Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ez HI-HE-TET-LEN! Sárki bácsiék a legjobbak a világon, ebben a hőségben igazán életmentő ez a medencés csobbanás. Ebben már csak az a legjobb, hogy mindezt a barátainkkal együtt élvezheti az ember lánya-fia.
Most félre teszem a  „rosszalkodós klónom”, és cserébe egy álló hétig nem megyek senki agyra a pillanatnyi marhaságaimmal. Nem tudom, hogy fogom kibírni jó kis csíny nélkül ez hétig, de valahogy megoldom ezt is.
Azonnal küldtem egy baglyot az uncsitesómnak, Lilynek, hogy jöjjön ki a rétre, bulizzunk egy jót együtt. Nem baj, ha nem tud úszni, mert én se tudok, azért vagyunk boszik, hogy használjuk az eszünket.
– Bombaaaa! – zsupsz, már ugrottam is, amint lehetőségem volt rá, szerencsére annyira nem mély a víz, hogy gáz legyen belőle. Ez még egy nem profi úszónak is tökéletes arra, hogy kisit hűsöljön ebben a kora nyári kánikulában. Már csak az ananásszal díszített limonádé hiányzik, kis napernyővel, szívószállal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Amint megpillantottam az uncsitesómat, vadul integettem felé a vízből. Jól esett a hűvössége, ahogy körbeölelt a H2O-sereg szelíd hullámok formájában.
– Nem igazán legális a parti, de... néha nem árt egy picike bűnözés – kacsintottam rá, amint beértem. Amit meghallottam a kész a kaja-felkiáltást, felcsillant barna őzikeszemem. Kaja! Ilyen melegben legszívesebben két dolgot csinálnék egyhuzamban: sellő módra hideg vízben lubickolnék és kajálnék. Kár, hogy messze az év vége, fontolgatom, hogy elhívom Lilcsót, nyaraljon velünk az idén. Kíváncsi vagyok, tetszene-e neki a Miskolc-Tapolai tavas barlang. A szüleim mindig spórolnak erre egész évben, hogy utána jól kiélvezzük a munka gyümölcsét. Max. egy hét, de tartalmasan az bőven elég szokott lenni ennyiünknek. Szerintem Donát és Csilla is kedvelné Lily-t.
– Megyünk kajálni? – biccentek a grillrészleg felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

– Jó, kajáljunk! – Karon ragadtam Lily-t, és egészen a kajás részlegig cincáltam, nehogy éhen vesszen nekem. Apám, ha megkérem, biztos küld a legjobb kajából nekünk, hogy megkóstoltassam. Nem ismerek az öregemnél jobb szakácsot.
 – Uh, figyelj, valamikor leugorhatnánk a faluba csatangolni. Mit szólsz? – nagyon jó lenne, ha, nem egyedül kénem ennem. Szeretem a jó dolgokat, de csakis társaságban. Egyelőre úgy éreztem, remekül sikerült beilleszkednem, lettek barátaim saját évfolyamomból is, de idősebbek is.
Semmi nem hiányzott az életemből, tökéletes elégedettség áradt szét rajtam. Kaja van, pia van, társaság akad csak meg kell szólítani a másikat, mi kell még?
Arról nem i beszélve, hogy rokonom is van itt a suliban Lily személyében. Tök jó, hogy nem én vagyok az egyetlen boszorkány a családomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nagyot ásítottam, épp készülődtem alváshoz. Annyira jó volt az idő itt bent az erdőben, főleg estefelé hűvösebb lett. Ki tudja, talán a varázslat hatása ez? Nem tudom. Különféle neszek zaját hallottam: fák susogása, tücsökciripelés. Ezeket simán azonosítottam. A bagolyhuhogást is. Remélhetőleg nem fogok belebotlani valami veszélyes lénybe. A faház közelében voltam, akár ott is megbújhattam volna, de az úgy nem olyan izgi, mint sátorozni. Kíváncsi voltam kicsit, hogy vajon keresnek-e már engem?
Így egyoldalúan ez a bújócska kezdett uncsi lenni. Meghívhattam volna valakit, vagy valakiket. Fogadok, hogy ezért mind Emily-től, mind Lily-től, mind Csanádtól megkapom a magamét, ez a húzásom kezdte feszegetni az életveszélyes őrültség és a brahiból apró csínyelkövetés határát. Az adrenalinra viszont szükségem volt. Már halálra untam magam bent az iskola falai között. A legtöbb barátom ugyanis a kékek közül került ki, és a többségük szinte egyhuzamban tanult, a könyvtáron vagy tanulószobán kívül alig láttam őket valahol. Kellett ez a kis izgi-fokozás, így hát kreáltam magamnak egy kalandot. Fogtam magam, átváltoztattam egyszemélyes normál kempingsátorrá az egyik fölösleges hátizsákomat, egész jó voltam átváltoztatásokból, úgyhogy neki is vágtam előző hét szerdán, hogy leteszteljem. Sőt, még vízhatlanná is tettem, ezt is le akartam tesztelni. Eh, a vízhatlanná tétel csak félig sikerült, egy részen még mindig beázásra hajlamos a kicsike. ha élve megúszom a fejmosásokat, amikor előkerülök, utána megkérek valakit, hogy segítsen rendesen beállítani a vízhatlanságát a kis aranyosnak.
Hamarosan léptek zaját véltem hallani. Vajon hippogriffé, emberé, vagy kentauré? Csak ne vérfarkasé legyen... habárelvileg nincs telihold. Basszus, ennek utána kellett volna nézni, mielőtt kijövök idea kb. semmi közepére tök egyedül.
– K... ki az? – Azért félsz még belém is szorult. Pedig elvileg nagyjából biztonságos a suli, egy varázserdő mélyén azonban jobb az óvatosság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A sátorból előmerészkedve, remegő kezemben a pálcámmal mentem a hangforrások irányába. Ennyit a főnixbátorságról. Azt hiszem, az egyedül erdőben sátorozásra még marhára nem voltam felkészülve, és poén, hogy nem is igazán a prefektusi vagy tanári megrovástól tartottam, hanem attól, amit Csanádtól kapni fogok ezért.
Na, ez aztán a magabiztos hang, ami a faház felől jött. – Ő, ne arra menj, itt vagyok lent...
Akartam javasolni az illetnek, mert ha engem keresett, márpedig sejtettem, hogy a nevet-házat-évfolyamot rutin nekem szólt. Végül a cincogó hanghoz a félhomályban egy arc is társult. A pikszisbe, ezt a csajt ismerem látásból, ő Annabella, az egyik prefektusunk. Az a koboldcsajszi. – Bella?
Tuti, ami tuti, rákérdezek, elvégre félhomály van, és a Lumos most nem segít rajtam sokat az arcfelismerésben, de ez a cincogás rá emlékeztet. Ha mégis Annabella az, akkor szót se tudok találni rá, mekkora slamasztikában vagyok. És ez enyhe megfogalmazás, khm, egy kicsit más s/sz betűvel kezdődő szót akartam erre használni, de... nem elég kifejező.
– Izé... asszem te már hallhattál rólam, egy házban vagyunk... – Hahaha. Tuti nem fogja venni ezt a gyenge poént a részemről.
Adrenalint akartál, kis hülye? Megkaptad, nesze, tripla dózisban legalább! – morogtam magamnak gondolatban.

– Megvan az az idióta tollseprű? – upsz, ez Csanád hangja...totál ki van akadva rám.
– Nem tudom, de valami ismerőset hallok... – ez meg a bátyja. A kirándulásom előtt volt alkalmam találkozni vele. Mestertanonc, de nem emlékszem rá, hogy rellonos-e ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Hát ez röhejes. De tényleg. Még én segítek a prefektusomnak, hogy elkaphasson. Tényleg az agyunkra ment a hőség, vagy a vizsgaidőszak, de lehet, hogy mind a kettő. Eskü nem vagyok normális. Nem mintha az normális lenne, hogy fogok egy hátizsákot, átváltoztatom sátorrá és egy hétre kivonulok a természetbe erdőt járni...
Taps-taps, Dina.
A vicc az, hogy még rosszul is érzem magam, amiért megijesztettem Annát.
– Csak egy hétre... – húztam be a nyakam, mint aki tudja, hogy most marhára ki fog kapni. Azért SárkiAput idehívni kissé túlzás talán...hamarosan Csaniék is beérkeztek, és vicc, hogy rosszabbul esett párom megrovó tekintete, mint a Házvezetőm számonkérése.
– Én még maradnék engedelmével tanár úr, szeretnék beszélni a kis hülyém fejével – morogta, és tudtam, hogy bajban vagyok. Nem is kicsiben. Most aztán kihúztam a gyufát, csak lángra ne kapjon.
Azt hiszem, ez az a pillanat, amikor köpni-nyelni se tudnék, nemhogy magyarázkodni. Tökéletesen fölösleges egy gondolatolvasó házvezető mellett. Annyiban reménykedem csupán, hogy az átváltoztatós műveletemet valamennyire pozitívan értékeli, ebben a rosszban legyen már valami kis jó is. Majd ha a büntetőmunka mellett lesz időm, akkor megcsinálom rendesen a vízlepergető-bűbájt is, hogy teljesen tökéletes legyen a vízhatlansága. Tökéletes lesz kiránduló-sátornak, de megszenvedtem az eredményért, sok gyakorlás volt benne. Meg párszor szitkozódtam is, amikor nem úgy sikerült a végeredmény, ahogy én azt szerettem volna. Jaj, csak ne néznének rám ilyen mérgesen, könnyebb lenne nekem is. A csendtől tudtam totálisan falnak mászni, annál nagyobb büntetést nem is lehetne kitalálni nekem...
– Hova gondol, Házvezető bácsi? Az Eridon a legjobb – nyeltem nagyot. Komolyan kiborított ez a néma csend.  – Most mi lesz?
Jobb hamar túlesni ezen a procedúrán.
– Szeded a sátorfád vissza a kastélyba, amint a tanár úr lerendezi az ügyed. Azt a sátort meg eltüntetem, többé ne is lássam – Upsz. Csani hangján érezni, hogy pattanásig feszülhettek az idegei az elmúlt hétben. Komolyan ennyire fontos lennék neki? Ki gondolta volna... – Hogy jutott ekkora életveszélyes baromság az eszedbe?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Az események felgyorsultak, engem elkaptak, négyszeresen is, és most iszom a levét, amiért elfeledkeztem arról, hogy legilimentor a Házvezetőm, szóval gyakorlatilag bármikor tudja, merre vagyok, mert nem vagyok jártas az okklumenciában. Éééén hülye barom állat. Erre gondolhattam volna, hogy nem lesz egyszerű.
– Ha tudta a bácsi, hogy itt vagyok és erre készülök, ho... hogyhogy nem szólt korábban? – tettem fel az igen érdekes kérdést. Aztán elhangzott a tanár úr végső döntése. Na ne! Nem fogok bejutni? Basszus, bent van mindenem! Hogy fogok öltözködni, hogy fogom Cilit és Fluffy-t megetetni? A tankönyveimről nem is beszélve – nem mintha amúgy hú, de szorgos kis tanuló lennék. – Kifejtené bővebben, hogy mégis hol leszek?
Azért ezt jó lenne tudni, nem kicsit lettem ideges ettől a bizonytalanságtól.
– Majd én segítek a válaszban, Vörös Törpém. Hozzánk jössz két hétre.
– Mi vaan?! – Azt hiszem, a szemöldököm valahol a Szaturnusz gyűrűje körül vándorolhatott, alig akartam hinni a fülemnek Csanád szavait hallva.
– Gyere, vagy viszlek, ha nem jössz magadtól.
- Ez most vicc, ugye, Csani?
- Úgy ismered Sárközi tanár urat, mint aki viccel? Basszus, egy héten át kerestünk téged jóformán! Gondolkozz egy kicsit...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Juhhé, medenceparti! Szokott egyrészes dresszemben, meg egy térdig érő halványlila habszoknyában libbentem le a rétre elsős mentoráltam, Boldog Nara társaságában. Szívesen elvállaltam, így legalább nincs időm unatkozni és bugyuta tréfákon agyalni, a vezetőség legnagyobb örömére az énekléses esetem óta egyetlen stiklim sem volt. Leszámítva a mostanit, hogy örömömben Sárközi bácsi nyakába ugrottam.
- Köszönjüük! – hálálkodtam, némileg sipító házimanó beütéssel, tekintve, hogy a hangom rémes. Nem én leszek a karaoke-partik királynője, maradjunk ennyiben, de annyira nem is bánom.
Van kismillió más, amiben jó vagyok, az újságírás is egyre jobban megy, a korcsolyázás is, és úgy érzem, a nyárra a sok sportnak köszönhetően fogytam, és kimondottan elégedett vagyok az alakommal. Jó befektetés volt hagyni magam Evgenij unszolásának, igaz, én csak hobbiból koriztam, versenyről a sulik mellett hallani sem akarok.
Ahhoz eléggé elkéstem korban, hogy versenyszinten űzzem, tudom, hogy nem olyan az alkatom, már nem vagyok olyan hajlékony sem, nem kockáztatok ekkorát.
- Menjünk! – értettem egyet Narával is közben, és megindultunk a sárkányos csúszda felé, mielőtt még igen kedves és nagylelkű HV bácsim letolhatna a szeretetkitörésem miatt (is).
Én mondom, ez az év szuperül sikerült, és eszméletlenül örültem, hogy végre visszakaptuk a szállásunkat, és nem kellett a négy háznak egy szűkös légtérben összezsúfolódnia. Kíváncsi vagyok, vajon hányan éltük túl a zöldekkel való együttélést? Akarom mondani, területfoglalást… na, jó, nem ám, csak vicceltem.
Az ember lánya sose lehet elég óvatos a gondolataival, pláne, ha egy legillimentor pedagógus is tartózkodik a közelben.
A csúszdán előre engedtem az elsőskét, hadd próbálgassa a főnixszárnyait. Én nem leszek semmi jónak sem elrontója.
- Na, most már én jövööööök! – És csússz! Ez atomkirály. Ettől jobb nem is lehetne. De. Egy jóféle grillpartival mint tavaly. Nyamm. De a kaja most ráér, fő, hogy nyakig merüljek a hűs vízben.
A vicc az egészben az, hogy sárkányos a medence, és mi főnixek rendezzük ezt a partit, képzelem, hogy örülhetnek a zöldek.
- Na, hogy érzed magad, milyen eddig az Eridonban? – faggattam az újonc lánykát, amint felszínre bukkantam mellette a medencében.
Szerencse, hogy vörös loboncomat ezúttal alaposan felkötöttem, szép lenne, a még a hajamat is köpködhetném csúszás után.
Annyira nincs válság, hogy a hajamat legyek kénytelen enni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Sárki prof hajborzolása után bele is vetettük magunkat Narával a medencébe. Ujjé, ennél jobb nem is lehetne ez a nyár. Ú, olyan jó volt csobbanni egyet a hűs vízben, és jó hangosan nevettem, miután felbukkantam Nara mellett a vízből.
Örültem, hogy Narának sikerült beilleszkednie, és a szobatárai sem macerálták, próbálták volna meg, kaptak volna érte. Igaz, most már benőtt annyira a fejem lágya, hogy nem kezdenék rögtön önbíráskodásba, mint egy-két éve tettem volna. Idén már tizenhat… nem viselkedhetem egy idióta kölyökként, mintha az az egyes ott se lenne a hatos mellett.
- Melyik szobába kerültél? – faggatóztam tovább, hátha többet is megtudok. Mint mentora, kötelességem odafigyelni rá, hogy minden sínen legyen, körülbelül úgy , mintha egy plusz testvért kaptam volna. Csillára és Donátra is odafigyeltem. Öcskös kimondottan jól beilleszkedett a Navinébe, az előző héten bemutatta a barátait is. Helyes. Éljen csak közösségi életet, az úgy is hamarabb viszi előre az életét, mint a túl sok tudás. Az csak árt, meg nem értetté tesz, és magányossá, úgyhogy örültem neki, hogy nem voltam valami túlzottan okos, igaz, az idén már lényegesen jobban odafigyeltem a jegyeimre, pusztán azért, hogy lássák anyáék, komolyan veszem ezt az egészet.
Igazából még mindig nem, elvégre ki szeret egy besavanyodott komor pofát, aki semmin se tud nevetni?  Evgenij jó hatással volt rám, komolyodtam, de a humorérzékem az, amiről soha, de soha nem akarok lemondani.
- Ú, de aranyos anyukád van! Naná, a házi kajának nincs párja – kacsintottam. Mennyire tudsz jól úszni?
Bár a repülésnek nem lettem nagy mestere, az úszás egész jól ment, mert kötelező volt anno általánosban úszásoktatáson részt venni.
Igaz, ezt a kérdést korábban is feltehettem volna, de hát, én Bodza Dina vagyok, aki előbb cselekszik, aztán gondolkodik… a legtöbb esetben, néha azért akadnak kivételek.
A kérdésre, amit Nara felvetett, hogy trollá változtat-e Anti bá, ha nem sikerül a vizsgát ÁTV-ből, beledőltem a vízbe a nevetéstől rajta. – Nézd drága, nem tudom, ki az a kukoricacímeres idióta, aki ilyeneket terjeszt, de Anti bácsi nem ilyen. Tök jó arc, de most komolyan. Egyet tegyél meg, engem ne emlegess előtte, és még boldoggá is teheted vele, khm, tavaly kicsit elintéztem az idegeit.
Hát igen, az ámokfutó korszakom úgy néz ki, hamarosan véget ér, és a nosztalgikus emléktárba kerülhet.
Nem baj, már rég letettem a tökéletesség-hajszolásról. Egyszerűen csak élvezem az életre kapott esélyemet, hogy itt lehetek ennyi klassz ember között, és ezen a bolygón, az itt és mostban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Egy szuper nap ez is, mint mostanában szinte az összes többi, kivéve akkor, amikor annyira fáradt vagyok, hogy csak az ágyamat akarom, és Álomországot a tengerparttal. Igen, khm, most se vagyok teljesen százas, ez már csak ilyen.
Arról én is hallottam, hogy a vadőri feladatok nincsenek ellátva, és kéne foglalkozni az állatokkal, ezért örömmel belementem, amikor Angie felajánlotta, hogy kerekedjünk fel, igaz, ennek valószínűleg nem sokan fognak örülni.
- Ugye tudod, hogy engem ezért kicsapatnak? Nem ez az első erdős magánakcióm... – legalábbis minimum nagyot kapok a fejemre, mert elég veszélyes az, amibe belementünk, pláne tanári felügyelet nélkül.
- Megyek én – nyeltem nagyot. Kihívás. Kaland… kész, végem van, de nem érdekel, kell az adrenalin.
Én kifogtam egy barna-fehér foltos példányt, olyan két méteres távolságra megálltam tőle, é megvártam, amíg egyenesen rám nézett.
A meghajlás után már közel merte menni, hogy megsimogassam.
- Szia, szépségem. Ügyes vagy – suttogtam kedvesen. A hippogriffek büszke állatok, eggyel se szeretnék ellensége viszonyba kerülni.
Ez a példány kimondottan jópofa, és behunyt szemmel tűrte, ahogy finoman cirógattam a kis tollas fejét.
Szerencsére a csomagolt húst se vetette meg.
- Na? Megpróbálod, Angie? – kérdeztem, némileg felbátorodva, most, hogy összebarátkoztam a kiszemelt kedvenccel. – A lényeg az, hogy engedd, ő kezdeményezzen. Szemkontaktus, meghajlás, ha meghajolt ő is, jöhetsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Valahogy éreztem, hogy ennek ne lesz túl jó vége, ha sokáig maradunk itt kint, és esetleg khm, elkezdenek keresni bennünket. Ezért minimum ki is csaphatnak, a hippogriffek ne éppen veszélytelen állatok, egy rossz mozdulat, és akár az életünkkel is fizethetünk a meggondolatlanságért.
- Angie, ennyi szerintem elég lesz mára. Mielőtt kicsapatjuk magunkat – figyelmeztettem. Ennyi eszének levitás létére kéne lennie, azért ezzel magasan túlléptük a határt. Így is örülhetek, ha sima büntetőmunkával megúszom a szitut.
Egyedül volt a kicsike. Jó, nem annyira kicsike. Az enyém nem igen akart még elengedni, talán jól esett neki a kis törődés.
- Szívem, édes vagy, de nekünk is megvan még ma a dolgunk, majd talán visszajövünk máskor is, ha találunk tanárt, aki szívesen jönne velünk. – Ezt eleve így kellett volna kezdeni, de utólag már késő okosnak lenni. A távozást a megfelelő „rítussal” lezártam, és vártam, hogy Angie mikor tud elszabadulni úgymond a sajátjától. Óvatosan kell őket kezelni, hiperérzékeny lények, persze, a maguk nemében páratlanul gyönyörűek is ugyanakkor.
Megérdemlik a kellő tiszteletet.
Annyira már nem voltam olyan, hú, de nagy vadóc, mint korábban, és kezdtem érezni, hol húzódik az a határ, ami még ennyi idősen belefér. Na, ez már pont nem. Hogy akkor mégis miért mentem bele? Maradjunk annyiban, hogy mérsékelt kerék – és néhanapján agyhiányban szenvedek.
Kivételesen elfeledkeztem arról a fenyegetésről, amit még a tanév kezdetén, az évnyitón intézett felém Sárközi tanár úr: egy stikli, és akár egész tanévre büntetőmunkán végzem.
Jó, a harmadik évem után ez kimondottan jogos volt, khm, nem is vitattam el ezt soha. Nézzük azért a dolog pozitív oldalát is: a cukiság faktorom mára kimaxolva, és még a kaland is kipipálható. Sőt, ha minden igaz, egy cél lekerülhet ezzel a bakancslistámról. Régi álmom volt hippogriffet simogatni, igaz, azt nem gondoltam, hogy ilyen kis kalandos lesz.