Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Kristóóóf, te most valamiért neheztelsz rám, de nem értem, hogy miért - állapítom meg, miközben gyakorlatilag farkasszemet nézünk egymással. Én a magam részéről nagyon makacs tudok ám lenni, a gond csak az, hogy a velem szemben álló kedves unokabátyám szintén Návay és pontosan ugyanolyan szinten képes egy öszvérhez hasonlóan megmakacsolni magát, mint én. Nem fogunk így dűlőre jutni, van egy olyan sejtésem. Karba tett kézzel ücsörgök egyelőre vele szemben. Eszem ágában sincs megfutamodni, és különben is, már megrendeltem az étlap szerint extra csípős pizzámat, amitől aztán lehet, hogy átváltozom házisárkánnyá és tüzet fogok okádni itt, ha nem embereli meg magát az úriember velem szemben. Úgy kellett elrángatnom idáig, miután épp a munkaideje lejártával sikerült elcsípnem a pubnál.
- Miért nem válaszoltál egy levelemre se? Legalább elmondhatnád, mit tettem, amitől ennyire fújsz rám - nyitom ismét szóra a szám. Arról van sejtésem, hogy az a tény, hogy auror lettem, miközben ő is próbálkozott oda, de nem járt sikerrel, talán kellemetlen érzéseket válthat ki, esetleg fájó pont lehet, de hát éppen ezért nem is dörgölöm az orra alá. Még csak nem is egyenruhában vagyok itt, hanem hazaszaladtam átöltözni. Egy bő szürke póló van rajtam az alkalomra, elején a Walpurgis lányairól egy képpel, meg farmer. Semmi olyasmi, ami szerintem akár csak emlékeztethetné is erre, hiszen nem az a célom, hogy feltépjek itt mindenféle sebeket. Kellemetlen beszédtémának úgyis ott van Viktor. Bőven elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ez egy igazán értelmetlen beszélgetésnek ígérkezik, de azért meg kell próbálnom. Hátha mégiscsak történik egy kisebb csoda és sikerül jobb belátásra bírni. Vagy mondjuk valaki fejbe veri egy söröskorsóval - leghamarabb én, ha ennyire dacosan viselkedi - és megszállja a szentlélek. Kissé frusztráltan dörzsölöm meg a homlokom, mielőtt még véletlen is ráncok telepednének oda, és sóhajtok egyet.
- Aha, persze - mondom elég érezhetően gúnyosan, miközben az asztalra könyökölök, kicsit előre hajolva is. Milyen kár, hogy nem tanultam legilimenciát, pedig ajánlották már. A végén még utánajárok, van-e képzés ilyen magamfajta végzett diákoknak is esetleg, de igazából most ez mit sem számít ugye, hiszen évekbe telik megtanulni, Kristóf pedig most makacskodik, mint egy sértődött ötéves.
- Maradtam volna Szegeden anyáék nyakán és rohadjon itt a ház üresen? Boldogabb lennél tőle?- kérdezem az arcát bámulva. Milyen gondosan kerüli a tekintetemet. Szusszanok egy nagyot. Kezd idegesíteni az, amit művel. Ráadásul a pizzám sincs még sehol, de az végülis senki hibája sem, egyszerűen csak a türelmem van fogytán. Elszámolok gondolatban háromig, aztán ötig, majd tíznél állok meg, mielőtt még valami olyat mondanék, amit megbánnék aztán. Még a limonádémba is belekortyolok, mert legszívesebben a fejéhez vágnám, hogy mekkora óvodás éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kristóf

- Mi változott volna? Minek kellett volna változni? A ház fele Viktoré volt. Viktor pedig törődött veletek is, nem csak én voltam fontos neki, akkor sem, ha az én bátyám volt. Azt akarta, hogy mindig legyen ott hely nektek is... azért fontos a ház, mert van és mert ez része a hagyatékának. Szerinted csak egy hülye dögcédulát hagyott volna rád? - kérdezem hevesen, kicsit meg is emelve a hangom, de rögtön vissza is fogom, végszóra ugyanis megérkezik a pizzám. Meg is köszönöm a pincérnek, aztán felkapom a kést meg a villát és nagy műgonddal és odafigyeléssel látok neki apró falatokra darabolni a hozzám legközelebb eső szeletet. Igenis így fogom megenni, akkor is, ha ezzel a késsel az egész kínszenvedés, mert fogazott élével a pizza szélét szinte már lehetetlenség elvágni. Muszáj valami másra figyelnem, mert mindjárt elsírom magam különben.
- S*ggfej - mondom azért a fogaim között szűrve ki a szót. Ritkán beszélek csúnyán, nem lételemem a dolog, de most Kristóf akkor is az. Tényleg nem értem, mi baja van velem. Ha nem tettem semmit, most mégis miért ilyen ellenséges? Még csak ki se sajátítottam soha Viktor idejét vagy figyelmét, neki is jutott belőle bőven, szóval legalább igazán megoszthatná velem, mi nem tetszik ennyire. A gondolatmenet végére marokra fogom mindkért evőeszközt, mintha csak azokba kapaszkodnék, és felpillantok, ismét farkasszemet nézve vele.
- Viktor azt akarta, hogy számíthassunk egymásra, mint egy többé-kevésbé normális családban szokás. Sőt, még a szüleim is ezt szeretnék, nem csak sajnálatból hívnak meg ünnepi ebédekre, amire sose jössz el aztán. Gondolom, azokat a leveleket is csak kidobod. Miért esik olyan nehezedre kicsit is normálisan viselkedni csak egyszer is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kristóf

Nem válaszolok a kérdésre, csak idegesen megrántom a vállam. Gondolkon, amit akar. Ő kezdte az egészet. Én szépen meg akartam beszélni a dolgokat. Még arra is szántam időt és energiát, hogy ne is egyenruhában jöjjek, mert úgy gondolom, nincs miért a képébe nyomnom, hogy nekem sikerült bejutni az aurorképzőbe. Nem tartom kevesebbnek egyébként attól sem, hogy a pubban dolgozik, csak baromnak attól, ahogy viselkedik. Inkább lefoglal, hogy késsel-villával küzdjek meg egy szelet pizzával. Arra inkább nem is szólok semmit, hogy elvesz egy szeletet. Úgyis éget, már az első falattól kezdve, nem fogom tudni megenni egyedül az egészet.
- És akkor most álljon meg az élet és haragudjunk az egész világra, mert meghalt? Ő döntött úgy, hogy tesz valamit, miközben tudatában volt a lehetséges következményeknek. Mégis megtette. Haragudtam rá egy ideig, de legalább valami jót tett éppen, nem egy falnak repült neki részegen vagy akármi - válaszolom, még mindig idegesen hadarva, hallani a hangomon, hogy mennyire feszült vagyok ettől az egésztől. Belekortyolok a limonádémba végül. Nem emlékeztem, hogy ez a pizza ennyire csípős, de a szám mintha most lángra akarnak kapni. Lehet, hogy tényleg mindjárt tüzet fogok okádni szó szerint is.
- Senki nem mondta, hogy mosolyogj vagy legyünk álomcsalád. Ne adj szavakat a számba. Azt mondtam, hogy van ott egy üres szoba, aztán ha akarsz, felőlem az ablakon is közlekedhetsz, ha el akarsz kerülni - vágom hozzá. A munkámmal kapcsolatos megjegyzésre úgy döntök, inkább nem reagálok. Azért nem arról álmodtam, hogy én leszek a titkárnő, aki főzheti a kávét és rohangálhat mások ebédjéért, de ezt nem fogom vele megosztani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kristóf

Nyelek egy nagyot az utolsó mondatára. Soha nem léptem igazán túl Viktor halálán. Nem csak a bátyám volt, de a legjobb barátom is, pedig azért könnyen barátkozom én bárkivel, és mégis. A bátyám sokkal fontosabb volt mindenki másnál, valaki, akire gondolkodás nélkül rábíztam volna az életemet is. Auror is azért lettem, mert úgy éreztem, ettől kicsit mindig is velem marad. Inkább nem mondok semmit, már úgyis kimondtam nemrég, mit gondolok róla, és ismételni magamat fölösleges. Inkább egy nagyobb falatot tömök a számba a pizzából, hogy véletlen se szólaljak meg. Különben sem úrilányhoz méltó dolog csúnyán beszélni, márpedig én egy Návay vagyok. Mit gondolnának a szüleim? Mit gondolna a bátyám? Sőt, mit tenne most a bátyám? Azt hiszem, amilyen heves természetű volt, már galléron ragadta volna Kristófot, hogy értelmet rázzon a makacs fejébe vagy csak fogja és ha kell, a vállán cipeli haza. Ezt a fajta viselkedést biztos nem tűrte volna el. Limonádéval öblítem le a csípős ételt, amitől továbbra is lángol a szám, aztán mély levegőt veszek és igyekszem kevésbé ingerülten megszólalni, de legalábbis nem üvölteni vele.
- Tudod, ha most ő ülne itt, már megpróbált volna értelmet rázni abba a hülye fejedbe... de igazad van, én nem ő vagyok. Ő tartott össze minket, én meg fogtam magam és elmentem az aurorképzőbe és volt pofám bejutni is, sőt elvégezni is, mert ettől kicsit közelebb érzem hozzá magam. Egyszerűen rémes vagyok, hihetetlen. Ugye? Egyébként ha egy kicsit is kevésbé lennél ekkora barom, még mindig lehet, hogy lehetnél fejvadász vagy tudomisén, de te eldöntötted, hogy gyűlölni fogod az egész világot, mert összeesküdött ellened - közlöm a végére már egész kimérten, a mondandóm első felében több az indulat, de lassan elapad. Mindegy. Ha ezt akarja, hát ezt akarja. Én megpróbáltam. Nem csak most, de már akkor is, amikor jog szerint megkaptam az egész rám eső részt, mert nagykorú lettem.
- Oké. Tudod mit? Te nyertél. Feladom. Akármit is akart Viktor, már mindegy. Csinálj, amit akarsz - mondom, és még a tányért is odébb tolom az asztal közepe felé a maradék pizzával rajta. Megiszom a maradék limonádém, felállok és vállamra veszem a táskám.
- Ha netán mégis meggondolnád magad, tudod, hol találsz. Ha nem, akkor boldog életet! Szia - köszönök el, még mielőtt netán tényleg sírva fakadnék, fizetek és távozok. Otthon majd kisírom magam, legalább nyugodtan megtehetem egyedül a házban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Patrik

Fannival találkoztam volna ma, és a csárdára döntöttünk, miután Kristóf meg a pubban dolgozik és nem is olyan régen sikeresen összevesztünk mi ketten. Azóta sem beszéltünk, bár ez nem újdonság, az elmúlt két évben sem igazán kommunikált velem, mert valami számomra nem érthető, általa meg nem közölt okból adódóan én vagyok a közellenség. A húga is makacs, de vele jobban kijövök általában. Most azonban ő is csak egy üzenetet küldött, hogy nem érzi jól magát, ezért ha nem bánom, találkozzunk inkább máskor. Még nyomkodom egy fél percig a rúnázott telefonom tanácstalanul, félúton a bejárat és a pult között, válaszolok neki, hogy semmi gond. A helynek úgysem a legkellemesebb az aurája, de amilyen régen jártam itt utoljára, ezt valahogy sikerült elfelejteni. Sebaj, Fannival majd legközelebb a cukrászdába beszélek meg találkát, én viszont most tekintettel a rémes napomra mégis maradok azzal a szándékkal, hogy megiszom egy vajsört. Megérdemlem. Ezzel az elhatározással teszem meg azt a pár lépést a pultig, és az egyik magas székre ülve böngészni kezdem a kínálatot. Legyen inkább mézsör? Nem is tudom. Bánatomban legtöbbször valami édességet eszem, az viszont itt nincs a menün. Marad a vajsör, ha majd ide is eljut a pultos, addig ismét előveszem inkább a telefont, és megírom a mindennapi helyzetjelentést drága szüleimnek. Hosszú napom volt, de minden oké. Puszi. Regi Az autocorrect ezúttal a nevemet próbálja módosítani kitartóan, így miközben harmadik próbálkozásra sikerül nekem győzedelmeskedni, későn veszem észre, hogy mindjárt sorra is kerülök. Ha korábban felnéztem volna, lehet, hogy inkább eliszkolok, ugyanis rögvest felismerem a férfit. Te jó ég. Remélem, nem emlékszik rám meg az egész fanclubra. Úristen. Ez annyira égő, főleg így évekkel később. Szinte már örülök, hogy ez a csárda nem egy remekül megvilágított hely, mert fülig fogok vörösödni mindjárt. Mély levegő, nyugalom, egy, kettő, három, kifúj.
- Helló. Csak egy vajsört kérek - mondom, és félig lekászálódom a székről inkább a pultot bámulva, hogy majd keresek egy üres asztalt, mielőtt még rájön, hogy ismer. Még a hajam mögé bújni se tudok, mert magas copfba kötöttem indulás előtt, úgyhogy feszengve kapaszkodom két kézzel táskám pántjába és szurkolok, hogy ne emlékezzen rám. Most túl kicsinek érzem Bogolyfalvát, pedig már város.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Patrik

Nem vagyok egy pánikolós típus, most mégis legszívesebben elsüllyednék. Tudom, hogy már nem vagyok tizennégy éves kis csitri, rég kinőttem abból a korból, és azzal együtt a túlzott rajongásból is bármi vagy bárki iránt. A mai eszemmel már biztos nem ücsörögnék hajnalig a klubhelyiségben a barátnőimmel, hogy aztán vihorászva rebbenjünk szét, amint megjelenik, mintha mindenki nagyon tanulna vagy éppen aludna, aztán megbeszéljük, hogy aznap hogyan is állt a haja. Sőt, kiderítettük az órarendjét és teljesen véletlenül tévedtünk arra a folyosóra. És majdnem tíz évvel később az egyik lecikibb dolognak érzem, amiben valaha is részem volt, pedig eridonos voltam és szerintem senki nem lepődik meg azon, hogy éppen ezért én is benne voltam jó sok csínyben, amit csak el lehetett követni. Kicsit úgy érzem most magam, mintha rajtakaptak volna, pedig esküszöm, nem azzal a szándékkal jöttem ide, hogy nem annyira véletlenül találkozzunk.
- Én... nekem fogalmam sem volt róla, hogy itt dolgozol. Aurori becsületszavamra - szalad ki a számon, még mielőtt végiggondolnék bármit is és esetleg magamban tartanám. Még a kezemet is megemelem tenyérrel felé. Ezúttal ártatlan vagyok, mint a ma született bárány, na meg olyan zavarban, mint régóta nem.
- Korsóban. Nehéz napom volt és irdatlanul hosszú - válaszolom végül egy sóhaj kíséretében. Most amúgy is jól fog esni, talán a múlt feletti kínos érzéseknek is jót fog tenni. Nem tudom, hogy mennyire oldódnak sörben, de egy próbát mégiscsak megér. Visszamászom közben a székre, egyelőre a kockás ingem szegélyét gyűrögetve kicsit, és zavartan elnevetem magam, mielőtt a tenyerembe temetném az arcom.
- Istenem ez olyan ciki. Eskü, kinőttem már a fangirl üzemmódból, csak az unokatesómmal találkoztam volna, de lemondta, mert nincs jól. Igen, kérek rá fahéjat is, köszönöm - válaszolok a kérdésre is, előbb csak kipillantva az ujjaim között, aztán inkább mindkét alkaromat a pultra fektetem. Kicsit védekező, tudom, de még mindig hülyén érzem magam. Igazság szerint Viktor halála után amúgy is sok mindenből kinőttem, de Patrik akkor már amúgy sem volt az iskolában, mert pont annyival idősebb nálam. - A zenéteket még mindig szeretem azért, de ez most tényleg igazi véletlen, nem csak olyan idézőjeles, mint tizenéves koromban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Patrik

Fel se tűnt, hogy elfelejtettem hirtelen levegőt venni is a válasza hallatán, amíg azt nem mondja, hogy nyugi. Csak akkor szusszanok igazán mélyet, de messze áll ez azért még egy megkönnyebbült sóhajtól. Ráadásul, mint minden természetes vörös, én is fehér bőrrel vagyok megáldva és könnyen vörösödöm, mint ahogy azt a mellékelt ábra is bizonyára mutatja. Nem látom, de érzem, hogy szinte ég a bőröm. Csak azt remélem, hogy a gyér világítás kivételesen az én előnyömre van és nem is olyan feltűnő az egész. Legalább az aurorok életéről szól a következő megjegyzése, ami pár percre jobb témának tűnik.
- Vannak jobb napok is, de ez a mai nem az volt - válaszolom egy fáradt szusszanással a mondat végén pont helyett, közben hátrasimítva a hajamat. Pár kósza hajszál mindig van úgyis, ami önálló életet szeretne élni, nekem meg jó kis elfoglaltság, mint ahogy az ing szegélyének piszkálása is meg a táskám vállpántjának lelkes szorongatása. Majd mindjárt kézbe kaparintom a korsót, akkor meg annak a fülét lesz pont tökéletes szorongatni, nehogy lenyúlja előlem valaki véletlenül is.
- Nem olyan rég költöztem vissza, az elmúlt két évben Tatán voltam javarészt, szóval ez igazából nem jelent semmit, hogy nem láttál, de miután meghalt a bátyám, találtam új prioritásokat, és a fanclubok lekerültek a listáról - nevetem el magam kissé zavartan, még mindig félig a kezem mögött rejtőzve, de aztán leengedem őket és az alkaromra támaszkodom. Kicsit még ez is ilyen védekező testhelyzet, de ezt talán majd oldja a sör, vagy akad újabb vendég és én figyelhetek kizárólagosan a korsómra.
- Fanninak valóban nem lett volna ideális, én azért már elég hatékonyan meg tudom védeni magam - válaszolom most már ösztönösen is kihúzva magam. Az elmúlt pár évben ez sokkal jobban lekötött, mint bármi más. Párbajszakkör, önvédelem, túlélés, aztán meg két évnyi rendvédelmi akadémia. Mindig van hová fejlődni, de úgy érzem, alapnak nem rossz.
- Köszi! - Átveszem a korsót, és tényleg úgy kapaszkodok a fülébe, mint ahogy azt előre láttam. Ezt már senki el nem veszi tőlem, az biztos. Bele is kortyolok, csak azután rázom meg a fejem kissé vehemensen.
- Azóta is ugyanolyan bénán hazudok, szóval inkább passzolom. Zenekarok után koslatni meg akkor se lenne időm, ha akarnám. Nemrég kerültem be a Kommandóhoz, és még mindig én vagyok az újonc. Mondjuk úgy, hogy nem egy leányálom, de most már csakazértis megmutatom, milyen fából faragtak - mondom határozottan, és mindezt alátámasztandó még a korsót is megemelem, majd olyan lendületesen sikerül letenni, hogy kilöttyen a tartalmából. - Upsz... - pislogok a pultra, de szerencsére egy evapores-szel gyorsan meg is oldom. - Na de mondd csak, alakult azóta új fanclub? Biztos vannak lelkes rajongóitok, akik minden koncertet első sorból buliznak végig és minden dalt kívülről fújnak, vagy nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Patrik

- Lehet - válaszolom megvonva a vállam picit. Nem nagyon hiszek abban, hogy a csillagok bármit is befolyásolnak, de ki tudja végülis. Lehet, hogy Marossy eleve rossz csillagállás idején született, attól olyan morcos vén medve, akinek a két kedvenc hobbija a parancsolgatás és mindenki leszidása. A többiek pedig csak élvezik, hogy én vagyok a tápláléklánc legalján, de lesz ez is másképp szerintem, ha majd érkezik új. Csak hát az leghamarabb jövő ilyenkorra esedékes, mire véget ért egy újabb képzési ciklus az akadémián.
- Á, rég történt már, de köszi - legyintek egy röpke mosoly kíséretében. A sajnálat kedves gesztus, de Viktort úgyse hozza vissza, főleg nem hét év után. A nemrég elkészült festménnyel viszont már egészen jól megvagyok, nem is olyan rossz pótolni az űrt, még ha nem is az igazi.
- Ne mondd, hogy nem verekszik néha össze a törzsvendégek egy része, ha már elég alkohol van bennük - vetem fel körbepillantva. Ugyan nem gondolom teljesen komolyan, ahogy azt a hangomon is hallani szerintem, de mégis látok néhány olyan alakot, akik ha elég töményet ittak, boldogan mennek egymásnak ököllel. Csak remélem, hogy ilyenkorra már mind elfelejtette, hogy varázsló, mert ha kettőt látva kezd valaki pálcával hadonászni, az abszolút nem szép, és nem az esztétikai élményre gondolok, hanem a következményekre.
- Haha, az már biztos. Némelyikük azt hiszi, hogy a titkárnő vagyok vagy a személyi asszisztense - helyeselek nevetve. Igazából semmi vicces nincs ebben az egészben, de amíg még tudok nevetni a saját nyomoromon, addig úgy érzem, ez is elmúlik egyszer, mert én túlélem. - Azért olyan ábrándjaim is vannak, hogy ez csak a beavatás, amin minden újnak át kell esni. De majd kiderül, ha lesz nálam is újabb tagja a csapatnak - árulom el, miben reménykedem, és közben megpróbálom még nem teljesen elpárolgott zavarom maradékát vajsörben oldani. Mégiscsak kamaszkorom ciki emlékeinek egyike a szinte már megszállottságig fokozott, látványos rajongás a pult túloldalán dolgozó Patrik iránt. Ugyan ezzel nem voltam egyedül a korombeli lányok között, így alakult meg a fanclub, de mondhatni alapítótag voltam azért.
- Ó, az igen. Nem ütik meg a régi mércét? Ez miben nyilvánul meg, már ha érdeklődhetek? Nincsenek ott minden sarkon? És milyen manageretek van nektek, aki retteg tőlük? Vagy ezeket a lányokat már nehéz lerázni pár fotóval és autogrammal? Csontra éhes kutyuskák vagy már inkább vérebek? - kérdezek hirtelen jó néhányat, majdhogynem elnevetve magam, ahogy elképzelem közben, milyen lehet egy lányoktól rettegő manager. Köpcös, kopaszodó alak jelenik meg lelki szemeim előtt, aki egy csapat leányzó elől igyekszik elmenekülni. Nem szép dolog tőlem, de ismerve milyen voltam én, tényleg viccesnek gondolom, főleg, ha ezek a lányok is pont olyan ártalmatlanok. Aztán ki tudja, mi derül ki, ha válaszol a kérdéseimre. Addig is újfent belekortyolok a vajsörbe. Kellemes érzés, főleg a fahéjjal együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Patrik

- Ajjajaj - szalad ki a számon. Meglepődtem. Körbe is pillantok, ki ül erre, de abból kiindulva, milyen halkan mondta a kulcsszót, gyanítom, hogy nem lehetnek túl messze az említett úriemberek. Jobb lesz vigyázni azzal, hol szeretném kibeszélni a Visegrádi Viperák legutóbbi meccsét.
- Áh, a jó ég tudja, de köszi a drukkolást. Van még egy nő a csapatban, igaz, anyám lehetne, vele teljesen normálisak. Szóval tényleg remélem, hogy ez csak ilyen beavatósdi nem túlságosan felnőttes módon - válaszolom icipicit megvonva a vállam. Nagyon reménykedem benne, hogy jól gondolom, és ha megmutatom, hogy bírom a strapát, elengedik ezt az egészet.
- Pedig biztos virágillatúak az ingeid, miután ilyen füstös kocsmákban hordod őket - nevetem el magam. Eszem ágában sem lenne kilopni, ahogy azokra a rajongókra is kicsit értetlenül pislogok, akik koncerten a melltartójukat dobják a színpadra, mert az olyan... fúj.
- Hát a hagyományt azért nem én teremtettem, én is csak tanultam - válaszolom még mindig vigyorogva. - Igazából fogalmam sincs, hogy a varázsvilágban ennek mekkora a hagyománya, de tekintve, hogy a Walpurgis lányainak is mekkora marketingje van, gondolom, nem csak mugliknál dívik, hogy az ember bolondulásig rajongjon a kedvenceiért, legyen az könyv, zenész vagy színész - teszem még hozzá. Belegondolva nem is tudom, mi történt, de az elmúlt években nálam ez valahogy elpárolgott. Nem volt se film, se könyv, se író, zenész, babámfüle, amitől megint fangirl üzemmódba kapcsoltam volna, de végülis nem is baj. Minden energiámat a karrierembe öltem, és tessék, itt vagyok én, a kommandó támogató századának legújabb lóti-futija. Na de majd megmutatom, milyen fából faragtak, rajtam nem fog múlni. A nagy elhatározást akkora lendülettel öblítem le az italommal, hogy a korsó tartalmának egyharmadát sikerül ledöntenem. Köhintek egyet, majd még egyet, nem volt ez terv, de aztán már figyelek is újra.
- Hűh... és nem félsz, hogy majd megint ott fogok vihogni a sarok mögött? - kérdezem meg ismét elnevetve magam, amikor felajánlja, hogy ha érdekel a zenéjük, felírhat a vendéglistára. - Nyugi, nem gondolom komolyan, de ha elhiszed, hogy felnőttem, egyszer szívesen benézek. Majd bemutathatom, milyen kultúrált rajongó vált belőlem. - Azzal felé emelem a félig tele korsót, majd iszok is belőle.
- Arra, hogy legyen még sok koncertetek - teszem aztán hozzá, bár rémlik, hogy tósztot mintha előre mondanának amúgy. Sebaj. Mindjárt megiszom, és majd nem égetem magam tovább.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Már jó régen beszéltünk kávézásról Fridával, de szegény végül jó sokat várt rám. Hihetetlenül nehezen sikerült egy megfelelő időpontot találni, amikor neki éppen nincs órája, vagy nekem nincs, esetleg nem egy témakörhöz tartozó gyakorlati tevékenység szervezésében és kivitelezésében merültem el, vagy egyszerűen csak dolgozom. Én nem tudom, honnan lett ennyi minden, hiszen a minisztériumi munkám mellett igazán csak egy tantárgyat vállaltam heti két órában, hiszen két évfolyamnak tartom. Viszont mivel nincs tanári diplomám, minden héten leadom a lecketerveimet az aligazgatónőnek, aki aztán még be is állíthat az órámra random módon, ahogy azt már megbeszéltük, és akkor még ott vannak a fél naptól másfél napig terjedő, változó hosszúságú terepgyakorlatok. Éppen letudtam egyet a hétvégén, amelyhez rémesen sok munkámba került összeszervezni gyógyítókat és érintett témákban jártak szaktekintélyeket. Remélem, hogy ez csak azért ilyen bonyolult, mert ez az első évem, amikor bármi ilyet csinálok egyedül, nem csak tanársegédi minőségben adok hozzá valamennyit. Mindenesetre, hogy ez lejárt, és közeleg a karácsony, az iskolában legalább mintha lazulna kicsit minden, vagy tényleg csak én veszem könnyebben az akadályokat, ahogy egyre több órán esek túl. AZ auroroknak sosincs megállás, viszont ott sem panaszkodhatom, mégsem vagyok én az élvonalban. Ez nem jelent ugyan lazsálást, egyelőre viszont azt sem, hogy én lennék az első, akit riasztanak, ha valami történik. Inkább az utolsó. Na de a lényeg, hogy sikerült találni időt a kávéhoz is, az iskola falain kívül. A cukrászdában pedig egészen finom kávét is kapni, nem csak süteményt, hiába az a fő profiljuk, meg természetesen forrócsokit is, amiről nem tudom, hogy Frida mennyire szereti, én viszont imádom, leheletnyit talán a kávénál is jobban. Ezért is ajánlottam ezt a helyet, bár bevallom, némileg önző módon tettem mindezt. Legalább egy új süteményt is kipróbálok a folyton bővülő kínálatból. A kabátomtól megszabadulva a szék támlájára akasztom azt, és lehuppanok az egyik üres asztalhoz, amint megérkezem - meleg, narancssárga pulcsi van rajtam, farmerral és bakanccsal -, és amíg várok, a kínálatot böngészem. Az már biztos, hogy málnás-mentás forrócsokit fogok kérni pillecukorral. Mmm, már a gondolatától is jól érzem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Halihó - köszönök mosolyogva, felpillantva a menüről, amikor Frida megérkezik. Ugyan nem a türelem a legfőbb erényem, sőt, néha inkább be nem áll a szám, most mégis sikerül kivárni csendben, amíg ő nyugodtan megszabadul a bent fölösleges, de kint szükséges és hasznos meleg, téli ruhadaraboktól. Elnézegetem addig és még kicsit a kínálatot, bár már tudom, mit is szeretnék venni.  
- Viszont kívánom - válaszolom továbbra is széles mosollyal a kedves köszönösére, most már letéve a menüt. Kicsit még odébb is tolom, nyugodtan nézegesse meg, ha szeretné, én már döntöttem.  
- Nagyon szép ez az összeállítás amúgy. Olyan elegáns és visszafogott egyszerre, még a végén én is kedvet kapok szoknyát venni, pedig eddig eszembe se jutott - jegyzem meg kis szünetet követően, hagyva időt neki is, hogy ha a menüt tanulmányozná, nyugodtan megtehesse anélkül, hogy folyton beledumálnék. Igazán elegáns, és az a zöld szoknya meg kifejezetten tetszik, olyan kellemes színe van. Tényleg meggondolom a végén, hogy idén beadjam a derekam anyának, és a végzős bálon viselt vörös ruhám mellé vehetünk egy szoknyát is ünnepi alkalmakra.
- Na és mi újság? Hogy halad a melodimágusok kiképzése? - érdeklődöm aztán, nagyon igyekezve, hogy ne árasszam el hirtelen ötezer kérdéssel. Pedig annyira szívesen kérdeznék a melodiról. Ott tolong és zsibong a fejemben vagy tizenöt kérdés is, ha nem több, de szegény lehet, hogy kimenekülne a világból is, ha most mindent rázúdítanék egyszerre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Óh, értem. Ez...  Nálunk ritkaság. Anyu mondjuk szeretné, ha lehetne velem rendesen vásárolni, de igazából neki is egy szoknyája van... nem is, kettő - válaszolom, kuncogva a végére. Valahogy így alakult, még szakmát sem igazán nőieset sikerült választanunk, se anyunak, se nekem, de most tényleg fontolgatni kezdtem, hogy szerzek egy szoknyát ünnepi alkalmakra legalább. Miért is ne? Az egyenruha után újdonság se lenne, de azt meg egyébként is szerintem senki se szereti, mert olyan muszáj dolog. Most viszont szabad akaratomból szerezném. Majd visszatérek rá, lehet még belőle születésnapi ajándék anyunak, hogy elvihet egy anya-lánya vásárló körútra.
- A mentás-málnás-pillecukros forrócsokival szemezek, de sütit még nem sikerült választanom. Általában itt is kipróbálok valami újat, most a vaníliás tiramisu és a madártej-krémes között vacillálok. Te tudod már? - kérdezem meg szinte automatikusan, nem igazán esik le, hogy gyakorlatilag éppen csak a kezébe került a menü. Lepillantok még közben az enyémre, de továbbra sem sikerül dönteni a két opció közül. Mindjárt kiszámolom valamelyik gyerekmondókával, ha nem jutok dűlőre. Egyelőre kicsit félre is teszem az egészet, rákérdezve inkább a melodimágiára, ami számomra amúgy is roppant érdekes téma.
- Az jó. Sokan is vannak? Vagy csak elég munkát adnak kevesen is? - érdeklődöm, majd az én diákjaimra legyintek egyet. - Áh, nekem az összes hatodikos meg hetedikes aurortanonc jutott, és még néhány merész érdeklődő más szakokról. Annyira nincsenek sokan tizenpár diák évfolyamonként. A gyakorlatokon mondjuk örülök, hogy nincsenek többen, pedig mindig van segítségem is ott szerencsére a terepen - válaszolom. Egyedül igazából ki se mehetnék amúgy sem, mert nincs tanári végzettségem, de már megbeszéltük az igazgatósággal, hogy azt is megszerzem, akkor meg majd minden jó lesz. - Azért örülök, hogy a vizsga csak írásbeli lesz. Fura egyébként tanárként térni vissza oda, ahol tanultam. Néha még mindig kopogni akarok a tanári ajtaján. Neked milyen volt itt újnak lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ó, az nagyon finom - állapítom meg a választását hallva. - Már kóstoltam a túrótortákat az étlapról, valami isteniek - lelkendezem is egy sort. Csak azért nem kérek most azokból, mert nálam az a szabály, hogy mindig valami újat próbálok ki, amíg le nem tudtam a teljes kínálatot. Amint az megvan, már megalapozottan tudom eldönteni, melyik opció is a kedvencem és akkor majd azt kérem. Sok tétel már nincs hátra, ami azt illeti, talán csak négy-öt, abból is kettő viszonylag újonnan került a listára. A válaszára elgondolkodom kicsit, megfontolva a meglátást, és gyorsan be is látom, hogy igaza van ebben.
- Mhm, ez teljesen igaz - mondom bólintva, és ezzel el is dőlt, hogy ma tiramisut fogok kérni a forrócsokim mellé. Mielőtt azonban kérnék bármit is, még érdeklődöm kicsit Fridától, hogy mi újság is van.
- Az nagyon jól hangzik, ha érdekli az embereket - állapítom meg mosolyogva. Engem is érdekel a téma, ami azt illeti. Néha le is ülünk Damival mindenféle zenével kapcsolatos dologról beszélni és kicsit irigykedni is, hogy mennyire izgi is lehet melodimágusnak lenni, miközben ez egyikünknek sem adatott meg. Ettől függetlenül mondjuk van némi érzéke mindkettőnknek a zenéhez, játszunk hangszeren, szóval már az is valami. A hárfám színes húrjaival például remekül elvolt legutóbb is.
- Hát... tudod, ez olyan, hogy vagy megszervezem, vagy csak elméleti tudásra tesznek szert egy gyakorlati tárgyból. Aki aztán meg aurornak megy, annak szüksége is lesz erre mind - válaszolom. Végtére is ez nem feltétlen az én érdemem, hanem a tantárggyal járó követelmény, ha úgy szeretném kiengedni a diákjaimat a kezeim közül, hogy tényleg meg is legyen a szükséges tudásuk a folytatáshoz.
- Azért elismerésem mindenkinek, aki új városba vagy éppen országba költözik dolgozni. Nagyon bátor dolog. Én félig-meddig itt nőttem fel, anyukám családja valamikor itt lakott, aztán megörököltük a házat. Most kicsit nagy is, csak az unokatesómmal lakunk ott ténylegesen. Ha esetleg ismersz valakit, aki szobát keresne, egyet kiadnék - osztom meg vele továbbra is lelkesen, kicsit még csapongva is a témák között, ha már eszembe jutott, reklámozva a Macskabagoly utcai házat, amiről úgy érzem, kicsit még üres és nagy kettőnknek Kristóffal.
- Utazgatni viszont biztos érdekes volt. Merre jártál? - érdeklődöm visszatérve ahhoz, amit éppen említett. Az arra járó pincérnek gyorsan elmondom aztán, mit is kérek pontosan, és máris újra övé a teljes figyelmem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Művészcsalád? Az enyémek csupa auror meg katona, meglehetősen látványosan könnyebbültek meg, amikor közöltem, hogy főállású hárfás helyett inkább mégis az auror szakirány választom a VAV után - közlöm kuncogva a kérdésemet követően. Anya tényleg kifejezetten büszke volt rám, amikor végre le is diplomáztam. Nem azt mondom, hogy amúgy ne támogattak volna, de tényleg nagyon örültek, hogy maradtam a családi hagyományoknál és a rendvédelemnél. A ház is szóba kerül aztán, ami nekünk kicsit még nagy is, még Attuval is, Kristóffal is, sőt, még Fannival is, ha egyszer befejezi a továbbképzések és tanfolyamok sorát és úgy dönt, hogy beköltözik a neki szánt szobába. Még mindig marad egy kisebb vendégszoba is, ha bármelyikünkhöz bárki látogatóba érkezne, akkor is, ha egy szobát kiadok. Szeretném, ha be lenne lakva a ház, amit a Szikszai felmenőim valaha biztosan egy legalább tíz gyerekes családra építettek még a második világháború után, és nem két gyerekkel számoltak csak. Most már az unokatestvéreimmel együtt is képtelenek vagyunk igazán belakni. Milyen szomorú már ez. Ha egyszer megérem, hogy családom legyen, biztos nem állok meg három gyerekig.
- Ha érdekel, nézz be hozzánk. A Macskabagoly utcza 19-ben lakunk, amelyiknek az az előkertjében egy színes kövekből kirakott pentagramma van, de csak tűzrakóhely, nem áldozunk fel ott se kecskét, se szűzlányokat. Pillecukrot sütögetni bárkivel viszont egészen ideális - mesélem neki, ennek is nevetgélve már a végére. Mire jó ugye, ha az ember lánya ízig-vérig Eridonos, és sikerül összebarátkoznia a szomszéd Felagundok egyikével. Dami meglehetősen kreatív ilyesmikben, még csak innia sem kell hozzá, nekem meg elég azt mondani valamire, hogy nem merem. Dehogynem, és még le is fotózom, biztos, ami biztos.
- A szoba meg szép nagy, és tulajdonképpen inkább a társaságnak örülnék, mert nagyon üres a ház, úgyhogy az ár tekintetében teljesen alkuképes vagyok. Amit előre érdemes tudni, hogy három macskám van, kettő félénk, egy meg igazi vén arisztokrata, és még két unokatestvérem lakik ott, Attila tolmács és negyedévente egyszer látom, amikor jön és évszakhoz illően kipakol majd bepakol a bőröndjébe, a másik meg Kristóf, aki jelenleg pultos a pubban, és szintén nem sok vizet zavar otthon - foglalom össze gyorsan, amit amúgy többé-kevésbé a hirdetésbe is gondoltam beleírni, mivel mégiscsak döntő fontosságú lehet. Nem mindenki lakna olyan helyen, ahol legalább névileg két pasi is él, gyakorlatilag viszont többnyire csak én azért mégiscsak. Felkönyöklök aztán az asztalon roppant nőiesen, államat a tenyerembe támasztva hallgatom érdeklődve, merre is járt a nagyvilágban.
- Ó, igazán sokfele jártál akkor. Ez kalandosnak hangzik - állapítom meg szinte már-már ábrándosan. Egyszer én is vehetném talán a bátorságot, és ha már szerzek végre egy igazán jó minőségű fordító kütyüt, akkor kicsit utazhatnék. Addig sajnos nem sok értelme volna, mert eladnának az orrom előtt, és természetes vörösként állítólag megérek vagy két tevét. A pincértől rendelek aztán, amint alkalmam nyílik rá, majd igyekszem ott folytatni, ahol abbahagytuk.
- És ha szabad kérdezni, hogy kötöttél ki Bogolyfalván? Szereted itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ó... - hallgatom érdeklődve, mit is mesél. Teljesen más háttérrel rendelkezik, mint én, és teljesen más környezetből is jön. - Biztos megvolt a varázsa annak is. Én félvér vagyok, apu mugli, anyu meg mágusok gyereke és auror, szóval azt hiszem, mi pont csak tradicionális család nem vagyunk - osztom meg vele válaszul, a mondatom végére elmosolyodva. Nem adnám őket amúgy semmiért, mert bár biztos vagyok benne, hogy vannak az enyémen kívül is nagyszerű családok, nekem biztos, hogy ez volt a tökéletes, úgy, ahogy volt. Csak annyival lehetne jobb, hogy lehetne még teljes is, ha Viktor még élne, ezen azonban igyekszem már nem rágódni inkább. Az úgysem hozza őt vissza. Ha pedig már család, a kiadó szobát is megemlítem, hátha tud valakit ajánlani, bár mint kiderül, őt magát is érdekelné, ami talán még annál is jobb, hiszen ismerem. Nem úgy nyitok ajtót valakinek, hogy másoknak kell érte kezeskedni, ez is valami. Össze is foglalom ennek örömére, mit érdemes elsőre tudni, mielőtt esetleg elijedne, de eddig úgy tűnik, legalábbis látszólag jól veszi minden hülyeségem, mert hát ebben a lakásban a leghülyébb még mindig én vagyok. Attu már megkomolyodott, Kristóf pedig leginkább csak szereti azt hinni magáról, hogy ő is, ezért nem szívesen vesz részt a marhaságaimban. Szerencsére erre már találtam egy Felagundot a szomszédban. Tökéletes így is.  
- Nincs rossz időpont, legfeljebb csak nem vagyok otthon, de rendben, akkor úgy legalább rendesen felkészülve tudlak várni és extra adag szőrmentesítő bűbájt tudok szétszórni is a macskák miatt - válaszolom neki határozott mosollyal. Sajnos nálunk mindenhez is macskaszőr van, ez az egyetlen hátránya a lakótársaimnak, amihez Frida talán azért annyira nincs szokva. Ki tudja. Nem árt azért néhány bűbáj. Államat megtámasztom aztán a tenyeremben és úgy hallgatom, hogyan is került egyébként éppen ide, a világnak ebbe a kis szegletébe, hiszen Németország még ha nincs is olyan messze, nem is a szomszédban van azért közvetlenül. Útba esik még pár mágusiskola is többek között a Bagolykőig, ha nem tévedek.
- Jaj, őszinte részvétem - szólalok meg, amint lehervadt az ajkaimról a mosoly, hiszen éppen azt meséli, hogy meghalt a kisbabája. El se tudom képzelni, az milyen lehet, de talán még Viktor elvesztésénél is rosszabb, olyasmi, mint ahogy anyát viselte meg a dolog. Gyanítom. Inkább nem hozom szóba, hogy amúgy én részben azért vagyok itt, mert itt érzem magam közelebb a néhai bátyámhoz, ez mégiscsak más.
- Ühümm... érthető - válaszolom neki megértően bólogatva arra, hogy miért is éppen Bogolyfalvát választotta. - Nem ez a legtündéribb mágustelepülés amúgy Magyarországon, de egész felkapott. Jártál már Kunszenilán vagy Csermelymenedéken? Ha még nem, mindenképpen ajánlom... meeeeg Szalamandra-Szentgegyed és Szalamanton is egész jó célpont legalább egy kis hétvégi kikapcsolódásra - magyarázom máris lelkesen. Van azért itt is látnivaló bőven és én meg szívesen ajánlok olyanokat, ahol már jártam is, ezért tapasztalatból tudok beszélni. - És az iskola hogy tetszik? Szeretsz tanítani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem feszegetem a témát, csak részvétet nyilvánítok. Nem is igazán tudom, mit lehetne erre mondani egyebet, valahogy megterhelőbbnek, nehezebbnek tűnik az én veszteségemnél eleve, bár ez nem verseny, inkább csak úgy érzem, hogy hiába van meg a magamé, nem tudom igazán átérezni, milyen lehet neki. Meg aztán, azt hiszem, ez egyébként is változó lehet, ki hogyan éli meg és viseli. A süti viszont remekül időzítve érkezik meg ahhoz, hogy véletlen se kelljen azon gondolkodnom, innen hogyan is tovább.
- Köszönjük szépen - mondom én is a felszolgálóra mosolyogva, aztán magam elé húzom a sajátom. Igazán jól néz ki, össze is fut a nyál a számban már csak a látványtól is. Le sem tagadhatnám, hogy engem egyébként meg lehet venni kilóra édességgel. Ugyan nem vagyok büszke rá, de már ettem ki összeállni nem annyira akaró szirupos kekszmasszát kanállal az edényből. Finomnak végülis finom volt, csak vendégeknek nem tudtuk volna felszolgálni, mert nem volt olyan állapotban. Bólogatok arra egyetértően, hogy ezek a sütik viszont igazán jól is néznek ki. Mégiscsak van valami oka annak, hogy ez a cukrászda több, mint kétszáz éve működik. Tudnak itt valamit.  
- Az a fő, ha így jó - állapítom meg elmosolyodva. - A szabadidő amúgy nálam is hiánycikk tud lenni, de addig jó, amíg minden fontos belefér az ember idejébe - okoskodom kicsit, mielőtt a kisméretű villát végre beleszúrnám a süteménybe, hogy aztán elhallgassak az első falaton nyammogva. Mi lesz még itt, ha a cukor is beüt, ajaj.
- És az ispotályban? Vagy mondjuk az iskolai gyengélkedőn, ha van üresedés? - érdeklődöm aztán a tervei felől, hogy van-e már elképzelése, hol szeretne gyógyítóként működni. - Fuh, hát ez hosszú sztori... vagyis nem is... mármint, jó pár éve a túlélési alapismereteket a bátyám tanította, és én szerettem volna a nyomdokaiba lépni, szóval amikor szólt egy ismerősöm, hogy éppen új oktatót keresnek, nem hagyhattam ki, hogy jelentkezzek. Ha még Eridon házvezető-helyettes is lesz belőlem egyszer, akkor mindent kihúzhatok a bakancslistámról. Már mindjárt tíz éve, hogy meghalt, ettől viszont valahogy közelebb érzem magam hozzá. Talán mégse olyan hosszú történet végülis. Amúgy nem gondoltam volna, hogy bejön a tanítás, már csak az egyetemet kell hozzá elvégeznem, mert Rosales megfenyegetett, hogy ha nem, akkor az első tanári diplomával rendelkező jelentkező felbukkanásával ki is teszi a szűröm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Azt hiszem, kimondhatjuk, hogy nincs szerencsém a pasikkal. Valahogy csak eltünedeznek egy idő után, csak éppen nem értem, miért. Valamit rosszul csinálnék? Kicsit el is bizonytalanodtam az utóbbi időben, és úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem a munka meg a munka, és hát... a munka. Időnként megbolondítom néhány egyetemi látogatással és vizsgával, amíg meg nem szerzem a tanári diplomát, hogy végre békében oktathassak leendő aurortanoncoknak túlélési alapismereteket. Szóval lefoglalom magam. Ebből Kristóf rángatott ki. Közölte velem, hogy be fogok penészedni a szobámba, ha nem mozdulok ki, aztán meg miután összeszedtem magam és eljöttem vele idáig, itt hagyott az egyik asztalnál. Azt hittem, együtt fogunk pizzát enni, de mégsem úgy tűnik. El se hiszem, hogy vakrandira cipelt el, mintha szükségem lenne ilyesmire. Vagy lehet, hogy mégis? Ő se hinné el, hogy ez nekem ez egyedül is menne? Bálint ugyan megpróbált randira hívni még tavaly, de hamar megegyeztünk abban, hogy mivel a közvetlen kollégám, inkább ne kísértsük a sorsot. Szóval most itt ülök, és őszintén szólva hülyén érzem magam. Nem is öltöztem igazán randihoz, csak felkaptam ez első ruhát, ami a szemem elé került, és még a sminket is mellőztem. Most aztán közelről láthatja mindenki az összes szeplőmet, meg a vörös szempilláimat, de gyorsan eszembe jut, hogy legalább egy rúzsnak lennie kell a táskámban, úgyhogy fél szemmel az étlapot vizsgálva már el is merülök könyékig a magammal hozott táskában, hogy a papírzsebkendő, a félig kiolvasott krimi és a pénztárcám alatt csak találjak legalább egy csillogó ajakfényt, amit aztán a következő pillanatban már felvinni igyekszem, mielőtt még bárki helyet foglal velem szemben az üres széken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Éppen sikerül elpakolni az ajakfényt, de még könyékig el vagyok merülve a táskámban, amikor valaki rám köszön. Ismerős a hang valahonnan, és amint felpillantok, kihúzva közben a kezem is a táskámból, azonnal rájövök, hogy honnan. Hiszen ez Stephen, az egyik hetedikes levitás, aki ugyan nem aurortanonc, de mégis felvette a tárgyam puszta érdeklődésből. Hát, Kristóf, ezért még kapni fogsz. Kösz szépen. Sikerül lenyelnem egy sóhajt, és inkább mosolyt erőltetek az arcomra.
- Szia - köszönök vissza, és végre félreteszem a táskát is az ölemből, fülénél fogva a szék támlájára akasztva, majd az asztal szélére támasztom az alkarom.
- Nos... hát, ez az egész... az unokabátyám rángatott el. Pedig neki talán nagyobb szüksége lenne erre az egész vakrandi dologra, de hagyjuk is, bocsánat. Szóval... újság, igen... hát az nem sok van a keddi óra óta, szervezem a gyakorlati tevékenységet, majd hamarosan várhatóak a részletek, csak még meg kell győznöm egy medimágus ismerősömet, hogy ő mindenképp szeretne két hét múlva másfél napot túrázni a Mátrában - mesélek valami olyat hirtelen, ugrálva kicsit a témák között is hirtelen felindulásból, mielőtt megállapodnék a meglehetősen kényelmes és biztonságos opciónál, avagy a közös tanóránknál.
- Na és veled? - kérdezek vissza aztán, amint sikerül pontot tenni a a hirtelen támadt mondandóm végére. Szeretném megkérdezni, hogyhogy itt van, őt is valami igazán kedves rokon vagy barát rángatta-e el, de egyelőre nem teszem. Inkább lecsapok egy falat csokoládéra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Máris a munkáról jár a szám. Ügyes vagy, Regina, ezaz. Tudom én, hogy egyébként bárhol, bármikor képes vagyok beszélni a túlélésről, a Kommandóról, az Eridonról vagy éppen a kviddicsről, jelentős részben azért, mert a felsorolt tételek mindegyike valamilyen szinten és módon a bátyámhoz köt. Róla pedig igyekszem minél kevesebbet beszélni, hiszen már nem sok ember maradt, aki tényleg ismerte. Viszont Kristóf például már ezerszer rám szólt, hogy el kellene végre engednem, hogy alkalomadtán már egészen jól sikerül odafigyelni arra és fülön csípni a késztetést, hogy megint ez legyen a fő témám. Ma ugyan nem, hiszen Stephen a diákom, ezért kézenfekvő és igazán remek kifogásnak tűnik, hogy könnyű téma jeget törni. Így csak derékban sikerül ezt most elkapni, amikor már az ő szájából hangzik el a Mátra. Ajaj, na ebbe szépen belecsúsztam.
- Áh, lehet. Én inkább lehetnék Merida, a bátor, mint ő. Furán nézne ki szoknyában mondjuk, és a zöld sem az ő színe - válaszolom a mondat végére elnevetve magam, mielőtt még lecsapnék egy bonbonra, hogy a bontogatásával lefoglaljam kicsit magam.
- Áh, majd megoldom, köszi az ötletet. Bocsánat, hajlamos vagyok sokat beszélni munkámról, de le lehet csapni érte, komolyan, nem veszem zokon. Aurori becsületszavamra - közlöm vele, még a jobb kezemet is felemelve, mint aki eskütételre készül. - És pont én jutottam neked, micsoda szerencse - válaszolom még mindig széles mosollyal, végtére is én is nevetek a helyzeten, erre mégsem számítottam. - Óh, szintén zenész? - kérdezem aztán meglepetten. Tényleg nem tudtam róla, hogy bandája van, bár belegondolva még nem is tudom, hogy hangszeren játszik-e vagy netán énekel. Fel is teszem a jobb könyököm az asztalra, államat a tenyerembe támasztva, és tessék, övé a porond, meséljen csak, mert mindjárt rázúdul a kismillió kérdésem. - Általában nem akarják elhinni, de hárfázom, de az egyáltalán nem egy olyan bandázós, színpadon fellépős hangszer, a szüleim meg látványosan megkönnyebbültek, amikor kitaláltam, hogy auror leszek, nem éhhalálra ítélt hárfaművésznő, szóval térjünk is vissza inkább arra, amit mondtál... milyen zenét játszotok? Meg milyen hangszeren játszol? Vagy netán énekelsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Bólogatok lelkesen egy sort, de már inkább tényleg nem folytatom a mesélést a munkáról, különben elfelejtem befejezni és a végén kénytelen lesz lecsapni. Most adtam rá amúgy is aurori becsületszavam, hogy nem veszem zokon, de azért még lehet, hogy fájna a dolog, ha érzelmileg nem is, de fizikailag. Főleg, ha egy székkel talál fejbe kólintani például, mert gyorsan körbe pillantva nem sok más opciót látok azért. Furamód egyébként, vagy talán inkább csak meglepő a dolog, olyan különös, amit nem tudok igazán megmagyarázni racionálisan, találok benne valami vonzót, ahogy az asztal túloldalán felkönyököl.
- Felléptem már vele itt-ott, legutóbb egy barátnőm fotókiállításán szolgáltattam én a háttérzenét, de azért mégse az a nagyon menő hangszer, mint egy gitár vagy dob. Ne érts félre, imádom, csak úgy nem az, amitől megvadul mindenki a környéken - válaszolom jót mosolyogva magamon. Annak idején háromszor is megkérdezték a szüleim, hogy biztos ezt akarom-e, mert egyébként is hihetetlenül drága volt. Én viszont akartam. Ma is szeretem, csak mágiamentesen nem feltétlen könnyű szállítani, és mivel nem valami zenekar tagja vagyok, jobbára a szobámban ácsorog, amíg időm nem jut játszani rajta.
- Na látod, ez az, ami menőn hangzik - felelem széles mosollyal, elismerően bólogatva arra, hogy mit is szeretne majd még, azon túl, hogy mit csinál éppen. - Huh... hát eléggé ilyen rock meg metál vonalon mozgok, esetleg még némi popzene is belefér, de az már csak ilyen extra, ha minden más végigment kétszer és átkapcsolok a rádióra kb - osztom meg vele a részleteket, ha már így zenéről beszélgetünk. - És amúgy felléptek mostanság valahol esetleg? Lehet meghallgatnám, ha úgy alkalmam adódna rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

- Azokkal túl sok a macera. Egy vagyonba fájt a klasszikus hárfa is, már nem, nekem, hanem a szüleimnek anno, aztán meg rúnáztatni még egy fél vesébe kerülne minimum, szóval ezt inkább elengedtem - válaszolom neki széttárva a kezem. Amúgy is másképpen alakult az életem, mint azt tíz évesen képzeltem még, és erről nem a hárfám tehet. Örülök, hogy így is akad néha egy-egy olyan alkalom, mint Alíz fotókiállítása, ahol mégis játszhatok rajta kicsit közönség előtt is, életvitelszerűen azonban erre már koránt sincs se időm, se energiám minden egyéb mellett. Ne tessék félreérteni, értékelem a megoldási javaslatot, és igaza is van, csak nem látom úgy, hogy nekem megérné azt a pénzt és fáradtságot, amibe ez kerül, mert leginkább magamnak játszom, a hallgatóságom pedig a macskák és a lakótársak.
- Na, az teljesen jó, hogy akadt azért megoldás. Mondjuk csalódtam is volna Beniben, ha elutasít valami ilyet, az úgy nem vallana igazán rá - válaszolom annak kapcsán, hogy a színjátszósok probatermén osztoznak. A koncertre pedig még a szemem is felcsillan szerintem, olyan lehetek, mint azok az anime karakterek, akiknek hirtelen kistányér méretűre nő a szeme, amolyan fizikai képtelenség kategóriájába eső módon, és úgy csillog, hogy a Napra lehet nézni, de arra aztán tényleg nem. Túllelkesedném? Lehet. Az igazat megvallva ez az évem azonban sajnos még annál is inkább csak a munka és iskola közötti ingázásról szólt, mint az azt megelőző.
- Szerintem tiszteletemet fogom tenni. Jó kis kikapcsolódásnak hangzik - állapítom meg végül már valamivel visszafogottabb mosollyal, bólogatva is párat, mielőtt még a munkám kerülne szóba.
- Aha, persze. Nem titok, a Varázsbűn-üldözési Kommandónál vagyok. Návay tizedes - közlöm büszkén húzva ki magam, szélesen mosolyogva. Azért tíz éve ezt még éppen csak eldöntöttem hirtelen elhatározásból, nem gondoltam, hogy ide eljutok. - Amúgy nyomozónak tanultam, és egyelőre főleg irodán vagyok, de már nem mások kávéját és ebédjét szerzem be egész délelőtt, szóval alakul ez. Na és te tudod már, hogy mi leszel, ha nagy leszel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Jobban jártam volna valami más hangszerrel anyagilag, mondjuk választhattam volna gitárt vagy hegedűt, de már késő bánat. Elvagyok egy gitárral is, ha arról van szó, de már amúgy is annyi energiát fektettem a hárfázásba, hogy még ha meggondolnám is magam ennyi év után, már nem érné meg váltani. Marad, ami van, úgyis csak magamnak játszom rajta néhány ritka alkalomtól eltekintve. Múltkor például egy fogadás miatt cipelte le Kristóf az emeletről, hogy amíg ő vacsorázik, én szolgáltassam a háttérzenét. Na az kifejezetten vicces volt, el is mosolyodom ez emlékre is, de nem megyek bele, inkább arra válaszolok egy bonbon eltüntetését követően, hogy pontosan hol is dolgozom.
- Áh, még nagyon a ranglista alján vagyok azért... éppen csak túljutottam a lótifuti szerepén, de majd egyszer. Anya se húsz évesen lett parancsnok - jegyzem meg egy legyintéssel, aztán rá is térek arra, hogy vajon ő mit csinál pontosan. Az órákon azért ilyesmire sosincs idő, és van a mappámban otthon egy listám arról is, hogy ki milyen szakról jelentkezett, ha éppen szórakozásból vette fel a tantárgyam, de hát ki tud ilyeneket fejből? Különbséget úgysem teszek se órán, se a vizsgán, egyforma mértékben várom el mindenkitől, hogy odafigyeljen, és a vizsgán is ugyanazokat a feladatokat kapják, ha már túlélni szeretnének tanulni, mindegy, hogy hobbiból, vagy az aurori karrierre áhítozva, szóval nekem aztán tényleg mindegy, hogy valaki művészeti szakos, tanárnak tanul vagy éppen általános mesterszakon igyekszik eldönteni, mit szeretne az élettől.
- Ez is menőn hangzik azért. A kezedben a legfőbb túlélési eszközünk, nem semmi - válaszolom neki széles mosoly kíséretében, majd elismerően bólintok arra, hogy dolgozik is a suli mellett. - Az komoly. Akkor már a bizniszben is benne vagy nyakig. Tervezel itt is maradni? Vagy majd saját vállalkozásba kezdenél? Őszintén nem tudom, milyen a pálcakészítők helyzete, mennyire könnyű vagy nehéz elhelyezkedni éppenséggel, de... most kíváncsi lettem. Mi eddig a legfurább, amit pálcakészítőként láttál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

- Meg lehet, hogy a kirendeltség se élné túl, vagy nem is tudom. Biztos van az a rátermett ember, aki huszonpár évesen már tudja, mivel mit kezdjen, nyilatkozni amúgy is csak magamról tudok, és abban határozottan biztos vagyok, hogy nekem még kell pár évnyi tapasztalat, mire tényleg tudni fogom úgy igazán biztosan, hogy merre van az arra - válaszolom megvonva a vállam. Nem sietek. Jelen pillanatban egyébként is belegebednék, ha még egy olyan pluszt is tudnom kéne koordinálni. Látom azért anyán, hogy nem sétagalopp, éppen csak van mindjárt negyven év tapasztalata a szakmában, és még két gyereket is felnevelt, nem fél a sarkára állni, ha kell.
- Aha, úgy gondoltam. Pálca úgyis mindenkinek kell, biztos mindig szükség van a jó szakemberekre - állapítom meg, közben egy újabb bonbonért nyúlva. Lehet nem kellene, mert aztán rémesen fel fogok pörögni a cukortól, mint egy hiperaktív kétéves, de nem is tudom, miért eszek. Nem unalmamban, mert nem untat, inkább csak valami olyasmi, ami lefoglal, mert mégiscsak van valami különös vonzereje Stephennek, hogy nehéz nem őt bámulni, de a tanára vagyok. Jóságos Merlin. Kristófot most legszívesebben belökném abba a szép kis kupac csalánba az udvar sarkában, de szerencséjére amúgy sem nő februárban.
- Óh, ezt nem is gondoltam volna - vallom be, közben a csokit bontogatva ráérősen. Tényleg elképzelésem se volt róla, hogy így áll a helyzet a pálcakészítőkkel, de az a helyzet, hogy bizonyára ugyanígy meglepne, ha a bestiakutatókról, ereklyeszakértőkről vagy rúnázókról beszélgetnénk. Csak az aurori és a tanári bérezésről van fogalmam. Na meg arról, hogy hárfásként lehet, hogy tényleg éhen halnék. A többit jótékony homály fedi.
- Az azért nem rossz - állapítom meg, majd felkönyökölve államat a tenyerembe támasztom, és majszolni kezdem a bonbont, amíg ő az eridonos lány szerencsétlen esetét részletezi. - Oh, Eridon... nem kell bemutatni, olyanokat tudunk produkálni néha, hogy csak na. Valaha én is Eridonos voltam, szóval láttam egyet s mást. A következményekre nem gondolásban szerintem verhetetlenek vagyunk. Az egész torony tele volt ötezer extra bűbájjal amúgy, amikor még idejártam, de ez aligha változott. Ha valaki megpróbál kiugrani az ablakon, egy mágikus védőpajzsról pattan vissza, meg ilyenekre gondolj, és természetesen a legtöbb ilyen azért van, mert már történt valami, ami indokolta. A kettévágott pálca csak a jéghegy csúcsa, hidd el nekem - osztom meg vele kuncogva. Ami azt illeti, még nekem is sikerült egyszer-kétszer bajba kerülni. Az ott már hagyomány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

- Figyelj, ha megéri... - kezdek bele a mondatba, amit szerintem nem is kell folytatnom. Csak széttárom a karom. A többi már rá van bízva, hogy mit szeretne és mibe mer majd belevágni, ha éppen eléggé akarja azt a valamit. Még egy bonbont megkaparintok, és ráérősen kezdem boncolgatni a csomagolópapírt rajta, miközben arról mesélek, milyen emlékezetes élmény is tud lenni pontosan Eridonosnak lenni.
- Persze - válaszolom, miután gondolatban gyorsan végig is futom az ott töltött tanéveim. Hajaj, mintagyereknek azért én se voltam nevezhető, az kétségtelen, még ha némileg igyekeztem is nem szégyent hozni Viktor nevére.
- De erre térjünk vissza inkább, ha már nem adok ötleteket vele, hogyan lehet az őrületbe kergetni a tanári kart. Nem igazán származtak tőlem az ötletek, inkább csak hajlamos voltam rá, hogy csak azért is bizonyítsam, nem vagyok gyáva nyúl - válaszolom neki megvonva a vállam, kuncogva. Egyelőre maradjon az én titkom, hogy milyen hülyeségeket csináltam. Volt benne éjszakai könyvtárlátogatás, titkos folyosók felfedezése, seprűn egyensúlyozás bekötött szemmel, mert az mekkora nagy dolog már, és még sorolhatnám sajnos. Az akadémián aztán már inkább a tanulásra igyekeztem fókuszálni, de azóta se nőtt be teljesen a fejem lágya, különben aligha lenne egy színváltó, éjszaka világító pentagramma kőből kirakva az otthonomhoz tartozó előkertben példának okáért. - A pálcámat azért sose szeltem kettőbe, ha ez megnyugtat - teszem aztán hozzá rákacsintva, és végszóra bekapom a bonbont. Igazán szépen festhetek így vigyorogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Az az ispotályban biztosan van, és az a helyzet, hogy jobb is, ha az iskolai gyengélkedő nyugis hely marad, vagy még a végén nem marad diák - jegyzem meg kissé kesernyés humorral, elvégre már volt szerencsém vagy inkább szerencsétlenségem néhány olyan eseményhez itt, aminek következtében több diákot is kivettek az aggódó szülők végül. Meghallgatom a történetét, aztán én is elmesélem, hogyan kötöttem ki az iskolában újra, most már tanárként.
- Nem igazán - válaszolom megrázva a fejem. - Gyerekként arról álmodtam, hogy művész leszek, aztán amikor a bátyám meghalt, úgy tűnt... nem is tudom... jó döntésnek tűnt az aurori, mert úgy éreztem, hogy attól mindig közelebb fogom érezni kicsit magamhoz, és az akadémián ugyan voltam tanársegéd, de úgy nem igazán a pedagógián van a hangsúly. Az kiképzés. Viszont... tulajdonképpen, még ha nem is élvezem, nem bánom, hogy belevágtam ebbe a pedagógia képzésbe. A család még várhat, ott... azt tudom, hogy egyszer lesz legalább egy gyerekem, és vagy Viktor lesz vagy Viktória, de hogy mikor... az majd elválik - mesélem még két falat sütemény között a kérdésére is válaszolva. Az az igazság, hogy nem látom magam egy komoly kapcsolatban senkivel sem. Meglehetősen önálló vagyok, ami még nem is lenne baj, az viszont megnehezít mindent, hogy nehezemre esik igazán kötődni olyan szinten, mint amit például a szüleimnél látok. Igaz, az időnként elhangzó kommentárok ellenére sem sietek, előbb most a karrieremen van a hangsúly, aztán majd jöhet ez is, ha más nem, hát egyedül, mert az, hogy gyerekem lesz egyszer, az még a bakancslistámon is szerepel. Elfogy lassan a sütemény az én tányéromról is közben, aztán nemsokára már mi is mehetünk, a fizetést követően. Remélem, még sikerül összefutni, barátkozni, mert Frida kellemes társaság.