Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Az év eleji megrázkódtatásból, mely szerint az ovisokkal kell lennem, az elmúlt hónapok teljesen kigyógyítottak, és bár kifejezetten szeretek tanítani, mégsem vágyom vissza. Helyette rengeteg kreatív dolgot megtanultam, amit a kicsikkel lehet csinálni, sőt mondókákat és énekeket is tudok. Néha azon kapom magam, hogy otthon, amikor takarítok vagy főzök is ezeket énekelgetem. Magyarul. Nem egy könnyű nyelv, nagyon sokat kell dolgozni azon, hogy ne legyen akcentusom, de meg akartam csinálni. Tudjátok, hogy milyen nehéz név a Barnabás? Nagyon, de megtanultam minden érzelmi állapotban rontás nélkül kimondani. Innentől pedig nem volt megállás, mindenhogyan is mondtam, és többet és jobban. Az évfordulónkon magyarul írtam le, hogy mit érzek, ami nem volt könnyű, de sikerült. Hogy idén mivel tetézem a dolgot, azt nem tudom.
A tanári szobába a mostanában kissé nyugtalanul izgő-mozgó Boglárkával az ölemben éppen az elkövetkezendő heteket próbálom összeszerkeszteni, amikor nyílik az ajtó, és mintha a gondolataimban olvasna, belép rajta Frida. Még a kis majdnem három évesem is olyan csodálattal néz fel, mintha értené, hogy én miért kaptam fel a fejem, majd kék szemei rám siklanak, és érdeklődve figyel.
- Frida, de jó, hogy látlak, kérdezhetek egy rövidet? Mennyire vagy mostanság elfoglalt?
Nyilván ez az egésznek az alapja, utána millió meg egy kérdésem úgyis lesz még hozzá, de valahol el kell kezdeni, és ha nagyon az, akkor ez egy hamvába hullt ötlet, ugyebár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Én se szoktam száguldozni....jó de... szoktam - forgatom meg a szemem mosolyogva, mert valótlant állítani mégsem akarok. A ruhán csak mosolygok.
- Nem az enyém. Mármint.. csak kölcsön. El szoktam hozni, mert a mugli tisztítók feleannyira se hatékonyak, mint az itteniek - mesélem, elhallgatva a tényt, hogy amúgy lehetne a sajátom is, de nincs is hová felvennem, meg nekem ez már kicsit túl csicsás. Ennek ellenére a képek csodásak lettek, és alig várom, hogy tölthessek fel belőlük instára. De ugye ahhoz engedély kell.
- Te már csak tudod, igaz? Olvastam, hogy összeboronáltak Doriannal... maradjon magunk között, de... és ezt úgy mondom, hogy rajongok Belláért, de te jobban passzolsz hozzá - és mindezt úgy mondom, hogy tényleg odavagyok Belláért is, de Dorian mellé abszolút nem ő illik. Nem félek, talán majd ő is rájön. Meg hát ez csak az én személyes véleményem, nem egy jóslat.
- Jövőhéten viszem vissza. Eljössz velem? Ott van egy csomó, simán beleugorhatsz párba - megvonom a vállam, nem nagy dolog ez, de tényleg. Borcsa néni szerint nyugodtan maradjak ilyen, meg tényleg nem esik nehezemre kedvesnek lenni. Attól, hogy olyan az életem amilyen, egy percig nem gondolom, hogy Bella szinten el kellene szállnom magamtól. Csak szép vagyok. Csak anyámnak vannak jó kapcsolatai... semmit nem tudok felmutatni, ami az én saját érdemem lenne, és ami miatt okom lenne elszállni.
- Gréta, hagyd csak. Azóta már egy 14-esem van, és csak egy telefon. Nem velem volt görény, hanem valakivel, aki nekem fontos... felvettem, és közöltem vele, hogy akkor ezt első körben Rudi bának mutatom meg, utána az igazgatónak...  De lehetett volna velem is. Történt valami? Vagy ő csak szimplán ilyen? - nem akarok tapintatlan lenni, és olyasmibe ütni az orrom, amihez semmi közöm, csak érdekel.
- Hol lehet olyat szerezni? Ha már úgyis mindegy, innék valamit, mert kiszáradok - beletörődve a helyzetembe, akkor fontossági sorrendet állítok, mert a torkom már tényleg kapar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Gyorsan kiderült a turpisság a ruha kapcsán, megkönnyebbülhettem, hogy nem egy zsivánnyal van dolgom, s hogy talán még nem veszett el a jövő nemzedéke, mert hogy mestertanoncként már lassan így tekintettem a fiatalabbakra. - Így már mindent értek, mondjuk tudod, erre szoktak adni ruhatároló zsákokat, amiben egyszerűbb elvinni a holmit a tisztítóhoz - mosolyogva javasoltam, s felmerült bennem a kérdés, hogy ha Zsanna a ruhát otthagyja a tisztítónál, akkor vajon miben szeretne majd hazamenni, mert táskát nem láttam nála. Persze, lehet hogy volt nála megbájolt szütyő, hisz azok a kis méretük ellenére sok holmit eltároltak. - Ajh, ne is mond, erről is csak azok az átkozott festmények tehetnek a falakon. Annyira unják magukat, hogy szítják itt a tüzet a diákság között - morgolódtam ezen egy kicsit, mert tényleg olyanok voltak ezek a képek, mint az öregasszonyok. Nekem bárki jöhetett azzal, hogy ez egy tizenhatodik századi olajfestmény, meg ilyen-olyan művész festette, attól még meg volt a véleményem a képen szereplő bajszosról. Állítom, hogy életében is egy sunyi, gaz alak lehetett.
Az viszont meglepett, amit hozzáfűzött ehhez a boronáláshoz, pislogtam is rá, aztán némi fáziskéséssel, egy mosoly kíséretében legyintettem. - Áh, ugyan, ne mond ezt. Nincs ennek az egésznek semmi alapja. Lesérült, én meg kezeltem, elláttam a sérüléseit és ennyi. Ha erre féltékeny Bella, hát nem tudom…tanuljon meg néhány gyógyító varázslatot - vállat vontam, mert oké, hogy helyes srác volt, meg jól tudott deszkázni, de a lábán lévő sebnél közelebb nem kerültem hozzá, fogalmam sem volt , hogy milyen is lehet valójában. - Jó, mondjuk Bella tényleg nem illik hozzá, mert ő olyan…ne vedd zokon, főleg ha kedveled, de rosszindulatú. Engem például megátkozott, miközben semmit sem tettem. De ahelyett, hogy mondjuk megkérdezte volna, mi történt valójában, egyből nekem esett - oké, lehet hogy ez sem egy jófej dolog tőlem, mert nem az volt a célom, hogy rossz hírét keltsem, csak hát okozott nekem az a lány épp elég fejfájást ahhoz, hogy ilyen véleményem legyen róla. - De mindegy is - hessegettem el a témát egy legyintéssel.
- Komolyan? Veled mehetek? Hú, persze, szívesen - fellelkesedtem, hisz szökőévente egyszer jut az ember egy ilyen lehetőséghez, főleg ha olyan szegényes körülmények között él, mint én. Lefogadtam volna, hogy a ruhája többet ért, mint a mi lakásunk, de ezt inkább nem is hoztam szóba. - Majd szólj, hogy mikor - mondtam mosolyogva, de volt bennem ekkor némi bűntudat amiatt, amit az öcsém tett.
- Hogy mi? Bántott valakit? Hát én megölöm, de komolyan - kiakadtam, de tényleg. Anya nem ilyennek nevelt minket, és apa sem. Ő mégis egy kis seggfej volt. Nem is tudtam az arcomról levakarni a csalódottságot. - Jó, de ez neked is anyagi veszteség. Na jó, figyelj, akkor majd nem tudom, ha bármikor kell bármi, szólj, rendben? Erikkel meg beszélek, hogy kérjen bocsánatot, mert ez így nagyon nem normális dolog - próbáltam úgy-ahogy elintézni ezt a kis kellemetlenséget köztük, bár azzal is tisztában voltam, hogy az öcsivel lesz egy húzós beszélgetésem.  - Figyu, lehetne, hogy nem mutatod meg azt a felvételt Rudi bának, már ha létezik belőle másolat? Nem akarom, hogy kicsapják, mert akkor ennél jobban se tudnék rá figyelni - némi aggodalommal néztem Zsannára, bár ő nem tűnt bosszúálló típusnak.
- Hát…Erik egy tök normális srác volt, nyugis volt meg kreatív, de elég sokan csesztették őt, aztán anyát elveszítettük…és azóta teljesen kifordult magából. De nagyon durván, és nem tudom felfogni, hogy miért csinálja ezt. Néha úgy érzem, mintha direkt kötekedne, csak hogy haragudjanak rá, nem értem, hogy mi ezzel a célja, de nagyon aggódom érte - most először meséltem valakinek úgy komolyabban Erikről, a fene gondolta volna, hogy majd épp Zsanna lesz az, akit beavatok ezekbe a zűrökbe. - Mármint a készüléket? - hirtelen nem is tudtam, hogy mire utalt a kérdéssel. - Úgy tudom, hogy a Kins&Kens-ben nagyon sok jó cuccot lehet beszerezni, szerintem ott lehet - jegyeztem meg, majd megjegyzésére körbepillantottam. - Nézd csak, ott egy bódé, tök jó limonádékat árulnak, meghívlak, igyunk valami finomat, meg lehet kapni lángost, melegszendvicset és palacsintát is - lelkes lettem, mert a gyomrom is korgott már, szóval miért is ne együnk és igyunk valami jót?
- Szerintem , ha veled haverkodna, lehet hogy megint normális lenne a gyerek, biztos jó hatással lennél rá- jegyeztem meg csak úgy mellékesen, mert ismertem az öcsém baráti körét, közülük a lányokat nem is lehetett egy lapon említeni Zsannával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Egy nehéz órán voltam túl éppen, mivel a negyedikesek különösen élénkek voltak, ám inkább a beszélgetés terén, és nem a zene iránti érdeklődésben. Több dalt is bevittem nekik, és egyik sem látszott, hogy megfogná őket. Pedig volt, amelyikhez még zongoráztam is volna. Inkább be is fejeztem az órát hamarabb, had csacsogjanak, mindannyiunknak jobb volt így.
A hegedűmért indultam vissza a tanáriba, azt nem akartam bevinni az órára, de az egyetemről jöttem ma be, és a kettő között volt még időm kicsit gyakorolni. Még volt egy órám az elsőévesekkel fent a kastélyban, így rögtön át is akartam menni. Nem számítottam rá, hogy bárki megszólít majd, sőt, arra se, hogy bárki lesz bent a tanáriban. Tévedtem azonban.
A hang felé kaptam a fejem, és az arcomra azonnal mosoly ült a kislány láttán. Csak rövid ideig időztek rajta szemeim, már fordultam is Anna felé. Érdeklődő tekintettel, továbbra is mosollyal az arcomon néztem rá, várva, hogy miért is keresett. - Az évnek ez az időszaka egészen nyugodt. - Fejemben közben végig pörgettem az aktuális tennivalóim. Milyen órákat kell még megtervezzek, mennyi tanulnivalóm akad az egyetemre és milyen egyéb dolgok jöhetnek közbe. - Miért kérded? - Persze attól is függött a válaszom, hogy mire kell ráérjek. Ha szabadabb is voltam, mint például a vizsgaidőszak alatt, nagyobb projekteket nem tudtam volna bevállalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Igen, mostanában már jó pár elsősnél fiatalabb gyereket tartanak otthon, sokan kiélvezik még, hogy nincsenek otthon a nagyobb tesók.
Lassan mi is készülhetünk az összevont csoportokra, persze egészen addig, amíg ez nem szükségszerű, nem szervezkedünk, mindenki a maga korosztályával szeret a legjobban lenni.
- Nyáron lesz felügyelet azoknak a gyerekeknek, akikkel nem tudnak otthon maradni a szülők a munkájuk miatt, és arra gondoltam, hogy elkezdenék összeállítani pár tematikus napot, vagy akár pár olyan napot, amikor egy-két dologra fektetünk nagyobb hangsúlyt. És arra gondoltam, hogy ha lenne kedved és időd, akkor a te tudásoddal és jellemeddel szerintem meg tudnád velük szerettetni a zenét. Főleg az ovisok lesznek érintettek, talán pár bölcsis, még folyik az igényfelmérés.
A nagyobbak közül egy elsős és egy másodikos szülei szóltak, hogy élnének a lehetőséggel, nálunk viszont többségében olyan szülők vannak, akik szülés után mennek vissza dolgozni, és a nyárra még nincs elég szabadságuk, és, aki ismeri Barnit tudja, hogy nála mindig az a fontos, hogy megteremtse a békét a lehetőségek maximális kihasználásával.
- Nem tudom, hogy lenne-e időd és kedved hozzá?
Abban biztos vagyok, hogy összeállítani simán össze tud mindent, ami egy ilyen alkalomhoz kell.
- Meg, gondoltam olyanra is, hogy mi készítünk hangszereket, például poharakból meg kavicsokból és akkor ahhoz megtanítani egy dalt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Annyira nehéz volt eldöntenie, mit gondoljon Theodore-ról. Alig ismerte és közben megosztották egymással a legsötétebb titkukat. De közben emberileg? Információ és közös élmények híján megérte kitapasztalni, vajon mitől tűnik egyszerre empatikusnak és kimérten tárgyilagosnak. Lehet fölösleges ezen agyalnia és ez a viselkedés csak az ő irányába érvényes. Pont a fent említettek fényében. Inkább visszaterelte gondolatait a felvetett témához.
 - Elképzelhető, hogy valójában egy pozitív eseményt látsz, csak... a látomás megélése nem éppen a legkellemesebb. De talán fordítva log... - akadozva jöttek a szavak, mert idáig mindig nyomok és bizonyítékok után kutatott, de sosem bonyolódott teóriákba. - Logikusabb - nyögte ki végül. - Baljóslatú a látomásod, de a képességed használata okozhatja nálad, hogy örömöt érzel, ha már tudod, hogyan kezeld. Bár nem tudom elképzelni, milyen eltorzult univerzumban lehet ezt a szart élvezni, de ha... Maga a mágia is ilyen, nem? Amikor még nem tudod kezelni és kicsi vagy, a szélsőséges érzelmekhez fogod társítani, amik jellemzően rosszak. De ha már megtanulod használni, akkor az élmény... - még a léptein is lassított, amikor rájött, hogy ez nem is olyan ostoba, szedett-vedett párhuzam - katartikus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Finom bólintással értettem egyet Annával, ahogy visszagondoltam rá, mennyire kihaltnak tűnt az udvar az átlagos zsongáshoz képest. Persze az én diákjaim közül innen sem sokan mentek még ilyenkor, a negyedikesek is teljes létszámmal beszélgették végig az órámat. Mikor már papírforma tanulásról van szó, a legtöbb szülő sem akarja, hogy a gyereke kimaradjon.
Ahogy mesélni kezdett, le is ültem vele szemben. Így egyszerűbb, volt, a kezemben tartott mappámat is le tudtam rakni magam elé. Azt egyébként a saját asztalomon terveztem hagyni, de nem lett volna illendő a tanári másik végéig sétálni, miközben a kolléganőm beszélt hozzám. Ráadásul igen fel is keltette az érdeklődésem az, amiről beszélt. Tetszett az ötlet.
- Benne vagyok! - Megszerettetni velük a zenét? Hát én azt bármikor bárkivel. - Ovisokkal ugyan nem nagyon dolgoztam még, de mindent el kell kezdeni valahol - vontam meg a vállamat finoman. Azt nem mondhatom, hogy az ötletnek ezen része nem aggasztott kicsit. Sokáig szándékosam kerültem a kisgyerekeket, de ez túl szép gondolat volt ahhoz, hogy visszautasítsam. - Az időt megteremtem rá, kedvem pedig természetesen van - szélesedett ki a mosolyom.
- A hangszer készítés is jó ötlet. - Bár sosem voltam ügyes a kézműveskedésben, az a családban mindig Elsie terepe volt, azonnal pörögni kezdett az agyam, mit is tudnánk velük összerakni. - Készíthetünk lantot is, azt meg tudom bűvölni, hogy szépen szóljon, és mesélhetek nekik közben Orpheusról. Egy ókori melodimágus - tettem hozzá, ha esetleg még nem hallott volna róla. Arról azonban fogalmam sem volt, mi az, amit könnyen el tud készíteni az óvodás korosztály.
- Milyen foglalkozásokra gondolnál még a témával kapcsolatban? Vannak persze nekem is ötleteim, és gondolkodom is majd még, de nem sok tapasztalatom van a kisgyerekekkel, azt hiszem, szükségem lesz a segítségedre abban, hogy mi a megfelelő nekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Mindig is oda voltam a zenéért, szerettem is koncertekre járni, és ott persze teljes erőbedobással énekeltem a dalokat. Aztán azon kaptam magam, hogy már a fürdőszobában is dúdoltam és szívesen énekeltem tanulás közben, ha már nagyon nem fértek a szavak a fejembe. Ezek a dolgok, na meg a folyosón ficegő plakát volt az, ami arra ösztönzött, hogy tegyek egy próbát és menjek el a RagDollz meghallgatására. Úgy őszintén fogalmam sem volt arról, hogy ez mennyire újkeletű dolog, miféle számokat játszanak és mennyien vannak már benne, de minden porcikám bizsergett, hogy megpróbáltassam magam.
El is mentem volna az első próbára, de pechemre közbe jött az élet, és akkor nem sikerült odaérnem. Azóta két hét telt el, nem voltam benne biztos, hogy keresnek-e még tagot, hisz azóta hírt nem nagyon hallottam róluk, de próba szerencse alapon mégis csak ellátogattam a falusi könyvtárhoz, s kíváncsian lépdeltem beljebb, ide-oda tekintve, hátha majd meglátok egy ismerős arcot.
A zene már odakint is hallatszott, így mire beértem, élesben és erőteljesebben hallhattam a rockszámot, ami betöltötte akkor a teret. Legnagyobb meglepetésemre Stephen Zimmermann pengette a húrokat, meg volt még egy-két látásból ismerős arc a tagok közt, viszont a közönség soraiban senki sem ült. Ez viszont nem vette el a kedvem, megzavarni nem akartam őket, így csak csöndben, mosolyogva hallgattam a számot, élvezve a zenét, de amikor a refrénhez értek, nem tudtam megállni, hogy ne álljak be énekelni, ezért odasiettem, s az egyik beüzemelt hangosítót felkapva, rögtönözve csatlakoztam a bandához, s végig énekeltem velük a számot.
- Hali, bocsika srácok! - kértem elnézést tőlük a végén. - Láttam még múltkor a hirdetésetek, nem tudom, aktuális még, kerestek énekest/vokált? - csak finoman puhatolóztam, mert hát sosem lehet tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Oké-oké, egy kicsit magával ragadott a hév, talán nem szép dolog volt tőlem, hogy csak úgy minden szó nélkül becsatlakoztam hozzájuk, de mivel nem igazán volt közönség, így nem éreztem azt, hogy különösképp megzavarnám ezzel a produkciót. Jó, talán az egyik gitáros srác egy kicsit furán nézett, de gyorsan rámosolyogtam, majd énekelni kezdtem, hisz ezt a számot nem lehetett csak úgy némán végig hallgatni. Az egyik legjobb rock banda száma volt, a srácok ügyesen játszottak, és nekem is sikerült elkapnom a ritmust, így egész jól jött ki a dal, amibe a srácok jól bele is izzadtak.
- Hát nem is tudom, mit szólnátok esetleg hozzám? - kérdően tártam szét a karjaimat, s vezettem pillantásom egyik tagról a másikra. - Inkább csak háttérből énekelnék, de azt nagyon szívesen - tettem hozzá gyorsan, nehogy úgy érezzék, hogy főénekesi babérokra törekednék. Annyira azért nem tartottam magam jónak, viszont a vezető énekest kedvem lett volna kísérni, kicsit hasonló mód, mint most. - Stephen, igaz? Mi néhány órán már találkoztunk. Ti pedig? - kedves mosollyal odaléptem minden taghoz, hogy kezet fogjak velük. - Csúcs amúgy, nagyon jól játszotok, régóta zenéltek együtt? - kíváncsiskodtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Elmosolyodom és kicsit megemelkedik a bal szemöldököm is arra, hogy ovisokkal még nem volt dolga, de mindent el kell kezdeni egyszer. Jó, hogy vannak olyan tanárok ebben az intézményben, akik nem rögtön berúgják az igazgatói ajtót. Én megtettem, és nem feltétlenül vagyok erre.
- Én kevésbé lelkesen reagáltam ezt le annakidején, de megszerethető a dolog, tényleg. Én legalábbis nagyon megszerettem őket.
Pedig nem hittem volna, hogy azok után, hogy annyit idegeskedtem az egyetemen, hogy végre taníthassak, rendesen, fizetésért, majd letesznek az ovisokhoz, valaha is megszokom, de így lett. Minden bennem élő anyai vágyat és ösztönt kiadhatok náluk, és ez nagyon jó érzéssel tölt el.
- Azt hiszem, ezt a részt teljesen rád bíznám, hiszen már csak azzal is, hogy felvetettem, lenne-e kedved, kész programot tettél össze a lanttal és Orpheus-szal. Máris sok kérdésem van, de nem teszem fel őket, mert ott leszek a foglalkozásokon én is, és majd ott mindent meghallgatok, és tanulok és egy kicsit én is.
Pedig ilyenkor mindig bennem van az, hogy meséljen a beszélő, mindenről, amit témába hozott. Ez a múlt hozadéka, mivel sokáig nem ismertem a világot, még a mai napig képes vagyok rácsodálkozni a dolgokra. A kedvencem az, amikor a toast kenyér kiugrik a pirítósból. Szinte mozdulatlanul állok, figyelem, és amikor megtörténik, megpróbálom elkapni. Szerintem vicces, de amikor Barni egyszer rajtakapott, nagyon furcsán nézett rám.
- Mindenben segítek, mi lenne, ha összeraknál egy tervet, és utána azzal dolgoznánk, hogy óvodásra könnyítsük? Én mindig ezt csinálom, próbálom finomítani a dolgokat, amiket terveznék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az "eltorzult univerzumnál" megjelenő apró grimaszon kívül figyelmesen, nyugodt arccal hallgatom a levitást, ahogy kifejti álláspontját, miközben fel-felpillantok rá. Kezd egyértelművé válni, miért osztották abba a házba, amibe: szavain érződik, hogy most nem borítja el elméjét a pánik, a düh vagy a fájdalom. Átgondolt.
- Logikusan hangzik - mondom halkan, szinte beismerően. - Azonban egyáltalán nem érzem magam eltorzultnak, csak mert igyekszem kihasználni ezt az adottságot. - Jegyzem meg végül, mert nem bírom ki, hogy ne fűzzem hozzá. Persze, ha a saját... talán halálomat látnám, biztos máshogy vélekednék erről a tehetségről.
- Az egyetlen bökkenő ott van az elmélettel, hogy bár talán kicsit hosszabb ideig tudom elnyomni, mint te, előidézni magamnak nem tudom, csak azt érem el, hogy migrénem lesz egész nap. Sőt, a hangok és a színek hiányosak, nem úgy, mint nálad... Ha a pozitív érzés tényleg csak a képesség használatával járó eufória, az akkor sem azért van jelen, mert annyira képes lennék irányítani... - folytatom gondolatmenetét, miközben izgatottan, türelmetlenül, s talán kissé félve pillantok körbe, kutatva a környezetünket. Odaértünk már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Akármennyit is kutattam utána - kezdte lassan, mert még érlelte magában a szavakat -, arról sosem ejtettek szót, hogy valaki az ilyesmit magától volt képes elindítani. De metódusok vannak arra, hogyan tarts vissza. Mármint... én is rájöttem egy-két dologra. - A földet bámulta, úgy talált meg egy kavicsot, amit tologathatott a cipője orrával, a játszótér szélén, amit közben elértek. - És szerintem a kettő összekapcsolódik.
 Vett egy mély levegőt, hogy fel tudjon nézni, de még mindig nem Theodore-ra, bár testével felé fordult. A mögötte lévő ház előketjében terpeszkedő macskára fókuszált.
 - Nem hiszem, hogy... meg lehet állítani. Pedig úgy tűnt, amikor elkezdtem szedni a bájitalt. De valahogy kénytelen volt utat találni magának a látomás. Ha megtalálod, milyen módszerrel tudod visszafogni, akkor azzal egy időben be tudod lőni, mikor fog előjönni legközelebb. És akkor több lehetőséged van tanulmányozni. De őszintén nem értem, hogy te hogyhogy nem ezzel álmodsz folyton. - Elhallgatott kicsit, de azért hozzátette - Igazából erről nem is nagyon beszéltünk még, szóval lehet, hogy rosszul tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Tekintetem végül Zalánra emelem, miközben ismét magyarázatba fog. Gyomrom kellemetlenül süllyed, mikor igazolja eddigi ismereteim, mégpedig hogy kevesen beszéltek direkt előidézésről a szakirodalomban, ám kelletlenül bólintok, ahogy hallgatom.
Zalán folytatja, pillantásom pedig ismét körbehordozom, hogy aztán szemeim megállapodjanak magunk előtt. Lélegzetem hangtalanul reked bent. Figyelem a mászókát, amelyen most épp egy boszorkány csimpaszkodik.
A levitás szavai nem érnek célt, fülem zúgni kezd, ahogy agyam igyekszik befogadni a látványt. Jó pár pillanat telik el így, s talán a másik már mondandója végére is érne, mikor egy kéz landol a vállán.
- Zalán - mondom a nevét, s erőtlenül igyekszem szorítani a vállát. Érzem kezeim remegését, a fülemben pumpáló vért; saját hangom is már csak távolról hallom. - Segíts.
Tekintetem képtelen vagyok elszakítani a helyről, nem tudok elnézni, semmit sem csinálni; mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Olyan homályosak a képek, nem lehetek biztos benne...
Tagjaimat elkezdi átjárni a rettegés, és az őszi esték előszele.
- Zalán - motyogom figyelmeztető jelleggel, úgy kapaszkodva belé, mintha az életem múlna rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Annyira feszélyezte a téma, de muszáj volt kimondania, ami a fejében kavarog. Nincs más, aki ennyire értené, miről beszél. Mégis, nyökögni kezdett s mivel eddig nem mert ránézni a rellonosra, merőben meglepte, amikor hozzáértek. Pillantása a vállába kapaszkodó ujjakra szökött, aztán homlokát ráncolva bámult a fiúra. Érezte, hogy kiszökik a vér a sajátjából.
 Csak vázlatokban beszélték meg, mit várnak ettől az úttól. És mindketten tudták, hogy ez is benne van a pakliban, de... Theodore nem mondta el pontosan, mit akar csinálni, ha látomása lesz. Miben kell neki pontosan segítenie?
 Megfagyott a tanácstalanságtól és a rémülettől. Hiszen annak ellenére, hogy ismerte ezt az érzést... sosem látta, mi történik közben a valóságban. Ez az arckifejezés ismeretlen volt neki. Talán ez volt a legijesztőbb.
 Gyorsabban és kis adagokban kezde venni levegőt, hogy megemberelje magát. Kék tekintetét Theo szemére szegezte, pedig az már kiüresedett.
 - Nincs gond, csak koncentrálj. Nem... - eshet bántódásod, akarta befejezni a mondatot. Mekkora hazugság lenne ez az ő szájából. Ajkát frusztráltan szorította össze, mielőtt újra kinyitotta volna. - Ne veszítsd el az önuralmad. Csak képeket látsz, nem a valóság. Csak körbenézel, oké? Nincs semmi gond. Figyelj közben a hangomra.
 Ráfogott Theo alkarjára, egyrészt, hogy támogassa legalább ennyivel is, másrészt meg már szinte fájt, ahogy szorították őt.
 - Nincs gáz. Csak egy látomás, miért is lenne... - pusmogta hitetlenkedve, ezzel már inkább magát győzködve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az egyetlen valós pont Zalán válla; érzem pulcsija gyűrődését az ujjaim alatt. Tekintetem még mindig a játszótérre szegeződik, miközben szívem pumpál, s érzem a hideg fuvallatot a bőrömön... és a nap sugarait valahonnan távolról, halvány érintésként.
A levitás szavai távolról visszhangzanak a fülemben: koncentrálj, önuralom... Remegésem ténye lassan hatol át az elmémen, mint ahogy a felismerés is - most nem szabadna engednem neki. Most tilos... Zalán szavai alapján legalábbis így lehet.
Szemem nem vagyok képes lehunyni, hiszen már alig látom a napos teret, a fény éles tükröződése a fémjátékokon és a színek csupán néha vakítanak el, mikor bevillannak. Helyette saját térdemet látom, ahogy éjszaka magam elé bámulok. Érzem a feszültséget a csontjaimban, Zalán szavai pedig elmosódnak.
- Zalán - igyekszek tudatom felszínére törni, s kilökni a szót. Minden izmom megfeszül, miközben szorítom, s hirtelen egy érintést is megérzek magamon. - Meglátnak... így meglátnak...
Bogolyfalván vagyok. Hétvége van és fényes nappal. Arcom erőlködő fintorba torzul, érzem a reszketést. Nyikorog egy hinta a szélben... vagy valaki tényleg ül rajta, és a valóságot hallom?
A hideg levegőt melegség töri meg arcomon. Egyszerre érzem talpam alatt a kavicsokat, s a hideg padot, amin ülnöm kellene. A két világ összefolyik. Túl közel kerültek egymáshoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Feszült figyelemmel követte a másik minden rezdülését annak reményében, hogy érdemben tudjon reagálni rá. Ő már rég összecsuklott volna, a beszédtől meg elharapta volna a nyelvét. Lejjebb hajolt, hogy értse, mit motyognak neki, majd felkapta a fejét és körbenézett. Egy kislány koptatta a játszótér mászókáját, az anyja a tér túloldalán olvasott egy padon. Pár cipő kopogásának fordult utána. Bár a közelükben voltak, senki nem fordította még rájuk a tekintetét, lévén hogy Theodore lényegesen diszkrétebben szenved ilyenkor, mint Zalán.
 - Ne azzal törődj. Mit látsz? Próbálj körbenézni, ahol vagy.
 Részben azért mondta, mert tényleg kutatói szándék vezérelte ide őket, másrészt meg óvatosan próbálta mozgásra bírni a rellonost, hogy egy a közelükben lévő, árnyasabb fa alatti padra ültesse, anélkül, hogy kizökkentené a látomásból. A hóna alá nyúlt és csak pár lépéssel kellett megtámogatnia.
 - Szent szalamandra - motyogta a vérző orra láttán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az egész testem lüktet a félelemtől. Olyan lassan történik minden, csak... bámulok előre a tédemre...
A szavak furcsán, dobozosan érkeznek hozzám, értelmük később áll csak össze. Bámulok a térdemre, sokkal hosszabb ideig, mint szoktam, s valami megváltozik.
- Vér. - Talán nem is hallatszik, szinte csak tátogom. Lábaim mintha mozdulnának a valóságban, valamiben meg is akadnak, talán egymásban. Nem tudok annyira közel maradni a felszínhez, hogy figyeljek rájuk.
A cseppek sötétek a térdemen. Megpróbálom felemelni a fejem, és körülnézni, teljesen elszakadva a világtól, ami kevésbé érdekel. Ajkaim elnyílnak, mikor kissé élesebben látok, mint eddig.
A kép elnyel, s a világ megszűnik létezni körülöttem. Zalán érintése, hangja már nem jut el hozzám, ahogy testem megadja magát, izmaim elengednek, s már csak a remegés, a kifejezéstelen tekintet marad, egyre hevesebben vérző orrommal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Valamit motyogott neki, de már nem értette, mit is pontosan. Már nem csak a szeméről, de vonásairól is lepergetett minden kifejezést a vízió. Zalán visszafojtotta a levegőt, idegesen várta, mikor ér véget az egész, bár jobbja mikor felszabadult, azonnal a platánpálca markolatára fonódott, még úgy is, hogy ötlete nem volt arra, hogyan használhatná. Lázasan kattogott az agya, de nehéz volt bármi értelmes gondolatnak formálódnia úgy, hogy közben Theodore jövőbe révedő tekintetét figyelte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A fények ismeretlen sziluettje végre formát ölt előttem. A vér a maga egyszerűségében csörgedezik orrom alatt, s lassan a számat is eléri, hogy az államon törjön utat magának. Utcai lámpák fénye. Mintha egy mászóka lenne az... Szívem hevesen dobog, mikor ismét az alakra pillantok. Körmeim saját combomba mélyednek.
Ki tudja, mennyi idő telik el, mikor végre, mintha csak álmomból ébrednék, rezzenek össze, s veszek hirtelen nagy levegőt. Szédülök; fejem hátracsuklott valamerre, amíg nem voltam magamnál.
- Ne - csúszik ki, ahogy felpattannak a szemeim, de a fény hirtelensége megvakít, így azonnal visszacsukom őket.
- Hogy basznád meg - káromkodok frusztráltan, ám mivel még fél lábbal egy másik világban járok, nem több ez kósza suttogásnál.
Egészen biztos vagyok benne, hogy szívrohamot fogok kapni. Légzésem gyors tempója még inkább fokozódik, hiába van már vége, hiába nem kell tartanom a saját súlyom. Még mindig érzem a csontjaimig hatoló hideget.
- Zalán - motyogom, úgy látszik, neve mostanra mantrámmá vált. Mivel még nem nyitottam fel a szemem egy pillanatnál hosszabban, abban sem lehetek biztos, hogy nem hagyott faképnél. Nagyon hideg van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A balettvizsgájára indul, ami nem kevés okot ad arra, hogy izguljon. Már jóval a vonat érkezése előtt kiér az állomásra. Vállán a sporttáskája, benne minden cuccával, ami az órára kell. Előző nap egész délután gyakorolt, vacsora után pedig erősített és nyújtott két órát. Nem akarja a véletlenre bízni a sikerét. Egy csoportos és egy egyéni koreográfiája is van, s mindkettőben a maximumot szeretné nyújtani. Legalább szombatra tették a vizsgát, így az iskolai órákat nem kell végig ülnie. Ez mindenképpen nagy súlyt vesz le a válláról. Sokkal nagyobb energiával futhat neki a vizsgának. Jobban izgul, mint bármelyik iskolai vizsgájáért.
Valahol a táskája mélyén nyomorog egy szelet csoki és egy sajtos szendvics is, amit reggelinél rakott el. Nem sokat evett, egy pohár narancslén kívül csak egy banánra bírt nézni, amit az állomásra menet rágcsál. Csak azért próbálja legyűrni, mert tudja, szüksége van az energiára. A többi ételt is ezért hozta el, bár nem hiszi, hogy képes lesz a vizsga előtt megenni.
Kidobja a banán héját, s belép a váróterembe. Talál bőven szabad helyet, így a maga melletti székre táskáját is le tudja rakni. Egyenes háttal, lábát lóbálva ül a széken. Fejét kicsit felemeli, mikor a hangosbemondó megszólal, bár sejti, hogy még nem a Budapest felé tartó vonatról van szó. Csinos kis órájára pillant, s ingerülten sóhajt egyet. Szeretne már túllenni rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Basszus a zsák - nézek Grétára elkerekedett szemekkel. Igen, én azt szépen elfelejtettem, és ott is hagytam. Visszamennem meg már teljesen esélytelen érte.
- Szerinted itt lehet kapni olyat? - húzom el a szám. Néha... igazán nagy ritkán... irtó szerencsétlen tudok lenni. Természetesen önhibámon kívül.
- De most gondolj bele, ha neked is éjjel-nappal a falon kellene lógni, és nem is nagyon tudnál sehová se menni, körülötted meg zajlik az élet, te mivel ütnéd el az időt? Igazán nem okolhatók érte, és olykor viccesek is... szerintem jó, hogy vannak. Na meg... minden pletyka három napig tart - próbálom békíteni, persze azt is megértem, az sem kellemes, ha épp te magad vagy porondon.
- Én ahogy látom a féltékenység a legroszabb, ami az emberrel történhet. Mondjuk egy olyan magabiztos emberrel, mint Bella, aki látszólag teljesen rendben van magával. Tudod, a féltékenység az olyan, hogy szembesülsz azzal, hogy van valami másban, ami miatt a te helyed meginoghat. Szóval lehet nálad tényleg csak, de ha megkérdezném Doriant, ő már nem azt mondaná, csak ennyi - próbálok én itt bölcselkedni, de tapasztalatom ezen a téren a nullához tendál, szóval lehet csak én definiáltam rosszul a féltékenységet. Minden esetre Bellának akkor is van oka aggódni, mert Gréti is van olyan szép, mint ő, és vele ellentétben, a másik eridonos még kedves is.
- Nem kedvelem. Tudom, most aztán hazavágom a kliséket. A ruhái menők, a neve nem semmi, de kitörölheti vele, ha ő közben ilyen. Még az utánfutóiról is lerí,  csak azért lógnak vele, mert nélküle el lennének veszve - húzom el a szám mosolyogva, de a tényen ez mit sem változtat. Én ellenzem, hogy másokat csak úgy szekáljunk meg bántsunk, és nem is érzem, hogy attól menőbb lennék, hogy belerúgok valakibe.
- Naná, anyus is nyugodtabb lenne. Hadilábon áll azzal, hogy járkálhatok-e egyedül, vagy szerezzen mellém valakit, aki kísérget. A fejemhez vágta, sokkal könnyebb volt neki, mikor még csak gügyögtem - forgatom meg a szemem, mert nem tehetek róla. Na meg én igazán próbálok jó gyerek lenni, és nem bajba keveredni, még akár büszke is lehetne rám.
- De ugye tudod, hogy ez nem mehet így a végtelenségig? Nem mentheted meg mindig a fenekét. Meg kell tanulnia felelősséget vállalni a tetteiért, mert amíg csak azt látja, teljesen mindegy mit csinál, a tesója úgyis kihúzza a szarból, addig... nem hiszem, hogy fog ez változni. Mármint semmi közöm hozzá, meg ilyenek - teszem fel a kezeim védekezően, mert nem akarok én beleszólni, meg itt nevelési tanácsokat osztogatni, épp csak csekélyke tapasztalataim egyikét osztom meg. Aztán pedig a telefonom nyújtom, miután megnyitom a felvételt.
- Töröld ki nyugodtan, nem szoktam másolgatni - mosolyodok el, ezzel is lezárva a témát. Nekem nem kell bocsánatot kérni, hisz nekem csak a telefonomba esett kár, ami anélkül is elő szokott fordulni, hogy más rásegítene.
- Részvétem - halkan, szomorúan szólalok meg a történetet hallva. Én áldom Merlint, hogy nekem ilyet még nem kellett átélnem. Minden rokonomhoz nagyon tudok kötődni, így belegondolni se merek, mi lenne, ha valamelyikük nem lenne.
- Talán ha elmennétek Rileyhoz? - óvatosan teszem fel a kérdést, hisz ő tud nekik segíteni, már ha lehet ezen egyáltalán.
- Neeeeem, olyan innit, ami a kezedben van - nevetem el magam, és az ötletét hallva, fel is csillan a szeme.
- Palacsintát, bármennyit meg tudok enni, menjünk... vagyis... előbb elszaladunk Zenkőékhez? Nem akarok így szaladgálni, mert mi van, ha más is észrevesz - hirtelen eszembe jut, hogy a ruha az bezzeg még rajtam.
- Ááá ne hidd, velem se egyszerű - nevetem el magam, mert valahol jól esik, amit mond. Azonban én is kamasz vagyok, és anyámnak is megvannak velem a problémái.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ugyanúgy szakadt fel a sóhaj belőle, mint amikor ő is megébred a rémálomból. De most inkább megkönnyebbült, minthogy tragikumként élte volna meg.
 - Nem, nem szeretném - próbálta tompítani Theo ingerültségét és ezzel egyidőben végképp nyugalmat erőltetni magára. Vagy legalábbis valamiféle összeszedettséget.
 - Itt vagyok, nyugalom - döntötte végül egyik vállát a padnak, úgy méregette a rellonos arcát. Nem akarta további beszéddel traktálni, az sem volt biztos, hogy már újra képes lenne felfogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Valamit hallok magam mellől, a szapora légzésem és a szívem dobogása azonban megakadályozza, hogy kivegyem a szavakat. Az akaraton, a hirtelen felinduláson túl a félelem is dobol az ereimben, ahogy torkom is összeszorul. A kezeim mintha még mindig át lennének fagyva egy kissé.
- A kesztyűm... - motyogom, ahogy legalább ez a felismerés bevillan a semmiből, ám ennél részletesebb magyarázatra már nem futja. Lehunyt szemekkel kapkodom a levegőt.
Végre elhatol a tudatomig a levitás hangja, mire a gyors lélegzeteket egy sóhaj szakítja meg. Nem hagyott itt, ez jó jel.
- Ah... akkor jó. - Bár vállaim nem ereszkednek meg megkönnyebbülésem jegyeként, azok továbbra is feszesek, de hangomon talán érződik valamilyen hála és megnyugvás, még ha ez utóbbi nem is túl erősen.
Remegő kezemmel az orrom felé kapok aztán, szinte ösztönösen, és érzem is a nedvességet a tenyeremen. Ez, úgy néz ki, nem pár csepp lesz... Így, a vért eltakarva próbálok levegőhöz jutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Halovány mosoly jelent meg egy pillanat erejéig szája sarkában. Nem emlékezett, mikor volt utoljára, hogy az ő jelenléte adna valakinek nyugalmat. Persze, segítő kezet számtalanszor nyújtott a barátainak, de soha nem gondolta magáról hogy önnönmaga biztonságot jelenthetne valakinek. Szerette volna, ha így lenne. De most már ott tartott, hogy nagyobb adóssága volt szeretet és bizalom terén barátai felé, mint valaha.
 - Mi van vele? - kérdezte értetlenül, s amint észrevette, hogy Theo már nem csak az oxigénhiánnyal küzd, egy zsebkendőt kotort elő a zsebéből s kérés nélkül a fiú kezébe nyomta.
 - Változott valami abban... amit most láttál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A kérdésre egy aprót igyekszem bólintani, jelezvén: felfogtam az értelmét. Pár kör oxigént még mindenesetre megvárok, eközben kerül a kezembe egy zsepi.
- Kösz, köszi - ismétlem meg, biztos ami biztos, miközben az orromhoz emelem. - A kesztyűm... nem viszem magammal. - Magyarázom a másiknak halkan. - Annyira fázik a kezem... azt hiszem, siethetek, mikor odamegyek. Valamiért. - Persze, ez az áttörés a nagy semminek felel meg, de mégis fontosnak tartom.
Aztán kérdésére ismét felrémlik előttem a kép emléke. Sóhajtok.
- Igen - bólogatok is. Gyomrom görcsbe rándul. Talán még kissé le is sápadok. - Véres voltam. És láttam... mindent jobban láttam. A mászókát, meg... a lámpákat... - Lassan csóválom a fejem. - Adj már egy kis vizet, légyszi...
A szédülés még nem múlt el teljesen, de kezem kikutatja Zalán bármilyen elérhető közelségben lévő ruhadarabját, így bele tudok kapaszkodni erőtlenül; hátha ez segíteni fog a fentben és a lentben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az eleje még nem hangzik annyira baljóslatúan, így figyelmesen várt. Tudta, hogy ennyivel nem lesz letudva. És igaza volt.
 Még arra sem reagált, hogy Theo a kabátjába kapaszkodott, gondolatai kötötték le most már minden figyelmét.
 - A hidegen kívül nem éreztél mást? Nem volt fájdalom? - faggatózott tovább, fel sem fogva, mit kértek tőle. Lázas tudásszomj hajtotta, ami talán betudható a szfinx erényeinek is, de abban a pillanatban talán nem volt ez több puszta kétségbeesésnél. Theodore élményéből merítve a saját látomásaira is képes lesz másként nézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A fejem még nem fáj vagy lüktet, ám biztos vagyok benne, hogy estére ez is be fog köszönteni. Most csak Zalán hirtelen nekem szegezett kérdése hasít a fejembe, s még valami - majdnem ugyanaz a nyikorgás üti meg a fülem, mint amit az imént hallottam.
- Fájni... fájni nem fájt semmim, csak nagyon fáztam. - Csóválom a fejem. Miért vérezhetek...? Ismét kiráz a hideg. - De színeket sem láttam ugyanúgy. Még mindig... hiányos. Attól még... fájhat, azt hiszem...
És ahogy ezek a szavak elhagyják a számat, úgy kezdem felfogni a dolog súlyát. Vér... vérzek, mikor itt vagyok. Vagyis itt leszek.
- Zalán, mitől vérzek? - Kérdem félelemmel a hangomban. Nem mintha ő meg tudná adni erre a választ... De talán ő is bevethetné a képességeit egyszer, és kideríthetné nekem, igazán örülnék neki.