Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

David és Angelica

- Jövő héten körbe kellene kicsit kérdezősködni, hogy tényleg akadna-e rá jelentkező, - javasoltam a szervezett kirándulások ötletére - és ha esetleg összegyűlne egy kisebb csapat akkor kereshetnénk vele egy tanárt, vagy prefektust. De szerintem nem kéne leszűkíteni levitásokra, biztos más házakban is vannak akiket érdekelne.

- Hát félni, még nem félek... Aggódni is csak most aggódom, mire eljutunk a vizsgákig, addigra valószínűleg megtanulom az anyagokat... Legalábbis... Remélem...

Az előző iskolámban rendszeresen tanultam, mindig jól felkészültem a dolgozatokra, és szeretném ezt a jó szokásomat itt is megtartani. Eddig a sok újdonság kicsit hátráltatott, nagyon sok mindent olvasok a könyvtárból is, úgyhogy kicsit el vagyok havazva, de ha beleszokom az ittlétbe, biztos könnyebben haladok majd a tanulnivalókkal. Apropó, könyvtári könyvek... Még ki akartam venni egy csillagképelemzésről szóló kötetet, hogy legyen mit olvasnom, ha végzek a gyógynövénylexikonnal. Annyi minden lehet ebben a könyvtárban amit máshol nem tudném elovasni, és ez olyan kíváncsivá tesz! Tudom, hogy most egy kicsit csapongok a témák (gyógynövénytan, asztrológia) között, de hát csak így érhetem el, hogy találjak valamit ami igazán tényleg komolyan a szenvedélyem lesz majd! Viszont most hogy így elszaladt a mai nap, lehet ráérak majd holnap menni a könyvtárba...

David kérdésére megkordult a gyomrom. Hiába, régen volt az a reggeli. Gyorsan megköszörültem a torkom, és éreztem ahogy a hajam takarásában a füleim elvörösödnek (meg talán az arcom is?! Jujj, ugye nem?!). Elkezdtem babrálni a szoknyám szegélyével, miközben válaszoltam.
- De, most hogy mondod, éhes vagyok. Kihagytam az ebédet, mert nagyon belemerültem a könyvembe, úgyhogy most már tényleg ideje lesz majd egyek valamit. - nevettem el magam a saját szétszórtságomra visszaemlékezve. - Szerintetek ideje bemennünk? Hány óra lehet?

Ahogy körülnéztem, láttam, hogy egyre hosszabb árnyékot vetnek a fák, és rózsaszínesedik az ég alja (Holnap nagy szél lesz). A felmelegedett rét még ontotta magából a meleget, de itt az árnyékban kezdett kicsit hűvös lenni. Gyors oldalpillantást vetettem a taláromra, méregettem, hogy vajon lehűlt-e már annyira az idő, hogy jól esne felvenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A fiú bemutatkozik és elvesz egy szendvicset virslivel. A neve hallatán kissé elgondolkodok, de rémlik, hogy az elsősök közt volt egy Ryan. Igen, biztos, hogy volt, de nem rám volt bízva.
- Nincs mit. Olyan jó idő van, hogy úgy gondoltam, jó lenne kint reggelizni - mondom neki, majd leteszi a könyvet, miután megnéztem. Ja igen, hallottam valamit róla, talán könyves fiú vagy mi a beceneve, mert vagy a könyvtárban van, vagy olvas. Ezután egy Lumos hagyja el Ryan száját, majd a pálcája világítani kezd. Szemügyre veszem az arcát, és most már ismerősnek tűnik. Láttam a toronyban is, meg persze a könyvtárban.
- És hogyhogy erre jártál? Téged is kicsalt a napsütés? - Közben harapok egyet a melegszendvicsembe, majd lehunyom a szemem kicsit. Olyan jó, hogy a hosszú tél után végre jó idő van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Leila

Oda sem figyelve bóklászom a kastélyban, elmerengve a gondolataimban. Bátor dolog a részemről, hiszen tudom, hogy ilyen későn tilos itt lennem, de érzem, hogy valami húz előre. Hiányoznak az otthoniak, a bátyám, a szüleim, még az a piszok kis Fodri kutya is, aki mindig ellopja a bal papucsaimat. Úgy éreztem, szükségem van egy kis levegőre, otthon is, ha bántott valami, mindig a kertbe ültem ki. Megnyugtat a megszokottság.

Merengésemben észre sem veszem, hogy a kastély egy olyan részére jutottam, ahol még azelőtt nem jártam. Átlépek egy boltíven, és eláll a lélegzetem az elém táruló látványtól. A holdfény játszik a szökőkút vizén, és az apró estikék illatukkal bódítanak el. A szép udvarba belefeledkezve sétálok előre a kút felé, majd odaérve rámosolygok a vízen úszó tükörképemre. A honvágyamat mintha elfújták volna, és megkönnyebbülve nézek körül a kertben.

Megpillantok egy lányt, aki lapokat tart az ölében, és mintha festene valamit. Jesszus, mi van, ha egy prefektus?- suhan át a gondolataimon, és gyorsan És túl zajosan... belevetem magam az egyik közeli kis bokorba. Kezemmel megszorítom fehér hálóingem alját, és lapulok, reménykedem, hogy nem vett észre, teljesen meggyőzöm magam, hogy egy prefektussal van dolgom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Zippzhar Mária Stella

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Leila

Erre jön, erre jön, erre jön, Merlinre, meghallott, na most mi lesz... Hallom a lépéseit, túl hangos voltam, jaj ne, ó, ne...
- Öhm... - Ez a kérdés nem hangzott úgy, mintha éppen le akarna szidni... Lehet mégsem prefektus? - Hali, izé... Virágot szedek? - dadogtam kérdő hangsúllyal, ezáltal olyan hiteltelen lett a mondatom, hogy még én magam se hittem el. - Najó, igazából csak sétáltam és megláttalak, de ugye te nem vagy prefektus?! - hadartam tovább. Remélem, hogy megértette a lényeget, azaz hogy tudni szeretném nem büntet-e meg amiért itt talált.

Jobban megnézve nem tűnik idősebbnek nálam, sőt talán fiatalabb is egy picit. Fekete haján szépen táncolnak a fények, és a kezét jobban megnézve látom, hogy valami maszat van rajta.
- Mit csináltál a kezeddel? - terelem el gyorsan a témát, szememet összehúzva.

Csillapodva dobogó szívemre téve a kezeimet felállok, és alaposabban szemügyre veszem a velem szemben lévőt, ezúttal már nyugodtabban.
- Mária vagyok, elsős levitás. Mit csinálsz ilyenkor idekint? - És ugye biztos nem vagy prefektus? Kérdezném de moderálom magamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Zippzhar Mária Stella

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Leila

Amikor kimondja, hogy nem prefektus, teljesen megnyugszom, és óriási vigyorral az arcomon nézek rá. Mosolyom még szélesebb, mikor kiderül, hogy festék ragadt az ujjaira.

- Ó, így már értem. - nevetek rá - Csak képzeld magad a helyembe, megijedsz, elbújsz, és egy lány valami sötét maszattól csöpögő ujjakkal, najó, tudom, hogy nem csöpögött, de a képzeletem csodákra képes, szóval hogy egy ilyen lány sétál feléd, miközben hátulról megvilágítja a telihold... - itt játékosan összeborzongok - Hát, el kell ismerned, hatásos egy belépő!

A bemutatkozást hallgatva kikászálódom a bokorból, és megindulok a kút felé, ha jól láttam arrafelé festegetett eredetileg is, úgyhogy remélem követni fog. Elmosolyodok a tevékenységét hallva, és rájövök, hogy ez hiányzott nekem még nagyon: A zene.
Hirtelen rádöbbenek, hogy a válaszomra vár, és gyorsan meg is adom.
- Kijöttem levegőzni egy kicsit. Tudod, otthon sokat sétáltam este az udvarunkon, és ez itt egy kicsit hiányzik. Szomorkás hangulatom volt, lehet ezért is tűnt még baljósabbnak az előbbi jelenet. - mosolyodom el, majd, hogy biztosan ne vegye magára, megnyugtatom - Ne haragudj, hogy megijedtem tőled! Így már egyáltalán nem vagy ijesztő!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Mária

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Leila

Amikor Leila rájátszik az ijesztőségre, úgy érzem, megtört a jég közöttünk. Még mindig mosolyogva érünk oda ahol festegetett.
-Megmutatod min ügyködtél? - kérdezem tőle. Amilyen aranyos arcot vágott az előbb, biztosan valami aranyos kis napsütötte mezőt, vagy esetleg az esti Udvart festette meg.

- Ha tudnék szépen festeni, tuti lefesteném ezt az udvart... - sóhajtottam, ahogy körbepörögve beittam a gyönyörű kert látványát. Hiába, gyengém az esti táj... Majd gunyorosan folytattam - De tőlem maximum egy kis pacsmagolás telik ki, nem vagyok egy művész alkat. A hangszerekhez jobban értek. De anya azt mondta, mindig nagyon vicces kitalálni mit akartam festeni! - nevetem el magam.

- Képzd, egyszer festettem lábbal. Egy haaatalmas nagy vászonra álltam rá, és forogtam körbe-körbe. Még a bátyámmal csináltuk, amikor kicsik voltunk.

Az emlék hatására ismét elfog a honvágy, nem tudom meg fogom-e tudni állni, hogy elsírjam magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Mária

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Leila

Elkerekednek a szemeim ahogy a festményt bámulom. Hát ez nem napsütötte rét!-fut át a fejemen a gondolat.

Elmesélem neki a kis történetet, mialatt bámulom a festményt, majd halványan elmosolyodok a válaszán.

Alaposan ledöbbentem.
Másrészről a festmény gyönyörű. A szó szoros értelmében elképesztő. Olyan érzések vannak benne amik önkéntelenül is egy könnycseppet indítanak meg az arcomon. Végül a honvágy nem is játszik szerepet benne, ezek az új érzések teljesen elnyomják azt.

Az idézet... Kis korom óta beszélek angolul, így nem jelent gondot elolvasni a feliratot. Milyen igaz... Ez a barátság is könnyekkel kezdődik. Lehajtott fejem miatt arcomba hullik a hajam, könnyeim halkan potyognak a szandálba bújtatott lábfejemre. Meghatódom a festménytől, bár nem vagyok biztos benne, hogy értem a mögötte rejlő történetet.

- Ez gyönyörű... - mondom ki hangosan is, kicsit rekedtes, halk hangon. Remélem attól még hallotta. Fejemet felemelem, úgy döntök, nem szégyellem előtte könnyeimet. Szemeimet határozottan az övéire szegezem, hogy lássa, őszintén így gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Mária

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Leila

Leila nem mond semmit, csak néz rám, megértéssel a szemében.
-Mi vitt rá, hogy megfesd ezt? Már ha nem vagyok túl indiszkrét... - érdekes lánynak tűnik, és nem szeretném, ha megszakadna a beszélgetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Mária

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Leila

-Ezt átérzem, nekem is van, hogy csak úgy leülök zenélni, és csak úgy megszületik egy-egy dallam. - mondom a válaszára mosolyogva.

Ezután egy nagyot ásítok, miközben megdörgölöm a szememet. Lehet jó volna bemenni, ha eddig nem kaptak el, remélem ezután sem fognak, de nem kéne kockáztatni... Ahogy egy hűvös szellő végigsimít, megdörgölöm a karom, és kicsit megreszketek.

-Én szerintem lassan visszamegyek. - mondom a lánynak - Jót fog tenni az alvás a holnapi nap előtt. - mosolygok rá. - Te? - nézek rá kérdőn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

– Jó, kajáljunk! – Karon ragadtam Lily-t, és egészen a kajás részlegig cincáltam, nehogy éhen vesszen nekem. Apám, ha megkérem, biztos küld a legjobb kajából nekünk, hogy megkóstoltassam. Nem ismerek az öregemnél jobb szakácsot.
 – Uh, figyelj, valamikor leugorhatnánk a faluba csatangolni. Mit szólsz? – nagyon jó lenne, ha, nem egyedül kénem ennem. Szeretem a jó dolgokat, de csakis társaságban. Egyelőre úgy éreztem, remekül sikerült beilleszkednem, lettek barátaim saját évfolyamomból is, de idősebbek is.
Semmi nem hiányzott az életemből, tökéletes elégedettség áradt szét rajtam. Kaja van, pia van, társaság akad csak meg kell szólítani a másikat, mi kell még?
Arról nem i beszélve, hogy rokonom is van itt a suliban Lily személyében. Tök jó, hogy nem én vagyok az egyetlen boszorkány a családomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Mária

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Leila

Szavairól eszembe jut, hogy mit mondott pár éve a nagymamám. Kint voltunk a kertben, egy fullasztó nyári délutánon, én a jégkrémemet nyalogatva elfeküdtem Mama ölében. Ő éppen az első koncertjéről mesélt, hiszen tudta, hogy imádom őt hallgatni. "Mind tapsolni kezdtek, hallottam, ahogy Nagyapád fütyülni kezd, és hirtelen megértettem, amit mindig is mondott nekem..." Idéztem fel magamban Mama szavait, majd hangosan kimondva fejeztem be őket:
- Minden művet ketten keltenek életre, aki előadja, és aki meghallgatja. Ezt mondta mindig a Mamám, amikor a koncertjeiről beszélt. Szóval ha tudsz hallgatni, akkor elmondhatod, hogy fontos részed a zene. - finoman vállat vonok, és összekulcsolom a kezeimet a hátam mögött.
Megilletődöttségemben, remélem nem hangzott túl furán amit mondtam, előre hátra hintáztatom magam a talpaimon.

- Hát akkor... Szerintem induljunk meg a szobáink felé. Nem tudom ti hol laktok, de azt hiszem én arról jöttem. - szavaimat kísérve bizonytalanul mutatok az egyik folyósóra. -Vigyázz magadra, és remélem sikeresen elkerülöd a prefektusokat! Jó éjt Leila!- Köszöntem neki, majd közelebb léptem, és lassan ölelére tártam a karjaimat, hogy el tudjon húzódni ha nem szeretné. De úgy éreztem, nekem most jól esne egy jóéjt-ölelés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Az iskola kapujában diákok tömkelege gyülekezik, akik tanulmányaikat valamilyen okból kifolyólag tanév közben kezdik. Vagy éppen csatlakoznak és folytatják, hiszen az is előfordulhat, hogy egy másik iskolából keveredett ide a szerencsétlenje. Az idő nem túl kegyes ma sem. A kopogó esőcseppek dühítő táncot járnak egy loboncos hajú fiú esernyőjén. A „loboncos” szó az ő esetében nem a rendezetlen, össze-vissza kategóriát jelenti, hanem egyszerűen göndör fürtjei vannak, amik természetesen úgy állnak a fiú szeplős fején, ahogyan annak lennie kell. Komor tekintetét a kastélyra emeli. Majd mély levegőt vesz és lehunyja szemeit. Remek. Fejfájás. Nem elég az esőcseppek kopogása, még egy idegesítő szőke lányt is kapott maga mellé. Zavarodottan tekint a mellé szegülő fiatal leányzóra. Amaz maximálisan be van zsongva, és folyamatosan tapsikol örömében. Nyilvánvalóan a csaj is tart a kezében egy esernyőt, és a boldogságát kifejező csattogó kézmozdulatival mozgatni kezdi a fiú esernyőjét.
- Nem bánod…? – kérdi piperkőc, kisfiús hangon, és fejével az esernyő felé bök. Mélységesen felháborodását kifejezve sóhajt egyet. A szőke lány kissé elszomorodva megy át egy másik áldozat mellé. S hamar feledve az imént történteket ott folytatja a tapsikolást. A felügyelő tanár, aki velük van egy kis figyelmet kér. Elmondja, hogy merre találják a hálókörleteket, majd arra kéri őket, hogy kereken 14:00-kor találkozzanak a Nagyteremben. A göndör fiú unalomtól fintorogva végighallgatja. A többiek el is indulnak, ő azonban még ácsorog egy kicsit az esőben. Fel kell fognia, hogy megérkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Slivovics Lily

---

Fancsali képpel bámul a hatalmas tölgyfaajtóra. Tekintélyesen nagy barna szemeivel pásztázza minduntalan. Nem tudja, hogy milyen érzések kavarognak benne. Jó, hogy ilyen fiatalon elkerült otthonról, és meg tudja mutatni, meg tud élni egymaga is. Másrészt… nincsen másrészt. Örül, hogy elkerült otthonról. Azonban egy ismeretlen helyre, ahol talán alkalmazkodnia kell, beszélgetnie. Felesleges dolgokról fecsegni ismeretlenekkel. A gondolattól is a hideg csörtet végig kissé ferde gerince mentén. Szív egyet az orrán, miközben újra azon kapja magát, hogy egy tócsát bámul, amiben látja saját körvonalait, amit minden egyes esőcsepp meg-megzavar.
Egykettőre másik arcot is vél felfedezni vele szemben. A tócsában látott alakhoz hamarosan egy lány hangja párosul. Furcsa, oroszszerű akcentussal. S ami kissé bosszantó az nem más, mint a tempó. Úgy beszél a sráchoz, mintha az idióta lenne, és a szájába szeretné rágni a szefósnak, hogy mit is szeretne. A tanár küldte.
Újabb gigászi sóhaj, majd a mugli mesékből jól ismert Bambi halott édesanyja tekintetével néz a félhosszú hajú, ázott hölgyeményre.
- Ahhha... – „okézza” le azt, amit lány mondott. Nem néz ki idősebbnek, mint ő. Habár a küldetés miatt azt gondolta, hogy egy prefektust küldenek elé. Grimaszra húzza széles száját. Még ez sem sikerült. Ekkor kap egy ajánlatot. Erős paprika mint snack? Merlinre.
- Asszem kihagyom, kösz – válaszol hasonló tagoltsággal, mint ahogyan a leány tette. Felnéz újra a kastélyra, maga mellé a cuccaira, majd vissza a csapzott iskolatársra. Valóban nem néz ki idősebbnek, mint ő. Másodéves lehet maximum.
- Nos? – tekint rá várakozóan. Biztos benne, hogy háztársak, különben miért küldte volna őt a tanár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Mária

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- Ó, nagyon szép - dicséri meg a koszorút. Talán ha eléggé megrögzött terromágus lenne, akkor inkább azt jegyezné meg, hogy szegény virágok, de nem érzi, hogy ennek bármilyen mértékben is fájnia kellene neki, másrészt elég álszent megállapítás lenne, hiszen ő is szakított már le virágot. Ugyan sosem font belőle koszorút, csak kipréselte őket vagy épp nemrégiben például egy egész csokornyi vadvirágot adott Vesznának, de hát azon a ponton túl, hogy ő is leszakította azokat a virágokat, a cél már teljességgel lényegtelen.
- Tilda? - kérdez vissza teljes mértékben értetlenül, mielőtt leesne számára, hogy a lány a főkönyvtárosra gondol. Megrázza a fejét válaszul, még mielőtt megszólalna, sőt még a kezével is nemet int mellé.
 - Nem, nem Tilda a feleségem, hanem a másik könyvtáros, Révay Franciska. Bár én jobban szeretem Vesznának hívni, de szóval ő - közli, tisztázva azt is, hogy az ő felesége bizony Veszna, a másik könyvtáros, mert hiszen amekkora iskola, szükség van ám itt több emberre is, meg aztán mégsem értékelné ő sem, ha folyton Veszna lenne bent reggeltől estig, és erről esélyesen hasonlóképpen vélekedhet Tilda párja is.  
- Márpedig azt nem szeretném, ha bármivel is megsérteném - válaszolja. - Majd csak sikerül kerítenie egy kis időt még az elkövetkező hetekben, de legalábbis nyár végéig legkésőbb, hogy meglátogassa a Gergely-Fábián családot, mert bár általában legalább évente egyszer sikerül ezt kivitelezni, idén még valóban nem adódott rá alkalom, hogy benézzen hozzájuk egy teára valami kedves ajándékkal és futólag áttekintsék közben a pénzügyeket is. Éppen ideje lesz ezt a mulasztást bepótolnia.
- Óh - szalad ki a száján a kurta hang válaszul a kviddics említésére és enyhén zavartan megvakargatja a tarkóját, száját is elhúzva mellé. - Hát az az igazság, hogy a kviddics a gyengéim közé tartozik - állapítja meg roppant szolidan, mellőzve ama részletet, hogy tulajdonképpen még repülni sem sikerült megtanulnia röpke majdnem harmincnégy esztendeje alatt. Bellának viszont nehéz nemet mondani, amilyen tekintete tud lenni, és egyébként is, azzal rá nagyon könnyű hatni, ha valaki azt hozza fel, hogy nem figyelnek rá igazán. Hajaj. Most mégis mit mondjon? Lehet felnőtt például és megpróbál túllépni a szörnyű tériszonyán, hátha sikerül is. Mégiscsak egy tárgy a seprű is csak, nem egy sárkány vagy valami hasonló bestia, mi lehet abban olyan nehéz, hogy megülje az ember?
- De tudod mit, egy próbát talán megér.