Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hangjának határozottsága nem csak őt, de engem is meglep. Szinte azonnal elmosolyodom, és valamiféle nevetésfoszlány is kiszökik ajkaim között. Ez érdekesnek ígérkezik; balommal a pad korhadó fatámlájának tetejére könyökölök, és egész testemmel felé fordulok. Szeretem azt, ahogy mesél, és igazság szerint már csak azt is, ahogy beszél. Igen, azt hiszem, azt, hogy egyáltalán beszél. Legyen szó pszichoszomatikus élményekről vagy az életét a mellein keresztül kiszívó gyermekeiről, lényegében mindegy. Utóbbiról mondjuk szeretek nem tudomást venni, főleg nem (még véletlenül sem!) elképzelni a jelenetet. Mégiscsak az anyósom lesz egy nap, ha elég szerencsés vagyok, így jobb elkerülni a kétes helyzeteket.
A belőle áradó nyílt könnyedség viszont - számomra érthetetlen módon - átragad a hallgatóságára, annak méretétől és összetételétől függetlenül, és én ismeretségünk kezdete óta azt hittem, hogy ezért a vélavér felelős. Azért issza mindenki a szavait, azért akarok a közelében lenni és a figyelmét magaménak tudni.
- Nagyon szeretne egy gyereket - szólalok meg aztán, mikor már rég nem hallani a hangját. Sarahról jut eszembe meg a sütiről, ami valahol a táska legmélyén lapulhat. Habár kár volna azzal áltatnom magam, hogy egyébként, csak úgy minden ok nélkül nem szoktam gondolni rá. Mert de. Sokszor, csak inkább nem hozom szóba. Szívem szerint még hozzáfűzném azt is, hogy tőlem, de ezzel nyilván Zója is tisztában van, az egyetlen új információ annak oka lehet, amiért egyelőre nem tettünk semmiféle ilyenjellegű bejelentést. Nem mintha olyan régre nyúlna vissza a szabad út kezdete, és ha őszintén magamba nézek, akkor eddig talán jobb is, hogy nem érkezett meg az életünkbe. Még van néhány dolog, aminek a helyére kell kerülnie azelőtt, hogy ő teljessé teszi az életünket. - A süti meg ott van, keresd meg nyugodtan, az egész táska kaja a tiétek. De ha szeretnéd, szívesen meghívlak a cukrászdába is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Én magam habár nem fogalmaznék ilyen szigorú tényszerűséggel, hiszen rólunk van szó, az elmúlt pár hónap azonban valóban Zója szavait támasztja alá. Az, hogy mikor vagy hogy egyáltalán teherbe esik-e a drágám, kevésbé foglalkoztat, mint az, hogy látom rajta a gyötrődést - ha az néma és mosoly mögé bújtatott is. Nehéz viselni a másik feled fájdalmát, ha nem tehetsz ellene semmit. Abba bele sem gondoltam, hogy nekem ez csak néhány hónap, neki viszont minden ciklus végével egyre csak növekvő keserűség-, kudarc- és csalódáshalmaz.
A fejemet elfordítva pillantok el Zójáról, és míg a pad támláján tartott kezem ujjai egymást morzsolgatják, én a megoldáson gondolkodom.
- Nem készülünk fel semmilyen csalódásra - utasítom el szárazon már csak az egyébként együttérző és jóságos felvetését is, miközben a szökőkút márványfalát bámulom. Aztán visszafordulok hozzá. - Létezik bármilyen módszer, amivel könnyebbé tehetném a fogantatást?
Nem tudom, érzi-e a bennem gyökerező változást; hallja-e a hangomban, látja-e a mozdulataimon, a tekintetemben, de mióta elment apám, hajlamos vagyok azon kapni magam, hogy más vagyok. Egyszerűen más lettem. Földhözragadtabb, felnőttebb, a problémák helyett a megoldásokat kereső férfi. Talán célratörőbb, törtetőbb, erélyesebb és feszesebb is. Aranyvérűbb. A család sorsa ezentúl az én kezemben, vele együtt pedig a döntések súlya is az én vállamat nyomja, és az az igazság, hogy kezdem megérteni, milyen nehéz is a családfői lét; az a rengeteg hiszti, sírás-rívás és engedetlenség, ami a négy fal közt zajlik... felzabálja az ember idegeit.
Szavaira azután vele együtt én is elnevetem magam.
- A helyedben a saját látásom romlásáért is szorítanék - jegyzem meg kiszélesedő mosollyal. - Dwayne se lesz már fiatalabb.
Egy nappal sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hallgatnom kellene rá; nemcsak felfogom és tökéletesen értem, amit mond, de szavait minden egyes tagomban is érzem. Igaza van, tudom jól, a szívem azonban mást diktál, erőért és hatalomért dobol, mély ritmussal zengi: majd te megmutatod. Pedig ismerek ellenpéldát, nem is kell messzire mennem, elég csak Saint-Venant-ékra gondolnom, ahol valljuk be, egyik utód sem teljesen ép. Michelle, Mihael, Ethan és... Rémi. Ha csak eszembe jut az arca, feláll tőle a szőr a hátamon. Egyet kell értenem Zójával: a tiszta vérért vívott csatában mindig az utód, a gyermek marad alul. Űzött lesz, gyenge, beteg. Csakhogy mi mások vagyunk, mi nem a tiszta vérért küzdünk, a szabályok alól tehát akár még ki is bújhatunk.
A pad támláján végigfutó karomat megmozdítom, hogy ujjaimmal nyugtatólag megsimíthassam a nő vállát, végül arcomat is felé fordítom.
- Minden rendben lesz - mosolygok rá finoman. - Hisz ismersz.

Arra, amit Dwayne-ről mond, nevetve bólintok rá, aztán szép lassan szedelőzködni kezdek. Még megengedek magunknak egy hosszú, csendes pillantást, majd felállok, és visszahajolva hozzá orcán csókolom, megköszönöm a beszélgetést, tanácsadást és a szeretetet, amit nem sajnál tőlem, néhány perc múlva pedig hazaindulok, hogy a családommal tölthessem a nap hátralévő részét.

//   //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A pincér csak éppen, hogy hátat fordít nekünk, én máris átpillantok Minára az előttem lángoló pizza és a mellé tökéletesen passzoló világi méretű vajsör fölött. Ajkaimat széles mosolyra húzom, tenyereimet mintegy akkor kihívás elfogadva gesztusként dörzsölöm össze. Túl régen mozdultunk ki kettecskén, hivatalos randevún meg őszintén, nem is tudom, voltunk-e valaha is. Most sem beszéltünk róla, hiszen a mai is csak egy délután, amikor épp egyikünk sem dolgozik, és ahelyett, hogy otthon mókuskálnánk valamin kint a kertben vagy a nappaliban, kéz a kézben átandalogtunk a Félszeműbe. Meg kell hagyni, romantikus ötszáz méter volt.
- Ühm, nem is mondtam - szólalok meg kezemben már késsel-villával, hol a vöröses-sárgás lángokra, hol pedig a drágámra pillantva közben. - Reggel az új bakancsomban indultam a Rezervátumba, és mit ad isten, egész úton macskahúgyszagot éreztem - egészen komoly vonásokkal fürkészem a barnaságot, miközben az első falattal betalálok a fogaim közé. Rágás közben, egymásba érő szemöldökeim alatt fűzöm tovább a szót. - Különös egybeesés, hogy épp tegnap kaptam rajta Hercegnőt, nem gondolod?
Az jó kérdés, hogy melyikünk lepődött meg jobban a másik láttán, mikor váratlanul beléptem a dolgozószobába, és őfelsége a milliós asztalomon hagyott hivatalos dokumentációkon randalírozott, karmolászott és kedvére rágcsikálta hőn szeretett - és ne feledkezzünk meg róla, hogy nagyon értékes - pennáim végét, én meg erre - a lehetőségeken igaz nem sokat gondolkodva -, úgy billentettem hátsón, hogy egészen pontosan egy lába se érjen földet küszöbön belül. A legkevésbé sem kedvelem azt a macskát, és kár is volna tagadni, hogy ő is hasonlóan érez irántam.
- Álnok dolog olyasmiért bosszút állni, ami miattad történt - teszem még hozzá, csak hogy bebiztosítsam a helyzetem Minánál. Ő ugyanis, ha nem is vallja be, de nekem elhihetitek: hajlamos a macska pártját fogni. A kelleténél jóval több esetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egyszer.
Fejemet kissé balra billentve, egy hosszú pillanaton keresztül értetlenül nézek át rá, mert nem egészen tudom, mire is mondja, aztán elmosolyodom, és finoman bólintva lepillantok a pizzámra. Csak érzi a gondolataimat, semmi különös, megtörtént már párszor, és egyszer-egyszer van, hogy én is ráérzek az övéire, főleg az utóbbi időben, a hónap egyes, legnehezebb napjain.
A kérdésen nevetni kezdek, majd nyugodt, de boldogan csillogó tekintettel, a számból végtelenségig nyúló sajttal pillantok fel.
- Nem szükséges - szélesednek ki az ajkaim, majd elgondolkodva hátradőlök a széken. A szalvétával megtörlöm a borostámba ragadó zsíros morzsákat, és mélyen ráncolódó homlokom alatt rákérdezek: - Én csókoltalak meg először?
Be kell valljam, nem emlékszem pontosan, de mintha úgy rémlene, hogy igen. Csak én valamikor télvíz idejére, a karácsonyi szünet elé datálnám az időpontját, mikor fát loptunk és a kastélyba vezető úton visszafelé végig hógolyóval dobáltuk egymást.
- Nem tudok hozzászokni ennyi állathoz - mondom, azonban a sűrűn rám találó gondolatot, miszerint egy hajnalban majd csendesen kiviszem őket a Rezervátumba, jobbnak látom továbbra is megtartanom magamnak. - Kornél viszont rajong értük, és ez dermesztő. Nem szeretném, hogy bestiákkal foglalkozzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A lehető legszélesebb, leghuncutabb mosolyommal viszonzom pillantását; leplezni sem akarom, milyen jólesik a tudat, hogy velem élte át először minden lány álmát. Az elképzelés, hogy mi lett volna, ha másképp történik, ha megelőz egy másik srác, és elrabolja az első csókot, most először környékez meg. Vajon Minában akkor is bekapcsolt volna a vélavér, és ma azért a másikért dobogna a szíve, és ahhoz a másikhoz lenne hű?
- Szerinted azért kötődsz hozzám, mert én voltam az első? - öntöm szavakba is gondolataimat, majd kivágok egy újabb falatot a még mindig lángoló tésztából. Azt rágva figyelem a szemközt ülő drágaságot, és míg lágy, mindig kedves hangján megosztja velem az érzéseit, én csak arra tudok gondolni, hogy bár ne hoztam volna szóba az állatait, és bár ne beszéltem volna Kornélról se. A szégyen dolgozni kezd bennem, de ahelyett, hogy teret engednék neki, előrébb dőlök, s alulról, egészen komoly pillantással vonom magamra tekintetét.
- Ne haragudj - mondom, és még a kezemet is kinyújtom, át az asztalon, hogy megfoghassam az övét. Nem szeretnék olyan szülő lenni, aki csak és kizárólag a gyerekéről tud beszélni, pláne Mina mellett nem. Úgy érzem, hogy minden egyes Kornélt érintő gondolatommal, megjegyzésemmel vagy kételyemmel bántom őt, emiatt az esetek többségében visszanyelem őket, és ha még másnap is bennem vannak, hát elmondom anyának. Az ő világa úgyis az unokái körül forog.
Ami pedig minket illet, kettőnket, Minát és engem, egyelőre szeretnék csak a párja lenni, a férfi, aki szereti, akit vele kapcsolatban minden érdekel, és aki egy nap majd feleségül veszi. Szeretnék néha a gyermektelen férfi lenni számára, akinek nem minden gondolata a fia körül vesződik, hanem szabad, pimasz és éppen olyan, mint annak idején, a gyereke születése előtt volt. Nem könnyű. - Nem szeretném, ha a háttérben éreznéd magad. A mindenem vagy, és nagyon igyekszem.