Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Arcomat oldalra fordítva állok meg, s miután mutatóujjammal lejjebb tolom az orromon ülő napszemüveget, kérdőn felszaladó félszemöldökkel vetek egy kétes pillantást a jobbomban lógó óriási táskára. Egész nap sütöttünk-főztünk, meggrilleztünk hatféle húst és megannyi zöldséget, ehető muffinokat tettünk teljesen ehetetlenné, díszítettünk tortát, szedtünk epret és cseresznyét meg egy csokor virágot a Mamának. Mindez után Kornél nettó két falat hús után döntött úgy, hogy ideje továbbállni az asztaltól, Mina meg úgy bekajált az égigérő tejszínhabbal, gumi- és pezcukorral teleszórt triplacsokis muffinból, hogy a zöldségeket is csak azért döfködte a villájával, hogy a gyerek azt higgye, eszik. Én pedig, ahelyett, hogy kiselőadást tartottam volna a családomnak a pénz értékéről, ételhordókba pakoltam mindennek a felét, és...
- Épp hozzátok tartok - jegyzem meg a padon, nos, mint egy jólszituált hajléktalan üldögélő nőnek, és mutatóban felé emelem a táskát. Aztán elnyomok egy feszültséggel teli sóhajtást és leülve mellé a táskát és a virágot is magunk közé teszem. - A lányod neveletlen, tudtad? - sandítok át rá, és ha morgós hangomból nem is, hát a homlokomat keresztező borzasztóan mély ráncokból sejtheti, hogy dacos vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem kérek bocsánatot a viselkedésemért. Anya vagyok, már megint. Ennyi idősem, mert a férjemre, ki tudja, hogy miért, rájött a babázás, és Sarah igencsak jóétvágyú gyermek. Tekintve, hogy az pedig, aki kérte, hogy legyen, nem tudja etetni, így nekem kell pótolni. Emellett pedig egy már biztos, Sarah lesz minden gyerekem közül a legelkényeztetettebb.
- Kidobtak?
Sandítok kérdőn a táskára, mert hát én úgy számoltam, hogy Mina költözik Noelhez, nem pedig azt, hogy kapok még egy gyereket. Bár, ahol ennyi elfér, oda jöhet még egy, és úgyis csípjük mind a ketten a fiút, szóval miért is ne. Én úgyis mindig azt hittem, hogy fiaim születnek majd, erre tessék, három-egy arányban lányok.
- Höh. Sok mindent mondtak már Minára, de ez a szó addig még nem került elő. Viszont az apja hibája. Ehhez jobb, ha hozzászoksz, a gyerek bármit is tesz, ami nem jó, az az apja miatt van. Előre is boldog apák napját, kisfiam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A kérdésre egy mozdulattal tolom vissza a napszemüveget a helyére, hogy karbafont kezekkel, jelentőségteljesen elforduljak tőle, és az utca népét kezdjem figyelni. Nem mintha lenne a közelben bárki is. Egy árva lélek sem.
- Engem nem szoktak kidobni - mondom megjátszott sértettségemben gyorsan felszegett állal, még a számat is szorosan összezárom, hogy csupán egy vékony kis vonal látszódjon belőle. Nem, egyáltalán nem haragszom Zójára, még csak nem is neheztelek rá, sőt, ha jobban belegondolok, ezekben a pillanatokban senkivel sem lennék szívesebben. Sunnyogva tűzök az előzőekhez némi pontosítást. - Mindig magamtól jövök el.
Aztán, bárhogy is visszakozom, mégis elnevetem magam. Szívből jövőn és egyre hangosabban, amitől megrázkódik az ember válla. Jaj, jaj, Zója, Zója. A fejemet hátradöntöm, és úgy, oldalasan fordulok felé.
- Hmmm, ez érdekes. De ne haragudj, nem te nevelted az első tizennégy évben? A pszichológusom szerint az első időszak a legfontosabb, de ha hülyeségeket beszél, megadom a címét, hogy panaszlevelet írj neki - mondom higgadtan, egyetlen vonásom sem rezdül közben. Iszonyú szemtelen vagyok, igen, tisztában vagyok vele, de azt is tudom, hogy Zójával lehet, vagy ha másnak nem is, hát nekem szabad, mert tudja, hogy a vicc mögött olyan tisztelettel adózom előtte, akárha az édesanyám lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Oh, hát hogy is gondolhattam, hogy a nagy Ombozi Noelt kidobják.
A kevésbé olajos és sós tenyeremet a mellkasomra teszem, és tetetett sajnálkozással pillantok rá. Én botor, ugyebár, ilyet feltételezni, hát komolyan mondom, ha lenne itt egy tükör, biztos szemen köpném magam. Mivel nincs, így csak folytatom az evést, mondjuk úgy, hogy a problémával én is annyit foglalkoztam, mint Noe.
- Ombozi Noel, te mocskos gazember! Más pszichológusokkal találkozgatsz a hátam mögött?! Az asszonyod tudja, hogy mekkora egy szélhámos mocsok vagy?!
A felháborodásom pedig jogos, méghogy megadja a számát! Nagy szerencséje van, hogy éppen hamburger van a kezemben, mert különben olyan pofont adtam volna neki, hogy elmegy a kedve a nevetéstől.
- Különben is, ez az időszak két részre oszlik egy gyereknél, az első öt év a szocializáció, az a család, rendben van, de onnantól jön az énkép meg az iskola behatása, és tájékoztatásul közlöm, hogy az én gyerekem, majdnem tökéletes ideális énképet alakított ki. Megadja a pszichológusa számát... hálátlan kölyke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Kifejezetten jó hallgatni azt, hogy valakinek ennyire jó kapcsolata lehet a szüleivel. Ha gyerekkorára gondol vissza, akkor neki is csak jó emlékei vannak. Nagyjából tizenöt lehetett, amikor távolodni kezdett tőle az apja, aztán a vége már tudjuk mi lett.
-Látod, máris nem örülsz annyira, mint annak idején, mikor elszöktem, mi? - neveti el magát, s mosollyal az arcán néz a férfira.
- Ennek így kellett lennie. Én nem fogok áskálodni ellene. Bármit tettem az elmúlt két hétben, bármit mondtam bárhogyan próbáltam ráébreszteni, hogy öreg vagy, nem szereted, nem hozzávaló vagy, rossz ember vagy.. Üres füleket találtam. Azt pedig nem fogom mondani neked, hogy legyél vele egy szar, szemét alak, mert én leszek az első, aki letépi a tököd, ha ilyet hallok- mondhatná szebben is, de nem akarja. Azt szeretné, ha Márton érezné és tudná, hogy hiába van itt kettejük között valami, a húga az első és ha ő sérül miattuk, akkor annak ára lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bírom, tűröm, megvárom, ismételgetem a szavakat, miközben nagyon erősen koncentrálok, hogy egyetlen vonásom se áruljon el. Nem nevetek, nem mosolygok, se a szám, se a homlokom nem mozdul, de még a szemeimre is ügyelek, pedig azokat fekete lencse takarja. Aztán a drága nő elhallgat, én pedig teljesen nyugodt, teljesen békés, teljesen illedelmes hangon csak ennyit mondok:
- Zója, én rád céloztam - ejtem ki a szavakat, és az ajkaim máris széles vigyorra nyúlnak. A szemöldökeim nevetés közben összeszaladnak, a szemem körüli szarkalábak elmélyülnek. Életemben nem jártam más pszichológusnál, kivéve, amikor a javítóintézetben kirendeltek mellém néhány független doktort, azokat a helyzeteket viszont valljuk be, elég nehéz lett volna kikerülnöm.
Sóhajtok egy jóízűt.
- Nem, nincs semmi baj Minával, csak... - gondolataimba merülve próbálom megtalálni a jó szót. - Ez a rengeteg kaja meg az a sok játék. Túlkényeztetjük a gyereket. A mindent megadni nem egyenlő azzal, hogy mindent megvegyünk és megcsináljunk neki, nem? Egy szegény ember is képes mindent megadni a gyerekének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ajánlom is. Ha megcsalsz, köztünk mindennek vége.
Ebben pedig nem viccelek. Ha a lányommal mennek szét, Noel akkor is a fiacskám marad, akit imádok, de ha másnak önti ki a lelkét, akkor vége, akkor nincs tovább, akkor ennyi, komolyan mondom, nincs második esély.
- Óóó, hát ez teljesítménykényszer.
Felelem teljesen nyugodtan, a szívószálammal egy nagy kortyot szívval ki a kávéból. Tökéletes, enyhén karamellás ízjegyek, még mindig tudják, hogy hogyan szeretem, hát van ennél nagyobb öröm?
- Nem tudom, hogy beszéltetek-e már a gyerekvállalásról, arról, hogy mi is az ő szerepe a kapcsolatban. Apa nélkül nőtt fel, majd az apja és az anyja újra összejöttek. Volt mostohaapja, tudja, hogy milyen nem akar lenni ő, mint mostohaanya. Mert, hogy az. Próbál jó anya lenni, anélkül, hogy azt próbálná éreztetni, hogy az anyja akarna lenni a kicsinek. Nincs könnyű helyzetben, és mivel ez már nagyon erős érzelem, biztos vagyok benne, hogy elzárja. Ő nem tud könnyen beszélni az érzelmeiről, mert, azt hiszem attól tart, ha elárulja magát, megsebzik. Nem tudom, hogy ez érthető-e. Szeretné jól csinálni, nem kér segítséget, és ezért átesik a ló túloldalára. Nem rossz szándék vezérli, csak, bénácska.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Akkor sem örültem. Nagyon kellemetlen volt, és csak hülye viccek jutottak eszembe, hogy oldjam a feszültséget.
Tényleg nagyon kellemetlen volt, ráadásul a fogadáson mindenki ott maradt. Mert, ha már ki van fizetve, és ott az a sok étel, meg mindenki eljött, akkor nehogy tönkremenjen. Szóval igen, ettek és ittak a megszégyenülésemre. Mind, akik nemsokára újra végignézik a történetet. Ahogy hallottam, vannak, akik fogadást kötöttek már rá, hogy szökik-e a menyasszony.
- Ebben az esetben, lehet, hogy máris nekiláthatsz.
Csendesen szólalok meg, és valahogy mégis megpróbálok kicsit arrébb húzódni. Imádok a közelében lenni, az illatát, ami körül leng, de most valahogy a távolság nem is olyan rossz.
- A Rengetegből egyenesen ide jöttem, nem szóltam semmit, és a nagyszüleim se szóltak senkinek. Gyakorlatilag eltűntem, és ha te sem jártál otthon, akkor hihetik azt, hogy együtt tűntünk el, mert te vagy az utolsó személy, akivel láttak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Ne haragudj rám, nem akartalak ilyen helyzetbe hozni.. Apámnak akartam szégyent, megvetést és büntetést- tényleg nem a férfi ellen szólt, akkor nem is gondolt bele abba, hogy a másik fél sérül vagy megalázzák. Csak és kizárólag magával törődött, meg azzal, hogy ő ne sérüljön, mindegy volt milyen áldozattal jár ez.
- Márton. Te jó ember vagy- pont azt a távolságot szünteti meg, amit a férfi okozott. - Igen, kimerem ezt jelenteni, az vagy, pedig ne tudd meg mennyire akartam, hogy ne legyél az. Még kémkedtem is utánad, láttál is, csak nem tudtad, hogy én vagyok... - mosolyodik el szelíden, pont úgy, mint karakál alakjában.
- Nem, nem. Téged az öcséddel látták utoljára, engem pedig a húgommal. Mellesleg, ezek mindig ilyen jóban voltak?- Miska úgy figyelt a húgára, mint valami testőr, hát ezt a vak is látja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

A kérdésre elmosolyodom, és hátrapillantva ez a mosoly szélesebbé válik. Egy viszonylag fiatal gárdába csöppentem bele a felvételem után, de szerencsére, és mert jó kezdeményezőképességgel rendelkezem, mert hát pszichológus volnék, vagy mifene, elég hamar össze tudok barátkozni a környezetemmel.
- Azzal nagyon jó a kapcsolatom. Azt hiszem életem legrendezettebb, legkiegyensúlyozottabb kapcsolata. De a férjemnek ne szólj róla.
Még kacsintok is egyet hozzá, ahogy kissé rekedt, macskásan doromboló hangomon felnevetek. Igen, régebben dohányzom, mint amióta házas vagyok, és ennek oka az, hogy az elememmel együtt a függőségem is kialakult. Nem lehet minden habostorta. Imádom a mágiámat, tényleg nagyon, hiszen teljessé tesz, de azért drága hobbit tudott nekem választani. Mondjuk a legszebb pillanatok így is azok, amikor Tivadarral kint dohányzunk a kertben, nézzük a naplementét, és beszélgetünk. A tökéletes társ, akit mindenkinek kívánni tudok.
- Szia.
Köszönök én is mosolyogva a mellém érkezőnek, és megpaskolom magam mellett a földet, hogy ha kedve van, akkor nyugodtan huppanjon le mellém.
- Rokonlátogatás, morbid verzió. A többiekkel nem sok közös témám van, de apámnak azért be szoktam számolni. Vele jobb kapcsolatom volt, mint anyámmal, de alakulunk. Neked vannak itt rokonaid?
Vannak olyanok, akik csak szeretnek kijárni ide, és az elhagyatott sírokat gondozzák. Korábban láttam itt a polgármester feleségét is, aki számomra kicsit unatkozó háziasszonynak tűnt, de nem rosszindulatúnak, sőt, inkább naivnak. Mostanság csak egy sírt látogat, és az embernek a szíve szakad meg érte. Érdekes megfigyeléseket lehet tenni egy ilyen csendes helyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Belekósholhatok? Te is a lávasütibe, természetesen. A karamellás dolgok mindig olyan finomak, csak nem ehetek mindig karamellásat, mert akkor meg nagyon megunnám.
A csokival is így vagyok, bár azt hiszem, hogy azt valahogy kevesebb alkalommal sikerült eddig megunnom, mint a karamellát. De ezt nem mondom ki hangosan, mert mi van, ha meghallja a labdacs, és aztán mire észbe kapok, olyan keserű lesz a számban az íze, hogy csak na, és teljesen összeragasztja. Az meg, hogy én nem tudok beszélni, nagyon nagy szívásnak hangzik.
- Majdnem minden este járőröztem, nagyon izgalmas. Az elején csak Autumn Rue-val mehettem, hogy megismerjenek a portrék, meg a szintén járőröző tanárok, most viszont már egyedül is mehetek, vagy más házbelivel párba. Nagyon tetszik, de eddig csak kisebb büntiket adtam ki, nem akarok én lenni a rossz arc, meg hát a legtöbben csókolózni maradtak kint, az meg nem tűnt rossznak.
Ez ugye megintcsak megfigyelés, de remélem, hogy hamarosan lesz valaki, aki megcsókolna. Sokszor álmodozom a tökéletes csókról, viszont, amíg az elején határozottan Boi arcát láttam, amikor oda és elhajoltam, mostanra már nem maradt arc, csak maga az érzés, meg persze minden más, amit a testemből kivált egy-egy ilyen, vagy ennél némiképp intenzívebb álom.
- Hogy telnek a napjaid? Sikerült elkészülnöd azzal a brutálnehéz beadandóval, amiről a múltkor meséltél?
A pincérlány kilibben hozzánk, én engedem, hogy ő rendeljen előbb, míg tőlem csak annyit kérdez, hogy a szokásosat kérem-e, én pedig elpirulva bólintok.
- Amikor a nagypapi magához vett, semmit sem tudtam megenni, nem az ő hibája volt, csak semmit sem kívántam, aztán a lávasüti megtörte a jeget, így mindig, amikor eljövünk ide, azt kérek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Miféle kérdés ez? Persze, hogy belekóstolhatsz - horkantam fel, mert nem vagyok én rossz ember. Csak azok nem adnak neked a sütijükből, pláne, ha éppen randevún vagytok. Ha nem kérne krumplit, aztán az enyémet lopná egy étteremben, azt is megengedném neki, én ilyen rendes lány vagyok.
- Jaj, ebben biztos voltam. A prefektuskodás nagyon menőnek tűnik, meg biztos nagyon fárasztó, mikor éjszaka kell őrködni - néztem rá elismerően, majd bátorítóan elmosolyodtam. Szerintem nem lesz olyan, aki ne szeretné őt, mert annyira kedves lány! Nyilván nem lehet mérgesnek lenni rá, akkor sem, ha éppen megbüntet (egy kicsit).
- Egy kínszenvedés volt. A könyvtárban nem volt bent napokig a könyv, ami kellett volna hozzá, és akárhogy gyötrődtem rajta, az utolsó húsz centi csak nem készült el... De aztán utolsó nap összekaptam magam és meglett, még nem osztályozták. - Jobb is így, nem életem fő műve lett, de talán nem is olyan rossz. Majd utólag kiderül... Inkább meg is ráztam a fejem, nem akartam ilyenekre gondolni. Bájosan rávigyorogtam a pincérlányra, aztán rendeltem is, mert Gracie gálánsan meghagyta nekem a kezdés jogát.
- Jaj, ez nagyon aranyos. Tetszik a történeted. Nekem nincs semmi ilyen nagyon állandó szokásom, pedig tuti jó érzés... Mire jutottál végül, mint csinálsz a nyári szünetben?
Mikor legutóbb kérdeztem, még nem volt benne teljesen biztos, így gondoltam megkérdezem tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Összefacsarodik a szívem, de egyetlen vonásom sem rezzen. Csendben, az évek, sőt évtizedek alatt semmit sem öregedő arcát nézve hallgatom őt. Egyszer-egyszer egyetértően bólintok, máskor annyira elgondolkodom, hogy észre sem véve az önkéntelen mozdulatot, beharapom az ajkam.
- Szerintem nagyon jól csinálja - szólalok meg végül. Szoktam mondani neki is, esténként vagy ha napközben épp mindketten otthon vagyunk, és ahelyett, hogy kicsit élveznénk a közös létezést, inkább átcsábítjuk magunkhoz a gyereket. Fárasztó, ezen nincs mit szépíteni. De abban egészen biztos vagyok, hogy ha egy nap édesanyává válik - bízom benne, hogy általam és mellettem -, akkor tökéletesen helyt fog állni. Elég csak ránéznem Kornélra, aki megveszik érte, és noha talán még mindig engem tart a legjobb barátjának, érzéseim szerint Mina bármikor lelökhet az egyébként féltve őrzött trónomról.
- Dwayne hogy van? - kérdezem aztán. - Valamikor beszélnék vele. Ha ráér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Elmosolyodom a gondolataira, tényleg rendben vagyunk. Nem hittem volna, hogy lesz olyan pillanat az életemben, amikor ez megtörténik, amikor minden a helyére kattan, és minden rendben lesz. De rendben van. Az egész, úgy, ahogy van. Mintha megbocsátóbbak lennének az égiek, mint ahogy azt mi gondoljuk. Megfogadtam, hogy innentől minden rendben lesz, és ahogy eddig, úgy ezt követően is szeretném állni a szavam, és valóban mindent jól csinálni, legyen szó a lányokról, a fiukról vagy Verénáról. Helyes döntések, máshogy nem is lehet, csak így, és én készenállok arra, hogy ne csak én cselekedjek jó, de mindezt át is adjam.
- Ő többet kockáztat, mint te. Mind a ketten a szíveteket tárjátok fel, és a falaitokat bontjátok le. Emellett pedig, az ő esetében ott van az is, hogy szembeszegül a családjával. Képzeld el, ha erre rájönnek, neki nem lesz második esély, vagy még egy esély, ki tudja, hogy mi történik akkor vele, hogy milyen a család, ami mögötte van. Oka van annak, hogy eddig nem jött. Azonban élő lettél, lélegző. És hát nem ez mutatja azt, hogy valójában sosem volt közömbös? Ha az lett volna, akkor nem érdekelnéd. Látott, élsz, van saját életed, és kész, de ő látni akar, megismerni. Esélyt kapni, ami valószínűleg sosem volt neki.
És ha ez rosszul sül el, kérdés és ellenkezés nélkül fogok neki helyet biztosítani nálunk, mert előttem már ezzel bizonyított. Ha kiteszik a flancos családjából, majd az enyém befogadja. Meg tudom oldani, hogy legyen hol laknia, hogy láthassa az unokáit, a lányát, ha arról van szó. Dönteni Veréna helyett nem fogok, nem tisztem, de azt nem fogom hagyni, hogy az, aki megszülte őt, szenvedjen.
- Kérdezd meg, ez egy jó beszédtéma lenne. Akár, ha tetszik, meg is változtathatod rá. Szabad vagy, és meg kell tanulnod élni a szabadságoddal, meg kell tanulnod megélni azt, amit ez jelent, mert csak úgy fogsz megbékélni magaddal, hidd el nekem, én már csak tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Jó lesz ez. Tudom, hogy nem könnyű vele, és te csodálatosan helyt állsz, nem is tudom, hogy hogyan vagy ennyire kitartó. Engem akkor riasztott meg, amikor egy egyszerű MBTI-t csináltattam meg vele, és kijött, hogy kilencvenkét százalékban introvertált. Számomra riasztó, hogy ennyire befelé éli meg az érzéseit, ennyire elzárkózik. Tudod én hány százalékban vagyok introvertált? Egyetlen egyben sem. És  bár tanultam rengeteg pszichológiát, személyiségelemzést, olykor a frász kitör rajtam miatta. Most már nem fogom tudni rávenni, hogy kitöltse, mert kísérleti nyúlnak tekintené magát, de érdekelne, hogy miattad változott-e valamit.
Én magamon azt érzem, hogy változtam azóta, hogy Dwayne mellett vagyok, de vicces, mert én magam sem töltöttem ki azóta sem. Én elfogadtam teljes mértékben azt, amit akkor eredménynek kaptam.
- Sunyít. De amúgy jól. Valamit titkol, és nem tudom, hogy mit, de érzem rajta, hogy van valami, és a valami elmondása helyett szültem neki egy újabb gyereket. A testem azóta is úgy véli, hogy egy rohadék vagyok, de ő boldog. Szóval, ha sokkolni akarod, akkor most tedd meg.
Azért nem vagyok én se teljesen hülye, egy kis aggódással a szememben és a hangomban pillantok rá, ahogy megsimítom a karját.
- Valami baj van? Tudod, hogy csak szólnod kell, és megoldjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Megértem, csak, jobb lett volna egyeztetni.
Vagy egyáltalán találkozni, mert, ha most ennyire sok mindent kivált a látványa, az illata, a mozdulatai, akkor szerintem a múltban is kiváltotta volna, sőt, egészen biztos vagyok benne, hogy a jövőben is kifogja. Én meg, a szerencsétlen hülyegyerek, nagyon hosszú évtizedekig fogok ettől szenvedni, úgy, hogy a húga a feleségem. Én eltávolodtam, ő viszont közelebb jön, és olyanokat mond nekem, melyeket ebben a percben nem tudok elhinni. A jó emberek nem úgy gondolkoznak, mint én. Mert én lopom a távolságot, észrevétlen. Mert én az ő illatát akarom érezni, mert meg akarom csókolni, mert szeretkezni akarok vele, ami azt illeti finoman és durván is, mindenhogyan.
- Én... nem, az elején nem. Semlegesek voltak, de azt hiszem, ő sokkal jobban megtalálja a hangot a húgoddal, egy korosztály.
Véletlenül se gondolok mást, hiszen én felajánlottam neki a házasságot is, de határozottan elutasított. Nem akar nősülni, nem akarja elvenni Zillét, pedig annyira tökéletes menekülés lenne a kettejük szerelme, és mindenki azt kapná, amit érdemel.
- Ha ilyen közel vagy hozzám, nem ígérem, hogy tisztességes tudok maradni.
Suttogom kettőnk közé. Teljesen elbódít az illata, az, ahogy a lehelete az arcomra csapódik, és muszáj neki szólnom, addig, amíg még szólni tudok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Rájöttem egy ideje, de mindig képes meglepni, hogy a társamul választott férfi nem csak abban különbözik a volt férjemtől, hogy jól bánik velem, hanem abban is, hogy igazán bölcs. Azt hiszem ezt a tulajdonságát is fel kell vennem azok közé, amiket szeretek benne. Engem most elvakítanak az érzéseim, de ő helyettem is tisztán látja a helyzetet. - Igazad van, ő mindent elveszíthet, velem ellentétben, akinek rajtatok kívül senkije sincsen. Találkozom vele - mosolyodom el félénken, ahogy mindig szoktam, ha nehéz döntést meghozva csak a jósorsomban bízom - Aztán a többi majd kialakul - egy csókot nyomok Gábriel arcára, kedveskedés és hála gyanánt, hogy azután megint a fiúkra nézzek és a fejem a vállára hajtsam. Armand és Andris felébredtek és egymásnak gagyognak, ki tudja miről. Azt olvastam ez az ikreknél gyakori. Külön nyelvet beszélnek, megérzik egymás hangulatát, érzéseit nagyobb távolságból is olykor. Sőt ennél még hajmeresztőbb dolgaik is lehetnek. - Szerintem kibeszélnek minket - hagyom abba a kocsi rázogatását - De az is lehet, hogy azt tárgyalják meg, ma éjjel melyikük legyen az ügyeletes ébresztőóránk - mondom vidáman, mert bár nem hagynak aludni bennünket, amióta megszülettek, nem csinálnék másként semmit sem velük kapcsolatban. Váratlanul jöttek, hála egy törött tányérból adódó véletlennek, meg annak a veszett erős házi pálinkának, amit benyakaltam. Gábrielre pillantva nincs kétségem afelől, hogy ő is ugyanolyan boldog ettől, mint amilyen én vagyok. Bármit is éltünk meg az előtt a főzőverseny előtt, ahol először találkoztunk, mára úgy érzem Merlin, vagy mondhatnám azt is, hogy Isten tenyerébe jutottunk. Van négy csodás gyermekünk és itt vagyunk egymásnak. Mi ez ha nem igazi boldogság? Most már csak amiatt kell izgulnom, hogy kiderüljön, örökölte-e bármelyik fiunk is a képességemet. - Szerinted nem lett piszébb Mandó orrocskája? Andrisnak meg mintha ma világosabb lenne a szeme? - védekezőn emelem meg a kezemet, de nem félelemből, hanem mert megint átmentem aggódó metamorfba - Tudom, tudom...Korai...De azt olvastam, hogy már baba korban is vannak árulkodó jelek. Bele sem akarok gondolni mi lesz majd velük az iskolában. Bemegy a másik helyett dolgozatot írni az amelyikük esetleg metamorf. Többet ülök majd az Igazgatónál, mint amikor még neki dolgoztam - csóválom a fejem aggodalmas, de vidám hangon beszélve közben. A lányokkal ugyan jól kijövök, de látom már most milyen erős személyiségek. Szerencsére szeretik az apjukat és a kicsiket, meg azt hiszem engem is egy kicsit. Ezért kedvesek velem, de mi lesz, ha ez valamiért megváltozik? Jó nevelőanyjuk szeretnék lenni, bár ezt a szót ki nem állhatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Hát azt vettem észre - igen, még a távolból is kitűnt, hogy a testvéreik milyen könnyedén, mosolyogva, magukat elengedve társalognak és örülnek egymásnak. De ő is csak annak tudta be, hogy koruknál fogva, érdeklődési körük valószínűleg sokkal közelebbi, mint Márton és Zille között. - Elég érdekesen nézett ki, hogy te oda se mentél, mintha észre se vetted volna.. Miksa meg, mint egy testőr úgy vigyázott rá - nem leszúrás, nevet is az egészen, hiszen ezen csak azt lehet. Márton úgy lépett a megmentésére, hogy Zille felé se nézett, pedig őt ugyanúgy zaklathatták volna.
- Én. Bocsánat, csak te megöleltél és én kibontakoztam belőle, de igazság szerint nem volt olyan rossz és utána is maradtunk közel és olyan szépen tudtunk beszélni, észre se vettem, hogy közelebb mentem. Ne haragudj, csak úgy, csak úgy jött. De igazad van, ez tarthatatlan állapot - el is távolodik, nem csak felső testével, hanem arrébb is ül. Nem a ház másik végébe, de tisztes távolságba.
- Úgy hallom csendesedik a vihar, talán mindjárt vége is - néz ki az egyik ablakon, így ültében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nos, igen. Ez így más - valahol. Ugyanakkor nem is kérdés, hogy fájó, hiszen a kimondatlan is létezik és hat, sokszor jóval erősebben, mint az éjszaka sötétjében egymás közé suttogott szavak. Rémisztően csodálatos, az embert még a hideg is kirázza, ha csak belegondol, hogy a teste mélyén, valahol a lelke középpontjában megszülető érzések szavak nélkül is képesek kommunikálni, kapcsolódni és metamorfózisba lépni egy másik testben formálódó érzéshalmazzal. Két fizikai test rejtekében meghúzódó lelki lét, mint kérges fába vájt odú, anélkül érti egymást, hogy a fizikai valóságot hangok töltenék meg. Hát ennyi volna a mindenség értelme? A kapcsolódás és a gyermek képében megszülető közös lenyomat? A te és én eggyé válása.
- Lesz más - mondom szűkszavún. Mert mindig jön más; helyette is, helyetted is. Iszonytató érzés, gyomorforgató és elkeserítő, de így van. Aztán egy idő után valahogy még fájni is elfelejt a gondolat, hogy pótolható vagy. Hogy valaki sokkal inkább passzol a másikhoz, mint te valaha is tudtál, hiába feszültél meg az erőlködéstől. - Vagy már van is?
Elmosolyodom, és sóhajtva fészkelődni kezdek. Kornél jól lakott, sértegetett, rúgkapált és mázolt illetlenül, szóval akár haza is ehet minket a fene, hátha rá tudom venni egy kis délutáni szunyókálásra, és így talán sikerül elkerülni az altatás előtti véget nem érő hisztit, amit egyébként már otthon, az anyjának fog leművelni, és tudom, hjaj, tudom, hogy Nadine nagyon, de nagyon fog érte szeretni. Ha nálad van, Noel, mondja mindig szegény, estére képtelenség vele bírni. Mintha egész nap édességgel tömnéd. Pedig nem. Tényleg nem.
- Gyere, drágám - szólok a kissrácnak. - Nézzünk valami finomat Minának, aztán induljunk.
- Neeeem megyünk - rázza meg a kis a fejét azonnal, és a csokis tenyerével tüntetőleg rá fog Rebeka combjára. - Nem akarooook!
- Kornél, nézd csak azt a vastag könyvet ott - mutatok az említett animágia tankönyvre. - Rebekának azt mind el kell olvasnia, és ha itt maradunk, sosem végez vele. De megígéri nekünk, hogy egy délután átugrik hozzánk, ugye, Rebi néni? Köszönd meg a közös sütizést, aztán pucolás.
Kornél arcára mélységes ellenszenv költözik; úgy acsarkodik, mintha a világ legrémesebb feladata elé állítottam volna. Dehát semmi baj, kezdek hozzászokni ehhez az utálatos kis pofázmányához, amivel ilyenkor rám néz. Egyébként fogalmam sincs, melyikünktől örökölhette ezt a stílust, de azért szentül próbálom hinni, hogy Nadine volt ilyen piszok kiállhatatlan gyerekkorában.
- Nagyszerű, mutasd meg Rebekának, milyen ráncos kis törpe vagy néha - mondom neki higgadtan, aztán nevetve felállok. - Amúgy el se hinné nekem, hogy ilyen is tudsz lenni, szóval hajrá, kisfiam. Megy ez még ennél jobban is, nem? Erőltesd még, ez az, nyomjad neki.
Karjait szorosan egymásba fűzi, úgy nyújtja ki a nyelvét rám, majd könnyes kiskutyaszemekkel Rebekához fordul. Jaj, Merlinem, gyerele.

Óráknak tűnő izzasztó percekkel később, mikor suttogva ezerszer is bocsánatot kértem a nőtől, és úgy tettem, mintha nem látnám az együttérzést mímelő, egyébiránt lesajnáló pillantásokat, jobbomban a síró gyerek csokis kezével, balomban meg a hatféle süteménnyel elindulunk haza, hogy a féktelennek ígérkező tombolás már otthon, a négy fal között vegye kezdetét.

//   //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Valójában ott sem akartam lenni. Régebben vidám voltam, olyan, mint ők, de valahogy a sok felelősség alatt elvesztem, és nincs senki, aki előhozza.
Habár a parton igencsak az voltam, aki régen, sőt, itt, vele is az vagyok, de félek, ha még többször mondom ki azt, hogy ő nekem sokkal inkább érzékeny pont ez alatt a röpke két hétnyi ismeretség alatt is, mint a húga az elmúlt hónapokban, akkor félek, hogy megint csúnyán megbántanám, és azt semmiképpen sem szeretném.
- Én élveztem. Annyira sok mindent szeretnék veled tenni, és nem azért mert te vagy a nővér, már a parton is, csak téged láttalak, és utánad akartam menni, és minden alkalommal azt érzem, hogy nem akarlak elengedni. Hogy nem volt elég belőled, még akkor sem, ha üvöltesz velem, ha megütsz. Inkább verj meg minden nap, mint, hogy távol legyél tőlem csak egyre is. De ha közel tartalak, félek, hogy nem tudok úriember maradni. Eddig se ment jól, de tudom, hogy messzebbre mennék, aztán még messzebbre, és még, addig, amíg már nem megbocsátható, amit teszek. Mindent legálisan szeretnék, szívfájdalom nélkül.
Vele az lenne, még a rossz napok is jól alakulnának, és én tudom, hogy jól döntöttem, álmodozom, ú nem lenne hajlandó ebbe belemenni.
- Mucika?
Pillantok a kutyára, aki a következő pillanatban már megy is kifelé. Felemelem az ujjam, hogy ne szólaljon meg, fülelek, és amikor csobbanást hallok, elnevetem magam.
- Azt hiszem, igazad van. Hazakísérhetlek? Tudom, nem vagyok a legvonzóbb, így gumicsizmában, de a szándékaim tiszták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Halkan felnevet. Neki nem kell magyarázni a befeszülést, látja jól a másikon, sőt magán is érzi egy jó ideje. De sajnos a felnőtt lét ezzel jár.
Hallgatja Márton szavait, arca izmai pedig biztosan fájni fognak, mert egyik pillanatban mérges, a másikban szomorú a harmadikban, pedig nevet. Persze a sorrend nem feltétlen ez.
- Jó neveltetésre vall, hogy jegyesen nem mentél egy idegen nő után.. - elismerően beszél erről, mintha ez tényleg nagy dolog lenne, holott ennek kellene az alapnak lenni. - Jesszus ez úgy hangzik, mintha terrorban tartottalak volna az elmúlt két hétben - neveti el magát zavartan. Különös, de teljes mértékben átérez mindent, amit a férfi mond. Csak van esze. Ő nem mondja ki, nem mondhatja ki, mert akkor ez az egész abszurd helyzet megváltozik. Így terel az időjárás felé.
Csendben vár, képes ő követni Márton kérését, ha nem hülyeség az, aztán mikor meghallja a csobbanást és Márton nevetését, ő is nevet.
- Szeretném azt mondani, hogy igen, de jobb, ha nem - lassan feltápászkodik, majd annak ellenére, hogy tudja, jobb közöttük a távolság, odalép a férfihoz. - Bár utánam jöttél volna, akkor, mikor még nem tudtuk egymásról, hogy kik vagyunk - búgja halkan szavait, majd nyom Márton arcára egy puszit. - Viszlát Bontovich úr, ajánlom, hogy a vasárnapi reggelire ott legyen a menyasszonya mellett, mert nem szeretnék visszajönni Magyarországra és ellátni a baját - bár hangjában még ott az él, de érezhetően sokkal inkább játékos hangnem ez, mint eddigi civakodásaik alkalmával.
Sarkon fordul és elindul kifelé. Muszáj elmennie egyszerűen muszáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Megmosolyogtat, ahogy nevet, szeretem, és jól áll neki, ahogy az is, ha dicsér, sőt, ha szid, az is. Azt hiszem, erre mondják, hogy kezd megtelepedni a rózsaszín köd, mert bizony én is kezdem vele a rosszban is örömömet lelni, mégsem vagyok kimondottan az a mazochista alkat.
- Akkor csalárdnak tartanál, és sokkal rosszabb színben tűnnék fel, mint így.
Illedelmesen felállok, amikor ő is, bár nem szeretném elhagyni a helyet, képes lennék itt leélni az életem, ha cserébe minden más, ami most van, és nem akarom, hogy legyen, eltűnik.
- Ég önnel, Fölnagy kisasszony, és kérem, ne csábítson, mert ha ilyet mond, még annyira sem érzem a késztetést, hogy visszatérjek.
Megérinteném, csak még egyszer, és ahogy ujjaim elindulnak felé, úgy robajlik fel az ég is, az eddigieknél sokkal erőteljesebben. Még az én szívem is kihagy ijedtemben egy ütemet, és bár talán egy égi figyelmeztetés volt, mégsem azt a célt szolgálta, amit akart, hiszen nem a kezem húztam el, hanem gyorsan közelebb léptem, hogy az ájulás szélén lévő nőt elkapjam, és magamhoz húzva átöleljem őt.
- Nincs semmi baj, nincs semmi baj, itt vagyok, nem kell félned, megvédelek.
A kutya is iszkol kifelé, ez még őt is meglepte, ahogy felfelé emeli a fejét, látszik rajta a tanácstalanság. Én, vigyázva, hogy a nő ne sérüljön, óvatosan  leguggolok, majd leülök vele, testemmel védve őt. Hátranyúlva kitapogatom a takarót, és ráterítem úgy, hogy a fejét is eltakarja, hátha tompít.
- Maximum énekelni tudok, de nem biztos, hogy szeretnéd még emellé az én hamis hangomat hallani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Az elköszönéssel, ő teljesen lezártnak tekinti a dolgot. Kész arra, hogy mindent elnyomjon, hogy úgy gondoljon majd egyszer Mártonra, mint a férfira, aki szerető férje a húgának és csodálatos apja a gyermekeiknek. Tényleg erős benne az elhatározás, mert tudja, hogy mindenkinek ez lesz a legjobb. Amúgy is, milyen nevetséges az, hogy ennyire vágyik valaki iránt, akit két hete látott először? Ilyen csak és kizárólag a filmekben van, az ő életében nem lehet. Nem engedhet meg magának ilyesmit.
Hátat fordít az egésznek azzal, hogy Márton is már csak a nagy tomporát csodálhatja..
Aztán beüt az ég. A villám után olyan gyorsan érkezik a csattanás, hogy Mirának esélye sincs felkészülni a dologra, így egyszeriben sötétül el előtte minden és mint egy rongybaba hull alá, bele a férfi karjaiba.
Eltelik öt, tíz, tizenöt és végül húsz perc is, mire lesz benne némi erő. Ezalatt gyakorlatilag bármi is történhetne, Mirella nem lenne képes semmit sem reagálni, mert teljes sokkban van. Feje Márton váll gödrében pihen, így szerencsétlenségére, mikor kezd némi életerőt összekaparni, Márton parfümjének az illata bódítja tovább. Nem szól semmit, csak bújik, mintha még mindig erőtlen és védtelen lenne, ám az igazság az, hogy most önző módon kihasználja a pillanatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem számít, hogy meddig kell itt ülnünk, bármeddig képes lennék, még akkor is, ha meg kell küzdenem a saját testemmel, ami nagyon reagálna a lányra. Nem szabad, ennyire nem vágyhatok rá. Próbálom a gondolataimat a vihar felé terelni, az erőssége újra nő, mintha bűnre csábítana. Nem jó a gondolat, mert a bűn maga éppen olyan heves szívveréssel van az ölemben, hogy ahelyett, hogy az én szívem üteme nyugtatná az övét, helyette az enyém kezd fokozódni. Simogatom a hátát, és időnként apró puszikat adok a feje búbjára. Annyira tökéletesen illik hozzám most, hogy elmondani nem tudom. Egymás mellett azonban a vak is láthatja, hogy valami nagyon nagy teljesítménynek kell lennie ahhoz, hogy egy olyan nő, mint ő érdeklődést mutasson egy olyan férfi iránt, mint én.
Tekintetem Mucikára téved, aki a tornácon ül, és méltatlankodik, hogy ő most kezdte csak a pancsolást, és máris milyen igazságtalan a világ. Megmosolyogtat, amikor megszólalok, a hangomon is érződik.
- Egy biztos, Muci nem a neked ideális háziállat, mivel, ha tehetné, nekiugrana a viharnak, hogy mit képzel magáról, ő úszni akart.
Ujjaim a hátáról a karjára tévednek, tudom, hogy nagyon veszélyes játékot játszom, mert minél több bőrfelületet érintek, annál nehezebb lesz ellenállnom neki. Az igazság pedig az, hogy én nem is akarok ellenállni neki. Én azt akarom, hogy együtt legyünk minden szinten, amelyen lehetséges. A tekintetem az égre emelem, fohászkodom, hogy adjon erőt nekem, de csak egy újabb, már jóval halkabb dörrenéssel válaszol, mintha csak arra biztatna, hogy érintem meg máshogy, hiszen ő a kezembe adta a nőt. Valóban ez történt, de ez egy veszélyes játék, nagyon veszélyes.
- Szeretnél más, um pozícióban lenni, vagy ez így kényelmes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Először csak meg-megingatom, majd hevesen rázni kezdem a fejem, nem, nem, nem, dehogyis, tévedsz, Zója. A szívem pumpál, mert igaztalannak és nagyon igazságtalannak érzem Minával szemben, amit mond. Felmagasztal engem, miközben a lányára nehéz esetként gondol, és ez minden, csak nem igaz. Talán fordítsunk rajta egyet. Ajkaim elnyílnak; beszívom a nyárillatú levegőt, aztán futólag végigsimítok a homlokomon.
- De - szólalok meg lágyan. - Igazából nagyon is könnyű vele. Mikor velem volt sohasem fordult magába; már az első hozzá fűződő emlékeimben is állandóan beszél, mintha nem tudná befogni - nevetem el magam a megelevenedő emlékre - és nagyon kedves, tudod? A szó legszebb értelmében. Úgy képes törődni, hogy közben átlép saját magán. A saját vágyain, érzésein, olykor még a szükségletein is. Elfogadó. Nagyon, nagyon, Zója - ingatom a fejem. - Szereti a gyerekemet, akit egy másik nő szült – tekintetem elkomorul. - Büszkék lehettek rá Dwayne-nel.
Tartok egy aprócska szünetet, merengek valamin, ami egy ideje már foglalkoztat, de még senkivel sem beszéltem róla.
- Nem tudom, hogy a vélavér miatt van-e, hogy így kötődik hozzám, de ha így is van, nincs nálam szerencsésebb. Hosszú volt az út, tudom, de elhiszed, ha azt mondom, valahol a lelkem mélyén már kamaszként is biztos voltam abban, hogy mi ketten egyszer valóban egymásra találunk?
Olyan természetes vele beszélgetnem, mint édesanyámmal vagy a nővéremmel, Sacival. Előttük a legbelsőbb, legfélelmetesebb gondolataim is felszínre törhetnek, hiszen tudom, hogy náluk biztonságban lesznek. Ilyen kapcsolatom a mai napig nincs férfival, még Jasonnel sem. Talán az apám miatt nem alakult ki egy sem, talán a lánytestvéreknek köszönhetően, vagy, mert a férfitársaságok egész egyszerűen másként működnek.
- Sunyít? - kérdezek vissza felszaladó szemöldökkel. - Dwayne mindig sunnyog valamin. Mióta érzed, hogy valami nem kerek?
Ráérősen megvakarom az állam. Nagyon remélem, hogy nem keveredett bele semmi hülyeségbe az öreg, és különösebb ostobaságon sem töri a fejét, mert ha megöleti magát, abba Mina beleroppan.
- Nem - mosolyodom el, miközben ujjaimat karomat simító kezéhez érintem. - Minden rendben, csak megnézném hogy van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bár Márton nem láthatja, hiszen feje még a takaró alatt van, arcára mosoly telepszik. - Muci pont ezért lenne ideális- szólal meg kissé rekedtes hangon, s végre arra is képes, hogy leszedje a takarót a feje búbjáról. - Ő se csípi a vihart és még hadakozna is vele.. - ő is megtenné, ha nem lenne ennyire kegyetlenül béna, hogy egy nagyobb csattanás hatására elájul. - Meddig nem voltam magamnál? - fáj a feje, el van gémberedve a teste, ami még mindig meg-meg reszket olykor. Egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát, biztos benne, hogy nincs még egy felnőtt ember a világon, akit ennyire megvisel egy vihar, ezt biztosan kezelni kéne.
- Igazából, nem annyira jó ez így- csak azért, mert a simítások, az ölelés, az illat, a lélegzetvétel, a szavak, az egész hely és helyzet mind egyre közelebb és közelebb sodorják. Ő pedig lassan elveszik benne annak ellenére, hogy pontosan jól tudja, hogy ezt nem szabad. Mozdul, lassú lélegzetvételek közepette emeli a fejét, s mikor már olyan magasságba ér, hogy ajkaik egy vonalban, túlságosan közel legyenek egymáshoz, elszívja a levegőt a másik elől, egy pillanatig vár, majd megcsókolja a férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Kicsit több, mint negyed órát. Talán volt az egy jó húsz perc is.
Egy idő után persze ránéztem az órámra, noha nem ez volt az első gondolatom. Szóval a pontos időpontot nem tudom, az biztos, hogy legalább tizennégy perc eltelt, mert annyit le is mértem. Igen, lesz az húsz is. De mentségemre szóljon, hogy vigyáztam rá.
- Hogyan tudnám jobbá tenni?
A kérdésre bevallom, nem azt a választ kaptam, amit gondoltam, hogy fogok, mert én inkább pozitúrákban gondolkoztam, és nem csókokban, de ha már így alakult, az vesse rám az első követ, aki a helyemben, az én érzelmi szintemmel iránta, nem csókolt volna vissza. Naugye. Feljebb húzom kicsit. Segítek neki, hogy biztos közel maradhassanak egymáshoz az ajkaink. Nem akarok egyetlen külön töltött pillanatot sem. Nem tudom fékezni a vágyamat, ami felé van, sem azt, hogy mennyire vágyom rá. Nem csókolok lagymatagon, beleviszem a bennem tomboló vihart, ahogy finoman mozdulok vele, hogy tényleg kényelmesebb legyen neki. Óvatosan a földre fektetem, és alig-alig szakadok csak el az ajkaitól egy-egy pillanatra, hogy utána újra egymásra találjunk.
- Annyira kívánlak.
Suttogom az ajkai közé, nem tudom ennél pontosabban megfogalmazni, hogy mi mindent tennék vele, de tudom, hogy engednie kell, sőt akarnia, hogy magamévá tegyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Az egész annyira abszurd, hogyha a kanapén ülve nézné, akkor dobálná a képernyőhöz a pattogatott kukoricát, hogy ne máár milyen klisés ez. Azonban megélve a dolgot, inkább jut eszébe az, hogy mekkora szemétség az élettől az egész. Itt van a férfival, aki elől elmenekült, mikor megtudta, hogy ő a húga jegyese, tönkre akarta tenni, most meg a karjai között piheg. Ez az egész az univerzum egy nevetséges epizódja, s legszívesebben üvöltene, hogy ugyan már miért.. De nem teszi. Sőt. Tovább tetézi a bajt azzal, hogy megcsókolja a másikat.
Egy csókban nincs mit bizonygatni, mert vagy ott vibrál a szerelem, amit a csókban kifejezhetünk, vagy nincs ott, így egy csók a tökéletes hazugságvizsgáló. A probléma az, hogy Mirella érzi, hogy neki egyre több és több kell. Tudta, hogy hatalmas hiba kezdeményezni, mert akkor valami olyat ad a férfinak, amit eddig nem. Lehetőséget, szavak nélkül ad engedélyt arra, hogy Márton ne fogja vissza magát. A hátán fekve néz fel a másikra, akinek arcát a két tenyere közé fogja, hogy megtörje egy pillanatra az egész varázst. - Nem lehet - sóhajtja fájdalmasan a szavakat és érzi, hogy mellkasa minden egyes lélegzetvételnél egyre jobban szorít attól, hogy végül ezek a szavak hagyták el a száját. Nem teheti. Zille nem érdemli azt, hogy a leendő férje megcsalja, főleg ne a nővérével tegye.
- Nem tehetem meg vele. Képtelen vagyok rá- és ha sikerült volna magát eredeti tervéhez tartani, akkor ezt a pillanatot fel tudná használni arra, hogy Zille szemét felnyissa. Hiszen ki akarna  hozzámenni valakihez, aki pár héttel az esküvő előtt a testvérével feküdt le? De képtelen rá. Nem tudja átlépni a határt, mert ha megtenné, azt nem bosszúból, nem azért tenné, hogy tönkre tegye a másikat, hanem azért, mert akarja.
Vágyik Mártonra, magába akarja szívni az illatát, érezni akarja ízét, azt szeretné, hogy testük egymáshoz simuljon és elvesszenek egymás érintései között. ez a férfi pillanatok alatt vette el a józan eszét és ez Mirella számára tarthatatlan állapot, mégsem mozdul. Ott fekszik még mindig és valahol talán abban reménykedik, hogy a férfi nem hagyja ennyiben, csak a megfelelő szó, tett és nézés hiányzik ahhoz, hogy a szőkeség elfelejtse azt, hogy pár pillanattal korábban mit is mondott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Kell. Akarom. Nem érdekel, hogy hogyan, vagy hogy sem, de nekem nagyon kell ő. Csak ő. Voltam már szerelmes, azzal a tiniszerelemmel, voltak nők az életemben, de ezt a fajta erős vágyat sosem éltem meg, és köszönöm szépen, én tökéletesen meg is lettem volna nélküle. Most viszont már nem akarok nélküle lenni. Vele akarok lenni, benne akarok, körülötte akarok. Azt szeretném, ha mindig ott lenne mellettem, hogy közös jövőnk legyen. Aztán megszólal, én meg érzem, ahogy a feje mellett, a padlón koppan a fejem.
- Ez nem csak vágy.
Pedig lehetne csak az, szexelhetnénk egyszer, hogy ez az egész elmúljon, és akkor mindenki menne a saját dolgára, meglenne az esküvő, és sosem kerülne ez elő. De ez nem csak vágy, nem mondhatom azt neki, hogy én csak egy alkalmat akarok, és az neki is jó lesz, aztán végre véget ér a szenvedésünk. Egyszerűen nem lenne igaz, és ezt szerintem ő is tudja.
- Mit tegyek?
Ő el akar menni, nem akar házasodni, azt mondja, velem sem akar lenni, de csak a húga miatt nem, ha jól értem. Ha beszélek Zillével, az sem jó, mert, hogy ő szerelmes belém, amit nem értek, hogy hogyan, amikor semmit sem tettem ezért. Belesóhajtok a nyakhajlatába, fájdalmasan felnyögve gördülök le róla, hogy egészen közel feküdjek mellé.
- Lehet, hogy tök átlagos szex lenne, az olyan kiábrándító, nem? Utána ciki még megszólalni is.
Hát most őszintén? Mit mondanátok ilyen helyzetben? Nyilván valami értelmesebbet, és nem ezt, de nekem ennyire tellett. Szexet akarok, vele, és most sem kaptam meg, sőt, talán sosem fogom. Mármint nem, nem fogom. A húgát veszem feleségül, ez nem vezetne semmi jóra.
- Nem akarjuk megbántani Zillét. Tudom.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ez nem csak vágy. De annak kell lennie. Csak fellángolásként szabad létezni, ami, ha innen kimennek tovább kell, hogy illanjon. Nem számít, hogy a nap minden szabad percében az jár a fejében, hogy Márton vajon mit csinálhat, hol lehet, miért nem vele, rajta, benne van. Nem lehetnek ilyen gondolatai, ám ez jelen helyzetben meglehetősen nehéz.
Nézi a férfit. Azt a férfit, akit gyűlölni akart, akit tönkre akart tenni, aki feleségül veszi a húgát. A húgát. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer egy röpke pillanatra talán bánni fogja, hogy elment. Soha. Mindig is megrendíthetetlen volt a döntésében és boldog. Most pedig.. Gyakorta jár azon az esze, hogy vajon tíz évvel ezelőtt, ha találkoznak, akkor az is ilyen érzéseket, érdeklődést, vágyat váltott volna-e ki belőlük.
Kiélvezi az utolsó utáni pillanatot is, magába szívja az illatot, érinti még egyszer utoljára Márton hátát, haját, testét, majd mikor a férfi mellé érkezik, egy hatalmas, fájdalommal és vággyal teli sóhaj szakad ki belőle.
- Na, de kérem.. Ne sértegessen holmi átlagos jelzővel - muszáj visszaváltania magázódásba, mert azt reméli, hogy ez ver kettejük közé némi éket. Ám ezután a két mondat után, kitör belőle a nevetés, mert el sem tudja képzelni azt, hogy két ember között, akik ennyire akarják a másikat, átlagos lehetne bármi is.
- Tényleg el kell mennem. Ez így nem mehet tovább - szólal meg végül néhány percnyi csend után. - Visszamegyek Hollandiába és többet nem hallanak felőlem, elzárkózom önöktől teljesen és egy idő után, bizonyosan jobb lesz- fordítja fejét a mellette fekvő felé. - Igen, jobbnak kell lennie. Mi is jók vagyunk, tisztességes és becsületes nevelést kaptunk. Senkivel se tennénk olyat, ami egy életre összetörné, igaz? - csak és kizárólag magukkal vagy legalábbis vele biztosan. Mert bármennyire nevetséges is ez.. Ez bizony nem csak vágy.