Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Ne mondj ilyeneket, a végén még kiderül, hogy animágus az a macska – ezen még képes lenne beparázni Balázs, pedig ő aztán nem sok mindentől fél, de na. Nem régóta ismeri Dávidot és a fene tudja, hogy honnan szedte össze azt a két szőrgombócot. De ha már itt tartanak, tényleg jó ötletnek tartja, hogy átmehetne Detti egy vacsorára, szívesen mutatná be őt Kozáknak.
- Miért, nem nyilvánvaló? - kérdez vissza, szemtelen mosollyal fürkészve a vele szemben ülőt, ha most nem egy nyilvános helyen lennének, akkor bizony felkapná és valószínűleg letépné róla a ruhát. Itt viszont viselkednie kell, és kibírnia legalább estig, tekintve, hogy még nagyon sok programjuk van délután.
- Oké, tudom – utal ezzel a nő megjegyzésére az iskolával kapcsolatban. Mi tagadás, Balázs sok rossz döntést hozott, ezek miatt bűnhődött is bőven, viszont nem tudja, hogy most megérné-e folytatnia azt, amit annak idején elkezdett. Vagy ha nem is azt, valami mást. Ahhoz persze pénz kellene, ő viszont jelenleg nem tart ott. Igaz, a rablásokból maradt még némi pénz, és már eltervezte, hogy valamikor azt is felkutatja, de enyhén szólva nem egyszerű ezt kivitelezni akkor, amikor egy régebbi auror folyton a nyakában lohol. Semmi kedve újra összeakasztania a bajszát a törvénnyel, de Dettit csak nem kérheti meg, hogy fedezze őt, amíg az erdő mélyén ás. Már így is egyszer majdnem lebukott, mikor azok a kölykök ott tomboltak a tóparton.
- Áh, a sárkányőrség kizárt – meg is rázza a fejét, nem hülye ő , hogy porrá égjen. - Nem is tudom Detti, ne beszéljünk inkább erről – láthatóan zavarja a téma, a szórólapokra viszont rábólint, az még talán belefér. Ekkor érkezik meg a másik Óvári lány, Balázs is csak lopva néz oda, kerüli is a szemkontaktust, mert már csak az hiányzik hogy Hédi melléjük sétáljon.
- Hát de ez akkor is gáz, nem válik el Mátétól, de azért ide mászkál egy másik fószerral? Ha Te ilyet csinálnál velem, biztos kitekerném a nyakad – mondja egy kedves mosollyal, nem azért, hogy ráhozza a frászt Dettire, inkább csak így adja a tudtára, hogy ő ilyennek nem örülne.
- Gyere, lépjünk le gyorsan – súgja oda, aztán feláll, de fordul is el, hogy hátával takarhassa Dettit, így könnyen eltűnhetnek a hárpia közeléből.
- Még úgyis dolgom van a városban. Te bemész az egyetemre most? - kérdi, miközben távozóban vannak a burgerezőből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Csak kedvességből bókol unokahúgának, megalapozza a közös vásárlásukat, amikor majd kritikusabban fog hozzáállni. Lilinek szüksége van egy új ruhatárra, meg némi ízlésre is, az biztos.
- Vékonyka vagy, rád fér egy kis édesség - természetesen nem bántásból mondja, ha kritizálni akarná unokahúgát, egyértelművé tenné gondolatait. - Olvastad már? Remélem hamarosan érkezik a folytatás is, Kata egyszerűen lenyűgöző író - rajongóként beszél róla és így, hogy Lili szerint jó a vége, még lelkesebben fogja folytatni.
- Az oviban minden szuper. De a szülők... - úgy sóhajt fel, mintha valami gond lenne velük. - Az egyik kislány apukája, te Lili, az az ember... Úgy meghajtanám, ha érted... Ma volt egy elég érdekes álmom vele és egy sráccal, akit a faluban látok egyre gyakrabban. Húúúhhh - cinkosan mosolyog, tuti zavarba hozza nyíltságával unokahúgát és még a homlokát is megtörli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Igen, már én is észrevettem - mondja kissé fancsali arcot vágva, mert bizony látta már magát a tükörben és sosem tetszett magának úgy igazán. Tényleg vékony, de nem is nagyon tud hízni, hiába is eszik.  - Vagy lehet, hogy sportolnom kellene valamit. Te mit sportolsz? - kérdez rá, mert megfordul a fejében, hogy esetleg, ha Nárcisz nem bánná, akkor alkalomadtán becsatlakozna hozzá. - Igen és annyira jó a vége - lelkesen csillognak a szemei, lehet, hogy valamelyik nap újra is olvassa, mert Kata tényleg remekül bánik a szavakkal. Ha kell nevettet, máskor meg megsirattatja az embert, akárhogy is nézzük, remek történeteket kreál.
Belekortyol a kávéjába, ami még mindig az egyik legfinomabb itt a városban, a kiskanállal pedig egy kis tejszínhabot is bekap mellé.  - Nem értem, meghajt?- Lilien egy kicsit gondolkodik, de ahogy leesik neki, egy picit azért elkerekednek a szemei is. - Jajj Nárcisz - nevet és talán még el is vörösödik, mert nem igazán szokott ilyen dolgokról beszélni. - Egy fiú? Milyen fiú? Mesélj! És mi volt pontosan az álomban vele és azzal az apukával, hogy is hívják?- ezt már sokkal érdekesebbnek tartja, régen az álomfejtés is nagyon érdekelte, így talán majd most is megfejthetik az unokanővére álmát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nonó után új kihívás az, hogy tudom, hogy az új randipartner idősebb nálam. Nekem ugyan nagyrészt mindegy egy életkor után, hogy ki mennyire idősebb, vagy fiatalabb, de tudom, hogy ez nem mindenkinél van így. Viszont nem tudom, hogy a könyvtárosunk - amióta itt van, szerintem többen járnak oda, mint addig, nem is értem, hogy miért... - hogy van ezzel, vagy egyáltalán mennyi esélyem lenne valójában nála. De végül is azért vagyunk itt, hogy megismerkedjünk valamennyire, aztán majd később kiderül... vagy beborul.
- Jó, ez igaz - helyeselek neki, ha már olyan helyes. Nem tudom még, hogy mit kellene csinálni, ezért is próbálkozom be a zölddel, és szerencsére jól sül el, még megajánlott jegyet is kapok.
- Jó, hát azért nekem könnyebb a dolgom - ez tényleg igaz, az átváltoztatástan órán sokkal egyszerűbb dolgom van, mert szinte mióta az eszemet tudom... átváltozom, vagy legalábbis sokat gyakorlom. Azaz sokkal jobb vagyok ÁVT-ből, mint az átlag, mert a beleérzést és egyéb mentális dolgokkal már nem kell foglalkoznom, mert a véremben vannak, szó szerint.
- De van, természetesen. Mi van, ha mást keresek, nem csak egy csinos lányt, vagy nem az a lényeg. Nem mintha bajom lenne bárkivel is, de talán eddig nem jó helyen keresgettem. Mi van, ha pont itt és pont most találok meg valakit, aki... nos, hülyén hangzik kimondani, de mondjuk, akire vágyom. Az sem biztos, hogy tudom, hogy kire, vagy mire vágyom és egy beszélgetésből kiderülhet még ez is, nem? - vonok végül vállat és töltök egy kis italt magamnak, mivel látom, hogy előtte már van egy félig töltött - vagy kiivott - pohár. Kicsit nézem őt, hát nem tudom, hogy egy ilyen vakrandiból egyébként mit lehet kihozni, lehet, hogy előbb érdeklődni kellett volna.
- De amúgy a könyvtárba is járnak helyes fiúk, vagy lányok, tehát akár visszafelé is feltehetném a kérdést, nem igaz? - talán egy kissé szemtelen a kérdés, de mindenképpen jogosnak érzem. Azért próbálok nem infatilisnak tűnni, szóval bár kedvesen mosolygok, igyekszem nem bárgyún vigyorogni.
- Nem vagyok biztos benne, hogy van értelme egy ilyennek mindenki számára, lehet, hogy az enyémre sincs. De ez valami új, és érdekel, hogy ki gondolja még úgy, hogy megpróbálkozik valami másik módszerrel. Ha körbenézel, meglepően sokan vannak így ezzel, ami számomra meglepő. Ennyire nehéz lenne találni bárkit is? - teszem fel a kérdést, majd kortyolok egyet. Tiszta filozófusnak gondolhat, pedig sokkal egyszerűbb lélek vagyok szerintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Azt hiszem jól döntöttem a túrótortát illetően. Jól esett a könnyű krém, az erdeigyümölcs pedig épp elég ízt kölcsönzött neki. Valaki egyszer megjegyezte korábban, hogy le sem tagadhatnám, úrilányként neveltek, hiszen még enni is különleges finomsággal tudok. Sosem próbáltam ezen változtatni, miért is tettem volna? Néha azonban eszembe jut.
- Azt hiszem az ispotály érdekesebb volna számomra. Amikor eljöttem otthonról, nyugalomra vágytam, de azt megkaptam Párizsban, meg az első itt töltött évemben. Most már vonz a nyüzsgés és azok a helyzetek, amiket a munka adhat az ispotályban. - Szívesen meséltem, hiszen kérdezett, én pedig nem szeretek titkokat őrizni. Időbe telt, de megtanultam nem szégyenként megélni, hogy dolgozó asszony vagyok, ráadásul a férjem nélkül. Csak ezért tudtam olyan könnyeden beszélni.
Az ő történetét épp olyan figyelemmel hallgattam, mint ahogy előtte ő hallgatott engem. Még a halvány mosol is visszakúszott az arcomra. Szépnek találtam, hogy így tisztleg a bátyja emlékezetének. Az ő gyásza teljesen más lehetett, mint az enyém. Három húgom van, de el sem tudom képzelni, milyen volna egyiküket elveszíteni. Valójában, nem pedig úgy, ahogy megtettem a kapcsolat megszakításával.
- Korábban soha nem is tervezted, hogy tanítani fogsz? - érdeklődtem. - Nekem valahogy mindig egyértelmű volt, hogy egyszer tanárnak fogok tanulni, a gyógyítás pedig a képességemből adódott. De sosem gondoltam volna, hogy tényleg évekig csak a tanítás lesz az életem. Mindig úgy képzeltem, hogy elsősorban feleség és anya leszek. - Halvány mosoly ült a szám sarkában, finoman még a vállamat is megvontam hozzá.
A sütemény közben egyre fogyott. A jó tortát könnyű gyorsan eltűntetni, és mondják, hogy jó társaságban repül az idő. Regi pedig egyértelműen jó társaságnak volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Családja már megint szabotálni próbálja. Nincs jobb dolguk, mint őt valahogy eltántorítani a tereptől. Most éppen az anyja akciózott és szervezett be neki egy vakrandit. Isten tudja kivel fog ma találkozni. Mert fog, az már biztos. Anyja kérlelte, hogy csak egyszer tegye már azt, amit kér tőle. Szívesség lenne egy régi barátnőjének, aki aggódik, hogy a fia sosem nősül meg és ő így nem kap unokát. Mia ezt úg, fordította le magában, hogy a pasas vagy olyan csúf, hogy ha leküldik a tárnába, feljön a szén. Vagy olyan okos, hogy messze elkerüli a kapcsolatok aknamezejét. Mindkét esetben úgy végződik majd az este, ahogyan szeretné. Ezért mondott rá igent. Túl nem gondolta a dolgot. Azért nem egyenruhában ment, bár fontolgatta. Kellemes az idő ezért megmaradt a jól bevált klasszikus kis fekete ruhánál és hozzá egy vörös körömcipőnél. Hozzá egy laza blézer és kész. Haját kiengedte,  a sminket nem eröltette. Kimerült szempillaspirálban és egy vörös rúzsban. Így lép be a pizzériába. Ez is egy fricska családjaik számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Először nagy gondosan ügyködöm a késsel és a villával, hogy fenntartsam az úrifiú látszatát. Pedig nem vagyok arisztokrata származású, nagyon nem. Aztán lehet, hogy a pia miatt, de végül vállat vonva kézzel tolok be egy szeletet, mert annyira csábítóan néz ki a tányéromon, hogy vétek lenne húzni az időt, mielőtt a számban élvezhetném a mennyei ízeket. Azért vigyázok, hogy ne ajnározzam túl a pizzériát, pláne nyilvánosan, hiszen akárhogy nézem, még mindig az egyik konkurenciánál vendégeskedem.
Feltűnik, hogy hozzám képest neki vagy kevésbé jön be, vagy nem annyira éhes, de mindenképpen több marad a tányérján. Ez egy darabig nem zavar annyira, aztán eljutok odáig pillanatok alatt, hogy csak szóvá tegyem valamennyire.
- Annyira mégse vagy éhes? Vagy kitöltötte a gyomrod a pálesz? - tanakodom szórakozottan, kissé idétlen hangon felnevetve hangos kérdéseim után, azt hiszem az alkohol miatt.
- Hát persze - vágom rá határozottan. - Hiszen én hagyom jóvá - rugalmas vagyok. Mindenben. Bár fejben nem tartom számon, inkább csak ráérzek, kinek milyen az órarendje, ki melyik napon szokott dolgozni. Sadie sajnos állandóan repked valahol, csak a csomagokért szalad be, pedig jobban mutatna a pultban. Főleg ebben a ruhában. Biztosan több vendégünk lenne.
- Én tudok várni - sajnos. Mert hozzászoktam. Emiatt viszont ne aggódjon. Kissé keserű mosoly jelenik meg rajtam, majd folytatom. - Na ja, a kastély amúgy is felejtős. Na de így nem sok lehetőségünk marad - nézek ki a fejemből tanácstalanul, hogy most mi legyen. Lehet, túlságosan eleresztettem a fantáziám, amikor elképzeltem, ahogyan beszöktet az alagsorba, azon belül is a lányok körletébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Megrázom a fejem, ami annyira nem jó ötlet, mert a lendület viszi magával kissé, az alkoholtól könnyű lett, vagy inkább nehéz..? Nem is igazán tudom, de inkább újra a pohárért nyúlok, mielőtt válaszolnék.
- Jól laktam.
Tényleg elég volt, ha többet ennék, csak eltelnék, és akkor nem lenne kedvem vagy erőm máshoz, mint fetrengeni, márpedig azt gyűlölöm. Inkább előbb abbahagyom az evést, mielőtt idáig eljutnék, ráadásul most még komoly esélye van, hogy be is csíptem, az este pedig még hosszú, jobb lenne nem megajándékozni az utcát egy nagy adag rókával. A kevésbé szőrös típusra gondolok.
Hiába utalok rá, hogy ráérek, és nem muszáj itt befejeznünk az estét, mintha nem venné a lapot, pedig már kezdtem azt gondolni, hogy elengedte magát kellőképp, és sikerült magamra hangolnom. De ha még egy kicsit nyüstöli kell, hát legyen.
- Ha gondolod, visszamehetünk a Bogolyba - vetem fel alternatívaként. - Gondolom.. szóval biztos nálad van a kulcsa, nem? Meg van tuti máshová is kulcsod. Mehetünk oda is.
Legalábbis gondolom, hogy étteremtulajként, a családi hátterével megengedhet magának egy saját lakást vagy házat is, csak nem a kajáldában lakik. Lábammal továbbra is simogatom az asztal takarásában, most már egy érzékenyebb részre is tévedve, miközben huncut pillantással fixírozom arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Asszem jobb, ha én is befejezem az evést. Még van pár szelet a tányéromon, de nem az a célom, hogy megpukkadjak. Ami bekerült a gyomromba, az keveredik majd az alkohollal, amiből hát... nem is számoltam pontosan, mennyit ittam, de az éhgyomorra pálinkázás azért erős kezdés volt. Utána jött csak a többi, és mondják is ugye, hogy nem jó dolog keverni a piákat. Hát, itt az eredménye. De még megállhatok, ha nem is az ivásban, hát a falatozásban. Teljesen jól vagyok, de tényleg. Eskü. A hangulatom is pazar. Egy nagyon picikét szédülök, de lehet, beképzelem.
Nem erőltetem tehát tovább nála sem, hogy folytassa, legfeljebb elcsomagoltatjuk, ha akarjuk. Bólintok egy aprót a válaszára, és levezetésképp rajta legeltetem a szemem. Fáradt vagyok már, elbambulok, hát tehetek én arról, hogy pont rajta akad meg a szemem? De olyan érdekes és különleges ez a szett, amit ma felvett. Élesen különbözik minden korábbihoz képest, amit eddig láttam rajta.
- Nos, igen-igen. Sztem induljunk, úgyis arra megyünk. Be kellene ugranom egy-két papírért az irodába. Elkísérsz? - mindig van nálam kulcs, mert sosem lehet tudni. Mármint, amilyen munkamániás tudok lenni, vagy csak megszokásból benne marad a zsebemben. Tényleg van ott papír, amit el kell hoznom, és hát amúgy is illene elkísérnem Sadie-t a kastélyig, a hely meg útba esik. Bejöhetne, hát végül is ott dolgozik, aztán hát meglátjuk. Még mindig nem akarom elhinni, hogy jól értem-e. Azt meg nem lenne jó felhoznom, hogy még otthon lakom. Dorián hetekig ezzel ugratna, Panka meg sokkot kapna, ha látna valamit.
Megigazgatom magam odalent. Mosolyogva végigsimítok a karján, majd magam elé tartva lovagiasan nyomok egy csókot a kézfejére. Aztán intek a pincérnek, hogy fizetnénk. A vacsorát természetesen én állom, ha hagyja. Támaszkodnom kell az asztalnak, amikor felegyenesedem, de nagy nehezen összeszedem a cuccaimat, és karon fogva társam, távozom a pizzériából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Megvilágosodtál - kontráztam rá, ha már ennyire evidensnek próbálta éreztetni, hogy nem meglepő módon felnőtté vált. Csakúgy, mint bárki más. Attól még szerintem a fejekben megmaradhat a gyerekes gondolkodásmód, sajnos, úgyhogy valóban igaz a mondás, hogy a kor csak egy szám. Ha felidéztem az emlékeimet, mindig is érettebbnek tartottam magam a korosztályomnál. A személyiségemet tekintve pedig elég erős alapokkal rendelkeztem. Nem volt pálfordulás az életemben, semmi olyan mérföldkő, ami merőben befolyásolta volna a jellemvonásaimat. Az anyámmal való kapcsolatom konszolidálódott valamennyire, enyhült a pesszimizmusom, illetve finomodott az olykor durva szókimondásom, így talán a külvilág már azt hiheti, hogy kevésbé morgok dolgokon. Ezt leszámítva, semmi extra.
- Bajkeverő gyerek voltál egyébként? - kérdeztem rá direkten. - Nekem már akkor is nehéz természetem volt, de elfogadták, hogy fura vagyok, és békén hagytak - a tudásomat nem vitathatták, a nyers stílusommal megpróbáltak együtt élni, a diákok egyébként sem kerültek hozzám túl közel. Furcsa belegondolni, hogy milyen régen volt már ez az időszak, és mennyi minden telt el azóta.
- Mintha menekülni akarnál... - kénytelenül elmosolyodtam ezen a kis kirohanásán. Dacosnak, hajthatatlannak tűnt, szilárd elhatározással a hangjában. Már pedig semmi ilyesmiről nincs szó, legalábbis nem rossz szándékból akartam a közelemben tudni. Nem is volt szempont, hogy nekem dolgozzon. - Honnan veszed, hogy ennyire érdekelsz másokat? Talán rosszabbodott mostanában az állapotod? - nem érdekelt az aktája, csak a teljesítménye, és nagyon ritkán a csapathoz való hozzáállása, mert akármennyire irreleváns számomra, azért a közösséget befolyásolja, hogy ki milyen hangulatban dolgozik, és hát néha kénytelenek vagyunk kommunikálni, összedolgozni egymással. Azt bizonyára tudta, hogy a képességek nagyon érdekelnek, mégis, inkább tekintettem erre valamiféle kórra, betegségre, amitől szenved, mintsem profitál. Bár biztosan rengeteg kiaknázatlan lehetőség van abban, amit tud. Már ha valóban tudja néha kontrollálni. Összefontam magam előtt a karjaim, és úgy figyeltem őt.
- Nem olyan rossz hely a minisztérium -  tettem még hozzá, de nem akartam, hogy azt higgye, a személyügyről küldtek, ezért témát váltottam.
- Így fogok tenni - jelentettem ki, aztán megvártam, amíg Álmos visszatért az újabb korsó sörömmel, és a koccintás után folytattam. - Csak nem arra célzol, hogy értékelnem kellene a tényt, hogy apám még életben van? - lehet, rosszul értettem, de erre most nagyon felvontam a szemöldökömet. Kényelmetlenül mozgolódni kezdtem a székben, érezve, hogy olyan felé terelődött a beszélgetés, ami felé nem biztos, hogy akartam.
- Nincs. Miért? - pislogtam értetlenkedve, amint belekortyoltam a sörömbe. Hideg volt, enyhén habos, könnyen lecsúszó. Egészen felfrissítette a torkomat. - Én vagyok a kizárólagos örökös - már ha erre akart utalni, mert mi másra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ja - helyesel tömören, bólintva is ráadásnak. Martin kérdéseitől némileg furán érzi magát. Nem tudja megfogni az érzést, de még mindig mintha nagyon megtudni igyekezne valamit a másik, ami nem kifejezetten van ínyére. Meg is vonja inkább a vállát válasz helyett, és belekortyol a sörébe.
- Mindegy már, nem? - zárja le végül a témát valamivel később, elvégre mostanra ez amúgy sem mérvadó. Most sem éppen egyszerű természet, ahogy azt bizonyára Martin is nagyon jól tudja, lévén a projekt vezetőjeként vele dolgozik, az igazán mellékes, milyen volt húsz, tizenöt vagy éppen tíz éve.
- Martin... - mondja ki a másik nevét rosszallóan, szemét forgatva. Nem hiszi el, hogy a másik ne tudná pontosan, miért kénytelen rendszeresen járni a pszichológushoz, ahogy azt se, hogy ne tudná, hogy szerepel a minisztériumi nyilvántartásban. Az biztos, hogy akik felvették egy tényleges diploma nélkül arra a munkára, nem megsajnálták. Hátát nekiveti a szék támlájának, és legurítja az utolsó kortyot is, továbbra is mellőzve, hogy válaszoljon. Semmi elől nem menekül, de nincs kedve magyarázkodni, és nincs kedve ehhez az egészhez. Évek óta úgy véli, elég felnőtt, hogy tudja kezelni az ezzel járó felelősséget, kísérleti nyúl pedig nem óhajt lenni. Ha a nővére nem lenne, rég visszaköltözött volna már teljesen a birtokra, és talán nem is élne már, van egy olyan gyanúja. Éppen csak akad mégis valami csoda folytán akad egy olyan ember az életében, mint Marfa, aki elől semmit nem tud eltitkolni sem.  
- Tényleg nem, de néha nem árt a változás sem - jegyzi meg, ismét bólintással jelezve, hogy tényleg egyetért, mielőtt szerezne egy újabb kör sört az éppen elfogyó helyére.
- Akkor már elég nehéz értékelni, ha nincs - válaszolja már ismét a székén ülve, kezét a söröskorsó fülén pihentetve, de valahogy mégsem iszik még egyelőre. - Csak érdekelt. És nem hiányzott? Nem akartál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jó is, hogy nem a kastélyba tartunk, vagy oda, ahol lakik, hisz előbbi biztosan, a másik lehetőség pedig valószínűleg messzebb van, mint a Bogoly Burger. Az valóban csak egy köpésre található, és ha tovább tartana az út, még meggondolnám magam.
Továbbra sem érzem úgy, hogy ciki, amiért ráhajtottam a főnökre, hiszen önös érdekeim kellően indokolják, és amúgy se ronda gyerek. Csak azt remélem, hogy nem fog tudomást szerezni erről lehetőleg senki se. És ebben is sokat segít, ha nem időzünk túl sokat az előbbi étteremben. Viszont ami az utcán való egymásba karolást illeti, ami eléggé árulkodó lehet, az sajnos azért is szükséges, mert félő, hogy az árokba borulnék megfelelő támaszték nélkül.
Aztán végre megérkezünk, én pedig türelmetlenül nézelődöm körbe, míg Jankovits a kulccsal matat, majd amint kitárul az ajtó, besurranok a sötétbe burkolódzó vendégtérbe.
Nem mintha bármi esélye lenne, azért ösztönösen körülnézek, van-e itt valaki, és csak azért nem derítem fel mágiával is a helyet, mert összeakadna a nyelvem a bonyolult varázsszó kimondásakor. Ehelyett, ahogy körbefordulok, és visszaérek a sráchoz, hirtelen odalépek hozzá, és a ruhájába kapaszkodva, vehemensen ráhúzom magam, de még lábujjhegyre is kell állnom, hogy közel megfelelő magasságba kerüljek ajkaihoz. Mohón, vadul smárolom le, úgy, hogy neki is lököm a remélhetőleg eddigre bezárt ajtónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ha te mondod... Nekem biztosan mindegy - ha valaki nem nyitott az önreflexióra, abba nem tudom beleerőszakolni, de a válasza mindent elárult, egyáltalán nem tűnt olyannak, mint aki megbékélt a múltjával. Én hamar elfogadtam a sorsomat. A szüleim iránt sokáig tápláltam haragot, de egyúttal büszke voltam a kitartásomra, amiért ki tudtam törni a bűvkörükből, és egy tőlük távoli országban kezdtem új életet. Itt felépítettem valamit, ahol a Romberg név nem kimondottan jelentett bármit, és mára elértem, hogy osztályvezető legyek a minisztériumban. Sokat szoktam gondolkodni a múltamon, azt hiszem, valóban rám fért egy kis önismeret. Egy kicsit megsértődtem, de igyekeztem nem mellre szívni, a következő pillanatban pedig hagytam, hogy a gondolataimat elterelje a következő téma. Bűnbaknak pedig az alkoholt neveztem meg, mert Álmosra nem akartam haragudni.
Értetlenül meredtem rá, mint aki azt kérdezi tőle, hogy "most mi van?", mi rosszat mondtam? Törni kezdtem a fejem, és valahogy nem állt össze a kép, de jobban belegondolva, nem volt teljesen hülyeség a reakciója. Különleges, fenntartásokkal kezeli a külvilágot, és lehet, hogy van olyan részleg, ami megfigyelné, de az biztosan nem hozzám köthető, mert engem a tárgyak kötnek le, nem pedig az emberek.
- Elvállalsz valamit, tálcán kínálod nekik magad, aztán lelépsz, mert aggasztani kezd, hogy szemmel tartanak. Már késő, eddig kellett volna elfutnod. Tapasztaltál valami gyanúsat mellettem? Mondhattad volna. Szerintem hagytak dolgozni. Ha foglalkozol vele, akkor jobban megértheted a működését, és kihasználhatnád az adottságaid. Ha elnyomod, az kockázatos. Lehet, hogy nem kísérleti patkánynak néznek, hanem valóban segíteni akarnak. Ezt nem tudhatom. De felesleges mártírkodni - kíméletlenül őszintén álltam belé, és ez valószínűleg a sörnek, valamint az egyre fogyó türelmemnek volt köszönhető, de kimondtam, amit gondoltam a témával kapcsolatban. Utánam az özönvíz.
- Nem tarthatlak itt. Nem is tudlak. Majd ahogy alakul - már azt se kértem, hogy ne feledjen, mert amilyen önjáró, elengedtem az elvárásaimat vele szemben. Csak kortyolgattam tovább a sörömet komótosan, a fejemet ingatva. - Már értékeltem őt. Kiértékeltem. De ez egy hosszú sztori és még mélyebb seb. Egy kapcsolat két emberen múlik. Ha más bajom se lesz, talán felkeresem. Viszont annyira másként gondolkodunk, hogy csak vitatkoznánk. Az meg senkinek nem hiányzik, ugye? - belegondoltam, hogy végtére is a jelenlegi pozícióm nem áll távol ahhoz, aminek elképzelt volna, mert hát végül is nem a fő profilom lett a régészkedés és a kalandorkodás, de attól még a nézeteit utálom, és semmi kedvem a szemrehányásait hallgatni, vagy az álságos magyarázkodását a tetteiről.
- Elvoltam egyedül. De azért örültem volna, ha van valaki, aki megért, és jobban átérzi, hogy min megyek keresztül. Viszont ahogy nevelték volna, nem hiszem, hogy több empátiát várhattam volna tőle. A sok elvárástól egy érzéketlen báb lett volna, vagy együtt szökünk el - vontam vállat a lehetőségeket latolgatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Néhány épülettel arrébb felsejlik a burgerezőm, ez józanul is csak pár percnyi sétatávolság a faluban, jelen állapotunkban viszont nagyjából a duplája. Félrevisz a lábam, az utca szélén haladok, szabad kezemet a falak mentén húzva végig, míg másikkal átkarolom Sadie vállát. Azt hittem, a pizza tompítani fogja az alkoholt, de egyelőre ugyanúgy szédülök, és borzasztóan felszabadultnak érzem magam, amire rég volt már példa. Igazából nem teljesen vagyok tudatában annak, ami történik. Visznek a lábaim, visznek az érzéseim, a pillanatnyi vágyak, amiket fellobbant bennem a külvilág és az ingerek. Megállok az ajtó előtt, a pálcámmal elmormolok néhány varázsszót a riasztóbűbájok ellen, másképpen a hely már érzékelné, hogy nem a szokásos időben történik a látogatás, amit hangos sípolás és fehér-vörösen villanó lámpafényekkel reagálna le. Ezt valljuk be, egyikünk sem akarná. Csak ezen biztonsági intézkedést követően veszem elő a kulcsot, mintha csak nyitni akarnám a helyet délelőttönként, ez a rutinmozdulat viszont már reflexszerűen van bennem, ezért tudok csupán egy rövid töketlenkedést követően beljebb kerülni.
A szemem meg se tudja szokni még teljesen a sötétet, egyszerre csak a bejárati ajtónak vágódom egy hangos koppanással. Tágra nyitom a szemeimet, és éppen az történik, amiről fantáziáltam, Sadie ráveti magát az ajkaimra. Ennél a pontnál már nagyon nehéz nemet mondani, vagy türtőztetni magam, ezért viszonzom a csókot, beletúrok a hajába, és a smárolás közben vezetni kezdem a hátsó rész felé, bár sikerül néha hangosan beleütközni egy-egy asztalba, vagy a felpakolt széklábakba. Ezzel együtt még lecipzározom a kabátomat, és ledobom magam mögé a földre útközben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nem lenne első eset - jegyzi meg komoly arcot vágva, hiszen még láttak is ilyet. Az mondjuk nem mindennapos, hogy valaki az állati alakjában maradjon rendkívül hosszú ideig, mint valaki házikedvence, de példa erre is volt már, amennyire a mágiatörténet órákon elhangzottakra még emlékszik.  
- Csak aztán meg ne kérd a kezemet, mert arra még szükségem van, nem adom - válaszolja nevetve. Az ilyen szófordulatokon egyébként is jól tud szórakozni, amikor elképzeli, hogy nézne ki az a valami szó szerint. Valami igazán furcsa beidegződés ez nála, hogy szó szerint hajlamos értelmezni elsőre jelképes, másként értett dolgokat, de kiskora óta legalább addig eljutott, hogy már nem csak bambán pislog, hogy ezt vagy azt éppen miért mondják neki, hanem elszórakoztatja magát.
- Akkor jó - hagyja helyben a választ, majd felveti az első eszébe jutó lehetőséget, de máris nemleges válasz érkezik. Igaz, valami belül azt mondatja vele is, még ha nem is ad hangot a gondolatnak, hogy nem örülne nagyon, ha a férfit lángra lobbantaná egy magyar mennydörgő vagy bármilyen másik fajta sárkány, már a miheztartás végett. Megvonja aztán a vállát, noha arról nem tett le, hogy hozzon egy szórólapot legalább. Talán majd talál benne mégis valami érdekeset és neki tetszőt a másik, ki tudja. Nem túl nagy örömére hamarosan azonban éppen a nővérének kell ide betenni a lábát.
- Az ő bajuk - jegyzi meg mellékesen Máté és Hédi kapcsolatára, őt igazán nem érdekli már, hogy elválnak-e, nem-e, mit akarnak kezdeni magukkal és a házasságukkal, aminél egy döglött halban is több élet van. Nincs is kifogása, hogy távozzanak, megissza az utolsó korty üdítőjét is, majd az üres poharat menetközben a kukába dobja. A tálcát meg csak elrakják az asztalról, mert azt bizony ott hagyja.
- Nem, ma már csak a disszertációmat írnám, mert a témavezetőm ki fog nyírni, ha nem adom le hétvégéig a következő fejezetet. Kösz az ebédet - válaszolja, aztán el is köszön egyelőre, majd este még jó eséllyel úgyis ott köt ki a Mennydörgő utca 22-ben, mint ahogy utóbb elég gyakran, amennyiben valami másként nem alakul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

- Figyelj, ha megéri... - kezdek bele a mondatba, amit szerintem nem is kell folytatnom. Csak széttárom a karom. A többi már rá van bízva, hogy mit szeretne és mibe mer majd belevágni, ha éppen eléggé akarja azt a valamit. Még egy bonbont megkaparintok, és ráérősen kezdem boncolgatni a csomagolópapírt rajta, miközben arról mesélek, milyen emlékezetes élmény is tud lenni pontosan Eridonosnak lenni.
- Persze - válaszolom, miután gondolatban gyorsan végig is futom az ott töltött tanéveim. Hajaj, mintagyereknek azért én se voltam nevezhető, az kétségtelen, még ha némileg igyekeztem is nem szégyent hozni Viktor nevére.
- De erre térjünk vissza inkább, ha már nem adok ötleteket vele, hogyan lehet az őrületbe kergetni a tanári kart. Nem igazán származtak tőlem az ötletek, inkább csak hajlamos voltam rá, hogy csak azért is bizonyítsam, nem vagyok gyáva nyúl - válaszolom neki megvonva a vállam, kuncogva. Egyelőre maradjon az én titkom, hogy milyen hülyeségeket csináltam. Volt benne éjszakai könyvtárlátogatás, titkos folyosók felfedezése, seprűn egyensúlyozás bekötött szemmel, mert az mekkora nagy dolog már, és még sorolhatnám sajnos. Az akadémián aztán már inkább a tanulásra igyekeztem fókuszálni, de azóta se nőtt be teljesen a fejem lágya, különben aligha lenne egy színváltó, éjszaka világító pentagramma kőből kirakva az otthonomhoz tartozó előkertben példának okáért. - A pálcámat azért sose szeltem kettőbe, ha ez megnyugtat - teszem aztán hozzá rákacsintva, és végszóra bekapom a bonbont. Igazán szépen festhetek így vigyorogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Az az ispotályban biztosan van, és az a helyzet, hogy jobb is, ha az iskolai gyengélkedő nyugis hely marad, vagy még a végén nem marad diák - jegyzem meg kissé kesernyés humorral, elvégre már volt szerencsém vagy inkább szerencsétlenségem néhány olyan eseményhez itt, aminek következtében több diákot is kivettek az aggódó szülők végül. Meghallgatom a történetét, aztán én is elmesélem, hogyan kötöttem ki az iskolában újra, most már tanárként.
- Nem igazán - válaszolom megrázva a fejem. - Gyerekként arról álmodtam, hogy művész leszek, aztán amikor a bátyám meghalt, úgy tűnt... nem is tudom... jó döntésnek tűnt az aurori, mert úgy éreztem, hogy attól mindig közelebb fogom érezni kicsit magamhoz, és az akadémián ugyan voltam tanársegéd, de úgy nem igazán a pedagógián van a hangsúly. Az kiképzés. Viszont... tulajdonképpen, még ha nem is élvezem, nem bánom, hogy belevágtam ebbe a pedagógia képzésbe. A család még várhat, ott... azt tudom, hogy egyszer lesz legalább egy gyerekem, és vagy Viktor lesz vagy Viktória, de hogy mikor... az majd elválik - mesélem még két falat sütemény között a kérdésére is válaszolva. Az az igazság, hogy nem látom magam egy komoly kapcsolatban senkivel sem. Meglehetősen önálló vagyok, ami még nem is lenne baj, az viszont megnehezít mindent, hogy nehezemre esik igazán kötődni olyan szinten, mint amit például a szüleimnél látok. Igaz, az időnként elhangzó kommentárok ellenére sem sietek, előbb most a karrieremen van a hangsúly, aztán majd jöhet ez is, ha más nem, hát egyedül, mert az, hogy gyerekem lesz egyszer, az még a bakancslistámon is szerepel. Elfogy lassan a sütemény az én tányéromról is közben, aztán nemsokára már mi is mehetünk, a fizetést követően. Remélem, még sikerül összefutni, barátkozni, mert Frida kellemes társaság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kissé irritálja Martin némelyik kérdése, amikor olyan témákról igyekszik többé-kevésbé kitartóan érdeklődni, amikhez nem igazán van köze vagy éppen Álmosnak nincs kedve beszélni róluk. Nem az a nagyon kitárulkozó típus egyébként sem, kényelmetlenül érinti, amikor a magánéletében vájkálnak, amennyiben nem magától osztja meg valami oknál fogva. Martin pedig mintha nem érzékelné ezt, kíváncsiskodik tovább, amikor éppen olyasmire bukkan. Álmosnál azonban ez csak félszavas válaszokat és vállrántásokat eredményez, miközben a sörét iszogatja tovább, vállát kissé előre ejtve, mintha öntudatlanul is kissé összegubózni, bezárkózni igyekezne. Fáradtan sóhajt aztán a másik kirohanására és megrázza a fejét.
- Ehhez semmi közöd - jelenti ki végül, jéghideg tekintetét Martinra emelve, mint aki nem tűr ebben ellentmondást. Nem érdekli, hogy a főnöke még vagy barátkozni szeretne esetleg, akkor sincs semmi alapja számon kérni rajta mindezt, mert az ő döntése, hogy mit kezd az életével. Közben ismét kihúzza a vállát is, végszóra pedig megissza az utolsó korty sörét is, mielőtt másikat hozna. Azt Martinnak amúgy is tudnia kellene, hogy a szerződése csak meghatározott időtartamra szólt, és csupán a nővére könyörgésének engedve jelentkezett egyáltalán az állásra, magától amúgy sem tette volna. Neki tökéletesen megfelelt az is, hogy a maga tempójában ékszereket készítsen megrendelésre, és ezután is jó lesz, ha nem akad egyéb. Visszatérve már inkább a család témáját kezdik boncolgatni, ami semmivel sem kellemesebb valójában, csupán a sör színezi enyhén elviselhetőbbre az egészet lassan, a korábbi röviddel együtt. Egy vállvonással veszi tudomásul a választ, ez ugyanis a másik problémája, hogy megoldja.
- Pedig lehet, jól jártál volna vele. Fura egy ember vagy te - jegyzi meg. Ismét lazábban dől hátra a széken, arra gondolva közben, hogy milyen szerencsés mégis, hogy van neki Marfa. Fogalma sincs, mi lenne vele, ha nincs a nővére. Bizonyára nem itt tartana, ahol éppen.
- Biztos jókat tudnál beszélgetni Mariannal egyébként. Kedves nő, csak nekünk nem volt közös témánk - céloz a pszichológusra, akihez rendszeres időközönként be kellett járnia az elmúlt évek során. Éppen csak beszélgetni nem akart vele, főleg nem olyasmikről, amikről a nő szeretett volna mindenképp érdeklődni. Becsületére váljon, mindvégig türelmesen próbált araszolgatni, sajnos eredménytelenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- A pilates csodákra képes, barack feneked lesz tőle. Eljöhetnél velem, egyeztessünk majd - lelkes, hisz mentorálhatja unokahúgát, akire igencsak ráfér némi önbizalomfejlesztés és minden, ami ehhez hozzá tudja segíteni. Az egyensúly a fontos.
A könyv ugyan közös témát jelent, na de amikor a pasitémára terelődik a szó é Nárcisz belemegy az álmaiba, Lilinél márkibillenti a zavarmércét. Nárci is néz rá egy pillanatig, hogy mégis mi ez a kérdés, aztán elfojt egy vigyort.
- Láttam már ingben, melegítőben és hétköznapiban is, egyszerűen nem tudom, mivel foglalkozhat. Magas, barna, szép a mosolya, de mindig két kávét visz, gondolom van valakije - lemondó sóhaj hagyja el ajkait, majd kortyol a kávéjából, mielőtt folytatná. - Az apuka pedig fiatalos, Magnum bajsza van, irtó szexi. Felesége van, ő is esélytelen... Na de álmomban az ágyamban voltak mindketten, egyik alattam... - kezd bele, de abbahagyja, mielőtt Lili arcának színe beleolvadna a vörös rózsákba.
- Neked van kiszemelted, szívem? Valaki helyes az iskolában? - tereli a témát unokahúgára, mindenféle hátsószándék nélkül. Na jó, talán annyira nem anélkül. Jó lenne tudni, milyen fiúnak kell felkelteni az érdeklődését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Volt valami ijesztő abban, hogy Álmos nyugodt tudott maradni, legalábbis a tekintetéből nem tudtam kiolvasni az indulat vagy a feszélyezettség jeleit. Pedig minden bizonnyal számára kényelmetlen témákat feszegettem. Szándékomban is volt egy kicsit a falig elmenni nála, tenni egy próbát, hogy az eddigi viszonyunk fényében hol van az a pont, ahol meghúzza a határokat. Világos és nyílt kérést fogalmazott meg, nem vitte túlzásba a magyarázkodást. Ócska kibúvó. Nevetségesnek találtam. Egy pillanatra nem is tudtam mit kezdeni a helyzettel, olyan derült égből hallatszott a válasz. Valahogy annyira ő volt, és mégis, egy belső hang korábban azzal az illúzióval kecsegtetett, hogy bízhatok az ellenkezőjében. Csalódnom kellett. De bevallom, ugyanúgy az "inkább magamban szenvedek" féle emberek típusát erősítettem, ezért nem nehezteltem iránta.
- Könnyű mondani - nevettem fel kínomban, és végül elfogadtam, hogy be kellett érnem ennyivel. Azt csinál, amit akar. A vezetője vagyok még, de inkább csak voltam. Ami nem a munkája, ahhoz nincs közöm. - Azért érdekelt volna a felettesedként az ittléted és a távozásod valódi, érdemi indoka - némi habozás után, de odaszúrtam ezt a kis gyenge érzelmi zsarolással átitatott megjegyzést. Nyilván, határozott időre szóltak a papírjai, de a minisztériumban ritkán ismernek lehetetlent. Könnyen el lehetett volna intézni, hogy tovább alkalmazzák valahol. Nem csak azért, mert ez adott esetben a munkáltatója érdeke lett volna. De tudta ezt jól ő is minden bizonnyal.
- Mondták már. De mi köze ennek ahhoz, hogy van-e testvérem, vagy sem? - és ha már így szokássá vált, hát én is látványosan megvontam előtte a vállamat, mielőtt beleittam volna az újabb korsó sörömbe. - És te szerinted nem vagy fura, mi? - vágtam vissza hirtelen ötlettől vezérelve, ahogy a szavait emésztgettem. Mintha olyan ördögtől való lett volna ez a személyiségétől.
- Oh, mondjuk sokat segített volna, ha hagyod, hogy legyen. De hát ha neked jó így, akkor egészségedre. Én dolgoztam már saját magamon, mindenesetre köszönöm a tanácsot, de nem élnék vele - érezhetően feszültebb lett köztünk a légkör, mégsem szerettem volna elpattanni. Megnyomtam a hangsúlyt ott, ahol azt érzékeltettem, hogy vele ellentétben másként gondolkodom, és próbáltam sugallani, hogy mennyire megvetem az olyan embereket, akik bár tehetnének a változásért, mégsem tesznek semmit. Aztán egy nagyobb lélegzetvétellel tovább ittam, és máris nyugodtabb lettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Elmondtam. Lejár a szerződésem, véget ér a projekt is, és ennyi - válaszolja, tömören összefoglalva mindazt, amit már elmondott, és igazán nem érti, hogy Martin miért szeretne valami mást hallani. Csak azt mondja, ami tény és való, és az is meglepi, hogy a másik ezzel mintha nem lenne tisztában, holott az egész projektet ő vezette, biztos tudatták vele is, mi a helyzet.
- Talán átveszem a gemmológiát, amíg Hella távol van, ha az iskola nem követeli meg, hogy elvégezzek hozzá egy pedagógia képzést is, de még nem tudom - teszi még hozzá aztán, meglehetősen nagylelkűen, csak azért, hogy némileg mégis kielégítse Martin érzékelhető kíváncsiságát, bár konkrétumot igazán nem mond. Nem is tudna, az is igaz, hiszen még mindig lehet az is, hogy csak hazaköltözik Vajákosra például. Vagy elutazik valahová, ha talál rá okot. Fogalma sincs még, mihez is kezd pontosan. Több lehetőség is körvonalazódott, választania kellene kezdetnek, de csak majd amikor már ott tart.
- Nem tudom, csak érezni - válaszol. Tényleg nem tudja pontosan megfogni, hogy miért is olyan fura neki néha Martin. Azt már elmondta, hogy mintha a karrierjétől nem tudná elválasztani az életét, a munkára épít mindent, de ezen túl talán mintha nem is látna túl önmagán. Álmosnak viszont mindig is nehezére esett azt megfogalmazni, hogy ő hogyan érzi magát, ezért erre a kérdésre nem hangzik el a válasz. Talán majd egy másik alkalommal sikerül valahogy megfogalmaznia, hogy mennyire zavarja némelyik téma, amiről szerinte láthatóan nem szeretne beszélni, de ezt Martin vagy nem érzékeli vagy nem érdekli, hogy mit vált ki belőle.
- Ezt soha nem is vitattam - mondja, elvégre pontosan tudja, hogy fura. Mindig is az volt, és ezzel  egészen meg is barátkozott, cseppet sem zavarja. Azt viszont nem bizonyul aztán túl nehéznek észrevenni, hogy Martin már-már a passzív-agresszivitás határait kezdi súrolni. - Ugyan min? Rég elfogadtam, hogy az élet megy tovább, mindegy mi történik. Kettőnk közül pedig te vagy ideges éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nyilvánvalóan ő sem tarthatta lehetetlennek a szerződés határozatlan időre történő módosítását, mi több, tisztában kellett legyen az ő munkához adott értékével és sajátos státuszával annyira, hogy számoljon a megtartásával. Ezért csak a fejemet ráztam, majd lemondóan a szemeibe néztem. Sajnáltam, hogy ennyire ragaszkodott a hülyeségéhez, és megpróbálta beadni nekem ezt a kis mesét, amit bizonyára már alaposan begyakorolt, ha más nem, a vérében volt. Belefáradtam a saját igazam bizonygatásába, ezért tudomásul vettem, hogy ezt a témát el kellett engednem. Halkan elmormogtam, hogy "értem", aztán próbáltam nem bosszankodni azon, hogy ilyen makacs.
- Valahogy nem tudlak elképzelni tanárnak ezzel a stílussal... - muszáj volt megjegyeznem, de láthatta, hogy elmosolyodtam utána. Tudtam róla, hogy a diákokkal másként viselkedne, és ha nem firtatnak bizonyos kérdéseket, akkor meglepően kommunikatív, legalábbis a tudást át tudja adni annyira, amennyire kell. - És azt sem néztem volna ki belőled, hogy szívesen tanítanál - ezt már őszintén vallottam be neki, ha még nem evett meg az előző mondatom miatt. Alkalmas rá tudását tekintve, a pedagógiai részét meg majd megítélik az állítólagos szakemberek. Mindenesetre furcsának találtam, hogy ennyire nem tudta volna a jövőjét, és ennyire közömbösen fogta volna fel a dolgokat.
- Mik azok a dolgok, amik miatt aggódni szoktál? - szegeztem neki a kérdést, ami lehet, úgy tűnt, hogy derült égből pattant ki a fejemből, és valóban az elkalandozásaim szüleménye volt. - Értem. Hát, igyekeztem a legtöbbet kihozni abból, amim volt - nem tehettem arról, hogy egyke lettem, és biztosan megvannak a hátrányai, érződik rajtam még mindig rengeteg sérülés. Hát, ez van.
- És akkor miért olyan meglepő, hogy más is lehet fura, nem csak te? Másképpen fura - próbáltam elgondolkodtatni, hátha sikerült. - Megy, de hogyan? Az a nem mindegy. Meg, hogy mit cipelünk a hátunkon, és meddig. Mármint ezt nem kioktatólag akarom mondani, mert tényleg nekem is sok év kellett, hogy erre rájöjjek. De időről időre, mint egy ördögi kör, visszaestem ugyanazokba a mintákba... - hát, ennyi őszinteséget talán megért az, hogy szöget üssek a fejébe. Ittam egy újabb kortyot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger