Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala
Mikor először találkoztam a nevével a városban, azt hittem rosszul hallok. Aztán Klárának tűnt fel, hogy azonos a nevem az új polgármesterével. Ő mesélt a változásról a városban. Azt hiszem, sokkban voltam. Nem tudtam elképzelni, hogy lehet pont itt. Még az is felmerült bennem, hogy utánam jött, de úgy hiszem, akkor felkeresett volna.
Két napig szinte szellemként tettem a dolgom. Csak aztán jutottam döntésre. Megkeresem én. Ő nem tudhatta, hogy itt vagyok. Hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz. Beleremegtem még a gondolatba is. Lassan őt éve, hogy eljöttem otthonról.
A hivatalban kerestem, hiszem ott volt a legnagyobb esélyem arra, hogy megtaláljam, mint polgármestert. Nehezen dolgozom fel a rengeteg érzést és emléket, ami felszínre kerül. Össze vagyok zavarodva a helyzettől. Még azt sem döntöttem el, hogy Elsie esküvőjére hazautazzam-e. Éppen mostanában kaptam hírt arról is.
A Hivatalban készségesen megmutatták hol találom. Őszintén nem tudom megmondani, meddig álltam az ajtaja előtt, mikor a titkárnő már magamra hagyott. Hosszú percekig képtelen voltam bármit tenni. Csak álltam némán. Végül kopogásom törte meg a csendet, és gondolkodás, hívás nélkül be is léptem az ajtón.
Most pedig itt állok vele szemben. Tényleg ő az. Nem sokat változott. Nehezemre esik tartani magam, de egyelőre sikerül egyenesen állnom, kihúznom magam, ahogy az hozzám illik. Még akkor is, mikor ennyi idő után először hallom a hangját, hallom azt, ahogy kimondja a nevemet.
- Szia. - Nagyon halkan sikerül csak megszólalnom, és erősen kell koncentrálnom, hogy ne remegjen a hangom.
Két napig szinte szellemként tettem a dolgom. Csak aztán jutottam döntésre. Megkeresem én. Ő nem tudhatta, hogy itt vagyok. Hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz. Beleremegtem még a gondolatba is. Lassan őt éve, hogy eljöttem otthonról.
A hivatalban kerestem, hiszem ott volt a legnagyobb esélyem arra, hogy megtaláljam, mint polgármestert. Nehezen dolgozom fel a rengeteg érzést és emléket, ami felszínre kerül. Össze vagyok zavarodva a helyzettől. Még azt sem döntöttem el, hogy Elsie esküvőjére hazautazzam-e. Éppen mostanában kaptam hírt arról is.
A Hivatalban készségesen megmutatták hol találom. Őszintén nem tudom megmondani, meddig álltam az ajtaja előtt, mikor a titkárnő már magamra hagyott. Hosszú percekig képtelen voltam bármit tenni. Csak álltam némán. Végül kopogásom törte meg a csendet, és gondolkodás, hívás nélkül be is léptem az ajtón.
Most pedig itt állok vele szemben. Tényleg ő az. Nem sokat változott. Nehezemre esik tartani magam, de egyelőre sikerül egyenesen állnom, kihúznom magam, ahogy az hozzám illik. Még akkor is, mikor ennyi idő után először hallom a hangját, hallom azt, ahogy kimondja a nevemet.
- Szia. - Nagyon halkan sikerül csak megszólalnom, és erősen kell koncentrálnom, hogy ne remegjen a hangom.