Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Az igen, jó régóta fotózol. Ez nagyon klassz. Kíváncsi lennék a műveidre, persze bizonyára nem hordozod magaddal mindenhova az albumjaidat - mondtam neki lelkesen,  hiszen valóban érdekeltek a művei, látszott rajta, hogy tapasztalt a témában. Szívesen megnéztem volna a képeit, de belegondolva, tutira nem hurcolta magával őket, hacsak nem a fényképezőjében tárolta a nagy részüket. Vagy legalábbis bizonyos mennyiséget belőlük.
- Hm... a portréfotózást én is szeretem. Diane Arbus tökéletes fekete-fehér portrékat készített, melyek a reménytelenséget szimbolizálták. Ezekkel a színekkel tökéletesen ki lehet fejezni az emberek érzelemvilágát, az örömön át egészen a mély depresszióig. Robert Frank is egy tehetséges mugli fotográfus volt, aki szintén a fekete és fehér színvilágot használta előszeretettel önkifejezésre. Bocs, abbahagyom az okoskodást - nevettem el magam a fiúra pillantva. Nem, nem ment el a józan eszem, csak talán kissé túlbuzgó módon álltam hozzá a témához. Nem csoda, hogy a Művészetek tárgy is a kedvenceim közé tartozott.
- Nagyon szerencsés vagy, hogy szereted a munkádat. Sok embernek nem adatik ez meg... vagy rá vannak kényszerítve társadalmilag arra, hogy egy olyan munkával, ami nem jelent nekik semmit, pénzt keressenek vagy nem is tudnak róla, hogy mi az, ami igazán örömet okozna nekik - osztottam meg a gondolataimat a férfival.
- Én elsőéves mestertanonc vagyok Futurológia szakon. Amolyan jövendőmondó-féle. Képes vagyok előre megálmodni bizonyos emberek jövőjét, ami nem mindig felemelő érzés, de időnként hasznos is - magyaráztam Nesztor-nak a képességemet, amelyre időnként áldásként, olykor pedig átokként tekintettem. Az már csak hab volt a tortán, hogy anyám is megjelent az életemben egy röpke kis találkára, aki idáig egyáltalán nem játszott semmilyen szerepet sem a mindennapjaimban. Az árvaházi éveket sosem fogom elfelejteni, az pedig különösképp bosszantott, hogy édesapám halálára is fény derült, ráadásul a nevelőanyám még mindig nem tudott semmit a találkánkról. Ráadásul arról se, hogy itt szeretnék maradni ebben a világban.
- Bocs, kicsit elkalandoztam. Tudom, rossz szokás - mentegetőztem pironkodva, amikor ráeszméltem, hogy már megint elkalandoztam. Elég gyakran fordult elő velem az utóbbi időben, hogy gondolatban máshol jártam, aztán hirtelen kapcsoltam, hogy vissza kéne térni a valóságba.
- Idáig egy katicát sikerült elcsípnem, aki épp egy fűszálon kapaszkodott. Tudom, nem nagy cucc, de én szeretem a természetfotókat.
Kikerestem a fényképezőmből ezt a képet, majd közelebb léptem Nesztor-hoz és megmutattam neki a fotót.
- Az a tervem, hogy lekapok majd pár személyt, amikor nem is számítanak rá, megpróbálok elkapni egy jól rögtönzött pillanatot. Nem igazán szeretem az előre beállított képeket, max. kérésre - magyaráztam neki, miközben a kutyus fejét vakargattam, aki szintén mellénk telepedett.
- Itt laksz Bogolyfalván? Ha igen, milyen itt az élet? - kérdeztem tőle. Reméltem, hogy hamarosan én is megtapasztalhatom a független életet, ahol nem kell másokkal egy élettéren osztozkodni. Szerettem a kastélyban élni, de azért már vágytam arra, hogy nekem is külön életterem legyen és ne kelljen számos emberhez alkalmazkodnom. A nevelőanyám persze erről semmit sem sejtett, úgy voltam vele, hogyha majd eljön az ideje, akkor elmondom neki a jövőbeli terveimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Csak akkor, ha nem gond. Nem szeretném, hogy csak miattam keresgesd ki az albumjaidat. Persze, nagyon kíváncsi vagyok a műveidre, de nem szeretnék ezzel kellemetlenséget okozni neked. Nem tudtam, hogy még csak most költöztél be - mondtam neki szégyenlősen. Hát, ez az én formám, mindig előbb beszélek, aztán gondolkodom.
- Hogyan került hozzád a kutyus? - kérdeztem tőle, miközben az eb fejét vakargattam. Nagyon barátságos állat volt, látszott rajta, hogy szereti dögönyöztetni magát.
- Ők is nagyon tehetséges művészek - helyeseltem. Mindkettő munkáját ismertem, példaértékű munkásságot tudhattak maguk mögött.
- Természetesen igazad van ebben. Talán túl sok negatív dolgon mentem keresztül, hogy inkább a fekete-fehér, komorabb műveket kedvelem. Bár talán nincs is összefüggés a két dolog között - válaszoltam neki, miközben az ajkaimat harapdáltam. Nem szívesen emlékeztem vissza az árvaházi évekre, egyedül Timinek voltam hálás, hogy kihúzott abból a gödörből, amibe úgy éreztem, hogy idővel belefulladok.
- Persze, igazad lehet. Már előre megálmodtam, hogy találkozni fogunk! - nevettem el magam, amikor elolvastam Nesztor válaszát a jövendőmondó képességemmel kapcsolatban. Meglepett, hogy ilyen természetesen kezelte ezt a dolgot, mert a legtöbben megijedtek vagy furán néztek rám, amikor a jóslásra terelődött a téma, ez pedig jó érzéssel fogott el, hogy nem nézett dinkának és nem fogta menekülőre a dolgot. Talán az volt a legnagyobb bajom, hogy még mindig mugli fejjel gondolkodtam, pedig hozzászokhattam volna, hogy ebben a világban minden a varázslatról és a szokatlan dolgokról szól.
- Köszönöm. Valóban nem egyszerű elkapni a legjobb pillanatot - jól esett, hogy egy nálam jóval tehetségesebb személy megdicsért, ez jót tett az önbizalmamnak.
- Imádom a görög ételeket! A kedvenceim közé tartozik a görög saláta, a gyros, a pasticcio és a szuvláki. Egyszer majd az Úzót is ki akarom próbálni - feleltem a srácnak, miközben felkaptam a fejem, hogy étteremben is dolgozik időnként:
- Tudsz főzni is?
Kevés embert ismertem az ellenkező nemből, aki még főzni is tudott Cézi kivételével. Igaz, ő olasz volt és szenvedélyesen szerette az itáliai konyhát.
- Van már helyismereted Bogolyfalván vagy még teljesen idegen terület számodra? Vannak szuper vendéglők, cukrászdák, pub-ok stb. Egy nap én is oda szeretnék költözni - csacsogtam a fiúnak lelkesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Ó, értem. Nagyon okos kutya - nyugtáztam egy mosollyal a fiú válaszát. Belegondoltam, hogy bizonyára sokat segíthet Nesztor-nak a hétköznapok során.
- Az igen. Szerintem büszke lehetsz magadra. Ételre mindig is szükségük lesz az embereknek, viszont könyvelésre nem biztos. Mármint az ínségesebb időkben. És amúgy is szeret jókat enni az ember - válaszoltam neki mosolyogva.
- Tök klassz ez a családi vállalkozás - tettem hozzá jókedvűen, mikor a húgáról kiderült, hogy séf lesz.
- Szuper! Akkor majd megkóstolhatnánk valamikor az Úzó-t - tényleg kíváncsi voltam az ízére, a színe már tetszett, de azért szívesen megkóstoltam volna ezt az üdítő görög nedűt.
- Öhm, hogy érted, hogy saját lakrész? - kérdeztem tőle kíváncsi tekintettel.
Hirtelen nem is tudtam, hogy hova tegyem a dolgot. A srác elmesélte az előző asszisztensével folytatott afférokat, amire csupa fül voltam.
- Sajnálom, hogy így alakultak a dolgaid az előző asszisztenseddel. Nagyra értékelem a felajánlásodat, de tudod, mindenképp önerőből szeretnék magamnak egy kuckót találni. Nekem nagyon fontos, hogy egy saját életterem legyen, amelyet én alakítok ki magamnak - magyaráztam a srácnak, aki tényleg nagyon rendes volt, hogy felajánlotta számomra ezt a dolgot, de nem akartam visszaélni a vendégszeretetével.
- Viszont, abban benne vagyok, hogy az asszisztensed legyek, ha te is szeretnéd - válaszoltam neki mosolyogva.
- Mellékállásként szuper lenne, ha te is benne vagy - válaszoltam Nesztornak kedvesen. Így mellékesen pénzt is kereshetnék és a srácnak is segíthetnék a fotózásban. Számomra nagyon fontos volt, hogy teljesen önerőből jussak el arra a pontra, hogy saját erőből jussak végre valamire. Úgy gondoltam, ha végre jut rám egy kis mellékes állás, akkor képes lennék egy kis garzont bérelni Bogolyfalván, ami csak az enyém és senkinek sem lennék a terhére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Jaj, te – borzoltam össze a haját, ahogy a beadandóra került a sor. Nem szeretem ezt az önfejű énjét, mert nincs abban semmi ciki, ha segítséget kér, sőt több időt is együtt tudnánk tölteni, azonban ha nem szeretné, én nem erőszakoskodom. Nem kell neki magyarázni, hogy bármikor a segítségére vagyok, és minden kis semmiséggel jöhet hozzám, mert erre valók a nagytesók.
A hirtelen hangulatváltozást is éreztem, ahogy az öcskösnek elkomorodott az arca, és szótlan lett egy időre. Ismerem annyira, hogy ez ne jelentsen jót, azonban magától biztos nem fogja elmondani, nekem kell kiszednem belőle az információt.
- Na, mi bántja a lelked. És ha azt mondod, semmi kapni fogsz – kezdek kedvesen, amilyen viselkedést más irányába nem fordítok, csak őt tisztelem meg vele, viszont a végére hangom kemény lesz, ellentmondást nem tűrő. Nem szeretem az ellenkezést, vagy a félrebeszélést, mert nincs hozzá türelmem, és utána leszarom a legtöbb esetben, kivéve nála, és, ha kell a végsőkig elmegyek, míg meg nem tudom. Kérdőn nézek rá, majd szemet forgatok, ahogy kimondja a szavakat.
- Még az kéne nekem, hogy évszázadokig a nyakamon legyél, és az örökkévalóságig fárassz – mondom neki kedvesen. Azért az örökkévalóság elég hosszú idő… Következő témának a lányokat vetem fel, aminek következtében természetesen zavarba jön a srác, de így kell lennie, majd eljön számára is az igazi, aki szeretni fogja. Kijelentésére felnevetek, mivel valamilyen mértékben igaza van, kettőnk közül én szoktam többet csajozni, meg bulikba járni. Majd neki is eljön az ideje, ha idősebb lesz, addig pedig pont a szerénysége miatt fogja kedvelni a másik nem, valamint a vágott szemek is közrejátszanak.
Kérdése igen meglepő, hisz mostanában nem is beszéltünk ilyesmiről, így egy pillanatra lefagyok, aztán elgondolkozom a válaszon. Nem lenne nehéz két szó közül választani, azonban túl sokat jelent ez neki, hogy ennyivel letudjam. Kedvesen elmosolyodom, ahogy az arcát tanulmányozom, majd nagy sóhajt követően nyitom ki ajkaimat.
- Igen, de utána nem sokkal jövök is vissza. Valamint nemsokára itt a nyár, ha szeretnél, akkor jöhetsz velem – talán ezzel a hírrel felvidíthatom a srácot. Anyáékkal megbeszéltem a dolgot, ők is örülnének, ha Minnie világot látna, és nem is rossz kezdetnek Korea, ahonnan félig származunk. Kíváncsian pillantok rá, várom a reakcióját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Szuper, örülök, hogy benne vagy - válaszoltam mosolyogva, így máris összeköthettem a kellemest a hasznossal, hiszen amellett, hogy a hobbimnak élhettem, még pénzt is kereshettem.
- Rendben. De szavadon foglak. És ne félj, ihatok már - mondtam neki vigyorogva. Persze nem tudhatta, hogy már más italt is megkóstoltam és betöltöttem a nagykorúság határát. Azt megértettem, hogy nem akart más felett bébicsőszködni, ha nem volt muszáj, én is így tettem volna a helyébe.
- Igenis, uram - imitáltam a szalutálást, mikor mondta, hogy engedély kell ahhoz, hogy lekaphassunk másokat. Egyébként igaza volt, de szerintem sejtette, hogy egyet értek vele, már csak a mimikáimból is.
- Tényleg nagyon aranyosak, jó fotótémák lennének - helyeseltem bőszen. Nem is kellett kétszer mondani, oda is bandukoltam a párocskához a lehetséges fényképezés végett.
- Jó napot. Alíz vagyok, ő itt a mentorom és a kutyája - mutattam művészien Nesztorra és az ebére.
- Szeretnék pár pillanatképet lőni gyakorlás gyanánt önökről és a kutyusokról, ugyanis, a jövőm függ tőle. Tudják, hatalmas lehetőséget kaptam most, ugyanis ha többek között sikerülnek ezek a képek, akkor lehetőségem lenne bejutni a világ egyik legelismertebb fotós iskolájába, ahol tovább tanulhatnék. Ebben kérném a közreműködésüket. Ez ugyanis minden álmom - adtam elő magam a párocskának érzelmes arccal. Annyira beleéltem magam a szerepembe, mint egy igazi színész. Úgy voltam vele, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ezzel a kis füllentéssel pedig senkinek sem ártok, inkább hatásos eredményt érhetek vele, ha meggyőzöm őket a "vágyaimról". Igazából a jóslás mellett szerettem fotózni is, úgyhogy szívesen mentem volna efféle iskolába is, így végül is nem állítottam nekik teljesen valótlan dolgot.
Úgy láttam, hogy a párocska vonásai megenyhülnek, majd zöld utat adtak a képek elkészítésének. Miután megkaptam tőlük az engedélyt, intettem Nesztornak és a kutyusának, hogy jöjjenek nyugodtan, mert szabad kezet kaptunk a fotózáshoz. A nap további része kellemesen telt, sok jó képet sikerült lőnünk a párocskáról és a kutyusokról is. Igazán megérte ez a kis színjáték ezt az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Fel sem tűnik neki Kriszpin hibás következtetéséig, hogy számára mennyire kézenfekvőek az extrém-sportos példák. Bele sem gondolt, hogy esetleg nem teljesen érthető amiről beszél – s tulajdonképpen érthető is maga a lényeg, éppen csak az elképzelés nem tökéletes így.
- Majdnem. De ez az, amikor egy kötelet a lábadhoz erősítenek és leugrasz egy toronyból mondjuk. Itt nincs ejtőernyő, végig csak szabadesés – magyarázza, közben pedig meglepő csillogást vélhet felfedezni a tekintetében a szemfüles megfigyelő. Hiába, láthatóan él-hal az ilyen „hülyeségekért”, hogy édesanyját idézzük a témával kapcsolatban.
- Az lenne ugye a másik opció, hogy folyamatosan szedjem... De akkor elveszíteném az erőmet – mondja elgondolkodva, vállát megvona kissé, magában pedig befejezve a mondatot azzal, hogy „és önmagamat”. Mert mint már azt korábban is megtárgyaltuk, nála azért a nyugalom egy nagyon alapvető jellemvonás is. Nem is igazán tudja, hogy ki lenne nélküle.
Aztán Kriszpin egy némileg kényesebb témával kapcsolatban kezdi el faggatni, azonban hamarosan mégiscsak jól sül el a dolog, már a lehetőségekhez képest. Legalábbis Bárcián számára mindenképpen, ugyanis elhangzik egy mondat, amely egy olyan kérdésre válaszol, amit magában már elég sokszor feltett korábban, és amelyre meglehetősen régóta szeretné tudni a választ.  Megkérdezni viszont csak értelmetlen sebtépkedés lett volna, ráadásul előre nem tudhatta, vajon örülne-e a válasznak. Most viszont örül, vagy ha nem is örül, mindenképpen megkönnyebbül. Kriszpin szavaiból legalábbis úgy értelmezi, hogy a nemének igenis volt köze a visszautasításhoz, nem pedig csak tisztán róla volt szó. Ő legalábbis így interpretálja magában amit Kriszpin a preferenciákról mond, annyira pedig nem hülye, hogy további részletek után kérdezősködjön, hátha mégis olyasmit hall, amit nem szeretne. Inkább el is tereli gyorsan a témát.
- Képzeld, fontolgatom a leköltözést a faluba – dobja fel az egyik legújabban őt foglalkoztató témát. Ha Kriszpint jobban is érdekli a dolog, mindjárt készséggel ki is fejti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egy falat nektarinon rágódva hümmögök, megemelt szemöldökkel, jelezve, hogy sejtem már, melyik mugli sportot említette. Különös egy időtöltés egy kötélről lógni a halálos mélységbe fejjel lefelé, dehát nem ítélkezem én senki hobbijai felett, főleg nem tartom értük őrültnek. Mindenki másban leli meg az örömét.
Szusszanva bólogatok, mikor említi a lehetőségeket a bájitalával kapcsolatban, magam is elgondolkozva kissé ezen. A plédát fikszírozom magam előtt, miközben oldalamon heverve majszolom a gyümölcsöt és merengek még pár pillanatig a kérdéskörön. Azt hiszem, én is úgy döntenék, mint barátom. Hiszen az egyik legfontosabb dolog, hogy önmagunk maradjunk. Kevés dolog van, amiért ezt érdemes lenne feladni.
Ha akár csak sejteném, hogy Bárcián a közeledésének visszautasítását úgy könyvelte el magában, hogy esetleg vele van a gond bármilyen szinten, már rég megnyugtattam volna afelől, hogy nincs. Noha, ha jól emlékszem, mondtam is ezt neki azon az ominózus estén. Csak valószínűleg ott és akkor ezt nehéz elhinni. Meg talán utána is. Azonban a helyzet az, hogy az egész tényleg csak annyin múlott, hogy igazából én a hölgyeket részesítem előnyben. Legalábbis az elmúlt pár évtized ezt mutatja. Ám kétségtelen, soha nem merengtem el hosszabban azon, kikhez vonzódom. Mindig csak sodródtam az árral, ha valaki megtetszett. Márpedig ezek az illetők eddig minden esetben lányok, nők voltak. Viszont, ha valami folytán elkezdene komolyabban foglalkoztatni a gondolat, hogy esetleg a saját nememet sem kéne kizárnom a párválasztásból, kétség sem férhet hozzá, hogy piknikezőtársamnak kezdenék el udvarolni, hátha van még esélyem.
- Nahát! Hogyhogy? - kérdezek rá nagy lelkesen a költözés gondolatára.
- Van konkrét hely, ahova szeretnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Amikor az Eridon kitalál valamit, akkor ha nem teszi meg azonnal, akkor a tervben annyi is lesz. Ezért természetesen, most is azonnal, ahogy a déli ebéd után kellemesen punnyadtak a melegben kitaláltak valamit, és az a valami, azonnal kellett. Így eshetett meg, hogy 14 óra 02 perckor megkezdődik a felállítás hadművelete. Előtt Kedves és Sárközi kettősünk egy órán át keringett a WIKEA rejtelmeiben, ahol nem vágták le az utat, és nem löktek fel egy gyermekével zsörtölődő boszorkányt sem. Csodálatos módon, mint Jancsi és Juliska, haladtak előre a kijelölt úton míg végre meg nem leleték őt, a hatalmas, felfújható medencét. A következő negyed óra azzal telt el, hogy találjanak főnixes vagy legalább madaras verziót, de egyik sem jött össze, így kénytelenek voltak sárkányosat venni, és megállapodni a pénztári sorban állás közben, hogy azért ilyen, mert a főnixek ezzel mutatják ki, hogy legyőzték a sárkányt. A lényeg viszont az, hogy megvan az a giganagy csoda, a hatalmas dobozával, így menetrend szerint meg is kezdődött az építkezés, ami a varázsvilágos létnek köszönhetően egészen 14:05-ig el is tartott. Innentől átvette a helyét a teletöltés fázis, amikor az összes olyan kölyökkel, aki jól használta a vízfakasztó bűbájt, teletöltették a medencét. Aki nem volt alkalmas rá, mert még kicsi volt, vagy lusta vagy bármi ilyesmi, azt pedig elküldték értesíteni a népet, hogy hétvégén szabad medencézés van az Eridon jóvoltából. Ez az igazán gyönyörűen felosztott gyermekrabszolga munka, de legalább nem csak száraz kiflicsücsköt, hanem kellemes hétvégét kapnak. Amúgy is, messze még az év vége, legalább élvezzék egy kicsit a jó időt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ez HI-HE-TET-LEN! Sárki bácsiék a legjobbak a világon, ebben a hőségben igazán életmentő ez a medencés csobbanás. Ebben már csak az a legjobb, hogy mindezt a barátainkkal együtt élvezheti az ember lánya-fia.
Most félre teszem a  „rosszalkodós klónom”, és cserébe egy álló hétig nem megyek senki agyra a pillanatnyi marhaságaimmal. Nem tudom, hogy fogom kibírni jó kis csíny nélkül ez hétig, de valahogy megoldom ezt is.
Azonnal küldtem egy baglyot az uncsitesómnak, Lilynek, hogy jöjjön ki a rétre, bulizzunk egy jót együtt. Nem baj, ha nem tud úszni, mert én se tudok, azért vagyunk boszik, hogy használjuk az eszünket.
– Bombaaaa! – zsupsz, már ugrottam is, amint lehetőségem volt rá, szerencsére annyira nem mély a víz, hogy gáz legyen belőle. Ez még egy nem profi úszónak is tökéletes arra, hogy kisit hűsöljön ebben a kora nyári kánikulában. Már csak az ananásszal díszített limonádé hiányzik, kis napernyővel, szívószállal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

David Clark

Ellazulva üldögéltem az udvaron egy hatalmas tölgy alatt. A hosszú iskolahét okozta fáradtságot pihentem ki éppen, kezemben egy hatalmas gyógynövény-lexikonnal. Egy-két arra tévedő embertől (nem voltak túl sokan, inkább a medencénél láttam nagy tömeget) kaptam is pár furcsálló pillantást, de ők nem is tudhatták, hogy a lexikon mögött egy egyszerű regény lapul, és azt olvasom ilyen jókedvűen. Bár nem tagadom, érdekesek a gyógynövények (nem véletlenül kölcsönöztem ki a könyvet, még szándékaim vannak vele), de még az én tudásvágyam is kikapcsol egy ilyen szép szombati délelőttön.

Olvasásomból egy hang ragadott ki, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, annyira nem számítottam rá, hogy bárki megközelítene itt.
- Szia, én David vagyok, nem gond ha leülök ide melléd pihengetni egy kicsit?

Meglepettségemben egy pillanatig haboztam, de úgy tűnt ez őt nem zavarja, úgy döntött csak lehuppan mellém, és bemutatkozik.
-Én levitába járok, első évfolyamos vagyok, de úgy elfáradt a szemem a tanulásba, gondoltam egy kicsit lejövök és pihenek, sétálgatok, de annyira meleg van, hogy az kibírhatatlan. A rengeteg eső után, nagyon furcsa ez a hirtelen 30 fok számomra. Tudod én amúgy is Angliában nevelkedtem, így még nagyon is szoknom kell, itt ezt a meleg időjárást. Még jó hogy észrevettem ezt a szép nagy lombos fát, hogy le tudjak terülni egy kicsit

Nem szakítottam félbe, hallottam a hangján milyen jó kedvvel mesél mindenféléről, ami eszébe jut. Nagyon kellemes hangja volt, kezdtem egyre inkább örülni, hogy mellém csapódott. Egyik pillanatban, amikor éppen levegőt vett, gyorsan közbeszúrtam én is egy gyors bemutatkozást.

- Szia David, Mária vagyok. Talán kicsit megkésve mondom, de eddig nem igazán volt rá lehetőségem – igyekszem kedvesen szurkálódni, megbántani nem akarom, csak kicsit bajban vagyok a szavakkal - de örülnék ha csatlakoznál hozzám.

Halkan nevettem, és szerintem neki is lejött, hogy nem bántásból mondom.

- Én itt nőttem fel, Magyarországon, úgyhogy ezt még elviselem. De kíváncsi leszek az arcodra, amikor beköszönt a 47 fok. Valószínűleg ugyan olyan szenvedő lesz, mint az enyém is. – igyekeztem megütni egy kedves, kicsit viccelődő hangnemet – Ilyenkor adok hálát annak, hogy egy ilyen nagy kőépület, mint a suli, sokáig hűvös marad. Meg aztán, kint a fák alatt elviselhető – kicsit kínosnak éreztem az időjárásról beszélgetni tovább (~tudja, hogy itt elviselhetőbb, azért jött ide, miért ismételtem meg, jesszus?~), ezért kicsit zavarba jőve témát váltottam  – Szerintem láttalak már órákon… Legalábbis úgy rémlik, mintha elég sok óránk lenne együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem mondom, hogy azzal a kitörő örömmel fogadtam ezt a kis medencés bulájt, mint a lány mellettem, aki még mindig abban a korban él, hogy menő legyen beugrani a vízbe, ezzel összespriccolva mindent és mindenkit. Eltakarom a poharam száját, hogy ne csapjon bele a medence, amiben ki tudja mik áznak már így is, majd ahogy elhárul a koktélom fenyegető veszély, tovább iszogatom, békésen lógatva a lábaim, a napszemüvegem mögül lesve az embereket.
Nehézkesen sóhajtok fel, majd ereszkednek le a vállaim, ahogy előre dőlve támaszkodom meg térdeimen. Nem akarok most az élet nehézkes döntésein gondolkodni, mert végül is ez egy medencés buli, illene kiegyensúlyozottnak és boldognak lennem, ha már ennyire akkor sem fogok felpörögni, ha megitatnak velem hat kávét egymás után. Várakozva nézek körbe magam körül. Jó lenne, ha jönne valaki, akit ismerek, és mondjuk nem fog el a konstans undor ha a közelembe jön ilyen kevés ruhában, mert sajnos ez a legtöbb embernél elfog, de hát ilyen ez, ha az ember fia a kelleténél finnyásabb. Legfeljebb megyek sütögetni Sárközivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Még nincs teljesen kész a nagy mű, de már csak pár simítás. már az időpontom is megvan Dávidnál, jövőhét péntek. Régóta pihentetjük, meg sok volt a suli és egyéb ilyen problematikák. Nem is akartam lejönni, mert nincs is egy rongyom se, amit ide viselhetnék, meg amúgy is, de Gréta rámerőszakolta, hogy le kell jönnöm, sőt még valahonnan - azt mondta, ne akarjam tudni honnan -, egy fürdőrucit is hozzám vágott, ami vadiúj volt és vadi fehér. Gyönyörű volt, és nem olyan, amit nekem kellene viselnem, mégis, amikor felhúztam, imádtam. Annyira nem én voltam a tükörben, hogy az hihetetlen. Még magamnak is tetszettem. Farmershort leig, aztán már az sem, és mire legközelebb feleszméltem, már nevetve csúsztam le random srácba kapaszkodva a csúszdán. Azért random szegény, mert olyan kifacsart neve van, hogy én meg nem jegyzem, pedig próbáltam már, tényleg. Szóval random sráccal leérkeztünk, majd ő vissza indult, de nekem kellett egy kis pihi, így a part felé indultam meg, Adriant észrevéve pedig megkezdtem az osonást. Ami nem könnyű, de azért remélem, hogy sikeres, és csak akkor bukkanok elő, pofátlanul a térdeibe kapaszkodva, és ezzel összevizezve őt, amikor már nem menekülhet.
- Búú.
Pillogok párat, hogy a pilláimról lecsepegjen a víz, és csak utána mosolyodok el, majd húzom ki magam, hogy mellé üljek. Kicsit feljebb húzom a fürdőrucit, mert azért eléggé rizikós, hogy nincs egy nyakbaakasztós része se, de jól tart, vannak benne ilyen kis cuccok, amik rácuppannak a bőrödre, és ezért nem pereg le. Különben már mindenki megcsodálhatta volna a cicijeimet, és ennek annyira nem örülnék.
- Mit iszol és hol szerezted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ösztönösen emelem megint a kezem, hogy óvjam a poharam tartalmát, mert én aztán igazán nem szeretném a szervezetembe juttatni mások elhalt hámsejtjeit és a velük járó baktériumokat. Nem azok baktériumaival van baj, akiket ismerek, hanem mindenki máséval, akik ki tudja miben szenvednek akár a tudtukon kívül. Az is lehet, hogy valaki belepisilt, mert én mindent kinézek ezekből.
Aztán mégis, amit először meglátok a fehér fényvisszaverő fürdőruhán kívül, azok a mellek, csak így, mellek. Több okból is jó ez így, hogy van rajtam napszemüveg, nem látja, hogy épp a melleit nézem, bár még így is, az illemesnél némivel több ideig tartom a fejem ugyan abban a pozicióban, mert hát... Bárkihez is tartoznak ezek a mellek, az biztos, hogy nem csapja arcon a lengőajtó. A nagy ijesztés el sem jut az agyamig, csak amikor már éppen nagyban beszél velem, nekem meg fel kell ocsúdnom az előbbi látványból.
- Tessék? - szerencsére ennél többet nem is mondok, akár még úgy is értheti, hogy jaj, ugyan már Emily, neked amúgy sem szabad alkoholt innod, mert nem.
- Ez a tiéd? - gond nélkül akasztom be mutatóujjam a fürdőruha alá a csípőjénél, és húzom éppen csak meg, hogy aztán a feszes anyag visszacsapódjon a bőréhez. Nem, nem akarok oda nézni, ahova gondolják, hogy akarok.
- Jól áll - állapítom végül meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- A múltkor még úgy volt, hogy elmegyünk bulizni, mert meg parti van, és nem akarod, hogy igyak? Mondjuk nem kellene beleszédülnöm a medencébe, de azért lássuk be, ez állati.
Mondom mindezt egy levegővétellel, mondjuk kellett az a kis szünet, amíg legalább a szívverésem újra a régi lett, mert ennyit csúszdázni és pancsolni, ezer éve nem tettem. Nagyon nagyon jó ötlet volt ez a bácsiktól.
- Csodálom, hogy Kriszpin ezt engedi.
Ahogy kimondom, sejtem a választ. Valószínűleg jelenleg fogalma sincs arról, hogy itt bármi is történik. Talán a kastélyban sincs. Remélem, nem rúgják ki a bácsikat emiatt. Kár lenne értük.
- Hm?
Lepillantok, ahogy Adrian megcsípi a fürdőruhám, érzem, hogy zavarba jövök, és amikor elengedi, a leplezése miatt felnevetek.
- Nem, Grétáé. De azt mondta, ha felszedek vele egy srácot, vagy legalább megnéz egy magának, megtarthatom. Van egy, otthon, de eléggé sokat mutat, úúúgy mindenhol.
Pillanatnyi elmezavaromban vettem meg, de igazából nagyon is bejön, csak hát én nem olyan lány vagyok. Mondjuk most pont nem látszik. A hátam mözött megtámaszkodva hunyom be a szemem, és kezdem el élvezni a napsütést.
- Azt mondták, többször kéne megmutatnom, hogy lányból vagyok. Ez azért jó, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

David Clark és Angelica Black Wing

Még éppen csak felajánlottam Davidnek, hogy szívesen keresek vele valamilyen bűbájt, ami lehűt majd a melegebb napokon, amikor vidám köszönést hallottunk. Egy nagyjából velünk egyidős lány sietett felénk széles mosollyal az arcán, kezében egy fürdőruhával.

Miután David bemutatkozott, és Angelica leült mellénk a fűbe, mosolyogva én is elmondtam magamról pár szót.

- Szia, én Mária vagyok, szintén elsős levitás. – Megeresztettem Angelica felé egy barátságos mosolyt, és elkezdtem elpakolni a gyógynövénylexikont és a regényt a táskámba. – Jól megtaláltuk egymást. Mindannyian elsősök vagyunk, levitások, és itt kötöttünk ma ki, ebben a kertben.  Micsoda véletlenek!

David megemlítette a gyógynövénytant, és igen, már kezdett derengeni, hogy ott láttam már többször is. Úgy rémlik, hogy az is ő volt aki…

- Te voltál az, aki meghajolt a kalaplengető gomba előtt ugye? Annyira kedves gesztus volt tőled! Végülis megértem, ha már ő is hajolgat, néha-néha viszonozhatjuk a kedves üdvözlését. Tényleg tetszett! – mosolyogtam felé elismerően.

Közben feltűnt, hogy ezzel a felkiáltással a szavába vágtam, így gyorsan bocsánatot kértem, majd kérdőn néztem én is Angelica felé. Közben, hogy elfoglaljam magam, a korábban csak hanyagul ledobott kék taláromat összehajtottam, majd a már becipzározott táskám tetejére raktam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az már biztos, hogy egyszer ki fognak csapni minket Kedvessel, mert rosszabbak vagyunk, mint a diákság. De igazából eléggé élvezhető most ez az állapot, ellentétben a hőséggel, ami annyira nem, így ezért is döntöttünk amellett, hogy elmegyünk és szerzünk valamit, ami segíthet a problémán. Azt mondjuk nem gondoltam, hogy valóban ekkora, de most már mindegy. Nem fogom átcipelni a tisztásra, hogy később bukjunk le. Mellék szépen felállítottunk pár rendezvényes sátrat, amit lehet, hogy véletlenül kiloptunk a DÖK raktárából, de hát senki sem akarja, hogy a kölykök szétégjenek.
Ezek után jött az élelmezési részleg, vagyis a grillszekció felállítása, és a konyháról szerzett alapanyagok meg a vásároltak szakszerű felhasználása. Egy adag már el is fogyott, komolyan, mintha nem kapnának enni itt ezek a srácok, vagy csak a tökéletes pácomra álltak rá ennyire. Mindenesetre most a hús mellett nekiállok kis kolbászokat és virslit is gyártani, a másikon pedig a zöldségeket grillezem. Egész jó a buli, és remélem, hogy a vezetőség elnéző lesz velünk.
- Vihetitek a virsliket!
Kiáltom el magam öblösen, hogy a távolabb ülők is meghallják, majd elpillantva a medence felé a kötelező maffiózó szemüvegemben, elkiáltom magam.
- Gábor fiam, ha lelököd onnan, és is lelöklek, amíg meg nem tanulod, hogy nem vagy vicces!
Azt, hogy "kis gyökér" már csak halkan morgom hozzá, hogy csak a hozzám legközelebbiek hallják. Alapból minden kölyköt szeretek, de azt, aki sorozatosan és szándékosan pofátlan és tapló, nem tudom ugyanúgy értékelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Amint megpillantottam az uncsitesómat, vadul integettem felé a vízből. Jól esett a hűvössége, ahogy körbeölelt a H2O-sereg szelíd hullámok formájában.
– Nem igazán legális a parti, de... néha nem árt egy picike bűnözés – kacsintottam rá, amint beértem. Amit meghallottam a kész a kaja-felkiáltást, felcsillant barna őzikeszemem. Kaja! Ilyen melegben legszívesebben két dolgot csinálnék egyhuzamban: sellő módra hideg vízben lubickolnék és kajálnék. Kár, hogy messze az év vége, fontolgatom, hogy elhívom Lilcsót, nyaraljon velünk az idén. Kíváncsi vagyok, tetszene-e neki a Miskolc-Tapolai tavas barlang. A szüleim mindig spórolnak erre egész évben, hogy utána jól kiélvezzük a munka gyümölcsét. Max. egy hét, de tartalmasan az bőven elég szokott lenni ennyiünknek. Szerintem Donát és Csilla is kedvelné Lily-t.
– Megyünk kajálni? – biccentek a grillrészleg felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Angelica Black Wing és David Clark

Visszamosolyogtam Davidre, örültem, hogy beigazolódott, hogy tényleg ő volt az. Kínos lett volna, ha mégis összekevertem volna valakivel.

-Nem az én könyvem Angelica, az tuti! Túlságosan vigyázok rájuk ahhoz, hogy el tudjam hagyni őket! - nevettem fel, majd bizonytalanság lett úrrá rajtam - De azért megnézem, biztos ami tuti... - miközben beszéltem, kinyitottam a táskámat, és elkezdtem keresgélni a benne lévő könyvek, és füzetek között - Minden tankönyvemet magammal hordom, hogy bármikor tudjak olvasni, ha kedvem szottyan rá, úgyhogy itt kell lennie vala... Igen, itt is van! Megtaláltam! De azért köszi Angelica! Ha szeretnéd később segíthetek megkeresni a gazdáját!  - megkönnyebbülten mosolyogtam, hogy nem vagyok olyan szétszórt, hogy egy tankönyvemet elhagyjam, majd szépen visszacipzároztam a táskámat, és félre raktam.

Valahol azt olvastam, hogy bizalmatlanságot árul el, ha beszélgetés közben magam és mások közé pakolom a dolgaimat. Amikor ez átfutott a gondolataimon, kicsit arrébb toltam a táskámat, így most már az nem Angelica, és köztem, hanem mögöttem volt.

- Én is csak az alap kötelezőket vettem fel egyenlőre, de majd meglátom hogyan sikerülnek a vizsgáim, és a szerint változtatok jövőre. Kicsit aggódom a dolgozatok miatt, remélem nem lesznek túl nehezek...

- Én szeretek kirándulni, nyaranta rendszeresen megyek egy mugli táborba, még az előző iskolámban ismertem meg valakit aki mesélt róla. Általában egyhetes, sokat túrázunk, de mellette vannak mindenféle vicces programok, fürdés, éjszakai túra, különböző játékok... - a kedvenc részeim mindig a játékok, és ezt talán láthatják is rajtam, hiszen rendesen fellelkesültem, ahogy meséltem. - És természetesen mivel muglikkal megyek, folyton vigyáznom kell, de hát páran azt sem vették észre amikor véletlenül (mikor még kisebb voltam) színváltóssá változtattam egy százszorszépet. Kicsit megijedtem, mert visszacsinálni már nem tudtam, de senkinek nem tűnt fel végül semmi.

- Jó volna, ha itt is szerveznének egy-két kirándulást év közben. Biztosan vannak érdekes helyek, ahova mondjuk egy mugli túravezetővel nem is tudnánk eljutni. Szívesen jelentkeznék, ha lenne ilyen.

David kérdésére (hogy melyik a kedvenc tantárgyam) egyből a gyógynövénytan ugrott be, nem is kellett sokáig gondolkodnom. Elmerültem a gondolataimban ahogy felidéztem magamban a szebbnél szebb és érdekesnél érdekesebb növényeket, amiket a lexikonban láttam. Ki is ment a fejemből, hogy válaszoljak, elmerengve, a képzeletemben gyönyörködtem a pipacsnarancs-csíkoscsalán hajtásainak gyönyörű színében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Azért mégse lejtek végig bikiniben a folyosókon, még nekem is van tartásom. A hírt viszont megkaptam, és hamar le is csapok a lehetőségre.
Mégis, először a Navine felé veszem az irányt - tudom, hol van, már hogyne
tudnám - és elkapva az első belépni készülőt, megkérem, szóljon már az öcsémnek, hogy marha gyorsan jöjjön ki, mert esóes van. Persze az erős túlzás, hogy az öcsém, öt perccel fiatalabb nálam csak, mégis... ez így belém ivódott, ő a fiatalabb, és én voltam a gyorsabb, ez azért mégis csak szuper.
- Geriiii, te is hallottad mi van kint? - kapom el a kezét, és cipelem az ablakhoz, ahonnan tökéletesen látszik a majdnem egész rétet eltakaró medence.
- Akarom, hozz fürdőnacit, le kell oda mennünk, ja tessék - nyújtom neki oda a csokibékáját, hisz ő is legalább annyira rajonghat érte, mint én, meg hát... ő legalább ki tudja nyitni.
- Apuék neked is írtak? Tiszta rossz, hogy jönnek a Helgáék, mi meg nem leszünk otthon - Helga anyánk testvére, én meg rajongok a furcsa nőért. Azt mondjuk nem tudom, fivérem hogy áll vele.
- Tényleg, te láttad már Robit? Szerinted tud már róla, hogy itt vagyunk? Apu tuti megemlítette neki - karolok bele, ha sikerült felszerelkeznie, persze tartok szünetet is, ha netán tényleg vissza szeretne szaladni fürdőruciért.
- Belépsz a kviddicscsapatba? - szegezem neki következő kérdésem, neki azért több esélye van továbbvinni ezt a hagyományt is, mint nekem.
- Szerintem Robi simán segít majd, körülnéztem a trófeaszobába is, rengeteget nyertek, és ott van a neve szinte mindenhol.. eszméletlen - a nagybátyánk iránti rajongásunk viszont közös. Robi egy jelenség, és én is szeretnék olyan lenni, mint ő. Legalább egy kicsit.