Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Néha még most is olyanok vagyunk, mint két tini, akik zavarban vannak. Abban majdnem biztos vagyok, hogy Gittának én lehetek az első olyan udvarlója, aki igazán komolyan gondolta vele - legalábbis a reakciói erről engednek árulkodni.
Nekem sem volt még olyan párom, aki mellett hosszan el tudtam volna képzelni a jövőm, igaz, időm sosem volt annyi, hogy eleget tudjak nyújtani a másiknak. Legalábbis azt éreztem, hogy a legnagyobb akadályozó tényező a korábbi kapcsolataim során az ez volt.
Szerencsére, most egyikünknek sincs ideje, így bébi lépésekben haladunk előre, azonban ez mind a kettőnknek megfelel. Nagyon könnyen meg tudunk egyezni, minden közös percet élvezünk együtt.
Boldogan mosolyodom el, örülök, hogy örül a virágnak és a kis egyszerű programunknak.
- Egyszer elnézhetnénk Pécsre is, ha van kedved. Vagy valamelyik másik mágustelepülésre? - Kérdem érdeklődve. Biztosan azokon a helyeken is találnánk valamilyen jó programot, itt már lassan kezdünk kifogyni belőlük. Ami nem gond, hiszen az a lényeg, hogy együtt lehessünk, de a közös élmények is építenek bennünket.
Úton a tavacska irányában próbáljunk felzárkózni egymás életében.
Figyelmesen hallgatom, amit mesél.
- Biztos vagyok benne, hogy menni fog! - Helyeslem elismeréssel a hangomban. Tudom, hogy milyen, amikor az embernek a szegénység mellett kell küzdenie, megerősít.
- Hány vizsgád van még? - Érdeklődöm tovább, ahogy befordulunk az egyik sarkon. Jó lenne, ha lenne pár szabad napja pluszban, amikor egyik iskolájával sem kell foglalkoznia.
- Haladtam, most próbáltam sokat rajzolni bele, mert nagyon untam az adatok kiértékelését. Szerencsés vagyok, hogy rajzolgathatok is a doktorimba. - Válaszolom nevetve. Gyerekesnek tűnhet a téma, gondolom egy mérnök ki is nevetné, de nagyon komoly munka van mögötte.
- Az előkészítő? Úgy fest, hogy nem tudom vállalni tovább az ottani munkát. Javasolta a témavezetőm, hogy tinédzserekre is dolgozzam át a módszertanom, illetve mutassam be, hogy miért vagy miért nem használható náluk a rajzterápiám. - Magyarázom elhúzva a számat. Sajnálom is valahol, de sajnos fizikai képtelenség egy negyedik helyet találni magamnak, én sem tudok többfelé szakadni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Teljesen logikus volt a srác indoka, biztosan sok évig gyakorolt, hogy ilyen profin csinálta meg ezt a gyakorlatot. Jacob érezte, hogy sokkal többet kellene tennie, mint amit eddig ráfordított a testedzésre. Néha sportolt ugyan, de sosem vitte túlzásba. - Hát jól látod, tényleg nem szoktam. Futok. - röviden ennyit tett hozzá, valóban párszor elment futni, de inkább csak heti egyszer, vagy akkor, ha épp megkergették a folyosókon. Ezt mondjuk nem szívesen mesélte volna el Kristófnak, így inkább csak hallgatott. Amúgy is, egy kicsit kellemetlenül érezte magát, mert látta és tudta, hogy a másik sokkal többet tud nála. A következő kérdés egész váratlanul érte, s még zavarba is hozta Jake-t. Nem is tudott rögtön válaszolni, látszott az arcán, hogy ez a téma számára egy kicsit, sőt, nagyon kínos és kellemetlen.
- Mindkettő - mondta végül erőtlenül, egy kicsit még a fejét is elfordította, hogy ne kelljen a másik tekintetében sajnálkozást látnia.
- Ott van Kori, de figyelembe se vesz, azt mondta, hogy nem tetszem neki - bökte ki végül csak azt, amiért ennyire nagyon nekiesett az edzésnek.  
- Szeretném megmutatni, hogy én is lehetek jó - ekkor már Kristófra nézett, mert azért a kitartás megvolt benne, és bizonyítani akart.  - Cikizni is szoktak, de akkor elfutok - vonta meg a vállait. - Csak már elegem van ebből, változtatni akarok. Te…ezt hogy csináltad? - kíváncsiskodott az idősebb sráctól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Apai nagymamám sokáig velünk élt. Hosszú életű boszorkány volt, s képviselt mindent, amiben én felnőttem. Tisztelte a mágiát és annak minden formáját. Ezért is volt neki akkora büszkeség, mikor kiderült, hogy melodimágus vagyok, vagyis - az ő szemében - egy különleges mágia birtokosa. Akkor kaptam tőle ezt a zenedobozt ajándékba. A mágikus ládika magától, felhúzás nélkül zenélt, és a dallamnak mindig épp olyan hatása volt az emberre, amilyenre szüksége volt. Iris elvesztése idején például nagyon sokszor segített, már annyiban, hogy csak kikeljek az ágyból enni.
Eddig az éjjeliszekrényemen állt, néhány hete azonban nem akar már zenélni. Az egyik kollégám javasolta, hogy hozzam le a Boglyas térre, s azt is tettem. Remélem az asztalos meg tudja nekem javítani, hiszen több mint tíz éve zenél nekem. Előtte pedig - a nagymama állítása szerint - sok generáción keresztül cserélte gazdáit a melodimágusok között. Ráadásul számomra ez a doboz őrzi leginkább a nagymamám emlékét.
- Szép napot! - Kopogást követően léptem be a műhelybe, körül járatva tekintetemet. Előre egyeztettem a férfival, hogy biztosan itt legyen, ha jövök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Pécsre? Óh, semmi kifogásom. Nagyon sok helyen nem jártam még amúgy itt Budanekeresdet és Bogolyfalvát kivéve. Valahogy az utazás kimaradt a szükségesen túl, pedig szeretném látni a világot - válaszolom. Párizs, Moszkva, New York, tulajdonképpen minden város listás, amelyiknek nagyobb balett társulata van. Azonban ehhez egyrészt idő kellene, másrészt pénz, én pedig egyikben sem bővelkedem jelenleg, viszont Pécs nem tűnik elérhetetlen célnak, ahogy a mágustelepülések sem. Budapesten, Budanekeresden és Bogolyfalván kívül úgysem jártam még máshol, ideje ezen változtatni, Dani pedig ehhez jó társaság. Vele igazából a világ végére is szívesen utaznék. El is mosolyodom a gondolaton, és a mosoly csak akkor tűnik el futólag, amikor szóba kerülnek a vizsgák. Alig várom már, hogy véget érjen ez az egész és végre igazán kialhassam magam egyszer. Már tervezem, hogy majd délig alszom az utolsó vizsgát követő napon, de komolyan. Igazi luxus lesz, amiben rég volt részem.
- Még három - válaszolok a kérdésre, miután gyorsan összeszámolom fejben, na és még közben lesznek a vizsgadarabok is, de ezt már úgyis meséltem, mert meg is hívtam az előadásokra. Ő lett a plusz egy fő a családtagjaim mellé, pedig nem is gondoltam, hogy lesz bárki, akit így meghívhatok. Majd akkor anyuékkal is találkozhat meg az öcsémmel.
- Ez de jó. Szabad majd megnézni a rajzokat valamikor? - kérdezem meg, mert nem tudom, hogyan is, mint is van ez az egész a disszertációjával, mennyire van tele nem megosztható személyes adatokkal például. Csak azt tudom, hogy a pszichológusokat köti a titoktartás a klienseiket illetően. Meglepetten pillantok fel rá a következő mondat hallatán.
- Ó, és  akkor pályázol a Bagolykőbe? Vagy a művészetibe esetleg? - kérdezem meg, és nagyon remélem, hogy nem valahova messze fog így elkerülni, hiszen olyan kevés időnk van, ha nincs itt, mikor fogunk tudni találkozni? - Remélem, nem kerülsz nagyon messzire Bogolyfalvától. Hiányoznál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mosolyogva bólintok, örülök, hogy tetszik neki az ötlet. Nincs túl sok pénzem különleges programokra elvinni, mert sajnos a konferenciák még úgyis súlyos összegekbe kerülnek nyugaton és a tengeren túlon, hogy egy részét általában állja az egyetem. Reggeltől estig tartó robot a tanszéken, alacsony jövedelem és mellette még ez is. Csalódtam az Akadémiában, hallgatóként sokkal ideálisabb világnak tűnt.
- Majd ha befejezzük az iskolákat. Én mindig ezt mondtam magamnak, hogy akkor minden más lesz. Ehelyett meg beiratkoztam még egybe. - Rázom meg kínosan nevetgélve a fejem. Tudom, hogy az én karrierem nem fizet annyira jól, de lesz ez még jobb is, ebben egészen biztos vagyok. Nekem végül is meghozta a külföldi utazási lehetőséget, bár a kirándulás része még többe kerülne, így azt általában nagyon rövidre fogom.
- Hová menjünk először? - Kérdem tovább folytatva a gondolatot. Nekem lennének ötleteim, de azt szeretném, hogy Gitta döntsön. Mindig jó valamiért dolgozni és nem csak úgy küzdeni egyik napról a másikra.
- Sok sikert! Mikorra tervezted be az utolsót? - Hangzik el a reményteli kérdés. Nekem szerencsére nincs sok vizsgám már másodéven, a kutatásmódszertannal és plágiummal kapcsolatos dolgokat még elsőben letudtuk.
- Örülnék neki, érdekel a véleményed! - Felelem lelkesen. A gyerekek rajzai természetesen védve vannak az esettanulmány részeként, de az én illusztrációim bármikor szívesen megmutatom. Nem vagyok egy nagy művész, sosem tanultam rajzolni iskolákban, mindent magamtól sajátítottam el.
- A Bagolykőbe és az ELMÉ-be pályázom. Oda fel is vennének, de nem szeretnék megint klinkai pszichológiával foglalkozni. - Sóhajtom ajkaim összepréselve. Pont az ELME miatt döntöttem anno úgy, hogy inkább doktorálok, mert nehezen tudtam kezelni az ott látottakat.
A nehéz érzéseim nem tartanak sokáig, mert Gitta szavai azonnal melegséggel öntik el a lelkem és megtorpanok, várva, hogy Ő is megálljon.
- Te is hiányoznál. Így is mindig hiányzol. - Ismerem be mélyen a szemébe nézve. Egy pillanatra elvesz minden körülöttünk, a torkom összeszorul, ahogy a mélybarna szemekben elveszek.
Vékony ujjaimmal megsimítom az arcát, majd közelebb hajolva egy csókot nyomok a szájára, ha engedi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dani

- Ó, én is ezt mondogatom, hogy majd jövőre, ha már a művészetit befejeztem, aztán majd ha már a mestertanoncit is, aztán még beiratkozhatok az egyetemre pedagógiára, meglátom - felelem mosolyogva, bólogatva. Erre mindig sikerül valami kifogást találni, részben talán azért is, mert anyuék pénzén nem akarok nagyon költekezni. Aranyosak voltak, mondták most is, mikor otthon voltam, hogy ne izguljak, ha nem lenne meg az ösztöndíj. Majd kitalálunk valamit úgyis és minden rendben lesz, de azért én nagyon szeretném, ha sikerülne megtartanom. Pont elég sokba kerül az öcsém képzése, már csak a felszerelése is egy vagyon. Szeretnék kicsit levenni a vállukról, ha lehet, az ösztöndíj pedig erre igazán jó lenne, ezért is tanulok annyira keményen épp.
- Legyen Pécs akkor már. Megnézném a híres-neves egyetemet - válaszolom határozottan. Majd utána megnézhetjük a mágustelepüléseket is sorban, de most még az volt a kérdés, hogy először mi legyen. Jó lesz ez így. Válaszolok aztán arra is, hány vizsgám van még hátra.
- Huh... ööö... hétfőn, meg... jövő hétvégére letudom az utolsót is - válaszolom némi félig hangos fejben számolgatást követően. A többségük szerencsére már kész is, a jegyre várok csak néhánynál.
- Pedig én a rajzban aztán igazán béna vagyok, de szívesen mondom el bármiről, hogy mennyire szép - jelentem ki kuncogva. A ceruzával tényleg nem jutottam túl a pálcikaembereken, a művészi érzékemből erre már nem maradt egy csepp sem. Megigazítom aztán a hajam, amikor megosztja, hogy már nem fog az előkészítőben dolgozni. Leginkább a zavaromat igyekszem leplezni, de aztán mégis kimondom, amit gondolok. Hiányozna, ha messzire kerülne. Így is ritkán találkozom vele, pedig milyen kellemes társaság. Biztos vagyok benne, hogy felcsillan a szemem, amikor a Bagolykövet meg az ELMÉ-t említi meg lehetőségként, és el is mosolyodok, majd elönti az arcomat a forróság azt hallva, hogy én is hiányoznék. Na persze, gondolhatná az ember lánya abból is, hogy nem ad senki csak úgy rózsát valaki másnak, de fehéret kaptam, nem vöröset. A fehér nem utal érzésekre, semmi romantikusra, de az annál inkább, hogy ahogy itt ácsorgunk a tér szélén megbeszélni ezt a fontos témát, megcsókol. Nincs tűzijáték, nem remeg meg a föld alattunk, de a gyomromban mégis kismillió lepke kel életre, és nem akarom, hogy véget érjen a pillanat. Visszacsókolok. Mégiscsak hasonlít ez ahhoz, amiről a könyvekben olvastam. Kicsit bátortalanul nyúlok a keze után végül, hogy összekulcsoljam az ujjainkat, mert ha ez nem volt egyértelmű jele annak, hogy nem csak én szeretnék többet barátságnál, akkor nem tudom, mi lenne az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egész jó forgalma van mostanság. Üzletének híre egyre terjed, így már elég sok megrendelője akad. Vannak kisebb és nagyobb megbízások, de kevés az igazán különleges. A legutóbbi az a kis volt-nincs dobozka volt, annak a fiatal hölgynek, de azt is hónapokkal ezelőtt leszállította. Nem kérdezett semmit. Neki nem tiszte tudni mire használják azóta. Viszont pont olyan lett és úgy működik, ahogyan azt a megrendelője kérte. Volt vele munka és nem csak a fával. A mágia és mechanika része is érdekes kihívást jelentett. Hősünk végre picit átmozgathatta miatta agytekervényeit. Szereti az ilyen feladatokat. Mindig örömmel vállalja el őket. Ahogy ezen a kissé szürke és hűvös tavaszi napon kilátásban levőt is kíváncsian várja. A bagyoly alapján, amiben a találkozót kérték tőle, marcona asztalosunknak ismét új kihívást tartogat a tárgy. Keveset tudott a melodimágiáról, de tegnap kicsit felfrissítette emlékeit, hogy legyen fogalma a dologról. Épp hátul pakolászik a műhelyben, hogy pontosak legyünk a szökdösős zsámolyt igyekszik visszaparancsolni a munkapad alá, amikor meghall egy kellemes hangot kintről. Órájara pillantva látja, hogy egy betévedt vevő, de akár az a hölgy is lehet, akire vár, ezért gyorsan kimegy hozzá. - Jó napot! Miben segíthetek? - köszönti egy visszafogott de barátságos mosoly kíséretében, majd megáll nem messze tőle. Alakjuk többszörösen visszatükröződik a különleges faragott keretű foncsorüvegekben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mindig szerettem a szépen megmunkált tárgyakat. Azokat leginkább, melyekre aprólékos faragványok kerültek. Most azonban nem is volt időm nagyin körül nézni, mert a műhely tulajdonosa meg is jelent előttem. Külsőre nem tért el nagyon attól, ahogy az asztalost elképzeltem. Nők között én is alacsonynak számítok, ám a férfi jóval fölém magasodott így is. Mosolya jólesett azonban, azonnal szimpatikussá teszi.
- Néhány napja küldtem baglyot. - Ebből minden bizonnyal már tudta, ki is vagyok. - Frida Bergstein - nyújtottam felé jobbomat. Azért mégis kellemesebbnek éreztem, ha személyesen is bemutatkozom.
Ha pedig a bemutatkozás megvolt, rá is tértem jövetelem céljára. - Ezt a dobozt szeretném megjavíttatni - emeltem fel a kezemben tartott kincset. - Régen használom már ezt a zenedobozt, és nagyon fontos nekem, különleges - részletekbe inkább nem mentem bele, nem akartam húzni az idejét. - De úgy tűnik, valami elromolhatott benne, az utóbbi hetekben már nem zenélt -vázoltam fel a helyzetet. Felé is nyújtottam a dobozkát, hogy megnézhesse, ha szeretné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Azonnal beugrik neki a bagoly tartalma. Felkeltette az érdeklődését, mivel kitűnt a sok megszokott árajánlat kérés közül. Természetesen így igen hamar válaszolt is rá, annak ellenére, hogy elég sok a munkája. Az ilyen javításokkal szokott úgymond pihenni a nagyobb projektek között. Meg mostanában néha eljár szervezett túrákra. Szokta járni a közeli erdőket, hogy faanyagot keressen, de mostanában a beszállítók jó áron hozzák, így nem kell kajtatnia a környékbeli, magán fűrésztelepeket. - Igen, igen emlékszem - mosolyog le újra a hölgyre tagbaszakadt hősünk, majd viszonozza a gesztust és ő is bemutatkozik - Hansági Tamás - rázza meg óvatosan a finom kezet, hogy azután figyelemmel hallgassa a helyzet felvázolását. Néhányat hümment és bólogat, miközben magában azért azt is elkönyveli, hogy a nő nagyon szép, a pedig hangja igazán kedves. Jó hallgatni, ezért lehet fogja még beszéltetni. - Ahogy látom igen régi darab, egyedi famunka - veszi át a felé nyújtott apró szerkezetet, ami szinte eltűnik hatalmas kezében. Viszont amilyen nagy, olyan ügyes a keze, így Frida biztos lehet benne, hogy nem tesz benne még nagyobb kárt. - Volt valami speciális dallam, amit játszott, vagy mindig változó volt? - kérdezi miközben pálcáját elhúzza a ládika felett, aminek fedele kinyílik, de továbbra is teljesen néma marad. A varázslat egyelőre nem jelzett semmi problémát. - Ha jól rémlik, azt írta nem ejtette el, igaz? - simítja meg az illesztéseket, de ujjai alatt a faanyag selymes tapintású és nem érzékelhető rajta elmozdulás. Ettől persze belül, a zene szerkezet vagy annak mágiája sérülhetett. Ezt azonban tüzetesebb vizsgálatokkal fogja tudni ellenőrizni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Maga elé nézve hümmög párat, majd amint az állát vakargatja, újból megnézi a fiút. Ezúttal próbálja elnyomni a provokatív késztetéseit, hogy úgymond szakmailag tudja felmérni, mint férfi a férfit-fiút, amihez egészen egyszerűen csak annyit tesz, hogy a tábori kiképzőjük helyébe képzeli magát, és próbálja felidézni azokat a kritériumokat, amiket ott hallott. Jacobtól megtudja, hogy néha futni szokott, amire ide-oda kezdi el döntögetni a fejét, de hosszú ideig nem mond rá semmit.
- Jobb, mint a semmi - állapítja meg végül. - Nem vagy kövér. Az már jó. Ha kövér vagy, szánalmas vagy. Annál már csak a kövér nők rosszabbak - kezdi megjegyzését, ami aztán átcsap valamiféle panaszkodásba, kifakadásba. Messziről kerülte őket, mert mégis hogy nézett volna ki, hogy egy debella mellett mutatkozik. Lehet, hogy egy-egy teltkarcsú csajszit befűzött korábban, az még belefér, na de aki már zsírdisznó kategória, az csakis gúny tárgyává válhatott a szemében, legalábbis amikor diákként még nem kellett visszafognia magát a jelzőkkel.
- Gondoltam, mindjárt gondoltam - int fejével, hogy kövesse. Leül az egyik padra, ahonnan az imént még őt nézte, kezével maga mellé bök, hogy melléültesse újdonsült beszélgetőtársát, addig pedig látványosan a gondolataival van elfoglalva, hogy valami okosat tudjon mondani. Ami persze nem mindig az erőssége, főleg, ha ilyen fogós kérdéseket kap. Messziről kell ugyanis indítania.
- Ki az a Kori? Van róla képed? - vág közbe, de tulajdonképpen csak az időt húzza. Meglepi, hogy valaki ilyet kér tőle. Más már felkapta volna a vizet, és a végén még össze is bunyóztak volna a beszóláson, hogy gyengének mondott valakit. Akkor bizonyíthatna, hogy neki van igaza, erre átcsap személyi edzőbe. Ezt nem pénzért szokták csinálni?
- Verekedtél már valaha? - kérdez újból. Elfutni a gyávák futnak. - Abban a szarfészekben nem csoda, hogy jobb híján egymást ütik-verik a diákok. De csak úgy lehet kibírni azokat az unalmas órákat, ha megakad a szemed egy-két jó csajon. Amúgy... sportoltam, aztán lett izmom. Ilyen egyszerű. Ez alkat kérdése is. De legalább nem vagy kövér. Viszont ugye navinés vagy... Szóval csodát ne várj. A navinések sosem lesznek elég bátrak kiállni magukért - árulja el a nagy titkot, s még el is mosolyodik hozzá. - De ha tényleg eleged van, hát kezdj el gyúrni. Először kétkilóssal, aztán jöhet a többi. Fekvőzés, felülés, ilyenek. Meg ugye kaja - vonogatja a vállát eltöprengve, hogy ez amúgy hogy is működik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Halvány mosollyal nyugtáztam, hogy valóban tudja ki vagyok, nem hiába történt a levélváltás. A kezem kicsi volt az övéhez képest, ám tenyerén így is éreztem, hogy azok a munkaeszközei. Ugyanúgy, ahogy az én ujjaim végén látni a hangszereim húrjának nyomát.
- Valóban, állítólag hosszú évtizedek óta melodimágusok birtokában van - avattam be, bólintva a megállapítására. El is engedtem a dobozt, s leeresztettem karjaimat. A kérdésen azonban el kellett gondolkodjak. A különböző hatás miatt nehéz volt megállapítani, pontosan hányféle dallamot is játszott a szerkezet. - Többféle dallamot játszott, most nehéz is pontosan megmondani, hányfélét. -Kezemet a táskámra támasztottam közben, és tekintetem is odatévedt, ahogy elgondolkodtam. - De a dallamokat mindig különböző hatása volt rám, így nehéz megmondani - néztem fel ismét. - És nem, valóban nem ejtettem el. Mióta beköltöztem a kastélyba, ugyanott állt. Lát rajta bármit, ami hibáról árulkodhat? - érdeklődtem, hátha már most meg tudja mondani, mi romlott el benne. Csak abban reménykedem, hogy bármi baja, meg tudja csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hibát? Nem lát egyet sem. Hiszen haja ragyogó, mosolya lágy, hangja balzsamos, mint a fenyő illata. Ja, hogy a dobozon! Megköszörüli torkát, hatalmas és erős kezével megvakarja pár napos, ápolt borostáját. Csendben, na meg zavarban áll a nő előtt, másik kezében annak dobozával. - Így első rátekintésre nem látok semmi olyat, ami indokolná ezt a problémát - beszél megfontoltan, miközben hol a zeneszerkezetet, hol a hölgyet nézi. Próbálja összerakni a hallottakat. - Lehet a kérdésem nevetségesen hangzik, de történt önnel vagy a melodimágiájával valami mostanában? Valami komoly vagy... - fogatja a szavakat ahogy csak tudja, hogy ki lehessen hámozni belőle, hogy mit is akar tudni - Olyasmi, ami hatással lehet a doboz bűbájaira? - nyögi ki végül és füle kicsit kipirul saját sutasága vélt érzésétől. Nem ért annyira az ilyen egyedi képességekhez, de próbál rájönni merre induljon el a probléma megoldásának keresésében. A műhelyből ekkor kirohan a zsámoly. - Ilyen nincs... - temeti el arcát tenyerébe, amikor a lelkes bútordarab, akár egy kutya lohol a nő elé és megáll előtte. - Ő itt a legutóbbi megrendelésem. Egy templomba készült, de miután többször is ledobta magáról a papot gyóntatás közben, visszahozták...Garanciás... - magyarázza megsemmisülten, mialatt a nevezett székecske odafurakodik a nő mögé, azt jelezve ezzel, hogy ő bizony ráülhet ha akar. Tamás szégyenében inkább lenne most gyökér, hogy a földbe süllyedhessen, de sajnos csak egy nagyra nőtt fanyűvő. Így marad a kisfiús mosoly és a bizakodás, hogy ezzel nem vesztett szakmai tekintélyéből. Legalább abból nem szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Számat húztam el válaszára. Aggódtam, hogy esetleg valami olyan hiba történhetett a kis szerkezetben, ami miatt többé nem fog már megszólalni. Ahhoz pedig túl sokat jelent nekem.
- Hogy történt-e valami? - Nem azért kérdeztem vissza, mert nem hallottam volna, inkább a zavar miatt, amit a férfi kérdése okozott. Zavaromban fülem mögé tűrtem egy hajtincsemet. - Mostanában nem -hangzott végül a válaszom. A mágiám ugyanis majdnem teljesen visszatért - bár még mindig van munkám ezen a téren. Iris pedig... pedig majdnem négy éve ment el. Egyáltalán nem mostanában történt.
- Gondolja, hogy a kastélyban esetleg másfajta bűbáj lehetett rá hatással? -Ez az lehetőség bennem eddig nem merült fel, de gondolkodásra késztetett az ő felvetése.
Ekkor került zsámoly, melynek hangjára lettem először figyelmes. A fa jellegzetes nyikorgására fordultam felé, s próbáltam megérteni, ami szemeim elé került. Nem minden nap lát járkáló zsámolyt az ember, még akkor sem, ha boszorkány.
- Ah - bólintottam mosolyogva a férfi magyarázatára. Arcomra ismét mosoly ült a zsámolyt figyelve, s kicsit hátra is fordultam, ahogy mögém került. - Másfajta hivatást választana magának - nevettem fel halkan, ahogy visszafordultam a férfi fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kijelenthető, mi több tényként kezelhető, hogy hősünk nem ért az emberekhez. Főleg azokhoz nem, akiknek egy fa tuskónál több nonverbális eszközük van hangulatuk, érzéseik s gondolataik kifejezésére. Hiába tanítgatta unokahúga, aki ennek mestere, Tamás nem fogékony erre a fajta tudományra. Ezért az sem esik le neki, hogy talán kérdése túl személyesre sikeredett. - Lehet. Nem zárnám ki ezt a lehetőséget sem, de biztosat csak a tüzetesebb vizsgálatok után tudok mondani - válaszolja elgondolkodva. Szinte hallatszik, ahogy agyában kattognak azok a bizonyos fogaskerekek. Este elő fogja kotorni a szakkönyveit és átolvassa őket. Addig nem nyúl a hölgynek láthatóan hatalmas eszmei értéket képviselő dobozkához, ami nem több számára egyelőre, mint fa, bűbáj és végre egy igazi szakmai kihívás. Ezután jön a zsámoly és zökkenti ki tagbaszakadt bútorasztalosunkat - Az biztos, hogy ön sokkal könnyebb lenne számára, mint az atya, a maga hozzám hasonló termetével - próbál bókolni valami irdatlanul rosszul. Te jóságos főnixtoll! Ezen még ő maga is elszörnyülködik - Ezzel csak azt akartam mondani, hogy...maga nagyon csinos hozzá képest - tesz rá még egy lapáttal a süllyedő hajóra, majd vöröslő fülekkel vakargatja meg tarkóját. Ilyenkor jönne jól, ha több időt és energiát fektetett volna a nőkkel való beszélgetésbe, mint a fák megmunkálásába.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szimpatikus volt az alapossága. Így nagyobb nyugalommal tudtam rábízni a számomra olyan nagy kincset érő dobozkát. Látszott rajta, hogy valóban ért ahhoz, amit csinál, ahogy az is, hogy jól akarja csinálni. Udvarias és kedves is volt ráadásul, ami nem minden szakemberről mondható el. Sok tapasztalatom volt már olyanokkal, akik esetleg el voltak telve maguktól, és velük sokkal nehezebb kedvesnek maradni. Tamással azonban nem kellett ezen erölködnöm.
A dicséret felére egy udvarias mosolyt küldtem felé. Szemeimmel ismét megkerestem a zsámolyt, félretűrtem egy tincset ami az arcomba esett ahogy lehajtottam a fejem. Egy kiskutyára hasonlított leginkább a bútordarab viselkedése.
- Lehet szívesebben lett volna házikedvenc. - mutattam az ülőkére. Végül az újabb bókra néztem ismét a férfire. - Köszönöm - mosolyogtam rá kedvesen. Nem számított mennyire bókolt ügyetlenül, a dicséret mindig jól esik az embernek. Engem pedig születésemtől arra neveltek, hogyan kell társaságban mosolyogni, bókolni, szépen, udvariasan beszélni. Sosem volt vele gondom sem, hiszen szeretek embereket között lenni, és az sem esett soha nehezemre, hogy kedves és megértő legyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Jake látta, hogy a srác ide-oda ingatja a fejét, egy kicsit tartott tőle, hogy majd megint olyan jelzőket kap, amivel a kastélyban szokták illetni, de megkönnyebbült, hogy nem vált most gúny tárgyává. A jobb, mint a semmi megjegyzésre még egy halovány mosoly is kiült az arcára, ott viszont nagyokat pislogott, amikor Kristóf a kövér embereket vette górcső alá. Őszintén ez nem tetszett neki, viszont nem is mert ez ellen szólni, egyrészt azért, mert tartott tőle, hogy a másik gyeplabdát készít belőle, másrészt örült volna annak, ha tanácsokat ad neki a másik. Szóval, jobbnak látta, ha inkább nem húzza ki a gyufát. Inkább csöndben bólintott, és követte Kristófot, le is telepedett mellé a padra, miután elpanaszolta, hogy mi is a gondja.
- Kornélia, eridonos - kezdett bele, de a következő kérdésre nemlegesen rázta már a fejét. - Nincs, vagyis itt nincs. Egyszer volt róla egy az Edictumban, azt kivágtam, de az fönt van a kastélyban. Miért? Lehozzam? - felcsillant a szeme, szívesen dicsekedett volna azzal, hogy neki bizony nem akárki tetszik, hanem Agárdi Kornélia Auróra, de aztán rájött, hogy igazán nincs mivel dicsekednie, mert a leányzó lekoptatta őt, elég csúnyán.  
- Verekedni? Öö, az annak számít, ha engem vernek? - kérdőn pillantott Kristófra, a navinés megjegyzés elgondolkodtatta. Nem nagyon értette, mi az összefüggés, de vállat vont, Kristóf tapasztaltabbnak tűnt, Jake meg még túl naiv volt. A tanácsokra azonban bőszen bólogatott, végül is, biztosan sokat kell edzeni ahhoz, hogy ki is nézzen valahogy.
- Az egyik haverommal már próbáltam edzeni, de kifulladtam - jegyezte meg, ahogy eszébe jutott a Zalánnal való edzés, azt viszont nem tette hozzá, hogy részben miatta lett vége annak az edzésnek, mert túlságosan is szívére vette a levitás szavait. Most viszont motiváltabb volt, meg akarta hódítani az eridonosok egyik gyöngyszemét.
- Jó, ez szerintem menni fog. Mond csak, nem lenne kedved velem edzeni néha? Tudnál nekem tanítani valami önvédelmet mondjuk? - eszébe jutott, hogy ilyen téren sem ártana fejlődnie, mert jelen állapotában még egy ropi is lekaratézta volna. Közben szürke felhők gyűltek Bogolyfalva fölé, s még egy nagyot dörrent is az ég.
- Itt laksz amúgy a faluban? Eddig még nem láttalak - jegyezte meg Jake, bár az is igaz, hogy túl sokat nem mozgolódott a faluban, ezért nem volt neki ismerős Kristóf sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Még az is lehet, ha éhes vagyok, nehezen tudok gondolkodni - jegyeztem meg egy szemtelen mosollyal, jó is volt tisztázni a félreértést, azt meg el tudtam fogadni, hogy nem éhes, vagy nem kedvelei a piaci ételeket. Nekem sem volt minden a kedvencem, utáltam a belsőségeket, viszont itt a piacon szívesen ettem sült kolbászt, lángost vagy valami jófajta pörköltöt. Már a gondolattól is jobban éheztem, halkan korgott is a gyomrom, a dicséret viszont nem kerülte el a figyelmem, el is mosolyodtam. - Hát ezt most bóknak veszem -  nevettem tovább, majd biccentettem. - Találkozzunk négykor az árnyas sétányon, aztán majd keresünk egy jó helyet, ahonnét elhoppanálhatunk. Akkor majd délután! - integetve mentem tovább, vettem magamnak egy sajtos-tejfölös lángost, megettem, aztán visszamentem a kastélyba, hogy előhívjam a képeket a délutáni találkozóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Megtermett bútorasztalosunk csak foglalkozására nézve bűbájos. Ennek ellenére most valóban kedves és őszinte érdeklődéssel fordul a hölgy dobozkája felé. Elveszi és kezében tartva vizsgálgatná is még egy kicsit, ám jön a zsámoly és ellopja a show-t. Egy bútor jobban ért a nő figyelmének felkeltéséhez? Ez azért már tudás a javából. Tamásunk tarkóját vakarva nézi, miként lopja be magát Frida szívébe egy pillanat alatt, pedig még beszélni sem képes. - Ha szeretné örökbe fogadni, részemről nincs akadálya és szerintem neki sem lenne ellenére - pillant a szép élénk színű brokáttal behúzott, bájosan puffosra feltömött kis székecskére, ami továbbra is ott sertepertél a nő lábánál. Valóban olyan, mint egy kölyökkutya, de tőle a papucsok és a szőnyeg is biztonságban van, ami nem elhanyagolható szempont. - Legalább, amíg megjavítom a dobozát, nem lesz, öhm..társaság nélkül - hebegi kicsit szégyenlősen és visszamosolyog a hölgyre. Halványzöld szemeiben most barátságos fény csillog, amitől még egészen kellemes társaságnak is mondható. Ritka alkalom, amikor ilyen. Hősünknek ugyanis kamasz kora óta nem dobogtatta meg igazán semmi és senki a szívét. Ahogy zavarba sem jött, nagyjából semmitől. Akkor ott volt Olívia, de annak már rég vége. Eltekintve pár rövid, s látható módon sajnos sikertelen próbálkozástól Hansági Tamás maradt, aki mindig is volt. A fák és az asztalos munka szerelmese. Összetört szívét már olyannyira egybefogta az asztalos enyv, hogy szinte megkövült. Ésszel él, megfontolt módon cselekszik. Most mégis szeretne a nő kedvére tenni. Először is megjavítani szeretett dobozát.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Óvatosan emeltem fel a lábam, ahogy a zsámoly meglökdösött. Őszinte mosolyt csalt az arcomra a megbűvölt bútordarab. Nem is lett volna szívem ráülni.
- Attól tartok én nem volnék jó társaság neki -vontam aprót vállaimon. - Valószínűleg nem érezné jól magát egésznap a szobámba zárva. De értékelem az ötletet. - Tekintetem az élénk zsámolyról Tamásra vándorolt, szemeim az övét találták meg.
Barátságos tekintete megmelengetett, s arra késztetett, hogy mosolyom kiszélesedjen. Barnáimban valami hasonló fényt fedezhetett fel. Ugyan kicsi korom óta tanultam a bájcsevejt és az udvarias mosolygást, apró jelek mindig utaltak arra, mikor valóban jól éreztem magam egy-egy szituációban.
- Mióta foglalkozik az asztalos mesterséggel? - érdeklődtem, s fülem mögé tűrtem az ismét arcomba hulló tincsemet. Tőlem mindig idegen volt az ilyesmi kézimunka, varrni és hímezni is nehezen tanultam meg, bármennyire is szeretem azóta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szereti, amikor bólogatnak, meghallgatják, ő pedig megoszthatja valakivel a világról alkotott véleményét. Senki ne vonja kérdőre, mit miért gondol így. Ha mégis kötözködnének, hamar ökölbe szorul a keze, annak ellenére, hogy a ravaszabb varázslók pálcát ragadnak ilyenkor, ami ellen valljuk be, a fizikumával aligha tehet valamit. Ha elég jók a reflexei, kiüti a kezükből az eszközt, mielőtt el tudnák kántálni a mondókájukat, de ez csak az esetek kis számában fordult elő. Elégedettséggel tölti el az átkok által okozott szenvedés látványa másokon, de van valami sokkal-sokkal felszabadítóbb abban, ha a testével okozhat fájdalmat másoknak. Jacob pedig remek hallgatóság. Fogékony, úgy szívja magába a tudást, mint a szivacs, s ilyen hajlítható személyiségek nem minden nap jönnek vele szemben.
- Kornélia - ismétli meg olyan hangon, mint az ötéves gyerek, akivel az imént akarnak megetetni egy falat kelbimbót. - Hát, elég vénkisasszonyos nevet adtak neki a szülei - jegyzi meg szánalommal a hangjában. - Na, de nem a név számít! - emeli magasba jobb mutatóujját, amolyan vigasztalásként.
- Hány éves? - kérdezi tovább, miközben talán szándékosan, talán nem, de figyelmen kívül hagyja Jacob kérdését. Persze az még nem fordul meg a fejében, hogy elhappolja a fiútól, de ha esetleg mégsem ő az esete, amire nagyobb tétben is fogadna, akkor jogosultnak érezné magát is bevetni, hátha.
- Valahol el kell kezdeni - túr bele a hajába egy mély sóhaj után. Persze nem csalódott, ilyesmire számított, ha azt mondta volna, hogy igen, akkor valószínűleg Kristóf kiszimatolta volna, hogy nem teljesen őszinte vele. Egy jó kapcsolat alapja pedig a bizalom, most mindent el kell mondania neki, ha változtatni akar. - Remek. Nos, hát... Nem vagyok időmilliomos. Dolgozom, pénzből élek, tudod...  -nyújtja el a mondatot, hátha itt jön közbe az a rész, hogy az ellenszolgáltatásokról tárgyaljanak. - Még sosem kértek tőlem így ilyet, de megtisztelő - ízlelgeti a szavakat, amiket hallott, valósággal fürödve a dicsőségben. Hát persze, hogy örül a lehetőségnek, de nem jótét lélek ő.
- Ja, itt. Mert nem jársz a pubba. Akkor látnál. Nem is akárhogy - hordja fenn a orrát, elmosolyodva, felidézve sok éjszaka fűszeres emlékét. - Te hányadikos is vagy? Hogy bírod odafent, a veréseken kívül? Még hány évet kell lehúznod, hogy szabadulj? - viccelődik, a korát találgatva, de ilyen külsővel...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ráhagyja a nőre a döntést. Bölcsebb annál, mintsem rábeszélje valamire, ha nem akarja. A zsámoly pedig, mintha értené, visszakullog a műhelybe. Ki tudja, talán majd legközelebb otthonra lel egy olyan ember személyében, aki tényleg őt szeretnék. Ha már szinte lelke van. - Még járni is alig tudtam, de már apámnak segítettem a műhelyében. Belenőttem az asztalos szakmába - válaszolja, majd a kis dobozkát leteszi maga mellé az egyik szépen megmunkált, intarziákkal díszített komód tetejére. - Ön is kiskora óta zenél? Milyen hangszereken játszik? - érdeklődik lapát kezeit lazán maga mellé engedve, nyílt testtartásban, ahogy rokona mondaná. Igyekszik megfogadni a tőle kapott tanácsokat. Mindenki a látszatra ad vele kapcsolatban, ami valljuk be, igen egyenes üzenetű. Arra sarkallja őket, hogy tisztes távolságot tartsanak a tagbaszakadt, robosztus küllemű, férfitól. Édesanyja a megmondhatója és családjának más tagjai, hogy ez csak azok számára célszerű viselkedés, akik szándéka nem tisztességes vele, vagy szeretteivel szemben.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mosollyal néztem a zsámoly után, de még mindig nem hiszem, hogy én lettem volna számára a megfelelő gazdi. Szemem aztán a dobozkámra tévedt, ahogy Tamás lerakta azt. A gyönyörűen díszített komód azonnal megragadtam a figyelmemet, s még akkor is annak mintázatát vizsgáltam, mikor meghallottam a kérdést.
- Igen, - válasz közben már rápillantottam a férfira - Négy éves korom óta zongorázom - bólintottam is finoman. - Hat éves voltam, mikor hegedülni kezdtem, és tizenöt, mikor fuvolán és furulyán kezdtem tanulni. Azóta pedig a gitárral ismerkedem. De egyszer szívesen kipróbálnék valamiféle dobot vagy ritmushangszert is. - Mindig érdekeltek a hangszerek, de ahogy egyre többet kezdtem foglalkozni velük, hogy segíteni tudjak a diákjaimnak, egyre több van, amivel szívesen megismerkednék. Hubát hallottam már dobon játszani, és meg is fordult a fejemben, hogy megkérem, tanítson kicsit. Szerencsémre az ilyesmit mindig is gyorsan tanultam.
- Nagyon gyönyörű mintázata van annak a komódnak - mutattam finoman a korábban már megvizsgált darabra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szinte már bezsongva toporgok a bejárati csarnokban, ahogy Zalánra várok; nagy nap a mai, most ugyanis végre beszélhetünk a fontos dolgokról, miután végre kihúztam belőle szóról szóra, mit lát, s én is megosztottam vele saját vízióim, bár talán még így is lesznek újdonságok számára, ha egyszer több is szóba kerül. Bár az ő története közelsem... vidám, s nem is ennek köszönhető hangulatom - annak oka az első szabad bogolyfalvai hétvége. Fényképezőgépem a nyakamban lóg, ahogy gyakran az órámra pillantok, várva, hogy a levitás végre feltűnjön a színen.
Épp ingujjamat igazítom, mikor meglátom alakját közeledni. A bogolyfalvai látogatás persze az én ötletem volt, s előtte titkolnom sem kell, hogy milyen helyszínt keresek.
- Szia - köszönök neki, s még az esetleges késést sem rovom fel, ha késett egyáltalán. - Mehetünk?
Válaszát szinte meg sem várva indulok el az ajtó felé, hogy aztán pár diáktól jócskán lemaradva induljunk meg a város felé. Persze, nem sok esélyem van rá, hogy itt lesz, ha az előző két ország iskoláiból indulunk ki, de hátha...
- Hogy van a lábad? - kérdem némiképp fojtott hangon, egy kissé talán le is lassítva, ahogy észbekapok, elvégre ha álmaiban esetleg ismét megkísértette a sorsa, nincs rá garancia, hogy sietni tud. Persze nem ez az egyetlen indok; bármilyen furcsa is, tényleg érdekel a hogyléte, nem csak azért, hogy sietni tudjon. Nem akarom, hogy rohanjon, akármennyire is látom benne a lehetőséget - a víziója megismerése után nem tudom pusztán csak, mint potenciált kezelni. Őszintén: nem is szeretném. Biztos vagyok benne, hogy a szememben is látta a változást, mely nem sajnálat volt, inkább csak... aggodalom? Egy tagom sem kívánja, hogy az ő képe mihamarabb beteljesüljön, az egyik sajátommal ellentétben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ma még nem történt meg, szóval jól. Azt hiszem - tette hozzá bizonytalanul. Amióta nem repülhet, rengeteget járt futni és már aggasztó, hogy nyújtás helyett azzal kezdi az egészet, hogy leellenőrzi, hogy épek-e még a lábai. Borzongás futott végig a gerincén már a gondolattól is, de nem méltatta szóval, szófukar módon sétált tovább Theodore mellett, de gyorsított a tempón, amikor felfogta, hogy Theo miért lassít be. - Csak ne csinálj úgy, mintha már most rokkant lennék, könyörgöm.
 Mélye levegőt vett, amikor elérték Bogolyfalva szélét.
 - Elárulod, miért kísérted ennyire a sorsodat? Értem én, hogy te is ki akarod deríteni, hogy... de ez csak közelebb visz ahhoz, hogy beteljesüljön, amit látsz. Nincs benned semmi félsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ez jó hír - mondom neki, s egy aprót szusszanok is az információt hallva. Tudom, hogy látomásai az esetről szaporodnak, s talán abban reménykedem, hogy a felívelés után majd ritkábbak lesznek - hogy talán minél később következik be. Ám valahol talán ez is kegyetlenség lenne vele szemben, legalábbis ezen gondolkoztam a minap. Az csak... elnyújtaná a rettegést, ha harminc év múlva válna valóra. Lehetetlen helyzet ez.
Megértem, mikor rámförmed, s automatikusan gyorsítok én is, ahogy magasabb tempóra kapcsol. Nem tehetek róla, de egy apró, frusztrált szusszanás azért kiszalad belőlem.
- Nem kezellek úgy, csak nem akartam érzéketlen lenni, Zalán - világosítom fel. - De bocs, ha idegesített - fűzöm hozzá jóval enyhébb hangszínnel. - Ha baj van, szólj. Így elkerüljük a felesleges köröket, jó?
Amikor végre a városka határához érünk, szemem mohón issza a látványt, ám az építészeti stílus egyelőre nem visz közelebb - mind luxusvillák, mind átlagos lakóházak is megtalálhatóak itt, egymástól teljesen elütő épületek vesznek körbe, így tippelni sem tudok, hogy a játszótér hogy fog kinézni. Én magam nem is ismerem a várost, de bízom benne, hogy Zalán egyenesen odavisz.
Kérdésére rápillantok, majd egy kissé elgondolkozva préselem össze ajkaim, mielőtt megadnám neki az őszinte választ.
- De, egy kicsit félek - bólintok lassan. - Viszont... álmaimban, mikor halványan visszhangzott ez a... kép, mást is éreztem, nem csak félelmet... hanem valami mást is. Nem tudom pontosan megmondani, micsodát. Izgalom... vagy valami boldogság? Félelmetes, de valahol boldog is a dolog. - Magyarázom, még kezemmel is gesztikulálva, habár ezt a komplex érzelmi töltetet még nekem sem sikerült pontosan megfejtenem. - De azért... rohadt félelmetes is. De tudnom kell, ki az. Érzem a csontjaimban - halkítom le a hangom végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Bár az arcán bájos mosoly ült, legbelül szinte remegett. Fogalma sem volt róla, mit kéne itt neki mondania, hogy tulajdonképpen miért is küldték ide. Feleslegesnek is érezte, amikor annyi dolga lett volna még. Egy adag házi, no meg egy csomó gyakorlás.
Közben azért leült, úriasan kihúzva magát a szék szélén. Kezeit az ölébe ejtette, s baljával ráfogott a jobbra. Mint egy igazi hercegkisasszony. Közben azonban kezei görcsösen szorították egymást, és térdei is keményen egymásnak feszültek. - Még én sem tudom pontosan. - Felelet közben füle mögé tűrt egy hajtincset, és a mosoly is kicsit lejjebb hervadt az arcán. - Valószínűleg szakra, hiszen csomó más dolgot kell a baletthoz tanulni, nem csak magát a táncot. - Megragadta a lehetőséget, hogy okítsa a pszichológust, ám az zavarba hozta, hogy nem tudja a pontos választ.
- Először mindenképpen társulatnál - jól átgondolta már ezt. - Másképpen nem lehet kezdő táncosként. De ha már szerzek magamnak nevet, szívesen járnám a világot. Tanítanék is. - Igen szigorú tanárnő lesz majd a Podlovics lányból, ha megvalósítja a terveit. Mindenkitől a tökéletességet fogja elvárni. Kezei ismét összekulcsolódtak, mosolya pedig ismét kiszélesedett, ahogy a terveiről kezdett beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez nem is volt olyan szörnyű... csak ne lássanak így, te jó ég. Valahogy nem szeretek így itt mutatkozni, így is kapom az ívet a ruháim miatt, pedig azok tényleg semmi extrák. Ezen viszont... ezen viszont annyi gyémánt van, hogy már csak a ruha miatt leüthetnek, és elrabolhatnak. Anyu ki is adta nekem, hogy ne álljak meg, menjek azonnal Marfához, és öltözzek át. Nyűgnek kellene lennie, mégis élvezem még úgy is, hogy minden egyes lépésem során a hátam mögé nézek. Ami megdöbbentő lenne, hogy még tűsarokban is megy a sietés, de szerintem az első két lépésem után már rám is adták, úgyhogy nekem nem akkora meglepetés.
Néha nagyon élvezem ezt az életet, néha viszont a hátam közepére se kívánom. Azt viszont tudom, hogy sokkal jobb így, hogy van egy hely, ahová elmenekülhetek, és itt nem várják el tőlem, hogy még a sarki fűszereshez is így menjek le. Anyámat meg talán megilleti a felelőtlen jelző, de elmondása szerint, teljes mértékben tisztában van azzal, mit vállalhatok el, és milyen szerződéseket ír alá nekem. Ami engem illet, várom, hogy leteljen az a fránya két év, míg hivatalosan nagykorú nem leszek, aztán már tényleg én döntöm el, hol mutogatom magam... ha egyáltalán lesz kedvem magam mutogatni.
Egy újabb hátra pillantás közepette történik meg, hogy beleszaladok valakibe...előről. Egy pillanat alatt feszülök meg, és nyílik tágra a szemem a hirtelen rám törő pánik miatt.
- Ahhh... Gréta - annyira kifújom a levegőt, hogy abba bele is szédülök, de talán a megkönnyebbülés is rátesz egy lapáttal. Nézek én megszeppenten, keresem a szavakat, mert úgy érzem, az "ez nem az, aminek látszik" szöveg most egyáltalán nem hihető, hisz felső részen lévő Swarovski kövek csoda, hogy nem vakítják meg.
- Amúgy az öcsédnek üzenem, hogy kapja be. Van új telefonom, és megbocsátok.... tényleg - jön az epés megjegyzés, ami feleannyira se hat dühödtnek, mint amennyire azt terveztem. Épp csak kibúvó, hogy ne a rám aggatott göncről beszéljünk. Csúnya dolog, de a szükség törvényt bont... vagy mi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A minap volt egy beszélgetésem a könyvtárban néhány aranyvérű évfolyamtársammal, felmerült köztünk témaként a mugli technológia és az okostelefonok használata. Ami számomra leginkább meglepő volt, az nem más, mint hogy már közülük is jó néhányan használtak efféle eszközöket, és elmondásuk szerint ez teljesen normális volt már ebben az évszázadban. Nekem egy kicsit más véleményem volt erről, túlságosan nem is repestem ezekért az eszközökért, de azt el kellett ismernem, hogy ez a technológia mégis csak előrébb járt, mint a baglyaink. Apát is sokkal gyorsabban tudtam elérni telefonon, mint hogy levelet küldjek neki. Persze nem mondtam le a levelek feladásáról, néha napján azért még írtam neki kézzel és tintával, viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt nálam mostanában mindig a telefonom.
Most is éppen azt nyomkodtam -bár Bogolyfalván nem mindenhol működött – de próbáltam úgy sétálni, hogy működjön a wifi. Egyik barátnőmnek köszönhetően lett egy profilom egy oldalon, s csak úgy kíváncsiságból felnéztem, mire feltűnt, hogy legalább egy tucat üzenetet kaptam. Épp ezek közt olvasgattam, s az egyik küldő srác képeit nézegettem, ezért sem tűnt fel, hogy valaki szemből telibe talál. Az ütközéstől hátrahőköltem, a telefont majd kiejtettem a kezemből, úgy kaptam a mellkasomhoz, s még utána a másik kezemmel is utána, mert majdnem végig csúszott a mellkasomon.
- Merlinre! - szakadt ki belőlem az első gondolat, ahogy megláttam Zsanát. Egyrészt úgy nézett ki, mint egy Disney hercegnő, akit valamelyik mesefilmből pottyantottak elém, másrészt meg valami csoda volt rajta az a ruha. Arról már nem is beszélve, hogy ilyen közelről is feltűnt, milyen drága ékkövekkel van díszítve. De vajon miért rohant? Csak nem??
- Zsana, te mégis hová rohansz ilyen ruhában? Elloptad?? - döbbenten pislogtam rá, jó, nem kellett volna egyből a legrosszabbat feltételeznem, de az öcsém is zűrös gyerek volt, ezért nem lepett volna meg az sem, ha a nála fiatalabbak is a botrányt hajszolják.
- Mi...várj várj , mi van? Mit csinált Erik? - na tessék, egy újabb lány, akinek valami gondja van az öcsémmel. Csak mertem remélni, hogy nem valami komoly ügy, mert nem tudtam annyit dolgozni, amennyit az öcsém miatt fizetnem kellett másoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tudtam, hogy veszélyes játék ez, és bár eddig még nem buktam le, ez elkerülhetetlen. Ha már csak figyelembe vesszük azt, hogy a nap is később bukik le, lévén nyár van. És most rosszul is érzem magam.
- Sajnálom, nagyon megijedtél? - mert attól függetlenül, hogy én is, másra még nem akartam ráhozni a szívinfarktust. Megfogom Gréti kezét, hátha még elesni is akarna, és tartom, ahogy tudom, mert kár lenne azért a nadrágért, na. A kérdésén meg rendesen megrökönyödök.
- Mi? Dehogy! Fótozáson voltam... csak nagyon siettem Marfához, hogy nehogy meglássanak, mert már így is cikiznek, de... ahogy nézem mindegy - húzom el a szám, mintegy beletörődve a sorsomba.
- Az egyik tervező szalagavtós ruháját láthatod rajtam... - forgok is meg akkor már szép lassan, igazán rutinosan, és széttárom a karom. Kit érdekel, hogy egy tér kellős közepén vagyok.
Persze azt nem hagyom ki, hogy fel ne dobjam az öccsét. Egy görény volt, pedig... igazán kár érte.
- Eltörte - biggyesztem le az ajkam, mert az még mindig fáj. Oké. Sok cuccom van, de lehetőségemhez mérten próbálok is rájuk vigyázni.
- Fogta az Iphoneom, és ledobta. Az erkélyről. És röhögve közölte is annyit ér - pedig ha tudná, de ahhoz akkor túl ideges voltam, hogy akkor kiselőadást tartsak neki.
- De nemgáz, van másik, de... azért egy bocsi, vagy egy sajnálom, úgy megsimogatta volna a lelkem - forgatom meg a szemem, mert szerintem mindketten tudjuk, erre nem sok esély van. És az ég áldja az icloudot, hogy nem veszett el semmim. Ha egy képem is odaveszett volna, most nem lennék ennyire aranyos, és békülékeny.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Azt hiszem, ha Zsana nem kap el, akkor talán még el is dőlök, viszont így szerencsére nem estem hanyatt, s a telefonomnak sem lett semmi baja.
- Nem, inkább csak meglepődtem, nem szoktak így nekem száguldani az emberek – mondtam megkönnyebbülve, de ez is csak addig tartott, míg nem láttam a lányon azt a méregdrága ruhát.
- Basszus, ez tuti egy vagyont ér – jegyeztem meg, s meg is érintettem a ruhát, tuti egy házat is lehetett volna venni azokért a kövekért. Közben kiderült, hogy nem egy tolvajjal van dolgom, ahogy beszélt, közben felmértem a teret, tényleg többen megbámulták őt. - Na igen, ezt már biztosan lehozza az Edictum, de szerintem ne törődj vele, jól áll! - megdicsértem, nem mindenki modellkedett az ő korában, neki ehhez volt adottsága. Mondjuk szülőként én biztosan nem engedtem volna neki, de az anyja tudja, hogy hová engedi és hová nem, ebbe nem szólhattam bele.
- Szép nagyon, én is felpróbálnék egy ilyet – jegyeztem meg egy kicsit sóvárogva, de nekem nem volt annyi pénzem, hogy valaha is hozzájussak egy ilyen ruhakölteményhez. S ha már itt tartunk, fogalmam sem volt arról, hogy mit veszek majd fel a bálon. Gondolataimból visszarántott az öcsémmel kapcsolatos megjegyzés, egy kicsit ideges is lettem Erik miatt.
- Ezt nem hiszem el – sóhajtva, gondterhelten temettem arcomat a tenyerembe, aztán újra felpillantottam Zsanára. - Mármint neked elhiszem, hogy ezt csinálta, csak durva, hogy már megint gond van vele. Sajnálom, a nevében is! - kértem elnézést, ha már az az idióta öcsém erre sem volt képes.
- Figyu, beszélni fogok vele, mennyibe került a készülék? Megtérítem a károdat – még ki se mondta, fejben már számolgattam, hogy mennyi plusz melót kell majd vállalnom emiatt is. Mondjuk én voltam a hülye, egyszerűbb lett volna elkapnom az öcsém grabancát, de hajthatatlan volt, és észre sem vette, hogy micsoda pusztítást végez a környezetében.
- Volt valami előzménye is, vagy csak szimplán szemétkedett veled? - lehet, hogy butaság, de jobban át akartam látni ezeket a helyzeteket. Alig néhány éve még kenyérre lehetett volna kenni Eriket, remek és jófej srác volt, de anya halála óta minden a feje tetejére állt. Azóta teljesen kifordult magából, és az idő múlásával ez egyre rosszabb lett.