Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mindig is utálta ezeket a hivatalos eseményeket, csupán csak arra jók, hogy az aranyvérűek összevissza szagolgassák egymás intellektuális segglyukát, s ezzel összemérjék, melyikük a jobb. Cassy, bár minden bizonnyal maga is előkelő családból származhat vér szerint, csak egy zaciból kiváltott, ékkőnek korántsem nevezhető kavics, s bár tagadhatatlanul vélavér folyik ereiben, mely kiemeli mások közül - s főleg azok közül, akik ölni tudnának azért, hogy a társaság eme előkelő rétegéhez tartozhassanak -, nem tartja magát különlegesebbnek a többinél. Belőle hiányzik a bizonyítási vágy, a felsőbbrendűség. Céljai persze jócskán akadnak, ám azok a hatalomnak még csak a közelében sincsenek. Megérkezvén édesanyja egy csókot lehel arcára és megígérteti vele, hogy mindenkivel kedves és barátságos lesz. Mintha tizenkét éves volnék.
A terembe lépve nem teketóriázik sokat, ahelyett, hogy leállna mindenkivel váltani pár felszínes, kedves szót, azonnal a lényegre tér és Kornélt kezdi keresni, mely nem egy nehéz vállalkozás, lévén jövendőbelije magasan kilóg a tömegből. Amint megpillantja, rögvest felé indul, csak útközben szerez magának egy pohár pezsgőt - ilyen alkalmakkor állítólag azt illik fogyasztani. Közelebb érve, már azt is láthatja, hogy arrogáns szobatársa és a pubban dolgozó srác lesznek a következő percek lefoglalói. Mosolyt erőltet magára és könnyeden lép oda hozzájuk.
- Sziasztok - körbepillant a társaságon, majd figyelmét a másik párosra, Willre és Adélra irányítja. Bizonyosan egy szuper beszélgetést szakított félbe, s bár szíve szerint csak beleinna poharába, hogy kimaradjon belőle, már késő. - Nem gondoltam volna, hogy itt futok majd össze mindkettőtökkel. Gratulálok! - Adél kapaszkodása Willbe egyértelműsíti, hogy ők egy pár, s hogy ez elé a szó elé hamarosan a 'házas' jelző is bekerül. Azt viszont nem fedi fel, hogy Kornélhoz tartozik. Egyre butábban érzi magát ebben a szituációban, így most már valóban belekortyol italába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A felismerés, miszerint egyikük nem emlékszik rá, a másik a pokolba kívánja, a harmadik pedig ilyen távolságtartóan cuki, egyszerűen arra ösztönzik, hogy kikapja Will kezéből a martinit és megigya húzóra. Amilyen komfortosan szokott viselkedni a társasági eseményeken, ez most annyi diszkomfortos számára. Szerencsére a kezét elfoglaló pezsgő megmenti attól, hogy udvariatlan legyen.
- Köszönöm, te is remekül nézel ki - felpillant jövendőbelijére és finoman megérinti alkarját, egy apró simítás, s ettől egy picit oldottabbá is válik. Meglepő lehet a társaság többi tagjának, hogy míg Kornél magázódik, Cassandra könnyelműen tegeződik vele, ám remélhetőleg ebből a férfi is veszi az adást és kissé felenged. Bizonyára egyikük sem szívesen mulatja itt idejét, éppen ezért, ha már összeházasodnak és ezzel szövetségre lépnek, fontos, hogy összetartóak legyenek. Különben is, Kornél remekül fest ma is, mint a legutóbb - legyen szó akár az alsóneműs, akár az öltönyös összeállításról -, egyáltalán nem kell szégyellnie, hogy egybekelnek. Még akkor sem, ha a jelenlévőktől ők sem különböznek, hisz nem szerencsésen találkoztak, hanem mások döntése okán keveredtek egymás mellé.
- Willel a pubban találkoztam, csak akkor még rövid, szőke hajam volt, biztos azért nem ismer meg - kiszélesíti mosolyát, majd egy előre omló hosszú tincset hátrébb libbent. Szereti, hogy ilyen szép a haja, de sok esetben zavarja, anyja viszont ragaszkodott hozzá, hogy kibontva hordja, főleg az efféle társadalmi eseményeken. A haj egy nő ékessége, legalább annyira fontos fazonjának és hosszának megválasztása, mint a megfelelő ruháé vagy ékszeré, márpedig egy ilyen volumenű rongyrázós eseményre bizony nem dukál rejtegetni, amije van. - Gondolom, már bemutatkoztatok egymásnak, de Kornéllal mi is összeházasodunk hamarosan, bár még nem tűztünk ki pontos időpontot - a tőle telhető legnagyobb kedvességgel néz fel az óriásra és biztató mosolyt küld felé, íriszeiben gyengédség csillan. Tudja, hogy a lehető legrosszabb társaságba keveredett, mikor Adélékkal hozta össze a sors. Ez a lány egy szipirtyó. Meglepő is, hogy ilyen előzékeny és kedves, nocsak-nocsak!
- És mondd csak Adél, hogy vagy mostanában? - kérdőn emelkedik meg egyik szemöldöke, miközben pillantása a lány hasára téved, majd vissza a szemébe. Ha azt hiszi Adél, hogy Cassy szobatársaként nem egyértelmű az állapota, akkor bizony nagyon téved. Reggeli rosszullétek, hangulatingadozások, különböző ételek elutasítása vagy módfeletti kívánása... A várandósság létező összes tünetét produkálja, így bár sohasem került szóba kettejük között, talán most borsot törhet a másik orra alá. Nem felejti el kezét Kornél tenyerébe csúsztatni - már amennyiben a férfi engedi -, elvégre egy pár lennének, vagy mi a szösz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem szívja mellre, hogy Will nem ismeri meg, ez azt is jelenti, hogy amikor beöltözik valakinek, vélavére ide vagy oda, képes elrejtőzni, sőt a felismerhetetlenségig alakítani magát, ráadásul mindezt mágia nélkül. Talán ezért is kedveli ennyire hobbiját, mely már szinte szenvedély.
- Tulajdonképpen rajtunk áll, hogy mennyire szeretnénk gyorsan megházasodni, a szüleink csak a frigyhez ragaszkodnak, de nem sürgetik azt - ez részint igaz, részint nem. Valóban nem helyeznek kimondottan nyomást rájuk, elvégre nem lenne értelme, azzal csak a viszonyukat rontanák el, ám azt is határozottan kijelentették, hogy nincs sok idejük, így jobb lesz, ha kihasználják azt a keveset, megismerik és megszeretik egymást. Mert ez ugyebár parancsszóra megy. - Igazán köszönjük Adél. Reméljük, hogy hozzátok hasonlóan mi is megtaláljuk a boldogságot - különös lehet, ám nem fedezhető fel él a hangjában, amikor szobatársa szemébe nézve kiejti ezeket a szavakat, majd tekintete Willébe fúródik. Félreértés ne essék, egyáltalán nem naiv, azonban tény és való, hogy ők ketten remekül néznek ki egymás mellett és tökéletesen alakítják az aranyvérű álompár szerepét. Persze minden nemesi házasság belülről megnézve valamilyen szinten rohad, így nem kétséges, hogy Willék sem tökéletesek.
- Rendben, hétvégén nekilátunk - mondanom sem kell, semmi kedve, azonban sem mosolya, sem hanglejtése, de még csak egy apró rándulás sem jelzi az arcán, hogy másképp gondolná, mint ahogy válaszol. Különben is, kisebb gondja is nagyobb ennél, hiszen épp borsot kíván törni a drágalátos Adél orra alá. Hiszen tudjuk, hogy megy ez: ott bűzlik a leginkább a csomag, ahol kívülről minden színes-szagosnak tűnik.
A válaszra óvatosan, alig láthatóan mosolyodik el: hát itt rejtőzik a makulátlan felszín alatti szörnyeteg! Pontosan erre várt. - Szerencsések vagyunk, hogy mindannyiunknak az elit jutott - ragyogó mosolyra húzza ajkait, hogy ezt a mondatot egyenesen... Willnek címezze. Ha valaki nem ismerné Cassy-t, minden bizonnyal rossz szándékot feltételezne, akár szándékos, maró gúnytól csöpögő sértést, ám az egész lány - ideértve kisugárzását, modorát és vehemenciáját - árasztja magából a kellemet és kecsességet, valamint a pozitivitást, kedvességet. Ki gondolna arra, hogy minden, amit mond, egy újabb tőrdöfés, hogy a szavak mögött megbújó jelentés illetlen provokáció, mely csodaszép papírba lett csomagolva...? Senki. Kivéve persze Adélt, akire visszavándorol tekintete, pontosan annyi kihagyással, hogy a lány érezze, komoly slamasztikába kerülhet, ha nem vigyáz a szájára. Bizonyára sajnálatos lenne, ha kitudódna a várandóssága... Hol marad a nászéjszakáig tartó ártatlanság? Hol marad a Krise család becsülete?
- Ez igazán kedves tőled, megköszönnénk, mert nem szeretnénk elhamarkodottan dönteni. Hiába kaptunk ajánlatot, szeretnénk megvizsgálni minden lehetőséget - ezúttal valóban eltűnik az élnek még csak árnyéka is szavaiból, visszatér az a kedves Romanova, aki pillanatokkal korábban volt. Társadalmi harcok, félreérthető kijelentések, bürokrácia. Pontosan azok a dolgok, amikben tökéletesnek kell lenned ebben a közegben, mert ha hibázol, felfalnak a cápák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ezek a napok csak kettejüknek, kettejükért vannak. Bár Cassandra némiképp vonakodott teljesíteni a kérést, amikor egyedül maradt Kornéllal, hirtelen minden aggálya szertefoszlott, mivel meglepő módon üdítőnek találta a férfi társaságát. Noha már az első pillanatban is szemrevalónak találta, tartott attól, hogy naivitása és némiképp gyermeki vonulata majd végül kiöli azt a fajta vágyódást, amit egy házasságban tapasztalni volna érdemes. Azonban minden együtt töltött percben azt vette észre, hogy a férfi arcát fürkészi, szinte esdeklik teste egyetlen érintésért. Amikor nem figyelt, megnézte magának ajka ívét, s mikor engedte, hogy gondolatai elkalandozzanak, elképzelte, milyen lehet őket érinteni. Talán ezért is nem meglepő, hogy gonosz, ám annál édesebb tervet eszelt ki: noha ő maga nem vörös, ki mondta, hogy nem válhat azzá pusztán egyetlen nap erejéig?
Minden programjuk a szokott mederben haladt, semmi jelét nem mutatta annak, hogy készülne valamire, azonban holmijai között nem csupán sminkszettje, hanem egy paróka is lapult, gondosan elrejtve.
- Nem hiszem, hogy ez bármit is jelentene azon kívül, hogy még nincs dátumunk. Egyébként tudtad, hogy az ómen alapvetően is rossz előjelet jelent, így tévesen használjuk a kifejezést, miszerint 'rossz ómen'? - kérdőn viszi fel a hangsúlyt, ezzel is megpróbálva elterelni a férfi figyelmét, amíg megbújik a szoba egyik felében, kitakarva egy fél fal és bútorok által. Apró tükrében szemléli meg, sikerült-e tökéletesen felvennie a vörös parókát, egy kicsit megigazítja, majd rögvest a sminkekhez nyúl. Villám gyorsan húzza ki szemét a fekete ceruzával, szempillájára vékony rétegben helyezi fel a spirált, alapozót azonban nem használ, mivel bőre egyébként is kimondottan fehér. A tüzes rúzs tökéletesen illeszkedik tincseinek élénk színéhez, s kiemeli vakítóan kék íriszeit.
- Mit szólnál az őszhöz? A vénasszonyok nyara lehet ugyanolyan jó választás, mint egy fülledt augusztusi délután - utolsó simítások, szeplők kihangsúlyozása, a felsőt megigazítja, hogy hasának vonalában egy finom csík látni engedje a fedetlen területet. Minden készen áll arra, hogy előrukkoljon, ekkor azonban megérzi: szíve nagyon hevesen dobog. - Tudtad, hogy... - kezdi, s rövid hatásszünetet tart, hogy felegyenesedve kilépjen a takarásból és óvatos mosolyra húzza ajkait. - ...ma van a csókolj meg egy vöröset nap? - mintha csak gondolkodna, úgy lépdel közelebb, megszemlélve a falon lógó képeket, a bútorok tökéletesen megmunkált felületét... Egészen addig, míg közel nem ér az ágyhoz, ekkor ugyanis megáll és csillogó tekintetét Kornéléba fúrja. Kihívná a sorsot maguk ellen? Meglehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Öhm - kissé tanácstalanul bámul maga elé, miközben igyekszik meghányni-vetni magában a dolgokat. Az ómen nyilván nem lehet jó, hiszen rossz, viszont az ómen nem rossz, hanem a megléte az...? Cassy megrázza fejét, vörös tincsei meglibbennek a mozdulatra. - Nem. Egyáltalán nem. Az rossz, ha van egy rossz előjeled - bólint egyet magának is, bár már teljesen belezavarodott a dologba, így a maga részéről nem is erőltetné, hogy folytassák.
- Adél nem a barátnőm - talán kissé gyorsan vágja rá a választ, így össze is kell préselnie ajkait, ha nem akarja, hogy más is kicsússzon rajtuk. Ki nem állhatja, éppen eleget kap belőle szobatársként és a társasági eseményeken. Álszent, rejtegeti a várandósságát, tán még az sem lepné meg a lányt, ha esetleg nem Will gyermekét hordaná a szíve alatt, bár ez igencsak meredek elképzelés lenne. Mégis, ha Adélra gondol... Talán nem is annyira elrugaszkodott, csak hát Cassandra két lábbal áll a földön és biztos benne, hogy a rosszindulat mondatja ezt vele. - Nem szeretném, ha az esküvőnket másokhoz hasonlítva rendeznénk meg. Legyen olyan, amilyennek mi szeretnénk, ne befolyásoljon, hogy a Machay-Krise duó mit eszelnek ki maguknak - ez lehetne kimondottan romantikus is, ha nem lenne érezhető a hangjában vibráló feszültség. Annyi embernek kell már így is megfelelniük, miért akarjanak lepipálni valakiket? Az egész esemény körül így is túl nagy a felhajtás, hát még akkor mekkora lenne, ha megpróbálnák felvenni a versenyt velük... Nem. Szó sem lehet róla. A házassága nem egy hülye fogadás, nem valami méregetni való, pontozandó dolog és nem akarja, hogy mások életvitele alapján kelljen élnie benne.
Mivel azonban nem akarja, hogy ez a téma elvegye a kedvüket bármitől - de leginkább egymástól -, így színre lép, mintha csak gyanútlan vad lenne sétál be a ragadozó barlangjába. Megáll az ágy mellett, kissé nekitámaszkodik és elmosolyodik a kérdésre. - Ezt a kérdést a csók után kellene feltenned, nem gondolod? - huncut csillanással szemében felel, miközben közelebb húzódik a férfihoz. Különös izgatottság lesz úrrá rajta, mert nagyon kíváncsi, hogy mindaz, amit eddig elképzelt, vajon tényleg olyan lesz-e a valóságban, mint gondolataiban. Vajon finoman, óvatosan érinti-e össze ajkaikat, vagy szenvedélyesen magához rántja és a lelket is kicsókolja belőle? A hátára vagy derekára csusszan majd a keze, s mer-e lejjebb vándorolni annál? És ő? Vajon Cassy inkább a hosszú, szőke tincsekbe fog túrni, vagy megállapodik arc-nyak-tarkó tájékon? Szíve hevesebben kezd verni, s lassan semmi mást nem hall, csak a fülében erősődő dobogást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Te most pletykálkodni szeretnél? - hamiskás mosolyra húzódnak vérvörös ajkai, miközben ellenőrzi a kis tükörben, hogy sminkje rendben van-e. Mindenképp szeretné elkerülni, hogy idő előtt elkenődjön. Egyébként azt mondják, hogy rúzsa csókálló, ezt pedig feltétlenül le kell tesztelniük, csak azért, hogy a későbbiekben már rutinosan vághassanak neki olyan vállalkozásoknak, mely a legtöbb aranyvérűt felháborítaná. - Egyébként Adél terhes, ez biztos. Ha rosszindulatú volnék, azt mondanám, nem Willtől van a gyerek, de erre a vádra semmi alapom nem lenne, a rosszindulat pedig távol áll tőlem - nem is szólhatna ennél igazabbat, hisz egyetlen egyszer sem próbált meg befeketíteni senkit, nemhogy szándékosan ártson másnak. Az, hogy született erejével akár akaratán kívül is sikerült megbabonáznia másokat, inkább nevezhető kellemetlen mellékhatásnak, semmint előre kitervelt fondorlatnak.
- Gyerek? - elkerekednek szemei és érzi, ahogy kirázza a hideg. - Nem, egyáltalán nem. Nem állok rá készen - ennél több tagadást képtelenség egyetlen válaszba sűríteni, így bizonyára Kornél is érezheti, hogy Cassandra nemhogy nem gondolkodott ebben, jelen pillanatban még nem is vágyja. Ennek persze semmi köze a férfihoz, nem az ő hibája az, hogy a lány pusztán gyermek még, egyelőre pedig talán magáról kéne megtanulni gondoskodni, nem pedig egy másik hús-vér élőlényről.
Előlépve nehezére esik leplezni az elégedettséget és azt a szívdobbanást, melyet akkor érez, mikor Kornélba fojt minden szót. Meg sem áll egészen az ágyig, egészen pontosan addig, míg jövendőbelije mellé nem ér. Talán valahol azt gondolja, a férfi majd szemérmesen lesüti szemét, s eszébe sem jut érinteni, vágyát kifejezni, s inkább tartja majd illetlennek, netán gyermeki oldala kerül előtérbe, mely nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel. Talán ezért is lepi meg a lánykérés, mely nem is igazán kérdés, hisz a szülők eldöntötték helyettük. Mégis, ez az apró gesztus, hogy ő maga akarja így, nem pedig a kényszer szüli házasságukat, finom mosolyt csal arcára. - Hozzádmegyek - hagyja, hogy csuklójánál fogva közelebb húzzák, s ösztönösen hunyja be szemeit, amikor ajkaik találkoznak. Mintha áramütés érné, olyan magától értetődően tökéletes ez a pillanat. Szabadon hagyott jobbját a váll vonalán végighúzva csúsztatja a nyakra és tarkóra, hogy aztán engedelmesen üljön a másik ölébe. Bár nem igen került még ilyen helyzetbe, valamiféle belső érzés vezérli mozdulatait: az eddig tarkón nyugvó kéz immáron átkarolja a nyakat, míg a másik a mellkasra csúszik, kiszabadulva a forró férfi tenyérből. Engedi, hogy a könnyednek, lágynak induló csók elmélyüljön, szíve majd' kiugrik a helyéről, s most már türelmetlen. Többre vágyik. Ujjai a felsőbe marnak, megmarkolják, úgy húzzák közelebb magához, akár egy mágnes a fémet.
Tudja, hogy ma ennél tovább nem mehetnek, de szeretné kiélvezni. S nem csak így, érzi, hogy le akarja venni a parókát, le akarja mosni a sminket, a maga ruháiban akar lenni, azt akarja, hogy úgy is vágyjon utána Kornél. Hogy aképp vágyjon utána igazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Talán nem ez volt a legjobb ötlet, amit bedobhattak valaha, elvégre továbbra sem érhetnek egymáshoz, amilyen bolondok, ezt még ráadásul be is tartják. Persze elcsattant már néhány csók közöttük, a férfi megérintette bizonyos testrészeit, de ott még sohasem járt. Nem mondhatnám, hogy ez nem keltett frusztrációt a lányban, elvégre ha valakire vágysz, akkor arra szőröstül-bőröstül vágysz, függetlenül attól, hogy ez engedélyezett-e, avagy sem. Lenge ruhája alól fel-felsejlik bikinije, azonban nem ad tökéletes képet arról, ami Kornélra vár, ha egyszer lekerül a textil.
- Tudok lebegni a vízen és szeretek is. Napozni is úgy szoktam, csak a szerencsének köszönhetem, hogy nem égek le soha - elmosolyodik, ahogy visszaemlékszik a medencében töltött nyarakra. Azért előfordult egyszer-kétszer, hogy megpirult egy kissé, de alapvetően szerencsés bőrtípusba tartozik, s előbb sül bantunégerre, mind pekingi kacsára.
A parthoz érve elereszti kedvese kezét és egy gyors, laza mozdulattal kibújik ruhájából, hogy kettejük történetében most először mutassa meg testét úgy igazán. Persze a különböző cosplay-ek többé-kevésbé már engedték a láthatást egyes testrészeire, most azonban mindenféle takarás nélkül villan elő lapos, feszes hasa, melyet tetoválás díszít, hosszú, tükörsima combjai és kerek, kívánatos mellei. Haját egy laza kontyba köti, hiszen nem akar feltétlenül megfázni, amikor majd kimásznak a vízből. - Na mehetünk? - a holdfényben csillanó tekintetét jövendőbelijére veti és finoman elmosolyodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Cassandrának nem célja a fanservice, már amennyiben beszélhetünk ilyesmiről az ő esetében, arról pedig nem tehet, hogy maga a létezése is már az. Nem elég, hogy a belőle áradó vélamágia már önmagában elegendő ahhoz, hogy magára vonja mások figyelmét, muszáj volt ilyen szépnek születnie, ráadásul ennyire ösztönösen csinosnak és vonzónak lennie.
- Csak azt mondtam, mehetünk - szemeivel fürkészőn vizslatja Kornél arcát, kell pár másodperc, mire leesik neki, hogy szótlansága miből is fakad pontosan. Pislog párat, majd ajkai elkezdenek felfelé görbülni, s kénytelen kelletlen rá kell harapnia az alsóra, nehogy szabadjára engedje a feltörni vágyó kuncogást. Nem biztos, hogy mulatságos, ami kettejükkel zajlik, elvégre ha nem aranyvérű családból származnának, ezeken a körökön már régesrég túlestek volna, mi több, ennél sokkal kevésbé formális körökön is. Óóó, igen, nagyon sok nem formális körön. Ettől a gondolattól bizseregni kezd bensője, s nem segít sokat, hogy a férfi végre megtalálja elvesztett hangját.
- Talán nem kell annyit várnunk - óvatlanul szalad ki száján e mondat, azonban legnagyobb megdöbbenésére egy fikarcnyit sem bánja. Ahelyett, hogy a víz felé venné az irányt, Kornélhoz lép, hogy karjait az égimeszelő nyaka köré fonja, miközben lábujjhegyre áll. - Tudod, rengeteg dolog van, amivel örömet szerezhetünk egymásnak... a szexen kívül - hamiskásan mosolyodik el, miközben ujjai a szőke tincsekkel játszanak. Olyan területre tévednek, aminek még csak a közelében sem kellene járniuk, de végre ismét kettesben vannak, s nem csak a férfinak, hanem Cassandrának is nehezére esik már a várakozás. Többet akar egy kislányos kézfogásnál vagy szerelmetes, lágy csóknál. Sokkal többet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ennek már csak gondolatától is libabőrössé válik, egész teste belebizsereg a gondolatba, hogy Kornél hozzáér. Nem sok tapasztalata van férfiak terén, de abban biztos, hogy jövendőbelijétől nem kell tartania, elvégre egy figyelmes, türelmes, becsületes ember, aki még ráadásul tagadhatatlanul odáig is van érte. Nem gondolta volna, hogy a kényszerházasság akár jól is elsülhet. - És mindnek eljön az ideje - óvatos mosolyra húzza száját, miközben képtelen elszakadni a másiktól. Az eddig a szőke tincsekkel incselkedő ujjak elindulnak lefelé a nyak vonalán, hogy apró köröket írjanak le a mellkason - azon a széles mellkason, amelyhez éjszakánként simulni akar.
- Bevallom, ennek azért örülök. Nem lenne túl jó előjel a házasságunkra nézve, ha más nők után epekednél, bár tekintve, hogy beleszólásunk nem nagyon van abba, mi történik velünk, nagyon tenni sem tudnánk ellene - hangja némiképp keserédes, azonban ez nem kettejük ellen szól. Vajon hány embernek kell boldogtalanul leélnie az életét olyan ember mellett, akit nem szeret? Nekik szerencséjük volt, hiszen le sem tagadhatnák vonzalmukat, mégis... Mennyi volt erre az esély?
A kérdésre megemeli fejét és zavartan összevonja szemöldökét. Hát akkor a szexről fognak beszélgetni, legyen. Minden amit tud, az csupán elméleti tudás, viszont elmondható, hogy annak legalább széleskörű. - Gondolom nem fog meglepni, hogy még nem feküdtem le senkivel. Mivel alapvetően csak a külsőm miatt szoktam kelleni, nem keveredek kalandokba sem - megvonja vállát és láthatóan habozik, hogy folytassa-e. Erre tökéletes megoldás, hogy Kornél a vízbe invitálja, amit el is fogad. Belékapaszkodik, hogy így ereszkedhessen le a stégről, ám a közeg túlságosan hidegnek bizonyul így elsőre. Érezhetően összerázkódik és szorosan vőlegényéhez simul, hogy a belőle áradó hővel próbáljon felmelegedni. Ennek örömére elkerülheti a további szemkontaktust. - Az árvaházban... az igazgató próbálkozott ezzel-azzal, de nem történt végül semmi - hogy ez vajon indoklása vagy oka-e annak, hogy eddig nem szerzett kirívó mennyiségű tapasztalatot, az igen jó kérdés. Viszont őszinte, amit nem gondolt volna: még szüleinek sem mesélt ezekről az élményeiről, azonban ha komolyan gondolják a házasságot, jobb, ha mindent megoszt, ami kettejükre tartozik és befolyásolhatja kapcsolatuk alakulását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Azt hiszem, ez inkább ízlés kérdése - könnyeden, kecsesen vonja meg vékony vállát, mint aki hisz is abban, amit mond. Tulajdonképpen részben ez így is van. - Nem tehetnél az ellen, ha egyszer nem találsz vonzónak. Szerethetnéd a férfiakat, szerethetnéd az alacsony, szőke lányokat. Csak a szerencse dönti el, hogy egy érdekházasság végül miképp alakul - fájóan nyilall szívébe ez a meghatározás: érdekházasság. Mert bizony bármennyire is toldozzák-foltozzák, simogatják és takargatják, a helyzet az, hogy valószínűleg sohasem kerülnek össze, ha a szüleik nem döntenek úgy, hogy összeadják őket. Az sem kizárt, hogy még a nagy találkozás is elmarad. Persze most boldogok, mert végső soron megtalálták egymásban azt, amit kerestek, de alakulhatott ez volna nagyon másképp is.
Elmosolyodik, ahogy közelebb simul Kornélhoz abban a biztos tudatban, hogy nem kell attól tartania, a férfi egy napon kizsigereli nem csak nőként, de emberként is. Nem gondolta, hogy egyszer még biztonságban fogja érezni magát, ám most mégis ez a helyzet. - Szerintem te nem is lennél képes ezek egyikére sem, túl jó ember vagy ahhoz - megemeli kezét, hogy végigsimítson a férfi arcán, mozdulata, érintése gyengéd, szeretetteljes. Tudja, hogy nem bántja majd, nem fogja olyasmire kényszeríteni, amit nem akar, kettejük kapcsolatában mindig konszenzus, de legalábbis kompromisszum fog uralkodni.
- Kellemetlen? - meglepetten pillant fel kedvesére és egy aprócska lépést hátrálva növeli a kettejük közötti távolságot, ám ebben nincs semmi elutasító vagy meghátráló. Csak könnyebb így a férfi szemébe nézni, aki Cassy-nél bizony egy jó fejjel magasabb. - Arra gondolsz, hogy nem vagy... átlagos odalent? - persze azt még nem sejtheti, hogy a "nem átlagos" azt jelenti, hogy kirívóan nagy, amely szinte súrolja a statisztikai hibahatár hibahatárát. - Figyelj, szerintem... kellő odafigyeléssel és felkészüléssel meg tudjuk oldani ezt is - hamiskásan elmosolyodik, hogy közelebb simuljon újra Kornélhoz, kezeit a mellkas vonalán vezetve végül a nyak körül kulcsolja össze, s lábujjhegyre állva kér egy csókot. Az a helyzet, hogy érdekelné, milyenek az állapotok, akár itt és most...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Én sem így tekintek rá, valószínűleg azért, mert nem is az. Persze a szüleink akarták, de végső soron mi állapodtunk meg egymás mellett - helyeslően nyilatkozik ő is, elvégre a tényeken túl, melyek feketén-fehéren ridegek, ott vannak a mögöttes érzések, amelyek vezérlik őket. Ha nem szeretnék egymást, nem kétséges, hogy addig kellemetlenkedtek volna, amíg a két család meggondolja magát. Sem Kornél, sem Cassandra szülei nem kívánnának olyan frigyet gyermeküknek, amely nem teszi őket boldoggá. Tagadhatatlanul fontos persze az, hogy kivel kötik össze életüket, de annyira nem, hogy ezért képesek legyenek tönkretenni két független, értékes embert.
- Álmaid? - huncut mosoly ível ajkaira, ahogy kicsit közelebb bújik a férfihoz. - Nekem is rengeteg álmom van. Mindegyik egyre kínzóbb és, ha ismernéd őket, talán romlott nőszemélynek is tartanál miattuk - fel kell nevetnie, hiszen jól tudja, hogy ez vice versa is pont ennyire igaz lenne, csak a másik esetében egy perverz vadállat lenne a megfelelő jelző, amellyel illethetné. Mit bánja ő, hogy Kornél milyen méretekkel rendelkezik, ameddig a kémia ennyire erős közöttük, amíg ennyire vágynak egymás karjaiba, addig bármi megtörténhet és akármit képesek lehetnek megoldani.
Édesen simul közelebb, csókja lágyan kér viszonzást, melyre nem szimplán ráakad, hanem egyenesen megégeti. Enged a kísértésnek, a bűnös szenvedélynek és ahogy elválnak egymástól, s szabadon hagyott nyakát érik az újabb csókok, óhatatlanul is felszakad belőle egy aprócska, ámde jelentőségteljes sóhaj. - Nem csak álmodom veled... - olyan halkan súgja, hogy tán még Kornél sem biztos abban, hogy jól hallja. - Rád gondolok, amikor magamhoz érek és veled érek a csúcsra - egyszerre mérgezően mézes, s perzselően forró, egyenesen intim az információ, amit megoszt. Annál is illetlenebb, mint azt valaha is gondolni merték, de nem érdekli. Tudja, pontosan jól tudja, hogy a férfi is ugyanezt akarja, s talán maga is megteszi alkalomadtán. Bárcsak ne kellene várniuk, bárcsak eggyé válhatnának itt és most...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A szabály egyértelműen és világosan hangzott: az ifjú pár nem láthatja egymást, utoljára az esküvő előtti napon, délután tölthetnek együtt időt. Ezután a menyasszonyt felkészítik a következő nap eseményeire, korai alvással igyekeznek biztosítani kipihentségét és frissességét a nagy napra, melynek reggelén már hajnalban megkezdődik a tényleges felkészülés. Smink, ruha, haj, s még ezernyi apróság, melyre az ember álmában sem gondolna.
Ennek esett áldozatául a turbékoló gerlepár is, akiket elválasztottak egymástól, majd este kilenckor, miután minden fény kihunyt, magukra hagytak. Természetesen jobb helyeken ez azt jelentené, hogy mindkét fél békésen alszik a saját ágyában, nemúgy az aktuális jövendőbeliket. Cassandra képtelen lehunyni a szemét, elvégre másnap hozzámegy Kornélhoz! Hónapok óta várják ezt a napot, s az ég tudja, miképp, de megállták, hogy lefeküdjenek egymással. Most már mindjárt itt a nászéjszaka, a lány pedig rájött, hogy nem képes a férfi nélkül nyugovóra térni. Egy lenge hálóinget kapva magára halkan oson ki a folyosón, s az árnyak takarásában egyenes a férfi szobájáig lopózik, ahová hangtalanul jut be. Kornél mozdulatlan, lassan egyenletessé váló szuszogása tölti csak be a szobát. Hogy képes ilyenkor aludni? Cassy az ágyhoz oson, s a még épp csak álomba szenderülni készülő Kornél érezheti, ahogyan a matrac lágyan besüpped mellette, majd egy finom, vékony kéz kezdi cirógatni szőke haját.
- Nem tudok aludni kedvesem - halkan, suttogva ejti csak ki a szavakat. Ha Kornél ránéz, láthatja, ahogy az ablakon beszűrődő éjszakai fény ragyogó sziluetté varázsolja a lány alakját. Haja könnyeden, szinte már puritán módon omlik vállára és hátára, szemei pedig vakítóan világítanak az est sötétjében. Igéző látvány, akárha angyal ült volna mellé, különösképp azért, mert a fehér, aliganyagú hálóing is ezt a szűzies, ártatlan összképet erősíti. Csupán a gondolatok azok, melyek a pokolban születtek, s melyek idáig hozták eme csodaszép lányt, hogy minden intés ellenére még egyszer láthassa vőlegényét, mielőtt férjének szólíthatná.