Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dwayne

Péntek este van. Igen szép az idő, még így, nyolc felé is. Ma nem csinált sok mindent, elvitte a lányát iskolába, később csak két kislánnyal beszélgetett, az egyiknek válnak a szülei és emiatt romlanak a jegyei, a másik kislánynak beilleszkedési problémái vannak, délután jött Kriszta, hogy elvigye Minát a hétvégére, minden áprilisban van egy hétvége, amikor elmennek kirándulni, és ez most se maradt el. Délután kicsit velük volt, megnéztek egy-két házat Krisztának, aki lehet, hogy ide költözik. Szeretne valami változatosságot az életébe, és ez elég nagynak bizonyulna. Öt körül elindultak, csak vasárnap délután érnek vissza, szóval az övé az egész hétvége.
Mit is tesz ilyenkor? Kicsit kikapcsol. Hatra össze is kapja magát. A fekete-fehér híve, csak éppen fordítva, mint ahogy az iskolákban kötelezik az embereket. Egy fehér miniszoknyát választ, fekete felsővel és cipővel. A szemét csak finoman kihúzza és kiemeli, az ajkaira azonban vörös rúzst használ és már indulhat is.

***

Kicsivel több, mint másfél órával később a kocsmából sétál a tér felé, ahol az utóbbi napokban jól rákészültek a tavaszra. Egy-egy virág már ki is nyílt, örülve a jó időnek. A kabátját többször is megpróbálta összefogni, de valahogy mindig mellé ment valami, és az ötödik alkalom után csak kuncogva legyintett egyet, jelezve, hogy nem is érdekli a dolog. Kifizette az elfogyasztott mennyiséget, majd mivel nem talált érdekes társaságot, idő előtt visszaindul a kastélyba. Nem is volt nagyon kedve hozzá, csak ki szeretett volna mozdulni,de ha az ember nem talál érdekes partnert, a dolog sem olyan érdekes.
Menet közben kicsit imbolyog, nincs rosszul, most még abban a szakaszban van, amikor jól érzi magát, és nem érzi azt, hogy nemsokára nagyon kellemetlen lesz a közérzete. Elérve a padokat leül az egyik közelbe lévőre, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elfekszik. A lábait keresztbe teszi, a táskáját a feje alá téve, érdeklődve tekint az egyre sötétedő égboltra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dwayne

Hosszú percekig csak feküdt és nézte az eget. Kicsit fázott ugyan, de nem foglalkozott vele, belül még melegítette az az alkoholmennyiség, melyet a bárban elfogyasztott. Dúdolgatva próbálja rávenni magát, hogy felkeljen, ami addig nem jön össze, amíg a férfi rá nem köszön. Akkor egyből sikerül neki, bár ez nem volt olyan jó ötlet.
- Dwayne!
A hangjában kedvesség, majdhogynem öröm csendült, ami ismerve a kettejük közötti helyzetet igen fura. Zója leginkább a torkának ugrott volna a legtöbb esetben, most mégis nagy mosollyal és egy kis szisszenéssel ül vissza. A feje egy kicsit betompult, kezdi átkerülni a kellemetlenebb állapotba, ahol elég rosszul viseli az ember a józanodást, azonban ezzel nem törődve, még bágyadt, boldogan pillant fel a férfire, mielőtt újra felkelne. Egy pillanatra a fejéhez nyúl, de nem akarja kimutatni a fájdalmát, így csak egy tincset tűr a füle mögé, mintha éppen zavarban lenne, pedig erről egyáltalán nincs szó. Odalépve hozzá egy puszit nyom az ajkaira, amiről ellépve letörli a halvény rúzsfoltot, majd széles mosollyal felkapja a táskáját és kötéltáncost - nem kicsit imbolygó kötéltáncost - játszva elindul az úton.
- Elkísérhetsz, ha szeretnél.
Szól hátra kuncogva, majd megfordulva az ajkába harap és kicsit megtorpanva nagy szemekkel néz kérdőn a férfire, hogy követi-e vagy sem. Az biztos, hogy még nem tart ott, hogy könnyen feljusson a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem, Debrecenbe.
Mondja ezt olyan határozottsággal, mintha tényleg az igaz volna. Vágyódik vissza, hiányzik neki Kriszta, az, hogy vele bármit, őszintén megoszthatott, aki nem nézte a dolgai miatt őrültnek. Most itt volt, de az nem volt belőle elég.
- Csak vicceltem, persze, hogy a kastélyba.
Menet közben hátra fordul, mosolyogva néz végig a férfin. Kedvesen, barátságosan néz rá, nem szeretné, ha  most is veszekednének, hiszen olyan szép ez az este. Kicsit imbolyogva továbbindul. Nem szeretne elesni, nagyon ciki lenne, de azért aki ezt az utat csinálta, azzal szívesen elbeszélgetne, illetve azzal is, aki a magassarkút pártolja. Oké, hogy vonzó a dolog, de baromira fáj is.
- Várj egy kicsit.
Szegény férfire most biztosan ugrana egyet, mivel a nő megfogja a karját és belé kapaszkodva, zavartalanul emeli fel egyik, majd másik lábát, hogy lehúzza róla a csizmáját és zavartalanul lóbálva őket elinduljon tovább a kastély felé. Felettük elrepül egy csapat bagoly, akikre felpillant.
- A következő életemben szeretnék madár lenni. Szépek és bárhova eljuthatnak. Te mi lennél?
Érdeklődik a férfitől, akit már elengedett, de reméli, hogy attól még követi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dwayne

A válaszára prüszkölve elneveti magát. Ez a válasz volt a legjobb, amit csak mondhatott.
- Ebbe nem is gondoltam bele, de most, hogy így mondod, valóban, ez egy nagyon áldásos plusz, amiért megéri madárnak lenni. A szobrok rusnyák.
Plusz ijesztőek is, ami miatt még jobban az az érzése támad az embernek, hogy kerülnie kell őket. Elvégre mi a jó abban, ha hideg, érzelemmentes arcokat néz az ember, ahogy csak úgy állnak? Még a gondolatra is, hogy csak állnak, elfárad. Egyetlen egy sóbálvány átokra emlékszik, amit bekapott, biztos volt több is, csak ez az egy maradt meg. Tél volt, az a rendes, nagy hóval, sűrű hóeséssel. Este még csak bokáig ért, éjfél körül egy prefektus elkapta, párbajoztak, és kiütötte a prefit, de az utolsó átok őt is betalálta. Órákig feküdtek úgy, hogy nem tudtak segíteni egymáson, és ha az akkori igazgató, Lupin nem sétál egyet a reggeli havazásban, akkor lehet, hogy már ő sem lenne sehol.
- Na gyere barátom, igyunk meg valamit a letojt szobrok emlékére.
Ilyenkor nagyon közvetlen és nagyon laza tud lenni, nem is igazán fogná fel, ha most kioktatnál valamiért vagy éppen eladnák néhány főnixtojásért, mindenbe belemenne és  bólogatna, így nyilván most az sem jut el a tudatáig, hogy Dwayne és ő nincsenek épp baráti viszonyban.
- Na és te, mit csinálsz errefelé?
Érdeklődik bevárva a férfit, majd elindulva újra, hogy minél előbb a kastélyba érjenek. Kezd fájni a lába ebbe a magassarkúba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem sokkal éjfél után fut be az utolsó vonat a bogolyfalvi állomásra. Nincs már rajta sok utas, inkább csak olyanok, akik nem szeretnek vagy tudnak hopponálni, illetve nincs lehetőségük a kandallókon át való utazásra, vagy csak egész nap dolgoztak, és most érnek haza. A nő valahogy mindegyikbe beletartozik. Otthona nincs a hálózatra kötve és köszöni szépen, nem is tervezi. Hopponálni, bár tud, de szívből utál, mert folyton felkavarodik a gyomra, dolgozni pedig igencsak sokat dolgozik, hogy kimerült anyagi forrásait pótolni tudja. Enyhén reszkető lábakkal száll le a vonatról, kezd már hűvösödni napközben is, hát még ilyenkor este, amikor az ember hazabotorkál.
Táskáját magához szorítva, kabátját összehúzva indul el, az úton, mely az állomásról a Boglyas térre, majd onnan a faluba juttatja. Ez nem hosszú, és nem is rövid táv, ideális annak, aki, mondjuk, négykor sétálja le, így este azonban roppant mód bizalmatlanná teszi azt, aki csak néhány hete lakik itt, és még be se rendezkedett igazán. Minával ellentétben ki se pakolt még a dobozokból, mert egyszerűen nincs ideje rá, ellentétben a kislánnyal, akinek most még laza a helyzete, hiszen a tanév se kezdődött el igazán.
A térre se jut el, a játszótérig bírja a menetelést, úgy tűnik az egész napos járkálás nem tett jót a lábainak. Nyöszörögve lépked a kihalt játékok közé, hogy egy padra le tudja vetni magát, és lerúghassa a cipőit. Még csak most vette, és bár eddig nem volt különösebb baj velük, úgy tűnik, a mai nap betette a kaput, hiszen ledobva magáról őket, néhány véres sebet lát viszont.
- A szépségért szenvedni kell…
Ez már mondjuk, rajta régen nem segít, de azért mondogatja, hátha egyszer el is hiszi. Mindenesetre felsóhajt, amikor végre szabadabbá válnak a lábai. Igaz hideg van, de az most nem érdekli. A táskája után nyúl, és bár megígérte Minának, hogy csak akkor nyúl cigi után, ha már vészhelyzet van, ezt a pillanatot most határozottan annak tekinti. Elvégre fáj a lába, vérzik, és pálca sincs nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A harmadik szívás után mérgesen pillant le a szálra, amit a kezében tart. Nem kéne ezt csinálnia, mert bár mindenféle káros szenvedélyével szemben igen szépen tartja magát, mégsem tud teljesen az lenni, aki akar. Két hete például ivott. Csak úgy jött. Rettegett ettől a költözéstől, hogy ott kell majd élnie a faluban, és hiába mondta magának, hogy a lánya miatt teszi, mégsem tudta jól feldolgozni a tényt, hogy nap mint nap találkozhat olyan emberekkel, akiket inkább elkerülne, és nem is emlékezne rájuk. A következő feszültség itt érte, első éjjel, amikor nyugtalan álmára a megoldás egy elszívott szál cigi volt, és most tessék. Alig két hét alatt már a másodikat szívja. Nem lesz ez így jó. Ó, és ha már káros szenvedélyek… itt van Dwayne is.
- Kriszta.
A válasz könnyen jön, annak ellenére, hogy amikor a férfi rámordul a szíve is megáll. Először gyilkosnak gondolja, aztán meg tudja ki az, és a pillanatnyi kihagyást ezer gyors veréssel igyekszik pótolni. ami szinte fájdalmat okoz neki. Több okból is. Mégis olyan természetesen viselkedik, hogy képzeletben a saját hátát veregeti. Fel kellene kelnie, ám most nem veszi rá a lélek, hogy a lábaira álljon. Ahhoz nem elég mazochista.
- Van pár új ügyfelem, tudtam, hogy nem érek haza időben.
Muszáj dolgoznia, nem teheti meg, hogy akár csak egyetlen pillanatot is kihagyjon, amikor pénzt kereshetne. Néhány másodpercig hallgat, eközben felemeli a dobozt, és a férfi felé nyújtja, nem jó dolog, ha az ember magányosan szívja a cigijét, és sejti, hogy Dwayne vevő az ilyesmire.
- Tudnod kell, hogy beadtam a jelentkezésemet az iskolába is. Nem akartam szólni, de ha már így összefutottunk, gondoltam jobb, ha szólok. Nem leszek bent sokat, de eléggé le vagyok égve.
Ami mondjuk nem titok a féri előtt, hiszen elmondta neki, hogy a házvásárlás, a felújítás, a pesti rendelő bérlése szó szerint felemészti minden vagyonát. De hát Mina boldog, és ez a legfontosabb.
- Mina mesélte, hogy miről beszélgettetek legutóbb. Komolyan a nevedre akarod venni őt?
A hangjában nincs ellenszenv, sőt, talán a meghatottság az, ami a leginkább fellelhető. Amikor Mina először mondta, nem is figyelt rá, de aztán egy néninek már az apja vezetéknevét használva mutatkozott be, és akkor tudta, hogy komolyan erre vágyik a lányka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Oldalra pillantva látja, ahogy a férfi helyet foglal mellette, de nem szól, nem is fordítja arra a fejét. Elvette a dobozt tőle, de nem hitte volna, hogy le is ül. Ez olyan, mintha már majdnem haverok lennének. Mondjuk ez körülbelül már sosem történhet meg, de legalább már képesek nem azonnal ordítozni egymással.
- Nem mondom meg, mert kiröhögsz.
Újra a szájához emeli a cigarettát, ám mielőtt szakszerűen beleszívna, mégis hozzáteszi azt, mit pályázott meg,
- Pszichológus, talán tanár.
Most először fordul a férfi felé, azóta, hogy leült mellé, látni akarja, hogyan reagál az előbb hallottakra. Nem akarja, hogy rossz legyen kettejük között a viszony megint, most például azért, mert itt szeretne dolgozni.
- Több időt szeretnék Minával tölteni, de mellette dolgoznom is kell. Egész jól helyre tudnám hozni magam anyagilag, ha elfogadják a jelentkezésem.
Ami persze még nem biztos, nem is nagyon hangoztatja, egyikről például csak Dwayne tud, a másikról ketten a szőkével, hiszen az ő tárgyát venné birtokba. Az kezébe tartott csonkot a földre dobja és lehajolva mellette heverő csizmájával oldja el, nehogy begyújtsa a játszóteret. Aztán felvéve zsebkendőbe csomagolja, parfümöt vesz elő, két szakszerű fújással, meg egy rágót, hogy a lehellete se legyen olyan elviselhetetlen.
- Igen, ez egy nagyon komoly érv. Örül neki nagyon, hogy felvetetted, azóta csak erről beszél. Épp azon gondolkozik, hogy az Izabellát is használja-e, mert eddig mindig odaírta, de most jobban tetszik neki, ha csak „ Warren Mina” lenne az aláírásában. Az egész ház tele van ezzel, mindenhova odafirkantja. Szerintem nem tette még semmi ennyire boldoggá.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Azon, hogy a férfi kineveti, meg sem lepődik, sőt igazság szerint még őt is nevetésre kényszeríti, amit egyáltalán nem bánt. Jó érzés, hogy nem csak ordítoznak egymással, hanem képesek még erre is. Mostanában valószínűleg úgyis többet találkoznak majd, még ha igyekszik is megőrizni Dwayne békéjét. Nevetés közben kicsit megüti a férfi karját, egyáltalán nem erősen, inkább csak gyengéd játékosággal.
. Szemét vagy…jó tanár lennék. Laza, csípnének a srácok.
Mondjuk ezt a mondatot még nem hiszi el teljesen, tart tőle, hogy nem lenne elég türelme. Még csak azt se mondhatja, hogy Mina mellett kitanulta, hogyan kell az ádáz kölyköket megnevelni, hiszen a kislány nem egész tizenhárom életéve alatt mindig kifogástalanul viselkedett. A nevetése kissé alábbhagy, jóízű mosollyal csóválja meg a fejét arra, hogy kinevették, majd a lábait felhúzva a földről – ami elég hideg most már – fordul a férfi felé. Még jó, hogy ennyi helyet hagyott kettejük között.
- Sajnálom.
Először nem ezt a szót szerette volna mondani, de aztán valahogy mégis ez bukott ki, és úgy gondolja, hogy akkor már, ha elkezdte, illendő lenne befejezni a mondatot.
- Jó lett volna, ha máshogy alakul, ha lenne még gyerekünk. Mindig szerettem volna egy fiút. Mostanra talán őt is félthetném, mert aurornak akarna állni. Szép szakma ide vagy oda, elég könnyen odaveszik a legjobb ember is.
Titkon ettől félti Dwayne-t is, azóta, hogy a kocsin fekve kijelentette, mi lesz belőle. Akkor este közelebb akarta tudni magához, mint bármikor előtte, mert rájött, hogy bármikor elveszítheti. Aztán volt olyan ostoba, hogy önként dobta el, ahelyett, hogy mint előtte oly könnyedén, beszélgetett volna vele.
- Jól vagy? Olyan nyúzottnak tűnsz.
Eddig nem volt felé fordulva, nem láthatta, hogy a férfi kissé megviselt, most azonban szembe nézhet vele, és innen azért más a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Öhm…
Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Azért mondja ezt, mert őszinte, hiszen mindig így gondolta. Teljesen biztos volt benne, hogy a gyermeke fiú lesz, hogy neki fia fog születni, és bár imádja Minát, mégse akar cukorszirupos lenni, ő sajnálta, hogy nem fia született. Hogy miért? Maga se tudja, egyszerűen csak fiús, egy kisfiúra vágyott világ életében, és a dolgok jelenlegi állása szerint erre sosem kerülhet már sor, főleg azért nem, mert elüldöz mindenkit maga mellől, aki nem olyan, mint amilyennek ő elképzeli, aki nem olyan, mint a férfi. Mindig a fiával tervezett, és sokszor álmodott róla. Hogy hat évesen aurornak gondolja magát, hogy tizenévesen, ha ott áll a pályaválasztás előtt ő rettegve figyeli majd, mit akar csinálni, ha nagy lesz.
- A női fecsegésnek nem mindig van oka.
Mégis, ezt az átlátszó hazugságot választja. Érzi, ahogy nehéz kövek gördülnek a szívére, utál hazudni, utálja, ha el kell fojtania valamit. Nem csinálhatja ezt sokáig, mert még a végén úgy jár, mint a legutóbb, abban az ostoba helyzetben, a minisztérium folyosóján. Nem akar megint kellemetlen helyzetet teremteni kettejük között, nem lenne fair senkivel szemben sem.
- Ugyan, ettől nem kell levertnek lenned. Nem téged hagyott el, csak karriert akar. Mondta, hogy nem jön vissza? Mert ha nem, akkor nincs okod búsulni, most éppen ez van, legalább annyi sört ihatsz, amennyit csak akarsz, nincs melletted senki, hogy csúnyán nézzen rád. Aztán majd visszajön, nem tűnik ostobának, aki elhagyjon téged.
A lábait letéve, közelebb csusszan Dwaynehez, és biztatóan megszorítja a kezét, majd feleszmélve, hogy mit is tesz, sietősen nyúl a csizmája után, hogy visszahúzza a lábára. Ha futni kell, akkor már olyan mindegy hány véres seb lesz a lábán, de azt nem akarja, hogy még jobban fázzanak a talpai. Maga se tudja felfogni, hogy mit is mondott a férfinek, meg azt sem, hogy mikor határozta el, hogy ilyen lesz, és hogy amikor elkezdett beszélni, miért gondolta, hogy ez neki nem fog fájni, hogy nem fog ezernyi tőr a szívébe döfni. Nem érti, hogy miért nem szabadulhat meg ettől az érzéstől végre, hiszen ártani nem szeretne a férfinek.
- Kezd hűvös lenni, menjünk lassan nem?
Érdeklődik a férfira se nézve, táskájában zsebkendő után kutatva, hogy kifújja az orrát. Remek lesz, ha még meg is fázik menet közben, ez biztos, hogy a cigi bosszúja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Na látod, akkor biztos visszajön.
Bíztatja mosolyogva. Egész őszintének néz ki, még ha nem is az. Fáj, hogy bíztatja, elvégre szereti a férfit, de pont ez a lényege a dolognak valahol mélyen. Szereti annyira, hogy boldognak akarja tudni, és ehhez az kell, hogy elengedje, hogy ne hadakozzon vele. A férfi bármennyire is utálja őt, most nem veszekszik vele, sőt, szinte kedves, már amennyire ez lehetséges kettejük között, így még annyira se akar összeveszni vele, mindenféle apróságon.
- Az jó lenne. Szoknom kell még a falut. Azt mondták, nem célszerű kint lenni sötétedés után egyedül. Más lett ez a hely azóta, hogy ide jártam.
Nem is nagyon maradt itt már semmi régről. A házak égig érnek, az emberek elvakultan hirdetik, hogy pénzesek. A falu már nem is hasonlít falura, előkelőbb, mint sok külföldi kisváros – sőt olykor nagyváros is -, ami elveszi a régi feelingjét, így érthető, hogy a közbiztonság se ugyanolyan már.
- Remélem Minának nem jön meg a kedve az iskola mellett ahhoz is, hogy kimaradozzon, és későn jöjjön haza.
Pedig ha tudná, hogy a kislánya mit tett nem is olyan rég, most nem sétálgatna ilyen nyugodtan, vagy lenne ennyi ideig távol egy szem gyerekétől, aki nem is olyan ártatlan. Mindenesetre nem tudhatjuk, hogy ez egyáltalán ki fog-e derülni valaha, hiszen a kislány igen ügyesen keveri a kártyáit. Ezzel azonban nem kell foglalkoznunk, hiszen hőseink épp elhagyják a játszótér területét, hogy rövid, sietős léptekkel a Macskabagoly utczára forduljanak, majd onnan nem sokára biztonságos falak vegyék őket körül és nyugtalan álomra hajtsák a fejüket, míg el nem jön a másnap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az elmúlt napokban annyi minden történt vele, hogy megmondani se tudja hol áll a feje. Először is, visszakapta a régi állását, vagyis pszichológus lesz, másodszor megkapta kedves barátnője tantárgyát, így tanár is lesz, harmadszor pedig, beszélt az igen csak karakteres és emlékezetesen szép férfival, név szerint Markovits Istvánnal, és megállapodtak egy házvezető-helyettesi posztban. Úristen. Meg Merlinre. Ennyi mindent kapni maga az álom, hiszen sok új szerepben is kipróbálhatja magát, emellett még pénzt is többet kap, mint remélte, így nem kell ide-oda rohangálnia a muglik és a varázslók között, hogy az anyagi hiányt, amit a házvásárlás okozott, pótolja.
Elégedetten sétál hazafelé, ahol egy üres ház várja majd, hiszen Mina a hétvégén az ikrekkel van, Kriszta legnagyobb örömére, így csak este jön haza. Egy pillanatra megtorpan, elvégre nem kell feltétlenül hazamennie, most, hogy ilyen szépen rendbe jöttek az anyagi ügyei, igazán megengedhet magának egy kiadósabb ebédet a falatozóban, ahova mindig be akart térni, amióta kinyitott, csak sosem jött ki úgy a lépés, aztán már nem volt itt, hogy kijöjjön. Most viszont semmi sem akadályozza meg, hogy belépjen a közepesen zsúfolt vendéglőbe, keressen egy üres asztalt, és kabátjától megszabadulva a táskájával együtt a maga melletti székre pakolva magához ne vegye az étlapot.
Hosszas böngészés után azonban megmarad a nap ajánlatnál, annyi mindent tudna ugyanis enni, hogy dönteni nem tud, így a napi ajánlatra bízza magát, és nem is döntött rosszul, egy pohár vörösbor társaságában érkező ebédje igen jól néz ki, így egy mosoly és egy köszönés után hozzá is fog az első falathoz, mely után azon kezd el gondolkozni, hogy vajon kiszállítást is vállalnak-e, hiszen ha sokáig dolgozik, akkor is, Minának ennie kell, és ez a hely elég korrektnek tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Olyan jól sikerült ez a pogácsa, hogy muszáj még egyet kérnie belőle. Éppen felkelne, amikor egy kutya elsétál mellette. Valószínűleg nem most van itt először, vagy igen jól nevelt, mivel gazdája nélkül egy székhez megy, és le is pihen mellé. Nem nagyon firtatja a dolgot, ismeri a tulajdonost, Verocska mindig olyan volt, aki a föld felett három méterrel lebeg. A vicces, hogy van bennük egy közös dolog, nevezetese, hogy az első férjük ugyanaz a Szendrődy – Nagy Áron nevezetű úriember. Ám míg Zójának az első, addig reméljük Verocsnak az egyetlen férje lesz, hiszen igazán szépek együtt, és a gyerekeikkel is nagyon jól bánnak.  
Felkelve nyugodtan hagyja ott a cuccait, hiszen Bogolyfalva egy igen kis hely, azt is tudják már rég a falu végén, hogy megvakarni készülsz az orrod, akkor az milyen gyorsan körbejárna, hogy valaki kiemelt valamit egy másik ember táskájából. Két újabb pogácsát kr, rá se jött, hogy milyen éhes, amíg le nem csípett egy falatot az első gőzölgő pogiból. Hozzá természetesen még egy bögre tejeskávét kér, jó sok tejszínhabbal. Reméli, hogy a tulaj is felbukkan amíg itt van, szívesen elmenne kisgyerek nézőbe, hiszen imádja a gyerekeket.
Visszasétálva megpillantja a kutyus gazdáját is, aki előtte állt a sorba, és most ül le oda, ahol az állat pihen. Halvány mosollyal mászik vissza a maga boxába, hogy az újságot lapozva várakozzon a pogácsájára, és néha visszaintsen a rá köszönőknek, mint például a széles mosollyal közlekedő Kriszta és Balázs párosra, akik úgy rohangálnak ma egész nap kéz a kézben, mint a mérgezett egerek.
Nem ritka, hogy így vannak, csak általában nem szoktak rohangálni, ők azok az andalgós páros. Kicsit irigykedik is a legjobb barátnőjére, hogy olyan szerencsében van része, hogy összeköthette az életét azzal, akit szeret. Neki is megvolt az esélye, ám mégis elszúrta, és azóta se jött rendbe a dolog, ezt bizonyítja, hogy harminc éves korára két váláson, két majdnem házasságon és egy házasságon kívüli gyereken van túl, ami nem túl fényes arány. Egy apró sóhajjal fordul vissza az újság felé, hogy a következő oldalt is áttanulmányozza, mire végre megérkezik a pogácsája, amit kedves mosollyal megköszön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Csak ha nem tartom fel.
És úgy néz ki, akarta a nő is ezt a beszélgetést, hiszen bármennyire is rohan, mégis leül. Most légy okos Zója. Ezek miatt rettegett és retteg még most is az ideköltözéstől, a gondolatait ösztönösen elzárja, bár mások fejébe nem lát, a saját gondolatait meg tudja védeni. Nem akarja, hogy akárki belelásson, még ha ő nem is lát bele másokba, pedig mestere szerint igen hasznos képesség, mégis ismeri a saját gondolatait, hogy mennyire nem akarja kiadni másoknak, és ebből kiindulva tudja, hogy más se akarja, hogy idegenek beleszóljanak mindabba, hogy ő mit gondol, hiszen a gondolataink a sajátjaink.
- Harminc évesen két házasságon vagyok túl, és van egy gyerekem, aki most megy mágustanodába. Nem hiszem, hogy alkalmas lennék rá, hogy még egyszer végigcsináljam. Hálás vagyok azért, hogy Mina viszonylag egészséges és boldog gyerekként nőhetett fel.
Halvány mosolyt ereszt meg a nő felé, miközben lepakol és helyet foglal vele szemben.
- Ismerem, és ha az én fejemhez ilyeneket vág, nem hiszem, hogy másnak szentként állítana be. Nem is vagyok. Emellett pedig van egy ekkora fecsegőm, aki akaratlanul is mindent elmesél.
Mina magasságába emeli a kezét, nyilván a nő is tudja, hogy Mina szeret mesélni, mindent, ami az életében van, így Zójának Lénát és valószínűleg fordítva. Amikor megtudta, hogy az apjának kapcsolata van a nőnek, hazament, és vidáman elmesélte anyának, hogy apa boldog. Ő pedig igyekezett ehhez jó képet vágni, aztán, mint ismerjük páran ez nem sikerült, azt azonban, hogy ezt a nő is tudja, csak sejti. Eddig nem kereste a társaságát, pedig volt a faluban és a minisztériumban nem egyszer, most azonban, hogy meglátta, mégis idejött. Ő sem teljesen hülye, egész jól össze tudja rakni ezeket a részleteket. Egy pillanatra lenéz az asztalon pihentetett kezeire, majd fel a nőre.
- Felesleges tartanod tőlem. Dwayne azt az egy titkomat se tudta magában tartani, amit fontos lett volna, hogy megőrizzen. Még ha neki nem is számít, nem valószínű, hogy a legutóbbi beszélgetésünkről ne tett volna említést neked.
Közben a picérfiú visszatér Léna ebédjével, és két szelettel abból a süteményből, amit rendelt még Zója, két tányéron. Bár nem kérdezte meg, milyen desszertet kér a nő, de hallotta, hogy süteményezést említettek, így gondolta, hogy ezzel nem lő annyira mellé. Zavartan néz rá Zójára, aki rámosolyog, nyilván még kezdő itt. Zója zavartan körbenéz, amíg a fiú tevékenykedik, mintha hihetetlenül érdekesnek találná a díszítést. Amikor végez és eltávolodik az asztaltól visszapillant a nőre.
- Had magyarázzam meg. Szörnyen irigy vagyok az emberekre. Mások irigykedve nézik azokat, akiknek vélavér folyik az ereiben, mert szépek, és ha akarják, bárkit megkaphatnak. De mit ér a szépség, ha életükben csak egyetlen társuk van? Ebbe senki se gondol bele, de ez a nagy helyzet. A ragaszkodás, ami a vélákat jellemzi, a félvéláknál is megvan, szerencsére a negyedvéláknál nem. Szörnyen érezném magam, ha ilyen örökséget adtam volna a gyerekemnek. A ragaszkodás lényege, hogy csak egyetlen férfire képesek szerelemmel nézni, azzal az igazival, a mindent elsöprővel, és sajnos ez az életük végéig eltart. Ha akarom, ha nem az én emberem Dwayne Warren.
Egy kis részt leszed a süteményből, meg azonban nem eszi, inkább csak játszik vele. Muszáj valamivel lefoglalnia magát.
- Amióta kimondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé, felszabadultam. Ő valószínűleg nem így érez, sőt. Viszont én kimondtam, és megszűnt a nyomás. Ez kicsit önző dolog volt, de nem tudtam már hallgatni róla. Elutasított, hiszen fordítva nem törvényszerű a dolog, elfogadtam. Nem mondom azt, hogy ha most berontana és akarna tőlem bármit is, nemet mondanék, mert ez képmutatás lenne a részemről. Akarnék, de nem kényszerítem, holott megtehetném. Utálhatsz, amennyire csak jól esik, hiszen én is hallok dolgokat, de tiszta lapokkal játszom. Jelenleg pedig a legkevesebb kedvem a gyűlölködéshez van. Nem azért vagyok itt, hogy tönkretegyem az életeteket, hanem mert a gyerekem ezt akarja. Nekem ő a világon a legfontosabb, az egyetlen, akinek mindent meg akarok adni hogy boldog legyen. Amíg meg nem született, egyszer sem jutott eszembe, hogy valaha azt fogom mondani, hogy én a gyermekemért élek, és most tessék, így változik a világ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Az én hibám is.
Elvégre nem történt semmilyen baleset, és ha mégis történt volna, abban a kivételes helyzetben vannak, hogy nyilván mások, akiknél van pálca, vagy maga a lány is a segítségükre lettek volna, így aztán az ilyen apróságoktól könnyedén el tud tekinteni. Különben is, a pogácsa és a tejeskávé egy pillanat alatt elfelejtik minden búját. Egészségtelenül sok kávét iszik, évek óta mintha pótolni akarná azt a pár hónapot, amit nem kávéval élt, hiszen onnantól, hogy megtudta, terhes, addig, amíg Mina meg nem született, becsületére legyen mondva, egyetlen káros szenvedélyének se hódolt. Mina pedig nem lett semminek a függője, ami nem rossz, hiszen az anyja számos rossz szokásnak hódol vagy hódolt, így ha minden jól megy, egyetlen gyermeke ennél jobb életet él majd.
Mosolyogva pillant fel a kutyájával játszó lányra. Igazán okos és szófogadó kutya, aztán figyelmét visszafordítja a betűk felé, és feljegyez néhány elintézendőt, melyek még nem szerepelnek benne, de ismét fel kell pillantania, mert a lány megszóltja. Kedves mosollyal rázza meg a fejét, miközben leteszi a kezében tartott bögrét. Már el is feledkezett róla, de már érti, miért fáj annyira az ujja.
- Nem, egyáltalán nem. Van egy kb. ilyen magas tizenhárom éves, roppant érdeklődő lányom.
Mina magasságának megfelelően emeli a kezét. A lányka minden nap egyre nagyobb és nagyobb, így aztán mostanában egyre jobban odafigyel már arra is, hogy mit és hogyan kérdez. Mindig is őszinte volt vele, tudja, hogy  a lány nagyon empatikusan viseltetik a stílusa és a közlendője iránt, amiért nagyon hálás, de mivel idősödik, oda kell figyelnie már.
-  A zaj a hétköznapjaim része. Meg aztán a tanítás során se feltételezem, hogy a diákok majd csendben ülnek.
Sőt, az lenne csak az igazán kínos, ha így tennének. Persze ne ordítsanak egész nap, de legyen nyílt és kommunikatív a társaság, mert ő is azzal tud inkább tenni valamit, ha nyíltan közelednek felé. A zárkózott emberek olyan kihívást jelentenek, melyeket inkább a rendelőben old meg, nem órán, elvéve a lehetőséget a többiektől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igen, a Levitában.
Igaz ő személy szerint sokkal jobban örült volna, ha a gyereke vár még ezzel egy évet, de hát túl jól sikerült az év végi tesztje, és Kriszta is azt mondta, hogy iskolában lenne a gyerek helye. Kicsit azonban tart tőle, hogy ez azt is jelenti, hogy túl hamar fel fog nőni. Jönnek a lány életébe a szerelmek, a megbántások, az emberek, akikkel nem biztos, hogy barátkoznia kellene. Sok minden, és tart tőle, hogy ehhez viszont még fiatal, hiszen ő se volt éppen rákészülve mindenre, még majdnem húsz évesen se, pedig jó lett volna, ha nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy végül alakultak.
- Csak most kezdtem, önismeret tanár vagyok, illetve iskolapszichológus. Az évnyitóra csak kis késéssel értem oda.
- Örvendek Moondance, és Démon.
A kutya jól elvan az asztal alatt, így inkább a lány felé fordul ismét, hogy vele beszélgessen, nem akarja a kutyát megzavarni szunyókálásában.
- Levita? Akkor egy házba jársz a lányommal. Régen én is Levitás voltam. Milyen a ház? Azt hallottam a vezetősége igen jó.
Persze még csak egyszer találkozott a házvezetéssel, amikor szóba került, hogy Mina már tizenhárom évesen elkezdené az iskolát, illetve, hogy két, sőt igazság szerint háromlaki lenne, mivel olykor az apjánál, Pesten is felbukkanna. Akkor még folyamatban volt a bírósági papírok intézése, azóta ez a rész is sikeresen lezárult és Mina most már teljes értékűen az apja családjának is tagja, hiszen Dwayne-nek ez nagyon fontos.
- És milyen az iskola eddig, hogy tetszik? Nyugodtan átülhettek ide, akkor könnyebben tudunk beszélgetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egy kicsit felemelkedik a szemöldöke azon, hogy a kutyus köszön neki, de igazából jót is mosolyog a dolgon. Nem mindenki ilyen kitartó, hogy ezeket a trükköket megtanítsa a kutyájának.
- Mennyi idős?
Érdeklődik, miközben tör egy kis darabot a pogácsából, a szájához emeli, de csak azután veszi be, hogy a lány válaszolt, és még ő maga is hozzá tett annyit, hogy:
- Nagyon jól nevelt, látszik, hogy törődsz vele.
Szereti, ha egy gyerek odafigyel az állatra, akit magával hozott. Minának van például egy baglya, de ha nem etetné ő, akkor biztos szerencsétlen már rég a föld alatt lenne. A kislány imádja az állatokat, tévedés ne essék, csak a gondoskodás róluk nem megy neki. Akart macskát is, de amíg nem rendezkedtek be, nem akarta, hogy a cica itt legyen, amit a lányka el is fogadott, most meg nem bolygatja a dolgot, amit nem bán. Ő szereti az állatokat, de nem laknak nagy helyen, így nem biztos, hogy a cica most még olyan jó ötlet, elég a bagolynak helyet biztosítani és takarítani a ketrecét.
- Az első? Ó az mindig nagy élmény, de nem olyan rossz, legalább látszik, hogy jelen vagy. Nekem sok volt, pedig nem voltam kifejezetten rossz diák. Az első alkalom az első iskolai napomon volt. Egy szédült vörös csaj tiszta erőből belém jött és legurultunk a bejárati csarnok lépcsőjén. Csúnyán megvertük egymást, elküldtek minket egy havi büntetőmunkára. Azóta is ő a legjobb barátom.
Elmosolyodik a felröppenő emlékre, ezen mind a ketten jót nevetnek a mai napig. Ha akkor Kriszta nincs késésben, Zója pedig nem akar átsétálni miközben jegyzetel, akkor talán nem is lennének barátok. Nem lenne a közös múltjuk, és bizony nem tudott volna kihez fordulni, amikor eljött a nagyapjától.
- És mi lett a büntetésetek?
Érdeklődik egy korty tejeskávé után. Lassan indulnia kell, de nem akar olyan udvariatlan lenni, hogy átültette őket és megy is. Csak most pillantott fel az órára, és látja, hogy megcsúszott, de egy kicsit még maradhat, legfeljebb gyorsabb ebédet rak össze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nincs is szebb, mint mikor átmész valakihez, váratlanul, majd pár perccel később a kanapéján fekszel, mint egy tini, és beszélgetni nem tudtok, mert bőgsz. Ez az eset hősnőnkkel is, aki orvosnál járt, majd onnan egy hang nélkül távozott, és visszautazott Bogolyfalvára. Haza azonban nem ment, bár este volt már, mire visszaért, egyenesen Adamhez ment, és amikor meglátta a vámpírt, akkor eltört a mécses. Azóta egy szó se jött ki a torkán, csak sír és sír.
Történt ugyanis, hogy a doktornő, mert, hogy bizony nőből van, megkérdezte szelíden, nem-e számolt el valamit, mire azt mondta, hogy az kizárt, mert az isteni nemzés már megtörtént egyszer, miért ismételnék meg pont vele a történetet? Tekintve, hogy a nő mugli, sejtelme sincs arról, hogy miért is kisebb a gyermek, úgyhogy az alap pánikhoz, ami az Adammel való konzultáció óta ott lappangott, jött még ez a plusz, és itt valahogy eltört a mécses. Annyira fáj attól, hogy elveszíti a gyermeket, hogy a sok negatív és "készüljünk fel mindenre" kijelentés mostanra a maradék nyugalmát is elvette.
Így hát ide jött, alap járaton azzal a céllal, hogy megkérdezze Adamet, hogy mégis mit lát, azonban meg se tudott szólalni, csak a férfi karjai közép vetette magát, most pedig a festék az arcáról, lassan a szép bíbor párnára vándorol. Még szerencse, hogy mágikus képességekkel rendelkezik, így ki tudja szedni belőle.
- Nem tudom ezt végigcsinálni. Nem vagyok felkészülve.
Végre sikerül megszólalnia, de hogy mire is akarja ezt mondani, az jó kérdés. Mondhatja a terhességre is, arra is, amiket az orvos mondott, de akár arra is, hogy ha beigazolódik a félelme. Talán egyszerre mindháromra mondja, hiszen mindhárom kavarog a fejébe. Összébb húzza magát, mint egy kisgyerek, akik egy csínyért nagyon megszidtak. A könnyek még mindig folynak az arcán, szipog és hüppög, de már mintha egy kicsit csillapodna. Egy percre talán, a következőben ugyanis újra rákezd, kétségbeesetten szorítva a párnát, amivel igyekszik a sírás hangját tompítani. Már - már vészesen fullasztja saját magát vele, ami nem a legjobb megoldás. Észre se veszi, hogy amióta ideért A kabátját se vette le, és nem tudja, hogy jutott el a kanapéig.
- Nem tudok semmit rendesen csinálni. Nem is kéne élnem. Miért hiszem, hogy valami menni fog? Mindenhez tehetségtelen vagyok. Nem tudok rendesen kihordani egy gyereket, se felnevelni, a munkámat se érzem elég jónak, nőként is csak kudarcot vallok, nem fog menni. Nem fogom tudni végigcsinálni ezt az egészet.
A mondatokat nagy nehezen mondja csak ki, egy tisztább pillanatában, egyre lejjebb süllyedve a saját depressziójába.
- Meg fog halni, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Zójánkkal a legnagyobb probléma, hogy ő alapvetően egész életében úgy élt, hogy elhitette magával, pontosan tudja, mit csinál, és azt is, hogy miért. A tény, hogy most egyre több mindent nem tud, és ez a tetőpontjára hágott, és most jött el a pillanat, hogy már nem bírta tovább. Túl sok a feszültség az életében, ő pedig leginkább egy elesett kislány lenne, akit majd megment a hős herceg, neki meg csak a lábát kell lógatnia. Sajnos azonban ez nem így működik, és bizony neki is fel kell nőnie végre.
- Nem tudok nem gondolni rá.
Azzal, hogy beszélnek hozzá, arra kényszerítik, hogy válaszoljon. A sírás és a beszéd pedig nem megy egyszerre, így előbbi kezd elhalkulni, de azért időről - időre még meg – megerősödik, nehogy nyugta legyen tőle.
- Annyira pozitív akarok lenni, és mosolyogni és gyerekszobát tervezni, de mi van, ha meglesz a gyerekszoba, és valami történik, ami miatt nem lesz kisbabám? Akkor majd én is olyan leszek, mint azok, akik nem lehettek anyák. Ülök a kiságy mellett a nagy plüssmacival az ölemben? Nem törhetek össze, Mina miatt, de nem vagyok erős se. Ennyire már nem.
Jobban magához szorítja a párnát, nem néz a férfire, érzi ugyan, hogy a keze a derekán van, de nem pillant felé, inkább a szemközti falat bámulja csak. Elkenődött szemfestékkel biztos kellőképpen rémesen néz ki. Fázik és meggyötört, az elfojtani próbált sírástól remegnek az ajkai, és összességében rendkívül pocsék látványt nyújt.
- Egész életemben mást se csináltam, csak küzdöttem. Mindig fenn akartam maradni a víz felszínén, egy szintet teljesíteni akartam. Senkit sem érdekelt, hogy küzdök, én se foglalkoztam vele. Folyton az lebegett a szemem előtt, hogy Mina mindent megkapjon. Ami teljesen érthető, hiszen a gyerekem, de elfáradtam. Miért nem lehet sima végre valami? Egy sima terhesség, egy kisbaba, valami pozitívum. Miért nem jön össze nekem semmi? Nem akarom, hogy a babám szenvedjen, vagy elvesszen. Annyira szerettem volna egy kisfiút, de most annyival könnyebb lenne minden, ha lány lenne.
A fejét a párnába fúrja, ég az arca attól, hogy sír, és attól, amit most mondott. Kínosan érinti, ha valaki előtt feltárulkozik, nem igazán szokott ő ilyet csinálni.  
- Gyűlölöm magam ezért a gondolatért.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Annyira fáradt vagyok.
Nem is csoda, hiszen olyan mértékű könnyáradat jött ki belőle, hogy a legkitartóbb ember teste is belefáradt volna ennyi zokogásba. A hangja csendes, fáradt, talán egy kicsit szomorú és kiábrándult is. Annyira kusza minden körülötte, hogy egyszerűen nem képes látni a végét csak a nagy csomót, ami eltakarja a fényt.
- Szeretnék olyan lenni, mint te. Nyugodt. Olyan, aki nem izgul a jövője miatt, akinek minden egyszerűen természetes.
Nem biztos benne, hogy Adamnek minden az, ám kifelé azt mutatja. Soha, egyszer sem érezte még, hogy valami miatt aggódna a vámpír, vagy valami kétségek közé taszítaná. Ő a hónap végén harmincöt éves lesz, úton a második gyereke, aki gyenge és nem fejlődik rendesen, a gyerek apja meg... nos ő annyit kért csak, hogy hívja fel a vizsgálat után. Nem akarja őt, lehetőleg látni se, ezek szerint. Ehhez pedig hiába a doktori, a sok tanulás. Nem tudja vele megoldani egyik problémáját sem. Behunyja a szemét, egy hosszú másodpercig csak élvezi a csendet, majd kinyitva szipog egy aprót. Felülve, mint egy kismacska megtörli a szemét és az orrát, majd a haját hátratűrve, nagy levegőt vesz, és végre feláll.
- Jobb, ha megyek, még vacsorát kell csinálnom, Mina hamarosan hazaér és Dwayne-nek is megígértem, hogy elmesélem, mit mondott az orvos. Köszönöm, hogy bőghettem, jól esett.
Zavartan int, és elhátrál, de csak az ajtóig, ahol egy pillanatra megfordul.
- Kérlek, erről ne beszélj másnak. Amint láthatóan terhes leszek, úgyis lesz mivel támadniuk.
Már ha megéri azt, hogy láthatóan terhes legyen, most inkább csak reménykedik. Nem is érti, hogy volt képes, ilyen kijelentést tenni. Ennyire magabiztosan. Mindenesetre már kicsúszott, vissza nem akarja vonni, inkább csak int, megfordul, és gyorsan a bejárati ajtóhoz lép, amin reményei szerint távozna gyorsan, hazafelé. A terv nem rossz, azonban ahogy kilép, sietve, szó szerint falnak ütközik, és ijedten a mögötte csukódó ajtónak hátrál, megnézve, hogy kinek is sikerült ilyen ügyesen nekimennie.
- DWAYNE!
A felsikítás, ami bár nem olyan hangos, mégis olyan indokolatlan, megállásra késztetni, hirtelen még pislogni is elfelejt, majd a fejét megrázva kicsit, gyorsan pislog párat, mielőtt újra a férfire nézne.
- Sajnálom, nem vettelek észre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Én nyugodt vagyok.
Csak pont nem úgy néz ki. A szíve hevesen ver, a mellkasa hullámzik a meglepettségtől és attól, hogy kapkodja a levegőt. Nem, egyáltalán nem nyugodt, még akkor sem, ha egy Dunát bőgött ki az előbb Adam párnájába. Még kellett egy kis idő, amíg Dwayne-t felhívja a fejleményekkel. Előbb még hazament volna, talán nekiállt volna a vacsorának, és közben megejtette volna a hívást. Addigra már a hideg levegő is kitisztítja egy kicsit a sajgó fejét, és a hangján sem érződik, hogy bőgött egy sort.
- Csak beszélnem kellett valakivel.
Bár esetünkben a beszélni egy igen furcsa szó, hiszen Adam nem sokat szólt, de így is segített azon, hogy ő kiadjon magából mindent, ami éppen a szívét nyomta.
- Aki meghallgat, akit érdeklem én is.
Ezt még hozzáteszi, bár nem veszekedési alapnak szánja a dolgot, mégis fáj neki az, amit Dwayne mondott, még akkor is, ha olyan nagyon erősnek és határozottnak tűnt akkor. Nem fűzött nagy reményt ahhoz, hogy a terhessége miatt Dwayne talán ott lesz mellette is, nem csak a gyerek mellett, azonban valahol mélyen talán reménykedett. Ezt utálja a női létben a legjobban, hogy mindig reménykedik valami változásban, még a legreménytelenebb pillanatban is. Most is hiszi, hogy talán féltékeny arra, hogy Adamnél van, még akkor is, ha erre igen csekély az esély. Elvégre, miért is lenne féltékeny az, aki nem akar tőle semmit. Bárcsak tényleg tovább tudna lépni, és nem reménykedne ilyen hülyeségben. Önkéntelenül húzza pengevékonyra a száját, és hunyja le egy pillanatra a szemét, mielőtt újra a férfire nézne. Látszik rajta, hogy fáradt, a szeme vörös és csillog a sírástól.
- Na és te?
Nem mintha sok köze lenne hozzá, vagy éppen ne jöhetne ide, elvégre barátok, miért is ne jöhetne Adamhez, amikor csak kedve tartja. Kezeit fázósan a kabátjába dugja, és elindul, hogy a férfi mellett lesétáljon a lépcsőn, mintha tényleg nem lenne egymáshoz semmi közük, csak egy szimpla ismeretség két tanár között.
- Gyenge és alulfejlett, amúgy. Voltam vizsgálaton. Nem biztos, hogy megmarad. Semmi újat nem mondtak, minden bizonytalan, elkeserítő.
~ És olyan jó lett volna, ha eljössz velem, és fogod a kezem. ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Szavakat.
Nem akar feltétlenül gonosz lenni, sőt, egyáltalán nem, csak el van fáradva. Amikor végiggondolja, hogy mit is mondott, és hogyan, esdeklően néz a férfire.
- Sajnálom, elfáradtam. Hosszú volt a nap. Nem akartam neked esni.
Megáll egy pillanatra, ki akar mondani valamit, de nem tudja, hogy jó ötlet-e. Végül aztán a kimondás mellett dönt, elvégre több is veszett már. Tekintetét egy pillanatra az égre emeli, majd vissza a férfire.
- Csak őt érdeklem, vagy ha nem is, nem mondja, hogy nem. Olyan jó néha beszélni valakinek magamról, hogy hogyan érzem magam.
Engedi, hogy megállítsák, bár így veszélyesen közel kerül a férfihez, és veszélyesen alacsony úgy, hogy nem magas sarkakon rohangál, így ösztönösen lép felfelé egy fokot, hogy egy szintbe kerüljenek valamennyire. Hogy Adamnek mi köze az egészhez. Semmi. Azonban nem elutasító, és ez az első pillanattól fogva szimpatikussá tette a nő számára. Adam érdeklődő, ami kellemes érzéseket ébreszt bárkiben, aki beszél vele.
- Akartalak, de előbb ki kellett engednem a gőzt. Kellett beszélnem, magamról. Ennyi.
Egyszerűen kellett az, hogy kiadja a saját gondolatait, és pontosan tudta, hogy ez Dwayne-t nem érdekelné. Még ha Adam nem is mondott sok mindent, ő legalább beszélhetett. Megtehette volna Minának is, de a kislány épp most jön egyenesbe, nyilván nem ez lesz ezzel a kétségbeesett énjével fogja traktálni.
- Eljöttél volna velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Nincsenek.
Válaszolja teljesen nyugodtan a férfinek, bár ez nem tejesen igaz, hiszen Kriszta itt, van, már amikor itt van. De a nő is dolgozik, és ott van a saját három gyereke, akikkel foglalkoznia kell. Már nem is tudja mikor beszélgettek utoljára, és ami azt illeti, nem is lenne korrekt, ha a saját kicsinyes aggodalmával odaállna egy nő elég, aki három gyereket old meg nap, mint nap. Igaz, hogy Kriszta jól választott, hiszen neki ott van Balázs, aki imádja őt, de akor is, más a helyzet ott.
- Voltak, de amikor Minával rávettetek, hogy ideköltözzek, akkor elmaradozott az addigi életem.
Kicsit megvonja a vállát is, mintha ez nem számítana annyira, pedig pontosan számít. Imádta azt az életét, amióta itt van azóta saját magán érzi, hogy nem pörög annyira, mint amikor a saját ura volt, amikor maga szabta meg, hogy mikor merre megy, és kivel van. A kötöttségek és Dwayne közelsége se segít neki abban, hogy fel tudjon oldódni.
- Te pontosan tudod, milyen az, amikor váltanod kell.
Egy kicsit elfordítja a tekintetét, nézi, ahogy néma a környék, szinte semmi sem rezdül, mintha egy fényképben lennének, ahol csak a szereplők mozdulnak.
- Csak ha akarsz. Csak azért, mert a tiéd, nem kell. Ha nem akarsz _velem_ jönni, akkor ne gyere. Annak semmi értelme.
Érti ő, hogy itt a gyerek a fontos, azonban ő meg nem egy mugli masina, hogy nulla gondolattal és érzelemmel letudja egyik nap után a másikat.
- Miért marakodsz velem folyton? Miért vagyok mindig én a hibás? Sajnálom, hogy mást nem tudok csinálni, csak ártani neked, azzal is, ha levegőt veszek.
Magát is meglepően nyugodtan beszél, visszapillantva a férfire. Ezen nem fog most nekiállni veszekedni vele. Inkább vesz egy mély levegőt.
- Mennem kell, Mina lassan hazaér, és vacsorát kell még csinálnom. Jöhetsz ha gondolod, van elég étel mindenkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Dwayne
Mit is kellene mondania neki? Hogy sajnálja? Miért tenné? Hiszen folyamatosan csak oltogatta és kihasználta, hogy szereti őt. Olykor felmerül benne az, hogy talán sosem volt viszonzott a dolog, de mint most is, olyankor is szörnyen elszégyelli magát, mert pontosan tudja, hogy a férfi szerette őt. Minden találkozásnak oka van, ennek is oka volt, méghozzá az, hogy valaki tényleg, őszintén szeresse őt, és bár akkor fruska fejjel nem tudta mit is jelent az, most, hogy már tönkretette, pontosan tudja, mit is jelent ez.
Csak áll, lemerevedve, az ajkai elnyílva, mintha mondani akarna valamit. Hosszú másodpercek, talán egy fél perc is eltelik így, de aztán sikerült eljutnia odáig, hogy összeszedje magát, és becsukja a száját, kiszáradt szemeit pedig néhány pislogással regenerálja.  
- Eddig se tettem mást.
Azért az a "magadra" üt nála. Dwayne nem pont azzal a szándékkal találta be, hogy veszekedjen, és a kérdése is jogos volt, hogy miért nem hozzá ment. Ő a gyerek apja, joga lett volna hozzá, hogy vele beszéljen át mindent, azonban ő gondolkodás nélkül Adamhez jött. Tekintete követi a gondolatait, és a szeme az ablakok felé siklik.
- Adam jó, ne bántsd őt, csak mert meghallgat engem. Csak mert jól esik a törődése.
Annyi is jól esik neki jelenleg, hogy Adam hideg ujjai a derekán pihentek, hogy csak ül mellette. Szó szerint az hiányzik neki, hogy fizikailag megérintse valaki, hogy ne csak Mina puha kezeit érezze, és igen, jól esik, ha van még valaki a szobában, ha csak ül mellette, akkor is. De ezt már meg se próbálja elmagyarázni, ahogy azt sem, hogy az utóbbi év legjobb időszaka az volt, amikor ültek a kanapén és evés közben beszélgettek, hogy mennyire hiányzik neki mindez.
- Tehetek én bármit, nem számít.
Ezt inkább magának mondja, de Dwayne is nyugodtan meghallhatja, nem érdekli, inkább csak vállat von, és megfordulva elindul az út felé, amin jött, elvégre az elsőszülöttje, ha önellátó is, megérdemli, hogy kapjon rendes vacsorát. Hátrapillantva a válla fölött pedig látja, ahogy az ajtó csukódik a férfi mögött.
~ Ostoba női érzékenység. ~
Még ha meg is tudja fogalmazni, hogy mi baja, akkor se tudja befogni a száját, és akkor is veszekedést generál, amikor semmi joga hozzá. Hogy ezt már megint hogy teszi jóvá? Na arról fogalma sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Egy éves. Szinte hihetetlen, hogy Sean már egy éve élő és lélegző része az életének. Már nem a pocakjában bújkál szőke tincseivel és kék szemével. Mina is így kezdte, bolondos szőkén, aztán szépen lassan a haja besötétedett. Persze az is lehet, hogy Sean vele ellentétben szöszke marad. Egy kis hercegecske. A kisfiú szépen fejődik, lassan két hónapja, hogy elkezdett járni, azóta pedig megállíthatatlan. Persze még sokszor - mint most is -, anyja ujjának markolása sem maradhat el, ahhoz, hogy biztosan tipegjen a nő mellett.
Ami Zóját illeti, imádja a fiát, és hihetetlen, de amikor vele van, nincs szoknyában, felékszerezve, nincs tökéletes smink az arcán. Minimalista festékréteg, hozzá kényelmes ruhák, olyanok, melyekben a legkicsavartabb pózt is fel tudja venni, hogy a gyereke ne sérüljön. A fekete farmer és top fölé kényelmes pulcsit vett. Az idő szeszélyes, de ő igyekszik megtalálni a lehetőségeket arra, hogy se ne fázzon, se ne legyen melege.
- Várj egy kicsit.
Mikor Nina megláthatja, épp a kisfiú mellé guggol, aki egy krétát szorít a kezében. Próbálta elvenni tőle, de egyszerűen lehetetlen. Néha megállnak, húz egy apró csíkot a földre, nevet és továbbsétálnak. Közben a babák különleges nyelvén kommunikál anyukájával, aki éppen megigazítja a kis mellényét. Vagány kisgyerek, akiről már most meg lehet mondani, hogy egy nap majd bizony lányok szívének egész sorát töri össze.
A napi bevásárlás végén járnak, így a nő vállára akasztott hosszú fülű vászontáska egyből kiegyenesedik, ahogy ismét a nő vállára kerül. A kisfiú azonban még nem akar hazamenni, sőt, egyenesen Nina felé indul. Zója a találkozás másik felét csak későn ismeri fel, addigra már nem lehet feltűnésmentesen más irányba fordulni. Nincs más hátra, mint:
- Szia, Nina.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nina

Nincs mit tenni, csak sikerült odafutnia a kisfiúnak, ő pedig nem tehet úgy, mint aki nem látott semmit, és elsétál. Mármint a fia van ott. Ha tűz lenne kettejük között, akkor is átsétálna. De nincs tűz, annál is sokkal jobban fáj, ami itt lóg a levegőben. A fizikai sebek begyógyulnak, állítólag a lelkiek is be szoktak, bár erre mindenki mást mond. Talán majd egyszer. Egyelőre önmegtartóztatás van, és valaki, aki talán segíti is elfelejteni ezt az egészet.
- Megvagyunk, köszönöm. A fiatalúr igen sok energiával lett megáldva.
Az említett vidáman gügyörészik, már néhány egytagú, de értelmes szó is fellelhető benne. Jól elvan a krétájával. Nagy előnye, hogy most, ha valamire rákap, akkor azzal óráig el tud lenni. Most éppen a kréta ilyen. A nő pedig, aki alapból nem szereti a varázslást, igen hálás a tisztítóbűbájoknak, melyek újra emberi kinézetet adnak a falnak, ami előtte Sean komoly műgonddal kikent.
- És te, hogy vagy?
Kicsit kínos ez a beszélgetés, valószínűleg az is érzi, aki most éppen a környező üzletek egyikén lép ki. A pletykák és tények furcsa összjátéka, valamint az összetalálkozása két nőnek, akiknek éppen egy közös férfi van az életükbe, sose könnyű. Viszont vannak pillanatok, amikor felnőttesen kell viselkedni, erre pont Mina tanította meg, aki nemrég meghozott egy nagyon is felnőttes döntést, és elment fél évre egy másik iskolába, sőt egy másik kontinensre. Zójánk pedig azóta számos fotóalbumon, gyerekkori rajzon és emléken rágta már át magát, könnyeivel küszködve. Nagyon lassan telik el fél év, még akkor is, ha Sean nem hagyja unatkozni.
- Öhm figyelj, tudom, hogy hülyén fest a kép, két gyerekkel, de én nem vagyok és nem is leszek Dwayne-nel. Gondoltam jó, ha ezt tudod. Tudom, hogy ti... hogy van köztetek valami. Nekem van valakim, aki talán szeretni is fog, mármint magam miatt, nem a véla dolog miatt.
Érezhető, hogy ezt a vérkérdést amúgy is utálja. Dwayne pedig a beszélgetésükkor pont azt igazolta, amitől tartott. Nem őt szereti, nem ő kell neki, csak a vére miatt akarja, semmi más nem játszik közre. Nincsenek gyengéd érzései az irányába. Épp ezért is kell neki is továbblépnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Figyeli, ahogy a gyerek elvan a maga kis világában. Ezt az időszakot imádta Minánál is. A gyerekek olyan hihetetlenül tiszták, és olyan őszinte rácsodálkozással néznek a világra, mely szomorú, de a felnőttekből teljesen kiveszett. Valahogy, ahogy az ember öregszik, egyre több szörnyűséget lát és hall, egyre jobban elveszíti a hitét az emberekben. Persze vannak kivételek, az örök gyerekek, ilyen például Leonie vagy Ella. A két lány elég rendesen megmarad mindenki emlékezetében, hiszen annyira tiszták képesek maradni, hogy az szinte fel sem fogható.
- Tudod mit szoktak mondani. A rossz időszakot mindig jó követi.
Számára a jót most a földön játszadozó kisfiú testesíti meg, aki olyan számára, mint egy álom, amit elkönyvelt már soha meg nem valósulónak. Ahogy a Minával való konfliktusok is nagyjából rendeződni látszanak, pedig már félt, hogy a lány elhagyja őket örökre. Nagyon szomorú lett volna, ha tényleg így történik.
- Valóban hülyeség.
Finom mosoly jelenik meg a szája szélén, miközben lehajol, hogy felvegye a kiskrapekot, mielőtt még nekiáll elbontani a térkövezetet. Mostanában úgy is furcsa dolgokat művel, ha az anyja hagyja érvényesülni, ezt viszont, hogy lehet, nem kellene most is megkockáztatnia.
- Dwayne és én… sose működött, és ezt valahogy sose akartam beismerni. Haragudtam Lénára, aztán arra is, hogy teherbe estem. Elég pocsék helyzet volt. Mostanra azonban elfogadtam a helyzetet. Elvégre attól még, hogy Dwayne az egyetlen ember, aki iránt szerelmet tudok érezni, miért zárja ki azt az opciót, hogy boldog legyek mással? A múltkor beszélgettem vele, számára ez csak vélamágia. Csak akkor érez valamit, ha egy helyen vagyunk. Máskor nincs meg.
Feljebb tolja kicsit a szökni vágyó törpéjét a karjaiba, aki erre lemondóan az anyja vállára hajtja a fejét. Hát legalább megpróbálta, az is valami. Szegény gyerek akaratosságból és makacsságból mindkét szülőjétől kapott jócskán, azonban Zója még mindig el tudja nyomni, és miért mondana ellent valakinek, aki enni ad neki? Tiszta warreni hozzáállás.  
- Nekem sincs bajom veled. Nem is jönne ki jól akkor se, ha csak egy vagy a sorban, és akkor sem, ha megmaradsz nála. Örülnék neki, ha megtalálná a maga boldogságát, ha már én nem tudtam neki megadni. Szóval tényleg, ne csináljunk úgy Dwayne Warren miatt, mintha láthatatlanok lennénk, Sean amúgy is kedvel téged. És miért harcolnál velem? Van Dwayne-nek egy igen féltékeny és apás lánya. Ő sokkal nagyobb falat. Nem akarlak elkeseríteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Dwayne

Vannak pillanatok az életben, mikor úgy érzi az ember, hogy megállt az idő. Hogy az a pillanat az utolsó. Az agya kiürül, gondolkodni egyszerűen képtelen. Csak ül, az arca kifejezéstelenné válik, egyszerűen minden ránc és gödröcske eltűnik. Nincs összevont szemöldök, se elhúzott száj, csak ül, és néz maga elé. Mint Zója, aki egy képet pillantott meg először. Az ereiben megfagyott a vér, ahogy leroskadt a székre. A pilláit egy hosszú percig összezárta, mire újra kinyitotta, már egész testén eluralkodott a jeges pánik. Persze, ennek előbb vagy utóbb ki kellett derülnie, de az utóbb még mindig jobb lett volna. Ki tudja, az mikor lett volna, de határozottan húzni akarta még az időt. Azonban úgy tűnik a másik fél megunta ezt a várakozást. A cikk nem a pletykarovat, a kép nem egy elkapott pillanat, inkább valami, ami olyan természetesnek tűnik.
~ Meg fog ölni. ~
Az első gondolat mindig a legrosszabb, és valami hasonlót motyog néhány perccel később is, amikor a szobája felé veszi az irányt, hogy legalább felöltözzön. Legyen hát tisztességesen vége. Harisnyát idegességében kettőt is elszakít, mire végre a harmadikat sikerül magára húznia, és a smink is olyan most rajta, mint halottnak a csók. Mintha minden vér kiszaladt volna a testéből. Mégis, valahogy sikerül elindulnia a játszótér felé. Dwayne alig egy fél órája vitte el Seant, nem volt semmi baja, vagyis egészen biztosan nem tudja. Tőle kell, hogy tudomást szerezzen róla, hiszen ezt már egyszer előtte, és abból a helyzetből is nagyon nehezen hozta vissza magát. Most nem hagyhatja megint egy harmadik félre, jelen esetben az Edictumra. Azt meg már had ne tegyük hozzá, hogy persze ennek is köze van Adamhez. Nem kell kombinálni.
Sután sétál a játszótérre, kezében az Edictummal, messziről látva már apát és fiát. Mind a ketten el vannak merülve a maguk kis világában, utóbbi észre sem veszi, előbbi is talán csak akkor, amikor már leül mellé. Szó nélkül veszi ki a dobozt a kezéből, és kérdés nélkül csatlakozik a tevékenységéhez.
- Mondanom kell valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Hááát…
Csak ennyit mond, félve néz a férfire, kíváncsi a reakciójára, de sajnos nem tudja tartani magát a dologhoz, az arca akaratlanul is mosolyba rándul, és egy óvatlan pillanatban végigsimít a férfi karján. A tekintete az ajkaira téved, ám csakhamar észhez tér, és inkább Sean felé fordítja a tekintetét. Vannak itt még problémák, és ez az önmegtartóztatás sem egy olyan egyszerű dolog, főleg, ha az ember gyerekét történetesen jobban vonzza a férfi lénye, mint macit a méz.
- Lehet az most jobb lenne, ha terhes lennék.
Ami egy elég morbid gondolat, de ha jobban megvizsgáljuk, akkor van benne valóságalap. Mina is, Sean is imádja az apját, mint a kettejük életében központi szereplő, és ha csak nem öleti meg magát valami szerencsétlen módon, akkor az is marad. Attól még, hogy nem egy tökéletes és minta apa, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva, mégis emberi és jó apa, pont olyan, amilyet az ember a gyerekeinek kívánni tud. Úgyhogy ez a része a történetnek teljesen rendben van, csak azok a francos egyéb körülmények.
- Megjelent egy cikk az Edictumban, és jobb lenne, ha tőlem tudnád meg.
Nagyon lassan, miközben beszél, kihajtogatja az újságot. Mintha a fogát húznák, legalább olyan érzés most ez is.
- Van valaki az életemben. Egy férfi. Aki elmesélte a lapnak, hogy együtt vagyunk.
Ezt már beszélték korábban, úgyhogy mondhatni várható volt, mégis fontos az, hogy most már hivatalossá vált, és ezt meg kell beszélniük.
- Mi a véleményed erről?
Teszi fel kicsit halkabban a kérdést, előre félve a választól.