Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.

Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.

Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=851357#post851357][b]Bornemissza Bence - 2022.08.19. 20:43[/b][/url]

A Vezér elküldte egy hadműveletre. Őt! Teljesen egyedül. Szednie kellett hát a csirkelábait, mert elkésett a kijelölt helyéről. Pedig milyen nagyon fontos feladata volt…. Marci azt mondta, hogy amíg a többiekkel elosztják a csoki golyókat, addig neki kell őrt állnia a sulinak a sarkán, nehogy valaki elirigyelje tőlük. Sőt, ha jl végzi a dolgát, talán ő is kapni fog a zsármányból. Mi ez, ha nem megtisztelt feladat? Csak aztán… meghallotta az ismerős, kapkodós levegővételt. Lenke ugyanígy szokott pihegni, amikor a mocsárszörnyekkel vívnak csatát, ezer közül felismerte volna. Eléd bármikor bevetődött volna, hogy megmentse. Szóval feladat ide vagy oda, de bekukkantott a félig nyitott ajtón.
Eleinte nem akart sokáig maradni, sőt! Feladata volt. De aztán olyan szépen forgott Lenke, hogy azon kapta magát, hogy egyre beljebb lopódzik. És bizony abban volt ő a legjobb, ezért volt Csali.
- Nagyon szép volt - szólalt meg félénk hangon. Általában csak távolról csodálta a szőkeséget, talán most szólt közvetlenül neki először. Még szíve is olyan hevesen dobogott, hogy majd ki akart szakadni a mellkasából miatta. - Ügyesen táncolsz. Nekem két bal lábam van - próbálkozott tovább Bence egy félénk mosoly kíséretében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=851958#post851958][b]Podlovics Yulia Lenke - 2022.08.30. 09:23[/b][/url]

Nem vette észre, hogy már nincs egyedül, hogy figyelik. Képes volt teljesen belefeledkezni abba, amit csinált, kizárni a zavaró tényezőket. Minden idegszálával csak a táncra figyelt. Mikor megpihent sem nézett hátra, Bence jelenlétéről egészen addig nem tudott, míg a fiú hozzá nem szólt. Lenke összerezzent, nem számított társaságra. Gyorsan fordította hátra a fejét, zavarodva nézett társára.
- Hát, köszönöm - bólintott. Szerette, ha dicsérik, most mégis inkább lett volna egyedül, szívesebben folytatta volna a gyakorlást. Ám Bence a teremben volt, beszélt hozzá, és a lányka sejtette, hogy nem fogja egyhamar otthagyni. - Nem lehet mindenkinek érzéke hozzá - vont vállat, miközben kecsesen felállt. - Ha mindenkinek menne, akkor nem emelné ki semmi a táncosokat. Egyébként meg lehet gyakorolni. Ha eleget gyakorol az ember mindent meg lehet tanulni. - Az másik kérdés, hogy Lenkénél a gyakorlás sokszor kemény, önpusztító folyamat tudott lenni. Nem mindig figyelt arra, ha elfáradt, ha nem bírná tovább, addig ment, amíg nem érezte azt, hogy elérte amit akar.
Lehajolt a kulacsáért, ivott néhány kortyot. Szúrós szemmel méregette Bencét, nem értette, valójában mit keres ott a srác. Csak annyi tudott, hogy ő gyakorolna, a másik pedig épp megzavarta ebben. Fáradt volt és csalódott, ilyenkor pedig nehezen bánt az emberekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=851961#post851961][b]Bornemissza Bence - 2022.08.30. 10:58[/b][/url]

Tenyere izzadt, ahogy egyre beljebb lépkedett. Annyira zavarban volt, mint mikor látogatók jönnek a nagyijához, és jól kell viselkednie. Egyetlen rossz szó, és egy hétre elveszik tőle a köveit. Azok nélkül meg igazán meg van lőve.
- Persze hogy nem, de... - lépett még egy kicsit feljebb a fiú, mintha csak erőt merített volna abból, hogy a lány nem egyértelműen utasította el. - ...tudtad, hogy a tánc az egyetlen dolog, amit minden élőlény művel? Például a méhek. Vagy a madarak. Külön rituáléjuk van. Egészen más, mint a mi táncunk, de... ha nekik megy, nekem is mehet, nem? - kérdezte bizakodva, végig úgy beszélve, mint aki fél, hogy rosszat mond. Bármit megtenne, hogy Lenke elfogadja barátként, és nem csak mint a csapat csali tagját. Szeret az lenni, mert így mindig a felsőbb évesekkel lóghat, de közben egészen nehéz elfogadnia, hogy mindig ki van hagyva a jó dolgokból.
- Segítesz nekem gyakorolni? Tudom, hogy nem lehetek olyan jó, mint te, de... talán táncolhatnánk együtt - vetette fel. A nagyszülei biztos örülnének neki, hiszen folyton azt mondják rá, hogy olyan nádszál, és kéne egy kis izom rá. Próbálkoztak is már sok mindennel, de mindnek ugyanaz lett a vége. Sokkal biztonságosabb a szobában maradni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=852813#post852813][b]Gófitz Dániel - 2022.09.17. 23:37[/b][/url]

Nem mindenkinek jön könnyen az elhatározás, hogy szakemberre van szüksége. Persze, érezzük, hogy nincs valami rendben, de ahhoz be kell tudni magunknak is ismerni, hogy egyedül kevesek vagyunk, ami nem mindig könnyű. Meg aztán... ott vannak az előítéletek, hogy aki pszichológushoz jár, az biztosan problémás. Ezzel Dani is szembesül, néha olyan bugyuta kérdéseket tesznek fel neki a szakmájával meg a kis betegeivel kapcsolatban, hogy elszörnyülködik az emberi butaságon. Igaz, az évek alatt már megtanulhatta volna, hogy mire számíthat, de akkor is igyekszik realistán, de mégis némi pozitív szemlélettel kezelni a körülötte lévő világot.
Hamarosan érkezik az első négyszemközti ülésre egy Lenke nevű leányzó. A tanárai vették észre, hogy már valahogy nem a régi, mindemellett nagyon sok terhet vállal magára: nagyon komolyan veszi a táncot és mindenhol próbál maximálisan helytállni. Az orosz származású balerinák élete mindig is nagyon kemény volt, sejthetően Lenke sem kivétel ez alól, hiába itt él. Azonban nem sokat meséltek a tanárai a kislány pontos családi múltjáról, így ezt tőle kell megtudnia. Azt hallotta, hogy a lány is azon emberek csoportját erősíti, akik nem szívesen vették rá magukat arra, hogy pszichológushoz járjanak.
Szerencsére a tanárok figyeltek rá és bátorították, így hamarosan megérkezik a kijelölt időpontra. Az egyik nevelői szobát jelölték ki Daninak arra, hogy fogadja a gyerekeket. Egyelőre még nincs túlzottan kidekorálva, de már tett föl néhány rajzot, hozott pár játékot meg persze a rajzfelszerelése is megérkezett a szokásos tesztsorok mellett. Még nem volt ideje nagyon berendezkedni, hiszen csak egy hete van itt, de az már bizonyos, hogy a szoba elrendezése így nem lesz jó. Nem elég barátságos, nincs elég nyitott tér. Ezzel a régi tanári asztallal olyan, mintha egy osztályfőnöki elbeszélgetést akarna tartani odafentről. Fotelek kellenek, színek, olyan terek, ahogy szívesen van az ember és szívesen nyílik meg. Mindenképp beszélni fog erről az igazgatóval. A csuklóján lévő órára pillant, most már bármikor megérkezhet Lenke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853492#post853492][b]Bornemissza Bence - 2022.09.29. 12:41[/b][/url]

Régen utálta az ebédszünetet. Általában az udvaron vagy a folyosón evett inkább, de mostanra már lettek barátai, és ez mindennél többet jelentett neki. Igaz, hogy a maguk furcsa módján kezelték, de sosem volt egyszerű eset. A nagyszülei is mindig azt mondják neki, hogy csak keressen egy társaságot, akik elfogadják. Főleg olyan múlttal, amije van. Ezt nem igazán értette, de nem is kellett neki.
Azonban aznap megint egyedül lépett be a helyiségbe. A többiek biztos titkos megbeszélést tartottak, amire őt nem hívták meg, mert hát nem mindig szokták. A túl kicsi még ezekhez, legalábbis ezt mondják. Ő nem érzi így, és legszívesebben mindig menne, dehát azt se tudja hova kéne. Szóval csak halkan leült egy kevésbé zsúfolt helyre - vagyis üres asztalhoz -, és elővette az uzsonnás dobozát. Amellé lerakta a kis köveit is, amiket a mai napra hozott magával, hogy jobb hangulata legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853495#post853495][b]Martai Erika - 2022.09.29. 13:01[/b][/url]

B e n c e
Éhesen kordul meg a gyomra, már ezelőtt, hogy a csengő felhangzana. Nagyot sóhajtva temeti unatkozó arcát tenyerébe, még végighallgatja Denis utolsó szavait, a házit, a házi elfelejtése esetén alkalmazni kívánt büntetést, ésss... Már csúszik is ki a padból, ebédes tatyiját megragadva. Nem vár meg senkit, az éhség hívó szava bármilyen bajtársi vagy szociális köteléknél erősebbnek bizonyul, a kantinig meg sem állva dobja le magát, hogy aztán csalódottan fintorodjon el az elcsomagolt répára, uborkára és sajtra pillantva. Nemáár.
Újratervezés. Egy pillanattal később már ismét talpon van, tekintete végigszalad a gyerekek között, majd Bencét és legfőképp Bence uzsonnásdobozából előkerülő NUTELLÁS SZENDVICSET meglátva elstartol. - Szia, eszünk együtt? - vágja le magát a fiúval szemben, és nagyot nyelve nyitja ki a dobozát. - Mit szólnál ha elfelezném veled az ebéded? - nos, egyébként, Ercsit ismerve ez még nem is egy rossz ajánlat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853496#post853496][b]Bornemissza Bence - 2022.09.29. 13:18[/b][/url]

Ijedten húzta be a nyakát, amikor valaki lepattant mellé az egyik székre. A visszatartott levegőt elégedetten engedte ki, és kicsi kacsójával nyúlt ki a kövekért, amiket kitett. A köveihez más nem nyúlhatott hozzá, mert akkor nem fejtik ki rendesen a hatásukat.
- Szia, persze - mosolygott zavartan. Általában ő a hallgató fél volt, így a hangja kicsit magasabb is volt, mint a megszokott. Ezek a társasági dolgok nem igazán mentek neki, de nem akarta elszúrni. Erika a barátja. Legalábbis ő is szokott velük lógni, szóval... - Miért ne - bólintott, és a lány felé csúsztatta a dobozt. Szimplán csak azért, mert nem tudta a lány hogyan gondolja az elfelezést. Övé a teteje, a lányé az alja, vagy eltépik, de akkor meg tiszta trutyi lesz. Egyszerűbb az idősebbre bízni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853499#post853499][b]Martai Erika - 2022.09.29. 13:26[/b][/url]

B e n c e
A köveket nem piszkálja, úgy ül és teríti ki maga előtt a dolgait, hogy ne érjen hozzájuk. Nem tudja ugyan, hogy pontosan mit jelentenek a fiúnak, de ő sem szereti ha mások tapizzák a cuccait. No meg nem ehetőek, így Ercsi fókuszán igencsak kívülre kerülnek.
Nem pont erre a válaszra számított, Bence készségessége egy pillanatra megakasztja a gondolatmenetében. Nem kell alkudoznia, nem kell fenyegetőznie... Lehet, hogy ma nem hívják be hozzá Zsófit elbeszélgetésre? - Oh, köszi. Jó étvágyat! - A döbbenet még látszik egy pillanatra az arcán, de gyorsan megrázza és feltalálja magát, a szendvicset megragadva jókorát harap belőle, elégedett mosollyal, rág, rág. Rágása egyre lassul, sőt, meg is áll, a felső kenyérszeletet megemelve kukkant és szimatol be alá, de ennek nagyon - nincs nutella szaga. - Keserű dörmögéssel nyeli le a falatot, és még kérődzik kicsit a szájában maradt ízre. - Mmmh, mégsem kérem. Mi ez?
Ercsi teljesen értetlen, ahogy lassan visszatolja Bence elé az ebédet, és az íz eltűntetése érdekében saját dobozából, savanyú ábrázattal vesz elő egy szál répát. Most komolyen egészségeset kell ennie? Már nincs kedve asztalt váltani, ha egyszer letelepedett valaki mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853505#post853505][b]Bornemissza Bence - 2022.09.29. 14:42[/b][/url]

Úgy nézte a lány mozdulatait, mint a támadni készülő macska. Na nem azért, mert a kajáját védte, azt önként és dalolva odaadta volna egy barátnak, sokkal inkább a kisebb kincsei miatt. Ráadásul ma nála volt a hópehely obszidián is, ami mindennél fontosabb volt a számára, hiszen csak azzal tudott varázsolni. A mai vizsgájára hozta be.
- Nutella? Nem, allergiás vagyok a tejre - jelentette ki a fiúcska egyszerűen megvonva a vállát. Bár ha őszinte akart lenni, néha a csapat szerzeményeiből szokott venni ő is, és egyszer-kétszer volt benne csoki is. Akkor nem lett semmi baja, de lehet a Nutellától lenne.
- Öhh... - lepődött meg, amikor a lány nemes egyszerűséggel beleharapott a kenyerébe. Most azt kéne megennie? Ő nem így értette a felezést, az biztos.
- Azt hiszem gombás hummusz - nézett ő is a kenyér belsejébe, hogy meg tudja állapítani. Kicsit sajnálkozó feje volt, ahogy arra gondolt, hogy a másik mekkorát harapott a szendójából, és még csak nem is tetszik neki. Pedig a gombás ízesítés az egyik legjobb.
- A hummusz nem jó, de a répa igen? - kérdezte hitetlenkedve, miközben kezében körbe-körbe táncoltatta a kenyeret, hogy kitalálja, hol harapjon bele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853508#post853508][b]Martai Erika - 2022.09.29. 15:04[/b][/url]

B e n c e
- Úristen - mered maga elé egy pillanatra döbbenten. El sem tudná képzelni az életét nutella nélkül. Allergia? Hát inkább vakaródzna egész nap, meg lenne tele piros pöttyökkel, de nem tudná elviselni, ha korlátozva lenne. - Ugye nincs olyan, hogy cukorallergia? - jobb tisztázni a dolgokat, de azért ne aggódj Erika, ha olyanod lenne, mostanra már biztosan tudna róla mindenki. De tényleg mindenki.
Bűntudat nélkül szolgáltatja vissza a megcsonkított szendvicset, ami persze, nem szép dolog, és fordított esetben ő sem örülne neki, ha az övét vennék el (igen, már tanárai hangján szólalnak a feddések odabent), de hát... Nem így történt. Nincs miért balhézni. Bence pedig amúgy sem tiltakozott! Teljesen korrekt volt a megállapodás.
- Akkor nem szeretem a gombás hummuszt. Pedig olyan jól nézett ki - konytyul le szája két széle. - Hát a répa édeeees. Persze, nem annyira mint a nutella, de ez is több mint a semmi! Viszont az uborkát biztosan meg nem eszem - borzong meg a kis szeletekre nézve. - Kérsz? - fordítja hirtelen ötlettől vezérelve Bence felé, és itt hördülnének fel a háttérben a tanárok gyönyörűségükben; de ne szokjatok hozzá. Ő nem enné meg, csak azért kínálja fel. Nem mintha engesztelni akarná a fiút. Ercsi? Kizárt. Még a végén valamilyen szociális érzékenységnek adna tanúbizonyságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853510#post853510][b]Bornemissza Bence - 2022.09.29. 15:24[/b][/url]

Kicsit elneveti magát a lány reakcióját, amitől két oldalt megjelennek a kis gödröcskéi. - Nem hiszem - ingatta a fejét, bár őszintén, fogalma sem volt róla. Hát ő is imádja a tejet, fránya az allergiájába. Biztos ez is családi ökörség. Anyukája is az volt, csak a dióra. Egy fokkal kellemesebb. Bár biztos, hogy akkor meg azt szeretné annyira.
- Sajnálom - nézett bűnbánóan a lányra a kisfiú, mintha az ő hibája lenne. Végülis, tényleg az övé volt. Meg az allergiáé. - Mhüümm - bólintott, és elvett pár szeletecskét az uborkából. Megtanították ám neki, hogy nem szabad mind. Hiszen az a lány étele.
Bekapott egy szeletet, és a zsebében kezdett el kutakodni. - Köszönöm - nyújtotta ki előre a mancsát, amiből a zsebpiszok mellett egy málnás cukorka foglalt helyet. - Későbbre raktam félre, de a tiéd lehet - ajánlotta. Nem is rossz annyira ez az ebédszünet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853512#post853512][b]Martai Erika - 2022.09.29. 15:52[/b][/url]

B e n c e
A megnyugtató szavak elégedett békét csempésznek a kis terrorista gyermeki szívébe. Persze, nem mintha csak azért, mert Bence nem tud róla, ne létezhetne ilyen betegség, de a tájékozódási források megbízhatóságát ellenőrizni nem az előkészítőben tanítják az ember lányát. - Jó.
Hát, ő is sajnálja, de inkább azt, hogy nincs édessége, nem azt, hogy az ilyen fura dolgokhoz nem fűlik foga. Bólint hát csak, és gyorsan, nyuszimód magába ropogtat egy kis répát, jobb híjján. Látványosan nem nyúl az uborkához, szóval a fiú nyugodtan vihetné, de rátukmálni sem fogja. Észre sem veszi. Az ő szemében az uborkadarabok megszűntek létezni. Pusztuljatok. Jó, amíg nem gyerekekre néz ezzel a gyilkos pillantással, mert addig Zsófi is nyugodtan, folyamatos csuklás nélkül dolgozhatja végig a napot. - ÚÚÚÚÚÚÚÚ - harsan fel a boldogság fanfárkórusa, egy tüdőbe sűrűsödve. Ercsi arcán teljes boldogság tündöklik fel, ahogy holmi piszokkal közel sem törődve veszi át a cukorkát, vidáman őrizgetve a tenyerében. Gyorsan megrágja és lenyeli a már elvett sajtdarabkát, és már dobja is szájába a málnás csodagolyót - mennyivel jobb, istenem! A legédesebb cukorka, amit a héten evett! Talán a jószándék ízesítette meg ennyire, amire merni sem számított. - Köszönöm Bence!
Nem olyan szavak ezek, amik csak úgy mindennap kiszöknek a száján, de most, a cukorkával együtt olvadozva, teljesen komolyan gondolja. Az ebédjét már el is engedte, innentől kezdve amíg csak tart, ezen fog nyammogni. Biztosan nem tér vissza dobozának tartalmához. - Milyen órád lesz ezután? - hümmögi maga elé a cukorkára koncentrálva, picit még jobban a fiú felé bökdösve a dobozt, vigyázva rá, hogy ne pöcköljön le egy követ se a művelet közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853520#post853520][b]Bornemissza Bence - 2022.09.29. 19:58[/b][/url]

Hatalmas mosoly jelent meg a pofiján a lány reakciójától. Hát mégiscsak barátok, ő pedig mindig örül, ha segíthet valakin. Akár csak egy cukorkényit is. Tovább forgatta a szendvicset, és végül úgy döntött nem veszi figyelembe, hogy az a lány szájában volt. Elindította a sajátja felé, de az utolsó pillanatban meggondolta magát, és inkább egy olyan részre harapott, ahol Erika nyelve nem járt. Igen, ez lesz a jó metódus: körberágja a harapást.
- Azt hiszem tánc Tánya nénivel. Neked? - kérdezett vissza. Voltak érdekes tantárgyai, de a felsőbb éveseknek még inkább azok voltak. Például a kviddics alapjai. Bár ő nem játszana, de izgalmas tűnik a kispadról. Sok szabály meg stratégia. A kövei biztos szerencsét hoznának a csapatnak.
- Szoktatok varázsolni? Sokat? - kérdezte félve. Hasa görcsbe rándult már csak a gondolattól is, hogy minden órán bizonyítania kelljen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853522#post853522][b]Martai Erika - 2022.09.29. 20:11[/b][/url]

B e n c e
Nem veszi észre mekkora fejtörést okozott a közvetlen beleevéssel, elvégre ő valahogy sosem akadt fent ilyesmin. - Ah, az jó - bólint a válaszra, mert bár ő maga nincs annyira oda a mozgós tárgyakért (kivéve persze ha utána sütivel pótolhatja a bennsőjében érzett ürességet), Tánya néni cuki, és igazából szinte mindenki szereti. Ercsi bevallottan jobban élvezi amikor matekot tart nekik, olyankor szárnyal igazán, csak úgy dobálja a válaszokat, lelki szemei előtt pedig peregnek a galleonok amiket majd felnőve ezzel a tudással keresni fog. - Töri, asszem, de a teremben hagytam a cuccaimat - mélázik hangosan, állát két tenyerébe támasztva. Majd lelesi a többiek padjáról, hogy melyik füzetet kell elővennie. Elhozta? Reméli elhozta.
- Hát, igazából nem. Vagyis nekem pont, hogy keveset. Azt mondják a tanodában sokkal többet fogunk, azt nagyon várom. Meg a saját pálcámat. Itt csak olyan korlátozott gyakorlósokat ad Keserű bácsi, és csak néha-néha. És azt is kölcsönbe. - Pedig mennyire hazavinné, hogy a semmiből cukorkákat varázsolhasson!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853525#post853525][b]Bornemissza Bence - 2022.09.29. 20:56[/b][/url]

Egy pillanatra maga elé meredt a fiú, aztán félve Erikára kapta a pillantását, majd vissza a szendvicsre. - Elkísérhetlek, ha szeretnéd - ajánlotta fel. Ő csali. Mindig fel szokták ilyesmire használni, sőt. Marcinak nem egyszer kellett magától elmennie a tancuccáért. De barát, szóval örömmel megtette.
A lány minden szavát itta, kicsit félve gondolt a nagy tanodára, mert hát ott aztán pláne sokat kell majd használnia az erejét. Ő meg találja ki hogyan fog működni neki. - Igen, szerencsére - szaladt ki a száján, majd elé is kapta a kezét. - Mármint nem úgy értettem, örülök, hogy ti tudtok varázsolni, vagyis hogy fogsz majd tudni. Ha a tanodába mész - magyarázkodott, és halkan szusszant egyet, ahogy visszaejtette a szendvicsét a dobozába. Keze az egyik kristályért nyúlt, és óvatosan megfogta. - Én enélkül nem tudok. A mama szerint túl kevés bennem a képesség - nézte a fehérséget, mintha csak abban keresné a választ. Ma is alig volt képes a varázslatra. Persze, elnézik neki, mert kicsi, de... nem hiszi, hogy ez jobb lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=853526#post853526][b]Martai Erika - 2022.09.29. 21:13[/b][/url]

B e n c e
- Jó, de előbb ebédelj meg nyugodtan - von vállat, a hosszú szünetben úgyis ráérnek tekeregni, az is lehet, hogy a többiekbe is belefutnak valahol, valami tervezgetés közben. Hátha tudnak adni neki valamilyen gyors megbízást, amivel hozzájuthat a délutáni nasijához! Igen, ez egy tökéletes terv, még el sem olvadt a cukorka a szájában, már a következőt keresi.
Tenyerein támaszkodó álla fölül svenkel oldalra tekintete a fiúra, felhúzott szemöldökkel. Már épp kérné is a magyarázatot, ám az magától érkezik, mire a homályos megfogalmazásra összeszaladnak a szemöldökei. - Nem értem. - Kotyogja közbe az egyik legkevésbé kedvenc mondatát, de a további információk nem is várattatnak cserébe sokat magukra.
- Óóóh - világlik fel a lány szemében némi értelem. - Hát akkor majd olyan varázslatokat csinálsz, amiket tudsz. Vagy szereznek neked még több ilyen követ, ha egy van, biztos van több is - basic logika Ercsi módra. - Vagy bájitalokat főzöl. Vagy sárkányokat szelidítesz - folytatva egy gyors vállvonás kíséretében. Ő sosem fordult a veszteségek felé nagy drámával, inkább mindig is azt nézte, milye van helyette, amivel pótolhatja. Ha lenne szociálisan elég érett hozzá, valószínűleg Bencének is inkább így fogalmazná meg, mintsem tárgyilagos felsorolással, de hát ugye... Ercsi és az empátia. Vagy mi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=855675#post855675][b]Podlovics Yulia Lenke - 2022.11.02. 19:39[/b][/url]

A szülei és a tanárai is erősködtek, pedig Lenke nagyon nem akart pszichológushoz menni. Egyszer egy balettos társa lett kiröhögve, amiért a szülei pszichológushoz vitték, de hallott jelzőket is azokra, akik "dilidokihoz" járnak. Mégsem mondhatott nemet, hiszen akkor anyja ideutazott volna, hogy személyesen kísérje Dánielhez, az pedig csak rontott volna a helyzeten. De egyszer csak túléli ezt a dolgot. Ha senkinek nem beszél róla...
Méltóságteljesen kopogtatott be az ajtón, de nem várta meg a választ, hiszen tudta, hogy őt várják odabent. Határozott léptekkel ment be. Azt a látszatot akarta kelteni, hogy vele minden rendben. Biztosan hitte, hogy ha elég magabiztos, bebizonyosodik majd, hogy feleslegesen van itt. Nem volt igaza se a tanárainak, se a szüleinek. Azt mondták "túl szigorú magához" és "ne féljen segítséget kérni". Hah! Podlovics Lenkének aztán nem kell segítség!
- Jó napot! - üdvözölte a pszichológust, arcán angyali mosollyal. Közben egy nem létező ráncot is kisimított sötétkék szoknyáján. Tökéletes Lenke.
Magának sem vallotta volna be, de kellemetlenül érezte magát. Kezdett zavarba jönni, és félt, hogy nem tudja majd tartani a szerepét. Nem volt kedve kettesben beszélgetni az idegen fickóval. Kezdett haragudni a szüleire, hogy ideküldték.
- Podlovics Yulia Lenke - nyújtotta jobbját illedelmesen. - Időben érkeztem? - Ezt már csak azért kérdezte, hogy jártassa a száját, pontosan tudta, hogy időre jött. Mindig pontosan érkezett, ha ő is úgy akarta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=855687#post855687][b]Podlovics Yulia Lenke - 2022.11.02. 20:58[/b][/url]

Tetszett neki, hogy a fiú dicsérte, de a random biológia tényekkel nem sokat tudott kezdeni. Lenke eszes volt, de sokkal inkább a tettek embere, mint az elméleti és tárgyi tudásé. Nehezen tudott mit kezdeni a száraz tényekkel. Főleg egy ilyen helyzetben. Főleg mikor gyakorolni akart volna, és nem ment neki.
- Ahaa - Csupán ennyivel reagálta le. Ez nem azt jelentette, hogy tudta, csupán azt, hogy nem tudja, mit kéne erre mondania. Persze hallott már a méhek táncáról, pont az egyik tánctanára mesélt róla, de már akkor sem kötötte le nagyon. - Nem biztos - jelentette ki aztán ridegen. Nem is biztos, hogy Bence várt konkrét választ a kérdésre, Lenke azonban kíméletlenül őszinte volt. Sok botlábat látott már a Podlovicsok között, sőt, még balett órán is. Szilárd meggyőződése volt, hogy van, aki nem tud megtanulni táncolni. - Én csak olyannal tudok táncolni, aki képzett balettos - jelentette ki egyenesen. Utálta, ha az amatőrök próbáltak beszállni. Még legjobb barátjával és unokatestvérével, Lyevvel sem akart táncolni soha. - De egy-két keringő lépést meg tudok neked tanítani, ha akarod - sóhajtott végül. Nem fognak tudni együtt táncolni, ezt már leszögezte korábban, de így, hogy a másik ennyire ragaszkodott hozzá, a legegyszerűbb lépéseket végülis meg tudta neki tanítani. Aztán lehet az se ment Bencének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=856034#post856034][b]Bornemissza Bence - 2022.11.07. 17:45[/b][/url]

Nehéz volt neki elmondani, mert hát... a nagyszülei mindig azt tanították neki, hogy szégyenkeznie kell miatta. Hogy ő aranyvérű létére alig rendelkezik varázserővel. Hogy mindig is képtelen volt kicsiholni magából azt a bizonyos parazsat, ami egy nagy mágushoz illik. És persze hogy a természettudomány csodái jobban leköti. Talán egyik következik a másikból.
Végül csak megmagyarázta a furcsa kitörését, és meglepő módon nem is volt annyira nagyon nehéz, mint elsőre gondolta. Lesütött szemmel magyarázott azért, tudva, hogy amiket mondd nem túl kecsegtetőek. Ám Erika szavai mosolyt csaltak az arcára. Nem csak nem fordult el tőle, mint ahogy mindenki más szokta, de mondhatni támogató is volt. - Komolyan gondolod? Végülis a sárkányokat szeretem - tette hozzá boldogon, és már érezte is a boogiet a fenekében. Eddig nem vágyott a nagy sulira, de ha oda ilyen okos emberek járnak, és megtanulhatja hogy fogadja el a képességét, nem is lehet olyan rossz.
- És te mi akarsz lenni? Gondolom neked jobban mennek a bűbájok - magyarázta, és óvatosan újabbat harapot a szendvicséből, hogy véletlenül se érjen ahhoz a részhez, amihez hozzáért a lányé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=856037#post856037][b]Bornemissza Bence - 2022.11.07. 18:13[/b][/url]

Igazán lehangolóak voltak Lenke válaszai. Ő ugyanis tényleg csodálta a lányt. Persze az is igaz volt, amit mondott, hiszen nem biztos, hogy meg fog tudni tanulni táncolni, és biztosan sokkal komfortosabb valaki olyannal párba állni, aki tudja őt vezetni, ahogy egy igazi fiúnak kéne, de egy kis megértést mégis várt. Vagy legalább valami kedves szót. Szóval egy pillanatig ledermedve állt egy helyben, és próbálta elhitetni magával, hogy ez ugyanolyan, mint mikor a nagyszülei azt mondják neki, hogy képtelen barátkozni. Vagy a tanárai azt mondják nem tud varázsolni. Mert mind igaz. A barátai meg mindig csalinak használják. De egyik sem esett neki olyan rosszul, mint ez a visszautasítás.
Már mozdult volna, hogy nagy sóhajjal mégis a saját utára eredjen, talán megállva valahol szomorkodni, amikor Lenke mégis beadta a derekát. Bencének nem is kellett több, a mosoly azonnal visszaköltözött az arcára. - A keringő az a három negyedes ütemű ugye? - kérdezte a másikat. Sokat olvas, és sok minden tény megmarad neki. Csak a gyakorlat marad el általában. Épp ezért tudja, hogy baljának kell a lány kezét fognia, míg jobbjának a derekát. Eddig megvan. És hogy ezt bizonyítsa a másiknak, be is áll a pózba, egyenlőre Lenke nélkül. - Így, ugye? - adott is hangot cselekvésének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=857310#post857310][b]Gófitz Dániel - 2022.12.10. 22:33[/b][/url]

Kicsit még feszélyezve érzi magát az új környezetben, valahogy nem tartja még a sajátjának a terepet. Ráadásul egyszerre nem egy, hanem két új munkahelye van, két új vezetőségnek megfelelni, két külön helyiségben rendelni. Sokan azt gondolják, hogy a pszichológusoknak könnyű, úgyis meg tudják magukat nyugtatni, azonban ez nem egészen van így. Nyilván, vannak praktikái, amivel tud hatni magára és jobban is átlátja, hogy mit miért érez, ettől függetlenül nincs csodatudás birtokában, hogy hogyan lehet mindenkinek megfelelni és mindenhová egy pillanat alatt beilleszkedni.
Kissé zavartan piszkálja az egyik díszt, amit kihelyezett, hogy barátságosabbá tegye a nevelőktől kapott kopár szobát, amikor kopogást hall. A mütyürt visszatéve egyet még paskol rajta, hogy szépen álljon, ingén húz egyet-kettőt, hogy szépen álljon, mert megint meggyűrődött picit a sok üléstől, majd egy barátságos mosollyal az arcán kinyitja az ajtót.
- Szia! - Köszönti kedvesen a tizenhároméves leányzót, aki körül megjelenik egy halvány napsárga fény, majd el is tűnik, ahogy elhallgat. Figyeli, hogy a kisasszony is feszeng, rendezgeti a ruháját. Nyilvánvalóan kínos neki is ez a helyzet, de reméli, hogy hamar fel tudja majd oldani a kezdeti feszültséget.
- Gófitz Dániel Vilmos, örvendek! - Mutatkozik be szintén nyújtva a jobbját a szőke fiatalnak. - Nyugodtan hívj Daninak, vagy Dánielnek. Téged melyik neveden szólíthatlak? - Ezt olyankor is megkérdi, amikor valakinek egy keresztneve van, hogy hogyan szólíthatja, mert sokan nem szeretik a teljes nevüket.
Az előbb igazgatott ing ujját felhúzva felvillantja az óráját, majd Lenke felé is mutatja az időt.
- Ettől pontosabb nem is lehettél volna. Kérlek, fáradj beljebb. Ne haragudj, hogy ilyen kis semmilyen még ez a szoba. - Magyarázza az ajtót behajtva a lány mögött.
- De sajnos most jöttem ide és még itt tartok a dekorációban. Olyan tanáris a helyiség kisugárzása, de még fogok ezen változtatni, új bútorokkal meg ezzel-azzal. - Nem szeretné, hogy úgy tűnjön, hogy a gyerekek egy hivatalos vallatásra érkeznek, ahol egy nagyon durva alá-fölérendelt szerep van, elvégre ő nem tanár, nem is kíván az lenni. Ő egy beszélgetőpartner, aki segíthet megoldani a problémákat.
- Egyelőre csak ehhez az asztalhoz tudunk leülni. Foglalj helyet, kérlek. - Mutat nyitott tenyérrel a tanári asztal irányába, majd ha Lenke is leült, ő maga is így tesz.
Tudja, hogy nem önszántából jött hozzá a leány, így nem ront egyből ajtóstul a problémáknak, először próbálja oldani a feszültséget.
- Úgy hallottam, hogy nagyon jól balettozol. Mióta csinálod? - Kérdi őszinte érdeklődéssel a hangjában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=857345#post857345][b]Podlovics Yulia Lenke - 2022.12.12. 19:23[/b][/url]

Lenke fejében régóta biztos tényként állt, hogy előbb-utóbb követi majd nővérét a művészetibe. Azt is tudta azonban, hogy ezért küzdenie kell, talán jobban, mint eddig bármiért. A művészetibe való bekerülés talán egyenes utat jelentett neki ahhoz, hogy hivatásos táncos legyen belőle. Sosem volt rossz, néhány dologban ki is emelkedett a társai közül, de ő is tudta, hogy ez nem lesz elég. Több időt és gyakorlást kellett beleölnie, mint az a heti négy csoportos óra, amire járt. És bár minden nap edzett, nyújtott és erősített, szüksége volt valakire, aki csak vele foglalkozik, aki egyéni segítséget tud neki nyújtani.
Így találták Vizsnyiczky Sárit, Dasha évfolyamtársát. Az eridonos a legjobb embernek tűnt a dologra, hiszen helyben volt, ráadásul nem csak ő, de az anyja is elismert valaki a szakmában. Lenke lelkes volt hát, hogy megismerje új tanárát, és elkezdjék a közös munkát. Az iskola kapujában várta meg Sárit, hogy aztán a tornaterembe vezesse, ahol ő már lepakolta a cuccait, a spicc cipőjével, vizesüvegével és azzal a listával együtt, amire azokat a dolgokat írta, amiken javítania kell. A papírt azonnal át is adta az eridonosnak, közben azonban végig - szokásához híven - magabiztosan kihúzva magát, mosollyal az arcán.
- Mindig leírom, hogy egy-egy gyakorlat vagy lépés hogy megy, hogy aztán lássam, mennyit fejlődtem - magyarázta a leírtakat. Akarta, hogy Sári tudja, milyenek az ő munkamódszerei, mit és hogyan tanítottak neki eddig. Ám vastag egoja mögött tudta, hogy a fejlődéshez alkalmazkodnia kell majd, ahogy alkalmazkodnia és változnia kell majd a művészetiben is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=857347#post857347][b]Podlovics Yulia Lenke - 2022.12.12. 20:05[/b][/url]

Határozottságából fakadóan Lenke kiválóan tudott utasításokat osztogatni, így a tanítási módszerei is valami ilyesmik voltak. Arcára egy félmosoly ült a másik lelkesedésétől, no meg attól, hogy akkor itt most tényleg ő irányíthatott. Ráadásul okosnak érezhette magát, hiszen ő tud mindent a táncról, míg Bence valószínűleg nem olyan sokat.
- Igen, az - felelt a kérdésre nagyokat bólintva. Közben félmosolya teljessé vált, fogai is megcsillantak egy pillanatra, ahogy Csali bizonygatni kezdte tudását. - Úgy - bólintott ismét. - De húzd ki magad, a tánc egy méltóságteljes dolog! - Már kezdte is az utasításokat. - És legyen a karodban is tartás meg könnyed feszesség! - Köhintett egyet, majd közelebb lépett a fiúhoz. Végül követve saját utasításait, felszegte állát és karjait felemelte. Jobbját Csali tenyerébe fektette, ám mielőtt balját a vállára tette volna, a fiú kezét a saját lapockára húzta. - Így elegáns - jegyezte meg. Végül ő maga is elhelyezkedett, bokáit összeszorította, majd megköszörülte a torkát. - Neked kell vezetni. A jobb lábaddal lépsz előre, míg én a ballal hátra - kezdett magyarázni. - Aztán lépsz egy picit oldalra a bal lábaddal végül pedig melle zárod a jobbat. Menni fog? - kérdezte, már most számonkérően. - Csak akkor tudunk igazán táncolni, ha ez a három lépés megy -jelentette ki szigorúan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=857438#post857438][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2022.12.18. 22:35[/b][/url]

Túl keveset foglalkozott mostanában a tánccal, élete értelmével, amiért annyi mindent feláldozott. De érthető, hogy az élet hozta váratlan kihívások másra helyezték a hangsúlyokat: meg kellett küzdenie a benne tomboló tűzzel, ott volt a felnőtté válás és függetlenedés kiakasztó kihívásokkal teli útja, és hát persze Zsombor. Főként Zsombor.
Szóval egy kicsit meglepte, mikor Podlovicsék megkeresték a felkéréssel, de nem habozott sokáig igent mondani. Végülis egész gyerekkorában arról álmodott, hogy prímabalerina lesz, és ha egyszer kiöregszik a szakmából, akkor tanítani fog. Hogy nyit majd egy kis stúdiót, talán a házuk mellett, a garázs helyén, és kislányokból farag táncosnőket. Első lépésnek tökéletesen megteszi ez. Nem arról van szó, hogy megbánta volna továbbtanulási döntését, mert élvezte a botanikus képzés minden percét, de az igazi szenvedélye mégiscsak a tánc volt, és nem a növények.
Ahogy beérnek, eddig viselt tornacipőjét spicc-cipőre cseréli, maga mellé dobott táskájából pedig egy kis hangszórót húz elő, hogy elindítsa rajta a szívének olyan kedves gyakorlásra szolgáló zenei darabokat. Egyszerűen tökéletesek, hogy az alapoktól átrágja magát az ember minden mozdulaton.
- Szuper, hogy ennyire pontosan nyomon követed magad. De én az alapoktól szeretném látni, hogy hol tartunk. Kezdjük a láb pozíciókkal, utána megnézzük a karpozíciókat. - Szépen mindent sorjában. Ha már itt hibázik, a későbbiekben is fog, és inkább az alapokat rakják rendbe, onnan már könnyebb lesz a bonyolultabb figurákat tökéletesíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=857931#post857931][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.01.01. 19:59[/b][/url]

Finoman, úriasan rázta meg a férfi kezét, aprót bólintva is hozzá. Kedves volt a pszichológus, nem is azzal volt a baj, hanem, hogy Lenke úgy érezte, neki ki kell majd itt tálalnia mindent.
- Lenkének szoktak szólítani - A másik nevét pusztán hagyományból viselte, csak az orosz nagyszülei becézgették néha Yuliaként. Ő volt az egyetlen a testvérei közt, aki a második nevét használta.
Az órára pillantva elégedetten bólintott, és lépett egyet beljebb. Többet még nem mert. Lassan járatta körül szemét a helyiségben, és úgy érezte, igazat kell adjon Dánielnek. Valóban túl hivatalos. Lenke pedig szerette a színeket, a dekorációkat - persze a megfelelő módon használva. Itt pedig még nem sok volt, de érezhetően hiányzott. Kékjei lassan állapodtak meg a széken és a tanári asztalon, ahol a férfi hellyel kínálta. Továbbra is tartva arcára varázsolt mosolyát, két nagy lépéssel ért a székhez és foglalt rajta helyet, szemben a pszichológussal.
- Lassan tíz éve. - Meglepte a kérdés hirtelen, bár feltételezte, hogy szülei és tanárai már meséltek róla, mikor felkeresték a pszichológust. Ám eddig fogalma sem volt, mit mondhattak róla, hogyan írhatták le, s valahol legbelül borzasztóan félt is kideríteni ezeket az információkat. Dániel részéről azonban bölcs döntés volt a balettal kezdeni, hiszen ez egy olyan téma, amiről Lenke bármennyit tudott beszélni. Ha pedig Lenke beszélt, az egyet jelentett azzal, hogy - szépen lassan ugyan, de - feloldódott. - Szeretnék majd a Grosserliebben tanulni a következő tanévtől, és hivatásos táncosként dolgozni majd. - Nem egy kifejezetten mágus szakma, de Lenkének talán fontosabb volt a tánc, mint a varázsereje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=858013#post858013][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.01.02. 14:47[/b][/url]

Meglepte az eridonos gondolata, és kicsit sértette is az egoját. Szigorú volt önmagával, de szerette, ha elismerik a tudását. Bíznia kellett azonban Sáriban, ha azt akarta, hogy sikeresen tudjanak együtt dolgozni. Márpedig ezen múlott most a jövője. Nem szólt hát semmit, csak mosolya lett egy árnyalattal halványabb.
- Kezdjük - bólintott határozottan. Közben kibújt csizmájából, és ő is felhúzta spicc cipőjét, ami egészen keveset volt eddig a lábán. A pulóverét is ledobta, a holmija tetejére, az csak nehezítené a mozgását. Már egymáshoz is szorította sarkait, lábfejeit kifelé fordítva. Tartása egyenes és kecses volt, mint mindig. Még ellenőrizte, hogy megfelelően csinálja-e, aztán pillantott fel Sárira, megerősítésért. - Mehetek tovább? - érdeklődött, kissé provokatív hangsúllyal. Azt akarta, hogy Sári lássa, ő valóban tud, és igenis a művészetibe való. Ha pedig Sári reagált, Lenke már tovább is lépett a második pozícióra.
Rohant, mert türelmetlen volt, legfőképpen önmagával szemben. Azt akarta, hogy minél előbb a birtokában legyen annak a tudásnak és magabiztosságnak, ami majd táncosnőt farag belőle. Emellett viszont aprólékos volt, ha új gyakorlatokról, új lépésekről volt szó, pusztán csak az alapokat unta, úgy érezte, pontosan tudja már őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=859993#post859993][b]Gófitz Dániel - 2023.02.25. 22:47[/b][/url]

Az első alkalom a pszichológusnál mindig ijesztő, talán a második is. De nagyon remélem, hogy minden egyes üléssel egyre pozitívabb élménnyé válik Lenke számára a mi közös munkánk. Nekem az a célom, hogy a gyerekek várják a napjukat a héten, hogy szívesen újságolják el mi történt, hogy hogyan sikerült használni, amit beszéltünk. Számomra ez a legnagyobb siker, amit csak el tudok érni pszichológusként.
- Nagyon örülök, Lenke! - Ismétlem meg utána a nevét, hogy nyomatékosítsam magamban is, bár annyira még szerencsére sosem voltam még fáradt, hogy elrontottam volna a pácienseim nevét.
Nem módosíthatok annyira sok mindent az aprócska helyiségen, azonban, amit lehet, azon változtatni fogok. Van már egy vízió a fejemben, de úgy szeretném, hogy minden korosztály, fiúk-lányok egyaránt örömüket leljék a szobában. Még arra is gondoltam, hogy néhány gyermek hangulatához alakítanám át minden ülés előtt - azonban félek, hogy ez túlzottan nagy munka lenne, főleg, hogy nem én vagyok a legügyesebb pálcás varázsló a világon.
Miután helyet foglaltunk mind a ketten folytatjuk a beszélgetést, nagyon szeretném megismerni, de nem vezetem erőszakosan a kérdéseimmel. Az a célom, hogy ő nyíljon meg nekem.
- Tíz éve? Ez igen! Hogy kezdted el? Te kérted, vagy a családod íratott be és megszeretted? - Kérdem őszinte elismeréssel. Nagyon nagy hatással tud az emberre lenni egy ilyen fegyelmezett művészet gyakorlása. Látszik is, hogy nagyon a pontosságra törekszik.
- Nagyon jó célnak hangzik. Ez a suli hogy működik, tanárhoz felvételizel? Vagy magába az intézménybe és ott derül ki, hogy kik fognak majd oktatni? - Mind a kettőt hallottam már a művészetivel kapcsolatban, de nem tudom pontosan hogyan megy. Amikor én voltam fiatal, sajnos még nem volt erre lehetőségem, hogy kipróbáljam. Eszembe jut Gitta, akivel a Pramberger téren találkoztam, Ő is táncos és pontosan ebben az iskolában tanul. Milyen kicsi a világ!
- Hol képzeled el a jövődet táncművészként? Egy társulatnál, vagy inkább járnád a világot? - Mind a kettőnek megvan a maga előnye és hátránya, de az biztos, hogy izgalmas világba fog csöppenni, bármelyik mellett is dönt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=864383#post864383][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.05.29. 18:30[/b][/url]

Bár az arcán bájos mosoly ült, legbelül szinte remegett. Fogalma sem volt róla, mit kéne itt neki mondania, hogy tulajdonképpen miért is küldték ide. Feleslegesnek is érezte, amikor annyi dolga lett volna még. Egy adag házi, no meg egy csomó gyakorlás.
Közben azért leült, úriasan kihúzva magát a szék szélén. Kezeit az ölébe ejtette, s baljával ráfogott a jobbra. Mint egy igazi hercegkisasszony. Közben azonban kezei görcsösen szorították egymást, és térdei is keményen egymásnak feszültek. - Még én sem tudom pontosan. - Felelet közben füle mögé tűrt egy hajtincset, és a mosoly is kicsit lejjebb hervadt az arcán. - Valószínűleg szakra, hiszen csomó más dolgot kell a baletthoz tanulni, nem csak magát a táncot. - Megragadta a lehetőséget, hogy okítsa a pszichológust, ám az zavarba hozta, hogy nem tudja a pontos választ.
- Először mindenképpen társulatnál - jól átgondolta már ezt. - Másképpen nem lehet kezdő táncosként. De ha már szerzek magamnak nevet, szívesen járnám a világot. Tanítanék is. - Igen szigorú tanárnő lesz majd a Podlovics lányból, ha megvalósítja a terveit. Mindenkitől a tökéletességet fogja elvárni. Kezei ismét összekulcsolódtak, mosolya pedig ismét kiszélesedett, ahogy a terveiről kezdett beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=867408#post867408][b]Illés Luca Izabella - 2023.09.23. 16:12[/b][/url]

- Auuuu - nyüsszög a csaj, akit a hajánál fogva támogatok vissza mögém, ahol egyébként volt. Mert hogy sor van. És nekem is ki kell várni, majd jó hogy nem fogja magát, és megelőz.
- Megmondalak - sziszegi, mire csak vállat vonok, hisz semmi új a nap alatt. Gyorsan összeszedem a kis kaját, és elhúzom a szám, hogy valamire megint tejfölt raktak, de telibe. Miért nem lehet mellé? És aki nem szereti? Na mindegy, túlélem... ezt is...
- Izabella, meg ne lássam még egyszer, hogy Kata haját húzod - szólnak rám, mire megmutatom az őzike szemeim.
- Bocsánat tanárnő, nem direkt volt. Beleakadt a villámba, mert ki van engedve - pislogok nagyokat, mire a tanerő is újra értékeli a momentumot, és látom az arcán, igazat ad nekem.
- Kata, kösd össze a hajad. Most! - épp csak megvillantom azt a gúnyos mosolyt a lánynak, csak egy fél pillanatra.
- Szemét - hallatszik is az elismerés, így a tálcámmal, keresek is valami helyet, ahová leülhetek.
- Haliii, neked mid van? - nézem meg Lénárd sütijét, hátha finomabb az enyémnél. Valahogy a fánk a könyökömön jön már ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=867410#post867410][b]Kállai Lénárd - 2023.09.23. 16:35[/b][/url]

Nagyon féltem az első naptól. Vajon mi fog történni? Milyen lesz az osztály? Végül el engedtem az aggodalmakat. Beléptem az osztályba. Megismerkedtünk az osztályfőnökünkkel. Beszélgetünk. És elérkezett az ebédidő. Kicsit keresgélnem kellet, hogy hol van. De végül eltaláltam az étkezőbe.
Beléptem. Oda sétáltam a konyhás nénihez és kikértem az ételem. Ami rántott hús volt. Ez a kedvencem. És mellé egy kis túrós sütemény. Szóval boldogan ültem le egy székre. De arra nem figyeltem, hogy ki van ott. Pont ezért is ijedtem meg annyira amikor egy hang szólalt meg mellettem. Ijedten néztem az ismeretlenre.
– Szia, neked is. – Felsóhajtok amikor látom, hogy egy lány az.
– Rántott hús és túrós süti. Neked? - Kérdezem társalgás ként.
– Te is új vagy? – Kérdezem, mert nem tűnik annyira idősnek.
– Hogy hívnak? - Kérdezem. Körbenézek majd lenézek az ételemre. Aztán a lányt fürkészem.