Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Miért is ne? Na, nem arról van szó, hogy nem tanultam már meg ezt az egészet. Igazából rád lennék kíváncsi, hogy hogyan tanítasz, milyen a tanítási módszered. De nyugi, nem vizsgáztatlak! Biztos vagyok benne, hogy remek tanár vagy! - válaszoltam a barátomnak mosolyogva, ámde határozottan. Mindig is sokat tanult, hogy elérje a céljait, és komolyan vette a dolgokat. Szerintem tökéletes szerepet töltött be tanárként, ebben a szakmában pedig igazán önmagára talált. Ráadásul azt csinálta hivatásként, amit mindig is szeretett volna.
- Take it easy, don't worry so much! Nem kell mindent ennyire komolyan venni! - veregettem meg játékosan a vállát egyre szélesebb mosolyra húzva a számat. Aranyos volt, hogy mindent komolyan vett, én meg szerettem feldobni a hangulatot a magam sajátos módján.
- Ha azt mondom, hogy nőttél, akkor tényleg nőttél valamennyit! Nekem aztán elhiheted, tökéletes megfigyelő vagyok ebben! - néztem rá mosolyogva. Bárcsak én is nőnék még valamennyit, csak, hogy egy picivel magasabb legyek, bár szerintem már nem fogok...
- Igen, remekül mennek az utolsó vizsgák. Magamhoz képest meg pláne - mosolyogtam Benire. A kezdetekhez képest rengeteget fejlődtem tanulás terén. Erre pedig rém büszke voltam, és végre lettek céljaim is a jövőt illetően.
- Egyetértek! Ott sokkal hangulatosabb lenne, de most be kell érnünk a fürdő büféjével...lehet, hogy lesz lángos is vagy hamburger, ha nem rajongsz a hekkért - ötleteltem nagy bőszen. Azt egyelőre nem tudtam, hogy milyen árak vannak itt, de úgy voltam vele, hogy majd megnézzük, ha sor kerül rá.
- Legközelebb, elmehetünk piknikezni a tavacska partjához - mondtam Beninek nagy lelkesen. Az is egy szuper program lenne a közeljövőben.
Miután átöltöztünk strandos ruhába, találkoztunk a megbeszélt helyszínen.
- Szerintem először menjünk a langyos vízbe, ott óránként van hullámzó móka is! Aztán mehetünk egyet úszni a hideg vízbe, és aztán ehetünk. Kajálás után pedig tökéletes a gyógyvíz. Aztán később ott van a csúszdás medence. Mit szólsz hozzá? - osztottam meg a fejemben lejátszódó forgatókönyvet a fiúval.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ismerős jelző üti meg a fülét. Kortól és nemtől függetlenül hetente többször is előfordul, hogy ezt találják rá mondani. Valamiért rendszeresen, meglehetősen hamar aggatják rá a címkét, amit először furcsállni kezdett, de aztán utóbb már bóknak könyvelt el, jobb híján. Lepereg róla, hiszen mondanak rá ennél sokkal durvábbakat is. Azon viszont már jobban fennakad, hogy az ő egyszerűnek és tiszteletteljesnek gondolt kérésére leállnak vele akadékoskodni. Nincs olyan kedvében, hogy vitába szálljon, legalábbis addig biztosan nem, amíg ki nem kecmereg valahogy a vízből. De inkább hagynák most őt békén a nádasban szenvedni, minthogy baszogatnák mindenfélével. Nincs ereje ahhoz se, hogy egyenesen járjon, hát még hogy összebalhézzon valami jöttmenttel.
Mint aki citromba harapott, úgy rándul görcsbe a szája. Hirtelen bevillan neki a jól ismert hang gazdája, s ettől feláll a szőr a hátán. Nem tudja, merre tart pontosan, de megfordul a fejében, hogy talán jó lenne elmenekülni a felelősségre vonás alól, mielőtt túl késő lesz. Ezt az éjszakát viszont már úgy tűnik, átvitt értelemben sem úszhatja meg szárazon.
- Ne ilyen erőset! Meg akarsz vakítani?! - kéri ki magának hangosan a fénybűbájra. Szándékosan hagyja figyelmen kívül az előző kérdését, nincs kedve ugyanis magyarázkodnia, nem is érzi úgy, hogy tartozik neki beszámolóval. A legprózaibb ok persze az, hogy maga se tudja, miként jutott ide, nyilván nem ez volt az eredeti terve, de ennek feszegetése olyan mély témákra terelné a beszélgetést, amiről hallani sem akar. Akkor tért magához igazán, amikor sokkolta őt a hideg víz.
Túl késő. A fények kihunynak, a varázsige kimondásra kerül. Kristóf minden porcikája a magasba emelkedik, horogra akadt halként kezd kétségbeesett vergődésbe, amihez torkaszakadtából üvölt fel a félelemtől. Ha ez kicsivel korábban történik vele, tuti kidobja a taccsot, így azonban az alkohol maradék hatása is jelentősen csökken a szervezetében. Ritkán érzi magát ennyire kiszolgáltatottnak, mert ha az is, akkor általában kiüti magát előtte, így nem ér rá aggódni ezen, fel se fogja, hogy mi történik vele. Egy örökkévalóságnak is tűnik, mire a földre zuhan.
- Mióta kényszeríthetsz te engem az engedélyem nélkül? - sipítozik kétségbeesetten. Szavait még kellő lassúsággal ejti ki ahhoz, hogy érezni lehessen rajt az alkoholfogyasztást. Az újfent meggyulladó fénytől a hátára fordul, s úgy takarja el két kezével az arcát, miközben összehúzza magát. -  Ejthettél volna a fejemre, legalább ápolhatnál egy nyomorékot - gúnyolódik szenvtelenül. - Követtél, mi? Valld be, hogy ez volt a terved! - vádaskodik, majd néhány nyüszítést követően végre befogja egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

Jesszumpepi, hogy nekem éppen a drágalátos unokabátyámba sikerült beleakadni. Bárkinek jobban örülnék ebben a pillanatban, de hát ilyen az én szerencsém. Pedig olyan sikeresen kerültem az elmúlt pár hétben, hagyva Fannira a munka nehezét, hogy hátha sikerül megpuhítania kicsit. Persze, amennyire fafejű, az is lehet, hogy Fannit is elküldte már melegebb éghajlatra, és nem sikerült jutni vele semmire. Itt azért csak nem hagyom, még a végén addig evickél összevissza, hogy belefullad a kis tóba. Elég volt egy családtagomat elveszíteni, ha rajtam múlik, még egyet nem fogok.
- Az minden vágyam - dünnyögöm kedvesen a sipákolására válaszul. Én inkább akkor nem látok semmit, amikor kialszik a fény, így vakon küldöm rá a levicorpust, hogy a parton landoljon. Szerencsére nem sikerül mellé lőni, tényleg nem örülnék annak, ha egy ideges sellővel találnám szembe magam, amikor újra fényt idézek.
- Ó, hogy neked mennyi bajod van, nyugodj már le… szeretnél viszzamenni? Megoldhatom - válaszolom kicsit fekapva a vizet. Lehet, hogy meg nem mentettem, mert egyedül is kikászálódott volna hajnalig, de mégiscsak segítettem előbb elérni a partot.
- Lehet, hogy azt kellett volna. Most nem kellene hallgatnom, ahogy nyafogsz. Ki tudja, még némi ész is a helyére kattanna - válaszolom durcásan, és csak azért nem rakom el a pálcámat, mert még mindig az a biztos fényforrásom. Lemondóan sóhajtok. Hajlok rá, hogy azért itt hagyjam most már, hiszen megfulladni legalább itt már nem tud, ha meg netán visszamászna, az már nem az én bajom.
- Követett a fene. Azt hittem, egyedül vagyok, amíg nyekeregni nem kezdtél. Csak kellett egy kis levegő, miután… de minek is magyarázkodom? Semmi közöd hozzá - mondom megvonva a vállam egy heves mozdulattal, és próbálok csúnyán nézni rá.
- Kapd össze magad, mert nem hagylak itt, mielőtt megint beletántorogsz a vízve és megfulladsz nekem. Az hiányozna az egész családnak - közlöm vele ellentmondást nem tűrően.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Még csak gyakorlótanár! - emelem a magasba a mutatóujjam, hogy belekössek a bátorításába. Tudom, hogy lényegében ugyanaz a kettő a diákság szemében, mármint szerencsére az igazgató úr nekünk elég szabad kezet adott, és az órák komolysága is kellően nagyok, de azért még mindig elég hirtelen jött nekem ez a pozíció, és túlságosan szerény vagyok ahhoz, hogy a tanári gárda diplomás végzettségű tagjaival emeljen egy szintre magam. Úgyhogy ahhoz még néhány évet itt le kell húznom, átvergődve jó pár vizsgát és egyéb megpróbáltatást. Messze van még, de ilyen tempóval el fog repülni az idő. És addigra az is elképzelhető, hogy más tárgyakat is megkapok, kiegészülnek az évfolyamok, új területét próbálhatom ki a pedagógiának. Főleg, mivel a bűbájalkotás az egyik kedvenc területem, és nagyon érdekesnek találom eddig az órákat, tulajdonképpen a különféle varázslatok világa az, amiben igazán hosszú távon el tudom magam képzelni. Aztán meglátjuk, hogy majd mit hoz a jövő. Dana szavai nagyon jólesnek. El is pirulok, büszkén húzva ki magam előtte. Lám, hány éve is volt már, hogy megismerkedtünk, és ő már akkor hitt bennem. - De nagyon köszönöm, hogy ezeket mondod rólam, hidd el, zavarba is hozol. Szívesen látlak, ha beférsz még a terembe egy szabad székre, aztán nyugodtan lehetsz őszinte majd, amikor véleményt formálsz az óráimról - adom tudtára hálásan.
- Ó, ez jó hír! Kitartást az utolsó hetekre! - biztatom barátomat. - Ú, a jó kis sajtos-tejfölös lángos lenne az igazi, ha strand, akkor nálam az a befutó! - lelkesen gondolok vissza azokra az időkre, amikor még a családommal látogattam el a nyári szünetekben egy-egy egész napos fürdésre. Idén nyáron valahogy ez már nem jött össze, meg persze az egész csapatot már nehéz összeszedni, mert nagyok már a testvéreim.
- Jól hangzik a tavacskás program! És igen, jó lesz ez a sorrend - erősítem meg Danát ötletében. Úgyhogy először a langyos, de kellemes vízben kezdek. Kíváncsi vagyok, hogy mikor kezdődnek a hullámok. Élvezem, hogy a testem elmerül a habokban. Úszok párat, hogy felfrissüljenek az izmaim, aztán a társamhoz fordulok. - Na és, hogy látod a vizsgák utáni időszakot? Mi lesz veled, ha kirepülsz a kastélyból, hogy döntöttél? - érdeklődöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Olyan, mintha öt-tíz évvel visszaugrott volna az időben, hogy ismét a Návayak elhíresült családi összejöveteleinek közepén találhassa magát, ahol szabadon egymásnak ugorhattak a makacs véleményvezérek. Ez még azelőtt volt, hogy megalakult volna Regi és Fanni, és külön csapatként elvonultak volna beszélgetni mindenféle lányos dolgokról, vagy tudja is Kristóf, hogy mit csináltak kettesben. Próbálta felhívni magára a figyelmet, aztán rájött arra, hogy neki is meg kell találnia a saját útját, társaságát. Sikerült is, de hogy milyet, annak a történetét már mindenki kívülről fújja. S akire még támaszkodhatott ilyenkor, az Viktor volt, aki a szócsatákba szintén becsatlakozott, legtöbbször próbálva csitítani a fiatalabb generáció indulatait. Ezúttal viszont senki nem avatkozhatna közbe a tavacska partján, hogy tompítsa a kedélyeket. A két rokon hangja dacosan zengi be a környéket, talán még kifejezetten élvezik is mindketten a műsort, vagy már észre sem veszik a milyenségét, annyira természetes számukra.
Kristóf megforgatja szemeit, aztán hangosan pufog egyet. Azok után, hogy megszokja a fénybűbáj hatását, tiltakozóan összefonja maga előtt a karjait, lábait felhúzva pedig a talajra helyezi a talpát. Fél még azonban feltápászkodni, előtte úgy érzi, hogy erőt kell gyűjtenie.
- Szólhattál volna, hogy mire készülsz. Jól beszarattál - dünnyögi némileg megenyhülve, de azért túlzásokba nem kell esni, még mindig fel van háborodva azon, hogy az unokahúga ilyen magabiztossággal szégyenítette őt meg a szúnyogok és békák közönsége előtt.
- Ja, majd el is hiszem ezt a mesét, főleg egy auror szájából. Csak nem pasizni voltál? - vigyorog fel a földről, ahogy mélyeket lélegezve próbál erőt gyűjteni a talpra álláshoz. Tapsol egyet tenyerével, mutatóujját a magasba emeli, majd katonásan kiadja az ukázt - Bű-báj nél-kül! Felhúzni! Szíveskednél... Akkor megköszönném. De ha nem! Teszek rá. Majd megoldom. És ne emlegesd a családunkat, már így is szétszakad a fejem! - szisszen fel a fájdalomtól, ahogy egyúttal görcsbe rándulnak arcizmai is. Szavai összeszedetlenek, próbálja őket egymás után pakolni, talán most érződik igazán, hogy még nem múlt el teljesen az alkohol hatása - Na mi van, haza akarsz vinni? Azt se tudod, hol lakom - vágja oda büszkén, hiszen amíg az alagsor volt az otthona, jó pár baglyot kellett elzavarnia, csőrükben a Regitől kapott levelekkel, de amióta leköltözött a gyógyító házrészébe, élvezheti az inkognitóját, hiszen annyira még Regi se profi auror, hogy lenyomozza, meg is csinálná miatta a balhét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

- Te szegény... kisírhatod magad a vállamon, ezen nem múlik semmi - válaszolom kissé gúnyosan. Majd be kellett volna másznom nekem is a nádasba kihúzni? Örülhet, hogy nem volt közönségünk, és még ha lett volna is, gyaníthatóan ők is éppen a szemüket dörzsölgették volna a fényviszonyok hirtelen változásai miatt.
- Miért? Számít, hol voltam? Ha már ennyire érdekel, a kollégáimmal söröztem - válaszolom durcásan. Tényleg semmi köze nincs sem ahhoz, hogy merre jártam korábban, vagy mit keresek itt, de azért mégiscsak kiszalad a számon a válasz. Remélem, most boldog. Nagyot sóhajtok aztán szememet forgatva, és közelebb lépek, a jobb kezemet nyújtva.
- Egyéb óhaja, sóhaja van mára őfelségének? - kérdezem meg még mindig hihetetlenül kedvesen. Ha így folytatja a követelőzést, a végén még le találom átkozni és sóbálványként hazalebegtetem, az se érdekel, ha látják. Újabbat sóhajtok aztán, ami lemondó szusszanásba torkollik.
- Hogy te mekkora egy... most akkor felkelsz vagy nem? - kérdezem meg. Most már kezd idegesíteni, főleg ez a pofátlan büszkeség, ami árad belőle éppen. Megrázom a fejem, ismét a szememet forgatom, aztán fél pillanattal később a vállamat is megvonom.
- Na tudod mit, baromka? Itt is maradhatsz felőlem tocsogni az átázott ruháidban. Ha meg nagyon felidegesítesz, mindjárt kapsz egy sóbálványátkot és megnézheted, melyik szobáról beszéltem a múltkor. Vagy jöhetsz magadtól is, melyiket szeretnéd? - érdeklődöm türelmetlenül, még mindig felé nyújtva a jobb kezem, hátha hajlandó elfogadni a segítséget, ha már ő kérte, hogy ne használjak bűbájt. - Gyorsan álmodd meg, mert tízig számolok, és itt se vagyok. Egy... kettő...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
WIWT| 1/6 | 2
______________________________________________________

Az ősz úgy rontott be szeptember elsejével Bogolyfalvára, mintha lenne egy kibaszott naptára a falon amin visszaszámolta a napokat. Az általában ilyenkor még csak pulcsis időt felváltotta a faszom hideg és lassan a csónakház fűtetlensége miatt újra másik főhadiszállást kell majd keresnünk. Azért még egészen tűrhető. Különösen a melegre bűvölt bőrdzsekim miatt de kicsit sem érzem a hideget. Az asztalnak dőlök és a telefonomat baszkurálom. Hoztam piát. Hoztam port. Már csak őfelsége hiányzik, és nem, nem Winter, hanem Will. Az ezer éve eltűnt bárányka aki pár órája újra rájött a what's up használatára és méltóztatott írni. Mondjuk nem mondanám, hogy unatkoztam nélküle. Sőt valószínűleg ő se nélkülem mert ha jól kalkulálom egy síró kölyök kísért a Krise házban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Adélt végül a kanapén nyomta el a sírás és a könnyed, veszélytelen altató, amit késő délután a teájába kevert. Hányásig idegelheti magát - ami többször meg is történt -, de nem lesz jobban addig, amíg nem pihen és gyógyul meg, legalább fizikailag. Nem tagadja, hogy az eltelt negyvennyolc óta emberfeletti borzalmai után a lány jogosan került ebbe az állapotba és egyenesen furcsa lenne, ha ennél jobban érezné magát. Ő azonban nem akarja szenvedni látni, ha pedig akarna, akkor sem tudna mit mondani a fel-felbuggyanó kérdéseire. Mit tehettünk volna másképp? Senki sem tudja.
A kockás, sötétbarna takaró alatt hagyta a kandalló előtt. Csak a manónak parancsolta meg, hogy nézzen rá, ettől függetlenül azonban őt senki se keresse.
A rögös fűcsomók közt bukdácsol a felhők alatt szürkéllő tóparton. A vállait fázva húzza be, a járásáról azonban, aki ismeri, már távolról megmondaná, hogy már egyáltalán nem józan. És ez mennyire jól van így!
A csónakház huzatos ajtaját a tenyerével löki be maga előtt, azonban azzal mr nemigen törődik, hogy be is csukja maga után. A deszkák közt amúgy is átfúj a szél, őt pedig már átmelengette a rum.
   -  Vagy ezer éve nem láttalak, baszdmeg - köszönés vagy bármi egyéb helyett ledobja magát az egyik rozoga székre az asztal mellett - Töltesz vagy töltsek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
WIWT| 1/6 |
______________________________________________________

Az ajtó nyitására emelem fel a fejemet zsebre vágva telómat. A legtöbb férfit valamiféle dezodor vagy parfüm szokott körbe lengeni, Willt leginkább a rum szaga. Most sincs másképp ahogy bevágódik máris tudom, hogy nem várt meg a kezdéssel, már alapozott előtte valahol. Az viszont, hogy hello helyett is azt kéri enyhe homlokráncolásokat okoz nálam. Talán túl sok neki a gyerek.
Picit kerülve lábammal behajtom az ajtót, mielőtt Will ölébe én is helyet foglalok és nekiállok kibontani a rumot. Tölteni? Ugyan már, maximum a szájába tudná tölteni, pohárba biztos nem, mert itt olyan nincs.
- Milyen lelkesek vagyunk a tejfakasztóval, Nyuszifül - jegyzem meg vigyorogva. A kupakot az asztalra teszem, bár akár el is dobhatnám a picsába, valószínűleg úgyse kerül vissza az üvegre.
- Lehete koccintani a kölyökre? - nyújtom át neki az üveget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Amíg Júlia behúzza az ajtót, ő a dzsekije zsebébe nyúl és az asztalra szórja a kulcsait és néhány aprópénzt, amit benne talál, majd hanyagul melléjük ejti a telefonját is. A megrepedt kijelző felvillan egy pillanatra, ő azonban helyette a közeledő lányt nézi. Hátradől a székén, amikor pedig Júlia az ölébe ül, ő kényelmes megszokottsággal ejti a kezét a derekára. Az arcán üres, álmos félmosollyal veszi át az üveget tőle.
   -  Ne beszéljünk róla, mert nincs miről - válaszol csendesen. Megemeli az üveget, szipogva megrázza a fejét, amikor pedig akaratosan összeszorított szemmel beleiszik, a keserű magatehetetlenség könnycseppje végigfolyik az arcán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
WIWT| 1/6 |
______________________________________________________

Minden olyan, mint szokott lenni. A megszokott mozdulatok mindkettőnk részéről, a rum illata. Talán csak a ruha több, mint általában lenni szokott. Mégis valahogy érezni lehet a változást. Számítottam rá, hogy lesz változás. Egy gyerek mindig sok időt vesz el és Adél is úgy tűnik valamiért ki akarja sajátítani Willt.
A válaszra azt hiszem csak le akarja dobni a babatémát. Túl sok volt neki, nincs már miről beszélni. Azonban ahogy belekortyol az italba szipogva olyan változást fedezek fel, ami először halálra rémít. Will sír. Ekkor a szavai egészen más értelmet nyernek. Nincs miről beszélni. Nincs kiről beszélni. Nincs baba.
- Will, Will édesem - szomorúan csúsztatom ujjaim álla alá amikor leengedi az italt és fordítom gyengéden magam felé. Annyi kérdésem lenne. Hogyan? Mikor? Mi történt? Mégis csak csukott ajkakkal áthelyezem lábam lovaglóülésbe és átölelem.
- Sajnálom - megcirógatom kicsit a haját mielőtt elhúzódok tőle, hogy a szemébe nézzek.
- Van por, kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

És ekkor úgy érzi, most lett elege mindenből. A börtönben töltött évek magányából, a faluban felé forduló, kényelmetlen pillantásokból, a házból, amit még mindig nem érez az otthonának. Hévízből, a házasságából, az aranyvérű összekacsintgatásából, abból, hogy Júlia ki-be lépked az életébe, de mégis sosem lesz a része. Abból, hogy képtelen mit mondani Adélnak, épp ugyanúgy, ahogy a felnőttek gyerekkorában nem tudták, mihez kezdjenek vele. A gyerekszobából. A bánatos vállveregetésekből. A kurva bölcsőből, amit reggel, az ablakból látta, hogy elvitetnek. De leginkább önmagából van elege és abból, hogy ismét hagyta, hogy valaki vagy valakik a bőre alá férkőzzenek.
A duruzsoló hang pedig a legutolsó csepp. A válla némán megrázkódik, a kérdésre kurtán bólint, majd a feje lebukik és átöleli a lányt. Ismét nyolcévesnek érzi magát, csak játéka változott egy rumosüveggé a kezében a lány háta mögött, az érzés azonban ugyanaz. Ha pedig akarna, akkor sem tehetne ellene: csak bőg, mint egy gyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
WIWT| 1/6 |
______________________________________________________

Sohasem hallottam még férfit sírni, se fiút, se senki ilyen neműt. Nem tudom mit kell tenni ilyenkor, csak azt vágom, hogy nagyobb a baj, mint valaha. Úgyhogy ugyanazt a módszert alkalmazom rajta, mint eddig bármikor. Csak előbb hagyom kicsit sírni. Nem tudom mennyi ideig. Pár perc, tíz perc, negyed óra. Simogatom a buksiját lágyan, ahogy eddig, másik kezem amivel hátát cirógattam viszont elindul a dzsekim zsebe felé. Lassan, óvatosan. Az üvegcse hűvös felülete szinte azonnal rátalál ujjaimra. Ekkor ha engedi kicsit elhúzódom tőle és felmutatom a fiolát.
- Csukd be szemed, nyisd ki szád, adok bele cukorkát - pattintom le a kis parafadugót.
- Ettől esküszöm sokkal jobban leszel, minden szar gondolat elmúlik - nem adom oda neki ha utána is nyúl, csak jelezem hogy a száját kérem. Nem hiányzik, hogy nagy bánatában túladagolja magát, vagy túl keveset adjon be magának. Én profi vagyok ebben, majd segítek az arányokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Meg sem próbálja érezni, mennyi idő telik el. Percek vagy órák, fogalma sincs. Annyit tud csak, hogy mielőtt idejött, borzalmasan érezte magát és akkor, ha feláll innen és hazamegy, ismét ugyanúgy fogja. Szédülni fog, hányingere lesz a másnaposságtól és olyan dolgokkal kell majd foglalkoznia, amivel sosem szeretett volna. Így belesimul a törődésbe és majdhogynem az is mindegy, hogy ki van vele, csak ne mozduljon el innen. A legjobban azt szeretné, ha elringatnák, mint egy csecsemőt.
A sírás kimeríti őt. Ugyanúgy, mint legutoljára a börtönben, amikor tudatosult benne, hogy teljesen egyedül maradt. A szemgödre mögött érzi a feje lüktetését, Júlia mozdulatára pedig felemeli az állát. Kivörösödött szemei nedvesen csillognak, szipog és nyel egyet, ismét csak hirtelen bólint egyet. Megértette.
   -  Ne fogd vissza magad vele - közli rekedten, amíg becsukja a szemét. Tudja, mi következik. Könnyedség. Boldogság és gondtalanság. Pontosan ezért az illúzióért akart találkozni vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
WIWT| 1/6 |
______________________________________________________

Elmosolyodom, milyen kis engedelmes fiúcska lett itt. Lehunyt tekintete miatt engedem, hogy a mosoly gunyorosan deformálódjon el, már-már gonoszkás éllel.
- Hiszen ismersz, sohasem fogom vissza magam - búgom nyelvéhez érintve a hűvös fiolát. Többet adok, mint egy hivatalos adag, aztán az üveget szorongató kezét felemelem és odavezetem azt is ajkához.
- Most kortyolj egy nagyot, ez remek olaj a tűzre - az, hogy a másnap milyen retek szar lesz, arról már hallgatok. Leginkább azért, mert már én is ajkamhoz emelem a fiolát és mérem a magam adagját. Szinte csak most realizálom a szervezetem mennyire kívánja a port. A remegő kezek, a kiéhezett, felemésztő érzés és a kiszáradt torok. Erre mind tökéletes gyógyszer az az édeskés íz ami beszökik a számba. Ami lázba hoz, megremegtet és testem felujjong érkezésére.
- Ha a por férfi lenne hozzá mennék - sóhajtok halkan vigyorogva a bontatlan rumért nyúlva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vannak barátságok, amik építik és támogatják az embert és arra sarkallják, hogy a legjobbat hozza ki magából. És van az övék. Ami köztük van leginkább agyevő parazitához hasonlítaná, amitől minden nappal egyre nyomorultabbul érzi magát, ahhoz azonban túlságosan mélyen a bőre alá hatolt, hogy megszabaduljon tőle. Hiszen annyira puha, langyos és kényelmes most is csak behunynia a szemét és hagyni, hogy tőle teljesen függetlenül történjenek a dolgok. Majd foglalkozik a problémáival holnap, jövő héten vagy leginkább soha.
Ösztönösen vesz mély levegőt, ahogy megérzi az émelyítően édes ízt. Az agyában pedig szinte azonnal csönd lesz. A súly megemelkedik a mellkasáról, a karcos, szeptember eleji hűvös levegő átmelegszik, a gerince lezsibbad, az ujjai pedig elgyengülnek. Ha Júlia nem fogta volna meg az üveget a kezében, a deszkákra ejtette volna, helyette azonban csak beletörődően beleiszik a rumba.
   -  Ha a por férfi lenne, őt is kiidegelnéd a picsába ezzel a hülyeséggel - mormogja behunyt szemmel. Ismét lehajtja a fejét, az ujjai ellazulnak az üveg nyakán és leereszti az ölébe kettejük közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Gesztusaiból és reakcióiból valamiért az fogalmazódik meg bennem, hogy nem újkeletű számára az ilyen jellegű szituáció. Mikor hozzá érek, akkor szeme se rebben, mintha semmi érdemleges nem történ volna. Bár könnyen megeshet, hogy én tulajdonítok nagyobb jelentőséget az érintésnek, mint kellene. Azért nem szabad elfelejteni, hogy milyen jelentősége lehet, s mennyi mindent el is árulhat két fél kapcsolatáról. Számomra az érintések nagyon fontosak, s számtalan információt közvetítenek. Lehet a halláskárosodás miatt, de valamiért a taktilis ingerlés rám erősebben hat, mint egy másik emberre, ezt már sikerült megfigyelnem. Pont emiatt kéne talán irtóznom a testi kontaktusoktól, azonban én inkább keresem és gerjesztem őket. Tudom, furcsa egy teremtés vagyok, de mennyivel unalmasabb lennék, ha nem ilyen lennék.
Közel hajol hozzám, s orrunk szinte összeér, mely közelség számomra váratlan. A búcsúcsókos megjegyzése után azonban nem is tudom mire számítottam. Tekintetem továbbra sem tudom elvenni övéről, s a közelség miatt még inkább elveszek benne. Gyengéden beharapom alsó ajkam. Nem érzem magam kellemetlenül, de mégis szokatlan számomra ez a szituáció, s ahelyett, hogy javulna a helyzet, ő még tovább „rontja”. Ahogy a csókról beszél, kellemes bizsergés járja át egész testemet. Szinte levegőt is elfelejtek venni. Képtelen vagyok irányítani a reakcióimat, az is megfogalmazódik bennem, hogyha most megcsókolna… Aztán elhúzódik tőlem, és a fejemben tomboló tehetetlenség is csillapodni kezd. Akaratlanul egy mély sóhaj tör fel belőlem, amikor már képes vagyok újra lélegezni.
- Ardo? – kérdezek vissza a név hallatán, mivel az elmúlt 22 évem alatt még sosem hallottam. - Ez milyen nemzetiségű név? – Igazából nem lepődök már meg semmin, mivel az iskolában is elég színes az etnikumok felhozatala. Amit én személy szerint nagyon élvezek, s értékelek is. Nagyon imponáló, hogy nem engedi el a vásznas kérdést, s mindenáron meg szeretné téríteni a káromat. Egy bájos mosoly kúszik arcomra, apró mosolygó gödröcskéimet a felszínre hozva. - Általában rendelni szoktam őket, vagy ha egy nagyobb városban járok, akkor keresek fel egy művészellátót. - válaszolok neki, majd ekkor egy Isteni sugallat hatására széles és módfelett huncut mosoly kúszik arcomra. Mellkasom előtt összefonom karjaimat, kissé oldalra biccentem fejemet, s arcát fürkészem. - Nem vásznat kérek, hanem, hogy legyél a modellem. Akt modellem… - újfent beharapom alsó ajkam, így próbálva megakadályozni a kitörni készülő kuncogást. - Nos? Mit szólsz? –

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szeretne valami nagyon sértőt visszavágni rá, de nem tud. Úgy érzi, jól behúzták a csőbe az imént. Nem kellett volna szót ejtenie az érzéseiről, még akkor sem, ha azok a hangreakcióiból ítélve nyilvánvalóak voltak. Ha van, amit utál, akkor az pont az a helyzet, amikor gyengének tűnik, vagy konkrétan az is. És ha valakit ittas állapotban lebegtetnek az éjszaka sötétjében, az pont egy ilyen szituáció. Büszkesége azonban dolgozik benne, nem hagyja magát csak úgy megalázni, pláne a rokona előtt, akivel az aurori ambíciók miatt tudat alatti rivalizálás is zajlik.
- Ezt még visszakapod egyszer - dönt végül a fenyegetés mellett. Alig várja, hogy forduljon a kocka. Biztos benne, hogy előbb-utóbb Reginek is szüksége lesz rá, és akkor majd kiélheti az elfojtott dühét. A vérségi kapcsolat megakadályozza ugyan, hogy rendkívül durva legyen vele, hölgyekkel egyébként is finomabban bánik, de jön még az ő utcájába szívességért, és akkor lepi majd meg, amikor a legkevésbé számít rá. - Na szép... Legalább te ne legyél alkesz, ha már sikerültek a dolgaid - kegyetlen őszinteséggel tör elől belőle ez a mondat, köszönhetően az elfogyasztott italoknak.
Hallja ugyan, hogy beszélnek hozzá, de úgy dönt, hogy a mozgáskoordinációjával kezd el törődni. Lendít magán, próbálva az oldalára fordulni, de kétszer kell megismételnie, mire sikerül. Tenyerével alaposan körbetapogatja a talajt maga körül, mielőtt ránehezedve kihúzná magát, hogy aztán visszasüllyedjen a földre. Nem olyan egyszerű felkelni, főleg, hogy az imént pottyantották le. A porral és sárral vegyített ruházatát se volt még ideje szemügyre venni.
- Meg a nagy szart, előtte én foglak téged úgy leátkozni, hogy csak lesel - kéri ki magának felháborodva, s a nagy lendületben a zsebéhez nyúl, hogy elő tudja rántani a pálcáját. Nála is van egy határ, s ha kell, meg akarja mutatni, hogy egy csapásra helyre tudja rakni a családtagját. Aztán néhány ideges mozdulatot követően hamar megváltozik az arckifejezése.  - Hova tetted a pálcám!? Te vetted el? - vádolja ingerülten, s az eltűnés sokkoló felismerése úgy hat rá, mintha a reggeli ébresztőórája szólalt volna meg. Habozás nélkül belecsap Regi tenyerébe, s felhúzatja magát fekhelyéről. Most térdein támaszkodva, kissé berogyva sóhajt mélyeket, hogy kijózanodjon pillanatnyi szédüléséből, s agya tovább kattogjon újdonsült problémáján.
- Ez most tényleg nem játék - fakad ki kétségbeesetten, s szemével már a nádast kémleli, hátha ott veszett nyoma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Nem baj, az én szememben már tanár vagy. Amilyen szorgos, igyekvő vagy, tutira nyert ügyed van ezen a területen - osztottam meg a véleményemet a barátommal. Ezt pedig rémesen komolyan gondoltam róla. Bárcsak én lettem volna ennyire elszánt és kitartó. Igaz, már az is nagy előrelépés volt részemről, hogy idővel már nem tojtam a tanulásra. Ehhez persze az is kellett, hogy határozott célokat tűzzek ki magam elé, ami viszonylag rövid időn belül megtörtént.
- Hidd el így van, én csak a tényeket közöltem. Ó, de izgi, ki nem hagynám! Szólj, ha aktuális lesz a téma, rögtön beülök az első padba. Ha meg nem jut hely, szívesen elücsörgök a földön is - kacsintottam mókásan a fiúra nagy lelkesen.  
- Köszike! - fogadtam óriási mosollyal a másik gratulációját a sikeres vizsgáimhoz, illetve az előttem lévő többi megpróbáltatáshoz.
- Én is szeretem a lángost. Remek választás, igazi strandos kaja - tekintettem jókedvűen a fiúra.
- Szuper! Akkor kalandra fel! - kiáltottam fel harsányan, majd megindultam Benivel a hullámzós medence irányába. Nagyon élveztem a medence hőmérsékletét, pont megfelelő volt számomra. Rátekintettem a falon lévő órára, tíz percet kellett még várni a hullámzó mókára. Megvártam, míg a társam kiúszkálta magát, majd újból beszédbe egyeledtünk.
- Nos, egyelőre maradok a kávézóban, majd átkérem magam teljes munkaidőbe. A menhelyen mindenképp szeretnék besegíteni továbbra is, de ott így csak pár órában és kevesebb alkalommal tudok majd helytállni. Úgy volt, hogy nyitunk majd egy butikot Karcsival. Viszont mióta elment, ez a terv egyelőre felejtős. Talán majd később megvalósítom ezt az elképzelést, ha lesz rá elég tőkém. Az viszont már biztos, hogy bérelni fogok egy kis lakást a faluban, aztán később, ha minden jól alakul, akkor lesz egy sajátom. Na, és neked mik a jövőbeli terveid a tanár szakmán kívül? - kérdeztem vissza kíváncsi tekintettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

- Brühühü... mindjárt meg is ijedek - válaszolom neki gúnyosan a fenyegetőzésre, ami valljuk be, meglehetősen életlen szerintem. Jó sokat ihatott, ha azt hiszi, ennek bármi hatása is van.
- Na és mit fogsz tenni? Majd nem állsz velem szóba újabb két évig? - feszegetem kicsit a kérdést, bár nagy a gyanúm, hogy egyébként csak nem jutott eszébe semmi, azért maradt egy ilyen általános kijelentésnél, hogy majd egyszer, a be nem látható jövőben valamit tesz, amiről ő se tudja, micsoda, de én fogom bánni. Hát jó. Örülhet, hogy azért még a kezemet nyújtom neki, ha már nem akarja, hogy mágiával segítsek. Egyedül meg láthatóan nem megy, hogy fel is tornázza magát a földről.
- Naaa... mindenki magából indul ki? - kérdezek vissza nem túl kedvesen, ha már alkoholizmusról kezd beszélni. Én nagyon alkalmanként iszom, társaságban, akkor is tudom, hol vannak a határaim. Láthatóan ő kicsit többet ivott annál, mint amit még elbír mellékhatások nélkül. Háborog még egy sort, nem igazán tetszik az ötlet neki, hogy sóbálványként is ellebegtetem, ha kell, bár való igaz, ettől én se repesnék úgy egyébként. Aztán kiderül, hogy nincs is meg a pálcája.
- Merlin, segíts... - sóhajtom, és megdörzsölöm az orrnyergem. Ez az este egyre szörnyűbb meglepetéseket tartogat, úgy tűnik. - Nem vettem el a pálcádat. Próbálj meg visszaemlékezni, hol használtad utoljára vagy mikor volt meg még. Remélem, nem a nádasban hagytad el, mert oda be nem megyek keresgélni. Az invitó, random pálca meg ehhez édeskevés - dünnyögöm, felét már hangosan gondolkodva, és felhúzom, amikor végre hajlandó megfogni a felé nyújtott kezem.
- Nekem mondod? - kérdezem egy szusszanással, és ismét lumos maximát idézek inkább, nézzünk körbe a környéken, hol hagyhatta el a pálcáját. - Te Kristóf... hadd kérdezzem már meg, neked mire jó ez az egész? Most komolyan? Én értem, hogy az apád, meg Fanni, meg minden, és hogyne tudnám, hogy nem az én dolgom, mert én csak az unokahúgod vagyok... és Viktor, tudom, annyira jól tudom. De valamikor teljesen normális voltál, mi lett veled? Miért nem tudunk már egyetlen egy normális beszélgetést se kivitelezni? Semmi nem lesz olyan már, mint volt, de muszáj ilyen szörnyen... ilyennek lennie?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Azt hiszem, ez inkább ízlés kérdése - könnyeden, kecsesen vonja meg vékony vállát, mint aki hisz is abban, amit mond. Tulajdonképpen részben ez így is van. - Nem tehetnél az ellen, ha egyszer nem találsz vonzónak. Szerethetnéd a férfiakat, szerethetnéd az alacsony, szőke lányokat. Csak a szerencse dönti el, hogy egy érdekházasság végül miképp alakul - fájóan nyilall szívébe ez a meghatározás: érdekházasság. Mert bizony bármennyire is toldozzák-foltozzák, simogatják és takargatják, a helyzet az, hogy valószínűleg sohasem kerülnek össze, ha a szüleik nem döntenek úgy, hogy összeadják őket. Az sem kizárt, hogy még a nagy találkozás is elmarad. Persze most boldogok, mert végső soron megtalálták egymásban azt, amit kerestek, de alakulhatott ez volna nagyon másképp is.
Elmosolyodik, ahogy közelebb simul Kornélhoz abban a biztos tudatban, hogy nem kell attól tartania, a férfi egy napon kizsigereli nem csak nőként, de emberként is. Nem gondolta, hogy egyszer még biztonságban fogja érezni magát, ám most mégis ez a helyzet. - Szerintem te nem is lennél képes ezek egyikére sem, túl jó ember vagy ahhoz - megemeli kezét, hogy végigsimítson a férfi arcán, mozdulata, érintése gyengéd, szeretetteljes. Tudja, hogy nem bántja majd, nem fogja olyasmire kényszeríteni, amit nem akar, kettejük kapcsolatában mindig konszenzus, de legalábbis kompromisszum fog uralkodni.
- Kellemetlen? - meglepetten pillant fel kedvesére és egy aprócska lépést hátrálva növeli a kettejük közötti távolságot, ám ebben nincs semmi elutasító vagy meghátráló. Csak könnyebb így a férfi szemébe nézni, aki Cassy-nél bizony egy jó fejjel magasabb. - Arra gondolsz, hogy nem vagy... átlagos odalent? - persze azt még nem sejtheti, hogy a "nem átlagos" azt jelenti, hogy kirívóan nagy, amely szinte súrolja a statisztikai hibahatár hibahatárát. - Figyelj, szerintem... kellő odafigyeléssel és felkészüléssel meg tudjuk oldani ezt is - hamiskásan elmosolyodik, hogy közelebb simuljon újra Kornélhoz, kezeit a mellkas vonalán vezetve végül a nyak körül kulcsolja össze, s lábujjhegyre állva kér egy csókot. Az a helyzet, hogy érdekelné, milyenek az állapotok, akár itt és most...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kedvesem

- Én nem tekintek rá érdekként. - ezt mielőbb szeretné letisztázni, nem siet a válasszal, nem olyan, mint amikor valaki füllent, hanem őszinte állítást juttat a kedves tudtára. Cassandra előélete ismert a számára, ám Kornél csodálatos abból a szempontból, hogy nem ítélkező. Sosem lenne képes másként tekinteni rá, mint amit ő maga is tapasztal, és megannyi közös alkalmuk során már volt lehetősége megismerni a lány valódi személyiségét, gondolkodását, életét. Nem hiszi, hogy életük minden vitatkozástól mentes lesz, hogy olykor nem szólalkoznak majd össze, vagy tér el majd a gondolkodásuk egy-egy témakörben, de ha erre az egészre nem érdekként, hanem lehetőségként tekintenek, úgy véli, sikeres életet biztosíthatnak maguk és utódaik számára egyaránt. - Vannak álmaim, egyre többször, veled, és a hosszú jegyesség sok álmot ígér még. - Hiszen most már minden egyes nap megesik, hogy egy-egy álma intim természetű, sőt, szinte már obszcén, melyek során ez az édes, ártatlan teremtés bizony igencsak erőteljes karakterre vált, és olyankor a mi pillangólelkű Kornélunkból is előjön a ragadozó, a heves, intenzív, domináns szerető. Így most a fiatal nő egyetlen érintése is képes olyan erős vágyat éleszteni, hogy szerencsétlen ifjúnak bizony igen erősen kell tulajdon nagyanyja ráncaira gondolnia, hogy ne történjék semmi kellemetlenség.
- Tudom, de muszáj elmondanom, hogy tudd, hogy ne érjen csalódás vagy riadalom, amikor végre a feleségem leszel. - Nem gondolta volna ő maga sem, hogy egy nap lesz egy lány, akivel összekötné az életét. Cassandrát nem ő választotta, hanem neki választották, azonban a lányból áradó akaratlan vélavonzás, a személyisége, a tekintete, az érintése, ezek együttesen előidézték azt, hogy valóban izgatott idegességgel várja a napot, amikor végre a lány az ő nevét viselheti, amikor testük végre eggyé válhat, amikor már nem kell távolságot tartania. Engedelmesen csókol, óvatos mozdulatokkal, ám mostanra a várakozás sok szempontból felőrölte türelmét, és a csókot most ő az, aki el kívánja mélyíteni. Az apró testet a magáéhoz vonja, és már nem csak ajkait, de nyakát, vállát, kulcscsontját is csókjaival hinti be. A reszketeg test, az illat, a bőre érintése mind-mind életre keltik a vágyát, és tudja, hogy szét kell válniuk, ha meg akar állni, csak most még egy kicsit kér a nőből, aki teljesen megbabonázta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egyszerűen zavarja, hogy van valaki, aki csak úgy derült égből betoppant az életébe, és nem tehet ellene semmit. Tűrnie kell, hogy ennyire nyeregben érzi magát mellette, és magas lóról osztja az észt neki. Akárhányszor ránéz, Viktor jut az eszébe, s ha felhúzná magát Regi szavain, mert azok már megütik a bicskanyitogató szintet, akkor máris megjelenik a vállán a keresztapja, fehér ruhába öltöztetett kisangyalként, és vet pár rosszalló pillantást Kristófra, aki ettől máris kétszer meg kell gondolja a mondandóját.
- Játszod az erős lányt? A pizzériában még bömbölni készültél - szúrja oda megjegyzését emlékeztetőül. Valóban nincs pontos fogalma arról, hogyan is büntethetné meg Regit méltó módon, de van néhány átok, amit szívesen alkalmazna. Elképzeli, ahogy egy váratlan pillanatban a levegőbe repíti, csak éppen magasabbra...
- Nem tagadom, szoktam inni... Tudják rólam - tárja szét karjait, mielőtt tudatosulna benne pálcája eltűnése. - Auror vagy. Nyomozz... A csárdában még nálam volt, asszem... - tűnődik el magában, amint kotorászni kezd a zsebeiben. - A cigim is eltűnt, basszus. Vagy pont kifogytam belőle? Hmm... Még jó, hogy az irataim nem tartom magamnál - az első józanító pofon a tavacskába borulás volt, azt követte Regi felbukkanása, s a mentőhadművelete a nádasból. A harmadik gyomrost a felismerés adta, hogy eltűntek a dolgai, s most tanácstalanul vakargatja a tarkóját, hogy mi tévő legyen.
- MOST FEJEZD BE - ordít rá ingerülten, reflexből, gondolkodás nélkül. Pont egy károgó-vinnyogó papagáj hiányzott neki, amikor amúgy is látja, hogy mekkora bajban van. Elárulva érzi magát, amiért az állapotát kihasználva próbál a lányka lelki foglalkozást tartani, de nagyon is felfogja, hogy mire akar ezzel kilyukadni. És ő is tudja, hogy régen nem ilyen volt... Nem hülye. Fáj neki a jelen. Mégis, amikor kapcsol, hogy egy kicsit parasztul reagált, úgy dönt, hogy szépíteni próbál a helyzeten. - Ezt ne most, légyszi - teszi hozzá egy fokkal nyugodtabb hangon, kérlelően, mintha egyúttal bocsánatát is sugallná arról, ahogy kettővel ezelőtt beszélt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

Nyelek egy nagyot a válaszára, és úgy döntök, inkább nem reagálok. Különben még elküldeném melegebb éghajlatra. Vékony vonallá préselem az ajkaimat, összeszorítva a szám, és még a nyelvemre is ráharapok, mielőtt még olyat mondanék, amit megbánnék aztán. Inkább egy lumos maximát idézve igyekszem szétnézni, hátha csak itt esett ki a pálcája a zsebéből. Még az hiányzik, hogy újat kelljen venni, amilyen drága mulatság, és még a regisztrációja sem éppen lenne kellemes esti szórakozás, hiszen egy varázspálca eltűnése nem éppen söpörhető szőnyeg alá. Mi van, ha valaki megtalálja? Idegesen dörzsölöm meg a homlokom, pedig az anyagi része még csak nem is engem érintene, de ez lényegtelen. Jó pár lépést kell tennem hozzá, hogy meglegyen, körülbelül tíz méternyire saccolnám a sétát az alapján, hogy általában olyan harminc centi körül van a lépéstávom. Kivéve, ha rohanok. Akkor nagyobb lenne a távolság, mint így, sétálva. Viszont csak a pálcám fénye által megvilágított részen tudok keresgélni, így nem tudok ennyira sietni. Szerencsére csak ennyi séta kell, hogy feltűnjön, miután egyszer sikerül egy nád eltört szárának is félig megörülnöm. Felveszem a földről, lerázva róla a füvet meg valami fura nyálkás undormányt is, aztán már sietősebben térek vissza és a mellkasához csapom lendülettel a tenyeremmel együtt.
- Nesze... remélem a kulcsaid megvannak, és tudod, merre van az arra - teszem hozzá. Legalább egy gonddal kevesebb. - Vagy azt is elhagytad? Ott az üres szoba, amiről múltkor beszéltem, de ha még egyszer ordítani mersz velem, akkor elfelejtheted és alhatsz egy padon a Boglyas téren, már ha nem visz be valamelyik auror a kirendeltségre - válaszolom, és most már úgy döntök, hogy ha van pálcája, világítson, ha akar. Én inkább elrakom az enyémet. Kell egy kis idő, mire megszokja újra a szemem a sötétséget, de nem is olyan vészes, aztán ha ezen túlvagyok, el is indulok haza. Ha akar követhet. Ha meg nem, úgyis tudja, hol lakom, még becsöngethet később. Már ha nem szakad bele a fene nagy egója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Sóhaja hallatán számat széles vigyorra húzom, majd, mintegy feloldozva őt bűnei alól, elhátrálva tőle visszaegyenesedem. Csúfos játékot űzök vele, érzem én is, de mentségemre legyen, Catherine óta senki sem keltette fel így az érdeklődésemet. Néha már hajlamos voltam azt gondolni, hogy valami baj van velem, aszexuális lettem meg ilyen őrültségek, de szeretnék megnyugtatni mindenkit: hát nyilván nem.
- Hmm, leginkább orosz - mormogom az orrom alatt elgondolkodva, és még a pillantásomat is az égbe emelem közben. Furcsa látványt nyújthatok, ahogy itt merengek egy olyan egyszerű kérdésen, mint a saját származásom, de mit csináljak, mikor a szívem legvalódibb igazsága szerint előbb lennék orosz, mintsem magyar? Nehéz ügy. Habár úgy emlékszem, hogy már az itthoni Honvédelmi Minisztérium gyakorlóterén is elhangzott az Ardo, még tizennégy éves korom környékén, a megszólítást mégis inkább a szpecnazhoz kötöm. Melegséggel eltelt szemekkel vonom meg végül a vállam, majd visszapillantok Bogira. - Nehogy komolyan vedd! Radetzky gyerek vagyok, abszolúte Hungarian, ami nagy kár, dehát ittas volt a gólya és irányt tévesztett.
Az a balga jószág... mennyivel könnyebb lett volna sok esetben! Már majdnem beleveszek a mi lett volna, ha kezdetű eposzi gondolatáradatba, mikor a kislány bociszemeibe már-már ijesztő huncutság költözik. Mi az isten? Bal szemöldökömet felvonom, úgy figyelem, vajon mi fog kibukni a száján.
A felvetésre aztán elvigyorodom, és letükrözve előző mozdulatát én is oldalra billentem a fejem.
- Pont itt? - kérdezek vissza incselkedve, és míg körbepillantok az egyre több lelket bevonzó zöldövezetben, jobbommal már nyúlok is a tarkómhoz, hogy ha úgy dönt, azzal a lendülettel húzzam is le magamról a felsőt. - Ahhoz, hogy engem zavarba hozz, még sokat kell gyakorolnod, cicám - jegyzem meg pimaszul, aztán megkomolyodó tekintetemmel az övébe bújok. - Hányra mehetek érted holnap este?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Meghökkenek, amikor közli velem, hogy orosz, hiszen nem oroszos a kinézete. Igaz, még nem találkoztam orosszal, de a fejemben lévő kép az orosz pasikról nem ilyen. Bár, ha jobban belegondolok, orosz katonának simán el tudnám képzelni. Jesszus de szexi lehetne egyenruhában. A gondolattól egy kisebb nyögés tör fel belőlem, amit észre sem veszek. Az elrévedésemből végül az térít vissza, hogy közli velem, hogy egyébként magyar. - Radetzky? Honnan lehet ismerős nekem ez a név?- A gólyás eszmefuttatáson felkuncogok, bár ez alapján annyira nem örül magyarságának, s inkább húzna más irányba. Jobban belegondolva én is sokkal szívesebben lennék olasz, mint magyar. Annyira nagyon imádom azt a kultúrát, hogy bármikor csomagolnék és mennék. Egy gond van, mégpedig, hogy nem beszélek semmilyen idegen nyelvet. Voltak próbálkozásaim, de mivel még a magyar is olykor-olykor nehézkes, így az idegen nyelvnek inkább neki sem estem úgy rendesen.
Az aktos ötletem nem rémiszti meg, sőt még incselkedni is támad kedve. A pont itt kérdése hallatán látványosan körbe tekintek, mutató ujjammal megütögetem párszor ajkamat, majd összefonom karjaimat. - Nos, mivel esélyesen közszeméremsértést követnél el, így ezt most nem erőltetném.- mondat közben közelebb lépek hozzá, majd tarkójánál lévő karját megfogom, s teste mellé kezdem húzni, így is jelezve, hogy nem kell vetkőznie. - Egy sötét szoba megfelelő világítással sokkal ideálisabb lenne...- Úgy érzem, hogy ráéreztem a kis játékra, melyet űz, s kifejezetten élvezem is, bármennyire is tőlem idegennek tűnik. A cicám szó hallatán hirtelen megemelkednek szemöldökeim egy röpke pillanatra. - Akkor gyakorlok, elvileg az teszi a mestert… – huncut mosolyom töretlenül terül el arcomon, s tekintetem is ezt illetve még mást is sugároz. Amikor azonban az ő arckifejezése komollyá válik, az én arcomról is eltűnik a huncutság. - Öhm.. 7 óra? – kérdem, s érzem, hogy izgalom járja át egész testem. Ebből tényleg randi lesz?! Vele?! Hát ma már megérte felkelni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ruarc L. Mornien

Érzem dallamos hangját, ahogy ujjbegyem hegyéről fakó s évszázad óta hűvös kézfejemre, majd karomra siklik. Élettől színes szavai rám kapaszkodnak, a megfoganó - számomra oly ismerős - kapcsolat körém tekeredik, nekem pedig nevetnem kell. Rozsdás hangom átszakítja hosszú ideje zárt ajkamat, és bejárva a fák még mindig dús közegét eléri a stégen álló fiatal életet is.
Kérésznél is kevesebb, sziszeg fejében ájtatosnak hangzó, réveteg hangom, ám élő. Alig mozdulok, éppen csak a fejemet billentem balrább, mintha rálátni kívánnék jobban, pedig hallom együgyű szíve minden dobbanását, egyre csak fogyatkozó lélegzetének most még végtelennek tűnő rigmusát, az összes mozdulatát. Mégis, mint annyiszor máskor, most is látni vágyom pazar, káprázatos külsejét. Úgy vonz magához, mintha vörös fényben izzó láng volna, én meg csupán egy dőre lepke. Enyém e világ öröke, kis fehér bogár, suttogja a beléivódó gondolat, de tőled függ, mi marad nekem.