BK Fórum - A fővároson kívül

Szilágyi Rozina

Nem viselem jól, ha ignorálnak - ez egy olyan tény, amivel a legtöbb engem ismerő ember teljes mértékben tisztában van. Apám, Laines, és hogyan is felejthetném el a testvéremet, amikor egyértelmű, hogy ebben Franciska az élenjáró. És Sloan. Szokásához híven hónapokig magasról tett a baglyokra, amiket küldtem, most azonban olybá tűnik, hogy a fülébe jutott mégis ki keresett fel és hirtelen újra kész lenne visszaterelni mindent a régi mederbe. A társaságom ellenére elmerülök a gondolataimban, ahogy a fákkal körbevett birtok kapujától a hatalmas, borostyánszőtte téglaház, nehéz mahagóni ajtajához lépcsőzöm fel. Tudom, hogy a mai nap mennyire fontos lehet a birtok számára és mégsem tudok teljesen arra fókuszálni. Mindössze Klaudia fogadtatása képes kizökkenteni.
- Iván Uram, úgy emlékszem legutóbb megmondtam, hogy szemtelenség lenne ismét csak egy villámlátogatásra jönnie - szemrehányó hangja ellenére szélesre tárja karjait. Mögötte a házimanó szemforgatva sétál tovább.
- Kénytelen leszek eleget tenni a szemtelenségnek. Csak mára jöttem - ujjaimat a napszemüveg szárára fonom, leveszem, addig szabad kezem az idős asszony hátára simul. - Itt vannak már? - A “nem” egy egyszerű, mellékesen elejtett szóként hangzik el. A hülye is észrevenné, hogy válaszadás előtt szkeptikus pillantást mér Rozinára, végül rám. Szélesen mosolyodom el, már majdhogynem nevetek. - Még nem találkoztak. Szemere Klaudia, a házvezetőnőm, Szilágyi Rozina pedig az asszisztensem - fordulok oldalasan, hogy jobban lássák egymást, miközben mellettük a messzebb eső tőkéken nézek végig.
- Üdv, Villányban - kékjeimet ejtem le a lányra és szemöldökömet ráncolva jut is eszembe: - Nálad vannak a pergamenek és Laines szerződése? Azt mondta a tanársegédével elküldte - és lefogadom, hogy Kőszegi nem feledkezett meg róla. A kérdést követően aztán be is indulok a házba, mielőtt a küszöbön öregszünk meg.