BK Fórum - A fővároson kívül

Szabolcs
#ezmegittRozi

- Koontz mondta azt, hogy az írás nem a fájdalom forrása, hanem a lelki kemoterápia, csökkenti a lelki daganatokat és enyhíti a fájdalmat. És azt hiszem, hogy ez elég jó megfogalmazása annak, hogy mit is jelent számomra az írás, persze egy életrajzi regénynél ez egész más, úgy értem, ha más életét írjuk meg, de…wow, de gyönyörű ez a ház! - nagyot ámulva nézelődtem, ahogy odaértünk a házhoz. Annyira szép és hangulatos otthonnak tűnt az Adler rezidencia, hogy már azt is elfelejtettem, miről is beszélgettünk. Pillantásom ide-oda járt, majd megakadt a gyönyörűen megmunkált mahagóni ajtón, melyhez néhány lépcsőfok után oda is értünk.
Mintha csak megérezték volna érkezésünk, az ajtó már tárult is, s annak küszöbén megjelent egy idős hölgy, mögötte pedig egy kissé szemtelennek tűnő manó kobakja bukkant fel egy pillanatra. Kedvesen mosolyogtam az idős hölgyre, és csöndben hallgattam egészen addig, még véget ért párbeszédük Szabolccsal. Akarom mondani, a házvezető úrral, Adler úrral.
- Jó napot kívánok - mosolyogva nyújtottam kezem kézfogásra, éreztem, mintha picit méregetne Klaudia asszonyság, de végül is, kezet rázott velem és még a házba is beengedett, ez pedig csak jó jel lehetett.
- Fantasztikus vidék - immár Szabolcsra mosolyogtam, s ezután megint csak szemügyre vettem a távoli szőlőtőkéket. Biztosan finom bort készíthettek, eszembe is jutott, hogy jó lenne kisétálni a szőlőtőkék közé, de aztán ki is vertem fejemből ezt a gondolatot. Igaz, Roland mondta, hogy csapjak le rá, meg adjak jeleket, de kérem szépen, ez azért nem illett, még sem hívhattam randira, főleg nem a saját birtokán. És amúgy is, munkaügyben érkeztünk, munkaügy.
Ezt ismételgettem magamban, ahogy elmerültem kékjeiben, s próbáltam kizárni gondolataimból azt a tényezőt, hogy mennyire jól néz ki.
- Ó igen ,nálam vannak, máris - a kicsinek tűnő, ám tértágító bűbáj használatával tágas táskabelsőből némi kotorászás után sikerült is előhúznom a pergameneket, s olyannyira erre koncentráltam, hogy az egyik szőnyegben még meg is botlottam egy picit.
- Ez a szerződés, délelőtt hozta a tanársegéde, és kikötötte, hogy a második példány az övéké lesz, ezért azt kérik majd vissza. Tessék - nyújtottam át a papírosokat, miközben követtem Adler urat át a házon, egyenesen a kényelmesnek tűnő nappaliba.
- Hű, ez eredeti festmény? - torpantam meg az egyik kép előtt, és csodálattal mértem végig az olajvászonra festett tájképet.