Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nonó

Kissé megkönnyebbültem, amikor Nonó megkért, hogy találkozzunk, így ugyanis volt lehetőségem kicsit kipihenni az elmúlt stresszes heteket. Egy fél zacskó madáreledelt vittem csupán, és újonnan megtalált sálamat, így könnyű léptekkel mentem a stég felé.
 Annyira belemerültem, hogy kissé túl is mentem a lányon, de végül odaértem mellé és amennyire tőlem telt vidáman köszöntem. Az ölelés meglepett, de azért viszonoztam, és már a tó felé fordultam a zacskót bontogatva mikor válaszoltam első kérdésére, kissé talán kitérően.
- Tulajdonképpen nem sok említésre méltó. Sokat sétáltam, és kirándultam. - Talán túl sokat is, bár soha nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom. Miért nem tudtam legalább egy kicsit többet tanulni harmadévben? Második kérdése nem hagyja, hogy kellemetlen gondolataimtól teljesen megszabaduljak, így kénytelen vagyok olyan tömören felelni, ahogy csak tudok. - Nem valami jól. - Keserű mosollyal teszem hozzá magamban, hogy így jár az, aki elbízza magát, és egy kis eledelt szórok a vízre remélve, hogy ahogy megjelennek a kacsák, a gondjaimnak is vége. Egyelőre.
 Egy pillanatig elhallgatok, öltözetére tett kérdésére pedig majdnem válaszolok, mikor meglátom, hogy nem hozzám intézte. Meglepetten hallom a tükör válaszát, de egyelőre nem kérdezek rá. Bólintok a naplementére tett megjegyzésre, és ahogy a vizet nézem, meglátok egy későn fekvő kacsapárt, mögöttük néhány idei fiókával.
- Most vagy ötödéves, ugye? - vágok elébe a következő kellemetlen kérdéseknek - Van már elképzelésed, milyen mesterképzésre mész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hallgatom Angelt és bólogatok mindenre amit mond. Aztán a kérdésekre, mosolyogva válaszolok.
– Igen, most már gondolkodnom kell rajta, de nem nincsen. Nem is tudom milyenek vannak. Még utána kell néznem.
– Tudom már kellet volna, sóhajtok.
– Olyan hirtelen jött, hogy nem is volt időm gondolkodni. Pár éve még csak egy belátástalan elsősként lézengtem a kastély falainál és most már mesterképzés jön lassan. Szóval, egyszóval fogalmam sincsen.
– Most döbbenek rá, hogy most kell eldöntenem mi legyen az életemmel. A kezemben lévő zacskót szorongatom és az agyam csak pörög. Most ismerem fel, hogy döntenem kell. – Nem tudom. – Válaszolom, és a szemem könnyezni kezd, mi van ha… – Angelica, én nem tudom. – Sóhajtok, egyet és majdnem elejtem az eledeles zacskót. – Mert az a baj, hogy fogalmam sincsen mik vannak. Eddig olyan könnyű volt és most már…
Mesterképzés, nagyon brutál. – Most kezdem a pánikolást a felismerésnél. Úgy érzem magam mint amikor megtudtam, hogy boszorkány vagyok. Próbálom nem ráhozni a frászt.
– Valamelyik nap leülök és nem tudom, írok egy listát. Vagyis előtte megnézzem, hogy milyen szakok vannak. – Kezdem érezni, hogy felnövök. És ez megijeszt mit fogok tenni, hol fogok élni. Mi lesz a szüleimmel. Keringenek a kérdések a fejemben.
– El kell döntenem, hol legyek, szüleimmel beszéljek-e. Hol tanuljak tovább. És mit akarok az élettől. – Leülök, a mellettünk lévő padra. Mert sokként kezd érni az, hogy mit akarok. Kezdem elveszíteni önmagam, de megpróbálom összeszedni magamat és visszatérek a jelenbe, oda ahol vagyok. Ezt mormolom magamban: “Nyugi Nonó, koncentrálj.”
– Jól vagyok. – Mondom megnyugtatóan. – Nem megyünk el sétálni? Talán, akkor jobb lesz. – Kérdezem, és felállok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Kijelentésére elpirulok, aztán jobban belegondolva lehet, hogy van abban valami, amit mond. Főleg az alsóbb évfolyamok számára nem teljesen egyértelmű a különbség, nekik pedig úgy is kell jó esetben tekinteniük rám, mint akire felnéznek, és akit tisztelhetnek. Ha nem vívom ki a tekintélyem előttük, akkor nem lehet belőlem igazán jó tanár. Látják, hogy idősebb vagyok náluk, bemegyek, megtartom az órát, és ilyen szempontból nincs különbség tanár és gyakorlótanár között. Valamennyi diák számára szintet léptem, ha lehet így fogalmazni.
- Köszönöm. Remélem, hogy tetszeni fog ez a pálya - vallom be félénken. - Rendben, év elején lesz tájékoztató, majd elküldöm az infókat - látom, hogy Dana nagyon eltökélt, ami általában is jellemző rá, ha rólam van szó. Lelkes, nyitott és érdeklődő, ráadásul mindig jóindulat vezérli, szerintem ezért lehetett az, hogy olyan hamar meg tudtam benne bízni, és elárulhattam neki a bizalmasabb gondolataimat. Nem csoda, hogy évek óta jóban vagyunk.
Igazából a termálvizet szeretem a legjobban, aminek magasabb a hőmérséklete, de tény, hogy jót tesz az úszás, és ahhoz az ilyen víz túlságosan ellazítana, elálmosítana. Nem akarom, hogy ásítozva beszélgessek a barátommal, úgyhogy a vérkeringésem és izmaim javítása érdekében úszok egy kicsit körülötte úgy, hogy hallótávolságon belül maradjunk. Ez persze nem nehéz, itt könnyen terjed a hang, pláne a barlang jó akusztikájának. Mikor már csak pár perc van hátra a hullám indulásáig, lepihenek mellette, és izgatottan várom az élményt.
- Tényleg, hogy van a kacsád? - vágok közbe hirtelen felindulásból, amint a menhelyet emlegeti. - Elég sűrűnek hangzik a beosztás. Karolát nagyon sajnálom, hogy elment. Hiányzik, de legalább a közös karkötőnk emlékeztet rá. Remélem, hogy a szünetben tudok vele találkozni. És más valakivel nem tudod megnyitni ezt a boltot? - próbálom vigasztalni kicsit, mert úgy érzem, hogy eléggé lelombozta a hír, hogy a dédelgetett vágyát parkolópályára kellett tennie. De ami késik, nem múlik, szerintem jól tenné, ha belevágna valami nagyobba, mert a kávézó hosszú távon nem megoldás, az főleg a diákok körében népszerű munka.
- Szeretnék majd én is saját lakást, de ahhoz sokat kell dolgoznom. Egyelőre nincs a fejemben más terv, de az egyetem és a gyakorlótanári mellett nagyon kevés az időm egyébként is, plusz vezetem a színjátszókört még ugyanúgy, szóval be vagyok táblázva - panaszkodom egy sort, aztán kis idő múlva beindulnak a hullámok. Intek Danának, hogy menjünk kicsit beljebb, természetesen tisztes távolságra a medence elejétől, ahonnan a hullámokat indítják és mély a víz. Élvezem, ahogy fel-le dobál a mozgás, és jó párszor telibe kap a hullám. Ilyenkor mindig nagy levegőt veszek. Nincs nagy tömeg, de azért hallani, ahogy a fiatalok és idősek egyaránt ujjonganak.
- Jaj, víz ment az orromba - nevetek fel én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ja, igen, a családnevem. Hajlamos vagyok elfeledkezni a Radetzky név jelentőségéről, már ami a magyar vonatkozását illeti, hiszen felnőtt életem javában nem tartózkodtam itthon, és ha már itt tartunk, azt is érdemesnek tartom megjegyezni, hogy a határon túl a kutya nem ismer minket. Oroszhonban meg aztán depláne, hogy nem, ott te ugyanaz a szarevő vagy, mint bármelyik másik külföldi katona, ha Radetzkynek születtél, ha nem.
- Fogalmam sincs - adom az ártatlan rácsodálkozást, mert semmi kedvem a Minisztériumot a kezében tartó nagybátyámról meg a Legfelsőbb Mágikus Bíróság fejeként tetszelgő jóapámról diskurálni ezzel a kis vörössel. Éppen elégszer futom újra ugyanazokat a köröket, szóval most kösz' de nem.
- Juj, hát olyannak tűnök, aki otrombán megsérti azokat az aranyapáink által igen alaposan és nem kevesebb körültekintéssel meghozott szabályokat és törvényrendeleteket? - kérdezek vissza már-már sértettséget sejtetően magasra húzott szemöldökökkel, karjaimat egymásba fonva. Az a helyzet, hogy túlságosan is élvezem ezt a játékot, és bár próbálom hozni a jófiút, már ezalatt a röpke idő alatt is kibukott belőlem a valódi énem. Az a se rossz, se jó, senki sem tudja, milyen ember - sejtelmem sincs, Bogi mit gondolhat rólam. Mondjuk mellékes is, mert a legkevésbé sem érdekel, amíg így néz rám, és egy percet sem bír ki anélkül, hogy hozzám érne. Zsenge még, üde és nagyon szexi.
- Bírom a lelkesedésed - jegyzem meg vigyorogva. Az elégedettség minden vonásomba befészkel, és míg érintésének engedve visszaejtem magam mellé a kezem, annak is külön figyelmet szentelek, hogy még véletlenül se érjek hozzá. Mintha tisztelettudó gyerek lennék, pedig csak az őrületbe akarom kergetni. Kiszélesedő ajkakkal pillantok le rá. - Nem félsz, hogy olyat fogsz látni, ami majd csúnyán megrémít?
Mert fog, és kétségem sincs affelől, hogy gyorsan rákap majd az ízére, de most még játszadozhatok vele egy kicsikét - mindkettőnk örömére. Ehhez a tendenciához pedig ragaszkodom, bárhova is sodorjon minket az élet. Sötét szobába megfelelő világítással vagy az étterem mosdójába fehér fénnyel, nekem majdhogynem mindegy.
Kissé előrébb dőlök, és a holnapi találkozásunk miatt máris csillogó szemekkel belenézek az övébe.
- Ne várass sokáig - mondom jól artikuláltan, azután összeszedem Rémet, és elindulok vele a menhely felé. Néhány méterig se bírom, egyik pillanatról a másikra teljes testemmel visszafordulok, hogy zsebretett kezekkel, szemtelenül bámulhassam még egy kicsit Bogit, aztán viszont már ott sem vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Én sem így tekintek rá, valószínűleg azért, mert nem is az. Persze a szüleink akarták, de végső soron mi állapodtunk meg egymás mellett - helyeslően nyilatkozik ő is, elvégre a tényeken túl, melyek feketén-fehéren ridegek, ott vannak a mögöttes érzések, amelyek vezérlik őket. Ha nem szeretnék egymást, nem kétséges, hogy addig kellemetlenkedtek volna, amíg a két család meggondolja magát. Sem Kornél, sem Cassandra szülei nem kívánnának olyan frigyet gyermeküknek, amely nem teszi őket boldoggá. Tagadhatatlanul fontos persze az, hogy kivel kötik össze életüket, de annyira nem, hogy ezért képesek legyenek tönkretenni két független, értékes embert.
- Álmaid? - huncut mosoly ível ajkaira, ahogy kicsit közelebb bújik a férfihoz. - Nekem is rengeteg álmom van. Mindegyik egyre kínzóbb és, ha ismernéd őket, talán romlott nőszemélynek is tartanál miattuk - fel kell nevetnie, hiszen jól tudja, hogy ez vice versa is pont ennyire igaz lenne, csak a másik esetében egy perverz vadállat lenne a megfelelő jelző, amellyel illethetné. Mit bánja ő, hogy Kornél milyen méretekkel rendelkezik, ameddig a kémia ennyire erős közöttük, amíg ennyire vágynak egymás karjaiba, addig bármi megtörténhet és akármit képesek lehetnek megoldani.
Édesen simul közelebb, csókja lágyan kér viszonzást, melyre nem szimplán ráakad, hanem egyenesen megégeti. Enged a kísértésnek, a bűnös szenvedélynek és ahogy elválnak egymástól, s szabadon hagyott nyakát érik az újabb csókok, óhatatlanul is felszakad belőle egy aprócska, ámde jelentőségteljes sóhaj. - Nem csak álmodom veled... - olyan halkan súgja, hogy tán még Kornél sem biztos abban, hogy jól hallja. - Rád gondolok, amikor magamhoz érek és veled érek a csúcsra - egyszerre mérgezően mézes, s perzselően forró, egyenesen intim az információ, amit megoszt. Annál is illetlenebb, mint azt valaha is gondolni merték, de nem érdekli. Tudja, pontosan jól tudja, hogy a férfi is ugyanezt akarja, s talán maga is megteszi alkalomadtán. Bárcsak ne kellene várniuk, bárcsak eggyé válhatnának itt és most...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Regi olyat tesz, ami rájuk családilag kevésbé jellemző. Anélkül, hogy bármiképpen is kommentálná az elhangzottakat, úgy dönt, hogy ezúttal lenyeli a Kristóf által mondottakat. Nem számított rá, hogy a bicskanyitogató stílusára ez lesz a viszontválasz, talán ezért is kerekedik el úgy a szeme a sötétben, s belül még inkább bosszantani kezdi, hogy pár pillanatra hangos kiabálás helyett elcsendesedik körülöttük a levegő. Ha a lelkének nem is, a szervezetének biztosan jót tesz, hogy nem kell hallgatnia a kioktatást, a szópárbajtól ugyanis épp kezdett visszajönni az émelygése.
Kezeit csípőjére helyezi, sokat itt úgyse tudna tenni ilyen fényviszonyok mellett. Fájlalja még a végtagjait az esés következtében, mindene libabőrös a hideg ruházattól, hajáról cseppekben potyog le a sáros víz. Ha nem muszáj, nem menne a part közelébe, nehogy úgy járjon, ahogy percekkel ezelőtt, s megint a tavacskában kössön ki. Inkább halvány mosoly jelenik meg az arcán, amiért a rokonát fogta be pálcát keresni. Végezze csak a dolgát az auror, ha már kitanulta a szakmát.
- Biztosan akkor esett ki a zsebemből, amikor kiemeltél a vízből - bosszankodik hangosan, mintegy dorgálóan intézve hozzá a szavakat, amint átveszi tőle a saját pálcáját. Maga elé tartva gyors szemrevételezést követően megállapítja, hogy szerencsére nem látszik rajta sérülés nyoma, úgyhogy tényleg jó, hogy nem tört el a művelet során. Egy köszönömöt azért elmormog halkan. - Tüdőgyulladást fogok kapni, ha rajtam marad így a ruha. Az evapores segít ezen? - gondolkodik hangosan, de egyelőre nem mer varázslatot végrehajtani, már csak az állapota miatt is kockázatos lenne.
- A kulcsom, a kulcsom... Asszem a pult mögött hagytam - kijelentése után káromkodik egy sort, amiért úgy tűnik, mégiscsak a házban fog kikötni, ahol eredetileg nem akart. A csárda már bezárt, oda mégse törhet be érte, az éjszaka pedig már hűvös ahhoz, hogy a padon aludjon. Gondolkodik egy ideig, aztán beadja a derekát. Így durcogva ugyan, de Regi mögött haladva kóbor ebként, döcögve követni kezdi. Meleg hajlék, talán még egy kis ingyen kaja-pia is becsúszik, ha már az otthoni hűtő úgyis kiürült. Ez még nem jelenti azt, hogy odaköltözne...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem meglepő módon esélyem sincs azonnal válaszolni mondataira, mert máris folytatja, így a "ne aggódj, ötödévben én sem tudtam mi lennék"-ből csak egy legyintés maradt, és a sóhajtás idejében ezt szóban is kiegészíthettem. - Ugyan, még ráérsz. - Barátságosan rámosolygok, és megint a hápogó tollasok felé fordulok, akik egymás elől kapkodják az eledelt. Egy újabb marékkal szórok be nekik, és közben visszaemlékezem, hogy nekem mennyire nehéz volt a döntés évekkel ezelőtt.
 A lány szavaira először csak egyetértőn bólogatok. Bizony az idő gyorsan elrepül. - Amikor harmadéves mestertanonc voltam, engem is meglepett, hogy már eltelt nyolc év. - És megbuktam, de legalább itt tölthettem még egy évet.
 Lassan pánikszerű beszédére már odafordulok, és mikor látom a padon, leülök mellé. Legutóbb Moont vigasztaltam, az ember azt hinné, hogy azóta jobban bánok mások érzéseivel, de sajnos tévedne. Kissé tétován átkarolom a lány vállát, és amilyen nyugtatóan tőlem telik, megszólalok.
- Ezzel még nem kell foglalkoznod legalább három évig. - Biztató szavakon töröm a fejemet ami kissé nehéz, hisz jómagam hasonló dolgokon aggódtam valamikor. Szerencsér azonban nincs szükség biztatásomra, Nonó ugyanis hirtelen lenyugszik. Ez a változás meglep, így kicsit bizonytalanul nézem a mellettem ülőt, kezemet levéve válláról. - Merre mennél? - Szinte teljesen besötétedett, úgyhogy mikor felállok, visszamutatok a falu felé. - Megnézhetjük, hogy van-e még nyitva valami, ha szeretnéd. Meghívlak egy forrócsokira. - Nem győzött meg a lány "jól vagyok"-ja ezért remélem, hogy elfogadja az ajánlatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Próbáltam lassítani, mert láttam rajta, hogy válaszolna csak én gyorsabban mondom mint ahogy válaszolni lehet. – Igen, gyorsan felnövünk. A szülők ezt bánják. – Mondom, mosolyogva. – Igaz. – Sóhajtok egyet. – Bagolyfalva? Vagy ahhoz már késő van? – Kérdezem, hadarva. – Bólintok. – Oké. – Felállok és letörlöm a könnyeimet. Megvárom amíg Ange is feláll, aztán megfogom a kezét és elindulok. Elhagyjuk a stéget, és beszélgettünk útközben. – Akkor Bagolyfalva jó lesz? – Kérdezem a lánytól és a kezemben maradt eledelt az előttem lévő kukába séta közben bele ejtem. Aztán várom, hátha feldob valami csevegő témát. Bár lehet nem fog.  Na jó feldobok én. – Mit szeretnél csinálni a Bagolykő után? – kérdezem, mert szerintem erről sokat fog beszélni. Remélhetőleg.
Pár óra után odaérünk A faluba. – Hova menjünk? Mondjuk az Espresso Patronum kávézó, vagy Mátra Máguscsárda? – Vetek fel pár lehetőséget a lányak. – Ott beszélgethetünk a tanulmányokról és jövőbeli tervekről, ha gondolod. – Ajánlom fel neki. Elvégre erről kezdtünk el beszélgetni, ott folytathatjuk. Még sok mindent nem beszéltünk meg szerintem. Várom, hogy döntsön a lány, mert nekem bármi jó. Legalább kicsit jobban megismerem a környéket. Nem járok ide sűrűn, és jó helyeket is csak néhányat ismerek. És jó új dolgokat kipróbálni szerintem legalábbis. Mosolyogva várok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

.Zárás.

 Megnyugodva fogadom beleegyezését, és bár furcsállom kézfogását, boldogan indulunk meg a falu felé. Kérdése visszaröppent egy pillanatra gondjaimhoz, de a tollasok látványa és a futó beszélgetés elterelte annyira figyelmemet, hogy már nem érint olyan rosszul. Kissé bizonytalanul ugyan, de tiszta hangon válaszolok neki.
 - Még nem tudom, de lehet, hogy továbbmegyek egyetemre. - Az ötlet nem is olyan rossz, sőt mi több volt mintha terveztem volna már ilyesmit, csak közbeszólt az évismétlés.
 - A cukrászda még biztos, hogy nyitva van. - Ránézek órámra, aminek nagymutatója alig ért túl a hatoson. Nem voltam egyik említett helyen sem és most inkább mennék egy ismerős helyre. Amíg Nonó válaszára várok, tovább folytatjuk beszélgetésünket, egyre jobban elmerülve a jövőnk bizonytalan témájában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neked. Na, és persze köszi előre is a tájékoztatót! - néztem rá vidáman. Örültem, hogy megtalálta a helyét és a hivatását ebben a világban. Én a mai napig nem voltam teljesen biztos abban, hogy mit is csinálnék a közeljövőben szívesen. Persze a butikos ötlet az tetszett, de igazából azt is szívesebben vezettem volna egy másik emberrel, akiben megbízom. Karcsi pont ilyen volt, bár az elmenetele nem csupán nekem fájt, hanem a visszajelzése alapján Beninek is. A fiút gyorsan a bizalmamba fogadtam az idők során, hiszen bebizonyította, hogy lehet rá számítani, hűséges barát, és emellett megbízható is. Ráadásul hasonló értékeket kepviseltünk, igaz, ő visszahúzódóbb volt, én pedig szerettem a középpontban lenni, de így is jól kiegészítettük egymást.
- A kacsám a korához képest jól tartja magát, bár szerintem szegény már a végét járja. Már le van lassulva, és a nap nagy részét átalussza. A butikot nem tudom egyelőre, hogy kivel lehetne megnyitni. Mindenképpen egy olyan embert szeretnék magam mellé, aki dolgos, eltökélt, és megbízható. Remélhetőleg találok majd valakit, aki alkalmas lesz erre a posztra. Persze, tudom, hogy a kávézó nem egy életcél, csupán egy rövidtávú megoldás, de egyelőre ezzel kell beérnem - feleltem tekintetem a másikéba fúrva rém komoly arccal.
- Szép terv. Szerintem szuper tanár lesz belőled, a lényeg, hogy sose add fel az álmaidat. Idővel pedig tudsz majd venni egy saját lakást. Akár egy összegben, akár részletekben fizetve - közöltem a véleményemet a fiúval. Végül is, annak nem lett volna sok értelme, ha albérletet vesz ki, akkor már fizesse be a részleteket a saját otthonába. Legalábbis én ezen az állásponton voltam.
Közben megérkezett a várva várt hullámzás a medencébe. Nagyon élveztem az egészet nagy sikolyok közepette, mikor épp elsodortak a hullámok, vagy a falnak préseltek. Úgy láttam, hogy Beni is élvezte a helyzetet, mókásan nézhettünk ki mindketten a hullámzó móka után.
- Ez szuper volt! Készen állsz egy nagyobb lélegzetvételű úszásra a hideg vizes medencében? - kérdeztem tőle, miután véget ért a langyos vizes szórakoztatás. Persze mindketten csurom vizesek lettünk, így az sem számított, hogyha a következő körben a hajam is totál vizes lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Jót derülök azon, hogy mennyire nem érdeklik a szabályok, legalábbis látszólag. A közszeméremsértéses megjegyzésemre is csak egy sokat sejtető választ ad. Mimikájával próbálja komolyra venni a figurát, de képtelen vagyok mosolygás nélkül, póker arccal folytatni ezt a beszélgetést. Minden egyes hozzá intézett kérdésemre és mondatomra képes valami olyat reagálni, ami meghökkent, megmosolyogtat vagy éppen zavarba hoz. Annyira váratlan ez az egész szituáció, s bevallom nőiesen, hogy amikor reggel felébredtem, nem gondoltam volna, hogy ma még randira invitál egy ilyen férfi. Őszintén megmondva nem is tudok mit kezdeni ezzel az egész helyzettel, illetve a látszólagos nagyobb korkülönbséggel. Soha nem volt ilyen szituációban részem, de végülis, hogy lett volna, amikor elszeparáltam magam a társadalom nagy részétől, egy apró burokban éltem, s köszönöm szépen nekem teljesen tökéletes volt ott… egészen mostanáig. Nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezetes lehet – a nehézségek ellenére is – közösségben lenni. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha egy ilyen férfi leszólít, ráadásul találkozni szeretne velem. Megfordult a fejemben, hogy lehet csak szórakozni akar, mindenféle értelemben, de muszáj sodródnom az árral, bármennyire is félelmetesnek tűnik most. Félek-e, hogy olyat fogok látni, ami megrémít? Nem. Ez az egész helyzet rémít meg, hiszen ami új, az egyben félelmetes is tud lenni, de közben nagyon izgalmas. Amikor búcsúzik elfog egy furcsa érzés. Egyrészt még szívesen elidőztem volna a társaságában, másrészt összeszorul a gyomrom a gondolattól, hogy holnap én randevúzni fogok vele. Mellkasom előtt összefont karokkal figyelem ahogy távolodik, mellette a kutyája boldogan csaholva lépked. Elpirulok, amikor hirtelen újra teljes testével felém fordul, s úgy néz rám, ahogy férfi talán még sosem. Mikor újra hátat fordít odalépek a földön heverő dolgaimhoz, leülök a fűbe, s elrévedt tekintettel, mosolyogva bámulok a semmibe, miközben pillangókkal a gyomromban gondolok a holnapra.

/ /

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Tényleg visszajött. Nem értem, hogy miért kételkedek én még mindig abban, ha valaki azt mondja, hogy ott lesz, akkor tényleg megjelenik. Mellesleg fel kell jegyeznem magamnak, hogy szokjak le erről, mert a végén eléggé ciki lesz, mikor elterjed a hírem, aztán nem is a kávémért jönnek majd.
- Arra számítottam, hogy húzni fogod a szád, mikor azt mondtam, hogy idejöjjünk - nézek fel rá vigyorogva, immár a fürdőruhámban, miközben éppen egy megfelelő helyet keresek a törülközőinknek. Gondolom azt feltételezte, hogy majd hazának bevág egy sikátorba, aztán hello. De hát én másképpen terveztem abban a két órában. Terveztem.. Inkább csak kipattant a fejemből, hogy régen jártam itt és kössük már össze a kellemest a hasznossal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Még szép, hogy visszajöttem. Mondjuk olyan nagyon messzire ennyi idő alatt nem is jutok el túl messzire, de azért rendbe szedtem magam. Nem kell sok mindenre gondolni, némi frizuraigazítás és ruhaváltás, aztán helló. Időben odaérek, pont amikor kilép az ajtón a párducmintás arcú nő, a kedvenc kávékészítőm. Nem mintha lenne másik, de nehéz lesz tőle elvenni a titulust.
- Bárhova mennék veled. Oké, nem bárhova, mert tuti tudnál mondani olyan helyet, ahová nem... szóval ez csak ilyen költői túlzás és értsd jól - elmosolyodom, és amúgy nem tudom most sem, hogy miért nem azt választottam, hogy lesz negyedórája. Valahogy bántó lenne szerintem ez felé nézve.
Közben már kifizettem a belépőket a zárható szekrénnyel, tetszett, hogy bűbájt kellett mondani rá és csak a te hangodra és a kódodra nyílik. Ezért szeretem a varázsvilágot!
- Mi legyen az első? Nagymedence, külön pezsgőfürdő, szauna, te? - kérdezem és felteszem a karom, kíváncsi vagyok belémkarol-e. Azt is lehet jelzésnek venni, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem is azon nevetek, hogy a bárhova szót használja, hanem, ahogy utána magyarázni kezdi, amit mond. Nem vagyok én olyan nő, aki minden szót szentírásként könyvel el magában. Értem a szófordulatokat és utalásokat és már a kislányos naivitásomat is bőven elnőttem pár évvel ezelőtt.
- Most azt hiszem meg kellene sértődnöm azon, hogy utolsó helyre tettél a felsorolásban - méregetem őt nevetve. - Ugyanakkor, örvendhetek annak, hogy nem egyből letépni akarod rólam a textilt. Hmm, micsoda kettősség ez kérem szépen - hajamat felkötöm, hogy ha vízbe megyünk ne terüljön szét.
- Kezdjük a medencéknél, aztán szépen sorban, mit szólsz hozzá? - kapom el a kezét, s ha nincs ellenvetése, hát indulhatunk is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Néha? Tehát nem szoktál szépen játszani és ezt most csak nekem köríted? - méregetem őt érdeklődve. Még mindig nem tudok igazán dűlőre jutni vele kapcsolatban. Egyszer azt gondolom, hogy  menő rossz fiú, egyszer pedig azt, hogy csak megjátssza magát és valamit kompenzálni akar. Kár lenne, ha így van.
- Dehogy hideg - legyintek egyet, majd eltűnők a víz alatt, hogy pár méterrel odébb jöjjek fel a víz felszínére. Inkább nevezném kellemesnek, mint hidegnek, de persze nem nekem lóg a lábaim között egy hőmérő, ami jelezze a nem tetszését, ha úgy van.
- Nem Roland, nem vártalak még itt - nevetem el magamat halkan, majd egy adagnyi vizet fröcskölök az arcába. - Pár évvel ezelőtt jártam már itt, szerintem pontosan ugyanígy nézett ki - tekintek körbe a helyen. - Azt hiszem, volt egy medence, amiben képes voltál a víz alatt lélegezni, valahol arra hátul - mutogatok is hátrafelé, miközben én lopom a távolságot kettőnk között. Hát mintha félne tőlem, pedig én aztán tényleg nem harapok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Ajj már - felnevetek én is, látszik, hogy már nem kislány, mindenféle téren. Nem lehet csak úgy szédíteni, mert végül is pontosan tudjuk, hogy miért jöttünk ide, de azért szeret szurkálódni. Ami viszont tetszik! Na, nem az a fázós libus, szóval hiába fröcskölődöm a szó jó értelmében. Aztán persze a nyelvbotlásom is kihasználja, kezdek mérges lenni. Persze csak úgy és nem amúgy.
- Akkor nem maradtam le hat év alatt semmiről, király - nézek rá, miközben szembefröcsköl. - Hé, túl szemtelen vagy - csapkodok vissza egy kis vizet és közelítek felé.
- Víz alatt lélegezni? Na, azt nézzük meg - követem, majd egy hirtelen szökkenéssel mögé termek. - De előbb - megpróbálom lehúzni a vízbe úgy, hogy átkarolom és behúzom magunkat a víz alá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

– Lehet, hogy én szemtelen vagyok, de rólad még mindig nem derült ki, hogy te szépen szoktál-e játszani vagy nem – nyújtom ki rá a nyelvemet, bár tudom jól, hogy ez a legkevésbé felnőttes mozzanat a világon. – Bááár a kérdés kikerülését akár vehetném válasznak is, nem? – igen, határozottan válasznak veszem és akkor bizony Rolandunk nem a legtisztább játékos, ami egyáltalán nem baj. Sőt, ha tiszta, kedves lapokra vágynék, akkor nyilván nem lennénk itt.
– Héééé – levegőt még van időm venni, aztán a víz alatt vagyok. Nem rúgok, mert nem akarok érzékeny pontot érinteni, inkább azt választom, hogy mikor feljön a víz alól levegőért én visszanyomom a fejét. Ha van esélyem rá, akkor kicsit odébb úszom és tisztes távolból, vigyorogva integetek neki.
– Látod, ez már sokkal jobban tetszik, mint a mézes-mázas kóstolgatás és egymás kerülgetése – nevetve hátrálok még néhány lépést, majd igazítok a fürdőruha felsőmön, nehogy ideje korán megadja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

-Egy nem szabálykövető prefektus? - nevetem el magamat, mert ezt aligha hiszem el. S igen, az aurorság is rejt magában szabálykövetési kényszert, de ezek ellenére sem gondolnám meg magamat. Pont nem ez a két dolog fogja meghatározni azt, hogy hova tartunk, hova jutunk a mai nap folyamán, hanem inkább az egymás felé indított cselekedeteink.
Vigyorogva tartom a szemkontaktust, s mikor végre van mersze a felesleges távolságot megszüntetni közöttünk, karjaimmal átkulcsolom a nyakát és így merülök el vele a vízbe. Eszemben sincs elereszteni őt, hanem inkább kihasználom az alkalmat és hosszabb csókolózásba invitálom ajkait. Jó medencében vagyunk, nem csaltak az érzékei, csak remélni tudom, hogy az enyémek sincsenek megbolondulva mára és pont olyan izgalmat hoz Roland, mint amit első ránézésre ígért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

A kérdésre csak széttárom a kezemet, ha már kinevet, döntse el ő maga, hogy mennyire vagyok szabálykövető. Inkább az vagyok, mint nem, szokták mondani a kérdőívek, de ezt most nem osztom meg vele, egyébként sem ezért jöttem ide, hogy magamról beszéljek. Beszéljenek inkább a tetteim, nem?! Az első csók megtörténik, élvezem, ahogy átkarolja a nyakam és húz magához, ezek szerint nem csak szédített, habár ez gondolatom az idő előrehaladásával egyre kevésbé látszott valószerűnek. Ha pedig már lemerültünk, a kezeim felfedező útra indulnak, miközben a nyelvem támad, és máris az övét ostromolja. A fenekébe markolok, és mivel nem sok ruhánk van, nem igazán gondolkodom a vetkőztetésen. A kezeim immár a melleire is rászállnak, az ajkaim pedig a nyakára vándorolnak. Lesz itt még érdekesség!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hétvégén lejöhettek a faluba, hogy bevásárolják, ami még lemaradt, meg kiélvezhessék az őszi napsugarak melegét. Hamarosan úgyis beköszönt a tél, s akkor már nem flangálhatnak könnyed öltözetekben. Zóra ezúttal converse tornacipőt, egy kantáros farmernadrágot, alatta meg egy hosszúujjú, pulcsit viselt, a tóhoz érve viszont leszakadt a többiektől, s míg azok elsétáltak meglesni a kacsákat, ő megtelepedett az egyik horgászok által kikoptatott helyen. Állt is ott egy tuskó, azon ücsörgött, és a kezébe összegyűjtött kavicsokat hajigálta a tóba. Elég rossz kedve volt, főként amiatt, ami a tanévnyitón történt. Sajnálta nagyon Pankát, úgy érezte, hogy egy kicsit megtört a barátnője, ez viszont igen csak frusztrálta belül Zórát, s azon agyalt, hogy mivel is dobhatná fel barátnőjét. Natival továbbra se volt kedve beszélni, rá is még mindig haragudott, ráadásul most Lacát is kerülte. Egész héten direkt sietett, csak hogy ne is kelljen beszélnie a fiúval. Nagyon mérges volt rá a történtek miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem akarom Dana szívét fájdítani, ha esetleg érzékeny témára tapintottam most rá. Tudom, hogy közel áll hozzá a kacsája, Dana egyébként is szereti az állatokat. Sokszor voltunk a menhelyen önkéntes munkát végezni, mintha csak tegnap lett volna, hogy körbevitt a kutyákon és macskákon, akiknek enni adtam. Emlékezetes nap volt, és sok hasonló követte a későbbiekben, persze időm függvényében. Furcsa vigasz, de tudom, hogy nem fogja kibírni sokáig házi kedvenc nélkül, valahogy biztosan helyet fognak mellette kapni az utódok az életében, főleg most, hogy kiköltözik a kastélyból. Úgyhogy szándékosan nem kommentálom Hápit.
- Persze, még te is fiatal vagy, sok lehetőség van előtted. Próbálj ki minél több dolgot, ami szimpatikus, és ha mégsem tetszik, akkor válts. Szerencsére a faluban sokféle munka van, de ha nagyobb üzletet szeretnél csinálni, még Budanekeresden is kiköthetsz, vagy elmész a varázstalanok közé a fővárosba. Ez nem tudom, neked mennyire lenne idegen a származásod miatt - itt egy kis szünetet tartok, amíg nyújtózom egyet a vízben, élvezve annak simogatását, és megtörlöm az arcomat. - Egyetértek, akárkivel nem lehet közösen elkezdeni egy vállalkozást. Sajnos nekem nem hiszem, hogy jó üzleti érzékem lenne, de a gyakorlati teendőkben szívesen segítenék, ha lenne rá időm. Tanárként, egyetem mellett sajnos nem fér bele, és kezdőtőkém sincs hozzá. Gondolom szponzort, befektetőt is kell találni. De egy jó tanács, amit biztosan ismersz már: üzletben nincs barátság. Hiába akarsz egy közeli ismerőst találni, könnyen lehet, hogy a barátságotok fogja bánni. Szóval nehéz dilemma ez - tűnődöm el, de nem tudok sokáig erre gondolni, mert aktiválódik a hullámmedence. Közben pedig csak bólogatni tudok a lakásvásárlásra tett gondolataira.
- Ú, hát... Most, hogy így elkényelmesedtem, biztosan vacogni fognak a fogaim, de menjünk! - nem szívesen hagyom itt ezt a vizet, de tudom, hogy jót fog tenni a vérkeringésemnek, ha egy kicsit átmegyünk, és legalább izmosodhatok ott, úgyis rég edzettem. A gyakorlótanároknak is jár a feltöltődés. Sietősen kimegyek a vízből, belebújok a papucsomba, és megindulok a másik medence felé. A testemről közben sűrűn potyognak le a vízcseppek, libabőrös is leszek. A peremnél sokáig habozom, először a kislábujjam dugom be, aztán lassan bevizezem a végtagjaim és a felsőtestem, s csak utána merülök el a mélyben, nehogy gond legyen. Megvárom, amíg Dana is csatlakozik mellém. Pár perc kell, mire megszokom a vizet, így már nem is tűnik annyira hidegnek.
- Ma este biztosan jól fogok aludni - nevetek fel. -  Hiányozni fog a kastély egyébként? Vagy milyen érzés, hogy elrepült ennyi év? Szerinted sok háztársaddal-iskolatársaddal fogod tartani később a kapcsolatot? - őszinte érdeklődéssel kérdezem tőle, mert az én helyzetem más, hiába nem vagyok már hivatalosan kék, napi szinten be tudok járni a kastélyba, így megtarthattam valamennyire a kötődésem. Rá azonban mintha más sors várna. Közben pedig azt javaslom Danának, hogy kezdjünk el úszni távokat az úszómedencében, meg is indulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Pankát összerakták - bár annyira nem volt szétesve, csak lelkileg -, és ennek nagyon örült, még ha az évnyitós események rá is nyomták a hangulatukra a búval... bélyeget. Laca sem találta igazán magát, ez ennek is köszönhető, hogy nagyon feltűnően kerüli őt Zóra - kedveli a második nevén hívni a másikat -, és Panka sem teljesen önmaga még. Tudja azt, hogy ez majd megváltozik, vagy helyreáll, de most is, ahogy a napokban kényelmetlenül érzi magát. Legtöbb esetben inkább tanul, és ezt már ő is gáznak érzi, hogy ennyit forgatja a könyveket, meg szorgalmizik. Még a végén a fejéhez vágják, hogy stréber. Viszont azt is tudja, hogy bármi is legyen Zóra baja, előbb-utóbb a fejéhez vágja és akkor lesz valami. Általában veszekedés, csakhogy Laca nem szeret veszekedni, ha lehet konfliktuskerülő. A mostani vásárláskor is hagyta a két a lányt csacsogni, ő pedig némán válogatott, vagy morgott magának, hogy mit miért nem vesz meg, holott volt zsebpénze elég. Idén túl vagyonosnak érezte magát, a szülei havi pénzt adnak neki, Mirella nagy bánatára. A kishúg egy hatalmas hisztit levert emiatt, de Laca megígérte neki, hogy majd vesz belőle valamit. Egyelőre erre még nem került sor. Most pedig visszafelé tartva Zóra otthagyja őket, Pankának meg nincs kedve beszélgetni, így aztán a néma menet lassan halad a kastély és a tó felé. A kacsák etetésére még jobban nem vágyik, mint a bűntudattal együtt Pankával lenni.
- Ahh, baszus, vissza kell mennem. Majd talizunk - szól a szőkéhez egy halvány mosollyal, egy gyors ölelés - amit amúgy utál, de a csajok szerint ez nagyon fontos - és visszafelé indul el, hogy egy kicsit elterelje a gondolatait arról, hogy mit nem csinált jól az évnyitón, vagy csak meggyőzze magát, hogy ez volt a helyes. Igyekszik másfelé menni, mint, ahogy jöttek, mégis rátalál Zórára, ami alapvetően nem baj, viszont kihagyná a beszélgetést, ha a lány nem pillantotta volna meg. Na, azt meg már nem engedheti meg magának, hogy kikerülje őt, hogy gyávának mutatkozzon, szóval magában sóhajtva veszi tudomásul, hogy ma ki lesz osztva. Végül megáll a lány mögött tegy fél méterre és nézi, ahogy Zóra dobál, de nem megy közelebb. Nem őrült meg.
- Ez szép volt - mondja egy hármat pattanó dobásra, de nem tudja megállni, hogy ne szóljon még egyet.
- Haragszol valamiért? - sejti, hogy mi lehet az ok, de meghagyja a lánynak ennek a kifejtését. Majd ha nagyobb lesz, nem csinál ilyen butaságokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kaptak ők is fejmosást, pontosan tudta azt, hogy túl zajosak voltak az évnyitón és időközben tanult is a helyzetből, hogy néha jobb csöndben maradni. Igaz, ezen nem biztos, hogy a jövőben tud majd változtatni, hisz érzelmei vezérelték a leányzót, ami a szívén, az a száján, márpedig ha valaki beszólt neki és a barátainak, akkor úgy érezte, hogy igen is vissza kell szólnia. Utóbbi esetben rossz embernek szóltak vissza, tulajdonképp Zóra nem is gondolta volna, hogy van olyan felnőtt, aki képes így neki menni egy tininek. Ismerte a szüleit jól, akárcsak Panka szüleit. Laca se mesélt olyanról, hogy őt odahaza bántották volna a felnőttek, ezért is ült még mindig döbbenet az elméjén, ha arra gondolt, hogy az a szinte felnőtt srác képes volt efféle agresszivitásra. Persze, a szülei mindig mondták, hogy vannak rossz emberek, meg bolondok, de sose gondolta volna azt, hogy egyszer majd ő is szembesülni fog az élet nem túl csodás pillanataival.
Sóhajtva dobott még egy követ a tó felé, ez egész lapos volt, így sikerült összehoznia azt, hogy a kő háromszor is pattanjon a víz felszínén, mire alásüllyed. Eközben jelent meg Laca, akit szeme sarkából már ki is szúrt, azonban csak akkor fordította felé a tekintetét, amikor a fiú megszólította őt.
- Ja, csodásan dobok - mondta kicsit ironizálva, kicsit meg mintha fényezné magát, pedig leginkább csak egykedvű volt, meg haragos a fiúra. El akart sétálni mellette, mikor Laca váratlanul feltette a kérdést. Ez meglepte a lányt, mert hát elég egyértelmű volt az, hogy haragszik, s azt gondolta, hogy a fiú pontosan tudja, miért is mérges rá.
- Hogy haragszom-e? Igen Laca, haragszom! Amikor az a Behemót neki esett Pankának, és kértelek hogy segíts, Te nem csináltál semmit, csak álltál, mint egy sóbálvány! Miféle barát vagy? Még jó, hogy nem lett komolyabb baja Pankának. Csalódtam benned - sóhajtott. - Azt hittem, hogy vagyunk olyan barátok, hogy megvédjük egymást a bajban - keményen szóltak a szavai, miközben haragosan, s talán kissé csalódottan fúrta pillantását a fiú tekintetébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ahogy közeledett számtalan forgatókönyv lefutott a fejében, pedig nem is tudja, hogy mi az a forgatókönyv. Mégis kitalált előre szituációkat, hogy mire mit fog válaszolni, de ahogy régen, most sem jött össze a terv. Az első pengeváltást még sikeresnek ítélte, de a vívótőr csak utána mutatott rajta több találatot. A lelkét szurkálta szét Zóra és ezzel fel is idegesítette, azonnal hárítania kellett, hoszen a csata még csak most kezdődött, messze még a vége.
- Aztán mit csináltam volna, ha? Rálépek a lábára, hátha fáj neki? Kétszer akkora volt, mint mi hárman, baszki! - hárítás, és gyilkos támadás, de nem szabad abbahagyni, le kell kergetni a másikat a pástról. - Amúgy is olyan rohadt gyorsan történt minden, hogy mire segítettem volna, már nyolcan voltak körülöttünk - pengeváltás, alsó szúrás. Már nem sok hiányzik, csak még pár lépés, egy lábra támadás, amire kevésbé figyelnek. - Te sem sok mindent tettél, ha már itt tartunk. Amúgy is a ti hibátok az egész, megint! - kész, kegyelemdöfés beadva, a teljes (felelősség)hárítás átadva a másikra. Talán Zóra is belegondol majd az egészbe és akkor nem lesz ő egyedül a hibás, ahogy a lány elmondásából tűnik. Holott valóban lesokkolódott, de azt a világért nem fogja bevallani, és érzi, hogy igaza is van, na meg azt is, hogy Dzsenissznek is. Arra mondjuk nem gondolt, hogy hogyan hogyan akar kibékülni a lánnyal, előbb csak magáról akarná a felelősséget lekaparni, mert elég volt ott szégyenkeznie a teremben. Állja a bestie szúrós pillantását, tudja, hogy nem hátrálhat meg, mert akkor még égőbb lesz. Ha veszít is, méltósággal kell tennie. A felelősség áthárítás nem éppen a legelegánsabb és méltóságteljesebb módszer, de jelenleg ennyire telik tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Seth
- egy fáradt szombat délután -
It's been a long day

Nemrégen vitték be Willt, mégis heteknek tűnik az eltelt idő és a feszült várakozás sem csökkentett rajta, érzetre sem. A magányos bogolyfalvi házból egyelőre hazament Hévízre, többnyire ott időzik, de nem záratta le a kúriájukat sem, csak sokkal kevesebbet tartózkodik ott. Kétnaponta eljön a temetőbe is meglátogatni Noah-t, nehogy alkalma legyen az eleven sebnek elkezdeni a gyógyulást. Még emlékszik a csöpp, fehér koporsóra, amit elnyelt a föld, vele együtt a gyereküket is- a szaggatott szusszanása arra enged következtetni, hogy ismét eszébe jutott az emlék, ahogy ott ácsorog a sírkő előtt, vagy valami hasonlóan nyomasztó.
Tegnap értesítették, hogy visszaveheti Will bizonyos tárgyait, most akarja őket majd elhozni a parancsnokságról, de őszintén, nem kér belőle. Mégis eltökélt célja, hogy átnéz tüzetesen mindent, hátha talál majd bármit, egy falatnyi utalást, elejtett infót, amiből kitűnhet, nem Will végzett Noah-val.
A bágyadt őszi napfény kellemesen simogatja az arcát, a valószerűtlenül szőke hajából néhány szál szomorúan lengedez körülötte.
Hiányzik az érzés, hogy megfogja, magához ölelje az aprócska, túl pici testet, hiányzott a sírása is a születésekor, hiányoztak a kalimpáló kis kezei. Túl csendesen és túl nyugodtan feküdt a karjai között; nem járt fel-alá a kis mellkasa.
Hagyja lefolyni a könnyeit az arcán, de már nem torzul szomorúságba az arckifejezése, csak roppantul üres, pont annyira semmilyen, mint amilyennek érzi magát ebben a pillanatban, a vihar kellős közepén ácsorogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ellenemre van közelsége és érintései, hiszen a délutáni kis szócsatánk pont azért volt, hogy ebbe a helyzetbe jussunk. Azonban van nálam is egy bizonyos erkölcsi morál, amit ma sem szeretnék átlépni. Kezemet rásimítom az övére, hogy jelezzem neki ezt most itt be kéne fejezni. Ajakitól is elválok és felúszok a víz felszínére, ahol megvárom őt is.
- Talán nem ennyire nyílt helyszínen kellene - adok magyarázatot arra, ha esetleg nem értené, hogy miért is lettem elutasító. Tudom, hogy maga a hely nem sok lehetőséget kínál, de biztosan találunk egy kevésbé feltűnő helyszínt is a fürdőn belül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Szeretem, hogy hasonlóan gondolkodunk. - Sosem könnyűek az elrendezett házasságok, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének sikeresek. Van, aki kiváló barátot szerez házastársában, míg mások akár szerelemre is lelhetnek, ám a legtökéletesebb nyilvánvalóan az, ha mind a két opció megjelenik. Kornél abban reménykedett a leginkább, hogy barátokká válnak, és kedves, egyszerű természete révén nem feltételezte azt, hogy nem így lesz, ám azt már a kezdet kezdetén elhatározta, hogy ha a felesége jó barátja lesz, nem korlátozza őt a szerelem megtapasztalásában, csak kéri majd, hogy mindezt diszkréten tegye. Ám az, ami mostanra kialakult, valami olyan, amibe bele se gondolt, a szexuális izzás valahogy sosem kerül elő akkor, amikor egy elrendezett frigyről elmélkednek. Itt viszont, érezhetően erős az izzás, annyira, hogy majd megőrül belé. A napok jó ideje már csak vánszorognak, és őt kínozzák, pontosabban őket, mert ezek szerint a karjaiban tartott kisasszonynak határozottan hasonló képek kerülnek elő elméje rejtett zugaiból. - Inkább csak reménykedem, hogy amikor sor kerül rá, beváltom a hozzám fűzött reményeket. - Szavai végére már szinte csak suttogásra marad ereje, hiszen a lány közelsége, illata, olyan erősen hatnak rá, hogy képtelen fejben olyan koncentrált lenni, hogy a hangszíne egyenletes maradjon.
- Én is csak téged látlak magam előtt, minden alkalommal. - Ha már intimitás, tegyük hozzá, hogy Kornélunk nem az a fajta fiú, akinek állandó ingerenciája lenne, éppen ezért lepi meg mind a mai napig a teste, hiszen a hosszú jegyesség alatt teste bizonyos része többször “éledt meg”, mint talán egész életében. Legalábbis többször jutott el olyan mélyre, hogy cselekednie kellett. Talán ezért is félti olyan nagyon a lányt, mert nem csak a méret, ha maga a vágy is sokkal több, mint amit mások normálisnak gondolnának tán. - Meg kell állnunk, mert félek, hogy hamarosan minden vér elfogy a fejemből. - Pillant a lányra kétségbeesetten, ereszteni mégsem kezdi, képtelen rá, hogy megtegye. - Cass. Én. Mi. Arra gondoltam, hogy lehetnénk együtt úgy, hogy nem vagyunk együtt, hogy csak egy helyiségben vagyunk, hogy csak nézzük egymást, ismerkedünk egymás testével. - A végére teljesen elvörösödve pillant rá, és csak remélni meri, hogy a lány nem neveti ki a szamárságáért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vádlón nézett barátja szemeibe, miközben karjait védekezően vonta maga köré, mintha így akarna falat emelni, s ezzel is azt sugallani a másiknak, hogy haragszik. Számára a barátság egy nagyon fontos dolog volt, nagyon szerette a többieket és éppen ezért az is megviselte, ha valamelyikükkel történt valami, netán, ha valaki nem segített úgy a csapatnak, ahogyan a többiek. Ezt éreztette most Lacával, miközben hozzá vágta a szavakat, persze arra nem számított, hogy majd a fiú is felszívja magát és visszavág.
- Igen mondjuk! Vagy bokán rúgod, vagy felkapsz egy tányért , felmászol az asztalra és fejbe suhintod! - ilyenkor már könnyen jöttek az ötletek, persze ott egész más volt a helyzet, akkor még neki se jutott eszébe ilyesmi, most mégis osztotta az észt Lacának.
- Ja, hozzád képest gyorsan - vágott vissza gúnyosan, ezzel utalva arra, hogy Laca reakcióidejét kicsit lassúnak ítélte meg, de erre ő is kapott egy csúnya visszavágást, amin csak még jobban felhúzta magát.
- Fúúú Te!! Én legalább próbálkoztam! - csattant fel harciasan, szemöldökeit összeráncolta, olyan volt, mint egy kis méregzsák. - Meg is ütöttem, de Te…csak álltál gyáván és nézted! Utállak! - dühében még lökött is egy kicsit Laca vállán, aztán elfordult és haragos trappolással indult meg a tó felé, hogy kavicsokat szedjen a markába, és újra nekiálljon megdobálni a tavat, ha már Lacával ezt nem teheti. A szemeibe is gyűltek könnyek, talán ezért se akart megfordulni, mert hát, azért nagyon rosszul esett neki az, hogy összekapott Lacával.