34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Bencze Sára összes RPG hozzászólása (15 darab)

Oldalak: [1] Le
Bencze Sára
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. április 28. 15:50 Ugrás a poszthoz

ATánya

A Vingardium Leviosa sose tartozott a bonyolult bűbájok közé, gondolom, meg se fognak lincselni azért, ha kamatoztatva ezen tudásom, a bőröndöm magam előtt reptetve, veszem be a birtokot.
Te jó ég, hogy én mennyire vártam ezt már. Az utolsó hónapban már karikáztam a napokat. És végre. Itt vagyok. Megállok még mielőtt belépnék a kapun. Csak egy kicsit, hogy rendesen szemügyre vegyem a helyet és a birtokot. Már amennyit látok belőle, mert tudom, hogy ennél sokkal, de sokkal nagyobb ám. Megigazítom magamon a talárt, rajta meg az eridonos címert, elvégre büszke vagyok én, hogy oda kerültem. Eszembe jut annyi minden, amit erről az iskoláról meséltek. Az emlékek csak úgy cikáznak a fejemben, és hirtelen nem is tudom, melyiket kapjam el.
Vannak kint páran, mégse megyek oda hozzájuk, pedig a késztetés hatalmas, de sejtem, nem sokan vannak, akik elbírnának ezzel a lelkesedéssel, és az út is lefárasztott kissé. Mit ne mondjak a családom nem a közelben van. Hála égnek annyira távol se, hogy ne mehessek haza, amikor lehetőségem adódik rá. Ki se bírnám. Leengedem a pálcám, hagyva, hogy a bőröndöm is a friss pázsiton landoljon, és ismét felveszem a napszemüvegem, mert sokkal jobb úgy figyelni másokat, hogy azok nem látják azt.
Utoljára módosította:Bencze Sára, 2018. április 28. 16:13
Várffy Sára
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. május 14. 10:02 Ugrás a poszthoz

Thomas

Nem tartozik a kedvenc óráim közé, de hasznos... elvileg. Épp csak a szemem alig bírom nyitva tartani, pedig Oravecz prof igazán jó tanerő, talán csak magába a tárgyba sikerült beleválasztania.
Akkor is elnyomok egy ásítást, mikor nyílik az ajtó, és az iskola egyik dolgozója jön be, akit valaki más követ. Diák. Biztos, hogy az, és... hozzánk jön? Szuper. Legalább van valaki, aki nálam is később érkezik a suliba. Gyorsan körbepillantok a termen, mert tényleg nem mindegy, hogy a prof hová ülteti le szegény srácot, de hamar szembesülök azzal, ez is csak egy nem létező probléma, mivel már csak mellettem van hely.
Nem jövök zavarba, és hasonlók, egy ilyen helyen könnyen megesik az emberrel, hogy a másik nem egy képviselőjével kell megosztania jelen esetben a padját, s mikor ez hangosan is ki lesz mondva, a srác pedig elindul, még egy halvány mosolyt is küldök felé.
- Sára majd segít a felzárkózásban - szól a további kijelentés, mire én biccentek, mert ilyet tőlem tényleg kérni se kell. Nem nagy fáradtság ez nekem.
" Hogy hívnak? " várom meg, hogy kicsit leüljön a csend, és minden visszatérjen a régi kerékvágásba, csak azután csúsztatom oda a papírt, amire ráfirkantottam a kérdést. A beszélgetést nem tűrik, de ha elég ügyes vagyok, ez talán nem szúr szemet a profnak. Viszont tényleg nem hallottam a nevét.
Várffy Sára
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. június 7. 20:51 Ugrás a poszthoz

Öcsipók  Love
medence

Azért mégse lejtek végig bikiniben a folyosókon, még nekem is van tartásom. A hírt viszont megkaptam, és hamar le is csapok a lehetőségre.
Mégis, először a Navine felé veszem az irányt - tudom, hol van, már hogyne
tudnám - és elkapva az első belépni készülőt, megkérem, szóljon már az öcsémnek, hogy marha gyorsan jöjjön ki, mert esóes van. Persze az erős túlzás, hogy az öcsém, öt perccel fiatalabb nálam csak, mégis... ez így belém ivódott, ő a fiatalabb, és én voltam a gyorsabb, ez azért mégis csak szuper.
- Geriiii, te is hallottad mi van kint? - kapom el a kezét, és cipelem az ablakhoz, ahonnan tökéletesen látszik a majdnem egész rétet eltakaró medence.
- Akarom, hozz fürdőnacit, le kell oda mennünk, ja tessék - nyújtom neki oda a csokibékáját, hisz ő is legalább annyira rajonghat érte, mint én, meg hát... ő legalább ki tudja nyitni.
- Apuék neked is írtak? Tiszta rossz, hogy jönnek a Helgáék, mi meg nem leszünk otthon - Helga anyánk testvére, én meg rajongok a furcsa nőért. Azt mondjuk nem tudom, fivérem hogy áll vele.
- Tényleg, te láttad már Robit? Szerinted tud már róla, hogy itt vagyunk? Apu tuti megemlítette neki - karolok bele, ha sikerült felszerelkeznie, persze tartok szünetet is, ha netán tényleg vissza szeretne szaladni fürdőruciért.
- Belépsz a kviddicscsapatba? - szegezem neki következő kérdésem, neki azért több esélye van továbbvinni ezt a hagyományt is, mint nekem.
- Szerintem Robi simán segít majd, körülnéztem a trófeaszobába is, rengeteget nyertek, és ott van a neve szinte mindenhol.. eszméletlen - a nagybátyánk iránti rajongásunk viszont közös. Robi egy jelenség, és én is szeretnék olyan lenni, mint ő. Legalább egy kicsit.
Utoljára módosította:Várffy Sára , 2018. június 7. 21:15
Várffy Sára
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. június 7. 21:22 Ugrás a poszthoz

Thomas

Sokan megörülnek, hogy kicsit megzavarják az órát. Mindenki szereti az ilyen random dolgokat, mert addig se kell tanulni. Nem mintha nekem bajom lenne azzal a részével, épp csak nem a legkedvencebb elfoglaltságom. Mondjuk ennek ellenére se engedem, hogy a jegyeim romoljanak, de ahogy jön a jó idő, úgy lanyhul az én szorgalmam is. És sejtem, sőt biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Thomas megérkezik, és pont mellém ültetik le. Örülök neki, végre van egy padtársam, akivel lehet némiképp kommunikálni, és nem kell folyton unatkoznom. És most nagyon remélem, hogy Oravecz tanárnő nem gondolatolvasó, mert rövid úton penderítene ki innen. Egyszerűen nem tehetek róla, a mugli világ nem mozgat meg a legkevésbé se, de hát... nevelés talán? Meglehet.

Üdv Bagolykőn Thomas. Nyugi csak az első napok nehezek, aztán mindenbe úgy belejössz, hogy észre se veszed. Viszont a tanárnő jól mondta, bármiben segítek, ha gond, csak szólj. Neked is ijesztően nagy a kastély? Én nagyon paráztam itt az első napokban, de már elmúlt. Mondjuk egy csomó helyet még mindig nem sikerült felfedeznem.


Észre se veszem, hogy kisvártatva egy kisregény kerekedik belőle. Élvezem ezt, mert ha nagyon elővigyázatos vagyok, nem bukunk le, a suttogás meg amúgy sem jó, nem is megy túlzottan. Most vagy beszélek normálisan és érthetően, vagy nem. Számítok rá, hogy a bűbája visszafelé is működik, így most én is megbabonázva nézem a betűk cikázását.
Várffy Sára
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. november 21. 14:57 Ugrás a poszthoz

HV bácsi
Budanekeresd | nov. 18.

Végre most már tényleg számolhatom vissza a napokat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen vége lesz a dolgoknak, és azt sem, hogy ami eddig az életet jelentette nekem, azt most már abba kell hagynom.
De már csak egy hét. És már tudok menni. A mankó persze még mindig kell, de legalább tudok menni.
Történt ugyanis, hogy kvalifikált lettem az egyik rangos díjugrató bajnokságra. A szüleim persze óva intettek, de hát mit tudtak volna velem kezdeni? Boldog voltam, apuval sikerült elérnünk, hogy halaszthassak, hisz ilyen alkalom csak egyszer kopogtat be.
Arra viszont nem voltam felkészülve, ami engem az ilyen rendes nagy igazi bajnokságon várt. Kedvem szegte már a fogadások sora is, de a hab a tortán csak az volt, hogy a jeles nap előtt már kezdtek bolondulni a lovak. Sheila is mutatott furcsa jeleket, de naivan arra fogtam, hogy a helyváltozás nem tetszik neki, meg a légkör. Bizonyítani akartam, elvakított a tudat, hogy felkerülhet a nevem a nagy lovasok közé, így az apróságok már nem fértek bele.
A nagy napon, viszont cserben hagyott a lovam, és minden más is. Nem, utólag tudom, hogy Sheila nem magától tette, valamit tettek vele. Akkorát viszont pályafutásom alatt nem estem. Főleg nem le a tulajdon lovamról, aki aztán meg is taposta a lábam, hogy az biztosan szilánkosra törjön. Eszméletemet vesztettem, és azóta se tudom, hányadik vagyok, vagy mi történt, a csalódottságom hatalmas, és nem... én se akarok egy ilyen világba kerülni, még akkor sem, ha lehetne.
De nem lehet.
Az Ispotályban hála égnek már-már csodát téve - számomra legalább is - hozták helyre a lábam, de közölték, ha még egyszer lesz egy ilyen balesetem, nem fognak tudni segíteni, egy jól patkózott lópata, nagyobb kárt is okozhatott volna, szóval még szerencsés is vagyok.
Nem, nem süllyedek depresszióba, csak nagyon kiábrándult vagyok, és igazat adok anyunak. Fiatal vagyok még, találhatok más hobbit is, de belőlem csak egy van.
- Csókolom - a sziluettet viszont nagyon is felismerem, és bár távol áll tőlem, vidáman csengő hangom, hangosan köszön rá a pár méterre előttem lévőre. Hogyisne ismerném fel a házvezetőm.
- Bemegyek a kávézóba, ott megvárlak, oké? Menj csak - hadarom apukámnak, de aztán mégis én iramodok meg, hogy a körülmények ellenére is beérjem Norbi bácsit. De mankóval nehéz.
- De jó látni magát - és ezt tényleg őszintén mondom. Senki Bagolykövessel nem találkoztam a hetek alatt, és hát nem is volt időm kapcsolatokat kiépíteni, de majd most.
Várffy Sára
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. november 28. 10:22 Ugrás a poszthoz

Bence
kinézés

- Mehetünk? - a klubhelyiségben várom Bencét, már teljes harci díszben, majd összeszedve őt, remélhetőleg együtt indulunk a faluba. A vele való ismertségem nem igazán múlt el, jobban mondva, háztársamat nem zavarta túlzottan az majd fél év, amit távol töltöttem. És ez persze jó dolog.
Talán a második ember volt, akivel összefutottam, mikor visszajöttem, hisz első mégis csak az ikeröcsém kell hogy legyen.
- És tényleg annyira nagy ez a vásár? Nagyobb mint a Nekeresdi? - sose jártam még ott se mondjuk, ha nem ismerném a szüleimet, azt mondanám, ember fóbiások, de ismerve őket - legalább is apámat -, ki tudom jelenteni, hogy az aranyvér mánia máig létező fogalom.
Ferenc ugyanis nem nagyon vegyül nem aranyvérűekkel, épp ezért sincs sok barátja. Meg az is elmond mindent, hogy Robiért rajongásig odavan, és folyton azt hangoztatja, anyám szúrta el a mi nevelésünket. Pedig nem, csak... minket ez egyszerűen nem érdekel. Már nem azt a kort éljük, mikor annyira számít, kinek, milyen a vére, nem?
- Tényleg nagyon jó újra itt. Csak találnom kell valami más hobbit, a kviddiccsapatban nincs hely? - pislogok fel rá, félig-meddig komolyan is gondolva a kérdést, mert hát... miért is ne. Tartalékosnak, vagy valaminek simán beférek.
- Mert hogy a DÖK-ben még van, ha gondolod.... sok csinos lány... - vigyorodok el, noha nem a toborzás a fő célom, abban nem is vagyok nagyon jó.
- És akkor itt balra? - állok meg a köznél, majd önhatalmúlag el is döntöm, arra megyek. És milyen jól teszem, már látom is a fényeket. Biztos este sokkal szebb.
Várffy Sára
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. november 28. 11:35 Ugrás a poszthoz

Bence

Nem igazán osztottam meg senkivel a távollétem okát. Úgy igazából nem is kérdezték, meg hát látták itt apámat, mikor az igazgatóval beszélt. A meglepődés szerintem annak szólt, hogy nem átkérettek máshová. Gergő mesélt egy ilyen pletykáról is.
- Jó, most megússza a latrina takarítást, közlegény - megyek hát bele a játékba, és dramatikusan adok jelet nagylelkűségemnek. Pedig cseppet sem zavar a késés, észre se vettem, bár én is mindig pontosan érkezem... vagyis, mindig azon vagyok, hogy pontos legyek.
- Nem fogsz így fázni? - nem tudok a bűbájról természetesen, így kénytelen vagyok összevonni a szemöldököm.
- Miért a klubhelyiségben alszol? - a meglepődés ki is ül az arcomra, mert úgy tudom, mindenkit elhelyeznek valahová, mikor jön. Én is lakok együtt talán három lánnyal, de sose látom őket. Lehet, jobb is.
- Miért nem? A kviddics jó dolog, én tényleg fontolgatom, most, hogy a lovaglást abba kellett hagynom. Robi meg ha szépen nézek, biztos tanítana nekünk pár cselt. Állítólag van is pár, amin az ő neve van, és bekerült abba az izébe... na érted. Meg a seprűkhöz is lenne protekcióm - és miért ne használnám ki. Nagybátyáméknak bejött ez a biznisz, és tényleg hiszem, hogy nem mondanának nekem nemet.
- Hát nem tudom... Bogna az elnök, ő azért elég fullos nem? Meg ott van Cath is, bár szerintem Denissel kavar, noha még egyikük se jelentette ki, de már sokan látták őket úgy, ahogy nem kellett volna, meg van az a rellonos csaj is... na az ő nevét nem tudom - nem is veszem észre, hogy olyan csajosan fecsegek.
- Én pedig nem vagyok nagy szám - azért rámosolygok, mert a bókok még mindig jól esnek. Főleg, ha nem egy elfogult családtagtól kapom őket.
- Hát... kvalifikáltak egy rendes nagy díjugrató bajnokságra, és arra készültem, aztán meg ispotályban, mert a bajnokságon, ledobott a lovam, és a lábam is szilánkosra törte. Mondják sokan, hogy így bundázzák ezeket is... tudod, a fogadások miatt... eléggé kiábrándultam így, mert a lovam sose csinált velem ilyet - vállat vonok. Tényleg nem hisztizek, vagy depizek be, mert persze rossz meg minden, de ettől még nem áll meg az élet.
- És veled mi van? Mesélték, hogy te is felszívódtál... Azt hittem, Val tüntetett el, miután megcsókoltad - vigyorogva adom tudtára, hogy bizony ez is elért hozzám.
Utoljára módosította:Várffy Sára , 2018. november 28. 11:36
Várffy Sára
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. december 8. 19:04 Ugrás a poszthoz

Gergely

Szerintem simán őrültnek hisznek. A tavat járom körbe-körbe órák óta, néha egy-egy szót intézve a vízhez. Pedig nekem azt mondták, hogy tényleg van itt egy sellő, és ha még szimpi is vagyok neki, teljesíti is egy kívánságom. Már pedig az tök jó lenne. Mondjuk így kapásból nem tudom, hogy mit kívánnék. Szerencsére az a lány vagyok, aki elmondhatja, hogy megvan mindene.
Igazából csak a sellőt szeretném nagyon látni, mert... sose volt igazán szerencsém egyhez sem.
Megint leggugolok hát a tó parton, nagyon közel a vízhez, és jobb híján, némi almaszirmot szórok bele, mert hogy csak ez van nálam jelenleg.
- Hahóóó - próbálom meg még egyszer, jól láthatóan a vízhez intézve. Hangom vékonyka, és roppant bizonytalan, mert egyre inkább kezdek rájönni, engem megint átvertek.
Várffy Sára
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. december 8. 21:04 Ugrás a poszthoz

Gergely

Rendesen megdöbbenek, mikor hallok egy Hellót. Épp szórnám az újabb szirmokat, hátha mégis elő tudom vele csalogatni, de a pillanatban megmerevedek, és valahogy a mozdulat is abba marad, mintha sóbálvány átkot szórtak volna rám.
Aztán csalódottan sóhajtok, mikor sikeresen konstatálom, hogy a hang nem lentről, hanem mögülem jött.
Szuper, sellő az nincs, de kényszerzubbony az hamarosan várható. Kelet felől.
Fogalmazódik meg bennem a gondolat, miközben olyan lassan egyenesedek fel, és fordulok meg, amilyen lassan csak tudok. A gondolatok meg cikáznak a fejemben, hogy mégis mivel tudnám kivágni magam, hogy ez inkább menőnek tűnjön, semmint valami bolond szökésének.
- Ez nem az, aminek látszik - bukik ki belőlem hirtelen, miután sikeresen szembe nézek a leleplezőmmel. Nem, Saci továbbra se tud gondolkodni fiúk közelében. Nem, Saci egyáltalán nem menő, még így se, hogy Várffy.
- Mondjuk, nem tudom, hogy minek látszik, de nem az - a korrigálásom se állja meg a helyét. Sóhajtok hát, mert úgy gondolom, a legjobb az lesz, ha színt vallok.
- Azt mondták, van itt egy sellő, aki teljesíti egy kívánságom.... beetettek, mi? - várom hát tőle a kegyelem döfést, és közelebb araszolok hozzá, kivéve a csodazacskót a zsebemből.
- Almaszirmocskát? - lekenyerezem, hisz kajával mindent meg lehet oldani. Sőt kajával azt is el lehet érni, hogy a fiúk azt csinálják, amit akarsz. Ezt anyu mondta, és a számomra tök idegen srác, tökéletes arra, hogy ezt teszteljem.
Várffy Sára
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. december 8. 22:14 Ugrás a poszthoz

Geri

Sokat beszélek. Ez már jó párszor bebizonyosodott. A vicc az, amikor zavarba jövök attól, hogy látom a másikon, hogy sokat beszélek, és akkor elkezdek még többet.
De most azért mégsem, magamba tudom fojtani a szavakat, mert.. ezt is gyakorolni kell olykor.
- Ohh, legalább most az egyszer igazat mondtak. Már sokszor megtréfáltak, a múltkor elküldtek randizni azzal, hogy valaki nagyon belém zúgott, erre egy rellonossal találtam szembe magam, aki még csak azt se tudta, hogy ki vagyok. Meg beküldtek az erdőbe, hogy kihozzam a szobatársam, de nem volt ott semmi... csak ijesztő volt, meg hát szabályt is szegtem miattuk... és mindig elhiszem - tárom szét a karom, egy amolyan "szerinted se vagyok normális, mi?" tekintettel karöltve.
Annak viszont örülök, hogy ezek után is elfogadja a nasimat, így én is megnyugszom kicsit, mégse ástam el annyira magam.
- Ja az nincs, én tényleg csak a sellőt akartam látni. Apu mesélte, hogy valakit az ispotályba kellett vinni, mert annyira megijedt tőle... meg hát aztán le is húzta magával mélybe és nem volt nála varangydudva így meg levegőt se nagy... a francba, megint nem bírom befogni. Egyébként Sára vagyok el...izé harmadikos, eridon - gyorsan kijavítom magam, hisz nehéz megszokni ezt a hirtelen évfolyamlépést ám. Persze nagyon örülök neki, hogy a tudásom egy harmadikosé, csak furcsa őket a szünetekben hallgatni, főleg a lányokat furcsa.
Várffy Sára
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. december 9. 16:40 Ugrás a poszthoz

Geri

- Egyébként de. Most nemrég jöttem vissza, még alig ismerek itt valakit - húzom el a szám, mert meg kell mondanom, a balesetem nem tett jót a szociális életemnek, de hát ez van. Akkor pont ezt akartam, és az lett az első. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen kimenetele lesz egy bajnokságnak.
- Mert mi van akkor, ha egyszer tényleg komoly probléma van, és nem hiszem el? - vállat vonok. Sőt, még azért élvezem is, mert a kalandokat meg kimondottan szeretem, még akkor is, ha ez abban a pillanatban nem látszik meg rajtam.
- Nem szeretem a levitásokat. Van az a Laura, mindig lealáz, ha kettőnknek kell versenyezni. Nem tudom, titeket fenyegetnek, hogy folyton jó jegyeitek legyenek, meg jobbak legyetek másoknál? Ne haragudj meg, én ezt nem sértésnek szánom. Tuti, csak féltékeny vagyok, mert valaki nálam okosabb - mélázok el kicsit, a csizmám orrát bámulva, mert szerintem is erről lehet inkább szó.
- Pedig nem szeretnék, irigykedni nem szép dolog - motyogom is, hisz ezt is megtanították, meg hát előttem is ott a lehetőség, csak én hamarabb lustulok el. Kezet is fogok vele ám, miután feleszmélek, hogy kellene.
- Haza? Már most? Még akartam ennit venni a menhelyes állatoknak. Oda nem akarsz elkísérni? Nem is tudom, hol van az a bolt - pedig hallottam, hogy van, és még szépen is pislogok rá.
- Ohh igen, miből gondoltad? Tök furcsa, hogy vannak akik így már látásra megsaccolják.
Várffy Sára
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. december 10. 20:02 Ugrás a poszthoz

Thomas

Nem tudom, mennyire jó ötlet ez, már abból kifolyólag se, hogy apuék se nagyon díjazták, mikor megírtam nekik, szeretném kipróbálni a korcsolyapályát. Ennek ellenére, beleegyeztek, és még korcsolyát is küldtek nekem, amit szerintem anyu vett meg, mert ő ismer engem a világon legjobban.
Persze, megígértem, hogy óvatos leszek, hogy nem reszkírozom meg, hogy megint heteket töltsek az ispotályban, mert annyira nem nőtt a szívemhez a hely, még akkor sem, mikor apu szerint a "nekem megfelelő bánásmódot" kaptam.
Ezt egyébként nem szeretem bennük, hogy még velem is kivételezni kell, ha az ő kezük van a dologban, mert... nekem tényleg nem jelent annyit, hogy aranyvérű vagyok, mint nekik, bár erre gondolni is csak halkan merek.
Gergőt nem találtam, de Thomast sikerült elcsípnem, és nagyon örülök neki, hogy eljön velem pályát avatni.
Előbb lemegyek a faluba, mert azt hiszem, azt beszéltük meg, hogy a pályánál találkozunk, és amúgy is be akarok szerezni még olyan finom forrócsokit, amit annál a néninél lehet szerezni.
Így ránézésre ízesíti, és tényleg mindenkinél eltalálja. Amint sikerül magaménak tudnom, megint átlendítem a korikat vállamon, és megcélozok egy padot.
Nézem közben, mások mennyire ügyesek, vagy épp szerencsétlenek, de... valahogy még annak az arcán is csak a boldogságot látom, aki nemrég zakózott el. Ez engem is megmosolyogtat.
És még az órára is odapillantok néha, meg körbe, hisz az emberek gyűlnek, és nem akarom, hogy Thomas véletlenül ne találjon meg. Amint pedig elfogy az italom, és meglátom a navinést, fel is pattanok, és odaintegetek neki.
Várffy Sára
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. december 12. 14:00 Ugrás a poszthoz

Geri

- Az azért nem olyan egyszerű. Nekünk legalább is nem. Mert ugye, van egy navinés ikeröcsém, amivel alapból nem is lenne gond, csak hát mi Várffyk vagyunk... - a végét már csak halkan teszem hozzá, mert miután bezártak abba a kabinba a rellonosok, rájöttem, nem lehet ezt csak úgy hangoztatni. Pár lány amúgy is már a nyilvános megszégyenítésemet követeli, csak mert néha odajön hozzám, és őket meg le se tolja. A másik csoport meg nemes egyszerűséggel kerül engem is, mert azt hiszik, olyan vagyok, mint ő. De nem vagyok. Nagyon szeretnék, de bennem az a magabiztosság nincs meg, még akkor se, ha sokszor megkapom, hogy "többre vagy hivatott". Lövésem nincs arról, mi az a több. Meg hát van a Bence, aki folyton olyan dolgokat mond, amiktől zavarba jövök, és azt se szeretek, így hát nem is tudom. Persze a tudattal, hogy nem csak nekem mondja, könnyebb vele barátkozni.
- Róla még én is hallottam. Cathet meg kimondottan csípem, még én se tudom elfordítani a fejem, ha eljön előttünk. Ő az a lány, akiért bárki odaadná fél kezét, hogy a barátja legyen, mert...  akkor ő is menő lenne. Pedig én aztán nem vagyok a klikkesedés híve. - és tényleg nem. Soha nem is voltam, meg amíg a hobbimat életvitelszerűen űztem, nem is volt se időm, se energiám a szociális életre. Na de majd most.
- Az viszont nagyon durva, hogy szinte az összes más anyától van. Nem értem ezt a Payne fickót se... mi nem volt érthető elsőre? - forgatom meg a szemem, persze poénnak szánva mindezt, hisz a szöveget is csak egy mémből loptam, de tökre idevág.
- És te intelligens vagy? - kikívánkozik belőlem a kérdés, én annak látom, de hát ki tudja, ő mit gondol saját magáról.
- Annak örülnék, mármint, ha barátok lennénk... lehet, segíthetnél is átváltoztatás tanból, mert a poharamnak megint denevérszárnyai nőttek... és nem akarom annyival letudni, hogy nekem ez nem megy... tuti megy. Csak furcsa ez a hirtelen váltás, mert egyébként az elsőt se fejeztem be, mert ki kellett hagynom, majdnem egy fél évet, erre meg egy szintvizsgán kiderül, hogy a tudásommal harmadikba is kerülhetek... de tuti, hogy az a teszt nem tért ki mindenre, és valamit még igenis be kell pótolnom, hogy könnyebb legyen - mert a múltkor is ezen gondolkodtam, mert egyszerűen nem akarom elhinni, hogy lazán túlléphetek másfél éven, mindenféle lemaradás nélkül. Az annyira lehetetlennek tűnik.
El is indulok a mutatott irányba, így azért sokkal jobb, mint egyedül.
- Még örülök is neked. Múltkor is volt itt pár furcsa fickó, apu szerint sötét varázslók lehettek, tudod, apu auror, és ő nagyon képben van az ilyesmivel, de ennek ellenére enged egyedül császkálni a faluban, csak mindig mondja, milyen helyekre ne menjek... meg hát van egy varázslat, és akkor pillanatok alatt itt van. Nem használtam még sose, csak mikor mutatta, mert nem akarom a szívbajt ráhozni, de úgy mégis csak jobb, hogy valaki idősebbel vagyok... - és lehet a nyelvmegeredésem is emiatt van, ha sokat beszélek, egyszerűen elfelejtek félni, meg... nos két ilyen felmenő mellett, amúgy se nagyon szoktam. A tudat, hogy bármelyikük a segítségemre lenne, ha arra kerülne a sor, elég, és pont ezért is nem ugrasztom őket egyből... mert szerintem az ilyesmivel nem szabad visszaélni.
- De akkor te is falulakó vagy? Tiszta mázlista vagy... van külön szobád is? - felcsillannak a szemeim, mert a kastélyban ez luxus, pedig én esküszöm, hogy próbálkoztam, de nem lehet.
- És téged zavar, hogy pattogós vagyok, mert akkor megpróbálok ám visszavenni, de kedvellek, és nem félek tőled. Mikor Tristannal hozott össze a sors, hidd el, negyed ennyire se voltam pattogós... sőt, azt latolgattam, hogy inkább visszazárom magam abba kabinba, és megvárom, amíg rám talál valaki más... az a srác ijesztő, nem? - szegény, lehet azt se tudja, kiről van szó. De a prefektusokkal általában mindenki képben szokott lenni.
Várffy Sára
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2019. január 14. 18:16 Ugrás a poszthoz

Will

Ketten cipelnek fel a gyengélkedőre, ezt is csak a két kézből tudom, amik támogatnak. A könnyeim patakokban folynak, és a fájdalom nem akar szűnni.
Én mondtam, hogy hülyeség lenne engem kviddicsre buzdítani. Megmondták, hogy a lábam miatt már nem csinálhatok akármit, hogy a mozgás koordinációmnak is annyi, erre mégis felpattantam a seprűre. Miért? Mert nem akartam csalódást okozni senkinek, és egy pillanatra elhittem, talán még be is kerülnék a csapatba.
De nem, nem elég, hogy úgy zúgtam le a seprűről, hogy azt öröm volt nézni, még nem is olyan alacsonyról, a lábam érte először a földet, és megint hallottam a reccsenést. A fájdalom mellett még aggódik is. Nem akarok tolószéket, meg egy lábat, és megesküszöm Merlinre, ha ezt helyre tudják nekem pofozni, sétálni is csak lassan fogok.
Persze sok kérdő, meg sajnálkozó tekintet is elkísér utamon. Nyilván nem minden nap lehet látni az ablakból, ilyen kiváló zuhanást. Valahogy nem tudok törődni velük, a számat harapdálom, hogy ne ordítsak fel, vagy kezdjek el zokogni, pedig mennyire ezt tenném. A gyengélkedő ajtaja viszont nyílik, és először a mellém szegődött kneazlet látom meg a könnyfátylon keresztül. Nem tudom, mennyire szabad itt bent lennie, de kicsit elfog a nyugalom, persze az értetlenség mellett, hogy mit keres mégis itt. Utána kéne néznem, hogy működnek őt.
A cica sok vizet nem zavar különben. Az ágy tövében nyaldossa mancsait, de látszik rajta, hogy nem hajlandó tágítani mellőlem. Nagyon szeretem, annak ellenére, hogy nevet még nem sikerült adnom neki.
Letesznek az ágyra, legalább is halványan érzékelem. Aztán az ajtó már csukódik is utánuk, én meg csak várok. Főleg arra, hogy elapadjanak a könnyeim.
Várffy Sára
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2019. augusztus 27. 19:48 Ugrás a poszthoz

Cameron


Mert elég nekem csak a vizsgákra visszajönni. Mert ők eldöntötték, mert ők mindent eldöntöttek.
Szeretném betudni ezt a kamaszodásnak, de tudom, van egy hatalmas szakadék köztem és a szüleim között, és biztos nem én leszek az, aki ezt át fogja hidalni, hisz nem is én képeztem magunk közé. Tényleg figyeltem arra, hogy soha ne okozzak nekik csalódást, és pont ezért tettem. Igaza volt Robinak, de mire kellene büszkének lennem, erre? Ilyen, ha valaki aranyvérű?
A könyveim ugyanúgy állnak a szekrényemen, mint mikor eljöttek értem. Nem csomagolhattam össze, mert nem kellett, meg se lepődök, hogy kinyitva a szekrényem, a ruháim sincsenek sehol. Szerettem őket, mindegyikhez kötődtem, főleg a kékhez, de azt is eltüntették. Ennél jobban nem is adhatta tudtomra édesanyám, hogy ideje felnőnöm, és búcsút mondanom mindennek, ami eddig történt velem. Gerinek is. Főleg neki, pedig csak egy randi volt... egyetlen randi valakivel, akivel nem kellett volna, aki szerintük nem elég jó hozzám, pedig akkori korszakom legjobb dolga volt.
Még szerencse, hogy Norbi bá' elkap és rám bíz egy olyan feladatot, ami legalább eltereli a figyelmem az otthon történtekről. Hisz Várffy Sára vagyok az Istenért.
Megyek is a könyvtárba, mert elvileg várnak rám. Nevet nem kaptam, csak egy évfolyamot, ami persze én K-val teljesítettem is.
Két embert látok belépve a könyvtároson kívül, az egyik talárján virít a kígyó, így őt ki is lövöm egyből, és a másikhoz sétálok.
- Szia, téged kell keresselek, ugye? Mármint Norbi bá' szervezte ezt a randit. Sára vagyok - ülök le vele szembe, hisz neki csak adott némi infót rólam.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Bencze Sára összes RPG hozzászólása (15 darab)

Oldalak: [1] Fel