Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

-Oh de édesen makogsz, aggódsz érte? - mosolyodott el közelebb jőve a fiúcskához. Lucánál mit sem számított mióta ismerték egymást, az idegen kifejezés
az ő szótárában nem szerepelt, esetleg csak ha a földönkívüliekről volt szó.
- Ha jól láttam akkor arra- mutatott egy teljesen random irányba, még csak a hitelességre sem törekedett, hogy talán ha arra ment volna az eb, akkor azt a fiúcska észrevette volna, mert miért is foglalkozott volna ilyen aprócska dolgokkal. Már az is nagy dolognak számított, hogy kettészedte a kutyát és önmagát és nem drukkolt elő rögvest az igazsággal, hogy animágus.
- Vagy esetleg a másik irányba, ahj, nem is figyeltem - először csak összevissza mutogatott kezével majd mélyet sóhajtott és zavartan megvonta a vállát.
- De ne aggódj, biztos jól van, elvégre a kutyák mindig talpra esnek - veregette meg mosolyogva a fiú vállát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Mostanság kicsit leült az élete. Vagy úgy is lehetne mondani, hogy megfeneklett. Unalmassá vált, izgalmat hírből sem ismerővé, meg lehetne még ragozni. A lényeg, hogy Liza unta magát. A nyári kalandjai után unatkozott a tanórákon, alig figyelt bárkire is. Jót tett neki, hogy Emilyvel kiszöktek a múltkor, de azóta csak tengett lengett a tanoda falai között. A levita robbanáson kívül nem volt semmi, ami felkeltette volna az érdeklődését.
Nem is tudta milyen sugallat érte, hogy szombat reggel is korán keljen a piac miatt. Bogolyfalvát már elég rendesen bejárta, de a piacon még nem járt. Ki tudja, talán találni fog itt olyan tollat, amit fél éve keres, csak épp elfogadható áron.
A kínálatot nézi, de mindenhol csak ételeket lát, kicsit meg is éhezik egy idő után. Bemehetett volna a konyhára egy kis kaját csenni indulás előtt, de tudta, ha akkor nem megy el, akkor semmi nem lett volna képes kirobbantani a rellonból.
Tovább mászkált, míg valaki a sarkára nem lépett. Meglepődve tapasztalta, hogy vele egyidős a lány, kicsit még ismerős is volt neki.
- Ha lesz olyanom, esküszöm meghívlak - jelentette ki halálosan komolyan. Na igen, a tartós kapcsolatok kiépítésével még mindig hadilábon állt.
Még egy almát is kapott, amit biccentéssel köszönt meg. Bár azt nem értette, ki lehet ez a lány, hogy csak úgy ajándékba kap almákat.
- Liza vagyok, itt tanulok - mutatott a tanoda felé. - Ha pedig sherlocki ösztöneim nem csalnak, te is? - Magabiztosnak szánta, de a vége inkább kérdésre sikeredett. Nem zavartatta magát, beleharapott az almába, majd a rágás fázis után újra beszélni kezdett.
- Te próbáltad már az almás mutatványt csinálni a lábaddal, mint a twilightos csávó? Én csak egyszer, de akkor lerúgtam egy vázát, szóval inkább hagytam, de hátha valakinek sikerült.
Hiába él négy éve varázslók között, továbbra sem tudja kiírni az életéből a mugli dolgokat. De szerencsére egyre többen ismerik fel, szóval csak nagy ritkán kapja meg a kínos nézést, ha ilyet mond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Örömömre szolgált a tény, hogy a néni megvető pillantások kíséretében eltűnt a színről. Nem igazán éreztem magam rossznak, ő kezdte ezt az egészet, szóval igazán magára vessen. Még vontam is egyet a vállamon, ahogy visszafordultam az útirányba, és a lábam elé nézve lépegettem tovább. Már messziről is kiszúrtam, hogy bizony ismerős arcok árulnak ma is, ami hatalmas mosolyra késztetett. Meg integetésre és puszidobásra, de ha bárki látta, úgyis tagadom. Meg nem tartott sokáig, ugyanis a bambizásba rágyalogoltam valakire.
- Rendes vagy. De miért csak ha lesz? Nem tervezel? Még sose gondoltál rá? - kérdeztem kicsit sem gondolkodva azon, hogy valakinek ez esetleg személyes. Én például tökre tudtam azt is, hogy hol szeretném majd a gyűrűm kapni, a ruhát is nézegettem, de abban még nem vagyok biztos, szerencsére még van egy csomó időm. De például a hajam, na az már száznegyven százalék, hogy olyan lesz, amilyennek megrajzoltam. És amúgy egy ékszerszettet is álmodtam meg már hozzá. Nem mintha közel állnék akár csak ahhoz, hogy legyen egy rendes pasim.
- Wittner Stella - mutatkozom be, ha már a neveknél is tartunk úgy hirtelenjében, aztán én is az almámba harapok integetve az árusnéni felé. Tudom, hogy bukik apára, és tudja is, hogy ki vagyok, azt hiszem ezért az alma. Múlt héten is kaptam egyszer, ezért mertem pofátlan lenni, de úgy tűnik ő még tényleg reméli, hogy idelovagol a fehér pacin éccapám, és elhívja egy romantikus, tengerparti sétára. Vagy legalább a tóhoz. - Igen, harmadik éve már. Eridon.
A fontosabb infók felsorolása után lépdeltem a sorok között, az út kellős közepén, ahogy jobbra és balra nézelődtem, de valahogy a kaják annyira nem vonzottak most, hogy megvolt ez a szép és piros alma.
- Sose próbáltam. Nekem azt tanították, az étel nem játék - vontam meg a vállam, hogy aztán megint beleharapjak és kicsit nagyobb rágások közepette felemeljem a mutatóujjam, hogy de még nem fejeztem be. - Vifont tuh'ok deh'ázni lab'áva'...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- A vonatra vársz, angyalom?
Kérdezte egy hetvenév körüli néni a peronon várakozó fiatal, vörös hajú lánytól. A kérdezett finom, szeplős arcát az idős hölgy felé fordította. A szépkorú asszony mosolyogva várta a választ, hiszen ettől a kedves kis pofitól biztosan valami melegszívű választ fog kapni kérdésére. A leány égszínkék szemeiben bizony mást vélt felfedezni, amikor öreg íriszeivel jobban megvizsgálta őt.
Furcsa, hogy a külcsín mennyire meg el tudja hitetni a másikkal, hogy valóban azt a modort is várhatja, amilyennek látja őt. Fintor húzódik végig Pomona vöröslő ajkain, majd megcsóválja fejét egyetlen szó nélkül. A néni „veszi a lapot”, és csalódottan odébb biceg botjára támaszkodva. A lány még csak utána sem néz, csak felháborodott tekintettel bámul maga elé, miközben arra gondol, hogyan lehet az, hogy az emberek mindenféleképpen beszélgetni akarnak. Semmi köze nincsen a mamának sem ahhoz, hogy ő éppen miért ácsorog a vasútállomáson.
Tőle nem messze is diákok beszélgettek, akik valami közeli faluba szerettek volna eljutni. A hangok egyre közelebbről jöttek, így elkezdett kutakodni rózsaszínre festett bőr oldaltáskájában, mintha valami után kutatna, így biztosan nem fogja leszólítani senki. A csel bevált; a két fiú és a velük tartó egyetlen lány szépen elindultak. Talár volt rajtuk, ahogyan Mona nagy nehezen felemelte a buksiját, hogy szemügyre vegye őket.
„Ebben a melegben?” – gondolta kifejezéstelen arccal, majd megvonta vállát, és gurulós bőröndjét maga után húzva, sárga kisruhájában elindul abba az irányba, amerre a többiek tartanak. Tornyokat lát… ott lesz az iskola, ott lesz Bagolykő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Az előtte haladó diákok hangosan nevetnek egy számukra vicces levélen, amiben az egyik srác testvére kiabál badarságokat. Furcsa, nem létező szavakat kreál, amik hangzása olyan mókás a hallgató három diák számára, hogy szinte a hasukat fogják a nevetéstől. Mona próbál nem nagyon törődni velük. Borzasztóan frusztráló az egész, nehéz ignorálni őket, hiszen úgy visítanak, mintha egy tini sztárral találkoznánk és igyekeznének „természetesen” viselkedni. A vörös hajú lány inkább lassít. Távolabbról kevésbé hallja őket, de látja, hogy merre haladnak. Több diák is elhalad mellette, akik valószínűleg ugyan arról a vonatról huppantak le, mint ő. Mindenki iskolai egyenruhában. Csak Pomona nem. A szabályokat szereti betartani, ezért megáll, hogy maga elé kapja táskáját, amiben nyári viseletű iskolai talárja pihen. Elkezd kutakodni benne, kissé elfordítva felsőtestét, amikor egy árnyékot lát meg a peronon, maga előtt. Nem érezte, hogy nekiment volna a másik, így csak megcsóválja a fejét, jelezve, hogy „semmi baj”. Közben szemeit a lányéba fúrja egy pillanat erejéig. Aztán vissza a táskájára. Elő kellene halásznia azt a fránya talárt.
Már azt hitte, hogy a lány ment is a dolgára. De nem így történik, mert Monának egy kérdés üti meg a fülét. Értetlenül tekint le a még nála is alacsonyabb iskolatársára.
- Azt… hiszem, hogy… igen.
Válaszol szokatlanul mély, monoton hangján.
Azért ez a válasz, mert igazából fogalma sincsen, hogy pontosan merre is tart.
- Erre van?
Kérdez vissza már sokkal kevésbé bátortalanul, ki is húzza magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Biztos, de az is lehet, hogy nincs, sok árva kutyus van az utcákon - vonta meg vállát, elkalandozva az átlagosra, mert bizony amíg ő is kóbor volt addig sok más, magához hasonló ebet látott kószálni, csak ők bizony nem változtak át néhanap vörös nagylányokká, mindig kutyák maradtak, soványak és félénkek. Még Luca sem mert mindig közel menni hozzájuk, mert néhány nagyon csúnyán morgott, akkor is, amikor aprócska blöki volt.
- Mi? Tényleg? Biztos vagy te ebben? Mondjuk logikus, ha épp kergetik a cicók a postást és elesnek, legalább a lábukra esnek - először meglepődik, úgy tűnik kicsit eltévesztette a házszámot ezzel a beszólással, de no hát, legalább tudta, hogy az egyik állat a lábára esik, és átgondolva a mondata másik felével a dolgokat egészen egyértelműnek tűnt, hogy a cicák esnek a talpukra.
- Máris mész? Mit tanulsz? Biztoos megváár, elvégre nyáriszünet van nem? - mivel unatkozik ezért nem szívesen engedné el a fiút és most, hogy már nem kutya így is frankón csinálhatnak még valamit. Azt azonban nem tudja, hogy tényleg nyáriszünet van-e az iskolában vagy sem, mert bár a létezéséről tud, mert nem nehéz kiszúrni, azért arról még mindig nemigen, hogy mi folyik a falak mögött és nem is igazán érdekli, a tanulás a világ legeslegunalmasabb dolga, egyedül az volt izgi, amikor animágiát tanult, de azt már megtanulta, szóval most már igazán nem kell semmi mást sem tanulnia uncsi, képek nélküli könyvekből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Maja Nerella

---

Elgondolkodva kutakodik továbbra is. Gondolatai között sokszor megjelenik az előbbi jelenet, amikor is bizonytalanul válaszol egy kérdésre. Igen, kikerült otthonról. Látszik, hogy zavar van az erőben. Általában ettől magabiztosabb szokott lenne. De ha már ez így történt, akkor ez van. Eléggé érdektelen ahhoz, hogy gyorsan a háta mögött hagyja a dolgot, és újra iskolatársára emelje „Bounty” kék szemeit. A Bagolykő Mágustanoda. Furcsa érzéseket kelt benne a tudat, hogy más diákokkal együtt kell majd „dolgoznia”. Ezidáig magántanulóként szívta magába azt a tudást, amit eddig lehetett iskolán kívül. Aranyvérű máguscsalád gyermekeként ez el is várt dolognak mondható.
- Aha, persze. Miért is ne...
Motyogja arra, hogy mehetnek együtt visszafelé. Nem egyszerű szóra bírni, nem szereti a felesleges fecsegést. Azonban, amiről beszélgetni kell és esetlegesen az érdeklődését is felkelti, arról bármikor és bárhol tud és akar is beszélni. Nincs is jobb egy üdítő, elmés beszélgetésnél.
Tekintete a lány jelvényére csúszik. Láthatóan elgondolkodik, de érkezik még egy mondat.
- Itt leszek.
Mondja ismét szószátyár Monánk.
A jelvény hatalmán gondolkodva nyúl táskájába ismét, s végre elkapja az iskolai egyentalárt. Gyönyörű Rellonos jelvénye csillog a nap fényében. A meleg ellenére boldogan kapja vékony kis testére, miközben a táskáért induló lányra néz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Maja Nerella

---

A csajszi el is indul, hogy előkerítse a táskáját, így Pomona a nem messze lévő üvegre tekint, ahol megcsodálhatja magát újdonsült Rellonosként. Elégedett, sunyi mosoly húzódik végig az arcán. Gondatlanul érzi magát egy pillanatra, de az ég nem ilyen kegyes. Egy nagyobb darab fiú lök rajta egy hatalmasat, így ő elterül a földön, válltáskája elrepül, és még keresztül is esik bőröndjén. A srác motyog valami olyasmit, hogy máskor a „pisis” lány nézzen jobban szét, mielőtt strucc módjára bújik el táskájába, majd önimádó jelenetet rendez az üveg előtt – amiben egyébként sem látszik rendesen.
- Paraszt…
Kiált a nagydarab srác után, aki egy pillanatra megtorpan, és megfordul. Hegyomlásként mehetne a csepp lánynak, de mérlegeli a helyzetet, s elnézve a fiút, biztosan nem kellene neki még egy fegyelmi a kismillió mellé. Hátat fordít, miközben a vörös lány a földön fekszik. Nem kel még fel, egy nagy sóhajjal még jobban kiterül a földön, akár egy elgázolt macska. Pár perc elteltével feláll, és akkor már – mint megtudjuk – Maja is mellette áll. Bólogat, hogy „csodás, csodás”, aztán ő is odadobja keresztnevét.
- Mona.
Bosszús tekintettel teszi mindezt, elvégre úgy fest, mint akin átment egy úthenger.
- A fiúk idióták.
Nyilatkozik puffogva, és eléggé gyerekesen. De mégis csak gyerek…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Maja Nerella

---

A másik lány, Maja nagyon megértőnek és elfogadónak tűnik. Érthetetlen, hogy miért. Mona nem kedves vele. Nem is bunkó. De azt az érzést kelthetné a másikban, hogy egyáltalán nem kíváncsi rá, és amúgy is… menjen a közeléből. Eleinte még talán így is gondolta, de úgy tűnik, hogy ez a lány hasznos. Egyelőre ez a barátkozás első lépése az új helyen; valaki olyan infókkal tudjon neki szolgálni, hogy legalább az első pár hetet túlélje. Maja pedig igazán hasznavehető partnernek tűnik.
- Á, francokat! Nem ütött meg, de sikerült megborítania.
Csóválja a fejét folyamatosan beszéd közben. Még mindig nem hiszi el.
Maja kérdésére lenéz a térdeire. Eddig fel sem tűnt neki, hogy csúnyán felhorzsolta a lábát. Minimális kétségbeesettséggel vizslatja virgácsait, de inkább megcsóválja a fejét. Ki tudja, hogy mi lesz a következménye? Polip lábai nőnek vagy valami hasonló. A lágy tiltakozás ellenére mégis egy varázsige hangzik el, amire Mona kék szemei ijedten kikerekednek.
- Mi a…? Maja!
Aztán melegség önti el a két térdét. Valami történik. De mégis micsoda? Lenéz és látja, ahogyan sebei kezdenek összehúzódni, noha egy kis idő után abbamarad a folyamat. Elismerően hümmög egyet.
- Á, nem. Kösz. Ez így tökéletes… hányadéves is vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem teljesen biztos, hogy nekem most itt kellene lófrálnom. Mondhatni nem igazán van engedélyem arra, hogy a faluban járkáljak hétköznap, pontosabban van, de nem erre az időpontra szól és nem olyan céllal adták, mint ami miatt most lejöttem. Amikor kijöttem, ez valahogy mégsem érdekelt senkit, úgyhogy nagy lelkesen kihasználtam az alkalmat. Nem nézik át túl tüzetesen az ilyesmit, ha felmutatod a papírt és rajta van a megfelelő aláírás, szinte senkit nem érdekel az sem, ha a paprikás krumpli receptje van aláírva.
Az van, hogy cukorkát akarok enni, mégpedig nagyon. Nem ám olyat, amit a konyhán, vagy bárhol a suliban meg lehet találni, hanem azt a fajtát akarom, amit az itteni édességes boltban lehet kapni. Ennek a fajta cukorkának még a papírjait is gyűjtöm, szépen összehajtogatva egy befőttesüvegben, mert nagyon szép színesek. Kifogytam, kell az új, nincsen mit tenni, (félig-meddig) kilógtam.
Már visszafelé sétálok, úgyhogy a kis sunyiskodásomból nincsen sok hátra, engem pedig kellemes izgalommal tölt el a gondolat, hogy hamarosan az Eridon toronyban, a saját ágyacskámban fogom magamba tömni a finomságot. Egyébként is kicsit borult az idő, előttem pedig még egy jókora séta áll, úgyhogy minél hamarabb vissza kell jutnom a birtokra.
Vagy legalábbis kellene, azonban miközben ezen gondolkodom, a boglyas tér közepén megbotlom egy nagyobb lyukban az aszfalton.
Egy pillanat műve az egész, próbálnám a cukorkát menteni, de velem együtt terül el a doboz a földön, a fele ki is szóródik. Olyan szívfacsaró látvány, hogy mentem bőghetnékem támad, de ezt még talán vissza is tudnám tartani, ha nem érezném meg rögtön utána a bokámba nyilalló fájdalmat. Ó édes Merlin, mivel érdemeltem ezt ki? Mocskosul fáj, az első egy-két könnycsepp pedig le is pereg az arcomon, miközben a cukorkák kevésbé koszos maradékát próbálom visszasepregetni a dobozba, továbbra is az aszfalton ülve. Nem is tudom, fel tudnék-e most állni, nem ígérkezik kényelmesnek. Ez most világvége, kinda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden izmom megfeszül, ahogy a molnárkocsira pakolt dobozokat húzom magam után. Komolyan értékelném amúgy, ha az "izom" valóban izom lenne, és nem azt jelölné, hogy a karom kissé vastagabb, mint az átlag srácoké. Mert jelenleg itt tartok, hogy kissé talán vastagabb, de azért nem leszek egy izmos, trikóban pózoló híres fiúbanda egyik tagja a Bájoló vagy a Szombati Boszorkány kedvencei közül. Leginkább azért nem, mert a hangomat, már az énekhangomat persze, csak akkor hallatom, amikor éppen senki se hallja, másodszor pedig, mert immunis vagyok az olyanokra, mint az izomnövelés. Lényeg, ami a tuti, hogy a sötétzöld Hulkos pólómban - mindig tudom fokozni az iróniát - meg a szürke farmeromban hasítok hegynek fel, mellettem apám bicegve.
A jelenlétében nem szeretek varázsolni, mert bennem tudom, hogy megvan minden, amit ő szeretett volna, és még ha nem is zavarja, engem már az is zavar, hogy őt nem zavarja. Szóval így érünk a bolt elé, majd pakoljuk be a második kör raktárkészletet is. Sosem értem, hogy miért nem lehet ezt könnyebben megoldani, de csak tizenhat vagyok, és az ő fizetésükből élek, szóval jobb, ha nem kezdek el itt kekeckedni, mert még a végén egy leszek azok közül, akiket nem csak gyerekmunkára fogtak, de még túlórázik is a csúnya tekintetekért. Nem ám, amúgy ők tényleg jó arcok.
A bepakolás után eltávot kapok, így terveim szerint deszkára pattanva átszelem párszor a falut, majd hazatérve, éhesen megvacsorázom. A deszkázás azonban egészen odáig tart, amíg meg nem látom a földön ülő lányt, vagyis a hátát meg a haját. Van pár furcsa lány a kastélyban, de úgy tűnik egyre megmagyarázhatatlanabbul viselkednek. Először elhúzok csak mögötte, de aztán egy kövér esőcsepp a fejemre pottyan, és lassításra késztet. Megfordulva visszaindulok a földönülőhöz, és miközben a pálcámat a kezembe veszem, igyekszem valami jó csajozós dumát kitalálni. "Leestél a mennyből?" Béna "Az istenek köztünk járnak?" Ultragáz... "Ámor nyila ledöntött a lábadról?" Hát mi vagyok én, valami rossz szatír? Most már mondjuk mindegy is, mert megérkeztem, és lepattanva az útieszközömről kapom elő a pálcám, és röppentek ki belőle egy esernyő formát, mely megóv mind a kettőnket az egyre jobban csöpögő esőtől. Lehuppanva vele szemben aztán látom, hogy sír, hát azt hiszem, nem kellene még nekem is megríkatnom a béna dumámmal.
- Szia. Elestél?
Na béna kérdés is megvolt, remek, mert hát nem valószínű, hogy felhorzsolt térddel, körülöttünk cukorkákkal, sírva éppen szteppelni tanul. Viszont a hülyeséget helyességgé is lehet alakítani, benyúlva a dzsekim zsebébe egy zacskót veszek elő, és felé tartom. Ugyanaz a cukor, ami az előbb széthullott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kellemes, nyugodt délután. Tudod, az amelyikről azt hiszed, hogy nem is létezik, aztán eljön, és te úgy érzed, hogy az apró nevetőráncok a szemed körül mind kisimulnak. Én már tudom azt, amit Berci még nem, hogy ha elér az öregedés, a szemeim széleinél jelenik majd meg először ránc. Nem a szám mellett, nem az orromtól induló vonal mélyül el, hanem a szemeim környéke. Elfáradnak, elmélyülnek. Hogy bölcsesség is társul-e majd ehhez, azt nem hiszem, inkább csak a tény, hogy bennem a szikrája sincs meg a vélaságnak, holott az anyám színtiszta véla és a testvéreim is félvélák. Nincs rajtam kapcsoló, nincs semmi nagy titok, egyszerűen egy hibás gén lehet az oka. Azt mondják megesik, hiszen mi, félvélák egy természetellenes kapcsolatból születtünk, mely ember és lény között köttetett, simán benne van az is, hogy lemészároljuk a családunkat, mert unatkozunk, bár azt hiszem, ez a szerepkör Iván elméje jutott csak el. Nem mintha így akarna tenni, csak neki van kellőképp elmebeteg feje.
- Ésszel.
Szólok Eszter után, mikor elindul a csúszda felé. Az ikrek a homokozóban játszanak, csúszdáznak a saját kölykömmel, mi pedig a homokozó szélén ülünk. A cipőmet le is vettem, mert semmi értelme annak, hogy tiszta homok legyen.
- Hihetetlenül eszetlen bír lenni. Eddig azt hittem, hogy csak Sean-nal, de most már szépen lassan megmutatja azt a kis démont, amit a két nagyanyja öröksége.
Sem anyámmal, sem az exanyósommal nincs jó viszonyom, amin mondjuk én nem nagyon csodálkozom. Ők is megérik a pénzüket, meg én is. De mondjuk leginkább az exanyósom. Az egy igazi banya.
- Mi hír felétek? Mostanában csak Alice gyavargatásakor láttalak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem sok dolga volt ma a nőnek, kicsit a gyerekeivel szeretett volna lenni. Nem sok időt töltöttek itt, mióta az anyja elköltözött velük vissza Angliába évekkel ezelőtt, de néha jól esett neki elhozni őket ide, hiszen, valahol mégs ide tartoztak. Ma is ez történt, míg nem akadt más dolga. Keve, ha minden igaz, dolgozott, neki pedig nem voltak órái, ezért is kereste meg Tatit. Szerette, ha a gyerekei más, korban hozzájuk hasonlókkal játszottak, az a négy év meg nem igazán osztott vagy szorzott.
- Peggy ne etess homoktortát az öcséddel! Adri ne edd meg, ha tudod hogy homok!
Nem egyszerű az élet ezekkel a kölykökkel, ez a gondolat zakatolt a nő fejében, mielőtt odébb tette volna a vörös cipellőket. A lánya segített neki ma ruhát választani, úgy érezte magát, mint Szörny Ella.
- Ez nem hangzik valami biztatóan. Mi jót csinál? - érdeklődött enyhe szarkazmussal a nő, mert hát, ő is tudja, mennyire elevenek tudnak lenni a gyerekek, főleg falkában és neki ahhoz sok szerencséje volt, főleg újabban. Az ikrek az előkészítőben is előszeretettel cukkoltak bele másokat, hogy mondjuk menjenek végig a mászókán kapaszkodás nélkül. Mert Batman ezt tenné. Batman ügyes. Grace meg ideges és próbálja megmagyarázni, hogy Batman óvatos.
- Semmi különleges, azt hiszem. Megnyílt a könyvtár a hét elején, elégedett vagyok vele, sok meló volt, most élvezem a pihenést. Vagy, legalábbis valami olyasmi. Veled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Pár csepp esőt érzek az alkaromon, aminek alapjáraton nagyon szoktam örülni, mert imádom az eső illatát, bentről pedig nézni is nagyon szeretem, ahogyan az ég elsírja a könnyeit és minden felfrissül tőle. Most azonban kissé inkább megrémiszt az eső, mert továbbra sem tudom, mikor és hogyan fogok pontosan visszajutni a kastélyba. Kicsit talán kezdek is kétségbeesni, már nem is igyekszem a túlélő, messzebb elgörgött cukorkákat belapátolgatni sorban az eredeti zacskójukba, inkább csak tanácstalanul futtatom végig a tekintetem magam körül.
Aztán egyszer csak valaki megáll mellettem, én pedig reményteljesen nézek fel a srácra, aki éppen a világ legnagyobb hülyeségét kérdezi, de még ezt sem bánom, mert legalább már nem vagyok egyedül. Lilivel most nagyon össze tudnék nézni, mert a fiú elég helyes, továbbá nagyon érdekelne, mégis honnan a frászból került ide, mert a suliban még sosem láttam, de túl idősnek tűnik ahhoz, hogy ne kelljen iskolába járnia - bár most nem igazán tudok ezzel foglalkozni, mert inkább a kérdésére válaszolok, hátha ő kiment ebből a pácból.
- Nem kicsit. Nagyon fáj a bokám, szerintem kibicsaklott - mondom savanyú ábrázattal, miközben ő keres valamit. Egy pillanatig arra gondolok, hogy a pálcáját fogja elővenni, hogy meggyógyítson vele - az nagyon király lenne! - de végül valami még annál is sokkal klasszabbat vesz elő... Cukorkát.
- Istenem... Kaphatok belőle? - veszem át most a stafétát tőle, ami a hülye kérdéseket illeti, mert ha nem kaphatnék, mégis mi a francért tolná az orromba? Csak nem azért, hogy kérkedjen vele, aztán elrakja a szemem láttára... De ki tudja, lehet Rellonos is, tőlük pedig kitelik még az is. Külső szemlélő számára egészen szürreális lehet, mennyire jól lekötjük mindketten magunkat a cukorkával, holott lassan rákezd az eső, én pedig nem bírok lábra állni. Prioritások.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Fanni egyszerűnek tűnő megoldására szemeim látványosan elkerekedtek, és úgy, amolyan ha te mondod pillantással, sandán fordultam felé, hogy oldalra húzott, ugyanakkor huncut kis mosolyra álló szájjal ingassam meg a fejem.
- Életem - kezdtem mély sóhajjal, akárha a bogolyfalvi színház apró színpadán állnánk, és közben vetettem egy ábrándos pillantást kezemben pihenő kezére. - Nem tudom, hogy mit jelent neked pontosan az egyszerűen, de én már annyiszor és annyiféleképpen mondtam neki nemet, hogy kezdek kifogyni az ötletekből. Talán, ha elköltöznénk a világ végére... - tekintetemet visszavezettem az övébe; zöldjeimben megannyi kérdés keringett, de a legfontosabb, amit Fanni észrevehetett, az a lassan szertefoszló komoly szándék volt. Többször szóba került már közöttünk a költözés, az, hogy egy szép nap eljövök érte, és többé nem indulok el nélküle... végérvényesen ő lett az életem, szeretem, ugyanakkor Bogolyfalva már nem adhat nekem semmit. Mindent, ami itt történt velem, lezártam. Emlék volt már csak az összes itt eltöltött pillanat, az összes óra, az összes nevetés, az összes bűn. És én nem voltam az az ember, aki az emlékeiben élt. Egy alig észrevehető apró sóhaj után aztán szemöldökeimet összehúztam, és vigyorogva közelebb hajoltam hozzá, hogy egy múló percre újra érezhessem ajkai ízét, és bőrének borzongató illatát. A szemeim önkéntelenül csukódtak le, ajkaimat úgy, alig-alig érintve hozzá haladtam egyre feljebb a nyakán, és célomat elérve játékosan haraptam be azt az édes fülcimpáját, amit annyira imádtam. Egy kósza pillanattal később suttogni kezdtem. - ...attól tartok, hogy ez a csaj még egy kitörni készülő vulkán belsejébe is utánunk jönne.
Nevetve egyenesedtem vissza, míg hüvelykujjammal köröztem néhányat Fanni kézfején, jelezve neki, hogy induljunk. Amit mondtam, persze nem bántásból mondtam, hiszen egyébként kedveltem Adélt. Volt néhány mókás megjegyzése, és tetszett, hogy mert önmaga lenni, még akkor is, ha a külvilág megpróbálta más irányba terelgetni.
- Milyen vénember leszek? - nevettem fel kissé szarkasztikusan. Volt ugyanis egy-két kétségem afelől, hogy megélem az öregkort. - Nyolcvanévesen is a sárkányokhoz indulok majd, akkor is, mikor már semmi erőm nem lesz, és a tagjaim reszketve akarnak összecsuklani. Állandóan sárkányszagom lesz, róluk fogok beszélni, felgyújtok olykor ezt-azt, ha rosszak lesznek az unokáink, akkor megeshet, hogy őket... és mikor alszom, horkolás közben az orromból fekete füst imbolyog majd ki - mosolyogva vetettem egy félszeg pillantást Fannira. Tudni, látni akartam minden reakcióját, arcának összes rezdülő árnyalatát. - De azt hiszem... akkor is téged foglak szeretni. Nem is lehet másképp, hiszen mióta csak ismerlek, nem telik el úgy óra, hogy ne gondoljak rád, hogy ne érezzem azt az égető vágyat, ami újra meg újra arra késztet, hogy hozzád érjek, megöleljelek, és... többé nem létezik nélküled. Nagyon remélem, hogy én halok meg hamarabb, mert... ha te mész el előbb, attól tartok, hogy azzal, hogy az én világomnak vége, véget érne a földi élet is.
Nem tudnék megbirkózni Fanni elvesztésével. Biztos voltam benne, hogy az a düh és harag ami a sejtjeimet égetve feszítené, az a fájdalom és veszteség amit minden porcikámban éreznék nemcsak egyszerűen felemésztene, hanem... Úgy képzeltem, azon a napon még egyszer utoljára lángokban törnék ki, és a világgal együtt, az élettel közösen válnék semmivé. Egyszerűen elporladnék. Ezt nevezik szerelemnek?
- Margit néni jobban tenné, ha nem bámészkodna, mert még a végén szívrohamot talál kapni... - vigyorogtam le Fannira, miután eleget tettem kimondatlan kérésének, és közelebb lépve hozzá, hosszan megcsókoltam.
- Figyelj csak... van valami, amit már napok óta meg szeretnék kérdezni, csak tartok tőle, hogy túl korainak fogod gondolni - kezdtem bele, míg tovább sétáltunk a házak között. Szabad kezemmel egyre hosszabb tincseimbe túrtam, majd nagy levegőt véve, hirtelen kiböktem Bori eddig titokban tartott nagy napját és a tervemet - legalábbis egy részét. - A legkisebb húgom férjhez megy a nyáron, és szeretnélek magammal vinni az esküvőre. Azt akarom, hogy a szüleim megismerjenek téged, hogy ők is láthassák, milyen hihetetlenül gyönyörű vagy. Volna kedved eljönni velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Legszívesebben olyan hangot adott volna ki, ami leginkább a nyávogás, a sóhajtás és a felháborodott kiáltás között ingadozik valahol, mégis visszafogta magát. Csak legyintett egyet lazán, az kicsit jobb modorra vallott.
- Persze, hogy gondoltam rá. Csak olyan... távol áll tőlem. Nem vagyok olyan - vonta meg a vállát is.
És még csak nem is hazudott. De első találkozásnál nem fogja megmondani, hogy nem valami sikeres a kapcsolatok ápolásában. Ha jobban belegondol, alig vannak barátai, mármint akiket tényleg annak nevezhet. Na nem mintha ez annyira zavarta volna, eléggé tettre kész, hogy tegyen ellene. De nem akart. Nagyjából ez a helyzet.
Ahogy kiderült, ki is az aznap reggeli társa, már mindent értett. Hiába csak tanuló, érdeklik az itteni dolgok, meg amúgy sem tud elsiklani a tény felett, hogy a leányzó apukája a polgármester. Mondjuk hamarabb jutott eszébe a lány extrém aranyos bátyja, akihez el is szeretne menni tetováltatni. Persze az még véletlenül sem fordult meg a fejében, hogy mást is csinálna a fiúval szívesen.
Az ismerkedős részre nem is válaszolt, elég volt ennyi is az unalmas dolgokból.
Mondjuk az nehezen fért össze a fejében, hogy ha valakinek megtiltották a kajával való ártatlan szórakozást, az miért beszél teli szájjal. Nem mintha zavarta volna, ő is sokszor járt így. Ha valami fontos, azt el kell mondani, a körülmények csak részletkérdés.  
- Uhh, na az meg nekem nem megy. Felénk csak a kosarazás volt menő. Meg gördeszkázni sem tudok - mondta kicsit szomorúan. Biciklivel tud pár trükköt, de deszkára sosem telt az anyjának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Hát bizonyára úgy még nem próbáltad, ahogy működőképes lenne - vigyorodom el szélesen színpadias sóhaját hallva. A világvégére költözés említésére azonban egy pillanatra elkomolyodom. Lin elég régóta rágja a fülem, hogy költözzek hozzájuk. Szerinte nincs értelme egy kis faluban maradnom, főleg úgy, hogy nincsenek kapcsolataim a művészvilágban. Ő azonban tudna nekem szerezni mentort, sőt kiállítást is szervezne. De ő a semmi közepén lakik egy szigeten. Nagyon messze innen. A világtól, amit ismerek, a családomtól, Adéltól és Noeltől. Ki se bírnám, ha egy teljes óceán elválasztana tőle. Az se tetszett, amikor a szomszéd országban volt, pedig az még viszonylag könnyen áthidalható távolság. Mégis tudom, hogy amit Lin ajánl, az olyasmi, ami a hasznomra válna. A karrierem szempontjából mindenképp, de szélesedne a látóköröm is, és sokféle emberrel megismerkednék.
 - Hát Adél nagyon kitartó - varázsolok kényszermosolyt az arcomra. Nem most kell mindezt végiggondolnom, de a végső döntésbe Noelt is be kell vonnom majd. Na, meg persze a szüleimet.
A vénember Noelt magam elé képzelve rá kell jönnöm, hogy kicsit sem riaszt a dolog, sőt. Örülnék, ha vele lehetnék. Ha vele élhetnék és mellette öregedhetnék meg. És ahogy beszél hozzám, magam elé képzelem, amint reggelente elbúcsúzok tőle, és ő elmegy sárkányokat ijesztgetni, én meg festegetek, és amikor este megjön hozzábújok, elmeséljük egymásnak a napunk. Látom magam előtt, ahogy dühében szinte tüzet okád, ahogy gyerekekkel, majd később unokákkal játszik. Régen azt gondoltam, én egyedül is megleszek, elvégre önálló, felnőtt nőként nincs szükségem egy pasasra. Minek is az? De Noel kell nekem. A közösen elképzelt életünkre vágyom, mindegy hol is éljük azt. Tudom, hogy a szemem vidáman csillog, de remélem, hogy mellette az a komolyság is tükröződik, amit én az övében látok. A bizonyosságot, hogy egymás nélkül egy tapodtat se.
 - Önző vagy, de legyen - bólintok komolyan. - Tudom milyen fájdalmas elveszíteni valakit, akit nagyon szeretsz. És soha nem akarnám, hogy neked ezt át kelljen élned. Én is bele fogok rokkanni a hiányodba, de legalább abban a tudatban, hogy neked nem kell szenvedned.
Komoly témánkat némi meztelenkedős gondolatokkal enyhítjük, és bár nem ismerek semmilyen Margit nénit, biztos vagyok benne, hogy pasasom pucér látványa bármilyen nőnemű lényt felvidítana. Engem meg közben kinyírna a féltékenység. Igen, a képzeletbeli Margit nénire is féltékenykednék. Noel az enyém, és nem adom. Még a látványát se szívesen.
Újra komollyá váló hangszínét hallva felvont szemöldökkel nézek rá, de nem szólok közbe, megvárom míg eljut a tényleges kérdésig. Ajkamba harapva fordulok aztán előre, így válaszolok:
 - Biztos szívesen látnának? Mármint mégiscsak mugli származású vagyok. Gondolom egy aranyvérű esküvőn nem éppen egy hozzám hasonlóra számít a násznép.
Nem mintha valaha szégyelltem volna a családom, de életem párjának szüleiről semmit nem tudok. Eléggé kényelmetlen lenne, ha kiderülne, nem szeretnék, ha Noel velem maradna. És egy esküvőt azért mégse szívesen tennék tönkre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A nem vagyok olyan önjelzőre felkúszott a szemöldököm és még rá is néztem, hogy most akkor mi? Nincs olyan lány, aki ne lenne ilyen. Na jó, talán Bogna, de ott más gondok is vannak, én mondom. De bárki más mondja tuti tagadja, vagy éppen nem úgy áll az élete, vagy esetleg igyekszik mindezt leplezni. De most rendes voltam és aranyos, ezért nagy mélységekig nem is firtattam ezt. Inkább fogtam az almám és átesve a bemutatkozáson neki is kezdtem.
A nevem nem mindig jelentett jót, volt, hogy a tesóim miatt néztek furán, olyan is, hogy apa miatt, és nekem is akadt vaj a fülem mögött, de ez talán így természetes. Nincs olyan család, ami valamitől nem fura, igazából a lány neve is olyan... mint mikor tudod, hogy már láttál valamit, csak nem tudod hol. De hangzásra, mindenesetre el is engedtem a fülem mellett és a gondolatokat a fejemből. Pláne mikor a filmes dolgot előhozta, ahogy én a különböző standokat vizslattam. Aztán sikerült a falatot lenyelni is, mielőtt megint belekezdtem volna.
- Nem nehéz, mondjuk én gyakoroltam eleget. Kosarazni nem tudok, mindig furán pattan a labda, de görkorizni igen és deszkáztam is már - meséltem büszkén, úgy, hogy a végére el is nevettem magamat. Előttem volt, ahogy elsőre tanyáltam el, meg az is, akitől ezt... is... megtanultam. Bírtam a srácot, tetszett, hogy vicces volt és nem csöpögött a nyáltól.
- De nem maradtál ki semmiből, hidd el - legyintettem is le - engem is van egy csomó dolog, amire a tesóm utólag tanított meg. Meg szerintem lesz is még - újságoltam el egy nagy vigyorral, majd újra az almámba haraptam integetve két lánynak, akiket jól ismertem már, mert az évfolyamtársaim. Úgy láttam sietnek, meg nekem is volt társaságom, így ezt el is engedtem.
- Isteni dinnyepálcák vannak ott, jobbra, szereted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Az nem jó.
Gratulálok kisfiam, nagyon értelmes megszólalásaid vannak, de ami tény, az tény, valóban nem kellemes az, ha az ember bokája kibicsaklik. Viszont azért mondhatnék neki valami biztatót is, így nyelek egyet, majd lepillantok a bokájára.
- Az a baj, hogy láttam, ahogy éppen az előbb zárják be a patikát. De jeges pakolást tudok rá varázsolni, ha gondolod.
Mondjuk én már tudom, hogy az első lépésként jó lenne, elvégre eléggé tud fájni az ilyesmi. Kicsit közelebb csúszok hozzá. Az a baj, hogy döntenem kell, mert vagy az esernyőt veszem el a fejünk fölül, vagy hagyom őt tovább szenvedni. Az igazság az, hogy a hormonjaim azt súgják, inkább ázzunk, mert a lányok elég szépek tudnak lenni vizesen, na nem mintha ez a lány ne lenne szép szárazon is, de mondjuk lehet, hogy ha vizes lenne, akkor mérgessé válna, én pedig nem hagynám csak úgy itt őt.
- Akármennyit vehetsz, ha gondolod, neked adom.
Átadva a cukrokat, felszabadult kezemmel kicsit megsimogatom a tarkómat, eléggé jól alakulnak a dolgok, azt hiszem, mert legalább addig sem sír, amíg cukrot eszik. Két kisebb húgom van, de igazából, ha elkezdenek sírni, én a legrövidebb útvonalon hagyom el a helyiséget, és annak környékét is. Nem nagyon tudok mit csinálni a síró lányokkal, legfeljebb megpaskolni a fejüket, de egyszer, amikor nyolc éves voltam, a szomszéd lányt próbáltam így vigasztalni és azt kiabálta nekem fröcsögve, hogy egy nagy, büdös bunkó vagyok. Pedig aznap kétszer is fürödtem. Később tudtam csak meg, hogy az anyukája is ezt csinálja az apukájával. Eléggé érdekesen beszélnek egymással azt hiszem.
- Bele tudsz kapaszkodni a nyakamba? Akkor fedett helyre tudnánk menni.
Jobb ötletem nincs, és így se biztos, hogy teljesen vízmentesek leszünk, amíg odaérünk.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kezdek egészen felvidulni tőle, hogy legalább társaságom akad, még akkor is, hogyha ez a srác azért nem kifejezetten szellemes, vagy legalábbis a megszólalásai alapján nem tűnik annak. De lehet, hogy csak ritkán beszél lányokkal, aztán zavarban van, vagy ki tudja.
- Úúú, az nagyon jó lenne, azt hiszem - csillan fel a szemem a borogatás emlegetésére, mert ugyan fogalmam sincs, hogy mennyire jó tenni az ilyesmire, mint ami velem történt most, de magát az érzést jó elképzelni, úgyhogy azt hiszem szeretném. Bólintok is egyet, hogy ezt nyomatékosítsam.
Amikor megkínál a cukorkával, teljesen elolvadok - és nem az esőtől, hanem a kedvességétől - attól pedig végképp, hogy akár nekem is adná. Kétségbeesetten zörög a zacskó, ahogyan ujjaimat köré fonva veszem az át az ismeretlen fiútól, de most már nincsen menekvés, az enyémek lesznek azok a cukorkák. Már egy bizonyos mértékig, mert az egészet azért mégsem lenne arcom elenni... Ki elől is? Nem is tudom a nevét, erre csak most jövök rá.
- Te tényleg megmented az életem, de komolyan. Hogy hívnak? Én Gergely-Fábián Annabella vagyok - mutatkozom be, gyorsan ki is nyújtom neki a kezemet, de aztán rájövök, hogy nem túl okos ötlet, mert már így is eléggé le vannak foglalva a praclijai, szóval inkább visszaejtem az ölembe. Mondjuk megint elfelejtettem, hogy csak a keresztnevemet mondjam, szóval ha eddig nem üvöltött volna rólam, hogy félig kobold vagyok, akkor majd most... De a pici végtagjaimról és a hegyes fülemről - amely most meglehetősen jól látszik, mert a hajam laza kontyban van - már esélyes, hogy eddigre kitalálta.
- Oh, persze. Megtennéd? Az nagyon jó lenne. Nem vagyok amúgy nehéz - nyugtatom meg már előre, mert ha egy előnye van a praktikus méretemnek, akkor ez biztosan az. Felé nyújtom a karjaimat, mintha csak ölelésre várnék, de ahhoz azért még közelebb kell jönnie, hogy köré is tudjam rendesen fonni őket.