel a valóságról. Lefogadom, hogy tele vannak konfliktusokkal egymás iránt, mert egy halom régimódi elvárásnak kell megfelelniük.
- Hát, van benne valami - eleinte habozok, aztán elpirulva igazat adok neki, amint szemügyre veszem az elbűvölő mosolyát. Zavartan figyelem aztán, ahogy megigazítja leomló hajtincseit, amit nagyon ápoltnak tartok. Szégyenemben megpillantom magam a kirakat üvegének visszatükröződéséből, mert megijedek, hogy túl gázul nézek ki mellette, de annyira talán nem vészes a kontraszt. Lehúzom a kapucnit, megigazítom a sapkát, a belőle kilátszó egy-egy hosszabbra hagyott hajtincset eligazgatom, de amúgy mindent rendben találok a tükörképemmel. Csak az zavar, hogy eltörpülök mellette. Néha olyan képzetem támad, hogy úgy magasodik fölém, mintha be akarna temetni a testével... Furcsa gondolat.
- Öhm, bakker, éppenséggel pont az lenne az egyik tippem. A másik talán a kaméleon, mert van egy repülő kaméleonom még, amit a Levita vezetőségétől kaptam annak idején. Egész jó emberismerő lehetsz - vagyok kénytelen beismerni, nem titkolt döbbentséggel a hangomban. Ezzel most meglepett.
Mialatt az étteremhez sétálunk, még a tudtára adom, hogy örülnék annak a listának, egyébként meg leköt az épületek bámészkodása. Amint végre belépek az ajtón, jólesik végre leöltözni, bele is túrok a hajamba.
- Rendben, áll az alku - nyújtok kezet mosolyogva, hogy megerősítsük az ajánlatot. - Még nem, úgyhogy azt hiszem itt az ideje - vallom be neki lelkesen. Annyit tudok, hogy ott van valami bíróság, meg a Balaton, és biztosan szép hely, mert sok a turista. Majd én is egy leszek közülük.
- Hú, örülök, mert azért nagy rajtam a nyomás, hogy jó helyet mutassak neked - nevetek fel, hogy valamennyire feloldjam a bennem felhalmozódott megfelelni akarásból származó stresszt. - Nem is tudom, néhány évfolyamtársam ajánlotta, aztán jó éttermeket kerestem a belvárosban, és ott is feljött a neve. Viszonylag ismert helynek számít amúgy, nem nehéz rálelni. Hogy boldogulsz amúgy az egyetemmel, szeretsz oda járni? - váltok témát hirtelen, miközben még mindig a rendelésünkre várunk, de hamarosan talán meghozzák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877410#post877410][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.04.22. 12:55[/b][/url]

Örömtelien, ám hazudnék, ha nem vallanám be még magamnak is, hogy kicsit irigykedve figyelem Zalánt az égen. Az ominózus nap óta - mióta az elemem tiszteletét tette -, nem ültem ismét lovon. Hozzá tartozik, hogy Ezra azt mondta ne is tegyem, és egyre rosszabbul vagyok a legkisebb magasságtól is. Nem tudom meddig fogom elviselni még azt, hogy körülöttem az állataim szinte már könyörögnek egy jó repülésért, én pedig csak a fejemet tudom nekik rázni lemondóan és szomorúan.
- Felőlem - vonom meg vállaimat. - Beszéld meg a minisztériummal és a szüleimmel - ez a kettő közül a második a nagyobb kihívás.
- Mit gondolsz,  nyergeljem fel neked Pandát is? - vigyorodom el szélesen, ahogy közeledem feléjük. Mountain automatikusan hajtja lejjebb fejét és nyomja orrát vállamnak, lassan kezdem el simogatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877535#post877535][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.04.25. 20:43[/b][/url]

Magabiztosan húzza ki magát, majd futólag még az egyik kirakat üvegében is szemügyre veszi a tükörképét, megállapítva, hogy valóban minden rendben van, pont ahogyan annak lennie kell nem is annyira szerény véleménye szerint. Újabb mosolyt villantva Benettre már azt fejtegeti a következő pillanatban, hogy beszélgetőtársát leginkább milyen kutyafajtaként tudná elképzelni, amennyiben animágus lenne. Nem tudja, pontosan hogyan is működik az állatalak, mi alapján lesz az majd az animágus, ami, de a border collie az első, ami eszébe jut a másikról. Esze ágában sem állna vitatni a megállapítást, miszerint jó emberismerő lehet, mert még ha nem is feltétlenül az, kizártnak tartja, hogy valamiben ne lenne jó. Ő mindenben jó, amíg fájdalmasan nem szembesül ennek az ellenkezőjével esetleg, és még akkor is nehezen nyeli le, hogy valami történetesen nem megy neki.
- És miért éppen kaméleon? Igazodsz a környezetedhez? - kérdezi meg kissé meglepett pillantást vetve a másikra. Valahogy olyan nyílt természetnek tűnik számára, akiről nem tudja elképzelni, hogy annyira alkalmazkodna, mint ahogyan egy kaméleon képes rá. Még van is némi negatív konnotációja a fejében ennek így emberre vonatkoztatva, de ezt egyelőre szerinte bölcsen inkább megtartja magának, mert ki tudja, milyen indoklással szolgál még Benett. A pécsi idegenvezetésért cserébe nagylelkűen ajánl fel egy szalamantoni túrát, s mint kiderül, van is igény a dologra. Kezet ráz a társával, megerősítve ezzel az éppen megkötetett alkut, majd már helyet foglalva az étteremben elmerül az étlap böngészésében egy kis időre, hogy végül a pincérrel is megoszthassa, mire esett a választása.
- Ó, pedig igazán nincsenek elvárásaim - válaszolja meglepetten pillantva a másikra. Nem is érti, min izgulhatna egyáltalán, bár neki egyébként is ismeretlen a megfelelési kényszer közelebbről. - Lehet, hogy többször kellene kikérnem a csoporttársaim véleményét, hátha javasolnak valami jót. Vagy egyenesen hozzád fordulok. Az egyetem meg érdekes, nem minden tárgy érdekel egyformán, de ez várható volt. Neked sok van még belőle? Vagy hamarosan már végzel is, aztán végképp betársulsz a bagolykő tanári karába? Netán van más terved?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877559#post877559][b]Eszterházy Diána - 2024.04.26. 19:29[/b][/url]

- Nem, az Ollókezű témakör nem tetszik. Szükségem van az ujjaidra, hogy.. máshogy hozzuk összefüggésbe az ollókkal. - Szélesen elvigyorodik, és úgy dobja be a szégyentelen kis utalgatásait,  minthe egy derűs szombat délelőtt lennének. Ja, hogy derűs szombat délelőtt vannak?
Eltátja a száját a Baldur's Gate utalásra, mert hát véletlenül sincs mostanság mindenféle lementett videókkal tele a tiktokja. Szóval, ha Solomon thirstrapelni akarta, akkor viszonylagos sikerrel járt.
- Oké, halljam, hogyan mondod, hogy.. "Daarling". - Próbálja utánozni a karakter duruzsoló, flamboyant hanglejtését, de már Dia hangjának tónusa miatt is egész lehetetlen. Ilyenkor kicsit sajnálja, hogy "kísérletező korszakában" (ami másokhoz képest elég sokáig tartott és elég intenzív is volt) nem sikerült csípni magának konkrétan egy vámpírt. Mondjuk ha még mindig tartana ez a korszak sem lenne több szerencséje ezzel a dologgal, mert mégsem túl gyakori hook-up partnerek.
Egyáltalán fel tud nekik állni? Vagy vért kell inniuk előtte, hogy.. hja, hogy legyen mi leszálljon oda? Többet kellett volna Vámpírológia órára járni, míg a Bagolykő diákja volt.
- Úú! Amúgy is imádok tesztelni, csóró agyában el fog pattanni egy ér, ha megint lecsapok rá. - Szélesen elmosolyodik, mert mostanában Nikita nyerte meg magának a cégnél Dia lelkesedését és társaságát. Ezzel együtt pedig a megtisztelő szerepet, hogy mindenféle tesztelésekre, amikre nem is lenne alapvetően beosztva, rángatja magával a lány. Mert fun.
- Majd nézzünk rá a main questre, hátha hirtelen megtetszik valami olyan részlet, amiből tudunk mellékküldit kerekíteni. - Általában valahogy vissza kell kanyarodnia a fő történetszálhoz, hogy a játékosok figyelme azért ne terelődjön el teljesen a lényegről. Egy-egy jó melléktörténet sokat árnyal vagy tehet hozzá az alap vázhoz.
Az előléptetés említésére lehetne bűntudata. Felmerülhetne benne, hogy mennyire privilegizált helyzet ez - és hogy a legtöbb cégnél ezt nem is engednék meg különösebben. Tulajdonképpen fel is merül, de... nem érdekli. Ezt most épppen nagyon szereti csinálni, kiélheti benne a kreativitását, hülye lenne azon szenvedni, hogy ne legyen jobb dolga a ranglétrán.
- Teljesen ki fog borulni. Attól a perctől utál, mióta betettem a lábam az irodába, pedig akkor még nem is volt tudvalevő, hogy kik vagyunk mi egymásnak. - Sok verbális nyilat próbált már kilőni felé a nő, sőt, mindenféle kis apró irodai stiklivel próbálkozott. Meetingen számonkérni dolgok miatt, mindenki előtt és egyebek. Dia lelkes mosolyáról azonban ezek a próbálkozások többnyire lepattannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877598#post877598][b]Ivanich R. Benett - 2024.04.27. 13:52[/b][/url]

Nem firtatom tovább a család témát. Talán átléptem az imént egy olyan határon, amit már illetlenség feszegetni, és kényelmetlen helyzetbe hozom vele. A családot nem mi választjuk, ő minden bizonnyal büszke a származására, és nem akar olyan információkat megosztani a rokonairól, ami rossz színben tünteti fel őket, még akkor is, ha nem mindenkinek a gondolkodásával ért egyet onnan. Ez teljesen természetes. Megjelenik az arcomon egy kínos mosoly, de aztán szerencsére úgy tűnik, hogy tovább tudunk lépni, lelkileg és fizikailag egyaránt.
- Hát, főként azért, hogy legyen Kamcsinak egy menő játszótársa - mesélem mosolyogva. - Vagy inkább elvegyülök a tömegben, hogy ne legyek feltűnő - helyesbítem finoman az elképzeléseimet. A kaméleon kiválóan alkalmazkodik a környezetéhez, jól viseli a változást, megtanul együtt élni vele. Nem akként látom ezt, mint akinek nem lenne gerince, hanem inkább békét és nyugalmat szeretnék, ahol nem néznek ki, nem bántanak, és élhetem a saját kis életemet. Azt hiszem, ezt jelentené a kaméleon alak. De ennél jobban hogyan is tudnám megmagyarázni neki? Szinte már előre látom a szánakozó nézését, és fölém tornyosuló széles mosolyát. Kíváncsi vagyok, tényleg lesz-e valami a városnézésből, vagy egyáltalán az újbóli találkozásból. Addig, amíg a Médivel közös baráti körünkben váltottunk pár szót, kevésbé mutatkozott meg, hogy melyikünk milyen ember valójában. Most könnyen lehet, hogy csalódik majd bennem, és a válaszaim után nem akar majd újból időt tölteni velem.
- Tényleg? Ez különös... Azt hittem, hogy megszoktál egy adott színvonalat, és idegen tőle minden más, ami attól eltér - osztom meg vele hangosan is a kételkedésem. Elvárás, vagy inkább természetes igény, hogy ugyanazt kapja meg mindenhol, amiben felnőtt, ami neki az alap. Egy attól szokatlan környezetben biztosan kellemetlenül érezném magam. Közben meghozzák nekünk a limonádékat szívószállal, ami szerencsére jó nagy pohárban érkezik, és a jégkockákon kívül egy kis mentalevelet is tartalmaz a teteje.
- Jól kijössz az évfolyamon a hallgatókkal? - érdeklődöm tovább, aztán kortyolok egyet az italból. - Hát ja, ez így szokott lenni, de muszáj letudni azokat is, aztán jöhet a diploma. Neked hány éves is a képzés? Azt hallottam, a jog elég húzós és szenvedős... De talán te nem az az izgulós fajta vagy, még egy vizsgán sem - próbálom őt hangosan fejtegetni, ahogy elgondolkodom. Vajon hogyan viselkedik stresszhelyzetben? Mindig képes megőrizni a nyugalmát, vagy egy hisztis herceg?
- Az utolsókat rúgom, úgyhogy el vagyok havazva a diplomamunkával. Utána jó lenne a Bagolykőben főállásban maradni. A varázslatok érdekelnek elsősorban, de a hoppanálás területén is lennének lehetőségeim, még meglátjuk. A vizsgaközpontnál pont van üresedés, és nagyon érdekes terület, egyelőre tetszik. Neked van elképzelés, mit fogsz csinálni egyetem után? - mesélem önfeledten a terveimet, aztán róla is kérdezek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877634#post877634][b]Hollósi Zalán - 2024.04.28. 06:10[/b][/url]

Felettébb mulatságos gondolat volt elképzelni, hogy a Babona legnagyobb gondja nem a furkász-szaporulat lenne. De Zalánnak még csak baglya sem volt soha. Nem biztos, hogy egy bődületes méretű abraxánnal kéne kezdenie.
 - Mountain-el azt hiszem, már jobban összeszoktunk - legalábbis szerette volna ezt hinni. Ha nem akarja nyomban levetni magáról, az jó jel kéne legyen.
 Még egy utolsót simított végig az állat szárnyain, melyeket akkor húzott vissza. Úgy, hogy meg ne sértse azokat, a levitás megpróbált lekászálódni a nyeregből. A testében még mindig túltengett az adrenalin, nehéz döntés volt talpával újra a földet taposni és nem a kengyelt feszíteni. Már most visszakívánkozott az égbe.
 Nem tudta szavakba önteni, mennyit jelentett neki, hogy ennyi idő után ismét repülhetett, de Kornél észrevehette rajta, hogy elérzékenyült. Hogy ezt leplezze, ismét Mountain tollaival kezdett babrálni.
 - Inkább azt mondd el végre, miért akartad, hogy átjöjjek - motyogta halkan kis idő elteltével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877974#post877974][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.05.01. 23:51[/b][/url]

- Kamcsi? - kérdez vissza kíváncsian pillantva oldalra, mert nem tudja, kire vagy mire kellene gondolnia éppen. Fejét elgondolkodva ingatja aztán azon, hogy Benett eltűnni szeretne a tömegben. Érdekesnek találja, és némileg különösnek, hogy van ember, aki ezek szerint nem feltétlen szeret a figyelem középpontjában lenni, pedig azért megakad rajta az ember szeme. Az övé legalábbis megakadt már párszor. Mégiscsak vonzó.
- Ó, hát azért szeretném azt hinni magamról, hogy nyitott vagyok és mindenekelőtt kíváncsi. Legfeljebb kiderül, hogy valamit nem szeretek, nem? - kérdezi. Nem mindig volt ez így mondjuk, de mégiscsak hatással volt rá, hogy pár évre kimozdult a szalamantoni buborékból, és még Dorka is hozzáadott ehhez alkalmanként. Az anyja után talán a húga tudja ilyen téren a leginkább befolyásolni, esetleg még Ákos bátyja, vele gyakran vacsorázik új helyeken amúgy is. Legalább havi egyszer összehoznak valamit. Megköszöni közben a limonádét egy futó mosollyal az arcán, biccentve a pincér felé, majd lazán az asztal szélére könyökölve a szívószállal kavargatni kezdi a jégkockákat a pohárban, ismét érdeklődéssel fordulva Benett felé.
- Van pár ember, akivel egész érdekes beszélgetésekbe lehet bocsátkozni, szóval mondhatjuk. A lányokkal meg egyébként is könnyen megtalálom a közös szót többnyire, főleg, ha kicsit is érdekli őket a divat - válaszolja még mindig a jégkockákat zörgetve, olyan lazán, mintha ez abszolút így lenne természetes. Általában egyébként is igyekszik ő mindenkivel megtalálni a közös hangot, mert úgy véli, a kapcsolati tőke mindennél többet ér, főleg, ha tényleg miniszter szeretne lenni egyszer. Szép lassan építgeti maga előtt az utat, lépésről lépésre, hosszútávban gondolkodva. Negyven éves korára már talán lát is elég realitást az egészben, az apja is negyvenhat évesen lett főosztályvezető, a nagyapja ötven is elmúlt, mire főügyész lett, nem siet sehová ő sem.  
- Négy éves a képzés, azaz három plusz egy, aztán még kell a szakvizsga a végére, ha gyakorolni is szeretném, de addig még van egy kis időm. Viszont kifejezetten élvezem, főleg, hogy mellette a Minisztériumban is gyakornokoskodom, még egyelőre a máguskapcsolatok osztályán, de majd szeretnék átkerülni a Varázslény-felügyelő Főosztályra - magyarázza, mit is tervez éppen. Mivel a lények és képességbirtokosok jogaira szeretne szakosodni, mióta csak eldőlt, hogy legalább ebben követi a családi szokásokat és jogi pályára lép, az egy remek lehetőségnek tűnik jelenleg, hogy ott is kapcsolatokat építsen ki. A végén meg zárhatja az egészet az Igazságügyi és Belügyi Főosztályon, de az lenne a dolgok megkoronázása, előtte még fel szeretne mutatni ezt-azt tételesen a lassan bővülgető önéletrajzában, hogy eléggé kompetens jelentkezőnek lehessen tekinteni.
- Azért ennyit rég tanultam, mint itt, de legalább elmondhatom, hogy megkönnyebbülés volt megszabadulni az olyan fölösleges tárgyaktól, mint a bájitaltan vagy különleges varázstárgyak. Nem mondom, hogy nem érdekes, de ha nem olyan irányba haladnék, semmi haszna számomra. - Hagyja végül a másikat is szóhoz jutni, meséljen csak ő is, hogy áll éppen. Ha jól emlékszik, idén már amúgy is végez.
- Óh, és mit kezdesz a hoppanálással? Elemzed a Rejtélyügyi Főosztályon? Vagy tanfolyamot indítasz? Egyszer beszélgethetnénk róla, lenne néhány igazán elméleti kérdésem, amit még mindig nem értek, bár a jogosítványom megvan tizenhét éves korom óta, de azért még akadnak kérdéseim - veti fel, mint hirtelen talált közös témát, majd belekortyol végre a limonádéba. - Mhm, ez jó. Egyébként meg csak a Minisztériumnál tervezek elhelyezkedni, jogászokra mindig van szükség. A családom egy része amúgy is ott van, ez nem titok, szóval betársulok én is majd, ha minden jól megy. Még a végén találkozhatunk ott is. Kicsi a világ, nemde?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878018#post878018][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.02. 21:18[/b][/url]

- Hát... tudod... azt hittem, mondtam. Így hívják a repülő kaméleonomat - egészen behúzom a nyakam zavaromban azoktól az érdeklődő szemektől, amik a kíváncsiságukkal is inkább nyugalmat, mintsem összezavarodottságot árasztanak magukból. Nagyot nyelek azon gondolkodva, hogy vajon tényleg nem láthatta-e soha Berci, vagy legalább ne hallhatott volna róla valakitől, hiszen még Médi is egészen jól összebarátkozott vele annak idején. De az is lehet, hogy én magyaráztam el valamit hülyén, és nem sikerült megértenie, ami meg azért ciki, mert tanárnak készülök.
- De. Ez tök jó tulajdonság. Alapvetően én is az vagyok, de azért valamennyi előítélet mégiscsak van bennem. Azok meg a korábbi rossz tapasztalatok miatt alakulnak ki bennem - magyarázom neki elmélyülten a gondolkodásmódomat, amit csak remélni tudok, hogy megért majd, általában megkapom, hogy túlságosan óvatos vagyok például, viszont hiába bizonygatom az okait, valahogy nem hatja meg a hallgatóságot. Bercinél feltűnik, hogy milyen mosolygós, és hogy a határozottságával egyetemben valami nyugalom is árad belőle. Kíváncsi lettem, hogy szokott-e aggódni egyáltalán, vagy a gazdag családi hátterével tulajdonképpen semmilyen gondja nincs, mert mindent meg tud oldani a pénzzel, a boldogságot pedig megveszi belőle, mert szerintem az is lehetséges. Ha annyi pénzem lenne...
Kavargatom én is kicsit a limonádét, de inkább gyorsan beleiszok, hogy a jég ne tudja áthűteni a levét, ahhoz túl érzékeny a torkom.
- Amúgy neked ránézésre divattervezőnek kellett volna még tanulni, vagy valami stylistnak. Mondjuk a magasságodhoz és az arcodhoz a modellkedést is el tudom képzelni. Később nincs tervben valami ilyesmi, vagy már lekéstél róla? - kezdem kissé kellemetlenül érezni magam, hogy ennyire bizalmas kérdéseket teszek fel neki játékos formában, de egyelőre élvezem, és jókat mosolygok a válaszain.
- Oh, értem. Jó bonyolult - próbálom követni egy adott pontig, amíg sikerül, de nem biztos, hogy a gyakorlati idő után jól vissza tudnám mondani a menetét.  Nem könnyű szakot választott, viszont bízom abban, hogy nem csalással engedik át a vizsgán, hogy lefizeti a biztosokat, hanem valóban jó az esze hozzá. - És mit gondolsz, hasznos gyakorlati feladatokat fogsz kapni, vagy csak aktákat tologattatnak majd veled? Gondolom, a felsőbbévesektől már jöttek vissza erről infók nektek - pedzegetem, mert tudom, hogy sok helyen a szakmai gyakorlat csak valami papír, hogy legyen meg, és igazából se ott, se konkrétan az egyetemen semmi hasznosat nem tanulnak, aminek az életben is a hasznát veszik. A tantárgyakra tett megjegyzésére bólogatok, meg tudom érteni.
- Nos... ez egy nagyon jó kérdés. Egyelőre a képzéseket felügyelem, de foglalkozunk a vizsgamenet megreformálásával, a tanulást hatékonyabbá tévő technikák fejlesztésével is. Főleg a nagyobb távolságokra és az ismeretlen helyekre történő utazás biztonságosabbá tétele nagy kihívás. Persze ne gondold, hogy tudósnak megyek, kezdetben gondolom nekem kell a jogosítványt is kitöltögetnem. Viszont a Rejtélyügyi nagyon menő lenne! Arra még pont nem gondoltam - egészen áradozni kezdek, ha már így szóba hozza a lehetőségeket, és fellelkesít. Kissé tudálékosan adom neki elő, mintha fontoskodni akarnék a területemmel, pedig csak azt adom vissza, amit nekem is az interjúkon vázoltak az állásról. És még nem is biztos száz százalékban, hogy az enyém lesz a poszt, mégis mintha már ott dolgoznék, úgy beszélek róla. Mindenesetre nagyon megfogott, pláne mert jártam a tanfolyamukra, hogy a koromhoz képest kiemelten tehetséges legyek ebben az utazási módszerben.
- Mire vagy kíváncsi egyébként? - szürcsölök a limonádéból, mert már kiszárad a szám ennyi szövegeléstől. - Simán. Akkor majd lehet, hogy még összefutunk a minisztériumban, ha összejön a pozíció - vetítem előre egy esetleges későbbi találkozás lehetőségét, de inkább csak udvariasságból. Nagy az az épület, tele varázstudókkal, nem hiszem, hogy pont rám lesz ott kíváncsi, amikor éppen a mágusjogi területen bontogatná a szárnyait. Sokan félvállról veszik a vizsgaközpontot, pedig szerintem nagyon fontos feladatokat lát el.  Neki meg konkrétan csak megszületnie volt nehéz. Elmosolyodom, nem túl őszintén, hogy így biztos magában, és sínen van az élete, nekem meg vele szemben egy nagy kérdőjel minden, és fogalmam sincs, tetszeni fog-e valójában a pozíció. Lehorgasztom emiatt a fejem, de próbálok nem zavarba jönni, aztán a pincér után lesek, hogy hátha kész van már a rendelésünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878107#post878107][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.05.04. 16:41[/b][/url]

- Nem rémlik. Azt biztosan említetted, hogy van egy repülő kaméleonod, de a nevét most hallom először. Azért Kamcsi, mert ő egy kaméleon? Egyszer meg kell mutatnod most már, sosem láttam még repülő kaméleont, csak ilyen kis színváltós rendeset - lelkesedik. Valahogy eddig még sosem beszélgettek ennyire lazán ők ketten, ami tulajdonképpen talán nem is annyira meglepő bizonyos szempontból, hiszen mindig valaki más társaságában sikerült eddig összefutniuk emlékei szerint. Néhány kurta összefutástól eltekintve ez az első alkalom, hogy egyikük sem rohan, vagy éppen nem foglalja le valaki más a figyelmét, és az igazat megvallva nem is bánja, hogy így összefutottak. Miket meg nem tud így a srácról. Ezért sem siet vissza az egyetemre. Még az is átfut az agyán, hogy talán kiadja azt az egy kereskedelmi jog előadást, hiszen abba mégsem hal bele senki.
- Ez egészen racionálisnak hangzik - állapítja meg a rossz tapasztalatokra épülő előítéletekről, hiszen valóban van létjogosultságuk is. Megóvják az embert néhány újabb kellemetlen élménytől legalább.
- Áh, a divat csak hobbi, a jog viszont hivatás - válaszolja egy legyintéssel. A modellkedést viszont meg sem fontolta valahogy eddig, így most megjegyzi magának a gondolatot legalább. Talán még meg is fontolhatná. - Azt nem tudom, igazság szerint eddig egészen lekötöttek a tanulmányaim, előbb a Herzberg, aztán a Bagolykő, bár az annyira talán mégsem, ezért is kezdtem el az egyetemet még közben - vallja be végül mutatóujjával megdörzsölve közben a nyakát közvetlenül a füle alatt. Mintha egy egészen kicsit zavarban lenne ettől a témától, hogy nem igazán tudja, mit is mondjon. Hamar elmúlik azonban az érzés szerencsére, és máris ura a helyzetek ismét, részletezve, hogyan is néz ki éppen az egyetemen a jogi képzés, és hol tart benne. Bólint arra, hogy jó bonyolult a dolog, bár nem teljesen gondolja így, csak úgy véli, hogy Benitől, mint kívülállótól ez esetben érhető, hogy így látja.
- Jelenleg is részt vehetek néhány ügyben, szóval nem igazán tartok tőle, hogy a kávét kellene majd megvennem a többieknek, ha valahol elhelyezkedem, vagy legalábbis nem túl sokáig - feleli aztán, még mindig a jégkockákat zörgetve közben, ahogy a szívószállal kavargatja őket két korty között. Igaz, azt nem hangoztatja, hogy Alexnél is megemlítette mellékesen, hogy khm, gondolja át, mennyire szeretné szívatni, mert mégiscsak az apja írja alá a költségvetési terveket negyedévente, nem akarná a helyében összeakasztani vele a bajszát. Nem ennyire nyíltan jelentette ki ugyan, de a célzás is megtette a hatását, a megfelelő szülő emlegetése a megfelelő helyen nyitott már meg kapukat előtte.
- Pedig olyannak tűnsz, akit úgy el tudnék képzelni, ahogy ezeket elemzi és feljegyzéseket készít az alagsorban - jegyzi meg, a Rejtélyügyi Főosztályra utalva, amely a Minisztérium alagsorában kapott helyett.
- Ha már így kérdezed, például az interkontinentális utazás lehetőségeire. Ha jól emlékszem, az eléggé nehézkes, inkább elméleti, mint gyakorlati lehetőség jelenleg, vagy változott volna, mióta jogosítványt szereztem? New Yorkba mindenesetre zsupszkulccsal utaztam például, de még a omáékhoz is csak kandallón át, pedig ők Németországban élnek - meséli, hátradőlve közben a széken, lassan iszogatva a limonádét, már csak alkalmanként kavarva egyet-egyet a jégkockákon.
- Sok szerencsét hozzá - mondja egy mosollyal. Tulajdonképpen nem is lenne rossz néha összefutni, elvégre ő is ott tervez majd véglegesen is elhelyezkedni. - Melyik részleg is ez egyébként pontosan?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878186#post878186][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.05. 22:32[/b][/url]

Amennyi galleonom lenne, ahányszor arra kértek már, hogy mutassam be nekik a repülő kaméleonomat, akkor most biztosan nem a kastélyban lennék gyakorlótanár. Hálás vagyok az akkori Levita vezetőségnek, hogy a felejthetetlen halloweeni kalandunkat követően megajándékoztak egy állattal. Szerettem volna egyet a suliba, amilyen magányos voltam akkoriban. Kamcsi üde színfoltja lett mindennapjaimnak. Segítségével a kelleténél nagyobb figyelem irányult rám. Sokakat érdekelni kezdtem, vagyis inkább a repülő jószág a vállamon, akit időnként kivittem a körleten kívülre is, hogy a szárnyait jó kondiban tartsam. Szegény, nem tudom, mennyi ideig él pontosan, de úgy hallottam, hogy normál társaikhoz képest tovább bírják. Rengeteg élményem fűződik hozzá. Rosszból csak annyi, amikor Theon nem engedett felszállni a vonatra, és vele akart zsarolni. A mai napig a fülembe égett a kétségbeesett rikkantása, amit a ketrecében rázkódva hallatott. Szóval érdekes lettem, de leginkább miatta, s ezt elfogadtam. Bercinek mondhatnám, hogy már a könyökömön jön ki az ő mutogatása, és ő lenne az ezerötszázkilencvenharmadik személy, akinek ugyanazokat a sablonokat el kell hadarnom róla, de mégsem idegesít a kérése. Sőt, elképzelem, hogy milyen jól mutatnának ketten. Kamcsi a vállán ülne, és onnan néznének mindketten vissza rám...
- Aha. Nem túl kreatív név, igaz? De illik rá - mosolyodom el félénken. - Ő is színváltós, csak még repülni is tud. Rendben, majd megmutatom. Talán lehozhatom a faluba valamikor, ha tényleg érdekel - ajánlom fel a lehetőséget. Ritkán viszem annyira messzire a kastélybeli lakrészemtől, de kivételt tehetek.
- Tényleg? - lepődöm meg azon, amit mond. Bal szemöldököm felemelkedik, és kissé oldalra döntöm a fejemet. - Pedig azt hittem volna, hogy a családi kényszer miatt tanulsz jogot. De az jó, ha tényleg érdekel - persze lehet, hogy a hivatástudatot pont a származása erősítette meg benne. Ha valami nagy családból származnék, én is azt érezném, hogy vinnem kell valamire. Nem lehet egyszerű. Méditől hallottam fél füllel, hogy több helyen tanult, de csak most jut eszembe, ahogy megemlíti a Herzberget. Ismét el kell tehát csodálkozzak. De legalább valamennyire összerakom fejben azokat az információmorzsákat, amiket innen-onnan hallottam róla, aztán egy sóhajtással elképzelem, hogy még mennyi minden titka lehet.
- Ez tök jól hangzik. Remélem, hogy minden jól alakul majd - bólintok egyet, aztán beleszívok a szívószálba, és másfél ujjnyival lejjebb viszem a folyadékszintet a limonádéspohárban, amit egy hangos nyeléssel zárok le. - Hát, ha ez is lenne a helyzet, pontosan tudod, hogy nem lenne szabad elmondanom - legyintek elpirulva, amiért úgy érzem, okosnak gondol. És hát, ha ismer, tudja, hogy az vagyok. Most adott egy tippet a későbbi elhelyezkedésre. A varázslatelmélet eleve hasznos végzettség a Rejtélyügyihez, de gondolom több kell annál, hogy oda menjek. Jut eszembe... Igen, ezt meg is említem neki.
- Gondolom, hogy a tehetségen kívül a protekció sem árt, ha ott akarnék dolgozni. Az meg nekem ugye nincs - vonok vállat, majd Bercire nézek, és pislogok egy nagyot. Fú, ilyet még sose csináltam, de kíváncsi lennék, mit reagál... Persze mondhatja, hogy oda csak a tudás kell, viszont azt kötve hiszem. Hallottam arról a helyről sokat, és nem hiszem, hogy lenne esélyem. Mindenesetre nagyon érdekel. Menő lenne, és gondolom jól fizet. Akár más varázslatokat is vizsgálhatnék.
- Aha, értem. Nos... - megköszörülöm a torkom, és feljebb ülve kihúzom magam ültömben, mielőtt nagyon tudományosan belemennék a válaszadásba, akárcsak egy vizsgabiztossal beszélgetnék. - Az interkontinentális utazás talán egy kicsit pontatlan megnevezés erre, hiszen Európából Afrikába, vagy a Közel-Keletre mint az ázsiai kontinensre, tulajdonképpen lehetséges megfelelő adottságokkal hoppanálni. A gond itt továbbra is a távolsággal van, ami jól sejted, hogy Amerika és Európa között kellően nagy ahhoz, hogy gyakorlatilag lehetetlen legyen egy köztes állomás beiktatása nélkül. A lényeg a koncentráción és a gyakorlottságon múlik. Minél többször hoppanál valaki, annál jobban hozzászokik a szervezete, természetesen a megfelelő felkészítés mellett. De ez valóban egy nehéz téma - s amint ezt kimondom, kihozzák a rendelésünket, így jó étvágyat kívánva végre nekiláthatok a levesem kanalazásának. A pincér pedig biztosan nagyot néz, ha elcsípett néhány mondatfoszlányt. Megköszönöm egy bólintással a jókívánságát, majd felelek a kérdésére. - A hoppanálási vizsgaközpont? Nyilvánvalóan a Közlekedésügyi Főosztályon van. Hol máshol lenne? - kacsintok rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878468#post878468][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.05.15. 21:30[/b][/url]

- Jól hangzik - hagyja helyben az ötletet, hogy Benett majd egyszer megmutassa azt a híres repülő kaméleont. A nevet illető kérdésre válaszul csak biccent, ebből aztán azt szűr le a másik, amit szeretne. Veheti úgy, hogy arra szól, hogy nem túl kreatív, vagy éppen arra, hogy illik rá. Vagy csak nem nyilvánít véleményt, mert igazán mit mondani tényleg nem is tud erről. Nyilvánvalóan másképp adnak neveket, ő szeret a görög mitológiából válogatni, társa pedig hasra ütésre az első kifejezést használni, ami éppen eszébe jut, legalábbis ez éppen úgy hangzik. Ezen viszont úgyse múlnak életek.
- Kényszerből semmit nem csinálok - mondja ki, aztán el is húzza a száját a saját szavait követően. - Na jó, szinte semmit. A hülye menyasszonyomat kénytelen leszek elvenni... - jegyzi meg, egy tőle többnyire szokatlan grimasz és szemforgatás kíséretében. Ennyire őszintén ritkán osztja meg a véleményét, többnyire inkább nem kerül a jólneveltség álarca, és legfeljebb valami sablonos megjegyzéssel letudja az egészet. Ebben a pillanatban viszont semmi kedve a színjátékhoz. Lassan, de biztosan közeleg az a szerencsétlen dátum, és ennyire kényelmetlenül valóságosnak még sosem érezte az egészet egészen mostanáig. Mármint nem eddig a percig, hanem úgy az elmúlt pár hétben tudatosult benne igazán, miközben kimentek a meghívók és azt magyarázta közben Teddy-nek is, hogy ez csak formalitás, amit kénytelen túlélni. Legszívesebben a falba verné néha a fejét, de az igazán nem oldana meg semmit. Ha pedig nagyon ellenkezik, akkor az álmai fogják bánni, azt meg még kevésbé akarja. Talán még lehet szerencséje és Dragomirova kisasszony fejére pottyan derült égből egy zongora, ennek viszont vajmi kevés esélyét látja, még ha nem is ért annak a kiszámításához, elvégre milyen gyakorisággal potyognak zongorák az égből vagy akár csak a harmadik emeletről. Hátrasöpri inkább a haját egy mozdulattal, aztán egy nagy folytonos korttyal sikerül eltüntetnie a limonádé felét.
- Elnézést - jegyzi meg végül, szusszanva egyet, és végre rendezi a vonásait is, ismét kihúzva magát és úgy dőlve hátra ültében, mintha igazán semmi nem történt volna éppen. - Igaz - vágja rá az elmés visszaszólásra, elismerő mosollyal, fejét kissé oldalra billentve.
- A kapcsolatok mindig hasznosak, még ha netán nincs is égető szükség rájuk. Ha gondolod, szólhatok két szót az érdekedben a bátyámnál például - veti fel meglehetősen nagylelkűen, bár a maga részéről tulajdonképpen cseppet sem önzetlenül, ha igazán őszinte akarna lenni. Éppen csak nem az. Nem lát gondot amúgy sem ezzel, hát nem is töpreng rajta, már csak azért sem, mert menten rá is tér Benett a hoppanálás nagy kérdéseinek egyikére, ami még Bercit is érdekli, legalábbis érintőlegesen annyira biztosan, hogy feltegye, most pedig figyelmesen hallgassa a másikat.
- Jó, ez teljesen igaz, hogy az interkontinentális nem a legjobb szó rá, de ez kifejezetten érdekes. Holnapig is elhallgatnálak... mesélj csak nyugodtan még - jelenti ki elmosolyodva, majd ismét belekortyol a limonádéba, mielőtt válaszolna. - Hmm... az egyik unokabátyám dolgozott ott pár évet, lehet inkább nála kellene megemlítenem a neved, nem Ákosnál, de valakit biztosan találok. A Bánffy kapcsolatok messze elérnek... - jelenti ki büszkén húzva ki magát, még ha nem is az ő érdeme. Végszóra pedig a pincér is megérkezik az étellel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878546#post878546][b]Machay Adél - 2024.05.17. 23:28[/b][/url]

Kamilla
- Pécs, május -

A megszaporodott teendőivel és a volt férje hazaköltözésével kicsit át kell alakítania a mindennapjait. Már nem fér bele, hogy Lucient otthon hagyja Jázminnal mondjuk, mert akármennyire örül Will közelségének, tudja, hogy nem hagyhatja egyedül vele a gyereküket. Épp ezért felmerült a gondolat, hogy bébiszittert keressen Lucien mellé, mert a szülei a legutóbbi kis fiaskó után kiestek a képből, és minden nap utaztatni a gyereket Pécsre vagy Angliába sok, és főleg egészségtelen egy ilyen pici babának. Igaz, egyéves már a fia, de neki még mindig kicsi, anya szeme fénye. Médit sem traktálhatja örökké ezzel, főleg, hogy vele kimozdulni szeretne, nem pelenkát cserélni. Prioritások.
Így esett, hogy felhívta Kamillát, akiről már tudja, hogy nem feltétlen zajos állások iránt rajong, és talán a gyermekfelügyelet jobban belefér az idejébe, mint a pub. Egyelőre csak egy kávézást beszéltek meg, és megemlítette, hogy volna egy állásajánlata neki, a pubtól teljesen függetlenül, így aztán most itt ülnek az egyik főtéri kávézóban, egymással szemben, Lucien az ölében, kivételesen rendkívül nyugodtan. Jó napja van, eljátszik a plüssmedvével, amit Médi vett neki.
- Nagyon kedves vagy, hogy eljöttél. Remélem, nem rángattalak el semmi fontos mellől? - Ha így is lenne, nem érezne bűntudatot. Lucien az első a szemében, és az ő jóléte, nem csoda hát, hogy a legmelegebb mosolyát veszi elő Kamilla előtt is, ami részben a gyerekének szól, részben a reményei szerint sikeres üzletnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878558#post878558][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.18. 16:34[/b][/url]

A közelgő esküvőjének váratlan felemlegetése kellemetlen érzéssel fog el, bár magam sem tudom pontosan, miért. Lejjebb süppedek a székemben, és gondolkodóba esem azon, hogy mennyire szóljak hozzá. A számomra radikális gondolkodású aranyvérű családoknál ez egy elfogadhatatlan gyakorlat. Bár, amennyire hallottam, legalább nem szemtelenül fiatal a lány, mert még az életkorral lehet kikergetni a világból. Tiszta India! De itt, igazából csak azt sajnálom, hogy Bercinél az ágyban sem működhetnek nagyon majd a dolgok, mert ha olyan beállítottságú lenne, akkor még csak-csak összehoznak valamit. Így viszont, gondolom semennyire nem elfogadó a családja, és ez különösen szomorú. Mert ha nagyon belegondolok, akkor a családi háttér, az anyagi érdekek miatti frigy még valahol érthető. Mégis, nehezen tudom elképzelni, hogy lesz majd abból a házasságból Bánffy utód. Bár kétségtelenül jó géneket örökölnének a gyerekek... A másik, ami durva, hogy mennyire elszaladt az idő, és a korosztályomban már mindenki ott tart, hogy esküvő, gyerekek, én meg jó, ha el tudom hagyni majd a kastélybeli lakrészemet egy albérletért. Hát, a tanári fizetésemmel nem sok jóra számíthatok majd a meggazdagodás terén. Hacsak nem áll mellém a szerencse, mondjuk egy gazdag pár formájában...
- Ja igen, közeleg a nagy nap, ahogy hallom. Elhiszem, hogy egyre jobban aggódsz miatta. El se tudom képzelni, milyen érzés lehet ez - vallom meg őszintén, hangomban együttérzést mutatva Berci helyzetével. A család az család, ezt nem is kell jobban ragoznom. Inkább témát váltok, mert azt se akarom, hogy panaszkodjon. Annyira mélyen nem ismerem őt, hogy ilyenekről megnyíljon, a kelleténél jobban is csak Médinek és a közös ismerősöknek köszönhetően.
Legyintek, hogy nem történt semmi, miután elnézem Berci vonásait, és ahogyan hátradobja a haját.
- Igazán? Nem azért mondtam ám... - szabadkozom, de hogy mennyire hitelesen, az már kérdéses. - Nem akarnám, hogy azt gondolják rólam, hogy protekcióval kerültem be - szögezem le azért, mint fontos alapelvet. Vonakodom az ilyen lehetőségektől, és titkon mégis felcsillan rájuk a szemem. - A pszichológia fejlődésével a koncentrációs készségek javítását szolgáló gyakorlatok is előtérbe kerülnek, ezért a hoppanálás is egyre hatékonyabbá válhat a jövőben. Tényleg az elmeállapoton és a frissességen múlik, ahogy a legújabb kutatások rámutatnak - zárom végül okosításomat egy széles mosollyal. Kellemes bóknak találom, hogy sokáig hallgatna még. - Hát, gondolom van jobb dolgod is az esküvő szervezése mellett, mint ezzel foglalkozz... Igazán nem akarnám, hogy még az én problémáimat is a nyakadba vedd. Arról nem is beszélve, hogy aztán lehet, nem is vagyok megfelelő a pozíciókra, aztán meg magyarázkodhatnál - szerénykedek egy sort, s amint kikanalaztam a levesestálat, rátérek az éhségtől lendületet kapva a tésztára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878564#post878564][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.18. 20:39[/b][/url]

A legkevésbé sem számítottam arra a hívásra, ami Adéltól érkezett. Egyszerűen fogalmam sincs, mit akarhat tőlem a nő, és ha ez még nem lenne elég, a vészvillogó jelez, csak épp megint tojok rá.
Nem okoz nehézséget elkéredzkedni, dr. Laines messze nem hajcsár, én meg egész szépen beletanultam, hogyan dolgozzak a keze alá, így teljesen értetlenül sétálok a kávézó felé. Amúgy is ki szoktam szaladni, Pécset magát meg jobban is ismerem, mint azt szeretném. Elég csak balra fordítanom a fejem, látom én a háznak a tetejét, amiben a gyerekkorom töltöttem. Felsóhajtok, hisz próbálok még csak nem is gondolni erre.
Kikérem magamnak a lattét, csak a szokásos, hisz itt már ismernek. Épp csak azon lepődnek meg talán, hogy három helyett csak egyet kérek, azt is itt fogyasztom. Nem kell sokat nézelődnöm, mire meglátom a nőt. Odamegyek az asztalhoz, és leülök vele szembe. A mosoly az arcomon meg még őszinte is, talán csak a tekintetem üzeni, cseppet meglepett. Azonban az is hamar felragyog, mikor a kisfiút is meglátom.
- Úristen, hogy megnőtt - határozottan nem ekkora babára emlékszem ugyanis, noha a pár másodperc alatt, amikor először láttam, aligha éghettek a tudatomba a paraméterek.
- Nem, ma viszonylag laza nap van - biztosítom én, hogy teljesen ráérek, különben nem jöttem volna el. Jó, hazudok, nyilván megtaláltam volna a módját annak, hogy megtudjam, mit akar.
- Remélem, veletek is minden rendben - aggódva nézek rá, noha olyan katasztrófát se tudok elképzelni, amihez nekem bármi közöm lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878565#post878565][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.18. 21:04[/b][/url]

Mikor már azt hinné az ember, rendeződnek a dolgai, és talán megúszhatja az elmúlt időszakot ép idegrendszerrel, és nem szenved maradandó károsodást, fogják az atomot, és ledobják.
Még most is csak magam elé pislogok, mikor itt ülök dr. Lainsel szembe, és felvázolom, miért is vagyok... nos... szétszórt. Egy kicsit.
- ... és felszívódott. Már két hete. Képtelenség elérni, képtelenség megtalálni, és szinte minden nyomát eltüntette. Létezik ilyen? Hogy az ember egyszerűen csak... nincs? - megrázom a fejem, mert egy szürreális rossz álomnak gondolom ezt az egészet. Emellett már eltörpül, hogy milyen volt hét év után átlépni a házunk küszöbét, hogy milyen volt anyámat magába roskadva látni, ahogy a kanapénkon ül. Anya sose roskadt magába, nem igazán láttam én erősebb nőt nála. Talán a nagyit. De az apám.
Itt ülök, és olyan, mintha egy idegenről beszélnék. A semmiből kerültem valami közepébe, amiről még csak fogalmam sincs, de ahogy egyre több részlet derül ki, úgy jövök rá, hogy egy teljesen idegen hiányát emésztettem. Valakiét, akinek annyira fontos a saját bőre, hogy képes erre... Valakiét, aki egyáltalán nem jó ember. Egy hajtincsemet birizgálom, és tudom azt is, hogy nem vagyok épp a legszalonképesebb, de figyelmbe véve, hogy fél éjszakát egy kihallgatóban töltöttem, a másik felét meg a rendőrség folyosóján, az anyámra várva, megengedem magamnak, hogy ezzel most ne foglalkozzak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878610#post878610][b]Machay Adél - 2024.05.19. 15:40[/b][/url]

- Pécs, május -

Lucien csak egy pillantásra méltatja először Kamillát, a maci túlságosan leköti a figyelmét, de amilyen gyorsan változik az érdeklődése tárgya, minél többet fog beszélni a lány, annál inkább rá és az anyjára fog figyelni.
- Már az első születésnapja is megvolt. - Nem is próbálja palástolni, mennyire büszke a fiára, pedig érdemben még semmit sem ért el a gyerek... azon túl, hogy egyben megszületett, ami a családjában az utóbbi közel öt évben igenis teljesítménynek számít.
Határozottan elégedett, hogy Kamilla elfogadta a meghívását, még ha nem is mondja ki hangosan. Ha szegről-végről is, de látta, hogy a lány jó természetű és kedves, pont olyan kis cukorfalat személyisége van, ami jó hatással lehetne a gyerekére, az elkövetkezendő évben pedig szüksége lesz egy megbízható és lelkes személyre, aki alkalmanként vigyáz Lucienre tekintve a zavaros családi körülményeiket.
- Alakulnak a dolgok. - Will ideiglenesen velük lakik, de hogy meddig, az nagyban függ az egész ügyet kirobbantó eset kimenetelétől, és a gyógyulás ütemétől.
- Szokás szerint elfoglalt vagy? - Érződik, hogy nem gúnyolódásnak szánja a kérdést, inkább felvezetésnek valami máshoz, miközben Lucien addig fészkelődik az ölében, míg szembekerül Kamillával, és ugyan fél szeme továbbra is a macin van és annak gyömöszölésével üti el az idejét, most már több figyelmet áldoz az idegen lánynak.