Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849832#post849832][b]Hollósi Zalán - 2022.07.24. 14:26[/b][/url]

Most már muszáj volt eleresztenie egy nevetést, ahogy Kornél oldalba vágta. Fejét rázta csak beletörődőn és a nézőkkel együtt tapsba kezdett. Nem kellett sok hozzá, mikor már a lány meghajolt, barátja is kurjantott egyet mellette. Kérdőn emelte magasba szemöldökét, ahogy utána kimértséget próbált magára erőltetni.
 - Valóban. Voltak hiányosságok - bólintott elnagyoltan, úgy figyelte, ahogy Lujza a lelátóra rohan, egyenesen bele egy gyerektömegbe, ami őt ünnepelte és a nevét harsogta.
 - Hol vannak a szülei? - bukott ki belőle a hirtelen jött gondolat. Közel s távol sem látott felnőttet, aki odament volna hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849833#post849833][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.24. 15:02[/b][/url]

Egyetértően bólogatok Zalán szavaira, és már azzal a lendülettel fordulok is el a kislánytól, mikor megüti fülemet a kérdés. Megállok a cselekvésben, visszapillantok, de végül csak vállat vonok.
- Biztos itt vannak a közelben valahol - pillantok vissza rá. - Hamarosan te jössz. Menj átöltözni, megvárlak a pálya mellett - mint egy jóravaló edző, aki a legmagasabb fokú támogatást nyújtja bólintok egy határozottat. Megpaskolom Zalán vállát, mert lehet, hogy innentől csak a verseny után tudunk beszélni majd, szélesen vigyorodom el és kezdek el bicegni a pálya széle felé.
A legtöbben már készülnek a megmérettetésre, valakik már a pályán gyakorolnak edzőjük tanácsait, utasításait követve, de a legtöbben csak nyugodtan heverésznek a fűben. Nem rovom fel nekik, még legalább húsz perc van a verseny kezdetéig, de sokkal nyugodtabbnak tűnnek, mint az indokolt lenne. Vagy csak jó színészek. Veszek egy palack vizet, a végül a hozzám legközelebb eső padra ülök le, táskámat magam mellé teszem, és a sapkát ugyan leveszem a fejemről, de a napszemüveget fennhagyom. Tincseimet borzolom össze, ahogy a pályát pásztázom. Izgulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849835#post849835][b]Hollósi Zalán - 2022.07.24. 15:30[/b][/url]

Nyakát nyújtogatta még kicsit, de kénytelen volt beismerni, hogy ennél most sokkal fontosabb dolog vár rá. Megvárták, amíg picit feloszlanak az emberek, úgy keresték meg az öltözőt.
 - Okés, menj csak - szólt oda Kornélnak, de még megvárta, amíg eltűnik a sapka a látóteréből, csak azután kereste meg a sátor bejáratát. Kis útbaigazítással és segítséggel kapott kulcsot egy ládához, amibe tárolhatta a cuccait, bár nem volt nála sokminden. Felmérte a terepet és rácsodálkozott, hogy rajta kívül még féltucat srác készülődött, aki legalább annyi idős lehetett, mint ő. Nem igazán látott ismerős arcot köztük, hiszen Bagolykövön a legtöbbeket a kviddics foglalkoztatta. Minden bizonnyal magántanulók voltak. Egy két idegen hangzású mondat is elröppent mellette, ami azt a következtetést engedte meg neki, hogy talán külföldiek is jöttek versenyezni.
 Nekidöntötte a Kométát az egyik szekrénynek, majd a cipőjét kezdte lehámozni, amikor egyszer csak csapódott valami mellette. Értetlenkedve kapta fel a fejét, hamar rájött, hogy valaki táskája volt az. Egy nála kisebb termetű fiú bukkant fel mellette, talpig védőfelszerelésben. Riadtan kapkodta össze a táskájából kihullott cuccait, Zalánra csak egy pillantást mert vetni, s mintha kergették volna, úgy futott ki a helyiségből. A sátor túlsó felében nevetés terpeszkedett szét egy másik társaságon.
 - Nézd már, hogy rohan. A seprűje nem ilyen gyors.
 - Ha egyáltalán van neki. Honnan telne rá az efféléknek?
 - Semmiből. Szerintem a felmosónyelüket hozta magával.
 Zalán nem mert felnézni. Úgy csatolta össze a csizmáját, mintha az lenne a legfontosabb dolga kerek e világon.

 - Hm - hallatszott Kornél mellett egy önelégült sóhaj. - Szóval a barátod nem gondolta meg magát? Fél már?
 Lujza dölöngélt mellette a padon, lábával gondtalanul kalimpálva. Aranyérem fityegett a nyakában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849836#post849836][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.24. 15:43[/b][/url]

Mintha csak én mennék nemsokára pályára, úgy elemzem azt. A kanyarokat, minden buktatót és segítséget, ha az ember jól ki tudja használni. Első ránézésre egyébként simán azt merné mondani mindenki, hogy nem is olyan nehéz pálya ez, amíg el nem mélyül a részletekben. Nagyobbat nyelek, majd kortyolok a vízből. Lustán nézek magam mellé, látványosan forgatom meg szemeimet.
- Soha nem fújna visszavonulót - nézek ismét előrefelé. - Inkább izgul, mintsem fél. Én is azt tettem minden versenyem előtt - a levegő mozdul, a fák által vetett árnyék is mozgolódásba kezd, így történhet meg csupán, hogy a Lujza nyakába fityegő aranyérem süti ki a szememet, napszemüvegen keresztül is. Felső ajkam mozdul felfelé.
- Öm - túrok tincseim közé, összeborzolom azokat, mert a szél fújta őket előre. - Gratulálok. Szép volt - bökök a nyakában lógó éremre, hogy egyértelmű legyen mire gondolok. Ez nem azt jelenti, hogy a technikája tetszik, mindössze elismerem egy sporttársam eredményét. Attól még vannak fenntartásaim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849837#post849837][b]Hollósi Zalán - 2022.07.24. 16:19[/b][/url]

Piszkosbarna hajfonatával kezdett babrálni, mert először nem válaszoltak neki. Nézte, hogy Kornél mit néz.
 - Remélem, tud úszni. A második fele már a mély víz fölött van - motyogta maga elé, de a játékos hangnem kicsit alábbhagyott. Büszkén nézett a medálra, aminek olyan hosszú szalagja volt, hogy egészen a hasáig lelógott. Felemelte azt és méregetni kezdte, csakhogy ne kímélje vele Kornél retináját.
 - Köszi. Bütyök is ilyen ügyes lesz, biztos vagyok benne. Ő a legjobb közöttünk. Nézd, ott van! - kiabálta teli torokból. Egyik kezével Kornél lábába kapaszkodott, hogy megrángassa és arrafele nézzen, amerre mutat.
 Egy vékony fiú irányába bökött, fekete haját úgy kócolta a parti szél, mintha csak Zaláné lett volna. Karját feszengve tartotta maga mellett, úgy szorított magához egy Hullócsillagot. Szabad kezével a védőszemüvegét igazgatta homlokán, ami egészen furcsán festett. Mintha csak magának tákolta volna össze... ami azt illeti ez a felszerelése egészére igaz volt.

 Zalán hosszú ujjú felsőt rángatott magára, hisz a menetszél nem lesz olyan meleg, mint amiben most van. Gyakorlottan csatolta össze csuklóján a kesztyűt és mindent leellenőrzött, mielőtt visszalépett volna a Kométához. Ujjával végigsimított a szarkatollon, amiről egyből a szülei jutottak az eszébe. Muszáj lesz nyernie.
 Közben elhaladt mellette az ominózus banda, akikről nyomban sejtette, hogy nem lesznek barátságosak a pályán sem.
 - Szatmári, azt mondták, jelentkezett egy Hollósi is.
 - Szórakozol velem? Az a szerencsétlen lehetett?
 - Hasonlított a Szárnyaszegettre.
 - Majd meglátjuk. A zuhanórepülésükről híresek, felismerjük úgy is.
 - Hé... - csendült Zalán hangja. Amilyen merészen kezdte, olyan gyorsasággal párolgott el minden bátorsága, amikor a sátor bejáratából egy emberként fordultak rá. - Mi a gond... a Hollósikkal?
 - Nagyravágyó valamennyi. De egytől egyig megtörnek. Nincs bennük annyi ész, hogy aranyvérrel vigyék valamire. Az már egy szint kell, hogy legyen. Merlin gatyájára, honnan szalajtották ez a tudatlan taknyot? - Az utólsó mondat már félig elhalt a kind zúgó tömeg miatt, amibe belevetette magát a társaság. Legalább ennyiben hagyták a dolgot. Megvárta, amíg tisztes távolságba érnek, úgy merte csak követni őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849844#post849844][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.24. 21:27[/b][/url]

- Tud - jelentem ki határozottan, holott fogalmam sincs. Reménykedem abban, hogy nem úgy jelentkezett, hogy nem nézte meg a pályákat, vagy csak abban reménykedik, hogy nem esik le. Mindig benne van a pakliban az esés. Mozdulok, hogy hangyabokányit hangosabban csattanjak fel annak érdekében, hogy megmaradjon a látásom, de a következő pillanatban a kislány már a lábamat húzkodja én meg győzök arrébb húzódni.
- Jól van már, nézem - engedem vissza időközben felhúzott lábamat a talajra, hogy olyannal találjam szemben magam, amire nem számítottam. Bütyök már nem is lehetne bütyökebb. Pár gyorsabbat pislogok, hátha megváltozik az előttem álló kép, de az nem akar tűnni, sőt, csak még élesebben tárul elém. Aztaleborult! Az eddig emlegetett Bütyökből nem erre számítottam... - Elég sápadtnak tűnik. Nem fog elájulni? - fürkészem a srácot összeszűkült szemekkel. - Lehet kéne neki vinned vizet - siklik hátrébb tekintetem, a sátor irányába, hátha Zalán is végre kijön, de csak egy többfős, nagyon hangos társaság libben ki belőle, akiknek nem is szentelek nagyobb figyelmet. Később fog talán kiderülni, hogy nagyon is kellett volna.
Gondolom én, mikor megpillantom barátomat. Azonnal felpattanok, kiegyenesedve, hatalmas hévvel kezdek integetni neki, arcomon széles vigyor terül el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849847#post849847][b]Hollósi Zalán - 2022.07.24. 21:59[/b][/url]

Duzzogva nyújtotta nyakát, hogy felnézzen Kornélra. Nem erre a válaszra számított.
 - Csak irigy vagy. Te sánta vagy, ő meg őstehetség. Majd meglátod! - Azzal sértődötten visszahúzódott, mintha ezzel megfosztaná Kornélt a társasága adta élménytől büntetésképp.

 Kicsit olyan érzése volt, mintha itt is kénytelen lenne a közelében tudni egy Augustine-t. Próbált levegőnek látszani, hogy ne találják meg őt a nagyszájúak. Ha még csak azzal lett volna gond, de ki tudja, mivel próbálták megfélemlíteni azt a fiút előtte. Most nem keveredhet bajba. Nem szabad.
 Először maga körül mérte fel a terepet. Mindenkinek volt egy rajtállása, rajta a számukkal. Óvatos léptekkel közelítette meg a kilencest. Letette a seprűjét és a mellette állókhoz hasonlóan nyújtani kezdett. Tőle jobbra épp egy lány hajolt le pont olyan pozitúrába, hogy Zalán - minden tartalék energiájával - a másik oldalra forduljon. Akkor vette észre, hogy a lelátón valaki nagyon kapálózik felé. Mosolyogva integetett vissza, majd akadt meg pillantása a másik oldalán felsorakozott versenyzőn. A srác volt az, akit próbáltak megfélemlíteni.
 - Minden oké? - kérdezte óvatosan, de azért körbenézett, nehogy véletlenül is hallótávolságban legyenek azok a bunkók.
 - Aha - motyogta a fiú, két gyors lélegzetvétel között. Nem tudni, hogy az előbbi miatt, vagy mert már a futam miatt izgul. Feltehetően mindkettő.
 Zalán nem akarta erőltetni a dolgot, úgy érezte, hogy csak rontana a helyzeten, ha beszélgetésbe próbálna elegyedni vele. Tanácstalanul kezdte méregetni a seprűjét. Megbizonyosodott arról, hogy nem sérült meg az út alatt és a kabala sem tud lecsúszni a helyéről. A lábtartó nem volt laza. Karcolás nuku. Késznek érezte magát.
 A bemondó ismét felharsant, a korcsoportot és a versenyszámot ismertetve a nézőkkel. Tisztulni kezdett a rajtvonal és már csak egy-két szülő és edző maradt ott, hogy elmondják utolsó lelkesítő mondataikat. Legalább húsz seprűlovas ragadta meg járművét és állt a rajtvonalhoz. Zalán sem habozott, még egy pillantást vetett Kornélra, hogy aztán a levegőbe emelkedhessen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849862#post849862][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.25. 08:17[/b][/url]

Annyira megrökönyödöm Lujza szavain, inkább csendben is maradok. Nem azért, mert nem méltatom válaszra - bár kicsit ez is mocorog bennem -, hanem mert nem tudok mit mondani. Igaza van, még ha irigy nem is vagyok. Így alsó ajkamba harapva fordulok el tőle.
A következő pillanatban pattanok fel és integetek Zalánnak. Figyelmen kívül hagyom a hirtelen lábamra nehezedő súlytól keletkezett szúró fájdalmat, és csak akkor ülök vissza, mikor barátom végre visszainteget. Elégedett vigyorral ülök vissza, szívem hatalmasat dobban, ahogy a levegőbe emelkednek szépen sorban. Hamarosan kezdődik. Lábam megráng, mintha csak Zalánnal emelkednék, tekintetem mindössze annyi időre veszem le róla, amíg fürkészem a többi versenyzőt. Lerí róluk a magabiztosság... inkább visszatérek Zalánhoz, hogyha máshogy nem is, legalább azzal tudjam támogatni, hogy feszülten figyelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849911#post849911][b]Irina Szuvorova - 2022.07.25. 14:41[/b][/url]

Sikerült megtörnöm a varázst kettőnk között, és szerintem lehet, hogy sokkal jobb így, különben nem vállalok érte felelősséget, hogy nem estem volna neki egyből, itt minden szomszédnéni szeme láttára. Ugyan megemlítettem a hivatalosan már rég a múlt homályába veszett orosz egységet, de néha az az érzésem, hogy nem aknázták ki eléggé a lehetőségek az otthoniak. Egy-két magyar nyugdíjast bevonva sokkal hatásosabb lehetett volna az információszerzés, mert azok valahogy mindig és mindenről tudtak.
- Veled nem - ismertem be. Nem mondom azt, hogy nem tennék ilyet, mert néha nagyon is megfordul a fejemben, és még meg is tehetném, elvégre Viktor lánya vagyok, nem lenne rá visszakérdés. De az soha, egyszer sem jutott eszembe, hogy ártsak Bernárdnak, vagy a családjának. Még akkor sem, amikor nagyon úgy éreztem, hogy mindvégig az orromnál fogva vezetett, hogy igazából nem voltam több mint a hőn szeretett országának a helyi pótlékja. Pedig azok az idők nagyon fájtak és még most is élénken éltek az emlékezetemben. Mintha tegnap történt volna. - Hát, pedig nekem nagyon úgy tűnt. De nem veszem magamra, Matushka Rossiya világ életében nagy csábító volt.
Elfogadtam az évek alatt. Megbékéltem a tudattal és nem akartam, hogy most Bernárd pár szóval elvegye tőlem azt a belenyugvást, amit hosszú idők során építgettem. A szúrós pillantásra magasra vont szemöldökkel reagáltam, már-már arrogáns arccal. Ahhoz tehetségem volt, a legtöbb orosz lány már csecsemőként megtanulja, hogy aztán élete végéig szinte szoborként őrizze, csak lopva engedve meg magának más érzelmek felvillanását.
- Nem vitatkozol nőkkel, tudom én... - nevettem el magam, éreztem, hogy az alkoholtól és a vágytól egészen rekedtessé vált a hangom, de nem volt módom rá, hogy változtassak rajta, így csak a földre pillantottam, majd vissza Radetzkyre egészen lassan. - Nem bántom én! Tudom, hogy nem akar ő rosszat, csak a rendszer áldozata. Egyszerűbb az olyan embereket irányítani, akik keveset tudnak, vagy a tényeik nem helytállóak. Jaj, képzelem!  
Megvontam a vállamat, nem volt ebben semmi agysebészet, még így, ittasan is teljesen logikusnak tűnt. Pedig ilyenkor a legtöbb ember világnézete darabokra szokott hullani. Az enyém mégsem. Még egy horkantást is beszúrtam a mondandóm végére, megforgatva a szemeim.
Lassan a  macskakövek elmaradoztak, a helyét a modern térkövek vették át, amik meglehetősen szúrósak és kényelmetlenek voltak az előzőek kopott simaságához képest. Egészen jó analóg ez az életemre is. Az egyformán anoním házakat ismerős épületek váltották fel, ahogy végül a lakásom elé érkeztünk. Még egészen kínos is lett volna a pillanat, ha Bernárd nem nyúl a kezem után, majd fordít körbe, amire hangosan felnevettem. Akár egy hercegnő. A pillantását kerestem, majd lábujjhegyre állva hajoltam egészen közel.
- Köszönöm a megmentést - vigyorodtam el szélesen, mielőtt csókot nyomtam az arcára. Legalábbis, oda szántam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849914#post849914][b]Hollósi Zalán - 2022.07.25. 15:01[/b][/url]

Az alatt a pár perc alatt rengeteg minden eszébe jutott. Hogy most eldől, tényleg érdemes-e rá. Hogy nem is tudta, hogy a fiatalabbak között ilyen rossz híre van a családjának. Hogy talán az anyja így elfogadóbb lesz a szenvedélyével. Egy lépéssel közelebb kerül az Ezüstnyílhoz. Talán nem kell félnie attól az álomtól. Kifújta a visszatartott levegőt, hogy a védőszemüveget szeme elé csúsztassa.
 Startpisztoly dördült, a Kométa pedig kilőtt az égbe. Lebegő póznák, de a víz tetején is jelezték bólyák, merre kell fordulnia. Csak a felénél volt egy élesebb hajtűkanyar, utána vissza a ugyanide. Megjegyezte a pályát, a jelentkezéskor ismertették vele, attól még bátran tolta neki az egyenes részeken. A lány a jobb oldaláról egyből eltűnt, talán startnál volt egy ütközés, gyakran előfordul. Ellenben a balján többen is elzúgtak, mintha ágyúból lőtték volna valamennyit. Homlokát ráncolta, hiszen a fiú, akit piszkáltak meglepően ügyesen szelte a levegőt egy, pedig egy... az tényleg egy régi szériás Hullócsillag a lába között? Nem, azokon nem szokott lenni rászerelt rezgéscsillapító. Meg... áramvonalat segítő bűbáj sem, mégis úgy nézett ki, hogy valaki nagyon sokat foglalkozott azzal, hogy az a járgány tartani tudja az iramot az újabb szériákkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849955#post849955][b]Radetzky Bernárd - 2022.07.25. 21:46[/b][/url]

Tényleg kedvelték, gondolom, ahogy pillantásom követi a törékeny mozdulatot. Az öregem értelmesnek, anyám csinosnak, a fivérem meg vodkatisztán partykirálylánynak látta, és amikor szembesültek a ténnyel, hogy elhagytam az országot, először valószínűnek azt hitték, hogy Irinával történt valami, amiért utána megyek. Talán még romantikus gondolataik (vagy inkább reményeik) is akadtak, csakhogy Irina továbbra is itt volt, én meg ki tudja, merre jártam már addigra. Sokszor eljátszottam a délibábbal, hogy egy átmulatott nyári este után hazakísérem, halkan nevetgélve megállunk a lépcsőház előtt és csak úgy, mert miért ne megpörgetem; olyankor hallottam a hangját, ahogy kacag, s éreztem a számkörnyéki izmok fáradt fájdalmát is. Olyan élethű volt, akárcsak most. Viszont most itt vagyok.
Lassú, finom lélegzetvételeim fölött figyelem megrészegült tekintetét, a felszabadultságtól csillogó szemeit. Az ujjaim még mindig az övéi között fészkelnek, eszemben sincs elválni tőle. Belemosolygok a végtelen hosszú pillanatba, és ahogy lábujjhegyre áll, zsebemben pihenő kezem megfeszül, hogy ha egyensúlyát veszítve dőlni kezdene, azonnal elkaphassam. Hagyom, hogy orra hegye frissen borotvált arcomhoz érjen, hogy meleg lélegzete felszántsa a bőröm, és ajkai búcsúzásként csókot leheljenek rám. Aztán, ahogy kissé eltávolodik, és a tekintete leheletközelről találkozik az enyémmel, én elkomorodó vonásokkal, egyik szeméből a másikba pillantva nézek rá. Ujjait szorosabbra fonom sajátjaim között, és a fejemet finoman jobbra billentve közelebb hajolok hozzá, hogy orrom orrához, ajkam pedig ajkához érjen. Puhatolózva, ismerkedősen közeledek, mintha soha ezelőtt nem csókoltam volna még, és nem ismerném teste minden pontját, az összes kis harapnivaló porcikáját. A szemeim lecsukódnak, és halk sóhajom már puha - és valóban vodkaízű - ajkai közt, az egyre csak mélyedő csókban szabadul fel. Nem akarom elengedni, akkor sem, ha ezért megöl az apja vagy a leendő férje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850025#post850025][b]Irina Szuvorova - 2022.07.27. 13:18[/b][/url]

Nem tűnt már életszerűnek, hogy ő és én itt. Annyi idő telt el, hogy szinte feldolgozni is nehéz, hogy nem egyedül próbálom részegen a zárba passzentani a kulcsot (kevés szerencsével és sok kurvázással), hanem épp a tengelyem körül pördített meg Bernárd, mintha legalábbis egy puccos bál kellős közepén lettünk volna.
A keze nem engedte el az enyém, ahogy közelebb lépve pipiskedtem magasra, hogy szintbe legyünk egymással valamelyest. Ő nem volt túl magas, én viszont mindig is kifejezetten alacsony voltam, így nem veszélyeztettem az önbizalmát azzal, hogy fölé tornyosulok. Mélyen magamba szívtam a bőre illatát, ahogy csókot nyomtam búcsúzóul az arcára, de nem voltunk elég óvatosak. A tekintete az enyémre talált, és ha ő nem hajolt volna közelebb, hogy az ajkát az enyémre tapassza, én rángattam volna szintbe magammal. Szinte pille könnyűséggel érintett, ami egyszerre volt a legcsodálatosabb dolog a világon, ugyanakkor kivett az idegből. Szerettem volna többet, közelebb tudni, minél hamarabb. A sóhaja az ajkaim közt volt az a pont, mikor a kezemből a magassarkú hangos csattanással landolt a járdán, s az így felszabadult kezem azonnal a tarkójára csúszott, hogy közelebb húzzam magamhoz. A másik kezem is elhúztam, hogy az arcára simítsam a tenyerem, szinte már olyan közel bújva hozzá, hogy azt is nehéz volt eldönteni, hol kezdődik az én testem és hol ér véget az övé.
- Jaj... jaj, úgy hiányoztál - ziháltam az ajkaira, mikor már muszáj volt levegő után kapnom.    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850061#post850061][b]Adler Szabolcs Iván - 2022.07.27. 21:39[/b][/url]

Nem viselem jól, ha ignorálnak - ez egy olyan tény, amivel a legtöbb engem ismerő ember teljes mértékben tisztában van. Apám, Laines, és hogyan is felejthetném el a testvéremet, amikor egyértelmű, hogy ebben Franciska az élenjáró. És Sloan. Szokásához híven hónapokig magasról tett a baglyokra, amiket küldtem, most azonban olybá tűnik, hogy a fülébe jutott mégis ki keresett fel és hirtelen újra kész lenne visszaterelni mindent a régi mederbe. A társaságom ellenére elmerülök a gondolataimban, ahogy a fákkal körbevett birtok kapujától a hatalmas, borostyánszőtte téglaház, nehéz mahagóni ajtajához lépcsőzöm fel. Tudom, hogy a mai nap mennyire fontos lehet a birtok számára és mégsem tudok teljesen arra fókuszálni. Mindössze Klaudia fogadtatása képes kizökkenteni.
- Iván Uram, úgy emlékszem legutóbb megmondtam, hogy szemtelenség lenne ismét csak egy villámlátogatásra jönnie - szemrehányó hangja ellenére szélesre tárja karjait. Mögötte a házimanó szemforgatva sétál tovább.
- Kénytelen leszek eleget tenni a szemtelenségnek. Csak mára jöttem - ujjaimat a napszemüveg szárára fonom, leveszem, addig szabad kezem az idős asszony hátára simul. - Itt vannak már? - A “nem” egy egyszerű, mellékesen elejtett szóként hangzik el. A hülye is észrevenné, hogy válaszadás előtt szkeptikus pillantást mér Rozinára, végül rám. Szélesen mosolyodom el, már majdhogynem nevetek. - Még nem találkoztak. Szemere Klaudia, a házvezetőnőm, Szilágyi Rozina pedig az asszisztensem - fordulok oldalasan, hogy jobban lássák egymást, miközben mellettük a messzebb eső tőkéken nézek végig.
- Üdv, Villányban - kékjeimet ejtem le a lányra és szemöldökömet ráncolva jut is eszembe: - Nálad vannak a pergamenek és Laines szerződése? Azt mondta a tanársegédével elküldte - és lefogadom, hogy Kőszegi nem feledkezett meg róla. A kérdést követően aztán be is indulok a házba, mielőtt a küszöbön öregszünk meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850158#post850158][b]Hollósi Szófia - 2022.07.29. 20:49[/b][/url]

Kornél & Zalán
hát jajj de jajj de!!
Elvarázsolt, bűbájos mosollyal figyelem a körülöttem sürgölődőket. Sosem voltam az a lány, aki különösképp megilletődött volna a rá irányuló figyelemtől, sőt, általában szívesen vállalom, hogy felolvasok vagy verset mondok, akár az egész osztály előtt. Az arcomra van írva, mennyire igyekszem magamra ölteni a tipikus jókislány attitűdöt, és szerencsére nem is hat mesterkélten - najó, talán csak Zalán számára, mert ő már túl jól ismer az ilyen formaságokhoz. De hát egy ölelés minden gyanút elfeledtetheeet! ...állítólag.
- Ó, nem-nem, egy percre sem szeretném elodázni a programot! - kapom magam elé a kezeimet előzékenyen, egy lágy mosoly kíséretében. Némiképp félrebiccentett fejjel, határozottan bólintok párat az indulás szorgalmazásakor, de ezekben a pillanatokban sem bújnak el a legfontosabb vonások: azok az igazi Szofis, kissé elkerekedett, izgatottságtól szarkalábas szemek. Ó bizony, senkit ne tévesszen meg, hogy most még tudok viselkedni, és nem cigánykerekezek végig a folyosón üvöltve! Ez taktika. Ha azt hinnék, megbolondultam, kisebb eséllyel engednének állatok közelébe, sőt, már szólnának is apának, hogy jöjjön vissza értem... NEM, csak semmi negativitás!
- Ez jó ötlet - pillant uncsitesójára a felvetés hallatán - nekem nem jutott volna eszembe. - De, igazából gondoltam rá, és ha valaki, hát akkor Zalán pontosan jól ismerheti az örökké tervező természetem, de... Talán azért mondom ezt mert... Kit akarok átverni? Fogalmam sincs miért mondom ezt, de füleim, amelyek pirosló árnyalatukkal lebuktathatnák, rejtve maradnak. Így, ha ebben végül sikerül megegyezni, megindulhatunk kifelé, az istállók irányába. Én csak kapkodom a fejem, és kérdezősködök - még mielőtt Zalán rámszólna, hogy vegyek vissza egy picit. Szeret.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850159#post850159][b]Szilágyi Rozina - 2022.07.29. 20:57[/b][/url]

- Koontz mondta azt, hogy az írás nem a fájdalom forrása, hanem a lelki kemoterápia, csökkenti a lelki daganatokat és enyhíti a fájdalmat. És azt hiszem, hogy ez elég jó megfogalmazása annak, hogy mit is jelent számomra az írás, persze egy életrajzi regénynél ez egész más, úgy értem, ha más életét írjuk meg, de…wow, de gyönyörű ez a ház! - nagyot ámulva nézelődtem, ahogy odaértünk a házhoz. Annyira szép és hangulatos otthonnak tűnt az Adler rezidencia, hogy már azt is elfelejtettem, miről is beszélgettünk. Pillantásom ide-oda járt, majd megakadt a gyönyörűen megmunkált mahagóni ajtón, melyhez néhány lépcsőfok után oda is értünk.
Mintha csak megérezték volna érkezésünk, az ajtó már tárult is, s annak küszöbén megjelent egy idős hölgy, mögötte pedig egy kissé szemtelennek tűnő manó kobakja bukkant fel egy pillanatra. Kedvesen mosolyogtam az idős hölgyre, és csöndben hallgattam egészen addig, még véget ért párbeszédük Szabolccsal. Akarom mondani, a házvezető úrral, Adler úrral.
- Jó napot kívánok - mosolyogva nyújtottam kezem kézfogásra, éreztem, mintha picit méregetne Klaudia asszonyság, de végül is, kezet rázott velem és még a házba is beengedett, ez pedig csak jó jel lehetett.
- Fantasztikus vidék - immár Szabolcsra mosolyogtam, s ezután megint csak szemügyre vettem a távoli szőlőtőkéket. Biztosan finom bort készíthettek, eszembe is jutott, hogy jó lenne kisétálni a szőlőtőkék közé, de aztán ki is vertem fejemből ezt a gondolatot. Igaz, Roland mondta, hogy csapjak le rá, meg adjak jeleket, de kérem szépen, ez azért nem illett, még sem hívhattam randira, főleg nem a saját birtokán. És amúgy is, munkaügyben érkeztünk, munkaügy.
Ezt ismételgettem magamban, ahogy elmerültem kékjeiben, s próbáltam kizárni gondolataimból azt a tényezőt, hogy mennyire jól néz ki.
- Ó igen ,nálam vannak, máris - a kicsinek tűnő, ám tértágító bűbáj használatával tágas táskabelsőből némi kotorászás után sikerült is előhúznom a pergameneket, s olyannyira erre koncentráltam, hogy az egyik szőnyegben még meg is botlottam egy picit.
- Ez a szerződés, délelőtt hozta a tanársegéde, és kikötötte, hogy a második példány az övéké lesz, ezért azt kérik majd vissza. Tessék - nyújtottam át a papírosokat, miközben követtem Adler urat át a házon, egyenesen a kényelmesnek tűnő nappaliba.
- Hű, ez eredeti festmény? - torpantam meg az egyik kép előtt, és csodálattal mértem végig az olajvászonra festett tájképet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850167#post850167][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.29. 21:49[/b][/url]

Will
- Egy héttel a beutalása után, Hévíz, Machay Ilya kúriája -

A lehető legnagyobb gonddal szállították őt haza, a szüleihez. Közös megegyezés volt, hogy a szülésig hátralevő időt odahaza, Hévízen töltse. Az anyja hallani sem akart róla, hogy kartávolságon kívül kerüljön tőle, főleg most, hogy az unoka veszélyben, így hát a férjével együtt ideiglenesen visszaköltöztek az ő lakrészébe. A hatalmas szoba tértágításon esett át, hogy Willt is kellőképpen elláthassa, sőt lejelentették a bogolyfalvi aurorparancsnokságon is, hogy ideiglenesen kénytelen Hévízről bejárnia dolgozni Adél állapota miatt.
A veszekedésük óta nem esett szó közöttük a konkrét civakodás okáról, de a hazamenetel reggelén kért öt percet a többiektől, hogy beszéljen Willel, mondván, szüksége van a férjére egy picit. Amint egyedül maradtak, csendesen vázolta a férjének, hogy jó lesz, ha most a legjobb formáját hozza, főleg a családok előtt, hogy ne tegyenek fel felesleges kérdéseket. Finoman azt is mellétette, hogy nem felejtette el a ballépését, szóval igyekezzen arra koncentrálni, hogy Noah-t a körülményekhez képest a lehető legfelkészültebben várhassák. Ebben számítani fog rá maximálisan. Úgy tűnt, Will megértette az üzenetet.
Most elvileg éjszakás lesz, úgy hogy még az ágyban nyújtóznak. Azóta nincsenek görcsei, de olyan óvatosan mozog, mint még soha. Noah ezzel szemben egyre élénkebben tudatja vele, hogy itt van. Most is azzal indít, hogy végigrugdossa az apró lábaival a hasát, mert megteheti. Noha nem mondhatná, hogy a legszokványosabb tapasztalatok közé tartozik, hogy valami mozog a hasában, ami később gyerekként meg fog születni, nem is kifejezetten rossz még.
Mostanra megenyhült annyira, hogy kitapogassa Will kezét szó nélkül a pléd alatt, és a hasára vonja, nagyjából oda, ahol a rugdalózás zajlik. Hogy a férje is érzi-e a lelkesen ügyködő kezecskét vagy lábacskát, az majd mindjárt kiderül.
- Duplán jó reggelt. Most sem érzed? - Igen, a legújabb hobbijai közé tartozik, hogy tesztelgeti, Will mikor fogja érezni a gyerek mozdulatait az ő hasán keresztül. Nagyon felült erre a gyerek-vonatra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850181#post850181][b]William Martin Krise - 2022.07.29. 22:39[/b][/url]

Pár perce már csak vissza-visszaszendereg, élvezi a csöndbe belesimuló szuszogást és a drága, hűvös selymet az arca alatt. Egy hete minden éjjel vele alszik már. Az első éjjelen feszengett mellette, hol az idegen plafont bámulta, hol a nyugodtan alvó feleségét, végül pedig a kanapéra költözve nyomta el az álom. A házasságuk egy éve során mindössze pár alkalommal, a nászútjuk alatt osztoztak ugyanazon a hálószobán, a Machay család azonban egyöntetűen hallani sem kívánt róla, hogy külön lakrészt rendezzenek be számára a várakozás idejére.
Aztán napok és esték teltek el. A kimondatlan konfliktusuk megkérgesedett, amikor itthon van, rendszeresen szóval tartja a fekvésre ítélt lányt, éjjelente pedig az ő laptopjának fényében alszanak el. Megszokta a lélegzetét maga mellett és az érintéseit is.
Otthonos. Meleg, puha.
Hagyja, hogy Adél magához vonja a kezét. Tudja már, mi következik, hiszen a reggeli rituálé része már a mozdulat. A tenyere rásimul a lány bőrére a hálóing alatt; csukott szemének szemhéja megrezzen.
   -  Nem. Még mindig semmi. - válaszol rekedten végül. Valamelyest arrébb csúsztatja a kezét - Biztos nem kevered össze valamivel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850189#post850189][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.29. 22:55[/b][/url]

Az elején ő sem tudta hova helyezni térben és időben az egészet. Egy év után sem kerültek különösebben közel egymáshoz, és még mindig roppant keveset tudnak a másikról. Az egyetlen biztos pont, hogy a kémia működik közöttük, de kommunikálni még mindig nehezen tudnak egymással, a bizalmuk majdhogynem nem létező, és jelenleg így próbálnak nekivágni a szülői teendőiknek egy hajszálon egyensúlyozva Noah kapcsán.
- Nem, nem keverem. - Látványosan megforgatja a szemét azzal a tiszta üzenettel a tekintetében, hogy Will egy különösen méretes bunkó. A saját gyereke rúgásait és a bélgázokat csak meg tudja különböztetni... ugye?
- Viszont... - Itt egy picit feljebb húzódzkodik, nagyon óvatosan,és Will felé fordítja a fejét, amennyire tudja, még a szabad karját a nyaka alá is helyezve. A másik még mindig a férje ujjaiba kulcsolódik, ha már úgysem érez semmit Noah rugdosásából. - ... ki tudsz venni néhány szabadnapot? Be kellene rendezzük a szobáját, sürgősen. Lehet, hogy csak utólag fogom a szülés után dekorálni, de legalább a bútorokat meg kell vennünk, a ruháit, a pelenkát, cumisüveg, pelenkázó... Van egy egész listám, és anya elkísérne bevásárolni. - Kisvártatva hozzáteszi: - Muszáj, hogy a meghosszabbításom legyél most, míg nem tudok felkelni és segíteni neked. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850196#post850196][b]William Martin Krise - 2022.07.29. 23:10[/b][/url]

Nem nyitja ki a szemét, így a szemforgatást sem látja, bár el tudja képzelni. Az ajka szélére mosoly húzódik az elképzelt sértettségre. Bájos. Adél mozgolódni kezd, ő ekkor nyitja résnyire a szemét, bár továbbra sem mozdul a kényelmes párnán.
   -  Hát ha adsz egy listát... - kezd bele vonakodva -, akkor végül is összeszedhetek ezt meg azt. De úgyis lehet, hogy néhány hétig nem fogjuk tudni hazavinni. Szóval lesz időd dekorálni meg vásárolgatni, ha szeretnél. Tudod ez ilyen... női dolog. Fészekrakás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850200#post850200][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.29. 23:24[/b][/url]

Összeszorul a torka a gondolatra, hogy Noah nem jön velük haza, s bár tudja, hogy ez egy majdhogynem konkrét tény ezen a ponton, ha koraszülött lesz a fia, mégis nehéz elfogadnia, hogy ne legyen ott vele folyamatosan. Még csak meg sem tudná magyarázni ésszerűen ezt a késztetést- a háttere abban gyökerezik, hogy Adél szeretné, ha fontos lenne valaki számára, és milyen jobb táptalajt találhatna ennek kielégítésére, mint egy magatehetetlen csecsemőt?
- Azt hittem, te modern korunk gyermeke vagy, aki már nem osztja szerepekre ezt? - Van azért némi élc a hangjában, de többnyire inkább játékosság az egész.
- Márpedig a szemem és a kezeim leszel most, drágám. Leendő gyakorló apukaként jó lesz megismerkedned az alapvető dolgokkal. - Nyilván ő sem gondolja komolyan az egészet, de teljes mértékben jogában áll apró büntetésekkel illetni a férjét a legutóbbi húzásáért. Ez egyike lesz a soknak, és még Lengyelországból is szép kis lajstromot hordozott át mostanra magával. Adél nem felejt bizony.
- Szerinted... - Itt kénytelen megállni egy kicsit, és rágódni a szavakon. - ... elvehetik a gyámságot tőlünk Noah felett? Úgy értem, az enyém amúgy is ideiglenesen anyám és apám kezében van, míg... tudod. - Motyogja kissé elégedetlenkedő-bizonytalan hangsúllyal sokkal inkább most már a mennyezetnek (ami a baldachin teteje), mint a férjének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850207#post850207][b]William Martin Krise - 2022.07.29. 23:55[/b][/url]

   -  Gotcha.
A kezét, ami a lány ujjaival összefonva pihent a hasán, most kiszabadítja és két ujját a homlokához érinti, mintha szalutálna. Gyakorló apukaként. Hánynia kell... de végül is igaz. Még nem döntötte el, milyen szerepet tölt majd be a gyereke életében, a terve pedig minden egyes nappal más. Van, hogy úgy érzi, a legegyszerűbb a távolságtartás és bőven lesz ideje foglalkoznia a fiával, ha az már felfogja a társaságát. Ekkor azonban mindig az apja jut eszébe. Martin jószerével egyedül nevelte őt újszülött korában, ő pedig képtelen volt nem rajongással tekinteni rá. Lehet, hogy az ő fia is hasonlóan odáig lesz majd érte? Tényleg igaz a bárgyú elképzelés arra vonatkozóan, hogy az idegenkedés, amit még most érez, szertefoszlik majd azzal, ha tényleg a kezében tartja majd a csecsemőt?
   -  Hát... - az oldaláról a hátára fordul először, majd ő is óvatosan felül. A helyére húzza a pólóját magán - Nem fogja elvenni senki. Ezt megígérem. De arra felkészülhetünk, hogy meglátogatnak majd. Vagy talán kijelölnek valakit, aki ránéz, vagy nem tudom. Őszintén, fogalmam sincs. Mert ettől tartasz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850226#post850226][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.30. 22:34[/b][/url]

Szelíd mosolyra húzódik a szája. Nem tudja, hogy Will mennyire bizonytalan még a témát illetően, igazából egyáltalán nem képes belőni az egész apasággal kapcsolatos érzéseit, mert hol nagyon jelen vannak és intenzívek, hol harmatgyengék és ez folyton változik. Most legalább úgy tűnik, egy hajóban eveznek.
Az egész gyámsági dilemma viszont letörli végül az arcáról a mosolyt teljesen érthető okokból. A férje kérdése után hosszú csend következik, ő a baldachin mennyezetét bámulja, mielőtt újból beszélni kezdene.
- Folyton. Mi van, ha elveszik, mert azt mondják, erre is alkalmatlan vagyok? Hogy megint rám sütik, baj van a fejemmel? Nem tudom, jó ötlet volt-e ide visszajönnünk. - Végül csak kibújik a szög a zsákból, hogy nem érzi itt jól magát, mert túlságosan szem előtt van. De hát nem nagyon tudnak mit tenni, a szülei minden komfortot és ellátást biztosítanak, hogy Noah maradék ideje a születéséig a lehető legnagyobb nyugalomban teljen. Őt gyógyszerezik, hogy a gyerek tüdejének mihamarabbi fejlődését elősegítsék, és felkészüljenek egy sürgősségi szülésre, ha valamelyik kanyart rosszul venné be a terhessége során.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850228#post850228][b]William Martin Krise - 2022.07.30. 23:05[/b][/url]

Látja ő a bizonytalanságot rajta, ha pedig teljesen őszinte akar lenni: vonatkodott tőle, hogy Hévízre jöjjenek. A Machay család eddig sem volt híres róla, hogy a támogatásukkal halmozzák el a lányt, akinek most csak pihenésre lenne szüksége. Az érem másik oldala azonban, hogy Bogolyfalván egyedül lennének. Akkor pedig Adél rá támaszkodna, valakire, aki szintén nem a legalkalmasabb a feladatra.
Figyeli a lány megfeszülő arcát és a kétségbeesett tekintetet, ami a baldachinra függ. Az ő arca egészen ellágyul, hiszen felismeri ezt a feszült kifejezést.
A keze kinyúl, a kézfejével pedig végigsimít Adél arcélén.
   -  Akkor még mindig itt vagyok én. Tőlem nem fogja elvenni senki, amíg pedig én itt vagyok, addig tőled sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850229#post850229][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.30. 23:15[/b][/url]

Visszafordul a tekintete Willre, tűnődően, áthatóan bámulja őt. Néhány napja ki akarta volna kaparni a szemeit, megbüntetni, amiért egy hazug, mocskos csaló. Pár hónapja Will akart tőle elválni, és a mostani veszekedésükkor is elmondta ugyanazt az indokot: mert egy neurotikus kurva. Mégis... újra és újra visszacsúsznak-másznak egymáshoz, ő a hazugságai és a megcsalásai után, Will az alkoholbetegsége és a félrelépéseit követően, de eddig valahogy mindig visszataláltak egymáshoz. Lehet, hogy ők egyszerűen így működnek?
Hamar felkúsznak az ujjai Will arcához, hogy finoman közelebb vonják, és megcsókolhassa őt. Borzasztóan hiányzik, hogy szétkarmolhassa, hogy magához szoríthassa Willt, hogy elkényeztesse, vagy belemélyessze a viperafogait, hogy fájjon.
- Ha Noah nem lenne a képben... - Türelmetlenül szusszant, hagyja a férjét levegőhöz jutni végre, de a keze még mindig az arcán pihen. Ahogy a saját arcán is ott ül az a mardosóan éhes arckifejezés.
- Imádom, amikor kérnem sem kell és átveszed az irányítást a családunkban. So sexy. - Második trimeszter. Ha nem lenne veszélyeztetett... na igen. De így csak marad a súlytalan flört, már részéről. Will mindig okoz meglepetéseket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850231#post850231][b]William Martin Krise - 2022.07.30. 23:51[/b][/url]

Adél közelebb vonja őt, ő pedig nem ellenkezik. Az alkarjára támaszkodik a lány párnán nyugvó feje mellett, a másik pedig bekéredzkedik a pléd alá és felfedezőútra indul a lány testén. A nyaka vonalán, a kulcscsontján majd a mellén simít végig, végül az oldalán állapodik meg. A tenyere Adél csípőcsontjára fog, a karja alatt érzi a lány hasát; amikor pedig a felesége elvonja az arcát tőle, az övére vigyor kúszik.
   -  Pedig pont emiatt van képben. Mert így nézel rám.
Nem tagadta soha: rémesen vonzó felesége van, akiről a hidegháborús időszakaikban is pofátlanul fantáziál. Közelebb hajol ismét, azonban a homlokára nyom egy csókot, mielőtt ismét felülne.
   -  Azért annyira ne szokj hozzá. Anyád mellett labdába se rúgok, szóval ha ő befenyít, akkor az ágy alatt leszek. Szóval. Van listád?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850238#post850238][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.31. 09:43[/b][/url]

- Mégis hogy máshogy néznék a borzasztóan jóképű férjemre, hm? - Persze nem vár választ, de ez az utóbbi pár nap ilyeneket hoz elő belőle. Will végre gondoskodóbb, jobban húz hozzá, és egyelőre az, hogy ez az egész a nyomás hatására történik-e vagy magától, nem fontos. Nem akar szembenézni egy esetleges kellemetlen igazsággal, inkább kihasználja a Noah révén szerzett előnyöket.
Persze, ha Will ennél határozottabb és kezdeményezőbb volna, sokkal jobban örülne neki. Az anyja tényleg képes bárkit maga alá gyűrni akarat tekintetében a puszta jelenlétével, ezt sajnos ő is nagyon jól tudja.
- Van, van. - Nyújtózkodik még párat, mielőtt az éjjeliszekrény fiókjából előhalászná a listát, és átadná Willnek. A legszükségesebbeket szedték össze Magdával, és mivel nem annyira bízik Will szépérzékében vagy jó szemében, ami a gyerekdolgokat illeti, Magda vállalta, hogy vele tart és ellenőrzi, tényleg mindent szakszerűen szerezzen be a férje.
Kellemes ez a meleg otthonosság, jó volna addig megőrizni, amíg csak lehet, Noah születése után is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850245#post850245][b]Széplaki Hannaróza - 2022.07.31. 12:20[/b][/url]

Tíz nem fogadott hívás ugyanarról a számról. Egész órán rezgett a táskám, mintha csak egy vibrátor lenne benne. Csak azért nem mozdultam meg, mikor már negyedjére hívtak, mert tök ciki lett volna belátni, hogy hozzám tartozik a táska. Nem vagyok én ahhoz hozzászokva, hogy valaki ennyit hívogasson, sőt. Gyakorlatilag a családomon kívül senki más nem szokott keresni, így egyből arra gondolok, hogy valami baj történt, míg én órán ültem. Ahogy kiérek az épületből az első dolgom az, hogy telefonáljak. Közben pedig abban reménykedek, hogy nem égett le a ház, nem került senki kórházba, nem történt olyasmi, ami végett mindjárt elvisz a szívroham. - Jó Napot, Széplaki Hannaróza vagyok, erről a számról kerestek vagy tízszer, segíthetek valamiben? - hadarom olyan gyorsan amennyire csak lehet, hangomon pedig érezni, hogy eléggé beijedtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850246#post850246][b]Rónaky Erik - 2022.07.31. 12:25[/b][/url]

Nem hiszem el, hogy azt kéri, hívjam én, amikor alkalmas, és én ezt meg is teszem, amire Mr. Nekem Mindegy Mikor nem veszi fel. Arcátlanságnak veszem, így hát, amikor végre megjelenik a mostanra fejből tudott szám, idegesen veszem fel, és nem is figyelve oda, hogy mit mond a másik, beleszólok.
- Na végre Hankacsek, nem érdekelnek a kifogásaid, ha nem lennél a húgom kezelőorvosa, nem hívtalak volna. Úgy van, ahogy mondtad, a nejed az elmúlt három hónapban több, nagyobb tranzakciót hajtott végre a közös számlátokon. Ha nem akarod, hogy az a nő kifosszon, zároltass. Ne légy idióta papucs, hallod?!
Bosszúsan mondom a helyzetet,  amit kiderítettem, és mivel tudom,  hogy milyen, rögtön javasolok is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850247#post850247][b]Széplaki Hannaróza - 2022.07.31. 12:27[/b][/url]

– ŐőőŐ - ennyi, ennél többet nem tudok mondani hirtelen, hosszan hallgatok és várok, hogy most akkor mi jön még ki a másik fél szájából. Csóró Hankacsek vagy ki, sajnálom én őt, de bemutatkoztam, mondtam a nevemet, mi mást tudnék én még tenni érte?
– Ne haragudjon uram, de téves számot hívogatott, mint mondtam, Széplaki Hannaróza vagyok, remélem megoldódik a dolguk, további szép napot - és tudjátok mit? Kinyomom. Mert megtehetem és mert nem tudom ki ez a segg, de nem szeretném többet hallani hangját az fix.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850248#post850248][b]Rónaky Erik - 2022.07.31. 12:28[/b][/url]

- Mi a…?
Csak nézem a telefont, és lassan, nagyon nagyon lassan eljut a tudatomig, hogy mit mondott. Tényleg bemutatkozott? Olyan ideges vagyok Hank számlája miatt, hogy nem figyeltem erre. Hát akkor ennyi. El is teszem a telefont, és lépek is egyet, de aztán idegesen elhúzva a számat újra előveszem, és megint megnyomom a hívás gombot, remélve, hogy felveszi. A hülyeségem miatt a levegőbe bokszolok, mintha az bármit is enyhítene, és a hajamba túrok. Ezt nem hiszem el, komolyan nem hiszem el. El kellett volna rejtenem a számomat, mert lehet, hogy fel se veszi. Topogok egy kicsit, aminek eredményeképpen leverek egy ceruzát, de most túl ideges vagyok gondolkozni, hogy éppen egy telefon csörög ki a fülemen, és lehajolok érte, miközben csendben szitkozódom.
- Ó, hogy a franc essen beléd.