Bence

-Semmi gond- átnyújtja neki a könyvet. Gyorsan elkapja tekintetét a polcról és az ismeretlenre néz. Nem ismeri és mivel látja hogy Fanni csinálta a haját Eridonosnak ítéli. Mivel a fiú is őt nézi, teljesen kínosnak érzi és visszanéz polcra. Észreveszi a könyvet amit keres, és macska ügyességgel felmászik érte.
A könyv egy 500 oldalas kötet a varázstalizmánokról. Egy kérdés jut az eszébe és fel is teszi a -még nem biztosan- Eridonos fiúnak:
-Mért nem másztál fel érte?

Bence

-Nyugi a könyvtáros miatt, úgy se vett volna észre- elfogadja a kézfogást- Falkom- mutatkozik be. Aztán elkezdi tanulmányozni a könyve hátulját, amin egy jáde nyaklánc látható, és egy jelenet, ahol egy idős emberen van a nyaklánc és egy tűzgojó repül feléjük majd mintha egy falba ütközne, eltűnik.
Viszanéz Bencére, és eszébe jut a fiú kérdése:- Hol tanultál meg így mászni-és arra jutott, hogy válaszol:
-Még kiskoromba, amikor még mindenhova felmásztam- mondta.

 Bence

-Nem, még a kastélyon kívül nem jártam, pedig szeretnék, mert már másodikos vagyok-válaszolta.Belepillant a másik fiú könyvébe, majd a salyátjába, elkezd lapozni és Bencének mutat egy varázsrojtokról szóló fejezetet, ami elméletileg  
felgyorsítja a varázs szőnyegeket.

Bence

-Nem akarok dicsekedni, de már benne vagyok- közben átles a másik fiú vázlatára, és halkan szól- Oda adom, ha kell- mondta. A nap már lassan kezd lenyugodni, és vöröses szín tölti meg a termet.Átnéz a válla fölött, és látja, hogy a széjjel hagyott könyvek a helyükre repülnek. Hirtelen fogja magát, leteszi az asztalra a könyvet, és elrohan. Tíz perccel később tér vissza egy szakácskönyvvel. Mikor visszaért kilihegte magát és hozzáfogott a magyarázathoz: -Tudod, mindig is szerettem volna azt, hogy milyen szakács vagyok.A könyv egy 100 oldalaskötet, a címe: Főzés, sütés alapfokon I..
aztán megkérdezte : -Nem próbáljuk ki, hogy mire vagyok képes a konyhában?

Nóra

-Helo -köszön az épp most érkező lányra egy fa rejtett árnyékából. Kezében egy könyv melynek címe: Alap védekező varázslatok legendás lények ellen. Az étel illatára a saját szegényes kis csomagára pillant, és elvesz belőle egy natúr kekszet egy szem szőlővel, mivel reggel nem akart bemenni a nagyterembe reggelizni.Lapoz, és végignézi a következő oldalt, majd felszisszen: -Barbárság- jelenti ki , majd Nóri felé fordítja a könyvet. A képen egy csupasz, fehér bőrű sárkányt kínoztak. -Attól még hogy nem tetszik nekik a külseje nem kell kínozni, igaz?- kéri közben a lány véleményét is.

Nóra

-Én Ryan Wolf Falkom vagyok, eridonos, másodéves, és köszönöm szépen- mondja, miközben elvesz egy szendvicset virslivel párost. Tovább nézte a könyvet, lapozott, majd lettem a könyvet. A diákok lassan lesétálnak a rétre. Hirtelen megrázza a fejét,: egy termetes vízcsepp esett a fejére. Örül, hogy a lány nem látja az ő arcát, viszont ő látja őt. Mivel egy kissé zavarja a dolog előveszi a pálcáját, és ezt mormogta :Lumos - mire a pálcájából fény gyullad ki.

   Lily


 Egy sötét pléd alatt olvasok a könyvtárban. Szerencsére nem járkál tanár
 ilyenkor . Egy könyvet olvasok melynek címe :Titokzatos állatok .
 Hajnali kettő . Lépteket hallok . Most fogok lelepleződni ! Kinézek . Egy lány tétovázik hogy mit válasszon . Megijedek, hogy prefektus.

Nóra


 -Hát, én már hajnal óta kiszöktem, azért nincs nálam semmi kaja. - Nevetem el magamat. A diákok lassan ellepik a rétet. Piknikeznek, hangoskodnak , szórakoznak , olvasgatnak, csókolóznak. - Hmm... -kezdek hangosan gondolkodni -Talán megcsinálhatnám a házimat. Tovább fürkészem a lányt, és tekintetem a prefektusi jelvényére vándorolt. -Kérlek szépen, ne adj büntetőmunkát, mert már így is elég házit kaptam - mondja , majd előveszi a háta mögül a táskáját, kivesz belőle pennát és pergament, és elkezd írni.

Róza

 Szóval ilyen nagynak lenni - mondom magamnak már harmadszorra. Ryan sose gondolta volna hogy csak egy bájitaltan órába kerül, és máris nagy lehet.
Nagyon élvezi  ezt, mert végre megtapasztalhatja az életet felülről. Csak egy  gondja van: nem mehet ki a gyengélkedőről. Lassan be kell vennie a gyógyszerét. Nem látja. észreveszi hogy egy lány bámulja az ajtóból. Elhatározza magát. -szia, nem láttad a gyógyszerem?