Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Szélesre tárt szárnyai felett pillant vissza, hogy megnézze, a még halványan füstölgő csikk ott végezte-e, ahová azt ő szánta. A girbegurba cigarettavég a lány feje tetején koppan, és Walid még éppen látja, ahogy az leszánkázva a szemetelő hajának hosszán visszahullik a földre.
Furcsa, de ha a lány felpillantván a madár után néz, láthat rajta egy oda nem illő, vásott mosolyt. Walid fején a tollak rendezetlenül állnak, mintha odabent a lelke szélesen elmosolyodna, amiről mind tudjuk: lehetetlen. Talán csak a szél játéka, nem igaz?
Walid nem sokkal távolabb, az avokádók között válogató lánytól alig néhány méterre ér újra földet, és selymes, puha szárnyait szorosan teste mellé húzva fordul vele szembe.
Ami azt illeti, egyáltalán nem örül a hallottaknak. Nem szereti azokat az embereket, akik ennyire süketek és vakok a világot érintő globális problémákkal kapcsolatban. Az olyan szemetelők miatt ugyanis, mint a szemben álló lány is, évente több ezer madár pusztul el - ez persze miért is érdekelne valakit, akinek az lehet élete legnagyobb problémája, hogy túlérett-e már az keze ügyébe került avokádó?
Az átlagostól eltérő, jóval testesebb holló a hűvös szél által felborzolt tollakkal néz farkasszemet a lánnyal. Meg sem moccan. Csak néz és... károg; újra meg újra. Aztán hatalmasra tárja vaskos, erős csőrét és éktelen, éles hangon fájdalmas vijjogásba kezd.
Vedd fel az eldobott csikket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Túlzás lenne azt állítani, hogy különösebben meghatná az eset - sértettséget persze érez, sőt, talán többet is, mint az szükséges vagy egyáltalán jogos lenne az ő esetében, de, hogy felvetődne fejében a gondolat, hogy hibázott? Közel sem.
Idióta madarak. Idióta madarak, és a természet idióta véletlenszerűsége, csupán ezzel tudná jellemezni a történteket, ha venné a fáradtságot, hogy elmélkedjen rajta, ám Lídia nem az a személy, aki ilyenekre pazarolná a drága idejét. Helyette itt van az előbbihez képest igazán nagy problémája, miszerint be kell szereznie Eszter turmixaihoz a tökéletes alapanyagokat, és, bár Aida megosztotta vele minden tudását a téren - amiket instagram storykból és ilyen-olyan youtube videókból szedett össze -, mégsem egészen biztos a dolgában. Például, fogalma sincs, hogyan kell ebbe az egészbe jól beletenni egy mangót. És minek?
Kényelmetlenül vonja össze szemöldökeit, kicsit kiropogtatja nyakát miközben fizet, ahogy egyre jobban bizsergetni kezdi tarkóját és összes gerinccsigolyáját az érzés, miszerint valaki figyeli. Amióta elrabolták Esztit, sokkal több figyelmet szentel erre, azt is mondhatnánk, hogy paranoiássá vált, de ő sosem fogalmazna ilyen végletekbe menően. Rágni kezdi alsó ajkáról a bőrt, tenyere kényelmetlenül kezd izzadni, ahogy nagyot nyelve táskája mélyébe rejti a beszerzett gyümölcsöket, hosszan, mélyen beszívva a levegőt pillant körbe az őt körülvevő emberek közt. Tekintete egyetlen arccal sem találkozik - szinte megnyugodva szusszan fel, ám mikor épp kieresztené a levegőt, saját íriszei megragadnak az apró, fekete szemgolyók fogságában, és hirtelen elfelejti, hogyan kellene lélegezni.
Hirtelen kap fél kezével füléhez, ahogy a hang végül eljut hozzá, végül bosszankodva fordít hátat.
Nem fog jelentőséget szentelni neki.
Ez csupán egy madár, semmi több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- ¤ -
Anastasia Strakhova
- ¤ -
Csinos arcomon meglehetősen semmilyen mosoly ül, miközben bólogatva hallgatom a mesélést a kiskedvencéről. Az állatok egyszerűen teljes mértékben hidegen hagynak. Amelyikük nem idomított, az nem is igazán értem, mire jó. Mondjuk tény, engem a világ dolgaiból vajmi kevés hoz lázba, viszont azok mélységesen és fel sem tudom fogni, hogy mások azokkal hogyhogy nem törődnek. Ilyen a stílus, a divat, a rangos események, a műkincsek és hasonló, fennkölt dolgok.
- Igen, jól tudja, lehet - erősítem meg az elképzelését és magamban hozzáteszek egy "sajnos"-t, dehát amíg az én köreimet nem zavarják a különféle lények, addig tőlem csinálnak, amit akarnak. Senki sem mondhatja rám szerintem, hogy ne lennék igazán végtelenül megengedő és elfogadó.
- Talán kegyed is oda tart? - emelem meg vékony szemöldököm és kérdezek erre rá szóban is, ha már a jeleimet nem értette vagy csak nem volt hajlandó foglalkozni velük. Minden esetre az érdeklődését jó apropónak találtam, hogy kiszedjek belőle ezt-azt.
- Vagy csak látogatóba érkezik a faluba? - folytatom a tudakolást.
- Ahhoz képest, milyen egy koszfészek, vannak meglepően kellemes részei - véleményezem Bogolyfalvát nyájas mosollyal, mintha minden kiejtett szavam dicséret lenne. Igazából így is érzem. Hálás lehet a falu, hogy ilyeneket mondok róla.
- A teaház, az antikvitás... - sorolom, aztán elpillantok a mellettünk futó tájra, és nem nagyon lehet tudni, befejeztem-e a díjazottak sorát, vagy csak ilyen erősen elgondolkoztam azon, mit említhetnék még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

#catwoman | February 12th

- Az se hangzik rosszul, de akkor valami jót, mert a múltkor is néztük azt a filozofikus cuccot és az első óra után elaludtam. Azon is. - Kriminális, amit művelek, neki döntöttem a fejemet a hinta láncának inkább, kicsit ingva a hintával, de nem rendesen, mert nem esünk ki a hintából, csak úgy, mert az rossz a kicsiknek. - Rég néztünk Deadpoolt. Élném.
Szinte felszisszentem a látványtól, ahogy a férjem csípője kivillant, számomra sem tiszta, hogy azért, mert végignyalnám azt a szívet szívesen, vagy azért, mert kilógott a dereka és úr isten meg fog fázni. De meg lett igazítva a felső és így is volt ez helyes, nem sokkal később meg le is lettek szedve a kis denevérek is, hogy ma már nincs több lógás. Vicces ezt pont Kevétől hallani, aki anno nem ment be órára, mert... jobb dolgunk volt.
- Többnyire? - kérdetem vissza érdeklődve, Mimivel az ölemben, akit ez a dolog felmentett a mosogatás alól, én meg eleve nem voltam hajlandó részt venni. Kivettem a részem a család munkájából már a ténnyel, hogy főztem és nem mellesleg éppen bővítettem a létszámot.
- Ugye mindenki tudja, hogy én ebben nem vagyok hajlandó részt venni? - vontam fel a szemöldököm, de aztán apró csókot nyomtam a férjecske ajkaira. - Szeretem, hogy megtanítod őket, mi az a fairplay. Neked is jó a pagetti, my dearest?
Közben odasétáltunk a kislánnyal, mind a ketten nagyon szépen pillogva apura.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Luca okos lány. Ezért is tudja nagyon jól, hogy amire épp készülnek Bonnieval azt a dadusa iszonyat mód, fokozhatatlanul, mélységekig hatolva ellenezné. Szerencsére Luca azt is tudja, hogy a dadusuk húgyhólyagja nagyon pici és óránként egyszer biztosan meg kell látogatnia a mellékhelységet a balesetek elkerülésének érdekében. Sőt, Luca azt is tudja, hogy ha a kilincset kicsit feljebb hajtja az ember, akkor az hajlamos beszorulni, ezzel rabbá téve a bennlévőt. Hányszor volt már ő is fogoly odabenn. Annyira de annyira sokszor, hogy a polcra, ahol a még nem használt wc papírt tartják bekészített magának egy saját ellátmánykészletet. Hatalmas fonott kosárban csokoládék, drazsék, mártott magvak, szívószálas gyümölcslevek és cukorkák csücsülnek, várva a lányt, hogy ha majd beragad se haljon éhen, hanem tele hassal tudja megvárni a megmentőt.
A hólyag tele, a kilincs fel, az ajtó szorul. A terv tökéletes. A lány diadalittas nevetést hallat, aminek egy kósza tincs vet véget, ami szájába került, s ami végett kénytelen köhécselni párat, azonban ez sem lassítja, rögvest veszi a kocsit. Aztán Bencét is felkapja, egyre nehezebb, már nem olyan könnyű a kis termetű nőnek vinni-hozni, de azért próbálkozik, s végül sikerül. A gyermek a kocsiban. Sapkát is nyom a fejére, nehogy megfázzon, vagy tudja is ő, minek rá ilyen tökfedő, a dadusa magyaráz róla folyton valamit, amire nem tud odafigyelni, mert mindig akkor mondja, mikor van valami nála sokkal érdekesebb.
Luca nagyon izgatott, ezért is vihorászik amint kivágódik az ajtón, s mint valami versenyautóval, száguld végig a folyosón, mezítelen lába csattog a csempén, hogy hagy tudja meg minden szomszéd amikor a vörös törpe távozik.
Az egész utat futva teszi meg. Élvezi a száguldást, az arcába csapó szelet s hallja Bence nevetését is, ahogy ő is kiélvezi a tiltott gyorsaságot. A játszóteret több perccel előbb érik el, mint általában szokták, s a lány épp hogy fékez, Bonnie köszöntése máris utoléri őt.
- Én meg itt, én meg itt! - pattog mint egy labda, úgy közeledik a másik animágus felé s aztán mikor kellő távolságba ér ráveti magát, hogy baráti ölelésben részesítse az ő legeslegkutyásabb cinkostársát.
- Jajajajaj, már annyira nagyon várom, hogy legyen? Mit kell? Merre kell? Jaaj beszélj mááár!!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

ANNELIE
tanítás után egy hintában | x


Alapjában véve kellemes az idő, azonban mivel, ha eltűnik a nap, beüt a cidri, ha meg előbukkan, majd' megsülsz, így nehéz eldönteni, melyik ruhadarabjaidat tarts magadon. Az élet nagy gondjai. Jelenleg én amellett döntöttem, hogy hagyom farmerdzsekimet, viszont alatta csak egy póló marad. Ingemet a hátizsákomba hajtogattam, ami nem messze hever egy padon. Hogy én magam hol vagyok? A hintában. Fogom a láncokat vállam mellett és nyugisan hajtom magam, derűsen nézelődve. Mivel ilyen elég klassz az idő, sokan vannak kint így délután. Nyilvánvalóan főleg a szülők a gyerekeikkel. Meg pár előkészítős, fiatalabb bagolyköves. Van, akinek mosolyogva oda is intek.
El-elvigyorodom egy-egy vicces hangra, amit a csúszdák meg mászókák adnak ki, amikor a kisebb gyerekek használják őket. Kacagnak ők is ilyenkor rendesen, hiszen a legváratlanabb effektek érkeznek az eszközökből. Szeretek néha kijönni ide, hagyva, hogy beszippantson ez a zsibongás. Kinézni se néznek ki, mert hiába vagyok már tizenhat, nem csak hogy nem érzem magam annyinak, de nem is nagyon tűnök annyinak. Sem az alapján, amilyen lelkesen figyelem az itteni népséget, meg úgy semmi alapján. Oké, ha valaki nagyon tárgyilagosan megnézne, talán szöget ütne a fejébe, hogy kicsit idős vagyok már én ehhez. Főleg, hogy nem is a haverjaimmal bandázom itt vagy ilyesmi, csak lézengek, elvagyok, mint bármely másik gyerek. Rendben, azért nem állok neki a földön kúszni-mászni, meg a játékokon ugrálni. Bár közel járok hozzá, hogy kedvet kapjak a víg gbagázstól körülöttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

ANNELIE meg a gyerekek
tanítás után a hintában... egy ideig | x


Minden teljesen idilli a játszón. Hosszú percek óta ragyog a nap, egyelőre senki nem esett nagyot, nem törött el a mécses, nem veszett össze vészesen senki a másikkal. Kisebb összezördülések vannak, az viszont szinte hozzá tartozik az élményhez. Úgyhogy békésen üldögélek, most nem is annyira hintázva, mint inkább csak billegve kicsit, tornacipős lábam hajlítgatva a talajon, szelíden figyelve a jelenlévőket, mígnem felbukkan előttem egy kisember és úgy néz rám, mintha lethifoldot látna.
Összevonom a szemöldököm, nyelek egyet, megállok a dülöngélésben és körbenézek kicsit, jobban kapaszkodva a láncokba. De nincs itt semmi fura, se fölöttem, se mögöttem. Én vagyok a fura valamiért. Legalábbis a kiskölyöknek. Nem is egyszerűen fura, hanem egyenesen... rossz? Úgy néz rám, mintha csináltam volna valamit. Mit csináltam? Vagy összekever valakivel? Már szóra nyitnám a számat, hogy megkérdezzem tőle, mi baj, amikor megérkezik az anyukája még egy poronttyal. Mármint szerintem az anyukája lehet.
- Ó... - bólintok, szemöldököm megemelve. Így már értem.
- Ó! - ismétlem meg az előbbi hangot, ahogy rájövök, hogy akkor talán legjobb lenne felállnom, amit rögvest meg is teszek.
- Parancsolj! - intek a kisfiúnak a lendületes felkelésemtől még mindig finoman ingázó hinta felé, aztán zavartan vakargatom meg a nyakamat, majd zsebrevágom kezeimet. Idétlenül érzem magam, hogy nem esett le, miért mered úgy rám a srác. Pedig így már egyértelmű. Csak hát nem erősségem összerakni a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

ANNELIE meg a gyerekek
tanítás után a hintában... újra! | x


Visszatessékelnek a hintába. Pedig tényleg szívesen átadom. Mikor viszont látom, milyen helyesen megengedi a kissrác, hogy maradjak még, úgy döntök, ezt semmiképp nem lehet visszautasítani.
- Már csak kicsit hintázom - ígérem meg a fiúnak és folytatom is. Közben rámosolygok az anyukára meg a még picibb gyerekre rajta a kendőben, aztán elnézek a kavicsokkal ügyeskedő felé. Nemsokára visszatér hozzám.
- Nahát ezt... ez az enyém? Nekem adod? - kérdezem tőle, megemelt szemöldökkel. Mert bár nagyon úgy tűnik, ez egy ajándék, jobb azért tisztázni, nehogy elvegyem tőle, ha csak megmutatni akarta. Azonban nem erről van szó.
- Köszönöm. Nagyon szép - forgatom a követ ujjaim közt, gyönyörködve benne.
- Tessék, gyere csak, én kihintáztam magam - adom át kisvártatva a helyem, közben elpillantva a nő felé is, hogy vajon a kiskölyök fel tud-e oda egyedül kepeckedni vagy segíteni kell neki. Elég önállónak tűnik, de akkor is apró még. Minden esetre átadom a terepet, arrébb állva, nézegetve az ajándékomat, aztán egy kezemben dobálom kicsit, szusszanva nézve körbe a játszón. Nem is tudom, maradjak-e még. Egyre többen jönnek és hát csak nem foglalhatom a játékokat a tökmagok elől. Azon filózom éppen, hogyan tovább, amikor a táskám lezakózik a padról, beleloccsanva egy pocsolyába. A szemem sarkából éppen látom.
- Jaj, ne ne ne! - spurizok oda és kapom fel, mielőtt teljesen megszívná magát vízzel. Visszarakom a padra és elkezdek gyorsan kirámolni belőle. Az ingem, tankönyvek, pennák... mind nedves lett. Elkeseredetten pakolom ki őket. Pedig annyira vigyázok a cuccaimra! Előveszem a pálcámat és lehunyom a szemem, próbálva felidézni a szárítóbűbájt. Mennyivel egyszerűbb lenne ha itt lenne Laura! Seperc alatt segítene rajtam az elemi mágiájával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Talán a mai reggeli futást ki is hagytam volna, ha nem akarom minden áron a négy falon kívül tudni magamat. De nem tudtam a szobában fekve megőrülni, míg a plafonra bámulva kattogok olyan ostobaságokon, amiknek semmi értelme nem volt soha és nem is lesz. Így most a találkám előtt még beiktattam egy nagy, levendula illatú, nyugtató zuhanyt, csak utána, kipihenten indultam el a dolgomra. Vagy ha nem is kipihenten, legalább az illatom nem volt olyan, mint egy rakás mosatlan zokninak az edzőterem férfiöltözőjéből. Higgyétek el nekem, abban nincsen semmi pozitív, egyszerűen UNDORÍTÓ. Szóval kellett az a fürdés.
Már messziről hallatszott a lépések zaja, meg a hangos nevetés is, felismerem ezt a hangot, méghozzá elég könnyen, így a környéket kémleltem, merről is érkezett felém a kis vörös a babakocsival. Kicsit fel is vidultam, feltöltött energiával a lány lelkesedése, így lekászálódtam a mászókáról, szorongatva a kezemben a pórázt meg a hámot. Luca ugrott, én meg elkapva ölelgettem meg jó szorosan, széles mosollyal az arcomon. Szerettem, mikor ilyen nagyon boldog.
- Hát itt vagy! Sziiiiiiiiia - vinnyogtam még kicsit, mielőtt még széles mosollyal mutattam volna fel a zsákmányomat.  A hám pont méretes volt, a pórázok helyett meg nem volt jobb ötletem, viszonylag ritkán húznak nálunk a kutyák szánt.
- Szóval, nem tudom, hogy legyen, én átváltozom és húzom, te meg figyelsz, nehogy bármi beakadjon, később meg cseréljünk? - érdeklődtem lelkesen, integetve a pici babának, mert milyen kis aranyos volt!  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Na remek, nincs itt senki.
Felkapaszkodok a csúszda lépcsőjén, majd megfordulok és a tetején lecsapom a fenekem, a lábaimat meg lelógatom a lépcsőkön. Előrehúzom a vállamról a hátizsákot s nagy zörgéssel lerakom magam elé. Nézzük akkor, miből élünk.

Előhúzok először egy ősrégi rádiót. Mármint nem épp annyira ősrégit, hogy kerekeken kellene gurítani és a fél házat elfoglalja, hanem csak annyira, hogy rádió legyen. Nincs semmi más funkcionalitása. Mágikus fajta, úgyhogy a gombok rajta a minimálisra vannak redukálva. Azt mondták, ötvenes években kezdték el gyártani és még most is működőképes elvileg.

A térdemen egyensúlyozom és mindkét kezemet a tetejére teszem. Oldalt billentett fejjel koncentrálok.
Első lépés - bekapcsolni. Hangosan sistergő fehérzaj kíséretében ez sikerül elég hamar.
Második lépés - frekvenciát váltani. Nézem a gombot, szuggerálom, mintha számítana, pedig nem számít, nem a telekinezis az erőm, hanem az elektromosság. A belső szerkezetéhez küzdöm le magamat, a mélyébe, ahol a szálak összefutnak. Lassan megbillen az inga, arrébb kúszik és valami távoli beszédfoszlány hangzik fel a hangyameccsen túl. Háh! Nagyon király.
Harmadik lépés - a hangerő. Ez már sikerült máskor is, de soha nem mágikus szerkentyűn. Nem lehet sokkal másabb, ugye? A rádió másik felére összpontosítok, ahol a hangerőért felelős rész van. De hogy fog ez felmenni? Nem akarok varázsigét használni, az csalás, sikerülnie kell nonverbálisan is. Sőt, sikerülnie kell úgy is, ha nem érek hozzá. De azt majd máskor.
Már kezdek lilulni az erőlködéstől, de a távoli beszélgetés még mindig ugyanolyan halk, a fehér zaj szintén. Menj fel! MENJFEL! HANGOSODJ, TE SZERENCSÉTLEN!
Hangos pukkanással kisül az egész, elhallgat a masina és sűrű, büdös füstfelhőt nyom a pofámba.
- Sh*t - morgom fintorogva, ahogy próbálom elhessegetni a füstöt.
Vajon visszaveszik még az üzletben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Nem szeretnék erről többet beszélni.
Jegyzem meg feszélyezetten a mellettem lépkedő férfinek. A tekintetünk egy pillanatra találkozik, elmosolyodik, majd újra előrefelé nézünk, ahogy haladunk az állomás felé. Az elmúlt három napot vele töltöttem, megbeszéltünk mindent, meglátogatta Lunát, kicsit bejártuk a falut, és megnézte, hogyan is működnek itt a dolgok. Ezer év után újra találkoztunk, és ez valahogy egyszerre volt váratlan és ideális is, mert jobb, hogy most történt, mint korábban, amikor még papíron jegyben jártam.
A vonat begördül az állomásra, én pedig szabad kezem a nadrágom zsebébe rejtem, valahogy, amikor ő itt van, másabban öltözködöm, másabban mozgok, pedig ő aztán nem követelte ezt meg sosem. Sőt, ami azt illeti, minden volt, csak jó szülő nem, amikor Lunával a legnagyobb szükségünk lett volna rá. De temessük el a múltat, nyissunk tiszta lappal, kezdjük elölről, benne vagyok.
Szólásra nyitom a számat, de szólni nem tudok, mert hirtelen befogják, olyan váratlanul, hogy még a csomagot is elejtem, ahogy ösztönösen ráfogok a nő derekára, és belemosolygok a csókba.
- Eléggé, legalább nyolc és félre.
Csak bosszantani akarom, mert nem igaz, annál sokkal jobbra hiányzott, viszont a mellettünk álló köhint egyet, mire én gyorsan hátrébb lépek, mint rossz gyerek, és felkapom a leejtett táskát, átnyújtva neki, még a fülem is belevörösödik a zavarba.
- Indul a vonatod.
Nem, most nagyon nem szeretném, hogy itt maradjon, hogy elkésse. Csak szálljon fel, aztán suhanjon vissza oda, ahonnan jött. Meg se kérdeztem, hogy most éppen hol lakik.
- Két hét múlva találkozunk.
Esélyem sincs most bemutatósat játszani, meg hirtelen olyan zavarban vagyok, hogy meg is feledkezem erről, de szerencsére előbb lép fel a lépcsőkön, csak aztán indul el a vonat, én pedig integetek, majd szusszanok egyet, és a szőkére nézek.
- Istenem! Elfelejtettelek bemutatni!
Oké, ez ciki, nagyon ciki. Nézek rá, és hát jobb ötlet híján inkább mélyen és hosszan meg tele romantikával csókolom meg, úgy, mint a filmekben szokás, és közbe véletlenül a szájába suttogom, hogy ő volt az apám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem veszi észre társnője előzőleges szomorúságát. Lucánál valahogy ez nem így működik, nála csak az szomorú, aki mondja, mindenki más meg örül, hogy csillog a nap és vagy meleg van és lehet rohangálni vagy hideg és szánkózni vagy esik az eső és akkor pocsolyákba ugrándozni.
- Jaj Bencussal már találkoztál? Bence ő Bonnie aki ugyanúgy kutya mint a mami, Bonnie ő meg Bence, aki tökre nem tud átváltozni még, de ami késik nem múlik. Igaz töpszli? - hajol közel a fiához, majd kicsit meg is csiklandozza. Abban pedig, hogy egy nap Bence kutya is tud lenni, teljesen és totálisan biztos. Egyedül csak ott gondolkodna el, hogy vajon milyen kutya lesz ha lesz. Ezt bizonyára majd a jellemvonások döntik el, meg kicsit a külső vonások is, tehát még sokat nem lehet belőle kitapasztalni, de Luckó türelmes, ki tudja várni azt a nagy napot, amikor minden kiderül majd.
- Hű de menők, soha nem volt még ilyen rajtam - jegyzi meg. Már látott kutyákon ilyet meg nyilván tudja is, hogy mire valóak, azonban ő eddig annyira megzabolázatlan volt, hogy senki sem próbálkozott ilyesmit feltenni rá. Még Kirill sem, pedig ő több hónapig élt úgy mellette, hogy azt hitte egy átlagos, kóbor kutyáról van szó.
- jól van, úgy legyen, figyelek, hogy ne akadjon meg semmiben. Se néniben, se bácsiban, se sárkányban, se elefántban, se kacsában - kezdi el sorolni kisujján mutatva, hogy éppen hányadik állatnál jár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Olyasmi.
Nem nagyon tudom, hogy miért nem tudtam annyit mondani, hogy amúgy drágám, ismerd meg apámat, és fordítva. Talán, mert úgy terveztem, hogy amikor hazajön, utána van két hetünk, hogy felkészítsem magunkat, hogy jön az apám. Viszont azzal nem számoltam, hogy vonattal jön, sem azzal, hogy ezzel a vonattal. Már érezem, ahogy a zsebemben rezeg a telefon, nem hív, de apám körülbelül hatvan üzenetet ír, mert a mondatrészeket mindig, de mindig külön írja.
- Nem, arra gondoltam, hogy megkérlek, addig költözz be a szekrénybe, lehetőleg ne vegyél levegőt, és ne mozogj, csak öt napig lesz itt, nem kivitelezhetetlen.
Vigyorgok rá pofátlanul, megszorítva az ujjait, csomagjai jelentős részét átvéve, és magamra akasztva. Nem fogom majd hagyni, hogy ő cipekedjen, amíg itt vagyok.
- Mondtam neki, hogy van valakim, és hogy a következő alkalommal szeretném bemutatni, Ariana nem ér rá, szóval, ha gondolod, eljátszhatod, hogy te vagy az.
Kezeket fel, hogy kit fognak nagyon csúnyán megverni hamarosan! Mert az biztos, hogy az én arcom szét lesz verve, csúnyán.
- Hivatalosan sem járok jegyben, és már papírom is van róla. Lehetsz a csajom, nem a szeretőm. Leszel a csajom?
Mondjuk, miután megkértem a kezét, majd nem mondott semmit, de mégis itt van velem, hát azért már valami csajom féleség nem? Amúgy utálom az ennyire alpári megnevezést, és ezt ő is tudja. Ha már így nyilatkozunk, akkor a nőm, de még az sem illendő. Ő a szerelmem, ki merem mondani. Szerelmes vagyok belé, és bármit képes lennék megtenni érte. Mint például sárkányok közé menni. A szerelem bolonddá és halottá tesz, de előtte legalább még apám is be fog égetni előtte. Meg a nővérem is. Meg szerintem Ariana is. Kiváló. Csak így simán, kiváló.
- Rendben, akkor Alex viszi majd a boltot, és én veled megyek.
Felelem határozottan és nyugodtan, belül meg visítva nevetek azon, hogy mekkora egy gyökérré váltam emiatt a nő miatt. Legalább boldogan halok meg, miközben egy sárkány ketté roppantja a gerincem, mert a göndör hajam miatt azt hiszi, én vagyok a nasi bárány.
- Mi lenne, ha lepakolnánk, és elmennénk enni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Gondolom, erről beszélnél. Rendben.
Látom, ahogy elhúzza a száját, és tudom, hogy ez fontos az embereknek, megismerni a másik múltját, aminek része a család is, én mégsem tartom elsődlegesnek, hogy erről szó essen, nem azért, mert bármit is titkolnék, hanem mert pont annyira központi téma nálam a saját családom, amennyire mi központi téma voltunk mi Lunával náluk. Ez pedig valahol kiábrándító, és ha szóba kerülne, akkor panaszkodásnak hatna, amit nem szeretnék. Nem volt könnyű, mind a ketten rengeteget küzdöttünk, és ez megérződik a kapcsolatunkon is, mert arra is ráhúzódott. Nem véletlenül mondott fel nálam.
- Eléggé vonzó gondolat, hogy öt napig meztelenül látogassalak meg.
Húzódik mocskosul pofátlan vigyorra a szám, ahogy lepillantok rá. Eszemben sincs egy szekrényben rejtegetni persze, imádom őt, szívesen töltöm vele az egész életemet. Éppen ezért vagyok hajlandó neki elmondani, és vele beszélgetni róla, hogy miért is tudom az "olyasmi" jelzővel jellemezni azokat, akiknek a létezésem köszönhetem. Ha egy nap családom lesz, ha azt tudom mondani a közösség néhány tagjára, hogy a családom, ahhoz érzelmi kötődést akarok, ami jelenleg Lunával és Opheliával van meg.
- Találkozhatsz vele, én is találkoztam a pasijával, aki nem a pasija, de mégis olyan idegbeteggé vált, amikor meglátott minket beszélgetni, hogy csak na. Szóval majd elhívom őket valami páros randira, vagy ilyenek.
Rengeteg találkozáson kell túlesnünk. Szeretném, ha találkozna Arianaval és Lunával, ha megismerné őket, hiszen mind a ketten formáltak rajtam, nem is keveset, és ha apámmal is, aki nem volt soha rossz ember, félreértés ne essék, csak szülőnek volt alkalmatlan, de Lunával szeretett minket, és szeret most is, láttam a szemén, ahogy a nővéremre nézett, olyan atyai szeretettel.
- Tetszik, hogy azt mondod, haza. Kellene nekünk egy otthon.
Most jön az, hogy mindent akarok én, de türelmesnek kell lennem. Az első lépés megvan, hivatalosan is kimondhatom, hogy párkapcsolatban élek, és hivatalosan is kimondhatom, hogy nem akarom a párkapcsolatomat azon a pár négyzetméteren élni, hanem egy új fejezetet szeretnék nyitni vele, és ehhez van néhány lépés, amit meg kell tennünk.
- Akkor együnk, nekem jó, mert én is éhes vagyok.
Csak a csomagok miatt gondoltam, bár tudom, hogy abból mi lenne. Hazaérünk, és ott ragadunk, itt legalább megvan az, hogy várnunk kell, nem mintha egy hét ne lett volna éppen elég hosszú idő arra, hogy várjunk, de imádom, hogy érzem az illatát, látom a mosolyát, és nem kaphatom meg azonnal. Hogy egy furcsa játékot játszunk egymással mi ketten.
- Alig várom, hogy lássam.
Felelem őszintén, mosolyogva, hiszen tényleg ez a helyzet, alig várom, hogy végre láthassam. Mosolyogva csókolok a nyakába, ahogy kilépünk a vasútállomásról, és elindulunk a vendéglátó negyed felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- De akarok, csak nem akarom, hogy utána ez alapján ítélj meg, és nem, nem azért mondom, mert előítéletesnek gondollak, hanem mert úgy, hogy benne voltam nyakik sem tudtam nem előítéletes lenni a saját nővéremmel szemben.
Ez pedig borzalmas, és a mai napig tényleg egy nagy űr kettőnk között, pedig ha szilárd kapcsolatot akarnék mondani az életemben, az Luna lenne. Tény, hogy az a gyökér pasija se segít a kapcsolatunk alakulásán, de félre tudom tenni az ellenérzésemet, viszont a múltunk túl nagy űrt képezett már közöttünk, és éppen ezért félek erről beszélni, mert azt akarom, hogy ha Luna és Ophelia végre találkoznak, akkor ne legyen közöttük előítélet, igazából védeni próbálom őket a magam módján, most kezdtem el igazán aggódni a személyiségem egy kevésbé kellemes része miatt, ami nem akarom, hogy beárnyékolja a jövőnket, mert most, hogy így erről beszélünk, egyre biztosabban érzem, hogy hosszútávra tervezünk, sőt, hogy örökre. Nagy szó lenne? Talán, de érte be merném ezt vállalni.
Szólásra nyitom a szám, de egyből be is csukom, ahogy ellép mellőlem, és odalép a síró gyerekhez. Ez többnyire az én tettem, én szoktam a gyerekeket vigasztalni, a bennem élő tanár egy pillanat alatt szokott felszínre törni. Most azonban csak állok, és nézem őt, a nőt, a nagybetűs NŐ-t, aki egy pillanat alatt forgatta fel az egész addigi életemet, és váltotta ki belőlem az ingert, hogy valahová tartozni akarok, sőt, hogy hozzá akarok tartozni.
Nézem őt, és újra szerelembe esek, ahogy egy hozzám hasonló forma, könnyáztatta arcú gyerekhez lép, ahogy vigasztalja. Nézem a gyereket, aki külsőre én vagyok, a szeme és az álla azonban Opheliáé, mintha az égiek küldték volna éppen ide, hogy újabb ébredés kezdődjön meg a bensőmben. Akarom őt, akarom a családunkat, amit együtt teremtünk meg. Nem csak a nőt akarom, nem csak a feleséget, de az anyát is, ebben a szent pillanatban érzem azt, hogy megértem arra, hogy felelősségteljes férfi, férj és apa legyek. Vele akarom megteremteni ezt.
Állok ott némán, mintha egy filmet néznék, zsebre tett kézzel, és nézem, ahogy fagylaltot vásárol, ahogy boldogságot csempész egy gyermeki élet keserves pillanatába. Ahogy racionálisan és hideg fejjel látja meg a legjobb opciót, és ez most csak a tölcsér helyettesítése, azonban hirtelen egy egész életet látok lepörögni mellette. Nézem, ahogy visszasétál hozzám, egy hosszú pillanatig csak nézem őt. Hallom, amit mond, értem, amit mond, de nem válaszolok. Nézem, majd hirtelen magamhoz húzva őt, szenvedélyesen csókolom meg, hosszan, szorítva, érezve őt.
- Otthont, családot. Veled akarom leélni az életem.
Suttogom az ajkai közé, és nem merek rá nézni, mert nem akarom, hogy elbizonytalanodást lássak a szemébe. Akarom őt, tényleg akarom, mindennel együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Nem mindig a film tehet róla - bár ezt inkább motyogtam, halkan, szinte szótlanul, ahogy el is indultam. Távol. Nem akartam én világháborút, elég volt PS-en. Aztán csak távolabbról toltam a likeokat, meg a vigyort. Nekem tökéletes, minden is. Úgyis én nézem meg, meg Milán, a többiek rendre alszanak, majd Peggy meg Mimi azt hazudják másnap, hogy végig emlékeznek rá. Persze, mert látták korábban. Nem vagyok madár.
A denevéres móka azért mindenkinek bejött, és többé meg kevésbé, de el lett minden nézve. Senki nem villantott elég nagyot, még nincs látható tüdőgyulladás, és aki elsőre köhög, azt egyedül küldöm csatába az anyjukkal. Szóval... a fairplay és mentsük meg Kevét híve vagyok.
- Mindig van okoskodó meg kellemetlenkedő, ismered a diákokat, de egyik sem az én gondom, maximum megbuktatom, nagy kaland - neki, mert nem nekem, én valahogy olyan szinten hidegen hagyom ezt, hogy az már fájna valakinek. De cserébe nagyon következetes vagyok. Aki kicsit is tudással él, azt nem szoktam vizsgán sem buzerálni. - Nyilván, életem - intettem még hátra, ahogy leelőztem a fiam, majd laza futólépéssel beérve kivártam kire és mi marad. Meg ugye azt is, ahogy hamar eljutottunk a pagettiig.
- Teljesen, de ha megint valami undorító zöld tésztát kapunk hozzá, beadom a sztrájkot - közöltem, mire Peggy is mellém állva ismételte ezt el, bár ő inkább mosléknak hívta. Írül. Amire elkezdtem majdnem röhögni, de éreztem, hogy ez nem segít, így csak köhögtem párat és inkább megfogtam az egyik kezét, hogy indulásra bírjam őket. Innen nem tudunk, és nem is célszerű hazautaznunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Jonathan Gerhard Van den Bergh
Джонатан Герхард Ван ден Берг

 Miután tanár létemet elkerülve, ezzel inkognitómat megtartva adtam elodázó választ, a férfivel másról már nem beszélgettem. Az út további részét a könyvem lapjaira nyomtatott sorok olvasásának szenteltem. Azt hiszem el is nyomhatott pár percre a buzgóság, mert a végállomáson eszméltem fel, ahogy Alex is akkor kezdett panaszosan tiltakozni a sokórás bezártság ellen. Megérem, hiszen az én tagjaim is szintúgy elgémberedtek. A férfi már nincs a kupéban. Biztosan elsőként igyekezett leszállni. Ez a viselkedéséből evidens lenne. Ezért nem is nagyon bánkódom amiatt, hogy nem ő mutatott számomra utat új otthonom felé. Leszállva a szerelvényről előbb úgyis macskámat kell hagynom, hogy egy arra alkalmas helyen elintézze ügyes-bajos dolgait. Csak azután fogunk elindulni, hogy a Kastélyt megkeressük. Kétlem, hogy ne lenne kitáblázva, ám ha még sincs, akkor a jó öreg kérj útbaigazítást elv segít majd. Ebben teljesen biztos vagyok. Itt is biztosan élnek jó szándékú emberek, akik az útkeresőt, a vándort, a megtévedt turistát irányba állítják és terelgetik. Az állomás kellemes és nyugodt, nem hiába néhány nappal az év eleje előtt érkeztem. Még csak pár buzgó diák érkezett be velem együtt és talán néhány leendő kolléga. Kicsit körbepillantok, elnézem az embereket, majd látványra igen szerény csomagommal és macskámmal együtt megkeresem a kijáratot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Egy elég hangos pukkanás vezet futólépésben egyenesen be a játszótér kapuján. Pedig csak sétálni indultam, meg, hogy egyek egy fagylaltot, mert végre alkalmasnak tűnik rá az idő. De most hirtelen megváltoztak prioritásaim. Őszintén szólva nem is tudom mit hittem. Talán azt, hogy egy megbűvölt játék, vagy egy petárda robbant fel egy gyermek kezében, ne adja az ég leszakadt egy aprósággal a hinta. Csak jöttem, amilyen gyorsan tudtam. A régi mentős beidegződések ott sisteregtek idegpályáimon és a lehetséges megoldásokon sorjáztak a gondolataim. Már épp előhúznám a pálcám, amikor a csúszdán ülve meglátok egy fiatalembert, aki azt hiszem káromkodik. - Helló! Minden rendben? - kiáltok felé miközben odalépek elé - Nem sérültél meg? - gyorsan végignézek rajta, de a haragon kívül más baját nem látom - Mi pukkant ekkorát? - kérdezem mialatt pálcámat visszacsúsztatom farmerem megbűvölt zsebébe. Haja laza kontyban, egy puha sötétzöld tunikát és alatta halványszürke nadrágot viselek, hozzá fekete apró sarkú fűzős cipővel. Oldalamon kis táska, benne minden amire egy kellemes falubeli barangoláshoz szükség lehet. Meg persze egy lezsugorított egészségügyi táska, de ezt mindenhová magammal viszem vész esetére. Egy dolgot megtanultam a volt munkahelyemen: A legváratlanabb helyzetekre is felkészültnek kell lennie az embernek, mert ami megtörténhet, az meg is fog, és ha így lesz én készen álok majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Reggel alig lézengtek a betegek a rendelőben. Akik voltak, azokkal is hamar lehetett boldogulni. Terhesgondozásra sem jelentkezett reggelre senki, csak délutánra volt egy fix időpontom. Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal, leginkább a továbbképzéses brosúrákat olvasgattam, azaz próbáltam olvasni, mert újra és újra realizáltam, hogy ugyan a sorokat nézem, semmi nem jut el az agyamba. Odakint tombolt a tavasz az illatokkal és napsütéssel, ami alapból nem vonzott volna túlságosan, ha nem egyedül üldögéltem volna a szobámban. Végül megelégeltem a semmittevést, s a székemből felpattanva egyenesen Will irodájához mentem. Mivel más ötletem nem volt, engedélyt kértem a piac meglátogatására, hátha beszerezhetek pár olyan bájital alapanyagot, amiből kezdünk kifogyni. Ezt általában nem én intézem, csak a listát írom össze, de ma reggel amúgy sem volt semmi dolgom, úgyhogy elkéredzkedtem. A bájitalokat általában én keverem, így meglehetősen kézenfekvő volt, hogy én tudom a legjobban, mit szerezhetnénk még be. Will áldását adta a kimenőmre, abban az esetben, ha azonnal visszaindulok, amint hívnak. A recepciósnak is elmondtam, hogy megyek és amennyiben szükség van rám, ne habozzon felhívni, rohanok, ahogy tudok. Fontolgattam, hogy Monát is elhozom, de ha probléma lenne, akkor nem maradna időm visszadobni a Mancs-helyre, a betegek pedig fontosabbak, minthogy várniuk kelljen, amíg elfutok a falu határáig, majd vissza. Kosárral a kezemben sétálgatok az árusok között, mikor feltehetőleg engem szólítanak meg. Rögtön elkezdek kutakodni az emlékezetemben a sivatagi rózsa után. A gyógynövénytannal ugyan soha nem volt bajom, de csak halványan emlékszem az órákra. A növények legtöbb tulajdonságát bájitaltanon jegyeztem meg, amikor valamihez felhasználtuk.
- Az jónak számít, hogy minden része mérgező? - kérdezem mosolyogva, még ha nem is vagyok benne biztos.