Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Kezd hűvösödni. Ma már fel kellett húznom egy pulóvert is, egy olyan jó meleg, kötött fajtát. Szeretem az őszt. Azt a nyugis, hűvösebb fajtáját, amikor az ember még nem vacog, de már nem is gondolkozik azon, hogy bikiniben szaladgálna. Én mondjuk amúgy sem gondolkozom bikiniben, de hát akkor is. Szóval az új cipőmhöz, amit imádok, szeretek és nem hagyok el sosem, felhúztam a hozzá illő pulcsimat. Majd a konyhán szereztem száraz kenyeret és loptam egy kevés magot, amit amúgy az ételbe szoktak tenni a manók. Vettem még magamhoz a termoszomba kakaót, meg egy nagy sajtosrudat, ami a reggelinél is nagyon finom volt. Aztán még egy sajtos rudat, mert biztosra megyek. Vajon más diákok is elveszik azt, amit meg akarnak enni, de mondjuk a reggelinél nem tették meg? Valószínűleg. Nem zavart annyira a dolog, hogy foglalkozzak is vele.
Helyette felpakoltam magamra a táskámat, átöleltem a termoszkámat, és már suhanok is a faház felé.
Gyakran járok ki ide, ez a második otthonom ebben az időben, így bárki, aki csak szeretne, megtalálhat. Felmászom a lépcsőn, körbenézek, hogy van-e itt valaki, és amikor meggyőződőm, hogy nincs, elégedetten elmosolyodok. Lepakolva a cuccaimat, a kenyeret egy szélvédett helyen elkezdem összemorzsolni, mert tudom, hogy a madarak nemsokára jönnek. Belekeverek egy keveset a magokból, és egy kis műanyag edénykébe vizet is rakok ki. Amikor ezzel készen vagyok, előveszem a sajtosrudjaimat, meg a kakaómat, és a magammal hozott könyvet, A két Lottit is. Most tartok ott, amikor a lányok elbúcsúznak egymástól, és elindulnak megismerni a szüleiket. A lábam lóg a semmibe, a hídon ülök, és lóbálom őket, miközben egyre több csivitelő hang érkezik a közelembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem vettem észre, hogy itt van, vagy lehet, hogy de, csak annyira részévé vált már az életemnek, hogy nem is veszem észre, amikor itt van, csak azt, amikor hiányzik. A hangjára nem kapok frászt, helyette arcomra kiül a cicamosoly. amit mindig megjelenik, ha olyan ember szól hozzám, akit nagyon szeretek. És Adrian egy azok közül, akiket nagyon szeretek. Elolvasom a mondat végét, belehelyezem a könyvjelzőmet - mert a szamárfül barbárság -, majd barna fürtömet, mely eddig takarta előle az arcomat, hátratűröm, és felpillantok rá.
- Búú.
Mindig érzem, ahogy Adrian közelében melegebb lesz a bőröm, tudom, hogy el is pirulok. Tudom, hogy ez azért van, mert a testem így reagál a fiúkra, az olyan fiúkra, akikkel nem együtt nőttem fel. Colera nem reagál így, még szerencse. Mondjuk az nagyon zavar, hogy nem tudok vele mit csinálni. Nem tudom befolyásolni. De nem feltűnő, nem zavaró. Adri simán hiheti azt, hogy mindig ilyen vagyok. Mert általában tényleg ilyen vagyok. Felhúzom a lábaimat, átölelem őket, miután felé fordulok teljes testtel. A buksimat ráhajtom a térdemre.
- Nyertél?
Ismerem a sérüléseit, tudom, hogy mi miért van. Nem annyira rossz a helyzet, mint például a legutóbb. Remélem, hogy nyert, de nagyon féltem is. Határozottan szeretem őt, gondoskodni akarok róla, és biztonságba akarom tudni. A nadrágomat piszkálom, amíg a válaszát várom, majd az oda lógó hajammal kezdek el játszani.
- Mutathatok valamit?
A kérdés csak udvariaskodás, mert egyébként már a táskámat is odahúztam, és kivettem belőle egy hosszúkás dobozt, rajta a faluban lévő pálcamester címerével.
- Pár napja megkaptam az engedélyt, hogy pálcamágiát alkalmazzak. Persze különórákra kell majd járnom, de lassan menni fog, élet a varázserőm. Szerettem volna, ha Cole eljön velem, vártam rá, de végül nem jött. Szertinted haragszik rám valamiért?
Eddig csak gondolkoztam ezen, de most úgy érzem, hogy meg kell kérdeznem, és kihez máshoz fordulhatnék, ha nem hozzá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Értem, amit mond, és miközben magyaráz, bólogatok is. Ilyen vagyok én. A tanórákon is, mindig bólogatok, mint azok a kutyák a műszerfalon. Gyerekként nekem is volt olyan kutyám, de aztán Valery letépte a fejét. Akkor azt mondták, véletlen volt, és én el is hittem. De most már tudom, hogy nem így volt. Azt akarta, hogy fájjon, és fájt is. Elég hosszan.
- Örülök, hogy több pontod volt. Egyszer szívesen elmennék megnézni, hogy milyen ügyes vagy, de tudom, hogy amikor ott van valaki a tömegben, akit ismerünk, akkor az már nem megy úgy, és nem akarom, hogy kevesebb pontod legyen.
Mert én is mindig tudom, hogy ha ott van valaki, akit kedvelek, vagy fontos nekem, akkor sokkal rosszabbul teljesítek. Ez pedig neki fontos, és tudom, hogy amilyen ügyetlen vagyok, túl hangosan kiabálnék, vagy odaszaladnék a másikhoz, hogy ne bántsa, azzal pedig szintén neki okoznék kellemetlenséget, és még az is lehet, hogy engem is megvernének. Rossz belegondolni, hogy mi lenne akkor, ha mondjuk megütnék a hasamat. Most már csak viszket, régen találkoztam Valeryvel. Mondjuk ennek örülök, mert így Cole meg Rosie biztonságban van.
- Veled sem beszélget? Lehet, hogy valami nagyon nagy baj van?
Nagyon féltem Cole-t, mindig is féltettem, és kész voltam bármit megtenni azért, hogy jól legyen, hogy ne essen baja. Most viszont úgy érzem, hogy elárult. Egész életemben erre vágytam, és amikor végre ott volt a lehetőség, hogy átélje velem életem ezen fontos napját, akkor nem volt sehol. Pedig vártam rá, már majdnem bezárt a bolt, mire odaértem. Mr. Donovan kedvességén múlt csak a dolog.
- Nem szabad semmi ilyesmit csinálnom. De ha majd megtanultam az Avist, akkor te leszel az első, akinek megmutatom. Szerintem az a legszebb az elsőéves varázslatok közül.
Visszazárom a dobozt, és el is rejtem a pálcát a táskámba, nehogy valami baja legyen. Nagyon féltem, és valószínűleg összetörne a lelkem, ha valami baja lenne.
- Rosszul érzem magam Cole miatt.
Lebiggyesztem az ajkaimat, majd a következő pillanatban, mielőtt még elsírnám magam, átváltozik az arcom. Az anyámmal és Valeryvel töltött idő varázsa. Inkább felemelem a termoszt, és felé nyújtom egy bájos mosoly kíséretében.
- Kérsz kakaót?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Sosem gondolkoztál rajta, hogy színész légy? „Nem akarod látni az embert, aki vagyok.” Ez nagyon drámai volt, Oszit neked.
Persze nem akarom bántani, csak azt sem akarom, hogy azt higgye, megsértett azzal, hogy nem vinne el egy ilyen verekedésre. Ha tudná, mi mindent éltem át, ha tudná, hogy mit rejtegetek a nagyméretű pulcsik és indokolatlanul hosszú pólók alatt, akkor tudná, hogy nem ijednék meg attól sem, ami ott történik. De nem akarom, hogy tudja, nem akarom, hogy bárki tudja. Mert akkor sajnálnának, pedig én büszkén viselem őket, mert megtanítottak elég sok mindenre az életből. És büszke vagyok azért is, mert ennek ellenére képes vagyok mosolyogni, és hinni a szép dolgokban.
- Az a felhő olyan, mint egy occamy, nézd! Még a szárnyai is tökéletesen látszanak.
Ismerem az emberek testi reakcióit, sokat olvastam róluk még ott, amikor az anyámmal laktunk, sokszor tudtam, hogy mi játszódik le a testvéreimben, hogy mi a szüleimben, de ahogy Cole, úgy én is kitaszított voltam, ő a fattyú, én meg a barna. Körülbelül mind a kettő halálos bűnnek számít ám, főleg, ha megnézzük Rosie gyönyörű, kecses és ijesztően vékony alakját, légies járását, vagy Valery gyönyörű ajkait, hajzuhatagát, csábító pillantását. Én a barna kislányka, akiről meg nem mondanák, hogy idősebb, mint ValVal, pedig csak voltam, mint egy jelentéktelen kis pötty. Áldás ilyesminek lenni Fisheréknél. Viszont nem nagyon szeretném tovább boncolgatni a Colton-ügyet, mert látom, hogy mennyire fáj neki, és utálok fájdalmat okozni. Egyetlen kérdéssel pedig fel lehet tépni egy egész ütlegelős este sebeit.
- Sosem teszek könnyű fogadalmakat.
Na jó, ez nem teljesen igaz, maradjunk annyiban, hogy igyekszem minden ígéretemet megjegyezni és maximálisan betartani, de néha annyira el van vonva a figyelmem, hogy egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy mindent, de mindent betartsak. Van, ami sosem derül ki, és van, ami igen. Ami kiderül, az eléggé lelki szenvedéses bír lenni, pont ezért próbálkozom azzal, hogy ne ígérjek sokat, és azt, amit megígérek, képes legyek megtartani. Ahogy felém fordul, engedve, hogy megöleljem, élek is a lehetőséggel. Nem foglalkozom vele, hogy lehet, csupa morzsa vagyok. Olyan jó és megnyugtató biztonságba tudni magam, és ez nem csak akkor eshet meg, ha teljesen elszeparálva a világtól ülök egyedül, hanem akkor is, amikor egy barát karjai átölelnek.
- Remélem, hogy így lesz, és azt is, hogy te is boldog leszel, Adrian. Megérdemled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Az ölelése olyan jól esik, hogy arra szavak sincsenek. Egy idő után az én bolondos szívem is egészen megnyugszik, ami kifejezetten jó, mert komolyan mondom, kezdek teljesen becsavarodni attól, hogy ilyen hülyén viselkedik. Biztonságban érzem magam, tökéletes biztonságban. Komolyan mondom, az se zavarna most, ha az anyám, vagy Valery felbukkanna. De ők nem jönnek, nem lesznek többé részei az életemnek. Biztonságban vagyok. Főleg ilyenkor.
- Sokszor képezeltem magunknak is más életet. Éltünk kastélyban, és nevettünk. Rosie egészséges volt. Olyan szép, amikor mosolyog, mint egy hercegnő, egy sztár, egy díva. Tényleg gyönyörű. Szerintem ha rendbe jön, akkor majd alig lehet leszedni róla a fiúkat.
Kicsit el is mosolyodom a gondolatra. Cole, bár nem beszél velem, de ha nem látja, hogy látom, látom, hogy boldog. A szemein látszik. Talán csak az nem tetszik neki, hogy most már nekem is van pálcám. Lehet, hogy azt hiszi, erősödöm, hogy innentől nincs szükségem rá, de ez nem igaz. Ő a bátyám, a hozzám legközelebb álló ember, mindig szükségem lesz rá. Ő az, aki örökké a szívemben fog élni, és akire egy nap, remélem, én is úgy tudok majd vigyázni, ahogy ő vigyázott rám egész eddigi életemben. Eddig csak Valeryvel szemben tudtam védeni valamennyire, de úgy érzem, hogy amit ő tett velem, az sokkal több.
- Nem hiszem, hogy ettől félned kéne, Adrian. Én nem vagyok lányos lány, nem kellek a fiúknak.
Nem kellek neked sem. Persze ezt a gondolatot nem mondom ki hangosan, csak magamban nyugtázom a tényt, hogy nem kellek neki. Sokszor elmondom, az agyam tudja, a szívem viszont úgy hülye, ahogy van. Nem érti meg, hogy én nem vagyok olyan, akit ő szerelmesen tudna szeretni. Pedig nagyon boldog lennék, ha így lenne. Lehunyom a szemem egy kicsit, kiélvezem a pillanatot. Nem lenne szabad másnak hinnem, mint ami, és nagyon igyekszem reálisan kezelni a történetet. Ez nem az, ez nem az.
- Kezd hűvös lenni, talán be kéne mennünk.
Teszem hozzá végül csendesen. Tudom, hogy most el kell szakadnom tőle, mert most még megmaradhat ábrándnak. Ha tovább tartana, csak fájdalom lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Egyik gyakori időtöltésem, hogy lemegyek a vadőrlakhoz, ahol Olive néni a legendás lényeket, akiket bemutat nekünk, karámokban tartja. Jó helyük van ott, vidámak, és nagy területük van, én pedig szívesen foglalkozom velük. Sokan persze megijednek a karám szótól, egyszer egy lány még tiltakozni is akart, meg mindenféle összejöveteleket szervezett az állatok jogaiért. Szép kezdeményezés volt, de igazából ő úgy akarta, hogy sosem járt itt. Elég furcsa úgy valami ellen menni, hogy nem is ismered azt a valamit. De ő tudja, én kedvesen szóltam neki, hogy felesleges, de csak a rendszer kutyájának hívott. Ami furcsa volt szintén. Szerintem csak lázadni akart valamiért, mindegy, hogy miért.
Itt vagyok most is, lent a lényeknél, már nem is tudom, milyen régóta, de nem szokott zavarni. Hoztam magammal enni, inni, egy plédet, meg egy nagy leplet, amivel takarni tudom magam, ha éppen fázok. Egyelőre azonban az unikornisbabákat és az anyukájukat etetem. Ők az egyik kedvenceim, de mindegyik állatot szeretem valamiért. Három babuka született most, pedig az apjuk nem volt jó állapotban. Azt mondta Olive néni, hogy fél, elpusztulnak mind. Aztán az apukát elszállították a bajor erdőkbe, ott van, aki tud segíteni. A kicsiket megvizsgálták, és azt mondták, kitartó munkával segíthetnek rajtuk. Tényleg segítettek is, én is segítettem, és most ezért is rohangálnak olyan szorgosan körülöttem, ismernek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- Várj, ne kapkodj.
Intem türelemre a kis kölyköt, aki feszt ki akarja venni a kezemből a nekik szánt zöldségmixet, amit a konyhán adtak. Főként répa van benne meg saláta. Állítólag nem szeretik, de gyakorlatban meg úgy eszik, mintha muszáj volna. Szép mondhatom. Végül sikerül végre kibontanom a gyerekzárat - elég nagy kihívás tud ám lenni - a dobozon, és kicsit lejjebb eresztve, erősen fogva a műanyagot, hagyom, hogy egymással párharcot vívva találjanak maguknak benne kedvükre valót.
A kezem már fárad, amikor a nevemet hallva felpillantok. A maradékot kirázva a földre gyorsan összepattintom a dobozt, majd a fülem mögé tűrve a hajam pillantok fel az érkező lányra. Össze volt fogva a hajam, mert nagyon hosszú, és csak zavarna engem is az evésben is meg a létezésben is, de a legnagyobb unikornis baba szétrágta, és örüljünk neki, hogy csak a hajgumimat, furcsa lenne, ha a hajamat is megrágta volna, és mondjuk a közepén hiányozna egy nagy folt. De ellenőriztem már, és minden a legnagyobb rendben.
- Szia Olívia!
Intek neki, és kedves mosollyal az arcomon közelebb sétálok hozzá. A picike unikornis hűségesen kocog utánam. Az elejétől fogva inkább velem van, ha itt vagyok, mint a testvéreivel, akik esznek addig, amíg oda nem érek a lányhoz, de aztán inkább elkezdenek egymással játszani.
- Igen, unikornisok. Nem láttál még unikornist?
Kérdezem felülve a határukat ötvöző fa kerítés tetejére. Szokták mondani, hogy ne csináljak ilyet, mert megsérülök, de hát ugyan már, nem vagyok én olyan, akit üvegburában kell tartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Elnevetem magam, amikor az őszinte megdöbbenést látom Olívián. Nem azért, mert ő esetleg nem tudta, és kinevetem, hanem mert annyira aranyos ez a reakció. A mágus és mugli gyerekeknek is azt tanítják, hogy van az unikornis meg a pegazus, mind a kettő fehér csodaló, de szarvuk van, de szárnya csak a pegazusnak. Ez sok információ egy kiskölyöknek egyszerre, de a lényeget megjegyzik: Fehér a színe.
- Mert még kicsik.
Adom meg a választ, ami számomra kézenfekvő, de nyilván annak nem, aki mondjuk azon is csodálkozik, hogy arany színű popók szaladgálnak most itt. Mert ez a helyzet, ugyanis a két távolabbi egyed most a popsiját mutatja csak nekünk.
- Hamarosan arany helyett ezüst színűek lesznek, majd fehérek.
Mondjuk ez így nagyon rasszistán hangzik, nem tudom miért, de hirtelen olyan furán érzem magam egy pillanatra, mert így színek alapján csoportosítom őket. Pedig ez az igazság, a színük az életkori sajátosságuk. Kicsit fészkelődöm a tökéletes pont megtalálására törekedve a fa kerítésen, majd lepillantva elnevetem magam. A kicsi sunyiban elkezdte rágni a nadrágom, de nem igazán zavar, mindent helyre lehet hozni mágiával, kivéve a megtört szíveket meg a trollt bájitaltanból.
- Eredetileg nem, de ez is egy olyan dolog, amit varázslás helyett csináltam. Van engedélyem.
Amire be kell vallanom, nagyon büszke vagyok, elvégre ez nagy dolog ám itt.
- Ne aggódj, ők elég barátságosak, mert mindig is voltak emberek a közelükben, de amúgy sokszor emberkerülők. Csak akkor közelednek, ha tiszteled őket. Engedd, hogy megszagolja a kezed.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- De, erdőben laknak, nem tudom, hogy hogyan tudják elrejteni magukat. Ezen még nem is gondolkoztam.
De nagyon érdekes, valljuk be. Tényleg, hogyan rejted el a kicsinyedet, akinek először arany, aztán ezüst színűek. Nem lehet éppen könnyű feladat. Szegény mamájuk, eddig bele sem gondoltam, hogy milyen lehet a mamájuk mindennapja. Ráadául az orvvadászok vadásszák az unikornisokat, mert minden részük értékes. A vérük gyógyító erejű,  bár az ár, amit érte fizetni kell, az súlyos, a szőrük mágikus mag pálcákba, a szarvuk bájitalok alapja. Hallottam már olyat, hogy a húsukat ették. Ezeknek a szép állatoknak, olyan szomorú. De most már érdekel a válasz, szóval fel is jegyeztem magamnak, hogy legközelebb kérdezzem meg Olive nénit.
- Próbáljuk ki, de csak lassan mozogj, és szerintem csak hozzá menj közel, mert ő barátságos, a többiek eléggé félénkek, meg művésziek.
Még mindig a popójukat mutatják, a művészet jut eszembe. Kicsit olyanok így, mintha Cole egyik festményén szerepelnének. A bátyám elég rendesen tehetséges, még ha mostanában nincs is jó viszonyunk, ez tagadhatatlan. Az utóbbi időben, főleg mióta felbukkant Valery is, úgy érzem, hogy az ingatag családi kapcsolatunk kezd széthúzni.
- Mivel ugye nem nagyon volt lehetőségem, meg képességem varázsolni, de jó volt az átlagom, ezért lehettek különleges hobbijaim. Az íjászkodás, a csellózás, oké, sokan tanulnak itt zenét, meg az, hogy kijöhetek ide, és segíthetem Olive néni munkáját. Persze nem mindenben, de ilyesmiben igen. A veszélyes lényekhez nem szabad odamennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Felnevetek arra, amit mond. Valóban, célszerű lenne olyan helyen tartani a kicsiket, ahol éppen nem tűnek fel senkinek. Olyan könnyű lenne ellopni is őket. Ha megbíznak benned, csak elsétálsz velük. Értékes a szőrük, a vérük, a szarvuk. Állítólag van ország, ahol a húsuk és a csontjuk is.
- Van két példány, de szerintem ők most bementek az erdőbe.
Elmutatok arra, amerre sejtem, hogy lehetnek, de azt nem tanácsolom, hogy kövessük őket. Egyszer eltévedtem bent, és hát nem olyan vidám hely az. A mai napig hallom a patadobogást, és szerintem ha nem jár arra egy felnőtt, akkor nekem kampec lett volna.
- Hogy érzed magad a suliban?  
Kérdezem azzal párhuzamosan, hogy ő rákérdez a művészi szóra. Elmosolyodok, és végül úgy érzem, hogy erre jobb, ha most válaszolok, elvégre az én kérdésem később is aktuális lesz.
- A bátyámnak van egy kiállítása, festő. Nagyon érdekes képei vannak. Engem kicsit zavarba hoznak, mert elég intim képek is vannak benne, fiúkról. Én meg még nem... érted.
Egy kicsit zavarba is jövök, mert ezt nem sok embernek sem mondtam el. Furcsak a gondolat, hogy itt már nagykorúnak számítok, de még csak meg sem csókoltak sosem. Ráadásul most tetszik egy fiú, aki történetesen a bátyámmal kavar. Az életem kegyetlen azt hiszem. És akkor még ott van Valery felbukkanása is, aminek a felemlegetésére ösztönösen a hasamhoz nyúlok egy pillanatra. Sosem lesz senkim, talán jobb is, ha Adrian felé húz a szívem, az esélytelenek nyugalmával szemlélem akkor a világot legalább.
- Szakképesítés? Nem, olyanom nincs. De gondolkoztam rajta, hogy akár gondozó lehetnék, te mi lennél, ha nagy lennél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- Ők elég rosszul vannak besorolva. Pontosabban szerintem nincs rájuk jó érték, mint a kentaurokra. Rájuk például azt mondják, hogy „majdnem” emberi értelemmel rendelkeznek. Pedig ők elég okosak, szerintem inkább mi rendelkezünk „majdnem” kentauri értelemmel. Csak hát elég vadak, meh patájuk van, és ettől egyből máshogyabban tekintenek rájuk.
A majdnemeknél mind a két alkalommal a levegőbe is macskakörmözök, hogy érzékeltessem a komolyságát a fokmértéknek. Ha valaki, én tudom milyen másabbnak lenni a többieknél, milyen, ha szinte már lesajnálóan néznek rád. Csóri Emily, nincs se varázsereje, se nem szép, se nem vörös hajú, se nem nádszál karcsú, és nem is tud még táncolni sem, festeni sem. Nem úgy, mint Rosie, vagy Cole. Eddig legalább Valery nem volt itt, őt nem vették be a sorba, de majd most jöhet az is, hogy nem annyira látványos és nem annyira határozott, mint Valery. Az egész családom szívás, ha a magam szemszögéből nézem. Persze amúgy is hibbantnak tűnik mindenki a másik szemében, szóval ez még dob a nagy családi összetartozáson. Mindig, amikor rájuk gondolok, elhúzom a számat, pedig nem illendő ilyet csinálni. Cole mostanában mindig gonosz velem, Rosienak pedig muszáj segítenem, még ha nem is állunk egymáshoz közel. ValVal meg, na ő egy külön fejezet számomra.
- Itt kint meg van szabva, hogy meddig jöhetnek, ugye ezért van a kerítés, bent azonban egy idő után véget ér, ott teljesen szabadok. Pont ezért nem célszerű az erdőben mászkálni. Ott annyi minden történhet az emberrel. Állítólag tűnt már el ott diák. Persze erre nincs bizonyíték, az iskola szerint csak elköltöztek, és ezért máshol fejezi be a tanulmányait a srác, de mások meg azt mesélték, hogy hősködni próbált, ezért bement oda éjszakai bátorságpróbára. Két nap múlva megtalálták a fülét, mást nem.
Mondjuk ez szerintem egy kicsit bizarr, meg miért hagyná meg valaki az egyik fülét. Gondolom egy telefül volt, vagy egy megkövesedett halloweeni süti, de semmi esetre sem hiszem, hogy pont egy emberi fül lett volna. Ha a sok pletyka igaz volna, már réges rég bezárták volna a sulit.
- A suliban még én is el szoktam tévedni.
Nevetem el magam, ez azért egy jobb téma. Mondjuk a fül sem rossz, de én biztos nem mennék el ilyen bátorságpróbára. Még elsőben hallottam ebéd közben, amikor mellettem ülve beszélgettek róla. Krisz volt a srác, ha jól emlékszem.
- Nem volt még fiúm. Még csak nem is csókolóztam. Elég gázosnak érzem a helyzetet. Felnőtt vagyok papíron, de még senki sem akart megcsókolni, vagy a barátnőjének. Persze a nővérem és a húgom mellett nem is nagyon akarna senki engem választani, de jó lett volna, ha valaki legalább megpróbál romantikusan gondolni rám.
Mondjuk eddig én sem gondoltam romantikusan senkire. Akire meg most mégis, arra meg nem szabad, úgyhogy huss, már el is kergetem a gondolataim közül a problémát.
- Csillagász is lehetsz, vagy jós, vannak olyanok is. Aurorok, ők a kemény fiúk, olyanok, mint a rendőrök meg a kommandósok. Aztán vannak itt is újságírók, meg gyógyítók, akik ugye az orvosok, pszichológusok, tanárok, gyógynövényesek és bájitalosok, boltosok, cukrászok és szakácsok meg festők, akik megbűvölik az ételt meg a képeket. Meg nem tudom. A mugli szakmák varázslatosan.
Az alapjaik megegyeznek, csak nálunk van némi plusz mágia a történetben, de nem annyira rossz az. Elpillantok az unikorniskölyök felé, amelyik most éppen az erdőből kibukkanó anyja felé siet.
- Azt hiszem világutazó lennék, felfedeznék új fajokat, meg írnék a varázslófalukról. Ilyen útikalauzokat. Hova érdemes menni, meg hova nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- Állítólag, de nem tudom, én még nem láttam őket.
Mondjuk nem is nagyon szeretnék, azt mondják, hogy nagyon durvák az emberrel, hogy nem kérdeznek, először bántanak, mert, hogy ők olyan vad és harcos nép. Legalábbis az évnyitón mindig elmondják, hogy ne mászkáljunk egyedül az erdőben. Mindig legyen velünk egy felnőtt, aki tudja, hogy mi a helyes irány. Pedig azt hallottam, hogy van bent, egy kis völgyecske, ahova mindig besüt a nap meg a hold és gyönyörű, mert a szentjánosbogarak is mindig ott köröznek, és az ember ott igazán kikapcsolhat. De hogyan kapcsolhatnék én ki, ha mondjuk Magnus professzor is ott van, és nézi, hogy mit csinálok? Mondjuk én meg leginkább Magnus professzort nézném, mert valljuk meg, ő az egyike a legdögösebb tanárainknak. Naná, hogy nem tanít, pedig ha tanítanak, valószínűleg már nem lenne nyálam.  
- Van pár furcsa haláleset a suli történelmében. A nagy része unalmas, ilyen krónika. Ki lett az iskolaelső, meg a végzősök bálkirálya, érkező meg távozó tanárok. De beszámolnak pár halálról is. Például régen a könyvtár máshogy helyezkedett el, kétszintes volt. Egy fiút megszállt valami kísértet vagy mi, teljesen megőrült, és kiugrott a könyvtár felső szintjén az egyik ablakból, és akkor még nem volt esésfékező bűbáj, miatta bűvölték el a kastélyt, hogy ne legyen több ilyen öngyilkosság. Egy fiúra egy bulin egy troll lépett rá, de akkor nem itt voltak a kastélyban, hanem egy tóvidéken vagy hol voltak, ilyen táborszerűen.
Ha lett volna bennem a szikrányinál több mágia, akkor ezeket nem tudnám, de mivel nem volt eddig, ezért akkor, amikor más bűbájtanon lobbantotta lángra a társa haját, én poros könyvekből gyűjtöttem össze az éppen feladott extra mágiatörténet vagy önismeret feladataimhoz a válaszokat. Azért tudok ennyire sok mindent az iskoláról is.
- Vannak, de nem igazán tudom. Volt egy srác, aki tetszett, de ő a bátyámat kedveli.
A tetszett nem volt éppen határozott, még mindig tetszik, de nem lenne szabad, hogy tetsszen. Ez nagyon egy bonyolult helyzet.
- Kérlek, ezt ne mondd el senkinek!
Annyira könnyű kitalálni, ha látja őket együtt az ember, és nem akarok összeveszni Adriannal. Ő az egyik első ember, aki rendes volt velem. Most így is félek, hogy Valery valahogy elveszi tőlem. Félek, hogy ValVal megtudja, hogy tetszik, és akkor ki fog játszani minket egymás ellen. Adrian is és Cole is örökre megharagszik rám, és ha nem is bántanának, de azzal, hogy nem beszélnek velem is megkeserítenék az életemet.
- Nem, engem nem csúfolnak deszkának, de sokan próbálnak fogdosni, meg pár fiú szerint bolond vagyok, meg fattyú. Azért nincs rendes varázserőm, és azért nem vörös a hajam, mint a testvéreimnek. Talán tényleg elcseréltek a kórházban.
Nem lenne rossz, persze jó sem, mert az azt jelentené, hogy Cole sem a testvérem, de viszont akkor elmondhatnám másoknak, hogy mit tett velem Valery, megmutathatnám a hajam, és az okot, hogy miért járok bő pulcsikban, hogy miért nem fogok olyan lány lenni, aki bármit felhúzhat.
- Te is szép vagy, és még simán lehet nagy cicid, lehet nagyobb lesz, mint az enyém. Olyan nagy, hogy repülhetsz vele.
Persze tudom, hogy a lányok, akiknek nagy cicijük van, olyan igazán nagy, azok nem repülnek, hanem a hátukat fájlalják, de szeretném, ha nevetne, és nem szomorítanám el.
- Olyan mint a rendőr meg a kommandós. Attól függ, hogy hol dolgozik. Van nyomozó, aki ugye nyomoz, meg kommandós, aki a gonoszokkal harcol, van olyan, aki nyomokat olvas, és az irodából próbálja összerakni, mint a profilozók, hogy mi történt. Vannak iktatósok, olyanok, akik engedélyekkel foglalkoznak, meg mondjuk felügyelik a mágikus közlekedést. Sokféle van. A házvezetőm például harctéri volt, aztán megsérült, a házvezetőhelyettesem különleges munkát végez, de nem tudom mit, rá egy furcsa szót használnak, hallhatatlan, de nem igazán értem, hogy miért ezt, én szoktam hallani. Aztán a Rellon házvezetői is aurorok, a helyettes, Dwayne bácsi együtt dolgozott Sárki apuval, Magnus bácsi pedig végrehajtó, de az lehet ugyanaz, mint Dwayne bácsi, nem tudom, a portrék ezt nem tudták megmondani.
Látom a szomorkás pillantását, így egy kicsit lehajtom a fejem a következő kérdésem előtt, de végül csak megkérdezem.
- Peter szomorú volt, hogy eljöttél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Még nincs teljesen kész a nagy mű, de már csak pár simítás. már az időpontom is megvan Dávidnál, jövőhét péntek. Régóta pihentetjük, meg sok volt a suli és egyéb ilyen problematikák. Nem is akartam lejönni, mert nincs is egy rongyom se, amit ide viselhetnék, meg amúgy is, de Gréta rámerőszakolta, hogy le kell jönnöm, sőt még valahonnan - azt mondta, ne akarjam tudni honnan -, egy fürdőrucit is hozzám vágott, ami vadiúj volt és vadi fehér. Gyönyörű volt, és nem olyan, amit nekem kellene viselnem, mégis, amikor felhúztam, imádtam. Annyira nem én voltam a tükörben, hogy az hihetetlen. Még magamnak is tetszettem. Farmershort leig, aztán már az sem, és mire legközelebb feleszméltem, már nevetve csúsztam le random srácba kapaszkodva a csúszdán. Azért random szegény, mert olyan kifacsart neve van, hogy én meg nem jegyzem, pedig próbáltam már, tényleg. Szóval random sráccal leérkeztünk, majd ő vissza indult, de nekem kellett egy kis pihi, így a part felé indultam meg, Adriant észrevéve pedig megkezdtem az osonást. Ami nem könnyű, de azért remélem, hogy sikeres, és csak akkor bukkanok elő, pofátlanul a térdeibe kapaszkodva, és ezzel összevizezve őt, amikor már nem menekülhet.
- Búú.
Pillogok párat, hogy a pilláimról lecsepegjen a víz, és csak utána mosolyodok el, majd húzom ki magam, hogy mellé üljek. Kicsit feljebb húzom a fürdőrucit, mert azért eléggé rizikós, hogy nincs egy nyakbaakasztós része se, de jól tart, vannak benne ilyen kis cuccok, amik rácuppannak a bőrödre, és ezért nem pereg le. Különben már mindenki megcsodálhatta volna a cicijeimet, és ennek annyira nem örülnék.
- Mit iszol és hol szerezted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- A múltkor még úgy volt, hogy elmegyünk bulizni, mert meg parti van, és nem akarod, hogy igyak? Mondjuk nem kellene beleszédülnöm a medencébe, de azért lássuk be, ez állati.
Mondom mindezt egy levegővétellel, mondjuk kellett az a kis szünet, amíg legalább a szívverésem újra a régi lett, mert ennyit csúszdázni és pancsolni, ezer éve nem tettem. Nagyon nagyon jó ötlet volt ez a bácsiktól.
- Csodálom, hogy Kriszpin ezt engedi.
Ahogy kimondom, sejtem a választ. Valószínűleg jelenleg fogalma sincs arról, hogy itt bármi is történik. Talán a kastélyban sincs. Remélem, nem rúgják ki a bácsikat emiatt. Kár lenne értük.
- Hm?
Lepillantok, ahogy Adrian megcsípi a fürdőruhám, érzem, hogy zavarba jövök, és amikor elengedi, a leplezése miatt felnevetek.
- Nem, Grétáé. De azt mondta, ha felszedek vele egy srácot, vagy legalább megnéz egy magának, megtarthatom. Van egy, otthon, de eléggé sokat mutat, úúúgy mindenhol.
Pillanatnyi elmezavaromban vettem meg, de igazából nagyon is bejön, csak hát én nem olyan lány vagyok. Mondjuk most pont nem látszik. A hátam mözött megtámaszkodva hunyom be a szemem, és kezdem el élvezni a napsütést.
- Azt mondták, többször kéne megmutatnom, hogy lányból vagyok. Ez azért jó, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ez az utolsó rendezvényem itt, és ha már éppen egy szilveszterrel sikerül zárnom megnyújtott Bagolyköves pályafutásom, akkor azt azért nem teszem józanul. Nem, nem kell azt gondolni, hogy végigittam az elmúlt négy órát, de azért jó hangulatban vagyok. Nem fázom annyira, mint talán kellene, de biztos vagyok benne, hogy holnapra egy kicsit meg fogok azért hűlni. Ez az élet rendje, nem? Valamit valamiért.
Lényeg a lényegben, hogy itt vagyok, felügyelek, és azért jól szórakozom. Felöltöztem pirosba, nem is volt kérdés, hogy ezt választom, és nem azért, mert élő tilalomfa kívánok lenni, de mégiscsak Eridonos vagyok, a szívemben örökké az is maradok.
Nézem az elhaladókat, sokan behúzódtak már az éjfél közeledtével a fedett részre, de a kemény mag, vagyis vagy tizenhat diák meg én, aki úgy üldögélek a kút szélén, lábam lógatva, mint akit ide parancsolt az anyja, még kint vagyunk, és én is azon gondolkozom, amin ők, hogy vajon lesz-e tűzijáték. Nagyon szeretném, ha lenne, mert titokban nagy fanatikus vagyok. Bizony, tele vagyok ilyen mocskos kis titkokkal, mint, hogy imádom a pirosat, a tűzijátékot és nem bírom a pezsgőt. Csak pezsgőztem, és úgy egy üveggel lehet bennem... na jó, maximum másféllel, de idült mosollyal az arcomon nézelődök, rendben vagyok, de tényleg. Egy pontig.
A ponton túl viszont, összeomlok, lefagyok, és felpörgetem magam. Igen, ezt egyetlen szemvillanás alatt, ugyanis Mr. "mindigszexi" Bianchi közeledik. Mint a Bridget Jonesba Mark Darcy. Ah baromira dögös. Ennek annyira nem örülök, mert ha tudom, hogy itt lesz, akkor nem iszok, de ha meg nem iszok, akkor elsunyulom az ittlétem, és nem mondom meg neki, hogy mennyire dögös. Nem, nem azt, hogy dögös, hanem, hogy mennyire örülök, hogy látom. Mert örülök. De attól még mondjuk nem kellene ennyire szépnek lennie, hát lecsapják itt a kezemről. Na nem mintha lenne még honnan lecsapni. Ah, miért vagy ennyire szép, Nico? Lehet csak némán kéne itt ülöm, kezemben a kis üvegemmel, és hátha nem szúr ki egy nagyon piros pacát. Tovább megyek, egy nagyon piros pacát, aki alkoholtól vigyorgó arccal integet neki. Csak gratulálni tudok Fisher, a kommandónál lenne a helyed... "lopakodsz".
- Búcsúztatja az évet, drága kolléga?
Érdeklődök olyan kedvesen, mintha minden rendben lenne. Mondjuk lehet még mindig egy buta, szőke tyúknak tart, de lesandítva meg kell állapítanom, hogy ha az is vagyok, legalább a dekoltázsom nagyon rendben van. Fontos ugyebár, hogy adjunk magunkra, amikor ilyen szép emberek közelében vagyunk. Sírba teszel, komolyan mondom, Maci!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Pfff.
Forgatom meg a szemeimet, hogy aztán nevetve megrázzam a fejem. Komolyan Merlin, hát nem unod még? Így is sebezhető vagyok, hát még ha ittam is, akkor mi lesz belőlem? Mennyire jó, hogy nem gondolatolvasó! Ne is legyen soha az, mert messziről elkerülne akkor. Nézzük csak a jelenetet: Itt lóbálom a lábam a szökőkút szélén ülve, mint aki csak úgy van, közben meg fejben épp azon elmélkedem, hogy legszívesebben mellkasát csókolva haladnék lefelé, hogy aztán... Ó igen, ez az a pont, amikor kiszáradt ajkaimat megnyalva pillantok el másmerre, de csak egy kicsit, hogy aztán visszanézzek rá. Nézni szabad, nem?
- Jól kell megválogatni az elsejei programunkat.
Mondjuk jó lenne, ha nem egy kiadós másnappal kezdődne, de ahogy a férfit elnézem, neki valahogy egy átaludt nap van tervben. Nem is baj talán, mert ez azt jelenti, hogy nem ér rá nővel lenni, és ha igaz, akkor nem lesz nővel egész évben. Mármint másikkal. És ha? Végül is, létezik olyan, hogy egy pár, akik a szakítás mellett döntenek, egyszer még...
- Van még nekem is pezsgőm, neked adom. A fele még megvan.
Ó igen, ilyen a női ármány drága hölgyeim és uraim. A nő, ha úgy gondolja, hogy esetleg, talán, akkor bizony nem olyan rossz az, ha a másik fél kissé tompa. Szép. Még hogy ártatlan a lelke, valljuk be, még az öltözete is ordít, hogy Niconak és nem 2020-nak szól. Borzalmas nő, borzalmas.
- Ülj mellém, Nico. Innen olyan szép lesz a tűzijáték.
Mármint remélem, hogy lesz, mert azt nagyon szeretem, de inkább azt szeretném, hogy mellettem legyen éjfélkor, mert abban azért van valami reménnyel teli. Nem tudom, hogy megtenné-e, hiszen haragszik rám, én meg jobban bűnhődöm, mint azok, akik rendszeresen csalják a párjukat, és elintézik egy opikával. Nico olasz. Nem, ez nem vigasztal még mindig. Szóval kérlelem őt, szépen, kedvesen, és bájosan, mert szeretném, ha nem hagyna magamra az év utolsó perceiben. Vagy inkább soha. Elvégre barátok vagyunk. Vagy legalábbis ezzel áltatom magam. Ő egy ilyen speciális barát, aki haragszik rám, akit kívánok, akibe szerelmes vagyok. Úgy igazán. Leírhatatlanul. Szóval, ő ilyen különleges. Valaki, akinek még a pezsgőmet is odaadnám. Amúgy se bírom a pezsgőt, és amúgy se kellene többet innom, mert meggondolatlan leszek.
- Tettél fogadalmat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Nekem lennének ötleteim, de szerintem ahhoz még innod kellene.
Jegyzem meg széles mosollyal, és azért remélem, hogy egy iciri-picirit zavarba hozom, mielőtt folytatom az ajánlatomat.
- Csak egy kartondobozt kell szereznünk, és az ösvénytől olyan ötven méterre már olyan meredek a talaj, hogy azzal lecsúszva, egészen a falu határáig jutunk.
És, hogy én ezt honnan tudom? Ó igen, rendszeresen közlekedtem le így a faluba. Amikor még gyerek voltam, és élveztem, szóval csak egy kis alkohol kell, egy tettes társ, meg egy kartondoboz. Sokkal jobb, mint éjjel egymást támogatva lebotorkálni, vagy négykézláb felkúszni az Eridonba. És nevethetnénk is. Szerintem tök jó ajánlat, cimbis program. Persze, nyilván nem erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy lennének ötleteim, de hát nem árulhatjuk el minden titkunkat azonnal. A nők rejtélyesek.
- Bánnád?
Kérdezek vissza pimaszul, de mivel nem veszi el az üvegemet visszahúzom, és bár nem kellene, de azért egy pár korttyal megjutalmazom magam. Csak szépen, nőiesen, mintha csak ízlelgetném. Ha az igazgató ezt megtudja, akkor aztán fuccs az állásomnak. Nem mintha lenne. De ha így haladok, nem is lesz esélyem sem. Se pasi, se állás, és megint csak egy ezüstöt bírtam összekaparni. Jól indítom az évet.
- Hát szia.
A mosolyom már megint szélesedik, mert nem csak, hogy leült mellém, de gyakorlatilag egybeforrt velem. Jó, csak a combunk, de ittas és szerelmes nőnek az már olyan, mintha viszonyotok lenne. Lepakolom magam mellé az üveget, és valami különös vonzás okán, elkezdem Nico haját piszkálgatni, mintha tényleg gyerekek volnánk. Vajon milyenek lettünk volna diákokként együtt?
- Áh nem. Azt mondtam, hogy fogok, de már annyit ittam, hogy nem kockáztatnék. Még a végén elírok valamit, aztán nem tartom be a fogadalmam, és nyekk az életemnek. Szeretek élni. Meg aztán tökre hiányoznék neked is Francesco, szóval nem halhatok meg csak úgy, nem?
Hú, biztos, hogy nem kellene többet innom, mert tényleg baj lesz belőle, de most még rajtakapom magam a hülyeségen, mint, hogy a haját simogatom, meg itt vallomásozok, így gyorsan el is kapom a kezem, és igen, inkább újra iszok.
- Most ugyanannyi van az üvegünkbe. Fogadjunk! Akié előbb elfogy, de nem szándékos vedeléssel, az kérhet valamit a másiktól. Mit szólsz? Bármit kérhet, a másiknak teljesítenie kell. Jó, kivéve gyilkosság. Az morbid lenne.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Ne légy savanyú, ha egy nap gyerekeink lesznek, akkor így is, úgy is kartonon fogsz csúszni a domboldalon.
Jó, hát előbb beszélek, mint gondolkozok, nyilván ennek az eredménye az, hogy nem azt mondom, hogy majd ha neki gyerekei lesznek, valamikor a jövőben, akkor majd ő fog velük játszani ilyet, hanem, hogy nekünk. Ha most egy mesében lennénk, megállítanám az időt felkernék, és ütemesen verném a fejem a falba, addig, amíg magamhoz nem térek a hülye kijelentésekből. Vagy, ha lenne egy időnyerőm, akkor csak visszaforognék, mondjuk akkor egészen addig, amíg ki nem találom a csodás agyammal, hogy gyakoroljunk randit, és ki se mennék a házból aznap reggel.
- A lényeg a lényeg Nico, hogy ma véget ér az év, bármit megtehetünk, mert éjfélkor lezárul.
Mondjuk addig nem nagyon hiszem, hogy már lenne időnk kartont szerezni, elcaplatni a domboldalra, rávenni őt, hogy üljön fel mögém, és karolja át a derekam, és lesuhanni, pedig úgy átmenni az új évbe, valljuk be, mágikus lenne. De azt hiszem a derekam átölelésekor megtörne, és nemet mondana. Pedig csak barátok vagyunk. Barátok. Aham. Főleg én, aki minden átkozott női trükköt bevet annak érdekében, hogy rám figyeljen. Direkt hívom Francesconak, mert sosem tettem, és mert szerintem annyira erotikusan lehet kimondani, hogy az ember nyakán a kis pihék égnek álljanak, nem húzom el a combomat, sőt, ujjaimmal teljesen elveszek a fürtjeibe. Igazából nem csak őt kínzom azzal, hogy ott vagyok az aurájába, hanem saját magamat is, hiszen így érzem, ahogy a testem mindinkább vágyik rá. Amikor már nem simogatom az azért van, mert érzem a határt, még így is, hogy már igencsak hatott a pezsgő, érzem, ahogy a melleim feszülni kezdenek, és az egész bizsergés végigjár, aztán hirtelen hiányozni kezd, hogy kapcsolat legyen közöttünk, de félek, ha újra kezdem, akkor elhúzódik, mert talán az elsőre nem volt felkészülve, de a második támadásra már igen. Nem akarom elriasztani, azt szeretném, ha visszajönne hozzám, ha szeretne, úgy, ahogy régen, ha hinne és bízna bennem, mert így most olyan, mintha nem is ismerne, nem tudom elmondani neki, hogy mennyire fáj a barátjának lenni, mert, ha elmondom, akkor tudom, hogy messzire üldözöm.
Felpillantva az égre inkább csak kortyolok még egyet, és magamban fogadkozok, hogy nem fogok hülyeséget tenni, nem szabad, mert ha már csak tényleg pár napunk is van együtt, akkor szeretném, ha boldogan telne, ha szépen válnánk el egymástól. Két hét. Semmire sem elég két hét. Három, ha nagyon szigorúan vesszük. És mi lesz utána? Hogyan fogunk mi barátok maradni, ha mások nem lehetünk? Elárulom, sehogy.
- Az aranyhal három kívánságot teljesít, és ha te nyersz, akkor nekem kell teljesítenem. Úúú! Nagyon érdekel, hogy ha hármat kívánhatnál tőlem, mi lenne az. Már kérheted például, hogy főzzek, nagyon sokat fejlődtem, folyton dicsérnek. Még a végén kibérlem azt a sarki üres üzlethelyiséget, és csinálok benne ilyen reggelizetetős kávézót. Tudod, van az a német viselet, azt hiszem német, amiben így kidobják a nők a mellüket, és nagy korsókkal járkálnak. Mondjuk az annyira nem reggeliztetős, de érted, mire gondolok.
Miközben magyarázok, és nagyon lelkesen magyarázok a csehóról, amit csinálhatnék, majdnem leöntöm magam a pezsgőmmel, de kár lenne érte, szóval akkor már inkább a testemben végezze, mint a testemen. Azt nem mondom, hogy a fejemben nem az kattog már, hogy milyen lenne a bútor színe, vagy, hogy melyik lányokat lenne érdemes ott foglalkoztatni, mert hát ugye a csecs az úr. Ez lenne a mottónk is. Mondjuk lehet, hogy lenne azért vendégseregünk. Ah, ez a kis ivás mennyire szexistává tesz, hát ez valami hihetetlen.
- De ha most itt nekiállsz úgy cuppogni, mint egy aranyhal, akkor én nagyon fogok nevetni Nico.
És ha megnevettet, akkor az is esélyes, hogy beleborulok a szökőkútba, de akkor behúzom őt is, és akkor aztán fogadalmak helyett mi kerülünk oda, és azzal nem nagyon tudom, hogy mit kezdene az elvarázsolt kút. Inkább csak közelebb hajolok hozzá, ha már így felém fordult, és gyakorlatilag centikre az arcától az arcommal pillogok bájosan, mielőtt a két üveg összekoccan.
- Győzzön a jobbik.
Mondjuk én azt szeretném, ha ő nyerne, mert a magam kívánságát nem szeretném kimondani, eléggé furcsán venné ki magát, ha azt mondanám, hogy mi, mint barátok, töltsünk együtt egy búcsú éjszakát. Szóval nyerjen csak Nico, hátha ő is ezt szeretné.
- Lezárni.
Nem tudom, hogy én le akarom-e zárni, mert a jövőm bizonytalanabb, mint eddig bármikor. Úgy csinálok, mint aki iszik, de egy korty se megy le. Nagyon kis hamis vagyok, még kuncorászok is magamon, hogy milyen kis hamis vagyok. Jaj azért fejbe csapott rendesen ez a pezsgő, hogy a fene vigye el.
- Félek Nico ettől az új évtől. Hogyan szeretnéd kezdeni?
Fordulok felé érdeklődve, és ahogy kimondom a kérdést, az első tűzijáték a magasban szétpukkan, én pedig összerezzenve nevetem el magam, felemelve a pezsgőmet.
- Vesztettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Kuncogok a látványra, ahogy az üveget nézi, majd magához öleli, és a helyzet az, hogy szörnyű féltékenység támad meg, mert én akarok lenni az üveg. Nem, ez mér réges-rég túl van azon, hogy szeretnék valamit, én akarok. Nicoval lenni, Nicoé lenni. Sosem akartam semmit annyira, mint őt, és ha anno azt hittem, hogy az első szerelem felemészt, hát tévednem kellett, mert nem, nem az első emészt fel, hanem az igazi. Mindent is látok vele. A jövőnket, az életünket. Semmi nagyravágyás nincs benne, én arra vágyom, ami mellette voltam, arra az érzésre, arra a biztonságra, arra a tökéletességre. Vissza mindent, úgy, ahogy volt, és újra azt, hogy ő meg én mi legyünk. Nem érdekel, ha megbukok, ha állástalan leszek, ha nincstelen és földönfutó, világ életemben megéltem a jég hátán is, kibírtam mindent, amit az élet hozott, és itt vagyok. De azt, hogy ő egyre távolabb és távolabb kerül tőlem, nem bírom.
Néha álmomban azt álmodom, hogy ébren fekszik és rám gondol. Olyankor felébredve, a hátamra fordulok, és én is rá gondolok, hogy bárcsak valóban rám gondolna. Egyik éjjel még el is indultam hozzá, így, ahogy voltam, pizsamában, rajta egy kabáttal, ám végül csak néztem, ahogy a sötét ablakok belevesznek a korai ködbe. Fogalmam sincs, hogy mit hittem, hogy ha bekopogok éjnek évadján és ajtót nyit, vajon mit mondok, mi az, amivel meggyőzhetem őt, hogy van közös jövőnk. Csak az az egy szó jutott eszembe, de ami a filmekben működik, a valóságban nem hiszem. Sokszor álmodok róla, hogy velem van, és tudom, hogy néha a nevét suttogom, hiszen Cole arca olyankor más reggel, aggodalmasabb.
- Miért gondolod, hogy téged nem szeretlek igazán?
Kérdezem csendesen, nem is rá nézve, a pezsgőnek intézve a kérdést. Nem hiszem, hogy jó lesz hallani a választ, vagy, hogy szeretném-e, hogy a tudatáig eljusson, mert bármennyire is csodás az első két kívánság, a harmadik fájdalmasan dobbantja a szívem. Nem tudom, hogy miért hiszi, hogy őt nem szerettem soha szívből, hiszen most is szeretem, bármit megadnék érte, hogy adjon egy második esélyt. Hogy képes legyen megbocsátani nekem. És bele kéne gondolnom abba, hogy ő mennyire vágyik a boldogságomra, de valahogy az agyamban most teljesen más kattog, kicsit lejjebb görbül a szám, és inkább iszok még, mert jobb a nyelés pontossággára gondolni, mint arra, hogy ő el tud engem képzelni mással. Nekem nem menne, nem lennék rá képes. Önző lettem miatta, mert én csak magamnak akarom.
- Az álom állás itt tartana, el kellene viselned évekig, sőt lehet, hogy évtizedekig. Biztos, hogy ez jó ötlet? Amúgy nem olyan rossz ám a másik két hely sem. Ha Skóciába megyek, akkor nem hiszem, hogy valaha is eljövök onnan, az iskola árva és félárva gyerekek oktatására szakosodott, nem lenne lelkem otthagyni őket. De nem tudom, hogy elbírnám-e. Mármint gondolj bele, elmegyek nyugdíjba, és akkor jövök rá, hogy nincs semmim és senkim, mert nem voltam képes elmenni szülni, vagy megtartani egy férfit. A másik hely meg, na az nagyobb harc lenne. Fegyelem és nyakig begombolkozás, ráadásul nincs előkészítőjük, sőt, mestertanoncokat oktatnak. Őket annyira nem kedvelem.
Nem szép dolog ilyet mondani, tudom, még a hangom is lejjebb halkítom, hogy ne is hallja meg más, hogy ilyet mondok, mert nem szép dolog azt mondani, hogy nem kedvelem őket annyira. De sokkal flegmábbak, mint a gyerekek, és én jól elvagyok azzal, hogy néha egy unikornis hozzáragad az ujjamhoz, vagy annyira elmegy az idő, hogy elfelejtem, hogy egy műanyag tiara van a fejemen és azzal sétálok hazafelé. Az előkészítőben mindig boldog vagyok. A Bagolykő már nehezebb dió.
- Neee!
Hirtelen kap el a nevetés, mint amikor régen túl sokáig csikált a borostájával, és az előbbi elmélkedésből egy pillanat alatt átváltok nevetésbe, mibe kishíján belefulladok, olyan vörössé válok. Vidáman csilingel, felszbadultan, és nem is tudom mióta ma először nevetek igazán többedszerre is. Ha az év hullámzott is, a búcsú tőle vidám, amit köszönünk a magunknál tartott pezsgőnek. Arcomat nevetve temetem a kezeimbe, és egy kicsit megrázom.
- Ez a kép beleégett az elmémbe.
Kicsit könnyes szemekkel nézek rá, és bár nem így terveztem, de egy pillanat alatt elveszek a tekintetében, és érzem, hogy hirtelen már semmi más nem számít, az sem, hogy a tűzijáték már elkezdődött, és az se, hogy kik vannak körülöttünk. Csak Nico számít, és az, hogy itt van velem az új év első pillanataiban. Közeledik, én pedig nem akarok csalódni. Azt akarom, hogy megtegye, a szívem hevesen ver, és ha tényleg olyan kis lények vannak a fejemben, mint az Agymanókban, akkor most mind arra koncentrálnak némán, hogy az ajkai az ajkaimhoz érjenek.
Még a fejemben van a válasz, az a kettő szó, hogy "nem baj", kimondani azonban már nem tudom, mert abban a pillanatban minden értelmét veszti, egyedül a kapott csók számít. Az, hogy hónapok után ajkaink újra találkoznak, és én érzem azt a szikrát, ami a fejem búbjától a lábujjaim hegyéig végigszánkóznak a testemen abban a pillanatban, hogy Nico és én újra egyek leszünk. Az üvegem némán csobban a vízben, de már nem foglalkozom vele, csak azzal, hogy balommal a hajába túrjak, míg jobbommal azt a szeretett szőrös arcot simogassam. Nekem ő a minden. Fogalmam sincs, hogy mi lesz, ha ennek a csóknak vége szakad, de bárcsak itt maradhatnánk örökre, együtt.
- Azt kívánnám, hogy én legyek a boldog befejezésed.
Suttogom az ajkaiba, egy pillanatnyi megállásban, de nem szeretném, hogy elkezdjen gondolkozni ezen, úgy érzem, hogy Nico elég részeg ahhoz, hogy reggel ne emlékezzen ezekre a szavakra. Mi barátok vagyunk, nem lehet több, mert ha megértené, hogy nem tudok közömbös lenni iránta, akkor nem lenne mellettem. Akkor elkerülne, és olyan rövid időnk van. Gondolkodás nélkül csókolom meg most én, felsőtestemmel egészen a testéhez simulva, hogy érezzen engem, igazán. Nem akarom elengedni, de nem akarom azt sem, hogy megbánja, hogy megcsókolt.
- Ha szeretnéd, egy éjszakára kiléphetünk a barátságunkból.
Mert vágyunk egymásra, tudom, hogy így van, hiszen ismerem a csókját, ismerem a testét, tudom, hogy velem akar lenni, ahogy én is vele, de mást akar mellettem látni, én pedig őt szeretném magam mellett tudni, ám ma éjjel lehetnénk többek, mint amik vagyunk, de fogalmam sincs, hogy meglépné-e ezt. Talán túl messzire mentem, de ki kellett mondanom. Apró csókot lehellek állára és nyakára, de a válasz miatt visszatérek a szemeihez, és kezébe adva az életem, várom az ítéletet.