Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Az iskola kapujában diákok tömkelege gyülekezik, akik tanulmányaikat valamilyen okból kifolyólag tanév közben kezdik. Vagy éppen csatlakoznak és folytatják, hiszen az is előfordulhat, hogy egy másik iskolából keveredett ide a szerencsétlenje. Az idő nem túl kegyes ma sem. A kopogó esőcseppek dühítő táncot járnak egy loboncos hajú fiú esernyőjén. A „loboncos” szó az ő esetében nem a rendezetlen, össze-vissza kategóriát jelenti, hanem egyszerűen göndör fürtjei vannak, amik természetesen úgy állnak a fiú szeplős fején, ahogyan annak lennie kell. Komor tekintetét a kastélyra emeli. Majd mély levegőt vesz és lehunyja szemeit. Remek. Fejfájás. Nem elég az esőcseppek kopogása, még egy idegesítő szőke lányt is kapott maga mellé. Zavarodottan tekint a mellé szegülő fiatal leányzóra. Amaz maximálisan be van zsongva, és folyamatosan tapsikol örömében. Nyilvánvalóan a csaj is tart a kezében egy esernyőt, és a boldogságát kifejező csattogó kézmozdulatival mozgatni kezdi a fiú esernyőjét.
- Nem bánod…? – kérdi piperkőc, kisfiús hangon, és fejével az esernyő felé bök. Mélységesen felháborodását kifejezve sóhajt egyet. A szőke lány kissé elszomorodva megy át egy másik áldozat mellé. S hamar feledve az imént történteket ott folytatja a tapsikolást. A felügyelő tanár, aki velük van egy kis figyelmet kér. Elmondja, hogy merre találják a hálókörleteket, majd arra kéri őket, hogy kereken 14:00-kor találkozzanak a Nagyteremben. A göndör fiú unalomtól fintorogva végighallgatja. A többiek el is indulnak, ő azonban még ácsorog egy kicsit az esőben. Fel kell fognia, hogy megérkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Slivovics Lily

---

Fancsali képpel bámul a hatalmas tölgyfaajtóra. Tekintélyesen nagy barna szemeivel pásztázza minduntalan. Nem tudja, hogy milyen érzések kavarognak benne. Jó, hogy ilyen fiatalon elkerült otthonról, és meg tudja mutatni, meg tud élni egymaga is. Másrészt… nincsen másrészt. Örül, hogy elkerült otthonról. Azonban egy ismeretlen helyre, ahol talán alkalmazkodnia kell, beszélgetnie. Felesleges dolgokról fecsegni ismeretlenekkel. A gondolattól is a hideg csörtet végig kissé ferde gerince mentén. Szív egyet az orrán, miközben újra azon kapja magát, hogy egy tócsát bámul, amiben látja saját körvonalait, amit minden egyes esőcsepp meg-megzavar.
Egykettőre másik arcot is vél felfedezni vele szemben. A tócsában látott alakhoz hamarosan egy lány hangja párosul. Furcsa, oroszszerű akcentussal. S ami kissé bosszantó az nem más, mint a tempó. Úgy beszél a sráchoz, mintha az idióta lenne, és a szájába szeretné rágni a szefósnak, hogy mit is szeretne. A tanár küldte.
Újabb gigászi sóhaj, majd a mugli mesékből jól ismert Bambi halott édesanyja tekintetével néz a félhosszú hajú, ázott hölgyeményre.
- Ahhha... – „okézza” le azt, amit lány mondott. Nem néz ki idősebbnek, mint ő. Habár a küldetés miatt azt gondolta, hogy egy prefektust küldenek elé. Grimaszra húzza széles száját. Még ez sem sikerült. Ekkor kap egy ajánlatot. Erős paprika mint snack? Merlinre.
- Asszem kihagyom, kösz – válaszol hasonló tagoltsággal, mint ahogyan a leány tette. Felnéz újra a kastélyra, maga mellé a cuccaira, majd vissza a csapzott iskolatársra. Valóban nem néz ki idősebbnek, mint ő. Másodéves lehet maximum.
- Nos? – tekint rá várakozóan. Biztos benne, hogy háztársak, különben miért küldte volna őt a tanár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Hatalmas, fekete esőfelhők gyülekeznek a tanoda birtoka felett. Kezdetben csupán a dörgéseket lehetett hallani, majd lassan elkezdtek hullani az esőcseppek is. Természetesen, mindez akkor történik, amikor Gilbert végre ráveszi magát, hogy kimozduljon a kastélyból. Ezidáig az alagsori gólyalakban húzódott meg; ott tanult, festett vagy csak töltötte az időt. Nem bátorság kérdése volt, hanem leginkább a kedv játszott kulcsfontosságú szerepet ebben a történetben. De a kedv most megérkezett. Az ebédszünetben nem vett magához különösebb élelmet, csak egy almát kapott fel a nagyteremben az asztalról, és azzal indult meg a birtoknak. A gólyalakban talált könyveknek hála bentről is tudta tanulmányozni a kastélyt környező területeket. Fantáziáját legjobban – csodák csodájára – a birtokhoz tartozó erdő mozgatta meg, így annak irányába szedte lábait, amikor leszakadt az ég. Néhány dühös szuszogás után beszalad egy elhagyatottnak tűnő részre, ahol a fák menedéket nyújtanak, azonban vannak cseppek, amik átkecmeregnek a lombok között. Szemébe lógó, ázott tincset kifújja arcából, majd emeli azt az ég felé. Ekkor pillantja meg az ágak közt megbújó faházat. Körülnéz, hátha követte valaki. Senki. Így felmászik a házikóba, ahol egy puffra dobja magát, talárja egy kevésbé vizet részével megtörölgeti almáját, majd jóízűen sóhajt egyet, miközben a faház falára írt okosságot kezdi jobban szemügyre venni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A sok „szeretlek Jani/Kinga/Peti/Rózsika” után végre talál valami érdekeset. Minthogy minden vésve van a faház falába, így ez a versike is. Vagy legalábbis annak tűnik. Egy újabb nagyot harap a csodaszépen pirosló almából, jobb lábát kinyújtja maga elé, és egy érdekes, robot mozdulattal már két lábbal a padlón áll, és tesz egy-két lépést a fal irányába, hogy jobban szemügyre tudja venni az irományt. „Te diák, ki erre jársz, Lehet jobb, ha tovább állsz.” Kezdődik a vers kissé fenyegetően, majd így folytatódik a továbbiakban is, amire egyre magasabbra szökik az ifjú rellonos kusza szemöldöke. Ahogyan sorról sorra halad lefelé, úgy torzul a vers, s a végén szinte úgy érzi, mintha valami lidérces átkot olvasna. Az utolsó sorokhoz érve nagyot nyel, hiszen ahogyan nagy barna szeme elérik e sorokat, a kipontozott részre az ő neve rajzolódik ki. „Nem hallottad? Takarodj el. Különben a világ több lesz egy halott Gilberttel.”
- Mi a frász? – esik szinte hanyatt a meglepettségtől.
Kissé félve fintorogva tekint újra a fali irományra, aminek utolsó két sora ismét pontozott marad, és eltűnik a személyes üzenet. Ekkor nagyot nyelve fordul meg, hangosan veszi a levegőt, mikor egy, a semmiből előbukkant, lebegő fejet lát. Hangosan felsikolt, szinte kislányosan. Ámde jobban megbámulva a fejet, egy másik srácot vesz észre, aki eddig észrevétlenül bújt meg a faházban.
- Egy kukkot sem – utal a lányos visításra, miközben képzeletbeli zipzárt húz vastag ajkaira, a hallgatást szimbolizálva.
- Amúgy… – kezd bele. – Mi jót csinálsz ott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ahogyan a vihar, úgy Gilbert hisztirohama sem tart majd sokáig. Hamarosan megkapja a választ, amire mintha egy másik személyiség bújna elő belőle, csak bólint egyet, hogy felfogta a szitut; nem a másik srác a felelős. Ok. Nem nagyon tud a sorok között olvasni, így ha nem kap választ, akkor biztosan nem ő volt. Nem gyötrik tovább kétségek a falfirka miatt. Próbálja minél hamarabb elengedni a dolgot, azonban ez nem megy ennyire egyszerűen. Orrát elgondolkodóan félrehúzza, miközben mély levegőt szív keresztül a fitos szaglószervén. Oldalán lógó táskájához nyúl, amiből egy bőrkötésű, baromi drágának tűnő füzetet vesz elő, amibe belevési feljegyzését; utána kell nézni ennek a faháznak és a hozzá tartozó legendákat is érdemes lesz elolvasni ahhoz, hogy a későbbiekben tisztán lásson. Nem csoda, hogy a csendes srác nem bízik benne. Ne is tegye. Annyira szétszórt és beszámíthatatlan, amióta a tanodába érkezett, hogy semmi értelme nincsen számítani rá. A lassú írás után, szépen visszarakja a táskába a kellékeket, majd ismét az iskolatárs felé fordul. Nem szól semmit, csupán vizsgálja őt egy ideig. Ő nem érzi kellemetlennek a csendet, ezért csöndesen szemléli őt, végül az ablak felé fordul, hogy újra szemügyre vehesse a tájat. Soha nem fog visszaérni a kastélyba. Legalábbis jelenleg ez az érzés kavarog benne. Mind tudjuk, hogy ezek a nyári záporok nem tartanak sokáig, most mégis akkora felhőcsalád háborog a birtok felett, hogy szinte hihetetlen, hogy ennek valaha is vége szakad.
- Gilbert vagyok – mutatkozik be váratlanul, miközben visszafordul a hangtalan srác irányába. Nevét nem „g” betűvel, hanem amolyan franciás hangzattal „zs”-vel teszi meg mindezt. Állítólagos édesapja francia származású lehetett, noha soha nem találkozott vele. Nevelő apja pedig egy… teljesen egyszerű magyar milliomos varázsló. Maradjunk annyiban, hogy a pénze jól jön.
Valóban. Ez a Gilbert gyerek nem tudhatja, hogy mire képes a másik, így nem is óvatos és alapvetően nem is az a kedves fajta. Nem arra nevelték, hogy bájcsevejt folytasson akárkivel is, azonban ha a helyzet megkívánja, akkor a legilledelmesebb fiú tud lenni a világon. Ő nem sok mindenre képes egyelőre, amitől akárkinek is tartania kellene. Örül, hogyha reggel időben fel tud kelni, és be tud menni az első órájára. Pillanatnyilag az is hatalmas eredmény, hogy még semmit és senkit nem robbantott fel egyetlen bájitaltan órán sem. Voltaképpen ez nem a legjobb példa, hiszen ez az egyetlen tárgy, amit közel érez magához. Bizonyára a rellonos vér teszi.
- Te? – kérdez rá röviden a navinés nevére az utolsó harapás előtt.