Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A pióca a vállamon
- akinél még mindig idősebb vagyok -

Ahogy távolodtak otthonuktól, Theonban úgy realizálódott a tény, miszerint a magyar tömegközlekedés valami pocsék. Odahaza, Franciaországban a vonatok úgy száguldoznak, hogy arra nem jut az embernek ideje, hogy megtekintsen egy-egy várost, míg itt külhonban az olyan élőlények hosszú elnevezésére is akad idő, mint mondjuk a szarvasmarha. Amik amúgy egészen érdekes és gyönyörű állatok, s habár ezt szerette volna minden egyes alkalommal húga tudtára adni, mikor a vonat elpöfékelt egy mellett, leányt egyáltalán semmi sem tudta kizökkenteni könyve társaságából. Még széles mosolya sem, mely' annak a ténynek okán alakult ki arcán, miszerint végre nem kell több hétvégét Delacroix nagyiék macskaszagú lakásában eltöltenie, hanem végre azt kezdhet az életével, amit akar. Akár meg is főzheti Theory patkányát... Igen, arra valószínűleg felfigyelne, nem úgy mint arra, hogy valószínűleg nemsokára elérik a végállomásukat.
Néhányszor megpöcköli a lány könyvét, meghúzgálja a haját, majd elereszt egy 'Hé, itt vagyunk!'-ot, majd nekifog a csomagjai kihalászásának, ami meg kell hagyni, nem lesz egy egyszerű feladat. Pláne nem akkor, ha a fodrászkellékeid több helyet igényelnek, mint az alsógatyáid. Sikeresen el is botlik, mikor a negyedik bőröndöt rángatja ki ideiglenes helyéről, melyet Theory egy gúnyos vihogással jutalmaz, mire Theon grimaszol egyet, majd megmutatja neki ízlelőszervét.
Nagy neheze ugyan, de leverekszi magát a járműről, azonban a megpróbáltatásoknak kicsit sem szakadt még vége, mivel nagy valószínűleg estére sem fogják megtalálni az iskolát, ugyanis egyik ikernek sem olyan jók a képességei, hogy egyedül elnavigáljanak egy totális ismeretlen helyen. Persze a büszkeség bőven nagyobb annál, minthogy bevallja, nem tudja merre is kell menni.
- Mit t'om én! Mondjuk menjünk... balra! - Közli, kezével az említett irányba bökve, majd anélkül, hogy megnézné, húga jön e utána, elindul az általa helyesnek vélt úton.  
   

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

─ Sok sikert! ─ kiabáltam a fivérem után, majd elindultam jobbra. Pár métert haladtam előre, majd odaléptem egy idős hölgy mellé, és bájos mosolyt ültettem az arcomra. Illedelmesen köszöntöttem, mint egy tökéletesen nevelt lányka, majd megérdeklődtem az iskolába vezető utat. Merre is van pontosan, milyen hosszú, és hol kell kanyarogni.
Miután kielégítő választ kaptam, és remek memóriámnak hála elraktároztam az információt, megköszöntem a rögtönzött útbaigazítást, és szedtem a sátorfámat Theon után. Félúton ledobtam a holmim, hiszen úgyis arra kell visszasétálnunk, minek pocsékoljak energiát, majd futólépésben közelítettem meg a vérem, és meghúztam annak hosszú, hófehér hajkoronáját. Ezután megálltam, és szépen csendben vártam, hogy letépje a fejem, hiszen a frizurája a mindene.
─ Drága bátyám, ahelyett, hogy idegölően viselkedsz, mint mindig, tehettél volna kivételt, és egyszer, de csak egyszer, most az egyszer, beismerhetted volna, hogy halványlila dunsztod sincs, hol a manóban vagyunk. Elismerem, ha nem vagy, nem szállok le a vonatról, de neked is el kell, hogy ha én nem vagyok, soha nem tudod meg, hogy balra menve nem találsz el az iskoláig, csak fényévek múlva. ─ mivel a Föld egy nagy gömb. Mondamám, hogy beleőszülne, mire megkerüli, de már így is az. ─ Szóval tettünk vagy ötven métert teljesen feleslegesen, hála neked. ─ olyan szívesen megveregettem volna a vállát, de ha egy fokkal közelebb lépdelek hozzá, és pipiskedni kezdek, én leszek rögvest beszédtéma. Szóval csak lazán, csak icipicit oldalba vertem, de mivel elég kislányos hozzá, biztosan nem fogja jajveszékelés nélkül hagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Sok sikert! - Kiáltja el magát ugyanabban a pillanatban, mikor Theory is, ahogy csomagjaival a másik véglet felé veszi az irányt. Mindig is ilyen volt; végtelenül makacs és első sorban rettentően kibírhatatlan. Egy valamit Theon pedig nagyon utál, ha nem neki van igaza ennél fogva másnál van az irányítás. Tudja nagyon jól, hogy valószínűleg rossz irányba megy, ám ha a fene fenét enne sem tenne a lány kedvére. Sőt, tisztában van vele, hogy így is, úgy is ő is el fog jönni, hogy visszavigye a jobb oldalra, hisz a szüleik leennék drága Napsugár fejét, ha szegény tehetetlen Theonkát magára hagyná egy teljesen idegen környezetben. S mintha csak a másik meghallotta volna a gondolatait, ismét felcsendül mögötte az a már jól ismert, rikácsoló hang. Theon szája mindentudó, gúnyos mosolyra húzódik, hisz végtére is, pontosan úgy alakult a helyzet, ahogyan már a vonaton is eltervezte: ő nem csinál semmit és Theory-nak kell elvégeznie a munka piszkosabbik részét. Oh, a kis hiszékeny és egoista kicsilány... Theon ellen Theory, egy-null.
- Minek? Hisz ha eltévedünk és kint kell töltenünk az éjszakát se maradunk éhen. Itt a kis szőrmókod, megsütjük azt aztán kész. Olyan lesz mint a Shrekben. Oh, várj, már most olyan, hisz otthonról idáig jött velem egy szamár - húzódik még nagyobbra mosolya, ahogy íriszeit hol a patkányra, hol a másik állatra emeli, miközben sértetten fésülgeti meg copfba fogott hajkoronáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Mély lélegzetet vettem, majd lassan kifújtam a levegőt. A szám akarva-akaratlanul féloldalas mosolyra húzódott, a szemeimbe pedig beleköltözött a jól megszokott dac. Egy kósza, fehér tincset a fülem mögé söpörtem. Menten felfordult a gyomrom a Theon arcán éktelenkedő, fogkrém reklámba illő vigyor láttán, és éppen ezért kedvem támadt letörölni azt. Ha harc, hát legyen harc!
─ Szamár, mi? Akkor ezt azt jelenti, hogy te vagy Shrek, ami rengeteg dolgot megmagyaráz. Kezdve a képeddel. A szobádban lévő állandó disznóólat, meg az evési szokásidat. Csak hogy tudd, Edgar és én leszavaznánk téged. Egy patkány fél fogunkra se lenne elég, ahogyan egy törpe lány sem, és mivel te vagy az idősebb hármunk közül, többet éltél már nálunk, így téged ennénk meg. Igaz, ami igaz, férfi létedre eléggé csontos vagy, de legalább lenne fogpiszkálónk. Amúgy is… tudod, hogy Edgar mennyire szeret csontokkal játszani, és koptatni velük a pici, pengeéles fogacskáit. ─ ezzel belekapaszkodtam a bátyám lófarkába, majd alaposan megrángattam, és a kívánt irányba húztam vele. ─ Ha nem jössz magadtól, így foglak elvonszolni az iskoláig, ezt a legjobb lesz, a fejedben lévő káposztalébe mártogatod! Mert, hogy ott nincs semmi más, az biztos! Miért kell úgy viselkedned, mint egy… áhh, hagyjuk… ─ szusszantam egyet, majd újra a kezeimbe vettem minden tartozékom.
─ Olyan jó lesz végre nem veled lenni... ─ pördültem meg az úton bőröndöstől. Amióta csak az eszemet tudtam, azt a pillanatot vártam, hogy megszabaduljak a bátyámtól. Néha úgy éreztem, és érzem most is, hogy bele tudnám fojtani egy kanál vízbe, de anyuék ennek az említésétől is mérgesek lettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Ez azt jelenti, hogy én megtalálom a saját elátkozott hercegnőmet, míg neked marad egy ronda sárkány - folytatja gyerekes eszmecseréjüket, megkoronázva mindazt egy laza nyelvnyújtással. Bizonyára lehetett valami abban a vízben, amit a vonaton ittak, hisz Theory teljesen önmagából kivetkőzve viselkedik. Félre ne értessék, mindig is egy kiállhatatlan fráter volt, de most valamivel az átlagosnál is borzalmasabb. Talán megveszett a patkánytól... Bizonyára, mivel az a kis féreg olyan disznóólat hagy mindenhol a lakásban, mint amelyről a lány is beszélt a közös hálórészükben. Így igaz, mikor a lány a "szobájában lévő sertéseket megszégyenítő állapotról" papolt, akkor az ő részéről is beszélt. Szóval ki is csinálja most a kupit? Theon nem szól rá semmit, csak az ajkaival némán megformázza a közös szót, majd egy újabb százwattos mosolyt villant. Sokat kell még tanulni a kicsi lánynak, hogy felülmúlhassa őt.
- Emlékszel rá, mikor nagyi házában bújócskáztunk és te beszorultál egy ládába? Igazán maradhattál volna még ott... mondjuk úgy... örökre - szisszen fel ahogy Theory fehér pókfonalakra emlékeztető loboncánál fogva próbálja ráerőltetni az akaratát. Ilyenek ezek a nők, mindig azt és akkor kell csinálni, mikor ők akarják. Áh, színtiszta felüdülés lesz végre nélküle élnie az életét, s ha több dologért nem is, azért az egyért hálát at a szüleiknek, hogy nem azonos neműek lettek, mert akkor még a hálóban sem lenne nyugta. Így viszont lesz egy egész emelete teljességben mentes bárminemű Theory nevű élőlénytől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

─ A te esetedben herceg, és amúgy sem választana téged, ha van egy csepp esze. Nem átkozná el magát örökre veled, mint ahogyan én tettem évekkel ezelőtt. ─ hunyorogtam a nyelvét nyújtogató Theonra. Gyerekkori rossz szokása volt, hamarabb tudta ezt, mint beszélni. Mindig is utáltam, ha ezt csinálta, ahogyan a szüleink is, de mindegy hányszor volt leszidva miatta, vagy büntetésben, nem szokott le róla. Ez is remekül árulkodott arról, hogy a felfogóképessége egyenlő a nullával, makacs, mint az öszvér, és csak magával képes foglalkozni.
Annyira jólesett hallani, ahogyan sziszegett, miközben útbaigazítottam a hajánál fogva. Ez pedig az én rossz szokásom volt, nem volt mit tenni, ilyennek születtünk. Ő kényszerített rá, hogy ezt tegyem, máskülönben nem figyelt volna oda rám, főleg nem arra, amit mondtam, ha az ellentmondott az ő elképzeléseinek.
─ Tisztán emlékszem. Hidd el, ha tudom, hogy számodra már nincs remény, hogy valaha is normális legyél, kétszer is átgondolom, kiabáljak-e. Szívesebben maradtam volna ott, mint hogy egy fél életen át miattad szenvedjek. De tudod mit, jó testvérhez mérten reménykedem benne továbbra is, és nem adom fel, hogy értelmet verjek a fejedbe. Még fiatalok vagyunk, hátha sikerül megkomolyodnod, bátyus. ─ bár erősen kétlem. Van, ami nem változik. Ilyen a tény is, hogy Theon a testvérem. És az is, hogy emiatt valahol mélyen, legbelül szeretem, és merem feltételezni, hogy Ő is engem, bár néha erősen kételkedem ebben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Theon nem válaszol semmit húga újabb adag sértésére, inkább figyelmen kívül hagyja, hisz bőven lesz még ideje, hogy a sárga földbe tiporja drága vérét. Helyette inkább felkapja csomaghadát, s annak súlyát tekintve lassan, elcsoszog ez alkalommal a jobb oldali irányba. A leányka korábbi tettét kompenzálva ő is meghúzogatja annak az ikrekre oly' jellemző hajzuhatagát, majd hogy ezt ne tudja a másik újra megtenni, kicsit felgyorsítja lépteit. Azért mégsem hagyja teljesen magára a másik, hisz valahol a lelke mélyén szereti őt, s mégiscsak egy vérből vannak mindketten, még ha néha meg is tépnék egymást, mint ahogy azt mai tetteik is mutatták.
Még mielőtt belevetnék magukat az iskola rejtelmeibe, Theon felveti, hogy elmehetnének körülnézni egy kicsit a városban, hisz akárhogy is nézzük, jó sok évig fognak még itt élni és jó lenne tisztában lenni vele, hogy körülbelül mi hol van. Említettem már az ikrek fantasztikus tájékozódási képességét, ez nem tűnik valami fantasztikus ötletnek. Hamar el is tévednek, s találják magukat teljesen egyedül Bogolyfalva egyik ismeretlen utcáján.
Mondhatni, igazán jól kezdődik ez az iskolás élet, igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Nőt vagy kutyát? Ebből az egyikhez kevés az időm és a türelmem, a másik pedig szétrágja a kanapét. A fantáziádra bízom, melyik-melyik - néztem a fiatalabbra, az arcomra írt pimaszkodással együtt. Ami a szívemen, a számon, nem fogom áltatni, hogy hirtelen találok valakit, a volt nejem épp elég nagy csalódás volt egy időre, nem terveztem csak úgy fejest ugrani valami újba.
- Szuper, csapj fel kerítőnek és mutass be olyannak, aki egyértelműen nem pszichopata. Mit szólsz? - kérdeztem, de érződött a hangomon a cinizmus. Nem hiszem, hogy olyan körökben mozog, amiben én szívesen lennék látva, pláne nem a nők közelében. Az ismerőseim nagy része, aki többet tudott rólam, jobb szeretett távol tudni a közvetlen körétől. Semmi meglepő mondjuk, én ezt megértem.
Figyeltem, ahogy hintázik, az arcomba tolva egyet a kekszekből, mert valakinek le kell tesztelnie, mielőtt még Leo rátenné a kicsi mocskos mancsait. Mi van ha nem is jó? Természetesen, jó volt.
- Nem, ebben a munkában sok minden, ha van családod, de nem pozitív - horkantam fel, még én is tudtam, hogy az ember jobb, ha erről hallgat. De Keve akkor is meglepett, nem néztem ki belőle egy komplett miniklánt, maximum barátnőt, akihez visszajár.
- Tudtam én, hogy a nyanyussal valami nem oké - csóváltam meg a fejem hitetlenkedve, de aztán csak elvihogtam magam. Összességében morbid, hogy ennyire könnyedén kezeltem az emberi életeket. Mégis, ha úgy vesszük, öreg, haszna nincs a társadalomban, akkor mégis miért kéne aggódjak érte? - Tényleg jó ez a cucc. Kösz. Meg üdvözlöm a családot is, vagy mi...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Több okból is vagyok itt - na, azért nem kell annyira megilletődni azon, hogy a városi lány a neonfényes áruház komplexumok helyett a falusi közeget választotta, de erre később térjünk ki. Több okból vagyok itt, mégis, azon a röpke távon a háztól idáig többet is kaptam, mint amiért jöttem. Kezdjük például a mai kinézetemmel. Alapvetően nem vagyok az a lány, aki egy piacra olyan sokat adna, nem sminkeltem, és a hajam is csupán egy kényelmes kontyban kötöttem fel, ellenben, amikor a falu egyik oszlopos, szinte már régiségnek számító, koros tagja megkérdezte, hogy hova?, én meg megmondtam, hogy hova, a tekintete elárult mindent. És akkor rákezdett. Hogy ezek a mai fiatalok, hogy bezzeg az ő idejükben nem voltak ilyen kis rövid, lábvillantós szoknyák, hogy így, hogy úgy - és akkor rájöttem, hogy a városban valahogy mégis kényelmesebb.
Így hát, udvariasan kifaroltam a beszélgetésből.
Alapvetően csak pár friss, ropogós, a kertből szedett zöldségért jöttem, de van itt  más is, amire szükségem lesz - nem most, de a közeli jövőben, és egy olyan dologra,ami eleve lutri, jobb azért felkészülni. Szóval ahogy bedobom a kis öko vászonszatyromba a mai ebéd utolsó hozzávalóját (jézi, a városi lány, akinek mindig a segge alá tettek mindent, TUD ÉTELT KÉSZÍTENI MAGÁTÓL, d ö b b e n e t e s), neki is kezdek a másik, kevésbé hétköznapi darab keresésének.
Halálfejes lepke báb.
Na, azért nem szándékozom most rögtön megvenni, ellenben, mivel éppen az vagyok, aki vagyok, éppen elegendő financiális hátterem van ahhoz, hogy egy ilyet előre megrendeljek magamnak. Lehetőleg a legkitűnőbb állapotban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Egy igazán szomorú, borús, esős napra ébredt. Adrian a szobájába zárkózva, talán már otthon sincs vagy haza se ment. Nem vesztek össze, de érzi, hogy valami nem stimmel vele.
Emily nem jött azóta. Hogy mi történt kettejük között, azt egyelőre homály fedi, mivel a lány nem igazán faggatja öccsét. Lehet, hogy kellene, mert akárhogy is alakultak a dolgok, a jelenlegi helyzet kezd tarthatatlanná válni. Tudnia kell, hogy nem miatta történt az és nem hibáztathatja magát. Igazából ez kizárólag Adrianre és rá tartozik, mert ők azok, akik túlzottan régóta nem őszinték egymáshoz. A rendelőben nem volt rá igazán lehetőség, azóta pedig nem feltűnően, ám mégis érezhetően kerülik egymást. Nem jó ez így. Valamit tenniük kell.
Shayleen étvágya ugyan bőven mínuszba fordul át, mégis úgy dönt, hogy ennie kell. Igazán nagy a kísértés, hogy egyszerűen ne foglalkozzon vele, visszafeküdjön és sajnálja magát, meg az életet - mondjuk azt nem tudom, hogy most épp miért, de Shayleen depressziója vissza-visszatérő, senkit sem lep meg egy-egy hullámvölgy. Mégis, végül összeszedi magát, felöltözik és egy esernyővel a kezében megindul a piac felé. Noha nyár van és viszonylag meleg, a lány hosszú csőfarmert, egy térdig érő hosszú szárú csizmát és a topjára egy rózsaszín pamut pulóvert vesz. A viszonylag színes összképet a fekete esernyője teszi teljessé, mely egy komor árnyékot ad az esőben lassan baktatónak.
A piacra érve nem meglepő módon nem tolonganak. Az árusok ugyan töretlenül várják vásárlóikat, azok inkább zárt ajtók mögött maradtak. Érdekes, hogy ettől függetlenül a portékáikat árulók nagy örömmel fogadják azt a kevés bátor embert, aki mégis ki mert merészkedni az utcára ebben a szomorú időben. Shayleent is hatalmas mosollyal köszönti az asszony, akinél egyébként a lány rendszeresen vásárol, ha a faluban tartózkodik. Egy halvány mosollyal viszonozza a kedvességet, de láthatóan nincs csevegős hangulatában.
- Na ne légy már ilyen letört aranyom, válassz ezekből a szép gyümölcsökből! - olyan szívmelengetően édes ez a néni, hogy még ex-levitásunk jéggé fagyott szívét is sikerül legalább részben felolvasztania. Már nyúlna egy kis banánért, amikor hirtelen bevillan a kép, hogy az mennyi kalória. Megrázza fejét és inkább a barackokra összpontosít. Egy különös érzés mégsem hagyja nyugodni: a torkában lévő gombóc és a tény, hogy amit az előbb érzett mindenképp rossz előjel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Egy nő éhesen igazán morcos és veszélyes tud lenni. Alapból kiszámíthatatlanok vagyunk, de korgó gyomorral még inkább. És én most éhes voltam. Nagyon éhes.
Azt is pontosan tudtam, mire éheztem oly’ nagyon. Gyümölcsre. Vagy zöldségre. Édes mindegy volt, csak friss legyen, és mihamarabb hozzájussak, és rágcsálhassam.
Eme nemes cél érdekében elhagytam a kastélyt, egy vastagabb szürke pulóverben, ami nagy volt rám, vagyis hosszú, mivel a nyúlánk Theonkától csentem el, és egy szivárványos esernyővel a kezemben.
Az apró, hófehér utazótársam most az egyszer nem tartott velem. Valószínűleg a kis cipőcskéi is kivoltak az esővel. Tudni illik, a patkányok nem szeretik a vizet. Az enyém legalábbis ki nem állhatja, ahogyan engem is, ha fényévenként egyszer megfürdetem. Olyankor mindig foggal-körömmel küzdött a habok ellen.
Az árusok között tébláboltam lelkesen, akik örömmel fogadtak engem, és persze minden más elvetemült vásárlót, aki hozzájuk hasonlóan nem volt csokiból. Nem csak az élelemnél, de minden másnál is leragadtam, mígnem a gyümölcsökhöz érve észre nem vettem egy ismerősnek tűnő személyt.
Amint síri csöndben közelebb andalogtam hozzá, biztossá váltam benne, hogy nem tévedtem, Ő bizony az iskola gyógyítója volt, aki két óra között megmentette a kezem. Most azonban valami nagyobb dologgal állt szemben, és ez látszódott az arckifejezésén, ahogyan megtorpant a keze a banánok felé vezető úton, és inkább tekintetével tovább csatangolt a barackok felé. Hogy ott és akkor mire gondolt, nem akartam tudni.
─ Szépséges napot! ─ tudattam ittlétem a két hölggyel, akik közül az egyik látványosan boldogabb volt. ─ Eltekintve attól, hogy esik az eső, szép ez a nap is, mint a többi. De nézzük mindennek a jó oldalát, legalább kellemes a levegő. ─ az idefelé vezető úton még natúr esőillata volt, most már viszont olyan volt, mintha íze is lett volna, annyi minden csücsült benne. Ilyen ez a piacozás… szusszantam egyet. ─ A banán finom. Kettőt kérek. És a barack is, de csak a nem gyapjas. Azt fura megenni. Abból is viszek, de csak keveset. ─ ezután mosolyogva Shayleen felé fordultam. ─ Most is szükségem lenne a segítségedre. Itt adnak valahol sajtot? Vinnék Theonnak. ─ tudtam, hogy a bátyám mindig is imádta a sajtot. Ezt pedig fel kellett használnom. Ha a tündérke jó kisfiú lesz, talán tényleg odaadom neki. De ha nem, volt aki megegye, Edgar és a saját személyemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Tégy szájkosarat a nőre és hagyd a kölyköt is nevelni a kutyát, esetleg.... vagy az új nőt - gondolkodtam el látványosan, igazság szerint egyik sem lepne meg különösebben, sőt, ha komoly akarnék lenni egyenesen közölném, hogy én vagyok az élő példa rá, hogy vannak helyzetek, mikor hagyni kell, hogy a kölykök találjanak anyára valakiben. Mármint az egy dolog, hogy én fix ponton voltam és reméltem, hogy ez az a hely, de mikor Mimi meg Milán elsőre voltak velem Grace házában nem voltak kérdések. Se tőlem, se felém. Mindenesetre jót röhögtem a szájkosaras nőn, sokakkal kevesebb gondom lett volna a múltban is. Én azért szurkoltam mindenkinek az élethez.
- Ez nem ilyen egyszerű, ez mind az, velem az élen, és a többségük még házas is - tártam el a kezeim. Biztos van, aki még nem, vagy csak úgy megjelenik velük, de őket meg nem annyira ismerem. Egyébként sem asztalom ez a kerítés dolog, ha látok valamit, ami instant működik, akkor hozom az óriástáblát hogy GYERÜNK EMBER VIDD MÁR HAZA. Egyébként kuss a nevem, ha kell, ha nem. Nem akarok különben Max szintjére jutni, mikor eltoltam az orrát irányba, mert ő nem állt jóban a nőm kertjében.
Átpasszoltam a süteményesdobozt, ami kivételesen meg is volt töltve szalvétán túl is és meg sem ettem felét idáig jövet. Ajándék volt, ebbe meg azért még nekem is van némi illemtudatom. Meg az én kölykeim se élnék ha üresen menne haza, és ők azok, akiknek mindent is megadnék.
- Tud az lenni, kell a háttér. Ha nincs, ami motiváljon még a túlélésre meg arra, hogy van jobb és szebb, szerintem kurvára értelmetlen. Lássuk be - és ezt mertem kijelenteni Grace előtt is, nem csak mióta a nejem. Ha nem lett volna kiben keressem az emberem még mikor a sűrűben voltam és minden nap katasztrofális nagy szopás volt, idáig sem jutok.
- Még kém is lehet, nem figyelünk, azt lejelent minket - röhögtem el magam - hogy a fűre létünk, hiába volt kint a tilos tábla - folytattam még hasonlóan jó kedvvel, majd bele is fulladtam ebbe, mély, hörgő köhögéssel. A tüdőm amúgy köszi jól van, még bennem is. - Én tudom, egészségetekre. Valamikor ugorjatok be, vagy csak dobd át a kölyköt ha gondolod, Adriánnal meg Peggyvel, a kölykeimmel úgyis osztálytársak lesznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Épp a banánokat szemlélgeti, hogy egyébként milyen szépek, milyen kívánatosak és bizonyára milyen finomak. Mégis, egy pillanatra bevillannak az emlékek. Kalóriatáblázat, cukor, étvágy, éhezés, ahogyan eltolja magától ezeket az ételeket. Mintha csak megégette volna kezét, úgy húzza el jobbját és inkább a barackok felé terelődik figyelme. Valamiféle meghatározhatatlan érzés keríti hatalmába, ami semmi jóval nem kecsegtet. Márpedig ezek után tényleg nem tudná jóízűen megenni azokat a banánokat. Épp csak belemerülne a saját sötétségébe, mikor egy ismerős, eleven hang üti meg a fülét. Ebben a reggeli borongós időben teljesen életidegen ez a pörgés és jókedv, így hát Shayleen sem tud mit kezdeni vele elsőre.
- Szervusz - igyekszik meglepődését egy kedves mosollyal leplezni és talán szakmai ártalom, hogy egyből Theory tenyere felé vándorol tekintete, hogy lássa, hogy van. Kötést már nem visel és igazából különösebben nem is látszik rajta semmi, már amennyit ennyi idő alatt, alapos vizsgálat nélkül meg tudna állapítani. Elvégre az emberek többsége nem a tenyerét maga előtt mutogatva járkál - érdekes is lenne, ha így lenne. Érdeklődve figyeli, ahogy a rellonos jó kedélyűen válogat a gyümölcsök közül, s bár a banánt képtelen megvenni, azért a barackot csak elvinné... - Nem gyapjas? Úgy érted kopasz barack? - hitetlenül nevet fel a lány, mert erre igazán nem számított. Még hogy gyapjas... Hát ezt se hallotta még az őszi barackra. De hát minden nap tanul valamit az ember. - Én viszont nemcsak a nektarinból, hanem az őszi barackból is szeretnék kérni. Illetve úgy látom, hogy van ott alma is. A zöld, savanykásabból kérnék még három-négy nagyobbat - felbátorodva Theory-n ő is bevásárol, bár lehet kissé túlzásba viszi. Mikor eszik ő meg ennyi mindent? Mondjuk nem egy napra szánja, de akkor is. Akárhogy is, a lány berobbanása némiképp visszabillentette a normál egyensúlyába, a régi kísértetek tovatűntek.
- Sajtot? Igen, kicsit arrébb van egy nagyon kedves idős úr, nála vettem eddig a legfinomabb sajtokat - Józsi bácsi a világ legjóindulatúbb, legkedvesebb, legaranyosabb örege. És, ha ez nem lenne elég, remek humora és fiatal korára emlékeztető csintalan mosolya van. Mintha a kor csak testben járna el felette, lélekben nem. Mikor az asszony mindent becsomagol nekik, akkor kifizeti a saját részét és megvárja, hogy a rellonos is így tegyen, csak utána szólal meg. - Gyere, elkísérlek. Hogy van a kezed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Akaratlanul is elmosolyodik, ahogy Catherine-t hallgatja. Elle is biztosan ugyanilyen átéléssel beszél a testvéreiről, de Chrisről főleg. Látja a hibáit, mégis így kedveli; sőt, ezzel együtt. Ha nem akarná felélni az egész sörkészletét a bátyja, talán már rá sem ismerne például.
- Akkor igazán jó kezekben lehet Lorin - bólint egyet végül. Neki ez számít, még ha nem is ismeri a lányt. Önzőség csupán, de valahol mélyen sejti, hogyha nem lenne a kis Brightmore, Denist is el fogja veszíteni. Nem mintha most is az övé lenne, a dupla csíkos teszt óta nem ringatja magát ilyen álmokba. De pont emiatt az érzés miatt fogja most megkeresni, bármit is tanácsolnak neki. Nem fog összetörni, ha soha nem lesz közös élete a rellonossal, feltéve, ha a másiknak lesz egyáltalán élete. Amíg tudja, hogy lélegzik és rendben van, addig számára is kerek a világ.
- Ezt nem értem - vallja be őszintén, ahogy összevonja a szemöldökét. - A szerelem sosem tuti biztos dolog, mindig egy hajszálon táncolsz. Még akkor is, ha házas vagy, esetleg gyereked is van tőle. Vagy mindkettő - mosolyogva vonta meg a vállát, ahogy leesett neki, hogy jelen esetben fontos hozzátenni az utóbbit is. Kicsit összekavarodtak itt a dolgok, és a legdurvább, hogy már úgy gondol a helyzetükre, mintha mindennapos lenne. - Bár pont ezért szoktam a gonosz banyának érezni magam a sztoriban - ismerte be végül röviden felnevetve. - Most kellene annak a résznek következnie, hogy Denis rájön, mennyire odáig van érted, én pedig uhm... elolvadok? Szerencse, hogy nem Jane Austen az értelmi szerző - legyintett egyet, mert már megint túl sokat beszélt.
Sok dolgot megért Catherine beszámolójából, és valamennyire jó érzéssel tölti el. Tudja magáról, hogy egy őrült perszóna lesz, amikor féltékeny, de arra nem számított, hogy Denis képes türtőztetni magát a lány közelében. Ellie valahol ott maradt le, hogy eléggé komoly kapcsolat van közöttük, a dolgok mindenféle velejárójával. Késő bánat már, hogy minden miatt hisztizett, de talán majd egyszer küld egy bocsánatkérő kosarat.
Végül válasz nélkül hagyja, mert nem talál megfelelő szavakat. Elmondhatná, hogy több minden is világossá vált számára, vagy hogy mennyire megnyugodott, de már túl van a beszédes pillanatán. Inkább kivárja Catherine intelmeit, amit próbál valamennyire komolyan venni. Sajnálja a történteket - amennyire tőle telik -, de képtelen visszarettenni.
- Köszönöm, hogy figyelmeztettél, de már nem vagyok védtelen - lopva azért megint a hasára tekint, hiába érzi, hogy még ott van a kisbabája, muszáj figyelni. - Eszméletlen képességekkel bír a srác, ez tagadhatatlan. Nem tudom, hogy mennyire leszek képes megállítani úgy, hogy ne legyen maradandó sérülése, ha elfajulnak a dolgok.
Hiába próbált pozitív lenni, be kell látnia, hogy azért nem annyira fényes a helyzete. Fogalma sincs, hogy mi történhetett akkor azzal a Denissel, aki mindig olyan gyengéden nyúlt hozzá, hogyan volt képes majdnem megölni a legjobb barátját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bólintok párat, amikor azt mondja, hogy Lorin jó kezekben van. Igen, efelől kétségem sincs, hiszen bármi baj volt, tudtam, hogy Will megoldja. Nem sok ember merné a tulajdon testvérét riasztani, amikor minden kétséget kizáróan intim helyzetben volt egy fiúval, aki éppen haldoklik a karjai között, nekem akkor is Will volt az első gondolatom.
- Szerintem nem kellene annak érezned magad.
Elvégre, ha szigorúan nézzük a ki volt előbb kérdést, akkor a nő nyerne. Ő volt előbb Denis életében, mélyebben talán én kezdtem el megtapadni korábban, de végül mind a ketten ugyanoda jutottunk, hogy Denis életének elengedhetetlen részei lettünk. Ő is és én is. Összevont szemöldökkel pillantok fel rá, kuncogva rázom meg a fejem.
- Denis és én egyformák vagyunk. A gondolkodásunk, a vágyaink, az elképzeléseink, az élethez való hozzáállásunk szinte mindenben megegyezik. Éppen ezért ismerem őt jobban, mint bárki más, és ezért ismer jobban, mint bárki a világon.
Ezt pedig úgy is ki merem jelenteni, hogy van egy ikertestvérem, akivel azonnal megérezzük, ha a másikkal baj van. Chris és én mély kapcsolatot ápolunk, ezért is mosolyogtat meg, hogy most éppen egy kicsi Chrisre vigyázok, aki történetesen szintén egy ikerpár egyik tagja. Vonzom a Chris-eket, most már egészen biztos.
- Pont ezért nem is illünk össze. Ideig-óráig talán idilli lenne a történet, de nem lenne egészséges, nem lenne benne izgalom, nem lenne változatos. Ha annyira jók lennénk együtt, nem kerestük volna másnál a boldogságot, pedig mind a ketten mással vagyunk.
Mert bár nem nyíltan, hiszen házas ember vagyok még a következő év márciusáig, de mással vagyok én is. Nem azért töltök ennyi időt Nasiékkal, mert ne lenne más dolgom, hanem mert része lettem egy másik családnak, és ki tudja, lehet, hogy a része is maradok. Ez viszont még egy túl érzékeny talaj ahhoz, hogy ennél jobban belemenjek, Denisnek is csak nagy vonalakban meséltem róla, mert még nem akartam elkiabálni semmit.
- Van egy megállapodásunk, hogy ha úgy alakul, hogy idős korunkra egyikünknek sem lesz senkije, akkor együtt csináljuk végig az utolsó éveket, de ennyi.
Nem tudom, hogy miket feltételez a kapcsolatomról Denis-szel, vagy, hogy miért nem bízik benne, amikor őszintén beszélt neki az érzéseiről. Ha nekem egy olyan vallomást tett volna egy Denis kaliberű, mint amilyet ő kapott, eszembe nem jutott volna megkérdőjelezni egyetlen pillanatig sem, úgy sem, hogy felesége van.
- Vagy neked ne legyen.
Mert nem vagyok biztos benne, hogy ő sérülésmentes maradna főleg úgy nem, hogy gyermeket vár. Sokkal neccesebb a helyzet. Az ő helyében, szeressen Denist bármennyire is, nem keresném.
- Remélem nem lesz, a kisbabád miatt főleg. Én a mostani állapotában akkor se mennék a közelébe, ha tőle lennék terhes.
Ebben az egyben teljesen biztos vagyok. Így sem mennék, és nem is szándékozok Denis közelébe menni. Sokszor nézem a nevét vagy éppen Salvatore nevét a telefonomban, de nem nyomok rá egyszer sem. Elvből nem. Érzem, ahogy a felsőmet rángatják, lepillantva mind a ketten mellettem állnak, és szőke fejükkel néznek fel rám.
- Szeretnél tudni még valamit? Mert lassan indulnunk kell, különben sosem lesz kész a vacsora, és még ígértem nekik egy mesét is.
Megválaszolok neki bármit, szívesen, hátha végre megérti, hogy Denis érte gyakorlatilag feladott engem, én ezt elfogadtam és továbbléptem, mert tovább kellett lépnem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Érdekesen érinti, hogy pont Catherine mondja meg, hogy nem gonosz. Nem tekint riválisként a lányra, de a barátjának sem mondaná, pedig tőlük szokott ilyeneket kapni. Bár Stella valószínűleg azt mondta volna erre, hogy egy hercegnő, nem pedig a gonosz banya. Nem mintha a valóságban ne lehetne a kettő egyszerre, szerencsére sokkal több az átfedés.
- Szóval a kihívást keresitek? - elgondolkodva kérdez vissza, bár választ már nem vár. De ha tényleg annyira hasonlítanak a fiúval, akkor ez sok mindent megmagyaráz.
Kicsit kezd már elege lenni abból, hogy itt minden csak megmagyarázásra kerül. Szándékosan nem tette fel korábban ezeket a kérdéseket, és most nem is nagyon tud mit kezdeni a válaszokkal. Hol van már az a bagoly?
- Azt hiszem, köszönöm - feleli értetlenül. Nem most fogja elmagyarázni, hogy nem véletlenül tanít egyetemen átoktörést, nem vezetne sehova, ha itt elkezdené magyarázni a bizonyítványát. Ha mindez nem lenne elég, akkor véletlenül pont egy hydro házaspár a szomszédja, ahol az egyik tag nem egyszerű használó, de tanár is. Westwoodtól pedig sok hasznos kütyüt lehet kapni, nem csak pofonokat, ha ügyes az ember fia-lánya.
- Valahogy úgy érzem, hogy rosszabb lenne, ha tőle lennék terhes. Most csak sértődött, legalább nem kétségbeesett - vagyis ezt gondolja. Tudta, hogy a pécsi beszélgetés egyenlő volt a teljes kudarccal, de hogy fogja a srác és lelép vizsgák előtt? Ez olyan, amibe nem fog csak úgy belenyugodni. Kihívás kell Brightmore? Semmi akadálya.
- Nem, igazából csak ennyit szerettem volna. És köszönöm, hogy azért válaszoltál - aprót bólint, még utoljára ránéz a lányra. - Nem tudom megígérni, hogy visszahozom, de megteszek minden tőlem telhetőt.
A végére egész katartikus lett a kis csevej, ahogy int egyet és elfordul, olyan badass szuperhősnek érzi magát, mint aki most sétál a halál markába.
Igazából már most indulni akart egyenesen oda, ahol Denis van, így a bagolyra nem várva a hivatal felé veszi az irányt. Így vagy úgy, de felgyorsítja Kapitány tevékenységét.

- Köszöntem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Nem tudom, más hogyan vélekedik erről, de ha épp kivonod magad a társadalomból csak azért, hogy aztán egyenként megfigyeld őket, az elég para. Mondom ezt én úgy, hogy lényegében már gyerekkorom óta figyel a társadalom, néha reklámként jelenik meg az arcom, vagy épp magazinokban írnak rólam. Mondom ezt úgy, hogy bár évek óta nem találkoztam (hivatalosan) Benjáminnal, még mindig vannak nők, akik belekarolnak a férjükbe, ha meglátnak Budapesten, és még mindig vannak anyák, akik a gyermekeikkel inkább átmennek az utca másik oldalára.
A tizenöt évesekben viszont még mindig nem ez a végtelenül edgy életszemlélet és viselkedés a legrosszabb. Nem. A tizenöt évesekben az a legrosszabb, hogy mindez keveredik valamiféle megmagyarázhatatlan felsőbbségérzettel, hogy azt képzelik, kiülhetnek az ég szélére és telibe szarhatják bárki más képét, csak mert végtelen meggyőződésük, hogy nem illenek a világba, és a világ kiveti őket magukból. Talán ezért gyűlölöm a mai generáció selyemkölykeit, és néha úgy érzem, ők is gyűlölnek engem, amit, alapvetően, meg tudok érteni. Kellően sokszor szólt rólam minden, szerepeltem a médiában, kirobbantottam egy botrányt egy politikus körül, elraboltak, átvették a helyem, most pedig igyekszem kezdeni valamit az életemmel. Minden joguk megvan arra, hogy irigykedjenek rám.
Persze, hogy meghallom a nevem. Nem vagyok süket, ugyanakkor hülye sem, és köszönöm szépen, ha valaki nem képes emberien megszólítani, mert egy "te Vajda" sokkal könnyebb és sokkal jobban passzol az imázsához, akkor kiabáljon csak nyugodtan magára. Ahhoz már túl szofisztikált vagyok, és túlságosan magasan hordom az orrom, hogy válaszoljak egy egyébként kutyákhoz illő hangvételhez. Ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

─ Azt hiszem. ─ mosolyogtam szelíden a nőre, aki a gyapjas szavamon nevetett. Talán furcsának hathatott a barackokra ragasztva, de mentségemre szólt, hogy nem is olyan régóta beszéltem huzamosan a magyart. Néha-néha még becsúszhattak ilyen és ehhez hasonló hibácskák. Ami ebben az esetben nem is volt akkora hiba, hiszen Ő is, és az eladó néni is megmosolyogta. Legalább egy kicsit szebbé lett varázsolva a napjuk.
Shayleen is leadta a rendelését. Sok barackot kért, és almát.
─ Áhh, értem. ─ szóval van erre sajt, ez megnyugtatott. A bátyám boldog lesz, ha rászánom magam, hogy oda is adjam neki.
Ameddig a nő fizetett, hallgattam az esőcseppek kopogását az esernyőm színpompás vásznán. Mikor végzett, én is odaléptem, hogy mosolyogva átadjam a kívánt összeget az idős hölgy markába. Szépen megköszöntem a gyümölcsöket, amelyeket becsomagolva átvehettem, majd a beszédbe fogott gyógyító felé fordultam.
─ Nagyon szépen köszönöm. ─ legalább lesz társaságom, és nem fogok eltévedni a portékák között. Bár utóbbira nem garancia, ha szerény személyemmel tart. ─ Remekül. Él is virul. Pillanat. ─ az esernyőm fogantyúját az állammal a vállamhoz szorítottam, majd megemeltem a mancsom szemmagasságban, az ujjaimat elemelve a kenyeremtől, amelyen már csak egy kisebb szösszenet látszódott. Könnyen meglehet, hogy látszódni is fog, mint minden más sérülésem, de üsse kutya, elfér rajtam.
A kis bemutatóm után visszarendezkedtem, majd nézelődni kezdtem. Elsődleges célom a sajt volt, de minden más is szóba jöhetett.
─ Mi volt az az előbb a banánokkal? Kétszer is átgondoltad, hogy szereted-e? Ha nem akarsz, nem kell ám válaszolni, csak furcsa volt. Mi miatt vagy egyébként ilyen letört? Vagyis voltál. Erre sem kötelező válaszolni. Az is lehet, hogy csak az idő miatt, mert olyan szomorkás. Rám szerencsére sosem volt ilyen hatással a borongós-viharos időjárás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bár nem feltétlenül logikus, hogy legyen idekint hús vagy sajt, valahol a piac ezt is magába foglalja. Minden van. Ha valaki ide jön, végre tud hajtani egy komplett bevásárlást is akár, semmi sem tántoríthatja el - még az is lehet, hogy a húspult mellett új cipőt is talál.
Mindketten fizetnek és el is indulnak a sajtok felé. Theory köszönetére csak biccent egyet és megvonja a vállát. Igazán ráér, főleg azóta az incidens óta. Emlékszik, hogy a lány mesélte, milyen viharos a viszonya ikrével, most pedig, bár eddig mindig jól megvoltak Adriannel, az olyannyira féltett kapcsuk megtört. Tudja, hogy beszélnie kéne testvérével, tudja, hogy nagyon durván túllőtt a célon, de nem akarta. Egyszerűen csak elpattant benne valami, ami annyi éven keresztül feszítette és nyomta belülről. Törvényszerű volt, hogy egyszer csak kiszakadjon belőle. Épp még mélyebbre merülne gondolataiban, mikor Theory szinte szó szerint az arcába nyomja tenyerét. Ekkor ocsúdik fel, hogy egyébként beszélgetést kezdeményezett a másikkal. - Ó, és tényleg, nagyon szép. Lehet, hogy lesz egy kis nyoma, de az mindenképp lett volna - elmosolyodik, bár tekintetéből még mindig süt, hogy pillanatokkal ezelőtt teljesen máshol járt. Addig jó, míg ezt a teljesen mást nem tudja senki. Folytatják útjukat és Theory rengeteg mindent borít a nyakába, leginkább kérdéseket, amire fogalma sincs tud-e és, ha tud, akar-e válaszolni. Persze a rellonos nyitva hagyja a menekülőutat, mondván nem kötelező választ adnia. Amúgy is tisztában van vele, de valamiért úgy érzi, hogy ideje felvállalnia azt, aki ő valójában. Nincs értelme tovább titkolóznia.
- Nem mindig szeretem a banánt. Alig pár éve gyógyultam ki egy komoly betegségből és néha még vissza-visszatér a kísértete - bár nem mondja ki, hogy anorexiás volt, a lány könnyedén rájöhet, hogy a szavak mögött ez bújik meg. Shayleen már van annyira bátor, hogy ki merje mondani, beteg volt, de ahhoz még gyáva, hogy meg is nevezze. - Egyébként meg összevesztem a testvéremmel. Emlékszel? Meséltem, hogy van egy öcsém. Nos... Azt hiszem valamit nagyon elrontottam és nem tudom, hogyan hozzam helyre - elhúzza száját, ahogy bevillan a rendelőben történtek emlékképe. És téged is. Egész teste beleborzong a gondolatba, hogy majdnem képes volt kimondani ezt. És ami ezután jött, az csak még rosszabb lehetett. Bárcsak elfelejthetné azt a napot!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Shayleen mintha egy teljesen más világban járt volna. Egy tőlem független világban. Nem a mosatni valóságban. A szemeiben tisztán látszódott, hogy a gondolatai idegen mezőkre szöktek. Rendületlenül rágta önmagát, és annál is inkább a megoldást kereste.
Feltettem pár kérdést. Adtam neki lehetőséget a menekülésre, majd egy kis időt, hogy átgondolhassa, tud-e nekem válaszolni, vagy egyáltalán akar-e. De végül úgy határozott, megfelelő ember vagyok arra, hogy egy kicsit a magánéletébe láthassak.
Mi is lehetett volna személyesebb probléma, mint az a betegség, amelyet erős cenzúrával, de egy kis gondolkodással kiolvashatóvá tett előttem. A lelki eredetű betegségeknél nincs is veszélyesebb dolog, hiszen ellenük nem létezik igazi orvosság. Legalábbis a rendes értelemben véve. Átvittben ott a szeret, a türelem és a megértés. De ezek is csak vértként szolgálnak, az igazi csatát mi vívjuk önmagunk ellen, és az ilyen összecsapások bizony elég sok vért kívánnak. Szóval csak csillogó szemekkel, kissé meghatódva pislogtam fel a nőre, és persze végtelen tisztelettel. Nem az az erős, aki legyőz egy sárkányt, ─ oké, ő is, ─ hanem az, aki megküzd a saját démonjaival. És Shayleen ezt megtette, és győzött. Persze ez a győzelem sosem lehet teljes, ezt is remekül példázta a banánnal folytatott csatája. Megejtettem hát egy megértő, és egyben erőt adó mosolyt felé, amelyet a következő mondatai egy kicsit megingattak, de végtére is állva maradt.
─ Nem tudom, miről lehet szó, de ez talán nem is számít. Testvérek vagytok, ez pedig egy olyan tény, amelyen semmi sem változtathat. Én már csak tudom. Szeretitek egymást, és ha ez megvan, hiába jönnek a sötét felhők, előbb vagy utóbb legyűritek őket. És ha nem bocsát meg neked az öcséd, akkor bizonyára nem épelméjű. Bármit is tettél, bizonyára nem rossz szándékból volt. Ennyire azért már kiismertelek, hogy tudjam. ─ nem minden angyal visel szárnyakat, de ha szembe jön velem egy, a glóriáról még felismerhető. ─ Szerintem adj neki egy kis időt, majd miután kihisztizte magát, mivel Ő is férfiből van, és azok hajlamosak rá, kapd el a grabancát, és beszélj meg vele mindent. Utána biztosan elrendeződik minden, legalábbis én hiszek benne. Ha régen szeretett, most is szeret, és ha elmondasz neki mindent, meg kell majd értenie. Theon értelmi szintje is a béka feneke alatt van, de ha Ő képes erre, akkor a te öcséd is, mert szerintem több a sütnivalója, mint az én bátyámnak. Szóval csak pozitívan. ─ mondhattam volna, hogy lehetne ennél rosszabb is. De Shay az élet azon oldalát is remekül ismerte.
─ Még mindig nem látom a sajtokat. Minden mást viszont igen. ─ jegyeztem meg halkan. Ami azt illette, azt sem tudtam, miféle az itteni tejtermékek külseje. Kéket, pirosat, vagy egyszerű papír csomagolást keressek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Nehéz neki erről beszélnie. És itt most nem csupán a betegségéről, hanem Adrianról is, elvégre ő a legfontosabb ember az életében. Tudni, hogy jelenleg nem állnak szóba egymással, sokkal jobban megviseli, mint a tény, hogy visszaeshet a betegségében. Merthogy érzi azt a bizonyos hullámvölgyet, ami érkezni készül és tudja, most kell erősnek lennie. Nem akarja ismét kitenni a családját egy ilyen traumának - család szó alatt pedig nem csak Adrianre, hanem Aidenre is gondol. Kevés igazán jó barátja van, akiért aggódnia kéne, hogy vajon mit fognak majd szólni a romló állapotához, ennek a két embernek a véleményére azonban mindig is adott. Soha többé nem akarja úgy bántani Aident, mint annak idején. Olyan dolgokat mondott neki is, mint a napokban Adriannek... Hogy... Gyűlöllek. Nem, erre most nem szabad gondolnia. Inkább Theory felé fordul és hallgatja a lányt és a véleményét. Kicsit gáz, hogy egy nálánál sokkal fiatalabbtól kér segítséget, de be kell látnunk, hogy az ex-levitás finoman szólva is szociális analfabéta. Amivel alapvetően nincs gond, csak ilyenkor.
- Mondtad valaha majdnem a testvérednek, hogy gyűlölöd? - halkan teszi fel a kérdést és nem is igazán vár választ, hiszen ahogy egy újabb mély levegőt vesz, már folytatja is. - Én majdnem kimondtam. De tudtuk és éreztük mindketten, mi maradt végül bennem. Én nem gondoltam komolyan, csak olyan sok indulat volt bennem... Sosem tudnám őt még csak utálni sem, nemhogy gyűlölni - tekintete szörnyen szomorú, nem sok tartja vissza attól, hogy egy könnycsepp legördüljön az arcán, majd azt ezernyi másik kövesse. De most erősnek kell lennie, ha majd hazaér, telesírhatja a párnáját, sőt, a lakás összes párnáját, de most Theory-ra kell koncentrálnia.
- A sarkon befordulunk és ott lesz - jobbjával maga elé mutat, majd egy picit balra, mert ő már távolról is látni véli az idős uraságot. Reméli, hogy a lány is annyira megkedveli majd a férfit, mint ahogy ő tette. Emlékszik, amikor először ment és kalóriaszegény és zsírszegény sajtot kért, a bácsi nem is tudta, miről van szó. Legalább fél órát vitatkoztak azon, hogy mi az egészségesebb: egy alig zsíros, tehenet vagy kecskét sosem látott sajt, vagy egy valódi alapanyagokból készült, zsíros sajt. Végül megállapodtak abban, hogy nem tudnak megállapodni és jót nevettek magukon. Természetesen végül Shayleen vásárolt.
- Egyébként hogy-hogy itt tanultok a tesóddal? Arra gondolnék, hogy a szüleitek mondjuk a Beauxbatons-ba vagy a Durmstrangba írattak volna inkább. Hogy esett a választásuk pont a Bagolykőre? - mindig is érdekelte, hogy miért utaznak ilyen sokat. Persze a kérdés számára is adott lenne, ha nem lenne egyértelmű, hogy ő menekült Angliából. Esze ágában sem volt a szüleitől karnyújtásnyira a Roxfortban tanulni. Bah.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Elkaplak, Csepreghy! Ezt nem úszod meg – hallható az egyre csak távolodó dühös üvöltés. És ennyiben is marad, ahogyan én az egyik kapualjban meglapulok. Most már mást nem lehet hallani csak a hangos lihegésemet. Régen kellett ennyire szedni a lábaimat, de most tényleg rosszul jött ki a dolog. Amióta Lilivel beszélgetünk, próbálom feszegetni férfi mivoltom határait, és minden helyzetben próbálok érett fickóként viselkedni, minthogy egy taknyos kis elsőéves kölyökként. Persze nem mindig jön úgy össze, ahogyan szeretném, mert még nem nagyon tudom, hogy mikor jobb, ha meghúzom magam szépen. Ezért is történt az, hogy az iskola keleti udvarán sétálgattam, kivételesen egyedül, amikor a kövér Hisztay Ádám megjelent, és vaknak kellett ahhoz lenni, hogy a bosszútól vöröslő szemeket ne vegyük észre. Tekerjük kicsit vissza az idő kerekét, úgy egy-két óra hosszával, amikor bájitaltan órán a vizsgák előtti utolsó páros főzésekre került sor. Előtte a mosdóban már kaptam Hisztaytól egy gyomrost, mert nem bírja a képemet, de mivel mindennapos, ezért hagytam is a fenébe. Olyan bazi nagy az a gyerek, hogy inkább nem húztam eddig vele ujjat. Így be is ültünk órára, de neki valami nem sikerült. Egy nem odaillő hozzávaló került az üstjébe – nem én voltam. Dehogynem. Oké, persze, hogy én voltam, de elmegy ő a fenébe, hogy minden héten, amióta itt vagyok, gyomrosokat osztogat nekem. Nem esik jól, na. Ezért nem is kell mondanom, hogy az üst tartalma talárján találta meg helyét megsemmisülten. Ő annyit mondott: „A …! Úgy nézek ki, mint egy disznó”, mire én azt válaszoltam „Igen, és még le is öntötted magad”. Több sem kellett neki; miután kiszúrt az udvaron egészen Bogolyfalváig kergetőztünk, és én a piacon tudtam megbújni az egyik gyógynövényárus nénike mellett egy kapualjban. Pihegve, a falnak dőlve, ki-kipillantva, hogy követnek-e még engem. Sokan vannak, péntek délután van, ezért még nem merek kockáztatni. Maradok a kis fenekemet, és várom, amíg tuti, hogy elhárul a veszély. Fogyjanak el a zsarucsillagok, mint a GTA-ban.
- Ne-hem hiszem el… - veszem le sapkám, és túrok stresszesen hajamba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Tudod Cicám, ez a szoknya nagyon szép… ám még szebb lenne a szobám padlóján – csatt. Egy jól megtermett pofon csattan ázsiai vonásokkal tarkított arcán, majd az elkövető meglobogtatva sűrű barna hajtömegét sarkon fordul, és el is tűnik a pult mögötti kis kabinban. Theon hallat egy tompa „Áu”-t, ahogy kezét a sebesült területre emeli. Ennek tuti nyoma fog maradni. Csodás. Lassan két órája fűzte a gesztenye szépséget, aki úgy tűnt, benne is van a dologban. Olyan információk birtokába került ezen röpke idő alatt, amiket talán Vanessa bátyja, Federiconak sem tudott soha. Mondjuk, hogy mekkora a kicsike kosármérete. Hmm… vajon ha vett volna neki egy új fehérneműt, akkor megadta volna magát a lány? A nők buknak az ilyenekre, nem?
- Milyen harcias kismacska va… – kezd bele vallomásába az ajtóban újra felbukkanó Vanessa felé, mikor a lány mögött egy hatalmas test kezd el körvonalazódni. Federico. Az árnyékot nyújtó kabinból egy jó sok zsíros kenyeret megevett fickó bukkan elő, ökölbe szorított kezein csak úgy duzzadnak az erek, mikor a magához lehúzó lányra emeli tekintetét. Az suttog valamit bátyja fülébe, amaz bólint egy nagyot, majd tetoválásokkal tarkított kezén jó nagyot roppant. Tekintetének üzenete tiszta; fuss. Theonnak több sem kell, úgy eliszkol a helyszínről, hogy csak hajának lebbenését lehet látni. A böszme vadállatnak - hogy megvédje vére becsületét -, rögtön a nyomába ered.  
Embereket félrelökve közlekedik a tömegben, azok elharsognak néhány szitokszót, ám főhősünk már nem hallhatja, rég elhaladt mellettük. Fejét idegesen kapkodja oda és vissza a megfelelő bújóhely után kutatva. Amilyen abszurd a dolog, olyannyira felcsigázza Theon elméjét. Hangos nevetés hagyja el alkait, amolyan mániákus-féle, majd kezében tartott szalmakalapjával nagyot kerül az egyik pózna körül. Ez a nap nem is lehetne jobb!
Messziről meghallja a fickó dühödt ordibálását, mire hegyi kecskéket is megszégyenítő szökkenéssel ugrik be az első elrejtőzésre alkalmas tárgy mögé; egy néhány zsák krumplihoz. Vár ott pár másodpercet, percet, talán még órát is, miközben a tartójukból kiszabadított élelmeket teniszlabdának használva dobja egyiket a másik után a vele szemközt lévő falhoz. A hangok kezdenek elcsendesülni, már csak a zsibogó piac aláfestése hallatszik, mikor úgy véle, végre kimászhat búvóhelyéről, ám a biztonság kedvéért még egyszer megbizonyosodik a dolgok felől. Nem szeretne összetalálkozni azzal az izomaggyal, szereti a fogai még az szájában, mintsem egy protkóban tartani.
- Pszt... kisöreg! Hé te! Igen te! - Bukkan ki egy perce a zsákok mögül, kezével vadul gesztikulálva a csak néhány méterre lihegő fiúcskának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Az ujjaim már nem mozognak olyan kocsonyamód, mint az elmúlt tíz, tizenöt vagy húsz percben. Nem számoltam a perceket, csak arra figyeltem, hogy úgy tudjam venni a levegőt, ne legyen belőle kellemetlen érzés a mellkasomban. Habár az még mindig láthatóan jár ki és be, már nem jár akkorra fájdalommal. A sportok igen távol állnak tőlem, maximum Anyu macskáját vagyok hajlandó kergetni az udvaron, de ennyiben ki is merítettem számomra a testmozgás fogalmát.
A következő pillanatban már bátrabban dugom ki a fejemet, és látom, hogy… hogy nem látom. Ezért látványosan törlöm le a lefelé gördülő izzadtságcseppeket alacsony homlokomról, miközben egy-egy lelógó göndör tincsbe kapok, amire csak fájdalmasan összehúzom aprócska kék szemeimet. Mindenhol ott vannak. Le kellene már vágatni. Vajon van Bogolyfalván jó fodrász? Vagy majd megkérek valakit, hogy essen neki. Ennek úgysem lehet ártani. Olyan vastagszálú, hogy csoda eddig még nem tört bele egy olló sem.
„Pszt!” Üti meg a fülem egy titokzatos szólítás. Nekem szól? Forogni kezdek magam körül, majd a mellettem sóbálványként álló öreg nénire nézek, akinek a szeméből süt a megvetés és a házsártosság. Együgyű mosolyt vetek felé. Mondhatni egész bátran teszem meg mindezt, mert ma reggel betettem a műfogsort, hiszen úgy volt, hogy találkozok egy felsőbb éves sráccal, hogy „korrepetyáljon” átváltoztatástanból. De aztán kaptam tőle egy üzenetet, hogy a buli lefújva, mert randija lesz. Randija. Hihetetlen, hogy lemondja egy csaj miatt. Én még Lili miatt sem mondanám le a barátaimat. A barátság szent dolog.
Tehát a mosolygást egy esetlen intés követi, amivel búcsút veszek az asszonytól. De ha nem ő, akkor ki pisszegett nekem? Keresek, keresek. Szkennelem, mint a Terminátor a járókelőket, majd egy tejfelszőke hajkoronát és annak tulajdonosát vélem beazonosítani a hang forrásaként. „Igen, te!” Folytatja. Mintha egy földönkívüli létforma lennék, fordítom oldalra a fejem csigalassúsággal, és teszek felé egy, majd két lépést. Közben szememet kaméleonszerűen köröztetem, hogy lássam, ha valami vagy valaki az életemre akarna törni. Végül nem messze tőle állok meg, zsebre dugom a kezeimet. Benedvesítettem az ajkaimat, majd szólásra nyitom őket.
- Így senki nem fog tőled krumplit venni – mutatok a zsákra, ami eddig a szőke fiú erődjeként funkcionált. – Mármint, ez a pisszegés, érted – vonom meg a vállam, de közben karakteridegen komolysággal meredek rá. – Olyan, mintha illegális bájitalokat árulnál fényes nappal vagy valahol a sarok mögött állna a fagyis furgonod – utalva arra, hogy Amerikában annak idején sok-sok gyereket raboltak el ezzel a trükkel.
Továbbra is csak egyszerű tekintetemmel meredek az idegenre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Oké, nem a legmegfelelőbb módot választotta, hogy felhívja valakinek a figyelmét, de azért csak nem egy szellem, hogy abszolúte figyelmen kívül hagyják. A fiúcska igaz közelebb lép hozzá, azonban még mindig a körülötte ténfergők között keresi Theon mutálatlan hangjának forrását.  Végső elkeseredésében felkap egy krumplit valamelyik zsákból, majd amilyen messzire csak bírja, elhajítja azt. Sajnos nem egy élsportoló génekkel rendelkező egyed, így a zöldség még a kis fürtösig sem meg el, hanem pár centiméter után egyenesen a földbe csapódik. Hófehérke hallat egy felbőszült morgást, megforgatja szemeit, majd tovább pisszeg a srácnak, mígnem az végre észreveszi őt.
- Pour l'amour de Dieu! – Csúszik ki a száján az „Ég szerelmére” anyanyelvén – Krumplit nem, de mást igenis árulok – simít végig fehérbe burkolt felsőtestén ügyelve arra, hogy közben szemkontaktust tartson a másikkal. Ha a lánykát nem bírta megszerezni, talán a kisfiúval több szerencséje lesz. Úgyis körülbelül egyidősek lehetnek, szóval ez még nem számít pedofíliának, igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Már éppen felveszem a szőkeséggel a szemkontaktust, amikor ő felém hajít egy krumplit. Egy tánclépéssel felérő mozdulattal hátrébb is vonulok, de a burgonya alig élvezheti a repülést, hiszen nem egy nagy távra hajították. Kék szemeimmel követem a gumó eldobását, egészen a földet érésig. I’m not impressed. És ez az arcomon is látszik; nem vagyok lenyűgözve. Szemeim kérdőn térnek vissza másikra, aki végre észreveszi, hogy… észre van véve. Elindulok az irányába, majd amikor elérem a „repül a nehéz krumpli, ki tudja hol áll meg” című szösszenet főszereplőjét a porba hullva, látványosan átlépek rajta Egy-két újabb lépés, és már a fehér felsős fiú előtt állok. Zsebembe dugom párnás kis ujjaimat, majd oldalra döntöm a fejemet. Értetlen arckifejezésemet az teszi még mókásabbá, hogy a szemöldököm egyenesen alacsony homlokom közepére repül. Először is, szegény fiú félrebeszél. Vagy valami más nyelven. Same sh*t. Biztosan ezért dobált, mert nem tud magyarul, és valahogyan magára kellett hívni a figyelmet. Jó teóriának tűnt, de egy pillanat alatt szertefoszlik, mert mégis beszéli a közös nyelvet. Vagy van nála valami varázstárgy, ami végül fordítani kezd. Biztosan rosszul, mert ez…
- Eeeezt ne csináld – mondom végül a legfurcsább arckifejezéssel, közben előveszem jobb kezem a zsebemből, és mutatóujjammal rámutatok. – Ez ijesztő – imitálom, hogy kiráz a hideg. Fura egy srác ez a „Tejfel”.
- Petya vagyok – biccentek felé végül egy ártatlan mosollyal arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Szusszantam egyet, és alaposan szemem ügyébe vettem az esernyőm fémes csontvázát. ─ Volt, hogy ki is mondtam. Kimondtuk mind a ketten. Volt, hogy komolyan is gondoltuk pár pillanatra. Napokba, néha hosszú hetekbe telt, mire megbékéltünk. Olyankor nem szavakkal kértünk egymástól bocsánatot, hiszen azzal nem értünk el volna különösebben semmit. Eleve egy a szánkon kiszaladt szösz miatt morogtunk, így hát annak jóvátételére a tettek maradtak. Egy-egy bűnbánó, szomorkás, szelíd tekintet; egy szoros ölelés; vagy egy személyre szabott ajándék. Csak egy figyelmes apróság. Edgart is egy hasonló veszekedés után kaptam Theontól közel egy éve. Szóval ne bánkódj miatta, bármit is mondtál, vagy nem mondtál ki, előbb vagy utóbb bocsánatot fog nyerni. Már csak azért is, mert nem érdemled meg, hogy ne így legyen. ─ a párás, ezerillatú, már-már ízes levegőből mélyeket szívtam, miközben tudomásul vettem, hogy a sajtok közelében voltunk, és nyakamat tekergetve hol jobbra, hol balra nézelődtem, elsődlegesen a bácsi után kutatva. Nem sok idősebb hímegyed volt arra, szóval kizárásos alapon csak az egyetlen lehetett az, akit mi kerestünk. Vagyis én, Shayleen csak az idegenvezetőm volt.
─ Nem a szüleink választottak, hanem Theon. A lehető legmesszebb akart kerülni otthonról, és mivel egészen jól beszélünk magyarul, hála a magyar anyanyelvű rokonainknak, így az itteni iskola mellett döntött. Nem siette el, hogy szóljon nekem, de én sem, hogy szóljak anyának. A bátyám egyébként szentül hiszi, hogy megszökött, de nem is bolygatom Őt miatta. A szüleink és a család leveleit meg szokta semmisíteni, azonban én néha-néha udvariasságból írok nekik, hogy még élünk. Sem többet, sem kevesebbet. Theonnak ezt persze nem kell megtudnia, hiszen a fejében élő kép a nagy szökéséről olyan szép. Egyébként jó okunk volt eljönni onnan, de arról nem szeretnék beszélni. ─ tisztáztam le a tényállást, még mielőtt rá lesz kérdezve esetlegesen. A legtöbb időt a nagyinál töltöttük Colmarban, a maradékot Párizsban a szüleinkkel, különböző összeröffenéseken csillogtatva a mosolyunk. A fivérem is én is utáltuk az ilyeneket, de mégsem bújhattunk ki alóluk, és tönkre sem tehettük őket. A legjobb volt, ha megmaradtunk bábuknak, és nem zaklattuk feleslegesen a szüleinket. Meg ott volt a kapcsolatunk apával, aki szörnyen szigorú volt, főleg a bátyámmal, és persze sajátos gyereknevelési taktikái voltak. Azonban a végére engedett, és most itt lehetünk, és Theon boldog, csak ez számít.
A sajtok közvetlen közelébe érve, azokat megpillantva elégedett mosoly kúszott a szám szélére. ─ Innen már el fogok boldogulni. Köszönöm, hogy elnavigáltál idáig. ─ fogalmam sem volt, Shayleen dolga mennyire igényelte a sietést.