Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Majd drukkolok, hogy ne így legyen. - mosolyodom el a gondolatra, hogy amilyen szerencsés én magam is vagyok, nem kizárt, hogy ő is hasonlóan van megáldva, és ilyen esetben bizony elkerülhetetlen lesz ez. Sajnálom, hogy a hely már nem Abigél birtokában van, de elég sokat megmagyaráz abból, hogy ennyire drasztikusan megváltozott a hely kinézete. Abigélhez az a múltbéli illet, ez a mostani szerintem távol áll tőle és Ádámtól is. De hát ha valaki, én már csak tudom, hogy milyen is a nagy új életszemlélet és a nagy új fejezet.
- A családi ebédek rám kevésbé jellemzőek, de valóban, ez a hétvége egy kicsit zsúfolt lesz. Esetleg pénteken a vizsgája után? Ha nem ebéd, akkor egy kellemes vacsora is lehet. Már persze, ha szeretné egy idegennel megünnepelni azt, hogy letette az utolsó vizsgáját. Lehet, hogy inkább meg kellene hagynom a barátnős ünneplésnek azt az estét. - vasárnap, ha őszinte akarok lenni, terveim között szerepelt az, hogy összecsomagolok, és továbbindulok, de most, hogy így felmerült a hétfő, érzek magamban egy cseppnyi vágyat arra, hogy itt maradjak. Pár napot, maximum. - Hétfő. Működhet. A következő hétre még nincsenek terveim. Ami van, alakítható. - komolyabb terveim úgysincsenek, csak az, hogy innen elmenjek, de mivel nincs igazán hova, így akár maradhatok is még egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Oh, basszus, ezt elszúrtam! Végre elcsattant egy csók köztem és Gréta között, erre félrehúzom a fejem, és zavart magyarázkodásba kezdek. Nem csoda, ha az ő arcáról is az összezavarodottság jeleit tudom leolvasni. Egyre jobban elszégyellem magam attól, ahogy viselkedem, így kénytelen vagyok lehorgasztani a fejemet. A lejátszó megérzi a hirtelen hangulatváltozást, egyébként is bosszantó lett volna, ha marad, így a háttérbeli dallamok egy pillanat alatt elhalkulnak. Csak én és Gréta kínos szavai törik meg a csendet.
- Csak megijedtem, ne haragudj - hagyom, hogy egy pillanatig a mellkasomra helyezze tenyerét, majd megfogom és összekulcsolom övét a sajátommal. Így nyugodtabbnak érzem magam, viszont ujjaim forróak az adrenalintól. Túlzásnak tartom, hogy ennyire felhúztam volna magam. A higgadj le kérés úgy hangzik, mintha elvesztettem volna a fejem. Holott pont ő volt az, aki megcsókolt. Én ezt az egészet nem biztos, hogy mertem volna. Mármint eljátszottam a gondolattal, de ez csak egy gondolat. És most mégis valóra vált. Valahogy... túlságosan adta magát a helyzet, hogy mi itt így kettesben, hátul, a konyhában... Szóval ez nagyon kínos!
- Jaja, nem arról van szó. Hanem hogy te a barátunk vagy. És tudod, ott van az a hazakísérős sztori is Doriánnal, mármint tudom, hogy nem volt köztetek semmi, csak hát... Most nem lesz ciki ezentúl, ha átjössz hozzánk? - kérdezem tőle némi kétségbeesettséggel, de leginkább csak összezavarodott hangon, a kezét viszont továbbra sem engedem el. Megrázom a fejem, jelzem, hogy nem kell víz, inkább a forralt bor esne most jól egyébként. Aztán veszek egy nagy levegőt, és némi habozás után, de újból megcsókolom. Nem tudom, mi ütött belém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Áh, értem - esik le a vélt tantusz. - Szóval téged a különleges emberek érdekelnek, igaz? - kérdezem tőle úgy, mintha egy beugratós kérdés lenne, és ha már így elgondolkodom, rögtön folytatódik is magamban a gondolatmenet. Ha magamra nézek, tök átlagos srác vagyok. Egy lelkes, energikus eridonos, akinek sok barátja van, de egyébként nincs semmi különleges hobbim, nem vagyok a legnépszerűbb - bár népszerűtlen se -, és hát igazából ilyen kis jó fiúnak ismernek, talán túlságosan ártatlanul tudok nézni, hogy a végén még senki se gyanakodna rám. Igen, ez eddig sikerült is, elég sokszor, a falazásokkor. De akkor meg már fel kell tegyem a következő kérdést, hisz a zsebembe se lehet túlságosan mélyre nyúlni, és a családnevem sem őrzik ősi lexikonok.
- Valld be, hogy mi viszont csak azért beszélünk, mert egy helyen dolgozunk - A Mikulás nem létezik. Lekonyul az arcomról a mosoly, és az előbb még csillogó szemem is szomorúan néz a velem szemben ülő lányra. Teljesen komolyan kérem tőle, hogy így tegyen.
- Vagy akkor miért? Miért vagyok szerencsés? - olyan hülye vagyok, hogy ezt így nyíltan megkérdezem tőle, amikor eredetileg csak gondolkodni szerettem volna, és azt is hangosan. Alig bírok megmaradni a székben, olyannyira kíváncsivá tesz. Egyszerűen érteni akarom őt. Misztikus egy csaj, vagány és karakán. Túl jó vagyok hozzá, mit enne úgy rajtam.
- Igyekszem - bólogatok a tanácsára, amit olyan lelkesen, már-már tátott szájjal hallgatok, hogy csak a jegyzetfüzet hiányzik a kezemből. - Nos, hát... azt hittem, hogy már láttál az öltöző környékén - nevetek fel kínosan, és elég hangosan. Szokásom ugyanis, hogy a fel-leöltözés közben jut eszembe, hogy valamit az irodában hagytam, így előszeretettel masírozok az étterem hátsó részlege környékén ide-oda félmeztelenül, egy szál alsóban, és ezt sokan hihetik magamutogatásnak, pedig csak egyszerűen szétszórt vagyok.
- Szóval... Megvizsgálnád? - nézek körbe, s legalább ezt már halkabban mondom, így más remélhetőleg nem hallja meg rajtunk kívül. A pizza már az asztalon, a csücskéből vágok egy falatot, de még nem emelem a számhoz. - Hmmmmm, hát azért nem a legkényelmesebb - kezdenek furcsa gondolatok járni a fejemben, pláne azok után, hogy Sadie hozzám ér odalent. Mármint a lábamhoz. A lábával.
- Nem történt semmi - hagyom összeérve, és mosolyogva enni kezdek, lopva rápillantva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ahogy megláttam Dávid reakcióját, rögtön bevillant az, hogy butaságot csináltam. Biztosan félreértettem ezt az egészet, megzavart ez a hangulat és a Karácsony. Kellemetlenül éreztem magam immár és rosszul esett, hogy Dávid ennyire furán viselkedett. Talán leginkább magamat akartam valahol nyugtatni, mint sem őt, ezért is hangsúlyoztam, hogy nyugodjon meg, sőt még egy pohár vizet is hoztam volna neki, de ez mind-mind amolyan pótcselekvés lett volna, csak hogy ne érezzem magam ennyire hülyén a történtek után. Abban ugyanis igaza volt, hogy barátok vagyunk, ráadásul Dorián testvére.
- Látom - bólintottam magyarázatára, s már közben épp húztam volna el a tenyerem a mellkasáról, amikor megéreztem kezét az enyémen. Ezzel most újra meglepett, pillantásom összekulcsolt kezeinkre szökött, mintha perzselt volna az érintése, aztán a tekintetét kerestem, csak hogy értsem, most pontosan mi is a baj. Aztán ahogy a Doriános részhez ért, éreztem, hogy ez egyre kellemetlenebb helyzet számomra. Igazából azt sem tudtam, hogy Dávidék ezeket a dolgokat megbeszélik egymás között, de most ez kiderült, s emiatt csak még kínosabbnak éreztem a helyzetünket.
Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor ráeszméltem arra, hogy őrült nagy hülyeséget csináltam. Hogy ciki lesz-e? Ez az egész már most kínos volt.
- Ha elmeséled neki, akkor biztosan - sóhajtottam, nem mintha Dávidra bármilyen módon is haragudtam volna, leginkább csak nekem nem jutott az eszembe az, hogy a tesók azért megbeszélnek egymás között ilyen dolgokat. Ebből az egészből pedig leginkább csak én jöhetek ki rosszul, ez nem is kérdés, már lassan rám is aggathatták volna a skarlát betűt.
Ő nem kért vizet, én viszont most elpillantottam a pult irányába, mert valamit innom kellett. Lehet, hogy nem vizet, hanem inkább valami mást, de már épp el akartam húzni gyengéd szorításából a kezemet, hogy elinduljak, amikor Dávid megcsókolt. Ezzel persze nagyon meglepett, de alig pár másodperccel később lehunyva szemeimet, elmerültem a csókjában.
- Várj - végül ezúttal én voltam az, aki elhúzódva a csókból most megálljt parancsolt. - Ez…azt hiszem, tényleg rossz ötlet - pedig nagyon is jó volt a csók, de azt is tudtam, hogy ha most nem állunk meg, akkor ennél sokkal tovább fogunk elmenni ezen az estén. Tenyeremet ekkor húztam ki a szorításából, s távolabb lépve a közelségéből, visszaléptem a konyhapulton heverő bögrémhez, majd nagyot kortyoltam a már kihűlő félben lévő forralt boromból. Bal kezemmel megmasszíroztam a homlokom, s aztán újra Dávidra pillantottam. - Most biztosan megvan rólam a véleményed - utaltam ezzel erre az egészre, meg Doriánra. Közben persze az is megfordult a fejemben, hogy vajon ők ketten hogyan is gondolkodnak rólam. Lehet, hogy Dorián adta neki a tippet, hogy velem szórakozhat? Ez úgy igazán rosszul esett. Elég sok minden kavargott a fejemben, miközben a bögrémet fogva elsétáltam az egyik székhez, amire végre letelepedtem, s hol magam elé bámultam, hol meg Dávidra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Látszólag nem azt próbálja kipuhatolni, tetszik-e nekem, de mivel azon vagyok, hogy jó benyomást keltsek, abból kell kiinduljak, hogy talán mégis erről van szó. Szóval nem árthat, ha különlegesnek érzi magát a szememben.
Aztán saját kérdését megválaszolva folytatja egy kéréssel, amitől egyből mintha tíz pontot esne a jókedv-indexe.
- Nem várhatod tőlem, hogy hazudjak. A főnököm vagy! - próbálkozom meg viccel elütni a kérdést, amit értelmezhet akár úgy is, hogy hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy csak azért beszélünk, mert egy helyen dolgozunk. Remélem erre jut, és nem arra, hogy ha azt mondanám, hogy teszem azt, azért beszélünk, mert tetszik, az volna hazugság.
Akárhogy is, kezd megtörni, most már érzékeli, hogy flörtölni próbálok vele, de úgy, mint aki kicsit sincs ehhez hozzászokva. Pedig amúgy tényleg helyes srác, ha nem csüngenek rajta nők, az bizonyára nem a külseje miatt van.
- Hát nem egyértelmű? - kérdezem megjátszott értetlenséggel. - Azért, mert rád kíváncsi vagyok. - Vagy inkább arra, hogy mennyit tudsz még fizetni. És hogy szarul megy-e a legilimencia. Remélem igen.
Nem rémlik, hogy láttam volna, vagy ha mégis, valószínűleg nem érdekelt nagyon még, hogy valami olyat csípjek el, amiért munkahelyi zaklatást kiálthatok.
Alig hallható kérdésére én is csak suttogva felelek:
- Meg hát. - Csak ki ne ragadja valaki a kontextusból.
Látom Jankovitson, hogy hosszabban elgondolkodik az iroda méretét illetően, és közben újabb két pohár pálinka köt ki az asztalunkon. A lábát pedig már nem húzza vissza félősen. Kezd alakulni ez a bértárgyalás.
- Igyunk a sikeres vállalkozásodra, és arra, hogy az emberek szeretik az ilyen .. kaját, amit árulunk. - Majdnem kimondtam, hogy szart, és a moslék is a nyelvemen volt, de ügyesen megálltam!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Bólogatok lelkesen egy sort, de már inkább tényleg nem folytatom a mesélést a munkáról, különben elfelejtem befejezni és a végén kénytelen lesz lecsapni. Most adtam rá amúgy is aurori becsületszavam, hogy nem veszem zokon, de azért még lehet, hogy fájna a dolog, ha érzelmileg nem is, de fizikailag. Főleg, ha egy székkel talál fejbe kólintani például, mert gyorsan körbe pillantva nem sok más opciót látok azért. Furamód egyébként, vagy talán inkább csak meglepő a dolog, olyan különös, amit nem tudok igazán megmagyarázni racionálisan, találok benne valami vonzót, ahogy az asztal túloldalán felkönyököl.
- Felléptem már vele itt-ott, legutóbb egy barátnőm fotókiállításán szolgáltattam én a háttérzenét, de azért mégse az a nagyon menő hangszer, mint egy gitár vagy dob. Ne érts félre, imádom, csak úgy nem az, amitől megvadul mindenki a környéken - válaszolom jót mosolyogva magamon. Annak idején háromszor is megkérdezték a szüleim, hogy biztos ezt akarom-e, mert egyébként is hihetetlenül drága volt. Én viszont akartam. Ma is szeretem, csak mágiamentesen nem feltétlen könnyű szállítani, és mivel nem valami zenekar tagja vagyok, jobbára a szobámban ácsorog, amíg időm nem jut játszani rajta.
- Na látod, ez az, ami menőn hangzik - felelem széles mosollyal, elismerően bólogatva arra, hogy mit is szeretne majd még, azon túl, hogy mit csinál éppen. - Huh... hát eléggé ilyen rock meg metál vonalon mozgok, esetleg még némi popzene is belefér, de az már csak ilyen extra, ha minden más végigment kétszer és átkapcsolok a rádióra kb - osztom meg vele a részleteket, ha már így zenéről beszélgetünk. - És amúgy felléptek mostanság valahol esetleg? Lehet meghallgatnám, ha úgy alkalmam adódna rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Aha - helyesel szűkszavúan, mielőtt a következő kérdésre pedig vállat vonna válasz gyanánt. Most erre mit mondjon az ember? Sose szerette az intézményes oktatást, mint olyat, mert kellőképpen sok olyan tárgy van benne, amit a háta közepére se kívánt soha. Mikor fogja használni az életben azt a varázslatot, amellyel egy patkányból kupát tud varázsolni az ember? Vagy éppen milyen indíttatásból akarna valaha is jósgömböt venni a kezébe? Választási lehetősége azonban nem kifejezetten volt az alaptantervnek hála, hiszen egy varázslástani alapvizsgán úgyis kérik az átváltoztatástant is éppen úgy, mint a bűbájtant, ha szereti, ha nem. Ilyen szempontból a mestertanonci képzés már sokkal inkább volt kedvére való, hiszen a szakiránya megválasztásával már megszabadult olyan tárgyaktól, amelyek sosem érdekelték, s így nem volt kénytelen ilyesmikkel foglalkozni még véletlen sem.
- Jobb volt, mint a Herzberg - válaszolja végül, nem térve ki további részletekre a téma kapcsán. Inkább arra világít rá, ha már a munkát is érintik, hogy olybá tűnik időnként, mintha Martin élete egybefolyna a munkájával, túlságosan is.
- A családom, a könyveim... sok minden létezik még a munkán kívül - közli, mielőtt újfent belekortyolna a sörébe. Nem fog azon töprengeni, hogy vajon Martin tényleg nem lát ezen tovább, vagy egyszerűen csak a Rellonosokra jellemző ambíció lehet amögött, hogy ennyire a munka körül forog az élete. - Neked még senki nem mondta, hogy bárki pótolható? - kérdezi meg szája szegletében egy kissé kaján mosollyal, amint a másik azt mondja, hogy itt nagyobb szükség van rá.
- A szerződésem véget ér, amint kifut a projekt, és azzal a lendülettel fognak találni a helyemre valaki mást, ahogy azt mondom, hogy szép volt, jó volt, elég is volt. Pont elég tehetséges boszorkány és varázsló akad még itt, aki képes ugyanarra, mint én, ha kell, még jobban is. Erre nem biztosíték a nevem - mondja sztoikus nyugalommal, mindez a legkevésbé sem zavarja. Ismét megvonja aztán a vállát - Kíváncsi vagy, csak azt nem tudom, mire. Egyébként igen, Vajákosról származom, és apám még mindig a környéken él. Időnként meglátogatom, és nem kizárt, hogy hallottál már róla, hamisított ereklyék azonosításával foglalkozik. Füst Nimródnak hívják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ez kedves - állapítom meg most már visszafogottabb mosollyal a teám fölött pislogva rá, mielőtt még kibogoznánk az ezt követő kis félreértést szerencsére meglehetősen gyorsan. Az még mindig eszembe se jut többnyire, hogy ha zavarba jövök, ezt illúzióval is palástolhatnám, legfőképpen azért nem, mert nekem az illúziómágia művészet. Nem is igazán szeretném arra használni, hogy mögé bújjak.
- A péntek is megoldható, megbeszélhetem Beccával, aligha haragudna, de ha már így... szóval ha a hétfő alakítható, akkor legyen inkább az. Az hangzik biztosabbnak - válaszolom nem a legösszefüggőbb gondolatmenetet prezentálva éppen, de végtére is, igaza van, a péntek Beccáé, hétvégén meg még én is elígérkeztem Piroska nénihez takarítani is, a hétfő tökéletes lesz. Majd addig mindent elrendezek, és ha jól emlékszem, aznap még nem is dolgozom egyébként sem. Csodás. El is mosolyodom a gondolatra.
- Nagyszerű lesz. Mindjárt meg is nézem, de úgy emlékszem, hétfőn nem is dolgozom, és majd mindent elrendezek, hogy nehogy ne maradjon üres asztal. Ebéd vagy inkább vacsora legyen akkor végül? - kérdezem meg még, biztos, ami biztos, mert én ezt beírom asztalfoglalásnak. Szeretném megnézni azokat a képeket, ha már ilyen világjárt utazóhoz akadt szerencsém. - Addig nyugodtan barátkozzon meg az étlappal, arról meg én kezeskedem, hogy minden finom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Megvonja a vállát. Most nem jut eszébe se érv, se ellenérv, bár az igazat megvallva, nem is nagyon próbálkozik találni sem. Leköti a hamburger, amit éppen jóízűen rág, mielőtt az egyik szalvétát összegyűrve Balázshoz vágná pillanatokkal később, bár ha annyira akarja, fizessen nyugodtan végülis.
-Ja, főleg, ha nincs rajtam... azt vettem észre - jegyzi meg két falat között éppen, felpillantva, mert valahogy az elmúlt hetekben ahányszor csak találkoztak, a végén valamelyikük a másiknál kötött ki éjszakára. Nem panaszkodik, mi több, ezt most valahogy élvezi is, mert kifejezetten kötetlen ez az egész mégis a maga módján. Még azt is felveti nem sokkal később, hogy nem lenne-e kedve Balázsnak amúgy megnézni Stockholmot, ha már nemsokára visszalátogat oda.
Igen, ez egy meghívás, és nem tudom - feleli kissé megemelve a szemöldökét, amikor a férfi a talárjára kérdez rá. Beletelik pár másodpercbe, mire kapcsol, hogy miért is kérdezhette a másik, és hirtelen összeráncolja a homlokát.
- Balááááázs, neked tényleg csak ezen jár az eszed? - szól rá, bár ő is elneveti magát, mielőtt az egészet belefojtaná az utolsó falat hamburgerbe, mert úgy érzi, ezt talán mégsem itt kellene megtárgyalniuk. Ráérősen rágja azt az utolsó falatot néhány percig, addig is átgondolva, mit is válaszoljon a kérdésre, legalábbis az utolsóra.
- Uhm... most csak meghívtak egy rendezvényre, az egyik volt kollégámat díszdoktorrá avatja az egyetem, és akkor már maradnék kicsit. Hiányzik Stockholm. A Bagolykő meg... nyeh, ott van Hédi... de túl sok választásom nincs, mert vagy bepróbálom itt a rúnatant, vagy az foglalkozhatok az átoktörés módszertanával, amit ki nem állhatok. Szóval az... alszom még rá. Utálom, de muszáj - válaszolja végül, és megissza a maradék üdítőjét is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Menteni akarom a menthetőt, ő már a kezét húzná el, de én még ragaszkodom az érintéséhez. Szeretném, ha nem ijeszteném meg a viselkedésemmel. Mondjuk pont én ijedtem meg. Hogy pontosan mitől, az nem teljesen világos számomra. Egyszerűen váratlanul jött ez az egész. Gréta nagyon határozottnak tűnt. Mondjuk, ha belegondolok, ő általában ilyen szokott lenni. Szeretem, hogy vagány, de ott van a fejemben, hogy azért másokkal is szívesen kezdeményez. Én túl érzékeny vagyok ahhoz, hogy kockára tegyem a sokéves barátságunkat egy ilyen vágy miatt, ami valljuk be, eléggé megmozgatta a fantáziámat itt a konyhában. Ami furcsa még ebben, az az ismertségünk, és hogy azért eddig úgy láttam, hogy Dorián érdekelte jobban. Nem volt még komoly kapcsolatom, de jól olvasok a jelekből, ismerem azt a nézést, ahogy pillantott rá, még ha az öcsémmel ennyire sose elemeztük ki a dolgot, mert a közeli barátainkról ez túlságosan kockázatos lett volna. Persze tudom, hogy nem akarja rajtam keresztül féltékennyé tenni, meg minden, csak hát... Egy sor megválaszolatlan kérdés van, én meg csak azt mondom, hogy ne siessünk annyira, ne veszítsük el a fejünket, mert rossz vége lesz.
- Hé, most ezzel mire célzol? - basszus, érezhetően a szívére vette, amit mondtam. Nem kellett volna utalnom arra, hogy tudok a hazakísérésről. - Nyugi, nem teregetem ki senkinek a testvéreim magánéletét. Csak arra akartam utalni, hogy... én eddig úgy éreztem, nem én érdekellek - azt már nem teszem hozzá, hogy ha nem én, akkor Dorián, mert ha úgy fogalmaznám a mondandómat, az olaj lenne a tűzre. Jó lenne, ha tovább tartott volna a csók, minthogy rögtön a történteket elemezzük. Ezért megpróbálok újra visszatérni ahhoz a jó pillanathoz egy újabb csókkal. Ez azonban nem tart sokáig, Gréta elhúzza magát, én még az eddigieknél is jobban összezavarodom, és elszégyellem magam.
- Nem igazán értelek... - beletúrok a hajamba, és én is a bögrémhez sétálok, hogy igyak belőle. De legszívesebben kiönteném az egészet mérgemben, hogy így elrontottam a pillanatot... Ez is csak én lehetek.
- Gréta, ha az lenne rólad a véleményem, akkor nem lennénk jóban - világosítom fel, megnyomva az az szócskát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Valamiért jólesik az egómnak a beismerése. Pedig meg is sértődhetnék, hiszen ha viccnek is szánta, hogy a főnöke vagyok, és ez adja az ismertségünk alapját, kétségtelenül igaza van. Mégis, olyan jólesik ezt hallani, ilyen fiatalon. Mert még fiatalnak gondolom magam. Nem vagyok már gyerek, hanem beléptem a legjobb korszakba. Buli, szórakozás, de már felelősséggel, anyagi eszközökkel, sokkal nagyobb szabadsággal, mert nincs szobafogság következményként a kihágásokért. Na, de ha csak a munka kötne minket össze, akkor csakis munkaidőben találkoznánk. Meg még esetleg a suliban, mert ugyanoda járunk. És most mégis a faluban tanyázunk, velem szemben ül, kiöltözött, vacsorázunk, és hát... Ez csak jelent valamit! Elmosolyodom.
- Kíváncsi? - ismétlem meg a szót, mintha először nem értettem volna. - Mármint, most ezt tegyük tisztába, a felsőtestemre, vagy... hogy esetleg titkolok valamit? Vagy hogy hogyan festek elegáns ruhában, mert eddig csak a konyhai szettben, illetve talárban láttál? - próbálok vicceskedni, de egyre inkább csillog a szemem az izgatottságtól. Félbehagyom az evést, az újabb kör pálinka az asztalunkon landol, azonban pillanatok alatt felemelkedik onnan, hogy egy újabb koccintással lehörpintsük. Jólesik, jobban, mint az első kör. Sokkal jobban kijön a gyümölcsös utóíz. Jó ez a cucc, lehet, még egy harmadik is elfér, mert hát három a magyar igazság, csak ezt Sadie még nem biztos, hogy tudja. Pláne a ráadást.
- Azért egyél is - tanácsolom jóindulatúan, teret engedve magamban az aggódó báty szerepének. Kis hatásszünetet hagyok, ami alatt látszólag nagyon gondolkodom valamin, és közben a velem szemben ülő társam méregetem. Csak utána szólalok meg, félénken, kerülgetve a forró kását. - Egyébként... A te ruhád is magára vonzza a szemeimet... Hirtelen elképzeltelek, ahogy ráülsz a seprűre. A rendelőink biztosan örülnének, ha a munkaruha helyett erre nyitnának ajtót - mondom ki hangosan, amit gondolok, majd bekapok egy falatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Még az is lehetséges, hogy félreismertem a srácot, talán több is van benne, mint amennyit először engedni láttatott, és nem hiszem, hogy csak azért, mert a munkahelyen nem a barátkozás az elsődleges, hanem mert zárkózott volt eddig.
De kezd megnyílni, legalábbis felbátorodni. Talán az ital, talán a hely, vagy amit jómagam gondolok, hogy én váltom ki belőle. Még szép, hogy utóbbi.
- Arra mindenképp - nevetgélek, mint valami idióta, aztán kicsit előrébb hajolok. - De a titkaidra is, de még mennyire! A kajálda csak álca, igaz? Valami minisztériumi ügynök vagy, vagy hasonló.
Persze nyilván nem hiszem, hogy ilyesmiről lenne szó, de ha már felvetette, tényleg érdekel, milyen más oldala van, amit még nem láttam.
Bólintok, és már emelem is a villám, hogy ne csak az alkohol legyen a gyomromban, mert döbbenetesen gyorsan szívódik fel, és kezd a fejembe szállni máris. A lábam felett már így is elvesztettem kicsit az uralmat, mert percek óta a másikét simogatom vele. Persze kibújtam a cipőből, a szép ruhákra vigyázni kell.
Felnevetek, ezúttal már őszintébben, ahogy előadja képzelgését rólam. Ajkamba harapva, derűsen bólogatok, miközben ecseteli a munkaruha reform előnyeit.
- Ennél már csak úgy lenne kihívóbb, ha valami rövid szoknyában pattannék seprűre - mondom, és hagyok neki pár pillanatot, hogy azt is elképzelje. - Nem lenne persze túl praktikus, oldalasan kéne ülnöm rajta, és még úgy is belekapna a menetszél.
A rövid után a másik italomért nyúlok, és abba is belekortyolok, közben végig szemkontaktust tartva. A fene a májam, miért bírom én ilyen rosszul ezt? Vegyél vissza, Sadie!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Furcsa csalódottság fut át rajtam, amikor azt mondja, hogy megoldható a péntek, és nem értem, hogy miért. Tökéletes lenne, mert akkor vasárnap, de legkésőbb hétfőn útra is kelhetnék. Aztán visszatérünk a hétfőre és én bólintok. Legyen igy, ne kapkodjunk. Végül is egy nap még nem a világ.
- Legyen vacsora. - addig még egyszer meglátogatom a nagyszüleimet, megnézem, hogy szükségük van-e valamire a temetés után, beszélek velük még egyszer, lehet, hogy utoljára. Idősek már, félő, hogy amikor újra erre járok, már csak egyikükkel találkozom, míg a másiktól végső búcsút veszek. Ilyen család lettünk, akik csak temetésekkor találkoznak. - Köszönöm, ez igazán kedves öntől. - húzódik szélesebb mosolyra a szám, miközben a pénztárcámért nyúlok, hogy a két teát és borravalót nyújtsak át neki. - Sajnos lassan indulnom kell, vár egy megbeszélés, de köszönöm a teát, csodálatos élmény volt, és köszönöm a társaságot. - jó érzés ennyire jó érzéseket kiváltó emberekkel találkozni. Ő kifejezetten szimpatikus, kellemes jellem, aki vidámságot és csodálatot csepegtetett a napomba. - Hétfő este hét? Megfelel? - kérdezem még, és ha igen, vagy, ha nem, de mond egy másik időpontot, akkor felírom a kis naptárba, ami mindig a zsebemben van, egy kicsit korábbi időponttal, hogy ne késsek, és végül elköszönve kisétálok. Az ajtóból még visszanézve biccentek egyet, aztán a hivatal felé veszem az irányt egy sokkal kellemetlenebb csevegés okán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A kellemetlen érzés csak az első pohár elfogyasztott pezsgőig tart. Onnantól elkönyvelem, hogy az finom, és máris sokkal kellemesebben telik az idő. Persze lassan kortyolgatok, körbe is nézek, kik vannak itt, de aztán erről hamar leteszek, mert elfog a kényszer, hogy felálljak és elsétáljak. Aurélnak végülis egy szava sem lehetne, elvégre én eleget tettem. Bejöttem ide, leültem, de... tényleg nincs erre semmi szükségem. Bátorságra, arra lenne. Elmondhatnám akkor neki, hogy nem azért nincs senkim, mert nem léptem túl Márkon, hanem azért, mert aki érdekel, nagyon nem a mi világunk.... nagyon, nagyon nem. És túlságosan tartok attól, hogy a legjobb barátom csalódna bennem.
- A sok egy viszonylag szubjektív fogalom - zavarban kellene lennem, mert ideült a nem is annyira ismeretlen fiú, mégis csak mosolyogva billentem oldalra a fejem. Az iskolában töltött időm java részét ott töltöm, névről ismerem azokat, akik tényleg sokat járnak oda be, és noha tényleg sűrűbben láttam az eridonost, nem állítanám, hogy túlszárnyalta volna magát, de nem én fogom a követ vetni rá. Én például képtelen vagyok a könyvtárban tanulni, akárhányszor felnézek az egyik polcra, egyből elfog a késztetés, hogy rendet tegyek rajta, úgy meg igazán nehéz vizsgára készülni. Otthon meg a kutyáim miatt nem, így marad a szabad levegő, vagy egy viszonylag fedett hely, ha épp esne az eső. Szerencsére mindkettőben bővelkedik Bogolyfalva.
- Köszönöm, én is szeretem a zöldet, és megajánlom a K-t átváltoztatástanból - csillan fel a szemem a haját nézve. Mindig jó érzés látni, hogy valaki tud olyat, amit más nem. Szomorúnak kellene lennem, vagy talán irigynek, de csak elismerő a tekintetem.
- Miért vagy itt Laca? Hát nincs elég csinos lány az eridonban? - egyáltalán nem értem, mit keres itt a fiú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egyetértően mosolyog, mert ez az igazság, tényleg tetszik neki mindenhogy, de leginkább ruha és cipők nélkül, ezt kár lenne tagadnia. Azt pedig egyáltalán nem bánja, hogy az a csónakházas este így alakult, mert ugyan fogalma sincs, hogy merre is haladnak, de remekül érzi magát Detti társaságában és erről nem biztos, hogy le tudna mondani.  - Hát pedig jó lenne, ha előkerítenéd - mosolyog, miután tisztázódott, hogy ez bizony egy meghívás volt. Sejtette, csak hallani is akarta, mert Detti bizony nem sűrűn dobálózott efféle meghívásokkal. Szemöldökeit közben fel-le emelgeti, mire végre csak leesik a nőnek, hogy miért is jönne jól az a talár.
- Nem mindig, csak úgy fél óránként - röhög fel, közben végig nyalja az ajkait, s megint csak mélyen néz Detti szemeibe. Oldalra néz, a mosdó irányába, kissé beindult a fantáziája, igaz már felnőttek és nem kamaszok, de őt nem feltétlen zavarná, ha Dettit sem.
- Nanana - megcsóválja a fejét, mert már érzi, hogy ismét elindul a Hédi lavina.  - Először is, felejtsd el azt a nőt. Nagy az iskola, ha meg szembe jön, majd rámosolyogsz. Aztán meg szerintem meg kellene próbálnod azt a rúnatant, lehet, hogy jó lenne, mégis csak taníthatnál, lennének diákjaid, inspirálhatnád őket - egy kicsit próbálja Balázs noszogatni őt, hisz ez nem is lenne olyan rossz elfoglaltság itt a faluban.
- Egyébként elmegyek veled. Stockholmba. Csak beszélek a munkaadóimmal, hogy néhány napig távol leszek. Meg szólok a lakótársamnak is, mielőtt még frászt kapna, hogy eltűntem - mosolyodik el, ha Dávidra gondol, igazán megkedvelte őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Mi volt a gond a Herzberggel? Az alapképzést ott végeztem - bizonyára tudta rólam, de azért elmondtam, mintha ez mentségül szolgálna a tapasztalataira. Nem vagyok véresen lokálpatrióta, de a valamikori alma matert azért nem tartom kibírhatatlan helynek, s ami azt illeti, a Durmstrangról sokkal több negatívat hall az ember. Pont ezért lepődtem meg rajta. Zárkózott, magamnak való diák voltam, ott pedig tény, hogy ezekkel a tulajdonságokkal kilóg a sorból az ember, de nem igazán zavartam sok vizet, elvoltam a magam kis világában, és ezt a többiek is elfogadták, tűrték. Hagytak érvényesülni, engedték a saját fejem után menést.
- Ez bizonyára így is van - tudtam ezt, mert számomra is nyilvánvaló, de elfogott egy kellemetlen érzés, ha jobban belegondoltam. Mély levegő, gondolkodás. Ott van Min Jong, az üzlet, a kiállítások, a közös idő. A barátok, akikből nincs sok, de vannak. A hobbijaim, a nyelvtanulás, kertészkedés, a ház csinosítgatása. Család azért mégsem valószínű, hogy lesz. Anyámat szoktam látogatni olykor, hol sűrűbben, hol ritkábban. És talán néhány rokon szegről-végről, alkalomadtán. Ez lenne a munkán kívüli élet. Mégis, amire a legbüszkébb vagyok, az a saját kitartásom.
- Lehet, hogy csak a munkáról tudok a legkomfortosabban beszélni másoknak. Míg minden mást inkább megtartok magamnak. Ezért tűnhet úgy, hogy akörül forog minden. Nem nyílok meg - vontam vállat, mintegy elfogadva a saját kis igazságomat, magyarázatomat a jelenségről. Lehet, hogy Álmost ez nem érdekli, de ha igen, azért jó lett volna éreztetni vele valahogy, hogy nem egy munkájához és posztjához végletekig ragaszkodó minisztériumi dolgozó ült vele szemben.
- És utána mi a terv? - érdeklődtem. Látszott, hogy elfogadta a sorsát, készült rá, belenyugodott. Nekem is lennének lehetőségeim, ha így alakulna, de nem tartok ott. Álmos azért hiányozni fog a csapatból.
- Hallottam, igen - erősítettem meg. Viszonylag szűk szakterület ez ahhoz, hogy ennyi idő alatt ne maradjon valaki észrevétlen. - A Füst nem túl gyakori név, amennyire tapasztaltam. Vajákoson egyébként még nem jártam, és abban sem vagyok biztos, hogy tudom, merre van - árultam el, kinyújtóztatva lábaimat az asztal alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Most viccel, vagy komolyan gondolja? Mert akkor én is poénkodom. Tudom, hogy a lányok nyelvén még néha nehezen értek. Bajban vagyok a jelek megfejtésével, ez sosem volt az erősségem. Valahogy túl sok csaj volt körülöttünk családilag, és ebben nagyon különbözöm Doriántól, akinek meg valahogy sokkal könnyebben alakult a szerelmi élete, és ez még enyhe kifejezés. Az enyém sem teljesen makulátlan, de sokkal több benne a csalódás, félreértés. Azóta jobb, ha óvatosabb vagyok. Most viszont elég egyértelmű jeleket látok. Akkor meg lehet, hogy mindezidáig vak voltam, és a tudatalattim szándékosan nem láttatta velem a fától az erdőt? Nincs időm, hogy az asztalnál, a pizza fölött ülve visszafejtegessem a Sadievel lezajlott összes párbeszédet, de jobban el kellene rajtuk gondolkodnom.
- Derítsd ki! Biztosan elég ügyes vagy ahhoz... Ki tudja, mire jönnél még rá - próbálok titokzatos hangon beszélni, hátha még jobban felcsigázom. Úgy látom, érdeklem. Megilletődve ücsörgök a székben, eszek is fél szeletet, hátha el tudok e mellett vonatkoztatni attól, hogy reflektorfénybe kerültem nála. S amíg a kaját rágom kétpofára, odalent kellemesen hozzám ér a lába, amit hagyok, kifejezetten élvezek. A sarkamra lépek, lehúzom az egyik cipőm a másikkal. Remélem, nem szabadul fel büdi szag belőle, mert néha meg tud izzadni, főleg ha lámpalázas vagyok. Mindenesetre, így zokniban vagyok az egyikkel, és diszkréten, kissé ügyetlenkedve viszonozni tudom a lábtaperolást, élvezve, hogy ezt a jelek szerint következmények nélkül megtehetem.
- Nahát, neked aztán tényleg nagy a fantáziád. Akárcsak nekem. Csak úgy cikáznak a gondolataim - bókolok, s vele együtt belekortyolok az italomba, hogy leöblítsem a falatokat. - Fogadjunk, hogy van is ilyen ruhád, csak még nem merted felvenni mások előtt - húzom össze a szemeim, miközben viszonylag közel hajolva hozzá gyanakodva végigmérem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Arra, amiről az előbb beszéltél – sóhajtottam – Doriánra. Azon az estén feljött hozzám, de túlságosan kiütötte magát, így nem volt semmi – egészítettem ki, bár fogalmam sem volt arról, hogy Dávid egész pontosan mennyit is tudott erről az egészről. Utólag belegondolva, elég ostoba voltam, hogy nem mondtam azon az estén határozottan nemet. Fejemet megtámasztva meredtem a bögrém irányába, mielőtt újra kortyoltam volna a borból, az íze még mindig mennyei volt, bár talán túl édes volt most ehhez a pillanathoz. - Eddig én is...- tártam szét a karjaimat, nagyon is össze voltam zavarodva, már csak azért is, mert nem tudtam igazán választ adni Dávidnak. Teljesen érthető volt az, ha összezavarodott, de azt hiszem, engem is megzavart a túlzott figyelmessége, már nem tudtam, hogy mindez csak a pillanatnak szól-e, vagy valóban kedvelem őt. Mondjuk kedveltem, persze, hogy kedveltem, csak mellette ott volt a mamlasz öccse is, aki szintén megkavarta bennem mindent. - Jó tudom, sajnálom – vettem egy mély levegőt, de el is pityeredtem közben, ujjaimmal kezdtem törölgetni a szemeim sarkát.
- Ne haragudj rám Dávid, nem tudom, hogy mi ütött belém – pillantottam rá közben, elég vacakul éreztem magam miatta. - Nem lehetne...nem lehetne, hogy elfelejtsük ezt az egészet? - mi mást is mondhatnék, miközben magam sem tudtam pontosan, hogy mit akarok? Csak arra tudtam gondolni, hogy nem szeretném őt elveszíteni egyetlen csók miatt, igaz, fogalmam sem volt, hogy számára ez mit is jelenthetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

- Azokkal túl sok a macera. Egy vagyonba fájt a klasszikus hárfa is, már nem, nekem, hanem a szüleimnek anno, aztán meg rúnáztatni még egy fél vesébe kerülne minimum, szóval ezt inkább elengedtem - válaszolom neki széttárva a kezem. Amúgy is másképpen alakult az életem, mint azt tíz évesen képzeltem még, és erről nem a hárfám tehet. Örülök, hogy így is akad néha egy-egy olyan alkalom, mint Alíz fotókiállítása, ahol mégis játszhatok rajta kicsit közönség előtt is, életvitelszerűen azonban erre már koránt sincs se időm, se energiám minden egyéb mellett. Ne tessék félreérteni, értékelem a megoldási javaslatot, és igaza is van, csak nem látom úgy, hogy nekem megérné azt a pénzt és fáradtságot, amibe ez kerül, mert leginkább magamnak játszom, a hallgatóságom pedig a macskák és a lakótársak.
- Na, az teljesen jó, hogy akadt azért megoldás. Mondjuk csalódtam is volna Beniben, ha elutasít valami ilyet, az úgy nem vallana igazán rá - válaszolom annak kapcsán, hogy a színjátszósok probatermén osztoznak. A koncertre pedig még a szemem is felcsillan szerintem, olyan lehetek, mint azok az anime karakterek, akiknek hirtelen kistányér méretűre nő a szeme, amolyan fizikai képtelenség kategóriájába eső módon, és úgy csillog, hogy a Napra lehet nézni, de arra aztán tényleg nem. Túllelkesedném? Lehet. Az igazat megvallva ez az évem azonban sajnos még annál is inkább csak a munka és iskola közötti ingázásról szólt, mint az azt megelőző.
- Szerintem tiszteletemet fogom tenni. Jó kis kikapcsolódásnak hangzik - állapítom meg végül már valamivel visszafogottabb mosollyal, bólogatva is párat, mielőtt még a munkám kerülne szóba.
- Aha, persze. Nem titok, a Varázsbűn-üldözési Kommandónál vagyok. Návay tizedes - közlöm büszkén húzva ki magam, szélesen mosolyogva. Azért tíz éve ezt még éppen csak eldöntöttem hirtelen elhatározásból, nem gondoltam, hogy ide eljutok. - Amúgy nyomozónak tanultam, és egyelőre főleg irodán vagyok, de már nem mások kávéját és ebédjét szerzem be egész délelőtt, szóval alakul ez. Na és te tudod már, hogy mi leszel, ha nagy leszel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Nem tetszett nekik a mentalitásom - közli röviden és tömören, hogy onnan nemes egyszerűséggel eltanácsolták. A Durmstrang után egyébként is furán érezte magát Svájcban, úgyhogy annyira nem bánta, és gyanús, hogy ha nincs a nővére, az alapvizsgáit se tette volna le, mert a mai napig nem tudja, hogy neki könyörgött-e többet, hogy adjon egy esélyt a Bagolykőnek, vagy az akkori igazgatóságnak, hogy adjanak egy esélyt neki. Visszagondolva hálás is neki, hogy nem mondott le róla, mint ahogy az apjuk elengedte a kezüket, ez azonban aligha tartozik Martinra. Meg is tartja magának, s egy újabb korty sört követően bólintással nyugtázza a másik válaszát. Nem tud már mit hozzátenni ahhoz, hogy egyetért, a munkán kívül is van élet.
- Nekem jó így is - válaszolja szenvtelenül, megrántva a vállát. Ha Martin munkáról akar mindenáron beszélni, nem fog ő ezen vitatkozni, ám legyen. Már így is szóvá tette, hogy olyasvalakinek tűnik, akinek a munka az élet közepe, és minden akörül forog. Legalábbis eddig ez róla a benyomása minden eddigi interakciójuk alapján, még ha most nem is úgy beszélgetnek, mint eddig, ugyanis ez az első alkalom emlékei szerint, hogy nem az aktuális projekt valamelyik részletét tárgyalják meg, hanem csak úgy általánosságban, mondhatni, elméleti szinten társalognak munkáról a sör mellett.
- Fogalmam sincs. Hazaköltözöm, vagy éppen lógok tovább a nővérem nyakán itt, belekezdek valami újabb képzésbe, gondnok leszek megint az iskolában vagy a temetőben, ha van üresedés, ékszereket készítek, tényleg nem tudom. A lehetőségek tárháza végtelen - közli a vállát vonogatva, mert ezen különösebben még nem gondolkodott. Ilyen tekintetben talán már impulzívnak is mondható, az eddigi döntései mindenképp ezt támasztják alá, leginkább csak megy a szíve után.
- Gyakoribb, mint az Ohridszki, de jogos meglátás. Vajákos meg a Bánságban található, leginkább már üdülőfalu. Ha hallottál Herkulesfürdőről, nincs messze, és a közelben található Farkasfűpuszta is a Duna-kanyarban. Érdemes oda ellátogatni, ha még nem jártál - reklámozza kicsit a vidéket, ahonnan származik, szerinte mégiscsak a világ legszebb csücske. - Még egy korsó sört?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ha nem ennyire minden előzmény nélküli lenne ez a megbeszélés, még akár azt is hihetné bárki, hogy éppen egy randit szervezek le pillanatok alatt, de csak egy ártalmatlan vacsoráról van szó, miközben megnézhetek pár képet az utazásairól.
- Rendben, akkor vacsora - válaszolom egy mosoly kíséretében felpillantva, és gyorsan beírom a foglalásokhoz hétfő estére a nevem. Úgy kényelmes is lesz, nem kell semmit átszerveznem. Tiltakozásra emelem aztán a kezem menten, amint fizetni szeretne.
- Jaj, nem kell, tényleg. A vendégem volt a kedvenc teámra, remélem, ízlett is - mondom. Az üzletnek ugyan nem tenne jót, ha mindenkit meghívnék teázni, főként, hogy ez egy teaház, de néha belefér, hogy egy-egy tea árát csak beteszem a kasszába, hogy mégse legyen belőle hiány, valakinek meg volt egy jó napja. Most éppen neki, közben meg kellemesen el is beszélgettünk, sőt, azt is megtudtam, milyen volt régen a hely. Talán majd kipróbálom, milyen mértékben tudom használni az illúziómágiát és mondjuk egy röpke délutánra képes lennék-e olyanná varázsolni a helyet, amilyen volt. Főleg, ha erről is mutat képet, és pontosan fogom tudni, hogy hogyan is nézett ki ez a teaház, mielőtt Vicky átalakította volna.
- Nekem tökéletes - válaszolom, az órát is odafirkantva a nap mellé, majd elköszönésképpen még utána integetek, mielőtt leszedném a pultról a csészéket, hogy elmosogassak és mindent a helyére is rakjak nem sokkal később, aztán pedig kiszolgáljak néhány újonnan érkezőt is és elgyönyörködtessem őket néhány illúzió-pillangóval, ha már igazi úgyis csak a lepkeházban akad.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Héé... nőj már fel - szól rá, hitetlenkedve rázva közben a fejét. Balázs olyan lett, mint valami nagy kamasz, aki hirtelen másra sem tud gondolni. Újabb szalvéta repül felé, de ez aligha segít a helyzeten, amit tovább tetéz azzal, ahogyan éppen ránéz, majd a mosdó felé pislog.
- Felejtsd el - közli vele határozottan, megdörzsölve a homlokát, mintha olyan igazán gondterhelt lenne, de most nehogy már elkezdjenek úgy viselkedni, mintha még mindig tizenhét évesek lennének, akik nem tudnak megülni a fenekükön. Ráérősen iszogatja az üdítője maradékát inkább, és még némi sültkrumplija is akad, amivel foglalkozzon, amíg a tanítás kérdését fejtegetik. Nem annyira álma megint a nővére árnyékában létezni, mintha nem lenne elég amúgy is a családja közelében élni, de tudja, hogy nem sok választása van. Vagy ez, vagy valami, amit még kevésbé szeret. Az átoktörés Ákos szakterülete, neki inkább kötelező volt, szükséges rossz, aminek árán ereklyevadász lehetett. Tény, hogy elboldogul az átkokkal is, de mégis jobban átkoz, mint amennyire gyakorlottan töri meg az átkokat. Erre vannak hivatásos átoktörők, akik ezt élvezik, ő pedig ezt nem szokta bánni, remekül megvan a dologgal elméleti síkon is, ha van éppen választási lehetősége.
- Aztán majd jönnek az okos levitások. Emlékszel, amikor egy elsősből karácsonyfát csináltak páran a klubhelyiségben? - kérdezi visszaemlékezve diákéveire. Nem akar ő annyira senkit sem inspirálni azért, inkább a maga kedvére szerezné meg a doktori címet is, mielőtt még megunná a jelenlegi munkáját és esetleg visszatérne terepre a Nemzetközi Ereklyevédelmi Szervezet valamelyik kis csapatában, hogy ismét izgalmas helyeken fordulhasson meg a világ minden táján.
- Helyes - válaszol aztán a férfi mondandójára egy mosoly kíséretében. Stockholm tényleg nincs is olyan messze, és pár nap távol Bogolyfalvától nem fog ártani. - Van pár régi ismerősöm Häxholmenben, akiknél alhatunk pár napig, de lehet megkérdezem, hogy van-e üres szoba valamelyik helyi fogadóban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Tudom, hogy a többség mit gondolna arról, amit csinálok, és fordított esetben nekem sem esne jól, de ne nevettessük ki magunkat: nekem feltűnne, ha valaki csak megjátssza magát, és a kihasználásomra hajt.
Aztán persze - gondolok bele kicsit - lehet elérem a célom, behízelgem magam nála annyira, hogy megkapjam, amit akarok, csak aztán nehogy többet akarjon ő is, mint amennyit hajlandó vagyok felajánlani.
De egyelőre nem szaladok előre gondolatban, hiszen még a jelenben vagyunk, és nem ott.
- Mindenre rá tudnék jönni - biztosítom róla magabiztos mosollyal. Nyilván tudom, hogy "csak" egy étteremtulaj, de a tudásban semmi izgalmas nincs, a fantáziában annál több. Afelől pedig, hogy hogy is néz ki ruha nélkül, egyelőre csak a fantáziámra alapozhatok.
Közben kibújik a cipőjéből, és most már félreérthetetlen módon flörtölünk a lábainkkal az asztal alatt. Időszerűnek tűnik kicsit feljebb, egészen combja belső feléig, lábai közé felkúszni. Rövidek az enyéim, szóval sikerül anélkül kivitelezni, hogy beletérdelnék az asztallapba. Kevésbé lennék izgató egy fájdalmas fintorral az arcomon.
- Akad egy-kettő - füllentek, mert kihívó ruhákban épp nem bővelkedek, a legrövidebb szoknyám is térd fölé ér nem sokkal, és nagyjából egyszer volt rajtam. - Megnéznél bennük? Referencia gyanánt a következő munkaruha beszerzéshez.
Határozottan kezd beütni az alkohol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bólintok egy aprót, és úgy nézek rá, mint aki a történet folytatását várná, vagy hogy pontosan mire akar ezzel kilyukadni. Oké, ezt eddig is tudtam. Mármint most azért megkönnyebbültem, hogy ő is ugyanezt a sztorit mondja el, mint az öcsém. Meglepetésekből a mai napra azt hiszem kijutott bőven, nem hiányzik egy újabb csavar. Nos, szerintem az is egyértelmű, hogy tudok erről a dologról, és egy kicsit fura is az eset. Mert nem az zavar, hogy megtörtént, mármint a semmi. De ugye mégis együtt aludtak, és szerintem azért, mert Gréta akart valamit Doriántól. És ez az utóbbi tény aggaszt. Hogy nem akarok pótlék lenni. Biztosra tudni akarom, hogy tőlem szeretne valamit. Az időzítéssel van a baj. Mert hát eddig a barátom volt Gréta, és remélem, ezek után is az marad. Már ha van esély arra, hogy a helyzetünk rendeződjön.
- Szóval én csak egy barát voltam... vagyok... - és nem mondom tovább, mert inkább elharapom az ajkaim a felgyülemlett érzések hatására. Mert nem akarom hozzátenni, hogy egy barát, haver, ráadásul gyerekkori, akivel azért ha épp egyedül van, és nincs más, jólesik csókolózni. Lehet, hogy ez bizonyos lányokkal működne, de Gréta más, több szempontból is. Vele azért ennek durva következményei lehetnek, ha megkavarjuk a dolgokat. Borzasztó dühöt érzek magamban, amiért megtette. Nekem mit kellett volna tennem? Ellöknöm magamtól? A szándékot már mindképp látom, az bőven elég ahhoz, hogy feltépje bennem a sebeket. Forralt borozganti, hogyne... kettesben. Olyan hülye vagyok, hogy vakon ehhez a helyzethez asszisztáltam...
Inkább tényleg vízért megyek, egy nagy lendülettel kiöntöm a bögrém tartalmát, és türelmetlenül megtöltöm vízzel, majd sebesen elkortyolom a tartalmát.
- Hát én is - mondom neki sértődötten, miközben a fejemet rázom. Ezt most csúnyán elrontotta... De ahogy a szemem sarkából látom, hogy könnyezik, megesik rajta a szívem. Ismerem Grétát, és tudom, hogy sajnálja, őszintén bánja.
- Nincs gond, Gréta... Magányos voltál, kellett valaki. Hidd el, megértem - nyújtok át egy zsebkendőt beletörődő hangon. - Ha ettől jobban érzed magad, nem mondom el senkinek a ma estét. Még Doriánnak sem - ajánlom fel a lehetőséget, hogy megnyugodjon. Nekem nem tudom, mennyi időbe telik ezt feldolgozni, de fel vagyok dúlva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Előbb értem ide, bent várlak. Remélem kávézol. Puszi! Pötyögi Nárcisz az unokahúgának, mert valamivel korábban érkezett az étterembe és foglalta el az asztalukat az étterem lepkeházra emlékeztető részén. Kikért magának és Lilinek is egy-egy különleges kávét és amíg vár, Nagy Katalin új könyvének olvasását folytatja.
Unokahúga a felnőtt húga helyett terelgetni való kis barikája, úgyhogy amikor lehetősége van rá, szívesen tölti szabadidejét Lilivel. Hogy a mai program hogy alakul az ebédet követően, csak a lányon múlik.
- Lil! Szia! - int oda, mikor a Várkonyi lány megérkezik. Fel is áll, hogy puszival fogadja, aztán gyorsan végigméri. - Csinos vagy. Csak nem használtad a parfümöt, amit legutóbb vettünk? - beleszagol a levegőbe és nagy szakértőként hümmögni kezd. Emlékezteti az illat arra, amire azt mondta, "ez te vagy".
- Kértem neked is - mutat a gőzölgő kávéra, habár nem biztos benne, hogy szereti. Sebaj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Elgondolkozik megint. Úgy látszik a vele szemben ülő aurornak ez lehet a módszere. Arra készteti az embereket, hogy elmélkedjenek. Ujjai megint a karkötőjére tévednek, amit a már emlegetett Alberto Rubya parancsnoktól kapott, amikor beépett az auror kötelékbe. Fontos emlék számára. Tio Berto mindig támogatta és folyton azon volt, hogy megértesse szüleivel, hogy lányuk jó helyen van ott, ahová került. - Néha. Igazából inkább azt érzem, hogy kár volt ennyi évet a katedrán töltenem, amikor annyival többet tehettem volna kinn a való életben. Ez nem bűntudat, inkább megbánás - magyarázza gesztikulálva, majd beleiszik poharába és elmosolyodik azon, ahogy a férfi kijavítja. - Igen, ez az! Két legyet egy csapásra! - reagál vidáman, hogy közben arra jusson, hogy ideje lesz megtanulnia a gyűrű nélkül boldogulni. Úgyis tetszik neki a nyelv. Keres majd egy tanárt és belevág. - Ismeri Tio Bertót? Akarom mondani Rubya parancsnokot? Vagy az unokanővéremet Artemisia Rubya professzort? - kérdezi szélesen mosolyogva. Olyan jó lenne valakivel beszélgetni, aki hallotta már a családjuk nevét. Ritkák az ilyen emberek, mint a fehér varjak, de hátha akad végre egy ilyen személy. Reménykedve néz a vele szemben ülőre. - Azt már kiderítettem, hogy tehetséges táncos volt. Képzelje! Megnyerték egyszer a későbbi férjével a helyi tehetségkutatót. Aztán még azt is megtudtam, hogy itt vannak eltemetve a gyermekei a város széli temetőben. Szomorú történet... - sóhajt megtörten, mint aki átérzi a gyász fájdalmát. Amikor olvasta a nő naplójából készült könyvet már akkor is nagyon mélyen érintette. Hiába teljesen más a természetük, meg tudta érteni. Rokonának megszakad a szíve. Végül ebbe is halt bele. Nem a betegségébe, hanem a bánatba.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Megértőn bólintok szavaira, azt kommunikálva finom arcmimikámmal, hogy tudom, mit érezhet, és ismerem a gondolatösvényt, mely erre vezette. De aztán mélyet sóhajtok, és szavaim megtámogatva nézek szemébe.
- Higgyen nekem, mikor azt mondom, nem volt elpocsékolt idő az sem. Ön bár nem volt kint eközben, de aktívan részt vett mások fejlődésében, akik talán már kint vannak, vagy kint lesznek rövidesen, és nagy hasznát veszik majd az öntől tanultaknak. Akik a háttérből segítenek, ugyanúgy nélkülözhetetlenek.
Nem ritkán tapasztaltam meg én is, hiszen akármilyen tehetséges is voltam, ha kizárólag magamra támaszkodom, már nem lennék itt.
Megrázom fejem, és visszamosolygok a nőre.
- Nem, személyesen legalábbis nem volt szerencsém egyikükhöz sem - válaszolom.
A tánctehetségéről nem hallottam, de arról igen, hogy milyen tragikus élete volt. Látom, hogy elszomorítja a velem szemben ülőt, ezért aztán úgy érzem, muszáj a pozitív dolgokra koncentrálnunk inkább. Nem mintha a gyászt nem lenne fontos megélni, a veszteséget feldolgozni, de a múltban ragadni emiatt nem szabad.
- Szóval ő is tanított? - kérdezem, a "professzor" megnevezésre célozva. - És ha lehetősége lenne beszélni vele, mit akarna tudni?
Hiszen kutat utána, bizonyára a tényeken felül szívesen belátást nyerne a gondolataiba is.