Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nem illendő ellenőrizni a gyermekeidet, főleg úgy nem, hogy hazajárnak, és nem mellékesen, csak egy kis összpontosítás, és már tudod is, hogy mi jár a fejükben. Szó szerint. Én most nem a lányomat ellenőrzöm, szó sincs róla, éppen csak felderítem, hogy mire megy el a pénzem. Ehhez már csak jogom van. Szóval miután megígértem a feleségemnek, hogy nem jövök el ide, behúzom magam után az iskola kapuját, és a bőrkabátomba rejtett kezeimmel, lazán felsétálok.
Ma amúgy nagyon ízlésesen öltöztem fel, nehogy azt higgyék, hogy gáz vagyok. A lányom minden második gondolata nyilvános szerepléseink során az, így is az, hogy le fogom égetni, vagy éppen leégettem, vagy még mindig nem lábalt ki egy leégetésből. Ha ennyire sokat ég, akkor már igazán hozzászokhatott volna.
Tehát felhúztam a kedvenc farmeromat, egy fekete garbót meg egy bőrdzsekit, így aztán egy szót sem szólhat. Olyan vagyok, mint egy átlagos ember, még fegyvert se hoztam magammal, pontosabban csak egy egészen kicsit, ami szinte észrevehetetlen. Általában három van nálam, úgyhogy most ezt is el lehet számolni egy plusz pontnak nálam.
Szóval ez az az iskolai egyenruha. Biztos lóg. Egy lány halad át, amikor megpillant riadtan szalad tovább, mintha éppen most készülnék elkapni őt. Bár az is lehet, hogy éppen van mögöttem valami. Nézem, ahogy elsiet, megnyugtató, hogy szinte futva se képes fellebbenni annyira a szoknya, hogy kivillanjon a fehérneműje. A nyakkendő miatt pedig zárva kell tartani a blúzt is, nem lehet nyitott köldökig. Helyes.
A pálcámat előhúzva idézem meg a kicsengetést jelző hanggal egyszerre patrónusomat, egy tibeti masztiffot, és küldök vele egy üzenetet Alexandrának. Várom őt itt, valami kútnál.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Amíg várakozom, szemügyre veszem a környezetemet, eléggé rendezett, odafigyelnek arra, hogy jó környezetben nevelkedjen a jövő nemzedéke. Mondjuk elég nagy pofátlanság lenne, ha nem így tennének, tekintve, hogy mennyi pénzt utalok át a kölyök után, és ő még csak részt sem vesz minden szakkörben, meg különfoglalkozásban, jaj annak a szülőnek, akinek ilyen gyereke van. Elhelyezkedem egy közeli padon, tekintve, hogy a lányom fél méterrel kisebb, mint én, meg kell adnom az esélyt neki, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Állásinterjún voltam.
Felelem színtelen hangon, tudom, hogy mennyire fél attól, hogy az apja vagy az anyja megjelenjen itt,  és ne csak egy gyors látogatást tegyen, hanem mondjuk, mint Levinél, tanítsa őt. Nem csodálom, mert ha az én órámra nem egyenruhába járna, akkor biztos, hogy meghempergetném párszor a sárba. Nézem a papírt, de amikor elém lép, engedelmesen kihúzom magam, felemelem az állam, hogy meg tudja igazítani az ingemet.
- Van olyan ingem, ami régebb óta megvan, mint te, de még nem húztam fel soha. Anyád vette. Ananászok vannak rajta.
Elég kellemetlen volt, főleg, hogy ő komolyan gondolta. Sokszor meg akartam már semmisíteni, helyette azonban amikor a nejem elutazik, kiveszem a szekrényből, szerelésnél beletörlöm a szerszámokat, vagy azzal portalanítok, ha meg nincs semmi dolgom, akkor csak megtaposom és összegyűröm. Használva van, általában céllal, de sajnos olyan foltot még nem tudtam okozni neki, amit Anna ne tudott volna kiszedni. Valószínűleg a technikámmal van a baj, azt hiszi, hogy szeretem.
- Na, mi ez?
Veszem fel a papírost, és a szemüvegemet is az orromra nyomom. Nem rossz a szemem, de fontos, hogy amikor csak lehet, akkor ne erőltessem, hiszen a munkám során elengedhetetlen az éleslátás.
- Azt ugye tudod, prücsök, hogy egész addig nem vagy független, amíg tankötelezetten, az én pénzemből élve tengeted a mindennapjaidat? Hiába leszel nagykorú, papíron, nem számít.
Remélem ezzel el is vettem a kedvét attól, hogy tovább elmélkedjen azon, milyen jó lesz majd akkor, amikor betölti a bűvös kis tizenhetet. Csitri lesz még, jó ideig.
- Miért akarsz lemenni a faluba, ez egy elég nagy iskola, labdázhatsz az udvaron.
Felpillantok rá a papírból, mert szeretném látni az arcát arra, amikor azt mondom, labdázhat is. Tudom, hogy nem csinál már olyat, pedig akkor aranyos volt, amikor őszintén nézett még a bambi szemeivel rám, amikor még csodált, és nem manipulálni akart. Egy lépéssel előtted járok, angyalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Mosoly - igen, rendes mosoly, nem az a vérszegény kötelező valami, amit csak azért húzok fel, mert muszáj - jelenik meg az arcomon. Egy röpke pillanatig tart csak, de aha a lány szerencsés, márpedig az lehet, akkor elkaphatja ezt a pillanatot. Imádom, amikor önmagát adja, de annyira be van feszülve a legtöbbször, hogy elveszi az ember kedvét is a jég megtörésére tett szándékot. Viszont ilyenkor meglepően izgalmas tudna lenni vele egy társalgás, ha nem feszülne vissza. Persze, ebben az én kezem is nyakig benne van.
- Szerinted nem próbáltam már eltüntetni? Lehetetlen.
Felelem egyszerűen, miközben a papírt vizslatom. Nem azért, mert nem bízok meg a lányomba, hanem mert nem bízok a kamaszokba, és a lányom határozottan kamasz, és lány, szóval nem hiszem, hogy ezt még magyarázni kellene ezek után. Viszont a papír úgy tűnik, hogy rendben van, tényleg csak egy engedélyező, így hát tollat ragadok, és ráfirkantom a nevem, sőt, amilyen lelkes vagyok, még a nejem aláírását is odakanyarítom, mintha duplán meg lenne erősítve, hogy lejárhat a faluba a kis barátaival. Vissza azonban nem adom, mert abban a pillanatban feleleveníti, milyenek is a korabeliek.
- Pontosan tisztában vagyok vele. Ha terhesen jössz haza, megcsapkodlak.
Ezzel az atyai instrukcióval nyújtom felé a lapot, a szemüvegemet, meg a tollat visszacsúsztatva az ingembe. Nem fogom egy toronyszobába bezárni, és nyilván meg is bízok benne, csak, nem fogom olyan könnyen megadni neki, amit akar. Úgy vélem, ez egy helyes eljárás, hiszen a lányom nem kanászodott el, képes a lemondásra és az érvelésre is, ha arra van szüksége. Emellett persze hihetetlenül kétszínű, ami miatt mások valószínűleg frászt kapnának, én viszont úgy vagyok vele, hogy éppen ezért fogja megállni a helyét az életben.
- Az élet bizonyos területein megbízom benned.
Nem mondhatom, hogy megbízok benne, mert nem, nem tudok. Azok után, amit láttam, amit amiatt tettem, nem tudok megbízni benne. Egy nap majd talán meg fogok, de az a nap még nem most van. Őszintén, fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem a helyzettel, hogy mi kellene ahhoz, hogy megbízzak benne. Azonban tudom, hogy kell valami biztatót mondanom neki, így a tőlem telhető legőszintébb gondolatot továbbítom felé. Nem mindenhol, de van, ahol igen.
- Ez egy jó gondolat. Az előkészítőt szeretted volna, ha itt maradunk. Így legalább nem maradsz ki belőle.
Nem baj, hogy nem kérdezte meg, elvégre nem egy bárban akar táncolni, vagy a pult mellett lángnyelv whiskeyt locsolni magára, és addig, amíg ezeket a terveket mellőzi, hiszem, hogy meg tudunk egyezni. Az előkészítőben önkénteskedni szép hivatás, és inkább lányoknak való. Épp szólásra nyílnak szét ajkaim, amikor egy srác odakurjant. Rápillantok, és ő máris kushadva indul tovább. Fel sem kellett állnom hozzá.
- Nos, Lex, ha már itt vagyok, mesélj, milyen itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Egy mázlista vagy fiam, hogy ilyen bölcs és okos apád van.
Felelem teljesen nyugodtan, kényelmesen lejjebb csúszok a padon, a bal bokámat a jobb térdemen pihentetve, ujjaimat lazán összekulcsolva, az ölembe fektetve olyan vagyok, mint egy nagy bölcs. Gyerekként mindig Jedi akartam lenni, de nem jött össze a dolog, valószínűleg ezért mentem az aurori pályára.
Érzem, ahogy a mellettem ülő a mondatra megfeszül. Sosem bántottam a gyerekeimet fizikálisan, nem is áll szándékomba, sőt, lelkileg sem, pedig rengeteg alkalmam lehetett volna. Alexandra azonban belekeveredett egy olyan szituációba, melyet nem kívánok sem gyereknek, sem szülőnek. Egyrészt borzalmas látni azt, hogy a gyermeked szenved, másrészt szülőként is borzalmas az, hogy tehetetlen vagy, és bár én tettem valamit, nem is túl kellemeset, mégis úgy érzem, hogy ez nem elég, és sokszor akaratlanul is bántom őt azzal, ahogy reagálok. Nem tudom olyan könnyen venni azt, hogy a lányom már érett, főleg miután tudom, amit tudok, és tettem, amit tettem.
- Mit sejtesz, mit feltételezek rólad?
Tudom, hogy mit sejt, de kíváncsi vagyok, hogy ki meri-e mondani. Most nem nézek bele a fejébe, de ismerős a gondolatsor, hogy többet legyünk egymással, és bár én igyekszem, és tudom, hogy ő is igyekszik, mégsem sikerül az illőnél több ideig el lennünk egymással. Sokáig agyaltam azon, hogy vajon mi gátol meg minket abban, hogy közvetlenebb, vidámabb kapcsolatot alakítsunk ki egymással, aztán rájöttem, hogy a gond kettőnk között, hogy annyira hasonlítunk. Levente érdeklődése hasonló az enyémhez, a lelki világa viszont szinte teljesen az anyja, így mi ketten jól elvagyunk egymással. Alexandra gyönyörű, mint az anyja, de belül pont olyan, mint én. Kétszínű, makacs, átgázoló. Sejtettem, hogy az egyik gyerekem inkább rám fog hasonlítani, és amikor ez a kis majom rám nézett a nagy szemeivel, tudtam, hogy ő lesz az. Sokáig jól megvoltunk, a hercegnőm volt, az is maradt, de az az eset eltört közöttünk valamit. Valami megmagyarázhatatlanul erős köteléket. Elszakítom a tekintetem tőle, és a biccentésnél követem az irányt, melyet a fejével mutat, és megnézem magamnak a lányt.
- Ne sérts meg.
A hangomban van némi figyelmeztetés is. Elvégre mindig odafigyeltem a nevelésére, és tudom, valahol mélyen, hogy nem ő a hülye, illetve de, ő is az, hiszen százszor elmondtam neki, hogy ne menjen, vagy ha megy is, előtte nyissák ki az üveget, vagy ha koktélt akar, ne hagyja őrizetlenül, mert az lesz, ami lett.
- Nem azzal nyered el a bizalmamat, hogy új helyre költöztünk.
A munkába temetkezés jogos pont, tudom, hogy túlzásba esek, talán ez is vett rá arra, hogy ma eljöjjek ide. Meg akartam nézni, hogy jó helyen van, hogy biztonságban van, szeretik, hogy boldog, hogy amit otthon az anyjának mutat, az a valós kép.
- Tudom.
Nem nézek rá, halkan, szinte motyogva ejtem ki a szót. Nem vagyok híve a gyengeségnek, sem annak, hogy ki kell mutatnunk az érzelmeinket úgy, mintha valami drámai sorozatban lennénk. Mert nem kell. Nem szeretem, hogy ezekről beszélnünk kell. Nekem is sok eszem van, hiszen egy pszichológussal házasodtam össze. Várható volt, hogy tizenkét éves koruk után elkezdődik a drámázás.
- Azt akarom, hogy a jövőd biztosítva legyen.
Jelentem ki határozottan, a farmerom kezdetleges kopásáról elfordítom a tekintetem, az arcát fürkészem, és magam sem hiszem el azt, amit most kimondok, de mégis kimondom.
- Akkor is, ha ez méregkeveréssel történik.
Hogy jó ötletnek tartom-e, hogy a lányom bájitalokat kotyvasszon napestig? Nem, egy fél pillanatig sem. A bájitaltanárok gonosz és életunt alakok, akik úgy érzik, hogy életükben az egyetlen örömforrás az, ha valamelyik diák hasmenést kap, csak mert ők belecsempésztek egy plusz hozzávalót a bájitalba.
- Ettől függetlenül pártolom az önkéntességet.
Jegyzem meg úgy, mintha az előbb csak a kezdődő nyárról, és nem arról értekeztem volna vele, hogy hagyom, had kövesse az álmait. Még akkor is, ha ennek azért ára van. Meg kell benne bíznom az élet más területein, azon az egyen, amiben valami miatt képtelen vagyok, ő pedig valószínűleg tudja, hogy ennek ára van.
- Ők mindig ott lesznek, egészen addig, amíg a jó apád, vagy a testvéred le nem csukják őket, vagy bele nem halnak abba, amit csinálnak, mert akár ki is nyírhatja őket egy ellenlábasuk. Amíg nem azon az oldalon vagy te is, nagy bajod nem lehet.
Engem nem zavarnak különösebben, hiszen az ilyen emberek hozzásegítenek a jellemfejlődéshez – mondom, a pszichológus nejem az oka az egésznek -, emellett megerősítenek abban, hogy mi jobbak vagyunk, nem utolsó sorban pedig számos adottságunk informatív módon fejlődik.
- Persze, tőlem az egész szünetet itt töltheti, kedvelem.
Ez a kedvelem pedig felér azzal, hogy „szívesen látom itt, hiszen szinte családtag, olyan, mintha a második lányom lenne, sőt így olyan lesz a ház, mintha négy gyerekem lenne, és ez teljesen jó, hiszen híve vagyok a nagy családnak, majd grillezünk és kivisszük az udvarra a nagy asztalt, meg gyújtunk tábortüzet”, de én nem ilyen vagyok, de persze magamban már el is képzelem a helyzetet, és el is kezdem várni a dolgot.
- Gyilkosság?
Kérdezem teljesen nyugodtan, talán túl nyugodtan is, mintha nem lenne semmi rendkívüli abban, hogy a lányom egyik barátja gyilkos. Nos, ha azt vesszük, az apja is az. Nem mintha a másik nem érdemelte volna meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Amikor azzal „vádol”, hogy levettem róla a kezem, érdeklődve fordulok felé, főleg mivel azt mondja, hogy már rég megtettem. Nem tudom, hogy miből gondolja, hogy én ilyet tettem volna, de biztos meg tudja magyarázni, hogy ő miért érzi ezt. Végül azonban csak odáig jutok, hogy érzem, ahogy a halántékomon lüktetni kezd az ér, és hogy az ujjaim zsibbadni kezdenek. Egyszer egész biztos az elfojtott agresszió okozta agyvérzés lesz a végzetem, és nagy valószínűséggel ő fogja okozni.
Elfordulok tőle, a kezemmel, hogy lefoglaljam magam – és ne feltétlenül most kezdjem el a kisebbik gyermekem felképelését -, inkább az államat dörzsölöm meg. Ez így jobb mind a kettőnknek. Így nem teszek olyat, amit később megbánhatok, bár jelen pillanatban a feltételes módot is erősnek érzem, úgy vélem, hogy nem bánnám meg, ha megtenném, és ez kellemetlen. Az viszont, amit ő mond, egyenesen szívfacsaró, nem hittem volna, hogy a nagy drámáknak és kijelentéseknek tényleg van fizikai megvalósulása is. Pedig ez fáj.  Mintha méreg áradna szét a szívemben, minden szavával egyre közelebb furakodva a szívemhez. Van az a pont, amikor az ember butuska, nem tudja, mit beszél, és van, amikor pontosan tudja, hogy a szavai milyen fájdalmat képesek okozni, amikor szándékosan bántani akarja a másikat, és hiába szégyenletes ezt gondolni, úgy vélem, a lányom pontosan tudja, hogy mit csinál.
Öltem érted. Ez a gondolat egy ideje, mint a távolban zúgó vonat, tompítja az elmémet. Ki akarom mondani, a képébe üvölteni, azonban csak csendben nézem őt, és ha rám pillant, talán egy villanásnyi ideig még szomorúságot is felfedezhet a sötét szemekben. Talán, ha egy szemernyit is érdekli, vagy ismer. Utóbbiban meglehetősen kételkedem. Elmondanám neki, hogy mi mindent tettem, hogy miket csináltam csak azért, hogy őket biztonságba tudjam, hogy képes voltam embereket bántani azért, hogy a családom biztonságba legyen. És, hogy éppen őérte mentem el olyan messzire, amennyire sosem akartam. Sosem akartam ezt, de képes lennék újra és újra megtenni, ő pedig arról beszél, hogy mennyire strapálja magát. Fogalma sincs róla, mint jelent kockáztatni és az utolsó verejtékig elmenni azért, hogy idilli legyen minden. És ilyenkor jön a maró gúny, mely azt mondatja, hogy tényleg kihívás lehet egy totál divatkatasztrófa elkerülése, mely hozzájárul ahhoz, hogy idilli legyen otthon a légkör. Nem szólok semmit, nem tudom, hogy mit mondhatnék, annyi minden lenne, és mégis, még most is kímélem őt, bár az is lehet, hogy csak a legfájdalmasabb dolgot keresi az agyam egy rejtett zuga. Valamit, amivel hasonló fájdalmat tudok okozni. Meg sem hallom azt, hogy mintha mi sem történt volna, cseveg arról, hogy nem is tudja, érdeklik-e annyira a bájitalok, hogy ezt akarja majd csinálni később. Az ujjammal az államat simogatom, elgondolkodón nézek magam elé, fogalmam sincs, hogy mikor, de érzem a testtartásomon, hogy valamikor feljebb ültem. Nem tudom mégis milyen reakciót vár arra, hogy felöltözve, kontyba kötött hajjal jött haza. Ő maga generálja a titkokat, ő maga csinál drámát az életéből, mert igenis elmondhatta volna, elengedtük volna. Levi sokkal érthetőbben titkolózik, ám ezzel együtt is sokkal nyitottabban éli az életét, mert képes volt kommunikálni. Pont ezt a példát látva gondoltam azt, hogy a lányom is kinőhet a drama queen szerepkörből. Úgy tűnik, többet láttam bele, mint ami. Amikor játékosan meglök, csak valami hümmögés félét adok ki, és rá pillantok egy fél pillanatig.
- Tehát félig lény. Úgy tudom, van itt jó pár ilyen szerzet. Vélák főként.
Amikor szólásra nyitom a szám a hangom rekedtes, meg kell köszörülnöm a torkom, és nyelnem egy nagyot. Ajkaimat szinte láthatatlanul megnedvesítem, mielőtt folytatnám.
- A nemtörődömség a legjobb megoldás. Ha nem foglalkozol a fenyegetővel, vagy úgy teszel, mintha a titok nem lenne titok, egy idő után elül a dolog. De úgy vélem anyád hasznosabb tanácsokkal el tud látni, mint én. Indulnom kell.
Hirtelen pattanok fel, de mielőtt elindulnék, még előveszem a tárcámat, abból kivéve a bankkártyáim közül az egyiket. A fizetésem több különböző számlára utalom tovább, ez közülük az egyik, amin történetesen a lány neve áll. Felé nyújtom a plasztikot, vagy elveszi, vagy a padra ejtem mellé, nekem mindegy igazából.
- 3842. Minden hónap tizedikén érkezik rá harminc galleon, itteni mugli pénzben negyvenötezer körül. A számlán jelenleg 5500 gallon körül van, szabad vagy.
A tárcát összezárva visszacsúsztatom a zsebembe, és biccentve felé fordulok meg, hogy elinduljak abba az irányba, amerről jöttem, ám két lépés után visszafordulok, de csak egy mondat erejéig, utána folytatom az utam, nem hagyva, hogy bármi, főként Alexandra megállítson:
- Amikor patrónust idézek, arra gondolok, amikor először a karjaimban tartottalak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Amikor az Eridon kitalál valamit, akkor ha nem teszi meg azonnal, akkor a tervben annyi is lesz. Ezért természetesen, most is azonnal, ahogy a déli ebéd után kellemesen punnyadtak a melegben kitaláltak valamit, és az a valami, azonnal kellett. Így eshetett meg, hogy 14 óra 02 perckor megkezdődik a felállítás hadművelete. Előtt Kedves és Sárközi kettősünk egy órán át keringett a WIKEA rejtelmeiben, ahol nem vágták le az utat, és nem löktek fel egy gyermekével zsörtölődő boszorkányt sem. Csodálatos módon, mint Jancsi és Juliska, haladtak előre a kijelölt úton míg végre meg nem leleték őt, a hatalmas, felfújható medencét. A következő negyed óra azzal telt el, hogy találjanak főnixes vagy legalább madaras verziót, de egyik sem jött össze, így kénytelenek voltak sárkányosat venni, és megállapodni a pénztári sorban állás közben, hogy azért ilyen, mert a főnixek ezzel mutatják ki, hogy legyőzték a sárkányt. A lényeg viszont az, hogy megvan az a giganagy csoda, a hatalmas dobozával, így menetrend szerint meg is kezdődött az építkezés, ami a varázsvilágos létnek köszönhetően egészen 14:05-ig el is tartott. Innentől átvette a helyét a teletöltés fázis, amikor az összes olyan kölyökkel, aki jól használta a vízfakasztó bűbájt, teletöltették a medencét. Aki nem volt alkalmas rá, mert még kicsi volt, vagy lusta vagy bármi ilyesmi, azt pedig elküldték értesíteni a népet, hogy hétvégén szabad medencézés van az Eridon jóvoltából. Ez az igazán gyönyörűen felosztott gyermekrabszolga munka, de legalább nem csak száraz kiflicsücsköt, hanem kellemes hétvégét kapnak. Amúgy is, messze még az év vége, legalább élvezzék egy kicsit a jó időt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az már biztos, hogy egyszer ki fognak csapni minket Kedvessel, mert rosszabbak vagyunk, mint a diákság. De igazából eléggé élvezhető most ez az állapot, ellentétben a hőséggel, ami annyira nem, így ezért is döntöttünk amellett, hogy elmegyünk és szerzünk valamit, ami segíthet a problémán. Azt mondjuk nem gondoltam, hogy valóban ekkora, de most már mindegy. Nem fogom átcipelni a tisztásra, hogy később bukjunk le. Mellék szépen felállítottunk pár rendezvényes sátrat, amit lehet, hogy véletlenül kiloptunk a DÖK raktárából, de hát senki sem akarja, hogy a kölykök szétégjenek.
Ezek után jött az élelmezési részleg, vagyis a grillszekció felállítása, és a konyháról szerzett alapanyagok meg a vásároltak szakszerű felhasználása. Egy adag már el is fogyott, komolyan, mintha nem kapnának enni itt ezek a srácok, vagy csak a tökéletes pácomra álltak rá ennyire. Mindenesetre most a hús mellett nekiállok kis kolbászokat és virslit is gyártani, a másikon pedig a zöldségeket grillezem. Egész jó a buli, és remélem, hogy a vezetőség elnéző lesz velünk.
- Vihetitek a virsliket!
Kiáltom el magam öblösen, hogy a távolabb ülők is meghallják, majd elpillantva a medence felé a kötelező maffiózó szemüvegemben, elkiáltom magam.
- Gábor fiam, ha lelököd onnan, és is lelöklek, amíg meg nem tanulod, hogy nem vagy vicces!
Azt, hogy "kis gyökér" már csak halkan morgom hozzá, hogy csak a hozzám legközelebbiek hallják. Alapból minden kölyköt szeretek, de azt, aki sorozatosan és szándékosan pofátlan és tapló, nem tudom ugyanúgy értékelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A cuki, a dobbantós meg a két kölyök

Nyár van és semmi baj, olvadok, mint a vaj...
Ezt az örökérvényű slágert nyomatta két kislány a csarnokba még tegnap, amikor átvágtattam rajta. Azt hiszem, teljesen megborította őket a vizsgaidőszak. A lényeg a lényeg, hogy most ez annyira a fejemben van, hogy az már ijesztő, így amikor meghallom Annabellát, az olyan, mintha jó erősen fejbe vágtak volna. Na ez aztán már nem tréfa dolog. Finoman hatolok a gondolataiba, csak, hogy lássan, hogy mi a helyzet éppen, és mire felmérem a terepet, akkurátus lépteimmel már haladok is feléjük. Helyzeti előny, ha valaki hosszában is meg széltében is kétajtós szekrény, nem nagyon vannak távolságok meg ellenfelek.
- Fiúk, szerintem ti nem akartok itt lenni. Húzás van.
Nem nagyon kell magyaráznom, hogy ez mit is jelent, a múltkor volt egy kis összetűzésem az édősebbik Réty gyerekkel, aztán elment a kedve tőle, hogy velem packázzon. Gyors léptekkel el is indulnak a kastély felé, másik irányba nem is mernek indulni. Én is így gondoltam. Közben tovább lépek párat, és elém tárul a látvány, ami miatt idehívtak. Szegény prefektusom, én mondtam neki, hogy ez nem lesz könnyű vállalkozás.
- Na mi a helyzet, meguntuk a kastélyt? Nem tetszik az Eridon lét?
Kérdezem szétnézve a lány új lakosztályán. Egy ideje már hallgattam a gondolatait, és tudtam, hogy nincs bent, de azt hittem, ennél előbb megjön az esze. Hát ezek szerint nem. Bella mellett állva, igen érdekes párossá változtunk, ő, mint a legkisebb, én mind a legnagyobb a rend védelmében, tiszta jó zsaru, rossz zsaru felállás, és nem is kell mondanom, hogy ki kicsoda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A sokaság

- Csak egy hétre...
Jegyzem meg színtelen hangon. Én komolyan, én esküszöm, mindig azt hiszem, hogy nincs újabb szint, de mindig kiderül, hogy van. Nem hiszem el, komolyan közel állok hozzá, hogy lenyúzzam az arcom, csak így simán, lenyúzom. De aztán mindig inkább viccnek fogom fel a dolgokat, ellentétben Csanáddal, mármint ő most meg a pattogása kifejezetten zavar. Nem szeretem, ha valaki ellentmond nekem, mert hát én vagyok a felnőtt, ő meg a gyerek. Azért az mondjuk vicces, hogy ő jobban ki van akadva.
- Nos kisasszony, ne siessen annyira, az Eridonba, mert nem fog bejutni. Most legalábbis nem, majd talán két hét múlva. Addig az úrfi bekíséri az új szállására.
És igen, én ezt már Magnussal régen megbeszéltem, még akkor, amikor a nagy kiköltözés megkezdődött. Akkor az volt a megállapodás, hogy ha öt nap múlva is kint lesz, akkor kap egy két hetet a Rellonban. Íme itt vagyunk, túl az öt napon, és most már nem is tud majd bejönni az Eridon területére. Nem akartam neki menekülési lehetőséget adni, még kifelé jövet megváltoztattam a jelszavunkat is, és körbe küldtem, azzal a megjegyzéssel, hogy senkinek, a saját diáktársuknak sem adhatják ki, és ez véresen komoly, úgyis rájövök, ha valaki máshogy jár el.
- Kisasszony, azt hiszem, itt végeztünk.
Fordulok Annabellához, akivel tudom, hogy mindig nagyon érdekes párosítást nyújtunk, de szerintem így még hatásosabbak vagyunk, hiszen könnyen eltereljük az emberek figyelmét.
- Jobb ha bemegy, egy fél órán belül szakadni fog az eső.
Addig mondjuk nekünk sem árt beérni, mert semmi kedvem most éppen megázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Amikor az Eridon kitalál valamit, akkor ha nem teszi meg azonnal, akkor a tervben annyi is lesz. Ezért természetesen, most is azonnal, ahogy a déli ebéd után kellemesen punnyadtak a melegben kitaláltak valamit, és az a valami, azonnal kellett. Így eshetett meg, hogy 14 óra 02 perckor megkezdődik a felállítás hadművelete, ismét. Alig egy évvel ezelőtt Kedves és Sárközi kettősünk egy órán át keringett a WIKEA rejtelmeiben, ahol nem vágták le az utat, és nem löktek fel egy gyermekével zsörtölődő boszorkányt sem. Csodálatos módon, mint Jancsi és Juliska, haladtak előre a kijelölt úton míg végre meg nem leleték őt, a hatalmas, felfújható medencét. A következő negyed óra azzal telt el, hogy találjanak főnixes vagy legalább madaras verziót, de egyik sem jött össze, így kénytelenek voltak sárkányosat venni, és megállapodni a pénztári sorban állás közben, hogy azért ilyen, mert a főnixek ezzel mutatják ki, hogy legyőzték a sárkányt. A lényeg viszont az, hogy megvan az a giganagy csoda, a hatalmas dobozával, így menetrend szerint meg is kezdődött az építkezés, ami a varázsvilágos létnek köszönhetően egészen 14:05-ig el is tartott. Innentől átvette a helyét a teletöltés fázis, amikor az összes olyan kölyökkel, aki jól használta a vízfakasztó bűbájt, teletöltették a medencét. Aki nem volt alkalmas rá, mert még kicsi volt, vagy lusta vagy bármi ilyesmi, azt pedig elküldték értesíteni a népet, hogy szabad medencézés van az Eridon jóvoltából. Ez az igazán gyönyörűen felosztott gyermekrabszolga munka, de legalább nem csak száraz kiflicsücsköt, hanem kellemes élményt kapnak. Amúgy is, messze még az év vége, legalább élvezzék egy kicsit a jó időt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Csak mert annyira akarták, hoztam vissza a hatalmas medencét, na meg persze azért, mert Anna annyira nem akarta. Szóval neki is álltunk összeszerelni a történetet. Amíg kulturált gyerekmunkával a medencét töltettem meg vízzel, körbeudvaroltam Magnust és Warrent, hogy adják oda a grillsütőiket, meg befogtam Adriant, hogy dolgozzon meg a kettesért legilimencia vizsgaengedélyért. Mert én egy ilyen jó arc ember vagyok, bár így is a pokolra jutok, de legalább már ismerem a társaság jó részét.
- Rendben.
Bólintok egyet arra, hogy ott vár rám Angelina a bejárati ajtónál, és figyelnék is tovább, de ekkora a nyakamba kapom Gyöngyvért, és még jó, hogy vannak reflexeim, mert egyrészt elrántom a másik irányba, hogy se Adrian, se a hús, se a zöldséges, és leginkább, hogy se a lány ne sérüljenek, majd nevetve teszem le a földre, és borzolom össze a haját, mert én ilyen rendes vagyok. Ezt szerintem Adriannek is és Denisnek is én tanítottam, azzal a viccel, hogy hogyan lehet a leggyorsabban elérni, hogy egy lány kiverje a magas c-t. Rossz poén, sajnálom.
- Szóval. Két nagyon markáns arcú nőről beszélünk, szóval inkább maradnék veled, és söröznék.
Komolyan, ez lenne a legjobb válasz, és hogy lássa, a saját alkoholmentesemet magamhoz véve le is húzom, hogy amikor majd szavazni kell az év tanárára, lássák, hogy mi együtt milyen jó arcok vagyunk.
- Amúgy ez egy amatőr kérdés, természetesen bemennék a hátsó ajtón Jenny-vel, aztán megjelennék elölről Angie-nél. De leginkább ha színész csajt kell választanom, akkor Reese Witherspoon. Hát milyen angyali arca van már!
Igen, és a nejemre is hasonlít ugye, de ez most tök mellékes. Lexával hihetetlenül sokszor meg kellett néznem a Dr. Szöszit, de nem bánom.
- Oké, én jövök. Selena Gomezt választanád-e vaaagy Kate Uptont?