Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem, azt tényleg nem, de elgondolkoztál rajta, milyen lenne, ha a pszichológia nem kezelné a már meglévő problémát, hanem megelőzné? Nem kell belenyúlni a család életébe, az az ő dolguk, de meg lehet tanítani az egyént felelősségteljesebben élni. - Mindez akkor hangozna igazán kétszínűen a szájából, ha a nő tudatában lenne a személyiségének. Eddie minden, csak nem felelősségteljes, azaz... nem akar azzá válni. Nagyon kényelmes a maga nomád, kifacsart és hiányos szabályai szerint játszani ezt a játékot, és még kényelmesebb osztani egy ideálizált világ idealizált tanácsait, amik sosem fognak megvalósulni.
A sajnálatra csak megrántja a vállát, de látszik rajta, hogy nem zavarja, elvégre csecsemő kora óta technikailag volt családja és nem vált deviánssá. Néha gátlástalan és morálisan megkérdőjelezhető döntéseket hoz, de ki nem?
- Ez néha az én fejemben is megfordul, de akkor nem lenne elég megfejhető aranyvérű kölyök a kártyaasztal mellett. - Már megint vigyorog, túlságosan vigyorog. Fejen kellene csapni.
- Helyes. - Néha éhes a drámára, máskor a szívatásra, megint máskor a szabályok kikerülésére. - De attól még ma sem árulom el, ki vagyok, és remélem, te sem. Sose tudni, mikor futunk össze megint. - Ez a helyzetük pikantériája, a random faktor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Aprót nevetek és megrázom fejem.
- Távol álljon tőlem, hogy kétségbe vonjam a szavát, de nem hiszem, hogy tévednék - jelentem ki kedvesen, ügyelve rá, hogy ne hangozzak beképzelt mindentudónak. - Bár azt sajnos be kell vallanom, valószínűleg nem olvastam kegyedtől semmit, a divat nem tartozik az erősségeim közé.
Ezt valószínűleg egy ezzel foglalkozó lap igazgatójaként, és egykori írójaként elég jól látja rajtam.
Csipkelődik velem, és megint nevetnem kell, elismerően bólogatva szavaira.
- Touché. Remélem nem is jut eszébe többé, ennél jobb benyomást szeretek kelteni másokban.
Legalábbis, ha nem bűnözőkről van szó. Sok ellenséget szereztem magamnak, és valószínűleg még most, ennyi év után is akad olyan, aki nem szép gondolatokkal emlékszik vissza rám, de egyelőre nem avatom be ilyen szinten a múltamba Liannát.
- Már nem - felelem, és arra gondolok, talán mégis úgy fair, ha ő is tudja, mivel foglalkozom. Illetve, hogy már mivel nem. - A munkám miatt sokat voltam más országokban, ahol épp szükség volt rám, de azóta.. mondjuk úgy, kényszer-visszavonultam. Viszont az új tanévtől defenzor leszek itt, az iskolában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ohridszki-Füst Marfa
- Engedje meg, kérem, csak a hangulatom miatt -

John belemosolyog a kisasszony válaszába, amelyben már érez némi magabiztosságot vagy legalábbis bizonyosságot afelől, hogy hisz neki. Nem kérdőjeleket, tagadást és ellenkezést kap, amit a nők bók esetén gyakorta használnak, hanem egyszerű szavakat; elfogadását annak, amit John neki mondott. Más válasszal sem lett volna gond, egyáltalán, ez viszont nagyon tetszik a férfinak.
A kisasszony újabb mosolyára már beharapott szájjal, arcán meg nem kopó vigyorral fordul el néhány pillanatra, de még így is vissza-visszapillant a másikra. Irreálisan erős késztetést érez arra, hogy megállás nélkül őt nézze, és újra meg újra meg újra mosolyt csaljon az arcára.
- Érez engem? - kérdezi, és közben olyan óvatossággal vesz levegőt, hogy arról csupán pulóvere alatt emelkedő mellkasa tudósít. Ilyesmit nem sűrűn hall az ember, ő pedig már az emlékét sem őrzi annak az éjszakának, amikor hasonló szavak szöktek a levegőbe. - Pedig még kegyedhez sem értem.
És attól tartok, itt a még szócskán van a hangsúly, de John udvarias ember lévén csak a legritkább esetben ront ajtóstul a házba. Most sem tervez arcátlanul pimasz lenni, még akkor sem, ha a szíve ritmusa átdobol az ész mezsgyéjén.
- Cssss, csak vicceltem, tudom, hogy nem játszik - suttogja, és ujjai már simulnak is a kisasszony ujjai közé. - Nemcsak kegyed érez, hanem én is.
Hogy pardon? John és az érzések? Mióta Bogolyfalván van, még levél útján sem adott hangot fikarcnyi érzésének sem, nemhogy hangosan beszéljen arról, hogy ő egyébiránt képes érzéseket táplálni - a tudományon kívül, tegyük fel, példának okáért, emberi lények iránt.
Nem gondolkodik, nem jár az esze. Tisztán és tökéletesen jelen van, ott, a piactéren, kézenfogva a kisasszonnyal, akinek még a nevét sem tudja. De valójában... változtatna egy név bármin is? Semmi esetre sem.
- Nézze csak! - mutat az egyik árus gyümölcsösstandja felé, amelynek sarkában mázsányi málna és eper piroslik, és már húzza is a nőt magával. - Mmm, jó, ezt meg kell kóstolnia - mondja, és elengedve a formás kis kezet, magától értetődően a málnák közé nyúl, s kettőt ujjai közé csípve, teljes testével a boszorkányhoz fordul. Szemöldökét kérdőn emeli a magasba, hogy utána az édes gyümölcsökkel a mellette álló ajkához közelítsen. - Egyet, nagyon kérem, csak egyet vegyen el, a másik az enyém - mondja mohón, és szívből nevet közben. Ha a kisasszony elveszi a részét, és valamilyen csoda folytán marad neki is, akkor azt ő is eltünteti. Közben szédületes jókedvvel figyeli a másikat, elmerül abban, ahogy élvezi a falatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Titkokat rejtő kékjeivel végre jobban meg meri nézni magának a férfit. Kedves mosolyát, jóságot sugárzó barna szemeit eddig is látta. Egész lényét azonban, amit vonzónak talál, csak most sikerült. Vajon milyennek láthatja őt a másik? Hiszen külsejét most úgy lehetne leírni, saját véleménye szerint legalábbis, hogy átlag alatti. Mégis hisz az idegennek, aki az előbb a mosolyát dicsérte, s most is alig veszi le róla a szemét. - Igen. Érzem... - bólint szinte alig láthatót. Ha már felfedte magát, nem fog visszakozni. További magyarázatot azonban nem ad erre a kijelentésre. Annak még nincs itt az ideje és talán a helye sem, hogy elmesélje képessége mibenlétét. - Biztos benne? - mosolyodik el a kijelentés hallatán, mivel az minden szempontból téves. Az úriember ugyanis megfogta karjait akkor, amikor majdnem fellökte, azuán a padlizsánon is összeértek ujjaik, majd pedig legutóbb akkor kerültek szoros közelségbe, amikor Marfa elhúta őt a nénike útjából, nehogy elüsse. Ezen alkalmakkor minden esetben osztozott érzésein az ismeretlennel. Érezte őt úgy, mint eddig keveseket. Tisztán és erősen. Pontosan úgy, mint most, amikor újra összefonódnak ujjaik és az alak mellett sétál egy málnást keresve. - Mit érez? - tudkolja csendes érdeklődéssel, mert kíváncsi jól érzékeli azt a boldogsággal vegyes vágyakozást, amit most megjelenni lát a férfi felől áramlani. Eltűnődik ezek okán, de nem tudja mire vélni megjelenésüket. Mindeddig saját emocióira sem fordított sok figyelmet, viszont erre még most sincs lehetősége, mert igen hamar megérkeznek a megfelelő standhoz. A pazar illatot ársaztó gyümölcsöktől roskadozó pulton ott vannak a legszebb málnák, amiket valaha látott. Rubinvörös színük elvonja minden más portékáról a vevők figyelmét. Ritka kincsek tavasz elején. Látva őket Marfa is így gondolja, s már csak akkor fordul a férfi felé, amikor az pontosan vele szemben áll és megkínálja, amit lehet nem is volna szabad. Mindig bánatos kékjei ekkor akaratlanul ragyognak fel a vágyakozás fényével, s hajol leheletnyit közelebb az ismeretlenhez, majd bársonypuha ajkát megnyitja. Éppen csak annyira, hogy másik azt a bizonyos egy szem málnát beletehesse a szájába. Szemeit lehunyva élvezi ezután a nyelvén szétáradó édes, ugyanakkor kicsit savanykás ízharmóniát, s a vele szemben állóból sugárzó fények csodás játékát lelki szemei előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vidáman csóválja meg fejét. Egyáltalán nem érzi úgy, hogy a férfi illetlen lenne vele, sőt... olyan illedelmes, valóban zavarba ejtő, hogy vannak még ilyen férfiak.
- Ne bánja, most itt van velem és legalább személyesen tud meggyőződni arról, milyen vagyok - kicsit flörtölős, kicsit hetyke, ahogy a szavak elhagyják a száját. Az újságot csukja be és süllyeszti vissza táskájába a könyvvel együtt, így csak a kávét tartja gondosan manikűrözött ujjai között.
- Ígérem, elfelejtem - emeli fel jobb kezét. Nem hinné, hogy Magor valóban csak a külseje után érdeklődne, hiszen akkor nem jött volna ide, maximum messziről találgat. Ám Lianna legnagyobb örömére közeledett felé, hogy végül egymás mellett ülve, máris személyesebb vizekre evezzenek.
- Felkeltette az érdeklődésem, és ha csak nem érzi tolakodónak, igazán érdekelne mit hagyott maga mögött, hogy defenzor lehessen - fordul Magor felé a padon. - Amihez egyébként őszintén gratulálok - még emlékszik rá, milyen nehéz dolguk volt a defenzoroknak annak idején is. A kastélyt óvó bűbájok rendben tartása, a diákok és tanárok védelme - igen összetett munkakörről beszélünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Időbeni prevenció? - kérdez vissza elgondolkodva. - Nem erre találták ki az iskola pszichológusokat? Ember legyen a talpán, aki önmagától elmegy oda 14 évesen akár, vagy áldjuk meg a pszichológust, aki több száz diákot egyöntetű figyelemmel tud kísérni - sok megoldás lehetne erre, a köztük éppen felmerülő problémára, de mindegyikben van logikai buktató, vagy egyszerűen nem olyan egyszerű, mint most köztük, ahogy beszélnek róla. Ha itt, egy bogolyfalvi padon ülve meg tudnák váltani a világot, lehet Merlin-díjra kéne őket jelölni.
- Micsoda szenvedélynek adsz te teret? - felháborodva kérdezi meg, ám hamar kiderül, csak színészkedik. Mint mondta, nincs joga ítélkezni, és mindenkinek van hobbija. Ha a férfinek a kártyázás, akkor csinálj egészséggel, sok nyereményt kíván neki.
- Ó, nem-nem - csóválja meg fejét. Van valami kellemesen megnyugtató abban, hogy egyikük sem tudja a másikról, kicsoda valójában. Tényleg lehetnek akárkik. - Tartsuk meg jó szokásunkat, különben félek, elvész a könnyebbült hangulata az egésznek - mint amikor idegen embereknek sokkal könnyebben beszélsz a problémáidról, mint azoknak, akiket évek óta ismersz. Ugyanez a helyzet ezzel a szituációval is: sokkal könnyebb észt osztani egy még, több hét elteltével is, idegennek, mint a legjobb barátodnak. Bár akkor sem kellene az ítélkezéstől tartanod, így főleg nem kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- És látod, el is érkeztünk a munkaerő hiányig. - Nagyon elégedett-tudálékos fejjel bólint, mint aki megfejtette minden probléma gyökerét. Valójában csak beleunt a témába, túl mély és túl kacifántos ahhoz, hogy huzamos ideig lekösse.
- Mindennek, ami izgalmas, micsoda kérdés ez? Te sosem engeded ki a gőzt? - Tény, nehezen tudná elképzelni ezt a talpig elegáns nőt egy romkocsmában iszogatni és játszani. Mondjuk a golf, na igen, azt kinézné egy ilyen felsőosztálybelinek tűnőből. Olyan, mint a Radetzky-lány, arról is üvölt, hogy apa pici királylánya azzal a különbséggel, hogy a mellette kávézgató már felnőtt nő.
- Nem tudnád kivel kivesézni a világmegváltó terveid, hm? Fúj, látom ezeket a repülő patkányokat megtartották. - A lába közelébe repült egy galamb, nos kösz neki, arrébb is terelte lábfejjel és rúgásszerű mozdulattal. A galambok sunyi dögök, erőteljesen rühelli őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Már nem is emlékszem, hová tartottam, hogy őszinte legyek. Persze semmibe nem kerülne felidézni, de mivel biztosan tudom, hogy nem volt fontos, nem is vesződöm vele. Elvégre igen ritkán kezdeményezek beszélgetést, nagy kár lenne ettől megfosztanom magam.
- Nos, éppen ebben a reményben bátorkodtam megszólítani önt - mondom, és úgy látom, nincs ellenére a társaságom, hiszen az olvasnivalója kikerül a keze ügyéből. - Meghívnám szívesen egy kávéra is, ha nem volna már felszerelkezve eggyel.
Persze akár tea is lehetne a poharában, csakhogy az feltűnne nekem, így a következtetésem helyesnek tűnik. És talán azon is sikerült túllendülni, hogy azt gondolja rólam, csak a legfelső rétegét szemlélem, és mélyebben nem ismerném meg.
- Igazán kedves - hálálkodom egy mosollyal, mielőtt rövid összefoglalót tartanék az életemből. - Jó pár éve nem dolgoztam már aktívan, de annak idején auror voltam, egy kisebb, különleges csapatban. Túl sok mindent erről nem mesélhetek, mert akkor attól tartok, órákon belül felkeresné kegyed egy amneziátor. - Sejtelmes mosolyt kanyarítok a végére, nehogy túl komolyan vegyen. Még ha valóban így is történne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ohridszki-Füst Marfa
- Engedje meg, kérem, csak a hangulatom miatt -

Hogy biztos-e? Ajkai elnyílnak a kérdésre, mert bár rögvest rávághatná, amit lelkének minden porcikája harsog, és kijelenthetné, hogy igen, a lehető legteljesebb mértékben az vagyok, e szavakat azonban sem illendőnek, sem korrektnek nem érezné. Nem volna illő a kisasszonnyal szemben, és nem volna korrekt egy másik hölgy miatt.
Válasz helyett aztán tétován alsóajkát harapja be. Kékeket fürkésző pillantásában vágy csillan, mégis latolgatja magában, mit is feleljen, hiszen tudja, hogy ő másként értette az érintés tényét, mint a kisasszony, akinek ártatlansága egészen magával ragadja.
- Valóban - mosolyodik el ő is, tekintete közben a másik szájára esik. Képtelen betelni azzal a mosollyal. Őrületesen szép. - Kegyednek ismét igaza van - mondja, és egy drámaian elnyújtott sóhajjal folytatja. - Haj-jaj. Ideje lesz lassan előrukkolnom egy-két okossággal, mielőtt valami hibbant féleszűként könyvel el.
Mosolyából előbb vásott vigyor, csakhamar azután nevetés fakad. Megpróbálja elviccelni az előző félreértést, majd már a kisasszonnyal kéz a kézben sétálva a következő kérdésen tűnődik.
- Legerősebben, talán... felszabadultságot - szólal meg kisvártatva, fejét a boszorkány felé fordítva. Barnái komolyak, ugyanakkor tele vannak élettel. - Érzelem ez egyáltalán? Nem tudom, de nehéz felidéznem, mikor voltam ilyen jól utoljára. Feltételezhetően még a doktori képzés előtt, úgy három-négy éve.
Itt már maga elé néz, gondolkodik, visszaemlékszik. Lelki szemei előtt peregnek az események és a képek; könyvtárak váltják egymást, angol, bolgár, afrikai tájak, magyar erdők, skót hegyek és Norwich, a szülői otthon. Olyanfajta nevetésre, amit a kisasszonnyal most fedez fel újra, aligha találkozni bennük. Mégsem boldogtalan egyik sem. Csak normális. Számára hétköznapi, átlagos és megszokott.
A merengésből a gyümölcsösstand hozza vissza. Széles mosollyal fordul a nőhöz, pillantását le sem tudja venni ajkairól. A málnát lassú, óvatos mozdulattal engedi fogai közé, majd ő is ráharap a sajátjára.
- Mmmm - hümment egy nagyot, és az elégedettség jegyében egy futó pillanatra ő is lehunyja a szemét. - Elvinnénk két... - sandít hátra az eladóra, majd hunyorogva vissza a boszorkányra. - Vajon megfizetem bűneimet egyetlen doboznyi málnával, még ha nagy is, vagy többet szeretne a kisasszony? Legyen három, négy... öt doboz?
És John rendületlenül vigyorog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Előítéletes sosem volt, hiszen épp ő volt az, akit mások tettek ilyen vagy olyan skatulyákba. Ezért csak csendesen ingatja a fejét. Különösen viselkedik az alak, de ettől még biztosan nem hibbant féleszű. Érezné azt is, ha az volna. Volt nyomozás, amiben kénytelen volt lekövetni egy mentális zavarral küzdő fiatalt. Azok a riasztó színek, az a kaotikus lenyomat össze sem hasonlítható ennek a férfinak a tiszta ragyogásával. - Igen, az is egy érzés - feleli szelíden. Megannyi emoció létezik és él az emberekben, olykor egyszerre, de ez az egyik, amit elég ritkán lát ilyen elevenen, főleg egy felnőtt férfiban. Közben tovább sétálnak, kéz a kézben. Az idegen pedig beszélni kezd, felfedve néhány részletet kilétéről. - Ezek szerint diplomás. Vigyázzon mert még túl sokat árul el magáról - mondja titkokkal teli kékjeiben némi vidám fénnyel. Kezdi átvenni véletlen hozta kísérőjének hangulatát. Ezután elérnek a gyümölcsös standhoz, ahol megkóstolják a málnát. Marfa számára ez is egy igazán különleges élmény. Hiszen sohasem került még ilyen érzéki helyzetbe. A férfi tekintete, a belőle áradó érzések fénye, az a lassú és óvatos mozdulat, ahogyan azt az egy szem rubinvörös és bársonypuha málnát az ajkához érintette. Mintha az egész világ lángba borult volna abban a pillanatban. Sajátjai újfent eggyé váltak a vele szemben álló érzéseivel. Teljesen összekapcsolódott vele és senki mást nem érzékelt. - Ez az egy szem is elég fizetség, mert félek, ha többet kérek, az már az én bűnömmé válna - sóhajtja kettejük közé, hogy ezután pillantása újra a másik tekintetét keresse. Közel kerültek egymáshoz, s ezt az árus is láthatja, mert ahelyett, hogy megróná őket, amiért csentek a portékájából diszkréten elfordul egy másik vevőhöz. Ki tudja mi járhat a fejében, de annyi bizonyos, hogy lemér egy nagy doboz málnát, majd odakészíti a kettős közelébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Ó, igen, jobb is, hogy idejében figyelmeztetett - húzza össze szemöldökeit, és aprókat bólint, álla éppen csak mozdul. Ha komolyságot kívánt volna magára ölteni, nem járt sikerrel, vonásaiból ugyanis leplezetlen jókedv árad. - Még véletlenül elárultam volna kegyednek, hogy a Minisztérium szolgálatában állok, a legtitkosabb titkos-titkos szinten dolgozom, - hangját egészen elcsendesíti - nemzetközi hírszerzésből - létezik egyáltalán ilyen szak? - diplomáztam, és azért vagyok itt, hogy megtaláljam Bogolyfalva legszebb mosolyú kisasszonyát - mondja megtorpanás nélkül, noha azt már most belátja, hogy akármennyire is unta a politikát húszévesen, jobban kellett volna figyelnie a nemzetközi tanulmányokat választó barátjára, mert akkor valószínűleg most kicsit jártasabb lenne kémelhárítás fronton, és talán szavai is hihetőbben csengenének. Még sajnálkozva von egyet vállain, és a folytatás előtt vesz egy nagy levegőt. - Hogy a cél érdekében azután, tudja, hogy szóba elegyedhessek vele, jól megtapossam. Szánom-bánom - a padlizsános zacskóval együtt emeli jobbját, tenyerét mellkasára simítja. - De így legalább kiderült, hogy a Minisztérium hibájából okoztam fájdalmat. Rémes politikát folytatnak odafent, nem tudom elégszer kihangsúlyozni.
A férfi most olyan, mint egy csenevész, rossz gyerek, barna tekintete élénken ragyog, miközben összevissza hadovál. Valójában nem sok fogalma van arról, amit mond, de nem is igazán figyel szavaira, hiszen minden gondolata a kisasszony körül legyeskedik - még úgy is, hogy itt sétálnak egymás mellett, ujjaik összefűzve, karjuk pedig össze-összeér.
- Elegánsabb vagyok annál, minthogy hagyjam, kegyednek bármit is kérnie kelljen - jegyzi meg, és pillantását most először félreérthetetlen tűz árnyalja. Nehezen fordítja el arcát a nőtől, de azután hálás félmosollyal mégiscsak átnéz az eladóra. - Három nagy dobozzal szeretnénk elvinni, köszönjük.
Míg a málnák összekészülnek, addig John a zsebében keresgél. Semmi esetre sem károsítana meg senkit, így már számolja az érméket, hogy köszönetét megfelelő számokban is kifejezhesse.
- Hazakísérhetem? - kérdezi azután, hogy a gyümölcs bekerül a kezében lévő zacskóba, és továbbindulnak. Most nem néz a boszorkányra, így a kérdés valahova maguk közé, a semmibe érkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Meglehet külsőre igen törékeny, s a lelke sem épp acélkemény, ám valamiért csak megkapta ő is a maga diplomáját és nem a két szép kék szeméért. Ráadásul újságírásból, amit valljuk be, kevéssé néznénk ki belőle. Mégis ez az igazság. Ezért aztán nem hisz el mindent, amit a férfi mond neki. Azonban nagyra értékeli a komoly, vagyis inkább bohókás próbálkozást. - Valóban? Ez aztán a lehetetlen küldetés Mr. Hunt, vagy inkább Őfelsége jól titkolt ügynökéhez van szerencsém? - kérdezi és ajkát, az eddigiektől eltérő, szemtelen mosolyra húzza. Keveseknek meri megmutatni, hogy humora is akad. Testvérével szokott csak ennyire felszabaultan incselkedni. Viszont, ha már az idegen ennyire szeret játszani, hát belemegy ő is ebbe a különös játékba, amiben egyre jobban érzi magát. - Nem hinném, hogy a Minisztérium arra is utasította volna, hogy letaroljon egy szegény idős hölgyet eme szent küldetés végrehajtása közben - évődik tovább, majd folytatja is gyorsan, mivel egyre jobban élvezi a beszélgetést - Még szerencse, hogy nem csak a mosolyom szép, de gyors is voltam és közbeléptem, igaz? - nevet fel most először könnyed vidámsággal, mert úgy hiszi nincs ebben semmi kivetnivaló. Arra azonban nem számít, ami ezután következik. Attól a pillanattól fogva ugyanis, hogy megkóstolja a málnát valami egészen mássá válik a kialakult helyzet. Szokatlan érzések söpörnek át rajta, akár a futótűz. Minden színük ragyog és nem lát mást csak kettejüket, ami hihetetlen számára egy ilyen zsúfolt helyen. Felkavaró megélése képességének, ami megijeszti. Megszólalni sem tud pár pillanatig. Némán áll míg a férfi kifizeti a három nagy doboz málnát. Az árus széles mosollyal adja át neki és talán még rá is kacsint a férfira. Közben hősnőnk próbálja elválaszani saját magát tőle, sikertelenül. Olyan érzete van, mintha egyenesen a lelke kapcsolódott volna hozzá az ismeretlenéhez. Ilyesmi még sohasem történt vele. Félelmetes élmény. Ugyanakkor valamiért mégis felbátorodik tőle. Ebből az újult erőből merít, amikor végül megszólal. - Igen, annak örülnék - mosolyog az alakra, majd most ő nyúl kezért, hogy ha már ennyire mélyen érzi belsőjében, akkor testének se kelljen távol lennie tőle. Azonnal sóvárgás színezi be auráját, ami példátlanul aranyló az örömtől és a jókedvtől és nem csak a férfi emócióiból származik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ohridszki-Füst Marfa
- Engedje meg, kérem, csak a hangulatom miatt -

Nem bírja ki, hogy ne nevessen.
- Az Őfelsége jól titkolt ügynökét kissé cirádásnak érzem - feleli nevetés közben, és mint aki valami igazán bensőségeset szeretne megosztani, közelebb hajol a boszorkányhoz. - Csak anyukám szólít így, de tőle - érthető okokból - elfogadom a felesleges flancot, kegyed viszont, kérem, ne fáradjon. Megígérem, hogy a Mr Hunt-ra is figyelni fogok.
A világ több táján ismerős John egyébként is közel mindenre hallgat, hiszen az évek alatt rutint szerzett abban, hogy a különböző nyelvcsaládokból jövő népek kiejtését megfelelően kezelje. A nem angol vidékről származók sokszor még az ő egyszerű nevével is hadilábon állnak. Volt ő már Dzsohi úr, Hari professzor, az a külföldi, tudjátok, de szólították már Jonathannak, Jimnek és még Jaspernek is. Soha, semmilyen gondja nem volt egyikkel sem, hiszen nem tulajdonít jelentőséget valaminek, ami valójában még csak meg sem határoz semmit. Őt legalábbis biztosan nem.
Azon egyébként meglepődött, mikor az egyik itteni tanonca Harrington úrként hivatkozott rá a vizsgaidőszakot megelőző beadandójában. A születési neve ugyanis John Wade William Harris-Harrington, erről azonban csak azok tudnak, akik találkoztak már valamelyik személyes okmányával. A többi szerencsést óvodáskora óta igyekszik megkímélni a fáradtságtól, ami a neve végighallgatásával jár - annak megjegyzését már meg sem említve. Még neki is évekbe telt megtanulnia a helyes sorrendet.
- Utálom kimondani, mert nem értek egyet a szó jelentésének intézményével, mégis vállalom: a néni ebben az esetben a magyar nemzet jövőjét szolgáló járulékos veszteség lett volna, ha kegyed nem oly gyors, így viszont... - ciccegve ingatja meg a fejét, mintha bizony nagyon sajnálkozna a következőkön. - Habár megúszott egy medencetörést, ami áldásos, a magyar nemzet nem ünnepelheti hazája hőseként. Én mindent megtettem, dehát...
Széles vigyorral pillant le a mellette sétáló kisasszonyra, és közben az ujjai közé simuló ujjakra fog. Jól esik neki a közelsége, ez elvitathatatlan, ugyanakkor az a tény, hogy ez a találkozás feltehetőleg mindent megváltoztat, befurakodja magát gondolatai közé.
- Örömmel, csak mutassa az utat - mondja még, és séta közben hüvelykujjával simogatni kezdi a kisasszony kézfejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Akkor így lesz. - Egy bólintással is megerősítettem. Hasonlóképpen gondolkodtunk, és így a legkönnyebb együtt dolgozni valakivel.
Jól esett a felkérése. Szeretem az új tapasztalatokat nyújtó kihívásokat, és ez kétségtelenül az volt. Ovisoknak korábban nem terveztem még programot, de csupán azért, mert lehetőségem nem akadt rá. Most mindenképp meg akartam ragadni. Talán éppen ideje volt, hogy kisgyerekek közé merészkedjek.
- Ugyan, én köszönöm, hogy gondoltál rám ebben. Igazán jól esik. - Széles mosoly társult hálás tekintetem mellé. - Egy nagyon kedves feladatot adtál most ezzel nekem. Kicsit kizökkent a mindennapokból legalább. - Az pedig sosem árt az embernek. Ez egy fontos lecke volt számomra, mióta eljöttem otthonról. Azóta keresem mindig az új kalandokat. - Akkor leírom neked a történetet, és azt is, mit csinálnék velük szívesen. Aztán kijelölhetünk egy dátumot. - Közben az órámra pillantva nyugtáztam, hogy az időérzékem nem csalt, valóban ideje volt indulnom, ha nem akartam megváratni a diákjaimat.
- Még mindenképp egyeztessünk erről, most viszont muszáj mennem, lassan kezdődik a következő órám. További szép napot neked! - A hangszeremért nyúltam, s csak mosolyogva intettem Annának további köszönés képpen, mielőtt kiléptem volna a tanári ajtaján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Szóval az úgy volt, hogy miután Kakasi professzorasszony vagy százszor feltörölte velem a helyiség padlóját és pókhálózta a plafonját, párbaj képzés címén, kitakarította. Ne pislogjon senki. Szoktam. Aztán megrendeltem a felszerelést, amire ráment a gatyám és az évek óta spórolt pénzem. Magán praxist akartam nyitni, felvenni egy kedves aszisztenst és megszabadulni végre Manyitól meg úgy a rendelőtől ahogy van. Elég nekem az Ispotály, bőven. Úgyhogy miután ez meglett, eljöttem a hivatalba, hogy kikérjem a szükséges engedélyeket. Nem kerítek nagy feneket neki. Az ügyintézés is csak olyan mint egy operáció. Precizitás meg odafigyelés az alapja. Írni és értőn olvasni tudok. A többi meg csak nem lehet agysebészet. Mondjuk azt is tanultunk, de szakosodjon arra aki Poirot. Szürke kis agysejtek. Na nem. Nekem a szív a vágyálmom. Már nem az, hogy legyen. Mert állítólag nincs. Hanem, hogy szívsebésszé váljak majd egy szép napon. Ahhoz mondjuk nem ártana végre letennem azt a nyamvadt szakvizsgát. Na lapozzunk. Megállok a hölgy ajtaja előtt. Ismerős a neve. Biztosan azért, mert Manyi pletykált róla a többiekkel. Jelzem, ebből is elegem van. Kell az a magán praxis. Nagyon.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Első megdöbbenése kiül az arcára, majd őszintén, csilingelően nevet fel a konklúzió hallatán. Igaza is van, nem tud ezzel vitatkozni.
A kérdésre azt tudná felelni, hogy egy jó könyvvel és végtelen mennyiségű elkortyolgatott mojitóval, de az elég alkoholistán hangozna, így csendben marad és csak fejét ingatja meg. Legyintget is kicsit mellé, hogy nem fontos.
- Nem mintha lennének olyasmi terveim - kortyol a kávéból. - De ha lennének, biztos, hogy veled tárgyalnám ki őket - bólint egyet. A galamb téma felhozásával ismét elérkeztek egy sarkalatos ponthoz a városokban való fellelhetőségükről: a beszélgetés így folyik tovább gördülékenyen még minimum fél órán keresztül, mikor mindketten elindulnak a saját dolgukra.
Ismét úgy, hogy egyikük sem tud semmit a másikról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Liannának eszébe sem ötlik, hogy esetleg feltartja a férfit, mikor ő jött ide hozzá. Talán nem ártana rákérdezni, hogy egyáltalán szeretne-e hozzá hosszabb időre csatlakozni, ám úgy van vele: a mellette ülő, már... nos igen, ül, és kedélyesen beszélgetnek. Aligha siethet bárhova is.
- Ez nagyon kedves öntől, Magor - láthatatlan borzongás fut végig gerince mentén, ahogy kimondja hangosan a nevet. Kevés olyan emberrel találkozott eddig, akit ennyire öltöztetett volna a saját neve, ám Magor - önmagában különleges már - szerinte sokkal többet is rejt, mint egy név csupán. Reméli, nem téved.
- Úgy hangzik, megérné a kockázatot, hogy amneziáljanak - mosolyodik el féloldalasan. Kihúzva magát helyezkedik kicsit jobban a férfi felé ültében. - Ha most rákérdeznék arra, miért nem dolgozott aktívan aurorként, félek, a következő alkalomkor nem lenne miről beszélgetnünk - persze túloz. Sosincs olyan, hogy ne tudna valakivel beszélgetni érdemlegesen. Ebben a mondatban a lényeg inkább a következő alkalom - és ő türelmesen vár, hogy Magor kap-e az alkalmon vagy egyértelműbben kellene fogalmaznia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Megint le kellett adnia egy kérvényt. A diplomája honosításához a londoniaktól és az Akadémiáról csak most érkeztek meg az iratok. A türelmet nem igazán ismerő déli vére már forrt, de nem tehetett mást. Kivárta míg megőrölték a dolgot a bürokrácia malmai. Tanulás mellett ugyanis szeretett volna a bogolyfalvi kirendeltség állományában oktatni, hogy ne kelljen a spórolt pénzét teljesen felélnie. Viszont ezt addig nem tehette meg, míg képzettségét nem tudta igazolni és fel nem vették auror pozícióba a városban. Kora reggel óta rohangált egyik irodából a másikba, mire csak sikerült elvileg mindent a megfelelő helyre leadni. Köznem úgy megéhezett, hogy úgy döntött eszik valamit a hivatal cafeteriájában. Civilként áll be a sorba. Bordó blúzt, galambszürke ceruzaszoknyát, hozzá elegáns körömcipőt visel. Kapbátját letette egy asztal mellé, foglalva a helyét. Haja egy részét felkonytolta, míg a többi kiengedve terül szét hátán. Ujján még mindig viseli fordítógyűrűjét, de már egész jól halad a nyelvtanulással. Káromkodásból egyenesen jeles a teljesítménye. Hála a bolodos természetű és mocskos szájú csoporttársainak. Először csak cukkolták, aztán megtanították a legobszcénabb szavakra, de most már tényleg segítenek neki és értelmes dolgokra is okítják. Viszont annyira még nem biztos magában, hogy az ékszer nélkül próbálkozzon. A magyar nyelv nehéz és trükkös. Ott van például a madártej. Ha nincs a gyűrű, most nem tudná, hogy egy hihetetlenül finom édesség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Egy újabb nap a mókuskerékben. Van azért egy bája az irodai munkának: hirtelen riasztások és éjszakai vészhelyzetek helyett egy stabil kilenctől ötig munkaidő, például. ÉS! Zavartalan ebédidő. Hozta a saját ebédjét egyébként, de megkívánta a somlói galuskát (ami indokolatlanul és büntetendően jó itt, akárki is a "gyorsfagyasztott" beszállítója) - és akkor már inni is vesz valamit, amivel leöblítheti majd a rament. Egy baj van csak. Mindenki más hasonlóan ebben az idősávban döntött úgy, hogy ideje megtartani az irodai munkákos arany óráját a nap közepén.
Már csak néhány hely van - és a forgalmas bejárati ajtó melletti asztalok helyett inkább egy olyat választ, ami bár az ablaknál van, illetve az egyik széken árulkodó kabátból ítélve már ül is ott valaki, de azért mégis nyugodtabb. Így hát, mire Artemisia visszatér az asztalhoz, ott találja Konrádot is, aki addigra már kipakolta és pálcáját elővéve mágiával felmelegítette az otthon készített rament.
- Jó napot! Remélem nem gond, hogy ideszemtelenkedtem, alig volt már néhány hely. - Derűs mosollyal az arcán pattintja szét az evőpálcikákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Kisebb tanakodást követően tálcáján egy tányér dúsan megpakolt gulyáslevessel, mellé második fogásként négy mutatós fej rántott gombával és hozzá desszertként somlóival indul el asztala felé. Odaérve meglepetten tapasztalja, hogy leültek mellé. A férfi pedig már majdnem neki is látott az evésnek. Viszont nagyon kedvesen szabadkozik a székfoglalás miatt. - Üdvözlöm! Semmi baj. Nagyon sokan vannak ma tényleg. Biztos jó itt az étel, vagy csak közel van - mondja vidáman mosolyogva, majd leegyensúlyozza tálcáját és leül. Szorgosan rendezgeti a tányérokat, hogy azután ő is nekilásson az evésnek. - Jó étvágyat! - kívánja és belekanalaz a levesbe. Finom. Meleg de neki nem elég csípős. Elveszi az asztalon álló üvegcsék egyikét, amiben sejtése szerint az erőspaprika szósz található, aztán megcsípőzi a levest. Elkavarja és újabb kóstolás után már elég tüzesnek érzi. - Látom egyforma desszertet fogunk enni. Megkérdezhetem milyen? Még sosem ettem, de ez tűnt a legszimpatikusabbnak - kérdezi két falat között. A leves sós és csípős ízét nagyok kellemesnek találja. Hasonló ételek náluk is készülnek ezért ezt meg is jegyzi magának, mint megtanulandó receptet. Odapillant a férfi tányérjára. Ramennek nézi azt amit eszik, de azt nem látott az étlapon. Valószínűsíti tehát, hogy otthonról hozta. Ha pedig így van az azt jelentheti,
hogy itt dolgozik. Következtet magában, csak úgy a kíváncsiság végett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ugyan csak pár szót váltottunk, mégis mintha szikla volnék egy teljesen sík mezőn; eszem ágában nincs elmozdulni. Nincs az a környezeti katasztrófa, több ezer évnyi időjárási viszontagság, ami meggyőzne róla, hogy máshol jobb lenne nekem.
Tényleg nem csupán gyönyörű, a stílusa, ahogy beszél, ahogy ül, a rezgései. Mind-mind érdemesek a figyelmemre, és meg kell mondjam, ritkán érzek ilyet. És ha még gondolkodás nélkül arra is tudott késztetni, hogy megzavarjam, akkor tényleg itt a helyem - amíg ő is úgy akarja, természetesen.
- Ismerek egy igazán kedves fickót, akit imádnak az alanyai - mesélem, aprót kuncogva. - Sajnálatos módon csak addig, míg nem végez a munkájával, mert utána már nem emlékeznek rá.
Persze nem szeretném elviccelni a beszélgetést, hiszen felém fordul testével is, amit egy jó megfigyelő a szavak nélkül is értelmezni tud, nekem pedig sokáig volt a dolgom, hogy észrevegyek mindent, és defenzorként sem lankadhat a figyelmem.
Lianna szavai azonban a kétséget is eloszlatják, akár a hajnali ködöt a felszálló Nap.
- Ha legközelebb egy meghittebb helyen futnánk össze, teszem azt, egy kávézóban, ott minden bizonnyal tudnánk bármiről beszélgetni - nézek a szemébe, egyelőre várva néhány pillanatot, mielőtt direktebb kérdéssel folytatnám: - Ráérne esetleg valamikor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Nem a legjobb kantin és étterem a közelben, de egy órás ebédszünetre, ha éppen nincs az embernek ideje otthon csinálni valamit, teljesen jó.
Általában - és egyébként most sem bámulja blatant és illetlenül mások evési szokásait, de azért feltűnik neki, hogy még további csípőssel ízesítik az ételt átellenben. Csak magában mosolyogja meg az újdonságot, mert az emberek nagyja, akik körülveszik többnyire, inkább kerülik a csípős ízeket. (Aztán ugye van az a véglet is, akik csak arról tudnak beszélni, hogy márpedig ők mennyire bírják és szeretik.)
- Nos, ha engem kérdez, jól választott, személy szerint ez a desszert a kedvencem innen. Ugyanolyan beszállítótól kapott és előre tömeggyártott, mint a többi, de gyanúsan jó.
Mint édesszájú, elmondhatja, hogy kipróbálta már innen az összes desszertet, amit az elmúlt időszakban találni lehetett a pultban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Örülök, hogy segít megjavítani a készüléket. Mert ha én próbálnám abból nagy galiba lenne. Ha meg elviszem egy hozzá értöhőz az meg idő mire megjavítja. Szóval ez volt a legjobb megoldás. Így átadtam a csurom vizes lejátszót.
– Örülnék neki. – csak ennyit mondok.
Elsőre nem értem a fiú megszólalását. De azért válaszolok.
– Nem. Miért lenne? – kérdeztem és kínosan elröhögtem magamat. Hirtelen Stephen kezét érzem a vállamon. Összerezzenek. És amikor megfordít kis hiány eldőlök. Amikor vissza nyertem a stabilitásomat figyelek a most már mögöttem lévő fiúra.
Elmagyarázza az utat. De mivel hadar nem pontosan értem. És bele zavarodok.
– Szóval, jobbra fordulunk aztán egyenesen, itt balra megint – mutattok az említett standra – és végig. Oké. Azt hiszem megvan. – mondom bizonytalanul. Elteszi a pálcáját. Zsebre vágom a lejátszót és követem.
Csak bólogatok azokra amiket mond.
– Tudom. Csak érdekelt milyen bogolyfalva. Aztán pedig elvesztem. – mondom. Most már azért bánom, hogy egyedül le merészkedtem. De hát legalább láttam. És teljes mértékben igaza van. De hát ilyen vagyok. Na majd legközelebb megkérek valakit, hogy jöjjön le velem. Úgyse akartam semmi tiltottat csinálni. Csak érdekelt. De hát gondolom nem én vagyok az első előkészítős aki lejön egyedül a faluba. Az előkészítőben ez a jó, hogy még lehet csintalankodni ha akarunk. Bár persze nem tudom milyen következménye van ha lent vagyunk engedély és kíséret nélkül. De ha szerencsém van nem most kell megtudnom. Kaptam eligazítást szóval most már menni fog. Legalábbis remélem.
– Na hát remélem nem tévedek el többször. – bizakodóan tekintek a távolba.
Közben elindulhatunk vissza az iskolába.
– Megyünk? – kérdezem. Vagy lehet azért mondta el az utat, hogy egyedül menjek? Remélhetőleg mindjárt kiderül. Bár az is igaz, hogy biztosan van jobb dolga a mestertanoncnak annál mint, hogy kis elkóborolt gyermekeket kisérgesen vissza az előkészítőbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hisz a karmában és ez miatt, minimálisan ugyan, de a sorsban is. Nem hiszi, hogy minden találkozásnak értelme van, és befolyásolja a jövőt, ám abban majdnem biztos, hogy bizonyos találkozások igenis hatással vannak rá. Mindenképpen később derül ki, hogy melyik találkozás, melyik csoportba osztható.
- Ejnye, hát szabad ilyennel viccelni? - érezhető, hogy a kérdés nem komoly, teljesen viccnek fogja fel. Abból is egyértelmű lehet ez, hogy utána, pár másodperccel később már halk kuncogása hallatszik.
Fejét csóválja meg kicsit apró mosollyal, ám mielőtt a másik azt hihetné, éppen elutasítják szólal meg.
- Igazán röstellem, ám azért költöztem ide vissza, hogy kicsit kerüljem az embereket. Azért ülök ki ide kávézni... - pillant is körbe. - Ám nem hagynám ki az alkalmat, hogy ismét lássam. Mit szólna, ha meghívnám vacsorázni, esetleg... péntek este? Jó lehet? - térdére könyökölve, csillogó szemekkel várja a férfi válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Fülelnie kell a válaszra a zajban. Az evőeszközök csattogása és a körülöttük beszélgetők hangja méhek monoton, de hangos zümmögésévé áll össze. - Nekem tetszik. Az otthoni hangulatra emlékeztet. Intenzív illatok, hangzavar és sok-sok ember, akik jóízűen esznek. Nálunk ez után jön a szieszta - pillant körbe a kantinon, aztán nekikezdenek az evésnek. A leves forró és miután tett még bele erőspaprikát, megfelelően csípős is, pont ahogy szereti. - Kíváncsi leszek rá, mert itt még egy desszertben sem csalódtam. Tudja nagyon szeretem az édességet - meséli széles mosollyal és lelkesen kanalazta a tüzes levest két mondat között. - Legutóbb a madártejet próbáltam ki. Először nem értettem a nevét. Azt hittem a gyűrűm romlott el, de aztán kihozták és meglepődtem. Isteni volt. Önnek mi a kedvence? Vagy mit ajánlana, hogy mindenképp kóstoljak meg? - cseveg temperamentumosan, de egyértelmű vidámsággal. Kisugárzása nagyon barátságos. Fahéj szín szemei csillognak és őszinte kíváncsiság olvasható ki belőlük. Élvezi az életet, ami itt sokkal verőfényesebb, mint Londonban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem egyszerű az amneziátorok élete, le kell mondaniuk az olyan örömökről, mint emlékezetes belépők, maradandó élmények, de szerencsére a legtöbbük tud nevetni az ilyen vicceken, másként tényleg lélekölő munka volna az övék.
- A nehézségeken nevetni kell, hogy könnyebbé váljanak - osztom meg megannyi kéretlen bölcsességem egyikét, de a mosoly továbbra is ott bujkál az arcomon, hogy csak annyira vegyen komolyan a nő, amennyire szeretne.
Már az idejét sem tudom, mikor hívtam el utoljára randevúra valakit, most mégis leküzdhetetlennek tűnik a késztetés. Nem vagyok az indokoltnál magabiztosabb, az elutasítás ugyanúgy várható kimenetelnek tűnik, ám a válasz, amit kapok, meglepetésként hat.
És nem is az emberektől való idegenkedés megdöbbentő, mert terromágusként én is közelebb érzem magam a természethez, mint fajtársaimhoz, hanem, ha jól értem, hogy egyből az otthonába invitál.
- A péntek este tökéletes - felelem, hisz hogyan is tudnék egy ilyen ragyogó szempárnak ellent mondani? - Ha valóban nem probléma kegyednek. Tudja, vegetáriánus vagyok, szegény édesanyám sosem bocsájtotta meg nekem - kuncogok aprót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyetértően bólogat a férfi szavaira. Ugyan ő nem ezt tette, amikor boldogságának kulcsát elvették tőle, majd a másikat ő engedte el, de valahol igaza van Magornak.
Ahogy Magor nem tudja mikor hívott el valakit randevúzni utoljára, úgy Lianna sem tudja, mikor hívták el őt. Annak idején volt szerencséje megtapasztalni a randizás minden csodáját és szomorúságát, amíg be nem került a képbe Kelemen. Annak sem lett éppen szép vége, de sokkalta elviselhetőbben alakult, mint az ember gondolta volna.
- Megértem az édesanyját, hogy lehet lemondani a csirkéről? - kuncog fel. - Nyugodjon meg, tudok ilyen feltételek mellett is remek ételt készíteni. Várom akkor péntek este 7-kor. A címem... - a szalvétát veszi el táskájáról, hogy maguk közé tegye le a padra. Tollat halászik ki a végtelen retikülből, végül firkantja le a címét végre. Kedélyesen és visszafogott mosollyal nyújtja a férfinak a szalvétát.
Amint elveszi, kel fel helyéről. Ruháját igazítja meg, végül pillant Magorra.
- Nagyon örültem a találkozásnak, Magor. A következőt még jobban várom - nyújtja jobb kezét neki, hogy elköszönhessenek egymástól, mintha csak két ismerős lennének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Szerencsére nem az az alkat, aki kifejezetten csendben szeret enni, és nem bírja, ha megzavarják benne, így érdeklődve hallgatja a nő csevegését. A kollégái, akikkel az ebédet szokta tölteni már vagy végeztek a szünetükkel - vagy a főnökség elvonta őket valami sürgős és halaszthatatlan ürüggyel.
- Nálunk? Hogyhogy, látogatóban van a kishölgy? - Mármint amúgy őszintén: Artemisia nem tűnik kislánynak, de a hölgyemezést mindig túl feszesnek tartotta. A kishölgyben pedig van valami kedveskedő szerinte, ami miatt szívesebben használja. A nő szavai alapján pedig újnak tűnik itt számára - akkor pedig már miért ne adhatna tippeket.
- Á igen, a madártej szomorúan félreértett étel a neve miatt. A lányomat annak idején alig tudtam rávenni, hogy megkóstolja. De ha mindenképp ki akar valami magyar desszertet próbálni, akkor a gundel palacsintára teszem a voksom. - Magyarázat közben az evőpálcát tartó kezével gesztikulál, mielőtt visszatérne ténylegesen az előtte lévő tál tartalmához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Napok óta a munkába menekülve próbálom azt az embert megformálni, aki ezen a poszton szeretnék lenni. Eddig csak háttérből irányítottam, segítettem, hogy a polgármester mágiaügyi miniszter legyen, és most, hogy célt értem, hirtelen a helyében vagyok. Ez a forgatókönyv is jelen volt, na de azzal nem számoltam, hogy valóban én leszek a kiválasztott, és nem a nálam tapasztaltabb Mester. Minden okkal történik, én pedig érzem a vágyat arra, hogy az ideiglenes pozíciómat megszilárdítsam. Ezért többet vagyok bent, mint otthon, és bár érzem, hogy nem csak fáradok, de effektíve a szervezetem könyörög az alvásért, egy újabb aktát húzok magam elé, aminek a kinyitása már csak homályosan van meg.
Órák telnek el így, a néma nyugalomba, és ha a nyakam fájdalma nem erősödne ilyen nagyon, valószínűleg nem is kelnék fel, de megtörténik, szisszenve felriadok, és gyorsan odakapva megmasszírozom azt. Egy kicsit fel kéne állni. Nyújtózom, leveszem a zakóm, kigombolom az ingem, és háttal az ajtónak leveszem azt is, melegem van, és ahogy megfordulok, a szürke öltönynadrágomban és a fehér pólóban, ami még rajtam van, zokniban, némiképp csapzott hajjal, érzem, hogy nem csak meleg van, de mintha hirtelen befűtöttek volna a teremben. Álom vagy valóság? Akármelyik is, az biztos, hogy a jelenet zavarbaejtő, ahogy ott áll velem szembe. Álom, egészen biztos, hogy csak álom. Ő Franciaországban van, én pedig Magyarországon. Ezerhatszáztíz kilométer választ el minket egymástól, legalábbis tudom, hogy oda ment, miután engem elhagyott. Zsebre dugom a kezem, és megköszörülöm a torkom. - Hölgyem. - biccentek és valójában azon gondolkozom, hogy mit akartam neki mondani, ha újra látom. Őszintén? Semmit, mert sosem gondoltam, hogy ez megtörténik. Milyen morbid álmok vannak, hogy éppen most hozták őt elő. - Frida.