Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Az elmúlt napok mind csak jót hoztak a fiatalember életébe, a ma viszont egyelőre semmivel nem szolgál, és a délután lassan a végéhez közeledik. Noel őrületre vágyik, valami igazán szokatlanra, amit soha nem felejt el. Hogy pontosan mi tudná az egekbe tolni adrenalinszintjét, és szakadásig feszíteni a húrt, azt maga se tudja, így aztán ötlettelenül vág neki Bogolyfala utcáinak. Nem öltözik túl, hazafele minden bizonnyal vörösödni fognak fázós ujjai, és bőrkabátja alatt dideregve siet majd vissza hálókörletébe. De ezzel korai foglalkozni, jelenleg hajtja a vére, a tenni akarás, az új, a valami kergetése. Üldöző.
A kastélyban mint soha, most sem találkozik senkivel, még egy kopogószellemmel sem, akivel talán szórakozhatna egy kicsit. A festmények képkeretük biztonságában sunnyognak, úgy tesznek, mintha nem látnák a fiút elvonulni mellettük. Noel ki nem állhatja őket, most sem néz egyikre sem, inkább gyorsít léptein, hogy minél hamarabb elérje szabadságát. Korcsolya híján valami mást kell kitalálnia, forognak is agytekervényei, míg ő a faluhoz siet. Lát pár lánycsapatot, és hihetetlen módon fiúkat is, akik nevetgélnek, és titokzatosan összemosolyognak, mint akik nagyon jól ismerik egymást, a másik összes titkával együtt. Bizonyára ez így van, és talán ez az, amiért Noel nagy ívben elkerüli őket. Nem titkokra éhezik, hanem őrületre. Noha néhány psszt felér sokórányi őrülettel, a rellonosnak most más kell. Izgalom, borzongás, miegymás.
A széles, lejtős útra érve megáll, és nyakát kiropogtatja. A diákok, akik elhaladnak mellette mind hangosan tárgyalják a halloweeni ünnepséget, szerelmi életüket, és az egyik páros megemlíti a falu kocsmáját is. Noel elraktározza az információt, és zsebre süllyesztett kezekkel továbbindul. Lát lepusztult lakóházakat, tanszerboltot és észreveszi a postahivatalt is. Ez van, ha az embert nem vezeti körbe senki, nem tehet mást, vagy ül a szobájában, vagy pedig felfedezi maga a környéket. Noel pedig egyáltalán nem az a tétlenkedős fajta, aki elvárja, s meg is várja a másik segítségre lépését - ha az megérkezik valaha is -.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A hidegben céltalanul andalogni önnön magával egy kiváló csütörtök esti programnak tűnik, bár nem a legkielégítőbb, azt be kell látni. Körülötte egymásba fonódott párok csókolózgatnak, családok tartanak hazafele, és természetesen lánycsapatok csivitelnek hősszerelmes lovagokról, szemtelen egyedekről, és a talán még meg sem született álomférfiról. Noel ötlettelenül lépdel, már-már ott tart, hogy egymaga társaságában beül a csárdába, és szórakozásból csapja a szelet egy goromba szipirtyónak. Csodálatos gondolat, mely egyfajta - igen szélsőséges - őrületnek megfelel, tehát nem egy elvetendő ötlet.
Aztán a fején kívüli valóságban is meghallja az őrületet, valahonnan a háta mögül érkezik a hang, s lassan megfordul, hogy aztán tekintetével pillanatok alatt megkeresse a fiút, aki nem biztos, hogy tisztában van azzal, milyen hangerővel replikázik. Noel önkéntelenül is elvigyorodik, és mozdulatlan némaságba burkolózva követi figyelemmel a szőke fiatalt. Az egyenesen dühöng, nem célja véka alá rejteni érzéseit, és az elsőévesnek pontosan erre van szüksége. Dühre, haragra, öldöklésre. Ő készen áll, és mindegy kit, hol, merre, miért, ő tettre kész. Az utca emberei is észreveszik az erőszakos jelenséget, és a megtestesült agresszió mérgesen felel az emberek ki nem mondott gondolataira.
- Nem értenek a szóból? Átokra várnak emberek?! - indul el szemben a szőkével, rákiáltva a bámészkodó járókelőkre. Pálcája készenlétben, ha a buli véletlenül beindulna, ne kelljen tétlenkedéssel töltenie drága perceit. A feszült fiatalt beéri, s vele szemben, mindenre kész, csillogó szemekkel áll meg. Haja kissé loboncos, szája széle vigyorban, nem is kérdés, hogy ezeknek a fiúknak ma este találkozniuk kellett.
- Mi idegesített fel ennyire? - kérdezi a dolgok közepébe vágva, nincs idő kertelni. Az ötletek, miképp beüljön egy pár fokkal melegebb helyre, mint maga az utca, mintha sose lett volna felejtődik el. Noel léptei felveszik a másik srác tempóját, és jókedvében még dalra is fakad. Na, nem hangosan, éppen csak dúdolgat, már csak egy fűszál hiányzik a fogai közé.
- Egyébként Ombozi vagyok, szia - nyújtja jobbját menet közben társának, hogy a bemutatkozás se maradjon el, hisz valahogy csak szólítaniuk kell egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Királylány
November 30. 17:00

Gyöngybagollyal üzent két nappal ezelőtt a Levita toronyba, hogy a mostani hétvégén szeretné elvinni Black kisasszonyt Bogolyfalvára, és a környező vidékre. A válaszra várni kétségbeejtő, és veszettül bosszantó volt, amely idő alatt a rellonos fiatal többször meggondolta magát romantikus találkozójukkal kapcsolatosan. Az akvárium óta nem találkozott Lyrával, de nem telt el úgy nap, hogy ne látta volna maga előtt azokat a csodás szemeket, melyekkel olyan kacéran, és gyomorrángatóan nézett rá ez a lány. Olyan fantasztikusan. Aztán megérkezett a bagoly, és benne a válasz, na meg a legfontosabb szó: igen. Hogy ez az igen később mivé alakul, az a mai naptól függött, és nagyon valószínű, hogy Noel emiatt nem evett a kis madár elrepülte óta jóformán semmit. Csipegetett, rendszeresen lejárt a konyhába, de sem Keiko, sem más nem volt a társasága. A manók között csendesen ücsörgött, szótlansága még önmagát is meglepte. Nem tudta mit mondhatna, hiszen még gondolatai is megszűntek létezni. Csak a szőke lepel, és a kék pillantások telepedtek lelkébe, csavarták el teljesen fejét. Többször kinevette magát nem normális üzemmódja miatt, aztán fejét vakargatva, fehér arcbőrét csapkodva igyekezett észhez téríteni magát.
S most itt áll a fő utcza első macskakövén, a délutáni sötétségben, a hideg szélben, és hóban. Hamarabb érkezik, úgysem tud mit csinálni a mai nappal, csak bánni az eszét, hogy nem délelőttre tette a találkozót. Barna vászon kabátjában didereg a hűvösben, és figyeli Bogolyfalva kora esti életét. Pillanatnyilag nem tudja, hova viszi hamarosan megérkező barátosnőjét, talán csak a cukrászdába ülnek be, talán kiviszi a határhoz, de abban biztos, hogy ez abban a szent pillanatban fog eldőlni, ahogy meglátja a levitást. Zsebében pihennek fázós kezei, és zöldjei tisztán látják ajkai között távozó leheletét. Nincs mese, itt a tél, és nem biztos, hogy ilyen időben, és ennyi fokban kint kellene mászkálniuk a határban. A cukrászda gondolata viszont vérét is azonnal lehűti, hiszen az magában rejti a randevú szócskát, és jelenlegi életében ez az, amitől a legjobban retteg. Még elmehet, még elfuthat. Mégsem teszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Királylány

A fő utcza magasan álló órájára pillant, mert úgy érzi már órák óta itt fagyoskodik egymagában, de el kell engednie ezzel kapcsolatos ideges gondolatait, hiszen még mindig nincs öt óra, csupán ő érkezett hamarabb, amit nem bán, hiszen ez így természetes. Arra nem is gondolt, mikor a gyöngybaglyot útnak eresztette, hogy Lyra talán nem is tudja a faluba vezető utat, és mi van akkor, ha éppen ezért meg sem próbál legyalogolni ide, és akkor puccsba fullad a romantikus találkozójuk terve. Idegesen nézelődik, és kusza gondolatai után kapkod, amelyek döngetik koponyáját, és neheztelnek rá, amiért nem az iskola nagy tölgyfaajtajánál várja most a levitás királylányt. Idegen falulakókat, és néhány diákot lát szembejönni, majd pár hópehely, és saját leheletén át kirajzolódik a kék kabátos szőke lány alakja, majd egyre nagyobbá, és jobban kivehetővé válik. Megérkezett. A levitás vastag sál mögé bújva mosolyog rellonos évfolyamtársára, és izgatottnak hangzó, rekedtes hangon szól hozzá.
- Téged is - feleli lágy mosollyal Noel, és szíve majd kiugrik helyéből. Izgalom, aggodalom és érzések váltogatják egymást benne, hideg kezei reszketnek zsebében. Az idő egyre hűvösebb, és mintha a szél is feltámadni készülne, de a fiú végtagjai nem ettől, mint inkább az adrenalinszintjének hirtelen megnövekedése miatt vacog.
- Pár perce - füllenti halkan, de nem számít, most hogy itt van mellette a lány, akár többet is várt volna. A rájuk szakadó lehetőség, az együttlét és az akváriumi találkozásuknak fantasztikus emléke lebénítja a rellonost, és igen erős belső akaratra van szüksége ahhoz, hogy ne csak nézze az előtte álló kedvest, hanem mondjon is valamit, ajkaival hangokat formáljon, és emellett még határozott, és magabiztos benyomást is keltsen.
- Nos, amennyiben van kedved, szívesen leviszlek a határhoz, vagy akár az erdőbe is - kezd bele kisebb monológjába, majd a lány zsebre tett kezeire néz, és valószínűnek tartja, hogy azok hasonlóan átfagytak, mint sajátjai. - De a rossz időre való tekintettel, beugorhatunk az egyik meleg üzletbe is.
Fejével az utca felé biccent, és közelebb lépve a lányhoz, karjával finoman átöleli annak vállát. Nem érzi túlságosan erősnek, talán egy kicsit váratlan fordulat, de ennél többet is szeretne tenni, így első lépésnek ez tűnik a legelfogadhatóbbnak. Lemosolyog a szőkére, és lassan elindul, vezetve Királylányt az utcán lefele, hogy meghívja őt arra, amihez éppen kedve van.
- Széles választék van hangulatos helyek kategóriában - mondja, mikor a cukrászda elé érnek, és egy pillanatra megáll előtte, hogy a díszes ablakon benézve, megjön-e a kedve Lyrának a süteményekhez, vagy menjenek még tovább, és esetleg visszafele beülnek. - Innen vettem nemrég Violettának édességeket, nagyon finomak voltak, legalábbis ízlett neki, de én is ettem egy vaníliás muffint, és nem volt rossz.
Szabad kezével az ablakra mutat, és beszéd közben jut eszébe, hogy Lyra nem is tudja ki az a Violetta, és netalántán még azt hiszi, hogy egy másik szóba jöhető lány. Gondolatára felnevet, majd egy pillanatra magához húzva apró társaságát, ismét beszélni kezd napról napra mélyülő hangján.
- Violetta az egyik barátom. Nemsokára férjhez megy, és ikergyermekeknek ad életet. Nagyon kedvelem, és pár napja meglátogattam. Akkor vittem neki a süteményeket, mert tudod, most hogy várandós, igen édesszájú lett.
Ha eddig úgy gondolta Lyra, hogy Noel csak akar valamit, amiről ő maga sem tudja mi az, akkor most megnyugodhat, hiszen a fiú alig beszél társasági életéről, érzéseiről pedig végképp nem lehet tudni semmit. Most viszont mesél, belátást enged magába, és nihili nyugodtságot áraszt.
- Mit gondolsz, van kedved sütizni, vagy menjünk tovább? Van miből választani, és ha nem fázol, körbenézhetünk az egész utcán, ha már megígértem, hogy megmutatom a vidéket.
Szavai határozottak, mégis érződik belőlük, hogy nagyon szeretné, ha ez a találkozó úgy sikerülne, ahogyan azt eltervezte. Vágyja a másik társaságát, nemcsak most, de az elkövetkezendő időkre is, és most ezért igyekszik felfedni magát, megnyílni a másiknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Királylány

A törékeny vállakat ölelni különleges érzéssel tölti el bensőjét, olyan közel van valakihez, mint ezelőtt még soha. Lyra nem húzódik el, sőt, mintha még saját oldalán érezné az övét. Bizsergető.
- Akkor az erdőt tavaszra hagyjuk - mosolyog le a szőkére, akitől kihagy a szíve, vére pedig fel, s alá futkos ereiben. Még jó, hogy a hideg miatt vastagon kellett öltöznie, és a levitás nem érzi belül dörömbölő részeit, mert ugyanez a jelenet nyári melegben, alig ruhában hamar mérsékelné határozottságát. Széles mosolya közben indulnak meg rövid útjukra, hiszen hamar megállnak a cukrászda előtt, és úgy tűnik Lyra nem is kíván továbbsétálni, inkább a meleg helyiségben töltené további idejét. Noel ezzel egyetért, bár a kétségek áttörik magukat koponyáján, és halványan beférkőznek gondolatai közé. Talán csak minél előbb végezni akar a szőke találkájukkal, és vele? Ezután soha többé nem látja, kivéve legendás lények gondozásán vagy a rettentően unalmas elméleti órákon? Keserű szájízzel néz előre, a lányt ölelő jobb keze még inkább magához húzza az apró testet. Még el sem kezdődött, de már olyan kérdésekkel foglalkozik, ami a végét hozná ennek a reményteljes kapcsolatnak. ~ Normális vagyok én? Kizárt dolog! ~ Eldobja magától az összes negatív gondolatot, és ismét a lányra figyel, aki közben egy könnyed kérdést tesz fel útjukkal kapcsolatban.
- Ha így szeretnéd - von vállat Noel, de jókedve nem apad. Szívesen menne be ő is az illatos vendéglátóba, és folytatná ott randevújukat. Kezdi érezni találkozójuk mibenlétét, és lassan eljut tudatáig, hogy ezek az összefutások hova fognak vezetni. Érdekesnek és izgalmasnak találja, nem utolsó sorban pedig vágyja is első kapcsolatát. Eddig nem érdekelte ez a téma, nem gondolkozott lányokon, szíve nem ütött félre, ha meglátott egy csinosabb példányt. Most viszont zavartan kalapál belül, és nem akar mást, csak az oldalához bújt levitás ajkain csüngni. Hát eljött ez az idő is, és beláthatatlan mit hoz magával.
- Ahogy ígértem, a legtöbb órámra bejárok - feleli hangosan nevetve, hiszen az akváriumban tett ígéretét követően tényleg bent volt minden elméleti és gyakorlati óráján, kivéve az illemtanon, hiszen arra neki nincs szüksége, és biztos nem fog bejárni rá azért, hogy öltözködési, és ápoltsági tanácsokkal lássa el valami idióta. Ugyan, kérem.
- Ismered Lettit? - kérdése egyben kijelentés is, hiszen bolondul azt hitte, hogy Violetta a faluba költözése óta elszigetelődött, és csak az ismeri, aki véletlenül összefut vele a korcsolyapályán, vagy valamelyik üzletben. Milyen batár gondolat! - Persze, hogy ismered! Hiszen levitás...
Noel ismét felnevet, ez a tény örömmel tölti el, és meg is nyugtatja egyben. Előző magyarázkodása teljességgel felesleges volt, no de nem sejthette, hogy Lyra találkozott már a várandós fiatallal. - Lementem hozzá, az illemtan óra helyett. És az nem számít.
Huncutul néz le szőkéjére, vigyora nem tágít. Érzi, hogy lassan ideje lenne bemenni elfogyasztani a süteményeket, és inni egy forró italt, mégsem lép az ajtó felé. Határozottan húzza a levitást a kivilágított hely ablaka elé, és engedi el vállait, hogy egészen szembe kerüljön vele.
- Szeretem a szeplőid - mondja hosszú, néma másodpercek után, és ujjai a lány sálja köré szegődnek. Túl közel vannak már egymáshoz ahhoz, hogy a rellonos higgadt maradjon, és elengedje a teremtett lehetőséget. Várni tud, de habozni soha. Tőle ne számítson senki udvarlásképp versekre, dalra, vagy nyálas szövegekre, tőle csupán ennyire futja. Megállapít, és az igazat mondja. Zöldjei hol a kékséget fürkészik, hol a telt ajkakat, arca hamar közel kerül a levitáséhoz. Homlokát az apró lány homlokához nyomja, és ha ő engedi, nem túl finom, kissé erőszakos csókkal indítja el az estét. Egyik keze a mézillatú hajszálakat simítja, másik Lyra derekán, hogy ha lehet, még jobban magához tudja húzni a kedvest.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Sam

A gólyalak falai között való gubbasztás és iszonytató semmittevés nem a legjobb móka a világon. Noel az ágyon ült, hátát a falnak vetve dobálta pálcáját, amikor a folyosón léptek zaja hangzott fel, amely ajtaja előtt némult el. Az elsős azonnal odapillantott, mintha házon belüli balhéra számítana, de csalódnia kellett, nem robbantotta ki senki az ajtót, csupán némi papírsercegés után egy darab cetlit csúsztatott be valaki az ajtó alatti résen. A fiú várt egy pillanatig, kíváncsi volt, hogy beszélni kezd-e, vagy talán porrá ég, de nem történt semmi izgalmas. Recsegett az ágy, míg felállt, és a firkához sétált. Érdeklődve vette fel, s hajtogatta szét. A nőies írás, a megadott idő, és az S betű vigyort csalt arcára, és már öltözött is. Fekete sapkát, és melegen bélelt vászonkabátot kapott magára, bakancsba ugrott, pálcáját biztos helyre dugta, és már ki is lépett a gólyalakból. Samantha neve garancia volt az izgalomra, amelyre azóta vágyott, hogy Kowai a csíny helyett a seprűt választotta, és beállt a sárkányok közé. Ezzel nem is volt semmi baj, természetes, hogy kisegítette csapatát, és Noel is csak biztatni tudta, hogy ha tehetsége van a repüléshez, akkor menjen és csinálja jól.
A hideg nem enyhült, az utcákon kevés ember sétált, egy ismerősbe sem botlott bele, sem a fő utczán, sem a boglyas téren. Könnyedén jutott el Bogolyfalva határához, ahol már nem volt nehéz megtalálnia a kihalt temetőt.
A fekete alak gyorsan lépegetett a kerítés mentén bámulva a különböző sírokat, és remélte, hogy Samantha nem azzal akarta jól érezni magát ma este, hogy őt meg még néhány háztársukat idehívja, ő meg pár manót ugráltatva forró fürdőt vesz a kihalt rellon házban. Ahogy közeledett a célhoz, úgy rajzolódott ki a barna, feltűnően csinos lány kávézó alakja a kapualjban.
- Szép jó estét! - köszön széles vigyorával, és nem rest végigvezetni tekintetét a lányon. Samantha kitűnő választás volna minden férfinak, ami a küllemet illeti, de bizonyára kevesen képesek elviselni csökönyös jellemét. - Mint látod, elolvastam az üzeneted. Most pedig érdekelnének a részletek, szóval ha teletöltötted magad kávéval, kérlek avass be. Miért is vagyunk itt pontosan?
Hangjából kihallatszódik az érdeklődés, mint ahogy jelen helyzetben a legtöbb ember hangjába ugyanez a kíváncsiság férkőzne bele. Nem mindennap látogatják meg diákok a temetőt, és abban biztos volt a fiatal, hogy nem titkos randevút kér tőle a negyedéves.
- Remélem hamar izgalmassá válik az este - fűzi még hozzá előző gondolataihoz a csendes szavakat, majd oldalát nekidönti a kapunak, és onnan nézi a kávézó leányzót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Királylány

- Valami soha - mosolyog feleletképpen, mert jól tudja, hogy nem lesz más ember attól, hogy végigül pár elméleti órát, és részt vesz a gyakorlatokon. A lány bizalmát akarja, és ha azt az órák látogatásával éri el, akkor bemegy rájuk, és eredményes lesz. Ijesztő lehet, hogy egyetlen szó, egyetlen fogadás elég volt ahhoz, hogy a rellonos tegyen is valamit célja érdekében, de ő ilyen típus. Ha kitűz maga elé valamit, bármit, akkor csak idő kérdése, de az az övé lesz. Legyen szó tárgyról, vagy emberi érzelmekről. Mindent elér, és ez így van rendjén.
Belefeledkezik Lyra ajkaiba, és bár nem tervezi hosszúra első csókjukat, a lány gyorsan felveszi a rellonos által diktált kemény tempót. Csukott szemei felett meglepődve szalad fel szemöldöke, majd csókjuk közben helyeslőn vigyorodik el. Az összhang kettejük között már az akváriumban ott bizsergett, de most fizikai közelségükben válik igazán valóssá. Noel a levitás fogait érzi ajkain, majd ritmusuk lelassul, s végül elválnak egymástól.
- Te kis huncut - mosolyog a fiú meglepettségében, hiszen azt gondolta kap egy apró csókot, és indulnak a sütemények világába, erre vágyat, és szenvedélyt érzett végig, arról nem is beszélve, hogy milyen szelídnek látszik a szőke, aztán meg kiderül róla, hogy egy vadállat, a szó legszebb értelmében. Az alacsony termet tereli magas társát a bejárati ajtóhoz, de Noel le sem tudja venni szemeit a lány csodás arcáról. Még, még, még. Nevetnie kellene, olyan jó a kedve, de csak szélesen mosolyog, és hitetlenkedve rázza fejét. - Te átvertél...
Olyannyira boldog attól, ami az imént történt, ami ennyire váratlanul érte, hogy legszívesebben ismét visszatolná az ablaküveghez a lányt, és követelné repetáját. Ehelyett kinyitja a szőke előtt az ajtót, ezzel lehetetlenné téve azt, hogy még többet akarjon. A cukrászda hangulata, és jellegzetes külleme nem teszi lehetővé Noel számára, hogy itt engedje ki magából oroszlán énjét, ebben a helyiségben maximum nemesi orcacsókról lehet szó.
- Fáradj be - dől háttal a kinyitott ajtónak, és végignézi, ahogyan a csinos leányzó belibben a kellemes melegségű helyiségbe. Tekintete perzselő, és van benne némi titok is, ami bizonyára döbbenetére utal. A kedves után ő is ellöki magát az ajtótól, és Lyra hátsóját vizslatva megy utána, s a neki tetsző asztalnál ő is helyet foglal.
- Sajnálom, hogy ilyen hamar bejutottunk... - vallja be a szemben ülő lánynak csendesen, nem titkolva, hogy előző jelentükre céloz. Persze jó végre nem a kinti hidegben fagyoskodni, ám Lyra közelében egyáltalán nem fázott, inkább érezte testét tűzforrónak, ajkai pedig egyenesen lángoltak, míg egyfajta feszült táncukat járták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Királylány

Nem szükséges ahhoz többször találkozni valakivel, hogy az elsöprő legyen, vagy nyomot hagyjon bennünk. Ha szikra van két ember között, akkor már az első pillantásban benne van, és vonzza egymáshoz a feleket. Azok egyre többet akarnak, mohón szomjazzák a másik szétnyíló ajkait, és mámorosan zuhannak bele az érzelmek világába. A rellonos is zuhan, életében először, de ezt sem most, sem máskor nem vallaná be senkinek. A Violettával való beszélgetésében nyílt meg legjobban, és ugyan nem bánta meg, mégsem akar többször erről a témáról nyilatkozni. Mintha az akváriumban ébredt volna fel tizennégy évnyi álmából, s mintha ma még a levegőnek is illata lenne. Hogy méz-e ez az illat, vagy egyszerűen a hideg szél nyitja ki a fiú érzékeit, nem lehet tudni. Lyra jelenléte fontos, és ettől a pillanattól fogva senkinek nem jelenthet ennyit, mint amennyit az elsőéves fiatalnak jelent. Mostantól ez a teremtés az övé, és ha kell, foggal védi meg jussát. A cukrászda elegáns környezet randevújuknak, ami nyugtatja heves gondolatait, és némileg udvariasabb modorra készteti a fiút. Kint ugyan nem felelt Királylány kérdésére, itt bent a melegben viszont, a csendes, szelíd helyiségben, asztalnyi távolságra a csodás ajkaktól könnyedebben tud társalogni.
- Azt gondoltam rólad, hogy igazán visszafogott vagy - feleli őszintén, s nem túl hangosan, éppen hogy csak Lyra meghallja. Ez másokra nem tartozik. Egy pillanatra felemelkedik székéből, hogy kabátját levegye, és az ülőhely támlájára igazítsa, majd visszahuppan, és az asztal fölé hajolva fűzi tovább szavait. - Tehát nem számítottam első körben ilyen... hogy is fejezzem ki magam... ilyen mértékű szenvedélyre tőled.
Nehéz neki ilyen nyíltságban szenvedélyről, csókról, és vágyról beszélnie, mégis megteszi, hiszen fordított esetben ő is elvárná a teljes őszinteséget. Tekintete a lányét keresi, egyenesen a kék lélektükrökhöz beszél. Éreztetni akarja Lyrával, hogy nem a csókja kell elsősorban, vagy hófehér teste. Ő kell, a szavai, gondolatai, az életről alkotott véleménye, a belőle áradó finomság.
Királylány halk szavakkal fejezi ki egyetértését abban, hogy még nyugodt szívvel időzhettek volna el odakint a hidegben egymás forróságában melegedve fel. Noel vágyakozva szívja be alsó ajkait, majd ő is a kínálatot hirdető lapok fele nyúl, és magához vesz egy példányt belőlük.
- Hm, szerintem mindenképpen igyunk egy forró csokit - mondja mormogva, miközben ujjai ritmikusan kopogtatják az asztalon pihenő terítőt. - Én azt mondom kóstold meg a csodacsokis muffint, annyira édes, hogy a csoki már-már csípi a nyelved. Isteni.
Ezeket a szavakat már ismét a lányra pillantva mondja, s a Lettinél evett muffinra gondol. A nyáltermelése azonnal megindul édes emlékei hatására, aztán tovább lapozgat az étlapban.
- Ismered a csokibékát gondolom - teszi fel álcázott kérdését, s mielőtt Lyra válaszolhatna, tovább beszél. - Itt lehet kapni mindenféle ízben. Vanília, puncs, kelbimbó, ananász, hányás, fahéj, tüzes, és még sorolhatnám. A bátorságodra van bízva a kóstolás, én már többet kipróbáltam, és merem állítani, hogy némelyiket nem érdemes megízlelni...
Míg a lány gondolkodik, egy kedves kiszolgálólány felé int, hogy ha tud, fáradjon oda hozzájuk, és vegye fel első randevújuk rendelését. Aztán a levitásra mosolyog, és elteszi saját étlapját, hiszen már tudja mit akar, és annak egy része már ott is ül vele szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Királylány

Talán a hely hangulata, vagy a levitás varázsa, de valami volt a levegőben ezekben a pillanatokban. Ha tehetné kérdőre vonná a bizsergést, amely minden szót, pillantást, és mozdulatot átsző, és nyughatatlanságot kelt ébredező szívében. A figyelem, amit tőle kap Lyra, igazán ritka, s talán nem tudja, de amit csak kiejt, az mind mélyen elraktározódik a megfelelő helyen. Emlékekben, érzelmekben, még a viselkedésében is.
- Elgondolkodtató megállapítás - feleli megnedvesítve ajkait, majd elvigyorodik, és úgy folytatja. - Nem szeretnék számolni semmivel. Én nem kertelek, mert nem az én stílusom. Nem vagyok tervezgető típus, aki adott nap tudja az egész jövő hetét, de még a jövő karácsonyát is. Azt akarom, hogy ami - feltehetőleg - kialakul közöttünk, az spontán legyen, dinamikus, és mindig újat hozzon. Olyan legyen, mintha az egész élet egyetlen kósza pillanat volna. Csókolni, s érezni akarlak, beszélgetni, szelíden bujdosni az erdőben, majd veszélyt keresni a kísértetházban. Érezni akarom, hogy élek.
Szavai közben arcvonásai meg sem rezdülnek, kemény arcéllel, merev tartással osztja meg őszinte gondolatait a szemben ülő vélalánnyal. Nem szeretne félrevezető, alantas és hazug képében tetszelegni, s ez a pillanat tökéletesnek bizonyul ahhoz, hogy nyíltan felvállalja elképzeléseit.
- Tetszel nekem, szeretném hogy a magaménak tudjalak, és ha kellesz, akkor ott légy - mondja csak úgy mellékesen, aztán az étlap felé fordul. Nem tudja, hogy szerelmes-e, csupán az világos egyelőre, hogy érez. Iszonytató, bűnös gondolatokkal kapcsolja össze Lyra jelenségét, és mióta találkoztak minden napja köd. A levitás úgy tűnik hasonlóan zavaros helyzetben találta magát, lopott pillantásai, elveszett mondanivalója legalábbis erre utalnak.
- Tökéletes választás - összegzi egy halvány mosollyal Királylány leadott rendelését, majd ő is a pincérlány felé fordul, és egyszerű eleganciával szólal meg. - Egy csodacsokis muffint, és egy tűzről pattant forró csokoládét kérek. Köszönöm.
A pincérlány a fiatal párosra mosolyog, megköszöni rendelésüket, majd elsiet a pult mögé, hogy minél hamarabb kiszolgálhassa őket. Noel fél szemével követi a lányt, majd körbepillant a helyiségben, hogy meggyőződhessen arról: kettesben vannak. Sem ismerős, sem tanár nincs a színen. Remek.
A lány hirtelen kérdésein mi tagadás, meglepődik. Lassan hátradől székén, és félrebillentett fejjel nézi a szaporán járó vastag ajkakat.
- Ccsss... sok a kérdés.
Főleg azért, mert ő szerette volna mindezeket feltenni szőke partnerének, mivel a nevén kívül semmit nem tud róla, és bár ez a levitás szemszögéből is hasonlóan van, utolsó kérdéséből kiderül, hogy sokkal jobban ismeri a fiút, mint azt a rellonos mindeddig gondolta volna.
- Székesfehérváron születtem, ott is élünk idilli nagycsaládként, mivel hogy négyen vagyunk testvérek. Isten poénja az akart lenni, hogy három lány testvérem van, apám szerint kész csoda, hogy egyáltalán született egy fia is.
Kínosan ügyel rá, hogy csak annyit mondjon, amennyit tényleg kérdezett tőle Lyra, hiszen a plusz információk akár unalmat is kelthetnek a másikban. Bár nem tart attól, hogy társasága unatkozna, jobb nem kioltani a kíváncsiság lámpását.
- Engem most te érdekelsz, ez nem is kérdés - nézi a kék szemeket, és éppen arra gondol, hogy ideje újra egymásba bonyolódni, amikor az előzőleg eltűnt pincérlány visszatér a gőzölgő italokkal, és illatos muffinokkal. Kedvesen szolgálja ki a korabeli fiatalokat, először a levitás, majd a rellonos elé teszi le a tányérokat, bögréket, s evőeszközöket.
- És veled mi a helyzet? Szülők, testvérek? Előző, eltitkolt szerelmek? - kérdezi jókedvűen, míg felveszi a bögréjét, és megszimatolja a forró gőzt. Az illatra lehunyja szemét, fantasztikus élmény, nagyon szereti az illatokat. Az élet sója-borsa lehet egy jól eltalált illat.
- Kedves egészségedre, jó étvágyat!
Kinyitja zöldes szemeit, és Lyrára vigyorogva emeli meg muffinját. Az íze valami mennyei, még mintha jobb lenne annál is, amit Lettinél evett. Kíváncsian tekintget a szőkeség felé, hiszen még nem tudja az ízlését, nem tud róla semmit... mégis, nagyon izgalmasnak ígérkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Sam

Mintha kicsikét lassan forognának agykerekei rellonos háztársnőjének, úgy ül a kapualjban, és bámul maga elé. Noel felvonja szemöldökét, majd a lányt nézi, hátha az képes az értelmes beszéd művészetére, ám egy rövid köszönésen kívül semmi jel nem utal arra, hogy Samantha megőrizte volna ép elméjét. ~ Talán azért írt üzenetet, vagy írta valaki más..., mert megőrült? Valaki elvizesítette az agyát? ~ A beálló csendben éppen van ideje ilyen s hasonló gondolatokra, aztán a következő pillanatban már ő is ül, és a negyedéves leányzó a nagybetűs valakiről beszél, aki elragadta tőle a kabátját.
- A kabátod miatt vagyok itt? - kérdezi megütközve, Sam felé fordulva, már-már belemászva arcába, s ezzel együtt intim szférájába is. - Ne szórakozz velem Sam, nem úgy ismerlek, aki a kabátja miatt a temetőhöz hívja a fél rellont, már megbocsáss.
Hátraveti fejét a kapu rácsának, és nevetni kezd kínjában. A hidegben látványosan füstlik a lehelete, így visszafordítja fejét a dupla pulóveres lányra, és saját kabátjára mutatva kérdő pillantást vet rá. Ha akarja elfogadja azt, ha nem, akkor nem.
Néma, várakozással teli percek után végre egy alak körvonalazódni kezd a temetőhöz vezető úton, mire a Noel mellett fagyoskodó rellonos felvázolja a tervet. Nem sok lehetőséget ad döntésre, gyors szavai után fel is áll, és a jövevény elé ugrik, akiből nem sok látszik, csak hogy egy vékony fiú, akit az elsőéves nem ismer, de azt sem tudja elképzelni róla, hogy női kabátokat lop.
- Istenem... - morogja a fiú, majd feláll, előveszi pálcáját, és a lefegyverzett fiú felé sétál. Az kétségbeesett, nem biztos, hogy érti miért van itt, és miét történik az, ami. - Petrificus Totalus!
A sóbálványként eldőlő fiú mellé lép, fejét félrebiccenti, majd Samantához fordul, és széles vigyora mellé jelentőségteljes kérdő pillantása társul. Nem mond semmit, mert ebben a helyzetben fölöslegesnek találja a szavakat, de legszívesebben leülne a szerencsétlen mellé, leültetné Samanthát is, majd egy meleg citromos tea társaságában meghallgatná az egész történetet. Hogy hogyan tovább? Az jó kérdés. Halálra átkozzák a rettegő fiút, vagy csak kényük-kedvük szerint megkínozzák a lába kelt kabát miatt, az a lányon múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Axel

Az ideges fiatal mellett ő is hamar feszültté válik, bár még nem tudja, hogy mi történt a szőkével, hogy mi a baj, rá mégis ilyen hatással vannak az emberek. Vannak helyzetek, amikor olyan hamar a másikra hangolódik, hogy amint ránéz az illetőre, észrevétlenül ugyan, de ő is arra a hangulati, érzelmi szintre billen, amelyikben a társaság is van, jelen helyzetben éppen a rellonos háztárs. Axel az orra alá dug egy cetlit, amolyan 'nesze tessék, ez a problémám' stílusban, amit az elmondottak, és a látottak alapján szó nélkül megért.
- Ez egy barom, aki most veszettül jól érzi magát - jelenti ki a fiú szemébe nézve, aztán elindul ő is, egyszerre lépve a szőkével. - De ne aggódj, éppen erre találták ki a bosszút.
Elmosolyodik, csak úgy maga elé, és a közeledő vihart jelző borús égre pillant. Sietniük kell, ha még egyben szeretnének rálelni az értékes Amatira, ami nem kevesebbet, mint Axel életét jelenti. Ezt egyetlen pillantásból meg lehet állapítani, elég ránézni a fiúra, és az ember tudja, hogy valami nagyon fontos dologról van szó.
- Örülök a találkozásnak, Axel - mondja a bemutatkozásra, és a furcsa név alapján egy pillanatra habozik, hogy kérdezzen-e származásáról, aztán letesz róla. Nem hiszi, hogy a fiú a lenyúlt hegedűjének keresése közben legszívesebben arról diskurálna, hogy milyen fenséges külföldi tájakon született, és élt idáig. Pedig különleges hangzású neve van, ami nagyon messziről jött embert sejtet. Noel gondolatai között keresve sem talál olyan témát, amiről ebben a feszült helyzetben beszélgetni lehetne, azt meg hogy társalogni vágyik háztársával még furcsábbnak érzi, hiszen ő általában tökéletesen élvezi, és vágyja a csendet. Aztán ráébred arra, hogy a kastélyban eddig leginkább csak lányokkal hozta össze a jó sors, és ami Axelt illeti, most igazi kincs az első éves szemében. Kár, hogy épp hegedűt kell keresniük.
- Öhm... - feleli nagy nehezen a fiú kérdésére, aztán bólint egyet. - Naná, hogy segítek, ne viccelj. Ott hasznos az ember, ahol tud.
A Fő utcza végén megállnak, és Noel gyorsan végigpörgeti fejében a Boglyas tér képét. Vannak ott lakóházak, szökőkút, boltok, egyszóval a hegedű bárhol lehet. Csak remélni lehet, hogy aki eldugta, az egyúttal nem tette tönkre is, és nem dobta bele a szökőkút vizébe.
- Szerintem nem hagyta a téren - csóválja meg fejét, aztán Axelre emeli tekintetét. - Biztos megint valami ócska cetlit, vagy egy vonót fogunk találni, de nem hiszem hogy csak úgy ott hagyta. Nem lehet ennyire felelőtlen.
Ezzel a tolvajt is védeni próbálja, és tényleg úgy gondolja, hogy ha valakinek van annyi esze, hogy lenyúljon egy százéves darabot, akkor arra is lesz, hogy óvatosan bánjon vele. Ez egy lecke Axelnek címezve, amibe belebonyolódott Noel is.
- Gyere, nézzünk körbe a téren, aztán meglátjuk hova lyukadunk...
Továbbindul azzal a meggyőződéssel, hogy a Boglyas téren egy újabb nyom következik. A hideg, és a szürke ég egyre inkább sürgeti a párost, arra ösztökéli őket, hogy lépteik gyorsak, eszük, mint a penge legyen. az elsőéves beszívja alsó ajkát, aztán felfújja két orcáját, így úgy néz ki, mint egy jóllakott kis egér, de ilyen ő, ha ideges, és ha nem szeretne kifutni az időből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Királylány

A kis asztal körül ülő pár hirtelen komoly hangulatot varázsol az elegáns cukrászda falai közé. A fiú szavai mintha titkon megrémisztenék a lányt, annak válasza pedig titkon megrémiszti a fiút. Mások a nézetek, mások a célok. Eltérő közöttük minden, csak az érzések ugyanazok. A rellonos a szék támlájának dőlve hallgatja randevúpartnerét, és nem tehet ellene, elönti a bágyadtság, a szomorúság, és a csalódottság érzete. Tudja, hogy a szemben ülő lány nem olyan, mint ő, tudja, hogy ritkán alkot szerelmi párost egymással levitás és rellonos, ő mégis ezt akarja. Megvakarja halántékát, aztán elhagyja hátával a széktámlát, és az asztal lapjára könyököl.
- Lyra, én nem adhatok neked olyan biztonságérzetet, amire a szavaidból kiderül, hogy vágysz - rázza meg nemlegesen fejét, és mellé nagyot sóhajt. - Nem tudom, hogy meddig fog tartani. Amit előzőleg elmondtam, az magába foglal annyi biztonságot, amennyi talán ki tud elégíteni téged egy darabig, de hogy később többre fogsz vágyni, abban biztos vagyok. Én megyek előre, hol egyedül, hol valaki mással. Lételemem a tűz. Nem tudom megígérni neked, hogy mindig ott leszek, ha szükséged lesz rám, csak azt, hogy igyekszem megadni a lelkednek azt a megnyugvást, amivel elindulhatunk a közös úton.
Nyugodt hangon beszél, de valahol mélyen érzi, hogy talán hiba ennyire más emberek közös próbája. Azt mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, és bár szeretne ebben őszintén hinni, most lendületét veszti, és elkeseredetten hanyatlik vissza a támlára.
- Nem tudom mi legyen. Ha megfogod a kezem, az a végén úgyis fájdalomba fog torkollni - sóhajt, és pillant fel a levitás Királylányra. - De azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar itt fogunk tartani. Nem akarlak elengedni, hiszen még el sem kezdődött...
Amilyen boldog és lelkes volt egész nap, és amikor meglátta Lyrát, és amikor megcsókolta, az az izgalom most tompa fájdalommá változik. Nem vallja be, és csak kevés látszik merev arcizmain. A pincérlány megérkezik, kedvesen mosolyog, ő pedig elmond egy keveset családjáról, visszakérdez, és hallgatja a levitás évfolyamtárs szavait.
- Sárán kívül viheted a másik kettőt - mosolyodik el nagy nehezen, a testvérei közül csak egy áll szívéhez közel, Nelli és Boróka valahol a szívéhez vezető úton lemaradtak. - Mit dolgozik édesapád, hogy lehetőséget kaptál ennyit utazni?
Furcsa érzelmek kavarognak benne, nem tud felhőtlen örömmel ülni, és csevegni egymásról úgy, hogy közben ki tudja látják-e még a másikat, ha a fiú elköszön a levitánál. Veszedelmes gondolatai hálóján át szűrődik be a szőke kedves hangja, aki valamilyen Antaresről beszél, méghozzá igen boldogan. Noel csak nézi a lányt, elmerül a kék szemekben, majd elneveti magát, amikor kiderül, hogy a férfinév csupán egy varázslényt rejt maga mögött.
- Aranyos vagy, köszönöm - nevet, és ő is tovább eszi még kellően meleg süteményét. - Remélem ízlik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nyilvánvalóvá válik, hogy már nem a mézes latte, és a forró csokoládéval töltött muffinokon van a hangsúly, és bár lehet, hogy sosem volt rajtuk, éppen csak jól jött valami, ami mellett beszélgethetnek, és kiteríthetik kártyáikat egymás előtt. Noel vesztesként ül az asztalnál, egészen kudarcként éli meg a mai estét, és nem tudja hogyan folytathatnák ezt így tovább. Talán ő az, akivel nehezebb, és ő az, aki nem tudja elképzelni magát egy normális mederben folyó kapcsolatban. A lány valószínűleg nem ilyen udvarlót képzelt el magának kislány korában, ha a rellonost egyáltalán nevezhetjük annak. Halvány sóhajt enged meg magának csupán, majd tekintetét Lyrára emeli.
- Nincs miről beszélni a továbbiakban, ha te is és én is ugyanazt akarjuk - mondja csöndesen. - Nem tudom hány szerelmi szál indult így a történelemben, mint a miénk, de azt gondolom, hogy ezért tényleg érdemes élni.
Nem hajlandó folytatni ezt a fajta tényfeltáró beszélgetésüket, hiszen teljességgel értelmetlennek és feleslegesnek érzi. Ő már elmondta mit akar, és úgy tűnik Lyra előző gondolataiból, hogy ő is a kapcsolat mellett áll, és ilyen körülmények között, tudván azt, hogy nem tud semmi biztosat is szeretné magát kipróbálni Noel mellett. Nem a legszebb szavak ezek, de valószínűleg egy ilyen helyzetben mindenki más is így felelne.
- Húzzunk innen - csapja tenyereit a asztal lapjára, és ezzel a lendülettel áll fel helyéről. Előszedi erszényét, és a kelleténél jóval több aranyat dob az asztalra, hogy aztán visszategye az összehúzott tarsolyt a kabátja zsebébe. Felkapja kabátját, és segít a szőkének is, ha neki szüksége van arra, majd rávigyorog újdonsült barátnőjére, és annak vállára téve kezét, kivezeti a cukrászdából.
- Menjünk vissza a kastélyba, ott elidőzhetünk, míg visszakísérlek a levitához.
Gyors a tempó, de nincs mese, ez ő, és ez most ízelítő abból, amire a szőke számíthat, ha tényleg Noellel szeretné tölteni ideje egy részét. Elképzelhetetlen, hogy a fiú ezen életszakaszában megálljon, és szakítva az adrenalinnövelő életvitelével a könyvtárban üljön, vagy a klubhelyiségben melegedve, bámulja a kandallóban pattogó tüzet. A cukrászda előtt még megáll egy pillanatra, és szembefordul Lyrával, hogy megigazgassa rajta kabátját, és sálját.
- Köszönöm, hogy akarsz engem - mondja a kék szemekbe, egészen engedve sajátjaiból áradni az őszinteséget, és az egyfajta kudarcérzet jelenlétét. Percekkel ezelőtt még azt hitte, hogy ha most hazakíséri a lányt, akkor a következő hetekben az igazi kínos találkozások fogják jellemezni kapcsolatukat, amelyeket kötelező óráikon muszáj megejteniük.
- A biztonságot nemcsak afféleképpen adhatom meg neked, hogy egész nap fogom a kezed - suttogja átölelve a szőkét, magához húzva törékeny testét, érintve bársonyos, mézillatú haját. - Majd meglátod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

A faliújságra kitűzött kis cetlit nem tudja hányan látták, és azt sem, hogy kik azok akik azt az ócska macskakaparást komolyan vették, de ő azóta ezt a napot várja, és csak remélni meri, hogy lesz egy kis felfordulás a rengeteg színes puffskein-golyó miatt. Először úgy volt, hogy az erdőben szedik össze az eltévedt varázslényeket, de Noel egyik faluban tett kirándulása alatt találkozott egy rozsdás cégérrel, amelynek Sándor bácsi varázslény szaküzletét volt feladata hirdetni. A rellonos eztán nem is gondolkodott sokáig, az erdőben bóklászás ötletét hamar a falu meglátogatására cserélte. Az nem is okoz túl nagy feltűnést, és valószínűleg olyan lényekbe sem bukkannak, akik egyenesen az igazgatóhoz viszik őket, vagy ha nincs túl nagy szerencséjük, akkor a másvilágon találják magukat. Kowainak hagyott egy cetlit az éppen üres szobájában, amire csak annyit írt, hogy 10 órakor legyen a megadott címen, azaz a bolt előtt, és lehetőleg ne késsen, mert még sok a dolguk.
A fiú már jóval a megadott időpont előtt a helyszínre érkezik, és fekete bőrkabátjában fel, s alá járkál az üzlet ajtaja előtt. Az idevezető úton nem találkozott ismerősökkel, az utcák kihaltan fogadták a fiú hangos lépteit. Talán a túl hideg, talán a vasárnap miatt, de csak egy-egy anyuka szaladgált kosárral a kezében, és annyi gonddal a fejében, hogy valószínűleg nekik fel sem tűnt a fiatalember jelenléte. Noel tíz óra előtt végül egyedül lép be a varázslényektől hangos és büdös boltba, és még az első mozdulata előtt vágja bele fejét valami keménybe.
- Azt a rohadt! - kiált fel, és fájó orrába kapaszkodik. Felnézve egy tündérmanók lakta kalickát lát, amelyben igen dühösen szálldosnak jobbra-balra a manók. - Jó napot...
Kikerüli a ricsajozó lényeket, hogy aztán következő léptével a jobb lábfejével rúgjon bele egy kneazle ketrecbe.
- Aú, aú, aú - mormogja jobbját rázva, majd arrébb biceg, és a különböző bestiák között az idős úr felé 'siet'. ~ Lehet, hogy az erdő nem tartogatott volna ilyen veszélyeket, mint ez az üzlet... ~
A pulthoz dugig telerakott ketrecek és hordók közötti vékonyka folyosón át vezet az út, és a fiú lezsibbadt orra miatt csak homályosan látja a különböző állatokat. A puffskeineket keresi, de sem ketrecben, sem terráriumban, de még csak kalickában sem látja őket.
- Uram - hajol közelebb az eladóhoz, hogy a keresett állatállományról érdeklődjön. - Tart ön puffskeineket?
Sándor bácsi az egyik hordóhoz kíséri a fiatalt, és felemelve annak tetejét, több tucatnyi színes, bolyhos lény kezd egyszerre csipogni, dalolni, örvendezni.
- Jó, jó, tegye vissza a tetejét, kérem - néz el másfele a rellonos, és máris elönti a néma undor ettől a sok vacak és teljességgel hasztalan bestiától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Kowai
DECEMBER 15.
A mi napunk

A puffskeines hordóra visszakerül a fedél, azzal rejtve el a csipogó bagázs hangját, és rettenetes kinézetüket. Sándor bácsi egy kedves mosollyal udvariasan hagyja magára a fiút, visszatérvén az eladópult mögé, hogy papírmunkáit csendesen folytathassa. A rellonos az állát vakargatja, s úgy jár-kel a tömött sorok között, várja, hogy Kowai megérkezzen, és vihessék végre a zsákmányt a kastély folyosóira.
Háztársnője köszönés nélkül vágtat be a varázslény kiskereskedésbe, és kabátjánál fogva kezdi rángatni a karját.
- Hé, máskor vigyázz az öltözékemre.
Válasza közben megsimítja kabátja ujját, ahol az agresszív lány előzőleg hozzáért az anyaghoz, majd vigyorogva néz a sötét szemekbe.
- Nincs mitől tartanod. Kiss Gábor vagyok, másodéves navinés diák, aki mikulásbulit szervez a nyugati szárnyon a barátnőjével, Garai Izabellával és minden kedves háztársukat szeretnék meglepni valami eszméletlen cukival, és mi lehetne édesebb, kedvesebb egy hordónyi puffskeinnél, hm, drágám?
Zöldes tekintete csak úgy csillog, ahogy bemutatkozik kitalált személyiségével Kowainak, és jelzi a lány új nevét is. Az bizonyára meglepődik majd, de a fiú biztos abban, hogy érteni fogja a játékot. Tekintetét lassan visszavezeti a kiszemelt hordóra, és a papírokkal csörgő idős férfira.
- Nem fogunk az erdőben csatangolni csak azért, hogy ezt az apró csínyt rákenhessük arra a szánalmas, szivárványeregető népségre - mondja egészen közel hajolva a fekete hajhoz, hogy csak a lány hallja szavait, a boltvezető ne. Oktató monológja után a fekete szemektől várja a reakciót, de az sem érdekli ha ez nem tetszik Kowainak, akkor is így fognak tenni, mert már nincs idő az erdőre.
- Hidd el, jobb lesz nem megsérülnünk az erdőben ezért a balhéért, lesz majd ennél nagyobb durranás is, amiért érdemes lehet nyilazó kentaurokkal és egyéb veszélyes dögökkel találkoznunk.
Ezzel lezártnak tekinti a vitát, és a lány vállára teszi kezét, pont mint ahogy Lyrát is húzta magához randevújuk estéjén.
- Gyere, drágám, csináljuk jól ezt a munkát - suttogja, és Sándor bácsihoz veszi az irányt remélhetőleg a lánnyal az oldalán.
Játék az élet, és játszani néha vétek, de a kiszállás oly nehéz, oly távoli, oly bizarr. Noel hangosan fordul a pult mögött állóhoz, s közben a lány vállán pihenő keze a hosszú, fekete hajjal bíbelődik.
- Uram, végre megérkezett a kedvesem, akire vártunk - néz le a lányra, s úgy kezd bele magabiztosan spontán érkező ötletébe. - Izabellával arra gondoltunk, hogy elvinnénk a hordó egész tartalmát, és igazi cuki bulit csapnánk a kis navinésekkel. Esetleg némi árengedményt kaphatnánk a nagy tétel vásárlása miatt?
Széles mosolyt villant az öregemberre, aki egyelőre úgy tűnik mindent bevesz, és elhisz, és még az akció kapcsán sem hoz fel ellenvetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Kowai
DECEMBER 15.
A mi napunk

Piperkőc igen, szeret odafigyelni kinézetére, ruházatára, szeret igényes lenni, és ebbe sajnos nem fér bele, hogy rángassák nem épp olcsó ruháit. A lány miután kénytelen végighallgatni társát, tágra nyílnak fekete szemei, és újfent rángatni kezdi álbarátja karjait.
- Befejezted? - kérdezi Noel tőle még mindig nyugodt hangnemben, majd ismét megigazgatja magán ruházatát. - Nem feltűnő az arcod, söpörd oda a hajad, aztán ne nyafogjál, mert tényleg úgy látszol, hogy egy bolond unikornis vagy csupán, nem pedig párszaszájú nőstény az alagsorból. Légy szíves tarts ki még egy kicsit, aztán már itt sem vagyunk.
Nem lesz feszült a lány harcias viselkedését látván, és érzékelvén, ugyanolyan nyugodt marad, mint percekkel ezelőtt volt, azzal a különbséggel, hogy mostanra pontosan tudja, Kowai társa lesz a játékban, nem pedig hátráltatója. A boltvezető felé tartva a lány belecsíp a vállára nehezedő ujjak egyikébe, amitől Noel felszisszen egy pillanatra, majd fájdalmas vigyorral néz a férfira, mire az kérdőn felvonja szemöldökét.
- Nehéz a nőkkel, de gondolom maga is tudja miről beszélek - magyarázkodik, és hüvelykujját rátapasztja a megcsípett másikra. - Amúgy egy imádnivaló kis angyal, csak most ideges a bulink miatt. Ugye, szívem?
Viselkedj! mosollyal pillant le a most édesen mosolygó háztársnőre, aki ezzel az arcával egészen másképp mutat. Noel tekintete ottragad Kowai mosolyán, nem látta még soha így tenni, úgyhogy most ez őt is megmosolyogtatja. A minden tekintetben kedvest játszó rellonos leányzó belekezd saját piszkos játszmájába is, ami egyértelmű, hogy Noelnek szánt büntetés, amiért az így oldotta meg a navinéseknek szánt balhé kezdeti szakaszát.
- Jaj, Izi, milyen igazad van! - villan a szeme a lányra, majd Sándor úrhoz fordul, és bólint a plusz két hordónyi jószágra. - Uram, ha a három hordónyi puffskein kiteszi a száz darabot, akkor itt hagyok magának 6 aranyat, és még pár sarlót, gondolom ebben az összegben korrekt módon egyezhetünk meg. Ebbe még az eleségük is jócskán belefér...
A férfin tartja tekintetét amíg az rá nem bólint a szívélyes ajánlatra, s amíg hátra megy a bolt raktár részébe, addig Kowai fülébe suttog, kissé csípősen.
- Normális vagy te?! - kérdezi dühösen, az asztal lapjára támaszkodva. - Nekem van pénzem, tudhatnád, hogy az nem probléma, de mégis, minek ennyi dög? Ez... ez...
Sándor bácsi visszatér hozzájuk, mire Noel felegyenesedik, és ismét magához vonja fekete szövetségesét.
- Olyan szép ez a lány, lehetetlen nem ölelgetni - mondja vidáman az úrnak, s erszényét elővéve kifizeti a megígért összeget. - Köszönjük a Navine nevében is a segítőkész kiszolgálást, további szép napot kívánunk!
Egy utolsó vigyor kíséretében ereszti szabadon Kowai vállát, majd lehajol az egyik hordóhoz, és előkapva tértágító bűbájjal ellátott apró, zsebében is elférő táskáját pakolni kezdi a boldogan csipogó bestiákat.
- Segítenél, kedvesem? - néz fel tettetett lelkesedéssel a keresztes arcú lányra, aztán tovább tuszkolja táskájába a színes szőrgombócokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Parancs kisasszony

Az, hogy ki mennyit tud, és az mennyire kielégítő számára, nem mindenhonnan nézve van egészen úgy, ahogy azt Samantha kedves látja. Abból a szemszögből, amiből példának okáért éppen ő tekint ki, bizonyára még túl sok is, amit a fiú tud, de ugyanez fordítva nem igen mondható el. Noel értetlenül, és egyre feszültebben ráncolja homlokát, kezeivel pedig maga mellett hadonászik a levegőben. Még az sem enyhíti meg, hogy látja a lányon az igyekezetet, és azt a tipikus érdektelenséget is, ami néhány emberből árad. Neki aztán mindegy, hogy mennyire beszélnek bele az arcába, vagy éppen mérföldekről ordítanak, csak jusson el az adott információ, és mehetünk is tovább. A fiú kinyög egy "ehh" hangot miután a rellonos kisasszony parancsba adja kívánságait, majd pedig még bólint is egyet az előbb felajánlott kabátra, hogy aztán kezét is kinyújtsa érte. A fiú fájdalmas, megkínzott vigyorral, és nevető fejcsóválással húzza le a ruhadarab cipzárját, majd lassan leengedi az anyagot válláról, végigvezeti hátán, és átadja a barnának.
- Nagy játékos vagy te - jegyzi meg jókedvűen, és minden eddigi feszültsége elszáll azzal a pillanattal, ahogy előmelegített kabátja felkerül a lányra, ezzel védve meg őt az esetleges hidegrázással megkomponált láztól, fájdalmas torokfájástól, és tüdejét kiköptető köhögéstől. A mai jó cselekedetét kipipálhatja, s miután megátkozza az érkező fiút, máris kettőnél tart ez a szám. Már ha jó oldalról közelítjük meg a kérdést. A rellonos lány ezután sem hagy fel parancsolgató hozzáállásával, a lefegyverzett, és mozdulatlanságra ítélt fiú felett állva csak annyit kíván mondani, hogy szövetségese kapja fel a földön fekvő testet, és cipelje a manökenként lépdelő negyedéves után. Hab a tortán, hogy meg sem várja a fiúkat, előre megy, majd pár sírkő közül kiált vissza, hogy mégis miért váratják kisasszonyi mivoltját, azonnal teremjenek ott, és azonnal, és azonnal...
Noel félrehúzza száját, majd leguggol a szerencsétlen mellé, és pálcájával megbökdösi annak mellkasát.
- Sanyarú sorssal nézel szembe most, drága barátom, de legalább máskor nem lopsz női kabátokat.
Nem biztos abban, hogy ez az egyáltalán nem rellonos kinézetű fiatal srác éppen Samantha lányszínű kabátját nézte volna ki magának a karácsonyi bálra, vagy a faluba kiruccanni benne, de immáron kiderült, hogy nem is a kabát érdekes annyira, hogy valaki szemet vessen rá, sokkal inkább ami zsebében lapul. Ő ismer valakit, aki kiváló tolvaj, és pontosan tudja képességeit, de egyelőre nem hozza fel a lehetőségét annak, hogy esetleg Kowai volna a tettes. Lendületesen ülteti fel, majd veszi a nyakába a fekvő fiút, úgy hogy annak a feje hátánál lóg, míg mozdulatlan lábai mellkasát verdesik. Nem sieti el lépteit, a temetőhöz vezető utcára még visszapillant a temető kapujából. Elvigyorodik, és fütyörészve viszi Samantha után az ismeretlent, aki még egyet kiált, csak hogy az összes holtnak világos legyen ittlétük.
- Ordíts még, szerintem még nem tudja a fél falu, hogy itt vagyunk! - szakítja félbe vidám füttydalát, majd megcsóválja fejét, és megcsapkodja túszuk lábait. - Te érted a nőket, kis haver?
Költői kérdése a szólásra képtelen félnek szól, akit végül sikerül odacipelnie Samanthához, és a kinézett sírkőhöz.
- Örülök, hogy könnyed léptekkel, a hátadon senkit sem cűgölve ilyen hamar találtál szimpatikus sírhelyet - mondja Samra villantva vigyorát, aztán egy laza mozdulattal vágja le a szerencsétlent a kőre, és azzal a lendülettel le is hajol, hogy pálcája végére fényt varázsolva elolvassa a sírkőre írtakat.
- 500 éves ez a sír. Biztos izgalmas lehet amit benne találhatnánk...
Ezt csak úgy magának mondja, hiszen biztos benne, hogy háztársnőjét nem igazán hozzák lázba a sírok, és a bennük alvó lelkek.
- Na és most? Hogyan tovább, úrnőnk? - cinikus hangon kérdezi, miközben visszaegyenesedik álló helyzetébe, de vigyorát nem lehet elmosni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kati
~ szilveszter este

Hogy szilveszter estére nincs programja, azt csak saját magának köszönheti, hiszen akadt volna társaság, és helyszín is, ahová csapódhatott volna, mégsem bólintott rá egyik felvetésre sem. Az első szakítása után érthető módon csupán önmagára vágyik, és annyi vajsörre, amennyit csak letud önteni kiszáradt torkán. A szobájában készül el, ünnepi öltözetbe bújik, s bár nem így tervezte, a spontaneitás a mai este is győz, és öltönybe bújik. Szereti a szilvesztert, és ha most üresnek is érzi magát, legalább szabad, a szó legnemesebb, legszebb értelmében. Azt tesz amit csak szeretne, és immáron ismét önmaga lehet. Senkihez sem kell igazodnia ezentúl, és abban is biztos, hogy ha még egyszer ráveszi a lélek, és lánnyal kezd, azt nem engedi járásba fajulni. Találkozzanak, élvezzék egymást, de semmi több. Nem kellenek megértő szavak, kíváncsiskodó kérdések meg még olyannyira sem. Őt sem érdekli a másik azon felül, amit adni képes, és a másikat se érdekelje ő. Végtére is üzletet kötnek majd, amiben kielégítik egymás szükségleteit, és teljesítik egymás kívánságait. Ez a tökéletes egyesség. Egy kiváló megállapodás.
A falu szilveszteri díszekben ragyog, és több diák van lent, mint ahányat egész évben összesen nem lehet látni. A rellonos észrevesz pár ismerős arcot is, de egy intésen túl egyiket sem méltatja. Nem fog a falu utcáin fagyoskodva jó arcot vágni az óévet, és újévet ünneplő társaságokhoz. Zsebében pálcáját simogatja hosszú ujjaival, szereti a szőlőfa anyagát, a göcsörtös fa apró dudorait érinteni, és ujjbegyét újra és újra végighúzni rajtuk. Ez az ő pálcája, ez az ő igaz szerelme. A csárdában elhanyagolt, és valószínűleg már délután óta ittas varázslók és boszorkányok trécselnek, fiatal arcokat aligha lát, és kabátját leengedve hátán, jobb karjára igazítja, hogy öltönyben, magabiztosan sétálhasson a pulthoz.
- Egy vajsört kérek - mondja a csaposnak, majd míg az engedi a sört, ő a pultnak támaszkodva néz ismét körbe a jelenlevőkön. Akkor látja meg az ismeretlen, ám az itteni átlagkorosztálynál fiatalabb lányt. Elmosolyodik, és bár egyedül akarta tölteni a szilvesztert, az ismeretlen még saját magánál is jobban izgatja fantáziáját. Minden új izgalmat rejt magában, és ez a lány sem lehet ez alól kivétel. A csapos átadja a korsó vajsört, amit azonnal kifizet a fiatal, és még hallja a sarlók és knútok csörgését a pult falapján, de már közelít az egyedül ücsörgő lány asztalához.
- Remélem nem vársz senkit a mosdóból - int fejével a mellékhelyiség felé, majd egy félmosollyal húzza ki a partnerrel szemben levő széket, aminek támlájára ráteríti hosszú, fekete szövetkabátját, ő pedig egyik kedvenc öltönyében foglal helyet.
- Fél órán belül dugig lesz ez a hely - mondja csak úgy mellékesen, és belekortyol vajsörébe. A faluban látott ismerősök bizonyára nem maradnak egész éjszaka kint a hidegben, és valahova jönniük kell. Márpedig ha fáznak, mi melegítené jobban fel őket, mint az alkohol? Talán a szerelmes csókok, de az keveseknek jut részül.
- Hogyhogy egyedül? - kérdezi a támlának döntve hátát, egészen belebámulva a szép arcba. Fogalma sincs miért szilveszterezik egyedül egy lány, akit valószínűleg körülvesznek a lelkes lánycsapatok, hogy együtt sikítsanak bele az újév első percébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Samantha


Le sem tagadhatná a negyedéves, hogy vérbeli rellonos boszorkány, az önelégült mosoly, ami kiülni látszik arcára, még a sötétben is jól kivehető. Noel a lány morcos arcáról a fekvő, néma srácra vezeti tekintetét, és megcsóválva fejét, már cipeli is őt a sírok közé, hogy ott levágja a lány által kinézett hideg darabra.
- Tényleg?! - kérdez vissza halvány éllel a hangjában a néma fiú felett, jobb kezével nekitámaszkodva a sírkőnek, érdeklődő zöldjeivel a barnát fürkészve. - Ha nekem ehhez semmi közöm nem lenne, akkor valószínűleg nem hagytál volna az ajtóm alatt cetlit. Vagy most már rendszer lesz abból, hogyha valamire szükséged van, akkor írsz pár sort, és pattanok?
Hangjában némi feszültség bujkál, de nem a vészesebbik fajtából, ezen még könnyedén átbillen előző nyugodt hangulatába, amely nem hátrány a körülményeket tekintve. A sírkőre dobott fiúra pillant, aki már olyannyira megszokta a kialakult szituációt, hogy már-már nyugodtan, lehunyt szemekkel várja az ítéletet.
- Te... élsz még? - bökdösi meg a fiatal fiút pálcájával Noel, s közben Samantha ismét előrukkol nőiségtudatával, amire csak megforgatja a szemeit, majd amikor a lány elbilleg kötelet keresni, ő bal középső ujjával utánamutat egy erőteljes személyeset. Ezt bizonyára nem látja a célfél, de nem is számít. Ha ő nő, akkor legyen nő, de Noelt hagyja ki sajátos hisztérikájából. Középső ujját visszahúzza, majd csendben végignézi, ahogy az időközben visszaérkező lány megkötözi esti szórakozásuk alanyának kezeit, s lábait.
- Te ne integess nekem..., hölgyem.
A felé intő kezet elkapja, és azzal a lendülettel löki el magát a sírtól, hogy a lány fölé emelkedhessen, és szavait egyenesen annak finom kis arcába köphesse. Kissé mintha ideges volna, mivel nem szeret csak úgy segédkezni, mint rongyos manók uruknak, s parancsolóiknak.
- Valamit, valamiért, Sam - suttogja, és összeszűkült zöldjeiben tűzként forr az indulat. - Leveszem azt az átkot, te meg adsz nekem valamit cserébe. Vagy elárulod, hogy mi van a kabát zsebében, vagy... légy kreatív.
Pálcája kezében, és oldalra billentett fejével meredten nézi háztársa arcát. Több lehetőség is megfordul fejében egyetlen pillanat alatt, aztán mégis a megkötözött srác felé fordul, és egyetlen pálcamozdulattal szabadítja meg őt a görcsös mozdulatlanságtól. Aztán visszafordul a lányhoz, és kérdőn felvonja szemöldökét.
- Na, mit választasz?
Kérdését csendesen teszi fel, s pálcáját még az előzőnél is erősebben markolja. Átokra számít válasz gyanánt, és szemfülesnek kell lennie ahhoz, hogy azt kivédhesse. Idősebb, és többet megélt nála a lány, de talán nem vállal annyi kockázatot, mint az elsőéves. Lehetőséget kapott a lány, hogy él-e vele, az csak rajta múlik. És hogy miképp teszi azt, az már nem a fiú dolga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szilveszter este
~ Kati

Az asztalnál helyet foglaló lány sokáig egyszerűen észre sem veszi, hogy társasága akadt, s azután is úgy viselkedik, mintha nagy elmélázásból ébredezne éppen. Noel szavaira is furcsán, nem e világi stílusban felel, vagy talán mugli titkos ügynököt játszik, és annak megfelelően válaszol.
- Kezdek megijedni.
Viccesnek szánva mondja, és szája szegletében is megbújik egy apró mosoly, de hirtelen egészen más elképzelései lesznek ezzel az estével kapcsolatosan, főként a szórakoztatóbb részét tekintve.
- És mondd, vannak itt gyanús alakok is?
Az izgatottság maszkja mögött, ártatlan arccal néz a vele szemben ülőre, majd ide-oda forgolódva lopott pillantásokat küld a kocsmában tartózkodókra, ezzel is felvéve a játék menetét. Végül vigyorogva állapodik meg tekintete a navinésen.
- Én nem látok egyet sem.
Vállat von, de huncutkás mosolya nem apad. Biztos benne, hogy az egyelőre ismeretlen lány csupán játékra csalja, de a titkos küldetés, és a gyanús emberek figyelése nem illik bele a mostani, szilveszteri hangulatú képbe. Így hát nem gondolkodik tovább, koccintásra emeli korsóját, és úgy teszi fel nem mellékes kérdését.
- Kedves szupertitkos bevetésen résztvevő kém, megtudhatom a neved? Vagy... teljesen mindegy, hogy miképpen kérdezem, úgyis egy álnevet fogsz mondani nekem, és azután, hogy kiléptünk a csárda ajtaján, eltűnsz egy életre?
Nem teljesen tiszta neki, hogy érthetően fejezi-e ki magát, de nincs ereje újragondolni előző levezetését. Kortyol párat a vajsörből, majd az ajtó felé pillant, amin egyszerre többen is belépnek. Valószínűleg igaza lesz, és tényleg hamarosan betelik a hely, és végül mindegy lesz beszélgetnek-e a titkos ügynökkel, mert minden szavukat elnyomja majd a harsány beszélgetés, a zene, és az ünnepi korsók, s poharak csengő koccanása.
- Érdekes egyébként, hogy ha már úgy hozta az élet, hogy - valljuk be - egyedül töltöd az év utolsó éjszakáját, pont ide jöttél.
Szó sincs a másik életében való vájkálásról, ugyan. Helyette a navinés bátorságára utal, és arra, hogy bár idősebbnek látszik, mint a fiú, és bizonyára ügyesen megtudja védeni magát a rá leselkedő veszélyektől, mégiscsak egy törékeny lány, aki helyében bizonyosan nem a kocsmát választotta volna az újév ünneplésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szilveszter
~ Kati

Egyszerű szilveszterre számított. A kocsma egy sarki zugában meghúzódva, pár korsó vajsör mögül akarta nézni a lányokat, miként jótékonyan feloldja őket az alkohol istene, és könnyedén nevetnek bele minden jöttment szemébe. Egyszeri flörtöket, egy alkalomra összeállt párosokat jött nézni, akik bizonytalan közös jövőjükkel mit sem törődve élvezik a mát. A pontban éjfélkor megejtendő újévi csókokat a távolból akarta figyelemmel kísérni, míg ő a világos sör ízét nyalja le szájáról, s miután a buli hervadni kezd, feláll, magára ölti kabátját, és zsongó gondolataival visszasétál a kastélyba.
Ehelyett szupertitkos kémekről, bevetésekről, rossz, gyanús személyekről, és kiképzésről beszélget egy vadidegen lánnyal, akiről még nem sikerült eldöntenie, hogy az asztalon üresedő korsó az oka, vagy örökké ilyen bolond, esetleg igazat mond, és mivel tudja, hogy a rellonos úgysem hiszi el képtelen történetét, nyíltan beszámol munkájáról.
- Szóval kiképzés.
Könyöklő jobbjával állát simogatja, ujjbegyei cikornyásan keringnek sima bőrén. Tekintete a már-már magyarázkodó Katin, és akárhogy igyekszik, sajnos nem jut előrébb vele kapcsolatosan. Egyszerű lenne azzal letudni, hogy azért ilyen bolond az idősebb fél, mert a sárga ház diákja, de ez koránt sem ennyiből áll. Mélyet sóhajt, és hogy gyökerestül tépje ki a gazt szilveszter éjszakájukból, eldönti, hogy nincs több bevetés, feladat, titok, vagy kém.
- Noel vagyok, szia - emelkedik meg ültő helyéből, hogy kezét átnyújthassa az asztal felett, majd visszaereszkedik, és a bemutatkozás megkoronázására kortyol párat korsójából. Kati itala fogyóban, és ő sem szeretne lemaradni, főként, hogy elhatározása szerint a következő kört ő fogja fedezni. Gondolatára hátrapillant a csárda választékra, majd vigyorogva fordul vissza asztaltársaságához.
- Amondó vagyok, hogy igyunk egy lángnyelv whiskeyt, aztán dobjuk fel az estét!
Ha már egymás útjába sodorta őket a nagynevű élet, akkor élvezzék ki, táncoljanak, mulassanak, és jókedvvel-bőséggel köszöntsék a következő év első napját. Egyértelmű, hogy a navinésnek nem kedvenc témája az itt tartózkodása, és bár Noelnek az, hogy talán egyedül kellett volna töltenie az estét egyáltalán nem kínos, most mégis megkegyelmez a lányon, és nem kérdez többet esetleges magányáról.
- Húzóra!
Korsóját a lányéhoz csapja, majd azt a keveset, ami még sajátja aljában habzik felhörpinti. Nagyot cuppantva ajkaival, majd a levegőt is hosszan fújva ki magából vigyorog Katira, kíváncsian várva hogy elindulhatnak-e a pulthoz kikérni versenyitaluk első fordulóját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szilveszter
~ Kati


Amint megjelenik Kati arcán a széltében elhúzódó mosoly, tudja, hogy az este nincs veszve, ez lehet élete egyik legjobb szilvesztere, elfeledvén azokat a kellemes pillanatokat, amit Sárával, vagy szüleivel töltött az előző évek során. Huncutul félrehúzza ajkait, majd felhörpinti a maradék vajsört is, hogy az utolsó akadályt is legyőzvén elindulhassanak a pult felé.
A rellonos kitolja maga alól a széket, és ahogy feláll a navinés lány fölé magasodik. Elsőéves korához képest igen magas, és pár hónap alatt észrevétlenül is nőtt egy-két centit. Kati töri az utat számukra, és nem egy kéz nyúl formás feneke után, mire Noel fejét csóválva neveti el magát. A lányt ugyan nem kell félteni, elég a hideg pillantása is ahhoz, hogy a rossz helyre tévedő kezek meggondolják magukat, de mindettől függetlenül a fiú szívesen beverné a nyálcsorgató férfiak arcát, pálcáját be sem piszkolva ezekre a férgekre.
- Nos, egészségünkre! - koccint vidáman, arcvonásai egészen lágyak, úgy emeli szájához az apró pohárkát. Társasága kortyolgatni kezdi az italt, amire Noel szemöldökei hamar az égbe kapaszkodnak. - Húzóra, drágám, nem ittál még alkoholt, vagy csak előttem játszod a szerény lányt?!
Saját poharából egy szuszra tünteti el a tüzes italt, ami útja során felégeti a fiú torkát, és gyomrába érve is fájdalmas táncba kezd. Kifújja a levegőt, s lecsapja poharát a pultra, tekintetével jelezve a csaposnak, hogy ebből jöhet még egy kör.
- Versenyről volt szó - jegyzi meg a lánynak oda sem pillantva. Az italát várja, ha már egyszer szilveszter van, minden megengedhető. - Igyunk még egyet, vagy kettőt, utána dartsozhatunk ha mindenképpen veszíteni akarsz.
Rövid, kihívó vigyort ereszt meg a lánynak, majd az újabb pohár lángnyelv whiskey-vel koccint vele, és szemeit egyetlen hunyásnyira lecsukja, hogy teljes egészében átadja magát az égető varázslatnak.
- Brrrr - rázza meg fejét, és nevetve fordul Katihoz. - Ha nyerek, az éjféli csókod az enyém, ha veszítek... azt te szabod meg. Benne vagy?
A válasz után ellöki magát a pulttól, és a felgyülemlett embertömegen át a darts felé veszi az irányt. Hátrapillant, hogy a lány követi-e, majd az emberek ünnepi, megváltozott arcán mereng. Lát egy csókolózó párost is, akikről lerí, hogy egy átlagos napon talán még köszönni sem köszönnének a másiknak, most pedig egymás ajkain csüngnek, mintha véget érne éjfélkor a világ. Talán igazuk is van, valami véget ér, amit egy egészen más követ, egy új év, új esélyekkel.
- Ha megengeded, kezdenék - hajol meg, akárcsak egy varázslópárbajon szokás, majd felegyenesedvén a táblához lép, és leszedegeti róla a hegyes nyilakat. Az egyik közeli asztalra teszi őket, egy szimpatikus, zöld szárút meghagyva magának. A megfelelő távolságig hátrál, hogy aztán a lányra kacsintva eldobja szerencsenyilát.
- Vesztettél.
Összeüti tenyereit, és hangosan nevet. A külső bullt éri nyila, és bár azt remélte, hogy eltalálja a belsőt, a tábla vöröslő középpontját, kezdésnek ez sem rossz. Átadja Katinak a terepet, ő pedig a lány helyére lép, onnan figyeli a következő nyíl útját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Axel

Akármilyen visszahúzódnak, és birkatürelműnek tűnik is Axel, a tűz az ő nyugodt tekintetében is képes lángra lobbanni, ha egy olyan fél ébreszti azt, mint Noel. Ő maga bosszúszomjas, és hamarosan az ellopott hegedűjét kereső háztársa is azzá válik.
- És sok más egyébre.
Egészíti ki a szőke szavait, és villant egy gyorsan suhanó mosolyt amúgy komor arcán. Figyeli társaságának szavait, miközben igyekszik jó hallgatóság lenni, aki minden helyzetben a legjobb megoldással tud előrukkolni, a legjobb segítséggel tud szolgálni.
- Nincs mit, örülök, hogy itt vagyok.
Feltartja jobb tenyerét, ezzel is jelezvén, hogy szívesen tölti szabadidejét Axellel, és nagyon reméli, hogy sikerrel járnak. Fordított helyzetben bizonyára üvöltözne, vagy sikoltó némaságban menne neki a szembejövőknek. Agresszív természetét nem tudja kitől örökölte, családja rendkívül szereti a nyugalmat, és mindenre megoldásnak gondolják a felek közötti beszélgetést. A nagy francokat. A pálca és az ököl a megoldás, és csak ezután jöhet a beszélgetés, leginkább arról, hogy a szerencsétlen delikvens milyen módon szeretne átgyalogolni a pokolba.
- Nem biztos, hogy a hegedűd idegesíti - kezd bele mondandójába, miután elnémul a másodéves fiú. Szavait egy halk sóhaj után folytatja. - Talán inkább te nem tetszel neki. Lehet, hogy mondtál neki valamit, ami nem tetszett neki, vagy nekimentél a folyosón a nagyterembe menet. Kíváncsi vagyok erre a srácra, általában jól kijövök az ilyen szemtelen alakokkal.
Nem biztos, hogy ezt Axel előtt kellett volna mondania, de ez az igazság, ha bárkivel barátságba került élete során, az mindig csíntalan, 'ellenzéki' figura volt, akivel aztán mások orra alatt törtek borsot, és annak szenvedésén, tehetetlenségén röhögtek. Azóta sokat változott, megtanulta tisztelni az embereket, de ha elhúzzák előtte a mézes madzagot, neki annyi, nincs olyan gaztett, olyan szeleburdi játék, aminek ellent tudna állni.
- Ez vért kívánna, de félő, hogy nem az övé folyna, hanem a miénk.
Halkan beszél, az idegességtől megfeszült másodéves talán nem is hallja szavait, ami egyáltalán nem baj, most úgyis csak semmiségeket oszt meg, amivel valós célja nincs.
A vonó végül előkerül, egy a borús ég alatt álló fa ágára kötötték fel, mire Noel kénytelen-kelletlen is elmosolyodik. Nem tud mit tenni, tetszik neki a gonosz fél stílusa. Megrázza fejét, és zsebéből előhúzza egyetlen szerelmét, a világ legfontosabb tárgyát.
- Diffindo - céloz a vonót tartó madzagra, baljával magát a vonót tartva. A madzag gyorsan, szakadó hangot hallatva engedi el Axel féltett kincsét, amit azonnal át is ad a fiúnak. - Mit ír? A tónál lesz?
Nem lenne meglepő, ha ma este úszniuk is kellene, ennek az ötletnek viszont egyáltalán nem örül. Nem a vízzel van a baja, nem is azzal, hogy lassan rájuk sötétedik. Sokkal inkább a tó mélyén alvó élőlényektől undorodik, még a hideg is kirázza.
- Hát jó, Angyalka nem viccel. Menjünk, ne késlekedjünk, így is korom sötétben fogunk visszaérni a Rellonba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A Katival töltött szilveszter este

A lány tiltakozik, de ő is tudhatja, hogy nincs értelme. Noellel nem érdemes vitázni, mert valamilyen úton-módon úgyis kivívja magának saját igazát, és akármi legyen is a tét, ráveszi akaratára a másik felet. Meg van benne a kellő manipulatív erő, és bár fiatal még, már most is intenzíven képes azt alkalmazni másokon. Személyisége ha nem is vonzó, de külleme, fokozatosan mélyedő hangja, és stílusa képes eltakarni a bensőt, elfedni a nem látható rosszat. Úgy alakítja a helyzeteket, úgy erőszakolja ki másokból saját vágyait, hogy azt a másik fél még csak nem is gondolja rossznak, vagy akár kellemetlennek.
- Az élet egy nagy verseny, ha beszélsz róla, ha nem. Ha akarod, ha nem.
Katira kacsint, és már húzza is italát, hogy aztán az alkoholtól égő torkán végigsimítva közelítse meg a darts táblát. Jó, és tudatos dobó, akit az lángnyelv whiskey csak még inkább feltüzel, és nyerésre késztet. A navinés lány beleegyezik a csókba, amit először kétkedve, felvont szemöldökkel fogad a rellonos. Tényleg nem gondolta volna, hogy ilyen könnyedén kapja meg vágyait, hogy ilyen hatással van a másik nemre. Ha nem is tetszik Katinak, a 2013 utolsó csókját úgy tűnik mégis egymásnak adják, ha utána soha többé nem találkoznak, akkor is.
- Ezt nevezem, kis anyám!
Elkiáltja magát széles vigyorával, majd megtapsolja a lány helyes döntését. Élvezi az estét, ennél jobban nem is alakulhatna. A legtöbb ember a szilveszter estéjét a barátaival, családjával képzeli el, de Noel a következő tíz évében is pontosan így akarja eltölteni az év utolsó éjszakáját. Nincs is annál izgatóbb, és adrenalinnövelőbb, mint idegen lányokkal játszani, csókra, és érintésekre tenni a tétet.
A darts az ő játéka, jobban megy neki, mint a billiárd, pedig ez is az is kocsmajáték, a dobás, és a nyilakkal való célzás közelebb áll hozzá, mint a síkban való golyóütés az előzőleg kihegyezett dákóval. Kati végignézi precíz célzását, és egy pillanatig átjárja formás kis arcát az elismerés. Noel rávigyorog, majd átadja neki helyét.
- Tessék parancsolni. Csak aztán tudod, légy ügyes, mert ha nem, enyém a szád...
Alkohol nélkül is csípős a nyelve, és bátran kimondja vágyának tárgyát, de most, több lángnyelv whiskey után már könnyedén ereszt el olyan mondatokat is, amiket talán legbátrabb napján is inkább megtartaná saját magának. Vigyorog a lányra, akin szintén látszik a túlzott jókedv. A huncut vidámság, mellyel kezeli a fiút pedig egyértelműen alkoholgyanús.
- A profit, mi? Mutass is valamit, ne csak a szád járjon, drágám!
Nevetve felel, azonban nagyon kíváncsi Kati tudására, szerencséjére, és a vérében úszkáló alkoholszintre. Még felhívja Noel figyelmét arra, hogy inkább ne nézze, mert még zavarba jön, és ha rosszat dob kislányos zavara miatt, akkor természetesen a rellonos lesz a hibás. Sokáig célozgat, az ittlévők összes ügyességét igyekszik elszívni, mint egy vérszegény vámpír, aztán elhajítja nyilát, amely nem hoz annyi sikert neki, mint előzőleg a fiúnak saját nyila, de annyira nem is vészes.
- Miattam, persze...
Még mindig nevet, és elégedetten rázza meg fejét. A lány időközben elhagyott helyére lép, és egy újabb nyilat véve ujjai közé, precízen céloz, és már dob is.  Most sem kell csalódnia magában, és a következő körökben is hasonlóan jó dobásokat tudhat maga mögött. Az egyikben sikerül a belső bullba is belehajítania egy zöld nyilat, ami után a győzelem elégedett vigyorával tekint partnernőjére.
- Talán van még időnk egy felesre, mielőtt éjfélt ütne az óra.
Felpillant a kocsma koszos órájára, amin a hosszú mutató a kilencesen tanyázik, és mintha ezzel egy időben felpezsdülne ereiben a vér. Kati valószínűleg már nem tud változtatni az álláson, és a hangos zene, a tömegnyomor, és a füst is mind arra ösztönzik a fiút, hogy elhúzza a lányt a számára vesztes hadtérről, és a pulthoz furakodjanak még egy kör felesre.
- Na gyere, egy utolsó íz bátorság nem árt semelyikünknek.
Ha hagyja a navinés, akkor Noel kézen ragadja őt, és úgy közelít vele a pult felé. Ő megcsókolná intimitás nélkül is, de mégis, a kezek összefonódása mindenkinek ad egy alaphangulatot, amit könnyebben követhetnek újabb, és újabb közeledések.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Kowai

Kowai hazautazása nem is jöhetett volna rosszabbkor. A fiúnak tervei voltak, méghozzá azonnal akarta őket véghez vinni, nem pedig hetekkel később, a tél beállta után, amikor a sírkövek befagyott állapotukban nehezebben adják oda magukat a rendbontóknak, mint egy késő őszi éjszakán. A lány kastélyba érkezése talán senki másnak nem tűnt fel, de Noel már az első perctől tudta, hogy visszatért, és nem is kellett neki több, kitépett megsárgult füzetéből egy sarkot, és ráfirkantotta pennájával azt a három szót, amiből magától értetődő módon mindent tudnia kellett bálpartnernőjének.
Izgatottan, mi több, boldogan készülődött a rellon csendes nyugalmában közös éjszakájukra, tudta, hogy ha lemegy a Nap, akkor valami különlegeset fognak találni. Érezte, hogy a sírok nemcsak csontokat rejtenek magukban, hanem értékes, egy sárkánynak igazi kincset jelentő tárgyakat, ereklyéket, bármit, ami nem hétköznapi, ha pedig igaza van, akkor bármi is legyen a föld alatt, azt mindenképpen nekik kell kiásniuk.
Elegánsan öltönyébe bújik, fekete bársonykabátját magára igazítja, és gyönyörű, aranyberakásos ásóját vállára csapja.
- Nesze nektek, egyszerű halandók! Ilyen az, ha egy sárkány vadászni megy!
Hangosan ejti ki szavait a festményekkel teljes földszinti folyosókon, ahogy csak előre tekintve halad a falu irányába, hogy megérkezzen a temető reszkető fogságába. Ha Kowai várja, akkor ketten törik fel a régi sírokat, ha nincs ott, akkor viszont egyedül áll munkába, de akkor Isten áldja a lányt, meneküljön ahogy tud, mert az elsőéves számít rá, éppen ezért nem lesz kegyelemben része. A festménylakók sietve követik keretről-keretre az előretörő fiút, és sorban súgnak össze mellette.
- Csak a szátok jár, hitvány férgek vagytok! Sajnálom, hogy nem égethetlek fel titeket sorban. Egyenként élvezném ki halálotok, ha egyáltalán lehet annak nevezni mocskos pusztulásotok. Utolsó semmirekellők vagytok, nem is értem hogy tűr meg az Igazgató Úr titeket. Undorítóak vagytok, még a hideg is ráz tőletek.
Mindegyik őt követő alak szemébe belenéz, úgy köpi magából az irritáló szavakat, hogy közben az adrenalinszintje könnyedén emelkedik. Tudattalanul készíti magát az éjszakára, kell is az erő tervéhez, hiszen nem mindennapos, hogy egy elsőéves diák a Naplemente végignézése után ásójához nyúl, és egy 1500-as évekbeli sírt ás ki. A falun észrevétlenül halad végig, kóbor kutyák vonyítását hallja csupán, és egy vékony fekete macska szalad át előtte az úton.
- Büdös dög, kotródj innét!
Kiált rá, és megszaporázza lépteit, hogy még rá is tudjon fújni. Hangosan nevet, és vállán pihenő ásójával örömittasan forog a havas házak között. A világ az övé, a céljai benne élednek mindennap újjá, és senki sincs aki megállíthatja. Olyan ember, akinek érdemes élnie, akinek a vére igazi arany, és akinek meg kell mutatni puhány varázslótársainak miként is válik valakiben az arany vérré, és miként kell szeretni és tisztelni házát egy Bagolyköves diáknak. A temető kapujában végül megpillantja az őt váró lányt, és elégedett vigyort kanyarít arcára.
- Kowai, örülök, hogy eljöttél.
Szavai közben igyekszik a csuklya alá is bepillantást nyerni, de amit lát az korántsem az, amire számított. A lányt bántották, és aki bántotta nem érdemel mást, mint halált. Dühödten ráncolja szemöldökét, és ásóját ledobva válláról lép közelebb szövetségeséhez. Egy mozdulattal rántja le fekete csuklyáját róla, és már-már hallható szívdobogása közben vadállatmódjára kezd kiabálni.
- Az anyád volt, mi?! Megölöm, ezt nem teheti veled senki, és semmi!
Idegesen fordul meg, és rúg bele a hóba. Gondolatai kuszák, de egy közös az összesben: méregtől eltorzult gonoszság van bennük. Kowai a legjobb, akit itt ismer, és senki nem nyúlhat hozzá egy ujjával sem. Az előbb belerúgott hóba köp, majd káromkodva kapja fel ásóját, és a lány mellett elviharozván kiáltja el magát.
- Gyere, dolgunk van a büdös életbe is!
A sírok között szlalomozik, egyenest odasiet, ahol már járt egyszer. Akkor egy fiút kínoztak meg azon a sírkövön, és Samnek még meg is jegyezte, hogy ez a sír akár még érdekes is lehetne. Akkor a lány nem élt a felkínált lehetőséggel, de Noel nem felejt. Rápillant Kowaira, amikor megáll a temető közepén a kinézett sír mellett. Szemében tüzel a harag, és a jókedve, amivel várta az estét már nincs sehol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A Katival töltött szilveszter este

A levegőben mindvégig ott van az est végkimenetele, jól tudja a fiú és valószínűleg a lány is, hogy mibe fog torkollni apró kis játékuk. A rellonos magabiztosan céloz, majd dob, míg az ötödéves navinés zavarban érzi magát amiért Noel leplezetlenül bámulja őt. Tetszik neki a helyzet, hiszen még soha nem volt hasonlóban sem, és éppen itt az idő arra, hogy elkezdje élvezni a másik nem adottságait, melyek a férfiélet ajándékait képezik. Bizonyára legnagyobb szenvedélyét nem fogják tudni felülmúlni a nők, de a szépségükön való gondolkodás, csókos ajkukban való élvezetszerzés, és illatos hajukban való bujkálás benne lesz kedvenc időtöltéseinek hosszú listájában.
A navinés lány auráról, majd olyan játékról beszél, amiben győzedelmeskedhet rellonos társa felett, minderre viszont a fiatalember alig figyel. Figyelmét ugyanis leköti a mozgó száj, a hangok formálásában előtűnő nyelv. Hallgatja a finom hangot, nevet, amikor Kati is, de a jelen percek helyett a hamarosan elkövetkező jövőben jár. Talán az ital, talán az őt éltető tűz miatt, de a múlt egyetlen pillanata sem járja át elméjét, kábult állapota csak és kizárólag a mellette álló lányra szűkül. Most akarja, itt mindenki előtt, a befülledt kis kocsma alkoholtól csúszó padlóján állva. Kati morcos, gyermeki sértődöttséggel fogadja el játékban való alulmaradását, s miután engedi, hogy a rellonos kézen fogja és úgy vigye őt a pulthoz, egy pillanatra kiül arcára az izgalom. Valakit először csókolni meg mindig különleges érzés. Először érezni a másik ízét, a másik illatát, és bőrét olyasfajta gyönyör, amiről egyelőre képtelen lenne lemondani az elsőéves. A pultnál állva nincs több kétely. Kati is akarja őt, várja az éjfélt; ez látszik a tekintetén, érezhető közelségén, úgy tüzel közöttük a levegő, hogy félő ha még egy whiskeyt isznak, kigyullad az egész kóceráj.
A pultnál álló tömeg lassan eloszlik, és a fiatalok még éppen idejében, percekkel az Újév előtt jutnak italukhoz. Noel még gyorsan a megfelelő mennyiségű sarlóért kotorászik zsebében, majd a bőséges borravaló letétele után, a jelenlevők hangos visszaszámlálása közben koccint a lánnyal. Tekintetét le sem veszi Kati izgatottságtól csillogó szemeiről, majd a pohár kiürítésekor egy pillanatra elsötétül, s elnémul körülötte minden, hogy aztán élesebben, és tisztábban tisztuljon ki az éjfélt ütött óra.
- Na, gyere ide.
Csak ennyit mond, de már húzza is magához iskolatársát. Nem hazudtolja meg magát, semmi gyengédség nincs csókjában, az érzékenység és romantika lapjai kimaradtak élete paklijából. Erősen tartja a lányt, nem okoz fájdalmat, de Kati érezheti a fehér kezeket hol derekát szorítani, hol fenekét simítani. Hosszú ujjai a lány gerince mentén szlalomoznak, kiélvezve az Újévet köszöntő csók minden egyes pillanatát. Végül a fiatalok elválnak egymástól, és Noel elégedett vigyorral nyom egy köszönöm csókot Kati homlokára.
- Boldog Új Évet, csókos szájú boszorkányom!
Hangosan mondja a navinés fülébe jókívánságát, hiszen a kocsmában az éljenzés miatt semmit nem lehet hallani. Noel vigyorogva vezeti vissza régen elhagyott asztalukhoz a lányt, és ha engedi akkor felsegíti rá kabátját, majd saját öltözékét is felkapja. A hidegbe vágyik, és szeretne még beszélgetni is csókpartnerével, azt pedig idebent képtelenség megvalósítani.
- Menjünk ki!
A csárda bejárati ajtaja felé mutat, majd ismét megfogja Kati kezét, és átfurakodva a hangos, és egyre részegebb tömegen kijutnak a hideg, fehér utcára.
- Biliárd.
Összehúzza kabátján a cipzárt, úgy mondja ki a játék nevét. Nem szereti azt a kocsmajátékot, így nem is jó benne. Gyengeségeiről más esetben mélyen hallgatna, de úgy érzi fizetnie kell ezért az estéért. Szembe áll az ötödévessel, majd hosszas mosolygás után ismét hangokat formál szájával.
- Abban megverhetsz, ha komolyan gondoltad a bent mondottakat.

Az együtt töltött szilveszter éjszaka után már az Újév kezdetén sétálnak haza. Az italoktól, s minden bizonnyal egymás társaságától is az úton végig nevetve érnek vissza. A bejárati csarnokban válnak el útjaik, ahol a rellonos már nem húzza magához a lányt, hogy még egyszer csókra kérje őt, csupán összemosolyognak, és egy intés után ellentétes irányba indulnak, hogy álomra hajtsák mámortól ittas fejüket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Kowai

Kowai természetesen nem hagyja csak úgy elkapni magát, nem tetszik neki háztársa érintése, és annak dühe sem. Azonnal visszarántja csuklyáját, de már mindegy. Noel pontosan tudja, hogy az arcán éktelenkedő sebek nem csupán játékból gyógyulgatnak éppen, hanem komoly előzmények teljesedtek ki általuk bántalmazás formájában. A lány hárít, morog, és kívül tartja a mérges felet.
- Akkor kiabálok, amikor akarok!
Áll meg és fordul vissza két sírcsalád között, és onnan ordít ásóját a lány irányába lóbálva. Felfokozott dühe hangorkánként jön felszínre, a gyülemlő feszültséget muszáj kiadnia magából, és ha más lehetősége nincs rá, hát legalább hangját hallatni tudja a kihalt sírhelyek között.
- És igazad van, az életed nem az én dolgom, úgyhogy jobb volna ha szednéd a lábaid, és nem a kapualjból morognál utánam, mint a szerencsétlen gyávák szoktak!
Hangja a falu szélső házaiig is elhallatszódhat, de ez a legkevésbé sem érdekli, nem úgy, mint a csúnya sebekkel torzított arcú háztársnője. Mérgét egyedül az a tudat képes csillapítani, hogy Kowai most itt van vele, biztonságban, és a sérülés okozóját hátrahagyta. A hűvös szél is segít lehűteni feszült idegeit, és talán az a fajta jókedv sincs még veszve, ami azelőtt járta át testét, mielőtt úrrá lett rajta az elmebaj. Nehéz szavakba önteni, hogy imént miért is durrant el ennyire agya, hogy miért csapong ilyen szélsőségesen. Megfejtése lehet a rejtélynek, hogy Kowai az egyetlen olyan szövetségese, aki nem mellesleg bizalmasa is, és akivel a legjobban megérti magát. Ő csak akkor beszél, ha annak értelme is van, akkor és úgy cselekszik, ahogy ő maga is tenné. Kowai olyan, mint ő, csak a másik nemet képviseli. Ritka, hogy valaki ilyen könnyedén találja meg másik felét, ráadásul úgy, hogy az nem érzéseken alapszik. Nem hiába találkozott kastélyba érkezésekor szinte azonnal pont vele. Nem hisz Istenben, és nem hisz a sorsban, de ez valami emberfeletti volt. Egy jel, vagy egy iránymutatás, ami hatalmasabb náluk.
- Ez. A nevet már olvashatatlanná koptatta az idő, és az évszázadok, de mint látod 1517-es a sírkő, és úgy hiszem, hogy a nehéz 16. századi halottak nem egyedül mentek a másvilágra.
Rábólint háztársnője kérdésére, majd a kőhöz állítva ásóját leguggol a sírhoz, és végigsimít havas, fagyott fedelén. Az érzékei nem csalhatnak, kell itt lennie valaminek, ami már idestova ötszáz éve várja, hogy az arra hivatott megtalálja, és visszahozza a valóságba.
- Köszönöm, tudom, hogy miért jöttünk. Lacarnium Inflamare!
Rápillant a lányra, majd pálcáját sebesen előkapva már ejti is a varázsigét, hogy minél hamarabb nekikezdhessenek munkájuk igazi, nehezebb részének. A sír körül melegíti a talajt fedő fagyott hó-és jégréteget. Lassan halad vele, pepecselős munka, amit nem lehet elsietni, mert ők maguk látják kárát.
- Pálcád van már?
Kérdése közben nem néz a csuklyásra. Tart attól, hogy a törött varázseszköz is lehet egy oka annak, amiért így elbántak vele. Az arca árulkodó jel, hiába fedi azt ruha. A nemcsak kíváncsi, de értő szemek azonnal kiszúrják, hogy mi hibádzik. A válaszra várva tovább lépked a kőtömb körül, világító pálcája jó munkát végez, hiszen a talaj szépen olvadásnak indul, ezzel is segítve a rosszban sántikáló fiatalokat. A hó és jég vízzé válva tűnik el, így Noel áttér magára a sírra is, minden pontjáról leolvasztva a ráesett csapadékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Kowai

A lelkek mélyen a föld alatt alszanak, a sziszegő lánynak nincs mitől tartania. Noel van annyira forrófejű, hogy ne törődjön másokkal, és az éjszaka közepén álljon neki dühét hangban kiadni magából, de esze is akad, és jól tudja, hogy a falu hozzá van szokva az ehhez hasonló hangokhoz, minthogy a közelben fekvő kísértetház is látogatott a diákok körében, mint ahogy a csárda, vagy a pub is a falu nevezetességei közé tartozik. Ettől eltekintve viszont igaza van háztársnőjének, nem szabadna így kiabálnia, még akkor sem, ha ereiben tűzként olvad a harag, és mint a vulkánból kitörő láva folyik szerte testében, hogy adrenalin szintjét a magasba emelje.
- Eszem ágában sincs falulakókat a nyakunkba varrni, de ha idetévedne bárki is, úgy gondolom nekünk nem jelentene különösebb gondot.
Rápillant a szépen letisztított sírra, és hiába tudja jól a kezüket kötő szabályokat, hiába tanították szülei illemre, biztos abban, hogyha egy idegen erre tévedne, és szándékában állna őket eltéríteni céljuktól, vagy jelenteni az általuk elkövetett rongálást, akkor az illető hamar a feltört sírban találná magát, és a rellonos fiatalnak egy percig nem lenne bűntudata tette miatt. Nem ölt még, és szándékában sem állt a legborzasztóbb tettek egyikét véghez vinni, de amióta Shania felvarrta jobb lapockájára az éltető erőt, az őt magát jelképező Sárkányt, nincs visszaút, sem letérés egy-egy kósza ösvényre. Megtenne már bármit, mert célt akar érni, első akar lenni, hatalom után szomjazik bármi áron. Merengése közben Kowai teszi a dolgát, amire elismeréssel adózik a fiú. Állát megvakarja, és közelebb lép a hideg kőhöz, hogy bepillantást nyerhessen a felemelkedő fedéltömb alá. Mint ahogy arra számítani lehetett, nincs ott semmi érdemleges, csak még több kő.
- Ezzel is végezni kell.
Körbesétál a téglalap alakú sírhely körül, fogást keres rajta, vagy bármit, ami elkerülhetővé tenné a kő törését. Nem biztos abban, hogy ezt a réteget is képesek lennének megemelni, hiszen az órákon pihekönnyű pennákat, és egyszerű pergameneket lebegtetnek, nem pedig többmázsás kőtömböket. Kowai bár ügyesen helytáll a fedélnél, Noel úgy dönt, hogy megpróbálkozik egy ezidáig nem használt varázsigével, amit csak szüleitől látott használatban, de úgy érzi megtudja csinálni.
- Reamoveo!
Ejti ki határozottan a sírkő anyagára koncentrálva. Szeretné, ha ez a kőtömb folyékony betonként folyna szét előttük, azzal nem is törődve, hogy az akciójuk végén mihez fognak vele kezdeni. A kő lassan oldódik fel, látszik, hogy a fiú most csinálja először, de a kívánt eredményt így is eléri. Elmosolyodik, majd Kowaira néz.
- Ezt könnyebb lesz arrébb tenni.
A lebegtető bűbájt a lányra hagyja, s amíg a varázslat tart, ő az ásójához siet. Kezébe veszi, és Kowait nézve teljesen ránehezedik. Munkájuk tökéletesen halad, Noel elégedetten gyönyörködik a látványban. A sírkő eltűnt, a föld szabad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Samantha

A kétes érzelmi állapotú Michelle-l való újabb, s egyben utolsó találkozása után úgy dönt, hogy nincs értelme tovább itatni az egereket. Noha egyetlenegyszer sem sírt a lány miatt, többször mégis igazán közel került ahhoz, hogy elborult agya után dühét is kikönnyezze. Ideje volt, hogy összeszedje magát, lelkileg-testileg is újból megerősödjön és kiengedje magából a régóta gyűlő fáradt gőzt. Túl sokáig engedte magát a pusztulás heveny gennyében ázni, túl sokat áldozott a lány fájó emlékének, amire az nem szolgált meg. Nem érdemli meg.
Noel papírfecnin üzent háztársnőjének, hogy húzza fel legjobb göncét, mert az éjjelt a faluban töltik és jól fogják magukat érezni. Samantha több volt, mint egyszerű, józan barát, de kevesebb, mint egy elborult szerelem. Különleges személy volt Noel életében, akiért életét nem, de minden mását odaadta volna.
Szobájában sietve készülődött, megváltozott testéhez illő, az eredetihez képest kisebb méretű pólót húzott, hozzá rellonszínű nadrágot választott és bőrdzsekije után nyúlt. Arcszesz és parfüm erős illatát húzta maga után, ahogy a csinosan kiöltözött Samantha elé ment. A lányt a maga nemében gyönyörűnek látta, olyannak, akit szívesen vigasztalna, s akiben önmaga is vigaszt talál. Rámosolygott, megdicsérte öltözékét, majd hevesen dobogó szívvel minden további nélkül csókolta meg. Olyan szüksége volt már erre, mint a vízre, a napfényre vagy a tápláló ételre. Erőszakosan húzta magához a lányt, nem kérdezve hogy van, hogy kapcsolatban él-e azóta, mióta nem találkoztak vagy hogy akarja-e őt. Csak kereste ajkait, a nyelvét, őt, hogy felidézze egyszeri közös délelőttjük buja óráit.
Az érintés után kézen fogta háztársnőjét, és rohanó léptekkel vezette őt végig a folyosókon, fel az alagsorból, ki a kastélyból, le a faluba. Sietniük kellett, mert Noel nem tudott tovább várni. Az út így is hosszabbnak ígérkezett, mint eddig bármikor, s mikor a fiú végre kivágta a csárda ajtaját, hogy az illemnek megfelelően ő lépje át először a küszöböt, már elmúlt tíz óra.
- Keress helyet a sarokban - utasítja a barna csodát, ő maga pedig a pulthoz siet. Nincs sor, a csapos azonnal hozzáfordul. - Kétszer két lángnyelv whiskeyt, köszönöm.
Míg várja a kikért italokat, addig a pultnak támaszkodik, és onnan figyeli Samanthát. Leírhatatlanul akarja a lányt, úgy érzi ember nem várt még ennyit a szeretetre. Hajtja a vágy, a bosszú, a szeretetlenség. Bolondként ténfergőnek látja magát, ha visszagondol az elmúlt hónapokra, de abban is biztos, hogy soha többé nem lesz megvezetett.
- Majd a végén fizetek - mondja a csaposnak, és ügyesen az asztalukhoz viszi az apró, ámde hatékony nedűket. Leengedi magáról kabátját, székének támlájára teszi, majd mielőtt leülne, a lány fölé hajol és újabb csókot követel. Samantha ajkában nyugalmat keres, valamit, ami képes enyhíteni a testében felhalmozódott vágyakat.
- Egészségedre! - koccint az első pohárkával, miután ő is helyet foglal. Tekintete háztársnőjét keresi, mosolya is csak neki szól. Ez az éjszaka az övék, nincs létező, aki ezen változtatni tudna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Aisha

Csupán az első napokat tölti Leonie testében rostokolva, de már úgy véli, hogy az önmagában érzett feszültségszintje hatszorosára növekedett az eredetihez képest. Tűréshatára köddé vált, mindenre ugrott ami élt és mozgott. Nem bírta elviselni a tudatot, hogy egy bolondgomba 'örökölte meg' testét, míg neki egy mindenki által furcsának ítélt lányéban kellett minden hajnalban ébrednie. Szokatlan és nehéz volt reggelenként szembenéznie tükörképével, arról nem is beszélve, hogy a mosdó feletti tükröt alig érte fel. Fiú testében megszokott volt, hogy legtöbb diáktársánál magasabbra nőtt, a tömeg feje felett gondtalanul látott át, most viszont úgy érzi mindenkinél alacsonyabb, a folyosókon haladva sem érzi biztonságban magát, folyton-folyvást pálcáját szorongatja, mint egy őrült ámokfutó, aki csak arra vár, hogy elpattanjon agyában egy ér és halálra átkozza környezetét. Hosszú loboncát iszonyatos munka árán bírta csak kifésülni, a fehérneműk napi szintű hordásáról nem is beszélve. A melltartó kényelmetlen, a bugyi szörnyű viselet, a ruhák pedig - amelyeket az igazi Leonie adományozott neki a testcsere-időszak átvészelésére - egyáltalán nem nyerték el tetszését. Ízlése az eridonos ruhatárától teljesen eltérő volt, fiúként is szeretett elegánsan, szépen öltözködni, és ez cseppet sem változott meg attól, hogy lány testet kellett ruhákba bujtatnia. Szűk farmert választott végül, dekoltázsát kiemelő fűzővel, amit ezen a testen valószínűleg ennek előtte soha senki nem láthatott még. Haját megigazítva sietett a faluba, igyekezett elkerülni minden lehetséges ismerőst, barátot, őrült pajtást, aki azt hiheti róla, hogy az, aki valójában nem, és még beszélgetésbe elegyedne vele virágokról, narglikról vagy arról, hogy miként kell körömre húsvéti tojást festeni. Noel sietős léptekkel halad a falu macskaköves utcáin, tavaszi kabátját apró kezeivel húzva össze magán. Úti célja nem más, mint a csárda, ahol reményei szerint csak olyan emberek lesznek, akik a létezéséről sem tudnak, így nem kell magyarázkodnia esetleges 'eltűnt' emlékeinek okáról. Arról ugyanis nem sok szó esett a kívánságok termében, hogy kinek hány ismerőse van, kivel milyen kapcsolatban vannak és milyen szokások szerint élnek, így tehát mindkettőjüknek jelentős nehézségekkel kell megküzdeniük, bár a rellonos tart attól, hogy Leonie igazán ügyesen fog mindenféle szituációt megoldani. Talán a következő Edictum már arról fog mesélni, hogy 'Ombozi Noel áldást oszt a nagyteremben! A rellonos másodéves jelmezben téríti iskolatársait! A sárkányimádó fiú ingyen öleléssel igyekszik boldoggá tenni a hajléktalanokat!'. Még a gondolatra is elszörnyed, azonnal fancsali képet vág, jobbnak látja hát a rémisztő lehetőségek boncolgatása helyett betérni végre a kocsmába.
A pulthoz menet több férfi is hízelgő szavakat kiált neki, mire pálcát ránt és dühtől kivörösödő arccal fordul feléjük. Nem mond semmit, csak tekintetével üzen, majd továbbsétál a pult irányába és közben azon morfondírozik, hogy vajon mit isznak a lányok? Eddig csak akkor hozott ide nőneműt, ha azt akarta, hogy az ital hatásos legyen, így vagy whiskeyt kértek vagy valami erőset, most viszont sokáig bámul a csaposra, és tanácstalanul hallgat.
- Mit parancsol a kis hölgy? - kérdezi tőle végül a türelmetlenné váló férfi, mire megvonja keskeny vállait, és lemondóan felel neki. - Adjon egy nagy korsó vajsört, majd fizetek.
Egyetlen kivételen - vannak fogdosható domborulatai - kívül csak rossz dolgok történnek vele, mióta lánytestben kell élnie, és már érzi, hogy ez komoly frusztrációs problémákhoz fog vezetni. Az emberek nem veszik emberszámba, a fiúk csak bizonyos dolgokat akarnak tőle, lánytársaival pedig egyszerűen nem lehet másról beszélni, mint fiúkról és szépészeti bűbájokról, amitől azonnal hányingere támad. Ez szörnyű!
- Nem ülünk le? - kérdezi lehangoltan a mellette álló, narancslevet szürcsölgető lánytól, aztán fejével a sarok felé bök. Úgy rémlik, még egyszer sem látta a barnát, azt pedig, hogy Leonie-val találkozott-e majd elválik.