Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Csak nem hagyta el Magyarországot, csupán keresett egy olyan menedéket, ahol aligha jutna eszébe bárkinek is keresni. Utoljára még tanodás évei alatt járt a faluban, amely azóta már várossá nőtte ki magát. Majdnem el is tévedt! De szerencsére az emberek nem városiasodtak el annyira, hogy felvegyék a mogorva, paraszt stílust és megmaradtak segítőkészek.
Catherine-t néhány évvel ezelőtt ismerte meg egy divatbemutató alkalmával, ahol összebarátkoztak annyira, hogy Mirellában felötlött, néhány napig meghúzná magát náluk. Szerencséjére a Payne ház minden jöttmentet befogad, aki arra érdemes és kapott egy ágyikót, ami nem is annyira kényelmetlen.
Mirella - bár az elmúlt napokban ez aligha derült ki róla - szereti a nyugalmat, szereti a természet csendjét, ahol lehet gondolkozni, elvonulni kicsit az emberek elől. Mindig szerette a tó környékét, bár már ez sem úgy be ki, mint amire emlékszik, a varázsa ugyanúgy él. Ezért is lehet az, hogy annyira elkalandozik a pár nap történéseiben, hogy fel sem tűnik neki, milyen vihar közeleg. Már csak az első esőcseppek hozzák vissza a valóságba, s bizony, mire feltápászkodik, egyre sűrűbb, egyre nagyobb cseppek esnek, így hát a legközelebbi menedéket célozza meg, ami nem más, mint a csónakház.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ez csak egy kis eső, ez csak egy kis eső. Nem lehet baj, nem lehet baj. Mantrázza magának a mondatokat újra és újra. Az esővel semmi baja nincsen, szereti a természetet, amikor ébredezik egy kevéske eső után. Az illatok fenségesebbek, mint máskor, a virágok éppen úgy nyitnak a világ felé, mint a most született új élet. Egy csendes záporban mezítláb sétálni maga a mennyei manna, még akkor is, ha mások emiatt olykor bolondnak nézik az embert.
Ám egy vihar, égi zengés, fényjáték, durva széllel és végeláthatatlan csapadékkal az már nem csak a természetet sújtja, hanem őt is. Fél tőle azóta, hogy gyermekként egy majdnem az életét vette.
Eleinte azt gondolta, hogy most is csupán egy kedves, barátkozós, magát éppenhogy megmutató eső felhő érkezett, ami üdvözölni akarta őt a faluban. Ám a szellőből lassan leveleket, port hordó szél kerekedik, az esőcseppek durvábbak, szaporábban érkeznek a csónakház fedelére és Mirella ettől kezd pánikba esni. Nem vesz észre magán kívül senkit, Márton és a kutya jelenléte nem viszi el messzi földre, hogy gondolataiba elmerülve, sikerüljön nem arra koncentrálni, hogy ebből akár nagyobb vihar is kerekedhet.
Jobb híján mit csinál? Bemegy a csónakházba és ott keres magának menedéket egy sarokban, egy pokróccal, mert természetesen pálcája nincs nála, hiszen ő csak egy kellemes, nyári sétára indult, hogy kicsit szellőzhessen a feje. Ehelyett, most lábait felhúzva, nyugtatgatja magát, remélve, hogy ez a vihar éppen olyan hamar tovább áll, mint ahogy érkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Het komt goed, het komt goed - mantrázza halkan, s egészen addig, míg a kutya egy halk nyűszítés közepette meg nem érkezik, fel sem tűnik neki, hogy valaki szintén a házat választja menedéknek. Csak meredten néz előre, nem akar tudomást venni arról, aki jött és jól is megy neki. Hollandul mantráz, magára figyel és akkor két kar tekeredik köré, ő pedig gondolkodás nélkül temeti arcát a férfi vállgödrébe.Orrába lassan kúszik a már ismerős illat, a boróka keveredik a mandarinnal és lágyan simogatja meg Mirella lelkét a kevéske só, ami a tengert idézi egy pillanatra.
- Márton!? - halkan, lágyan kérdezi, úgy, ahogy még sosem szólt a másikhoz. Fejét nem emeli, mert éppen dörren egyet az ég, melytől ő még jobban elveszik az ölelésben.- Megint meg akarsz menteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Márton szavaitól teste lassan rázkódik, nevet az ölelésben, s megjegyzi magának, hogyha már sokkal jobb állapotában lesz, kérjen bocsánatot. Elvégre majdnem eltörte a másik orrát, s ez tőle szokatlan viselkedés, még annak tükrében is, hogy a másik kiprovokálta.
- Csak mesélj tovább, hogy valami elterelje a figyelmemet - kéri halkan, fejét egy pillanatra sem megemelve. Teljesen ki van attól, hogy ennyire gyenge és esetlen. Senki előtt nem kellene ilyennek lennie, főleg nem Bontovich előtt.
- Én nem, én, én nem félek. Kikérem magamnak - most mozdulna, de kintről hatalmas dörrenés adja tudtukra, hogy valahol a közelben csapott be a villám. Mirella pedig még közelebb bújik, minden parányi levegőt kiprésel maguk közül.
- Het spijt me, het spijt me - búgja halkan ismét a holland nyelvet használva. - Sajnálom, nem kellene így látnod, sőt sehogy sem kellene, sajnálom, tényleg, sajnálom - 28 évesen ennyire félni egy vihartól, nevetséges. Tudja jól, hogy most dől össze a kártyavár, pedig egész jól felépítette Mártonnal szemben a falakat.
- Legidősebbnek lenni néha átok - ehhez sajnos csak ennyit tud hozzátenni. Ha nem ő lenne idősebb, hanem Zille, akkor valószínűleg most minden más lenne.. De nem így van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Hallgatja s szinte látja a szemei előtt a képet, amit Márton szavaival lefest. Hangja most lágy, édesen cseng, olyan, mintha bátorságot és erőt kapna tőle. Ezenfelül pedig.. Úgy érzi, hogy viharos estéken a kandalló előtt ülve, el tudná hallgatni, ahogy ez a hang duruzsol neki és álomba ringatja.
Szedd össze magad.
Mélyen szívja magába még egyszer a férfi parfümjének illatát, majd lassan, már nem remegve kezd el kibontakozni az ölelésből.
- Tévedtem. Ez így nem jó. Ez. Nem jó. Inkább ne mesélj- ez kérés, mindkettejük érdekében.- Gyönyörű elképzelés amúgy, látom magam előtt az egészet. A szüleid pedig irtó jó fejek, hogy ezt csinálták, nagyon tetszik a megoldásuk, de... Ha tovább mesélsz, akkor másképpen kezdek rólad gondolkozni és nekem most gyűlölni kéne téged, nem? - bizonytalanul teszi fel a kérdést, talán csak magának, nem is Mártonnak. - A kutya?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem ezt akarta hallani. Tudja, hogy így kell lennie, mégis az elmúlt napokból kiindulva arra számított, hogy Márton ellenzi majd a dolgot. Furcsa, hogy egyetértenek, olyan idilli és veszélyes.
- Sarolta, aki Mucika.. Érdekes párosítás - mosolyodik el szeretettel, s a furcsa ebre néz, aki békés a kinti idő ellenére. - Meséltél rólam? Mármint, miért? Mit? Ez így eléggé furán hangzik Márton.. Félnem kellene? Most meg fogsz ölni és elásol? - nyilván viccel, de csak azért, mert a saját gátlásait szeretné oldani, hogy ne legyen ennyire feszült a másik jelenlététől és attól, hogy ennyire esetlen. Nem tudja, hogy mi van vele, de Márton jelenlétében egy olyan énje kerül elő, melynek létezéséről sem tudott. Eldönteni még nem igazán sikerült neki, hogy most ez akkor jó vagy sem.
Most jó. Túlságosan is.
- Szerettem idejárni. Azt terveztem, hogy mesteren is maradok.. Aztán.. El se végeztem még az alapot se - nevet fel halkan és Mártonra néz, mintha ebből tudnia kellene, hogy végül is, miatta nem.
- Ne hagyd, hogy Zille ne fejezze be, esetleg ne tanulja azt, amit szeretne, kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem ijed meg egyetlen egy pillanatra sem, de csak azért, mert Márton creepy arca nem félelmetes, inkább nevetséges. Nevet, halkan, mintha félne attól, hogy valaki meghallja őket, de nevet. Aztán érdeklődve hallgatja a nagyiról a történetet, melyet megmosolyog.
– Ne haragudj, én nem akartam. Nem azért jöttem, hogy bármit felforgassak. Azért jöttem, mert a húgom levélben áradozott a jegyeséről és megkért, hogy készítsem el a ruháját, legyek itt a nagy napon, támogassam, legyen együtt a család. Én úgy jöttem ide, hogy nem tudtam, hogy rólad van szó, azt gondoltam, hogy ez tényleg igazi és rohadt gyorsan bekövetkező valami, merthogy csak pár hónappal ezelőtt említette a dolgot.. – akkor nem is igazán értette, hogy miért, de most azért már összeállt a kép. Nem akarták, hogy idő előtt jöjjön vissza és mindent megtegyen, amit csak lehet a dolog ellen.
– Azért lennék csodálatos, mert bevertem a képedet? – nevet fel immár hangosan, jó ízűen kacarászva. – Bírom a nagyidat, a legtöbb felmenő inkább átkot szórna egy ilyen nőre, nemhogy még csodálatosnak is titulálja – ő is átkozná azt, aki az unokáját bántja. Vérmes harci mamává alakulna és minimum gennyedző, viszkető hólyagokat varázsolna rá.
–Miért fejezném be? – dönti oldalra kissé a fejét. – Tökéletesen alakult az életem. Van egy saját márkám, több nyelvet beszélek, a magam ura vagyok, szabad vagyok.. Miért akarnám másként? – jól alakult minden azzal, hogy meglépett. Nem tudja, hogy ha marad, akkor miképpen lenne most, de ahogy alakult, az tökéletes. Nem akarná másképpen.
- Márton. Te találkoztál már apánkkal, igaz? – néz kedvesen a másikra, választ mondjuk pont nem vár a kérdésre, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy folytatja a mondandóját. –Mit gondolsz, egy Zille kaliberű lány, szembe tudna menni vele? Azok után, hogy én megtettem, szerinted volt esélye szegény lánynak nem abban felnőni mondjuk úgy tízen akárhány éves korától, hogy ő nem annak a menyasszonya, felesége lesz, akit Arnold választ? – elhúzza kissé a száját, mert ha nem is mondja ki, de azért érződik, hogy hibáztatja magát. – Én tudom, hogy egyetlen szavamba kerülne, hogy ez az egész másképpen alakuljon, s elmondom őszintén a legelső pillanatban, mikor tálalták, hogy kihez megy hozzá, még meg is fordult a fejemben, de.. Önző vagyok. Én nem azért szeretnék valakit majd a férjemmé fogadni, mert tíz évvel ezelőtt apáink megegyeztek valamiben – teljesen őszintén beszél. Most először nem támad, nem fröcsög, nem feszül be. Elmondja a véleményét, mint egy érett felnőtt nő, ha már mindketten erre a helyre menekültek a másiktól, akkor legalább tudjanak szépen beszélni. – Ő szerelmes, beléd.. Ez ellen nem tudsz mit tenni. Lettél volna kevésbé daliás vagy nem tudom mi voltál.. – neveti el magát halkan, majd kitekint, hátha kissé csillapodik a kinti háború, de nem úgy néz ki. – Tudod, az elmúlt napokban azért rá kellett jönnöm, hogy nálad csak rosszabbakat kaphatna, szóval áldásom adom rátok – sóhajtja halkan, egy kevéske fájdalom érzettel a mellkasában. Ki kell ezt mondania, mert így mindenkinek könnyebb lesz. Ha ő hadakozik az egész ellen, akkor ismét elveszíti a testvérét, azt pedig nem szeretné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Semmi kétsége afelől, hogy a Bontovich család mennyire hangos, szeretett teljes és egymást támogató. Ő még csak Miksával találkozott azon a bizonyos reggelen, de az fantasztikus volt. Már az első pillanatban látta rajta, hogy ők ketten jó cimborák lesznek a nagy családi találkozókon.
- Jól érzem magam a jelenlegi életemben és egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármi hiányozna - tényleg nem. Az egész élete teljes, senki sem parancsol neki, ha éppen balra akar menni, akkor balra megy, ha jobbra, akkor arra. Ez így tökéletes.
- Kőszívűnek tűnök, hogy ezt kérdezed? - húzza fel picit a nóziját, mintha megsértődött volna. Mi az, hogy nem lenne képes szeretni, milyen kérdés ez? - Márton. Ne mondj nekem ilyeneket - süti le a szemeit zavartan. Márton szavai nagyon mélyre hatnak és az a legnagyobb gond, hogy ő éppen ugyanígy érez. Minden pillanatban, mikor a férfi nincs a közelében, keresi, kellemes a társasága, vicces lehet vele csatázni. Kifejezetten vérpezsdítő egy-egy találkozásuk.
- Miért ne? Nem ez a lényeg? Nem az a fontos hogy mindenki elfogadja? - néz a másikra érdeklődve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Csak, mi? -dől kissé közelebb, hogy ezzel is éreztesse, érdekli a mondat befejezése. Szeretné hallani Márton szavait, mert issza őket, hiszen az előítéletei ellenére a férfi igenis értékeseket tud mondani. Ráadásul ahogy mesél, teljesen elvitte egy olyan helyre, ahol képes volt elfelejteni mindent, ami kint van.
- Igazad van. Megfogtál - neveti el magét zavartan. - Mikor fordult meg ez az egész? Eddig én bizonygattam ezt.. - nevet továbbra is, s keresi az elmúlt napokban azt a pillanatot, mikor ez átfordult. Eddig mindenki azt bizonygatta neki, hogy hagyja ezt az egészet, hiszen Zille szerelmes, jó lesz így neki. Most meg simán szemet hunyna efelett.
- Hollandiába mentem az esküvőnk elől, anyai nagyszüleimnél nevelkedtem, vigyáztak rám és segítettek mindenben. Így hát hálából és tiszteletből is ott maradtam a közelükben - úgy tűnik, hogy ezek a nagyszülők már csak ilyenek. Bármikor segítenek az unokáiknak abban, hogy eltűnjenek a világ elől.
- Márton, beszélhetnénk komolyan? Mármint.. Magunkhoz képest az elmúlt percek is azok voltak, nyilván. De beszéljünk kicsit komolyabban, lehet? - oldalra billenti a fejét, s ha már belekezdett, akkor nyilvánvalóan folytatni is fogja, gyakorlatilag bármit is fog mondani a férfi.
- Nézd én is érzem, komolyan érzem azt, amin gondolkozol, de nem lehet.. Egyszerűen nem akarhatok veled lenni, nem gondolhatok rád úgy. Nem tehetem ezt a húgommal - sóhajtja halkan és kissé fájdalmasan az egészet. Egyiküknek muszáj kimondania, s láthatóan kettejük közül neki ez egyszerűbb, így magára vállalja a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Őszintén? Nem tudom. Ott alakítottam ki mindent, ott a műhely a munkatársaim, az életem - amit szépen lassan, a semmiből épített fel. Az elején sok veszteséggel járt, sok könnyel és rengeteg kudarccal, de most már szerencsére úgy néz ki révbe ér. - Biztosan van olyan élethelyzet, ami miatt változtatnék ezen, nem tudom - nem volt miért ezen gondolkoznia és ezzel ő teljesen ki van, illetve volt békülve. Minden odaköti, azért is építette így az életét, hogy minél messzebb legyen Arnoldtól. - Te soha nem vágytál máshova, mint ami jutott? - mert ez jutott neki, s bár biztosan tehetett volna ellene a férfi, nem tett, így a kérdés jogos. Nem vágyott máshova? Nem akart más életet? Jó neki ez így? Mirella tényleg kíváncsi erre, talán túlságosan is.
Ahol a part szakad. Ott vannak, ahol pár napja a szórakozóhely ajtajában. Ugyanaz a nóta, melynek a végét már jól ismerik, ő pedig ezt most szívesen elkerülné.
- Mondtam, hogy elmegyek. Hogy nem leszek itt az életetekben, hogy többet nem is kell látnunk egymást.. A fene se gondolta, hogy ugyanoda menekülsz, ahova én, te átkozott Bontovich.. - elneveti a végét, mert ezen már csak azt lehet. Ilyen maximum amúgy is csak a filmekben van, mint az ő helyzetük, ez egy igazi tragikomédia.
- Majd felejtés átokkal megoldjuk. Az lesz a legjobb. Ezt még itt kell elfojtani Márton. Egy csók... Már az is több, mint amit szabadott volna, de pont lehet az egész, el sem kezdődött valami végére - olyan meggyőzően beszél, hogy még ő maga is elhiszi, hogy ennek így kell lennie. Más út nincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- De hát.. - mondaná, hogy ez még simán megvalósítható és badarság eltemetett vágyként beszélni róla, de inkább nem megy bele. Hát Márton tudja igazán, hogy most mit érez és mit gondol erről. - Tanítani így is tudnál nem? - teszi fel végül bátortalanul a kérdést. Csak erre tér ki, a többiről úgy érzi, hogy jobb nem beszélni, nehogy valami fájó legyen belőle.
- Nagyon sajnálom, hogy ilyen korán elvesztetted, biztosan remek ember volt- ezt arra tudja alapozni, amit lát. Márton és Miska is jól nevelt, s nem hinné, hogy ez csupán az anyjukon múlt volna. - Nem mindenki ragaszkodna ennyire egy régen tett ígérethez, mint te. Közel álltatok egymáshoz? - hülye kérdés, tudja a választ, hiszen ha nem lettek volna, akkor Márton valószínűleg nem ragaszkodik az egészhez. Eléggé patthelyzet ez.
- Nem szeretnék maradni - közli fájdalmasan egyszerűen. Nem szeretné végignézni, bár nem tudja, hogy az ami most van, pár hét múlva is fent fog e még állni. De jelenleg úgy érzi, hogy nem szeretne ott lenni. - Nem tudom mi ez az egész és azt sem, hogy van e értelme, lenne e valaha is értelme, nem csak egy hirtelen jött fellángolás - e, nem az jött e ki rajtunk, hogy hoppá te lettél volna a házastársam és csessze meg, lásd mit vesztettél.. Egyszerűen semmit sem tudok, ráadásul nevetséges, hogy pár nap után ilyen mélyen kell erről beszélnünk.. Hát nézz ránk, mint két kis tini, akik nem tudják mik azok az érzelmek - tényleg olyan, mintha újra tinédzser lenne és most találkozna először valakivel, aki miatt a hormonjai teljesen megzavarodnak.- De azt tudom, hogy most, ebben a pillanatban biztos vagyok abban, hogy nem szeretnék ott lenni az esküvődön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Kifejezetten jó hallgatni azt, hogy valakinek ennyire jó kapcsolata lehet a szüleivel. Ha gyerekkorára gondol vissza, akkor neki is csak jó emlékei vannak. Nagyjából tizenöt lehetett, amikor távolodni kezdett tőle az apja, aztán a vége már tudjuk mi lett.
-Látod, máris nem örülsz annyira, mint annak idején, mikor elszöktem, mi? - neveti el magát, s mosollyal az arcán néz a férfira.
- Ennek így kellett lennie. Én nem fogok áskálodni ellene. Bármit tettem az elmúlt két hétben, bármit mondtam bárhogyan próbáltam ráébreszteni, hogy öreg vagy, nem szereted, nem hozzávaló vagy, rossz ember vagy.. Üres füleket találtam. Azt pedig nem fogom mondani neked, hogy legyél vele egy szar, szemét alak, mert én leszek az első, aki letépi a tököd, ha ilyet hallok- mondhatná szebben is, de nem akarja. Azt szeretné, ha Márton érezné és tudná, hogy hiába van itt kettejük között valami, a húga az első és ha ő sérül miattuk, akkor annak ára lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Ne haragudj rám, nem akartalak ilyen helyzetbe hozni.. Apámnak akartam szégyent, megvetést és büntetést- tényleg nem a férfi ellen szólt, akkor nem is gondolt bele abba, hogy a másik fél sérül vagy megalázzák. Csak és kizárólag magával törődött, meg azzal, hogy ő ne sérüljön, mindegy volt milyen áldozattal jár ez.
- Márton. Te jó ember vagy- pont azt a távolságot szünteti meg, amit a férfi okozott. - Igen, kimerem ezt jelenteni, az vagy, pedig ne tudd meg mennyire akartam, hogy ne legyél az. Még kémkedtem is utánad, láttál is, csak nem tudtad, hogy én vagyok... - mosolyodik el szelíden, pont úgy, mint karakál alakjában.
- Nem, nem. Téged az öcséddel látták utoljára, engem pedig a húgommal. Mellesleg, ezek mindig ilyen jóban voltak?- Miska úgy figyelt a húgára, mint valami testőr, hát ezt a vak is látja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Hát azt vettem észre - igen, még a távolból is kitűnt, hogy a testvéreik milyen könnyedén, mosolyogva, magukat elengedve társalognak és örülnek egymásnak. De ő is csak annak tudta be, hogy koruknál fogva, érdeklődési körük valószínűleg sokkal közelebbi, mint Márton és Zille között. - Elég érdekesen nézett ki, hogy te oda se mentél, mintha észre se vetted volna.. Miksa meg, mint egy testőr úgy vigyázott rá - nem leszúrás, nevet is az egészen, hiszen ezen csak azt lehet. Márton úgy lépett a megmentésére, hogy Zille felé se nézett, pedig őt ugyanúgy zaklathatták volna.
- Én. Bocsánat, csak te megöleltél és én kibontakoztam belőle, de igazság szerint nem volt olyan rossz és utána is maradtunk közel és olyan szépen tudtunk beszélni, észre se vettem, hogy közelebb mentem. Ne haragudj, csak úgy, csak úgy jött. De igazad van, ez tarthatatlan állapot - el is távolodik, nem csak felső testével, hanem arrébb is ül. Nem a ház másik végébe, de tisztes távolságba.
- Úgy hallom csendesedik a vihar, talán mindjárt vége is - néz ki az egyik ablakon, így ültében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Halkan felnevet. Neki nem kell magyarázni a befeszülést, látja jól a másikon, sőt magán is érzi egy jó ideje. De sajnos a felnőtt lét ezzel jár.
Hallgatja Márton szavait, arca izmai pedig biztosan fájni fognak, mert egyik pillanatban mérges, a másikban szomorú a harmadikban, pedig nevet. Persze a sorrend nem feltétlen ez.
- Jó neveltetésre vall, hogy jegyesen nem mentél egy idegen nő után.. - elismerően beszél erről, mintha ez tényleg nagy dolog lenne, holott ennek kellene az alapnak lenni. - Jesszus ez úgy hangzik, mintha terrorban tartottalak volna az elmúlt két hétben - neveti el magát zavartan. Különös, de teljes mértékben átérez mindent, amit a férfi mond. Csak van esze. Ő nem mondja ki, nem mondhatja ki, mert akkor ez az egész abszurd helyzet megváltozik. Így terel az időjárás felé.
Csendben vár, képes ő követni Márton kérését, ha nem hülyeség az, aztán mikor meghallja a csobbanást és Márton nevetését, ő is nevet.
- Szeretném azt mondani, hogy igen, de jobb, ha nem - lassan feltápászkodik, majd annak ellenére, hogy tudja, jobb közöttük a távolság, odalép a férfihoz. - Bár utánam jöttél volna, akkor, mikor még nem tudtuk egymásról, hogy kik vagyunk - búgja halkan szavait, majd nyom Márton arcára egy puszit. - Viszlát Bontovich úr, ajánlom, hogy a vasárnapi reggelire ott legyen a menyasszonya mellett, mert nem szeretnék visszajönni Magyarországra és ellátni a baját - bár hangjában még ott az él, de érezhetően sokkal inkább játékos hangnem ez, mint eddigi civakodásaik alkalmával.
Sarkon fordul és elindul kifelé. Muszáj elmennie egyszerűen muszáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Az elköszönéssel, ő teljesen lezártnak tekinti a dolgot. Kész arra, hogy mindent elnyomjon, hogy úgy gondoljon majd egyszer Mártonra, mint a férfira, aki szerető férje a húgának és csodálatos apja a gyermekeiknek. Tényleg erős benne az elhatározás, mert tudja, hogy mindenkinek ez lesz a legjobb. Amúgy is, milyen nevetséges az, hogy ennyire vágyik valaki iránt, akit két hete látott először? Ilyen csak és kizárólag a filmekben van, az ő életében nem lehet. Nem engedhet meg magának ilyesmit.
Hátat fordít az egésznek azzal, hogy Márton is már csak a nagy tomporát csodálhatja..
Aztán beüt az ég. A villám után olyan gyorsan érkezik a csattanás, hogy Mirának esélye sincs felkészülni a dologra, így egyszeriben sötétül el előtte minden és mint egy rongybaba hull alá, bele a férfi karjaiba.
Eltelik öt, tíz, tizenöt és végül húsz perc is, mire lesz benne némi erő. Ezalatt gyakorlatilag bármi is történhetne, Mirella nem lenne képes semmit sem reagálni, mert teljes sokkban van. Feje Márton váll gödrében pihen, így szerencsétlenségére, mikor kezd némi életerőt összekaparni, Márton parfümjének az illata bódítja tovább. Nem szól semmit, csak bújik, mintha még mindig erőtlen és védtelen lenne, ám az igazság az, hogy most önző módon kihasználja a pillanatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bár Márton nem láthatja, hiszen feje még a takaró alatt van, arcára mosoly telepszik. - Muci pont ezért lenne ideális- szólal meg kissé rekedtes hangon, s végre arra is képes, hogy leszedje a takarót a feje búbjáról. - Ő se csípi a vihart és még hadakozna is vele.. - ő is megtenné, ha nem lenne ennyire kegyetlenül béna, hogy egy nagyobb csattanás hatására elájul. - Meddig nem voltam magamnál? - fáj a feje, el van gémberedve a teste, ami még mindig meg-meg reszket olykor. Egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát, biztos benne, hogy nincs még egy felnőtt ember a világon, akit ennyire megvisel egy vihar, ezt biztosan kezelni kéne.
- Igazából, nem annyira jó ez így- csak azért, mert a simítások, az ölelés, az illat, a lélegzetvétel, a szavak, az egész hely és helyzet mind egyre közelebb és közelebb sodorják. Ő pedig lassan elveszik benne annak ellenére, hogy pontosan jól tudja, hogy ezt nem szabad. Mozdul, lassú lélegzetvételek közepette emeli a fejét, s mikor már olyan magasságba ér, hogy ajkaik egy vonalban, túlságosan közel legyenek egymáshoz, elszívja a levegőt a másik elől, egy pillanatig vár, majd megcsókolja a férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Az egész annyira abszurd, hogyha a kanapén ülve nézné, akkor dobálná a képernyőhöz a pattogatott kukoricát, hogy ne máár milyen klisés ez. Azonban megélve a dolgot, inkább jut eszébe az, hogy mekkora szemétség az élettől az egész. Itt van a férfival, aki elől elmenekült, mikor megtudta, hogy ő a húga jegyese, tönkre akarta tenni, most meg a karjai között piheg. Ez az egész az univerzum egy nevetséges epizódja, s legszívesebben üvöltene, hogy ugyan már miért.. De nem teszi. Sőt. Tovább tetézi a bajt azzal, hogy megcsókolja a másikat.
Egy csókban nincs mit bizonygatni, mert vagy ott vibrál a szerelem, amit a csókban kifejezhetünk, vagy nincs ott, így egy csók a tökéletes hazugságvizsgáló. A probléma az, hogy Mirella érzi, hogy neki egyre több és több kell. Tudta, hogy hatalmas hiba kezdeményezni, mert akkor valami olyat ad a férfinak, amit eddig nem. Lehetőséget, szavak nélkül ad engedélyt arra, hogy Márton ne fogja vissza magát. A hátán fekve néz fel a másikra, akinek arcát a két tenyere közé fogja, hogy megtörje egy pillanatra az egész varázst. - Nem lehet - sóhajtja fájdalmasan a szavakat és érzi, hogy mellkasa minden egyes lélegzetvételnél egyre jobban szorít attól, hogy végül ezek a szavak hagyták el a száját. Nem teheti. Zille nem érdemli azt, hogy a leendő férje megcsalja, főleg ne a nővérével tegye.
- Nem tehetem meg vele. Képtelen vagyok rá- és ha sikerült volna magát eredeti tervéhez tartani, akkor ezt a pillanatot fel tudná használni arra, hogy Zille szemét felnyissa. Hiszen ki akarna  hozzámenni valakihez, aki pár héttel az esküvő előtt a testvérével feküdt le? De képtelen rá. Nem tudja átlépni a határt, mert ha megtenné, azt nem bosszúból, nem azért tenné, hogy tönkre tegye a másikat, hanem azért, mert akarja.
Vágyik Mártonra, magába akarja szívni az illatát, érezni akarja ízét, azt szeretné, hogy testük egymáshoz simuljon és elvesszenek egymás érintései között. ez a férfi pillanatok alatt vette el a józan eszét és ez Mirella számára tarthatatlan állapot, mégsem mozdul. Ott fekszik még mindig és valahol talán abban reménykedik, hogy a férfi nem hagyja ennyiben, csak a megfelelő szó, tett és nézés hiányzik ahhoz, hogy a szőkeség elfelejtse azt, hogy pár pillanattal korábban mit is mondott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ez nem csak vágy. De annak kell lennie. Csak fellángolásként szabad létezni, ami, ha innen kimennek tovább kell, hogy illanjon. Nem számít, hogy a nap minden szabad percében az jár a fejében, hogy Márton vajon mit csinálhat, hol lehet, miért nem vele, rajta, benne van. Nem lehetnek ilyen gondolatai, ám ez jelen helyzetben meglehetősen nehéz.
Nézi a férfit. Azt a férfit, akit gyűlölni akart, akit tönkre akart tenni, aki feleségül veszi a húgát. A húgát. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer egy röpke pillanatra talán bánni fogja, hogy elment. Soha. Mindig is megrendíthetetlen volt a döntésében és boldog. Most pedig.. Gyakorta jár azon az esze, hogy vajon tíz évvel ezelőtt, ha találkoznak, akkor az is ilyen érzéseket, érdeklődést, vágyat váltott volna-e ki belőlük.
Kiélvezi az utolsó utáni pillanatot is, magába szívja az illatot, érinti még egyszer utoljára Márton hátát, haját, testét, majd mikor a férfi mellé érkezik, egy hatalmas, fájdalommal és vággyal teli sóhaj szakad ki belőle.
- Na, de kérem.. Ne sértegessen holmi átlagos jelzővel - muszáj visszaváltania magázódásba, mert azt reméli, hogy ez ver kettejük közé némi éket. Ám ezután a két mondat után, kitör belőle a nevetés, mert el sem tudja képzelni azt, hogy két ember között, akik ennyire akarják a másikat, átlagos lehetne bármi is.
- Tényleg el kell mennem. Ez így nem mehet tovább - szólal meg végül néhány percnyi csend után. - Visszamegyek Hollandiába és többet nem hallanak felőlem, elzárkózom önöktől teljesen és egy idő után, bizonyosan jobb lesz- fordítja fejét a mellette fekvő felé. - Igen, jobbnak kell lennie. Mi is jók vagyunk, tisztességes és becsületes nevelést kaptunk. Senkivel se tennénk olyat, ami egy életre összetörné, igaz? - csak és kizárólag magukkal vagy legalábbis vele biztosan. Mert bármennyire nevetséges is ez.. Ez bizony nem csak vágy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Rosszallóan tekint a másikra, mikor a bizonyítást említi. Márton olyan játékot akar játszani, amiről mindketten pontosan jól tudják, hogy nem lehet.
- Márton- sóhajtja halkan a másik ajkaira immár a nevét, hiszen a férfi egyre közelebb és közelebb merészkedik hozzá.- Ne csinálja, kérem- igen, meg kell tartani a magázódást, mert az is valamiféle távolság. Az egyetlen távolság most kettejük között, hiszen Márton képes meglépni azt, hogy minden okos gondolat ellenére ajkaival támad, elszívja a levegőt a nő elől és úgy néz rá, mint egy kis gyerek az áhított pónira.
- Nem. Nem fogunk. Nem fogunk találkozni. Nem.- minden egyes ajkaira kapott érintés után neki fut annak, amit mondani szeretne.- Nem találkozunk Márton, elmegyek. Hazamegyek és elfelejtjük ezt az egészet- igen, így lesz. Feláll, kisétál és hello, a soha viszont nem látásra. Ez az elhatározása megszületik a fejében, csak az a helyzet, hogy azt nem tudja pontosan, hogy mikor áll fel innen és mikor lesz képes elsétálni. Mert egyelőre nem az.
Viszonozza a csókot, s már nem csak fejével, de testével is a férfi irányába fordul. Kezével lágyan megcirógatja Márton arcát és képes teljesen elveszni ebben a pillanatban, hiába minden ellenérv. Nem mondja ki, mert nem teheti meg, hiszen akkor még valóságosabbá válik az amúgy is nyilvánvaló.. Akarja ezt a férfit,  zsigereiben érzi a vágyat és teste minden egyes rezdülése, mozzanata elárulja ezt a másiknak. Mirella pedig hirtelen azt kívánja, hogy bárcsak tíz évvel ezelőtt lennének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Akarja. Mindenre vágyik, amit Márton szavakkal és tettekkel ígér. Nem ellenkezik már, elengedte az összes érvet, mely azért rimánkodik neki, hogy hagyja abba. Bújik a férfi karjaiba és egy pillanatra úgy érzi, hogy most van meg a hiányzó puzzle darabka. Azonban ezt a pillanatot az töri meg, hogy Mucika megérkezik, Márton pedig harap, Mirella még lök is egyet a férfin, hogy mielőbb földet érjen. - Je moeder- nem Márton édesanyját, hanem a kutyáét szidja, miután egy kisebb kiabálás után sikerül szavakat találnia. - Rohadtul fáj - morgolódik és kezével ajkát tapintja, melyből egy kevés vér is távozik.
- Szóval Mucika az erényöve- néz végül a mellette fekvőre és elneveti magát. - Látja, neki legalább van esze, ha már nekünk nem lett volna.. - ruháit eligazítva, lassan felemelkedik. Muszáj most ebben a pillanatban elindulnia vagy ennek a vége nem lesz jó. - Ég Önnel Márton, talán egy másik életben.. - int egy félszeg mosollyal a férfinak, majd nem törődve az esővel, elindul. Mert hiába fél a vihartól, attól jobban retteg, ami kettejük között történhetett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem sokat aludt az éjjel, ami Cath ajánlatának köszönhető. Maga is meglepődött azon, hogy tényleg képes ennyit kattogni a dolgon, hiszen bármikor kapott ilyen ajánlatot, kapásból visszautasította. Most ez mégis más, s tudja jól, hogy ki miatt.
Már kora reggel elindult egy sétára, különleges társasága pedig nem más, mint Mucika, akit Márton nagyszüleitől kért kölcsön. Szerette volna kissé viccesen tudatni a férfival, hogy itt van, így hát elhatározta, hogy a kutyáról készült képeket küldi el ébresztő gyanánt. Az utolsó kép, a Csónakháznál készült, kísérő szövege pedig ennyi: “Egy randi villámok nélkül?”
Tudja, hogy kissé aljas, de nevezhetjük tesztnek is. Bár ő inkább csak fel szeretné köszönteni Mártont, ha már tegnap ez elmaradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Mucikával az oldalán nézi, ahogy Márton, időseket megszégyenítő módon, robot mozgással rohan be a házba. Ha tudta volna, hogy ilyen produkciót kap, akkor biztos, hogy jobban felkészült és felveszi, mert a családi ebédeknél jó kis nevetés lehetett volna belőle. Na mindegy, a kutyát előre küldi, majd szép lassan ő is elindul és az ajtófélfának dőlve nézi a másikat.
- Szerintem kezdd el hanyagolni a futást, mert borzasztóan nézel ki közben - szólal meg nevetve. - Boldog névnapot, meglepetés vagy mit kell mondani - tekintsünk el attól, hogy tegnap volt. Tudja jól, hogy Nemeskén a családdal volt, nem akart abba belerondítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nevetve nézi végig, hogy Mucika mennyire örül neki. Ő nem igyekszik, kivár, hiszen türelmes ember. - Tudtam, hogy a családoddal vagy, nem akartam zavarni - néz mosolyogva a másikra, melyből nevetés lesz, amikor Márton a nagyszüleit említi.
- Neeem, dehogy. Cathnél aludtam, volt egy kis dolgunk - eszébe sem jutott volna a nagyszülőknél aludni, az ultragáz lett volna.
- Csak elhoztam Mucikát sétálni és bemutatni neked képeken keresztül, hogy milyen jól szórakozunk - jó kis séta volt, de azért örül, hogy már itt a férfi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Tudom, hogy nem zavarnék - búgja mosolyogva. - De tudod, nekem az sok lenne - vagy inkább sokk. Megszokta a kis családot, még barátkoznia kell azzal, hogy Bontovichék mennyire népesek.
- Bizony, már meg is beszéltem vele, hogy viszem magammal haza - bújik az ölelésbe, mert nyilván az igazság az, hogy Mártonon kívül Magyarországon semmi sincs, ami veszettül hiányozna neki.
- Csak holnap estig terveztem, de majd meglátjuk - rövid látogatásnak szánta, hirtelen jött ötlet volt, így a jövő heti teendői közül semmit sem tett későbbi időpontra. - Hiányoztál - súgja szeretettel a másik ajkaira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Meg fogsz lepődni, de van esély rá, hogy maradjak - van ám, nem is kevés. De az még a holnap zenéje.
- Mi lenne ha kirándulnánk egyet? - nem szeretne tespedni a szobában, meg egy helyben tipródni. Persze abban is van nem kevés öröm, de ha már itt van, akkor legyen aktív a pihenés.
- Lehet a környéken, de emlékeim szerint a Balaton is szép ősszel - nem mostanában volt szerencséje hozzá, de hát a természet mindig csoda tud lenni egy szép őszi napon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Hol semleges az a terep, ahol a nagyszüleid élnek és ahova a jövődet szervezted egyszer? - Nevetve teszi fel a kérdést. Nyilván érti, hogy mire célzott a férfi, de például egy Badacsony vagy egy Tihany sokkal, de sokkal semlegesebb, mint egy Bogolyfalva.
- Mucika sokat sétált már, szerintem őt hazavihetjük - bár nem tud a kutya nevében beszélni, de egy óra csak elég volt már, nem? Direkt nem egyből küldte a képeket, mert gondolta, hogy Márton egyből érkezni fog. Vagy legalábbis remélte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Az erdőbe? - vonja fel a szemöldökét gyanakodva. - Tán meg akarsz ölni? - méricskéli a másikat, s azon gondolkozik, hogy vajon hova rejthette a pálcáját. Nem, talán az egyetlen helyre, ami eszébe jut, oda nem. Reméli, hogy nem.
- Az erdő közepe. Tehát tényleg meg akarsz ölni - neveti el magát végül, majd a felé nyújtott kezet elfogadja és finoman rászorít.
- És még ásó is kell, ez igen. Komolyan mondom ez így eléggé bizarr, de menjünk, végül is, mindenki megértené, ha eltűntetnél, annyi sérelem után, amit nekem köszönhetsz - nyom egy puszit a másik arcára. Természetesen csak húzza, s reméli, hogy Márton tényleg csak kedveskedni akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A történet bizarr és a látvány is, így elneveti magát. Miksa nem normális, de úgy tűnik Márton se az, ha képes így hordani a pálcáját. Micsoda családba csöppent, te jó ég! Ezt biztosan nem fogja ép ésszel túlélni.
- Nem tudom eldönteni, hogy ez most dicséret vagy sértés akar-e lenni - ha azt nézi, hogy az összes férfi a családban ilyen nőt választ, akkor biztosan dicséret. Ugyanakkor, elég rémesnek hangzik ez a megítélés. Nevezzük a Bontovich férfiakat túlságosan érzékenynek, akkor máris nem tűnnek a nők annyira kegyetlennek, mint Márton szavaival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Márton

- Márton.. Micsoda bókok ezek - neveti el magát halkan. A férfi olyan néha, mint egy kangörcsös tini, mondjuk teljesen megérti, azért a távolság ellenük van, de lehet, hogy ez nemsokára változik.
- Kívánságlista? - emelkedik meg szemöldöke. - Akarom én tudni, hogy mi áll azon a listán? - akarja persze, de megadja a lehetőséget a másiknak arra, hogy még meggondolja magát. - Hány évesen rejtetted el? - fontos ez? Persze, mert nem mindegy, hogy tíz évesen, húsz vagy harminc, hát minden évtizednek más-más kívánsága szokott lenni.